Már több, mint egy hete elhagyta a Fekete Tömeg a törpök barátságtalan tájait. A zöld bokrok és a völgyben nyíló fák szokatlanok és ha erdei elfek vannak a közelben, még kimondottan veszélyesek is. Végre hazai terepen vannak, a tengerparton várakozó hajóval gyorsan szelték át a távolságot, hogy az Első Lord újra itthon legyen.
Sajnos ez Whupplinak nem sok jót jelent. Itt csak élettelen sziklák vannak, melyet mindenhol belep egy furcsa, fekete por. És hamarosan megérkeznek egy barlangba, ahol egy kúthoz hasonló felvonón keresztül engedik le a rabokat a mélyben található bányába.
Az első szinten zombik és drow munkások között haladnak tovább, hogy a második szinten már oda lökjék egy kilenc fős csoportba tizedikként. Hat ork, egy oawa és két ember dolgozik a csákányokkal, hogy a vörös kőzetet kitermeljék és csillébe rakják.

Elég feszített tempóba meneteltettek minket a drow-ok...és a lábacskáim igencsak alig tudtak lépést tartani a magas selfekkel..
de aztán egy hajóra raktak bennünket,és már a Tengeren is találtam magam..bár csodaszép volt az égszínkék víz..de gyönyörködni nem nagyon tudtam,mert olyan imbolygás rázta meg a gyomromat,ahogy a hajó szelte a habokat,hogy minden színben játszott az arcom..
..merthát egy szárazföldi Törp..nemigazán van jó "barátságba" a hullámokkal..most már ezt is tudom..de ahogy elnéztem,a Koma sem volt valami jól..ő is szép zöld színbe pompázott,mikor kihajolt mellettem a korlátnál..
De ez még csak a kezdet volt..és amint a hajóról leszálltunk..nem lett jobb a helyzet..sőt!..valamiféle bányába tereltek be minket,ahol egy csomó meredtszemű alak téblábolt..és elég sötét és állott levegőjü barlangféle felé noszogattak minket..és egy folyosóra,ahol már jócskán zsúfolásig voltak mindenféle fajúak..bár egyet még nem tudtam "hová tenni"..egy csíkos bundást..bár hallottam felőlük,de nem láttam sohasem közülük egyet sem..és elég kerek szemmel néztem egy pillanatra..de aztán egy csákányt nyomtak az én kezembe is..és jó nagyot löktek rajrtam,hogy a földre estem..
..így sem volt sok erőm..de ez ledöntött a lábamról..és a hajcsár self ezen nagyot derült..és otthagyott a többiekkel ,hogy kitermeljünk valami vörös kőzetet..
..de ha szép vörös..akkor drágakő is lehet??!!-kicsit felderített ez a röpke gondolat..mert ahogy így elnéztem..nemsok örömöt látok a többiek arcán..
..de ha valami kiötölnék..talán meghallgatnának..-gondoltam magamban..és nekiláttam pár csapást tenni a csákánnyal..de közbe nagyon figyeltem minden mozdulatra..és beszédre..ahogy a kövek hangjaira is..mert ahol van vörös kőzet..ott van más is..csak találnom kell..vagyis találnunk..

/A gyógyító/


Lisbeth nem csalódhatott a rabszolgakufár szavában. Még csak meg sem nézte őket Uráldur. Számára pont praktikus döntés volt, hogy ha Aligátort nem lehet tőle elválasztani, akkor mind a kettejüket a bánya mélységébe küldte.
Vogon szemmel tartotta a dolgokat és abban nem volt hiba, hogy ha már a jó viszony így kívánja, akkor ugyan akkor legyen a munkabeosztásuk. Bár ne higgye, hogy elkényeztetik valamelyikőjüket is! Míg a százados a köveket csákányozta, tőle távol kellett gyógyítania. Az oawa haldoklott állítólag és látni akarta utóda helytállását, mielőtt kimúlna. Egyedül a műszak utáni szabadidejük és alvásuk közös Aligátorral, amihez egy folyosóból nyíló kivájt szobát kaptak a többi rabszolga szállásának jelöletlen sorában.
Ám új főnökét, akinek a helyére ő pályázik, hamar meg kell ismernie.

-Remélem tanultál arról, milyen lehetőségek vannak idelent a gyógyításra. Egyik fogolynak rá esett a lábára egy szikla és nyílt törése van. Így most vele kezdjük.
A hullák szakadékát arra találod. Először is szedj egy kis lisztkukacot, mert az a verekedés miatt kifogyott.
*Nem maradt idő bemutatni mi merre van. A páciensed elvérzik az alatt az idő alatt, ha az oroszlánember körbe vezet a "rendelőben". A Hullák Szakadéka mára már túlzás. A legnagyobb része feltöltődött. A lépcső, mely a valamikor mély mesterséges gödör aljára vezetne alig tíz-tizenöt lépcsőfok után oszladozó hullákkal van keresztbe rakva.
Legyek szállnak minden felé és beköpik a rothadó húst. Ezek lárváit kell most gyűjtened egy kis dobozkába. Remélhetőleg hamar végzel.

/Még mindig az a ruha van rajtad, amiben az ostrom éjszakáján elfogtak. Braslovban még volt alkalmad párszor kimosni, ám az egy hetes út alatt és most, hogy idedobtak, már erősen izzadságszagú./

Borzasztóan elkeserített mikor megláttam az erdőből előbukkanó sötét bőrű harcosokat, mert ezzel el is búcsúztam azon tervemtől, hogy valahol útközben megszökünk. Innentől kezdve a selfek nem ismertek semmilyen kibúvót, meneteltünk egész álló nap és szigorúan őriztek minket éjszaka. Csak Aligátor mellett találtam vigaszt, amikor esténként, ahogy tábort vertünk hozzábújtam és csak bízhattam Vogon ígéretében. hogy nem ad el minket külön-külön.
Aztán végre, vagy sajnos, de megérkeztünk. Végre, mert már elkopott a lábam, és sajnos, mert elég mélyen hoztak be minket egy ismeretlen vidékre, hogy a szökés egyenlő legyen a halál gondolatával.
És villámgyorsan egy bánya mélyén találtuk magunkat Aligátorral, még azt sem tudva, hogy ki lett az új „gazdánk”.
~ Majd gondom legyen rá, hogy kellően megköszönjem Vogon-nak ezt a jó helyet! ~ dühöngtem magamban, mikor Aligátort elvitték egy csákányt nyomva a kezébe, engem meg belöktek egy koszos lyukba, egy oawa mellé, aki az itteni gyógyító szerepét töltötte be, mint kiderült.
Még nem öreg, ahogy én látom, de ez itt egyáltalán nem számít és mikor meglátom, hogy milyen feladataim lesznek, hát csak kis híja, hogy nem hányom el magam, pedig végig csináltam Aligátor mellett nem egy csatát.
~ Ki kell jutnunk innen! ~
Viszont nem vagyok annyira ostoba, hogy ne tudjam innen csak szuper képességekkel lehetne megszökni, így csak egy lehetőségem van. Valahogy be kell lopnom magam az őrök, vagy a bánya vezetőjének a kegyeibe. Valamit tennem kéne, hogy hozzám forduljanak……..
- Majd boldogulok, inkább segítsünk rajta. – hárítom el a körbevezetést, mert igazán nincs sok látnivaló.
Borzasztó állapotok uralkodnak a Hullák Szakadékánál és szerintem csak egy hajszál választja el a helyet egy jó kis járványtól. Talán erre kéne alapozni!
Azonban a saját szagom sem sokkal marad el a környékétől, ezért,a mikor visszatérek, egy doboz lisztkukaccal, kissé sápadtabban a megszokottól, első kérdésem ez:
- Akad valahol egy kis víz?
Jó lenne megmosakodni és a ruhám is kimosni.
Ha nem kutattak át és motoztak meg, akkor vannak még nálam szerek és talán elérhetem, hogy kitörjön egy kis „járvány” az őrök között majd, ha eljön az ideje.

