Sikeresen alkalmazom a taktikát, amivel a páncélosok mögött megbújva okozok, minél nagyon zűrzavart és sérülést a láthatóan elszánt és szép számmal felvonuló ork harcosok között.
Míg az általam felgyújtott ellenség az oltással vagy épp haláltusájával van elfoglalva, a gyalogosok is könnyebben aratnak a kardjukkal vagy lándzsájukkal, így kölcsönösen segítjük egymást.
Azonban, ahogy közeledünk a város falaihoz, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a számításainkba hiba van, hiszen a falakon nem Braslov város védői harcolnak az agyarasokkal, hanem pont fordítva van.
Bosszúsan nyögök fel, miközben újabb tűzgömbbel ajándékozom meg az előttem állókat, és ekkor hangzik fel az a hátborzongató üvöltés, amihez egyre-másra csatlakoznak a velünk szemben álló orkok.
Az előttem álló gyalogság sorfala megremeg és jópáran a földre rogynak. Ekkor jut eszembe, hogy hasonló barbár mágia tanúja voltam a faluban és ott is alig bírtuk legyűrni. Ott is csak az segített, hogy a sámánjukat öltük meg!
- Keressétek az ellenség sámánját! Őt kell elhallgattatni! – próbálom túl ordítani a csatazajt.
- Mindenki egységesen kavarjon szelet a sorok előtt, igyekezzünk tisztára söpörni a területet. – integetek a többi mágusnak és többek között Jessica-nak.
Úgy teszek, ahogy a többiektől kértem és most tűz helyett szélvihart küldök előre az orkok felé, hátha elkapom vele a sámánt.

//Az ostromlott város//

/Federic/


Federic érzi a veszélyt, de egyelőre nem tudja elhárítani. A két sereg vadul összecsap és hamarosan a húsba mélyedő fémek nyomán feltörő üvöltés nyomja el az emberi hangot. Ám az elemi mágusok összeállnak és közösen varázsolnak egy körbe-körbe kavargó levegőt. Az ellenség sorai között agyarasokat emel a magasba, hogy kis ideig körbe forgassa, majd a tornádó száján nagyot repülnek.
Ám az ellenségnek is van varázslata, mely harcok egyre szélesebb arcvonalán fejti ki a hatását. Bár a papok egy kisebb területen el tudják nyomni és ők dominálnak, a rettegett légköri jelenség önmagában is sok embert megölt, mögötte pedig sikeresen előre nyomulnak a kapuhoz, de az összecsapások más helyszínein a sámánok és varázstalan segítőik az erősebbek. Sajnos azokon a részeken ijesztő mértékben az ellenfél kerekedik ki győztesen a közelharcokból.




-Látom őket! -próbálja túlkiabálni Jessica az általános hangzavart feléd fordulva- Ott van egy sámán és ott és ott még kettő. Meg kell próbálni őket lőni.
*Federic nagy kockázatot vállal. Ám a nemes hölgy egyelőre nem talál a tűzgolyókkal. A többi varázsló még feltartja az egyre gyengülő szélvihart, de dönteni kell. Vagy megpróbáljátok elintézni az ellenség varázslatainak forrását vagy tovább próbáltok a magatok sikerén felbuzdulva örvénnyel utat törni a bejárathoz.

/Ha megkíséreled a lovadra felugorva kilőni őket, akkor három lövésed lehet egy körben. Hatos dobás és 3-6-ig sikerült egy sámán eltalálnod, 1 illetve 2 elvétett célzást jelent. Dobnod kell mellé egy tízes kockát, ha az 1-es Federicet eltalálja egy nyílvessző/

/Kocka dobás: Hatos
1 és 2 -az orkok bekerítették a szárnyatokat
3 és 4 -változó eredménnyel folyik a harc, szélen sok a veszteség az embereknél, de nyomulnak előre középen
5 és 6 -Gyors rohamnak köszönhetően már a kapunál jártok./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Szerencsére társaim meghallják a kiáltásomat és összefogva kemény csapást mérünk az ellenségünkre, akiket ha elér a tornádó, felszippantja és eldobja őket, de ezzel sajnos nem sikerül elérni a sámánokat, akiket az agyarasok is elszántan védenek, akár saját testük által.
Így azonban az ő varázslatuk is aratja a mi katonáinkat ott, ahol nem tudjuk kellően megtisztítani a terepet előttük.
Jessica is alaposan kiveszi a részét a dologból, ráadásul ő lóháton jobban belátja a helyszínt és mivel az a része a gyalogosoknak ahol én is vagyok, már szinte a városkapu szájában topog, nem habozhatok. Én állok talán a legközelebb ahhoz, hogy eltakarítsam őket a sereg útjából és megakadályozzam, hogy még több áldozatot szedjenek.
Gyors elhatározással elkapom a lovam kantárját és fellendülök a hátára, majd a nemes kisasszony által mutatott irányba irányítom a figyelmem és minden összpontosítással a mágiám.
- Látom őket!
Tűzgolyók röppennek ki a kezemből, miközben igyekszem minél többet helyzetet változtatni, hogy én ne legyek könnyű célpont.
Közben csapatunk egyre közelebb van már ahhoz, hogy visszavegyük a kaput és legalább azokat az orkokat kint rekesszük, akik eddig nem jutottak be.

