/Keresd a nőt!/




Edgár úgy készül, hogy ha majd valaki újra zaklatja szíve hölgyét, akkor közbe lép. Ám Szende amikor megkapja az ingyen italt kikérdezi a pincért és láthatóan csodálkozik, hogy az nem mondja meg a küldőt.
Így nincs mit tennie, szétnéz és hamarosan kiszúrja a csuklyája mögé bújni igyekvő, de mégis szemtelenül ismerős férfit. És pár székkel odébb menve mellé is ül.
-Szia hős lovag! Hát te hogy keveredtél ide? Ilyen nők társasága vonz újabban?
*Mosolyogva és incselkedve teszi fel a kérdést és láthatóan emlékszik még a királyöbölbeli közös történetükre. De az „ilyen nőkről” nincs jó véleménye, már-már elhitte, hogy jobba a pasi a többiektől. De elég sok mindent látott már életébe, hogy ez kevésbé botránkoztassa meg.
Nem ül túl közel mellé, láthatóan inkább régi barátságot akar feleleveníteni, mint forró érzelmeket. De kíváncsi rá és arra, mi történt vele azóta.

A pultnál ülve,hamarosan a Kedves rám néz,és a szavai megleptek..leemeltem a csukjám,és odamentem hozzá,a kezét kértem ,hogy csókkal köszöntsem a szívem hölgyét!

-Dehogy is Kedves!Nem keresek semmilyen könnyűvérű nőcskét!!Pár perce érkeztem,és ahogy megpillantottalak,alig tudtam türtőztetni magam,nehogy iderohanjak és magamhoz öleljelek a boldogságtól,hogy megtaláltalak!...de férfiúi gyengeségem..hogy nem mertem közelebb jönni hozzád,nehogy azt érezd,hogy lerohanlak az örömömmel,és ahogy most is ölelnélek és csókolnálak..ahogy minden percben,amint akkor eltüntél a ...de ne is emlékezzünk arra a rossz időkre!Inkább gyere velem!...vigyázok rád!...ahogy szavamat is adtam!...és ..-hirtelen letérdeltem elé,és a kezét megfogva a szemébe néztem.

-Drága Kedves!Szende!...Megtisztelnél,hogy hozzám jössz Feleségül?-néztem rá vágyakozó szemekkel,és a zsebembe kotorászva elővettem az apró csillogó ékszert,s emeltem fel a gyűrűt a szerelmemnek.

...a legboldogabb ember leszek a Világon,ha igent mond!...ahogy mostantól semmi és senki nem bánthatja!..mert a szívem ,őérte dobog,attól a pillanattól,amikor megláttam...

A torkomba dobogott a szívem..és a másodpercek is óráknak tünnek!...úgy szeretném,ha igent mondana..a legboldogabbá teszem őt a világon,ahogy ő engem!...

/Keresd a nőt!/




Szendének egyre pirosabb és mosolygósabb lett az arca, ahogy hallgatta Edgár szavait, majd a végén fejét hátra vetve felkacagott.
-Ugyan! Ne bolondozz! Hiszen alig ismerjük egymást. Csak az a pár nap volt Metropolisban. Aranyos fiú vagy.
*Csillogó szemekkel nézett a szemébe és azt méregette, mennyire mondta ezt komolyan. Ám hamarosan elhúzta a kezét és visszafordult italához.
-Kedvelek. És jó volt veled. Nem is számítottam rá, hogy még egyszer összefutunk. De miattad kellett menekülnöm és itt végre nyugalmat találtam. Van elég pénzem és nem keres senki. Itt új életet tudtam kezdeni.

A lány szavai villámcsapásként értek..és letaglózott,hogy engem tart felelőssé az eltünésének..

Hosszú percekig alig kaptam levegőt,és mikor tudatosult bennem,hogy igazán nem jelentek neki semmit..akkor egy világ dölt össze a szemem láttára..
Azt hittem,hogy igazán szeret,és nem tart csapodárnak..ahogy komolytalannak sem,de most nem tudtam mit mondani..nem találtam szavakat,ahogy csalódottan és szomorúan tettem el a gyűrűt vissza a zsebembe,mintha egy mély kráterbe dobtam volna,olyan szomorúság öntötte el a szívem..

