/Flint/




A mester csak felkacagott azon, hogy a kölyök máris a hasára gondol.
-Ne dühöngj! Nem könnyű mindent egy nap alatt megtanítani, amit egy férfinak tudnia kell. -megfordult és elindult visszafelé a kaszárnya irányába- Gyere! Nézzük meg! Biztos akad valami nekünk.
*A homályos válasz után egy nagy pocakú egyenruháshoz vezette segédjét. És hamar kiderült, hogy ő lenne a híres kapcsolat. És nem is akár milyen. A katonaság egyik toborzója vette rá a férfit arra, hogy felhagyjon szabad életével. És az eddig tartó úton pár mondatot kapott csak hősünk, de abból kiderült, hogy az életet eddig is könnyelműen vevő felnőtt társa ezt is egy izgalmas kaland kezdeteként látja.
-Ha éhesek vagytok, akkor üljünk be a kantinba és egy asztal mellett megbeszélhetjük a részleteket. A koszt ingyen van napi háromszor. A szállás pedig biztosított a laktanyában. A pénz tulajdonképen csak arra kell, hogy ha valamit meg szeretnétek venni magatoknak, akkor ne legyetek sose szűkébe.
-És ki lehet majd járni néha napján esténként a városba?
-Természetesen! De a fegyvereiteket mindig magatoknál kell tartani. Bármi történjék, a város és a haza védelmére mindig készen kell állnotok. Itt is vagyunk. Ez az étkezde. -mielőtt belépett volna, még egy másik, kisebb épületre mutatott- Az ott a mosoda. Oda adjátok le minden reggel a holnapi váltás ruhátokat. Egyenruhát elég hetente egyszer mosatni, az alatta lévő ruhát kötelező minden nap.
*A tápolóban széles választék volt babból. Vagyis lehetett egész tányérral kérni, fél tányérral és egészen kis adagot. De messze a legnépszerűbb az első variáció volt, ám dupla adag néven. A Mesélő eddig is kicsit széllelbélelt alaknak tartotta a tolvajt, de ha ezt mind megeszi, akkor nagyon az lesz. És közben a nagy darab vezetőjük tovább mondta a helyzetet.
-Fontos a pontosság. Reggel mindig időben itt legyetek, ha kimenőt akartok! A gyakorlaton el fogja mondani minden szakaszparancsnok, hogy mi a feladatotok. A kölyöknek külön tanulnia kell.

- Persze, persze, csak tudod Mester, az üres ígéretekkel is tele a padlás. – vágok vissza, mert egyszerűen nem értem mire fel ez a fene nagy jókedv, mit ígérhettek neki, amitől az egekben van a vidámsága. Valahogy én nem tudok egyelőre benne osztozni.
Azonban a hasammal lehetett mindig lekenyerezni. Ami nem is csoda, hiszen állandóan éhes voltam, az utca nem arról híres, hogy kövér és jóllakott kölykök rohangálnak ott és hiába éltem már többször is olyan helyen, ahol erre nem volt gondom, a szokást nehéz levetkőzni, hogy ott és annyit egyek, ahol és amennyit bírok.
- Hát jó! De most mondom, ha nem tetszik, akkor én meglépek. – mormogom az orrom alatt, de talán adhatok a férfinek egy esélyt. – De esküdj meg, hogy tanítasz minden nap!
Gyanakodva nézem a pohos katonát, bár az már jó jel, hogy ekkora hasat eresztett, éhezni biztos nem éhezik és elég készséges, amikor a mi hasunkról is van szó.
Míg a két felnőtt megtárgyalja a katona élet előnyeit – hátrányokról alig esett szó – addig én lapátolom befelé az ételt, nehogy kárba vesszen. A szelek kavarásáról ráérek majd később gondolkodni.
~ Tehát ki lehet menni a városba, ez jó! Van kaja, ruha, szállás.~
A mosoda is jól hangzott, bár fel nem tudtam fogni, mi a fenének kell minden nap tisztát venni, az csak kidörzsöli az ember bőrét. Nem baj, gondolom senki nem fog panaszkodni, ha az enyémet csak egy…..nem kéthetente vagy…..na majd meglátjuk mikor kell mosni.
Most, hogy tele a hasam, egészen barátságosan nézek a tisztre, egészen addig, míg a tanulásemlegetésére nem kerül sor.
- Hé…..milyen tanulás? Bár nem ártana a fegyvereket jobban megismernem az igaz, abban benne vagyok, na meg verekedni is megtanulnék szívesen. – sorolom a kívánságaimat.

/Flint/




A toborzó tiszt felkacagott és összeborzolta Flint haját.
-Tanulni fogsz azt is. Ám a seregben néhányan specialisták. Neked is egy különleges katona fajta tudását kell elsajátítanod annak minden csínjával együtt. Kaja után rögtön meg is mutatom.
*Ezzel ha mindenki jól lakott, a fegyverraktárba kísérte őket és a sarokban két fát vett elő. Hosszabb, 30 centis nyelén egy gümő ült. Leginkább egy egyszerű buzogányra emlékeztetett, ha Flint még nem látott ilyet. De világ járta emberként biztos egyből feltűnik neki és már vágja is, hogy mi az. Odanyújtja a katona a kezébe és baljával még a legalsó polc alatt turkál.
-Vedd el nyugodtan! Mindjárt meglesz. No, ez az, végre!
*Egy dobot húzott ki a polc alól. mely egyik szíja láthatóan nyakba akasztható, másik a derékon átköthető. Hamar egy csákó is előkerült a fejére vászonból.
-Te fogod a csatában adni a csapatodnak az ütemet. Sokat kell gyakorolnod.
-Látod kölyök? Igazi karriert futhatsz be itt. Máris te vagy a góré, aki megmondja, mikor lépünk és egyszerre kell ám. Máris az élre törtél.
*A gyerek zenei leckét kap ebéd után és este tanára lelép egy titokzatos helyre, mely még rejtélyesebb módon hasonló irányban van, mint az idáig kísért hölgy fogadója.