/A gyógyító/


Az oroszlán jóindulatúan néz rád és megértően bólint. Még ha szavai meghökkentőek is lehetnek esetleg számodra.
-Hoztam mészkövet. Abban a műtét után megmosakodhatsz. Valami azt súgja, nem csak megszokásból kéred, de vannak ismereteid a fertőzés megelőzéséről is. Erre itt nagyon nagy szükséged lesz majd.
De egyelőre nincs időnk rá. A sérültünkből továbbra is ömlik a vér. A mészkőből fertőtlenítőt tudunk gyártani, még ha az nem is olyan hatásos, mint sok szer amit ismerek. De ahhoz, hogy feloldódjon a vízben, fel kell melegítenünk.
*Mivel gyakran falun, a babonás parasztok között kerested jósnőként és állítólagos boszorkányként a kenyered, megismerhetted az eljárást, csak ők egész másra használták. A mész felmelegítésévél égetett mész keletkezett, melyet vízbe keverve oltott meszet kapunk. Ezt használják házak festéséhez. Illetve sok esetben a hullákra szórják a gödörben nagy járványok idején, noha pontosan nem tudták, miért is kell. Csak annyit tudtak róla, hogy a járványt csitítja.
-Gondolom nem kell mondanom, hogy nincs borszeszégőnk. Hozz fel onnan egy kis elf fekáliát. Azzal lehet tüzet táplálni és bár szörnyen büdös lesz, a célnak megfelel.
*Nem viccelt. Valóban ilyen módszerekkel kell előteremtenetek a legalapvetőbb orvosláshoz szükséges eszközöket is. És ez később talán jó tapasztalat lesz számodra. Mivel Maruk elvett mindent és azóta nem tudtál újakat gyártani, csak egy baltád van, amit várod, hogy becsempésszen Vogon számodra. A sámántól lopott két darab sárkánygyümölcs. És a ruhád. Persze ha ilyen kezdetleges módszerekkel kell gyógyítanotok, hamar találni fogsz erre felé újabb lehetőségeket.
Ha felhoztad a hegyesfülűek szárított piszkát, akkor egy üstben melegíti az oawa. És legalább a kezedet meg kell mosnod, mielőtt a páciens nyílt sebéhez nyúlsz. Akkor fog hozzá oda vezetni, ha már készen állsz rá.

Hát eddig sem voltam elragadtatva ettől a helytől, de ha lehet most még jobban megdöbbentem, ahogy az itteni létben tapasztal oawa szavait hallgatom.
- Mészkő? Azt tudom, hogy használják járványok megelőzésére, de hogy sebfertőtlenítésre? – nyögöm ki döbbenten és, hogy ehhez még holmi self végterméket is kell használni, az végképp kikészít.
Soha életemben nem voltam túl finnyás és sok mindent megtettem, ami másoknak biztos kellemetlen, na meg túrkáltam én is vérző sebekben, de ez…….
- Ha mindezt még meg kell tenni, akkor tényleg elvérzik a szerencsétlen. – rázom meg a fejem és arra gondolok, mit tennék, ha Aligátor lenne ilyen helyzetben.
Erről az is eszembe jut, hogy meg kell néznem minden rendben van-e a sebeivel este, ha végre együtt lehetünk és azon terveinket suttogjuk a szerelmes szava után egymás fülébe, hogy miként fogunk elmenni innen.
- Amíg visszajövök, fogd össze a sebet, vagy nyúlj bele, ha kell és szorítsd el az eret, így lesz idő, hogy ellássuk, ha csak ez áll rendelkezésre. – javaslom az oroszlánembernek.
A sárkánygyümölcsöt nem merem felajánlani, mert sosem tudhatom mikor lesz rá nekünk szükségünk és lehet, hogy önzőnek tűnök, de csak így van esélyünk kijutni innen.
Legszívesebben befognám az orrom, de leküzdöm a rosszullétemet a szagoktól és teszem, amit ebben a helyzetben tenni kell.
Egyelőre alaposan ledörzsölöm a meszes keverékkel az egész karomat és aztán persze újabb kérdésem van.
- Van valami varrószerszámod, ezt a sebet össze kell ölteni és szorosan lekötni, hogy elállítsuk a további vérzést. Különben meg jó lenne, ha valahogy elkábíthatnánk, mert nem hiszem, hogy kibírja ezt ugrálás nélkül.
Mivel az eddigi tapasztalatok után, úgy gondolom, hogy ilyen nem létezik, ezzel utalok rá, hogy jobban járna páaciensünk, ha a nagydarab oawa inkább leütné, míg nem fogja fel, mire készülünk.
Mivel tiszta gyolcsban sem reménykedhetek, ha sikerül is amit elmondtam, akkor is csak a szellemek jóindulatában reménykedhetünk, hogy később se fertőződjön el a seb.

/A gyógyító/


Sok mindent magától is kitalált Lisbeth. Első napja mindenkinek a legrosszabb szokott lenni. Ám most jönnek a pozitív meglepetések. Átvezetve őt a másik szobába jelenlegi főnöke sem ostoba a gyógyászathoz. Nem csak szorító kötés van a combján, de a térdén, ahol kilátszani kéne néhány csontdarabnak, gyorsan összedobott kötés van a nadrágjából.
- Itt lesz tiszta gyolcs. Át kell kötöznünk a sebet, ezt csak azért raktam rá, hogy ne vérezzen el teljesen. És ha érzésteleníteni akarod, akkor felőlem csinálhatjuk úgy is. De az idelent drága.
*Ahogy megnézed közelebbről, egy ork próbál felülni, de a nagymacska visszanyomja, miután kezedbe adta a patyolat tiszta fehér anyagot. Nem sokra tartja itt senki ezeknek a szerencsétleneknek az életét, de azért néhány textilre még futja kórházatok felszereléséhez. Ekkor látod meg, hogy jobb kezében ennek a nyomorultnak valami megcsillan. A társad már közvetlen közel van ekkor hozzá.
Ő némán elveszi a sárgán csillogó követ. Megszólalásig aranyra emlékeztet. Persze... egy bányában vagyunk, ahol ezeknek sok minden lehullik a lába elé. És fő funkciója az intézménynek a vas kitermelése. A gyógyító elteszi egy kis ládikóba gyorsan és egy husángot elővéve fejbe csapja.
-Gyerünk, lássunk neki! Gyógyszerem nincs, így csak magunkra hagyatkozhatunk. Neked ki kell nyalnod a sebét, mert az sok anyagot tartalmaz, ami segít az összeforrásához. Addig én befűzöm a tűbe a cérnát és ha összevarrtam, te majd pólyába rakod, alá rejtve a lisztkukacokat.
Képzeld, még sín is van!
*Egy csákány törött nyelét húz elő. Úgy tűnik csak a vakszerencse -és eme hálapénzt szívesen elfogadó lény szemfülessége miatt- tudjátok megakadályozni, hogy a csont rosszul forrjon össze.
Azt a fajt kell megmentened, amely rabszolgasorba taszított téged. Most még gennyes sebét tisztára nyalnod és életben tartanod. Lehetett akár Maruk embere is, noha nem tudsz arról, hogy Yrchből jó néhány foglyot szedtek össze a vérengzés idején. Ám ez ebből a fajból nem akár milyen beteg. Fizetős.

