/Bűn és Büntetés/





-Ó, nem vagyok boszorkány. Semmilyen mágikus erőm nincs. A konyhámon ételt és egyéb dolgokat vásárolhatnak. Igen, mérgeket is, de nem kérdezem soha, hogy mire kell nekik. Gondolhatják, jobb az ilyet nem tudni.
*A taktika bevált és egy ártatlan mellékszereplőnek próbálta meg feltűntetni magát, aki nem sok mindent tud, de azért a tagadhatatlan bizonyítékokkal alátámasztott vádakat elismeri. Ám Hatijá sosem akart ezen a ponton megállni. Ez csak kellő jogalap volt számára, hogy a banya biztosan a kezükben maradjon és ne érhesse őket az a vád, mint hogy egy nemes ártatlan szolgáját kínozták halálra.
-Értem. És kivel kereskedett az utóbbi időben? Talán felmerült egy tiszteletre méltó úr is?
*Szándékosan nem kérdezett rá egyértelműen. Hiszen az inkvizítorok legfőbb könyve is ellenjavalja, hogy a kérdező nyílt kártyákkal játsszon. Azzal csak azt érnék el, hogy a már ismert vagy épp gyanított bűneseteket derítenék fel. Viszont a kínzás létjogosultságát -a nő szemében legalábbis- az adja, hogy még vizsgálatuk elé nem került bűntények is kitudódhatnak.
-Tiszteletre méltó úr? Mégis kire gondol? -néz habozva körbe, minden jelenlévőre kétségbeesett szemekkel forgatva a fejét- Á, a városi tanácsosra gondol? Ő nem először vesz tőlem különböző szereket. Rendszeres vásárlóm, de Zawahiri Úr tudós ember, a kísérleteihez kellenek alapanyagnak.
*Hatijá nagyon keveset tud egyelőre a város tanácsosairól, még a nevüket sem tudja a legtöbbnek. Pedig az említett városatya sokkal nagyobb hatással votl eddg is a munkájára, mint hitte volna. Ő votl ugyanis az, aki a Szűz Nővérek Rendjének perbefogásakor a másik inkvizítorral beszélt. És ezeknek a magán beszégetéseknek a következménye lett, hogy annak idején csak korlátozottan vizsgálták a tanácstagok érintettségét.
Bár nincs jól hangzó pozíciója a társai körében Zawahirinek, sem a városi kincstár kulcsát nem őrzi, sem nem elnököl kiemelt fontosságú üléseket, ám mivel ő járt el az előző boszorkányok ügyében és a selfvadászok pénzét is az ő közbenjárására szavazták meg, így kellemetlen az, hogy pont az ő neve merül fel elsőként.
Vajon Cris hogyan dönt? Hagyja társnőjét tovább nyomozni vagy inkább átveszi a dolgok irányítását?

/Bűn és Büntetés/


Ahogy várakozom a szomszéos szobában,arra gondolok,hogy miként derítsük ki a boszorkány szerepét a nemes báró lánya közötti betegségéhez..

A kihallgatás szerintem nagyon jól megy Hatijának,mert egy ideje a hangokból itélve,amit a kandallón át hallok is,szépen szedi ki az információkat.

Csendben figyelek,és a hallottakat igyekszem összerakni mint egy mozaikot,és eszem ágában sincs közbeavatkozni a Társam vallatásához..jól csinálja!

Figyelmesen hallatózom tovább,és szerintem jobb is,hogy én most nem fedem fel magam..lehet ,hogy ha megjelennék a szeme előtt a Boszorkánynak,akkor nem dalolna ennyie szépen.
..és ha még többet hagyjuk"csacsogni" Hatijával,akkor többet is elárul..

Így csendesen hallgatom tovább a beszélgetésüket..

