Mivel a kovács csak megcsóválja a fejét és biztosít róla, hogy nem tréfál, már én is úgy gondolom, hogy jobb, ha keresünk valaki mást, aki egy kicsit kíméletesebb módját ismeri a gyógyításnak, egy mágikus képességekkel megáldott egyén lenne a megfelelő, hiszen gyors gyógyulásra lenne szükség, ha Sylla hamar el akarja hagyni a várost.
Biztos vagyok benne, hogy az alvilágban némi pénzért találunk olyat, aki rendelkezik ezen képességekkel. Egy utcakölyköt édesgetek magamhoz némi apróval és az ő információi alapján keresünk segítőt.
- Bírod még? – érdeklődök a lánynál, mert nem lehet könnyű elviselni a fájdalmat, de eddig hősiesen tűrte.

Sylla Durkins

Szépen lassan haladtunk és az idő gyorsan telt, azonban nem találtunk másik segítőkész gyógyítót és már-már azon gondolkodtam, hogy vissza kéne menni oda... de sajnos az sem vezetett volna sehova. Ekkor kérdezett Viridiel:
-Bírod még?
-Igyekszem... egy kicsit lekéne ülnöm viszont, ha nem haragszol meg
Majd miután leültem folytattam:
-feltartalak....
Szégyenlem magam amiatt, hogy új társamat feltartom, és tudtam jól, hogy már rég kint lenne a városból ha nem velem kell foglalkoznia... ekkor jutott eszembe valami:
-Viridiel! Az ilyen régi városoknak vannak általában régi csempész útjai, lehet utána kéne kérdezni, én meg elleszek valami búvóhelyen, és addig hátha találsz gyógyítót is.
Kíváncsian várom mit mond rá, végülis nem olyan fiatal város ez, hogy nelenne titkos járat kimenekíteni a nemest, vagy ami nekünk még jobb lehet csempészútvonalak, mint sok-sok városban ahol jártam már, remélem itt is van ilyesmi, ésha tényleg létezik akkor ott kimehetünk akár meggyógyultam akár nem.

/Viridiel és Sylla/


Az utcagyerek hamar elmondja az egyetlen helyet, ahol az általad kutatott tudást fellelheted.
-A Kegyelmes Isten papjai és papnői rendelkeznek ilyen hatalommal. Ha istenünk méltónak találja rá, bárkit meggyógyítanak pillanatok alatt.
* Igen ritka a természetfölöttivel megáldott személy ebben a varázstalan fajban és őket is a két fő egyház gyűjti maga köré. Nem csoda hát, ha nincsenek a többi kontinensen megszokott magányos varázslótornyok és kocsmában züllő rend nélküli mágusok. Ám ez nem lehet ok az elkeseredésre.
Különösképpen, mert a társnőd ötlete igen csak járható és ha a csempészeknek is utánakérdeztek, akkor 500 arany ellenében mind a kettőtöket kivisznek. Ezt egy százhúsz kilós félszeműtől tudod meg, aki a Lovadradülőnek elnevezett kocsma asztalának másik végéből közli veletek az árat.
És ez bizony egy egész éves bevételnek sem utolsó sok egyszerű ember számára.

Úgy érzem, egyre jobban szorul körülöttünk a hurok. A várost nem ismerem és könnyen belefuthatunk olyan dologba, amit szeretnénk elkerülni. Viszont nem is vagyok olyan, aki csak úgy magára hagy valakit, aki bajban van és sérülten főleg.
- Én is lehetnék a helyedben és akkor örülnék, ha lenne valaki, aki segítene. – ráztam meg a fejemet a mentegetőzésére.
Aztán viszont egyet kell, hogy értsek vele, mert egyedül könnyebben kutakodhatnék.
Egy kölyök hajlandó is infóval ellátni, de abban nincs köszönet, mert oda biztos nem teszem be a lábam, maximum, ha visznek.
De ekkor váratlanul jön a segítség és hamarosan egy eldugott és lepukkant kocsmában ülünk egy igen csak terebélyes fickóval az asztalnál. Csempész, ahogy Sylla tanácsolt.
Nem kérdéses azonban, hogy rengeteg pénzről beszél és akkor sem fizetnék neki ennyit, ha lenne.
- Sajnálom, de ez nekünk nagyon sok, keresünk mást.

