Kissé fellélegeztem, mikor Becca csurom véresen bár, de elém vonszolta magát a bokrok közül. Épp időben. Legalábbis reméltem, hogy így még éppen lesz időm lerendezni vele a dolgokat, mielőtt a főpap megérkezne. Nem örültem volna, ha a főpap szemtanújává válna ennek az egésznek.
Nem mintha a lány halála akár egy cseppet is megrázott volna, ám kétségkívül örültem, hogy végül is így alakultak a dolgok, és túlélte a próbát. Amit viszonylag kevesen mondhatnak el magukról. Nem egy nála jóval képzettebb, tapasztaltabb és erősebb vadász hagyta ott a fogát a nehéz terepen. Volt, akin a ház csapdái fogott ki, és volt, aki a lényekkel nem bírta felvenni a küzdelmet. Ez a lány azonban minden kiképzés és egyéb felkészítés nélkül, némi segítséggel és könnyítéssel ugyan, de sikerrel vette az akadályokat. A kérdés csak az volt, hogy vajon mindazok után, amin ott keresztül ment, még hasznát tudom-e venni a lánynak. Elvégre nem egy kemény harcost megviselt az, amit ott átéltek, és utána egy ideig pszichés gondokkal küszködtek. Rémálmok, hallucinációk, pánikrohamok, és ehhez hasonló mellékhatások kísérték őket. Volt, aki a mérgek hatása miatt élt át ilyeneket, volt aki pusztán az élmények miatt szenvedett egy ideig ezektől. És bár Becca kimondottan szívós lánynak tűnt, jelenlegi állapota em sok jót sugallt.

- Állj fel! - szóltam rá, és leguggoltam mellé. Ha a lány nem mozdult, akkor közelebb hajolva hozzá gyengéden felemeltem a fejét, és megismételtem a parancsot, ezúttal kissé kedvesebben, úgy, ahogyan azt egy aggódó nagybácsi tenné. Majd ha megpróbál engedelmeskedni parancsomnak, ám nem tudja azt magától teljesíteni, akkor két emberemet megkérem, hogy segítsenek neki. Attól függően, hogy a lány ezután képes-e rám figyelni, elmondom neki, mit tervezek vele a továbbiakban. Ám ha ez már túlmutat erején, akkor elkísértetem Beccát Ezrával és két másik vadásszal a főhadiszállásunkra, és majd ők közlik vele a továbbiakat, míg én itt maradok a főpapra várva.

Csak az el is életösztönöm vitt előre, lehet, hogy időnként el is ájultam, mert kiestek némely dolgok, de végül csak megérkeztem, még ha négykézláb is Ulrich elé és mivel nem öltek meg azonnal, így vélhetőleg még időben is érkeztem.
Talán máskor szégyelltem volna, hogy így kerülök elé, mármint, hogy soha nem terveztem térdet hajtani előtte és ez a jövőben nem is fog megtörténni még egyszer, ha ezt túlélem az biztos.
Most azonban elnyúlok, mint egy béka és zihálva fekszem csak ott, annyi erőm sem lévén, hogy felemeljem a fejem.
Hallottam, amikor egyik vadásza szólt Ulrich-nak, hogy befutottam és hamarosan már egy lábat látok megállni a fejem mellett, majd a hangja is megérkezik.
~ Ez egészen jó vicc! ~ nevetek fel magamban és nem mozdulok.
Mikor felemeli az állam és a szemembe nézve megismétli, most már inkább kérve, mint parancsolva ésn is kedvesen elmosolyodom, erre még futja az erőmből, persze ezt a mosolyt nem gondolom komolyan.
Aztán nem sok felesleges erőkifejtést téve, megingatom a fejem, de még csak meg sem szólalok.
Érzem, hogy felemelnek és legalább annyit megteszek, hogy figyelmesen nézzek a nekem beszélő Ulrich-ra, ebből tudhatja, hogy felfogtam, amit mond.
Utána két ember, Ezra vezetésével elcipel, remélem most már valami kényelmes ágyba és valaki be is kötöz mielőtt elvérzem.

//Köszönöm a játékot egyelőre Becca-val //

/Végre a nagy találkozás!/


A főpap mögött hosszú út áll. Szerencsére hű kísérője is mellette van és segít neki. Talán megörül annak, mikor erre felé is lát még embereket, hiszen Braslov pusztulása és a környék orkok általi feldúlása óta ritka jelenség.
Maga Jelena grófnő ajánlotta neki, hogy valahol erre kutakodjon Ulrik után, aki egy jóra való ember és nem kell félteni, hogy hamarosan szembesül ténnyel, hogy nem rég megismert barátai állami pénzeket is félre raktak neki.
Eddig csak az úrnő magán adományáról tud, mit sem sejtve, hogy a király költségvetésébe egy homályos tételként beleírták ennek dupláját, amivel még megtoldják. Ám a varázstudó ezzel nagyon is tisztában van. És ez előny lehet számára.
Ám Ulrik nagyon jól fel lett világosítva arról, hogy mi vár rá, ha a főpap szabadon vizsgálódik! Nem hagyták fegyvertelenül találkozni az öreg oroszlánnal. Mindenre szabad kezet kapott, ha alkalmuk és hatalmuk lesz eltussolni jóakaróinak az esetet.

Alighogy az embereim eltüntették a lány véres nyomait, a láthatáron szinte azonnal megjelent egy közeledő ember alakja. Sajnáltam, hogy Ezrától, a legmegbízhatóbb vadászomtól egy időre meg kellett válnom, de neki most Beccát kellett összekaparnia, és felkészítenie a továbbiakra, másra meg nem akartam azt a feladatot rábízni. A főpappal meg remélhetőleg nélküle is boldogulok, elvégre Jelena grófnő tökéletesen felvilágosított arról, mire is számíthatok, és szabad kezet adott nekem. Ha esetleg elfajulnának a dolgok, akkor meg könnyűszerrel meg tudok rendezni egy kis balesetet a mágusnak visszaútja során.

Az idős főpap mikor elém került, természetesen a lehető legudvariasabban üdvözöltem, még meg is hajoltam előtte, ajkam pedig őszintének tűnő mosolyra görbült.

