/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Egyre inkább a koronázás lázában ég a három lány. És a negyedik, Banning kisasszony is jó dolgokat közöl ismét.
-Úgy három-négy napra lesz szükség, ha gyorsan haladunk. Váltott lovakkal és rövid pihenőkkel el is érhetjük.
* Azonnal úgy gondoltam, hogy senki sem akar ennyire rohanni. Legalább is nem váltott lovon közlekedni. Ráadásul le is tehetnék az új ruhámról, ha állandóan a nyeregben lennénk. Nem tudom azt sem, mennyire tud jól lovagolni a tanácsosasszony.
-Én el is köszönök, ha nincs más kérdésük.
-Köszönjük és ígérjük, mindent megteszünk annak érdekében, hogy pontosan érkezzünk. -majd a többiekhez fordulok- Ha reggel indulunk, akkor körbe kellene még nézni a városba, hogy van-e jó kezű szabó...
* Nővérem ismerhet, hogy már megint valamit kifundáltam, hogy akaratom megvalósuljon.

//képen jobbra//

- Mikor lesz a koronázás? – tettem fel rögtön a kérdést. – Nem hiszem, hogy a kocsijaink alkalmasak arra, hogy ilyen lóhalálában kelljenek útra. – Tényleg ennyire kell rohanni?
Még ha a többiek a lovat is választják, nekem akkor is a macskáimmal kell maradnom, nem bízhatom senki másra a velük való foglalkozást. Különben sem hiszem, hogy van ép eszű ember, aki önként menne be hozzájuk, na meg aztán én is szomorú lennék nélkülük. Mindegyiket úgy ismerem, mintha a gyerekem lenne és ők legalább ennyire ragaszkodnak hozzám. Ha nem lennének körülöttünk más emberek, akkor akár szabadon is ereszthetném őket, nem mennének sehová, de másokon látom, hogy csak a rácsokban bíznak, különben rettegnek tőlük.
- Felkészülünk az útra, szólok az igazgatónak, reggelre készen leszünk. Te meg menj csak, majd én intézem a pakolást. – mosolyodom el Leila kétségbeesésén, majd Helly tanácsosasszonyra nézek. – Ha van holmid, akkor rakjuk be a kocsiba.

-huhh akkor ezekszerint nincs sok időnk és sietni kell nagyon-igazából nekem sem volt ínyemre az ilyen eröltetett menet, de alkalmazkodom ha kell-rendben akkor reggelre kész leszünk mind-a lányok felé fordultam:-sajnálom a sok kellemetlenséget-majd a nemesünkre:-ha jól értem akkor feszített a menetünk, ha ott akarunk lenni ugye?

A válaszról függően megyek a lányokhoz és a kis táskámat amiben a cuccom van meg a bárdomat a kocsira rakom(feltéve h nem sietünk)
ha pedig sietünk akkor:
-úgy néz ki a lovakkal sietnünk kell erre a fontos eseményre, úgyhogy akkor a cuccomnak is nálam kéne lennie... nem tudom így is jönni akartok, hosszú és fárasztó lesz...

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Megnyugtat mindenkit a távozó nemes kisasszony.
-Nem szükséges mindent eldobni és itt hagyni. Mindenkit megvárunk, aki jönni akar. Ám igyekezünk minél gyorsabban haladni, hiszen a királyfi nincs itt és őt fel kell majd készíteni a ceremóniára, hogy minden úgy legyen, ahogy az kell.
* Legnagyobb sajnálatomra nővérem most itt marad, de azért remélem, hogy új útitársunkat még meg tudom győzni.
-Segítek felpakolni és ha van kedve, utána elmehetünk kettesben. Szeretném az új ruhámat megvarratni.
* Ha Helly jön, miután felraktuk a holmijait, akkor kettesben vágunk neki az esteledő városnak, ha nem, akkor egyedül. Természetesen Lola még mindig meggondolhatja magát, ám nem csodálkozok rajta, ha lelkiismeretesen pakol lefekvésig.