Csak néztem,hogy kinevet,és nem vesz komolyan..pedig tiszta szívemből mondtam amit mondtam,és most,hogy megtaláltam...újra elveszítettem...
Egy apró sóhaj sem tudta elhagyni ajkam,mert minden lélegzetvétel fájdalmat okozott..ahogy visszautasított,és nem kellek neki..
csak némán néztem,és vártam valami jelre,hogy élek -e még..
Mert ahogy ott térdeltem előtte,úgy éreztem,hogy már nem élek...

/Keresd a nőt!/




A nő azért látta, hogy Edgár megsemmisül, ám ebbe a helyzetbe ő hozta magát. Ám nem akarta, hogy az egyre több feléjük néző miatt megszégyenüljön. Így oldalra döntötte kissé a fejét és megkérdezte.
-Nem akarsz feljönni a szobámba? Ott kicsit nyugodtabb környezetben beszélgethetnénk. És tényleg ne haragudj! De ez így túl gyors. Megölöd a leggazdagabb udvarlómat féltékenységből, én azt sem tudtam, mi lesz. Tudod mik jutottak eszembe, miközben futottam? Hogy mi lesz akkor, ha elkapnak és felelősségre vonnak? -közelebb hajolt- Mi lesz, ha kérdezősködnek, hogy egy másik férfi lakásán élek, akit megölt az udvarlóm?
Bele gondoltál már abba, hogy milyen bajba kevertél?
*Ezzel elindult felfelé a szobájába, és válla fölött visszanézett, hogy követi-e az egykori katona.

A következő szavai alig értek el hozzám,mintha messzeségből hallanám csak a hangját..
De aztán egy bólintásra jutott az erőmből,és utána indultam.

..nem tudom mi fog történni...de minden percet imádok vele lenni,még ha ő semmibe sem vesz engem..
..csak azt szeretném,hogy boldog legyen...és ha nem velem...akkor azt kívánom neki-mert a szívem tisztaságával kívánom-hogy boldogsággal éljen tovább..

Nehéz léptekkel követtem a szobájába..és úgy éreztem magam,mint egy porszem..
De legalább a közelében lehetek..

/Keresd a nőt!/




Felfelé menet nem nagyon erőlteti a beszédet, de ahogy becsukódik az ajtó kedvesen néz rá, hátra dobja a haját és miközben kezével az ágy felé int, hogy üljenek le a szélére, addig belekezd.
-Mi történt veled mostanában? Többször gondoltam rád.
De meg kell értened, hogy nagy zűrbe kevertél. Sokáig azt hittem, hogy ha rám találnak, akkor felakasztanak gyilkosságért. Pedig semmit nem követtem el, csak rosszkor voltam rossz helyen.
De utána eljutottam ide és kiderült, hogy itt nem érvényesek a király törvényei. Adó sincsen és nem vonnak felelősségre. A város pedig elég nagy, hogy ellenálljon az ork támadásoknak.
*Leült az ágyra Edgár mellé és érdeklődve nézett rá.

A szobáig nem nagyon beszélgettünk, inkább  csak kullogtam a Kedves után.
Le voltam sújtva  a történtektől, és  a szavaim valahogy sehogy sem akartak kijönni belőlem.

Aztán,mikor beértünk a helyiségbe,a lány mondatai megint szembeállítottak az érzelmekkel,miszerint teljesen másként hiszi,vagyis hitte mi is történt valójában..

-Mi történt velem mostanában?-kérdeztem vissza erőtlen hanggal..
-..utánad kutattam,miután megtudtam,hogy eltüntél...és ...amit megtudtam akkor arról az állítólagos lovagodról...de hagyjuk is!..teljesen másként volt az igazság amit te gondolsz...-legyintettem kedvesen,és nem tudtam eldönteni,hogy elmondjam-e a Kedvesnek,hogy mi is volt az igazság..

