Értetlenül nézek a papra. Nem hallja amit mondok, vagy szándékosan tér vissza mindig vissza egy kérdésre, hátha mást mondok?
- Nem tudom, ezt tőle kéne megkérdezni, de egy biztos, akkor épp egy csomó rabszolgát szabadított fel. Inkább hálásnak kéne lennetek neki, hogy a vagyonát erre áldozza. Az oktatóját pedig folyamatosan keresi, így persze nincs kizárva, hogy Braslovban is ezért volt akkor. És nem félek, csak ha mellettünk áll, akkor már elengedett volna és nem faggatózna még mindig.

/Lis/


Az egyházi személy elvesztette a türelmét és ingerülten rivallt rá hősnőnkre.
-Ha elmondanak mindent, akkor elengedjük, értse már meg! De itt emberéletek forognak veszélyben. A városiak tudni akarják, hogy mi történt és mi vezetett a gyilkossághoz.
És azt is tudnunk kell, hogy nem készül-e merénylet egy nagy méltóságú személy ellen.
Szóval semmi más üzleti tevékenységet nem láttak a jótevőjüket követve Braslovban. Csak csinos nőket vásárolt fel. És önök tudták előre, hogy a hullával gond lesz. De vajon honnan?
Tudom, hogy ez elég feszült éjszaka, de minket is kifáraszt lassan a nyomozás.
* Úgy tűnik, hogy Lobeltünk iránt nagyon érdeklődik. Ám nem szükséges ennél többet mondanod. Úgy sem látod értelmét. Így kikerülve a válaszát elégedetlenül dörmögve megy el és ti csajok a rács mögött éjszakáztok.
-Majd ha a drága Robertetek visszatér -imádkozzatok, hogy újra lássuk őt-, majd elmond helyettetek mindent és ti kiszabadultok innen. Addig meg gondolkodjatok csak azon, hogy megérte-e makacskodni!

Na tessék, mondtam én, hogy ki fogja mutatni a foga fehérjét. Az eddigi udvariassága meg a szokásos inkvizítori álca, bár papnak vallja magát.
Valamiért azonban nagyon a mágust szemelte ki magának bűnbaknak, amivel rossz lóra tesz és ezt meg is mondom neki egy kesernyés mosoly kíséretében, amikor elvezetnek minket.
- Szerintem van a celláikban bőven olyan, akit véres rongyként megmutathatnak a népnek, hogy megmutassák nem hiába tartják el magukat, de ha Robertet pécézték ki, akkor nagyon meg fogják bánni. Maguk csak a gyengébbekkel szemben tudnak hősiesek lenni és ő nem a maguk szintje, higyjék el.
De hát elégszer próbáltam jó irányba terelni őket. Ha nem, hát nem. Nem először kell egy cellában álomra hajtanom a fejem, nem fogok belehalni, sőt legalább jót fogok aludni, miközben őrzik az álmomat.

/Lis/


Nem bízik a csuhásokba -és főleg a kikérdezőkben- az álboszorkány és így nem igazán haladnak sehová. Meglepő módon ezt a rács másik oldalán is belátják és a zaklatásotok hamarosan abba marad.
A hűvösön maradnak és ez megnyugtatja hősnőnket. Itt legalább nem támadják meg. Ám az éjszakátok nem teljesen zavartalan. Egy régi ismerős bukkan fel a rács mögött.
Gran.
Csak ott áll és téged bámul fekete ruhában.

Izulda-t magamhoz ölelve fekszem a cellában és jó darabig nyugodt az álmom, de aztán valami felébreszt. Először nem tudom, mi lehet az, a fal felé vagyok fordulva, de aztán mintha valaki lyukat akarna égetni a hátamban, olyan érzésem lesz.
Hirtelen megfordulok és egy sötét ruhás alakot pillantok meg a cella rácsának túloldalán, aki merően bámul engem. A szótlan nézése megrémít.
- Mit akarsz? Ki vagy?

