The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

Sylla Durkins

Óvatosan lépkedtünk a sötét folyosókon, de tudtuk merre kell menni, hisz erre is hoztak be minket.
Jól haladtunk és a sarkok mögött sem volt egy őr sem
~most mi legyen? a munka jó lenne deha mégegyszer elfognak, -pszzt!-mondtam amikor az egyik sarok után megláttam a két őrt, Jania nem lépett előre, így én kezdeményeztem, a jobboldali felé közeledtem, társam pedig a bal felé kezdett halál csendben lépkedni
-Nem tudom, mi lett az arénában. Pont mi nem mehetünk mindenki mással megnézni.
-Ja, pedig engem is érdekelt volna Istenünk ítélete
beszélgették
Majd én a jobb pengémmel Jania pedig az ostorával támadt az őrre, nemes egyszerűséggel elvágtam a torkát így gyorsan és csendben halt meg. Jania őre pedig fojtás által halt meg.
A két hullát behúztuk az első beugrásba a sötétben nem lehetett őket látni. Mielőtt kiléptünk volna a helyről:
-Én mihamarabb elhagyom a várost, nem maradok itt, hogy meghalljak, nem tartasz velem?
Válaszától függetlenül az elhatározásom szilárd volt és amint lehetett a kis rejtett utcákon a várost szépen elhagyom, ha Jania velem jön legalább lesz utitársam, ha nem jön velem, nos eddig is jól boldogultam egyedül.

Persze nem mondom azt, hogy nem tudom, miért ez az ellenszenv a városban irántam, de ez akkor is nagy igazságtalanság. Egyrészt nem követtem el semmi égbekiáltó bűnt, csak a dolgomat végeztem, másrészt mégis csak egy másik nép fia vagyok, akit megilletett volna legalább egy tárgyalás joga, ahol ismertetik velem a vádjaikat és én legalább védekezhettem volna.
Várakozóan nézek körbe, miután mindenki tisztázta, hogy nem akarja a másik vérét oktalanul ontani.
Nem látom, hogy végül ki válaszol nekem, mert nem lép a látókörömbe, csak valahonnan fentről a nézőtérről hangzik el hozzám a hangja.
- Én Természet Anyában hiszek és semmi közöm a ti Ahmest-etetekhez. Felettem ő nem ítélkezhet, főleg nem ilyen ocsmány emberáldozattal. – rázom meg a fejem, ahogy elhallgat az őrjöngő tömeg.
Viszont ez nagyon úgy néz ki, hogy nem vonatkozik két társamra, akik valamiféle közös nevezőre jutva, egyöntetűen megindulnak felém.
- Kérlek benneteket, ne csináljátok ezt. Látom rajtatok, hogy nem vagytok harcosok és én már több katonát is legyőztem, nem vagytok ellenfelek. Nem akarok vért ontani, inkább ……..-nézek a bejárat felé, ahol behoztak minket, - törjünk ki együtt!

/az ünnepi forgatagban/



A két harcos nő hamar a kiutat keresi helyzetéből. És mielőtt elérnék a kaput, már negyed órával hamarabb megszólalnak a riadókürtök. Futnak lélekszakadva, hogy még pont jókor kijussanak, de az idő nem nekik dolgozik. A lovak patáin terjedő hírek megelőzik őket és nem sokkal a Déli Kapu előtt körbe veszik őket. A korbács fenyegetően csattan kétszer a földön mellettetek, ám ez nem riasztja el a komoly fegyverekkel felszerelt rendfenntartókat. És barátnéd el is dobja gyorsan, felemelve a kezét, hogy inkább a végső arénaharcot válassza.
Te is dönthetsz, hogy inkább küzdesz, esetleg megpróbálsz elmenekülni vagy hagyod visszavinni magadat arra a helyre. És ha így teszel, hamar újra egyedül maradsz egy cellában a bérgyilkosnővel.




A mai küzdelem pedig már javában zajlik. Ám nem pont úgy, ahogy megálmodója gondolta volna. Előbb mind a hárman megtagadták a harcot, majd a mindegyikük lenyilazásának rémképe meggyőzte másik két társadat, hogy fogjanak össze és zárjanak ki Téged közösen a versenyből.
Valóban nem túl képzettek. Hozzád képest semmikép, akit nemes elfek tréningeztek tovább. Ám ez eddig vajmi kevéssé meggyőz a tolvajnak és az eretnek lánynak. Ügyetlenül ostromolnak téged. ÉS eközben Avel üzenete érkezik a fejedbe.
~Viri, itt vagyok a nézőtéren. Mond miben tudnék segíteni!~

