/Viridiel és Sylla/


Úgy tűnik a két szökevény egymásra talált. A falakon viszonylag sűrű közönként őrök állnak és a kapukban is jócskán meg van erősítve az őrség. Úgy tűnik számomra, hogy csak úgy nem tudtok kicsúszni a védőgyűrűn. Pedig ez a gyűrű nem titeket véd.
Ám beszélgetni van időtök. És egyelőre senki sem fedezett fel benneteket. Ám mielőtt romantikussá válna a karizmák kitárgyalása, azt mindenek előtt jeleznem kell, hogy az idő koránt sem nektek kedvez. Valora Moor igen mérges, hogy kicsúsztatok a fényes ünnepség szervezéséből és ha a kapitányasszony ilyen könnyen felismert, akkor talán jobb lesz számba venni, hogy mik a lehetőségeitek a menekülésre.
Ehhez talán nem árt átgondolni, hogy eddig mi is történt és mit tudtok ebből a javatokra fordítani.

Mikor oda sétál hozzám a nő és megszólít, egy pillanatra megmerevedek, hiszen nem tudhatom, hogy a következő pillanatban nem kiabál-e az őrökért, hogy a vérdíj fejében feladjon, mert nem is titkolja, hogy tud arról, hogy az én fizimiskám tekint le azokról a város szerte kifüggesztett papírokról, amik alaposan megnehezítik a dolgomat.
Na, nem mintha az nem, hogy nem vagyok ember, hanem hegyesfülű tünde, aki, még akkor is eléggé kilóg termetével a tömegből, ha jótékony köpeny fedi. Ja, és akkor még az ostromló elf seregről még nem is beszéltem!
Kezem a kardomra szorul, miközben fojtottan válaszolok, kutatva nézve a nő háta mögé.
- Ha….nem akarsz feladni, akkor ….jobb, ha nem hangoztatod ezt. – haboztam kissé, de hát így is elég nagy volt a kockázat. – Ha láttad a plakátot tudhatnád, vagy nem tudsz olvasni? Egyébként Viridile és, ha már te tudod az enyémet én is megtudhatom a tiédet? Na meg, hogy miért nem rohansz, hogy pénzre váltsd a fejemet?
Magamban közben ember módra káromkodva látom, hogy az őrök száma egyre nő és már a falon sem fogok tudni kicsúszni, legalábbis nappal nem. Éjjel meg minden bizonnyal még jobban fognak figyelni.
- Keresni kéne egy nyugodtabb helyet, és egy kifelé menő útvonal sem lenne hátrány. Nincs valami ismerősöd, aki segítene egy „rosszfiún”? Megfizetném. – ajánlom fel, mert az embereket ezzel legtöbbször meg lehet győzni.

Sylla Durkins

-futó pillantást vetettem csak rá és így udvariasabb Viridiel, én Sylla Durkins Kapitány vagyok.
Nos az indokaim maradjanak a sajátjaim-közeledek feléd csábos tekintettel és a füledbe súgom-de remélem nem bánod ha veled tartok egy ideig.
kicsit visszahátráltam és a kapura és a falra néztem:
-igazad van, de nincs ismerősöm akihez mehetnénk, de van pár üres épület itt a városban ahol meghúzhatjuk magunkat, egyébként kéne neked egy jobb álca mert így bárki felismer akinek van egy kicsi kis figyelme is....

/Viridiel és Sylla/


A futárnak igen sok problémája akadt az álcázással, noha eddig csak üldözött sorstársa ismerte fel. Ám talán hallgathatna rá, hiszen biztosan tud valami jó ötletet rá. Talán jobbat, mint a Mesélő tanácsolna, miszerint ha a selfek erdei elfeknek álcázzák magukat, akkor te miért is ne leplezhetnéd kilétedet drownak mutatva magad?
Ám a hova tovább tekintetében Sylla csak pár elhagyatottnak tűnő házra gondolt vissza, amit a kapun bejövet látott. Ám használható kapcsolata szerinte nem volt azóta, hogy Bivalyba tévedt. Így nincs más választásotok, mint megnézni a düledező viskókat. És ott szembe nézni egy szörnnyel.