/Lis/


Gonoszul elvigyorodik. A hátad megborzong és valahol mélyről tudod, hogy gyűlöl téged. Nem utál. Hanem tartanod kell tőle, hogy gátlástalanság lesz úrrá rajta, csak hogy ártson neked.
-Adóügyeimet rendezem. Szép baba. Ha táncosnőnek állsz az egyik helyi lebujban, akkor minden rendben lesz.
Mást szerintem nem kell mondanom.
* Szemei csillognak, ahogy végig mérik a ruha alatt alakod. Mintha már ismernék minden szegletét. Azt sugallják, hogy ez a büntetés, amit kimért rád.
Ha vállalod...

A tekintete olyan rosszindulatúan mered rám, hogy minden szőr feláll a hátamon és szavai hatására, szegény lányomat csak még jobban magamhoz szorítom.
Természetesen nem válaszol rá, hogy kicsoda, arra meg a fene sem volt kíváncsi, hogy az adóügyeit rendezte-e vagy sem.
- Nem tudom, hogy ki a fene vagy te, de nem mondhatod meg, hogy mit tegyek. Robert visszajön és ki fogok szabadulni. A lányomat pedig hagyd ki a mocskos gondolataidból, vagy megbánod. – söpri el a félelmemet a fenyegetés, amit a lányom irányában érzek.
Azt hiszem elszámította magát, ha csak engem fenyegetett volna, talán megijedek, de a lányomat, tigrisként védelmezem.
- Takarodj innen.

/Lis/


Mikor elmegy, Jania suttogva fordul hozzád:
-Én ismerem ezt az alakot. A helyi alvilág egyik kisfőnöke.
Egy óra múlva ismét megzavarnak ezen az éjszakán. Az őrök jönnek és miközben négyen kint fegyverben állnak. Két alabárdos és két számszeríjász, addig az ismerős tiszt benyit hozzátok. Kardja neki a hüvelyében van és szemén láthatod, hogy valami nagyon fura történt vele. De csak kinyújtja karját Izulda felé és ennyit mond:
-Kérem a gyereket.

Rossz érzéseim maradnak, amikor végre elmegy ez az alak és ezt csak megerősíti Jania, amikor elmondja, hogy honnan ismeri őt.
~ Mi a fenét akarhat tőlem a helyi alvilág? Tudtommal nem léptem senki tyúkszemére, csak a fogadósnak dolgoztam legálisan. De ez a fickó érezhetően gyűlölt. ~ morfondíroztam magamban és most már nem bírtam elaludni, éberen vártam, mit hoz a holnap.
De nem telt el sok idő, őrök csörtettek a cellák elé, méghozzá olyan számban és fegyverzettel, mintha egy fél hadsereg lenne az ellenfél, élükön a tiszttel.
Ő bejön a cellába és………és nem hiszem el, hogy mit akar!
- Mi???? Ezt nem gondolod komolyan? Soha nem adnám oda neked és nincs is jogod elvenni tőlem. A pap azt mondta reggel elmehetünk és nem is vádoltak meg minket semmivel.
Eszem ágában sincs oda adni neki Izulda-t, ha kell halálomig küzdök érte, van nálam elég muníció, hogy az egész őrsöt megszívassam.

/Lis/

/A userrel egyeztetve/


A Mesélő egyre inkább úgy érzi, hogy valamit összekavart ebben a homályos mesében, mert az egész történet nem kerek. Jania fontos figyelmeztetést ad főhősnőnknek és ébren talál az őrség, mikor megérkezik.
Lisbeth kifakad és egyenlőre szavakkal, de neki ront a tisztnek. Ám az hajthatatlan.
-Kérem, ne nehezítse meg még jobban a helyzetünket. -a jósnő megérzi, hogy a férfinak mennyire nehezére esik ezt tenni - Mint tudja, az orkok rengeteg helyet feldúltak mostanában és mások is fenyegetést jelentenek. Meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy bebiztosítsuk magunkat.
* Ám valószínűleg ez nem győzi meg az anyát és akkor nem marad más választása hátra, mint védelmezni egyetlen kicsinyét és egy savfiolát vágni a katona arcába. A két ork eddig is feszülten figyelt, és a sámán morgásba kezd. Hirtelen a cellán kívülről egy hatalmas méretű farkas jelenik meg a semmiből és az egyik számszeríjászra veti magát. Ám a másik megcélozta a délosit és igyekszik nem elvéteni a lövést...
A közelharcosok pedig berohannak.