Eddig a döbbeneté volt a főszerep, de most a meglepetésé, hiszen nem számítottam rá, hogy valami tisztát és jót is lelhetek ezek után itt lenn.
Már eddig is fohászkodni tudtam csak, hogy soha ne kelljen ezen körülmények között Aligátort ápolni. Sürgősen meg kell lépnünk innen!
- Most igazán megleptél! – közöltem az oawa-val és egy kurta mosolyt engedtem meg felé, miközben elvettem a kezéből a tiszta gyolcsot és a sebesült felé léptem.
Bár volt okom gyűlölni az orkokat, most még sem az ellenséget láttam benne, hanem egy beteget, akin segíteni kellett, különben elveszíti a lábát és az itt felér egy halálos ítélettel, amit vagy lassú haldoklással él meg valami lyukba hajítva, vagy az őrök megkönyörülnek rajta és végeznek vele gyorsan.
Bár az oroszlánember előbb ér az agyarashoz, azért nem kerüli el a figyelmemet a kis megvesztegető akció, ami megint egy adalék az itteni élet mikéntjéhez. Sehol nem működik ez másként, ahogy láthatóan itt sem. Úgy teszek, mint aki nem látott semmit, nem akarom valami mondvacsinált ok miatt a hullahegyet gyarapítani.
A bunkó használata úgy látszik nem újkeletű, bár azért reméltem nem törte be az ork koponyáját is.
- Hogy mit csináljak???!!! – meresztettem az oawara óriásira tágult szememet. – Nyaljam meg a sebet? Neked valami baj van a fejeddel! – ráztam meg a fejem és még hátráltam is egy lépést. – Akkor minek a mész? Vagy, ha van más fertőtlenítős, akkor az. Kizárt, hogy én ilyet tegyek, ezt felejtsd el!
Bármit megcsinálok, sínbe teszem a fickó lábát, bekötöm, ahogy kell, de semmi más és nem azért mert rühelleném a fajtáját.
Ha nem erőszakoskodik ezzel az oawa, akkor még mindig döbbenten, de kissé megnyugszom és kérdezgetni kezdem.
- Egyébként mi a neved? Én Lis vagyok. – kezdem én a bemutatkozást, mert elkezdem szövögetni a tervemet és ehhez jóban kell lenni mindenkivel, aki kicsit is előbbre viheti. – Az őröket is te gyógyítod?

/A gyógyító/


A nagymacska örül, hogy kis megnyugvást hoz a tiszta géz látványa. Ám a mesélő úgy látja, hogy ez a megnyugvás és körülményekbe vetett hit nem sokáig marad Lisbeth lelkében. Aki ügyebár felháborodott az ötleten.
-A mész árthat a sebnek is. Az csak kezünk megmosásához és a néhány eszköz tisztán tartásához kell. Aki csupán friss vízzel lemossa, egy idő után betegséget egyik páciensről a másikra hurcolja a fertőzött szikékkel és sebvarró tűkkel. Még így is cserélnünk kell egy idő után őket.
De ha akarod, akkor cserélhetünk. És kinyalom én a sebet, te pedig fűzd át a tű fokán a cérnát!
*Kezedbe adja a kis szerszámot. Nem acélból készült, hanem vörösrézből, ezért hasonlít a rozsdásra. Ám ő tudja jól, hogy nincs semmi baja. Csak puhább az anyaga és óvatosabban kell bánni vele, nehogy meghajoljon.
-Szólíts Böhömnek! És idelent nem fanyaloghatunk, ezt ne felejtsd el! Az igazgatónak értékesebbek vagyunk, mert a gyógyítókat a fővárosba viszik szívesen. Ha nem lennék halálos beteg, valószínűleg téged sem ide küldtek volna. Ám ugyan úgy eszközök vagyunk mind a ketten. Megóvjuk az őrök és a rabok egészségét. A selfeknél veszélyes hibáznunk, mások élete csak akkor számít vajmit, ha különleges kérésük van a fentieknek.
*Ezzel neki lát letyefelni a gennyes váladékot. Addig nem tud beszélni, bár te megteheted. Ám jobb lesz megjegyezned, hogy a rothadó húst megeszi a légy lárvája, de az élőt sosem. A meszes víz a baktériumokat letisztítja a fém eszközökről, illetve az olyan puhákkal is jó, mint ruhát mosni. És tudsz kotyvasztani, csak a bűzt kell megszoknod, lángod van.
Ez után van meleg vized, mely meszes, így egész testedről lemoshatod a több napos koszt, a hullákat, ahogy kiszedted belőlük a fehér férgeket, az ürüléket, amivel fűtöttétek az üstöt... Ha nem zavar, hogy vizesen kell visszavenned, akkor még a ruhádat is kimoshatod.
-Ha jön újabb, én egy kicsit tartom a frontot. Addig menj el egy kicsit horgászni! Sikerült szert tennem egy egész használható készletre. Az őr odakint tudja, hol szoktam a barlangi patakban sok halat és rákot fogni.
De nem adom a szabadidőt ingyen. Amit hozol, annak a fele az enyém lesz. Idelent csak rizs lenne még nekem is, és a normál méretűeknek sem elég. Kell egy kis kiegészítés!
*Kezedbe nyom egy horgász felszerelést. Ha jobban megszemléled, akkor a horog halszálkából van. És minden tökéletes, csak nincs mit rá tenni.
-Vidd a kimaradt lisztkukacot! Hamarosan úgy is kikelnének és légy lenne belőlük. Abban a szekrényben találsz gilisztákat. Vigyázz, ne a piócákat tedd fel, azt nem szeretik annyira a halak!
*Ha lesz zsákmány, a szálka-horogtól megihletülve visszafelé gondolkodhatsz azon, hogy milyen szerszámokat szeretnél készíteni belőlük. Szélhámos múltadból talán a tolvajkulcsot is jól ismered, de fésűt, lepedőt összefogó ruhatűt és ezernyi használati tárgyat tudsz szerezni, ha ügyes horgász vagy. És ha találsz hozzá egy ügyes kezű rabot, aki a gondoskodásért így fizet.

/Kocka dobás: Hatos

1-2 -csupán egy kagyló akad véletlenül bele a horog végébe, talán valakitől leckét kéne venned...
3 és 4 -két hal lesz a zsákmányod, így egyiket megtarthatod, étel és némi szálka a jutalmad
5, 6 -három rákot és négy halat fogtál, ezek szerint külön tanítás nélkül is értesz ehhez/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Továbbra is undorral biggyesztem le a számat és még nézni is csak így tudom, mit művel az oroszlánember, de aztán összekapom magam és inkább a feladatomra koncentrálok. Az biztos, hogy soha a büdös életbe nem fogom nyalogatni senki sebét, még ha ez jelentené az életet magát is.
Sok mindenre hajlandó vagyok az életben maradáshoz, de nálam is vannak azért határok, mondhat bármit is Böhöm.
A tűről mindjárt látszik, hogy rézből van, ami jó, mert nem rozsdásodik, de rossz, mert könnyen deformálódik, így óvatosnak kell vele lennem. Ez nem okoz gondot.
És szavaiból kitűnik, hogy az őrökre is nekünk van gondunk, ami jó hír, ha valamit akarok majd kezdeni.
- Hát persze! A self vér mindenekelőtt. – mondom gunyorosan, de hát itt nem hallja senki.
Azért, ahogy az ork mágusnál, itt is van még mit tanulnom és van, amit érdemes hasznosítanom, pl. a kukacokat. Mindent szépen megjegyzek magamnak.
Mikor végeztünk, végre lehetőségem van tisztálkodni. Alaposan végig súrolom magam és hezitálás nélkül a ruhám is kimosom, nem érdekel, hogy vizesen kell utána felhúznom.
Őszintén meglep Böhöm, amikor azt ajánlja, hogy pihenjek és közben…….horgásszak??!!
De eszemben sincs visszautasítani, bolond lennék!
Látszik, hogy maga készítette, vagy legalábbis „helyi” anyagokból a felszerelést és ez nekem is ad pár ötletet.
Viszek csalit is, kukacot és gilisztát és az őrök sem állítanak meg, míg elérem a föld alatti tavat.
Soha nem horgásztam még, de úgy látszik őstehetség vagyok, mert pár óra mólva elégedetten ballagok vissza Böhömhöz, három rákkal és néhy hallal, még ha ebből egy rák és két hal marad számomra.
Viszek a patakból friss vizet és az Aligátorral közös lyukban, megfőzöm a tápláló fehérjeforrást, gondosan elrejtve, mind a rák páncélját, mind a szálkákat.
Páromnak jobban szüksége van az erejére mint nekem, így jó részt belediktálom az ételt és gondosan ellátom a sebeit. Már egészen szépek, remélem teljesen helyrejön és akkor……….sok mindent tervezek, amik közé a hosszútávú bányászat nem tartozik bele.