-rendben menjünk, igazából nincs sok cuccom csak ennyi.
megyek Leilával és nemsoká meglátunk egy varrót aki segít neki először a méreteivel kezdi.
-szép alakod van Leila, irigyellek érte.
Megnéztem magam egy tükörben és bár én sem festettem rosszul, alakomhoz kellően karcsú voltam, és azon gondolkodtam felkéne próbálnom a szép ruhát amit vettem, esetleg a szabó ajánlana is valamit ha rákérdek.
-uram van valami ruhája esetleg nekem is?
bár nem akartam sok cuccot cipelni azért elfogott a vásárolhatnék ebben a városban, szépen fogyni is fog a pénzem....

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Leila sokkal óvatosabb ennél. Vagy mondhatnánk, a terve már hamarabb elkészült. Miközben a szabó méricskél és a mester a vele érkező törpét is kiszolgálhatja eladóként, egy igen fontos kérdést tesz fel.
-Tudja az új király koronázására lesz.
-Máris megtartják a következő trónra lépését? -mondja egykedvűen, kicsit még humorizálóan is a szabó.
-Igen. Ezért sietünk mi is a fővárosba.
-Kellemes ünneplést. Igyekszem pár nap alatt elkészíteni akkor a ruhát.
-Nem akarna maga is velünk tartani? Elvinnénk a szekéren és út közben nyugodtan varrhatna.
-Elég nekem egy királynő. Teli vagyok így is megrendelésekkel. -majd Hellénára pillantva- Ott vannak oldalt az előre készített darabok, ha valamelyik megtetszik Önnek, akkor méretre tudom igazítani. Holnapra készen vagyok vele.
* Ezt akartam csak hallani. Nem véletlenül emlegettem eljövetelkor szabókat, akik környékén szét kellene nézni. Nem az elsőnél terveztem leragadni, olyan valaki kellene nekem, akit magunkkal tudunk vinni, hiszen egy ruha megvarrása nem egy éjszaka lesz. Ha tényleg jót szeretnék, akkor meg pláne nem. Ha nem ezt, akkor megyünk a következőhöz. De el kéne csábítani az egyiket, hogy ő is jöjjön velünk és nézze meg a fővárost!
A tanácsosasszonyra nézek, remélem nem kell szavakban is elmondanom, jegessé vált tekintetemben látja, hogy ki kéne magyaráznunk, miért is nem rendelném meg mégsem a ruhát.

odamegyek a ruhákhoz megnézem őket jó alaposan és hosszan a lány tekintete után...
megfogok egy pirosat megnézem majd egy kéket zöldet türkizt így tovább
-Leila, menjünk ezek nem nagyon tetszenek azért mégis egy koronázás lesz.....
Majd remélve h velem tart kimegyek....
kint röhögve várom:
-nem úgy volt őt keressük? szegény tuti ideges most

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Szerencsére barátném vette az adást és ki is mentett a helyzetből.
-Mindjárt, csak megbeszélek valamit. Menj csak előre!
* Ahogy kifelé halad a műhely boltjából én oda fordulok a jóemberhez.
-Mennyibe fog kerülni?
* Az árát közölve megígérem, hogy hamarosan visszajövök, csak még körbe nézünk máshol is és hazamegyek a pénzért, mert ennyi nincs nálam. Igazából még nem is füllentettem. Tényleg se így, se úgy nem lenne elég pénz nálam, de persze nem nagy meglepetésre nem is akartam fizetni egy olyan munkáért, amit nem tudok időben átvenni. Persze a zöld textilemet hoztam magammal, nem hagytam nála.
Szerencsés módon és kimentettük magunkat. És az utcán Hellyhez fordulok.
-Nézni kell egy másikat. Egy ilyen életunt fickó, aki nem kíváncsi az új uralkodó beiktatására, csak elszabná dekadenciájában az anyagot.
* Rábízom most a törpe társnőmre, hogy válasszon most ő szabót!

