-Nos, valóban jobb lenne veletek mennem, de sajnos nincs szavam beengedni titeket a városba, azt csak a király teheti meg, és ráadásul lehet így is kapok a fejemre, hogy eljöttem....
Da azért szívesen megnézlek titeket!
Nem tudtam a hirtelen kedvességet hova tenni... az emberek akikkel találkoztam, nyílván nem a hivatalos berkekből, nem voltak kedvesek, sőt durvák és lenézőek voltak....
-Meghát Raydan nem itt van a szomszédban nektek nagyon nagy kitérő lenne ám, és nem bírnám, ha ennél jobban gond legyek....
Kezdtem valóban kellemetlenül érezni magam... elpirultam, nem értettem miért ilyen kedvesek.
-ismertek valami éttermet? hadd hívjalak titeket meg!

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Zene volt füleimnek, amiket hallottam.
-Nem vagyunk túl ismerősök a vendéglők terén. De ha a kocsikhoz érünk, összeüthetünk neked valamit ketten. Finoman tudunk főzni. Csak a hozzávalókat kellene a piacon megvenni. Nem tudom, mikor lesz pénzosztás, azt megvárjuk és megyünk.
* Nagyon jól tudom. Hiszen pont azért kezdtünk el kilincselni a vezetőknél, mert a porondmester bejelentette. Legalább is annak hiányát. De mégsem lett volna udvarias és érzékeny, ha egyből azt mondom, hogy egy csomó húst, zöldséget, fűszert és más egyebet kell venni, de cserében kiteszünk magunkért a tábortűz körül. Remélem nem veszi rossz néven a füllentést.
Ránézek nővéremre és utána Hellyre. Látszik rajtam, hogy már alig várom, hogy kicsit pénzt költhessek. Még ha nem is kapkodnánk el, alaposan megnéznénk hol a legolcsóbb és azokból is a minőségi darabokat kiválogatjuk, nem ám a tetejéről gyorsan kikapkodva a legkevésbé ízleteset.

//képen jobbra//

- Nekünk mindegy merre megyünk, gondolom arra is vannak települések, akik adnak némi pénzt egy kis szórakozásért. – intek nagyvonalúan.
Természetesen arra alapozok, hogy a majdnem mindenki kényszert érez egy iső után, hogy segítsen annak, akivel együtt utazik és mivel a szavai is azt tükrözik, hogy az út hosszú, ezért van időnk összebarátkozni, ott meg majd meglátjuk.
Láthatóan a törp lánynak nincs kőből a szíve.
- Gondolom vannak itt fogadók, de ahogy a húgom mondja, mi önellátók vagyunk és egyébként is meg kell etetnem a cicuskáimat, amihez a nemes úrasszony épp az előbb járult hozzá némi hússal. Szóval igen, irány a piac. De… - nézek Lieila-ra, - semmi felesleges vásárlás, csak szűken, ami kell.
Ismerem már a testvéremet, hogy időben figyelmeztessem.
- Imád vásárolni. – mondom a szememet forgatva Helly-nek.

-hát akkor legyen! irány a piac, persze én állok mindent! és nem baj ha költekeztek, végülis énis szoktam néha
bár a lányok úgy néz ki szegényebbek mint amit én eltudnék képzelni, erre a pár napra amíg velük vagyok segítenem kéne, persze nem vagyok aza nagy állatbarát, de azért nekik segíthetek valamennyit, ha az állataiknak nem is.
-és mit szeretnétek főzni, én valami szárnyasra gondoltam vagy sertésre...
Majd a piacra kiérve nem tudom megállni, hogy megnézzek minden portékát amit kínálnak, lassan is haladunk, még szinte semmit nem vettünk azalatt az egy-két óra alatt amióta itt vagyunk. Persze jó törp lévén a kovácsmunkákat fikázom, de a szép selymeket és textileket gyönyörködve nézem....