/a gyógyító/


Lisbeth ügyesnek bizonyult a horgászat terén. Az ő kalandja nem ért véget ezzel, de kis idő el fog telni, mire újból róla szól a fáma.
Addig örömét leli férje gyógyulásába, hiszen már alig látszanak a csatában szerzett sebek. A karján lévő csak egy hosszú bemélyedés, ami a tetőn rárakott sebforrasztónak hála hamarosan nyom nélkül regenerál szervezete. A hasán lévő még ennél jobban látható, de hogy ez is szépen rendbe jött nagyjából, azt mi sem bizonyítja jobban, mint testén lévő újabbak.
Nem olyan fajta a százados úr, aki szó nélkül tűri, hogy a selfek dolgoztassák. És bár nem kapott még túl drasztikus verést őreitől, ám asszonyának csitítania kell ellenkezését, ha kímélni akarja. A férfinak most egyedüli boldogsága, hogy ebédnél is ölébe húzhatja kedvesét és együtt ehetik meg étküket. És utána szüntelenül hallgatózhat a pocakján, ha Lis megengedi.

Mire az olvasóközönség és a történetírás újból a házaspárra figyel majd, addigra bejuttatja a fejszét Vogon ebbe a közös szobába. És kiderül férjéről, hogy nem csak a kardhoz ért. El tudja készíteni ő is a tárgyakat. Falun nőtt fel, ahol kukoricacsutkából csináltak maguknak annak idején játékszekeret és olyan ügyes dolgokat, hogy egy ötvös megirigyelhetné kézügyességét, nem csak a többi rá ácsingózó hölgy. (Akik elől persze itt jól el van dugva.)


/Privátban majd megbeszéljük, milyen tárgyakat készítsen./

/Fatime/


A renegát selfeknek csempésző leányt néhány lázadó éjtündével együtt vitték egy barlangba Zevadar kopár hegyei között. Már régen elhagyták a tájat, amit jól ismer. Amerre csak nézett, mindenhol fekete hegyormok és közelről pedig minden sziklát beterít valami sötét vöröses-barna por. Egy árva növény nem ér erre felé.
A sínt, melyet az utolsó métereken lát és a sötétből nyúl ki erősen őriznek valamiért. Ám odabent már jóval többet lát. Dante nem túl nagy első ránézésre. Egy közepesnél kicsit nagyobb barlang egy sínpárral és annak végén egy hatalmas kút szerű mélyedéssel. A "kútban" élőhalottak által hajtott kerékhez kapcsolt csiga mozgat egy kötelet.
Lassan felérkezik a csille és kigurítják a sötét elfek a napfénybe. Egy újabb szép adag érc. Az új vendégeket pedig betessékelik a felvonóba. És megkezdődik utazásuk a lefelé...




Odalent egy torz arcú drow köszönt titeket.
-Üdvözlöm önöket intézményünkben! A nevem Néró Mester, az intézmény igazgatója. Nagy öröm, hogy a jelenlétükkel is kifejezi királyságunk nagyrabecsülését és figyelmét a mi munkánk iránt. És a mi feladatunk lesz az elkövetkezendő években, hogy ezt megszolgáljuk.
*Mosoly húzódik a szájára. Jól láthatóan nem olyan brutális a külsejével ellentétben, mint az a fajtársa, aki téged elfogott. Még a humort is kedveli, csak legfeljebb az alatta lévő beosztottak nem.
-Ígérem, hogy nem fognak őreim erőszakhoz folyamodni Önökkel szemben, ha a házirendet betartják és munkájukat úgy látják el, ahogy mi mondjuk. Önök, kedves kitaszított fajtámbéliek, még zombikat is kapnak, ne kelljen saját kezüket strapálni a kitermeléshez. És talán néhányan közülük még láthatja is a hölgy műsorát, amivel minket, szabadokat szórakoztat majd reményeim szerint. Egyik hölgy táncosunk szerelmi bánatban nem rég meghalt és már nagyon vártuk, hogy teljes legyen a táncegyüttes.
Egyedül a napfény fog hiányozni ékszerköveim. Sajnos azt a szerkezetet biztonsági okból csak a legkivételesebb helyzetben használhatják. -mutat mögétek, ahonnan jöttetek.
*Miután elvezettek titeket, néhány őr gyorsan vázolja a bánya felépítését. A szerény bejáratból ügye már leérkeztetek az első szintre, mely igen könnyűvé teszi a rabok ellenőrzését, hiszen ez az egyetlen kijárat. Ezen a szinten csak az ide küldött szabad szolgák lehetnek az őrökkel. Egyre inkább mélyedve haladva először a sötét elf foglyok vannak, akik ha beavatott szintet elérték már a varázslatokban, élőholtakat mozgatva végzik a fejtést. Az ellenség népei még lentebb vannak. És csak futólag utalnak arra, hogy minél mélyebbre kerülsz, annál kevésbé számítasz fontosnak.
Az áruló elfeket elhagyva végül az egyik őr bemutat a társaságodnak. Mind gyönyörű nők és hamar kiderül, hogy vetkőzést is kell a showba vegyítened. És két másik fontos elemet. Az egyik a kígyók, valamelyikkel össze kell barátkoznod és veled lesz a színpadon. A műsor után pedig magadra maradsz az egyik nézővel a hátsó szobák egyikében.
Igen csak kihangsúlyozzák, hogy jobb önként elvállalnod, mint engedetlennek lenned. Meg tudják keseríteni az életedet.

A kínzások fájdalma miatt a testemből szivárogni kezd a vér..
Az orrom és a számból egyaránt.
Talán nem valós mindez mit átéltem..de én annak éreztem..
Aztán mintha megszakadt volna bennem valami..és a sötét fájdalom ragadt el..
Mikor kinyitottam a szemem..már egy szürke sziklákkal ölelt barlangot láttam..ahol az élőholtak valamiféle csörlőt mozgattak.
Aztán egy hatalmas self szolt hozzánk..mert ahogy körbenéztem többeket is velem hurcoltak.

Valamiféle bánya ez..és a sötét mélye vár most rám..

Hamarosan egy hatalmas kígyót raknak a kezembe és táncolnom kell..
Talán van még pár percem..de ebben is tévedtem...
Rögvest elráncigálnak valami mulatóféle helyre..és ha kedves az életem ..akkor táncolnom kell...
Így megteszem.