Sylla Durkins

A hullákat elrejtettük, de sajnos úgy néz ki mégis észrevették őket, hamar nyomunkra bukkantak..hiába a hátsó utcák a háztetők minden.
Jania úgy néz ki nem elég kitartó és hamar beadja a derekát, hogy visszavigyék, ledobta a földre az ostorát, mely hosszú és több méteres volt
~várjunk ott arra, meg kell próbálnom....~
és hirtelen gondolatomban felkaptam az ostort és a felettem nem messze húzódó kiálló gerendát megcélozva feltekertem arra és bár erősen neki kellett futnom arra elég volt, hogy a tömeget átugorva és nagy lendülettel a ház ablakáig felugorjak, bár így sem álltam jól a reményem megmaradt. Gyorsan futásnak eredtem és a ház másik végében óvatosan ugrottam ki a hosszú párhuzamos utcára, van vagy két három perc előnyöm ami elég lehet... Az egyik srégen szemközti házba rohantam a nyitott ajtaján át és bent gyorsan a székre terített ruhákat felkapva rohantam hátra. Magamra kaptam az új álruhám ami egyszerű köpeny volt egy csukjával melyet magamra dobva bármely nyomornegyedben elvegyülhettem... a ház túloldalán futottam ki és az utam a kevésbé populáris de engem jól fedező nyomor negyedek felé vitt, és reméltem, hogy kis szerencsével megszökhetek az őrség elől.
~"Sikátorok és az árnyék lesz az otthonom amíg fel nem adják a keresést"~

Mivel engem tulajdonképpen a „távollétemben” halálra ítéltek, nem igazán rémisztett meg annak rémképe, hogy az íjászok végeznek velem, legalább hamarabb vége lenne az egésznek, de az biztos, hogy én ezeknek az embereknek a szórakoztatására nem fogok senkit megölni.
Azonban másik két társam meg akarja ragadni a felajánlott bizonytalan lehetőséget és úgy döntenek elsőnek ellenem fordulnak.
- Mit gondoltok, ha engem le is győztök, akkor talán mindkettőtöket elengednek? – hívtam fel a figyelmüket ez egyszerű logikára. – Akkor majd ki fogja megölni a másikat?
Tényleg nem akarom bántani őket, még az után sem, hogy elsőre nem hallgatnak rám, így aztán egyelőre csak védekezem, el-elütöm a fegyvereiket, körbetáncolom őket, hagy fáradjanak.
Eközben, majdnem sikerül a nőnek bevinni egy szúrást, mikor meghallom Avel üzenetét a fejemben.
- Hogy kerülsz te…….mindegy…….majd később……..ha megtalálnád a vezetőt…..és véletlenül megpróbálod belökni ide, a többi meg rajtam múlik…….

/az ünnepi forgatagban/



Jania könnyen feladja, ám te nem. Hamar kiszabadulsz a követőid gyűrűjéből és a nyomornegyed felé veszed az irányt. A város peremi utcák szegényes viskóin átvágva egyszer csak megállsz lopni koldusnak való álcát és igyekszel utána elvegyülni az itteni csórók között.
Csak a szerencse dönthet, hogy sikerrel jársz-e. Félő, hogy elfognak még terved végrehajtása közben és nem tudsz új göncöket magadra kapni időben. Ám ha mégis el tudsz rejtőzni, akkor hamarosan három rabló vesz körbe, hosszú tőröket húzva elő a ruhájuk alól.
-Ez a mi utcánk. Mit keresel itt?


A küzdőtéren pedig tovább zajlanak az események. És nem várt erősítés talán kihúzza Viridielt a bajból.
~Rendben! Megpróbálom megkeresni. Addig is tarts ki, ahogy tanítottalak!~
* Ám nem könnyű az idők végtelenéig dacolni még a kezdő fegyverforgatókkal szemben sem. Főleg ha ketten jönnek. Így nem tudjuk biztosra venni, hogy ki fog tartani ügyessége Turion fiának.

/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -a kapitány sikeresen elmenekült
3 és 4 -öltözés közben háta mögött felébred a tulaj és egy halkan felvett deszkával leüti a besurranót, ébredéskor szőke társnőjével szemközti cellában találja magát
5 és 6 -az ostoros mutatvány közben egy nyílpuska eltalálja és sebesülten elfogják

Kockadobás: Tízes
1-5-ig -hősünk közepesen súlyosan megsebesül az arénában, miközben Avel sikerére vár
6-8-ig -bal oldalad felől a csaj próbálja leszorítani gyorsan villogó kristálypengédet a szigonyával, miközben jobb oldal felől a tolvaj próbál megvágni, de sikerrel hárítod
9 és 10- hirtelen egy fegyvertelen férfi esik be a küzdőtér homokjára/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 6

--------------------------------

#2 'Tízes' : 10

Megizzadok miközben a két ellenfelemre koncentrálok és a fejemben zajló beszélgetésre is. Ráadásul sokkal nehezebb dolgom van, hogy nem akarom bántani ezt a két bolondot, még ha meg is érdemelnék. Ám nem akarom, hogy ezek a városiak itt, ezek a „hívő” lelkek jól szórakozzanak.
Ma itt nem akarok halált áldozni. Ez nem háborúban zajló csata, ez szimpla gyilkosság.
~ Azért igyekezz Avel. ~ kérem, mert akármennyire is jobb vívó vagyok, azért még véletlenül is megsebezhetnek, vagy akár meg is ölhetnek.
Igyekszem minél távolabb tartani őket, de azért kapok pár szúrást a bordámra, amit a páncél megfog, bár fájni így is fáj.
Ekkor nem messze tőlem puffan egy test a homokba.
~ Ez a szónok, a vezér? ~ teszem fel a kérdést, bár elég biztosnak látszik a dolog.
Fürge léptekkel a férfinál termek és magam elé rántom, hogy védve legyek az íjászoktól, majd a nyakához teszem a kardom.
- Engedjetek ki, különben a vezéreteknek vége.

