/Bűn és Büntetés/


Ahogy meglátom a Társamat,és nincs semmi baja..
Egy mosollyal nézek rá,ahogy a szívem is megkönnyebbülten dobbant,mert láthatom..

-Áhh..értem..-hallgattam kicsit csalódottan,de aztán Hatijára néztem-..jól vagyok..és Te?Minden rendben?-néztem rá kedvesen.

De ahogy néztem a nőre..örültem,hogy épségben itt van velem.De ahogy most arra gondoltam,hogy a Bárónak is szüksége van gyógyítóra..egy ötletet adott..
..majd ha kettesben leszünk Hatijával ,akkor elmondom neki.
De most a látszatot fennt kell tartanunk,és azt,hogy mi házasok vagyunk..

Magamhoz húztam a nőt és megcsókoltam..

.. igazából nem is gondoltam a következményre..csak megtettem..és nem volt ellenemre..ahogy örültem annak is,hogy nem esett baja..az én hibámból..

Aztán ,amint eltávolodott az arcunk egymástól,csak remélni tudtam,hogy Hatija nem fog megölni...

/Bűn és Büntetés/





Cris nagyon elesettnek tűnt. Én pedig mondhatni nagyon zavarodottnak. Bár ez nem jó kifejezés. Sokkal inkább változott a megítélésem. Ám ezzel most nem foglalkozhattunk. Ő magához húzott és tudtam, hogy lebukunk, ha kitépem magam a karjaiból.
Elég jól csókol. Olyan hatást tett rám, amit már régen nem tett férfi. Hagytam kiélvezni a pillanatot. Ám az járt közben a fejemben, hogy a munkát valahogyan tovább kellene folytatni. De még nem most! Most annak van itt az ideje, hogy picit félre tegyük, hiszen majdnem belehalt.
A katonák szemérmesen kimentek és amikor vége lett az ajkak találkozásának, akkor mosolyogva néztem rá.

/Bűn és Büntetés/



Az ajkaink érintése felemelő és fergeteges élmény volt.
Pedig azt hittem,hogy Hatijá a puszta kezével folyt meg a tettemért,de nem ez lett...
Egyszerüen csak az érzésnek adtam át magam,és nem gondolkoztam..kívántam a közelségét..és mikor a szemébe néztem,a mosolya csak úgy ragyogott.

Legszívesebben szorosan magamhoz öleltem volna..de a sérült karomat nem annyira mertem megmozdítani..de az ép kezemmel fogtam magamhoz közelebb húztam,és ha nem húzódik el,akkor egy ideig még ölelem a testemhez..

-Nagyon örülök,hogy nem esett bajod!-súgtam a fülébe,s mikor magunkra hagytak a Katonák,talán van egy pár percünk,hogy magunk vagyunk..

Boldogan karoltam át a nőt..és most nem is akartam a tervről beszélni..
..mert igaz,hogy a Báró Katonái mentettek ki a bajból,de nekünk is folytatnunk kell a nyomozást..és az adott ötletet,hogy ha egy Gyógyítóval "térnénk"vissza a birtokra,akkor talán közelébe juthatunk.
...és ha jól belegondolok,akkor egy kis kerülővel és persze selfvadászokkal kisérve,lóháton visszamehetnénk..akiért küldetett,az még nem érkezhetett meg..és ha a "mienkgyógyítja meg a kislányt,akkor talán jobban megnyílik a nemes..

De most csak a pillanatnak élek..és jó a közelsége Hatijának.
...megnyugtató és egyszerre heves érzelmek kerítenek hatalmukba..
...de talán van egy pár percünk és a karomba tartom most őt....boldog vagyok..

/Bűn és Büntetés/





A főnök nem igazán mon semmit az után sem, hogy kimentek a nemes emberei. Furcsa és bizar volt, hiszen próbáltam azt hazudni magamnak, hogy ez csak a munka része, de kezdett kétségem lenni affelől, hogy én mennyire tudnék a munkára koncentrálni ez után.
Ám Crisnek nem szabad elfelejtenie, hogy célpontjuk talán nem is véletlenül keres ennyire hiábavalóan gyógyítót. A harcok miatt rengeteg a sebesült és egyre csak nő a számuk. És az összes ismert gyógyfűtudót vagy medikust tudóst már befogták a katonák elltására. Hamarosna rájön majd, hogy ő is egy ilyen ellátó központban van és a boszorkányvadászat nem elég ürügy elvinni egy hiányszakmából embert.
Jobb lesz átgondolni a tervet.