Már megint ez a hajborzolás! Idegesen kaptam el a fejem és legszívesebben a tiszt kezébe haraptam volna. Nem vagyok már kis taknyos, hogy ezt csinálják!
Azonban mind a kajára, mind a különleges szóra felcsillant a szemem és inkább csak az orrom alatt mormoltam el egy cifrát, amibe valószínűleg mg a toborzó is belepirult volna.
Nehezen mozdultam az evés után, de kíváncsi is voltam mit akar mutatni, mit tartogat nekem, aztán csak ott álltam a két ütővel a kezemben döbbenten.
Ezért aztán büntetlenül akasztotta rám a dobot és tette a fejemre a csákót, mert teljesen lebénultam egy-két perce.
- Ez ugye valami átkozott vicc? – hörögtem aztán, ahogy hang jött ki a torkomon.
Mesterem humorizálására csak villámló szemekkel meredtem rá.
Ha megmutatták a szállásunkat olyan erővel vágtam a sarokba a zeneszerszámot, hogy csak úgy döngött és duzzogva hevertem le.
Az oktatáson egyik fülemen be a másikon ki és azon gondolkoztam máris, hogy miként pattanok meg innen.
Mikor tanítom kiment a városba, talán nekem is lehetőségem van rá, azonban akkor lehet nem látnak többet.

A délután nagy részét dobolással töltötte az egykori enyveskezű. Ám ezek szerint nem telik bele nagy öröme. És ahogy eljön az éjszaka ígéretéhez híven meg is szökik. Kár lenne megállítani, ha most nem lép meg, akkor a következő napok valamelyikén. És az első hetekben úgy sem kapott volna kiképzést, noha később még egy kisdobosnak is meg kell tudnia védeni magát. És a zenei tanulmányai mellett egyre erősebb lett volna a fegyverforgatás.
Ám ismét új mester után néz, nem először ebben az évben. És a következő alak, aki megígéri neki, hogy a kard kezelésére oktatja, remélhetőleg elnyeri végre a tetszését. Különben lassan kifutunk a lehetőségekből.


/Köszönöm a játékot!/

/Atlantia/


Valora jobbkeze úgy döntött, hogy nem kísérli meg a rázós támadást a leigázott határszéli területek ellen. Ám minden lépése nem csak előnyökkel, de kockázatokkal is jár. Kisebb ork hordák tűntek fel ismét Bivaly védelme alatt álló falvakban fosztogatni. Így seregének felét vissza kellett fordítani, katonai vezetőik őrültségnek gondolnák, ha ilyen helyzetben teljesen védtelenül hagynák a várat. Bár mindig voltak az agyarasokkal harcok a határszélen, most is az állandó támadás alatt álló területeken folyik még csak a rablás, ám Braslov elvesztéséhez hozzá járult, hogy nem vették komolyan ezeket és nem is gondolták, hogy a megerősített falak ellen is támadást mernének indítani.

Ám így is jelentős a haderő, mely a szekta céljait igyekszik véghez vinni. És talán a legbölcsebb a városba való bevonulásánál először az ide küldött térítőikkel beszélni a szentélyben.
-Üdvözlöm, miseiror! Azt hiszem jó hírekkel szolgálhatok. Bár még kicsi a gyülekezett, de annál befolyásosabb. Örömmel mondhatom, hogy minden féle rábeszélés nélkül lelkesen jár a legtöbb ünnepségünkre és szertartásunkra a városőrség parancsnokán kívül a tanács minden tagja. És utóbbiak támogatásukat pénzben is kifejezik. Megszavaztak nekünk rendszeres évi juttatást, amiből gazdálkodhatunk.
Ám a városiak szívének meghódítására különleges utat kell bejárnunk, olyan érzésem van. Híveinknek nincsenek nagyobb bűnei, ha nagy ritkán áldoznak egy kisebb állatot, akkor a falánkság bűnére panaszkodnak a férfiak. A nők pedig léhaságra.
*Lenéz az ablakból és gyanakvó szemmel nézi a lent őrséget álló katonát. A tér Valora ittjárta óta teljesen átalakult. A boszorkányok tetemeit a szektára bízták, hogy méltó nyughelyet találjanak nekik. És a vásár is visszaköltözött ide, a központba. Az árusok között pedig boldog emberek sétálnak.
-Néhány öregasszony jósdát nyitott. És a tanácsnokok a kivégzések alatt üressé vált házakban adtak nekik új otthont. Bosszantó mondásuk, hogy hadd nyíljon a réten száz virág!
*Becsukta az ablakot és elhúzta a függönyt. Nem kell kihallatszódjon a válasz.
-Holnapra Draw követ is látogatást ígért. Remélem nem fog lebukni az emberek előtt, kitörne a botrány, ha egy éjtünde jelenne meg Nini-Wellben. Aggódom.

Atlantia

A csapat egy része jobbnak látta, hogyha visszatér Észak-Bivaly várát védeni, ugyanis egy kisebb ork csapat tűnt fel.
Miközben Nini-Well felé menetelünk azon töprengek, vajon miért volt ilyen fontos az éjtündéknek megtámadni Braslov városát. Hiszen úgyis tudták, ha visszaszerzik az emberek, az így is úgy is Astelath tulajdona lesz, nem pedig a királynőmé.

A katonákkal szépen csendesen a városba érünk, a felkészítem őket, hogyha jelt adok, akkor támadjanak. Egy terítő jön elém, aki megnyugtató híreket hozott. A város vezetése örömmel vette az akadályokat és áttért az egy igaz vallásra, csak a várőrség parancsnoka húzta a száját. A városi tanács még pénzel is honorál minket.
A változás érzékelhető, s ezek szerint egy dologba ütköztünk immár. Meglátogatom a várőrség parancsnokát. Az ő hűsége ahogy érzékelem még nem a miénk. Nos, erre egyszerű választ tudok adni, megölöm és jómagam veszem át a helyét, amíg nem találok megfelelő bizalmast. Így hát felkerekedem és meglátogatom a várőrség kapitányát, majd megölöm. A városi tanáccsal pedig kihirdetem, hogy új parancsnok lépett életbe. Persze nem kell tudnia a várőrség többi tagjának, hogy igazából már nem a király alattvalói....
Az éjtündével pedig személyesen beszéllek majd. A város határában várom másnap reggel és ha nincs rajta semmiféle lepel, megkérem rá, hogy vegyen fel egyet.
Vágjunk bele!

