A nemes szavai inkább elkeserítettek mint megnyugvást hoztak.
Egyre nyakatekertebb a szövevényes szála a nyomozásunknak..és most megint falakba ütközünk..

Hatijá is biztosan rájött ,hogy nem olyan fekete-fehér minden..
Ahogy az sem nyilvánvaló még,hogy ez a történet a napokban rendeződjön..
Bizonyára ráléptünk pár tyúkszemre..és ezért most inkább minden követ megmozgatva akarják fedezni magukat.
A bizonyíték akkor is létezik..csak foggal-körömmel ragaszkodnak annak eltüntetésével..

Miután megköszöntem a Várúrnak ,hogy eljött és elmondta a dolgokat..lesz most miről gondolkodnom..
Kimerültem ültem le a szalmazsákomra..és onnantól kezdve járt az agyam...

/A börtön ablakában.../


Az elkövetkezendő időkben a rab egyre borúsabb híreket kap. A határon az ork támadások nem csak ideiglenesek. Hiába vonta össze seregét Asthelath a fosztogatások és falvak elpusztításának megállítására, minden eddiginél nagyobb támadást kapott az emberek királysága és Braslov elesett. Maga az uralkodóról azt rebesgetik a csatában megsérülve kénytelen volt visszavonulni az ellen elől és a Nini-Wellhez azért még mindig elég közel fekvő települést feldúlták az agyarasok.
Mondani sem kell, hogy ez mély nyugtalansággal töltött el mindenkit és a nemes bizonyítékai még inkább késtek csak. És csak az idő növekszik, amit arra fordíthat, hogy gondolkodjon azon, kinek a letartóztatását nem szabadott lett volna elrendelnie az inkvizitoroknak?
-Pszt!
*Egyik este valaki a börtön ablakához lopakodott és megpróbálta felébreszteni álmából. Nem sok eszköze van rá, hiszen rácsok zárják el a hősünket a külvilágtól. Csak a hang tud átjutni rajta, mely felhívhatja az őrök figyelmét is.
Egy csuklyás, sötét alak, ki két ló mellett áll és egy kötélt szorongat.
-Ezt tekerje a rácsok köré! -nyújtja be a vas rudak között.

A Nemes távozása után eléggé magamba roskadtam..
Bár tudom,hogy nem mindent mondott most el nekem,mert tudja,hogy a falnak is füle van..de mégis elkeserítő volt hallgatni a szavait..
Aztán jócskán elcsendesedett minden,és a Hold is feljött az égre ,mikor neszt halottam az ablakrácsok felöl.

-Hogy mi?-suttogva kérdeztem...de aztán megértettem amit akar...
Kiszakítani a rácsot ,hogy megszöktessen...

Valahol az elveim ellen van mindez...de aztán mégis a józan ész diadalmaskodott.

Körbetekertem a kötelet a rácsokon,és vártam...

/A börtön ablakában.../





A férfi jól sejti, hogy mi készülődik. És hamar hozzá tekeri a rácsokhoz. A csuklyás pedig a ló nyergéhez. És elkezdi meghajtani. A jószág egy ideig csak erőlködik és lábaival topogva próbál magának jó helyzetet találni, hogy előre tudjon menni, ám sem a kötél sem a vas nem engedi.
Majd egyszer csak kiszakad a helyéről és Crisnek szabad az út kifelé. És a zajra felfigyelő őrök elől futhat a frissen visszanyert szabadságáért. Pár saroknyira bele rohannak...
-Cris, végre sikerült! Már előkészítettem mindent. El kell hagynod a várost és odakint meghúznod magad valahol. -Hatija vár téged és ahogy van időd megnézni a kiszabadítódat és a többi rád váró alakot, a régi csapatod arcai elevenednek meg.
Ám túlzás lenne azt állítani, hogy mindent előkészítettek. Kb idáig mindent. A városőrök keresni fognak és megduplázzák az őrséget a kapuknál is. És követni fogják a nyomaidat a falakon belül.

Lassan enged a rács az börtönablakomon..és egy reccsenéssel kiszakad a falból..

Igyekszem hamar kijutni..és ahogy a megmentőimre pillantok,ismerős arcok néznek rám..
-Köszi ,Fiúk!-nyujtottam a kezem feléjük,és egy kedves köszönöm mosollyal nézek rájuk.
-Majd...és...-kezdtem volna de most nincs idő..

