Név: Aesma Daeva

Faj: Sötét elf

Frakció: Semleges

Nem: Nő

Kor: 48 év

Rang/Státusz/Foglalkozás: Kívülálló (vándor, íjász, olykor tolvaj)

Mágiaszint: Tanonc




Ha a helyzet azt kívánja, képes komoly és összeszedett lenni, ameddig el nem hárul a veszély. Nem igazán volt lehetősége bárkitől is megtanulnia az alap viselkedési normákat és bár könnyen alkalmazkodik, ugyanilyen gyorsasággal rá is tud unni a szerepre.
A felszínen egy gyerekes, a legkevésbé sem felelősségteljes személlyel találkozhatunk. Előszeretettel cukkolja a társaságát, apró csínyekkel, vagy füllentésekkel fűszerezve a beszélgetést. Többnyire körüllengi egy gondtalan kisugárzás, még a szorult helyzetekben is. Lehetséges az, hogy kimozdítsuk ebből az állapotból, de addig, amíg nem okozunk neki fizikai sérülést, nem fog komolyan venni.
Első pillantásra még akár az is eszünkbe juthat, hogy valaki a fejére ejthette gyerekkorában és emiatt nem funkcionál úgy, ahogyan azt a fajától elvárnád. Mivel fiatalon elhatárolódott Zevadartól, ezért a tipikus self nevelésből teljesen kimaradt, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy bármiben is másabb lenne. Noha folyamatos vándorlása alatt minden fajjal találkozott és ennek hatására sokkal kifejezőbb és empatikusabb, nem jelenti azt, hogy kevésbé veszélytelen. Nyugodtsága hamar át tud váltani precíz hidegvérűségbe, valamint szinte a vérében van minden, amit a törvény büntet. Szemrebbenés nélkül hazudik, legyen szó egy ártatlan tréfáról, vagy egy véresen komoly dologról. Hiszen ő sem másabb, mint bármelyik gyerek akik szülők nélkül, az utcán nőtt fel. Hamar megtanulta, hogy a szabályok nem az olyan nincsteleneket  védik, mint ő. Ha nem volt erősebb, akkor gyorsabbnak kellett lennie, ha pedig nem volt gyorsabb, akkor aljasabbnak.
Hamar rájött, hogy nem létezik semmi ami szent lenne a földön, amin áll és hogy mennyit is ér egy sötételf Zevadaron kívül.
Tisztában van azzal, hogy hogyan tegye félre az érzelmeit és hogyan kell hidegvérrel elvégezni egy feladatot. Bár néha keresztbe tesz a fel-fel bukkanó empátia, addig nem segít amíg nem bizonyosodik meg arról, hogy biztos alapokon áll.