Ahogy a düledező falak között mászkáltok éjszakai hely után kutatva egy kígyó altestű, kitines, nehezen leírható lény kígyózik elő egy beszakadt pincebejárat alól és hipnotizálva tekergőzik. És nagyon sok múlik majd azon, hogy mennyire vagytok ellenállóak.

/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -ellenálltok az elmétekre hatni próbáló kábításnak
4-es -Viridielt megigézi a kígyókra jellemző tánc
5-ös -Sylla kerül transzba.
6-os -mindketten megbénultok és ebben az esetben a KalandMester tovább írja sorsotokat./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

Biccentek a bemutatkozásra a kapitánynak, bár fogalmam sincs, hogy milyen kapitány, de a lényeg, hogy egyelőre nem áll szándékában feladni.
A suttogásra csak óvatosan hátrahökölök, mert nem tudom mit akar és még a bizalom sehol nincs közöttünk, sőt…:..
- Ha tudod, hogy az egész város engem keres, akkor miért tartanál velem? – kérdezem gyanakodva,. – Talán neked is van okod, hogy sürgősen elhagyd ezt a beteg várost?
Sztoikus beletörődéssel veszem tudomásul, hogy nem tud olyat, aki segíthetne, de legalább van olyan hely, ahol kivárhatjuk az éjszakát és remélhetőleg nem leszünk szem előtt.
- Bocsánat, de nem készültem vesszőfutásra. – vontam meg a vállam a szavaira, mert én is tudtam, hogy igaza van és ez bosszantott. – Majd kitalálok valamit, meg aztán sötétben minden hegyesfülű egyforma, nem?
Már az üres, kidőlt-bedőlt kunyhók között jűrunk, amikor elénk surran egy sötét alak………Az arany maszk, a félelmetes ajkak nélküli csupasz ínyen a megannyi tűhegyes fog sorakozik, a veszélyes farok és az éles karmot…….Tanuma!
- Vigyázz Sylla! Ez egy Tanuma! Nagyon gyors, ne csak a karmára, hanem a farkára is ügyelj! – kaptam elő a kardom és szélesen vágtam magam előtt, hogy távol tartsam. – A mágiája elbájol, gyorsan végezni kell vele!

Sylla Durkins

-Sose kérdezd mik egy nő okai, Viridiel, és ha úgy adódik kell szemtanú az ítéletedhez-mondom a végén erősen röhögve, és nem is csépelve sokkal tovább a szót mentünk egy jó búvóhelyet keresni. Egy valamiféle szörnyű lény támadt ránk épp amikor odaértünk az egyik házhoz, én is ahogy újdonsült társam is előrántottam pengém, és helyet felmérve igyekeztem kitalálni valami jó tervet.

Viridiel elterelte a figyelmét a szörnynek, ésbár Viridiel mondta mi a neve engem az nem érdekelt, inkább az hogy a farkát is szokta fegyvernek használni.
~eza hely tele van gyenge épületekkel és eza dög pont a fal alatt áll~
indult be az agyam a helyzettel kapcsolatban...
~a zöldike elterelte a figyelmét... megyek és rádöntök egy házat annak elégnek kell lennie!~
szerencsémre a mögötte lévő ház fala már ígyis kifelé dőlt és alig fogta valami a ház többi részéhez, fogtam és egy gerendával a két fal közé nyúlva elkezdtem feszegetni, amitől megadta magát elég gyorsan, a már ígyis gyenge fal....

/Viridiel és Sylla/



Miközben Turion fia felveszi a kristálykardjával a harcot a bestia ellen... Ha a Mesélő jól értelmezi, akkor Sylla előveszi a két kardját a hátáról, majd visszateszi és egy gerendát vesz a kezébe, mellyel egy félig kidőlő ház falának alsó részét feszegeti.
Kreatív ötlet, még ha nem is veszélytelen. És a tanuma ellen harcoló elfet vagy kisegíti a bajból vagy egyedül hagyja. Ám ezt már nem Én döntöm el...


/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Sylla sikeresen az emberevő ragadozóra dönti a viskó oldalát.
4-6-ig -A kapitány azon fal alá temetődik, melytől nem is egy lábnyira áll.

