Atlantia

A a parancsok kiadva, s elkezdődik a szomszédos falvak átkutatása. Közben pedig halad Braslov megerősítése is. Hírt kapok arról is, hogy  Amon útra kelt, ami némi reménnyel kecsegtet.

1.Nap

A szokásos teendőim elvégzésével kezdődik meg a nap. A reggeli után megnézem, vajon sikerült-e haladni a város megerősítésével. Persze csodát nem várunk, de jó lenne valami biztatót látni. A szemem elé már lélekben a kész város térképe rajzolódik fel, viszont az élet mást mutat. A romoktól és törmelékektől sikerült megszabadulni, vagy újra felhasználni, azonban a munka csak ezután kezdődik. Miközben menetelek, egy nő jött oda hozzám. Bár jómagam nem szeretek a pórnéppel elegyedni sem mutatkozni, de mivel most ilyenek a körülmények, megengedem magamnak. A nő megköszönte a segítségünket és az egekig magasztalt. Természetesen a köszöneteit Ahmest felé irányítottam, aki kezdetben nem értette, de aztán rájött, hogy ő az istenem.
Az itt maradt helyiek és a sebesültek kezdetben nagyon idegenkedtek az egy vallástól. Ám az áldozati kegyeletek és néhány térítőnk tanítása úgy látszik kezd célba érni. Ha felépülne az új város, biztos vagyok benne, hogy a Kegyelmes Isten egyházának uralma alatt lenne.
Délután megérkeztek az első hírek a falukból. Egy kóborló férfi mutatott utat egy rabszolgafarmra. Szerencsékre az orkok már kivonultak onnan. Holnap megnézzük a többi falut is.

2.Nap

Az estét a rabszolgafarmon töltöttük egy eszkábált kunyhóban. Másnap az arra képes férfiak segítségével, a többi falut mentünk el feltérképezni. Mindenhol ugyanaz fogadott, sebesültek, nyomorgók, sőt valahol nem is találtunk élőket. Késő délután jómagam visszatértem az összegyűjtött férfiakkal és nőkkel Braslovba. A többiek folytatták a keresést. A városban elláttuk a sebesülteket, sajnos voltak, akik út közben meghaltak, de ez csupán pár ember volt. Az áldozati misén nagy kegyben volt részünk, egy haldokló férfi ajánlotta fel az életét, hogy a Kegyelmes Isten oltsa ki azt. A szertartáson nagyon sokan lettünk, az újonnan érkezők közül is jó páran ott voltak. Minden rendben zajlott, s mikor a férfi szívébe döftem az áldozati tört és véréből ittam a vezetőkkel, többen elsírták magukat az eksztázistól. Mondtam nekik, e kegyelmes áldozat arra tanít minket, hogy ne nézzünk a múltba, s a régi Braslov falaival a régi énjük is meghalt, mára új emberek lettek. Éppen ezért nem számít kik voltak, az számít kik lesznek...

3.Nap

A táborban az újak érkezésével kicsit gyorsabban teltek a munkálatok. Délutánra már az utolsó felderítők is visszatértek. Néhányuk megerősített abban, hogy Astelath és a tündék Észak-Bivaly fele tartanak. Úgy látszik nem gondolták meg magukat és jönnek ide? Fogalmam sincs...Viszont kétségeimet délután megosztottam a többi vezetőivel. Érdemes hozzátenni, hogy két új vezető is tagja lett kis "közösségünknek". Egy nő és egy férfi. Az egyikük a női haderő vezetője, a másikuk pedig az itteni férfiaké. Nagy előnyt jelent, hogy ismerik az itteni viszonyokat. Arról kérdeztem őket, vajon mennyien értenek egyet a vallásunkkal? A nő Astelathoz való hűségünket vitatta. Nem volt más választásom, elmondtam nekik, hogy ő már gyengekezű uralkodó, akit megrontott a pénz és a hatalom. Országában káosz van, s külpolitikájában mindenki alá fekszik, csakhogy érvényesülni tudjon. Pedig már mindenki tudja, a béke hamarosan véget ér...a király viszont nem készült fel erre. A még idegen férfi győzte meg újonc társát arról, hogy a "király" nem sietett a segítségükre és magukra hagyta őket. Hamar egyetértettek abban, hogy velünk kell tartaniuk ahhoz, hogy újra rend és béke legyen. A beszélgetés olyan jól sikerült, hogy délutánra az új sereg letette a királynőnek az esküt. Csupán négy katona volt, aki tiltakozott. Őket hamar elérte a vég...
Estefelé újabb megbeszélést tartottunk. Újabb információk kerültek a birtokomba:

- Ahogy látom valakik két tűz közé szeretnének szorítani bennünket. Ezzel gyengíteni az embereket. Félni azonban nincs okunk, a legnagyobb kárt Astelath fogja elszenvedni.

Sajnos azonban a többi aggályomat nem osztottam meg a vezetőkkel. Ugyanis könnyen lehet, hogy a király visszafordul és számon kér minket, akkor sajnos nagy bajban leszünk. De ki tudja lehet Moor királynő vagy a zevadariak kieszelnek valamit. Sajnos attól félek, az utóbbiakra nem számíthatunk. De legalább Uráldur tudja már, mi hű szövetségesei vagyunk...