Sylla Durkins

Úgy néz ki társammal a mélyvízbe kerültünk, bár a papokhoz mindkettőnknek egyértelmű nem megyünk, azért az ötletem mégis jónak tűnik és nemsokára egy csempésszel szemben találjuk magunkat, aki borsos árért de kijuttat minket a városból
-Viridiel várj. Adnál nekünk négyszem közt pár percet kérlek?
Persze társam jól tudta nem szaladok el és azt is sejthette mit akarok, mégis egy férfival szemben vagyunk és én mégiscsak egy nő vagyok.... lehet ezt értette is, a másik dolog, hogy nekem is tartoznak és lehet a férfit kapzsiságával lehet meggyőzni inkább, nos neves embertől behajtható szívesség lehet jobban érdekli az arany helyett, persze azt is kérhetek majd tőlük....
Először inkább saját testi gyönyöreimmel akarom őt meggyőzni a fuvar kedvéért ha az nem megy... nos akkor marad a jóval értékesebb szívesség felajánlása... a fickó válaszától függetlenül Viridiel persze visszajöhet, hogy ő is halhassa az üzlet megkötődötte vagy sem

/Viridiel és Sylla-még mindig az ünnep forgatagában/


Turion fia már feladja a dolgot. Vagy egyszerűen csak az alkudozás része lett volna, hogy a kijárat felé indulva hátha marasztalja a csempész? Ez nem fog kiderülni talán sosem, hiszen Sylla nem akarja véletlenül sem elszalasztani a lehetőséget. Így először magát kínálja fel az 500 arany helyett.
És második ötletét már be sem kell vetnie. A súlyos fickó közel egy óráig kiélvezi az ágyban nyújtott teljesítményét, az eddigi üzleti gondolkodás helyett kimondottan barátságos hangot üt meg veletek. És utána ölben viszi a sebesült nőt egy ház mögötti pincelejáróhoz. (Remélhetőleg jól bírja a fájdalmat, hiszen a szobában fent töltött idő alatt bizony mocorogtak és párszor ránehezedett a súly a törött lábára.)
-A szuterénből nyílik majd a padlón egy csapóajtó. Azon keresztül lehet majd lemászni egy létrán a titkos alagútba. Mire megvirrad, már kint is vagyunk. De senkinek el ne áruljátok, mert az ostrom során rengeteg pénzt tudunk keresni vele, ha élelmet és más hiánycikket hozunk be a városba!


/Sylla úgy tűnik igen gyorsan szerez barátokat, ismerősöket idegen városban is. /

Túl egyenes vagyok ahhoz, hogy így alkudozzam, ezeket a szokásokat még nem sikerült átvennem az emberektől, így tényleg elmentem volna dolgom végezetlenül, de Sylla nem mozdult, sőt maga akart a fickóval beszélni.
Végül is, lehet, hogy neki sokkal jobb a meggyőző képessége, ezért némi habozás után sétálni indultam. Azonban mikor tíz perc múlva visszaértem, sehol nem láttam őket, viszont a csapos vigyorogva intett az egyik sarok a asztalhoz, hogy üljek le és türelemmel várjak.
Egy idő után nekem is leesett a dolog és akkor jól beburkolóztam a köpenyembe, mert ha nem is volt közöm a lányhoz, ezt a kocsma élesnyelvű közönsége nem igazán tudta., így köszörülték is rendesen.
Azonban mikor az elégedett csempész visszatér, már egészen más húrokat penget, így a véleményemet a közömbösség álcája mögé rejtem. Elsődlegesen kijutni szeretnék és semmi közöm hozzá, hogy Sylla milyen útját választja a dolognak.
- Gondolod, hogy elfecsegnénk, mikor végre út nyílik előttünk. Némák leszünk a hálánk meg már megtalált, ahogy láttam. – válaszoltam és ha nem állt az utunkba, már igyekeztem is lefelé, ha ő nem jött, akkor magam cipeltem le a lányt.