Tízes
1-4-ig -Viridielt megkarmolja a lény.
5-10-ig -A hírnök megvágja a szörnyet, mely visszahúzódik a romos pincébe (amennyiben az előző dobás nem volt 1-3-ig)./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 6

--------------------------------

#2 'Tízes' : 2

Értem én a viccet, csak nem akkor, amikor a nyakamon szorul a hurok! Elhúzom a számat a lány nevetésére, de végül megállom, hogy nem vágok vissza, hiszen épp egy búvóhelyet készül mutatni nekem, azonban ez sem sül el jól, ahogy az egész napot be lehetne dobni a rötyibe.
A tanuma felbukkanása ezt koronázza meg, de már kellően dühös vagyok, hogy azonnal nekiugorjak.
Mivel a lény elég veszélyes volt, nem értem rá azzal foglalkozni, mit csinál a lány, csak ne legyen útban.
Az égtelen robaj, ahogy a mellettem lévő ház fala ledől, kibillent az egyensúlyomból és a figyelmemet is eltereli egy vészes pillanatra, amit nem is úszok meg büntetlenül.
Felszisszenek, ahogy az éles karom végigszánt a vállamon. Hátra ugrom és a tőrömhöz kapok, majd kihasználva, hogy a törmelék a lényt is lelassítja, megcélzom a rám tátogató száját, hogy a pengét leküldjem a torkán.
- Remélem jól vagy! – kiáltottam arra, ahol legutóbb a lányt láttam.

Sylla Durkins

A gyönyörűen kiatlált tervem megint nem úgy alakul ahogy terveztem... sőt a lehető legrosszabbul, mert amikor feszegetni kezdem a falat, nem volt elég erőm azt megmozdítani így botor módon magam felé kezdtem húzni... És amikor engedett én a fenekemre huppanva néztam ahogy közeledik a fal....

Hallottam Viridiel hangját de a sok portól melyet beszívtam köhögésnél többre nem futotta, de a szerencsém azért annyi volt, hogy egy kis lyukba szorultam alul és nem esett baja a csontjaimnak, pár horzsolás és a klausztrofób élmény ami abból fakadt, hogy szinte semmit nem tudtam mozdulni
-Itt vagyok! szedj ki innen!
Ordítoztam a segítségért egyszer és mivel tudtam nem szerencsés hangosnak lennem inkább reménykedtem, hogy a tartós köhögésem elég lesz arrra, hogy Viridiel felfigyeljen élő személy mivoltomra

/Viridiel és Sylla/


Miközben Sylla igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy életben maradt, akinek ez szól, az inkább az életét mentené meg egy szörnyű haláltól. Ám még mindig nem tudjuk, hogy akciója sikerült-e, mellyel kivonni készült a forgalomból az őket megtámadó lényt.
Eközben a romok alatt nem csak az üreget fedezi fel a kapitány, de a por elültével azt is, hogy bal lába a kövek alá szorult. Valami nincs rendben, mert nem érezte a fájdalmat és mozdítani sem tudja. Ez utóbbi nem szorulna magyarázatra ebben a helyzetben, még nem sejti, hogy ha kiszabadítja sem fogja tudni használni csak úgy. Komoly tudomány kell majd ehhez a gyógyításban!

Eközben talán utolsó rohamukat intézik egymás ellen a tünde és a tanuma. Az előbbi kést próbál belevágni a szájba, míg utóbbi a farkával támad, hogy körbe tekerve Viridielt, magával ragadja.