~Talán ha megtudná,akkor másként vélekedne...de lehet,hogy hagynom kellene "elengedni"...bár a szívem szakad meg...de ha nem bízik bennem és gonosznak tart,akkor....nincs mit magyaráznom neki..~

Leültem mellé,és csak néztem szép szemeibe..de a hangom egy pillanatra elhalkult..csak néztem ezt a tündéri hölgyet,és arra gondoltam,hogy mennyi mindenen ment keresztül,hogy elmenekült egy olyan ficsúr elől,aki el akarta venni az életét,neki is...~és miket mondhatott az a rusnya hazug ,ennek a teremtésnek?...és most...engem tart felelősnek és bajok okozojának,amik történtek vele..
Bárcsak tudná az igazságot!...akkor talán megbocsátana,és látná,hogy én a jó oldalon állok...és mindent megtettem,hogy ne kelljen neki rettegésben élnie!..mert a ficsúr egy legyintéssel megölte volna akkor!...ahogy oda is kötözte a székhez...abban a sötét pincében..~

Szomorú szemekkel néztem némán a lányra,és tudtam,hogy mondanom kellene valamit,de alig tudok megszólalni..annyira fáj,hogy ennyit kellett szenvednie..
~.én csak azt akarom,hogy boldog legyen..és soha többé ne keljen rettegnie!...~

~De ha engem nem tart semmibe...akkor talán felesleges elmondanom az igazságot...úgysem hinne nekem..

Nem tudom mit tegyek...mert tiszta szívemből szeretem...~

/Keresd a nőt!/




Szende a férfi vállára tette jobb kezét és lágy, nyugodt hangon mondta.
-Tudom, hogy nem volt a legideálisabb pasi. De nem is szerelemről volt szó. Viszont meg kell értened, hogy amíg fel nem tűntél, minden jól alakult. És én nem akartam tőle többet, mint amit adott.
*Utolsó mondatnál megcsóválta a fejét és kérdőn fürkészte Edgár szemeit, hogy kell-e jobban magyaráznia? Bár úgy tűnik, érti a nagy részét.

-..értem...talán az lenne a legjobb,ha elmennék...ha ezt szeretnéd...-nézett a lány szemébe,és egy apró könnycsepp gurult le a szomorú szeméből..

-Talán sohasem tudom néked megadni azt amit érdemelsz........csak a szívemet adhatom...és ha kevés számodra amit ajánlhatok?!.......akkor,remélem,hogy egy nap majd jószívvel gondolsz rám,Drága Hölgy!-emeltem fel a kezét és csókom leheltem a bársonyos kézfejére..

Közel hajoltam hozzá,és az ajkammal érintettem volna az övét...de nem mertem...pedig egy csók..abban minden benne lett volna..ha ő is érzi azt, amit én...

/Keresd a nőt!/




A nő meglepő fordulatként élte meg eme szavakat. Eddig úgy tűnt udvarolni akar neki, most pedig közli, hogy talán csak tévedett.
-Menj csak, ha így érzed!
*Nem húzódott el, de nem is hajolt közelebb a csókhoz. Ezt most a férfinak kell eldöntenie. Aki most úgy tűnik, vagy zsarolni akarja, hogy elmegy, ha nem csókolja meg. Vagy el akar menni, de még igényt tart egy búcsú ölelésre. Igazából egyre zavarosabb, hogy mit is akar.
Ám Szende egészen biztosan nem ezeket a szavakat.

Ahogy ott éreztem a lehelletét az arcomon,és az ajkai hívogatón és csábítón voltak a közelemben..nem tudtam mit tegyek..

Az egyik felem maradni akart,a másik meg elmenni..
De ahogy ott volttunk abban a mozdulatban...végre világossá vált,hogy akarom Őt!!

Közelebb húztam magamhoz és az ajkait érintettem érzéki csókommal,és ahogy megérintettem testét,remegni kezdett a kezem..ahogy a szívem is kalapálni kezdett a Kedves közelségétől..

Hosszú ,forró csókkal "habzsoltam"be ajkait,és aztán,mikor elengedtem vágytől tüzelő testemtől...egy pillantást vetettem rá..és minden érzékemmel ölelni,és védelmezni akarom Őt!!!

