/Bűn és Büntetés/



A megjelent szellem nem igazán az a dolog volt,amire számítottam..ahogy arra sem volt"protokoll",hogy miként is kellene viselkednem ,ahogy a szellemnek sem...

-Beszélgessünk-nevettem el magam.-De a beszélgetésnek két oldala van..ha én elmondom amire kíváncsi vagy,akkor neked is el kell mondanod,amire én kíváncsi vagyok.-néztem a szellemalakra,és szerintem ha jól gondolom,akkor nem véletlenül engem spécizett ki a démon..ahogy abban is biztos vagyok,hogy nem éppen "rendes"szándékok vezérlik..

-Nem tartom magam érdekes embernek,bár szerintem inkább csak te tartasz annk,hogy itt vagy velem..és ha felnézel a mennyezetre,akkor a gyertyafény játéka a mindenségnek forrása és a napsütés az Élet egyik nagy dolga..de félelmeim,vagy tán álmaim nincsenek..így megelégszem azzal,amit elérek és kapok a sorstól..
De látom arra vagy kíváncsi,hogy mi az amitől rettegek,és amit szeretek...hát ki kell ábrándítanom,hogy nincs semmi ami félelemmel töltene el..ahogy láthatod,hogy most sem pánikolok,holott tudom,hogy démoni erők azok amik idehoztak ebbe a szobába hozzám,és én mégsem kiáltok ,vagy éppen rettegek..
A másik síkon" élő "lényeknek nincs hatalmuk ezen a világon..ahogy abban is biztos vagyok,hogy aki megidézett az a valaki...
..azt tölti el félelemmel az én jelenlétem..ahogy az is bizonyos,hogy meg fogom találni..

-De most te következel!-néztem rá és álltam a pillantását.
-Mit akarsz tőlem?

/Bűn és büntetés/


A szellem figyelmesen hallgatja Cris szavait és folyton az jár a fejében, hogyan tudná ezt a maga hasznára fordítani. Ám ebben nem jut előre, a férfi -a szavai szerint- a semmitől nem félő, álmaival és ábrándjaival már leszámolt, csupán érzelem nélkül élő kiábrándult típus. Azt szűri le.
-Nem hiszem, hogy az engem küldő félne tőled. Mivel ő egy sötét elf, akkora varázsereje van, hogy könnyedén végezne veled, ha kereszteznétek az utatokat. És elég sokan támogatják is.
Nagyon sajnálom, hogy nincs semmi, amivel rávehetnénk téged, hogy nekünk dolgozz. Nehezen megkerülhetőek a képességeid és lehetőségeid, hogy előre mozdítsd az ügyünket. De ha jól látom és nem tudlak megrendíteni, akkor már megyek is.
*Ez meglepően egyenes és talán őszinte volt az egykor élt éjtünde katonától. És ha az inkvizítor nem tartja szóval, akkor valóban hamarosan beleolvad a szoba árnyékaiba és eltűnik.

/Bűn és Büntetés/



A következő percek kissé ironikusnak hatott,és a szellemalak,aki ezidáig megjelent,most egy másik hangnemet váltott,bár szerintem inkább csalódottnak hat a hagja,mint fenyegetően.

-Aki küldött téged,nem hiszem,hogy teljesen tisztában lenne velem,vagy éppen a helyzetemmel..bár szerintem akkor nem küldött volna ide hozzám.
Azt is elhiszem,hogy nyomós és felettébb különleges dolog miatt küldött a "gazdád",de neked sajnálatos módon feleslegesen..mert megingatni,vagy eltántorítani nem tudsz,ahogy eddig sem jártak sikerrel az előtted járók..
De ha nincs félnivalód,akkor biztosan nem keresztezzük egymás útját..

A szellem , a szavai után távozott,és egy röpke pillanatig még utána néztem,ahogy beleolvadt a szobám homályába.

Egy kis ideig még gondolkoztam,miért is jelenhetett meg nekem,de aztán becsuktam szemem,és aludni tértem.

Lehet,hogy jó pár órát aludtam,mert pihenten keltem...és az ajtómon a kopogásra.