/Bűn és Büntetés/



Lassan engedtem el a nőt a karomból..de igaz,hogy a feladatunkra kell koncentrálni..és most bár egy pár perc érzelem is osztályrészünk lehetett,de hamarosan el kell indulnunk ,hogy megoldjuk a küldetésünket..

Felöltöztem,és kedvesen nyújtottam a kezem felé,hogy egy kézcsókkal illessem kacsóját,és indulhatunk is..
Bár a Báró Katonái kedvesek voltak velünk..de esetleg talán ha beszélnénk velük,akkor többet tudhatnánk meg a helyzetről..és mi lenne a legjobb alkalom,mint most beszélni velük..

Megköszöntem az Ápolónőnek a segítségét,és egy kedves mosollyal hajoltam meg köszönetképpen..

-Szabad a karját,Kedvesem?-nyújtottam Hatijá felé,és igaz,nem tervezek előre..de remélem,hogy sikerül beszélni valamelyik katonával..mert az jó lenne..

A szomszéd szobába nyíló ajtóhoz léptem,és kinyitottam..
Egy asztalnál ültek az említett Katonaemberek,és beszélgettek..

-Szép estét,Uraim!-hajtottam meg a fejem feléjük..-Szeretném megköszönni a segítségüket,a Nejem és az én nevemben!-néztem rájuk..

/Bűn és Büntetés/





Hatijának tetszett, hogy a katonák kimenetele után is játszotta szerepüket Cris. Örömmel pihentette a karját a férfi felkínált jobbján. És bementek a katonákhoz elköszönni.
A nemes emberei továbbra is kedvesek voltak és óva intették őket, hogy túl hamar akarjon a hadi sérült az ágyból kikelni. Hasznosabban tölti az idejét, ha erősödik.
-Braslov felé egyre több helyen csapnak le az agyarasok és ha újra útra kelnek, akkor lehet már nem tudja senki megmenteni önöket. A király már megindult, azt mondják, hogy biztosítsa megerősített hadsereggel, nehogy Nini-well alá is eljussanak.
Szörnyű időket élünk és a végvári vitézek is mindent meg fognak tenni.

/Bűn és Büntetés/

A katonákat hallgatva elég veszélyes lenne újból elindulnunk.Ahogy nem tudnám azt elviselni,hogy Hatijának baja esne..

-Köszönöm,jó urak!De visszatérnénk szerény hajlékunkba,ahol majd a Kedvesem ápol tovább,és nem is szeretnénk a terhükre lenni..de várnak már odahaza..és biztosan hallottak a támadásokról.
Bár szerintem,ahogy hallom sajnálatos,hogy nem biztonságosak az utak ..de reménykedjünk,hogy hamarosan a Király emberei sikeresen szorítják vissza az ork hordát..
De most mennünk kell!-néztem a Társamra,és egy mosollyal fogtam meg a karomra font kezét-Vár már az otthonunk..így hát elbúcsúzni jöttünk,hogy minden jót kívánva elinduljunk hazafelé..

A katonáktól kifelé menet az udvaron már várt a lovunk,és felsegítve Hatiját én is felmásztam mögé..

Szorosan magamhoz húztam,ahogy csak tudtam a bekötözött karommal,hogy le ne essen, az ép karommal megfogtam a gyeplőt..

Hamarosan vissza is érkeztünk a főhadiszállásunkra..és most egy új tervet kell kieszelnünk,hogyan is tudnánk tovább lendülni a nyomozással..
Az „éttermi”boszi már a markunkba van....és most a Bárót kellene megkörnyékezni, milyen szerepe is van ebben a történetben..

De lehet,hogy a gondolkodás holnapra marad,mert egy jó fürdő és a puha ágy jótékonyan tudná ellazítani a gondolataimat....ahogy mostanság egyre többet gondolok Hatijára..és ez most furcsa érzéseket gerjeszt bennem..
De azt is tudom,hogy a „szerep” kedvéért ment bele a „házasságba”..és lehet,hogy most,meg tudna fojtani egy kanál vízbe!

Azért reménykedem,hogy nemcsak rossz érzések vannak benne, felém..