/Bűn és Büntetés/





Az inkvizítor nem jött zavarba, hogy egy másik ember gyanúba keveredett, miközben az ő célpontja fel sem merült a fogoly válaszában.
~Ez így nagyon jól alakul! Ha türelmes leszek még vele egy darabig, akkor dalolni fog többet. És nem sejti, hogy a kezemben a kártya, amivel megszorongathatom, amikor csak keveset akar mondani. Ám mivel még fecseg egy kicsit, elhúzom a mézesmadzagot az orra előtt. Csak akkor jön a korbács, amikor nem akar többet elárulni, mert úgy sejti, hogy elengedjük.
Akkor jön a meglepetés.~
*Ám nem csak az agya járt, hanem a nyelve is.
-Úgy! Szóval Zawahiri mérget vásárol. És milyen gyakran teszi ezt meg? Nagy a forgalom, jól megy az üzlet?
*Egyre közelebb hajolt áldozatához, aki ijedten járatta arcvonásain a szemét. És érezte a nő, hogy a másik már tudja, hogy bűn nélkül nem akarja elengedni. Ám még játszotta azt, hogy enyhén megúszhatja.
-Ha mindent elmondasz, akkor jelentősen csökkenthetjük a büntetésedet. Megúszhatod mérgező varázsszerek árusítását pár hónappal. Sokkal fontosabb nekünk ez a Zawahiri.
-Nem olyan... sokszor. Van, hogy fél évig sem vesz tőlem semmit, máskor pedig havonta. De ő be tudja bizonyítani, hogy nem varázsszerek azok, amiket árulok. A növények tulajdonságait vizsgálja. Egyszerű hétköznapi növények.
*Elérkezettnek látta az időt, hogy a jósnőt olyan helyzetbe hozza, amiben nem akar tovább lenni. És könnyebb áldozatnak tűnik majd a szemében feladni vásárlóját és vallani rá. De hogy meg akarja szerezni azt a pár hónaposra enyhített ítéletet.
-Tudod jól, hogy varázslatokat használ az az ember a saját előrejutásához. Valld be! Különben húsz évig itt fogsz gyötrődni. Nagyon jó lelkű voltam a pár hónappal. De ehhez együtt kell működnöd, különben tovább kutakodunk a boszorkány dolgaidban. És még komolyabb dolgok is előkerülhetnek a titkaidból.
*A fogadós felugrott és önérzetesen a szemébe csapta.
-Nem vagyok boszorkány. És nem tudok semmit arról, hogy mit csinál a nálam vett alapanyagokkal. Én csak eladom neki. Ennyi amit tőlem megtud és most el akarok menni!
-Őrség!
*Két jól megtermett selfvadász lépett be a szobába és ő a fogolyra mutatott.
-Fogjátok le, ha nem hajlandó ülve maradni! Feszítsétek a fejét a szék háttámlájához! És fogjátok le a bal kezét!
*Az utolsó mondat már egyértelmű parancs volt, hogy nem csak a viselkedése megzabolázása miatt hívatta be a férfiakat. Az egyik strázsa az ajtóban maradt és elállta az utat, ha menekülni próbálna a boszorkány. A másik viszont vissza lökte a rémült nőt és álla alatt átfogva bicepszét minden erejével hátra feszítette az egész testét.
Hatija szintén nő volt. Jól tudta, milyen megalázó és kiszolgáltatott helyzetben érzi most a gyanúsítottja magát. Hideg szívvel hagyja áldozatai gyengébbik nemről szerzett személyes tudását felhasználni ellenük a kínzások során. Ám a java még csak most jön.
-Hidd el, Kedveském, hogy sok eszközünk van arra, hogy szóra bírjuk ismét a nyelvedet, ha azt vesszük észre, hogy nem mondtál el mindent, amit tudsz. És ez az ujjletépés csak egyike ennek.
*Valóban egyike volt. Hiszen miközben ráérősen előkereste az egyik asztal fiókjából a csípőfogót, a rab az erős hátrászorítástól fuldoklott és egyre hevesebben zilált keble a ruha alatt, miközben próbált levegőt venni. Esélye sem volt a kezét kiszabadítani az ujjai védelmében a másik kéz fogásából, még a torkát sem tudta szabaddá tenni, ereje egyre inkább elgyengült a fegyveres ember szorításában.

/Bűn és Büntetés/



A kihallgatást hallva,egyre jobban tetszik nekem Hatija módszere..
Bár én nemcsak egy ujját "tépném"le,de most ez is hatásos lesz..

Sok információ hiányzik még a Boszorkány ténykedése bizonyításához,de jó úton haladunk.

A fotelból figyelve,és hallgatva az eseményelket,egyre jobban azon gondolkozom,hogy
~..a Nemesi sarjat miért mérgezte meg?...talán van valami köze hozzá?..vagy talán az örökségre fáj a foga?..a hatalmas vagyonra??..vagy éppen a befolyásra??..egyre érdekesebb fejlemények kerülnek napvilágra!..Hatijá nagyon jól csinálja!~

Tovább iszogatom az italomat kényelmesen,és a kínzás gondolata is elégedettséggel tölt el..