-Na igen... idős ember volt és kiégett, nálunk a kovácsok sosem lesznek ilyenek, mindig élvezik amit csinálnak
Majd elindulok egy másik szabászt jelző címer felé és be is megyünk...
innen átadom a szót annyit teszek hozzá:
-jó napot!vannak esetleg kész ruhái az én részemre amiket megnézhetnék? a barátnőmmel koronázásra megyünk és alkalomhoz illő ruhát akarunk....

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


A raydani barátnőm hamar talált egy másik tippet. És belépve az üzletbe már rá is tér a konkrét témára.
-Koronázás? -csillan fel a férfi szeme- A mi városunkban? Micsoda nagyszerű hír!
* Ha nem lenne itt, akkor neki rohannék első lépésként a falnak, majd második lépésként még párszor nekivágom laza fejmozdulattal. Mégis hol szoktak lenni a koronázások? Bár én sem voltam még egyen sem, de azért azt kitalálom hamar, hogy a fővárosnak mi a szerepe ilyen esetekben.
-Nem. Királyöbölbe készülünk. -már egy lépést hátra teszek, hogy közelebb legyek sarkon fordulásnál az ajtóhoz- Barátnőimmel úgy terveztük, hogy megnézzük.
-Ó! Gondoltam, hogy valószínűleg ott lesz, csak ahogy bejöttek, valahogy abban reménykedtem, talán mégis itt lesz, ahol meghalt az előző. Na várjunk csak! -mélyen a szemembe néz- Mi lenne, ha az inasomra itt hagynám a boltot és én is a maguk karavánjával tartanék? Egyedül nem szabad manapság már útra kelni, mert túl sok az ork.
* Az izgatottságtól ideges hangján hallatszott, hogy szinte már várta, hogy elmondja nekünk, hogy ő is részt akar venni rajta. A sokk, ami Astelath váratlan és sokak életét felbolygató halálhíre okozott, most ezzel neki egyfajta ünnepélyes levezetésre kerülhetne. Mint amikor örülsz a szülinapi ünnepségnek, pedig megint öregebb lettél egy évvel. De a felhajtás és a ceremónia mégis megnyugvással tölt el.
Úgy tűnik ezt a fickót nem nagyon kell győzködnöm sem. Pont ilyen kalandkeresőt kerestem.

-hát nem is tudom, ha velünk akar tartani megcsinálja a ruhánkat az eseményre?
kérdem tőle a frappánsan, hátha a velünk tartás fejében és a karaván védelméért nem kell fizetnünk a munkájáért, éshát miért is ne érné meg neki, drágák az ilyen karavánok, és mégis csak láthatja az új királyt.
Én meg már a válasz előtt a ruháiban bújok amik már kész vannak és nézek is magamnak egy szépet, ha nemis ingyen van is jó deha még úgy! na az a tökéletes.
Ki is nézek egy hozzám illő barack színű szép díszítéses ruhát és fel is próbálom majd kérdem:
-na hogy áll milyen? hogy festek benne?

