/az ünnepi forgatagban/



Viridiel a királynőnek való beszámoló után egy különös gondolattól vezérelve nem egyenesen a királyhoz és annak hadseregéhez vezet, hanem álcázva magát -hiszen körözik- Awyris hadseregének végcéljához ment. Épp az utolsó dombon megállva nézi az eléje terülő látványt.
A belső vár fel van állványozva és valami lázas munka folyik. Messziről látni a szürke, semszínű masszát. Körülötte a házak erdeje, melyet egy egészen más milyen színű külső fallal van körbevéve. Ez már határozottan a megszokott kövekre emlékeztet. A máshol is emberek által erődökhöz használt bazalt.
A várárok helyett egy lapos, elnyúló, mocsaras pocsolya hever, érzékeled ahogy nyüzsög az élettől. A város felé töltéseken halad az út a szélrózsa minden irányából.

Ekkor sétál el melletted egy nő. Sylla már egy hónapja nem talált semmi lehetőséget, hogy újra hajóhoz jusson. Egy részeges alak mondott valamit már alaposan elázva az ivóban neki valahol a királyság területén, hogy Észak-Bivaly királynője nagy tengeri szállítást tervez. Tényleg a legutolsó dolog lett volna, hogy kiderítsd... igazából tényleg a sor végére raktad. Hiszen erre felé nem csak tenger nincs, de egy formás, széles folyam sem. Csak lapos, mocsaras részek, amibe az általad megszokott mélyen süllyedő hajók épp olyan gyorsan elsüppedne, mint ahogy te vagy az épp lehagyott elf futár, ha letértek az útról.
Rátok van bízva, hogy itt maradtok a dombon vagy bementek a városba. Oda be már a környékbeli falvakból is érkeznek az év legnagyobb ünnepségére az emberek. Sok kézművese ezekre a napokra bezár és csak a pihenésnek és ünneplésnek szenteli idejét. Bármikor találkozhattok ti is az utcákon -ha azt választjátok, hogy bent néztek körül és nem maradtok itt- ilyen műhelyboltokkal. Ám a kieső kínálatot sokszorosan pótolja talán az út szélén felállított kereskedők asztalai. A templomok környéke igen forgalmas hely. És páran a járókelők közül valami szoboravatásról beszélnek és sietnek a főtérre.

Az ivók természetesen mindegyike szeretettel várja a szomjas és/vagy fáradt vendégeket.

Sylla Durkins

Ez a tétlenség szörnyű... lassan minden tartalékom elfogy, szerencsére lenne hova mennem ha úgy adódna de nem erre akarom minden szívességem elhasználni, utolsó lehetőségem Észak-Bivaly Végvára, egy mocsaras vár a semmi közepén, nem szoktam ilyen helyekre menni, de hátha jól fizet és végre elérhetem a célomat

Ahogy a vár felé siettem egy tünde mellett mentem el, nem tulajdonítottam neki sok jelentőséget és önző formám miatt elsiettem mellette egyenesen be a városba, keresve a munkahelyet mely egy mocsaras förtelembe kis hajózás.... sosem szerettem az ilyen langyi munkát, ha hajó akkor legyen nagy és tengeren. Utam a rám jellemző kocsmába vezetett és ott rögtön a pultosnál egy kevés olcsó itóka társaságában kérdeztem meg tőle merre kéne érdeklődnöm és hogy mégis mi folyik ezen a helyen.

Miután elindultam a király után, menet közben rájöttem, hogy lehet, nagyobb hasznomat veszi, ha nem egy szál magam kardjával erősítem az amúgy is szép nagy seregét, hanem kicsit körbenézek az oroszlán barlangjában és talán értékes hírekkel tudok majd szolgálni, mire számíthat a városban.
Természetesen minél jobban igyekeztem álcázni magam, hajam a fülemre fésültem és mindvégig magamon tartottam a csuklyát. Hajamat növényekkel világosabbra festettem és a képemet is eléggé összekoszoltam. Elég sok idő eltelt azóta, mióta megjelent a körözés a fejemre, így talán már megfeledkeztek arról, milyen leírást adtak rólam.
Most a város melletti dombról bámulom a sürgést-forgást, ami nagy, de nem úgy néz ki, mintha támadásra számítanának. Sőt építkezés zajlik.
Mondjuk ez lehet a falak megerősítése is, de ezt közelebbről kell szemügyre vennem.
Már rég eldöntöttem, hogy beljebb is körülnézek, de innen is igyekeztem minél több információt megjegyezni, hol lehet a legjobban és legkönnyebben bejutni majd egy támadás esetén.
Egy szemrevaló nő siet el mellettem, bár nem a megszokott ruhák vannak rajta, így kissé tovább időzik rajta a pillantásom, mint egyébként tenném.
Magam is elindulok végül, a lányt rég szem elől vesztve,. Nem sietek, nézelődöm, elraktározom az információkat, míg meg nem szomjazom és ennem sem ártana.
Belépve egy fogadóba, meglepetésemre azt a lányt látom a pultnál, aki a dombnál elment mellettem.
A pult másik felén telepszem le és, ha megkérdezik, egy mézsört rendelek, meg valami étket.