//első három kocka a sámánokra, a negyedik, hogy eltalál-e a nyíl//

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 1

--------------------------------

#2 'Hatos' : 2

--------------------------------

#3 'Hatos' : 2

--------------------------------

#4 'Tízes' : 10

//Az ostromlott város//

/Federic/





A varázserővel bírók jól összedolgoznak. Már csak méterek választják el a kaputól az első sort. Eddigre Jessica izgatottságában egyre közelebb ment az élen küzdőkhöz. Jól álltak elől és oldalt is derekasan küzdenek, megakadályozva egy átkarolást. Ami kell is, hiszen érkezik az utánpótlás és az erdőből kirohanó egyre több ember már átkarolja a fal előtt lévőket és neki szorítja az agyarasokat.
Ám az érkező felmentő sereg -szó szerint értsd- orra előtt csukódik be lassan a hatalmas kapu. Hiába döngetik vállal, a pajzsok és karvédők neki feszülnek, de Braslov védvonala nem enged.
-Átkozottak! Itt úgy sem fogtok többé bemenni! -lengeti meg az öklét a mellvéden nyilazók felé -Gyerünk tovább! Tisztítsuk meg a város környékét! Nem ostromra készültünk és a védők majd elintézik a bent rekedteket.
*Dühös volt Jessica szeme villanása. Remélte, hogy ha már ilyen derekasan bele állnak a harcba a portyázók, akkor nem vonulnak az utolsó percben védelembe. De most nem volt ideje ezen mérgelődni, feltorlódott a sok ember és körbe akarta kerülni a falakat. Vágtára fogta a paripát.
Szélsebesen tört az élre, miközben Federic ha úgy dönt, tovább küzdhet a sámánokkal. Ők viszont port szórnak szét maguk köré és füst nehezíti a célzást. Miközben a katonákra a falakról és oldalt a nyilt terepről és három irányba zuhog a nyílzápor. Kevésbé hatékony így a felszerelésük, miközben amíg elölről kapták alig találtak az oughwariak, most már többen fogják az oldalukat vagy a karjukat sebesültként. Ám harcolni muszáj tovább, hiszen az ellenség sem adta fel.
Ha nem kockáztatja meg a mágus, hogy lován maradjon és újabb tűzlövéssel próbálkozzon a sámánokon, akkor természetesen mással is próbálkozhat. Célpont van bőven és ő dönt arról, hogyan kívánja segíteni csapatát. Ám hamarosan ijedséget vél felfedezni a sorok között, ahol társnője előre lovagolt. És hamarosan egy 1,5 méter magas farkas ugró alakját látod Jessica felé. És mögötte még kettő jön. Odabentről nem sok védőt hallani, hogy küzdenének.


/Ha lovon maradsz, akkor tizes dobás és az 1-es nyiltól való sebesülésed lehet.
A sámánok füst varázslata és a megnövekedett pajzsfal körülöttük neheziti a célzást 1-3-ig elvétve, 4-6-ig egy sámán lángol. Ebben a körben is háromszor próbálkozhatsz.
Ha nem a sámánokra támadsz és szükségét látod, megpróbálhatsz mentőt akciót dobni lóról Jessicának 50% eséllyel./

/Tizes kockadobás
1-7-ig -a farkasokat megállítják a nőt védő emberei
8-10-ig -egyik fenevad lerántja magához a lóról/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 1

A varázslatokkal megtámogatott gyalogság egyre derekasabban küzd és egyre hátrébb szorítja az orkokat, akik neki szorulnak lassan a város falának, ezzel pecsételve meg a sorsukat.
Én nem nagyon haladtam a sámánok kiiktatásával, mivel a lovam idegessége miatt jól elvétettem őket, aztán meg ők sem maradtak szépen nyugton, egyrészt füstöt varázsoltak maguk köré, másrészt saját embereik is összezártak előttük, védve őket.
Jessica is nagyon belelendült és harci parancsokat osztogatva vezette embereit előre, amivel azért jócskán el is távolodott.
Ekkor úgy nézett ki, hogy már nem állunk messze attól, hogy bejussunk a városba, de aztán ezt az agyarasok is felismerték. Hátrahagyva kint reked embereiket egyszerűen becsukták az orrunk előtt a kapukat.
Persze érthető volt ezek után a kisasszony idegessége és dühe, de gyorsan átlátta a helyzetet, hogy az ostrommal csak rosszul járna a nem erre készülő gyalogság és inkább a környéket kívánta megszabadítani a támadó orkoktól, a város védelmét pedig a remélhetően még kitartó védőkre.
Az ám, csak én nem voltam meggyőződve róla, hogy azokat nem őrölték még fel! Hiszen rengeteg agyarast láttam a kapun belül is.
Ezért én maradtam, hogy egyrészt megpróbáljam elkapni a sámánokat és gyengíteni a kapu védői.
Csak állandó mozgásban kellett maradnom és lekötni őket.
Egy ijedt kiáltásra azért a távolódó nemes kisasszony felé néztem és meghűlt bennem a vér, ahogy megláttam a természetellenes állatokat, de mielőtt beavatkozhattam volna, a lány védői is tették a dolgukat.
~ Jessica is komoly varázstudó, nem kell állandóan védened, ráadásul jobb, ha a saját seggedet véded, mielőtt kilyuggatják! ~ figyelmeztettem magam
Így visszafordultam és most ihol irányított széllökéssel vertem le lábáról a kapu védőit, vagy tűzgolyókkal, amiből igyekeztem a sámánokat sem kímélni.

tízes kocka: eltalálja-e nyíl, ha 1-es igen, ha több nem
3 x 6-os kocka a sámánokra: 1-3 sikertelen, 4-6 sikeres

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 8

--------------------------------

#2 'Hatos' : 2

--------------------------------

#3 'Hatos' : 1

--------------------------------

#4 'Hatos' : 3

Federic már majdnem eltalálta a sámánokat. Ha száraz lenne az idő talán lángra is kaptak volna a szomszédjuk meggyulladásakor. Ám az eső már órák óta esik, mikor elindultak is ilyen volt az idő. És a kezdetben még csak szemerkélő mostanra már sűrű szitálássá válik.
Győzelemre áll a zászló, mikor két dolog is egymástól talán független módon bekövetkezik. De amire az orkok számítottak. Az egyik az, hogy a sereg erejét közösen kell bevetni a sámánokkal. A másik egy sokkal természetesebb, de az ember stratégák számára meglepő fordulat. Újabb hullám érkezik a falakat megkerülve. És ekkor szembesülnek vele, hogy nem egyenletesen oszlott el a Braslovot szorongató erő, mely véletlenül bejutott ezen az oldalon. Egy sokkal nagyobb hadsereg van a település túloldalán, mely mint a tenger özönlik.
Miközben sikoltás hallatszik és minden agyaras egyszerre kiálltja tiszta torokból, Jelena egy fehér galambot indít útnak Astelath-hoz. Ám ez nem a béke jele. Ebből tudhatja meg a király, hogy lejött az ideje elindulni a lovassággal és megtörni az ellennél ellenállást.
A katonák közül a gyengébb akaratúak hüvelyébe csúsztatják kardjukat vagy eldobják fegyvereiket. Fülökre tapasztott kezükkel igyekeznek nem hallani az agyzsibbasztó hangot. Nem természetes ez, a Sikoly söpör végig az összes emberen. Az erősebb akaratúakat is zavarja a koncentrálásba, mágusoknál ez azzal jár, hogy nagyobb energiát vesz el egy-egy varázslat.
A tornádó már 1-2 ember szélességére zsugorodott, valószinőleg csak egy makacs pap tartja fent, hogy a kezdeti sikereket újra produkálni tudják. Ám a falakról érkező lövések is egyre nagyobb számban szedik áldozatukat. És hirtelen kőzápor érkezik a házak közül. A palánkon áthajítva zúdítják ezt a bentiek.
Jessica eközben tovább folytatná előrenyomulást a győzelemben bízva. Vagy találnak egy még védők kezén lévő kaput vagy a kintieket lemészárolva keríti körbe a várost.