- Üdvözletem! Nagy öröm számomra, hogy megismerhetem! - köszöntöttem, és barátságos gesztus gyanánt kezet nyújtottam felé, remélve, hogy elfogadja kézfogásomat.

Igazán örül, hogy végre kimozdult elefántcsont tornyából Gwardowyr, hiszen úton-útfélen tapasztalja, hogy mennyire más az élet így „testközelből”, mint amikor csak a híreket kapja, sokszor bizony eléggé eltorzítottan.
Viszont azt sem tagadhatja, hogy már nem húszéves és a hosszú út igen csak megviseli öreg csontjait és izmait, mg ha olyan hasznos és hűséges társat tud maga mellett, mint a tanítványa.
Az is jól esett, hogy kicsit megpihenhetett egy nem oly messze lévő fogadóban, így újult erővel kutathatott a grófnő által ajánlott nemes ember után, akihez volt pár kérdése és akit nagyon remélt, hogy fel is lel, bár Braslov romos és kifosztott városa eléggé lehangolta.
Mikor szinte belebotlik az út szélén várakozó kis csapatba, őszintén meglepődik, bár talán azért számíthatott rá, hogy előbb ér ide a híre, mint ő maga.
És természetesen nem olyan naiv, hogy ne számítana arra, hogy nem mindenki veszi örömmel a látogatását és a kutakodását, de elég tapasztalat és tudás áll a rendelkezésére, hogy ez ne tartsa vissza.
Ulrich úr meghajlására Gwandowyr megbiccenti a fejét és szívélyesen elmosolyodik maga is.
- Minden jót neked is Ulrich úr! Osztozom az örömében, hogy itt lehetek és megismerhetem Önt. Régen jártam már ilyen messze kedves városomtól, de remélem megérte megtennem ezt a hosszú utat. Talán engem várt?

Mint pusztába kiáltott szó... Szokták mondani. Ulrik jóval halkabb hangszínt vesz elő és sokkal nyájasabb. Ám vajon nem épp oly hiábavaló kedvessége?
Egyelőre úgy tűnik nem. Hiszen még nem fogták meg. A főpap beszélgetni kezd vele és ez ígéretes kezdet. A főpap szempontjából értve.


/Bocsi a rövidért. De egyelőre a beszélgetésetek a lényeg. Ha véletlen nem írok, akkor is írhatjátok nyugodtan tovább a párbeszédet. Majd jelzem úgy is, ha történik valami érdemleges./

Gwandowyr főpap szerencsére egyelőre barátságosan viselkedett, kérdései pedig egyenesek voltak, s inkább érdeklődést tükröztek, bár alighanem bujkált mögöttük némi gyanakvás is.
Minden mondatára igyekeztem nagyon figyelni, és átértékelni őket, hogy kiolvassam a sorok mögül valódi szándékait. Ahogy arra is ügyeltem, hogy én magam miképpen formálom meg mondandómat. Nem bíztam el magam vele szemben, pontosan tudtam, hogy az öreg veszélyesebb mint amilyennek látszik. Bár valószínűleg nem éppen az erőszak híve, és nem hinném, hogy megkísérelne elhurcolni minket, de biztosra veszem, hogy meg tudja védeni magát, ha kell. Számomra úgy tűnt, a főpap inkább a szavak embere, így ha gyanút fogna, akkor elég szépen keresztbe tudna tenni nekünk.
Amit viszont semmiképpen sem engedhetek. Így vagy úgy, de el kell érnem, hogy mikor távozik innét, esze ágában se legyen a továbbiakban utánunk szaglászni.

- Remélem nem volt túlságosan megterhelő az út ide - folytattam a társalgást, továbbra is udvarias hangnemet megütve -, nem kellett volna miattam ennyit fáradnia.
- Ami azt illeti, éppen erre volt dolgom, mikor megkaptam Jelena grófnő levelét, hogy találkozni szeretne velem és ide küldte Önt, így úgy döntöttem itt maradok a csapatommal - feleltem kérdésére. Nem láttam értelmét letagadni azt, hogy tudtam érkezéséről. Valószínűleg úgy is tisztában van már ezzel. Hazugsággal meg csak gyanút keltenék. Én meg éppen azt akartam elkerülni.
- Úgyhogy itt vagyunk, készen arra, hogy megválaszoljuk az esetleges felmerült kérdéseket, vagy segítségére legyünk bármiben. Miben lehetünk tehát szolgálatára? - szegeztem neki a kérdést.

Mivel a főpap főleg azért indult útnak, hogy a saját szemével győződjön meg arról, amit a jelentések és a papírok sugalltak, nem akart ajtóstól rontani a házba. Időt akart hagyni, mind Ulrich-nak, hogy ha el akar valamit mondani neki, megtegye, mind saját magának, hogy kialakuljon benne egy fajta vélemény a férfiról. Mindig bízott a megérzéseiben, az ember ismeretében, ezért akart személyes találkozót, bármilyen fárasztó is legyen az út ide.
Viszont tényleg meglepte, hogy a nemes ház feje, egy útszéli táborban várta és nagyon úgy nézett ki, hogy esze ágában sem volt a házába meginvitálni, ami ha azt nézzük elég érdekes volt és akár még meg is sértődhetett volna érte, hogy a király főpapját még ennyire sem tisztelik meg.
De egyelőre nem tette ezt szóvá, mert kíváncsi volt, hogy mi van ennek hátterében és előbb-utóbb úgy is szóba kerül.
Minden esetre annak ellenére nyugalmat erőltetett magára, hogy csak magára és az őt kísérő lányra számíthatott, aki még csak tanítvány volt, míg Ulrich körül ott voltak az emberei.
- Nem ártott már kicsit kimozdulnom a palotából. Jót tett nekem egy kis utazás. És örülök, hogy elém jöttél, így kettesben folytathatjuk az utazást birtokodra, miközben elmesélheted, miként mennek ügyeid mostanában. Úgy hallottam, hogy nehézségeid támadtak és a birodalom kincstárát kérted segítségedül. – kezdett bele finoman a kutakodásba, mintha csak simán érdeklődne.
Nagyon kíváncsi volt, hogy erre az ártatlannak tűnő kérdésre vajon igaz választ kap-e.