A tanácsot megfogadva a lovat ellkértem és iramodtam is a kapuk felé ahol már vártak az embereim....
És nagyon is igyekeztem,mert tudom,hogy csk 10 percem van talán,míg felfedeznek..
A Kapu közelébe érve laeszálltam a lóról,és elbújtam egy épület takarása mögé..és a szememmel kerestem a Társamat..

/A börtön ablakában.../


Nem tudni, hogy kit várt Cris társaként, de nincs ott. A rács kiszakadása már így is felkeltette az őrök figyelmét az első pillanatban és megindult az erősítés a kapuk irányába. Ahogy a kereső-kutató egységek is.
A ló elkérése életet menthet most. Hiszen ilyeneken sietnek az újabb strázsák a kapukhoz. Ahogy kinéz a férfi a ház mögül, láthatja, hogy még nem érkeztek meg. A kapu éjszakára így is be van zárva. És két őr vigyázza.
Döntenie kell, hogy mi tévő legyen, hiszen Hatija kiszabadította, de a városból ki nem tudta vinni. Ha véletlenül bármi összeköti a szökéssel, elveszti az állását minimum és így a városban nem marad aki segíthetne később.
Dönthet úgy, hogy elrejtőzik és nappal fog kimenni, amikor nagy a forgalom és sok a lehetőség. Ám dönthet úgy, hogy megpróbálja most a kijutást, amikor még nem érkezett meg a megkettőzése a rendre vigyázóknak.

A ház oldalába lapulva figyeltem a kaput..de senki sem volt ott..
Egy kis ideig várakoztam...de aztán döntésre kell jutnom..kevés az időm!

Az őrséget hamarosan megduplázzák..és akkor már nem csak kettő őr az,akit ki kell cseleznem..

A háznál körbenézek,és egy nyitott ablakot vettem észre...és körbenéztem az ablakból..ha nem látok senkit és nincs mozgás,akkor bemászom rajta..de ha van bent valaki,akkor továbbmegyek az árnyékok takarásában...
És keresek valami búvóhelyet..

/A börtön ablakában.../


Cris könnyedén beugrik a ház ablakán. Odabent nincs senki. A félhomályban pótolhatja az alvása kimaradt részét. Még ha ezt meg is teszi, nem fenyegeti egyelőre semmi, az utána küldött emberek csak a nyomait kutatják.
Reggel kocsi zörgésre ébred fel. Már ha elaludt és nem mással töltötte az éjszakát. Egy szénás szekér fordul be a a város kapuján. Hamarosan az ő ablaka alatt halad el.
Vár még vagy cselekszik?

Miután belestem az ablakon,és nem láttam mozgást sem..ugy döntöttem,hogy bemászva húzom meg magam..
Aztán amint körbenéztem,és megbizonyosodtam ,hogy nincs itthon senki,a pincébe mentem elbújni,hogy ha esetleg visszatérnének a háziak,akkor egérutat nyerve esetleg megléphetek..mert a pinceablak az utcára néz,és bármikor kereket is oldhatok,ha úgy alakulna..

Jó pár órát gubbaszthattam a sarokban,míg egyszercsak elnyomot az álom..és mikor kinyitottam a szemem az utca zajára,azt hittem,hogy napokig aludtam...de aztán odaosonva az ablakhoz egy szekeret láttam meg..é cselekednem kellett..
Vagy most...vagy soha..

ahogy csak tudtam halkan kimásztam az ablakon,és felmásztam a szekér alá..
Próbáltam megkapaszkodni alatta,és reméltem csak,hogy egy kis szerencse az oldalamra áll..
Aztán elindult a szekér velem együtt..és most a várakozás jön..

/A börtön ablakában.../


Cris elbújik a szekéren és nagy szerencséje van, mert az utcákon kanyargás után, ahol néhány helyre új abrakot vitt a gazda, hamarosan kikanyarodik még mindig elegendő szénával hátul, hogy a férfit ne vegyék észre az őrök.
Az új piac mellett, ahol majd találkozni kell embereivel, most nyüzsög a vásár. Rengeteg a katona és a civil is. Éjszakára várhatóan kiürül. Ám érdemes megvárnia, míg hosszan elhaladnak mellette és csak utána bújnia elő alkalmi fuvarjából.

Erősen kapaszkodok a szekéren,és úgy látszik ,hogy az abrakos,egész nap járja a várost..bár ez most jól jön nekem..
A Piacra érve a forgatag elég nagy,és az őrség is...így meglapulva várom az alkalmat..