/Újra próbálkozhatsz a sámánok ellen. Ám a falakon fellibbenő széllökések felkeltik az íjászok figyelmét és onnan éles szemmel keresik azt, ki csinálhatja ezt a varázslatot.
Tízes kockát kell minden képen dobnod. 1-es és 2-es esetén eltalál egy nyílvessző vagy egy kő. Más esetben elkerülnek a lövések.
A sámánok ellen továbbra is 50% esélyed van a szokásos 3 lövéssel körönként./

/Kocka dobás: Hatos
1-4-ig -az orkok felül kerekednek a seregen és megállitják az előrenyomulást
5 vagy 6 -az emberek még mindig sikeresen vonnak be újabb csapatokat és nagy veszteségeik ellenére is előre nyomulnak.

Ha előző kocka 5 vagy 6
Tizes dobás:
1-5-ig eléritek a következő kaput, de azt is az orkok uralják és bezárják
6-10-ig -Jelena sikeresen belovagol egy kapun, melyen keresztül újabb védők érkeznek a városba/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 1

--------------------------------

#2 'Tízes' : 2

Megint nem sikerült! Ingerülten felmorranok, mert már régen volt, hogy ennyit hibáztam volna és, ha ezt Gwendowyl mester látta volna, azt hiszem igen csak megmosta volna a fejem, vagy visszaküld a tanítványok kezdő soraiba!
Persze foghatnám az esőre, de inkább az az oka, hogy megzavar a folyamatos üvöltözés és a harci helyzeteket is még csak most kezdem szokni, a fülem mellett fütyülő nyilakról már nem is beszélve.
És látható, hogy a gyalogság rohama megtorpant, sőt mintha kezdenének visszaszorítani minket, Jessica minden igyekezete ellenére.
Ezek sosem fogynak el?
Újabb és újabb ork hordák érkeznek, aztán még a nyilak mellé kövek is kezdenek potyogni.
- Ezer démon és tűzvihar! Pusztuljatok már el! – szorítom össze keskeny vonallá a szám, hogy megállítsam kezem remegését, hiszen azért az én erőm is véges.
Az éles rikoltozás hallatán legszívesebben én maga, is a fülemre tapasztanám a kezem, de erőt veszek magamon, bár a grimaszt nem tudom eltűntetni a képemről.
~ Jessica úrnő kell az erősítés! ~ próbálom tekintetemmel rávenni a lányt, de nincs rá szükség, hiszen jobb stratéga, mint én az kétségtelen.
Vannak még mágusok, akik fenntartsák a szélvihart, de tudom, hogy hamarosan kimerülnek, vagy az egyre jobban felbátorodó agyarasok végeznek velük.
Át kell törnünk, meg kell gyengítenünk őket!
Újabb tűzlabdákat készítek elő, kicsit közelebb óvakodva, kockáztatva ezzel, hogy eltaláljanak, de valahogy dűlőre kell jutni.

10-es kocka: 1-2 eltalálnak
3 x 6-os kocka: 1-3 – nem találom el a sámánokat, 4-6 - eltalálom

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 4

--------------------------------

#2 'Hatos' : 6

--------------------------------

#3 'Hatos' : 3

--------------------------------

#4 'Hatos' : 5

//Az ostromlott város//

/Federic/




A csata egyre elszántabb lesz mind két oldalon. A király tanácsadói azt vélték, hogy az ork had megijed egy nála nagyobb seregtől. Ám már régen kérniük kellett volna az elvonulást és "a félre értések tisztázását". De most makacsul hajtanak a város megszerzésére. Úgy tűnik nagy gazdagságot remélnek a benti fosztogatástól.
Akár mi is járhat a fejükben, az emberek sem adják könnyebben a magukénak tartott tulajdonukat. És ez halottak tömegeit hozza egy megrekedt támadásban. Federic már egyre több ideje jó célpont. Ám két tűzlabdája pontosan célba talál. Már csak egy sámánnal kell végeznie és megszűnik az a fejfájást okozó hang.
Kicsit távolabb már feltűnt a nehézlovasság. Még nem érték el az ellenség sorait, de már biztatják a csapatokat, hogy nem marad egyedül a baka had. És az elemi mágus jól tudja, hogy bár innen nem látszik, de felséges uralkodójuk személyesen vezeti. Hallhatta már néhányszor az udvarban, ahogy a nemesek a hadsereg vas öklének nevezték a lovagok rohamát.
Ám ez nem segít rajtuk, ha maguk nem segítenek. Hirtelen egy fiatal agyaras harcos tombolva veti magát bele a csata sűrűjébe. Több varázsló társad nyíl lövést kapott, és ez a bakfis egyenesen feléd ront. Szerencsés ütései egyre másra ütik agyon csatabárdjával a katonákat vagy kezüket megcsonkítva löki félre őket. És ha nem állítod meg, akkor téged is elérhet, egyenesen feléd tör utat.
Távolról megpillantod, hogy a következő kapu mellett lévő két bástyában is orkok nyüzsögnek és íjaznak alá. Jessica nem adja fel és addig akar előre nyomulni, bármennyi katona is legyen az ára, amíg egy ajtót nem talál, amin bemehetnétek.
Rajtad áll, hogy pajzsok fedezékébe húzódva leszállsz-e a lóról vagy felveszed a harcot az ork ifjúval és az utolsó sámánnal.