/Bűn és Büntetés/





Crist ajtókopogás ébresztette. És a munkatársnője volt az. Miközben kinyitja az ajtót előtte komor, elhivatott arcot vág. Majd elmosolyodik.
-Mehetünk? Felkereshetjük azt a nemest az otthonába és körülszaglászhatunk egy kicsit. Hátha nála is nyomra bukkanunk.
*Úgy tűnik társa nagyon lelkes, de nem csak ez az egy választása van. Küldhetnek oda embert is, hogy megfigyeljék a nemesi kúriát, mielőtt felfednék azt, hogy bármilyen módon vizsgálat tárgyát képezi náluk az előkelő család feje. A férfié a döntés, hogyan állnak hozzá, ismét csak kedves beszélgetés és kipuhatolózás módszerével vagy csendes megfigyeléssel.

/Bűn és büntetés/


Lassan kinyilt az ajtó,és Hatijá lépett be..
Egy mosollyal köszöntöttem,ahogy kikászálódtam az ágyból,és öltözni kezdtem.

-Jó reggelt!Mehetünk máris!-néztem a nőre,és magamra vettem az ingem.

-Óvatosan és megfontoltan kell ott is eljárnunk..bár szerintem elég összefonódó a Boszorkány és a nemes viszonya..így ha beállítanánk hozzá,mint akik vagyunk,úgyis csak tagadna..ezért,valami más ürüggyel kell a közelébe férkőznünk..
-Talán,ha úgy állítanánk be,hogy Te egy társalkodónő vagy,én meg a kíséreted,akkor talán több esélyünk van..persze,ha értelmes és nem alpári az az uraság-kuncogtam az orrom alatt,és összeszedtem a holmim.

-Mehetünk lóháton is,de akkor feltünőbb..így egy hintót javaslok,és hogy valami "konzervatív" ruhát vegyünk fel..mit szólsz hozzá?-néztem a Társamra,és elképzeltem egy szép uszályos ruhában...kivillanó bájakkal...na ez biztosan elterelné a figyelmét a nemesnek..ha meglátja a Nőt!...
Már csak az a kérdés,hogy Hatijá belemegy-e?
-De végig ott leszek melletted!-bátorítottam a Társamat,és egy kedves mosollyal néztem újból rá.

/Bűn és Büntetés/





A nő elmosolyodott a terven és kedvét lelte a férfi udvariasságában.
-Gondolod, hogy ha a szolgája visszatérését várja egy bűnös boszorkánytól, akkor jó kedvvel fogad majd két felbukkanó idegent? Én nem épp társasági életre vágynék a helyében!
Valami mással kellene megfogni.
*Elgondolkodott, de hagyta, hogy a férfi is gondolkodjon el ezen, hátha ő hamarabb kitalálja. És akkor neki nem kell elmondania. Ám ha mégis e mellett a terv mellett szánja el magát Cris, akkor nem sok mindent tehet, hiszen társalkodónő nélkül a pasi nehezen tudná eljátszani a kísérő szerepet.

/Bűn és Büntetés/



Hatijá elég ész érveket vonultatott fel..é egy kicsit el is gondolkodtatott..
-Igazad van!-nevettem-Talán nem olyan jó tervnek tűnik..de az biztos,hogy a meglepetés erejével tudnánk hatni..bár az is igaz,hogy ha az ördöggel cimborál az uraság,akkor valami jó kis ütős tervet kell kieszközölni..és ha már a kihívó öltözéknél tartunk,akkor lehet,hogy ha a Boszorkány "küldésére" jelennénk meg ott?..bár tudni is kellene valamit arról a férfiról..de ha jobban belegondolok,akkor majd ott kiderül..
De ha van valami jobb ötleted,hallgatom!-néztem a nőre kedvesen,miközben teljesen felöltöztem.