/Bűn és Büntetés/





A nő egész teste bizsergett a romos templomig hazafelé. Nem tudta hová tenni az érzést, de úgy gondolta, csak igyekszik ösztönösen is nem gondolni rá, hogy főnökével ilyen félreérthető helyzetbe kerültek.
-Ha gondolod, miközben kipihenjük magunkat, begyűjthetnénk a boszorkányt. Már két gyanúsítottunk van és eddig is hatékonyan göngyölítettük fel az ügyeket kihallgatással. A nemes embere már be is ismerte, hogy kapcsolatban áll a barningokkal. Míg az öregasszony konyhájába már bizonnyal megérkeztek a mérgek.
*Ám hagyja is pihenni menni, hiszen kimeríthette a harc az orkokkal és a sérülése. És elmélázva teszi az éjjeli szekrényre az ékszerésztől vásárolt fülbevalót. Kedves Cris, hogy ezt megtarthatta. És akkor ugrik be neki hirtelen, hogy a nyakláncot a hintó padlóján hagyták, amikor az az undorító büdösszájú meg akarta őt erőszakolni!
Eközben a férfi izmai jólesően ernyedtek el a vízben. És hirtelen megint megjelent előtte a fiatal self szelleme.
-Nem gondoltad meg magad? Sokkal rövidebb az életetek. És kell egy kis segítség számotokra, ha bármit el akartok érni. Segíthetünk számodra pénz, előléptetés vagy akár nők terén.

Hamarosan meg is érkeztünk a romos szentélyünkhöz,és mikor leszálltunk a lóról,Hatiján éreztem,hogy remeg..és talán az elmúlt események és az orkok támadása is megviselhette szegényt..ahogy a lelki gondolatok is,ami történhetett volna..

Nagyon nem tudtam mit mondani neki,bár legszívesebben jobban szorítottam volna magamhoz,hogy érezze vigyázom rá..és annyira sajnálom,hogy ezeket át kellett élnie..
De most már itt vagyunk a biztonságos falaink közt..és talán ha kicsit pihaen,akkor enyhül a lelki fájdalma is..mert nagyon nem bocsátottam volna meg magamnek,ha baja esik..és ezt nem tudom elégszer elmondani magamban..mert tudom,hogy az én hibámból kerültünk bele a bajba..

Egy fürdőre vágytam..és tiszta ruhára..

A Társam szavai elég igazak..és ha jobban belegondolok,akkor a Boszit begyűjteni nem is olyan butaság..bár még valami nem hagy nyugodni vele kapcsolatban,és nem akarok semmit elkapkodni..

-Igazad van Hatijá!-néztem rá kedvesen-A Boszi és a báró kapcsolata is bizonyos,ahogy az a félnótásé is,aki a vallatószobába tengődik..de talán holnap ,tiszta fejjel átgondoljuk..és akkor mehet a letartóztatás,ha ez a következő lépés az ügy felderítésére.
Aztán láttam,hogy a vásárolt ékszert a kis szekrénykémre tette..de amint lerakta,én felvettem onnan.
-Ez a Tiéd!-raktam a tenyerébe a szép fülbevalót-Az ékszer szépsége fel sem ér a Tiédhez!..  legszebben a füledben csillog!-néztem a nőre,és ha vonakodik elvenni,akkor is a kezébe adom!

Egy apróság talán,de őszintén neki is szántam!Ahogy még igaz,nem mondtam ki,de amikor megvettem,akkor is rá gondoltam.

Ha nem bánja a közelségem,akkor megsimítom az arcát,de picit bizonytalan vagyok..
.. legszívesebben az ajkához érnék az enyémmel,de nem akarom túlfeszíteni a húrt
..és tolakodó sem akarok lenni..de ha látom rajta ,hogy nincs ellenére,akkor megteszem..

Aztán magamra maradok,és elmerülök a dézsában..
De éppen ellazulok a finom illatos vízben,mikor megint megjelen az a szellemalak..az a self..

-Újra itt vagy?-néztem rá.
-Szerintem be kellene látnod,hogy nincs olyan dolog,amit ajánlhatsz nekem,és a meggyőződésem úgy sem változtatható meg..bármennyi vagyont vagy mást kínálsz fel.
Szerintem járj békével,és hagyj engem..
Biztos van más személy,akinek ajánlasz földi javakat,és talán sikerrel is jársz velük..Így hát szép éjt kívánok!-mondtam a szellemalaknak..és ha érti amit mondok,akkor hagy tovább fürdeni..és máshol próbál szerencsét az országban.