Amint elcsendesedik a környék,és lassit a szekér..óvatosan körbenézve leszállok onnan egy szeméthalom közelében,ahol keresek magamnak valami köppenyfélének valót ,mint a kéregetők..és porral bekenem az arcom és a kezem,mint aki zarándokúton van..

~már csak egy botot kell találnom..hogy hiteles legyen a "zarándokutam"...és a közelgő esti félhomály is talán szerencsémre lesz..~

/A börtön ablakában.../


Az új piactér a városon kívül van. Ám napközben forgalmas. Amióta Hatija és Cris felakasztotta a szentély előtt a visszafojtott boszorkányokat, ahol régen a piac volt, át kellett költöztetni a szag miatt. És a szűk sikátorok és zsúfolt város mellett sokkal célravezetőbbnek tűnt a falakon kívül kinevezni egyet.
Az est leszálltával, amikor a kapuk becsukódtak és mindenki már hazament sokkal csendesebb a hely. Ám hirtelen ott sétálva észreveszi, hogy nincs egyedül. Néhány selfvadászt felismert az árnyékban meghúzódó alakok között. De a 10-ből 8-at nem.
Ha beszélget velük hamar kiderül, hogy új egysége lesznek. Az inkvizítor hivatalának szolgálók a megbízható derékhad, de mint rájött, a társnője hatalomhoz jutva új embereket toborzott. És mindenre elszántak, hogy bírósági eljárás nélkül kivégzik azokat, akikről biztosan tudják, hogy boszorkányok vagy ártanak az embereknek.
Se lepisszegések a hatalmasoktól, se törvényekkel gúzsba kötött kéz.

Tovább folytatom a"zarándokutam"..kiadva magam messziről jött hívőnek..
Meglapulva várom,hogy elmenjenek a selfvadászok..bár a csapatból kettőt felismertem..de úgy döntöttem nem hívom fel magamra a figyelmet..
Inkább megvárva hogy elmenjenek..kereket oldok.

Ahogy jobban fülelek a beszédjükre..egy két mondat megüti a fülem..és kissé meglepettem nézek magam elé..
Lehajtott fejjel és piszkos arccal bámulom a földet..mint a többi kéregető ,akik nappal  a templom közelébe alamizsnát kéregetnek,éjjelre viszont egy kis zugban húzzák meg maguk az erdő szélén a Piac mögött.
Én is ugy teszek mint a többi nincstelen..és jol összehúzva magam egy sötétebb bemélyedésnél..ahol nem láthatnak meg,arra várva hogy elcsendesedjen a környék..és tisztuljon az erdő felé az út.

Kicsit szomorúan nézek az egykori embereim után..mert hát..valljuk be..nagyon szerettem a hivatásom..és most,hogy megmentsem Hatijá életét..kénytelen voltam magamra vállalni olyasmit amit nem követtem el..
De ,hogy az embereimet is "lecserélte"...az sok mindent elárult most..és ez szomorúsággal tölt el..
De ahogy lenni szokott..mindig van kiút!..és ha be tudom bizonyítani az ártatlanságom és az igazi bűnöst előállítani..vagy bűnösöket..akkor majd egy napon visszatérek.
De most minél hamarabb ki kell jutnom a város körzetéből..és kellő távolságba lenni innen.

Ahogy igy jártak a gondolataim..egyszer csak bevillant a nemes ,aki ellátogatott hozzám..talán ő segíthet..
Meg kell találnom azt akitől ez elindult..és abban biztos vagyok hogy sokkal többet tud..mint amit elmondott..

De mindenekelőtt új nevet kell találnom magamnak..vagyis kitalálnom..mert az enyém egyenlő a halállal...most jelenleg..

Igyekeztem az erdőbe mélyebben jutni..és Imádkozni a Mindenhatóhoz..hogy találjak egy kunyhót..és benne kedves embereket..akik legalább vizet adnak nekem..

Elcsigázottan és kimerülten barangoltam..kerülve minden alakot..csak az hajt előre hogy eljussak ahhoz a nemeshez..és beszéljek vele...
De most nem Cristofer néven mutatkozom be...hanem Alexander.. ...Alexander Woller.