-...Szeretlek.....-súgtam a fülébe,és mint aki egy kockára teszi fel az életét,vártam a választ,talán megérzi a szívem kalapálásából,hogy az igazat mondom,és tényleg csak Őt akarom magam mellett..ahogy a gyűrűt is őszinte szívvel ajánlottam neki..hogy mostantól ne legyen semmi gondja és félnivalója senkitől!!

-Hozzám jössz Feleségül??...kérlek, mond igent,Szerelmem!-néztem rá szerelmesen...ahogy tán sohasem néztem senkire...és elővettem a zsebemből a köves gyűrűt,amit már rég magamnál hordtam,hogy ha rátalálok ,akkor átadjam neki..és most újra a kezemben volt,hogy a csillogó drágakő felérjen az Ő méltóságához...

/Keresd a nőt!/




Az imádott nő hevesen visszacsókolt és karját Edgár nyakán átkulcsolva feledkezett bele a- pillanatba. Örömmel bújt közelebb és amikor a férfi kicsit elhúzódott tőle és újra megkérte a kezét nagyot sóhajtva felállt.
-Azt hiszem, félre értettél. -kicsit habzott és össze szedte a gondolatait- Odalent már mondtam, hogy nem akarok a feleséged lenni. Most egészen biztosan nem. Azt hiszem jobb lesz az egészet elfelejteni.
*Ezzel odament az ajtóhoz és kinyitotta. De nem ment ki, csak várta, hogy a vendége kimenjen rajta.

Ahogy kibontakozott az ölelésből,a szavai újboli villámcsapásként érnek..

-..elfelejteni?...ahh....nagyon sajnálom,hogy így érzed..-emelkedtem fel az ágyról és ahogy a kő nehezítette el szívemet,úgy a lábaim is alig mozogtak..

Aztán az ajtóhoz lépett a Kedves,és kinyitva tudtomra adta,hogy menjek el...

Nagy sóhajjal indultam ki a folyosóra...és ahogy elmentem mellette,alig tudtam mondani valamit...
-Kívánom,hogy megtaláld a Boldogságodat!-hajoltam meg előtte ,és a legszomorúbb szívvel léptem ki az ajtaján..

Talán egyszeer még láthatom őt!...mert most talán jobb,ha elmegyek..szükségem van egy italra...

/Ulrik/


A szörnyvadászok vezetőjéhez rossz hír érkezett. De át kell tekinteni a nem rég történteket, hogy ezt megértsük.