Ha elmegy a selfalak,akkor kilépek a dézsából,és magamra kapok egy tiszta nadrágot a szekrényemből,és az ágyamra fekszem..és gondolkozom…

/Bűn és Büntetés/





A férfi jól eső fürdőjét és pihenését kezdte volna meg, de a szellem ismét megzavarta. És úgy tűnik elsőre nem adta fel a próbálkozást. Ám most ismét merev elutasításban lett része.
-Ha így látod, akkor nem is zavarnék tovább. Más talán hajlik az alkura és szívesen veszi a kedvezményeket.
*Gonosz mosoly suhant át az arcán. És ezúttal nem az árnyékok közé olvadt, hanem mit sem törődve a kádban ülő férfivel átsétált rajta, majd a túloldalon eltűnt. Baljós kuncogás kísérte. És hamarosan egy közeli szobából egy női sikoly törte meg a romos templom csöndjét.

Hatija nem olyan nyugodtan fogadta a kísértetet, mint férfiból gyúrt felettese. Épp azon merengett, hogy el kellene mondania a biztos már alvó Crisnek, hogy elhagyta a kocsiban az üldözés és az orkkal való küzdelem közben a kölcsön kapott nyakláncot, amikor ugyan olyan váratlanul vált láthatóvá előtte a self férfi szelleme, mint szokása volt máskor is. És halálra rémítette.
-Tűnj innen! Nem érdekelsz, elátkozott lélek. Távozz a közelemből! Nem vagyok védtelen ellened!

/Bűn és büntetés/


Ahogy az ágyon elnyújtózom-és a self alak is távozott végre-azt hittem,hogy egy kis nyugalmas percek várnak rám..
De ahogy becsuktam a szemem az ellazulást követően,egy sikolyt hallottam..

Hatijá szobája felől érkezett az éles hang..és én azon nyomban felpattantam az ágyamról,és rohantam át hozzá..

..Remélem nincs baja!...-jártak a gondolataim,és futottam ahogy csak bírtam..
..csak érjek oda időben!..nehogy baja esssen!!...

Kivágtam az ajtót kopogás nélkül..bár tudom,hogy egy Hölgyhöz nem illik berontani bejelentés néllkül..de a szívem annyira kalapált és féltem,hogy nagy a baj,hogy az illemmel mit sem törődve beviharzottam a Társamhoz..

Aztán hirtelen körbenézve nem láttam senkit..csak a rémülettől remegő nőt,akihez odalépve átöleltem és tartottam a karomban..

-Nyugodj meg!..itt vagyok!...nem lesz semmi baj!..nagyon sok minden történt ma velünk..de most már nem eshet bajod!-súgtam a fülébe,és tartottam ahogy csak tudtam a rémülettől remegő Hatiját.

Nem tudom mit tegyek..de szerinetem pihenésre lenne szüksége!

Felkaptam,és az ágyára fektettem..aztán betakartam..
-Ha akarod itt maradok veled..vigyázok rád!-simitottam rá a takarót,és ahogy ott néztem a társamat..valami nagyon megijesztehette…és ahogy ott remegett a takaró alatt..a szívem szakadt meg,hogy miattam szenvedhet,hogy bajba sodortam ott a kocsin..és az orkok brutális támadása is…

Magamat okolom emiatt,és a bűntudatom azt diktálja,hogy mellette maradjak,és vigyázzam álmát,ha egyáltalán meg tudom nyugtatni..
De remélem ha a karomba tarthatom,akkor megnyugszik,és pihen kicsit..én itt leszek vele..

Nagyon kiváncsi vagyok mitől riadt meg ennyire!..mert mikor beléptem nem láttam senkit..és ez kicsit érthetetlen volt számomra..de  remélem elmondja majd..
..De most pihennie kell…

/Bűn és Büntetés/





Hatija rettentően sírt és átölelte a megnyugtatóan a segítségére rohanó férfit. Szörnyű élmény volt és az orkokkal történetek után nem volt felkészülve még egy újabb ilyen megrázkódtatásra.
-Egy sötét elf lidérc. Olyan iszonyatos volt!
*Szemeiből patakzott a könny és nagyon hálás volt annak, hogy Cris ott marad mellette. Nem tudna nyugodtan aludni egy sötét szobában az után, hogy az a túlvilági lény megjelent a semmiből előtte és megpróbálta megvesztegetni.