/Farkasvadászat/


Becca már egy jó ideje Ulrik vadászai között nevelkedik. Alapos kiképzést kapott a szigorú próba teljesítése után. És ma már jól felkészítették, hogyan vadásznak csapatban a többiek a mágikus teremtményekre.
Az sem érdektelen szempont, hogy mi lett Ulrik és a főpap találkozásának eredménye. Nos, egy csúfos kudarc. A főpap lemaradt emiatt a közben kirobbanó csatáról Össznépi visszafoglalásáért. Hiánya és az elemi mágusok hiányos irányítása minden bizonnyal megviselte a király hadseregét. Sokkal jobban, mint az a néhány arany tallér, ami után nyomozott. De hát mit tehetett volna? Senki nem jelentette be neki előre, hogy száz évente kívülről megtámadják a kontinenst és épp most lesz annak a napja!
Ám fontos dolgokat tudott meg. Ulrikkal elhitette, hogy egy szemilis öregember, aki csak kapálózik a gyorsan változó világ újdonságai között. Ám gyanúja nagyon is megerősödött, hogy Jelena grófnő és a főtanácsos titkos célok miatt támogatja az állam pénzével is ezt a társaságot. Botor módon maga Ulrik is elárulta, hogy mára alig maradt embere, így alig ha nevezhető jelentősnek az általuk végzett munka. Miközben a korona ellenőrzése alatt álló inkvizíció minden gyanús bejelentést kivizsgál. Olyannyira, hogy a főpapnak sem ritkán kell beszélniük velük a király varázslóinak perbefogását illetően. Hírhedteké váltak a túlkapásaikról, ha a mágiatudókat kérdezzük. A köznép pedig semmit nem tud a színfalak mögötti intésekről és túlbuzgó gyakorlatról.
Kinek állna érdekébe egy civil fekete mágiát és egyéb ártalmas lényeket üldöző egyesület? És miért? Amikor eljött a vadászok házából valószínűleg ezek a kérdések foglalkoztatták a főpapot. De megadatott neki a kellő bölcsesség, hogy ne feszegesse túl a húrt. Nehogy végül végleg beletemetkezzen a nyomozásba két láb mélyen egy ibolya alatt!


Ám Beccának nem kellett az elmúlt időkben ilyen dolgokon gondolkodnia. Jam halála után sikeresen felvételt nyert a szörnyvadászokhoz és hamar kiderült számára, hogy a leghasznosabb úgy lesz a közösségben, ha lombtündék és farkasemberek nyomaira bukkan. Ulrikot hatalmába kerítette a bosszú, hogy fiai halálát megbosszulja.
Most is egy ilyen feladatot kapott. A már említett csata alatt állítólag egy közeli nemes emberei farkasemberekké váltak. A legtöbben a kastélya felé sem mernek nézni. És ez sok mindenre rávilágít, amikor Ulrik és emberei Beccával együtt épp nála jártak. Már akkor feltűnt nekik, hogy a környéken vérfarkas aktivitás jelei voltak.
És most neki kell felderítenie, mint legifjabb vadásznak, a rettegett uradalom környékét!

Mikorra véget ért a kiképzésem, úgy éreztem, hogy lekörözök bárkit, annyi próbán, megmérettetésen, vizsgán mentem át és bár lehet ez nem lett volna igaz, de tény, hogy remek formában voltam fizikailag és rengeteg mindent tanultam.
Már belenyugodtam, hogy Jam meghalt, de szívem mélyén mindig őrizni fogom az emlékét és a legrosszabb helyzetekben az ő szavai tartották bennem a lelket.
Miatta lettem az egyik legkitartóbb és legjobb nyomolvasója a csapatnak.
Ulrik hivatott egy nap és utasított, hogy menjek vissza arra a birtokra, ahol még akkor jártunk, amikor Braslovból tartottunk hazafelé és tulajdonképpen a foglya voltam.
Már akkor is gyanús volt, hogy nincs rendben valami az embereivel és, hogy közük van a farkasemberekhez, de most bizonyítékot akart.
Az én dolgom volt, hogy ezeket a kezébe adjam.
Alaposan felszerelkezve haladtam óvatosan, mert már láttam nyomokat, amik a gyanút igazolták és nem akartam beleszaladni semmibe. Először a tájékozódás a fontos.

/Farkasvadászat/

A lány, aki régen bérgyilkos volt, most új életet kezdve elkezdi vadászként az első küldetését. Ám még közelébe se jut az erődnek, ami mögött Haradúr és csapata fészkel, mikor egy tanya mellett elhaladva egy elkeseredetten síró körülbelül ötven éves asszony görnyed egy nála közel húsz évvel fiatalabb férfi holtteste felett. És leginkább azt ismételgeti, hogy „Miért?”
Oda mehet megnézni közelebbről, ám dönthet úgy is, hogy folytatja az útját, hogy a nemes birtokaira érjen.

Mivel mindenféle dologra nyitva tartja a szemét és a fülét, így nem esik nehezére meghallani, hogy a jobb keze felől egy nő sírását hallja.
A kis feltört, megművelt földből, hamar rájön, hogy egy lakhely az, egy mindentől távol eső tanya és azt sem nehéz észrevennie, hogy a fiatal férfi a földön halott és a nő őt siratja.
Pár pillanatig elgondolkozik, hogy megálljon-e, de végül is nem lát semmi veszélyes és jobb tudni, hogy mi történik a környéken. Talán az asszony is tud valamit, ami fontos lehet.
- Mi történt jóasszony? Miért halt meg? - int a férfire, aki minden bizonnyal a nő fia lehet a koránál fogva.