/Atlantia/


Sokakat meglepetésként ért, hogy egy haldokló máris önként ajánlotta életét az oltárra. Ám rossz szájízűek azt terjesztették a városban, hogy látszott rajta az istentiszteleten, hogy kába volt. Ám ez a pár nagyszájú ember hamar kapott olyan munkát, amivel nyugodtan foglalkozhatott, amig a többi bárány folytatja az útját a megvilágosodás felé. Nem került túl sok pénzbe a lapát és egy nagy rakás szamárürülék, hogy eldünnyögjenek magukban valahol, ahol senki sem látja őket. És gondolkodhatnak azon, mikor mit beszélnek.
Sokkal nagyobb problémát jelentettek azok, akik nyíltan megtagadták Valora Moor királynő szolgálatát és az új vallás követését. A négy embert egyelőre az egykori laktanya fogdájába zárták be és gyanús fehér porral kábították el embereid. Hamarosan jön a három napos ünnepség, mely során a kiválasztottak élet-halál harcot vívnak majd a túlélésért. Napnyugtára mindig megfeleződik a társaságuk saját kezeik által és VÉGÜL CSAK EGY MARADHAT.
Ám ez a Jövő zenéje. És nem is biztos, hogy ilyen ingatag helyen akarod majd megcsinálni. Lehet egyszerűen csak Bivalyba küldöd őket, az ottani rendezvényre. Ám aggodalmaid és a tanács sokkal jobban érdekli az olvasókat, így rögtön át is térünk arra a témára.

-Ha tippelnem kellene, hogy kik akarnak két tűz közé szorítani minket, akkor sokaknak nem tetszene itt, amit mondok. De amíg az orkokkal harcolunk, addig nincs gond. Braslovot vissza kellett foglalni, hiszen nem születtünk rabszolga nemzetnek. És előbb-utóbb úgy is meg kell ütközni velük.
Az erődítés jól halad, de kőfalakat nem lehet a semmiből teremteni. Ha el is készülünk a támadás előtt, nem sokáig fogják bírni. D Astelath vajon miért nem akarta visszavenni ezt a földet? Én azt mondom, meg kéne tudni, honnan és mikor fognak támadni az agyarasok. És előre tervezni az alapján.
Vajon hogyan lehetne kifürkésznünk a szándékukat?
* Leghűségesebb embereid sem rejtik véka alá gondolataikat, amik téged is őrölnek. Viszont jól tudod, hogy a bajban a végsőkig ki fognak tartani és igyekeznek úgy eljárni, hogy a feltörekvő országnak jó legyen. És létre jöjjön egy új egység, mely sokkal átgondoltabban és elszántabban veszi fel a küzdelmet a határ túloldaláról érkező fenyegetéssel szemben.

Atlantia

A tények jelenleg nem nyugtatnak meg. Sajnos a vezetőim sem erősítenek meg gondjaimban. Persze, nem is ezt vártam tőlük, de tudni szerettem volna mit gondolnak. Az újak már elmondták véleményüket a régiek pedig csak most kezdik.
Igazuk van, ki kell derítenünk a szándékokat és indítékaikat. Csak van valamilyen informátorunk a király várában, ha nincs akkor pedig a seregében. Nem hiszem, hogy erről nem gondoskodtunk volna...
Ideje kicsit informálódni.
Ami pedig az orkokat illeti, ott is kellene valamit alakítanunk.

- Valamiféle alku, vagy talán eskü. Nem tudok másra gondolni- felelek a kérdésre, miért nem foglalta vissza Astelath a várost. - Bár egy gyengekezű, ügyetlen bolond, azonban sohasem hagyná, hogy orkok irányítsanak egy várost. A népszerűségének bizonyára nem tenne jót. Volt valami indoka. Az indok lehetett valamiféle paktum vagy egyezség, de egy biztos, ha nem támadta meg és mi igen akkor megszegte az ígéretét. Vagyis mi szegtük meg az ő ígéretét, bármi is legyen....az orkok felé. És mivel mi emberek vagyunk nem hiszem azt gondolnák azok az agyarasok, hogy más adta a parancsot, így a gyanú Astelathra terelődik. Két dolog történhet így, az orkok támadni fognak vagy az egészet elfelejtik. Ismerjük őket, nem fogják annyiban hagyni. Nekünk nem tenne jót egy újabb csata a semmiért.

Majd egy kicsit elhallgatva magamban gondolkozom tovább.

- Mára végeztünk!

Küldöm el az embereimet. Egész további napom, a másnapi tárgyalásig gondolkodással telik.
Vajon megéri Braslovnál feláldozni az embereinket? Hm, lehet arra kéri majd Valorát Astelath hagyjuk el a várost, hogy visszaadhassa az orkoknak. Az biztos, hogy keresztbe tettünk a terveinek és nem fog örülni. Ha esetleg valahogyan egymásnak tudnánk ugrasztani azt a két vezetőt, aki most Észak-Bivaly felé tart, bizonyára hamar véget érne a számonkérés. De vajon hogyan tudnánk ezt megtenni? Az erdei tündék nem bíznak az emberekben, ezt ki lehetne használni.
Zavar, zavart kell okoznunk!