Már csak egy valamire várok....a Futárra,akit kiküldtem a Nemeshez,hogy megtudjam milyen betegségben szenved a kislánya...talán többet megtudunk arról is,hogy milyen szerrel mérgezte mag szegény gyermeket....

/Bűn és Büntetés/





Hatiját most egészen más mozgatja, mint a férfit. Hiszen épp megtörte áldozatát. Márpedig az első az igazi kérdés, a többi kínzás már egyre inkább megszokássá válik és egyre könnyebben kiszedi a vádlottból az újabb kis információs csomagot. És ahogy nagyon picit enyhült a torkán a a kéz, a könnyes szemű nő ki is használta az alkalmat.
-A tanácsos nem a növényt vette meg. Nem is ért hozzájuk.
*Ahogy a selfvadász karját elvette az álla alól, féloldalt a földet nézte és ujjaival masszírozta.
-Én kevertem ki a mérget. És én mondtam el, hogy hatnak. De tényleg nem mondta, hogy ki ellen kell neki. Néha skorpió mérget vesz tőlem, de a legtöbbször lenmagot vesz, ami csak enyhe hashajtó hatású. Ezt gyakran havonta nagyobb adagokban is.
*Az inkvizítor elégedett volt az eredménnyel. Számára nem okozott lelki terhet, hogy kiderítsék majd, hogy mi a baja a nemes leányának. A gyanúsított nagyon is készséges lesz, hiszen addigra már elveszti az engedményes pár hónap börtönt. Csak ezt ő még nem tudja!
Cris egy másik szobában szeme sarkából ismerőst vehet észre. Áttetsző alakja fél percig gúnyos mosollyal figyeli, mire halkan megszólal.
-Praktikus. Másra hagyni a piszkos munkát. Ez a főnökké válás legfontosabb eleme. Vajon ugyan ilyen nyugodtan ülnél itt, ha egy drow sereg közeledne a városhoz?
Nem sok maradna az itteniekből.
*Eközben a selfvadászok többsége indulni készül, hogy begyűjtse a tévútra tévedt tanácstagot.

/Bűn és Büntetés/



A kezembe forgatva poharam,jól szórakozom a fejleményeken..
Aztán egy alak sejlik fel a szoba másik végéből,aki kis idő múlva meg is szólított.

-Nem is kérdés...
De miből gondolod,hogy nyugodtan ülnék akkor is itt?.kérdeztem vissza a kijelentésére.

-A módszereim csak rám tartoznak!-emelkedtem fel a székből,és egy mosollyal mentem a kandalló párkányához,hogy letegyem az üres kupám..

-Megérkezett már a Futár akit kiküldtem?-néztem rá a merész "kioktatómra".

-

/Bűn és Büntetés/





A szellem kicsit meglepődik az utolsó kérdésen. Még a szemei is kikerekednek. De nem igazán azért, mert megkérdezte tőle a férfi a futárja felőli híreket. Hanem mert egy másik igen rangos személy lépett be hozzájuk.
-Hát ez meg mit keres itt? Cris! Te ezzel szoktál beszélgetni?
Te nem tudod, hogy én hogy megrémültem, mikor megjelent a szobámban. És te mind végig tudtad...
És milyen futárt kérdeztél tőle? Mire készülsz?
*A partnernője egy pillanat alatt kiborult, hogy ennél a férfinál kereset megnyugvást és biztonságot, miután megtámadta őt ez az éjtünde lidérc.

/Bűn és Büntetés/


-Nem szoktam beszélgetni vele!-villantottam rá a szemem a nőre.

-Nekem is megjelent..ahogy neked is...és azóta azt hiszi,hogy rémülettel tölt el minket a jelenléte!
...de mivel nem tud végleg eltünni...így csak arra játszik,hogy összezavarjon minket.
Amivel bizalmatlanságot szítson köztünk!..de nem tud kisérteni minket semmivel,így a "rendszeres"megjelenése egy kissé bosszantó..
A Futárt meg a Nemeshez küldtem,hogy kiderítse,hogy milyen betegségben szenved a kislánya.
...mert akkor többet tudnánk a méregről is..ahogy arról,hogy hogyan került oda a szer,és mi is az valójában.
De a hírt meg akarom várni..ahogy azt is,hogy mikor akarja belátni a "szellem",hogy esélye sincs a megkisértésünkre!-néztem elöször Hatijára,és aztán a tolakodó szellemalakra.

Remélem ,hogy a Társam bízik bennem annyira,hogy ha a szemembe néz,akkor láthatja,hogy igazat mondok!!!!