A nő könnytől homályos tekintettel néz fel rá és kicsit megnyugszik a törődéstől.
-Az orkok megölték a fiamat. Nem régiben egy szörnyvadász járt erre. Munkát keresett. Fel akartam fogadni, tíz aranyat adtam volna azért, hogy elhozza a fejét annak az átkozott oughwarinak, aki ezt tette az én egyetlen fiammal.
*Hangja gyűlölettől volt ittas és elkeseredett tehetetlenség áradt minden porcikából róla. A szerény faház gyaníthatóan nem rejtett nagy kincset. Valószínűleg hosszú évek alatt kuporgatta össze azt a kincset, amit most felajánlana bárkinek, hogy gyermekét valaki megbosszulja.
A halott férfiból egy éj fekete nyílvessző állt ki a tüdeje táján, nem messze a szívétől. Valószínűleg nem halt meg azonnal, de már alig ha tudott újra talpra állni és menekülni. És valószínűleg percek alatt vége volt szenvedéseinek.
-Én a közeli erdőbe mentem a mostanában érő málnát gyűjtögetni. Mire visszajöttem ezt találtam. Nem sokkal ez után érkezett egy őrjárat katonákkal, de azt mondták, hogy tudnak róla, hogy orkok portyáznak a környéken. Majd igyekeznek kiverni őket innen. Utána jött a rémvadász, de amikor megvizsgálta a sebeket, azt mondta ne foglalkozzam vele és olyan gyorsan menjek el vele Nini-Wellbe, amilyen gyorsan csak tudok. Ennek vagy egy napja már! Én leköptem őt és gyávának neveztem a kutyát. Azzal lépett ide, hogy bestiákra vadászik pénzért, ha felfogadják. De elfutott, amint veszélyt látott.
Miért? Miért kellett ez történnie velem? A férjem húsz évvel ezelőtt halt meg. Azóta egymagam vezetem a gazdaságot és neveltem egyetlen kincsemet. Miért vették most el tőlem? Miért?
*Egyre kevésbé foglalkozik már Beccával. De ekkor egy kisebb zsákocskát vesz elő ruhája alól.
-Itt van a tíz arany. Azé lesz, aki megbosszulja a fiamat. Nekem már nem kell. Rá sem tudok nézni. Ide volt kötve az övére, mikor egyszerűen lelőtték a portyázó vadak. És nem kell senkinek. Se a katonáknak, se a vadásznak. Senkinek!
*Könny patakzik az arcán, amikor megkérdezi tőled, hogy te segítenél-e neki? Ezzel viszont halasztanod kellene Ulrik megbízását, aminek nyilván nem örülne.

Mikor az asszony meglátott és meghallotta a kérdésemet, azonnal ömleni kezdett belőle a szó. Egyáltalán nem csodálkoztam rajta, hiszen nagyon el volt keseredve és, ha a történetét végig hallgattam, nem is voltak kétségeim miért.
Az már első pillanatra látszódott, hogy a legényt valószínűleg tényleg egy ork nyíllal lőtték meg és elég pontosan ahhoz, hogy ne sokat szenvedjen halála előtt, bár kétlem, hogy ez volt a cél, inkább csak a leterítése.
Viszont az már nem volt logikus, hogy ha ezt orkok művelték volna, akkor miért nem rabolták ki a hullát és miért nem fosztották ki a házat, elvíve magukkal, ami csak mozdítható? Ez nem volt jellemző viselkedése az agyarasoknak.
Az őrjárat érdektelensége nem lepett meg, nem pont egy magányos család megvédésére pazarolják az erejüket, mikor az orkok egy egész várost dúltak fel.
Az viszont igenis meglepett, hogy egy ekkora összeget egy „szörnyvadász” csak úgy elfutott volna, ha 10 aranyat kínálnak neki. Itt valami nem stimmel és más vadászról sem tudtam, aki itt tevékenykedett volna, azt Ulrich biztos említette volna.
- Megvizsgálnám én is a fiadat és a nyomokat is. – vizslattam már önkéntelenül a földet, aztán guggoltam a holttest mellé, hogy megnézzem azt is.
~ Vajon mitől rémült meg az előttem járó vadász”? ~
Őszintén szólva tudom, hogy simán elvehetném a pénzt aztán hagyhatnám a csudába az egészet, ugyan ki kérné számon? És nem is a sajnálat az, ami arra ösztönöz, hogy jobban vegyem szemügyre a dolgot, hiszen ilyen eset nap, mint nap megesik mostanság és én sosem voltam az az érzelgős típus, a kiképzésem óta meg főleg.
A kíváncsiság és az óvatosság az, ami erre rávesz. Nem szeretem, ha valaki tisztázatlan szándékkal a hátamba kerülne, ha ork, ha vadász, ha valami más.
- Ha az utamba kerül végzek vele. – bólintok és lelkiismeret-furdalás nélkül zsebre teszem a pénzt.