/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -sikerül megölnie a tőrrel a futárnak
5 és 6 -Hamarabb tekeredik a kezére és derekára, ezért ellenállhatatlanul gúzsba kötve vonszolódik a ragadozó után a pince mélyére, ahol elájul./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Szorult helyzetben vagyok, mert ha hangoskodunk, nem csak ezzel a szörnnyel kell szembenéznem, hanem a városi őrséggel is, így csendben és lehetőleg gyorsan kell végeznem vele, vagy csendben meghalnom.
A tőröm halálos pontossággal talál célba és a tanuma még pár pillanatig ugyan dülöngél és csapkod, de aztán eldől mozdulatlanul.
Azonban míg ő nem üt zajt ez nem mondható el a hozzám csapódott ember nőről, aki mindent elkövet, hogy magára felhívja a figyelmet, ám bár, hangja valahonnan tompán, a romok alól jön.
- Csssss! Csendesebben, mert a nyakunkra hozod az őröket. Mindjárt kiszabadítalak.
Szerencsére nem volt sok kő, amit el kellett pakolnom és már meg is találom, de a gerenda arrébb rakására, ami a lábát tartja fogva már minden erőmet össze kell szedni.
- Szszszsz! – nézek a lábára egy fintorral, nem titkolva, hogy nem túl rózsásnak látom a helyzetet. – Ez elég ronda.
Leguggolok és körbetapogatom.
- Maradj nyugton, megpróbálok segíteni. – fektetem rá a tenyerem és a gyógyításra koncentrálok.

Sylla Durkins

Amíg Viridiel a bestiával küzd azt kezdem figyelni mitől nem tudok mozogni és azonnal egy gerendára leszek figyelmes a lábamon... Érdekes nem is fáj... De kellemetlen mert nem mozdul ki onnan....
és bár láttam vérzik ez elmondható volt a többi kicsi zúzódásról is itt-ott....
Pár perc múlva puffanást hallok és a kövek mozogni kezdenek felettem és amikor a fény betör mellém Viridiel arcát látom meg és szépen ki is szabadít
-Ne is mond... azért remélem rendbejön....
elpirultam kicsit és folytattam:
-köszönöm, hogy kimentettél.... nem vagyok valami hasznos társ azthiszem
Közben ő a lábamat kezdte gyógyítani, lehet ez lenne a tündék titkos tudománya? gondoltam

/Viridiel és Sylla/


Minden úgy van, ahogy mondtátok. Igen sokat tett Sylla azért, hogy nyakatokra hozza a városőrséget, de ebben sem járt sikerrel... egyelőre. Ám nem szabad túlbecsülnie a lombtündék gyógyító mágiáját sem. Csupán a regeneráció sebességét növelte meg, amit ha folyamatosan fent tud tartani, akkor is legalább egy hónapba kerül. Szakavatott kéz hiányában ez nem fog tudni rövidülni.
Ám ha körbe néztek főleg ott, ahonnan a szörny előbújt, a "barlangjában" nem csak boros hordók, de rengeteg testrész is van. Fogyasztott is az áldozataiból, de úgy tűnik nem minden darabot. Némi pénzt és egyik zsebben egy Kegyelmes Isten Egyháza szent szimbólumot és egy apró képet találtok egy nőről rajzolva. Ám a hölgyet egyikőtök sem látta.
Vajon mi a tervetek most?

Mikor megpillantom a sebesült lány arcát és ráadásul most hallhatóan elvesztette a gúnyolódó stílusát és még köszönetet is mondott, azon nyomban előjött belőlem a segítőkész elf.
- Nem vagyok lelketlen self, hogy magadra hagyjalak a bajban. – hárítottam a köszönetet halkan. – Főleg, hogy csak enyhíteni tudom a fájdalmat és kicsit gyorsítani a gyógyulást, de mindenképpen keresnünk kell egy gyógyítót, hogy rendbe tegye, ha mostanában használni akarod mindkét lábadat. És azok nem olcsók…..
Nem szívesen maradok ezen a helyen, de biztos akarok lenni benne, hogy a tanuma fészke üres, így körülnézek. Láttam már elég halottat, de a mészárszéket az én gyomrom sem sokáig bírja, így gyors vagyok. Biztos, hogy jó pár ember eshetett áldozatául, így találok némi aranyat, egy ismeretlen nőt ábrázoló képet és egy itteni egyházi szimbólumot.
Ezeket megmutatom Sylla-nak is.
- A gyógyítóra legalább van pénz, te ismered esetleg őt? – nyomom a kezébe a képet. – Jobb ha közben elindulunk, mert ha hangosabbak voltunk, akkor várható, hogy erre néz egy őrjárat. – kerítem a karját a nyakam köré és felhúzva elindulok a város belseje felé, de az árnyékba maradva.