/Bűn és Büntetés/


-Nyugodj meg,Hatijá!Itt vagyok melletted!Semmiféle lidérc vagy démoni szerzet nem fog bántani!-karoltam át a sírástól remegő nőt,és hallkan csititottam..
-sssss...ne félj!...itt vagyok....a karjaimba tartalak..és vigyázok rád!-suttogtam neki,miközben a könnyeit töröltem le gyengéden az arcáról..

Még nagyon sokáig sirt..de aztán lassan a ringató karom közt kezdett elaludni..és ahogy a mellkasomra hajtotta fejét,álomba ringattam gyengéden..

Nem tudom mennyi idő volt..de egy cseppet sem bántam,hogy nem alszom..mert kicsit megnyugodtam én is,hogy a Társam pihen..mert nagyon sok minden történt velünk ezen a napon..és ahogy néztem őt,a lelkiismeretem is kezdett magnyugodni,hogy nem esett baja..
..és kicsit okoltam is magam,hogy ilyen veszélynek volt kitéve...de hát nem tudhatta senki..és szerencsére minden jól alakult ..még a sebem ellenére is..

Órákig tartottam átölelve a karomban,s a kedves szuszogása végül engem is álomba ringatott..
...és nagyon jolesett a közelsége...

/Bűn és Büntetés/





A főnököm átkarolt és magához húzott én pedig a vállára fektettem a fejemet. Valóban jó eső, megnyugtató érzés volt. Félálomban eszméltem csak a helyzetre.
-Főnök, te fürödtél?
*Ha egy nadrágon kívül más is volt rajta, amikor az ágyába lefeküdt -amiből a sikításom riasztotta fel-, akkor ez helyén való kérdés lehet, de annyira kimerítettek a ma történetek, hogy akkor is ez csúszik ki a számon, ha csak egy szál gatyában ölel át.
Ám gyorsan álomba szenderülünk és én másnap kipihenve és piszkosan ébredek. (Hiszen nem volt időm a történtek előtt a kádban megmerítkezni.)

Lassan már én is lehunyom  a szemem,mikor halk és kérdő mondata elhagyja ajkát Hatijának..
Bár hirtelen nem is tudtam mit válaszolni..csak annyira jutotta tőlem,hogy bólogatva válaszoljak..

-...igen..fürödtem már..-aztán csak halkan csititottam,és újra átadom magam az álomnak..

Másnap reggel a felkelő nap fényére ébredek..és kikelve az ágyból magára hagyom Hatiját,aki már kezd ébredezni,
és én visszamegyek a szobámba..hogy valami reggelit kerítsek...mert kezd korogni a gyomrom..

/Bűn és Büntetés/





Egyedül ébredtem és elfintorodtam, hogy ez tipikus pasi mentalitás. De egy pilalantra emgálltam, hogy mit is vártam volna? Főnök-beosztott viszony és bár nem a dirigálós fajta, de láthatóan meg is akarja őrizni a két lépés távolságot. És ez jobb is így. Mostantól én is ehhez tartom magam.
Reggelinél összeültünk megbeszélni az aznapi teendőket és nekem volt máris egy észrevételem.
-Tegap lefekvés előtt intézkedtem, hogy foglyák el a boszorkányt. Elég időt hagytunk a megfigyelésre és ideje a tettek mezejére lépnünk.
Melyikkel kezdjük a kihallgatást?

A reggelit felszolgálták,és a Társammal neki is láttunk az evésnek.

-Jó étvágyat,Hatijá!-segitettem alátolni a széket az asztalnál.

A reggeli nagyon finom volt,és közben sokkal jobb is megbeszélni az elkövetkező teendőket.

-Remek!..a Boszi biztosan tagadni fog mindent..de majd idővel elmond mindent.
-Szerintem még nem mutaatkozzunk előtte..talán ha egyik megbízható emberünk csinálná a kihallgatást,akkor esetleg jobban fog beszélni..és még valami segíthet az igazság kiderítésére,mert szembesítjük majd az első számú elfogottal..de csak az után,amikor a vallomásukat leadják..
Remélem megtöri a küzdelmét annak a kikötözött tolvajszerzetnek..és ha bebizonyosodik,hogy egymásnak ugraszthatjuk mindkettőjüket,akkor hamarabb pontot tehetünk a végére..és akkor már csak a Báró "kapcsolata"kérdéses..és ha az is bizonyosságot nyer,hogy mindhármuk összeesküvését felfedjük,akkor megkapják méltó büntetésüket.
De ahhoz most egy kis csellel kell kiszednünk az információkat..-hogy minden lehetséges zavaró tényezőt kizárva-az igazság felszínre kerüljön..-mondtam a mai tervet felvázolva a nőnek,és egy kedves mosollyal hörpintettem a kupámból.