/Bűn és Büntetés/





-Cris! Hogy hazudhatsz ilyen nyugodtan? Amikor beléptem, akkor is beszélgettetek. Tőle kérdezted a nyomozás újabb részleteit. Miért nem tőlem? Még csak nem is tudtam, hogy elküldted az emberünket.
*Érezhetően görcs volt a torkában. És tudta jól, hogy amit mond, az hiába való. Kihallgató tisztek voltak. Ha épp sok volt a munkájuk, akkor naponta többször is hazudtak. Ahogy ő tette most a jósnőnek. Hogy megnyugtassa annyira, hogy kiszedje belőle azt az információt, amin már tovább tudják felgöngyölíteni az ügy összes szálát és érintettjét. Hiszen erről szólt ez az egész, hogy mindenkit elfogjanak és egymásra valljanak olyat, amit igyekezett a másik elhallgatni.
-Nem is értheted, hogy mennyire csalódtam benned. Pont abban, akivel együtt üldözzük a boszorkányokat. A fekete mágia művelőit. Akivel azt hittem mindent elmondunk a munkáról egymásnak. Épp azért jöttem, hogy én is elmondjam, hogy elküldtem egy csapatot Zawahiri behozatalára.

-Ha a szemembe néznél,akkor tudnád,hogy az igazat mondom!-néztem a nőre .

-Nem hazudtam!...de látom ,hogy bármit is mondanék...te már eldöntötted a látszatról, hogy mi lehet az igazság...-pillantottam rá szomorúan..

-Ez a terve ennek a szellemalaknak,hogy megingasson minket egymás ellen!Nem veszed észre??-hajoltam közel hozzá,és a szemébe néztem.

Állom a pillantását,ahogy eddig minden pillanatomban védelmeztem,s ezután is fogom óvón vigyázni Hatiját!

/Bűn és Büntetés/





A nő bólogatni kezdett, miközben Cris még a választ mondta. De szemében továbbra is csalódottság tükröződött.
-Igen, igazad van. Ez a terve. De nem azért vesztettem el a bizalmamat benned, mert ő itt van. Hanem mert nem voltál őszinte. Nem mondtad el, hogy itt van és még akkor sem szóltál, amikor én kiborultam miatta. Azt sem tudom még mindig, hány éve játsszátok ezt a színjátékot és miért ővele beszéled meg a nyomozásunkat és miért nem velem.
*Sírva elszaladt, miközben már jól tudta, mire készül. Ő sem volt őszinte Crishez. Nem beszélt Lisbeth tőrbecsalásáról, mikor megálltak itt pár napra. És sok éjszakai akciójáról a selfvadászokkal nem említett fontos dolgokat.
De most elérkezettnek látta az időt az egész országban kiterjeszteni az eszméjét. A mozgalmát. Amit el akart indítani.

Ám miközben ők egymással vitáztak, gondok sűrű felhője közelített feléjük. A futár nem érkezett vissza. Ám pár óra múlva városőrség parancsnoka indult el a régi szentély felé és a főbejárat előtt várva üzente meg Crisnek, hogy beszélni akar vele haladéktalanul.

/Bűn és Büntetés/



Hatijá szavai teljesen megdöbbentettek.

-Honnan veszed,hogy évek óta ezzel beszélek??...és várj!..a te szobádban is ez a szellemlény volt?Amikor berohantam akkor hozzád, nem láttam semmit!
...és most azt mondod,hogy színjátékot játszom?..hogy merészeled?..-néztem rá kérdőn,de mielőtt befejezhettem volna a mondandómat,már ki is rohant sírva...

~Ezek a Nők!...nem értem őket!!!!!!!!!~

Aztán egy pillanat múlva már magamra is maradok.

A kandallóhoz léptem,hogy újra töltsem a kupám,és abban a minutumban az ajtóban az egyik városőr jelent meg,és üzenetet adott át,hogy a Parancsnok azonnal beszélni akar velem..

-Engedjétek be!-mondtam a katonának és kortyyoltam az italomból..

~...na mára mi jön még?~

/Bün és büntetés/


A városőr hát társával lépett be a szobába. És arca igen szigorú volt. Nyoma sem volt annak a másik énjének, amely az inkvizítorokat üdvözölte megérkezésükkor Nini-Wellben.
-Rossz híreket hoztam Önnek, Uram. A polgármester megvonta az anyagi támogatást a selfvadászokra. Szó szerint azt mondta, hogy egy lyukas rezet nem ad. Nagyon feldúlták a hírek, miszerint a településen Zawahiri tanácsnokot elhurcolták az otthonából idegenek és ide szállították. Szétnéznék a szentélyben kicsit én magam is, hogy meggyőződjem arról, mi igaz ezekből.
*Az emberei az alabárdokat merőlegesen fölfelé tartották, miközben a végük a földön nyugodott. Derekukat egyenesen tartották, katonásan. És igyekeztek még csak a fejüket se nagyon mozdítani. Egyedül a szemeiket járatták szét.