/Lisbeth és Fatime/


Már felderítette a gyógyító a bánya legnagyobb részét valószínű. Bár a csukott ajtókon nem léphetett be és csak ritka esetben vitték fel a felső emeletekre, ahol az őrök lakhelyei majd az alatt a self munkások lakó- és munkahelye volt, de mivel ott is előfordult baleset és nem mindig lehetett leszállítani, néha fel kellett erős kísérettel vinni őt hozzájuk. Érezhette, hogy ilyenkor minden mozdulatát figyelik, és nem csak a felvonó a biztonság záloga, melyen az első nap leeresztették ide.
Ám Dante több annál, mint különböző fajok robot munkája és alvóhelye. Hamar felismerhette a százados felesége, hogy az őrök szemet hunynak a fekete kereskedelem felett. És maguk is üzletelnek bizonyos mértékig az "intézmény" komfortos szolgáltatásaival. Ezekből még egy ilyen kitüntetett rab is csak nagyon keveset és nagyon ritkán vehet igénybe.
Azt már első nap megtudta, hogy a bányában rejtett patak folyik, melyből ő és az oawa horgászhat. És minden fogolynak tiszta vizet szolgáltat. Ám mint kiderült, nem csak a nagymacska sajátja nemesfémek és ékkövek elrakása. Egyik csere alap idelent jóval áron alul adni-venni ezeket a drágaságokat, amik túl kis mennyiségben kerülnek elő a vas fejtése közben, hogy ékszerbányának tekinthessük a helyet, ám időről időre mégis felbukkannak.
Ezeket többek között őröktől becsempészett árukra, pezsgőfürdőre (nem az általunk megszokottra, csupán egyik zárt szobában a kis tó állandóan pezseg valamiért), ügyes kezű masszázs fiúkra és egyéb különlegességekre költheti el. Idelent nincs hiány különleges képzettségű emberekben, ahogy igény apróbb bajok gyógyítására sem.
Ezen kívül egy étkezde a napi rizzsel, amit párjukkal ügye kiegészítettek változatosabb étrendre. Néhány rab elég jó kondiban van ahhoz, hogy a tizenkét órás munka után ne rogyjon az ágyra. Ők szabadidőt töltenek el és így szerencsejátékra is mindig talál társat, aki keres. És persze illegális, de mindig akad a folyosón verekedés, amit kedv szerint lehet űzni vagy nézni.

Engedelmessége miatt Fatime és Lisbeth is jól kijön az őrökkel. A csempészlány jóval gyakrabban megy fel az első szintre. Kihasználják, de munka után szabadon mozoghat. Neki jóval kevesebb a kereseti lehetősége, ám sok rab tárgyakat vagy akár a fent említett ékkövekkel is fizetne azért, hogy hálófülkéjében szórakoztassa. Ám nem kényszeríthetik semmire.
Az egyik kígyóval első naptól fogva megismerkedett és hamar rájön, hogy valaki betanította őket. Azonnal engedelmes jószággá válik és ha megengedi Fati neki, akkor szabadidejében is elkíséri és teste körül tekergőzik. Az őröket nem rémíti meg, de a rabok dulakodása ellen jó testőrnek.
Ha vállal plusz fellépést odalent, akkor ő is könnyen hozzájuthat a legtöbb említett szolgáltatáshoz, bár a horgászást neki fel sem vetik.

Egyik nap egy idős self állít be a "rendelőbe", ahol a nagymacska és az állapotos nő munkája javát végzik. Több őr is érkezik vele és a karját megragadva indulnak indul el vele. Még nem találkozott Zevadar Első Lordjával, de az lejöhet neki, hogy nem szereti, ha bárki ellenkezik neki.
-Te velem jössz, kis hölgy! Pár kérdésem lenne és csak rajtad múlik, mennyire lesz fájdalommentes az elmondása.
*A pók-ház feje eddig halogatta fontosabb teendői miatt a kínvallatását. Hamarosan megnyílik előtte egy újabb kapu és nem az, amelyik mögött újabb pezsgőfürdő van. A kis polcokon lombikba színes anyagok illetve egyiken orvosi tűk sorakoznak. A két fiókja pedig látszólag zárva van. Ami még rosszabb, és testközelből kell megismerkednie vele, egy kínpad is van a szobában. Hamar bilincset tesznek a kezére, mely egy olyan tekerőből jön, mellyel az emberek inkvizítorai a test ketté tépésére és persze közben némi kérdezősködésre használják. A láb részének bilincse is megvan, de abba egyelőre nem is próbálják beleszuszakolni.
-Nos, drága hölgyem! Hadd mutatkozzam be! Én vagyok a kihallgatója. Úgy tudom a megszállt Brasovból hozták le kiskegyedet és ez roppant értékes... információforrássá teszi önt. Ajánlom, hogy működjön együtt velem, mert két ellenséges népről, az orkokról és az emberekről is sokat tudna érzésem szerint fecsegni. Nekem pedig nagyon kíváncsi a természetem.
*Fenyegetően hajol föléd, miközben ezeket a szavakat mondja. Talán jobban ki van dolgozva az ő szisztémája a fővárosod inkvizítoraiénál is. Még egy hete sincs, hogy észrevetted, hogy enyhén gömbölyödik a hasad. Senki más, csak Aligátor vette észre. Most még csak úgy tűnik, mintha pár kilót felszedtél volna. És aki tudja mivel foglalkozol idelent -vajon ki nem?- az nem is csodálkozik jóltápláltságodon. Ám te tisztában vagy a forrásával.



Ám mielőtt bármit is válaszolhatnál, egy csodával határos módon jön be börtönöd igazgatója. És vele van az oroszlánember.
-Uram! Ha megoldható, meg kell szakítanunk a vallatást. Egyik táncosnő bokájával van valami. Meg kell próbálnunk helyrehozni, még mielőtt fellépne a színpadra.
*Az idegen éjtünde arcáról leolvasható, hogy ölni tudna. Nem nehéz kideríteni, hogy nem sokszor adódott, hogy ilyen indokkal neki el kellett halasztania kedvelt tevékenységét. És mérges szavakkal válaszolt.
-Akkor hozzátok be a táncosnőt! És ezt meg vigyétek, helyettesítheti ő is.
*Gonosz, ragadozó tekintettel néz vissza rád. Jó megérzési képességeddel rájössz, hogy vizsgáztat. Vajon megered a nyelved, hogy ne kelljen sztriptíztáncra helyettesítened a sérült rab nőt? Vagy örülni fogsz, hogy kikerülsz egy kis időre innen?
Egy szokatlanul nagy darab drow őr hozza karjában Fatimet. Már rajta van a hastáncos ruha és az őr és közte kúszik fel-le a kígyója. És Uráldur ajkát a meglepetéstől egy mondat hagyja el, ha nem kezdett a sarlatán beszélni.
-De hisz ez már egyszer megszült előttem! No, mindegy! Másodjára is megnézzük és ha tényleg nem tud semmit, akkor mára befejeztük.


/Fatime és ha vállalja az előadást Lis választ magának egy kígyót. A mérges kígyók sem harapják meg őket soha, ha óriáskígyót választanak, akkor pedig nem fojtogatják, amíg rajtuk van.
Ezen kívül Fatime ha magán táncot vállal, szert tett egy rubintra, amit még nem költött el. Lisbeth pedig gyógyító munkája révén egy ametisztre.
Privátban megbeszélés alapján ezt már elcserélhették a múltban egy tárgyra vagy kockán megpróbálhatták megduplázni. (Ellenértéke nem csak ugyan ilyen kő, természetesen tárgy is lehetett./

Az esti tánc közbe kibicsaklott a bokám,ahogy léptem volna a lépcsőn..hamar be is dagadt..
Igyekeztem a kigyótáncot befejezni..és aztán titkolni a sérülésem..
De amikor a szállás felé igyekeztem volna..alig tudtam menni..
Egy nagydarab drow kapott fel az ölébe egy grimaszt vágva,hogy megsérültem...
Nem tudtam megszólalni sem..nem is mertem..így is éreztem hogy meg tudna folytatni a sérülésemért..
Pedig nem direkt csináltam..véletlen volt...