Befejezve a reggelit,és jóllakva felálltam az asztaltól,hogy kinézzek az ablakon..csodás idő igérkezik mára.

-Lenne kedved egyet lovagolni?...persze,ha nem szeretnél,akkor nem kötelező..fordúltam vissza a Társam felé egy apró mosollyal.

/Bűn és Büntetés/





A munkával igyekeztem elterelni a figyelmemet és miközben lassan ettem, figyeltem főnököm mondatait. És az új téma fel is lendítette a beszélgetést. Kettőnk között a munka mindig hálás terület volt.
-Egyetértek. Valóban ki kell szedni belőlük azt, hogy mit mondanak. És mikor már mindent előadtak, azt hiszik majd, hogy nem tudunk semmi mást így hinnünk kell nekik, mert nem tudjuk kétségbe vonni. Utána jön a meglepetés, hogy sokkal jobban előre haladtunk a nyomozásban, mint várták volna.
De kire gondolsz megbízható emberként? Valamelyik self vadászra?
*Valóban van néhány köztük, akik nem csak zsoldos munkaként fogják fel a dolgokat, de mintha érdeklődtek is volna a detektív munka iránt. Nagyon kíváncsi volt, hogy a főnöke kit választana maga helyett erre a feladatra.
-Nézd, Cris! Ami az este történt... Nem is tudom, mi történt velem. Nem szoktam így viselkedni. Csak az ork a kocsiba, meg a fárasztó nap. Még most is gondolkodom azon, hogy mit akarhatott az a szellem és miért pont én?
*Lassan elfogyasztották a reggelijüket és a férfi lovagolni hívta meg a nőt.
-Nem. Sajnálom! Fáj a fejem. Azt hiszem lepihenek egy kicsit. Holnapra jobban leszek.
*Ám nem gondolta, hogy túl sokáig a szobájában tudna majd maradni...

/Bűn és Büntetés/


A reggeli befejeztével arra gondoltam,hogy egy kis kirándulás,lovaglással egybekötve picit eltereli Hatijá gondolatait..
Bár tudom,hogy nem messze Brasovban az ork hordák portyáznak..de mi délre tartottunk volna,ahol a király erdeje van,és őrzik is eléggé..
De sajnálatosan nem tart velem..de megértem őt.Pihenésre van szüksége.

-Ohh...sajnálattal hallom..de pihenj csak!..ne legyen gondod a mai nap semmire!-néztem rá kedvesen,és ha engedi,akkor a kacsójára egy csókot lehelek.

-Ami meg az este történt...nem kell szabadkoznod!Nem tettél semmi rosszat!..én vagyok a hibás,hogy ily bajba sodortalak!Bocsáss meg nekem ,kérlek!-hajoltam meg előtte..

-Ha szeretnéd elkísérlek a szobádig!-ajánlottam fel a karomat.
-Ha az megnyugtatna,akkor egy őrt is állítok a szobád elé..hogy senki se zavarhasson..-néztem rá kedvesen.

~Az őrt is csak azért említettem,mert nem tudom mit tegyek..legszívesebben én vigyáznék rá..de tudom,hogy nem szereti a társaságom..valahogy érzem...de nem merek közelíteni felé...ha igy kívánja,akkor megtartom a távolságot...bár a szívem nem azt szeretné..
De elfogadom a döntését...de akkor is,rám mindig számíthat!..bármi is történik..~

/Bűn és Büntetés/


/A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz./




Hatijá belepirult, mikor kézcsókot lehet Cris a kézfejére. Ám nem húzta el egy pillanatra sem. Nagyon szépen megköszönte a kedvességét. És a felkísérést és az őrt is helyeselte. Majd a férfi elintézte a megbeszélt dolgokat és lovagolni indult.
Ám az inkvizítornő nem tudta magát tartóztatni sokáig. Talán egy óra sem telt el és máris kilépve a folyosón a kínzókamrák egyike felé vette az irányt, ahol a nyújtópad volt. Főnöke említette és számított ő is rá, hogy ugyan ahhoz az eszközhöz fog nyúlni, ami egyszer már sikeresen megtörte a báró szolgáját.
Ám amikor belépett, elborzadt a látványtól egy másodpercre. Látott már ilyet és hamar összeszedte magát, a vele érkező ajtaja elé rendelt őr is segített ebben. Ám Cris talán túl lelkes embert állított a feladatra és túl tapasztalatlant.
-Mondott valami újat?
*Nézte a ketté tépett testet, a vallatóeszköz csupa vér volt és nagy tócsában csorgott le. Nem vették elég komolyan, hogy ezzel nem csak fájdalmat lehet okozni.
-Nem sokat. Csak azt hajtogatta, hogy a báró egyetlen leánya halálos beteg és ezért keresett gyógyfűtudót a városban. De nem ismerte be a tettét, makacsul kitartott, hogy nem sikerült találnia senkit. És nem tudja, miért van itt.