Sylla Durkins

Vannak pillanatok amikor az ember másnapos és nem tudja hol van, mi történt, vagy egyáltalán kivel volt ott ahol. Nos nekem is hasonló élményben van részem. Egy kemény fapadon ébredtem egy kicsi sötét lyukban, bal felkarom fájt, és ahogy oda kaptam éreztem be van kötve. Felültem és próbáltam felidézni mi történt:
~sok katona volt körülöttem és csodás tervembe kezdtem bele, amikor felkapaszkodtam az ostorra...sötétség....~
Kezemen nem volt súlyos seb épp súrolt a nyíl, de ahhoz elég volt, hogy leesek az ostorról és kiüssem magam közben.
Körbenéztem és az ismerős gyáva nyúl arca tárult elém, nem szóltam, mélyen hallgattam, és megvető tekintettel néztem rá, majd hosszas csend után és gondolkodás után megtörtem a csendet:
-volt esélyünk sőt sima ügy lett volna, de megadtad magad! Mégis milyen bérgyilkos vagy? Pfhe szárazföldi....
Nálunk tengerieknél nagy leszólásnak számított ez és tényleg megvetettem azért, hogy meg sem próbált elfutni, vagy harcolni, ez közvetlenül ide vezetett...
Hátamra kaptam a kezemet és a pengéim ott voltak, úgy néz ki nincs sok esze az ittenieknek, de ahelyett hogy szökni akarnék, bár úgyis megfogom próbálni ha lehet, inkább ezen félőrültek játékába kéne bele mennem.

/az ünnepi forgatagban/



Az elfutás nem jött össze. És nem tartanak téged -ahogy a többieket- sem olyan rossz ésszel megáldottnak, hogy még egyszer próbálkozzatok, hiszen az már a biztos halállal járna. Így hát nálad hagyták a fegyvereiteket.
-Attól félek ma vagy holnap újra gyilkolhatok. Három napos az ünnepség és csak a második napnál tartunk. Ezért akartam elszökni, amint lehetett. Mert azt hittem, hogy egy összecsapást kell túlélni és elengednek minket.
Amikor belöktek a győzelem után minket abba a ketrecbe, akkor tudtam jól az őrök nézéséből, hogy nem sok esélyt adnak nekünk. Ráadásul aki nő ellen küzdöttünk, azért kapott két ellenfelet, mert szökni próbált.
Érted már? A véráldozaton több esélyünk van, mint annyi katona ellen volt. Nem jutottál egy lépést sem előre, máris leszedtek.
* Nyugodt hangja és számító nézése nem hagy sok kétséget, hogy mindent átgondolt abban a pillanatban, amikor körbevettek titeket a katonák. Koránt sem a gyilkos ösztön veszett ki belőle.


A hírnöknek viszont kedvezőre fordult a szerencséje és eddig a páncélja is megóvta a sérülésektől. Avel pedig visszaüzen, hogy valóban ő az, akit kért. És miután fogságba ejtette, csak egy rövid mondat hagyta el a száját.
-Caleó!
* A kristálykard egyre forróbb kezd lenni a kezeid között, már nem csak izzik, de éget is. Azon múlik, hogy kiengednek-e a kérésére vagy sem, hogyan reagálsz ezek után.

/Valora és Atlantia/


Atlantia épp Draw-val volt egy szobában, amikor a szobalány berontott izgatottan.
-Miseror! A királynő visszatért. Épp most halad át az északi kapun.
* A self felnézett rá hirtelen és dühös arccal így szólt.
-Köszönjük! Elmehet. -majd miután becsukta a cseléd az ajtót, hozzád jóval kedvesebben- Ezt viszont még befejezzük.
* A három leghatalmasabb vezető közül eddig kettő távol volt. Atlantia sikeres bányászatról tért haza. És Amon is eredményesen hajtotta végre a fakitermelés megszervezését. Ám ő elindult nem régen, hogy megpróbálja lassítani az erdei elf király seregét. És kedvenc főpapnőnk hosszú Oughwari útjáról tért most haza, ahol nem mindig az ő akarata érvényesült.
Ám pár percig szeretőd még megpróbálja elfeledtetni ezeket a dolgokat. És csak utána kell a trónterembe menned, hogy ott legyél, amikor belép az egyetlen felettesed. És csak rátok van bízva, hogyan adod elő neki a friss híreket és miként tervezitek felkészülni a hosszú ostromra. Pár katona reménykedik benne, hogy hosszú lesz, mert egy gyors összeomlás nem túl kedvező a ti kilátásaitokat illetően. Viszont még a legelszántabb hadsereg is ki tud fáradni.

Nem akartam senkit bántani, csak ki akartam jutni innen, ebből a pokoli arénából, ahol az emberéletet semmibe veszik, valami ostoba istent dicsőítve általa. Mintha a halál dicsőséges lenne.
Reméltem, hogy azzal, ha egyik vezetőjüket túszul ejtem, sikerül nagyobb véráldozat nélkül kiszabadulnom és ráadásul hírt vinnem királyomnak arról, amit megtudtam a különös védekező előkészületeikről.
Valami azonban történt, valami nem úgy megy, ahogy elterveztem, mert a férfi láthatóan nem ijed meg tőlem, vagy nem eléggé. A szó, amit mond idegenül hangzik, de azonnal tudom, hogy valami varázslat, hiszen a kardom kibírhatatlanul forróvá válik, ha nem engedem el, akkor belesül a tenyerembe.
- Ezzel nincs vége, ha nem engedtek el, akkor megfojtom a két kezemmel. – markolom meg a ruháját és csavarok egyet rajta, hogy fojtogatni kezdje és húzni kezdem a kapuk felé.
A kardomba nagyot rúgok, hogy arrafelé repüljön az is, nem áll szándékomban itt hagyni nekik.