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Találsz jó pár tetszetős darabot, mintha az istenek vezették volna a mesterember kezét, hogy az emberek átlagától nagyban eltérő arányokban is készítsen pár darabot. Illetve találsz szép számmal fűzős darabot is, amit könnyű állítani. Noha a szépségért komoly árat kell fizetned majd, ha azok közül választasz, mert elég szellős ruhadarabok. Csak reménykedhetünk, hogy enyhül az idő, mire az ünnepség megtörténik. Ám csalóka lehet tavasszal még a napokban egyre enyhébb nappalok...
-Ha elvisznek magukkal, akkor részemről fel tudok ajánlani részletfizetést is. Hiszen elég ideig együtt leszünk és úgy sem szöknek meg. -mondja mosolyogva- Lerázhatatlan típus vagyok és ha így mindenkinek megfelel, akkor szerintem ez tökéletes lehetőség.
* Nagyon jól tudja, hogy egy kiemelt eseményre készített két ruhadarabot ő sem fog elkapkodni, de nem is az az áruk, mint egy karavánnak, ahol a szervező több helyről is kap pénzt és inkább sokan adnak keveset. Ám ahogy nézed a választási lehetőségeket, nem jársz rosszul, mert a neked legtetszőbbet is kiválaszthatod. Ám pénzed úgy áll, hogy legalább a végén minden képen szükséged lesz arra a bizonyos részletfizetésre, mert Leila és a te ruhád meghaladja egy kevéskével az erszényedet.
-Reggel indulunk. És nagyon szépen köszönjük, ha megcsinálja a ruháinkat. Nem is álmodhattam volna, hogy ilyen gyorsan kész lesz.
* Dehogy nem álmodtam. Amikor elindultam nővéremtől, pont ez volt a terv. Ám lassan ideje lesz visszaindulni. Ha Helly választott és nincs több kérdés, akkor vissza is térünk Lolához.

//képen jobbra//

Elégedetten simogattam meg Bagira kemény koponyáját, aki úgy tisztogatta magát, mint egy házimacska, ahogy most jóllakottam hevert a ketrecében. Káin és Léna, a két tigris is békésen szuszogtak egymás mellett a másik kocsin. Megint béke és nyugalom volt és az emberek sem kerülték már nagy ívben a cicáimat.
Miután végeztem az etetéssel és az ajnározásukkal, nekiálltam elpakolni a kocsi köré kihelyezett holminkat, asztalokat, székeket, használati cikkeket, hogy mire Leila és a tanácsos asszony visszaér, már minden kész legyen, bár sejtésem szerint az nem lesz túl hamar.
Tényleg már majdnem végeztem, amikor megláttam a kipirult és boldogan vigyorgó húgomat és a mellette baktató Helly-t.
- Na sikerrel jártatok? Nem lesz gond a reggeli indulással?

Végülis a szabó és és Leila ösztönzésére egy szép ruhát vettem, a megbeszéltek szerint részletre, igen csinos darab volt és nekem is tetszett
~egy kellemes selyem ruha mindig jól jöhet az emberek ünnepségein, sajnos ottho a nagy események során nekem mindig családunk díszes páncéljában kell lennem, otthon nem nagyon lesz kihasználva, hacsak..... hacsaknem majd én bevezetem ezt a szokást nálunk...
gondoltam miközben boldogan ballagtunk hazafele
láttam Lola arcán odaérve nem is várt mást, minthogy megint pénzt költöttünk talán nem is annyira fontos dolgokra....
-Szia, képzeld lesz mégegy utitársunk-csaptam a téma közepébe- és mindketten megtaláltuk amiért mentünk, reggeli indulás nos nekem nem gond napkeltekor általában kidob az ágy magából....

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Nővérem már ismer és csak alátámasztani tudtam azt is, amit Helly mond.
-Igen. A szabót meg kell majd még várni. Ő is velünk jön a fővárosba, hogy megnézze az ünnepséget. És jó alkalom ez arra, hogy utazás unalmát elcsapva elkészítse nekünk az új öltözetünket. -értettem itt első sorban az enyémre, hiszen ha jól vettem ki a szavaiból, akkor a tanácsosasszonyé már indulásra lehet elkészül.
* Öröm volt látni, hogy lassan a cirkuszban is visszaáll a megszokott rend. Mindenki útnak készülődött, hiszen új város az új fellépést és újra kifizetést ígért másoknak is. És testvéremmel is újra hátat fordíthattunk a nélkülözésnek. No, nem dúsgazdagok leszünk. Csak végre lesz újra pénz a zsebünkben és nem leszünk teljesen Mrs. Banningra támaszkodva.
No igen, a nemes hölgy... Megvett több napra előre nekünk húst, így egyelőre Lolának sem lesz gondja.
-Mi a tervetek estére? -mivel általában fellépünk, így besötétedéssel nekem még nem jött el az ideje az alvásnak. És a mesterember sem pont azt ígérte, hogy napkelte után azonnal itt lesz, ráérünk majd magyarázkodni a késlekedés miatt. De a ruha miatt megéri.