/Bűn és Büntetés/



-Értem...-bólintottam a Parancsnok szavaira.

-Nézzenek csak körül!-intettem körbe a katonák előtt.

-Idegenek de hozták?..ezt nem értem,uram!..De derítsük ki!-néztem rá,és a kiséretére..

~miféle csel ez megint?..mi folyik itt?~

/Bűn és Büntetés/

A keresést hamar siker koronázza. A vadászok tömörülése elárulja a frissen behozott új gyanúsított melyik kínzókamrában van. És azt sem titkolják, hogy Hatija adott rá parancsot. Amit említett a főnökének is a vita közben, csak elsikkadtak felette.
A nő vádlón pillant Crisre, miközben elhurcolják láncra verve a börtöne felé. A véletlenek összjátéka ismét a főnöke ellen van és úgy érzi, ezt megrendezte gyorsan, nehogy bárkinek is elmondhassa a megtudott kis titkát.
Immáron egyedül kell folytatni a nyomozást. És immáron újabb figyelmeztetést kapott, hogy miféle erőkre kell számítani hamis vádaskodás esetén.

Az események gyorsan peregnek,és a megtalált ember is hamar előbukkan az egyik szobából..
A katonák elfogják és láncra verve viszi kifelé Hatiját..

-Állj!..Eresszék el!...Kérem!!!-szoltam utánuk.
A Parancsnokhoz fordulva folytattam tovább.

-Lehetne beszélnem Magával négyszemközt?..nagyon fontos dolgot akarok mondani!!. tisztázhatjuk a dolgot!...lehet .hogy ez "megrendezett" vagy netalán fatális félreértés..de lehet,hogy nem az..
Kérem ,uram!Jöjjön velem...a szobámban beszélhetünk nyugodtan!-kértem a KatonaParancsnokot,és bíztam benne,hogy Ő is az igazságot akarja kideríteni!

/Bűn és Büntetés/


A katonák nem eresztik a nőt. Jól tudják, hogy nekik az inkvizítor nem parancsol. Aki meg parancsol, az személyesen adott utasítást a megláncolásra. Ám a vezetőjük hajlik elmenni vele a dolgok átbeszélésére. És odabent nem is hagyja a vendéglátóját szóhoz jutni, amint becsukja maga mögött az ajtót, máris belekezd a saját variációjába.
-Ne legyen ostoba! Jól tudjuk mind a ketten, hogy ilyen balesetek nem fordulhatnak elő a rendes ügymenetben.
Nem akarom magát felelősségre vonni. Én a barátja vagyok. De Zawahiri felesége hálóingben rohant a polgármesterhez, mikor elhurcolták a férjét. El tudja képzelni, hogy milyen volt ezek után a hangulat a városházán? Fejeket követelnek. És nem azét, akit most lecsukunk.
Ha szerencsénk van, és ehhez szükséges az is, hogy mindenki csöndben maradjon és falazzon a közös érdekünknek, akkor csak őt fogják elítélni. Én ezen leszek. És a vizsgálat kideríti, hogy Ön egy sokkal fontosabb ügyben nyomozott, ezért nem volt elég ideje szemmel tartani a beosztottját.
De engem azért küldtek ide ma, hogy lecsukjam az összes inkvizítort és selfvadászt. És küldjek levelet a királynak, mely szerint Nini-Well kiábrándult az intézményből, mely sokadjára vádaskodik alaptalanul helyi megbecsült emberek iránt. És ezentúl engedélyezze a korona, hogy a fekete boszorkányokat kizárólag csak a városunk védői tartóztathassák le!
Túl sok emberem veszett oda Össznépi visszaszerzésénél. Jól jön a városban minden éjszaka járőröző fegyveres. Csak ezért próbálom elintézni, hogy az egység megmaradjon.
*Feldúlt volt és vádlón nézett a másik férfira. Félreismerhetetlenül igazat mondott. Úgy tűnik a katona komoly bakinak könyveli el, hogy Nini-Well múltja ellenére Cris nem óvta meg a vezetőit a kihívástól, hogy újra boszorkányüldözést rendezzenek a soraikban.