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Már elhagytátok Hiriont és pártfogó nélkül megpecsételődött sorsa, hogy kivégzik hamarosan. És sokkal érdekesebbnek tartja a Mesélő is a vásárlást.
-Szerintem egy jó birka pörkölt jó lesz szaftosan és krumpli körettel. Csak valami salátát is csinálhatnánk mellé, hogy ne csapja agyon a hasunkat a tömény. No nézzük! Kell venni tejfölt, kígyóuborkát...
* No, nem mintha az utolsó tanúskodást, a szembesítést ilyen könnyen megúsznánk, de ez legyen a legfőbb gondunk! Hamarosan elmehetünk és lógva hagyhatjuk a selfet. Hiszen ahogy nővéremnek is bólogatok, biztos van még Raydanig jó néhány nagyváros, ahol felléphetünk és talán még meg is unja a társaságunkat addigra. Bár remélem nem!
-Nézd csak! Egy ékszerész!
* Mutatok egy bronzból, rézből és egyéb olcsóbb fémekből készült árukkal megpakolt bódéra, ahol spirál alakban meg volt tekerve a legtöbb, de némelyik egymással összefonva és más egyéb nem túl csicsás, de azért érdekes és szép formába kidolgozva.

//képen jobbra//

Nem voltak olyan hiú reményeim, hogy ne kérdeznének még ki minket, mielőtt elmehetünk, bár én semmi rosszat nem tudtam volna és nem is akartam mondani a féltünde fiúra. Tette a dolgát és talán csak véletlen volt a gyilkossággal egyszerre való eltűnése. Nem úgy nézett ki, mint egy gyilkos.
Hiába figyelmeztettem a törpe nőt, kijelentette, hogy szabad a vásár és ez minden bizonnyal olaj volt a tűzre Leila-nál.
- Hát akkor csak győzze kifizetni! – vontam meg a vállam, aztán a vidáman csacsogó húgomra szóltam. – Ha sertést akar és csirkét a vendégünk, akkor azt főzök. Egy jó csirkepaprikás is legalább olyan jó, főleg egy jó finom sörrel leöblítve.
Már kezdtünk bevásárolni és nagyjából meg volt minden, kivéve a macskáimnak a hús, de ahhoz úgy is kellenek a fiúk segítségnek. Ekkor hallottam meg Leila felkiáltását és tudtam, hogy elvesztünk.
- Ajaj! Tudtam, hogy ez lesz! Leila ne húzd az időt, tudod, hogy a cicusoknak enni kell adni és Helly is éhes és fáradt.

Odamegyek a lányokkal a pulthoz és én is megnézem
-ááá, ezek olyan csúnyák, otthon jóval jobbakat csinálnak....inkább amott van egy selyemárus!
Húzom magam után Lolát és sietek oda velük a standhoz, persze ennivalóhoz még semmit nem vettünk meg, legnagyobb szerencsénkre, de már éppen készülünk soksok pénzt költeni egy másik árusnál, aztán meglátjuk lehet veszek magamnak valami szép ruhát, ami esetleg kevésbé durva mint a páncélom ami rajtam van.
-milyen szépek ezek a ruhák!

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Miközben az én érdeklődésemet elterelte néhány csillogó dolog, észre sem vettük Hellyvel, hogy nővérkém máris bevásárolt. Már csak fizetni kell, de azt épp nem nekünk. Ám türelmetlensége nem akadályoz meg minket abban, hogy ne hozzá menjünk először, hanem egy méter- és ruhaárushoz.
-Ó, milyen szép a színük! És fogd meg! -nyújtom oda törpe társnőnknek- Nagyon puha anyag, ez mennyibe kerül?
* Egy zöld selyem végre kérdezek ezzel rá, hátha meg tudom venni magamnak, hogy új fellépő ruhát varrattasak magamnak. Eközben akinél a pénzünk van épp egy ruhát néz ki magának. És oda fordulva nyugtázom.
-Próbáld fel azt a másikat is mellette! Nézzük hogy áll rajtad? Mind a kettő nagyon jó vágású.
* Igazán nem fogok ragaszkodni a birkához, ha vendégünk csirkét szeretne. Csak egy ötlet volt a részemről, hogy a bográcsunkba jobban állna. Ám talán jobb is a csirke, nem terheli meg annyira a hasunkat.