/az ünnepi forgatagban/


Hőseink tovább haladtak a városba és különböző céljukhoz külön utakon kell eljutniuk. Ám úgy tűnik, még összefonódhat párszor. És ez most egy füstszagú kocsmában történik. A szokásos jó illatokat sokkal inkább kormozó láng orrunkat bántó szaga helyettesíti. És az asztalon lévő kajáknál is a hús oldala mindegyiknél nagyon picit, épp csak a felületén megégett.
Nem csoda hát, ha hasunk jól lakatása helyett a döntő többség inkább a sörös korsókat szorongatja. És teszi ezt hamarosan Turion fia is. És inkább csak megfigyelője az eseményeknek. Hallani pedig nem is hallja a beszélgetést... sajnos. Még hegyes fülei ellenére sem, ami egy lány és a pultos között zajlik.
-A mocsárban csak néhány egyszemélyes ladik van. De azokat a gazdáik tudják kezelni. Nem hallottam senkiről, aki matrózt venne fel.
De a kaszárnya mellett van egy szerencsejátékbarlang. Esténként sok élethelyzetből érkező ember megfordul ott. Talán ma ott lesz Proló. Ő mindenről tud. És ha minden igaz, a királynő valamit a tengerről szállítani akar.
De... jobb nem tudni ilyenekről túl sokat, ha nem akarsz melózni benne. Érted! Én nem foglalkozom vele. De ha kérsz egy sört és maradsz, oda megyek hozzád és szólok, ha véletlenül betéved ide, amíg le nem megy a Nap addig is.
* Úgy tűnik legalább annyi jó hír van a dologban talán számodra, mint rossz. Nem úgy tűnik, hogy ma-holnap hajóra szállsz. De ha tengerentúlról akar valamit behozni, szállítani a királynő, ahhoz bizony tengerjáró kell. És oda már komoly legénység. Ami itt nem adott.

Bár ezt nem hallotta elf hősünk, ám egy másik beszélgetés megüti a fülét.
-...az északi őrjárat...

Sylla Durkins

Feltűnik nekem is az ismerős alak de egyenlőre a saját gondjaim jobban érdekelnek nála, a pultos egy érdekességet mondott nekem... egy potenciális hajó ami a tengerre megy, végre valami ami nem mocsári csoszogás! Ez az ami nekem kell!
- Rendben köszönöm a segítséget! Kérek akkor egy pint sört és várok egy kicsit.... ha nem jön megyek és megnézem azt a szerencsebarlangot.
Izgatottan áltam a pultnál talán túl feltűnően is, de ez azért lehetett mert régóta vártam egy esélyre ami ilyesmi. Ha nem is azonnal kapitány de legalább matróznak beállhatnék... aztán ki tudja ha szerencsém van.....

Közben megjött a pint sör és az egyik asztalnál leültem, előtte jeleztem a csaposnak, ha látja a személyt akkor szóljon nekem addig elleszek. Leültem az egyik sarokban és kortyolgattam a sört szépen lassan, közben az alakot figyeltem a pultnál akivel idefele találkoztam. Lehet nem kéne bámulnom őt, de a többi söpredék közül... nos nem tudom mi, de valami különlegeset éreztem vele kapcsolatban, így alaposan végig néztem rajta.

Megkapom a sört és jó nagyot húzok belőle, miközben azért a fülem nyitva tartom. Nem különösebben az izgat, amit az ismerős lány beszélget a csapossal, hanem úgy általában, hátha meghallok valamit, ami hasznos lehet. Csodálkozom rajta, hogy ennyire nyugodt itt minden, mert abból, amit a főpapnőről hallottam, azt gondoltam volna, hogy már értesült a város felé tartó seregről és felkészül rá. Na most, vagy nem olyan okos, mint gondoltam, vagy már rég nincs itt.
Elég nagy hangzavar van, végül arra jutok, hogy jobb, ha a szememmel látok meg dolgokat nézelődés közben, mint itt ücsörögjek.
Sok mindent hallok persze, ami talán később érdekes is lehet, de egyelőre nem kezdhetek vele semmit.
Megiszom a maradék sört, aztán az árát a pultra lökve, nekiindulok az utcáknak, keresve valamit, ami meggyőzne, hogy rosszfelé tapogatózom.

/az ünnepi forgatagban/


Miközben a hírnöknek izgalmasabbá vált a dolog, addig egykori kapitányasszonyunk hiába nézi a nem rég lehagyott férfi arcát, az kiviharzik a csehóból.
Egy másik alak ül le melléd, bár nem a kocsmáros küldte. És nem is konzultált erről vele. Egyszerűen csak megsajnált, hogy egyedül vagy.
-Hogy ityeg a fityeg, madárkám? Látom unatkozol egy kicsit. Van egy bélyegszenvedélyem. Ha akarod, megmutathatom a szobámban.
* Nem sokáig élvezheted "kettesben" ennek a borostás arcú daliának a társaságát, akinek igen figyelemfelkeltő karikák vannak a szemei körül. Lehet úgy ötven éves. Ám egy fekete hajú nő hamar oda lép a háta mögé és megfogja a vállát



-A hölgy nem kér az udvariasságodból. Jobb lesz távoznod.
* Úgy tűnik megpróbálja elzavarni az ittas alakot. Ám vajon te melyik társaságát választod a továbbiakban? Ezt a másik nőt két kardos pasi már egy jó ideje folyamatosan szemmel tartotta a fal mellől.

Eközben Viridiel már kint jár az utcán és sajnos még túl rövid az idő, hogy a vágyott eltiltott területet megtalálja. De érzésem szerint nem kell sokáig keresnie majd. Ám addig egy ismeretlen zavarja meg, nehogy ebben a körben még ráakadjon...