Másnap még a vezetői gyűlés előtt megkérek egy hűséges szolgámat, hogy a gyűlés kezdete után 25 perc múlva hozzon be egy levelet, amit már megírtam és mondja azt, Astelathtól érkezett. Az itteni kincstárban volt királyi pecsét, így könnyűszerrel megszerezhettem.
Mi is fog történni?

Elkezdődik a gyűlés, tovább beszélünk majd aggodalmainkról. Ám közben megérkezik a levél, mindenkinek közlöm majd tartalmát, hogy mi áll benne:

Astelath megköszöni, hogy sikeresen bevettük a várat, s arra kér minket a lehető legnagyobb titokban hagyjuk el a várost, a további védelmét ő oldja majd meg.

A vezetőim ismernek, így nyilván furának találják majd, hogy távozni fogunk és engedelmeskedünk. De amennyire ismernek tudják azt is, itt van valami a háttérben, ezért később őket is beavatom a tervembe négyszemközt, viszont a helyi vezetőket nem. Azok itt maradnak Braslovban és bevárják "Astelath erősítését".
Így a sereggel még aznap távozunk a városból Észak-Bivalyba. Közben megkérjük a helyi vezetőket, aggassák ki Astelath zászlóit és nyugodtan hordják vértjeit és jelvényeit, hiszen az ő királyságába tartoznak...bla-bla

A következő lépésként egy válaszlevelet küldünk egyenesen Astelath királynak, amit "véletlenül" a tündék őrtáborához közel viszünk, persze törekedni kell arra, hogy úgy tűnjön mintha próbálná megkerülni őket a futár, a tündék biztosan el fogják fogni. S a levelet az élete árán is meg kell majd védenie. A halálával fizet majd, ugyanis a levél védése közben megölik. Ha nem így lenne és élve fognák el, parancsba kapja, hogy végezzen magával, majd lesz a zsebében méreg. Nem szeretnénk, hogy kihallgassák.
A levélben a következő lesz:

Kedves A.!

Sikerült a hadművelet, ahogy kérte elfoglaltuk a várost és most kivonultunk. A következő célpont Szentkő, ahogy kérte, vegyük vissza ami a miénk, embereké. Eleinte kételkedtem, de most valóban gyengébbek, hogy elcsalta őket.

Üdvözlettel:

A.

Nos, ha számításaink beigazolódnak, nem kell sok, hogy rájöjjenek
a levél Astelathnak szólt, Atlantiától. Reméljük a tünde őrség hamar eljuttatja Elarionhoz a levelet is, közben pedig had járja a szóbeszéd a soraik közt.
Bármi is lesz, nem fog jót tenni a kettejük bizalomának. Főleg akkor nem, ha kiderül, Szentkőr várát megtámadták.


Ugyanis a csapatunk egy részét Astelath színeibe öltöztetjük, s Braslovból megmaradt páncélokat is felhúzzák, amik szintén Astelath seregét jelképezik. S elindul a kis csapat Szentkő Vára felé.
Megkérem őket, tegyék meg Ahmestért a lehető legnagyobb áldozatot és harcoljanak Astelath nevében, persze szívükben Ahmest lakjon. Többször hangoztassák, hogy az emberek városa és Astelathért!
Kikre támadjanak? Természetesen az erdei elfekre. Meghalnak majd, de bizonyára Ahmest asztalánál foglalnak majd helyet ezzel nyugtatom őket.

Ez lenne a terv. Ideje elkezdeni...