Atlantia

Hazatérésemkor Amon még itt volt, a tündékhez ment feltartani őket. S én nagy boldogsággal, s a sikeres akció miatt, buján vetettem bele magam az éjtünde karjaiba, aki oly csábító volt ezen az estén. Másnap persze türtőztettem magam, nem nem szabad, mi lesz ha kiderül. Épp az Irgalom Ünnepét ellenőriztem mikor az éjtünde megragadott és a magáévá tett.
S ma éppen a délelőtti orgiánkon az egyik szolgáló szaladt be és a férfi arcán dühös arckifejezés jelent meg. A királynő megjött. Hangzott el a mondat, s már keltem volna fel, mikor arra biztatott, hogy maradjak, de mivel jobban féltem a királynőtől, ezért lerántottam magamról kedvesen.

- Sajnálom, nem tudhat rólunk! Ez volt az utolsó drágám...

Miközben készülődtem, magam is meglepődtem, hogy kifutott a drágám szó a számon, azelőtt még sohasem használtam. Mélyről feltörő mondat volt. Gyorsan összekészülődök és megyek is a királynő elé. Sok aggasztó dologról kell beszélnünk.


Éppen az új csecsebecsémet nézegetem a kezemen, s elképzelem mi mindenre fogom használni, hatalmi pozícióm megerősítéséhez. Mikor az egyik Végtelen odaszól:

- Királynőm, megérkeztünk!

Bizalommal telve tekintek a városra, mely szívemnek olyan kedves az Irgalom Ünnepe már javában tart, ez a kedvenc időszakom az évben. Kíváncsi vagyok azok ketten mire jutottak nélkülem.
A híveim körém sereglenek és én nagy mosoly közepette áldom meg őket, míg a palotához nem érünk. Az első? Természetesen egy nagy fürdő és hajmosás, egyéb cicomák.
A fent említett teendők elvégzése után , elsőként a kisebb vezetőket hívtam magamhoz, akik a város technikai problémáiért felelnek, személyi-, kincstári-, had-, közlekedés-, építészet-, jogi-,tájvédelmi ügyek felelőseivel beszélgettem.
Ezután egy finom ebédet ettem, és magamhoz hívattam a Miserorokat, de csak az egyik volt kéznél.
Atlantia furcsa lépésekkel közelített felém, ha nem tudnám, azt hinném rejteget valamit, talán megint egy félre sikerült akció?

Sokáig beszélgettünk és sok információt cseréltünk, megtudtam néhány olyan dolgot, melyet eddig nem. Csupa, csupa rossz hír. Ezek szerint a tündék felénk tartanak, s Amon nem tért vissza. Nos, akkor háború lesz tán? Micsoda esztelenség...
A sok probléma közepette nem hagyhattam cserben a népemet sem. Az Irgalom Ünnepének második napján a Kettők Napján, kegyelmi és bűnbánati szertartásokon vesznek részt a hívek, s estefelé meghirdettem egy beszédet a híveimnek.

De előtte fontos egy katonai stratégia kidolgozása. Levelet küldünk Királyöbölbe az új királynak, melyben riadtan segítségüket kérjük, miért is a tündék megtámadtak bennünket, s a városban ártatlan gyermekek és asszonyok vannak fegyvertelenül, kérjük segítsenek rajtunk, nem értjük mi történt. A levél elküldése ki tudja milyen hatást ér majd el, az biztos, hogy szerte kell vinni a hírt a birodalomban, hogy a tündék megtámadnak egy ember lakta települést, ez egyben a béke egyik megszegését is jelenti. Így több futárt is küldünk a népesebb városokba, hogy okosan és óvatosan híreszteljék el a dolgot, keltsenek felháborodást.

A következő lépcső, hogy meg kell erősíteni a várat, s a megszerzett alapanyagokat minél előbb hasznosítani, így már ma álljanak neki a fal építésének, a cement hamar megköt, s reméljük Amonnak sikerül időt nyernie.
Utána pedig fel kell készíteni a várost a támadásra. Az élelmiszerkészleteket feltölteni, kardokat, páncélokat kovácsolni, hadászati eszközöket kreálni. Az embereket felkészíteni.
Sok dolgunk van, így mindenkinek kiosztom a feladatát, s estére a főtérre lépek az összegyűlt népem elé, akik most megszakították az imádságaikat.

- Áldás néktek híveim! Az év ezen csodás estéjén a kegyé és a bűnbánaté a főszerep. Ám rossz hírekkel kell szolgálnom nektek. Bizonyára láttátok a képeket a fogadókban és kocsmákban néhány hónappal ezelőtt.