A Katonát végighallgatva,egyre bonyolultabb a szövedék a felső vezetés és a boszorkányesetek között.
nem szívesen indítanék hajtóvadászatot ...de a bűnösök az igyzságszolgáltatás mögé bújnak..és ha fejek kellenek a vezetőknek....

-Engedje el a Társamat,kérem!...vigyen engem helyette!..annak fejében,hogy az összes selfvadászt és az embereimet szabadon engedik és minden vádpontot elejtik ellenük!..
Ha kell egy valaki,aki felelősségre vonhatnak...bármi is az igazságuk..akkor én legyek az akit elhurcolnak!
...a Társaim parancsot teljesítettek!..ők nem hibásak semmiben!
Maga is Katonaember...tudja mi a felellösség az emberei iránt!..kérem...eressze el a Társaimat!-néztem a szemébe a katonának,és teljesen megértettem a nézeteit.

/Bűn és Büntetés/


A parancsnoknak nem volt esélye meggyőzni Crist, hogy butaságot csinál. És így meg sem próbálta. Ha kint marad még irányíthatta volna az eseményeket. De magára vállalva minden bűnt még csak védekezni sem tud a bíróság előtt. Azzal csak azokat sodorná veszélybe, akiket épp meg akart menteni.
~Talán jobb is így. Ha ő áll a dolgok mögött -és valószínűleg tudott róla-, akkor talán a nővel jobban szót lehet érteni, miután elengedtük. De nem tetszik nekem, hogy ez az utolsó esélyünk. Ha ő nem válik be, akkor még én is vigyázhatok, hogy meg ne égessem magam a boszorkányok égetése közben!~
*Hatija megkönnyebbült, hogy végül nem kerül a vádlottak padjára. De nem tetszett neki ez az egész. Ő és Cris is a tanácsos esetében csak azt vizsgálta, hogy érintett-e az előlük bujkáló méregkeverő varázslónő esetében. Nem volt elég politikai tapasztalata, hogy akár csak megsejtse, mennyire hallgat az igazságszolgáltatás erre felé a legbefolyásosabb családokra...
A férfi hamarosan láncra verve a tömlöcben várhatja, hogy milyen ítéletet szabnak ki rá ártatlanul.


/Köszönöm a játékot! Folytatás majd következik./

/A börtön ablakában.../





Hatija Zhorul komor arccal lépkedett a folyosón. Tűsarkú csizmája kopogott a kövön. Jobb szereti a saját fogvatartottjait jobb szereti meglátogatni. És Cris személyével sincs kifogása, csak a hellyel. A városőrség bázisa alatt méterekkel.
Két strázsa kíséri, egyik elől a másik hátul. De nem fogoly. Kezeit ékszerei díszítik, nem az intézménytől kölcsön kapott vas karperec. És önszántából jött, hogy beszéljen régi főnökével.
-Magunkra hagynának, kérem?
*Válasz nélkül fordultak sarkon a katonák és mentek el. Nem volt kedvükre, hogy ezek ketten akár össze is játszhatnak a szabaduláshoz és ez a gondolatuk tükröződött a viselkedésükön. Ám nem tagadták meg a kérést.
-Szia! Hogy vagy? Engem neveztek ki a helyedre, miután letartóztattak.
*Komoran vegyes szomorúsággal mondta. Majd elhallgatott, hogy az egykori bűnüldöző válaszolhasson. Szemei sajnálatot sugároztak.
-Nagyon hiányzik az élre egy jó vezető. Én ebben nem vagyok jó. A város emberei folyton fogják a kezemet. Ha kutakodok itt, ha kutakodok ott, akkor könnyen a sorsodra juthatok. Látom, ahogy megússzák a bűnöket, pedig lehet ott valami. De mindig azt mondom magamnak, hogy ha valaki olyan jön, aki az ő emberük, akkor senki nem lenne, aki figyelne a boszorkányokra.
De te mit tennél a helyemben? Így nem ugyan úgy futni hagyjuk őket?
*Hangján a kezdődő sírás érződött. Nagyon el volt keseredve.

/a börtön ablakában/




Hetek óta vagyok itt ,a rácsok között..
Bár nem követtem el semmit...és mégis inkább vállaltam a rabságot,minthogy Hatijának baja essen..
Némaságban telnek egyhangú napjaim..bár az őreim elég "engedékenyek"velem..mert valahol tudják és ismernek is engem,hogy valami tévedés okán tartanak itt engem..és a vádak amikkel illetnek..azok nem valósak..