//képen jobbra//

Engem ugyan nem zavar, ha eggyel többen vagyunk, már megszoktam, hogy a cirkuszban mindig nagy a jövés-menés és sok az idegen arc, de Leila is tudja, hogy ha valaki nem a csapat része, akkor annak vagy meg kell dolgoznia a szállásért és az ételért vagy fizet érte. A törp nő is fizet érte, hiszen láthatóan alaposan bevásároltak a húgommal, na meg a jövendőbeli segítségéért ezt megelőlegezzük, azonban a szabó valószínűleg nem fog fellépni velünk.
- - Rendben, ha megfizeti a helyét. – vonom meg a vállam.
Mivel ma nem lépünk fel, így sok mindent nem terveztem estére, főleg, hogy elég korán útnak indulunk, és mi nem vagyunk a korán keléshez szokva.
- Mit akarsz Leila, talán valami búcsú mulatságot? Ne feledd holnap nem alhatunk délig.

-én nem tudom mit csináljak, igazából semmi dolgom nincs.....
Nem sokat tudtam az eseményekhez hozzátenni sajnos, elalvás előtt egy kicsit félre is vonultam gondolkodni magamban.
~jól döntöttem? a lányokat igaz lekell köteleznem, idáig is nehezen jutottam el egyedül...két rablótámadás, és el is szakadtam valakitől....méghogy karavánt otthagyni jó ötlet....mindegy így legalább velük tarthatok és úgy néz ki a hazautat is biztosítottam magamnak, kicsit fura népség eza ember, de nincs mit tenni...-hátradőltem és a csillagokat néztem~végre kis nyugalom és biztonság...
Leila és Lola nagyon kedvesek, azthiszem viszont hogy olyanok mint tűz és víz, egyikük heves és költekező, másikuk tudatos és megfontolt. Kedvelem őket a maguk módján jó emberek....
-majd hacsak nem valaki meg nem zavar ezután térek vissza és megnézem mit csinálnak, esetleg elmegyek aludni

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


A bűvész segédje elmosolyodott.
-Hát gondoltam fent maradhatunk egy kicsit kártyázni. Nem kell sietnünk, majd alszunk a szekéren, miközben egyikünk hajt.
* Ha benne vannak pár órácskára, akkor elővesz egy paklit, de ha nincs kedvük, akkor hamar lefekszenek és kipihenten kelnek. Még ha Leila szeme csipás is, hiszen ebben az esetben alvás előtt álmodozott még egy kicsit, hogy vajon milyen lesz amikor élőben látják az új királyt? Vajon bemutatják neki korábban vagy csak a ceremónián a széksorokban ülve fogja először megpillantani?
Ám ezek még nem a holnapi nap gondjai! Sokkal inkább azzal lett probléma, hogy az éjszaka leple alatt öt lovat elloptak. És a cirkusz így több kocsit nem tud elindítani. Köztük van a bűvész is, aki Leilát esténként szétfűrészeli.
Akár hogy is nézitek, nincsenek meg. És mivel elég forgalmas helyen vagytok, így hiába követnétek nyomokat, azok állandóan idegen patákat kereszteznek. És nem könnyű speciálisan beidomított hátasokat pótolni!