//képen jobbra//

Miközben a törp és a húgom nézelődtek, én azért intéztem a bevásárlást és a húst is lefoglaltam, amiért majd a cirkuszos fiúk eljönnek. Mivel mindenhol megemlítettem a nemes asszony nevét, így már könnyen kaptam hitelt, amit majd remélhetőleg ő ki is fizet.
Én nem voltam oda a ruhákért meg a divatért, így csak a háttérben mosolyodtam el a testvérem lelkesedésén és biztos voltam benne, hogy Leila hamar ráveszi a szép kelmék vásárlására a kíváncsi és elcsábult törp nőt.
- Lassan mennünk kéne, vagy ti maradhattok is, de nekem mennem kell, hogy megetessem a macskákat. – mondtam végül nekik és elindultam a cirkuszi kocsik felé.

-ohh ohh ohh ez is milyen szép!-fogtam meg egy másik selyem ruhát aminagyon megtetszett és már épp felpróbáltam volna amikor Lola közbeszólt, hogy indulnunk kéne.
Szomorúság volt az arcomon, de majd később visszajövök lehet meg is veszem majd.
-induljunk akkor-mondtam kicsit csalódottan és a lány után indultam, miután visszatettem a szép ruhákat és megfogtam csatabárdomat....

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Gyorsan magamhoz ölelem a tekercs selymet és oda szólok a tanácsosasszonynak.
-Ezt még gyorsan fizessük ki! Nem jönnék vissza érte, ha nem muszáj, mert a jó anyagot hamar elkapkodják.
* Ha nem rohan annyira nővérem után, akkor magammal viszem, ám ha ennek rendezését is inkább későbbre hagyja, akkor vagy ott kell hagyjam vagy ha gyorsan ráveszi a kereskedőt, hogy nála is hitelre vásárolhassunk, akkor a későbbi törlesztés ígéretével viszem szerzeményemet a cirkuszos kocsik felé.
Igen nagy a forgalom, sok tehetős katona is el akarja szórni a pénzét a kalmároknál, ám hamarosan megérkezünk nővéremmel -és immáron a törpe ismerősünkkel- közös kocsihoz, ahol Astelath testőrei várnak minket. Számíthattunk rájuk.
-Nem várhatnánk vele egy nagyon picit, amíg Lola megeteti a tigrist és a párducokat? Már nagyon éhesek és félek oda megy egy gyerek nézelődni, miközben nem vagyunk itt és a mancsával átkapja a ketrecen.
* Kicsit dramaturgízálom a helyzetet, nem szoktak balesetek történni -hol nem, de komolyabb már nagyon régen nem történt velünk- és így kicsikarni, hogy jóllakottan hagyhassuk itt testvérem kedvenceit. Számítok persze Hellyre is és ránézek, hogy befolyását latba veti-e a nemes ügyért?

//képen jobbra/

- Annyira azért nem kell rohannotok. – jeleztem Helly-nek, hogy még nyugodtan vásárolhat. – Leila is ismeri az utat és majd utánam jöttök. Bár, ne hagyja, hogy nagyon elszaladjon vele a ló, mert nem tudlak benneteket kiváltani, ha itt fognak zálogba. – kúszott egy vigyor az arcomra. – Úgy is el kell intéznem még a fiúkkal, hogy elhozzák a húst.
Míg én az igazgatóval elintézem, hogy elhozzák társaim a macskák élelmét, már húgomék is megérkeznek és együtt érünk a kocsinkhoz, ahol nem lepnek meg a váratlan vendégek.
Leila most is hamar feltalálja magát és máris közvetlenül csacsog a katonákkal, akikről nem hiszem, hogy ellent tudnának állni neki.
- Nem tart sokáig tiszt urak. – intek a macskák ketrece felé, ahonnan kissé dühös, dörmögő nyávogás hallatszik. – Mindjárt itt a hús és utána állunk rendelkezésükre, bár már mindent elmondtunk, amit tudunk. De ha ezen múlik, hogy elmehessünk végre, akkor essünk túl rajta minél előbb. A nagykövet asszony addig nyugodtan kényelembe helyezheti magát. – intek a kocsi felé.