/Farkasvadászat/


Becca jó nyomolvasóként azonnal felfigyel a gyanús jelre, hogy egy ork fosztogató horda bizton kifosztotta volna nem csak a hullát, de valószínűleg a házat is felgyújtották volna, miután elvittek belőle mindent, ami kezükkel elrabolható.
Körbe néz és nem lát más nyomot, csak az asszonyét, a fiáét és egy jó állapotban lévő erdei vadászok által gyakran használt csizma nyomát. Úgy tűnik se agyarasok, se a járőröző katonák nem jöttek a ház környékére, nincs nyoma nagyobb körülszaglászásnak. Ami tovább erősíti a gyanúját, hogy vajon miért meg sem próbálták, ha már értékekért jöttek?
Ám többet ennél talán csak Nini-Wellben tudhat meg, említette az asszony, hogy oda készült az idegen és hívta magával. Az pedig jókora kitérő. De elég biztos kézből szerez információt, hogy mivel is állnak szemben.
Ahogy sétál tovább az elágazásig, még valami eszébe jut hirtelen. Ulrik és emberei elvileg sosem kértek fejpénzt a megölt mágikus teremtményekért. És a legnagyobb titokban próbálták tenni a dolgokat. Ez az idegen viszont -ha lehet hinni a beszámolónak- hirdette magáról és hencegett azzal, hogy megöl bármely szörnyet, ha jutalmat kap érte.
A kereszteződéshez ért és Nini-Well felé nézett a lány. Valószínűleg. De kockázatos lenne arra mennie, hiszen Ulrik nem fogad el kifogásokat a parancsai végrehajtásánál. Visszapillantva a Braslov felé vezető ág felé fekete gomolyag tűnik fel a liget felett. Egyre csak terebélyesedik és nincs is olyan messze.
Nincsen választása. Ha életben akar maradni, akkor a fák közé kell futni, amilyen gyorsan csak lehet. A közelben, alig pár óra távolságnyira orkok portyáznak, ez most már biztos. És balszerencséjére pont azon a területen, ami elvágja őt a nemes várkastélyától. Jobb lesz meghúznia magát, mert egy egyedül vándorló nőt sem fognak kímélni az oughwariak, ha rátalálnak!
Óvatosnak kell lennie, de ez nem azt jelenti, hogy ne nézhetné meg a helyet, miután az ellenség elment. És ha így tenne, a lángoló házak között sok lenyilazott embert találhat. Másokat közelharci fegyverekkel öltek meg. Néhány támadó is elvétve áldozatul eset, de csak fél tucatnyian. És több száz emberrel végeztek ez idő alatt. Mindegyiknél fehér nyílvesszők vannak, ahogy a holttestekben is. Legtöbbjük lemeztelenítve, minden értékest elvittek. Csupán a védelemhez használt kaszák, ásók vannak mellettük, hiszen az ilyesmikkel a zord hegyek lakói nem igazán tudnak mit kezdeni.
Ha nem Nini-Well irányát választotta és volt bátorsága a lánynak ide jönni, akkor hamarosan egy osztag katona vonul be fegyelmezetten.
-Hölgyem! Parancsot kaptam, hogy minden túlélőt azonnal küldjek Nini-Wellbe! Nem maradhat itt, el kell mennie a kereszteződésig és ott a város felé kell fordulnia. Majd eltemeti a halottakat, ha ennek vége.
Megértette, ügye? Sajnálom, de a hadsereg minden erejét leköti a fosztogatók kiűzése. Kérem, ne akadályozza a munkánkat!
*Ha makacs lesz Becca, akkor elmondja a parancsnok, hogy ők azonnal a tettesek nyomába indulnak. Így csak feltartaná őket, ha itt akarna maradni. Mindenki érdeke, hogy kövesse az utasításokat.

A nyomok alapján igazán nem tudom mit gondoljak a még mindig zokogó és sápítozó asszony történetéről, hiszen a holttest körül rajta és rajtam, na meg az ismeretlen vadászon kívül nem járt senki, ha csak nem a levegőben közlekedett.
Egyben azonban határozottan biztos vagyok, a gyilkos nem ork volt. Azonban, ha biztosra akarnék menni, akkor mehetnék Nini-Well-be a szörnyvadásznak titulált férfi után, aki egyrészt tudhat valamit, másrészt maga is érdekes eset, mert ha jól tudom, és jól tudom, Ulrich és emberei sosem kértek pénzt a szörnyvadászatért. Szóval a fickó vagy hazudik, vagy a maga szakállára dolgozik.
Viszont nagyon is jól tudom, hogy mi jár azért, ha nem veszem komolyan a parancsait és most nekem nem az a dolgom, hogy ismeretlen gyilkosok után kutassak, hanem, hogy felderítsem az uradalmat és farkasemberek után kutassak.
Közben már el is indultam és visszatértem a kereszteződéshez, ahonnan letértem a sírás hallatán. Azért elnéztem Nini-Well irányába, de aztán lemondó sóhajjal elfordultam, amikor megláttam a gomolygó, komor füstöt és ez csak egyet jelenthetett, már láttam épp eleget ilyet. A Braslov felé vezető út felől jött. Nekem meg arra vitt az utam. Az, hogy ki gyújtogat nem nagyon volt kérdéses, az emberi bandák általában csak fosztogattak, az agyarasok azonban igyekeztek mindent lerombolni, amit értek.
Már nem volt értelme sietni, hiszen a tűz már a település végét jelentette, így vártam egy jó pár órát és aztán óvakodtam a leégett romok közé. Nem voltam gyáva, de egy csapat orkkal nem vehettem volna fel a harcot.
Jól gondoltam, lemészárolták a falut, csak holtakat találtam, köztük elvétve egy-egy büdösszájút.
Ráadásul, ha ez az ork csapat tanyázik a közelben, most már teljesen biztos, hogy nem közülük került ki a fiú gyilkosa, mert itt csak fehértollú vesszőket találok.
Míg vizsgálódom katonás léptek verik fel a csendet és már jó előre figyelmeztetnek, hogy kik érkeznek.
- Nem vagyok idevaló, csak a füst miatt jöttem és egyáltalán nem Nini-Wellbe vezet az utam. – ráztam meg a fejem. – Így nem mehetek arra, viszont cserébe eszemben sincs a munkájukat akadályozni vagy hátráltatni, vadásszák csak le az ork gyilkosokat. – intettem az épségemért aggódó katonának, aki láthatta, hogy nem vagyok sem fegyvertelen, sem kétségbeesett.
Ha a fickó nagyon erősködik, akkor nem vitázom vele, hanem elindulok a város irányába, aztán mikor már nem lát, visszakanyarodom az uradalom felé.
Az orkok nem az én gondom, de azért örülnék, ha végeznének velük, elvégre ne gyilkolásszák csak úgy itt az embereket, húzzanak vissza a hegyeik közé.