Majd felmutatom a két képet:



Ez a két személy elterjesztette a tünde honban, hogy veszélyesek és kegyetlenek vagyunk. Elhitették a tünde királlyal, hogy az életükre törünk. Kasszandra pogány vallása megmérgezte ezekkel a becsmérlő és sötét szavakat Eliraion elméjét. Aki most egy kisebb sereggel felénk tart és a fejébe vette, hogy elpusztít bennünket.
Nézzetek körül híveim, hát erőszakosan és kegyetlenek lennénk mi? Azért áldoztunk annyit a kegyelem oltára előtt, hogy ezt mondják rólunk azok a bűnös pogányok?
Ne féljetek híveim, Észak-Bivaly vára örökre kitart, de ehhez ti is kelletek.

Kicsi szünet, hogy megemészthessék a halottakat.

Az Irgalom ünnepét ezen okokból kifolyólag beszüntetem. Mindenki készüljön fel a csatára. Élesítsétek a lelketeket és imádkozzatok Ahmesthez a mindenhatóhoz, aki megsegít mindannyiunkat. Holnap ugyanitt találkozunk és megtartjuk az áldozást. Az Irgalom Napján azért áldozzuk majd fel őket, hogy könyörületre leljünk a szükség óráján. Az áldozatokról magam gondoskodom. Készüljetek! Áldás legyen veletek!

Rendben ez kész, most egy kicsit informálódni szeretnék arról, hogy kik idén a mi kis versenyzőink. Ha már Urb királynője felhívta rá a figyelmemet, ideje lenne megnézni, mégis kinek kegyelmezzek majd meg. Elindulok hát, hogy felmérjem kik küzdenek az életükért.

/Viridiel/


Már-már kicsúszni látja a Mesélő a kezeidből az értékes prédát, ám szerencsére a sok kudarc megtanított téged arra, hogy ne ereszd a lehetőséget olyan könnyelműen. Hiába hevíti fel papi mágiájával a kardodat, azt eldobva mégis megtalálod a módját annak, hogy ismét csak halálával fenyegesd a magas rangú személyt.
-Rendben, eresszétek ki! Ahmest megkegyelmezett neki, a másik kettő pedig megvívja a maga párbaját a megbocsátásért...
* Hamar kikeveredsz és mögötted bezárul a kapu. Ideges katonák mindenfelé és jól tudod, hogy ezek után a két pacifista jómadár sem sokáig fogja halogatni a viadal végét. Nem is csalódsz, mire az egyik oldalkijárathoz elkeveredsz a katakombákon keresztül, már özönlik kifelé a nép. Döntened kell, hogy elvegyülsz köztük vagy inkább elbújsz valamelyik sötét sarokban, amíg tiszta nem lesz a terep.
Ha az előbbit választod, akkor a főpapnő fentebb részletezett beszédét hallgathatod meg, amiben megtudhatod, hogy a véráldozattal együtt járó nagy ünnepség vége. És az emberek hazafelé tartanak.

/Atlantia/


Elhárítod magadtól szeretőd kéjének utolsó rohamát és felkelsz az ágyból. Ám combodba és térdedbe szokatlanul erős, görcsös fájdalom nyilallik. Ahogy masszírozod, hogy elernyedjenek az izmaid, a self a füledhez hajol és belesúgja.
-Ne feled, hogy az enyém vagy. Nem az utolsó volt.
* Ügyes kezeid hirtelen végeztek a görcs feloldásában és mehetsz tovább felettesedhez, miközben azon elmélkedsz, vajon mi ez a sok véletlen? Elszólásod, majd az izom összehúzódás és pont akkor, amikor... Jó, rendben! Draw eddig is nagyképű éjtünde volt. Ez nem újdonság

/Valora Moor/


Miközben a szobában szerelmes civódásnak lehettünk tanúi, a másik hősnőnk diadalmasan érkezett haza. Sok a teendője, de önmaga felfrissülése után mindenek előtt Gordiuszi-csomókat talál. Néhány jó hírrel együtt. Amon és Atlantia által beszerzett alapanyagokat már elkezdték összekeverni és jól haladnak a belső vár burkolásával. Ráadásul a tervezett szobrodat is kiöntötték belőle, pár napja leplezték le, hirdetve hatalmadat.
-A hírek alapján több katonánk van, mint ahány ostromló érkezik. De az erdei elfek mágiát is használnak a csaták során, nem szabad egyet sem leértékelni. A várfalon egyenletesen is eloszthatjuk az erőinket, hogy mindenhol legyenek minél többen. Ám arra számítva, hogy talán érkezésük irányából kísérelik majd meg a legerősebb rohamot, 2:1 arányba összpontosíthatjuk oda is a katonákat.
Lovasságból kevés van, ráadásul a tapasztaltak java része odaveszett tavaly Braslovnál. De egy kisebb csapást képesek vagyunk velük is kivitelezni. Ám az előbb említett jelentős talpas fölényünket felhasználhatjuk arra is, hogy a belső várban és környékén összevonva kivárjunk velük és ha valahol meginog a védelem, akkor indítjuk meg őket oda.
* A várparancsnok után a kincstárnok is felszólal.
-A felkészülés a harcra, a távoli kontinensről való különleges anyag beszerzése és Braslov ellátása igen csak megviselte a vagyonunkat. Nem sok tartalékunk maradt. Herta egy árnylovagunkkal közösen elfogott egy nőt, aki állítólag képes lesz a közönséges fémeket arannyá átváltoztatni. Ám egyelőre csak félbehagyott kísérletek leírásai vannak a könyvében, amit hozott.
Jelenleg annyira pazarlónak tűnik a kutatásaira áldoznunk, hogy még áldozatnak is javasolhatnánk. Ha valóban el tudna jutni oda, amit mond, persze azonnal megoldódna az összes gondunk... de ha létezne ilyen eljárás, minden bizonnyal már más is felfedezte volna.
* Arca nem teljesen őszinte. Mintha inkább csak a kudarc elkerülése miatt ellenezné a tudós nő finanszírozást -természetesen az igen csak megcsappant kassza mellett- mint sem teljesen reménytelennek találna mindent, ami a könyvben van.
-Felség! Ha már egyszer bejelentette, hogy az ünnepség idén hamarabb ér véget, mi mondana ellent annak, hogy arról beszéljenek a papok, hogy a közelgő elf sereg lesz Ahmest számára a legtökéletesebb áldozat? Feltüzelnénk még jobban a lakosságot, aki az arénába képzelheti magát. És vagy én vagy ők. Nem hunyászkodnának meg az ostrom nehéz pillanataiban, hanem a bűneik bocsánatáért vadásznák a város külső részeibe betörő ellent.
Több áldozat jelöltre már amúgy sem lenne szükség. A körözött zöldikét sikerült elkapni, de az arénából megszökött előlünk. És csak három nő maradt a markunkban. Akik jó szolgálatot tehetnek a védelem során, ügyesen harcoltak.