/Atlantia/

A kisasszony nagyon elégedetten hallgatja a beszámolót. És csak kevés, gyorsan kijavítható problémát lát. És nem is azért érkezett ide, hogy sokáig téritgessen. És baljóslatúan indul meg a tiszt szállása felé.
Magában már eltervezte, hogy miket akar a közeljövőben csinálni. És forognak az agykerekei. Az embereket és eseményeket külön-külön megítéli, hogy számukra előnyös vagy hátrányos. És ez alapján tervezi az elkövetkezendőt.
A katonák barakkjánál hamar beengedik, mikor megtudják, kicsoda és miért jött. Semmi gyanúsat nem találtak abban, hogy a legambiciózusabb vallás vezetője magán megbeszélést folytasson az rendre ügyelők fejével.
Két őr van az ajtóban, ahogy a tiszti szállásokon egy külön lakás bejáratán át lép be. És asztalától felállva mosolyogva köszönti a nőt.
-Üdvözlöm Atlantia kisasszony! Miben állhatok a rendelkezésére.
*Két ablak nyitva van, a falon vadász trófeák és fegyverek. Az íróasztal pedig papírokkal tele egy tintatartó és egy galamb toll társaságában. A katonai körletben egyetlen kapun át érkeztél, ami szögesdróttal van körbe kerítve. És elég sokan sétálgatnak az épületek között.

Atlantia

Útközben végigtekintek a városon és látom, hogyan épült be a dicső vallásunk az emberek életébe, hogyan költözik rend fegyelem és boldogság a mindennapjaikba. Ahmest isten könyörületét mindannyian érzik.
A célpontra érve könnyedén bejutok, csupán már azt kell átgondolnom, vajon mennyire hűségesen a férfi katonái, mekkora elégedetlenséget szülne a halála. Egy biztos, ha nem hódol be, meg kell halnia, nem várhatunk. A férfi a nevemen köszönt.
A környezet ideális képet nyújt, s ahogyan felmértem, a menekülés esélyeim is kicsik.

- Áldás néked!

Köszönök a vallásunk megszokott formáján.
Közelebb lépek a férfihez és ha megkínál hellyel ha nem az asztala előtt állva beszélgetek vele.

- Csupán nagyrabecsülésemet szeretném átadni magának, amiért ilyen hűen szolgálja kis városunkat Nini-Well-t.

Szünet, megvárom mit reagál, majd folytatom:

- Mindazonáltal, mint érzékelhette a város már régen elbukott erkölcsi mivoltában. Nini-Wellre sok mindent lehet mondani, de azt, hogy becsületes város, biztos nem. Már ne is haragudjék.
Azt látom, hogy Ön egy reális, a földi világban élő ember, ám mégis meg kell kérdeznem. Ön hisz valamiben?

Megvárom válaszát, majd folytatom:

- Tudja, én magam sem hittem sokáig. Sőt, kifejezetten pogány voltam. A mának éltem, és a bosszú hajtott. Ugyanakkor éreztem, hogy bűnös vagyok és rossz úton járok. Mígnem egy nap, valaki megbocsájtotta a vétkeim. Hallottam a város vezetése nem nézte sokáig jó szemmel, a különböző szekták és hasonló hókusz-pókuszok felbukkanását, ezzel természetesen egyetértek. Viszont, ha idővel megismeri a mi vallásunkat rájöhet, ez nem csupán egy idea. Ez nem csupán egy szekta, vagy valamiféle humbug. A mi istenünk erős és létezik. Ott él mindannyiunkban. Magában is. Csupán meg kell találnia...

Elhallgatok, majd egy ablakhoz sétálok. Remélem gyenge pontjára tapintok:

- Nézzen ki, nem látná szívesen, hogy egy nap ez a város biztonságos lesz? A falain belül a rend és fegyelem uralkodik majd. A gyermekek és asszonyok is biztonságban játszhatnak az utcákon, s a bűnösök már sehol sem lesznek. Oh, az én ideálom pontosan ez. Mit szól? Mihez lenne kedve?

/Atlantia/


Amíg a kaszárnyába értek, láthatta az üdvös változást. A városban teret nyert a vallásuk. Nem mindenki, de jó néhány emberben azért már feltámadt a kíváncsiság és egyre divatosabb lett ezt öltözködésükön is kifejezni.
-Üljön csak le, miben segíthetek?
*A tisztnek úgy tűnik nincs ellenérzése veled szemben. egy kis konyakot nyit és megkínál vele. Ha elfogadod, két üvegpohárba tölt az asztalon.
-Egészségünkre!
*Dicsérő szavaidra jó kedvre derül.*
-Ó, ez megtisztelő!
*Majd tovább fonod a szálakat.*
-Tudja Nini-Well nem jó és nem rossz. Legalább is ahogy én látom. Az emberek boldogulni szeretnének és élik kis világukat. És bár néha követnek el bűnöket, vajon ki nem(?), azért szeretni való kis közösség a miénk.
Ó, bocsánat! -kapja fel hirtelen a hangját- Természetesen nem magára gondoltam. Önök tiszteletre méltó és nagyra becsült emberek. Akik szent életet élnek. De az átlag emberek, tudja hogy van... Négy lába van a lónak, mégis megbotlik.
*Meglepődve hallja ezek után, hogy te valamikor bűnös életet éltél. És elmélyült, oda figyelő arcot vág közben.
-Hát ezt nem tudtam. És igazából igaza van. Katonaként én is nagyra értékelem a rendet és a fegyelmet. És Önöknek a polgármesternél is nagy befolyása van. Nagyra értékelem, hogy a céljaink közösek.
*Úgy tűnik nála is előnyt jelent az általános tisztelet, ami titeket övez. És ahogy a város vezetői hálásak voltak Valora Moornak, hogy magára vette az inkvizítornő eltemetését, úgy a városőrök legmagasabb rangú parancsnoka sem támaszt ez irányban kételyeket és nehezteléseket. Ráadásul a hirdetett célotok és eszméi is egybe csengnek elképzeléseivel a városról.

Atlantia

A városra jó hatással van a vallás, látszólag sokan érdekelődnek iránta. Itt az idő, hogy Nini-Well is a szabályok útjára lépjen...
A tiszt kedvesen fogad, ami elsőnek gyanúsnak tűnik, aztán később megértem, talán szimpátiát táplál irántunk.
A férfi erős bizalmat áraszt irányunkba, amit nagyon jól fogadok. Beszédében elismer minket, s úgy érzem hasonló céljaink vannak.
Mivel másra számítottam, ma az öldöklés elmarad, s úgy látszik utat nyert a hit.
Egy idővel majd e férfi is befogadja a vallásunkat.

- Nos, kapitány. Csak ennyit akartam. Látni akartam, hogy milyen vezető, de ahogy látom helyén van az esze és szíve. Ha eztán támogatást kér, számíthat a segítségünkre. A kapcsolatunk alapuljon a bizalmon, tiszteleten és elsősorban a barátságon.

Mosolyog a férfire kezemet nyújtva, s ha nem akar mást, elégedetten távozok. Köszönéskor ennyit mondok.