Ezra lesz sok mindennek a kulcsa. De ne szaladjunk előre ennyivel! Több harcosa is beszámolt arról, hogy unalmas kocsmázása közben egy közeli asztalnál arról beszélgettek, hogy az egyik közeli nemes, egy bizonyos Haradúr és egész csapata átváltozott vérfarkassá Össznépi visszavétele alatt. Mármint a pletykák nem arról szóltak, hogy kicsit nagyobbnak tűntek hirtelen a harc hevébe meg irracionálisan soknak meg nagynak a borosta rajtuk. Az emberek lakta ország keresztül-kasul arról beszél, hogy farkasember alakká változtak és úgy ölték az ellenséget.
Ám ez talán Ulriknak volt a legkevésbé meglepő. Már egy jó ideje ugyan, hogy Jelena grófnő ajánlatot tett neki, hogy ha elmegy a malomból származó jövedelmét elkérni régi barátjától, Haradúrtól, akkor egyfajta nagylelkű támogatásként azt megtartva felhasználhatja a szörnyek levadászására. Sőt! Sikerrel jártak és meglepetésre még egy újabb ember is felkereste, hogy egy királyi kincstárból származó ugyan annyi pénzt adjon át neki. Nem restelkedett megemlíteni, hogy ezt is a grófnő intézte el, hogy támogassa felfegyverzésüket és újabb emberek toborzását.
Visszatérve Ezrára. Ő egy rutinnak számító feladatot kapott. Figyelnie és követnie kellett Beccát, hogy első küldetésén a szörnyvadászatban felderítse Haradúr kastélyát. Ulrik és emberei maguk is látták a vérdögökre utaló lábnyomokat, hogy a pincében csak sózott nyers hús volt, se liszt, se zöldség. Hogy megannyi gyanús jelet tapasztaltak, mely mind hihetővé tették számukra, hogy a határ hősi védelmezője... fenevaddá változik át és embereit is azzá tette, hogy csatába vérszomjasabbak legyenek, sebeik pedig hamarabb gyógyuljanak.
Ám majd elmondja Ezra saját szavaival, hogy mit látott. Amit egész biztosan igen, az az volt, hogy Becca elindult a kastély felé és teljesíteni akarta a családfő parancsát. Ám a környékükön orkok is portyáznak. Több falu elpusztult mostanában. És miközben az egykor bérgyilkos lány igyekezett átosonni a csapatok között, egyszer csak egyik sereg nyomait kezdte el követni. Fekete nyílvesszőket zúdítva ellenségeire pusztított el több kis települést. Egyiknél lemaradt Ezra mögötte, hiszen lóra pattant a kiscsaj és mire újra rátalálhatott volna már szellemalakban követte egy csapáson visszafelé haladó self csapatot. Igen! Szellemként. Megközelítően ezer éjtünde lovagolt el a bokorban megbúvó Ezra mellett, miközben Jam és Becca áttetsző alakja lebegett az élen. Hamarosan pedig a kis tinédzser holttestét is megtalálta. Úgy tűnik nem csak megölték, de megtalálták a módját, hogy Ulrik megbízható embereit holtukban a szolgálatukba állítsák.
Ám visszatérve a jelenbe! Vajon mit fog most tenni Ulrik, hogy elvesztett egy frissen bevett új vadászt? Folytatja tovább erőfeszítéseit, hogy Haradúr fészkét kifürkéssze és gyenge pontokat keresve végezzen a szörnyetegekkel? Esetleg az emberek katonaságához csatlakozik, hogy megvédje a határokat?
Vajon nem lenne rövidebb... és sokkal, sokkal biztonságosabb számukra ez a történet, ha megbújnának addig, míg el nem ül a vihar? Mármint ezek vérfarkasok. És a legtöbbel ellentétben emberi alakban páncélt viselnek, meg nem földről felvett fahusángokat használnak fegyverként.
Figyelmeztetésnek veszi-e egyik újonca elvesztését vagy csak szükséges áldozatnak a cél elérésére?

/Ulrik/


Ennek a vidéknek talán egyetlen viszonylag állandó és stabil pontja Braslov. A város, mely kinőtte a határon megszokott falu szerepet. Rengeteg vadász, kalandor, törvény elől menekülő bűnöző és néhány csupán véletlenül idetévedt vagy éppen szórakozást kereső képzett párbajhős is megfordul a kereskedők, földműves és megannyi más szerzett között.
Ám tervet kell készítenie. Kiküldi-e Ezrát a kastély felderítésére, miközben ő aranyért felbérelhető emberek után néz. A vadászházban hagyja-e embereit? A régi, kipróbált gárda részt vesz-e a farkasemberek levadászásában vagy javarészt az újakra bízza bizonyításként?
Még nagyon sok választása van. Ezek elkophatnak rossz terv esetén, de akár egy sokkal erősebb és harcra kész csapat is kialakulhat a végére, ha a dolgok jól mennek.