/Továbbra is az előző hsz feltételei állnak a lovon harcoláshoz, ám most dönthetsz úgy, hogy leszállsz és nem dobsz. Így is varázsolhatsz, de nem a sámánra.
Az ork ifjú nem kell, hogy dobókockás legyen, bár felállíthatsz nyugodtan egy tesztet neki ha szeretnél vele kicsit kísérletezni. Akár szöveges módban is lehetőséged van megölni őt igényesen kijátszva./

Egyre dühösebb vagyok és elkeseredett is egyben, hiszen rengeteg jó katona esik el mellettem, én meg szinte tehetetlennek érzem magam, ahogy rendre elpuskázom a lövéseimet, amik ugyan itt-ott eltalálnak egy orkot, de nem ejtenek sebet a sámánokon, akik tovább hergelik a seregeiket, a mieinket meg megőrjítik.
Egyre erősebben érzem a föld dübörgését is, ami azt jelenti, jó királyunk rohamra indult és ez kissé javít a hangulatomon, mert féltem Jessica-t is, aki vakmerően vágtat a falak körül, hogy aprítsa az agyarasokat, akik kint ragadtak. Neki is jól jönne a segítség. Sajnos úgy néz ki, hogy minden kapu bezárult előttünk.
És ez nem túl jó hír arra nézve, hogy mi van a város védőivel?
A mágusok hiába húzódnak a háttérbe, hogy onnan segítsék a harcosokat, ennek ellenére sokan nyíllal átdöfve fekszenek holtan vagy sebesülten már körülöttem. Az orkok olyan vehemenciával küzdenek, mintha mi támadtuk volna meg az ő városukat és nem fordítva.
Most is egy fiatal harcos kezd ámokfutásba, kaszabol le mindenkit maga körül, vadsága gyorsan kiürítve előtte a területet és egyenesen felém tart
Talán célszerű lenne leugrani a lóról, így csapni le a harci lázban égő harcosra, de akkor elveszteném szem elől az utolsó sámánt, hiszen végre két előző tűzgolyóm célba ért.
Végül úgy döntök kockáztatok és maradok a lovon, hogy ha kell gyorsabban tudjak helyet változtatni.
Egy akkora tűzlabdát hajítok a sámánra, amit még elbírok, aztán a felém rohanóra koncentrálok, hogy a lehető leghamarabb használhassam rajta a Fumus-t, felrobbantva az ereiben keringő vért általa.
Ha lenne időm rá és nem láttam volna társaimat elesni magam körül, talán sajnálnám, hisz olyan fiatalnak tűnik, de ő sem kímélne engem.
Ha sikerül mindkét varázslatom, akkor megpróbálkozom egy Cladium Terra (Földrengetés) igével is, ami lehet, hogy a körülöttem lévő katonákra is hat, de talán lerombolja a kaput is.

10-es kocka: 1-2 megsebesül a nyilaktól
6-os kocka: 1-3 nem találom el a sámánt, 4-6 eltalálom
6-os kocka: 1-3 nem találom el a harcost, 4-6 eltalálom
6-os kocka: 1-4 nem sikerül a földrengetés, 5-6 sikerül

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 1

--------------------------------

#2 'Hatos' : 5

--------------------------------

#3 'Hatos' : 1

--------------------------------

#4 'Hatos' : 5

//Braslov, Az ostromlott város//


/kispap/


Federic a csata hevében egymás után szórja varázslatait. Sorsa beteljesedése előtt még két csodát tesz. Először megtöri az orkok ezen csoportjának kollektív varázslatát, és egyben kivégzi az utolsó szellemi vezetőjüket. (Az ellenségnél még marad nagyon messze még sámánja, de azok az itteni küzdelmet nem befolyásolják. Például Manuk is még él, bár arra felé sem varázsolnak mondjuk.) Lassan elhullik a falakról lőtt nyílvesszőknek hála szinte az utolsó varázstudó társa. Még Jessica küzd szinte már csak a főpap tanítványán kívül. Második nagy eredménye a fal egy darabjának leomlása. Bár a körülötte állók mind hasra esnek nagy területen, ám ez az energia kell ahhoz, hogy Braslov védelmező palánkja 2-3 ember szélességben megnyíljon. Kettő között felrobbantott egy egyre sikeresebb orkot.
A végzet egy nyakán keresztül süvítő nyíl képében érkezett el hozzá. Még látta, ahogy az első katonák átlépnek a fal túloldalára, ám a lövés ereje megfordítja sarka körül és mire feleszmél már a sárban fetreng félájultan. Piros éltető nedve patakban ömlik kezére és a talajra. Hozzá hasonlóan a legtöbb pap nem halt bele az első találatba, csak túl gyenge a fájdalomtűrése ahhoz, hogy újabb elemi csapásra koncentráljon. Még lábra sem tud állni.
-Hé te! Mit fekszel ott? Nem maradhatsz lent, veszélyes! -ordít rá egy katona hangja hátulról.
*Ám tehetetlen önmagában a négykézláb -vagy ha a user úgy dönt hason/háton fekvő- póz ellen. Fejét viszont tudja mozgatni és ha hátranéz a haramiával találja magát szemközt. Azzal az útonállóval, akinek az oldalán a faluban is harcolt a sámánok és agyarasokat vadászva. Aki Jessica kék vérét látva megbabonázva állt, ahogy most is ledöbbenve néz téged alabárdjára támaszkodva teljes alakos vértben.
-Nem hallod, barátom? Túl fontos vagy, hogy itt maradj. Nélküled a csapat felét sem éri majd.
*Hónod alá nyúl és felhúz téged. Rá támaszkodva tudsz elbicegni a kavargó fém és hústömeg örvényei között lavírozva. És egész úton a táborba csak azt hallgatod, hogy a mágusok mennyire fontosak, nem hagyhat magadra elvérezni. És biztat azzal, hogy ott majd ellátnak. Ám a király rohamának köszönhetően a ti oldalatok újra gyorsan előre halad.
Egy kis dombra felballagva még visszanézel és nem tudod mire vélni a dolgot. A nehézlovasság visszafelé mozog, miközben a vért nélküli könnyűlovasság vad rohamozásba kezd egy öngyilkos akcióba. A talpasok is visszahúzódnak és már nem akarnak harcolni. Egy hatalmas termetű oughwari áll csapatai előtt húsz-harminc méterrel és vadul kalimpál és innen nem kivehető dolgot magyaráz egy idősebb ember harcosnak. Ebben a vén veteránban felismered a több órával ezelőtt a király tanácskozásán végvári parancsnokként magára hivatkozó lovagot. Bármit is mondanak egymásnak, a vége az lesz, hogy ez az ember int 5 jól felszerelt katonának és azok futnak az egyik kapu irányába.
Legnagyobb meglepetésedre Braslov nagy bejárata kinyílik lassan és ők átszaladnak. Talán órák is bele tellenek, hogy rá gyere, nem a várost védők megsegítésere. Mind a két karjukon feltűnő fehér karszalag, csak a békét jelenthette.