/Atlantia/


A főpapnő jobb keze jól átlátja, hogy a város megszerzése nem az örökkévalóságig szolgálja nagyra becsült szövetségeseitek érdekeit. Hamarosan ravasz tervhez folyamodik, mely lehetőséget ad számára, hogy maga is elhagyja a csapatai élén a várost (csak térítőket és a fent említett új hadtesteket hagyva védelmül) és egy részükkel visszatérjen a szekta fővárosába. A 4 renitens pedig értékes adomány lesz Moor királynőnek és főként Ahmestnek, hogy a közelgő ünnepségén vérüket adják majd a pogányok az egy isten dicsőségének a küzdőtéren. Természetesen nem a fősereggel mennek, hanem egy rácsos kocsiban szállítva egy kis csapat közönséges bűnözőként viszik Észak-Bivaly várába. Még mindig elkábított állapotban.
A vezetők gyanakodva bár, de ellenkezés nélkül követik utasításaidat. Senkinek nincs kedve a helyi erőn kívül itt maradni, ha a sereg nagy része ki lesz vonva a városból. És természetesen a másik irányba, Szentkő vára felé indulók búcsúztatásánál a fegyelmezett sorokban felálló talpasok előtt mondott beszédedben nagy hatással emelted ki, hogy istenetek ha egy csata győzelmét akarja, egy maroknyi katonának is megadja a dicsőséget. De ha terveit -melyet halandó át nem láthat- nem szolgálja a küzdelem, hatalmas túlerő is vereséget szenved. Csak ő döntheti el, hogy ki méltó rá, hogy túléljen és halhatatlanná váljon a neve, aki cselekedeteiről évszázadok múltán is mesélnek a sötét téli éjszakákon a tűz mellett.
Oké! Nem ostobák az emberek. Az ellenség jelképeit aggatjátok rájuk és annyi embert küldtök, amennyi nyílt mezőn sem valószínű, hogy legyőzné az erdei elfek teljes hadseregét. Ettől még a beszéd szép volt és inkább lógó fejjel mennek a kontinens túloldalán reménytelen harcot vállalni, mint dezertőrök legyenek és az egyház kitaszított gyermekeiként bolyongjanak távol a családjuktól. A parancs az parancs és szüntelen azon jár az eszük, hogy ha Ahmest azt akarja, hogy a pogány szentkőiek megtérjenek, akkor győzelemre fogja őket segíteni. (Remélem nagyon, hogy meg akarja őket téríteni.)
Döntésednek hála ha Elarion Észak-Bivaly választja iránynak, akkor a hazaérkezőkkel is megerősítve várhatjátok a csatát.


/Köszönöm a játékot egyelőre! És Worának kezdünk egy új kis epizódot. /

/Federic/


Varázslónk érdekes feladatot kapott. Egy nemes, aki igyekszik magához ragadni a kezdeményezést a szörnyű halálhír után felkeresett téged, hogy néz körül Braslov környékén. És főként olyan falvakban néz körül, ahol összecsapás volt az agyarasok és a még nem túl sokat sejtő végvári vitézek között.
Úgy gondolja, több információt gyűjthetnétek arról, hogy mi is történt a város eleste előtt, alatt és utána. A nemesek csak annyit tudnak, hogy Astelath összehívta a hadakat, hogy elejét vegye a nagyobb portyáknak, betöréseknek. Váratlanul a város elestét vette hírül és a helyszínre érkezett, hogy segítségével a magukat még mindig tartó védők kitörhessenek szorongatott helyzetükből és megfordítsák az összecsapást.
Ám a támadás elbukott és az uralkodó megsebesült egy nyíltól. Amit állítólag Tech, az oughwariak knuutja lőtt ki és az íjat Awyris királyi párosától kapta ajándékba... a csata előtt nem sokkal.

Vállalod?

Mikor a nemes úr felkeres azzal a megbízással, hogy térjek vissza Braslov-ba és tudjak meg mindent mi történt ott, mi okból foglalták el az orkok, hogyan esett el és mi történt egyáltalán, nagyon sokat gondolkoztam rajta.
Ez volt az első olyan csatám, ahol nyílt harcokba keveredtem, ahol majdnem megölték az uralkodót és magam is alig úsztam meg, így is súlyosan megsebesültem és ezáltal mágiám is sérült, bár mostanában már elég jól boldogulok.
Szóval elég rossz emlékek kötnek ahhoz a helyhez, hogy nagy lelkesedéssel vetném bele magam a dologba. De igazából mindig is fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy miért vesztettük el azt a várost.
Mi köze lehetett a tündéknek az orkokhoz? Tényleg segítették volna őket, hogy megöljenek egy csomó embert vagy rabszolgaságba taszítsák őket?
- Elvállalom, de nem garantálhatok semmit. Lehet sokkal nagyobb érdekek csatája volt az, mint amit bárki szívesen tárna napvilágra. Óvatosnak kell lennem és maga se hangoztassa inkább, hogy mivel bízott meg. – ráztam kezet a megbízóval.

/Federic/


A nemes bólint és hamarosan el is indulsz az útra. Ő pedig elmerül a kirobbanni készült válságban. Ám ez téged nem érint addig, amíg egy rád támadó szörny vagy ork portyázó csapat nagyobb veszélyt jelent számodra a határszélen, mint saját fajod áskálódásai.
Nini-Wellben már figyelmeztetnek arra, hogy nem lesz könnyű. Szinte az összes falu elpusztult, ezért nincs igazán hírmondója, hogy hol és mikor harcolhattak katonák a horda előőrseivel. Ám választhatsz három lehetőség közül.
A polgármestert felkeresheted segítségül, hátha ismer valakit, akinek vannak információi. Akár egy alvilági személyt is felbérelhetsz, aki jó nyomolvasásban. Vagy az emlékeidre is hagyatkozhatsz.
Rajtad áll, melyik utat választod.