Sylla Durkins

-Soha nem adjuk fel mert megfulladsz!
Mondtam idegesen az egyetlen ismert személynek, majd utána fel alá járkáltam egy ideig, de nem hagyott nyugodni az ideg, ezért elővettem egyik pengém és feszegetni kezdtem vele a zárat hátha kinyílik, de az túl nagy volt... visszatettem hát hátamra és a kedvenc "ékszeremet" vettem elő ami annak idején hasonló helyzetből kihúzott már, egy hajtű mely a fejemet takaró rongy alatt volt, azzal kezdtem el a zárat feltörni,
~de persze amint jönne valaki abbahagyom~ gondolkodtam

/Sylla/


Meg tudsz ismét szökni a börtönből. Ám a rácsok csak az első akadály, amin át kell jutnod. És már itt is van a következő.
Ahogy a földalatti létesítmény folyosóin surransz, egyik sarok mögül katonák hangját hallod meg. Balra tőled egy raktárnak tűnő ajtó van. Jobbra pedig egy mellékfolyosó, mely rácsokkal kezdődik.
-Példátlan! Az ünnepséget beszüntették és a résztvevők kegyelmet kaptak. Csak az az egy nem, aki szökésben van.
-Ő miért ne kapna? A királynő azt mondta, mindenki.
-Ugyan, gondolkodj! Aki elfut Ahmest akarata elől, annak szerinted megbocsát? Csak azok nyerhetik el az ő igaz kegyét, akik bátran harcoltak.
* Épp arra felé vannak, ahol te el akartál menni. De még rengeteg irányba próbálhatsz kijáratot nézni vagy elbújni vagy ezernyi dolog a gyors lemészárlásukat is beleszámítva...

Nem érdekelnek a többiek, hiszen minden további nélkül nekem estek, amikor én még mindig az életüket védtem, innentől már harcoljanak magukért.
A varázslat ugyan megfosztott a kard előnyétől, de ha most nem használom ki a helyzetet, akkor valószínűleg nem jutok ki élve, így nem haboztam további fenyegetést megejteni és bár életemben nem öltem meg senkit puszta kézzel, a fickó elhitte.
Miután kiengedtek és úgy véltem a kardom már lehült, gyorsan felkaptam. A gyanakvó katonáktól eltávolodva, szűk utcák felé oldalaztam, mikor elkezdett áradni a tömeg.
Kihasználtam a lehetőséget és nagyot löktem a vezetőn, hogy jó pár métert előre bukdácsolt, én meg a fejemre rántva a csuklyát, elrejtve a kardom, beleolvadtam a nyüzsgésbe.
A nép egy térre özönlött, ahol megláttam egy nőt egy emelvényen és szavai azonnal tudatták velem, hogy ö az, aki miatt bajban vagyok. A főpapnő!
És újból csak megerősítette híveiben azt, hogy az ellenségei vagyunk, személy szerint pedig én a legnagyobb.
Azt hiszem ideje távozni. A kapu felé indultam, míg lehetőségem volt rá.

Sylla Durkins

Hamar kijutottam megint a zárkámból és a hajtűmet visszaraktam a helyére... Sokszor segített már nekem ez az apróság....
Gyorsan haladtam megint a folyósókon és megint két őrbe botlottam...
~Mit tegyek?... várjunk mi ez errefelé?
mentem be egy ajtón halkan ahol gyorsan elbújtam, ha be is jönnek sem vesznek észre az őrök
~ha megint megtámadnám őket ugyanoda jutnék ahova az előbb... elfognak megint.. inkább megvárom amíg elmennek és szép csendben kimegyek, lehet észre sem veszik~
így is tettem az őrök szépen elmentek egy idő után, és amikor kijöttem rejtekemből körbenéztem a helységben, pár álruhának jó öltözetet találtam és arcomat is összekentem, ne ismerjenek fel
Szépen haladtam az utcákon és a sötét árnyékos helyeken át, az egyik falon egy ismerős arcra lettem figyelmes egy plakáton:
~aza fiú aki idefele jött!... egy zöldike, ez így érdekes, mit keres itt?~
gondolkodtam rajta és közben félfülből meghallottam, hogy háború közeleg
~el kell innen tűnnöm az kell, hogy egy háborúba kerüljek!~
majd elindultam a város széle felé,
~szerencsére nem hallottam hogy keresnének még, de amint pletykálni kezdik keresek egy helyet ahol meghúzom magam egy ideig, egy elhagyott ház vagy pince tökéletes lehet~

- Mégis, hogy érti azt, hogy elmentek? Mondtam én egy szóval is maga ütődött, hogy a harcosok kegyelmet kapnak? Mégis ki adott magának erre parancsot.