~A békekövetek feladata a városban rekedt még harcoló emberek felkutatása és elvonulása. Braslovért már így is mind két oldal több harcost áldozott fel, mint ahány lakosa összesen volt tegnap.~

A sebtiben felállított kórházban a legjobb orvosokat és gyönyörű ápolónőket kapsz ágyadhoz. Jessica is meglátogat, és megdicsérte a hősi helytállásodat. A gyógyítók beszélgetéseiből áll össze a kép csak. Megnyerhettétek volna a harcot. Az orkok nem is olyan erősek voltak. A királyt viszont árulás érte - ezt mondják. Többen látni vélték a sebesültek között, hogy egy hatalmas elf íjat tartott az az óriási hódító, aki lelőtte Astelath uralkodót. Egyesek tudni vélik, hogy maga a legfőbb ork vezér küldte a gyilkos vesszőt útjára. (Még senki nem értesült arról, hogy Amerith királynő maga ajándékozta ezt a különleges fegyvert Technek azon a fogadáson, amikor megállapodtak az erdei elf csapatok visszavonásáról Braslov alól.) A pletyka bizonyságot nyer, mikor kiemelik a gyilkos szilánkot a király jobb vállából és az határozottan elf formára kovácsolt.


/A mágusnak a torka marandóan megsérült egy nyílvessző által. A hangokat nem tudja mostantól tisztán ejteni, ami miatt varázsszavak kimondásánál kockát kell dobni, ahol 33% eséllyel nem sikerül aktiválnia a mágiát./


/Lisbeth és Aligátor/


Azt mondják, egy boszorkány tud olyan átkot mondani, hogy amit rákiált a férfira, az biztosan valóra válik. Ott hagytuk abba a házaspár kalandját, hogy Lis esküszik, hogy utána megy akár az Alvilágba is, ha férje hazudott és nem ébreszti fel majd.
A hotel ágyához lépve megpillantja a reményt, amiben Aligátor utolsó pillanatig kapaszkodott. Mindenki a tetőre szalad, kivéve az elbújt lányokat. De a tető alatt a Hold fénye csillogó páncélok hadán törik meg, ahogy kinéz az ablakon. Férje ezt várta és más választása nem volt, mint bízzon abban, hogy a gyors lovasságot előre hajtva az betör a városba és lekaszabolja Álmodó Hölgy körüli utcákban a kifogyni nem akaró másik fajt.
A nő heves szívverése miatt az időt csalókán érzi. Nem tudhatja, hogy tíz perc volt, vagy lehet akár fél óra, hogy dübörgő rohanás léptei visszhangoznak az ajtó előtti folyosón. Odalent látta őket. El tudja képzelni, ahogy a készítményei hatása elmúltával nekirugaszkodnak a szálló elfoglalásának. Halál sikolyai hallatszódnak odafentről. Szomszéd szobákból, ahol nem zárták az ajtót, nők ordítanak. Egyre inkább az ő hangjuk nyomja el a tetőről halkuló zajokat.

Amikor a nyomásnak enged az ajtó, a zár nyelve hangos pendüléssel tör bele. Azt kérte Aligátor, hogy ne nyissa ki a szemét bármi lesz, amíg nem szól. Ha szót fogad, akkor az ágyhoz sétál és két lapát tenyér szorítja a csuklóját. Kérés vagy szavak nélkül egyszerűen csak hasára fordítja, csuklójára kötél tekeredik a háta mögött. Valakinek a foglya.
Ha nem tartja fogadalmát, akkor Maruk arca lépked egyre közelebb az ágyhoz.