//képen jobbra//

Egy kis kártyázás nem fog ártani, így örömmel beleegyezem és ha Helly is csatlakozni akar bármikor megteheti, elég sokáig fennmaradunk végül.
Persze nekem mindenképpen korán kell kelnem, mert a kedvenceimet meg kell etetnem, ők nem értékelik, hogy sokáig alhatnak.
Így aztán én vagyok az első, aki felfedezem, hogy hiányoznak a lovak és ezzel a nem túl kellemes hírrel verem fel volt szeretőmet is.
Ha nem lesznek meg az igavonók, akkor bizony nem fog a Cirkusz elindulni, legalábbis pár kocsi biztos nem és akkor lőttek a fellépéseknek is, ha ketté kell szakítani a társulatot.
Nem mondom, hogy engem nem érdekelt a koronázás, de azt el sem tudtam képzelni, hogy fogadná a hírt Leila, ha a történtek után nem mehetne el. A törp tanácsost mindenféleképpen elviszik a király emberei, ő miatta nem aggódtam.
És egy nyüzsgő, lovasokkal teli városban egyszerűen nem hittem el, hogy megtalálhatjuk a saját lovainkat.
- Azt hiszem én itt maradok a többiekkel, míg nem szerzünk másik hátasokat, de megkérhetném, hogy Leila-t vidd el és visled gondját? – kérdeztem Helly-től végül kissé kétségbeesve.

Én is csatlakoztam a lányokhoz az estére és jó sokáig kártyáztunk, bár meg kell jegyeznem nem tudok kártyázni sokáig tartott mire rájöttem, még jó hogy nem pénzben játszottunk, ugyanis akkor egy nagyon szegény törp lennék.

Reggel kicsit később kelltem a többieknél és nagy sürgés forgás fogadott, nemsoká már Lola odajött és kérdezett egy váratlant...
-hát, rendben, de mi történt nem egészen értem...-töröltem ki szememből a nemrég elszökött álmot
-esetleg a nemesasszonynál...-és gondolkozni kezdtem
~a lányokért tehetek annyit hogy azt mondom hogy nélkülük nem megyek akkor, de nem hiszem van annyi befolyásom nála, hogy ez meghassa, sajnos nem tehetem meg~ekkor lett szomorú az arcom
-csak van valami amivel elkerülhetjük ezt a kellemetlen esetet....

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Igen szomorú voltam és szinte bele sem akartam gondolni, hogy vagy kihagyom életem első -és valószínűleg utolsó- koronázást vagy elszakadunk a társamtól, akivel együtt lépünk fel. Számára és számomra is nagy csapás lenne, ha elsodorna minket az események árja. Ő taníthatna be egy új segítőt, aki darabolhat én meg... No igen! Hamarabb talál egy mocskos ribancot az a kókler, mint én egy új bűvészt.
-A fiúk megismernék a lovakat, mert őket szokta a lovász táncoltatni. Két lábra állva járnak körbe a vezényletére a porondon. Nagyon ügyes. De nélkülük ő is elveszti egy jó időre a fizetségét!
*Akárki is lovasította meg őket, nem is sejthette, milyen nagy bajt csinált. Nekünk ők nem csak annyi, hogy befogunk néhány másikat a szekerek elé. De akár hogy töröm a fejem, nem jutok semmire.
-Talán még nem vitte messzire. De hol kéne körbe nézzünk utánuk?
* Gondolkodtam, de túl sok a választék. A hadsereg kaszárnyája teli van. A piacon is rengeteg árus szekérrel vitte ki az áruját. És a tavernák vendégei is lerakják hátasukat. És ezek csak néhányak, ahol akár több ló is megfordulhat, de nem a mieink.