Mikor a gyengélkedőre vitt,ott volt megint az a férfi aki megkínzott a fánál..és majdnem meghaltam..
Halálsápadtan néztem rájuk..és mikor megint kínozni akar..legszívesebben megöltem volna magam..
De nem tehetem meg...még
Aztán újból csak az éjjeli privátszoba került szoba. És szomorúan törődtem bele..
Mert választásom nincs ,hogy nemet mondjak a táncra..
Így hát megteszem...
A kígyóval a testemen táncolok a privát szobában..
Várva mi lesz utána velem..remélem túlélem az éjszakát..

Bár szívem minden gyűlöletével gyűlöltem azokat, akik ide száműztek és velem együtt szerelmemet is, de hamar rájöttem, hogy innen leginkább két út van felfelé, vagyis inkább csak egy. Halottként sem jut innen ki senki, csak akkor, ha minél előrébb jutok a ranglétrán felfelé az őrök között, esetleg egészen el a bánya vezetőjéig és hasznossá, legfőképpen nélkülözhetetlenné teszem magam. És ehhez le kell gyűrnöm viszolygásomat és gyűlöletemet.
Kitartóan dolgoztam a cél érdekében, hiszen ezzel a magam és Aligátor életét is megkönnyíthettem, bár tudtam, kevés az időm, férjem egyre nehezebben viselte a körülményeket. És ha egyszer elszakad nála a cérna…….nem, nem mertem ebbe belegondolni sem.
Azonban még úgy is, hogy mindent elkövettem és gyógyítottam legjobb tudásom szerint, titkon csereberéltem a kapott értékes kövekkel, az Aligátor által faragott kis csontokból készített ékszerekkel, még így is éreztem a figyelő tekinteteket, akárhányszor a felsőbb szintre léphettem. Pedig ki fogok innen jutni!
Ki fogunk innen jutni!
Már egészen megszoktam a napi rutint, a verekedések szinte pontos időre történő fellobbanását, hiszen ilyenkor szaporodott meg a munkám.
Pont egy törött orrot igyekszem némileg kiegyenesíteni és elállítani az orrvérzést, mikor egy ismeretlen éjtünde állít be őrökkel és se szó, se beszéd egyszerűen magukkal ráncigálnak.
- Jól van! Jól van! De megyek én magamtól, nem kell rángatni! – igyekszem lépést tartani velük, de ennél több ellenkezést nem vetek be, azt gondoltam újabb, magasrangú bányafelügyelőt kell minden bizonnyal ellátni, akinek sürgős és titkolni való baja van.
Ezen a helyen nem ritka a nemibetegség, ai felettébb kellemetlen és idővel veszélyes lehet, így nem lepődök meg már semmin.
Nem számítottam vallatásra már, hiszen elég ideje húztam itt az igát és elsőre most is azt gondoltam, csak a látszat kedvéért mondja a self a hozzám intézett, fenyegető szavakat. Megnéztem magamnak a jókötésű és még akár sármosnak is mondható férfit, majd bólintottam.
- Állok rendelkezésére, uram! – válaszoltam engedelmesen. Ez is egy újabb lépcsőfok felfelé.
A terembe belépve azonban már a gyomromba kezd hideg görcs terjengeni, de még próbálom nyugtatni magam, talán itt volt szabad hely, de mikor a kezem megbilincselik és a fejem felé feszítik, akkor már lecsap rám a valóság és azonnal a hasamban kucorgó kis életre gondolok aggódva, nem is elsősorban magamra.
- Én ugyan csak Braslovban átutazóban voltam, de semmi okom rá, hogy ne mondjam el, amit tudok, ezt ezek nélkül is elmondanám, ha kérdezi. Nincs szükség erőszakra. Eddig is engedelmes voltam.– rázom meg bilincseimet és igyekszem nem mutatni páni félelmemet, azonban továbbra is készséges vagyok.
~ Nem ellenkezni! Nem ellenkezni! Ennek olyan kegyetlen szemei vannak! Beszélj Lis, beszélj lyukat a hasába! ~ biztatom magam.
Ha megütik a hasam, vagy más kegyetlen dolgot tesznek, akkor abba belehalunk!
Ekkor, legnagyobb meglepetésemre, Nero lép be az ajtón Böhömmel és egy őrrel, akinek karjában egy lenge ruházatban lévő lány hever.
Halkan, reménykedve, felsóhajtok. Nem hiszem, hogy a véletlennek köszönhetjük a börtönparancsnok időzítését, bár az engem kihallgató self tekintetével biztos ölni lehetett volna. Vajon miért kockáztat?
- Uram…….én elmondom amit csak akar, de nem tudok táncolni, viszont…..viszont elláthatom a hölgy lábát….- intek a dagadt bokára.
A lány körül tekergő kígyót igyekszem figyelmen kívül hagyni, remélem gazdája tud neki parancsolni, ha nem akarunk mindnyájan meghalni.
A lány tágra nyílt, rémült szeméből és a self felismeréséből azonban nem sok jót olvasok ki.
- Itt vagyunk már jó ideje,…..uram,….mit vár tőlünk? – kérdezem meg csendesen. – Már megtört bennünket, mire kíváncsi?
Nem áll szándékomban, még sem tudom megállni, hogy ne vonjam magamra a figyelmét. Az a lány annyira fiatal és szomorú, csak lemondást volt benne.

//Én kockára teszem a kövemet, szó szerint , de Mesélői dobást kérnék rá (nekem nincs szerencsém a kockákkal ) //

/Fatime megkapja a kígyóbűvölő speciális képességet a táncért. Mivel nem írta a kígyó típusát, mérges kígyó lesz. A faja Naja haje (egyiptomi kobra), 10 percen belül öl a mérge, hossza 2 méter.
képességgel jár:
-Egyik kígyófaj sem marja meg, megtanult velük bánni
-1 hónap idő alatt betaníthat neki egy ösztöneiben lévő mozdulatot parancsra (támadás szóra, ugrás a kéz lendítésével), több mozdulat kombinálására arányos időigény kell
-ösztöneivel ellentétes viselkedésre több idő szükséges (például óriáskígyókra jellemző áldozatra tekeredés), mesélővel egyeztetés alapján szinte bármire megtanítható idővel/

Kép:

/Mivel Lis nem vállalta a táncot, így neki nincs ilyen képessége, ám egy nagyon apró gyémántért kockát dob az egyik rabbal, feltéve az ametisztet
Kocka dobás: Hatos
1 és 2- elveszti a fogadást
3-6-ig -elsétál a két ékkővel/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2