/Kockadobás Tízes
1-3-ig -Célt téveszt a lövész és Janiáék hamar elintézik a férfiakat.
4-6-ig -A nyílvessző elsuhan melletted és a falba csapódik, ám a katonák megfontoltan lépnek be a cellába.
7-10-ig -A hősnőnk oldalában áll meg a vessző, és a társai megadják magukat./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 4

A tiszt nem ért a szóból, vagy valami arra kényszeríti, hogy ne értsen, mert láthatóan nem kedvére való a feladat, elvenni egy nőtől a kisgyerekét és ez még jobban meghozza a bátorságomat.
- Én nehezítem meg? Nekem és a kislányomnak mi közünk ehhez a fenyegetéshez. Mi is az áldozatai voltunk, ezt ne felejtse. Maga nem tudja elképzelni………- szándékom ellenére megbotlik a hangom a múlt emlékeitől, - nem tudja elképzelni, hogy min mentünk keresztül, úgy, hogy ne akarjon nekem fenyegetésről beszélni és biztonságról, amikor….amikor azért jöttünk ide, mert bíztunk magukban és most – intek körbe, - ezt kaptuk. – mondom keserűen.
Mivel a férfi nem tesz le a szándékától valószínűleg, én sem választhatok. Az biztos, hogy csak a holttestemtől vehetik el Izulda-t.
Úgy látszik az eddig csendben lévő orkok is beszállnak a buliba, mert ahogy eldobom a fiolát, a sámán is mormolni kezd, reményeim szerint valami varázslatot, ami aztán meg is valósul, mert egy farkas a cellán kívül kezdi ritkítani az őröket.
Az én következő kis bombám a lövöldözőt igyekszik eltalálni és még van pár a tarsolyomban.
- Ha ki akartok jutni, akkor most van itt a harc ideje. – szólok a társaimnak.

/Lis/


A kirohanásod valóban nem hatotta meg a férfit, ám a sav, amivel a szemét leöntötted, az annál inkább. Átkozódva botorkál a kifelé utat keresve, miközben az íjászt tovább marcangolja a fenevad.
Végre barátnőid is belelendülnek a harcba. Fura, hogy nem vették el fegyvereiteket, ám ennek a hibának most nagy hasznát veszed. A gyermekedet akarják és kellően félnek valami baljós bekövetkeztétől, hogy a nem rég itt járt férfi kívánságát teljesítsék...

/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Egy robbanó elegyet veszel elő, majd hozzá vágod a lövöldözőre. Arcára robbantva immáron nem védi senki a folyosót. És csak fél perc kell hozzá, hogy a cellában is elintézzék a bakákat nő társaid. Vagy megvárod őket vagy előre mész.
4-6-ig -Elhajol az üvegcse elől és felhúzva gyilkos fegyverét jobb válladba állít egy nyílvesszőt. A társaid pedig alabárd szúrástól esnek a földre hamarosan...
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