-Segítenie kell! -súgja oda melletted elhaladva- Üldöznek és meg akarnak ölni. A kezében az életem.
* Még csak rád sem néz, igyekszik úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, de láthatóan feszült, ideges.

Sylla Durkins

Az alak eléggé kellemetlen külsejű és bár ruhám mást sugallhat nem emiatt vagyok itt. De még visszaszólni sem volt már jött egy hölgy engem megsegíteni...
Felállok és csúnyán nézek a férfira:
-mégis miből gondolod a madárkád lennék te semmirekellő? Tűnj innen, nem mondom mégegyszer ilyen szépen!
A nő felé fordultam és neki hálás tekintettel jeleztem egyenlőre köszönetem, amíg a férfi el nem megy innen, utána szóba is elegyedek vele:
-Üdv, köszönöm a segítséget, nem igazán tudom miért hiszik mind azt van esélyük nálam.... Sylla Durkins Kapitány vagyok, téged hogy hívnak?

Mélyen az arcomba húzott kapucnival igyekszem minél észrevétlenebbül közlekedni, de valakinek így is sikerül felkeltenem a figyelmét.
Mikor hozzám csapódik az idegen, először azonnal a kardomra csúszik a kezem és bár nem rántom elő, azért készenlétben maradok. Miért jött hozzám, mit látott bennem? Ez vajon csapda? De hát bármikor lecsaphatnak nyíltan rám, miért így tennének?
Vadul cikáznak a gondolataim, de nem leszek okosabb.
- Mit akar tőlem? Fogalmam sincs ki maga és mi közöm az életéhez! – lépek oldalra egy mellékutca felé, hogy elszakadjak tőle.
A tervem szerint faképnél hagyom, miért aggódnék egy vadidegen életéért, mikor az enyémért kell?

/az ünnepi forgatagban/



Viridiel ahogy lefordul, hamar lerázza az szőke férfit. És nem követi őt senki. Mármint Turion fiát. Mert csak percek telne el, mikor a főutcán két katonák rohannak az idegen felé és ő szabadulni próbál, miközben valaki a karját szorongatja és veszekednek.
A város őrei hamar elviszik őket, bár úgy tűnik inkább csak erre a titokzatos alakra vigyáznak, mint valami közönséges bűnelkövetőre, aki lefogta, azt csak hagyják utánuk menni. Nem kívánt figyelem elől tértél ki az előbb.
És meg is találod azt, amiért a kocsmából keresve elindultál. A belső vár előtt magasodó impozáns kastély környékéről igen hamar megpróbálnak a strázsák elhajtani. Pár száz méterre sem tudod megközelíteni.

Eközben az ivóban sikeresen elhajtottátok a részeget és a két nő beszélgetni kezd.




-Kleopátra vagyok, neked is üdv! Bocsáss meg, hogy beleavatkoztam a vitátokba, csak úgy tűnt tolakodó alak volt csak. És jól jön a segítség.
* Miközben bemutatkoztok egymásnak, a két férfi, aki eddig távolról figyelte őt, gyors léptekkel kígyózik az asztalok között felétek. És hamarosan az érkezőket új barátnőd is észreveszi.
-Nem csináltunk semmit, csak beszélgetünk! -csattan fel.
-Nem érdekel, gyertek velem! Majd megbeszéljük.
* Megragadja a könyökét, ahogy a társa most még gyengéden, de téged is fel akar állítani az asztaltól. És megpróbálnak elvinni.

Mivel magam is tilosban járok, egyáltalán nem fülik a fogam, hogy belekeveredjek bármibe is, ami felhívja rám a figyelmet, ráadásul elméletileg senki nem tudja, hogy itt vagyok, így elég kétséges, hogy mit akar tőlem az a fickó és, hogy tudja, esetleg képes lennék megvédeni.
Inkább tűnt olyanak a dolog, mint ha valaki csőbe akarna húzni és bár nem vagyok olyan rafinált és ravasz, mint egy ember, azért elég tapasztalatom van az útjaim miatt, hogy ne tűnjek olyannak, mint kit a fejére ejtettek.
A homályba húzódva nézem végig, hogy végül valahová elcipelik a fickót, ami talán azt bizonyítja, hogy tényleg volt mitől félnie, de továbbra sem hiszem, hogy nekem közöm lett volna hozzá, sőt, ha maradok, most minden bizonnyal nagy bajban lennék.
Még jobban igyekezve a környezetembe beleolvadni, rovom tovább a város utcáit, aztán hirtelen elém bukkan a belső vár, aminek megörülök. Elkezdem körbejárni, de hamar az utamat állják az őrök.
- Csak a szépségét csodálom. – emelem fel a kezem védekezésül és hátrébb húzódom.
~ Hát ha innen nem megy, akkor majd keresek egy magas tetőt és onnan veszem szemügyre. ~ - határoztam el és ha találok egy megfelelőt, akkor nem habozok, hogy a hátsó frontja felől igyekezzem megmászni.

Sylla Durkins

Ránézek a két férfira és felállok, közben hátamról az egyik pengémet leveszem és azt a kezemben tartva szólok:
-Nade uraim, miért is nem engedik el őt és magyarázzák meg miért rögtön a fogdosással kezdenek?
Tudtam, hogy nem okos ötlet ebbe az ügybe becsatlakozni, de mivel már ő segített nekem nem hagyhatom szó nélkül az egészet.... Ha a férfiak kötözködni akarnak az ikerpengék másik felét is előveszem és nem hagyom magamat, sőt Cleopátrát is megvédem.