A városban szokatlan forgalom van. Már odafelé menő úton is Ulrik lát a távolból egy menetoszlopot, mely szinte elsőre megmondható -főleg az általános helyzet ismeretében-, hogy az egyik környező falu menekültjei, akik lerombolt otthonaikat hátra hagyva igyekeznek elérni a védelmet nyújtó cölöpkerítést.
Odabent nagy a nyüzsgés és a három taverna egyre jobban megtelik. Bár a parasztok annyira nagy számban jöttek, hogy az egyik kapu melletti területen sátortáborban helyezték el. Néhányan azért még közülük is úgy döntöttek, hogy fizetnek a jóval biztonságosabb -falon belül lévő- hotel szobákért.
A kocsmákban a szörnyvadászok feje a nagy tömegben kiszúr egy öt fős asztaltársaságot. Még itt is páncélban, karddal az oldalukon ültek és beszélgettek. Ha felkeltették az érdeklődésüket, egy mondat sokat elárul róluk, ami a párbeszédükben elhangzik.
-Ezeknek az ork hordáknak pusztulniuk kell!
*Mindannyian fivérek és a királyság békésebb területeiről jöttek. A lovagi tornákat kísérő számos íjász és köznépnek rendezett szorítós küzdelem győztesei ők. Kevés csata áll mögöttük, vagy legalábbis ezt állítják. Ám csupán mókából nem lehet megélni, gyaníthatóan párszor rablásra is adták már a fejüket és nem csak a szomszéd faj ellen érzett ellenszenvük vezérelte őket ide, hanem szívesen vennék, ha egy gazdag ember felfigyelne rájuk.
Kiderül, hogy most is van kedvcsinálóként a város főterén ilyen megmérettetés. A nemesek távol tartják magukat, többen sereggel érkeztek dicsőséget szerezni. Ám ezúttal nem érzik úgy, hogy nagy érdeklődés lenne. Lekötik őket a valós csataterek. Ám már csak a seregeik pótlására vagy esetleg ütközet előtt gyors felduzzasztás érdekében nagy érdeklődéssel figyelik a célba lövő versenyt és a kieséses rendszerben zajló vívóversenyeket. Kicsik a tétek, de minden nap végén lehet nyerni pár szépen csillogó érmét. Ám mivel a győztesnek mindig meg kell küzdenie a következővel, ezért az elején indulók nem is reménykedhetnek benne, hogy egész napos megfeszített kardforgatás után az ő kezüket üti majd a pénz. (Inkább megpróbálnak minél több próbálkozót legyűrni és a figyelő tekinteteket meggyőzni arról, elég felkészültek már egy komoly csapathoz való csatlakozáshoz.)

Ulriknak szinte terülj-terülj asztalka, hiszen csak jó időben kell elkapni az éppen leszereplőt. Igen, a leszereplőt, hiszen a győztesnek mindig kezdődik az új harc, ám ha hosszabb ideig figyel, találkozhat olyanokkal, akik három-öt vagy nagyon ritkán még több ellenfelet is legyőzött a bukása előtt.

A fogadókat tovább járva megismerkedik még egy tizenkét fős csapattal, akik favágók voltak községük elpusztulása előtt. Ők is szívesen beállnának bárhová, ahol dühüket levezethetik. Óriási fizikai erővel rendelkeznek, de még csak most fordult meg a fejükben először, hogy jól ismert munkaeszközüket gyilkosságra használják fel.
Összefut továbbá három lovaggal, akik nem örököltek családjukban... gyorsan összelehet foglalni, ha kiegészítjük a meghatározásukat szerencselovaggá. Paripáik nincsenek páncélozva, de rajtuk súlyos vasak vannak és képzett kardforgatók.


/Harminc egységnyi új ember felbérelésére van kerete, de nem szükséges mindet elkölteni. Íjász versenyen a nagyon jó képességűek egy egység, a kiváló képességűek két egység -vagyis szélsőségesen tizenöt meghökkentően jól képző lövészt választhatna- A kardvívásnál az azonnal kiesők 1 egység és minden további győzelmük a vereségük előtt fél egységgel növelik a felfogadás „árát”.
A leírt csoportosan megismert ivócimborák felbérlése csoportonként 1 egység. (Vagyis a tizenkét fejszésnek is ugyan úgy 1 egység az áruk, mint a három szerencselovagnak.)
Ez nem jelenti a teljes aranykészlet elkölteni, így akár többet is felvehet ma, bár ez később kisebb anyagi hullámzást okozhat.
A régi gárdatagok kapnak majd plusz fegyvereket, de ennek részletei később./