Sylla Durkins

-pedig nem is fáj....-bár mélyen belül már tudtam, hogy majd fog, csak a tudat, hogy baj lesz... nos hogy úgy fogalmazzak az adrenalin dolgozott és emiatt nem éreztem még a fájdalmat, de amikor Viridiel elment szétnézni, és visszaért akkor már erősen fájt, amíg ő elvolt kicsit bekötöttem és sínbe tettem addig is értelmesen töltöttem az időt...
-ezt a lányt? nem, nem láttam még sajnos... nem vagyok ide valósi sőt nem is akarok itt maradni sokáig, szerintem te sem.
Majd amíg a vállára vett engem az őrökről beszélt
-Igazad lehet, sajnálom, hogy csak a gondot okozom....
Bár általában erősnek lehet néha bunkónak tűnök, azért nem igaz ez rám, ha segítenek hálás vagyok érte és igyekszem meghálálni valahogy, és most úgy néz ki egy jóképű tünde az akinek a vállára támaszkodom......

/Viridiel és Sylla/


A nő meglepő módon nem csodálkozik el azon, hogy a jobbulás első jele az, hogy borzasztóan fáj a sérült testrésze. De legalább tudja, hogy ott van és végre kapcsolat van újra az agya és az ottani hús között. Még ha nem is találták fel az idegsebészetet, ezt anélkül is tudja.
A nő kiléte homály marad még, ám pénzéhes gyógyítót hamar találtok. Az első hely ahová suttogva küldenek egy vegyeskereskedés, mely néhány nyomornegyedi alak szerint gyógyfüveket is árul és ellátja a bajba jutottakat (jó pénzért).
Ám itt csak egy nyúlánk, sápadt arcú ürge nyit nektek ajtót hivatalnokokra jellemző ruhában. És hamar közli, hogy nem kéne őt az otthonában állandóan zargatni. Az előző lakó állítólag elmenekült a katonák nyomozásai elől, mert több méregkeverésbe és egyéb dologban gyanúsított volt. Ám nagy szerencsére nem akarja kideríteni, hogy ti mégis mi végre keresitek a vénasszonyt. Nem derül ki számotokra, hogy ez a jóasszony az nap este csomagolt össze, miután Hirionnak egy bizonyos igen drága szert el tudott adni és talán egész más helyen felbukkan ő még történeteinkben.
Egy másik helyen viszont vidáman száll fel a füst és egy piszkos bőrkötényes alak jelenik meg a bejáratnál. És ahogy elmondjátok miért keresitek, szélesebbre nyitja.
-Gyertek be nyugodtan! Ott van a tűz, leteheted mellé. Mindjárt helyre hozom.
* Ezzel egy piszkavasat tesz bele a kovácskemencébe.

Egy biccentéssel tudomásul veszem, hogy nem ismeri a képet, amúgy is kevés esélye volt, hogy igen, de mivel ugyan olyan átutazónak mondta magát, mint amilyen én voltam, ennek még kevesebb valószínűsége volt.
- Jól mondod, tudod, hogy mennyire kívül szeretném tudni magam. A nyakam a tét. A főpapnő nagyon a keze között szeretne tudni.
Mivel ilyen állapotban nem hagynám magára, így annak terhe is rajtam marad, hogy keressek neki egy gyógyítót.
Az éjszaka szerencsére előhozza a kétesebb egyéneket is, akik elsősorban a pénzt szeretik, és csak utána jön a vezetőikhez kötődő hűség, ezért aztán kapunk is nem sokára egy-két címet, ahol segítséget remélhetünk.
Az elsőnél azonban már nem találjuk a méregkeverőt, aki talán enyhet is hozhatna a bajba jutott társnőmnek.
A kinézete alapján nem akarok többet időzni az alaknál, mivel élek a gyanúperrel, hogy hamar feladna minket, a második címnél már szerencsénk van. A férfi aki ajtót nyit segítőkészen tessékel be minket.
Első ránézésre kovácsnak tűnik, de ha tud segíteni, tőlem az ördög öreganyja is lehet.
- Mikorra tud majd járni? – kérdezek rá mikor leteszem a lányt, ahova mondja, de megállok nem messze tőle és kezem a kardom ügyben tartom.