A katona nem vitázni sem elvi fejtegetésekért sem jött.
-Nem mehet tovább semmiképpen! Orkok portyáznak mindenfelé. Nem tudjuk még, hogy mennyien vannak, de már több falu le lett rombolva. Ha kedves az élete, akkor csatlakozik a Nini-Well felé menekülőkhöz.
*Megvárja, amíg Becca elindult a kereszteződés irányába engedelmes lányként. Majd a nyomokat figyelve megindul az agyarasok után. Reméli, hogy a következő községnél már időben ér oda és talán megmenthetőek párak. Nem tűnik nagy csapatnak, de még nem szereztek biztos hírt az ellenség méreteiről.
Az egykori bérgyilkost nem követi semmi, így ha gondolja, visszakanyarodhat. Bízhat abban, hogy kiképzése és óvatosságának hála elkerüli a veszélyes hordát. Hamarosan egy újabb kis településre ér, ahol már csak füstölgő gerendák és hullák jelzik, hogy egykoron -nem is olyan régen- még éltek és próbáltak boldogulni itt.
Sokkal több oughwari lelte halálát eme csatában. Nem véletlenül. Az emberek katonasága elérte még épp időben. Száz baka és kétszáz körüli gyilkos hevert szanaszét egy kis tanyaközpontnak nevezhető helyen. Hetven civil.
A többségüket ében színű nyílvessző ölte meg. Vannak halottak az orkok tegezéből származó fehér tollasból is és jó pár tucat közelharcban elesett is. Ám egyetlen holttestnél nincs a gyilkos eszközből, legfeljebb egy darab a testében.
Rengeteg lovak patájának nyoma, talán a katonák használták. Ez magyarázat talán arra, hogy miért értek ide ilyen gyorsan? Ám a helyszín itt sincs kifosztva, még a katonaság számára értékes ételek vagy fegyverek is ott maradtak a földön.
Beccának döntenie kell, hogy további alapos vizsgálatot végez vagy gyorsan tovább megy innen. Úgy tűnik bármi is csapott le az özvegy tanyáján, az nem azért az egy áldozatért jött ide. Sem embert, sem agyarast nem kímél a vonulása során.
És nagyon veszélyes. Kétszáz ork már egy szembeötlő méretű portyázó csapat. És még száz végvidéket őrző emberi katona is a legyőzöttek között van.

A katona hajthatatlan, ezért úgy döntök nem állok le vitatkozni vele, hanem úgy teszek, mintha megfogadnám a tanácsát és belenyugodnék, hogy nem folytathatom az utam tovább.
De persze csak addig tartom magam az irányhoz, amíg el nem takarnak a fák, aztán máris az uradalom felé fordulok, hiszen nem ijesztett el a parancsnok szava, nem vagyok gyenge fehérnép, tudok vigyázni magamra, valószínűleg jobban is, mint a katonák.
Azért persze kellő óvatossággal haladok tovább, egészen addig, míg újabb falu romjaira nem bukkanok, ahol nem olyan régen ért véget a harc, hiszen még parázslottak a felgyújtott házak gerendái.
Most már látok fekete nyílvesszőt, olyat, amilyet a fiú holttestében is, de egyetlen kétlábút sem, akitől származhatott, se embert, se orkot, viszont van rengeteg patanyom.
Próbálok visszaemlékezni, de nem rémlik, hogy a katonáknál láttam volna lovat, akkor meg honnan ez a rengeteg pata? És továbbra sincs fosztogatásra utaló nyom, ami nagyon-nagyon furcsa.
Még a katonák is elviszik legalább a fegyvereket, de itt itt van az elesetteknél mind.
Vívódva vizsgálom a nyomokat, hiszen Ulrik parancsa egyértelmű, de ….de lehet, hogy ez is összefügg az uradalomban történtekkel, nem igaz? Azért vagyok itt, hogy felderítsem a helyzetet és ezen furcsaságok mellett nem mehetek el csak úgy szó nélkül.
Persze ezzel csak magam akarom meggyőzni és……sikerül is.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy fejjel megyek a falnak! Csak felderítő vagyok és csendes, észrevétlen, mint a nyári szellő.
Nem fog senki észrevenni, ha kicsit kíváncsiskodok.

Becca veszélyes dologba ütötte az orrocskáját, ezt már elsőre megmondani. De valószínűleg még veszélyesebb lenne nem tudni a vadászoknak semmit arról a fenyegetésről, ami a közelben jár és pusztít.
A lovak az ork hegyek felől érkeztek és végig vonulva a területen valószínűleg mindenkit megöltek, majd megállás nélkül tovább haladtak Nini-Well irányába. Ám ettől még a többi tetem is sok információt rejt.
Egy katona kezében fáklya, mely az út keréknyomában felgyűlt pocsolyába esett és kialudt. Miután ezt meglátja, alaposabban megvizsgálja a többi holttestet az egykori bérgyilkos és hamar meglátja, hogy máshol is vannak hamucsíkok, mely arra utal, hogy több baka is -bár nem mindegyik- lánggal a bal kezében harcolt. Vagyis valószínűleg este, esetleg a kora hajnali órákban történt az agyarasok rajtaütése a kis településen. Amikor mindenki alszik és mindenki otthon van. Észrevétlenül tudták megközelíteni a települést, hogy azután támadva a védők olyan gyorsan kapják fel magukra a felszerelésüket, amilyen gyorsan csak tudják. Erre utal a sokszor hanyagul begyűrt ing, mely hátul vagy féloldalt kilóg a katona nadrágból.
Ám valakik megzavarták őket. Rengeteg lovas haladt át itt hirtelen és elsöpörte a küzdő feleket. Képzettek és magabiztosak. A legtöbb embert az orkok már elintézték, amikor megzavarták őket és végeztek azzal, akit itt találtak.
Bármi is volt az, amiért itt jártak, nem arra felé mentek, amerre Ulrik tervezi az akciót. A tinédzsernek most újra el kell döntenie, merre is tovább! Nini-Well felé az emberek jól megszervezett védelme van, nem kizárt, hogy újból irányt fognak változtatni a lovasok. De bármit is keresnek, már jó ideje, hogy itt jártak. De erre semmi utalás nincs és nem úgy tűnik, mintha azt akarnák, hogy bármi is eltérítse őket a terveiktől.
Haradúr uradalma Braslovon túl van. Óvatosnak kell lenni, hiszen ezt a csapat oughwarit már lemészárolták egyben a titokzatos lovasok. Jóval korábban, mint ahogy a másik faluban hallotta és látta a pusztítás nyomait. Úgy tűnik több fosztogató csapatra oszlottak és még lehetnek erre felé. Talán ő is rákényszerülhet, hogy néha kisebb kitérőket tegyen az útja során, hogy ne vegyék észre.