Csak hálát adhatok az isteneknek, hogy nem voltak elővigyázatosak, vagy egyszerűen nem készültek rá előre, hogy itt tartsanak minket, így nem fegyvereztek le senkit és nem is vettek el semmit az őrök, amikor betereltek minket a többszemélyes cellába. Most ennek meg is isszák a levét.
A tiszt üvöltözve tántorog vakon kifelé, a sámán által megidézett farkas lefoglalja az egyik katonát, míg én a következő belépőt szerencséltetem egy kezembe akadó bombával, ami egy robbanó elegyet tartalmaz és nincs ideje elhajolni előle. Nem hiszem, hogy számítottak volna rá, hogy ilyesmi van nálam. A többiek közben a másik két katonát ártalmatlanítják, így semmi sem akadályoz már minket, hogy kitörjünk.
- Próbáljunk kimenekülni a városból, aztán majd kitaláljuk, hogy miként leljük meg Robertet is. – javasolom, remélve, hogy velem tartanak.
Menet közben elkapom a tisztet és akarata ellenére magunkkal cipelem.
- Szerintem elég ízelítőt kaptál, mire vagyok képes a lányom védelmében. Szóval te leszel a kilépőnk a városból és bízz benne, hogy a társaid kedvelnek annyira, hogy egyben akarjanak visszakapni. - mondom neki, mert bár már kezdtem jó kislány lenni az évek során, az, hogy el akarják venni a lányom, kellően kihozott a sodromból.

/Lis/

/A userrel egyeztetve./


Nem törődtök a lopakodással, inkább túszt ejtve indultok el a kijárat felé. Hamarosan három katonával találjátok szembe magatokat, akik kardot rántva hátrálnak, utat engedve. A következő sarkon oldalra nézve azon a folyosón nincs senki, míg előttetek még mindig a három alak.
A kijárat felé fordul, amerre jöttek és amerről most a három katona óvakodik, maga előtt tartva a tisztet és a háta mögött az orkokkal és a bérgyilkosnővel.
- Csak semmi meggondolatlanság, mert a társatok meghal.
* Lassan haladnak előre és amikor újabb ember bukkan fel a folyosó végén, gyorsan elküldik erősítésért. Minden percben figyelik, hogy hibázol-e.

- Nem akarunk semmi bajt, csak elmenni. Ne nehezítsétek meg. Ha kijutottunk a kapun elengedjük a vezetőtöket. - mondom nekik, mielőtt butaságot csinálnának. - Mond te is, hogy engedjenek el minket. - noszogatom a tisztet.
- Mi ütött magukba? Nem mehetnek el, amíg a vizsgálat le nem zárul. Még mindig nem tudjuk, hogyan támadt fel a hulla és egy sor kérdésre a választ. Ne csináljanak semmi ostobaságot!
Ahogy megyünk a folyosókon, egyre többen gyülekeznek és a tiszt válaszol nekem.
- Mi a fenét akar Grantől? És miért mondta azt magáról, hogy összejátszik a sötét elfekkel?
- Semmi bajunk nem lett volna, ha az a vizsgálat tényleg igazságosan lezajlik, de megjelent ez a Grant és utána el akarták venni a lányomat! Na vajon miért is kényszerítettek rá, hogy magunk vegyük a kezünkbe a dolgokat? - kérdezem dühösen. - Még maga kérdezi, hogy ki ez? Én életemben nem láttam, csak ma, amikor szajhának akart valami lebújban. Erre jön maga és el akarja venni a lányom!
A sötét elfes vádaskodásra csak megvetően felhorkanok.
- Ha azt mondom, hogy maga összejátszik a selfekkel, akkor a társai elhiszik? Pont egy ilyen alaknak hisz, most komolyan?

/Lis/

/A userrel egyeztetve./


-Hahhh! Azért én nem ma jöttem a városba és magukkal ellentétben engem ismernek. De ha a kapuban elengednek, akkor nem lesz semmi bántódásuk, csak ne térjenek vissza a városba! -mondja a vak baka.
* A börtön elé kiérve az egyik oldalon lándzsások sorfala vár. Ám a városkapu felől szabad az út. Elkezdik követelni, hogy ígéretednek híven ereszd el a foglyodat, de Lis ragaszkodik ahhoz, hogy egész a városfalig magukkal vigyék. Nem sejti, hogy az ablakokban orvlövészek várják, hogy bármerre is áll, valaki hátulról is tud rád lőni. És a sorfal vezetője a vitában váratlanul meggondolja magát.
-Akkor menjetek békével!
* Ekkor néznek ki a függönyök takarásából a most még bujkálók és három nyílvessző indul útjára.