- Legyen áldás magán!

S visszamegyek a seregemhez. A főtérre baktatok, oda ahol a legtöbb az ember, majd a nép felé fordulok és valamiféle emelkedőre állok, hogy jobban lássanak. Megvárom míg összegyűl egy kisebb tömeg.

- Nini-Well polgárai! Ma bebizonyosodott, hogy a hitük fogja megmenteni az életüket. Legyen ezentúl áldás mindannyiukon. S kísérje életüket áldás, béke és megbocsájtás. Bocsássanak meg egymásnak régi vétkeikért és ültessék el egymásban a bizalom magjait, mert együtt elpusztíthatatlanok leszünk. Éljen soká Ahmest! Áldás rátok!

Mikor beszédemet elmondtam, a kisebb sereggel távozom a városból, s visszatérek Észak-Bivalyba, jelenteni a királynőmnek.

/Atlantia/


A városi katonák vezetője is hálás a beszélgetésért. Ám mielőtt épp elmennél, a felkínált segítséggel már élne is. És ha nem is rögtön terültek a kártyák, ám város és vidéke ellentétére derül általa fény.
-Örülnék, ha a látogatást kihasználva beszélne egy környékbeli gazdag családdal is. Páran panaszkodtak, hogy az itteni nemesség köreiben megosztottságot szül a régi és új vallás témája. És mivel egy befolyásos főnemesről van szó, a környékbeli falvakban is jobban terjedne a hitük, ha meggyőznék az elemek isteneiben hívőket, hogy vizsgálják felül a bigott álláspontjukat.
*A Mesélő nagyon szomorú, hogy csapataidat nem amortizálod a vérrontással. De a város falain túli hittérítéshez egy hasznos tanács a következő.
-Frans Banning őrvég gyakran helyteleníti az ősi hagyományoktól való elfordulást és azon a véleményen van, hogy Braslov eleste után és az orkok közvetlen szomszédaink lettek, rossz előjel azoktól az istenektől elfordulni, akik eddig védtek minket.
Ha meggyőzné őt, hogy Ahmest ugyan úgy segítséget nyújt nehéz időben, mint a természet erői, biztosan követné őt a parasztság is. És több kisebb nemesi család. Ám legyen tapintatos vele! A leánya nem régen egy boszorkány áldozatává vált és az inkvizítorok mentették meg, leleplezve nyomozásukkal, hogy mérgezte őt a banya.
Mi örömmel fogadtuk, hogy nincsenek újabb koholt vádak és perek. Ám ő hisz abban, hogy féltet gyermeke életét köszönheti a király rossz emlékű hivatalának.
*Rajtad áll, hogy megkockáztatod-e, hogy a vidéket is elkezdjétek meghódítani. Vagy megelégszetek egyelőre azzal a néhány kisnemessel, aki a nagy úr helytelenítése ellenére máris a ti oldalatokon áll. És inkább nyugalomban hagyjátok meggyökeresedni a vallásotokat Nini-Wellben és egy másik időpillanatban fordítani figyelmet a falvak tulajdonosainak, amikor már a polgárok szívében nem rendül meg a hit egy komolyabb belharc esetén sem.

Atlantia

A kapitány figyelmeztet arra, hogy van olyan, akiben kétség támadt a vallásunkat illetően. Mily nemes figyelmeztetés. Elemek Istenei, ugyan....értelmetlen vallás. Szinte már senki nem hisz benne.
Frans Banning őrvég, számíthat a látogatásomra. Nincs idő várni, muszáj meggyőznünk, s ha lehet minél előbb.
A beszédemet elmondom a főtéren, s hadseregem hazaküldöm, egymagam, s néhány jól képzett katonámmal indulok meglátogatni Banning őrvéget. Kezdődjék a diplomácia!

/Atlantia/





A kastély felé haladva a papnő és kísérete egy korábban beharangozott vendéggel találta szembe magát. És bizony a követ még most sem tanulta meg a diplomácia édes bongó nyelvét, nagy hiányossága nyers modora. Épp velük szembe, Nini-Well felé tartott volna.
-Ó, a drága hölgy! -mondta gúnyosan- Épp magát kerestem, hogy elmagyarázzon nekem valamit. Úgy tudom a haditerv szerint Braslov felé kellett volna menniük a katonáknak, hogy elfoglalják az orkoktól. Vajon mi indokolta ezt a kitérőt? És miért találkoztam velük hazafelé gyalogolva?
*Az éjtünde nem becsülte sokra egyetlen alattvalóját sem Valorának, azt az egyet kivéve, akit cselédként és ágyasként megkapott tőle. Nem tűntek a szemében többnek, mint Zevadar hatalmától félő emberek, akiket utasítgathat. És egyelőre a felső vezetői meg is erősítették ebbéli nézeteiben. Ám legutóbb arra biztatták, hogy avassák be a szekta fontosabb vezetőit a nagyobb műveletek közötti kapcsolatba, hogy az eddiginél hatékonyabbak lehessenek népük felhasználásában.
-Ön szerint miért áll érdekébe a katonai vezetésünknek megtámadni egy jelentősebb sereggel egy olyan települést, amely egy éve még nem is létezett? Csupán elszenesedett gerendák és üszkös falak voltak!
Az orkoknak céljuk volt az elfoglalással, mielőtt délre vonultak volna. És Astelath is fontos vereséget szenvedett, különben nem vezette volna oda serege legnagyobb részét. A város védelme gyenge, Tech javarészt a béketárgyalásokba fektette a bizalmát. Ám ha megtudja azt, hogy elfoglalták, Astelath nem mondhat le róla és az agyarasok visszafordulnak seregeikkel a déli hadjáratból.
Nini-Well nem fontos ebből a szempontból. Csupán két vár megtartására kellett volna koncentrálniuk, miközben Astelath és Tech seregei összecsapnak és egymást gyengítik. Több ezer kardforgatói halnak meg, mire a királynőd parancsot ad a meggyengült király területeinek elfoglalására.
De nem látszik túl rózsásnak a kapcsolatunk. És a mögöttem álló erők azt fontolgatják, hogy inkább elsöpörnek titeket és rabszolgává tesznek, ha már nem tudják hasznotokat venni. Tud valami érvet mondani, hogy ezt ne tegyék meg és megkíméljék a szánalmas életeteket?
*Hangjában nem a düh vagy a csalódottság, csupán a végtelen lenézés áradt. És Atlantiának most el kell döntenie, hogy akarja-e a megmagyarázást vagy csupán ideje lenne félre söpörni ezt a kényszerű szövetséget?
Bármelyiket választja, a siker és a kudarc nagyon vékony ösvény két oldala. És neki egyensúlyozni kell a hatalmasságok között.