Igyekszem mindent észrevenni, a legapróbb dolgokat is, hiszen az életem múlhat rajta. Azonban még Ulrich sem köthet bele az érvelésembe, hogy meg kell tudni, mi gyilkolja mind az orkokat, mind az embereket, hiszen láthatóan a lovakon érkezett harmadik fél, egyiket sem kímélte. Kik lehetnek ezek és mit akarnak?
A nyomok azt mutatták, hogy valószínűleg a katonák értek ide először, aztán az orkok támadása meg éjjel, pihenésük alatt csapott le rájuk, hiszen sokan éppen csak magukra kapva valamit álltak be a küzdelembe. Sok volt a halott, így minden bizonnyal az agyarasok győzhettek volna, de ekkor lecsaptak rájuk a lovas idegenek és nem kíméltek senkit.
A baj csak az, hogy a lovasok Nini-Well felé távoztak és nekem nem arra vitt volna az utam, na meg arra már nem is hiszem, hogy könnyű dolguk lesz, mert arrafelé már sok a katona és sokasodnak az erősebb, védettebb települések is.
De mi van, ha pont ezért nem számítanak támadásra ott az emberek, talán figyelmeztetnem kéne őket a veszedelemről!
Na meg, nagyon úgy néz ki, hogy több ork fosztogató csapat ténykedik a környéken és egy mindentől elzárt uradalom csábító prédának hathat számukra, könnyen beléjük akadhatok, még a legnagyobb elővigyázatossággal is.
Fogós kérdés áll előttem, de végül győz a rejtélyek utáni vonzódásom, így az ismeretlen csapat után indulok. Különben is a katonák parancsnoka is arra küldött, nem?

A fiatal lány rájön, hogy a vérdíj, amit a gyászoló asszonytól elvett, nem is egy valaki fejére lett kitűzve. De már ezért sem tervezi valószínűleg egyedül lemészárolni az összeset.
Hosszú, több órás séta vár rá, melyeket a paripákon valószínűleg az előtte járók jóval hamarabb megtettek. Sokáig vezetnek a város felé, majd hirtelen irányt változtatnak. A csatateret elhagyva oszlopba sorakoztak egymás után és így vonultak tovább. Csak néha tért le egy-egy fő más irányba vagy csatlakozott vissza hozzájuk. Az elfelé menő és a visszatérők közel ugyan annyi számúk és nincs nagyobb rendszer közte. Nem úgy tűnik, mintha kisebb rajtaütésekre fordultak volna le a főseregtől, inkább felderítők lehettek, akik minden irányból lesték, hogy mi vár a nagyobb csapatra.
Ahol aztán elfordult, mint említettem, a csapás, hamarosan egy újabb elpusztított falvat talál Becca. Itt sem katonák sem pedig agyarasok hulláját nem találni. Csak védtelen parasztokét és családjaik hevernek itt-ott az utcán. A házakba benézve annál többeket látni a holtan.
Itt is vannak fekete nyílvesszők, de ez a helyszín valami különös dolog miatt is más. Az utcán meghalt emberek egy jelentős része a torkát szorongatja még most is, nyelve megdagadt és szemei kidülledtek. Mintha saját magukat fojtották volna meg. Odabent is találni több ilyen áldozatot, de mást is.
Az éritnetlenül hagyott otthonokban temérdek lemeztelenített vagy félpucér nő hever élettelenül. Nagyon sok köztük ütés nyomaival az arcán. És mindegyiknek nagyon éles kard vagy épp tompa tárgy okozta a halálát. Olyan éles fegyverek, melyek nem jellemzőek az ork hadakra. Könnyű elképzelni, hogy mi történhetett itt.
A szentélyben a király egyik elemi mágusára bukkan a kutakodó vadász. Legalább fél tucat nyílvessző végzett vele. Kezében a madártoll végén a tinta megszáradt. Két könyv van az asztalon, amely mellett találta a csuhást. Az egyik fentebb és ahol ki van nyitva, azok az oldalak tele vannak írva. Ha óvatosan belelapoz az előtte és a mögötte is hasonlóak, hosszan sorjáznak a betűk.
Az árvaházból megszökött kislányt ott valószínűleg nem tanították meg olvasni. És azóta is úgy tűnik, hogy inkább a kardforgatásba fektette a maga képzésére fordított időt vagy nyomolvasásba, melyet Jam imádott.
Ám azt könnyen megállípthatja, hogy az asztalon lentebb lévő könyvnek csak az egyik lapjára írtak. És a felétől kezdve mintha egy másik nyelven. Az különösebb ismeretek nélkül megállapítható, hogy a felső fele nagyon hasonlít az előbb leírt könyvre. Ám alul már egész más jeleket vésett az irnok. Sokkal több kunkorral, a vonalai ide-oda kacskaringóznak. Míg végül egy hosszú, lefelé, a holttest felé vezető vonalban ér véget, mellyel több sornyi helyet elpocsékoltak. De valami jelentősége biztosan van a történtekben.
Három lehetősége van. Azt leszámítva persze, hogy vagy magával viszi a könyveket vagy nem. Maga dönt, mennyire terheli le a táskáját. Ám az állatok életben maradtak a szörnyű pusztítás ellenére is. És egyik háznál látott egy felszerszámozott lovat bóklászni. Talán valaki menekülni akart rajta. De Becca lehetőségei elágaznak. Vagy követi vele a fekete nyílvesszős csapatot, vagy visszamegy Ulriknak jelenteni amit megtudott, vagy Nini-Well felé vágtat amilyen gyorsan csak tud és igyekszik értesíteni a hadsereget.
Rajta áll, hogy merre indul tovább...