/Lisbeth és Fatime/

//Lisbeth userével privátban egyeztetve néhány mozzanatot//


Lisbethet hamar elengedik és rendbe hozza az oawával a nő lábát. Láthatja, hogy nem kellettek volna ketten, egyedül is tarthatta volna a frontot a nagymacska, mig ő itt "pihen".
-Többször láttam már foglyot elvinni. Nem riad meg a sérülés okozásától, okos légy! -súgja oda a nőnek.
*Ezután Fatime vissza tud menni dolgozni, ám három self megragadja az álboszorkányt. Egy a lábait, kettő a karjánál. És úgy teszik vissza a padra. És Uráldur pedig a hasán kezd mélán zongorázni. Érezheti, hogy a táncosnő láttán tett szülési megjegyzések nem voltak alaptalanok, valamit akar altestén csinálni.
-Nos, akkor ott tartottunk, hogy jól ismeri az emberi hadsereget és az orkok belső életét. Most már van elég időnk történeteket hallgatni.
*A nő engedelmesnek látszott, ám inkább kérdéseket várt, mint megeredt volna nyelve minden lehetséges érdekes és érdektelen apróságról. Amik bármelyike jól jöhet a közelgő háborúba indulásához. Egy kis rés a várható ellenség pajzsán...
-Nos, én furcsa mód örülök, hogy megtapasztalta a valódi énjüket az agyarasoknak. Sajnálom, hogy ez nem vált ki magából örömet, de ez még eszköze lehet a visszavágásnak.
Mik a tervei, hogyan viselkedtek? Mondtak magának az új támadásukról bármit? Mi okozta a városban maradásukat és miért nem vonultak vissza, ahogy szoktak? Milyen gyengepontot látott, amivel meg lehet őket fogni?
Az emberekről pedig nagy utazóként ,hisz Braslovba is eszerint igy érkezett, biztos még többet tud mondani. Biztosan tud nekem legalább egy gyenge pontot mondani, ahol be lehet jutni városaikba, váraikba.
*Ujjai megálltak pihenni a hasadon és egyenest szemedbe néz. És kiolvasod belőle, hogy ölni akar.

Eközben a hastáncosnő egyre kevesebb ruhával táncolt a színpadon és kobrája tekergőzése pöre testén egyre jobban hevíti a vágyakat. Engedelmessége nem sejti, hogy feltűnik az igazgatónak és egy különleges feladatot szán neki pár nappal később. Addig viszont megismerkedik egy törppel, aki hamis aranyba tudja foglalni ékkövét tetszőleges ékszert készítve belőle. De megtarthatja egyedülállóként is illetve még ebben a reagban elérhető a szerencsejáték.
Ám jó pár nap múlva felfelé vezetik. Annyira fentre, amit csak remélhet. Ott áll néhány nővel különböző fajokból a felvonó előtt. Van ork, nimfa, ember társnője, de még két self is. A fából és kötélből összeszerelt szerkezet nyikorog és egyszer csak megérkezik a lift.
Hátra kötözött kézzel viszik ki a fényre, melyet már hetek óta, az idekerülés napjától nem láthatott. Pont tizenketten vannak és nem sejtheti, hogy világa legfontosabb ajándékainak egyike. Az éjtündék új szövetségesei kapják meg őket, hogy hasznos játékszerek legyenek északi birodalmuk markában az új betelepülők.

Ám ez egy másik történet...

/Fatime kalandja ebben a topicban fog folytatódni:
https://neminra.hungarianforum.com/t423-eszaki-emberek-visszatertek#10900
/

Abban reménykedek, hogy miután látja a morc éjtünde, hogy nem ellenkezem, együttműködő vagyok és táncosának lábát is elrendezem, akkor megenyhül, de legalábbis nem akar továbbra is kegyetlenkedni, de Böhöm szavai és a történések, miután elmennek és megint egyedül maradok a katonákkal és a férfival, aki Nero viselkedése alapján valami nagykutya, ez hamvába dől.
Ha csak nekem okozna fájdalmat, akár arcul is köpném, még akkor is, ha iszonyúan félek, de a gyerek miatt egyenesen rettegtem, főleg, amikor ismét kifeszítve hevertem előtte és kimondottan a hasamra pályázott.
~ Talán észrevett valamit, szándékosan provokál? ~
Ha kell minden erőmmel védeni fogom a babámat., akár a torkát kell átharapnom érte.
Szemeben talán láthat ebből az ősi védelmező ösztönből valamit.
- Nem vagyok katona és az orkok életének brutálisabb oldalát ismerem, de még nem kérdezett semmit. Már mondtam, hogy beszélek, nem kell bántania. - feleltem kissé megremegve ujjai alatt.

Nem vagyok az a locsifecsi típus és különben sem akarnék semmi olyan dolgot elmondani ennek a hegyesfülűnek, ami nem muszáj, még ha az ellenségeinkre is kérdez rá. Ha tudni akar valamit, kérdezzen rá. Nem mondhatja azt, hogy nem elégítem ki a kíváncsiságát, de dolgozzon meg érte.
- Nem ismer! Nem tudja én miként örülök. – suttogom, bár valószínűleg így is hallja.
- Elszántak, kegyetlenek és furcsán kitartóak voltak, mintha valaki bátorította volna őket, amitől biztosak voltak abban, hogy a város az övék lesz minden áron. A férjem törp páncélokat látott rajtuk és nem lopottak voltak, hanem rájuk méretezve. – mondom hangosan a kérdésére.
Semmi okom, hogy a gyűlölt agyarasokról ne adjak meg információt, csak öljék le őket, mind.
- Nem tudom miért nem mentek el a város kifosztása után, de úgy nézett ki, mintha berendezkedtek volna. – vonom meg a vállam, már amennyire tudom. – A gyenge pont? Talán a rabszolgák. Nem tudnak bánni velük és vagy rájuk figyelnek, vagy a harcra. Az emberek városai mind mások, sokféle katonaság védi és soha nem gondoltam, hogy figyelnem kéne, hogy lehet bejutni oda máshogy, mint a kapun keresztül. De az orkok támadása miatt, most biztos, hogy megerősítettek minden lehetséges védelmet és akkor minden fontos helyre mágusokat is küldtek, akik nagy varázserővel rendelkeznek, úgy tudom. – tódítottam is kicsit.
Tekintetünk összekulcsolódott, ahogy ujjait a hasamon pihentette és én minden akaraterőmet összeszedve, elszántan meredtem rá, hiába láttam benne a halált.
- Engedjen el……hasznos vagyok magának. – leheltem szinte.

/Lisbeth/


Uráldur mozdulatlan maradt még legalább fél percig a szavak után is. Volt már jó pár hosszú harminc másodperce a gyógyító nőnek. De ez sem volt rövid.
~Rabszolgák. Egyre több beszámoló szól erről. Mi lehet a tervük vele?
Elfoglalnak a szövetségesüktől egy várost, amivel magukra haragítják és támadható pontot adnak. Sem a szolgák felügyelete, sem a még mindig meglévő felszabadítás veszélye nem engedi, hogy minden katonájukkal délre jöjjenek.
Bár egy ostrom alatt fogságba vetett nem tudhat ilyen biztos információkat az emberek ellenlépéseiről, de a megérzése helyes lehet. Astelath és csapatai nem jönnek a törpék segítségére. Már csak az erdei manók a kérdés.~
*A harminc másodperc lejárt és a vén elf elfordult tőle. Az embereihez kezdett el beszélni.
-Elég információt tudtunk meg, ezzel felkészülhetünk a mészárlásra. Sietnünk kell, néhány ellenlépést teszünk, mielőtt elérik az erődítményünket.
*Ezzel kiviharzottak és csak egy maradt Lisbeth mellett, aki elkezdte kinyitni a bilincsét. És mosolyogva néz rád.
-Szerencséd, hogy szorítja az idő. Azt hallani, kitalálta hogyan élje át a nő a szülést. Mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet.

*Pár napig nem történik a százados feleségével sem egyéb különös. Megemlítésre is alig méltó, hogy orvos társa egyik műszak kezdetén elmondta neki, hogy a fekália már veszélyes a rendelőre, így pár napig egy üvegcsészébe kell vizelnie, amíg le nem megy a talajvízbe az eddigi ürítésük.
Úgy tűnik mindenre figyel és ha ezt így teszi a nő, akkor láthatja szeme sarkából, ahogy akváriumban tartott békákra önti. És első hallásra nincs is összefüggés ezen jelenet, a békák később mutatott reakciója és aközött, hogy a hasadra gyengéden pillantva másnap együttérzően megkérdezi:
-Csak annyit tudtam, hogy az orkoktól hoztak. De azt biztosra nem, hogy mi történt ott. Akarod, hogy meg nem történtté tegyem?
*Még mindig a hasadat nézi és az asztalra kirakva észre veszel egy hosszú, alig hegyes pálcát és egy szikét. A válaszodat úgy tűnik biztosra veszi és már felkészült a műtétre.