Kérdezem felháborodva a csata egyik fő vezetőjétől, aki valamiért elengedte a foglyokat. Nem kértem erre, most kiket áldozzak fel holnap és mégis kik legyenek a segítségünkre.

- Zárják le azonnal a kapukat és állítsanak őrséget. Senki nem mehet el, addig biztos nem, míg a harcosok elő nem kerülnek.
Maga pedig kerítse elő őket ha élve szeretne maradni.

Mérgelődve visszajöttem a celláknál tett látogatásomból, majd örömmel tapasztalva észleltem, hogy a híveim elkezdték a lázas készülődést. A palotában pedig újabb jó híreket kapok és egy épkézláb stratégiát.

- Atlantia, hogy lehet az, hogy eddig egyik Miseroromnak sem tudtam hasznát venni? HOGYAN?

Üvöltök rá a nőre, szinte az egész palota beleremeg.

- MÉGIS MI A FENÉNEK VAGYTOK TI A KIVÁLASZTOTTAIM, HA EGY ÉPKÉZLÁB ÖTLETTEL SEM TUDTOK ELŐÁLLNI. AMON, KI TUDJA HOL TÖLTI MEGINT AZ IDEJÉT, TE MEG....? A VÁRKAPITÁNY JOBB TERVEL ÁLLT ELŐ MINT TE. PEDIG Ő ALÁD TARTOZIK....

[Atlantia]- De Úrnőm, igyekeztem, mostanában annyi volt a dolog és sikeresen elvégeztem...

Nem hagytam, hogy befejezze megragadtam a várkapitány tőrét és Atlantiát a földre tepertem, majd arcához szorítottam a kést.

- NE AKARD HOGY HASZNÁLJAM, TE SZÁNALMAS BOLOND. NEM IGYEKEZNI KELL. AKARNI ÉS TUDNI. NE FELEDD ÉN TETTELEK AZZÁ AKI VAGY. EZT UGYANILYEN KÖNNYEN EL IS VEHETEM...

Majd felálltam és megigazítottam a hajam, ami összegabalyodott a koronával.

-MENJ ÉS ADDIG NE IS LÁSSALAK, AMÍG VALAMILYEN HASZNOT NEM HOZOL NEKEM...

Majd égő szemekkel a kincstárnokra néztem, aki belekezdett mondandójába.

-MAGÁNAK NEM AZ A FELADATA, HOGY GAZDÁLKODJON?

Üvöltöztem újfent.

- MÉGIS MINEK NÉZ? AZT HISZI NEM TUDOM MENYIBE KERÜLTEK EZEK AZ AKCIÓK? AZ ÖN FELADATA, HOGY ÉRTESÍTSEN, HA KIMERÜLÜNK....és erre föl most közli velem, hogy nincs egy kannyink sem.
Bízza rám a lányt, hamarosan meglátogatom és ösztökélem egy picit. Utána beszélünk a pénzeléséről.

Hogy vezekeljen, a kincstárnok egy briliáns tervel áll elő.

- Nocsak, micsoda ötlet! Nem is olyan ostoba maga...

Nézek elismerően a férfire. Jó ötlet, egyszerre több legyet is ütnénk egycsapásra.

- Ahmest keze legyen Önön. Most elmehetnek!

S magányomban, tovább gondolkozom. Elmém mélyén a közelgő háború és a sok veszteség dereng fel, de ugyanakkor boldogsággal gondolok arra, hogy jó védelmünk van.
A tündék nagyon jó harcosok, ha egy kicsit tovább tartjuk fel őket, már akkor örülhetünk, nemhogy megnyerjünk ellenük egy küzdelmet. Nem vagyok derűlátó, ha valamikor, most kell fohászkodnom a jóért.
Meglátogatom aranykészítő barátunkat, hogy egy kicsit megsürgessem...vagy megöljem

/Viridiel és Sylla/


Mind a ketten élve kijutottatok a halált hozó helyről. És bár mind a ketten hallottátok a főtéren Valora főpapnőt, nem figyeltetek fel egymásra. Talán jobb is. És ekkora tömegben nem csoda. A kapitányasszony pedig útban ugyan ahhoz a kapuhoz, ami felé Turion fia is megy újabb információt tud meg a dolgokról. Pont a tündéről, akit már többször látott futólag. De valahogy sosem volt olyan fontos, hogy beszélgessen vele.
Ám most mind a ketten figyelve a zárt ajtót a várfalon talán óhatatlanul is kiszúrják egymást. De ehhez nagy szerencséjüknek kell lenni, főleg a másik hősünknek, akit ha véletlenül is kiszúrtak a tömegben, egész más felé vezetett a sorsa. De ez már nem a Mesélő, hanem a Kocka dolga.
A város lezárva a túl közel érkezett elf sereg miatt és rajtatok áll, hová akartok elbújni vagy mit szeretnétek csinálni.