/az ünnepi forgatagban/


Turion fia hamar lerázza az útját álló őröket és nem sokára egy fogadó erkélyén találjuk, ahonnan teázgatva szemrevételezheti a palotát. Úgy tűnik a vezető ott lakik. Ám a szomszéd asztalnál pont arról beszélgetnek, hogy mennyire bizonytalan minden. Valora Moort, az egyisten egyházának főpapnőjét, akit leginkább csak királynőként említenek, nem tudni részt vesz-e a nagy ünnepségen. Érezhető aggódás, mintha Jézus hiányozna a jászolból Karácsonykor egy hívőnek. Vagy egy ateistának Télapó nélkül.
Ám a háttér is érdekes. A közelsége miatt jobban szemügyre tudod venni a munkálatokat a belső vár falán. Ami a távolból a dombról vakolásnak tűnt, az innen már kicsit más. Egy méter vastagon kennek fel valami anyagot, de ez túl vastag lenne csupán díszburkolásnak vagy az esőtől védeni. Sokkal inkább tűnik a közelgő ostromra való felkészülésnek.
Viszont egyik asztaltársaság feláll és beszélgetésükből az derül ki, hogy már idejét látják indulni az ünnepségre. És a többi asztalnál érezhetően feszélyezve lett ez a tudat. Tíz perc múlva már mindenhonnan elindultak ugyan ebből a célból. Úgy tűnik a város lakók kihagyhatatlannak gondolják a mai programot és feltűnést keltene az, aki távol marad. És lent az utcán is tömegek mennek egy felé. Ennek ellenére nem terelnek senkit katonákkal oda ezen a környéken, ha akarod elbújhatsz egy kis időre, míg mindenki elmegy. Vagy akár a teraszon teázgathatsz tovább.


Nem sokkal ezelőtt a kocsmában nézetkülönbség keletkezett.


 A kocsmáros résen van és közeledik is felétek, mielőtt elmérgesedne a helyzet.
-Kérem, ne az én házamba! Ha párbajozni akarnak, akkor menjenek ki az utcára és intézzék el ott!
* Kleopátra pedig megrémülve szól hozzád.
-Tudom miről van szó és ez csak egy félre értés. Kérlek hadd magyarázzam el nekik a kaszárnyában, én nem akarlak bajba sodorni!
* Nem is gondolhattad volna a részeggel szembeni határozott, harcias kiállása után, hogy tud ennyire félni. De az is világossá vált valószínűleg számodra, hogy eddig is tudott az őt figyelő férfiakról, csak egyszerűen kikapcsolta az agyából őket és nem törődött velük. Viszont nem olyannak tűnik, mint aki gyorshajtáson magyarázkodik, hanem aki szó szerint halálosan fél attól, hogy ha ellentmondotok a két pasinak, akkor hatalmas bajba keveredtek.
Ezzel együtt is három választásod van alapvetően. És persze bármi mást is tehetsz. Ha bent maradsz és felelve arra, hogy lassan az idegenek is előhúzták a kardjaikat, könnyen le tudod győzni őket. Egyikük támadását ez esetben barátnőd egy jó pillanatban elkapná kézzel és megcsavarva a csuklóját segítene neked, a másik pedig nem ellenfeled.
Ha a kocsmáros kérésére kimentek az utcára harcolni, akkor viszont egy épp a közelben elmenő járőrcsapat rohan hozzátok, mielőtt elkezdődne és számon kérnek titeket, hogy mégis mi folyik itt.
Ám dönthetsz úgy is, hogy elszaladsz. És a taverna hátsó kijárata és a főbejárat közül választhatsz. Ha megragadod friss ismerősöd kezét, akkor ő fut veled, miközben helyteleníti.
-Azt hiszem ezt még nagyon meg fogjuk bánni, de már nincs más kiút.

Sylla Durkins

-Legyen, akkor a kaszárnyában ezt mind megbeszéljük...
Két pengém máris visszakerült a hátamra a helyére, utána elegánsan megigazítottam a hajamat és megittam a kevés sör maradékát, ha a két őr netalán meg akarna kötözni vagy bilincselni akkor azt nem engedem nekik, arra hivatkozva, hogy én inkább kísérő vagyok, mintsem bármi közöm lenne ehhez, ha így nem engednek vele akkor viszont a kellemetlen helyzet ismét megoldásra vár, bár utam ígyis-úgyis a kaszárnya felé vezetne, legalább megmutatják az utat oda. A szép csuklómon viszont nem tűrök meg bilincset!

Hogy ne legyek gyanús az őröknek, beülök egy fogadóba, onnan is kitűnően rálátok a várra, amin most is dolgoznak. Meglepődve látom, hogy valami fura anyaggal borítják, amit nem ismerek fel és minden bizonnyal nem szépészeti céllal. Meg kell tudnom mi lehet ez, mert lehet, sokat fog számítani, ha ostromra kerül a sor.
Miközben nézelődök a kocsma népe lázasan készülődni kezd valami ünnepségre és nagyon úgy néz ki, hogy mindenki kíváncsi rá, mert azt veszem észre, hogy lassan egyedül maradok. Nem lenne jó, ha kiböknék, hogy kívülálló vagyok, de ez egyben alkalom is lenne, hogy ha mindenki a térre megy, akkor könnyebben találhatok utat a várhoz és annak különös borításához.
Szóval én is elindulok, de aztán egy sikátorban szépen meghúzódóm és megvárom míg elcsendesül minden, aztán keresek rést az őrök között.