Végülis, hogy megengedték hogy maradjunk vásároltunk pár ruhát és Leila vett magának anyagot is. Majd Lola után indultunk és szépen be is értünk a táborba, ott katonák voltak. Nem igazán értettem miért vannak itt, de inkább nem kérdezek rá, hagyom a lányokra hadd intézkedjenek...
-Menjetek nyugodtan majd én akkor megfőzök, mire visszaértek...
Enyit tudtam hozzátenni az eseményhez, nem akartam a politikába belefolyni itt.
Közben azért azon gondolkodtam az úrnő vajon mikor akarhat indulni a koronázásra, azt még úgysem láttam és megakartam nagyon nézni

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Én a magam nevében bólintottam a javaslatra.
-Nem fog addig tartani, hogy megfőzze a bográcsban. Hamar végzünk.
* A katona nyugtató szavai ellenére mi Lolával kitartottunk amellett, hogy a legegyszerűbbnek az tűnik, ha először megvárjuk a húst a cicáknak és az mindenképp legyen rendben. És addig persze lehet előkészületeket is tenni, én a magam részéről a hagyma szeletelésének álltam neki. Jó apróra vágtam, hogy ha véletlenül rosszra fordulna valami, akkor ne kelljen görcsölni a sírással. És a fiúk tényleg hamar jöttek is.
-Magadra hagyunk akkor? -kérdeztem Hellénát elköszönés előtt.
* Ha nem volt szükség ránk a továbbiakban, akkor nővéremmel elsétáltunk katonákkal körül véve egy sátorig, ahol szék háttámlájához kötözött kézzel ült az assassin. És a kihallgatását végző megkérdezte tőlünk.
-Ő volt az, akiről beszéltetek?
* Ha igennel válaszol, akkor Lola már el is mehet. Tőlem még fognak kérdezni egy keveset. Ám ha nem jól érthető igen a válasz, akkor őt is itt fogják tartani még egy kicsit.

//képen jobbra//

Meglepődve nézek a törp lányra, amikor felajánlja, hogy majd megfőz, mert nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen munkát is el tud végezni, de szerencsére a katonák annyira nem sietnek, főleg, amikor meghallják a nagymacskák morgását. Általában ez elég meggyőző, hogy mindenki azt kívánja, hogy jól lakottak legyenek.
Elég gyorsan megjárják a fiúk, így az őrök sem elégedetlenkedhetnek és közben Leila és Helly is bevethetik főzési tudományukat.
Mivel új társunk láthatóan igyekszik távol tartani magát, hogy beleavatkozzon a dolgunkba, így csak bólintok felé, hogy vigyázzon a bográcsra, aztán elmegyünk a katonákkal ahhoz a sátorhoz, ahová vezetnek minket.
Ott egy székhez kötözve ül Hirion, a félvér fiú. Nem lehetett könnyű helyzetben. Nem nagyon kell vizsgálódnom, hiszen már akkor felismertem, amikor elvitték előttem.
- Igen, ő itt Hirion a késdobálónk. – bólintottam, mert miért is tagadtam volna.
Bár engem már nem tartottak volna vissza, de nem akartam velük otthagyni a húgomat és ezt meg is mondom nekik, ha kell. Ha megyünk, akkor együtt megyünk.

- Látom rajtad nem hitted volna tudok főzni, de már elég rég megtanultam gondoskodni magamról, muszály volt.
Majd a hússal kezdtem foglalkozni, miközben Leila éppen a hagymát szeletelte, aztán a cicák meg is kapták a vacsijukat és a két lány elment, én a főzéssel foglalkoztam teljes erőmből, nem akartam hogy csalódjanak bennem. És lassan kész is lesz mire visszaérnek, már jó illatok fogják fogadni őket.

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Én már mennék, csak megerősítem testvérem szavait, amikor újra felteszik nekem a sokat hallott kérdést.
-Igen, ő az. Egészen biztos.
-És az előadáson látták a sötét elfet Astelath király közelébe menni?
-Amikor a színpadon voltunk, akkor nem. A ládában kellett mozognunk úgy, hogy a pengék ne vágjanak ketté minket. De a szünetben félre vonult magába és elég csendes, amolyan zárkózott volt. Félvér drow lenne?
-Nem. A tündék magabiztosan állítják, hogy teljesen éjtünde. Ehhez és a mérgekhez jobban értenek.
* Ijedten lépek kettőt hátra, így már sokkal veszélyesebbnek tűnik. Szerencsére nem sok kérdés van még hozzám sem és hamar elengednek. Azért örülök, hogy a katonákkal és főleg ezzel a született gyilkossal nem hagyott egyedül Lola.
Leila csak remélheti, hogy ennyi idő alatt nem lett kész az étel és még el sem kezdett rotyogni, mire visszaérnek...