Mióta meghalt mentorom a Főpap, nem éreztem túlságosan jól magam ott, amit régebben az otthonomnak tekintettem. Néha úgy éreztem, hogy figyelő szemek kísérik a lépteimet, ezért aztán annak kimondottan örültem, hogy elmehetek egy kicsit, még ha ez cseppet sem volt veszélytelen vállalkozás.
Nini-Well az utolsó város, ahol biztonságban lehetek még és ahol többet tudhatnak arról, hogy hol lehetnek még azok az elszigetelt katonai gócok, akik felvették a harcot az orkokkal és akik még akár most is tarthatják magukat.
A fogadóban, ahol megszálltam érdeklődtem, hogy tudnának-e ajánlani valakit, aki jól ismeri a környéket és ért a nyomolvasáshoz és a csapos egy sötét sarokban ücsörgő, a kapucniját mélyen a szemébe húzott fickóhoz irányított.
- Zubor a te embered, úgy olvas a nyomokban, mint te a könyveidben. De azért vigyázz vele, fizesd meg jól.

/Federic/


Csak bólint a csuklyás, mikor megkérdezed, hogy leülhetsz-e mellé. És söréből felpillantva már tudjátok mind ketten, hogy komoly dolgokat kell megbeszélni. Ám csak arra emelte fel a tekintetét félig, hogy végig mérjen, utána ismét lehajtotta a fejét és italába mélyedt. Nem kérdezett, így neked kellett kezdeményezned. És ő végighallgatta.
-Veszélyes oda menni. Állandóan változnak a hírek, hogy hol vannak agyarasok és hol nem. És mit is akarnak egyáltalán. Eddig csak fosztogatni, de a legkülönbözőbb találgatásokat hallani az utcán, miért maradtak múltkor abban a városban és miért mentek el végül mégis. Ha ugyan tényleg igaz, hogy elmentek!
Nem szívesen derítem ki. Engem a politika nem érdekel. De tíz aranyért elvállalom. Előre szólok, hogy nem érdekel, magának mennyire fontos. Az első jelre, hogy valami nem stimmel, tiplizünk. Nem kockáztatom jobban a bőrömet, mint amilyen ostoba az egész ötlet, hogy odamerészkedjünk.
És ne próbáljon az istenekről és más effélékről prédikálni az úton! Egy dolgot még el kell intéznem. De körülbelül egy óra múlva ugyan itt találkozunk.
* Ha így megfelel neked, akkor Zubor sietősen távozik a pénzeddel együtt és vehetsz még akár pár dolgot az útra, kicsit úgy is késni fog, mire újra megjelenik ugyan itt indulásra készen és komor hangulatát hátra hagyva vidáman és energetikusan. Pasik között legyen mondva, mint aki derékra vágott épp az imént egy menyecskét.
-Indulhatunk?
* Nem az egyenes úton jár, az már biztos. Szó szerint legalább is nem jár az utakon. Inkább száz-kétszáz méterre követi őket vagy még távolabb. Már két napja mentek elvadult szántóföldeken keresztül és gyümölcsökkel teli kertekben, ahol senki nem szedi le a termést, amikor is megállít kísérőd és a távolban egymás mellett kígyózó vagy fél tucatnyi füstcsíkra mutat, melyek alig kivehetően kanyarognak az égbolt felé.

- Tisztában vagyok a veszéllyel és nem kell engem félteni. – hessegetem el a szavait, de persze tudom, hogy igaza van és meg van az oka, hogy miért nem hemzsegnek még a környéken a szerencsevadászok, vagy a fosztogatók.
Igaza van a nyomolvasónak, hallottam már hírét, hogy talán már nincsenek Braslov-ban orkok, de az is biztos, hogy nem a király volt az, aki kiverte onnan őket. És ez is egy rejtély, hogy miért mentek el, ha elmentek. Ki volt annyira erős, hogy még a király seregén is túltett. Talán az agyarasok tényleg szövetkeztek a tündékkel és átadták nekik a területet? És hová lettek a túlélők? Sok-sok kérdés.
- Tíz arany! – nézek rá döbbenten. – Az egy egész vagyon! És még csak rizikót sem akar vállalni érte. – csóválom meg a fejem. – Legyen 6 és akkor azért annyit elvárok, hogy ne rohanjon el, ha meglát valami gyanúsat, csak ha bebizonyosodik, hogy tényleg ellenséggel van dolgunk.
A prédikálás emlegetésére elvigyorodom.
- Ne féljen, nem fogom ilyenekkel traktálni, nem az a fajta pap vagyok, amire gondol.
Ha sikerül megállapodni vele, akkor a megadott időben várom és meglepődve látom, hogy mintha kicserélték volna, aminek azért örülök, nem lett volna jó a mogorva képét nézni amíg együtt túrázunk.
- Én kész vagyok. – bólintottam és megindultunk.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire óvatos, mert már nem volt egy ép bőrfelület rajtam és az utazó ruhám is eléggé megszaggatódott, ahogy a lehető legjárhatatlanabb helyeken vezetett végig.
Már épp méltatlankodni akartam, amikor előremutat és meglátom az ég felé nyújtózkodó füstcsíkokat.
- Mi azok? Valami település, tábor? Talán megtaláltuk a túlélőket, menjünk, nézzük meg. – indultam meg arrafelé.