Atlantia

Miközben menetelek, az jön szembe velem, akitől mindig tartottam egy sötét elf. Sokan nem tudják rólam, de mindig is vonzódtam ezekhez a lényekhez. Az erejük, a sötét bőrük és a hajuk, kéjes vonzalmat ébresztenek bennem. A lelketlenségük és szemük világa szinte őrjítő. Mikor az Első Lordot Braslovnál elnyargalni láttam, elgondoltam, milyen boldog lehet az az asszony, akit magáévá tehet. Sajnos ezen vágyaim csupán álom voltak, hol találkozhat egy ember egy ilyen kegyetlen és hideg lénnyel.
Ezek után nem tudom türtőztetni magam, mikor meglátom a hamuszürke bőrszínt és a kegyetlen tekintetet. Közömbösen válaszolok, de belül égek a vágytól...

- Áldás néked, éjtünde!

Gúnyos köszönésétől, csak még jobban feltámad bennem a szimpátia. Az éjtünde nem érti, miért tettük amit tettünk. Megmagyarázom neki, hideg közönye szinte kéjes gyönyörrel simogat.

-Nagy volt a túlerő, s nem rendelkeztünk elég katonával ahhoz, hogy az akció sikeres legyen, ezért ugyanott tartanánk, mint most. Valamint saját várunkat is védelmezni kellett. Ha mi meghaltunk volna, maguknak sem származna előnye belőle. Annyit elértünk viszont, hogy nincsenek várfalak.

Közelebb hajolok a férfihoz és a fülébe súgok, ha engedi.

- Kérem avasson be, hogyan folytatódjon a terv. Ha küldene erősítés elfoglalnánk a várat se perc alatt, ám akkor viszont Astelath kezdene el érdeklődni, ami nem tenne jót a szövetségünknek.

a hangom sokkal kéjesebbé válik a férfi fülének közelségétől.:

- Vigyázni kell a királlyal,nagyon beleüti az orrát mindenbe. Eléggé rossz rossz fiú...

Az utolsó szavakat szinte nyögve ejtem ki a számon. De visszafogom magam, nem értem vajon miért fogott így el a vágy.

/Atlantia/





Draw megilletődve figyeli a fejleményeket. A maga arrogáns módján le akarta tolni a papnőt és ezzel kipipálva Zevadar utasítását, ám... igen furcsán viselkedett a nő. Nem igazán szokta meg az emberi nemtől, hogy gerjedjenek a fajára.
~Vagy csak a királynő olyan tartózkodó tőlem? Végül ha belegondolunk az a cselédlány ágyasom sem tűnt túl boldogtalannak, hogy az én kedvemre kell tegyen. Lehet tényleg jó csábítót faragtak belőlem a boszorkányok ellen az iskolában.~
* Kenegette a máját a gondolat, hogy talán az előtte álló nő tetszését valóban felkeltette. Ám valamit válaszolnia kellett arra, hogy miért ragaszkodnak a támadáshoz.
-Braslovban jelenleg a szellemek felderítése alapján olyan ezer agyaras lehet. A felettesed az Első Lorddal csak egy tucat katonával csapott le váratlanul és annak pont az volt a lényege, hogy meggyengítsék a védőket annyira, hogy tízezer gyalogos simán eltudja söpörni.
Ha pár hónap alatt fel lehetett építeni azt a "várat", akkor szerintetek mennyi időbe kerül visszaépíteni a falat? A kérdés számunkra már csak az, hogy mire ezt megteszik a ti seregeitek kint lesznek avagy bent?
Ha akarod elkísérlek és megmutatom, hogy egymagam is pusztító tudok lenni. De kell a fele seregetek. És rajtam kívül más self nem tud részt venni, hiszen épp annak a seregnek a fogadására készülnek a törpök földjén, aki vissza fog hamarosan fordulni és nektek minden fegyveresre szükségetek lesz a két vár megtartására.
* Megpróbált felvágni azzal, hogy csatlakozik a kegyelmes isten seregéhez a támadásra és bemutat pár átkot. Ám nem tulajdonított a személyének túl nagy jelentőséget ez ügyben. Hiszen ha mágiában magasabb szinten állna, nyilván nem a kémképzőbe küldik, hanem a hadseregbe. A munka dandárját a központból kapott parancs szerint rábízzák ezen a fronton ezekre az emberekre.
Természetesen kapott valami halvány utalást idejövetele előtt, hogy az ork fősereg már a bomlás jeleit mutatja és Uráldur taktikája egyelőre eredményes. De ezt nem osztotta meg a támadástól ódzkodó szövetségeseikkel, nehogy kibújót találjanak ebben is.
Hiszen Draw már tud arról is, hogy ha most itt kudarcot vallana és nem sikerül Braslov bevétele, hogy egy nagy ember-ork öldöklés vegye kezdetét érte, akkor Észak-Bivaly elleni akcióval kárpótolná magát a hadúr az elvesztett bányája miatt.
-Astelath nem foghat gyanút, hogy az ötlet tőlünk származik. De ha azt látja, hogy visszavettétek a várost és várat, nem lesz bolond önként kivonulni és inkább vállal egy újabb véres csatát a megtartásáért.
* A férfi enyhe zavara a nő közeledése miatt ennek is betudható részben. Nem igazán akarta elárulni, hogy ők már a kudarcra is terveket szövögettek. És még nem is sejti Valora Moor sem, hogy ő a leginkább érdekelt, hogy az éjtündék elterelő terve sikeres legyen.

Atlantia


Az izmos fenevad könyörtelen és távolságtartó válaszokat ad. Mondanivalójába csupa rejtély és köd terül. Nehéz nem érezni, hogy az éjtünde Uráldur egy tervet szövöget a fejében, melyet nem oszt meg velünk, csupán részesei vagyunk annak. A kérdés csupán, hogy milyen szerepet töltünk be, vajon mi leszünk a feláldozható hadsereg?...Ki tudja, ha az éjtündék hatalomra történek, kelleni fog nekik is vezető az emberek földjére, akkor bizonyára a királynőm előnyben részesülne. Kissé csalódott bennünk Amonnal az utóbbi időben, csak rossz híreket hoztunk neki. Most megmutatom mire vagyok képes.
Legyőzöm magamban a vágyaimat, bár félek, hogyha az éjtünde hozzám ér, felnyögök.
Gondoljunk csak bele, kislány korom óta egy éjtündével akarok lenni, és hány alkalmam lesz még látni egy igazit. Mindenki azt mondta, hogy gonosz lények, de valahogy a csontomig szerelmes lettem beléjük. Ha ez a példány nem is olyan jóképű, várok és ki tudja, egyszer talán találok egy magamnak valót.