Yrch törzsfőnökének foglya. Abban a pillanatban borzasztóan büdös volt, mint egy termeszvárnyi döglött poloska. Két napig ki sem engedte a szobából. Harmad napra is csak azért, mert az éhségtől már annyira legyengült, hogy ki kellett engednie a konyhába.
Ekkor már rájött, hogy az a szag 80%-ban nem az idős orkból, hanem annak troll bőrpáncéljából árad. Ha leveszi, akkor elviselhető a közelsége visszatartott levegővel. De ez az utolsó jó dolog, ami elmondható róla. Az emberekkel szemben gonosz és tudatosította akkor is akaratlanul, ha csak egy bor ágyhoz hozatalát kérte, hogy leigázta népedet fegyverrel.
Még a mesélő sem tudhatja, hogy mi szándékkal mentél oda, ahol a tetőhöz vezető lépcső van. Ám nem tudtál nemet mondani az ajtón kilépve, hogy meg ne nézd, ahol férjed harcolt. Legnagyobb megdöbbenésedre a párkány korlátjának dőlve ült. Nem reagál érkezésedre, bár mozgatja fejét. Nem hiszi el. Jobb kezén egy csontig hatoló vágás és szivárog még mindig kicsit a vér, ahogy a hasán ért szúrt sebből is. Tudja jól, hogy halálán van és ilyenkor az ember hallucinál. A katona általában feleségéről vagy szerelméről. A lovassági csizmáját levették, ellopták. Kifosztották még életében a katonát. Kardja, mely utánad és gyereketek után a legfontosabb volt számára sehol nem találod.
Csak néhány gyógyfű van nálad és némi kötszer. Minden más, amit az ellenség feltartóztatására kicsit is használható már eldobáltál. És mindent elvettek, amit Maruk értékesnek vélt ékszerektől kezdve a felismerhető gyógyszerekig.
Nem dönthet helyetted senki. Vagy meggyógyítod gyermeked apját vagy felsegíted őt és együtt lendültök át hárman a párkányt övező karzaton a halálba.
Ha az életet választod egy ork uralom alatt, akkor egy -kivételesen indokolt esetben két- napod van, hogy használható állapotba hozd életed párod. Ez után gyanakodni kezdenek a hegyeikbe vissza nem térő hódítók és ha járni képes, akkor elválasztanak és őt elviszik egész máshova.
De előtte még elmeséli neked. az általad nem látott jelentet. Két agyaras lépett ki a tetőteraszra. Mögötte pedig az az ork volt, aki felszólított a megadásra. Három méter magasságával és emberfeletti erejével olyan hosszú pallost volt képes forgatni, hogy könnyedén átnyúlt társai felett, mintha csak egy lándzsát fogott volna. Ám ennek volt éle és hegye. Ő volt a legrosszabb mind között, mert nem merészkedett közel. Mint a róka vadászó szemeivel kivárta, amíg valaki megnyitja a védelmét és oda sújtott. Hiába öltek előtte lévőket, mindig újak jöttek mögüle. Ő ölte meg a legtöbb társad, akivel együtt küzdöttétek az elmúlt egy évet. Aligátor ide szorult vissza egész a tető széléig. És amikor elfordult, hogy megnézze, amit szeme sarkából látott... egy egész regimentre való páncélos oughwari haladt el alattuk az utcán, hogy felvegye a harcot a városba betörő felmentő sereggel. Különös, soha nem látott páncélok voltak. De amiért nem bírt volna ellenállni, hogy figyelmét a vívásról rájuk irányítsa, hogy különlegesen értékes törpacélból voltak. Egy egész kincstárnyi aranyat ki kellett fizetniük, ha nem lopták. Márpedig nagyon ritkán kerül a felszínre Raydan mélyén kiöntött termék. És az orkok nem értenek -nem is szeretik- a páncél készítéshez. Bőrpáncélt viselnek, hogy fürgén elhajolhassanak. De ez a mestermű a csapat minden tagján rajta volt. Ez a félre nézése volt a tévedése, mert ekkor meglendült a három méteres ellenfele és hasba szúrta.
Készülj fel! Minden alkalommal, amikor gyógyítod e rövid idő alatt nőként is vágyik rád most is. Akár mennyire sebesült és kimerült, érezni akarja, hogy még mindig az övé vagy.


/Edgár és Aligátor/


Már egy hét eltelt a csata óta. Ha Lis döntése a férje életben tartása, akkor a két férfi egy város környéki faluba lesz szolga. Az éjszakák nem túl hosszadalmas leírást kapnak. Egy pajtába zárják száz másik emberrel. Közel fele sebesült hadifogoly, másik fele az ostrom során rabságba vetett civil polgár.
Edgár eddigre biztosan látja az idegen férfin, hogy ő lázad a szívében a legjobban a helyzet ellen. Szinte mindig szótlan és teszi amit mondanak. De gyűlölet és engesztelhetetlen harag van a szemében az őreitekkel szemben. Azokból pedig van szintén száz. Akik...
Az emberek szemével ostobának tűnhetnek. Nem igazán ők mondják meg, mit is kell tennetek. A foglyok saját belátásuk szerint sétálnak a faluban és a körülötte lévő szántóföldeken, veteményesben. A legtöbben érthető módon nem is törik magukat, hogy komoly mezőgazdasági munkát végezzenek. Csak tessék-lássék módon belevágva a földbe a kapa legvégét egy hüvelyknyire mennek végig a már gyom nélküli zöldségesen napról napra. Vagy más hasznos munkát találnak.
De meg kell érteni. Ez a hegyekből jött nép semmit nem ért a szántáshoz, vetéshez. Az állatokat elhajtották, így esély sincs az ekét előhozni és dolgozni vele.

Edgáron áll, hogy mikor és hogyan szólítja meg Aligátort, ha akarja vagy egyedül tervezi a szökését. Persze, ha nem akar maradni.


/Federic/


Vissza úton haladsz a sereggel a vesztes csatából. A legtöbben még mindig találgatják, hogy mi történt. Akiket a béke követei kimentettek a városból, azok közül többen számoltak be törpe csatabárdokat, harci kalapácsokat forgató ellenségről. A legfélelmetesebb csapatuk egy látszólag törpe páncélba bújt egység. Bár senki nem ismeri még a törzs nevét.
De a királyt majdnem meggyilkoló fegyver, mely az erdei elfekének pontos más nagyobb kivitelben további spekulációkra ad okot. És még mindig kérdés, miért vonultak el az awyrisi katonák pont a támadások megújulása előtt pár nappal?

Igazán elégedett lehetnék, hiszen először is sikerül eltalálnom végre a falon álló utolsó sámánt, aztán megállítani a rám törő agyarast, aki cafatokra robban néhány méterrel előttem és még a falat is leomlasztottam egy darabon, de nem örülhettem ezeknek, mert mikor elindultam volna magam is a nyílás felé, halk surranást hallottam, aztán éles fájdalom nyillalt a nyakamba, ami egyszerűen leterített a lóról, egyenest a rengeteg láb által feldagonyázott sárba.
Egy pillanatra valószínűleg elhagyott az eszméletem, de í fájdalom felébreszt. Önkéntelen a nyakamhoz nyúlok, ahol saját véremet érzem elfolyni. Biztos vagyok benne, hogy itt fogok meghalni!
Ha nem elvérzek, akkor megfulladok vagy saját véremtől, vagy a sártól, mivel képtelen vagyok a hasamról átfordulni. A rémület szinte megremegtet, hogy talán meg is bénultam.
Legszívesebben a katona képébe üvöltenék, aki velem kiabál, hogy mit akar tőlem, inkább segítene, de egy hang sem jön ki a torkomon.
Ködös tekintettel és minden erőmet bevetve fordítom el végül annyira a fejem, hogy lássam ki ő. Megismerem! Az egyik befogadott bandita a faluból: Nem minta ez változtatna bármin is.
De….de aztán nem csak beszél, hanem szinte felkap a földről és bár ismét ordítani tudnék, most a kíntól, de eltámogat a tábor gyógyítóihoz, miközben egyfolytában győzköd, hogy mennyire szükség van rám és a többi mágusra. Ez azonban csak egyre homályosabban jut el a fülemig, sőt egy dő után teljesen összemosódnak.
Néha kitisztul azért a fejem és egy ilyen pillanatban hátranézek.
És azt látom, hogy a csata egyre csitul, de nem azért mert visszafoglaltuk a várost, hanem ….hanem mert….tárgyalnak? Mi a pokol ez?
Aztán egy fél tucat fehér karszalagos katonákat engednek be a kapun!
Semmit nem értek, de bár a látvány felzaklat, a zsivány tovább vonszol és hamarosan a gyógyítók kezében vagyok, ahol jótékony ájulásba zuhanok. Jessica látogatása ébreszt fel, aki szerint jól helytálltam. Később megtudom, hogy mi történt, tulajdonképpen mit láttam és, hogy maga a király is majdnem halálos sebet kapott, ráadásul egy elfek által készített íjból kilőtt nyíllal.
Borzasztóan sokan haltak meg, de az még borzasztóbb, hogy úgy látszik hiába. Braslov az orkoké maradt.
Én meg soha többet nem tudtam rendesen beszélni, pedig az orvosok mindent megtettek. A hangszálaim azonban megsérültek és nem lehetett helyrehozni őket. Így nehezemre esett a varázsszavakat is kimondani. Mindenki sokat veszített ebben a harcban. És hihetetlen szóbeszédek kezdtek terjedni. Az agyarasok törp páncélt viseltek és, hogy az elfek nem véletlenül tűntek el a város alól. Mi történhetett? De ezt valószínűleg csak majd mentoromtól, Gwendowyl főpaptól tudom meg, ha majd beszélhetek vele.