/köszönöm a játékot én is./

/A börtön ablakában.../


Cris nem csapódik oda a két ismerőshöz és társaságához. Ám feléledt benne a gyanú, hogy akiben a legjobban megbízott, az nem olyan körültekintő és igazságot kereső inkvizítor-asszony, mint amilyen ő volt. Már látja, hogy az ő elmozdításával így is nagy változások mentek végbe.
Megvárja míg a sötétbe meghúzódó csapat odább áll és csak ez után folytatja vándorútját. Immáron nem támaszkodhat senkire, de legalább senki bűnéért nem kell többé vállalnia a felelősséget. Egyedül indul el és tapasztalja meg mennyire segítőkészek az emberek. És álnéven keresi a bizonyítékokat neve tisztára mosásáért.
De ez már egy másik mese.


/Köszönöm a játékot!/

/Valora Moor/



Braslov utcáin egy kisebb társaság vonul végig. Élükön egy fegyvertelen nővel. A járókelők vagy épp lovasok, akik mellett elhaladnak unottan néznek el mellettük alig egy-egy pillantást vesztegetve rájuk.
Itt még nem övezi a hölgyet olyan mély tisztelet, mint Bivaly végvárában. A helyiek nem is tartják túl fontosnak, hogy figyelemmel kövessék az új vallások sorsát. Már a régi is túl sok volt számukra. Így nem akadt senki, aki felismerné a Kegyelmes Isten egyházának legfőbb vezetőjét.
Ám Valora sem tud mindent a városiakról, hogy ide merészkedett. A tanácsadói felkészítették őt valamennyire, hiszen tudja jól, hogy réges-régen egy inkvizítort a nép haragja kergetett el, mikor boszorkánysággal vádolt meg egyre több nőt, köztük a Szűz Nővérek jósnőit is. Eme hölgyek nem adták magukat könnyen, a bíróság előtt saját bíráikra bizonyították, hogy a városi tanácsosok feleségei épp úgy tudományosan elfogadott, hogy a démonokkal üzérkedik és varázslatokat használ gonosz, önző céllal, mint saját szervezetük bármelyik tagjára áll ez. Persze, csak ha az őket perbe fogók tudományos téziseit elfogadják.
NO, NEM FOGADTÁK EL! A népharag, melyet az ártatlanul megvádolt gyengébbik nem korbácsolt futásra késztette a király emberét és azt a néhány segítőjét, akik tűz által öltek volna meg még több ártatlant. És ez megnyugtathatná a kisasszonyt, aki maga is szokta az emberek megtévesztésére használni természetfölötti képességeit.
Még arról is tudott, hogy nem rég visszatért a városba a mágiával visszaélők után nyomozó királyi hatóság. És az évekig kihasználatlan szentélyt foglalták el főhadiszállásnak. És bár nem ölt mostanában egyszer sem tömeges méreteket a nyomozásuk, azért adódtak elvétve kivégzések.
Ám amiről nem tudtak, így nem szóltak neki, hogy amikor megérkeztek a főtérre, hogy beszéljenek a templom rendelkezésre bocsátása ügyével, hiszen terjeszteni szeretnék az igét, ahogy az épületnek eredeti rendeltetése, akasztófára fellógatott vasketreceket pillant meg Moor kisasszony. Szám szerint tízet. És a rácsok mögött félig eloszlott csontvázak. Egy-egy táblával mellékelve.

"VÍZI HULLÁK
ÍGY JÁR MINDEN BOSZORKÁNY!"

Észak-Bivalyban is van egy nem rég odaköltözött inkvizítor hivatal. És csak rajta áll, milyen kapcsolatot ápolt velük eddig. Ha nem táplált ellenséges érzelmeket, akkor távol tartotta magát a vezetője attól, hogy kegyedet ártó varázslással vádolja. És befolyása növekedésével egyre inkább partner is lehetett nem túl jelentős ellenszegülő személyek láb alól elrakásában. Nem tudatosan, ám jól kiismerhetted, hogy az ártatlan polgárok tanúvallomása jelenti eme állami szerv munkájának legfőbb alapját. Azt pedig bármelyik varga felesége ellen lehet keríteni...
Ám a szent hely kapujával szemben szembesülsz vele, hogy a hatalmasok előtt meghunyászkodni látszó hivatal Nini-Wellben sokkal inkább ad a maga tekintélyére. És jobb lesz csínján bánni az isteni csodákkal!

Néhány fegyveres is van a téren, embereid egyike amikor szól nekik, hogy vezessenek az inkvizítorhoz, az készségesen bevezet és egy nő szobájába léptek.