/Bűn és Büntetés/





Hatijá elmosolyodott.
-Határozottan jobban hangzik. Bár nem fogom szívlelni, hogy boszorkányt kell játszanom. De talpra esett lány vagyok, meglátod sikerülni fog.
*Közelebb lépet egyet a férfihoz és a mellkasára tette a kezét.
-Te miattad viszont aggódom. Így nem tudnád eladni magad boszorkány testőreként. De sebaj! Ha nem öltözöl fel jobban, akkor leszel trubadúr. Bejelentjük, hogy te pedig azért jöttél velem, hogy elcsábítsd a háziúr feleségét.
Tuti sikered lenne az asszonynál.

Hatijá elég érdekesen adta tudtomra,hogy jobban kellene felöltöznöm,és ahogy a szekrényben kutakodtam,meg is találtam a megfelelőt..
Elégedetten nétem a Nőre,és vártam a reakcióját..talán tetszem most neki??


-Esetleg így megfelel?-igazítottam meg a galléromat,és néztem a Társamra.
-Talán így esélyesebb a "csábító"szerepét magamra öltenem?-mosolyogtam ,ahogy kihúztam magam előtte.

-Ha készen állsz,akkor indulhatunk is!-nyújtottam a karom a Hölgyemnek.
-A hintó előállt szerintem...vagy lóháton menjünk?-vigyorogtam szépen,és vártam a döntését Hatijának.

/Bűn és Büntetés/





A nő elmosolyodott. Nem fordult el, miközben főnöke öltözött. Nem volt semmi bántó benne az ő szemének. És valóban elegáns ruhát vett ki magának.
-Így tökéletes. -lépett oda és igazította meg a gallért- Mehetünk. A hintó igen jó belépő lesz a számunkra.
*Jó kedvűen belé karolt és igyekezett egy kicsit készülni is már a szerepére, amit a nemes udvarában elő kell majd adniuk. Ám közben azon járt az agya, hogy még mit kell elintézni.
-A boszit az embereink megfigyelik, ha menekülni próbálna, meghagytam a vadászoknak, hogy akár a kapuőröket is segítségül hívva, de fogják el. Nem csúszhat ki a kezünk közül, de meg kell tudnunk kik járnak hozzá és le kell csapnunk mindenkire, aki esetleg a városon belülről segíti őt.
Ám vinnünk kell majd egy kis kalitkában galambot is. Egy előre megírt üzenet a városőrség parancsnokának, hogy ha el akarnának fogni vagy meg akarnának ölni minket, amikor túl sokat megtudunk, akkor segítséget kérjen a bakon kocsist játszó selfvadász. Valószínűleg lesz pár fegyvere ennek a nemesnek.
Ám leginkább azon aggódom, hogy ha valami szeánsz bemutatását kéri tőlem. Nekem nincs varázserőm. Könnyen lebukhatunk, még ha pont ez is a cél. Hogy elárulják magukat és valami boszorkányos dolgot kérjen tőlem.
*Egész úton volt idejük erre az egy kérdésre kitalálni valamit. És Hatija főleg Cristől várta, hogy valami nagy ötlettel álljon elő, különben ő végig izgulni fog. És addig nem is érdemes megérkezniük a vidéki palotába.
És nem is fognak! Egy orkok által feldúlt falu mellett vitt el az útjuk, ám tizenkét portyázó az útra kiszaladva őket vette célba. Egy fegyveres kísérőként a hajtójuk és saját eszük minden támaszuk ellenük. És ez nem nőknek való szerep!

/Bűn és Büntetés/



Az előkészületeket hamar meg kellett csinálnunk,bár a Társam aggodalmát nem hagytam figyelmen kívül..
-Tudom,hogy veszélyes a vállalkozás..de így talán bizonyítékot tudunk előálítani a nemes ellen..és az a ficsúr nem fog tudni kibújni az Igazság elől..ahogy az Egyház elől sem!
De mindig a közeledben leszek...nem hagylak magadra!..és a Hintónkon van óvintézkedés,hogy fegyverek is az ülésbe rejtve..és csak olyan ember tudja a lakatot kinyitni,aki a Hit erejét és tisztaszívű elhivatottsággal áll az igazság oldalán.
De ha bármi történne,akkor az ülésed alatt találsz tőrt..és egyéb holmikat..nőieseket is...-mosolyogtam rá,és megmutattam hol találja meg az emlitett holmikat.