Jó ideje "szolgálnak alattam"..így nem is értik miért vagyok itt...mert soha nem adtam olyanra sem parancsot..ami nem az igazság és a törvényünk ellen lenne..és ezt minden emberem nagyon jol tudja..
De most...szavak nélkül,némán néznek rám..és együttérzésüket adják velem kapcsolatban..de most más szelek fújnak..így hallgatásuk megérthető..
De azt tudom én is ,hogy ez a dolog csak koholt vádak miatt lett azzá,ami...és én is nagyon jol tudom,hogy ha a valódi igazság kiderül..akkor nem én vagyok itt..hanem az igazi bűnös..
Az őrök azért próbálnak észrevétlenül is "komfortosabbá"tenni az ittlétemet..és néha egy könyvet..gyertyát..és kis hazai kóstolót a disznóvágásból ,csempésznek be a kenyér és vizem mellé..

Igazából nem várom el tőlük..mert tudom hogy kockáztatnak miattam..de azért jólesik hogy jó szívvel vannak irányomban..
Soha nem voltam engedékeny..inkább szigorinak tartanak...de mégis tisztelettel és jó szívvel vannak irányomban..jó érzés ezt látnom..ha még ki sem mondom soha..

Aztán egyik reggel ismerős kopogást hallok a rácsok túloldaláról..Hatijá!

Ahogy közeledik..az arcára van írva minden..és a szavaiból is érzem a mérhetetlen szomorúságot..de igyekszem nem mutatni magamon ,hogy hogy vagyok..nem tetézném aggodalmát..így is sok teher nyomja szerintem a vállát.

-Szia..Hatijá!-mosolyodom rá,és hajolok meg üdvözlésképp felé..ahogy illik egy Hölgyet köszönteni.

A szavai hallatán kissé elszomorodom..mert látom rajta hogy nagy nehézségekkel kell szembenéznie...és az sem könnyit a helyzetén hogy megvan kötve a keze az intézkedések módszereire.  

-ne sírj...Hatijá!-mondom lágy hangon..igyekszem tartani magam hogy ne lépjek közelebb a rácsokhoz..nehogy ezzel "bajba "sodorjam Társamat.. Mert igaz,most is annak tartom..bármi is történt..
-sajnos a bürokrata rendszer nagyon összetett..ahogy az igazság is elbújva van a "szemünk" elöl-bólintottam.

-mindenek előtt nem tégy semmit..!..aki engem ide juttatott..az nagyon is engem akart..
Bár hozzáteszem nem végzett alapos munkát..mert a tények nem őt igazolják ..hanem minket.
Azért persze el kell ismernem hogy előre megfontolt szándékkal juttatott idáig. És ha a "megbízottam"visszaér a bizonyítékkal..akkor talán véget ér ez az egész..és megkapja minden bűnös a méltó jutalmát..
Lehet engem félreállítanak..vagy kivégeznek..de előbb-utóbb minden megoldódik..

Igyekeztem a lehető legnyugodtabb arcomat magamra "húzni",hogy a Társamat megnyugtassam amennyire csak lehet ilyen körülmények közt.

/A börtön ablakában.../





Hatija megnyugszik a férfi szavaira. Valamelyest. Kicsit megélénkül az arca, mikor megtudja, hogy Crisnek van terve.
-Ez remek! -suttogja- Ha bármiben segíthetek, kérlek szólj! Igazából én is egy terven dolgozom. A selfvadászokkal nem játszunk többé a törvények szerint. Aki boszorkány és megsejtjük, azt éjszaka elkapjuk és névtelen sírba temetjük.
De miben kell nyomozni, abban mi is segítünk. A csapatod még most is mögötted áll.
*Elszánt arccal néz a bebörtönzött ismerősére.

Hatija szavai jólestek..ahogy az is,hogy mellettem állnak..
Az elmúlt időben sok időm volt gondolkodni..és míg várom a híreket a kiküldött embereimtől.

A Nemes,akinek a Boszorka segített..az is valahol "áldozat",mert az utódja által lett zsarolva a feljebb lévő "nemesektől"..és igy akarják rávenni a Férfit,hogy hallgasson..
De mivel azt a részt felgöngyölítettük Hatijával..és megbizonyosodott a gyanú..így a Nemesember hamarosan ideérkezik hozzám...és tisztázodik pár részlet.
De arra is kell figyelnünk,hogy senki sem tudja azt hogy hogyan néz ki..és mikor érkezik.
Ha Hatijá fogadja..akkor sok bizonyítékot kap az ártatlanságomra. Ahogy a többi letartoztatott is tisztázódhat..ahogy bizonyosan hozza magával a bizonyítékokat..ahogy azt is tudom hogy nem ez a nemes a az egyetlen..még sokan vannak akiket megzsaroltak a felső körökben lévők..