/Az ostromlott város/




Yrch ura magához hívatta a sátrába a kedvenc sámánját. Az ő szemében már a kölyök sámán is egyre ügyesebb, de Manuk megbízható, bizonyította harchoz értését a törzsfőnökök párviadalain. És talán stratégiai érzéke is lesz.
-Üdv! Örülök, hogy beszélhetek veled ismét. Nem feltétlenül a szellemek tanácsára vagyok most kíváncsi. Már sokan kikérték és ahány sámán annyi félét mondanak nekik a szellemek. De valami nem tetszik nekem Braslovban.
Néhány elfogott paraszt azt mondja, falak és bástyák vannak ott. Még egy éve talán, hogy elpusztította a korábbi támadásunk és felégette az egész várost. A fejembe nem fér, hogy lehetne ilyen hamar egy várat építeni.
De mi nem várostromban vagyunk jártasok. Valahogy át kellene jutnunk azokon a vonalakon és a házak között már sokkal magabiztosabban forgatnánk a kardokat. Egyik törzsfőnök, aki benne volt az előző szervezésében mondott nekem olyat, hogy nem kell vele nagyon törődni, mert múltkor is voltak falai. De csontjaimban érzem, hogy erre oda kell figyelni.
*Már alig másfél napi járóföldnyire van a fősereg az emberek lakta településtől. A környező falvak elleni támadások elcsitultak. Amit lehetett, igyekeztek felprédálni. Ám az erősödő összecsapásokból és nagyobb főt számláló járőrökből lehet sejteni, hogy az ellenség is megszaporította idő közben a védelmére álló katonákat.
Braslovhoz direkt nem küldtek még felderítőket sem, a falvak elpusztítása előőrs csapatokkal is a jóval nagyobb had észrevétlen haladását és valódi céljáról való elterelést hivatott elintézni. Ám a törzsfőnök oldalát már fúrja a kíváncsiság, hogy mit fognak ott találni a végén?

Ahogy a Nagy Vezér hivatott ,nem igazán értettem miért is küldetett értem.
Bár minden csata vagy területfoglalás előtt kikéri a szellemek véleményét..és én erre gondoltam most is,mikor felé igyekeztem.
De aztán teljesen mások aggasztják Vezetőnket..mégpedig a célba vett Város, Brasov falai.

Jómagam nem jártam a Városban..de azt hallottam felőle,hogy erősen védik az előző támadás és lerombolása óta.
-teljesen megértem aggodalmad,Nagy Vezér..de pontosan nem tudhatjuk hogy mik igazak a hírekből..
Esetlegesen felderítők adhatnak pontosabb adatot..de igaz a meglátásod..nem tudhatjuk mi marad a végén...

/Az ostromlott város/




Maruk bólintott. Tekintete borús volt.
-Igen. Jobban megnyugodnék én is, ha lennének felderítőink. De Tech megtiltott minden olyan megmozdulást, ami a város irányába megy. Azt akarja, hogy ne tudjanak rólunk a falak alatti megjelenésünk előtt. De így mi sem tudjuk, mi fog ott várni minket.
A szellemeknek nincsen valami praktikája ilyen esetekre? Akik az előző alkalommal itt voltak, már biztos készülnek meglepetéssel. És a csatában helyezkedni fognak. Viszont mi teljes mértékben kimaradtunk ebből. Ki kellene találni valamit, hogyan megyünk majd a falaknak neki.
Valakinek ki kellene nyitnia a kapukat. Vagy valami ostrom eszközt összeeszkábálni. Vagy ha van rá mód, a szellemek erejével megfékezni a védők előnyét.
*Maruk mindig gyakorlatiasan szemlélte a vallást. Sokkal jobban érdekelte, hogy a harcmezőn mire használhatja fel, mint hogy milyen bölcsességeket suttognak. Ezért is rajongott azért, hogy egy párbajokban ügyességét már bizonyító legyen a falu fősámánja.
Ám ebben a helyzetben még inkább a kézzel fogható eredmények érdekelték. Ha a szellemek elég erősek hozzá, akkor döntsék le a falakat! Ha nem, akkor segítsenek átsurranni valahogy!