/Federic/


-Ne nevettessük ki magunkat! Ilyen potom pénzért nem dolgozom. Nyomolvasót fogadtál fel egy halálos feladatra, nem napszámost. Ha kell a segítségem, fizesd meg!
* Konokul néz a szemedbe, majd keletlenül hozzá teszi.
-Nyolc aranynál lentebb nem adom.
* Ha beleegyeztél, akkor tényleg elértétek közös utatokon a fentebb már említett helyet és halkan súgja vissza.
-Nem tudom. Innen nehéz lenne megmondani. Vagy egy kisebb falu vagy egy épp felégetni elkezdett település. Maradj itt! Körbe nézek és kiderítem.
* Ha hátra maradsz, akkor visszajön, ha nem ülsz a fenekeden, akkor amikor megpillantja, akkor mondja el.
-Úgy tűnik, megtaláltuk az elveszett túlélőidet. Látod, érdemes volt nem fukarkodnod! Máris megvan, amit kerestél.
* Ám nem tudja még, hogy ez nem egy épségben megmaradt község. Ha bementek körbe nézni, akkor hamar el fogják mondani nektek a helyiek, hogy Észak-Bivaly királynője által küldött telepesek a felszabadított városba.
-Ahmestnek legyen hála a fényességes győzelemért! -mondja Zubor.

Szóval nyolc arannyal könnyebb lett a pénzes szütyőm, amitől nem lettem boldog, de ha a fickó érti a dolgát, akkor valószínűleg bőségesen megtérül. És a fogadós azt mondta ő a legjobb a környéken.
És ez abból is látszott, hogy még ennyi pénzért sem beszélt úgy, mint ha halhatatlan lenne. És ez jó hír volt. Aki nem fél az bolond és arra semmi szükségem, hogy a halálba vezessen valaki.
Eléggé leamortizál vagyok, mire valami biztató dologra hívja fel a figyelmem.
- Nem akarok itt várni, veled megyek, nem leszek útban. – mondom neki, hiszen már van elég tapasztalatom az észrevétlenségben, még ha nem s vagyok olyan jó, mint ő.
Egy település tűnik fel előttünk és úgy néz ki már elsőre szerencsénk van. Azonban az elénk siető lakosoktól megtudjuk, hogy szó sincs erről, ezek itt Észak Bivalyból, meg a környékéről jöttek, de nem értettem, hogy milyen királynőről beszélnek.
- Tudtommal nincs a birodalomnak királynője csak királya, Astelath és Ahmest? Mi köze neki ehhez? – értetlenkedek.
Persze hallottam erről a gyorsan terjedő vallásról, de megdöbbentett, hogy már itt is azt emlegetik.

/Federic/


Gúnyos mosoly húzódott a földmíves arcára és rejtélyesen ránézett kísérődre, mint akivel egy nyelvet beszélnek.
-A Kegyelmes Isten egyházának és világi helytartójának, Valora Moornak ez a megnevezése márpedig. Mármint ha én jól tudom. Műveletlen paraszt vagyok csak.
* Hamar magyarázatul igyekszik szólni a nyomkereső, és egy pillanatra mintha a jobbágy megdöbbenne az útitársad szavain, ám utána hirtelen mégis egyetértően bólint.
-Ez csak a főpapnő vallási megnevezése. Minden igaz hitűnek hódolnia kell előtte.
* Majd a helyi még hozzá tesz pár számodra talán érdekesebb információt.
-Nagyobb a valós hatalma, mint a gyenge kezű Astelathnak. Ő szabadította fel az ork rabiga alól Braslov városát is, mikor az örökre elveszni látszott.
* Érzed, hogy vívódnak minden egyes szón, hogy mit is mondjanak ki és mit hallgassanak el, de eddig mindenre válaszoltak a maguk szemszögéből.

- Na, de…..! – végül nem fejezem be, amit elkezdek, mert elég sokan vannak körülöttünk és mindenki arcán ott van az az áhítatos mosoly, ami jól mutatja mennyire fanatikusan hisznek abban, amit mondanak.
De kutya legyek, ha hallottam már bármilyen egyházi vezetőt, aki királynak hívatta magát, akármit is állítanak ezek az emberek itt. Na meg, bármennyire nem hirdetem itt az igét, mert nem is az én dolgom, azért a nyomkereső valamiért tisztában volt vele, hogy a papsághoz tartozom és nem szerettem volna, ha most emiatt rossz szemmel néznek rám.
- Astelath király nem gyengekezű, és nagyon is véres csatát vívott Braslovért, rengeteg jó ember esett el itt és csak egy nagyerejű íj volt az, ami visszavetette a harcot. Feltételezem az orkok is nagy veszteségeket szenvedtek és egyébként sem azok a városlakó népek. – jegyeztem meg, elengedve a fülem mellett a hódolásra vonatkozó szavait és utalva rá, hogy a főpapnőnek ezek szerint már nem volt nehéz dolga.
Na, de nem ezért jöttem, még ha kellemetlen is volt ezeket a szavakat hallanom.
- Ezek szerint a városban már nincsenek agyarasok. – vontam el a következtetést. - Esetleg tudtok valamit a megmaradt lakókról, a szétszóródott katonákról?