Sylla Durkins

A csempész gyorsan beleegyezett a természetbeni fizetségbe és rögtön fel is mentünk ahol inkompetenciája ellenére is egy órán át vette igénybe szolgáltatásaim. Lábam bár fájt még akkor is, de szerencsémre és a sínnek is köszönhetően a termetes alak nem rontott a helyzetemen, és majdnem már élvezetes volt számomra is.... Miután leértünk Viridiel az egyik sarokban ült magára tekerve a ruháit és amikor a férfi letett és elmondta ami nekünk kellett, majd távozott

Viridiel arcán láttam nem érti a dolog miértjét, de inkább indulni akart miután megnyugtatta a csempészt a titoktartásról.
Már kettesben haladtunk a járatban amikor megtörtem a csendet:
-Végre elhagyjuk ezt a várost..... te merre indulsz tovább?

/Viridiel és Sylla/


A sebesült nő nem is tudhatta, hogy jó kérdést tett fel. Hiszen a hírnöknek a célja eddig az volt, hogy eljusson a saját táborukba és ott az uralkodóját nem csak a bányában történt furcsa jelről értesítse, amit Természet Anya kapott, hanem a városban megtett készülődésről is.
Ám ott nem csak gyógyítók vannak, hanem gyógykencék is, mellyel meg lehet rövidíteni a törött láb rendbehozását. Ám csak rajta múlik, hogy egy embert oda akar-e vinni, miközben emberek lesznek azok is, akiket épp megölni készülnek gonosz hitük miatt...

Nem számítok rá, hogy a csempész tényleg állja a szavát, de azt mondhatom, hogy kellemesen csalódtam, mikor minden további nélkül lejutunk a járatba és egyre közelebb kerül a városból való szabadulás, amit pár órával ezelőtt nem igazán hittem volna.
Már azt hittem a főpapnő áll nyerésre és csak azt sajnáltam, hogy nem tudtam hasznos hírekkel szolgálni királyomnak.
Ám most újból megnyílik előttem az út.
- A város fala előtt egy elf sereg áll és nekem híreket kell vinnem az uralkodómnak, tehát oda tartok, viszont nagyon jó gyógyítóink vannak és ha velem tartasz, akkor segítséget kapsz hamar.
Tudom, hogy királyom nem bántana ártatlan embert, hiszen nem az emberek ellen vonult hadba, hanem a kegyetlen szekta ellen, amelynek a város a melegágya.

Sylla Durkins

Szépen haladtunk a járatban amikor megtudtam Viridiel miért is volt a városban:
-veled tartok, persze ha nem nagy gond és hátha szükségetek van egy hajósra is valahol
Remélem nem veszi tolakodásnak és hátha hasznukra is lehetek, de először innen kell kijutnunk... és még azt sem tudjuk pontosan hova vezet a járat....
-én egy munkalehetőség miatt jöttem ide, de nem maradhatok.... rögtön mindenféle ok nélkül egy arénába vetettek.....

/Viridiel és Sylla-az ünnep forgatagában zárás/


Elfünk jól ismeri népét. És bármennyire is idegennek tűnik elsőre, hogy uralkodód felkerekedjen kiirtani egy emberi közösséget, mely több városra kiterjed, talán Valora Moor pont erre építve döntött stratégiája mellett (vagy csak a userének túl nagy vágya volt bajba sodorni a karakterét és izgalmas játékokat megélni), ám Elarion eszét nem vette el semmi, hogy rátámadjon az első elé tévedt humánra. Sőt! Igen kedvesen és érdeklődve fogadják új barátnődet, ki állapotát elnézve még egy jó ideig nem egy hajón, hanem vendégszeretetek ölelésében lesz.
A hírek pedig aggasztóak. Királyod az ostromgépekre bízta volna, hogy lassan jut el ide, de addig marad mindenképpen, amíg módszeresen áttörve a védelmet katonáit kímélve ugyan, de biztonsággal előre tud nyomulni és lehetőleg a szükségesnél nem nagyobb áldozattal elfoglalni a várat.
A bányában történtek is nyugtalanítóak.
-Avel hazatért a küldetésről a vulkánnál, ám az eltelt időből nála is arra következtettünk, hogy amit ti láttattok álmotokban... az valóban megtörtént. Mihamarabb az új uralkodó elé kell járulnod Királyöbölben, hogy kipuhatold, vajon hajlandóak-e megtorolni apja halálát és katonákat küldeni számomra erősítésként ide.
Csapataink megosztva, az általad vezetett sereg vesztesen tért vissza Awyrisba, a selfek kifogtak rajtuk. És ezek szerint az én utam sem feltétlen győzelemmel kecsegtet. Ez elszomorító, de remélem felrázza az öt nép szövetségét és hamarosan kisöpörjük az egész kontinensről ellenségeinket.
Túl sok területre fészkelték be magukat az elmúlt években.