/Rád bízom, milyen szavakkal próbálod előadni, hogy kéred az épületet, ha megengedik, akkor távozzanak! /

Kiegészítés
Végtelenek- templomőrség
A Végtelenek, olyan harci tudással rendelkező személyek, akik életüket a Kegyelem Istenének áldozták fel. Ide tartoznak azok az elemi mágusok is, akiket kiskoruktól kezdve neveltek a vallásra.A hívők és a Kegy Kápolnái biztonságát őrzik, évente egyszer megjelennek az Irgalom ünnepélyén. A végtelenek közvetlen felettesei a Miseror-ok. Csakis ők és a Kántor parancsolhatnak nekik.

Az utamra nem mást hívtam el, mint a Végteleneket. Hangzatos név, nemde? De valljuk be az ő kiképzésük kegyetlen és embertelen, nem átlagos harcosok, egy katona tíz átlagossal ér fel.   A nevet és a kiképzést persze én magam találtam ki, mi volt a cél?  Olyan embereket nevelni, akik engedelmesek, érzelemmentesek, és nagyon ügyes harcosok.
Nini-Well egy város vallás nélkül, a tanácsadóim felvilágosítottak az itteni helyzetről. Fantasztikus lesz!
Ilyen vészterhes időkben, mikor a király mással törődik, akár fegyveresen is könnyű lesz elfoglalni a várost. Ám először kezdjük a diplomáciával. Egy templom kellene nekünk.
Mikor odaérünk, elolvasom a feliratot. Nevető vigyor jelenik meg az arcomon. Ostobák!
A templom előtt fegyveres őrök állnak.

- Mi akadálya lehet, hogy egy békés vallás bekerüljön a templomba?

Kérdezem nyájasan, majd a katonák felvilágosítanak, hogy beszélnem kell valakivel a templom ügyében. Egy inkvizítorhoz kísérnek.

- Áldás néked, inkvizítor.

Köszönök, majd folytatom.

- Tudja, miért jöttem?

Kérdezem a nőt. A felvilágosításban szerepelt, hogy a hivatal sokat ad saját tekintélyének növelésére...ezt kell alapul vennem.

/Valora Moor/





A nő kedvességet erőltetett az arcára egy mosoly-félével. És felállva egy kicsit székéből jobb kezével intett, hogy szabad a szék az asztal másik végében.
-Jó napot neked is! Hatijá vagyok, a város főinkvizítora. Igen, az őr amikor bejelentette, említette, hogy valami szentélyt szeretne kapni a városban. De nem igazán értem, hogy nekem mi lenne ebben a dolgom. Mi is csak azért vagyunk itt, mert a városháza jobb híján ezt bocsátotta rendelkezésünkre.
Ügye megérti, kedvesem, hogy nem adhatom át Önnek, ami nem a mi tulajdonunk. És a mi elhelyezésünket sem lehet másként megoldani. Ha akarja, írhatok egy kérvényt a polgármester úrnak, hogy az egyik irodát a vallásuk képviselőjének átadhassuk.
Úgy gondolom, ennek nem lesz akadálya és elférünk mi ketten.
*Hangjából cseng a boldogságod, hogy nem neki kell döntenie. Egy jól kerekített nem a válasz összefoglalója, ám vezetői tapasztalatlanságát jelzi, hogy egy kis kaput kinyitott számodra, miközben titeket egyetlen kis szobába elhelyezett volna.
A polgármester. Elfogadhatod az ajánlatát és ezzel egy papnak elegendő helyet biztosítasz. Szemnek ideális és ki-be járkálhat az inkvizítorok főhadiszállásán. Ám ha kellő ambíciód van egy igazi templomra, ahol több igehirdetővel berendezkedsz, akkor élned kell az akaratlan elszólásával és inkább személyesen beszélned a polgármesterrel.
Nem lesz nehéz megtalálnod a városházát, ha utóbbi mellett döntesz. És akkor a város atyára bízod a döntést, hogy kifúrhatod-e ezt a kellemetlen hölgyet innen és átpakolják egy számukra biztosított másik épületbe vagy ha nem találod el a gyöngéjét Nini-Well igazi vezetőjének, akkor központ nélkül is maradhatsz a városban.
Minden esetre ha az utóbbit választod, akkor egyik végtelen figyelmeztet téged a városháza felé menet, hogy valaki a főtértől követ titeket lopva.