/Lisbeth és Aligátor/

Mielőtt még teljesítem párom kérését és bezárkózom egy szobába, még kinézve a város falain túl, látom a közeledő páncélosokat. A felmentő sereg! Talán Aligátor ebben reménykedik? Hogy időben ideérnek, vagy, hogy elvonja innen az orkokat a hírük? Remény….csak ez maradt nekünk.
Mozdulatlanul lehunyt szemmel fekszem, de a fülem erőltetve figyel minden neszre. A hangos dübögés közeledik és borzasztó sikolyok, nyögések törnek be a kis szobába. Legszívesebben befognám a fülem, vagy kirohannék, hogy segítsek, de erőszakkal kényszerítem magam, hogy maradjak.
~ ALIGÁTOR! Ha magamra hagysz……..! ~
Az ajtó irtózatos recsegéssel szakad be! Nem bírom tovább, a szemem tágra nyílva pattan ki és egyenesen abba a visszataszító arcba nézek, aki vezette a fogadóba is betörő orkokat, annak a hatalmas agyarasnak a képébe.
Egy szót sem szól, csak vicsorog, ahogy szinte pilleként pördít meg és köti hátra csuklóimat.
- Mi van Aligátorral? Mit tettél az emberekkel te büdös dög! – vergődök kezei között, de meg sem kottyan neki.
A bűz csak később éri el az orrom, de most nem törődöm vele, mert hol halálosan aggódom, hol ölni tudnék dühömben, de tehetetlen vagyok. Az agyaras meg vagy nem érti amit mondok, vagy túl ostoba a beszédhez.
Igaz ez pár nap múlva, amiket nem tudom, mennyi is telt el, mert összefolynak előttem, megdől, mert morogva ereszti szabadon elhalt karjaimat és parancsol rám, hogy eredjek a konyhába enni valamit és kerítsek neki bort.
Ha lenne erőm kikaparnám a szemét a tíz körmömmel, de alig állok a lábamon, ráadásul már a hányinger kerülget a szagától, ami mint rájöttem a bőrpáncéljából árad. Kitántorgok, de nem azért, hogy egyek, hanem, hogy keressek valamit, amivel végezhetek magammal. Férjem nélkül eszemben sincs élni.
Lehet, hogy a szellemek vezették imbolygó lépteimet, de egyszer csak ott álltam a tetőre vezető lépcsőnél és tágra nyílt, döbbent tekintettel bámultam a jelenést, mit valószínűleg háborgó elmém vetített elém.
- Aligátor? Szerelmem?
Mivel nem vagyok az az ábrándos típus és inkább két lábbal állok a talajon, még ha most magam alatt is vagyok, ám hamar rájövök, hogy tényleg kedvesem fekszik ott félig ülve.
És saját vérében fekszik félig holtan.
- NEM! Nem hallhatsz meg, hallod! Megígérted! MEGÍGÉRTED! – lépek két lépéssel mellé és dühösen megrázom, azt sem tudva mit csinálok.
Aztán meg gyengéden magamhoz ölelem és ringatom, ahogy egy csecsemővel tenném.
- Maradj velem! Kérlek, nem hagyhatsz magamra és a fiadat sem! Érted! A fiad számít rád! – suttogom a fülébe.
Aztán kapkodva kutatom át a zsebem miközben dühösen morgolódom, mert alig hagyott nálam valamit az a dög. De találok némi gyógybalzsamot, sebösszehúzót, véralvasztót és pár guriga gyolcsot. Gyorsan és szakszerűen látom el, bekenem a sebeket, aztán szorosan átkötöm.
Aztán csak fohászkodom a létező összes istenhez, szellemhez és démonhoz.
Valaki meghallgatott és nekem is volt már miért élnem. Kis időre a velünk történtek ellenére is szerethettük egymást, hiszen nem tudhattuk mi lesz velünk.
- Az idők végezetéig szeretni foglak! – ígértem meg neki újra és újra.
De nem sokáig élvezhettem a szerencsénket, mert két nap múlva, amikor már férjem lábadozni kezdett és minden elmesélt, ami a szobába zárkózásom után történt, elhurcolták és én hiába átkozódtam, rúgtam, karmoltam, hamar kékre zöldre verve találtam magam……egyedül.
Megacéloztam magam. Meg fogok szökni és megkeresem a férjem és ezért mindent meg fogok tenni. Innentől az engem fogva tartó Büdösdög jobb, ha szemet növeszt a hátára is, mert azt is megbánja, hogy a világra jött!