- Nos, egy kis időt kérek, míg összeszedem a hadsereget. Utána elkezdődhet Braslov ostroma és remélem örömet okozunk a vezetődnek.

Nehéz és kíméletlen csata lesz, talán nem is nyerünk, talán meghalok, de nem okozhatok csalódást sem az éjtündéknek, sem Valorának.
A nőt kíváncsivá tette az éjtünde mágiája ezért megkérte tartson velük.

[Valora Moor bejelentése]

A közleményt kitették minden piacra, köztérre, kocsmákba, eljuttatták mindenhova, ahol a Kegyelmes Isten egyházának hívői éltek, még Nini-Wellbe is.
_

Áldás néktek!

Az utóbbi időben sok hír keringett arról, hogy egyházunkat támadás érte és intrika. Jómagam is hallottam ezekről a pletykákról.

Amit igazolni tudok, hogy egy kedves térítőnk Szentkő Várába ment, elhozni azt a követ amely minket illet. A követet azonban nem fogadta más, csak undor kétely és elutasítás. A tündék a barátaink, ahogyan minden nép, ám a Szentkő várában lakó boszorkány, aki Kasszandra névre hallgat, megfertőzte az egyik tünde elméjét és arra kényszerítette, támadja meg szeretett térítőinket. Mi békésen próbálunk fellépni ezért katonáink nagy részét hazaküldtük, s csak egy kisebb csapat ment vissza. Ám őket soha többé nem láttuk, kegyetlen és gonosz módon lemészárolta őket a megfertőzött tünde Viridiel.
Népünk egy erős hívünket vesztette el, emlékezzünk rájuk szeretettel, s tudom ők már a Kegyelem asztalánál ülnek.

Mindazonáltal a boszorkány, Kasszandra egy magukat Égi istenek vallásának nevező pogány szektát hozott létre, ami bájosság kellemében tetszeleg és a megtévedt embereket mint egy ostromhajó igázza le.
Ezentúl ezek az emberek nem barátaink, Ahmest jelezte nekem, hogy az ÉGI ISTENEK VALLÁSÁNAK NEM JÁR KÖNYÖRÜLET!!!

Ezentúl minden férfi és nő, idős és fiatal, bárki, aki ezen vallások hívője, vagy rejteget ilyen embert az a mi ellenségünk, s azonnali kivégzés a jussa.
Kérlek titeket lányaim, fiaim, ha látjátok ezeket a rettenetes embereket, ne a félelem, hanem a lándzsa gyújtson szívetekben fényt és sújtsatok le rájuk könyörtelenül.
HALÁL AZ ÉGI ISTENEK VALLÁSÁRA!

Kérem most, hogy ennyi bajszerencse sújtott minket, legyetek erősek és bízzatok, hogy minden bűnös elnyeri méltó jutalmát!

Aki az alul megjelölt két személy valamelyikét látja, élve vagy holtan hozza szemem elé, s fizetsége nem csak aranyban de kegyekben is nagy lesz!

Ahmest kegyelmezzen nektek!


Valora Moor

/Atlantia/


Uráldur ezúttal még jól számolt. Viszályt kellett szítania az orkok és az emberek között. És elvonni előbbiek figyelmét arról a bányáról, melyet épp felszabadítani igyekeztek volna. És a szekta hadserege megindult Braslov felé, hogy a kirakós egy újabb szelete kerüljön a helyére.
Valora jobbkeze természetesen megkapja az időt, hogy csapatait rendbe szedje és felkészítse a meglepetésszerű támadásra. Még kezükre is játszott, hogy az agyarasok knuutja Astelath királlyal békét kötött és így kevés őrt hagytak hátra.
A harc rövid volt és véres. A hiányzó falrészen nehéz páncélba bújt ember katonák tömött sorai törtek be a leigázott városba és bár az orkok igyekeztek keményen ellenállni, ám túl kevesen voltak ahhoz, hogy mindenhol védekezzenek. A kéjrabszolgákként tartott embernők pedig a csata tetőpontján fellázadtak ellenük és örömmel üdvözölve a megmentőiket törtek csapatostól az addigra csak elszigetelten védekező foglyul ejtőik ellen.
Draw mindvégig ott bujkált az első sortól látó távolságban és bár semmi látványos mágiát nem produkált, az jól látszott, hogy beveti a trükkjeit az ellenség fojtogatására vagy őrületbe kergetésére. És mintha csak két csatabárddal a kezében egymaga aprította volna fel az ellent, olyan magabiztosan húzta közel a nőt a végén.
-No látod, ha a mi oldalunkon harcoltok, nem sok vereségben lesz részetek. A stratégáink gondosan választják ki a célpontokat és hamarosan az egész ember királyság a zászlótok alatt fog a királynőtöknek hódolni.
* Gond nélkül hazudott. Hiszen egyelőre a megszerzett földek védelme is épp elég gondot fog jelenteni. Ha közel bújik hozzá a papnő, akkor felbátorodik, hogy még tovább menjen és éjszaka ígéretekkel halmozza el egy kis gyöngédségért cserébe. Ám ha esetleg a harc hevében lenyugodott a nő és nem olyan kéjsóvár már, akkor aggodalmai hamar legyűrik még a diadal pillanatában is éjelfünket. Ritka ügyetlen a nők meghódításában és a megfelelő pillanat kiválasztásában, de azért úgy gondolja, hogy a város megszerzése jó alkalom.
Ám akár óvatosabb lesz hősnőnk ezzel a zevadarival akár megadja magát neki, másnap ridegen közli a terv további részét. Neki vissza kell utaznia Észak-Bivalyba, miközben a sereg ezen része Atlantiával itt kell maradjon. És minél hamarabb befoltozni a falat.
Hadmérnökei először sánc emelését tartják jónak, hogy más ne tudjon olyan könnyen áthatolni ott, ahogyan ők tették. De nem árt a környékben fát vágni és agyagot gyűjteni, hogy azzal egészítsék ki a leendő cölöpkerítést.
Kőfalat jóval időigényesebb lenne felhúzni, ráadásul szerzeményüket megvizsgálva hamar megállapítják, hogy igen korai volt Astelath részéről végvárnak kinevezni ezt a helyet. Se fellegvár, sem a civilektől elkerített belsővár. Csupán a lakosok házait elkerítő fal a fentebb említett földvár technikával. Komoly ostromgépeket nem sokáig képesek elviselni. Ráadásul a várárok is hiányzik.
-Nem csoda, hogy az orkok áttörtek. Ha Észak-Bivaly erődrendszeréhez akarnám hasonlítani, akkor a kastély... és a falu legutolsó putrija. Körülbelül annyi különbség van a kettő között.
* De vajon mit tesz Atlantia? Porrá égeti inkább a helyet és a felszabadított lakosokat átmenti a jól védhető Észak-Bivalyba? A fal és épületek teljes elpusztításával értéktelenné teheti stratégiailag. És bármikor visszavehetik, ha kedvük úgy tartja, hiszen nem lenne már mit visszaépíteni. Csupán a sík föld és néhány kőhalom maradna utánuk. És ő hamar a self után eredhet.
De dönthet úgy is, hogy elkezdi befoltozni a hiányosságokat, melyek az elmúlt hónapok csatáinak emlékét őrző sebek a védelmen. És mivel Nini-Well sincs messze, a két város támaszkodhatna egymásra a védelemben.