A fejemmel biccentek és elfoglalok egy széket. A nő arról beszél nekem, hogy nem tud az ügyben hivatalosan eljárni a polgármesterrel kell beszélnem. Ám, biztos vagyok benne, hogy őt is meg kell győznöm valahogy, még ha formálisan nem is adhat engedélyt.

- Kedvesem, maga hívő?

Teszem fel a kérdést.

- Én az vagyok. Remélem megértethetem Önnel miért olyan fontos itt lennünk, egy igazi templomban. Beszélni fogok a polgármesterrel is, ám előtte úgy érzem ebbe a döntésbe egy sokkal hatalmasabb személyt, önt is bele kellene vonni. Hisz milyen nagy és áldozatos munkával irányítja a várost. Pont ez az amit a vallásomban olyan nagyra becsülök, a rend és a fegyelem. Nem holmi ugrabugráló szemfényvesztő vakarcsok vagyunk mi. Oh nem. Mi sokkal nagyobb istenhez imádkozunk.

Kicsi hatásszünet.

- A könyörület mindenkinek jár,nemcsak a gazdagok és nemesek, de ugyanúgy a közemberek sajátja is. De vajon ki adhat feloldozást a mai világban bűneink alól? Egy hivatali személy? Nem, bizonyára nem. Mondja kedvesem, nincs valami ami nyomja a lelkét és nem tud túllépni rajta? Szinte már emészti a belsőjét? Akár hiszi, akár nem az én istenem segíthet magának.
Nem kételkedem benne ön reális személy, és a materiális javakban hisz, de ugyanakkor innen is megközelíthető a dolog. Gondolja csak el, ha a vallásunk utat tör magának a városban, szépen lassan betölti az utcákat a rend és az erkölcs.

Gondolkodom egy kicsit.

- Régen hallottam egy mottót a városról. Nini-Well tévelygők és megtérők városa. Jelenleg a bűn szennyezi ezeket az utcákat, ami ellen ön is harcol. Had segítsek, az ön hatalma és az én vallásom térde kényszeríti a bűnös lelkeket.Az új neve lehetne Nini-Well a megtért város

/Valora Moor/





A középkorú nő csak mosolyra húzza a száját a kántorasszony első kérdésén. Pont ő lenne itt a hívő?
-Kedvesem, nekem a hivatali munkám tiltja, hogy a bűnnel való megbékélést és megbocsátás bármilyen formáját alkalmazzam. Ám az nem zavar, ha valaki az egyik egyházhoz csatlakozik, hogy enyhítse bűntudatát.
De a bűn elleni harcban együtt tudunk, sőt(!), szívesen is együtt dolgozom Önnel. Ha jól értem, a vallásuk legfőbb célja, hogy megnyugodjon az, aki mondjuk nem tett eleget a bejelentési kötelezettségének, ha sötét mágiára vagy szimplán hétköznapi törvénytelenségekre derült fény valamelyik távolabbi ismerősével kapcsolatban.
Vajon valódi megnyugvást tud ígérni Ön és egyháza, ha közben azt látja, hogy mennyi ilyen ember nem kapja meg a büntetését? Talán néhány bűnös lelkén én is tudok segíteni. Maguk kifaggatják a híveiket, hogy kinek van vaj a fején és ha nem az egyházuk tagja, akkor annak a mocskos bűn elkövetőjének úgy sem ígértek megváltást, amíg meg nem tér. Mi meg kezelésbe vesszük ezeket a hitetleneket vagy máshitüeket, és az önök bárányának gyötrődő lelke is jobban megnyugszik, ha azt hiszi, nem ő vezette rá a Janira a hatóságokat, de mégis elkapják a gazembereket.
Nos, ha ebben benne van, akkor én magam is támogatni fogom, hogy meghonosodjon a vallásuk Nini-Wellben.
*Úgy tűnik az asszony legalább annyira ki akar használni... mint ahogy ha ügyes vagy, kihasználhatod őt. Szemei egész végig vizslattak téged és lélektükre egy nem túl érzelgős nőt sugall. Az ő szakmájában nem is csoda, sokkal nagyobb kivétel, hogy az ő nemének egyik példánya vállal olyan kíméletlen döntéseket, amiket az eljárásaik és kihallgatásaik megkívánnak.

A nő elregéli szíve óhaját. Milyen bájos. Érzem rajta, nő létére bizonyára nehezen küzdötte fel magát a ranglétrán és a tisztségét is tekintéllyel kell megőriznie. Engedek az akaratának, bár még nem is sejti, de a hivatalának hamarosan véget vetek, talán ő lesz az első akit feláldozok Nini-Well oltárán...