-Indulhatunk..ha elkészültél..a tervet meg átbeszéljük az úton..de a selfvadászok pár emberét előre is küldhetjük..így az erősítés is a közelben lenne..

-De ha már az erősítésnél tartok-emeltem le egy ládikát a szekrény polcáról és Hatijának adtam.
-Nyisd ki!-bolintottam rá-Vedd fel!-emeltem fel a nyakláncot a ládából,és ha beleegyezik a nő,akkor a nyakába akasztom az ékszert.
-Ez a medál a Családom címere..és bárhová vetődsz,ha esetleg nem lennék a közelbe bármi okból-persze ez nem nagyon valószínü-de minden eshetőségre készüljünk fel..ahogy ezt a medált meglátják,minden nép tudni fogja,hogy a családomhopz tartozol..ahogy a legmagasabb védelem alatt álsz Te is!..és ezt a hajtűt is rakd a hajadba...-mosolyogtam rá,és nyújtottam felé-..ez is jól jöhet még..

Hamarosan el is indultunk...de egy feldúlt falú mellett vezetett utunk..és ahogy kinéztem az ablakon...nem sok jóval kecsegtetett..

/Bűn és Büntetés/





Cris alaposan átgondolta azt, hogy mit fog tenni a nemes otthonában. Ám váratlan fordulatként érte az orkok portyázó hordája. Még maga a kocsis is tanácstalanul meredt rájuk, ám hamarosan kétségbe esett lépésre szánta el magát.
A lovak közzé csapott a selfvadász és megpróbálta magukat felgyorsítani. Esélyük sincs ekkora túlerővel szemben. De talán át tudnak robogni közöttük. És lerázhatják magukról. Hatija pedig sértve nézett a főnökére.
-Csinálj már valamit! Te vagy a férfi.
*Ők viszonylag biztonságban vannak egyelőre a hintó belsejében, de a bakon ülő emberük két íjásznak is ki van téve. A sorsra bízza magát, megússza-e. Miközben elrobog az úton nagy port felkavarva a kocsi, három ork kapaszkodik fel rá. Egyikük a hajtót célozza, a másik kettő az ajtón elfüggönyözött ablakán próbál bemászni. És a nő most már nem csak az össze-vissza zötykölődéstől meg társa semmit nem tevésétől dühös, de halálra is rémül. Ez az ocsmány nép nem épp felvilágosult gondolatairól és békés természetéről ismert. Nem kívánt úgy járni, mint a mellettük lángoló falu asszonyai közül többen.
A többiek, akik nem tudtak időben megkapaszkodni, azok a négykerekű szerkezet mögött futnak, hogy megpróbáljanak felkapaszkodni hátul. De ez már az újabb mesélő története lesz...


/Kocka dobás: Hatos

1-3-ig -a hajtó a bakon meghal a nyilaktól
4-6-ig- a kocsis megmenekül a lövésektől és felveszi a harcot a mellé felkapaszkodó támadóval.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

-Húzódj le ahogy csak tudsz!!-kiáltottam Hatijának.

Az ablakba felkapaszkodó orknak a képébe vágtam az öklömet,és amint lebucskázik az ablakon át kimászok a bak felé,hogy a lelőtt kocsisnak a helyére üljek..
A kocsit nem állítjuk meg,és ha egy kis egérutat tudunk nyerni a támadóink elől,akkor behajtunk az erdőbe..a fák között talán meg tudunk lépni..

/Bűn és Büntetés/





Cris hamar rájött, hogy hajtó nélkül a kocsi folyamatosan veszít a sebességéből. És a betörő agyarasok is veszélyt jelentenek. Hamar a porba zuhan az egyik, aki szerencsétlenségére közelebb van a férfihoz. Majd a halottat is lelökve kezébe veszi a gyeplőt. De csak az egyikbe, mert a másikkal a fosztogatóval kell harcolnia.
-Segítség! Hozzám ne nyúlj!
*Hatija egyedül maradt a bekapaszkodó agyarassal és az a földre teperte. Ám még mindig nem reménytelen a helyzete. A kés tartó kezét lefogja és a hintó padlójához szorítja az ellenség, de kétségbeesetten küzd a nő így is.
Eközben a kis ideig tartó lassulást kihasználva három ork éri be a kocsit és mire újra a lovak közzé csap Cris, már felmásztak rá. Igyekeznek felkapaszkodni a tetejére is, hogy onnan már egyenes útjuk lenne a bakhoz. De vajon eljutnak-e odáig?