/Elarion/


Az erdei elfek király igen szép számú kíséretével együtt kerekedett útra, hogy csatlakozva egy másik uralkodóhoz együtt keressék fel Valora Moort és lombtündék számára egyre inkább bántó tüske szektáját. Még csak Nini-Well tornyait látják a távolból, mikor az előre küldött katonája telepatikusan veszi fel vele a kapcsolatot.
~Felség! Nem rég itt is jártak. Tízezer bivalyi gyalogos katona teljes harci páncélzatban. Az emberek szerint a szentélyüket keresték fel és egy papnő vezette őket. Utána egyedül elment a kaszárnyához és beszélt a városőrség parancsnokával. Utána áldást vagy valami hasonlót osztott a városra és lelkendezett.
Nem tudják biztosan, egyesek szerint visszaindultak, de mások szerint meg az orkok felé fordultak és Braslovot akarják megostromolni. Bármit is terveztek, jól láthatóan készülnek valamire. És a végvár hadserege is fejük búbjáig benne van odaát.
Viszont itt nem ismerik őket annyira, nehéz megbízható forrásokat találni. Talán ha én is beszélnék a parancsnokkal...~
* A távolból zászlók egész hada kezd felbukkanni lassan egy emelkedőn. Astelath lovagol az élen ötezer lovagjával. Ám felderítőid jól tudják, hiszen a növények már elfecsegték, hogy legalább ennyi nehéz vasba bújtatott gyalogos masírozik mögöttük. Úgy tűnik ő sem vette félvállról a vendégség gondolatát.
Jól tudja mennyire neheztelsz a főpapnőre a SzentKőnél történt támadásért. Ám sokkal jobban aggódik, hogy az összehozott tűzszünetet fel ne borítsa egy megfontolatlan végvár és a jelentős számú helyőrsége. Neki is vannak kósza hírei, hogy önállósították magukat, de vajon hol húzódik a korlátozott szabadság és a szigor közötti megfontolt határvonal? Meddig lehet engedni az elégedetlenkedőknek? És mikortól szül az arrogancia és a gőg még nagyobb ellenállást?
Egyelőre úgy tűnik számára, hogy nem történt semmi, amit vissza ne lehetne gyorsan csinálni. Pedig a háttérben már a bábuk mozognak és a játék régen elkezdődött.

Atlantia

A lény megengedte, hogy felkészüljünk. Üzentem Moor királynőnek, hogy hadba vonulunk. Bármi is esz a vége, Ahmest legyen velünk!
Miközben az seregvezetők szedik össze az embereket és csatasorba állítják egy kosza ötlet suhan át a fejemen.
Braslov vára felesleges, legalábbis felesleges bevenni, semmilyen katonai vagy stratégiai célt nem szolgál nekünk. Akkor bizonyára csak a sötét tündéknek lehet előnyére, de vajon miért?
Ha mi itt most veszítünk nem hiszem, hogy sokat számítana nekik. Akkor hát? Ennek bizonyára valamilyen más célja lesz. A kérdés csupán, ha értesül Astelath, hogy a vezetése nélkül visszavettük a várat, vajon mit mondjunk nekik? Mindegy, fel kell készítenem magam a harcra. Ha győzünk, megcsókolom a sötét elfet....
A stratégiai részleteket megbeszéltem az 5 szakaszvezető parancsnokkal. Majd vállvetve elindultunk a csatába. Mielőtt nekiindultunk volna:

- Áldás néktek!

-áldás néked, hangzott vissza a sok katona szájából, fegyelmezetten.

- Az orkok túl sok időt töltöttek már abban a városban ami a MIÉNK, embereké! A férfiakat lekaszabolták, a nőket meggyalázták. Nem tűrhetjük tovább, hogy tovább zsarnokoskodjanak felettünk. Épp elég vér folyt miattuk!
Tegyük meg a feleségünkért, férjünkért, gyermekeinkért. Tegyük meg a királynőért. Mindenért amiben hiszünk. Ma győzni fogunk!
AHMEST VELÜNK! RAJTAAA

Majd kardomat a magasba emelve, indulunk neki a várnak.
Sokáig tartott, de a katonáink elszántan küzdöttek, hajtotta őket a győzelem íze. Végül Ahmest segítségünkre küldte a meggyalázott nőket is, s a csata eldőlt. Győztünk. Miközben egy fiatalabb orknak vágtam ketté a fejét, hallottam, amint a távolból egy sikító nő azt kiáltotta: - Győzelem! Majd egy férfi hangja visszhangzott: - Győzelem!
Körbenéztem, valóban győztünk...
Néhány vágás után minden ork ki lett űzve a városból. A katonák örömüvöltésbe kezdtek, s mind együtt kiáltottuk az egy isten nevét.
A csata befejeztével áldozati misét tartottunk és meggyászoltuk szeretteinket. Mikor minden lecsendesült a sötét elf lépett oda hozzám, magához húzott, s ígéretemhez híven megcsókoltam.
Másnap parancsba adtam, hogy kezdjük meg a város megerősítését, ha leégetném nem érne semmit sem. Viszont felépítve valóban hasznunkra lehet.
Most már csak meg kell várnunk mi fog történni.