Hideg esetén egy sötétbarna, furcsán kopogó csizmában találhatod, ami a térdéig ér, néhol fűző fűzi össze, hol pedig szíjak tartják a helyén. A hangját a talpából enyhén kiálló szögek adják, amiket bár macerás karbantartani a mindig közéjük ragadó sártól, mégis néhányszor már kihúzták a bajból, ha valaki lábára kellett taposni vele menekülés gyanánt. A velük való közlekedés többnyire egyszerű, néha még abban is segít, hogy stabilabban álljon a talajon egyedül a macskaköves utak nehezítik meg néha az életét.
Ruhái teljesen átlagosak, többnyire feketék, vagy nagyon sötét árnyalatúak, csak annyira ölelve körbe a testét amennyire kényelmes és praktikus. Egy könnyű sál rejti el a nyakát és az arcának egy jelentős részét, csuklyaként használva. Az oldalán lógó övre két oldalon van rögzítve egy-egy tőr. Vannak, akik első pillantásra kiszúrják, bár megesik az is, hogy az azt takaró oldaltáskája elvonja a figyelmet róla. A jellemzően jobb időjárás esetében a nehéz daraboktól vagy megválik, vagy könnyebb textilekre cseréli. Ami viszont változatlan, az a ruhák mennyisége. Igyekszik annyi bőrt takarni, amennyit csak lehet és tetőtől-talpig eltakarni magát. Eleinte nem bírta túl jól a meleget self mivoltának köszönhetően, de mára már pár praktika segítségével elviseli. Ha pedig távol van a falvaktól és nincs útitársa, éjszaka megválik a kesztyűjétől és az arcát is felfedi.
Kb. 185 centiméter magas, a selfekre jellemzően karcsú, nyújtott testalkattal. Fajtársai között teljesen átlagosnak mondható, bármiféle plusz nélkül. Többnyire lilás foltokat szedett össze az utcákon, amik nyomtalanul tűntek el, így nem igazán tarkítja heg a testét, a karjain kívül.  
Az arca kerek és fiatalos, a hajának hosszúsága tincsenként eltér, de nagyjából az álláig ér. Erősen hullámos, nem igényel fésülést (ami egyébként is egy szenvedés lenne a textúrája miatt) ezért néha eléggé kócosnak hat - főleg párás, vagy szeles időben-, emiatt pedig előbb mondanák utcakölyöknek, mint egy felnőtt nőnek. Bőre inkább betegesen fakó, mintsem szürke, gyenge lilás pírral, ettől függetlenül viszont felismerhetőek benne a sötét elf vonások. Feltűnően vörös szemeit sűrű, fekete szempillák és és vastag, de rövid szemöldök keretezi.



- Íj

- Tegez átlagos és mérgezett nyilakkal: különböző tollakkal jelöli őket, hogy érintéssel tudja megkülönböztetni őket. Mérgezett nyilait többnyire barázdázza, hogy a húsba ragadjon.

- Egy nagyobb, hátizsák méretű válltáska:

- El nem adott boszorkány kenőcs

- Egy napi váltóruha és egy cipő

- Egy nagyobb marék arany, több tasakban elosztva

- Egy bőr és egy szövet kesztyű

- Két tőr egy övre erősítve

- Kártyapakli

- Egy-két el nem passzolt ékszer

- Tolvajkulcsok

- Száraz élelem (kb. szűk 3 napra)

- Egy kulacs víz és egy kulacs vizezett bor

- Négy üvegcse: az egyik alkohol sebtisztításhoz, a másik egy saját keverésű gyenge méreg, a maradék kettő pedig a nyilaihoz; egy erős idegméreg és egy zsibbasztó, "érzéstelenítő" (néha magán is használja erős sérülések esetén. Nem okoz bénulást, csak elzsibbasztja az érintett területet)

- Pár szerencse kő és egyéb színes, vagy csillogó akármi (gombok, gyöngyszemek, üvegdarabok stb.) amit különböző helyeken, vagy abszurd pillanatokban talált és megtetszett neki. Semmi haszna, de szereti őket.

- Két kb. 5 centiméteres fából faragott állat totem, mert szereti kifaragni őket, ha unatkozik. Az útjai során pedig idővel elhagyja őket valamerre.


Mágikus tárgyak: -

Tulajdonok: -

Szelídített állatok: -

Család:

Névtelen szülők: az apa zsoldos, az anya háztartásbeli feleség.

Testvérek (akikről tud): két idősebb testvér


Egyéb kapcsolatok, szövetségek: -

Hírnév: Többnyire ismeretlen ismerős, de jelen volt az Avartia-szigetek felfedezésénél.




- Ceralla-síkság: Leggyakrabban itt található. Ismeri a legtöbb elvétett falvat, a nagyobb városokat és azok sötétebb bugyrait.

- Raydani hegyek: Csak a nevesebb városokban járt, azon belül is csak a felszínen

- Avartia-szigetek: Nem ismer belőle túl sokat, csak a part közelében elhelyezkedő erdőt és falvat.

- Zevadar: a határ menti települései és Capital



- Tőr használata:  Nem kedvence a közelharc, a tőrök használata pedig végképp nem. Csak végső esetekben kerül elő, de egyébként nem rajongója az ennyire közvetlen fegyvereknek és annak, hogy minden egyes mozdulatot megérez vele, amit a másik személyen ejt. Sosem érezte a vágyat arra, hogy jobban tökéletesítse a használatát annál, amennyire szükséges, viszont szeret trükköket tanulni vele, a saját szórakoztatására.