- Köszönöm asszonyom. Most pedig a formalitások végett beszéllek a polgármester úrral.

A kezemet nyújtom a nő felé, megvárom míg a közelembe jön majd a homlokához emelem a kezem. A következő szavakat mosolyogva és természetesen mondom.

- Legyen áldás magán!

Flammae Globus, gondolok a varázsigére a másodperc töredéke alatt, a következő pillanatban pedig koncentrált erőmet a nő fején alkalmazom. A kezem beteríti az arcát így a tűzlabda elégeti a fejét. A tűzlabdát addig tartom fenn, míg a nő arca teljesen el nem ég és meg nem hal. A varázsige egyszerű.
A nőt fizikálisan is le kell szorítanom, bár amint belélegzi a tüdeje a tüzet, meghal, de mégis felkészülök, ha kapálózna.Előkapom a kis tőrömet és megpróbálom a szívébe döfni.

Ha sikerült megölnöm a nőt, gyorsan kell cselekednem. Kiszólok az egyik szolgálómnak, hogy hívassa ide a polgármestert, mert beszélni szeretne vele az inkvizítor és én.
Majd szorosan behajtom az ajtót magam mögött és a hullát a székébe ültetem és várok míg megjön a polgármester.

/Valora Moor/





Az inkvizítorasszony elégedetten mosolygott, ahogy közelebb lépett. A megbeszélés nyertesének érezte magát, még ha azt is gondolta, hogy a főpapnő sem járt rosszul. Egy templom megszerzéséért áldozatokat kell hozni... vagy kockáztatni.
Hatija feje hamarosan főtt, és nem csak a sok gondtól. Gyanútlanul azt hitte, ez valami vallásos üdvözlési és jókívánság forma. Bár a varázslónőnek legalább halkan suttogva ki kellett ejtenie a szavakat, hiszen az elemi mágusok enélkül nem tudnak varázsolni, de abban a pillanatban hatalmas hőhullám szaladt végig áldozata fején, miközben Valora kezei szintén lángokban álltak. Ám neki nem ártott saját varázslata.
Egy másodperc alatt feketére izzik a szerencsétlenül járt hivatalnok feje és ha tovább szorongatja, az egész teste is elizzik. Groteszk látvány, ahogy a hullával a székben várja a polgármestert.
-Elnézést! -mondja az elsőként belépő alak, miután oldalra fordulva kiadta gyomra tartalmát- Nem szoktam meg ezt a tárgyalási stílust.
Ám nincs ellenemre. Miben segíthetek kiskegyednek? Említették a vadászok, hogy a szentély ügyébe keres valaki, de nem mondták, hogy siessek, mielőtt megölnék egymást. -mosoly jelenik meg a szája szélén, de tekintete azért még mindig tükrözi a barbárság lenézését. Majd a nő holttestével szemben az asztalhoz lép.
-Nem én voltam, bár ennek most már nincs jelentősége. De nem kellett volna a tanácsos feleségét boszorkánysággal vádolni. Túl sokat akadékoskodott Ön abban, hogy ki vesz mérgeket és mi célból. Meg kellett volna elégednie a boszorkányok vízbefojtásával.
*Nagy szerencséd van. Még a legfelsőbb körök sem idomították magukhoz ezt a nyughatatlan asszonyt. Aki nem igazán tisztelte Nini-Well hagyományait. Nem egy boszorkányper volt már a városban, de ha valaki befolyásos családokat vagy szervezeteket kezdett vádolni, örülhetett ha el tudott futni.
Most pedig te készülsz egy újabb megbecsült szervezetet felépíteni a tévelygők és megtérők városában. Sok sikert kíván hozzá a mesélő, a templomod már megvan. És amíg megéteted magad a város atyákkal, addig sok érdeklődő figyelmét felkelti a vallásod.
Amiről nem tudhatsz, a vallás elhagyása főként a Szűz Nővérek tevékenysége miatt volt, akiknek oszló tetemét odakint láttad. A lakosság babonásabb része immáron hozzád fordul versenytárs hiányában.