//képen jobbra//

Nem akartam rossz hírrel kelteni a tanácsost, de muszáj voltam és mikor már kellően felébred és értetlenül nézett rám, a helyzetet is elmagyaráztam. Lovak nélkül nem indulhatunk el, vagyis nem mindenki.
- Nehéz lesz megtalálni az ellopott lovakat, bár nem lehetetlen. - válaszoltam a kérdésére.
Leila-val tudtam, hogy nehéz lesz, mert nem akar majd elmenni nélkülem, na meg a többiek is a szívünkhöz nőttek, ők voltak a családunk jóformán.
- Leila, megpróbáljuk, de a Mrs. Banning nem hiszem, hogy türelmesen várni fog ránk. - sóhajtottam. - A fiúkkal úgy gondoltam először a piacot nézzük körbe, a tolvaj talán megpróbál túl adni rajtuk. Ha többen megyünk talán hamarabb árunk a végére.

-Értem, akkor megyek szólok először Mrs. Banningnak és akkor menjünk keressük meg ha kicsit tudunk késve indulni, elvégre azt mondta nem sietünk, de igyekezni kell a koronázásra.
Majd elis indultam az említett személyhez beavatni és megkérdezni mit javasol mennyire lehet késve indulni, és hátha felajánlja hogy a kaszárnyától kér el pár lovat nekünk, bár úgy adom elő, hogy nekem fontos a szekérhez a ló, hátha ez is segíthet nekünk az ügyben előrelépni vagy meggyőzni.

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Szerencsére az elindulás problémája hamar megoldódik. Banning kisasszony nélkülöz néhány igás lovat, ám sajnos ez nem oldja meg végérvényesen a problémát. Hiszen a fellépő lovak azért hiányoznak és ha visszakérné a nemes hölgy, utána megint csak ugyan azzal a problémával szembesülnének majd.
Szerencsére Lola megsejti, hogy a tolvaj a piacon akar tovább adni a szajrén. Ám miközben ő és néhány fiú arra szalad, Helléna és Leila elindulnak a menettel, ahogy a több mutatványos és ember katona. Számos kereskedő és még ki tudja mifélék tartanak velük.
-Várjatok meg! Várjatok meg! -a jó szabó kiabál utánuk, aki még időben fut be, hogy lássa a távozni készülődő szekérsort.

/Eközben a piacon/

-Ezzel holnap reggelig nem végzünk. Nem nézhetjük meg tüzetesen az összes gebét. -morogja az erőember, ki veletek tartott.
* Ekkor fütty szólal meg a lóidomár szájából és öt eladásra váró paripa ágaskodik nem kevés riadalmat keltve. Majd mindenki megdöbbenésére táncolni kezdenek. A lókupecük pedig futásnak ered. Épp felétek tart, ahogy megzavarodva a körülötte állók tömegéből pont ebbe az irányba keresi a kiutat.

//képen jobbra//

- Köszönöm Helly! – mondom komolyan a törp tanácsosnak, aki láthatóan megkedvelt minket, mert még a befolyását is hajlandó volt bevetni azért, hogy el tudjunk indulni időben és esetleg ne maradjunk le a koronázásról.
Ezt nem túl sok gazdag és nemes ember tette volna meg értünk. Ők fizetnek az előadásokért, mi meg boldoguljunk, ahogy tudunk.
És nem is hiába fordul Banning úrnőhöz, mert az hajlandó kölcsön adni nekünk pár lovat, amivel legalább a szekereket vontathatjuk, ha a műsorban nem is képesek fellépni.
Meg sem várom a fiúkkal, hogy elinduljon a karavánunk, sietünk a piacra, mert akár megtaláljuk a lovakat, akár nem a menetet utól kell majd érni.
- Azért annyit nem árulnak it……. – próbálok lelket önteni Oldvin-ba, az erőemberbe, de még végig sem mondom, Jurik, az idomár megoldja a problémánkat, egy füttyel, amire természetesen reagálnak a lovai. – Az ostoba! – hördülök fel, de ez az ostobaság most nekünk kedvezett. – Kapjuk el, aztán átadjuk a városőröknek!
Karikás ostorom már a kezemben is van és meglendítve a menekülő bokája felé lendítem, hogy ha rátekeredett kirántsam vele a lábát.