/az ünnepi forgatagban/


Nyugodt légkörben mentek a katonák bázisára. Nem akarnak megbilincselni, de még ismerősödet sem. És egy barátságos arcú kikérdező szobájába vezetnek. Egyedül. Kleopátrát egész más helyre, amitől feszült, ideges lesz megint.
-Nos, hölgyem, elmondaná a történteket? Úgy, ahogy maga látta.
* A galambtollat belemártja a tintába és figyelő tekintettel néz rád.
Ám félre értés ne legyen! Ha hazudsz, akkor elég gyorsan kezd félre menni a kérdezősködés és hamarosan állam elleni szervezkedéssel vádolnak és saját jogon elítélnek helyben. Ha viszont mindent őszintén mondasz el, akkor összeáll neki a kép és megértően bólint a végén.
-Hát ez tényleg egy félreértés. A nő egy elítélt bűnöző. És azért engedtük ki, mert önként vállalta, hogy főszerepet vállal a közelgő ünnepségen. Minden tavasszal ugyan akkor köszöntjük újra Ahmest három napon keresztül. És megerősödve hitünkben egy különleges istentisztelet során, egész évben bőséget és jólétet hoz számunkra végtelen hatalma.
Nem akarom felelősségre vonni, ám cserébe vállalnia kell, hogy maga is segít istenünk megörvendeztetésében. Egy másik lány is főszerepet vállalt a szertartáson és a segédje lesz majd.
* Nem sok esélyed van. Ha visszautasítod, akkor ugyan az történik, mintha hazudtál. Megláncolnak és börtönbe vetnek. Pár óra múlva viszont földalatti alagút hálózaton keresztül egy hatalmas kapu elé vezetnek, mely odaérkezésedkor homokos térre nyílik.
Ha együttműködtél és utána a szerepedet is vállaltad, akkor bemutatnak annak a nőnek, akinek a segédje leszel majd.



Egy perzselő homokú aréna bejáratnál találkoztok. És amikor elmondják neked a szerepedet, megkönnyebbül.
-Üdv! Jania vagyok. Örülök, hogy együtt fogjuk csinálni.
* Ám a küzdőtéren az ismerősöddel, Kleoátrával találkoztok, aki görbe kardot tart a kezébe és egy kis pajzsot baljában. Jania karját és testét Jól kidolgozott bőrpáncél védi és egy hosszú ostor a fegyvere. Nálad a sajátjaid vannak.

Amennyiben hazudtál vagy szimplán csak nem vállaltad a felkínált feladatot, akkor hárman néztek farkasszemet egymással a forró talajú téren, melyet hatalmas lelátó vesz körbe.

Eközben Viridiel sikeresen kerülte el a figyelmet egészen addig, amíg eljutott a várfalig és tanulmányozta azt. Az itt hagyott szerszámokat is szemügyre vehette. Megkaparva a felületet igen kemény és ami talán még fontosabb, repedés nélkül egybefüggő. A meszet felismeri az alapanyagban, de valami igen különös, fekete homokhoz hasonlító port adnak hozzá. Nem ismeri a cementet, így nem is kaparja a felszínt, hogy egy speciális betongyártás. Ám arra hamar rájön, hogy apránként kell haladniuk a munkálatokkal. És mielőtt elfogják, arra is, hogy ez a védelmet biztosan erősíti az ostromgépekkel szemben.
Feltűnik egy katonának az ott tartózkodása és riadóztatva a többieket fél perc alatt bekerítik a futárt. Egy katona balszerencséjére arra is emlékszik, hogy pont őt köröztette Valora Moor királynő, élve vagy holtan kézre kell keríteni.
Ekkora túlerővel szemben esélyed sincsen, nincsenek növények. Óhatatlanul elfognak, ha ellenállsz, akkor több sebből vérezve és öt strázsát a halálba küldve. És rácsok mögé zárnak, amellyel szemben ismerősöd sínylődik egy másikban.



-Ne haragudj! Sajnálom, hogy bajt hoztam rád. Hamarosan kivégeznek és mivel te idegennek tűntél, abban reméltem te talán segítesz.

Jól számítottam, mert simán eljutok a várfalig, ahol a munkásom otthagytak mindent és ahol már testközelből megvizsgálhatom miféle anyagot kennek fel. Vakolatnak tűnik, de sokkal keményebb és a sötét homok nem ismerős.
már éppen azon agyalok, hogy mintát teszek belőle a zsebembe, amikor meglátom az első katonákat.
Gyorsan az ellenkező irányba indulok, de ott is őrök tűnnek fel, még megpróbálok másfelé menni, de rá kell jönnöm, hogy körbevettek, nincs kiút.
Mivel meghallom, hogy felismertek, nem akarom könnyen adni magam, kardot rántok és a falhoz hátrálok. Néha úgy tűnik, hogy sikerül kivágnom magam, de ahogy egy elesik máris jön helyette kettő.
Először a lábam vágják meg, aztán a karom, aztán már nem is számolom, mikor valakinek sikerül a hátamba kerülni és egy ütéstől elfeketedik előttem a világ.
Egy nyirkos cellában térek magamhoz. A fejem lüktet és mikor a tarkómra teszem a kezem egy jó nagy púpot tapintok és véres lesz a kezem.
Ekkor a szemben lévő cellából ismerősnek tűnő hang szólít meg.
- Nem…. – rekedten szól a hangom. - …….nem te hoztad rám a bajt és sajnálom. Mit csináltál, hogy kivégeznek? – döntöttem a hátam a hideg falnak, ami most kimondottan jól esett. – Én azt hiszem én örülhetek, ha csak simán kivégeznek.