/Köszönöm a játékot!/

- Királynő!

Vágok vissza elégedetlenül egy fejbiccentéssel, akár egy megsebzett gyermek.
A lány úgy állítja be magát, mintha csak ide született volna, pedig régen még meg akartam öletni. Persze, a démon és az a lovag megmentették, azt mondták ér is valamit, ismerem az emberi természetet, az életéért képes mindent elhitetni, majd meglátjuk.
Beavat a tervébe és elég motiváltnak tűnik, úgy látszik tényleg ért a dolgához...

- Elég vidám vagy ahhoz képest, hogy meg akartalak ölni.

Közelebb lépek hozzá és megragadom a torkát.

- Ugye nem gondolsz semmiféle ügyeskedésre és bosszúra? Ne feledd, a siker egyben az életedet is jelenti majd.

Elengedem a lányt, kezem szorításából.

- Minden megkap amire csak szüksége van, ám türelmetlen természetű vagyok és ha nem készűl el hamar, könnyen leáldozhat a csillaga. Érhető voltam?

Kérdezem meg a lányt. Majd mosolyogva elköszönök:

- Minden jót! Ahmest kísérje a kezed!

Visszatérek a trónterembe és folytatom a stratégiánk kidolgozását. Vajon hol lehetnek azok a foglyok? Ha ez a lány tényleg képes elkészülni ezzel, az sok előnyt jelenthet nekünk.

- A hírterjesztők már elindultak? A levelet elküldtük már Királyöbölbe?

Kérdezem meg a beosztottjaimat még a régen felvázolt stratégiáról. Ha igen, akkor továbbléphetünk. Remélem, hamar szárnyra kel a hír és mindenhova eljut...

/Valora/



A nő valami különös okból kevéssé ijed meg. Bár szemében látszik, hogy komolyan veszi szavaidat, de hithű ateistának tűnik és igen magabiztosnak ami a tudásának értékét érinti. De talán neked sem fog gondot okozni, hogy elviseld a hitetlenségét, cserébe egy új fegyver kifejlesztéséért.
-Nincs okom bosszúra. Engem csak a tudomány érdekel. És még jól is jöhet, hogy egy gazdag és hozzám hasonlóan kíváncsi mecénásra találtam benned. Bár más mozgat minket, de úgy tűnik a célunk mégis ugyan az lett, hogy új és használható tudás birtokába kerüljek.
* Scintiáról szóló jelentések teli vannak a szeretőivel, melyek mindegyike kapcsolódik szinte ahhoz, hogy elcsábítója egy valamiféle könyvbe való betekintéssel vette le őt a lábáról. Úgy tűnik eddig sem válogatott az eszközökbe, hogy az áhított tudásszomját oltsa. Érdekes leányzó.
Ám visszatérve a trónterembe tőle jó hírekkel szolgálnak. Terved elindult és bár valószínűleg nem ér vissza a futár időben, hogy beszámoljon Királyöböl válaszáról. Ám ha ez sikeres lesz, akkor oldalara fordulhatnak az erőviszonyok.
Annyira sok jó hírrel nem tudnak mégsem szolgálni. Egy csontkovács jelentette, hogy felismerte a hozzá jövő két idegenben a keresett szökevényeket. A nő lába el volt törve. Ám soknak találták az árat -vagy legalább is ezt mondta a kovácsmester- és ezért távoztak. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy nem maradt már pénzük. Megpróbálnak majd szerezni és előcsalogatja ez a kényszer Viridielt is. Reménykedve várják, hogy nem csúszik ki a kezeik közül egy törött szárnyú madárka páros.


/Egyelőre köszönöm a játékot és hamarosan majd folytatjuk. Csak ki kell találnom az ostromot./