//képen jobbra//

- Én a macskáimmal voltam, mert a műsorom utánuk következett, így nem láttam őt, de azt igen, hogy a királyt rengetegen vették körül, biztos feltűnt volna, ha odamegy hozzá egy ilyen fiú. – jegyzem meg, mert azt sem szeretném, ha ok nélkül fognának rá valamit. – És nem lehet, hogy pont azért menekült el, mert a gyilkos utáni kutatás felfedte volna a kilétét. Talán nem azért ment el, mert ő a gyilkos, hanem mert félt ettől. – vetettem fel, bár én is megdöbbenve néztem az éjelfet, még sosem láttam a fajtáját.
Mikor elbocsátottak minket, megfogtam a húgom vállát és húztam magam után, mert láttam, hogy megijedt.
- Gyere menjünk megnézni, hogy áll a paprikás, mert a végén a vendégünk megunja egyedül magát.
Ha visszaértünk, már messziről érezni a finom illatokat.
- Látom tényleg tudsz főzni. – dicsérem meg Helly-t.

-Ohh köszönöm, remélem az íze is tetszeni fog.... és meséljetek milyen volt, mieza az egész?
Azon gondolkodtam tudni azért nem árt mi folyik a háttérben, hamár itt vagyok, végülis egy jó nagykövet hírszerző is egyben ahogy hallottam
Mindeközben csak kevergettem a kaját kellemesen lassan....
-lassan kész van még öt perc kb.

MAjd miután késznek ítéltem az ételt szépen kértem a tányérjaikat és kitöltöttem nekik, majd magamnak is és enni kezdtem

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


A kérdező tiszt nagyon megvolt velünk elégedve. Vagy legalább is nem tartóztatott tovább. Az állatidomár szavait is csak egy bólintással tudomásul vette. Erősen érezhető volt rajta is, hogy ezeket már máskor is átvettétek.
Helly igazán kitett magáért és jó illatok lengték be hamar a mutatványosok kocsijai környékét.
-Ha véletlenül kiraknának a királyi tanácsosok közül, akkor megtartunk szakácsnak. -mondom mosolyogva és hamarosan ismerős arc közeledik. Azt hittem, hogy a húsról lesz szó továbbiakban is, de most már arról, ami a cicák gyomrában van. Ám ennél nagyobbat nem is tévedhettem.




A nő, kinek szavaiból az derült ki nem is olyan régen, hogy a kisherceget kívánja pártfogásba venni ezekben a válságos időkben, megérkezve azonnal a törpe lányhoz fordult.
-Holnap kora reggel indulunk a fővárosba a koronázási ceremóniára, ha megfelel Önnek nagykövetasszony.
* Jobb nem mindenkinek elmondani a címedet, mert úgy tűnik pár órán belül úgy is elfelejtik és egy másikat aggatnak rád. Vagy ki tudja? Lehet csak túl sok teendője volt a mai nap és még több van hátra, ezért kevert össze valaki mással.

//képen jobbra//

Helly igazán kitett magáért, nem is gondoltam volna, hogy tényleg megteszi ezt nekünk és még ráadásul nem is akármilyen paprikást rittyentett össze, legalább is az illata után ítélve, de hamarosan már az ízét is megtapasztalhatjuk.
- Azt hiszem Leila a fején találta a szöget, nagyon finom és máskor is szívesen kóstoljuk majd. Persze – tettem hozzá mosolyogva, - nem fogjuk elvárni, hogy ezt máskor is megtedd, hiszen a vendégünk vagy.
Miközben mindenki sokkal vidámabb volt most, hogy legalább pár napig rendeződni látszott a helyzetünk és finom étel is melegítette a gyomrunkat, egy ismerős alakot láttam közeledni.
Felálltam, ahogy a nemes asszony, ideiglenes mentorunk odaérkezett, hogy illendően köszöntsem.
- Óóóó, azt hittem Helléna…nagykövetasszony hazafelé indul, hiszen fel is ajánlottuk, hogy elkísérjük, de ha a Fővárosba megy…… - nézek rá kicsit értetlenkedve, bár ez az út talán még jövedelmezőbb is lehet, így nem nagyon van mit vesztenünk, ha megváltozik az útirány.