/Kockadobás: Tízes
1-5-ig -Eltalál az egyik lövedék és gyorsan ható méreg rohamos gyorsasággal altat el téged.
6-8-ig -Mellettetek suhannak el a lövések és az egyik könnyebben megsebesíti a sorfal egyik tagját. Az altató hatást azonnal látod.
9 és 10 -A túszt találja el az egyik és halálos sebet kap. Bár van rá gyógyíred, de azt azonnal be kéne adnod, amivel viszont elfogásotokat kockáztatjátok.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 3

- Akkor sem gyanús egy kicsit sem, hogy egy alvilági figura vádol meg ilyesmivel? Mert, ahogy mondja már rég itt él, így kötve hiszem, hogy nem tudja ki ez a fickó, na meg miért is kell elrabolni tőlem a lányomat? Ugye ez teljesen természetes magánál? – mondom neki gúnyosan, hiszen nyilvánvaló volt, hogy tudja, nem jó dolgot cselekszik.
Mindent el akartam követni, hogy kijussunk, bár sejtettem, hogy ez nem lesz egyszerű és elég kicsi az esélye is, de nem fogom feladni.
Mikor a börtön kijáratánál követelni kezdik, hogy engedjem el a tisztet, már tudom, hogy nem fognak elengedni, hiába az ígéretek.
Ettől függetlenül húzni kezdem a városkapu felé a túszomat, amíg belém nem állnak a nyilak és érzem, hogy elönt a gyengeség és a szemem csukódni kezd.
- Vi..gyétek a….lányom…..fussatok….. – nyomom a vadásznő kezébe Izulda-t és utolsó erőmmel egy két füstbombát is a katonák közé dobok, hogy elfedjék a társaimat, aztán összecsuklom.

/Lis/


Megláncolva ébredsz. A kövek ismerősek. Valószínűleg ugyan annak a börtönnek egy másik cellája. Vagy itt mindenki ebből építkezik magán kínzókamrát is?
Se egy ágy, se egy asztal. Csak néhány mohafolt a falon. És egy pici, rácsos ablak két méter magasságban. A világos derengésből ítélve kora esti órák lehetnek.
Érzed a természet szükségét, ám valaki benéz ekkor a tölgyfa ajtó rácsos ablakán. Ha átkutatod ruhádat, akkor hamar rájöhetsz, hogy ezt mások is megtették. Ám a köröm alá ültethető mérgeidet nem vették el egyedül. Két darab van belőlük.

Fejfájósan ébredek, de mikor mozdulok és megcsörrennek a láncaim, azonnal éber leszek és minden eszembe jut. Kétségbeesetten nézek körbe, ahogy kinyílik a szemem, de csak a falakat látom és az üres cellát. Ebből nem derül ki, hol is vagyok és az sem, hogy mi lett a többiekkel.
Hirtelen eszembe jutnak a megmentő bombáim és szereim, de hiába kutatom át a ruháim minden zugát, semmit nem találok. Most nem követték el azt a hibát, hogy ne vegyenek el tőlem mindent…….na jó, nem mindent, mert a kis meglepetés a körmöm alatt még meg van, ám ezt csak végszükség esetén használhatom, különben csak elpocsékolnám.
Bár nagyon nehezemre esik, nem tehetek mást, várok, hogy megjelenjen valaki.
A szívem azonban elszorul, ha a lányomra gondolok.
Egy idő után már nagyon szorongatnom kell a kis dolgomat és nem tudom meddig bírom még,de ekkor benéz valaki az ajtó rácsán.
- Hééé, ki kéne mennem a szükségemet végezni! - szólítom meg.