Sylla Durkins

-Nos hol is kezdjem a sztorit?-merülök el a jól ismert bár egyáltalán nem érdekes sztoriban, amiben kifejtem részletesen mi is történt, majd meglepő módon mivel semmihez nem volt közöm egy küzdőtéren találtam magam egy nővel az oldalamon:
-Üdv Jania, Sylla vagyok, bár nem egészen értem mi közöm az egészhez ketten megyünk innen ki-már vettem is le a két pengét a hátamról-nos Cleopátrával mit is kéne tennünk?-tettem fel a nyílvánvaló kérdést, hisz nem akartam megölni, sőt jobban örülnék ha nem esne baja.... Bár úgy néz ki ő is egy személy lesz aki hátán kéne továbbjutnom és egy újabb olyan ember akit bármennyire is kímélni akartam és életben tartani, hasonló sorsra jut, mint a legénységem....
Szegények a vicceik és a sok kaland amiben együtt voltunk.... bár lehet mások is túlélték, mint én, nem sok esély volt rá, és lehetséges, hogy Cleopátrának is hasonló sorsa lenne?

/az ünnepi forgatagban/



Igen, jól látod, Sylla.
-Mind a ketten elítéltek vagyunk. Mivel ő a készülődés közben valami még súlyosabbat követett el, mint amiért fejvesztést róttak ki rá, ezért Ahmest kegyelméből ketten kell megölnünk őt.
* Ostorát kiengedte, ahogy közeledtek hozzá, ám a kocsmai ismerősöd is bátran jön felétek, szemében gyilkolásra kész tekintet. Ketten úgy tűnik alaposan felkészültek, hogy itt vért kell ontani. És nem riadnak meg tőle. Ahogy úgy látom te sem.
-Kerülj bal oldal felül én hátulról kirántom a lábát.
* Ha nem avatkozol be, akkor szemben lévő ismerősöd bátran kezd és igyekszik közel kerülni a szőkés-barna lányhoz. Ám az elhajolgat és bár első körökben is gyakran talál, de csak a szíj végével éri el, csattanósan szólva a fekete hajú bőrén. Ám ez nem tarthat sokáig, hamarosan lelassul Kleopátra szintén nem rossz mozgása és elterül a homokon. Ám Jaina ekkor sem rohanja le, hiszen túlságosan védtelen lenne, hanem tovább üti a földön sikítozó ellenfelét.

Amennyiben viszont ígéretednek híven kardjaiddal segíted őt, hamar oldalazó mozgással kettőtök közé szorul a merész lány és kardoddal olyan helyzetbe kerülsz, ahol egyetlen mozdulattal be tudod végezni a viadalt. Két jó harcos ellen nincs esélye. (Ráadásul mint láttuk, a te küzdő társad jobb nála.)

Egyedül az tudja megmenteni kocsmai ismerősödet, ha megtámadod a korbácsos nőt. Ám senki nem mondta, hogy ez esetben mi lenne a szabály. Csak annyit, hogy neked nem neki kell segítened.


/a börtönben/




Eközben Viridiel távoli harc zaja mellett folytathatja a beszélgetést.
-Egyszerű lopás miatt. Minden évben négy áldozatot kiválasztanak Ahmest számára, hogy ember vérrel tisztelegjünk előtte. Aki győz az arénában, annak a bűneit megbocsátják és elmehet.
Nem voltam soha igazi harcos típus. Inkább megpróbáltam megszökni valaki segítségével, aki nem helybéli és nem tartja fontosnak ezt.

Felkapom a fejem, ahogy távoli zajt hallok, mert ez úgy hangzik, mintha csatáznának, de ha így is van, elég messze, vagy én vagyok jó mélyen.
Közben hallgatom a fickó magyarázatát és nem okoz meglepetést, amit hallok tőle. Hiszen Szent Kő városában a papnő már mondott effélét és az, akit tárgyalni küldött oda vezetőjük, az is őrült volt.
~ Emberáldozat! Micsoda megcsúfolása a természetnek! ~ borzadok el.
Ráadásul egy lopásért ítélték el ezt az embert, bár teljesen mindegy, akkor sem lehet megérteni.
- Miféle arénában? – nézek a férfira a rácsokon keresztül. – Te is hívő vagy? – lepődök meg, mert nagyon úgy hangzott. – Hogy nézhetitek ezt tétlenül, semmi nem indokolhat egy emberáldozatot!

Sylla Durkins

-engem semmiért nem ítéltek el, deha így szabadulok ebből a zsákból....
Pengéimet forgattam egyet a kezemben és támadó pozíciót vettem fel kicsit vártam és sétálgatni kezdtem Cleopátra körül, amikor a megfelelő pozícióba kerültem főleg vele szembe magamra vontam a figyelmet:
-mit követtél el Cleopátra?
A lány felém fordult hiszen közben araszolni is kezdtem felé, társam is szépen halkan közeledett felé, értette mit akarok tenni, és ekkor Cleopátra felém fordult és ezt felelte:
-segítettem neked a bárban és így hálálod meg?
-nem tehetek mást, ezt te is tudod
-hogyne tehetnél segíts ellene
-nem rossz ötlet... de nem tehetem meg, ő lett a társam
Ekkor Jania már lépésre volt Cleopátrától, akinek a figyelme arra öszpontosult, hogy maga mellé állítson... ekkor jobb kezemből odadobtam Janianak az egyik pengémet aki hátulról leszúrta őt, próbált Cleopátra a pengéért kapni de sajnos tele volt a keze így esélye sem volt elkapni azt.
Odamentem a még vérző lányhoz, halálán volt egyértelműen, így odamertem menni, Jania éppen végett vetett szenvedésének, amikor odaértem.