-Hamarosan híreket és embereket várhatsz az üggyel kapcsolatban..és ahogy a napokban már megérkezik a küldöttség.  Kérlek..fogadd őket..majd mindent elmondd az az ember...-néztem a nőre kedvesen..
-Engem félreállítottak most.  De az igazságot nem lehet hosszabb ideig elhallgattatni..ahogy az ármányuk ..ki fog derülni.

/A börtön ablakában.../





Néhány nap múlva egy idegen keresi fel Crist a börtönben. Ruhájáról nem lehet megmondani elsőre, hogy nemes, kinek vannak szolgálói is. Szürke dísztelen köpenye és fakó barna pantallója tökéletesen bele illett a városi középréteg nem túl módos részébe.
Ám hamar bemutatkozik és ő az a hírneves és immáron a férfi számára is egy ideje ismert nemes, kinek és családja nevéhez az orkok elleni sok megvédett falu kapcsolódik. Ám bizonyítékot nem ad át. Idő közben meggondolta magát. És csak szomorú hírekről számol be.
A Kegyelmes Isten egyháza egyre nagyobb hatalomra tesz szert Braslovban és a Nini-Well környéki kisebb városokban is. Több itt élő nemes csatlakozott már hozzájuk és áttért a hitre. Ám a jó nép nem, csupán a harcoló kaszt vagyis a nemesség és a katonai tiszti kar van tisztában vele, hogy nem csak lelküket ápolják ott, hanem nagyon szorosan összetartanak. Akad még jó néhány vezető, ám Braslov körüli falvakban megszaporodott nagy erejű ork támadások félre tették a vallási vitát és segítőd is legfeljebb a biztonság helyreállása után gördítené tovább a szálakat.
-Többről van itt szó, kérem, mint ahogy maga azt látni véli. Oughwar újra elpofátlanodása kapóra jött a határszélen a hittérítőknek. Sokan attól félnek, hogy nem kapnak vagy nem időben segítséget az áttért katonáktól, nemesi családoktól. Csupán ez fűti most ideiglenesen a sikereiket.
Ám ez nem lesz hosszú életű. A hozzájuk hű katonák hamarabb is halhatnak a határon folyó harcokban. És amikor meggyöngülnek ezek az ilyet bárányok újra Astelathhoz rohannak majd és szerény véleményem szerint újra régi szertartásainkat fogják követni. Ennek az értelme nincs csapatnak nincsenek nagy kilátásai. A király is ezért ennyire türelmes velük szemben.
Ám az Ön vádlói egész biztosan nem Valora Moor és szemfényvesztése követői. Nini-Well mindig is biztonságos és erős városnak számított. És legendás hírű a lakosság istenek iránti közönye. Itt nem tudnak megerősödni. És bár egy nemesnek sok eszköze van megkeseríteni egy itteni hivatalnok életét, ám inkább kereshető a probléma valamelyik nyomozásában. Vagy egy nemes ellen próbált meg bizonyítékot szerezni vagy valamelyik befolyásos úr ellen. És ezt nem nézték jó szemmel.
*Tisztább képet ugyan kapott, de eszközöket nem a kijutásra. Ám legalább megtudta a viszály okát a nemes és az őt fenyegetők között. Nem a főnemesek és a kisnemesség között folyik a harc, hiszen ez az ember is a főnemességhez tartozik. Komoly befolyással. A boszorkány pedig csak eszköz volt arra, hogy egy szekta hite megtagadására kényszerítse. Ám amit ő lát, az csak egy pontról nézett igazság. És szavaiba saját -a régi- hagyományokhoz való elkötelezettsége is vegyül. Észak Bivalya végvár szinte teljes lakossága áttért. Az ott állomásozó helyőrség a főpapnő feltétlen híve. Nehéz ma még elképzelni, hogy pusztán a harci szerencse fordulásával ennek vége legyen.
Ráadásul tényleg nincs itt semmi hatalmuk. Először azt kell átgondolnia, hogy kinek a behozatalát rendelte el Cris vagy valamelyik beosztottja nem sokkal az előtt, hogy letartóztatták volna?