Eszembe sem jut, hogy neki menjek egy csapat fegyveresnek, akik agyarasokat és harcedzett katonákat mészárolnak le könnyedén, így az arany sem okoz lelkiismeret furdalást, amit az asszony adott. Ha alkalmam lesz rá, talán végzek eggyel-kettővel, de ennyi.
A nyomokat követem, már csak kíváncsiságból is, ami folyamatosan Nini-Well felé tart. Hamarosan látszik, hogy oszlopban mennek tovább a lovasok.
Vannak el-elkanyarodó nyomok is, de hamar látom, hogy a főcsapás nem változik, így ezek csak felderítők, vagy oldalvédek lehetnek. Tapasztalt parancsnok vezetheti őket és nagyon bátro, hogy így bemerészkedik az erősebb városok felé.
Aztán újabb lemészárolt falu kerül az utamba, itt nem is voltak katonák, csak parasztok, nők, gyerekek, idősek és fiatalok is. Nem is volt valami gazdag falu. Vajon miért tették? Csak szórakozásból, kegyetlenségből?
Értetlenül nézem a hullák némelyikét is, akik láthatóan megfulladtak, ezt nem lehet eltéveszteni.
Mi történhetett itt?
Hogy a házakban lévő nőkkel mi történt az egyértelmű és attól függetlenül, hogy sok mindent láttam már, felfordul a gyomrom és olyan dühöt érzek a támadók iránt, mint eddigi követésem óta soha.
Tovább kutatva egy kis szentélyt találok, benne egy emberrel, egy mágussal, akit alaposan megtűzdeltek nyílvesszővel, esélye sem volt. Valamiféle könyv van előtte, épp abba írt, amikor megölték ez elég nyilvánvaló.
Azonban egy bökkenő van, akármit is írt én nem tudom elolvasni! Pedig lehet fontos, lehet leírta kik a támadók!
Ráadásul két könyv is van, egy teljesen tele írva, egy meg láthatóan félbeszakítva a halála által.
Az írás sem mindenhol egyforma, azt anélkül is látom, hogy érteném.
Több választás elé nézek most. Egyben azonban biztos vagyok, vagyis kettőben: elviszem a könyveket a kint bóklászó lóval, mert akkor nem nekem kell cipelnem.
Ha valami rosszul sül el, akkor valószínűleg Ulrich meg fog ölni, de ……..de most már tudnom kell kik ezek a gyalázatos férfiak! És legalább párral saját kezűleg akarok végezni!
Így hát követem őket, most már lóháton.

Becca egyre többet megtud a vadászok környékén harcoló csapatokról. És egy idő után már nem csak szörnyvadász társainak életének megóvása miatt kutatja a titokzatos harmadik fél nyomait. De még csak Ulrik hírhedt haragjától való félelem sem ad igazi erőt. Az utolsó faluban látottak oly módon érintették, mint talán soha semmi más még azelőtt.
Hirtelen történnek a dolgok. A nyomolvasása mostanra már lassan fél napot is felölelt, a lovak patái pedig több órája lehetett, hogy itt hagyták. De mégis az egyik kanyarban a másodperc töredéke alatt dönt úgy, hogy irányt változtat és megrántva a gyeplőt átugratja hátasával az út széli bokrot.
Pár méter után megáll és figyel. A bevillanó kép olyan volt, mintha egy elf állt volna a csapás szélén és íját szegezte volna a lányra. Ám nem volt ideje megnézni alaposabban. Gyalog volt, állatot nem látott mellette.
Az biztos, hogy a nyomokat, amiket követett, azt legalább öt órával korábban hagyták, vagy inkább korábban.

Miután úgy döntöttem, hogy az ismeretlen gyilkosok után eredek, akkor már elég nagy időhátrányban voltam velük szemben, ez tisztán látszott a nyomokból. Akár fél nap előnyük is lehetett, ha nem több, így amúgy sem lett volna sok haszna, ha arra akarnék törekedni, hogy figyelmeztessem az embereket.
Csak tudni akartam kik ezek a barbárok és ha tehetem, az áldozataik után küldök párat.
Aztán jöhet az eredeti megbízásom és ráadásnak megörvendeztetem Ulrich-ot egy másik hírrel, hiszen én fogok tudni a legtöbbet az új bandáról. Ez talán elfeledteti vele majd a kis kitérőmet.
A nyomokra figyelve követem a lovak patai által vágott ösvényt, mikor hetedik érzékek riadót fúj és ösztönösen rántom oldalra a lovat, kényszerítve, hogy egy bokrot átugorva változtasson irányt, még magam sem tudva pontosan miért.
Az értelmem csak pár pillanattal később elemzi csak, mit is láttam és ez arra ösztönöz, hogy leugorjak a lóról és beleolvadjak a környezetve.
Valaki állt ott, biztos vagyok benne! És íjat fogott rám, ha nem csalt a szemem! Egy elf?
A lovat egy fához kötöm és magam meg jókorát kerülve, igyekszem a helyre, ahol a fickót láttam.
Kezemben már ott a tőröm, de nem rohanok, a nyomok megvárnak.

Ahogy a lány előre oson és megpróbál kilesni a bokrok mögül, reményei szerint megkerülve már a másikat, az ösvény békés. Nem lát senkit ott, ahol az imént az az alak állt. Tovább lopakodik és igyekszik felderíteni a környéket mígnem egy nyílvessző csapódik a mellette lévő fába, csak egy kicsivel suhant el mellette. Azért azt most tisztán látta így is, hogy fekete volt a színe, ahogy az érkezése felé nézve az íj is fekete, ami útjára bocsátotta.
A lombok félhomályában egy elf nézett vissza rá. De nem is akár milyen hegyesfülű. Egy drow. Az előbb, amikor az ösvényen megpillantotta nem volt benne biztos, mert a haja sötét fekete és sötét színű egyenruhában. De egyébként letagadhatatlanul éjtünde.
Ha Beccánál van valami, amivel távolról harcolhat -akár a kését is megpróbálhatja eldobni-, akkor gyors támadással megpróbálhatja megelőzni a másikat és elbújni utána, hogy rejtőzködő bozótharcban vegye fel a küzdelmet. Ám nagyon közel vannak egymáshoz, akár néhány szökkenéssel ott is teremhet és közelharcban próbálhatja meg elintézni.
Mindkettejük vére tele van már adrenalinnal a bujkálás és harcra készüléstől és az eddig látottak alapján biztos lehet benne a szörnyvadász, hogy ellenfele nem jó szándékkal érkezett eme földre. Ám bármikor úgy dönthet, hogy eleget tud és megpróbál elmenekülni.


/Hatos kocka:

íj és távolsági fegyver esetén:
1-4-ig nem talál
5 és 6-os találat

közelharc és a self esetén mágia:
1-3-ig sikertelen
4-6-ig sikeres

menekülés: az üldözőnek 1 kör van még, hogy távolról rálőjön a futóra, mielőtt az a bozótosban eltűnne./