/Bűn és Büntetés/


Miután elkísértem Hatiját a szobájába lepihenni,indultam is a lovamhoz,hogy egy kicsit a levegőn rendezzem a gondolataim..

Talán fél órát voltam távol,mikor egyik vadász utánam sietett és azonnal hazahívott..valami történt..

Vágtába fogtam a lovat,és hamarosan vissza is értem a főhadiszállásra..
De ami ott fogadott,az nem gondoltam..
Nem adtam parancsot a fogoly végsőkig való kínzására!..és most ahogy belépek a szobába..ott hevert széttépett testtel a nyújtópadon..és Hatijá is ott volt már..

-Melyikőtök tette?-ordítottam el magam,mikor beléptem a terembe.

Az egyik ember lépett ki a többiek közül,és lehajtott fejjel állt előttem.

Egy hatalmas pofont vágtam az arcára és a szememből láthatta,hogy nem viccelek.
-Vigyétek a szemem elől!-dörögtem mérgesen,és ha egy szót is próbál szolni,akkor leintem,és felé fordulok.
-Nem adtam parancsot a megölésére!!!...és most ezért bűnhődni fogsz!..majd megtanulod,hogy mi a parancs,és be kell tartani!!!-intettem újra,hogy elvihetik előlem.

-Gyere Hatijá!nem Hölgyeknek való látvány!
Aztán kifelé menet visszafordúltam az ott maradó halálsápadt embereimre.
-A vallomását az asztalomra!..és ezt takarítsátok el!!-adtam ki az utasításomat.

Most már csak a Boszorkány van a kezünkben..-gondoltam..

/Bűn és Büntetés/





Ahogy együtt megyünk ki a teremből, a folyosón már magunk vagyunk és jobbnak láttam időt megtakarítani. Inkább elmondtam azt, amit kiszedtem az emberekből már korábban és hogy milyen következtetéseket vontam le belőle.
-Azt tudjuk, hogy a banya házánál volt és azt mondta halála előtt, hogy az ura gyermeke komoly beteg. És csak gyógyítót keresett. Valószínűnek tartom, hogy ilyenben nem lódítana. A boszi ezzel foghatta meg a nemest.
De az nem hagy nyugodni, hogy annyi sok mérget rendelt meg a beszállítótól. Nem-e ő lökte a sírgödör szélére a nemes kisasszonyt, hogy ezzel behálózza.
*Így érkezünk meg az egyetlen megmaradt foglyunkhoz.

/Bűn és Büntetés/


-Szerintem is sántít a dolog..és bár a másik fogoly sajnálatosan nem él..így ...-ahogy mentünk a folyosón a Boszi felé,a jelentést a kezembe kaptam..amibe bele is olvastam,mielőtt beléptünk volna a szobába..

Sok minden nem volt benne ,azon kívül,amit már tudtunk..de aztán egy mondaton megakadt a szemem,és Hatijának megmutattam az írást..
-Nézd!-mutattam arra a mondatra,amit eddig nem tudtunk,hogy mi is a "kapocs" a Báró és a Boszi között..

-"Egy ideig a Bárónál volt Szakácsnő a Kifőzdei asszony."-aztán a következő mondat is érdekesen hangzott-"A Kisasszonyka nemsokra rá beteg lett,és.."-néztem a Társamra,és egy halvány mosoly suhant át az arcomon..

Kezdett kialakulni a bizonyíték,hogy miért is van a Báró és a Boszorkány "kapcsolatba"..és mitől lett "beteg"a kislánya..

-Kérdezzük meg,hogy mi lehet az oka annak,hogy ennyire rosszul főz?..bár van is egy jó ötletem.