-ooo lányok, igazán kedvesek vagytok! Bár remélem azért nem kell új munkát találnom....
Majd én is mosolyogtam és jól esett a dícséretük, rég nem hallottam hasonló szavakat, majd megláttam egy közeledő fontos személyt és feláltam őt köszönteni:
-jó estét!
majd elmondta röviden miért jött kicsit felakadt a szemem és a mellettem álló lány szavai is kellemetlenül érintettek:
-Asszonyom, rendben reggeli indulás nekem tökéletes, de tanácsos vagyok, nem pedig nagykövet, bár azthiszem mondhatni hogy munkám része...
majd Lola felé fordultam:
-nos igen, kis kitérőt kell tennem arra és utána megyek haza, remélem nem baj, deha nem akartok velem tartani nincsen semmi baj
majd a nemes asszonyra néztem
-remélem nem okozok nagy bajt....

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Jó hangulatban telik a vacsora, amikor is a nemes hölgy váratlan bejelentést tesz. Legalább is kettőnk számára váratlan, de nem kellemetlen volt.
-Én még sosem láttam koronázást.
* Jelentettem ki vidám, mosolygós arccal, mint aki már bele is képzelte magát a szerepébe, hogy a frissen vett szövetből készült új ruhájában áll a főutca első sorában és egy fa palánk mögül integet az elvonuló új királynak.
~De milyen ostoba vagyok! Ha a nagykövettel megyünk, akkor ő biztos nem a városi vonulást fogja megnézni, hanem a templomban kitüntetett helyen lesz. Mi biztos nem jutunk be oda, de hogy ne érezze magát egyedül, legalább a hátsó sorba be kell ülnünk.
Életbevágó, hogy átgondoljam, hol találok olyan varrót, akit még az ünnepség hírének elterjedése előtt elkapok és elkészíttettem mindenki más előtt az ünneplő-fellépő kosztümömet.~
* Persze édes gondok voltak erre gondolni.
-De szívesen megnézem. És valószínűleg nem csak mi leszünk az egyetlen cirkusz, aki arra felé veszi most az irányt.

//képen jobbra//

Nincs oda a címekért a törp ezt meg kell állapítanom, de legalább nem tiltakozik az ellen, hogy vele tartsunk és ez már jó jel.
Igaz, nem kell senki hozzájárulása, hogy a Főváros felé induljunk, most már valószínűleg nem vagyunk maradásra kárhoztatva, hiszen elfogták a feltételezett gyilkost.
- Egyikünk sem látott! – erősítettem meg húgom szavait. – És még a herceget sem láttuk soha, már rég jártunk a Fővárosba. Örömmel kísérünk el és addig is élvezheted kocsink kényelmét.
Az, hogy más mutatványosok is élnek a lehetőséggel, biztosra veszem, de ha ezzel a nemes asszonnyal és a tanácsos asszonnyal megyünk, biztos előnyösebb helyzetbe kerülhetünk.
- Mikorra készüljünk el? – nézek az említettekre.

-Hát akkor reggel indulunk ha nem tévedek, és körülbelül milyen hosszú az út?
Kérdeztem meg az egyértelmű ám számomra mégis fontos kérdést, hiszen még sosem jártam arrafele.
-egyébként én sem láttam még koronázást, a mi királyunk régóta a trónján van, és még sokáig ott is lesz! Nagyon jó uralkodó ő.
közben ha a nemesasszony valami információt adna még őt nézem figyelmesen, de már fejben az új ruhámon jár az eszem amit ma vettem, hiszen alkalmas lehet nekem is a megjelenésre a neves eseményen.