/Elarion/


A papnő jól ráérzett, hogy bizony a város elfoglalása igen fontos helyen szerepel a zevadari szövetségesek tervében. És nem leendő előnyök megadásáért akarják győzelemhez segíteni a szektát, hanem aktuális érdekeik szerint felhasználni őket.
Ám bármi vezette őket erre, a self terv egyelőre zavartalanul folyik. A város lerohanása gyors és emberek részéről kevés áldozattal járt. A felszabadított rabszolganők pedig ünnepelték az érkező katonákat. Ám kettőtök esti magánünneplése után baljóslatúan gyorsan lép le új szeretőd, mint a vámpír, aki retteg a napsütéstől. És jelenlétével nem is zavar téged, hogy Braslovot védhetővé rendezd be.
Ám a munka közben hirtelen szalad be hozzád az egyik alacsonyabb rangú tiszt. Megtudott egy apróságot.
-Úrnő! Át kéne gyorsan néznie az egyik kihallgatási jegyzőkönyvet. Most beszéltem egy lánnyal, aki azt mondja, hogy a férfiak nem haltak meg mind, hanem máshová vitték őket. Azt állítja, hogy a csata végén több volt a földön fekvő halott, mint a sebesült. Neki kellett első napokban bekötözni őket és valami faluba vitték, amit nem tudja, hogy hol van.
Képzett harcosokat toborozhatnánk, ha felderítő járőröket küldenénk és felszabadítanánk azt a települést is. És megkezdhetnénk a nők között is a toborzást. Egynémelyik igazi amazonként küzdött a fogva tartói ellen tegnap. De ez már csak az én magán véleményem.
* Neked valószínűleg nem kell elmondani, hogy a nemes hölgyek között is akadt nem egy, aki kardot fogott és bár erőben nem vehetik fel a versenyt a másik nemmel, de kellő ügyességgel megállják a helyüket.
Ám fontosabbnak tűnik elsőre az az információ, hogy miközben az orkok ágyasként használták az özvegyeket, a férfiakat a szántóföldre terelték dolgoztatni. Van földből épp elég Braslov körül. Ám neked kell döntened, hogy megosztod-e seregedet azzal, hogy kisebb csapatokat kiküldesz vagy inkább minimálisra csökkented a kijárást és minél több már meglévő katonát a falak mögött tartasz egy váratlan támadástól tartva.

Bárhogyan is döntesz, Draw váratlan üzenetet küld neked egy postagalambbal. A stílus pedig, ahogyan a dolgokat előadja, azt pedig csak te tudhatod megítélni. Tény, hogy éjtünde nyelvezete igen távoli a nemes hölgyeknek hódoló lovagokétól.


" Drága szerelmem!


Még mindig az eszembe jár a közösen eltöltött éjszaka. De aggódom kettőnkért. Most jött a hír, hogy az erdei elfek királya Észak-Bivaly felé tart. Szánalmas az egész, ahogy még mindig azon dühöng, hogy a váracskájában jártatok.
Tízezer katonát hoz magával. És csatlakozni fog talán hozzá Astelath kísérete is. Igyekszünk lerendezni őt, de azért vigyázz magadra és a megszerzett városra! Attól félek, hogy rá akar majd beszélni téged, hogy vonuljatok ki onnan, mielőtt még Valorával beszélne, de a királynőt is biztatom, hogy ne engedjen neki.
Amint újra találkozunk, igényt tartok egy újabb éjszakára.


Szerető kedvesed: Draw nagykövet"

// 16+ hozzászólásokat tartalmaz ///

Atlantia

Az éjtünde valamiért távozott. Vajon veszélyben lennénk? Nem tudom...
Felkelek elköltök egy fejadagot, amit nem lehet kiadós reggelinek nevezni, de takarékoskodni kell. Felöltözöm, majd teszek egy sétát a romok között. Megnézem milyen állapotban vannak az épületek, milyen az emberek kedve. Tegnap, sokkal nagyobbnak tűnt ez a város...m valahogy kisebbnek néz ki.
Még délelőtt megalkottuk a stratégiát a város újjáépítéséről, s magam felügyeltem a munkálatokat. Közben a többi vezetővel pedig átbeszéltük, milyen stratégiai helyzetünk van, jelenleg. Illetve kértem az informátorainkat, tudják meg a király mennyit tudott meg a dologból. Ezután egy újabb áldozati mise következett.
Hirtelen egy nem várt jelentést kaptam. Egy nem jót.
Egy jegyzőkönyvet nyomott a kezembe, majd miközben olvastam folytatta. Szerinte valahol még férfiak vannak, akiket harcra lehetne fogni....hmmm érdekes.

- Köszönöm. Értesítem a továbbiakról.

Majd elküldtem a tisztet. Miközben gondolkoztam, mi lesz a következő lépés egy újabb üzenet érkezett, kétszer kellett elolvasnom a megszólítást. Kissé elszégyelltem magam. Persze, tetszett a dolog, de persze azt hittem egy kicsit professzionálisabb ennél. Örülhetnék, hogy nem szukázott le....Minden esetre valóban igazak a hírek, amit róluk mondanak, sokáig bírják és a testük hőmérséklete is kicsit hidegebb a miénknél...pompás este volt...
Tovább olvasva a levelet viszont nem lett pompás kedvem.
Vajon most mit tegyek....
Álltam egy darabig szótlanul, majd letettem a levelet és egy székbe görnyedtem és gondolkoztam. Az a féreg Astelath, és az a büdös elf király....
Magamhoz hívattam a tiszteket és közöltem velük a híreket.

- Nos állítsanak össze egy kisebb felderítőcsapatot, akik a férfiak kutatására indulnak. Ha Astelath idejön állunk szolgálatára. Küldessenek galambot Moor királynőnek, informálják mielőbb.

Nem tudom mi lesz, de nem szeretnék az erdei elfekkel találkozni, még Astelathnál is jobban gyűlölöm őket.

Elarion

A várost felderítő elfek érdekes plakátokkal tértek vissza ami felhergelte haragomat a kegyelet istenének alatomos papnője irányába. Sereg megállt megvárom míg Astelath-ról információt kapok addig is felkészülök arra hogy a templomot kitakarítom egyszer és mindenkorra. Senki nem fenyegetheti büntetlenűl az alatvalóimat és nem tehet keresztbe a szövetségünknek. Addig is pár járört küldök a város körüli területekre, amíg valami mozgás nem lesz. Elsődlegesen a kifele tartó utazókat figyeltetem meg. Felállítom a sereget illetve táboort verünk ha elhuzódna ne érjen felkészületlenűl. Öszepakolni könyebb mint ki.