/Bűn és Büntetés/



Ahogy  felmásztam a bakra,a gyeplőt megrántva hajtottam tovább a lovakat.
A Hintó belsejéből hallottam Hatija hangját,és a kocsi rántásából,azt is ,hogy felmásztak még páran a hátulján..

-Húzódj le Hatijá!!-kiáltottam hátrafelé-Kapaszkodj!!!Most megugrik a kocsi majd!!-amint kimondtam a szavaim,egy hirtelen kanyarra ösztökéltem a lovakat,és remélve,hogy a váratlan irányváltoztaásom kissé megzavarja az orkokat,igy megnehezítem a kapaszkodásukat..és talán leesnek..

Aztán a fejemet lehúztam,hogy minnél közelebb legyek a bakhoz..mert a fa ágai elég alacsonyan vannak..és talán ez is segítségünkre lehet..

Remélem a Társam jól van??!...aggodom érte...

/Bűn és Büntetés/





Az orkok nagy többsége leesett a hirtelen kanyar alatt, de hárman nem. Aki a bakra már eddig is felmászott, az megragadja Cris jobb kezét és kardját neki szegezi.
-Állítsd meg, kerek fülű!
*Ha nem tesz eleget neki, akkor karddal esik neki. A hátul kapaszkodók egyetlen megmaradt hőse eléri a hintó tetejét és egy lándzsával szúr előre, az inkvizítor hátát célozva. Eközben a kocsi belsejében is zajlik a küzdelem. Az oughwari elveszti egy pillanatra az egyensúlyát és a nőnek nem is kell több, hogy bal kezével kikapja a jobbjából a tőrt és a támadója jobb vállába döfje egy gyors mozdulattal. Ám az nem csak felordít, de össze szedi magát és hatalmas pofonnal kábítja el a nőt.
-Cris segíts! Ez egy vadállat.
*A dulakodás közben a nyakék a piszkos kezekbe kerül és leszakítja róla a nagy darab férfi. Ám ennél a pontnál nem áll meg és a szoknyát megpróbálja felhajtani. És Hatija kétségbeesett síró hangon kiabál és próbálja megakadályozni őt.

/Bűn és büntetés/



A kanyar kicsit segített rajtunk,de még mindig kapaszkodtak a kocsira..

-Hogy mondod?-néztem villámló szemekkel az orkra,és hirtelen rántással megállítottam a lovakat.
Így aki a baknál és a kocsi tetején voltak,reméltem,hogy lebucskáznak róla..
Én meg ahogy csak tudtam lehúzódtam a bak aljához..

Aztán ahogy lebucskáznak,akkor ujra a lovak közé csapok.