A folyosón elkaptam az egyik szembe jövő katonát,és a fülébe súgtam..
-Hozass az ékszerész mellől kaját!Gondosan csomagoljátok be!És mikor ideérsz,akkor hozzátok be a Boszorkányhoz!A többi az én dolgom!Siess!és még valami!..állítottam még meg.-Akit ott találsz a konyhába,azt is hozzd ide!De egy másik szobába,majd ha mondom,akkor hozzd őt be ahol a "Néne" van!-azzal intettem,hogy szedje a lábát,és azon nyomban tüsténkedjen a parancs végrehajtásával.

Hatijára néztem,és kinyitottam a z ajtót..

/Bűn és Büntetés/





A lelkem háborgott, hogy azok a kontárok még fel sem fogták a keserű izzadsággal kicsikart vallomás szavainak jelentőségét. Még hogy csak azt mondta, hogy nem találkozott senkivel! Ide meg azt írják, hogy fecsegett és nem csak a boszorkány ismeretét ismerte el, hanem egyenesen a nemes családjának szolgálatában áll!
Nem értettem, hogy lehet ennyire különböző a nekem mondottak és a főnökömnek tett írásos jelentés. ~Talán nem tisztelnek engem és lenéznek, mert nő vagyok...~ súgta az agyam elrejtett zugaiban egy kisördög. Ám más gondolataimat nyíltan is megosztottam Crisszel.
-Ugye tudod, hogy egy nemes emberének a halálát kellően meg kell majd magyarázni. Rosszul hozná ki magát, ha semmi vagy csak kis eredményre jutnánk és az embert meg meg kellene próbálni elhallgattatni.
Most már figyeljünk oda minden apró részletre! A holttestet nem adhatjuk ki, mert az rossz hírünket keltené. Ha nincs a Barinng ellen semmi, akkor jobb olyas valamit vinni a nemesnek, ami miatt nem kérdezősködik sokat.
*A sötét cellából előhozott nővel előbb én kezdtem el foglalkozni. Gyanítom, hogy a kifőzdében nem találnak senkit, hiszen a tulaj letartóztatása után ostoba lenne bárki, aki munkába áll. Ám nekem is megvoltak a terveim. Kedvesen mosolyogtam rá, mikor hellyel kínálta az egyik selfvadász és én bele is kezdtem.
-Üdvözlöm hölgyem. Csak néhány apróság miatt hozattam ide. Remélem nem voltak túl durvák a fegyvereseink.
*Lehúztam az egyik gyűrűt az ujjamról és az asztalra tettem.
-Ez egy boszorkányé volt. Nem akart együtt működni, ezért kínvallatásnak kellett kitennünk. Eredetileg kisebb bűnért fogtuk el, ha nem akarta volna minden büntetés nélkül, akkor nem is derült volna fény a jóval sötétebb ügyletei felett és nem küldi a bíróság máglyára.
Szóval nem szeretném, ha megijedne. Természetes a mi szakmánkban. De nézzen a szemembe és mondjon el őszintén mindent, amit a mérgekről tudni kell! Bele értve, hogy miért vásárolja fel azokat a növényeket, amiket megtaláltunk és kinek árult belőlük mostanában?
*Nem bíztam kizárólag a fájdalommal történő nyomozásban. Sokkal eredményes a gyakorlatban, ha próbáljuk lebontani a falat az asztal két oldala között és rávezetni első lépésként a gyanúsítottat, hogy ismerjen be egy nagyon enyhe bűnt.
Utána persze lehet szép lassan fokozni, amikor úgy érzi, hogy a markunkba adta magát könnyelmű vallomásával. És amikor nem akar több igazságot feltárni, csak akkor jöhet a kényszerítés.

/Bűn és Büntetés/



A Boszorkányt kihallgatni nem lesz egyszerű..már csak az elmúlt évek alatt szerzett tapasztalataim okán.
De aztán ahogy a jelentést olvastam,kissé elmosolyodtam,hogy mennyire nyílvánvaló volt ezek szerint ,csak nekünk nem volt átlátható..
Bár ha jobban belegondolok,biztosan megtudtuk volna a Bárótól..ha találoztunk volna vele..nade most már mindegy...

Amint odaértünk a szobához,Hatijá vállalkozott a kihallgatásra.
...és meg kell mondjam,nagyon jól csinálja..
De azért itt leszek a közelbe,ha valami baj lenne...bár nagyon ügyes a Társam!!
És bízom benne!!