Ismét csak egy epizód, amit megemlít a fáma, nem is tudni miért, hogy egyik nap Marukkal találkozol össze.



Immáron fegyvertelenül, de még mindig három méter magasan sétál a bánya folyosóján, ahogy szabadidődben épp férjedhez mennél hálófülkédbe. Ahogy megpillant, cammogó léptekkel indul meg feléd és közeledbe érve kezd bele beszédébe.
-Szevasz, kis csaj! Látod, most már én is olyan vagyok, mint te. Nincs harag. Van egy ötletem és felidézhetnénk a régi éjszakáinkat...
*Nagy kezeivel feléd nyúl.

A víz lever, míg ketyeg az idő, ami most egy örökkévalóságnak tűnik, míg keze a hasamon várakozik.
Igazából fel sem tudtam fogni, amikor végül megszólalt, de nem hozzám intézte a szavait, hanem az embereihez, majd olyan gyorsan elrohant, hogy még levegőt sem vettem.
Csak egy self maradt bent velem, aki lassan elkezdi kinyitni a bilincseimet. Akkorát sóhajtok, hogy majd kiszakad a tüdőm.
- Javaslom találj valami hozzád illő menyecskét és akkor kilenc hónap múlva megtudod. – adok neki kéretlen tanácsot, ahogy megjön a hangom. – Szívesen készítek neked ajzó szert is, ha esetleg problémáid vannak ezzel.
Most jön ki rajtam a feszültség, így lehet jobban megered a nyelvem, mint kéne, de hát túléltem egy kegyetlen kihallgatást, senki nem vetheti ezt a szememre.

Minden visszazökken a régi kerékvágásba, de aztán szokatlan dolgot kell csinálni a vizelettel, de hát itt még ez sem annyira feltűnő, hogy kérdésekkel bombáznám érte Böhömöt.
De teljesen ledöbbenek, mikor egy nap az oroszlánember kiböki, bár nem nyíltan, hogy tudja, viselős vagyok és segíteni akar, mert azt hiszi az orkok ejtettek teherbe. Láthatóan már minden elő is készített, hogy ne legyenek kétségeim a szándékai felől.
- NEM! – ráztam meg ijedten a fejem és önkéntelen a hasamhoz kaptam a kezem. – Nem, dehogy! – tettem hozzá csendesebben, hiszen csak jó akart. – A bébi a férjemtől van és az életem adnám, hogy megvédjem őt.
Mikor már megemésztettem a dolgot, rámosolygok az oawara.
- De nagyon köszönöm, hogy megtetted volna értem.

Sok minden , ami meglepett vagy megdöbbentett volna ezen a helyen, már megszokottá vált, azonban se köpni, se nyelni nem tudtam, amikor egy nap legrosszabb rémálmom sétált velem szemben.
- MARUK! Te mi a jó szellemeket keresel itt?
Nem hiszem el, hogy nem ölték meg! Hogy hagyta magát elfogni és láthatóan élt és virult!
Hátráltam elől, ahogy felém nyújtogatta koszos, ocsmány mancsát. Soha többé nem hagyom, hogy hozzám érjen!
- Nekem is van! EMBEREK! Ez a nyomorult azt akarja, hogy csak őt gyógyítsam és hozzátok ne is érjek! Hagyjátok, hogy így elbánjon veletek? – kiáltottam olyan hangosan, hogy a fél bánya hallotta és remélem meg is lesz a foganatja.
Nagyon sokan köszönhetik nekem, hogy meg vannak még a végtagjaik és nem egy őr is hálával tartozik nekem.
- Azt hiszem itt változtak a viszonyok, nyamvadt dög! – sziszegtem az magabiztosan vigyorgó agyarasnak.

/Lisbeth/





Lisbeth túl volt pár napja egy izzasztó, de a babára végül nem káros kínvallatáson és az oawa felajánlásán. Többek között. Meg persze már rutinból szedte össze a gyógyászati kellékeket a hullákból, fűtött trágyával és tette egyre komfortosabbá ezt a börtönét maga és férje számára.
Ám Maruk felbukkanása mindent megváltoztatott. A nagy darab orkon látható volt, hogy még talán élvezte is az idelent létet. És az álboszorkány segítségkérésére is csak kacagott.
-Ugyan baby! JÓL VAGY? -a hátrálása ellenére egyre közelebb jön a nagy léptű egykori fogvatartója- ÉBREDJ FEL! Itt nincs aki megvéd.
*A férfiak egyre szorosabb gyűrűt vonnak körétek, ám őt cseppet sem zavarja. Megragadja jobbjával a karodat és újra magához húz, bal kezével pedig egy közbeavatkozó ember kobakját és olyan erővel löki a falnak, hogy a fél arcát beteríti a vér.
-LIS...
*Ahogy a nagy darab agyaras rángatna, hirtelen kipattan a szemed. És tudatára ébredsz, hogy az általa elmondottak közül a nagybetűvel írtakat a férjed mondta közös ágyatokban. És ő is a karodat szorítja, próbált felébreszteni rémálmodból fehérre vált arccal.
-Jól vagy, Kicsim? -simogatja meg arcodat gyöngéden- Alig tudtalak felkelteni. Valami furcsát kiabáltál álmodban valami pokoli nyelven.
*Szavai hatására úgy érezheted belülről, hogy valami gonosz gondolat fészkelte be magát mindennapjaidba és a félelmeidet kutatja. És ha lehunyod a szemed, akkor újra megpróbál rémálmokkal becsapni. Valaki vagy valami a lelkedet próbálja szipolyozni és habzsolja az élvezetet idelent, ha csak egy kicsit is félelembe taszíthat.
Ám Aligátor aggódó arcán látod, hogy ő ki fog tartani melletted, ha csak a világ meg nem fordul körülöttetek és valami még drámaibb be nem következik. Szeret téged.

Egyszerűen nem hittem el, hogy senki nem siet a segítségemre! És az az démoni, "mindent megtehetek veled" vigyor, amitől görcsbe állt a gyomrom és hideg verejték indult el a hátamon! Soha többé!
- Soha többé nem nyúlhatsz hozzám! - sikítottam és előrántottam a csonttűt, hogy a szemébe vágjam........
- Aligátor! - ziháltam, ahogy hirtelen megjelent a szemem előtt szerelmem és én izzadtságban úszva rájöttem, hogy az ágyunkban fekszem a karjaiban és ő aggódva néz rám.
- Ez borzasztó! - fogom meg a fejem, ahol még mindig érzek valami sötét motoszkálást, mintha nem csak egy rossz álom ülte volna meg a gondolataimat, hanem valami erőszakkal akart volna a fejembe hatolni.
- Nem tudom mi történik! De nem akarom ezt! - kapaszkodok a kezébe és tekintetem az övébe kulcsolódik kétségbeesetten.
-Semmi baj, Kicsim! -húz magához és a mellkasához öleli a fejecskédet - Itt vagyok veled, tudod nem eshet bajod. Csak nagyon megijedtem, amikor nem akartál felkelni.
Szerelmesen nézek a szemébe és elszállnak a rossz gondolataim, befészkelem magam a karjaiba és megpróbálok pihenni.