/Bűn és Büntetés/





A hirtelen megállástól a bakról legurul a gyilkos, ám a tetőn lévő pont, hogy előre csúszik és a lándzsa akkor törik el a kezében, mikor ki akarja húzni a húsából. Egy baltát ránt elő. Igen csúnya sebet ejt a férfin és egy darabig még viaskodnia kell ellene, miközben a lovakat is újra vágtára ösztönöznie. Az erdőben viszont az első ágak valamelyike útját állja az orknak és lesöpri őt is.
Ám ez nem segít Hatiján. Kétségbeesve próbálja eltolni magától a fölé tornyosuló izmos alakot. Még az agyaránál is megpróbálja megragadni, hogy letörje és fájdalmat okozzon. Ám ez sem segít. Alul marad erőben és amaz már a szoknyáját is fel tudja hajtani, amikor sikerül kis helyet csinálnia maguk között és a térdével belerúgni a két lába közé.
A fájdalom legyengíti a támadóját és a kést kirántva a vállából újra meg újra belé döfi. Miközben őrülten zötyög tovább a négykerekű. Az erdőn áthaladva a túlsó végén állnak csak meg. A nő feldőlt lélekkel száll ki a hintó maradványából. Elhűlten látja, hogy a hátsó tengely eltört a fák közötti kanyargás közben. És az első kereket is csak az ima tartotta egyben.
Távolból lovasok indulnak el feléjük. Bár nem a király katonáinak egyenruháját hordják, de íj van a hátukon és szablya az oldalukon. Könnyű lovasoknak tűnnek, ketten jönnek az ötből. És arra felé gyalogosok csoportja is van a közelükben páncéllal és alabárddal.
-Hogy mertél egyedül hagyni? Tudod mit akart tenni velem az a rohadék? Miért nem viselkedsz férfiként?
*Az utolsó mondatánál már nem bírta és elsírta magát. Teljesen össze volt törve és bármennyire is szilárd volt az elhatározása, mikor kiszállt, hogy Crist vonja felelőssé ezért, gyorsan be kellett látnia, hogy nem tud rá haragudni. Csak olyan kiszolgáltatottnak érezte magát egyik percről a másikra...

/Bűn és Büntetés/



Az újraindítás nem éppen úgy sikerült,ahogy gondoltam,és ahogy a mellettem állóra koncentráltam,a hátam mögött egy jókora ütést éreztem magamon..
Talán csontot nem ért a fegyverének az éle,de elég mély sebet húzott a karomon ahogy a lendület eltérítette a teljes csapástól..és az ágak valahogy mégis leterítették a hintóról..

Az erdőből kitérve a kocsinak már sok hasznát nem vettük..és már csak a lovak maradtak..
De amint leugrottam a bakról,máris Hatijához rohantam..és elég hevesen nekem esett..

-Igazad van!..ne haragudj!...de muszály volt a bakhoz mennem..mert akkor még így sem lettünk volna...de most nincs idő a magyarázkodásra...siess!!-karoltam át a vállánál a zokogó nőt,és nagyon is megértettem őt..-..de most el kell tünnünk innen!

Gyorsan a lovaknak a hámját elvágtam az orknak a tőrével ami mellette hevert és felraktam a nőt a hátasra,én meg mögé ugrottam..
-Gyyiiiiiaaa!-indítottam a lovat vágtára,és Hatiját szorosan magamhoz fogva igyekeztem el a kocsitól.

A hátam mögül lódobogást hallottam,de nem álltam meg...biztonságba kell jutnunk..és nem várom meg,hogy az orkok legyenek..
Inkább egy bokros-fás területet keresek,vagy egy sziklabarlangot,ahol el tudunk bújni,amíg elcsendesedik a környék..pihennünk kell...ahogy a pacinknak is..
..és a sebem is sajog...nem tudom meddig bírom..de a Társamra vigyázok...

/Bűn és Büntetés/





Cris olyan volt, mint bármely pasi. Hideg. Logikus. Nem törődött sokat az érzéseimmel. Amikor átkarolta a vállamat még bizakodtam, hogy magához hív és egy kis gyöngédséget mutat felém. Ám ő csak egy lóra akart feltuszkolni.
-Persze, semmi baj. Ne is törődj velem, majd összeszedem magam.
*Próbáltam a könnyeimet letörölni az arcomról, de csak újabbak jöttek. És alig láttam a homályos tekintetemen át, mikor elvágtáztunk. Azt sem tudtam, hogy mi elől menekülünk. A lovasokat láttam, de nem tudtam őket alaposan megnézni, hiszen az sem volt tiszta, ami közvetlenül előttem volt.
Ám a közös lovaglásunknak hamarosan vége lett és a két ember oda ért hozzánk.
-Jó napot! Nem esett bajuk? Banning báró emberei vagyunk. Nini-Well irányába kell tovább menniük, mert Braslov környékét orkok fosztogatják.

/Bűn és Büntetés/




A vágta közben éreztem Hatijá remegését és a könnyeinek "súlyát",de nem állhattunk meg..és bár legszívesebben magamhoz öleltem volna szorosabban,hogy érezze mennyire féltem őt..de most a biztonsága a legfontosabb!