/Köszönöm a játékot és gratulálok! Most pedig eldöntheted, hogy az általunk megbeszélt sorozat újabb részébe kezdjünk bele vagy Fáwennel történetét szeretnéd és a miénket halasszuk kissé. /

/Flint/




Az egykori tolvaj fölé a bástyát megkerülve hirtelen tornyosul a kanyarodó fal mögül felbukkanva új mestere. Már legalább két hete, hogy a középkorú zsoldossal járja az országot, ám idáig lovagi erkölcsről többet kellett tanulnia, mint a kardforgatásról. Ízig-vérig romantikus lélek volt a maestro. Ám ebben a napokban elkerülte kettejüket a munka. Csupán egy hölgyet kísértek el útjára, hátha szembe jön közben valami megbízás. Vagy néhány meggondolatlan útonálló hulláját kifoszthatják.
-Na, mit sikerült összehoznom? -kérdezte fülig vigyorral.
*A hölgyet épp lepasszolták, a tanítója eleddig elment egy órája azzal, hogy a tavernába kíséri a nőt. Flint pedig várja meg őt itt. És most bukkant fel csak.
-A hadsereg. Továbbra is tanítani foglak esténként, de a seregből találkoztam néhány fickóval, akik segítségével beszerveztem magunkat. Mit szólsz? Jó nők, biztos kereset, lényegében nincs meló. Pont azt csinálhatjuk egész életünkben, amit legjobban szeretünk.

Lehet, hogy nem is volt olyan jó csere otthagyni a mogorva mestert és egy vándorló és nagyot mondó mesterre cserélni, aki nem elég, hogy holmi lovagi erkölcsökkel tömte tele a fejem, még a lábam is lejártam mellette.
De persze ez azért jóval mozgalmasabb élet volt, mint a háznál fát aprítani, de ezért megfordult a fejemben, hogy lehet fel kéne adnom kardforgató terveimet, ha ennyire az istenek sem pártolnak ebben, hogy legalább jó tanítót kaphatnék.
Most unalmamban éppen egy husánggal csépeltem egy fát, amikor visszatért Rengar mester, aki elkísérte védelmünk tárgyát, egy úrihölgyet a fogadóba és nagyon reméltem, hogy elég pénzzel tért vissza ahhoz, hogy megtömjük a hasunkat.
- A sereg? – csuklottam egyet. – Szerintem engem fel sem vennének, ráadásul ott állítólag vasfegyelem van, meg …..meg…..
Egész életemben ódzkodtam az egyenruhásoktól és valamiért ők sem szíveltek engem, így elég nehezen képzeltem el magam a soraikban.

/Flint/




A kölyök már lázasan készül, hogy bele vesse magát a tanulásba, ám választott pótszakmája csak nem akarja sehogy sem elkényeztetni. És még csak vastagabb sem lett az erszénye a nőtől elválva az oktatónak, csak a kedve tűnik meglepően boldognak.
-Ne nyavalyogj! Én már jelentkeztem és szóltam, hogy lesz velem egy ifjú is. Nem fognak rögtön a darálóba dobni, ne félj! Először jól kiképeznek. És addigra megizmosodsz, a kezed is ügyesebb lesz. És nem csak a fákkal fogsz tudni elbánni.
*Úgy tűnik nagyon magabiztos, ami Filnt betoborozhatóságát illeti. És kellően bohém most is, hogy a gyerek viszolygását az egyenruhától figyelmen kívül hagyja. Nyakán pedig egy titokzatos vörös folt lett hirtelen felfedezhető, ahogy kigombolt gallérját a Sors fintorából épp most libbentette meg a szél.

Sajnos nem elég, hogy egy ilyen váratlan hírrel tér vissza, de még azt sem látom, hogy a több napos megerőltető munkánkat megfizették volna, mert a férfi erszénye továbbra is olyan lapos, mint amikor elment. Nem nehéz ezt gyakorlott szememmel megállapítani.
Ráadásul teljesen boldog attól, hogy sikerült minket felvetetnie a seregbe, így nem veszi észre, hogy én nem túlságosan osztozom az érzéseiben. Bár………
Talán részben igaza van…….kapunk ételt-italt és kvártélyt,,,,, úgy hallottam jó a zsold is és ha ő nem is, de valakit csak találok ott aki megtanít vívni!
Na meg hol lennék nagyobb biztonságban, mint ott, amíg kellően megszedem magam a hivatásom által.
- Ez csak miattad van, mert nem tanítottál meg többre. - morogtam és eldobtam a faágat messzire. - Mikor kell odamennünk? Addig ehetnénk valamit talán. - nézek rá reménykedve.