/Federic/


Valóban nem nyernéd el a tetszésüket a hited -mely igazából nem is olyan nagy pap létedre- terjesztésével. Ám lehet kár volt lemondanod róla, mert a csata megvédésével sem arattál osztatlan népszerűséget. Pedig rekedt lett már a hangod vagy mi a szösz. A lényeg, hogy áldozatot vállaltál Astelath oldalán.
-Nem hiszem, hogy ha én kiállnék egy óriási sereg elé bármilyen íjjal, akkor én meg tudnám állítani. -kapcsolódik bele a beszélgetésetekbe egy hitetlenkedő járókelő, ám a többiek sem nézik jó szemmel, hogy bonyolítja a társalgást.
-A városba rendszeresen járunk árut eladni. Már kezd újra benépesülni. Ott biztosan tudnak mondani neked a túlélőkről, hiszen sok nőt és férfit szabadítottak ki az agyarasok rabságából. Nagyon mocskosul bántak velük.
De van egy másik nemes is... -mondja kicsit bizonytalanul- Vagyis igazából ő biztosan nemes. Braslovtól keletre ér a kis várában. Azt mondják, már időtlen idők óta bezárkózva él és csak akkor jön elő, amikor orkok közelítenek Braslov felé és kis csapatával könyörtelenül pusztítja őket.
De róla szinte senki nem tud semmit.

- Az nem bármilyen íj volt és az ork harcos sem volt hétköznapi, ha jól láttam, volt vagy három méteres. – vágtam vissza kissé mérgesen, de aztán visszafogtam magam.
Akármennyire nem értem ezeket az embereket, azt el kell ismernem, hogy valószínűleg nagyon is igazuk van, az agyarasok nem bánhattak kesztyűs kézzel a rabokkal, csoda, hogy egyáltalán életben hagytak valakit. De nem hiszem, hogy nagyon tudnának segíteni nekem, gondolom meg volt a saját bajuk.
Viszont az a nemes……arra már felcsillantak a szemeim, mert ha más is hallotta, hogy van egy örök ellenálló, akkor biztos sokan akartak a megmaradt katonák közül a zászlaja alá seregleni.
- Oda tudsz vezetni? – kérdezem a nyomolvasót. – Az igazán nem lehet veszélyes, hiszen gondolom az orkok messzire elkerülik a híre miatt.
Ő biztos tudja mi folyt és mi folyik itt.

/Federic/


A vita valóban nem visz eredményre -ezúttal- és jobb is ott hagyni. Okos enged, itt mindenki okos. Hiszen te ott voltál, ők meg jobban tudják. És megérzésed azt súgja, hogy nem a kéjnők jelentik a legtöbb információ forrást, hanem a titokzatos nemes.
-Nem ismerem a helyet, de egy várat csak meg tudok találni. De a hír alapján lehet nem az orkok lesznek ott a legveszélyesebbek. Ám egy őrült remetével még mindig bánjunk azért óvatosan!
* Néhány instrukciót azért kaptok a helyiektől is és így elindulhattok abba az irányba, ahol nyomkövetődnek meg kell találnia a kastélyt. Ám amíg odaértek, még láttok ezt-azt. Legelőször is amibe belefuttok egy üszkös, kiégett falu.
-Bemenjünk körülnézni vagy menjünk tovább?

Talán magam is meg tudtam volna találni egy nemesi kúriát, de nem azért fizettem egy vagyonnyi aranyat a nyomkeresőnek, hogy most csak úgy szélnek eresszem.
Persze a vallási nézetei miatt már kevésbé bízom benne, de hát nem egy templomba kell elkísérnie és az erdőt, meg a nyomokat biztos jobban értelmezi, mint én.
- Nem kell a nemeshez egészen elkísérned, csak vezess el odáig. Vele majd beszélek én. Egyébként is, ha eddig sikeresen felvette a harcot az agyarasokkal, akkor nem lehet olyan őrült. – válaszolom a megjegyzésére.
Mivel, ha nem is loptam be magam a helyiek szívébe, de nem is váltottam ki erősebb rosszindulatot belőlük, még amennyire tudnak útba is igazítanak, így valószínűleg hamar megtaláljuk az uradalmat.
Az előttünk felbukkanó, leégett település eléggé lehangoló és szomorú emlékeket idéz bennem.
- Nem hiszem, hogy találnánk itt valamit, üresnek tűnik és elhagyatottnak. – intek nemet – Menjünk tovább.
Ha azonban át kell vágni a falun, akkor követem a nyomkeresőt.