- Kard használata: Hasonló, mint a tőr esetében, annyi különbséggel, hogy a használata előtt érdemes kitapasztalnia. Nem rendelkezik sajáttal, ezért minden kard amit a kezébe kap valamivel másabb, mint az előző. Egyértelműen nem annyira tehetséges benne, mint az íjászkodásban, de jobban szereti használni, mint a tőröket.

- Íj: Gyerekkora óta íjászkodik és egészen komfortosan mozog vele. Ez az egyik kedvenc fegyvere, mert kevésbé érez bűntudatot ha úgy érzi, nincs közvetlen kontaktus közte és az áldozat között. A rengeteg gyakorlásnak köszöntően mondhatni kiemelkedő vele, még ha néha el is fordul tőle a szerencse. Mozgás közben is ügyesen használja, függetlenül attól, hogy róla, vagy a célpontról van szó. Emellett másodpercek alatt tudja felajzani, valamint a nyilakat is ő maga készíti hozzá.

- Zárak feltörése: Egy időben szerette szó szerint feltörni a zárakat, de amióta egy kicsit türelmesebb és okosabb lett, a halkabb verziót használja.

- Olvasás (a helyesírása legtöbbször szörnyű, szóval azt letagadja)

- Pusztakezes harcmodor: Inkább fegyvereket használ, mert szereti előbb megrémisztéssel figyelmeztetni az ellenfelet, de ha akár erre is ráveheted ha a megfelelő szavakat mondod, vagy ha pusztán unatkozik és nem éppen a legtisztább állapotában van - mert a kocsma bunyók mindig érdekesek, főleg ha utána kislisszolsz és távolról nézed ahogyan fokozódik a káosz. A gyors mozdulatainak és vékony testalkatának hála egészen jól megy neki, valamint ehhez hozzáadódik az a sok éves fájdalmas tapasztalat is. Sosem létezett számára biztonságos hely, így hamar alkalmazkodott a selfek iránti vendégszeretethez. Gyorsan memorizálta az aljas kiskapukat: a gyenge pontok egy testen és hogy mit tegyen az ujjai közé, hogy még inkább fájjon, ha üt. Bár általában ez megteszi a hatását, túl sokáig nem szokott támaszkodni erre és csak másodpercek kellenek, hogy előkerüljön egy tőr, vagy egy törött üveg.

- Lovaglás: Annyira ért hozzá, hogy tudja irányítani és nem esik le róla. Általában nincs lehetősége lóval menni, szóval az ezzel kapcsolatos tudása nagyon korlátozott.

- Növényismeret: Csak képes felismerni azt, amit megehet és azt, amit nem.

- Hallucinogén kenőcsök, porok és enyhe mérgek készítése: Előszeretettel fordul meg a városok alvilágaiban, így hamar megtalálta azt a személyt akitől ezen szerek elkészítését megtanulhatta és rövid időn belül kamatoztathatta is. Bár egy elf kifinomult tudásának a közelében sincsen, hiszen mérgeivel nem tudna ölni, de egy gyomorrontást, vagy egy mély alvást elő tud idézni ami pont elég neki arra, hogy visszaélhessen az áldozat helyzetével.

- Kártyajátékok:  Hamar rátudta venni a lecsúszott alakokat pár korsó sör áráért cserébe, hogy megtanítsák őt különböző játékokra, amikkel később gyorsan visszanyerhette a belefektetett pénzt.

- Kártyatrükkök: Mert a figyelemelterelés és a megtévesztés fontos.




Vadász ösztönök

A pisztráng csendben úszott

A tengeren

Az igazi ellenség (folyamatban)

A fegyver másik végén (befejezetlen)

Az új világ csodái és pár manó

Nagyváros és a mocskos utcái és a titkai (folyamatban)

Fekete-partok lakói