/Lis/

/A userrel egyeztetve./


-Hát akkor pisilj ki az ablakon, áruló! -mondja megvető nézéssel- A csoki csomagot meg dobd ki csupán! Ebből a cellából csak kihallgatásra vagy koporsóban szoktak kimenni. Szokj hozzá!
* Eltűnik a feje az ajtóból, de érzed, hogy ott áll hátát nekitámasztva a falnak a folyosón. Úgy tűnik, személyes testőröd lett, ahogy Robertünknek.
~Áruló?~  döbbenek meg a szavai hallatán és azon töröm a fejem, vajon miért nevezett így, hiszen kit árulhattam volna el. A sötét múltamat már magam mögött hagytam évekkel ezelőtt........az nem lehet, hogy ők? Nem!
Az ajánlata azonban haraggal tölt el.
- Azért mert a foglyotok vagyok, még nem kell bunkó módon bánni velem. Te mit szólnál, ha neked mondanának ilyet? - vágom a fejéhez, mert tudom, hogy ott áll az ajtóm előtt. - És miért lennék én áruló? - nem állom meg, hogy fel ne tegyem a kérdést.
* Harag érződik a hangjában, még ha el is akarja fojtani.
-A városőrség parancsnoka meg van róla győződve, hogy a te ténykedésed áll az éjtündék támadása mögött Délosban, Észak-Bivalyban és most Nini-Well ellen szeretnél előkésziteni egy újabbat.

- Hogy mi????? - döbbenek meg és ez a hangomon kiválóan hallatszik. - Én és a sötét tündék? Semmi közöm hozzájuk! Hogy a fenébe jutott erre a következtetésre a parancsnok?
- Egy igen tisztelendő pap tanúsitotta, hogy beszélt veled Észak-Bivalyban. A hadseregbe jelentkeztél a férjeddel, majd váratlanul eltüntetek. És utána kezdődött minden... Az állitólagos erdei elfek támadása, az orkok, a Zevadari katonák megjelenése a csatatéren... Meg van győződve róla, hogy egy főpap ellen készitenétek elő merényletet a férfival, akivel idejöttetek. És ez csak előjátéka egy újabb város lemészárlásának és az emberek kiirtásának.
A fickó hangján hallható, hogy mennyire ellenkezik, hogy komolyan felruházzon engem ilyen hatalommal. Ám hogy valami szerepem van a történésekben, az már imbolygó nála.
- Mivel te is mondtad, hogy alvilági információk is vannak ebben, ezért utána akartunk járni. Előzetesben voltatok, de még az ide hozott holmikat is megtarthattátok. Ezzel a cellával te már bíróság nélkül is el vagy ítélve. Akit ide zárnak, már nem akarják kiengedni...
Hogy az életbe rakta a parancsnok ezt így össze? Ez csak akkor állhat így össze, ha valaki valamilyen módon végig követte Bivaly óta az életem, de ki az, aki ennyi energiát tesz abba, hogy engem figyeljen???
Ennek semmi értelem és feltételezésnek sem, hogy összejátszanék a selfekkel…..
- Pont, hogy az éjtündék elől menekültem és, ahogy az a drágalátos pap, úgy a aktonák sem hallgatták meg a figyelmeztetésünket, hogy a selfek területeket foglalnak. Állapotos voltam, nyugalmat akartam és ezért futottam városról városra. És itt…. – intek utalva a városra, - itt meg segítséget kértek tőlem és a mágustól, erre törbe csaltatok. Hol a lányom? Hol vannak a többiek? – kiáltottam rá, ennyi összehordott ostobaság hallatán.

/Lis/


Az ajtón túl kongó némaság visszhangja árad a cellába. Úgy tűnik, hogy a katona nem akar és nem is tud válaszolni minden kérdésre. Valaki másnak vannak a birtokában a fenti információk. Távolról éjszakai mulatozás elmosódó hangjai hallatszanak. Miközben az ablak előtt elmenő járőrök beszélgetését hallgatod ki.
-Miért foglalkozunk még mindig a vámpír üggyel? Elvileg megölték.
-Még mindig nem tudjuk, hogyan csinálta a merénylő. És eleve sok mindent nem tudunk erről a fajról. Volt egy támadás és utána a kaszárnyában lefejezték a vámpírt. De vajon miért pont azt a szerencsétlent támadták meg? Miért nem egyből a célpontot?