Nem vagyok hideg és érzéketlen..de ezt most nem az a pillanat,mikor az érzéseimet kimutassam.
...és nagyon is át tudom érezni a fájdalmát,mert egy nő sokkal sebezhetőbb..és az orkok igencsak brutálisak..
Éreztem a hangján,hogy haragszik rám..és mielőtt válaszolhattam volna utol értek a lovasok..

-Jó napot,maguknak is...-néztem a szószolóra..-..igyekszünk tovább állni..a feleségemmel a birtokra igyekeztünk..de rajtunk ütöttek..és a nőm sokkot kapott..valahol megpihennénk..és ha tudnának segíteni..akkor hálás lennék..nem hiszem,hogy messzire tudnánk jutni és...-néztem a karomra,amiből ömlött a vér..már a zekém ujja is átázott a sok vérveszteségtől..

Ha a lovasok segítenek,akkor leszállok a kimerült lóról,és összeszedve minden maradék erőmet, Hatiját is leemelem a ló hátáról..

De nem tudom,hogy meddig birom még a sebemet ..bárhogy szorítom a másik karomat rá...lassan kezd homályosodni a szemem..

-Vigyázzanak a nejemre!...kérem!-és lassan teljesen elvesztem a külvilággal a kapcsolatot..
-..ne haragudj rám,Drágám....Szere....

Aztán csak a kemény földet éreztem..és abban bíztam,hogy még nem jött el a vég..mert kudarcot vallottam..ahogy nem vagyok jó harcos ..és még Hatijá sem tart férfinek,pedig...ha tudná mennyire megkedveltem..talán ,akkor nem haragudna rám..de most sajnos a Báró lovasainak a jóindulatán múlik,hogy mi is lesz velünk..

Cris egy ágyban ébredt fel legközelebb. Kemény, de a kilátás gyönyörű. Egy fehér ruhás ápolónő szorgoskodik körülötte. És amint észre veszi, hogy magához tért, már rögtön ki is szól az uraknak. A két lovas lép be, de hátasuk nélkül. Ruhájukon most már látszik, amit odakint eltakart a megviselt palást. Mellkasukon az egyik igen csak ismert nemesi család címere mutatja, hogy kinek a szolgálatában állnak.
-Jó estét! Felébredt? Ha megbocsát nekünk visszahoztuk Nini-Wellbe. Itt volt legközelebb olyan, aki el tudta látni a sebét. Orkok támadtak magukra és súlyosan megsebesült. Ide hívjam a feleségét?

/Bűn és Büntetés/



Lassan a fájdalom alább hagy és csak a furcsa érzés maradt,ami nem hagyott békén..
Ahogy kinyitom a szemem,nem várt kép tárul fel előttem..egy ápolónő járkál valamivel a kezében,és aztán mások is jönnek az ágyamhoz,ahol most fekszem..
De csak egy kérdés motoszkál bennem..

..mi lett Hatijával?...

-Igen..köszönöm...és az ápolást is,hogy idehoztak minket-válaszoltam hálás hangon a katonának,és próbáltam felülni ,és a támlának nyomni a hátamat..
Kicsit szégyeltem magam,amiért ilyen mihaszna vagyok..de ezek szerint a Társamnak nem esett baja..
De csak akkor fogok ugyis megnyugodni,ha épségben látom őt..

/Bűn és Büntetés/





Hamarosan belépek és a csatában megsérült férfira nézek. Tudom, hogy értem is csinálta és derekasan küzdött. És rossz érzés volt, hogy utolsó szavaimmal számon kértem. Ám igyekeztem erre most nem gondolni.
-Sajnos mint kiderült, a nemes úr nem tudott fogadni, mert nincs senki a kastélyában, aki el tudná látni a sebeket. A kislánya is súlyos beteg és az egyik emberét már elküldte gyógyítóért. De még nem tért vissza.
Te hogy vagy?
*Oda ült az ágy legszélére és kezét a paplanra tette, ahol Cris lába volt alatta.