/Federic/

/A userrel Skypon egeztetve/


Hamar megállapodtok abban, hogy ő csak a felderítésben segít, ám amikor eléritek a nemes otthonát, ő kint marad figyelni és csak te próbálsz szerencsét az utolsó mohikánnal. Ám nem éritek el a kastélyát, amikor egy kiégett falu romjait találjátok.
Épp meg akarjátok kerülni, amikor fém csikorgása és egy ház falának ledőlése üti meg a fülek. És az egyistnehivő máris tesz egy javaslatot, ahogy az arcodon kiolvassa, mire gondolsz.
-Te menj be, ha gondolod. Én meg hátulról figyelek.
* Ha van kedved egyedül bemenni, akkor hamarosan mozgás zajára leszel figyelmes a házak maradványai között. És ahogy közeledsz a nesz irányába, megpillanthatsz egy ork halállovagot. Néhol hiányos holttestén a ruha izzó vörös vérrel valami különleges és számodra ismeretlen jelekkel díszített. Két kezes csatabárdja igen élesnek tűnik.


/A halállovag leírása Neminra Élővilágában megtekinthető./

Nem látom értelmét egy halott faluban kutakodni, minél előbb annál a nemesnél akarom folytatni a kutatást, aki talán a lehető legtöbbet tud az itt történtekről, amiről nekem már nem volt tapasztalatom, hiszen súlyos sebesülésből lábadoztam.
Ám ekkor különös módon, ahogy kerülni kezdjük a kihalt épületeket, az egyik még úgy, ahogy épen maradt fal ledől.
Persze ez lehet az enyészet munkája is, de nem hagyhatunk figyelmen kívül semmit, hiszen ha mégis valami ellenséges valaki van ott, akkor könnyen a hátunkba kerülne.
Egy haragos pillantást vetek Zubor-ra, mert olyan könnyen veti oda, hogy menjek én, de aztán sóhajtva elindulok, hiszen miért is kockáztatná az életét miattam.
Mikor megkerülöm az épület maradványait, hirtelen egy szörnnyel találom szembe magam, ami hangos kiáltást vált ki belőlem. Tudom, hogy micsoda, már olvastam róla, de látni még sosem láttam Halállovagot és ez egy termetes példány. De talán még sem akarja használni is azt a veszélyesnek tűnő kardját, hallottam azt is, hogy nem mindegyik lép fel támadólag.
Próbálok minél ártalmatlanabbnak látszani – azt hiszem ez nem mehet nehezen vele szemben – és visszavonulni. Hirtelen az sem jut eszembe mivel is árthatnék neki, hiszen láthatóan átitatja valami sötét mágia.

/Federic/


Végzetes hibát követett el hősünk, mikor haragosan felkiáltott, hiszen az élőhalott felkapja a fejét és viszonozza az ordítást.
Na jó, ne túlozzunk! Nem pecsételődött meg teljesen a halála, csupán csak felhívta magára a figyelmet. Ha csendben ellopakodik, ahogy jött, akkor felírhatná híres könyve újabb kiadásában, hogy ő is egy közülük, aki látott már céltalanul bolyongó ilyen lényt.
Ám eme frissítés kimarad a következő példányokból és már azért is izgulhatunk, hogy a szerző halála ne emelje ugrás szerűen a régi példányok árát, mert a Mesélő még nem szerezte be, de ilyen alkalmakkor bizony borsosan drágulni szoktak az irományok.
A koponyáját veszi célba fegyverével.

Lehet, hogy nem volt jó ötlet elárulnom magam, de ez önkéntelen kiáltás volt mentségemre legyen mondva, de ez sajnos nem ment meg attól, hogy a lény felfigyeljen rám, ha eddig nem tette volna és nagyon úgy néz ki, hogy mégsem a barátságosabb fajtájával futottam össze.
Mikor megindult felém egy pillanatra leblokkoltam, miközben lázasan törtem a fejem, hogy mit is tudok róla, de nem jutott eszembe semmi, az égvilágon semmi, még az sem, amit a Mesélő olyan jólelkűen ecsetelt, hogy ezzel biztos felvertem volna kiadatlan könyveim árát.
Az, hogy a csatabárdja a fejem felé közelített rohamosan, végre rávilágított, hogy jobb lesz, ha megmozdulok és így is tettem, egy tigrisbukfenccel ugrottam el oldalra, aztán már álltam is talpra és egy tűzgömböt vágtam hozzá elsőre, hátha jól ég. Az élőholtak általában jól égnek.

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

A papunknak igen nagy szerencséje van, hiszen az itteni csata óta nagyon veszélyt jelent rá a varázslatok utolsó pillanatra hagyása. Ám ezúttal torkával nincs semmi gond, megszűnni látszik egy ideje balszerencséje és a tűzgömb belecsapódik a nem messze előtte állóba. És hamar beterítik a lángok.
A mozgását nem sokban befolyásolja, ám vigyáznod kell mostantól, ha hozzá érsz. Okozott már eme kellemetlen tulajdonság ennél az élőholt fajtánál meglepetést. Ám azok, akik megpróbálták felgyújtani nem sokszor élték túl a harcot és így nem tudtak neked még beszámolni.
Ám miközben újabb csapást mér feléd, ezúttal oldalról, a karod irányába, hogy ketté vágja a testedet, inkább gondoljunk arra, hogy micsoda bestseller lesz a műved, ha egyszer kiadnák!

/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -El tudod hárítani a csapását vagy elugrasz előle.
5 és 6 -Valamilyen sérülést okoz neked a próbálkozása./