A lány torka elvágása után azonnal meghalt, Jania egyszerűen felállt és odanyújtotta a pengémet egy köszönöm kíséretében, én azt elvettem tőle és végignéztem rajta.
Vér folyt le rajta Cleopátra vére volt az, és bár éreztem itt nincs valami rendjén Jania arcára néztem aki hálásan nézett a segítségért, melyet nyújtottam. Nem tudtam rá visszamosolyogni, de nem is tartott sokáig az ő halovány mosolya sem.

Nem tehettem mást mint társam mellé álltam és vártam mi következik ezután....

/az ünnepi forgatagban/

/a hozzászólás 16+ elemet tartalmaz/




A férfi bólint.
-Nem olyan élhetetlen. Ahmest rendet csinál. Ami az én szemszögemből annyit jelent, hogy a fejem felett a banditavezéreket gyorsabban ölik meg. Előre jutást nézve praktikus a hívének lenni.
* Elég közömbösnek tűnik az itt történtekre. Próbára tette a szökést és nem sikerült. Ám a dolgok elkerülhetetlen sorsát ő sem tudja megváltoztatni. Csak a zavarosban halászni.
Elcsendesedik a zaj, nem sokáig tartott a küzdelem. Alig pár pillanatig.
-Ha szerencsém lesz, akkor a házasságtörő asszonyt kapom ellenfelül, neked pedig az eretnekké lett boszorkány. Ha nem egymás ellen kell küzdenünk, akkor mind a ketten túlélhetjük.


Cleó vére vörösre festi egy kis foltban a sárga talajt. És új társnőd láthatóan megkönnyebbül. Egy főpap -vagy ahhoz hasonló- torz arcú illető dicsőn prédikál, hogy az istenük megbocsát a győztesnek. A fekete hajú ismerősöd pedig életét áldozta, hogy mindenki más bőségben és biztonságban éljen. Az orkok távol maradjanak a falaktól...
Katonák jönnek be és elvezetnek titeket. És Jania már csak akkor válik ismét feszültté, mikor hosszú folyosói séta után egy nyitott cellaajtó elé vezetnek titeket.
-De hát a nyertes nem nyeri vissza szabadságát? Ahmest bocsánatával?
* Enyhén ingatja a fejét részint mert nem érti, részben nagyon is érti és tiltakozik. Ám belöknek titeket és rátok zárják a tölgyfa bejáratot kulcsra. És nem is sejted, hogy ott van a férfi az ivóból is, csak egy másik szektorban.

Este ébresztenek titeket, de társnőd mint egy macska, ugrásra kész. És szemeit le sem veszi a belépő két őrről.
-Nocsak, szépségeim. Gyertek a papához!
* Jania széttárja a lábát és megfeszíti mereven teste minden izmát. Egy babszem nem menne fel most a fenekébe. De sejti ő is, hogy pedig felmegy majd az. Csak idő kérdése.
Egy-egy fegyőr próbál titeket leteperni. Fiatal mind a két fiú, ha ellenkezel, sokáig tudod tartani magad. De ha nem akarod kihívni a haragjukat, akkor gyorsan halad a levetkeztetéseddel ám. Mohó.
Társnőd fájdalmasan nyög, ahogy védekezik a pirosló fallosz ellen. Majd egyszer csak elégedetté válik a hangja és füllel is hallhatóan élvezi. Eközben a másik csak veled foglalkozik. Ha oldalra forditod a tekinteted, akkor láthatod, ahogy a szőke lábát átkulcsolja támadója ágyékán. Haja ki van bontva és kócosan libeg a falnak döntött fejéről. Kezei pedig a másik tarkójánál hátul összekulcsolódik, ahogy szorongatja hajgumijával a torkát. Az igyekszik szabadulni, de meg sem tud nyikkanni. Csupán a ti párosotokon kívül a furcsa lány nyög elégedetten, mikor a férfiasság megmozdul benne. Fojtogatós játékért oda van, de nem a hagyományost használja.
Akármi is volt veled, amíg meg nem ölte, most egy szisszenés nélkül húzza ki a katona kardját és feléd magasodva hátba döfi a te hódolódat.
-Honnan szalasztották ezt a két félnótást? -kérdezi a kulcsokért lehajolva- Még azt sem tudta, hogy miért ítéltek halálra. A Koponya és Csontok bérgyilkosnője voltam.
* Megtörli alaposan a nedves helyeket, mielőtt visszaveszi szűkre szabott alsó öltözetét. És karddal a kezébe lopakodik kifelé.

Másnap közel ugyan abban az időben Viridielt is kiviszik a küzdő térre. Egy ismerőssel találkozik. Ám van az arénában valaki más is. Míg a tolvaj másfélkezes kardot szorongat két kézzel, addig az ismeretlen hölgy egy háromágú szigonyt és egy vetőhálót.



Ha megindultok egymás felé, egy ideig ők is így tesznek, ám a lány hátra lép és siró hangon rázza a fejét.
-Én nem akarlak titeket megölni.
* A férfi is megtorpan és bamba nézéséből látod, hogy nem gyilkos. Még nincs felkészülve a vérontásra.