Sylla Durkins

Viridiel nagyon kedves és gondomat viseli, enyhítette kicsit a fájdalmat és elvileg hamarabb is gyógyulok majd meg, de még ígyis rettenetesen fáj, Próbálom elviselni de úgy érzem ha még sokáig így marad akkor az nagyon meg fog viselni... és bármilyen erős is vagyok, azért fájdalom mégis nagy úr...
egy elég kétes kinézetű ember nyit ajtót nekünk a második alkalommal, és Viridiellel be is megyünk a kedves úrhoz, majd betette a piszkavasát a tűzbe, ekkor bepánikoltam
szemeim kikerekedtek és verni kezdett a víz:
-mit akar azzal a piszkavassal?
kérdezem remegő hangon, ami a pánik és a fájdalom miatt is lehetett.....

/Viridiel és Sylla/


Sikeresen megtaláltátok a csontkovácsot. Viridielnek nagy a bizodalma benne, ám a tengerre született nő egyre inkább aggódik a módszerei iránt. Hiszen ez az ember első sorban a fémekhez ért, ahogy ez külsejéből és otthonából is azonnal kiderült. Mellette jó pénzért gyógyít.
-Ki kell égetni a sebet, hogy el ne fertőzzön, mielőtt a kalapácsommal helyére ütöm a csontot.
* A legkisebb vicc sem hallatszik a hangjában. Ám első sorban a betegnek kell eldöntenie, mennyire bízik a szaktudásában ennek az alaknak.

Sok felé jártam már a világban és az emberek között, hogy tudjam, sokszor a falu kovácsa látja el a gyógyító tevékenységet, így engem természetesen nem lep meg a dolog.
A piszkavas felmelegítésénél sem gondolok rosszra, de aztán alaposan meglep, amit mond.
- Ez elég barbár megoldás, nem gondolja? – lépek felé rosszallóan. – Inkább fertőtlenítő gyógyfőzetet kéne használni és a csontot gyengéden a helyére húzni, már ha egyáltalán elmozdult. Úgy látom társnőm elég jól rögzítette. – intek a sínbe tett végtag felé. – De feltételezem az előbbi szavaidat csak tréfának szántad, nem? – nézek rá, mert az emberi tréfákat nem mindig értem.

Sylla Durkins

-Kiégetni??? Volt ilyen sebem és már nem is vérzik azt akkor kell kiégetni ha nagyon folyik ki a vérem! Ezt még én is tudom jó ember!-jól láthatóan ingerelt vagyok és pánikolok is... legutóbb amikor ilyen történt velem akkor annak csúnya hege is maradt, ami ma is látszik a vállamon.... Közben próbálok menekülni a félőrült elől ha kezdene felém közelíteni...

/Viridiel és Sylla/


Hőseink hamar útnak erednek ismét, szinte menekülve a lehetséges megmentőjük elől. Noha azt el kell ismerni, hogy akit majdnem felbéreltek, az jobban jártas saját foglalkozásában, mint a gyógyításban. És most talán nem is a legalkalmasabb arra, hogy a már hellyel-közzel ellátott végtagot rá hagyjátok, hogy megbolygassa.
Mivel Sylla kapitány nem igazán akar a kezei alá feküdni, nem erőlteti tovább a dolgot. Látszólag barátságosan enged el, jó szerencsét kívánva nektek, de már jól tudja, honnan fog mégis egy kis pénzt keríteni az elállt üzletből. A város őrsége hamarosan megtudja tőle, hogy ti biztosan együtt vagytok és egy sebesült lábú nőt érdemes főként keresni, hiszen a közelében ott lesz a vadászott elf is.
Ám amíg ők kutakodnak utánatok, addig ti újabb módszeren gondolkodhattok, hogy a kapitány válságos állapotát és természetesen a futár dolgát egyengessétek. Ám ebben ezúttal teljes szabad kezet kaptok ötletelni.