/Kockadobás: Hatos
1-5-ig -Viridiel sikeresen bújt ruhája alá.
6-os -A főtéren valaki mégis csak felismeri. Nem volt hiábavalóság a részegeknek annyit figyelniük a képmását. Körbeveszik és elfogják./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Tudom, hogy igyekeznem kell, mert egyrészt a szökésem miatt, másrészt a minden bizonnyal már a közelben lévő tünde had miatt be fogja záratni a főpapnő a kapukat.
Ha már eddigre nem zárták be!
Ezek az emberek itt a városban fanatikusok és valószínűleg a vezetőjük magabiztos és érzelmektől átfűtött szavai olyan hatással voltak rájuk, hogy mindent el fognak követni a városuk és halálos istenük védelméért.
Már az is csoda, hogy ép bőrrel kikerültem abból az arénából, csak az lehetett az oka, hogy a fogságomban lévő férfi biztos volt benne, nem jutok messzire.
És moat már minden bizonnyal a főpapnő is tudta, hogy a karmaiban vagyok.
A köpenyembe burkolva osonok a legközelebbi kapu felé, mikor az utolsó utca sarkán megtorpanok, hiszen látom, hogy jó egy tucat állig felfegyverzett katona tömörül a bezárt kapunál és igen csak figyelnek minden közeledőre.
~ A fene! ~ húzódom vissza. ~ Elkéstem! Gondolom minden kapunál ez a helyzet! ~
Elkeseredve támasztom a falat, amikor ismerős csizmákat és kardhüvelyt pillantok meg egy hasonlóan begubózott alakon, mint ahogy én állok ott.
Nagyon úgy nézett ki, hogy az a „kalóz”lány, akivel már kétszer is összefutottam.
Láthatóan ő sem akarta, hogy észrevegyék és neki sem esett jól a zárt kapu látványa.
Ha rám nézett fürkésző tekintetemmel találkozott.

/Valora/


Nem a legjobbkor kapta el a helyettes nő az uralkodót, úgy tűnik. Ám szerencsére a sok eltékozolt lehetőség mellett néhányat kiaknáztak. És nincs minden veszve a megszökött rabokat illetően sem. Igen, a nagy kegyelem nekik annak is szólt, hogy bizony egyiket-másikat csak kihűlt lábnyomuk formájában találták a cellában. Míg Viridiel nemes egyszerűséggel az arénából szökött meg, mikor túszul ejtette őt az erdei elf. De kedvenc főpapnőnk számára ezen részletek kiderülése még igen csak várhat. A főszervező úgy ítélte meg, hogy túl elfoglalt minden ok részletes kitárgyalásához. Inkább kiadta a parancsot, hogy a kapukat a közelgő seregre hivatkozva lezárják és ezzel megakadályozzák, hogy túl messzire jussanak az áldozatok.
És bizony egy tudós leányzó épp most kényszerül folytatni a meglepetések sorát.



-Jó napot, tisztelendő főpapnő! -hajol meg előtted- Scintia vagyok az új házitudós. És a könyvemben van pár ígéretes feljegyzés, amit lehet hamar be tudok fejezni, ám akitől örököltem, elég hanyagnak tűnik.
Egy piromán keverékkel is kísérletezett, ami a víz alatt is ég és leégeti a bőrt és ha eleget kap, akkor a húst is az ember csontjáról. Talán a közelgő csatában jó haszonnal be tudják vetni, ha idejében elkészülök vele.
Az aranykészítéssel jóval kevésbé előrehaladott, mint azt állította. Ahhoz hónapokra lenne legoptimistább becslésem szerint is szükségem, hogy rájöjjek a hiányzó részekre. De ha kapok elég alapanyagot és ellátmányt, akkor annak is szívesen nekilátok. Nagyon izgat a gondolat.
* Kék ruhában van, mely sokat sejtet a bájaiból. Ám ahová elhelyezted, azt alaposan tele pakolta már lombikokkal, kémcsövekkel és ezer más hasznos dologgal, ha a helység méretei engedték.

Sylla Durkins Kapitány!

Nem is keresnek! Ez így majdnem unalmas de nem akarom elbízni magam, haladok szépen a kapuk felé és az egyik sikátoron sétálok át amikor egy szép ezüst érmét látok meg, felveszem és megyek tovább... Az egyik kapu még öt percre volt a következő saroktól amikor ott megláttam egy alakot.
Rögtön felismertem az arcát és azt is tudtam hogy tudja hogy ki vagyok:
-Szép napot! csak nem megint egymásba futunk jófiú? vagy nem is vagy annyira jó?
Közelebb sétálok hozzá és halkan folytatom neki:
-Ha nyitva lennének a kapuk akkor nem állnál itt és ahogy észrevettem a sok plakátból neked sürgős innen eltávozni... Mi a neved tünde?
Néztem rá közelebbről és bár nem tudtam miért kereshetik ennyire valami....valami különleges dolog volt amit felőle éreztem, ~utoljára egyik kikötőben éreztem ilyen karizmát, de az a személy.... mindegy is!~