Sylla Durkins

Bezártak nem értem miért, semmit nem tettem, de eza város az amit amilyen gyorsan lehet el akarok hagyni.... esteledik, és amíg el nem aludtam addig Jania-val beszélgettem... hamar rájöttem tényleg nem akarok itt maradni...
reggeledik és a rácsok zörgésére ébredek két jól rátermedt férfiú jött be rajta, keményen...nos inkább csak deréktájba
Az egyik suhanc cellatársamra rá is vetette magát én inkább próbáltam távol tartani az enyémet, Jania úgy tűnt élvezi az adandó alkalmat és ki is használja az ifjú testi adottságait és inkább élvezte.
Én ebbe nem akartam belenyugodni, hiszen kapitány vagyok, és nem mellesleg a fogvatartóim félőrültek vagy csak trehányak...
Nos a srác nagyban öltözködött lefele már elővette a meredő szerszámát, valószínüleg ruházatom és kinézetem juttatta ide nem mellesleg a mellettünk dúló "szerelmes pártól", így gatyában felfegyverkezve közeledett felém már majdnem megfogdosta kebleim amikor kellemetlen meglepetés érte:
Kezeimmel hátranyúltam és elővettem a pengéim, az egyikkel elvágtam a torkát, a másikkal pedig az izgalomtól duzzadó péniszét vágtam le, majd miután minden életbeni gondjától megszabadítottam, cellatársam végzett az övével is.
-Sok titkod van még nemde?! Tényleg jól döntöttem...
Cella ajtók nyitva őrök kulcsai nálunk...
Janiaval egymásra néztünk és tudtuk, most innen megszökünk!

- Rendet másként is lehet csinálni, ahhoz nem kell ilyen kegyetlenség. – mondom rabtársamnak, aki meglepően beletörődőnek tűnik, annak ellenére, hogy valószínűleg az életével fizet majd. – És, ahogy elnézem, amúgy sem sokra mentél vele.
Közben a fejünk felett a csata túl gyorsan befejeződik, ami nem túl jó hír annak, akit ezek szerint nem rég küzdésre kényszerítettek.
- Én nem harcolok szórakoztatásért és különben is nem követtem el semmit, még el sem ítéltek. Hol van itt az igazságszolgáltatás?
Azonban nagyon úgy nézett ki, hogy itt másként működnek a dolgok, mint az emberek többi városában, mert reggel, éhgyomorra máris egy arénában találom magam, a tolvajjal és egy nővel, aki furcsa fegyvert és egy hálóz szorongat, míg rabtársam meg kardot kapott.
- Én sem akarlak téged. Sőt senkinek az életét nem akarom elvenni, hogy ezeket itt szórakoztassam. Nem követtem el semmi bűnt, amiért elítélhetnétek! – kiáltottam fel és ha volt nálam fegyver azt láthatóan lefelé fordítottam és megvetően néztem körbe. - Mi a vád ellenem?

/az ünnepi forgatagban/



Hárman vagytok a küzdőtéren és egyikőtök sem hajlandó harcolni. A kristály páncélod és kardod ugyan úgy nálad van elfogásod óta. Persze erős őrizettel hoztak ide sebesülésed ellenére is. És a nézők elégedetlenségét hallgatva hallgatás után nagy nehezen rászánja magát a vezető, hogy válaszoljon neked.
-Vörös Térítő hidegvérű és különös kegyetlenséggel végrehajtott meggyilkolása miatt ítéletek halálra. Azzal, hogy szerepelsz az ünnepi szertartáson, bűneid bocsánatot nyernek Ahmest előtt.
A másik férfit önös érdekből elkövetett lopás vétségén kapták. Ezért kell könyörögnie istenhez kegyért. A nőről pedig bebizonyosodott, hogy rendünk papnői hivatását elhagyva eretnek lett és egy helyi boszorkányhoz jelentkezett tanulónak. Ám a Kegyelmes Isten lesújtott rá hamar hűtlenségéért.
Aki Ahmest útját követi, annak mindenből a jobbat adja. Aki vak az ő igazságára, annak a rosszat. Ám aki látta az ő dicsőségét és mégis a sötétség felé fordul, azt hamar megbünteti. Mert végtelen bölcsességében ezzel kerüli el, hogy tévelygése rossz példa legyen mások szemében.
Harcoljatok hát, hogy valamelyikőtök élve jusson ki innen ma! -a tömeg felüvöltött.
* A nő rápillantott a zsebesre és az íjászok fenyegető rémétől különös szövetség fonódik köztük. Mintha csak ráparancsolt volna, hogy segítsen megvédeni magát és ismerősöd elfogadta volna... mielőtt téged nem vesz rá hasonlóra szép szemeivel.
Ketten közelednek feléd és elsőként a kreol csaj dobja rád a hálóját, hogy utána mind a ketten szúrjanak.



Eddigre a kapitányasszony már régen kijuthatott. Új társával egyetlen akadályt kellett leküzdenie a nappali verőfényben a megtalált kijárat előtt ácsorgó két strázsa.
Ki tudja, hogy sikerült-e nekik vagy eddigre már újra foglyok? Ám ha mégis sikerrel jártak, akkor sok dolog közül választhatnak. Kettő ezek közül a város mihamarabbi elhagyása vagy a kocsmában hallott tipp felkeresése, hogy a tengeri szállításról érdeklődjetek.



/Kockadobás: Hatos
6-os esetén sikeresen ejtett csapdába -és nem szerelmibe- a hálós
más esetben sikertelen/