A Vezér szavai megerősítettek abban amire én is gondoltam..bár most még egy kivitelezhető ötlet sem merült fel..pedig általában a Harcosok "pletykái"is hangzatosak voltak..de most mély csend honolt a táborban a tüzek körül..

-Igen Vezérem!-hajoltam meg előtte,és aztán indultam is vissza a sátramba..hogy a gondolataim rendezve kitaláljak valami megoldást a felmerített "gondra"..

~..miszerint Brassoba egy felderítő csapatot küldeni,úgy,hogy észrevétlenek legyünk...ami nem is kis feladat...mert a Harcosaink igencsak"hangos népség"..
De biztosan van valami megoldás!..csak rá kell jönnünk!..~

Jó pár óra telt el,mikor hangos zajra lettem figyelmes..inkább csak lármának hangzott volna...de hamarosan a sátram szőnyegét kinyitva egy megkötözött személyt löktek a lábam elé..

-Ki ez?-rivalltam rá a harcosra,aki elém lökte.

-Ó hatalmas Sámán!...bocsássd meg ,hogy rádtörünk..de ezt az ólálkodó alakot fogtuk el nemrég..és kiszedtük belőle,hogy valamiféle tolvaj...mert éppen az egyik Kiáltónak a holmiját és a páncélját akarta ellopni!...de nem ismerte be a beste!..tégy igazságot a szellemekkel-Hajolt meg mélyen elöttem,és kiment a sátorból..

Ránézve az alakra,nem is tudtam eldönteni,hogy miféle szerzet..
De ahogy ott térdelt elöttem,kipeckelt szájjal és megkötözött testtel...akkor villant fel a gondolat...

-Ugy látszik az Istenek tényleg megsegytenek még jobban mint igérték!..
-Na gyerünk!...a Vezér biztosan örülni fog az éjjeli csemegének!-taszítottam rajta és a Nagy Vazér sátrához kísértem az alakot...

/Az ostromlott város/




Yrch törzsfőnöke meglepődve, de egyben érdeklődve nézi a hozzá behozott foglyot. Már kihallgattak párat, túl sokat talán nem tud mondani. De amikor a sámán beszélni kezd, feléig sem jut és már kapcsol.
-Vagyis azt mondod, hogy ez ki tudja nyitni a kaput? És nem tűnik fel senkinek, mert nem ork?
-Kis türelem! -vág közbe habogva a tolvaj- Ahhoz több ember kellene. Mert minden bejáratnál legalább két-három őr áll. És a falakon még járőröznek. Vagy méreg.
-Méreg? -kérdezi meglepve Maruk- Azt mondod, intézzük el a figyelőket az odaérkezésünk előtt? Egy altatót biztos össze tudunk kotyvasztani. De akkor neked kell megitatnod az őrökkel.
*Hamar meg is van a terv. Ha sikerül az éj leple alatt, akkor jelet ad a harcosoknak és akadály nélkül áthatolnak a falon. Már csak egy probléma volt.
-De honnan tudjuk, hogy amint elengedjük, nem fogja elárulni az érkezésünket? És nem fordul ellenünk? Talán azért, mert látta seregünket és tudja, hogy erővel is bejutunk? És akkor mindenkit megölünk. Ha viszont alszanak az őrök, akkor az ő életét megállapodhatunk, hogy megkíméli mindenki.
*Több sem kellett a rabnak, azonnal megesküdött, hogy hű lesz az oughwariakhoz és mindent megtesz a siker érdekében.

Az Istenek tényleg betartják szavaikat és segitik küldetésünk..de a mostani fejlemények még jobb kilátásokkal kecsegtetnek.
-Persze hogy szavát adja!-nézek közbe a fogolyra-az ilyen hitványak arra hajlanak ahol nagyobb hasznot remélnek..-mondom a Vezérnek.

Aztán halkabban folytatom-Az alatato megoldhato..és szerintem ha olyan ügyes mint mondják a Harcosaink..akkor még sikerülhet is a terv..
Megyek és intézkedem az altato kotyvasztására..Nagy Vezérem!-hajtottam meg a fejem elötte..és távoztam is..