/szökés Sobiborból... vagy nem/





Lisbeth nem találja a szökés lehetőségét az elkövetkezendő három-négy napban. Maruk igyekszik egyre több munkával elvonni a figyelmét. Nem gyöngéd figyelmességből, hiszen egy perce nem jellemzi így fogva tartóját. Csupán saját tervet követ.
Nem volt még rabszolganője és bár tudja, hogy mit tehet meg vele és pont ezt teszi, egy hajszállal sem többet. Viszont úgy dönt magához szoktatja, mint az állatot. Az első két nap nem kellett dolgoznia, mert még csak nem is tudott volna. Köteleit nem engedte el egy percre sem, mint a macskát ha átvisszük új lakásunkba. Gazdához nem ragaszkodik, de a helyéhez igen. És meg kell kötni kezét lábát, csak úgy lehet simogatni. Különben elszökne. Ám az ork látta régen, ahogy egy kislány elengedte az egérfogóját és nem akart elszökni és régi otthonába vissza találni. De először ugyan így megkötözték és csak fél héttel később engedték el. Noha a házból még újabb pár napig nem engedték ki, amíg meg nem szokja, körbe nem járja.
Ezért is küldte le bortért és enni az nap, mikor Aligátort megtalálta. Sajnos az idő ketyegett és a lány nem is sejthette, hogy újabb fázishoz közeleg. Már nem volt betanítás alatt, így nappal is szolgálójává vált immár. És ez vezetett a férje megtalálásához is, sokkal jobban utána jártak mit csinál. A törzsfőnök minden cselédmunkát vele végeztetett el, miközben éjszakára bezárta szobájuk ajtaját egy szekrény eltorlaszolásával. (A zárat nem javította meg, inkább naponta pakolta a szekrényt oda.) Nem volt olyan elképesztően sok munkája, mikor ébren volt. Keveset adott a tisztaságra és csak akkor utasítgatta a sarlatánt, ha már feltűnő lett volna a szobájuk elhanyagolása. Az ágynemű mosásával sem kell törődnie... új ura szerint.
Ebben a pár napban sokkal többet kellett Yrch idősebbik sámánjával és annak kölyök tanítványával töltenie délelőttönként. Már az egész egykori tavernában szabadon járkálhat. Ám az ajtóban mindig ácsorgott egy őr vagy ült a lépcsőn. Veszélyes lett volna megpróbálni elsurranni mellette. Néha összetalálkozott a többi még mindig csak egy lepedőt viselő kurtizánnal, kik nem voltak beszédesek, ha a gyógyító nem kezdeményez velük interakciót.
Ám mit is kellett csinálnia a sámánnal? Amint rájöttek, hogy ért a sebek ellátásához, ebben is egyre többet kellett dolgoznia. Nem mentesítette a veréstől az engedetlensége miatt vagy más feladata elmúlasztása. Pusztán csak egyre többet kellett teljesítenie zokszó nélkül. Különben...
Ha figyel a makacsság mellett, sokat tanulhat. Leginkább azt, hogy az ork vallási vezetők más módszereket is tudnak, mint amit ő tanult innen-onnan. Ilyen például a sárkánygyümölcs hatása, mely ismeretlen volt számára, az emberek királyságában nem nő. Ám pár adag van végszükség esetére félre rakva. Persze eszük ágában sincs oda adni neki megőrzésre, csupán akkor használhatja Lis, ha olyan sérült orkot hoznak, aki más módon nem gyógyítható. Sok dolgot viszont nem tud utánozni. Egyszerűen nincs benne képesség ezekre. Ilyen például az a mormolás, ami közepesen súlyos sebek esetén is segít. Látta a saját szemével, ahogy egy törött lábú harcost hoztak, akinek kibukkant bőrén a csont vége, ahogy üvöltött a kezelés alatt. Ez a faj általában jóval többet bír, mint az emberek, de a sámán úgy tűnik ezt is képes túltölteni. És ezt az energiát arra felhasználni, hogy akár egy óra alatt összeforrassza a vágásokat, csontokat.
Ám térjünk vissza ahhoz a ponthoz, amiről fentebb már elkezdtem mesélni. Azon a napon is, hanyatt feküdt Maruk az ágyon. Lába lelógott a végén, miközben a feje a falnak támasztott párnán pihent. Nem túl körültekintően méretezték a mesterek annak idején, mikor egy kuplerájnak szállítottak francia ágyakat. Legalább is neki a három méterével ez volt a véleménye.
-Gyere már ide! -ragadta meg a csuklódat és az ágyhoz húzott, hogy végig simítson.
*Ha ellenkezel ezúttal nem üt meg, csupán bosszúsan a földre lök.
-Haahhh! Erigy innen, asszonyállat akkor! Menj el a kovácshoz és szólj neki, hogy készítsen nekem réz alkarvédőt!
*Már ismerted a várost. Mielőtt másodjára is elpusztították. Az első előtt is jártál itt, meg Aligátorral való érkezésetek után is volt időd körül nézni, hogy mit merre kell keresni. Ám most? Ez az első alkalom -és csak akkor, ha nem engedsz engedelmesen a húzásának-, hogy kiléphetsz az épületen kívülre.
A város határozottan megváltozott. Kiüresedett még az utcán gyalogló oughwariak ellenére is. Bár merre mennél, holtestek mindenhol látható. Álmodó Hölgyhöz hasonlóan a nagyobb küzdelek helyén akár tömegesen, ám azokon a szűk mellékutcákon is van egy-egy, ahol a katonák már nem tudtak komoly ellenállást kifejteni. Az ajtók betörve és legyek szállnak ki az egykori otthonokból, hogy idekint is folytassák a holttestek beköpését.
Nem csak az emberekéi vannak temetetlenül. Azokat is a sárban hagyták ezen a héten, akik hősi halált haltak Braslov megszerzésére. És azok is ki vannak fosztva. Az új hódítókon kívül csak ember lányok haladhatnak el melletted.
Ha van konkrét elképzelésed, mi alapján keresed a kovácsot régi-új otthonodban akkor arra is mehetsz. Ám ha nincs ötleted, akkor a főtér felé hajt az ösztönöd, ahol régen nagy élet volt és mindig meg lehetett kérdezni mindent.
(Újfent ha...)




A kút mellett egy számodra ismerős nő. Olyan, mint a többi. Lehajtja a fejét állandóan és nem keresi a beszédet. Néha félig felemelt fejjel körbe futtatja szemét, hogy lássa mi van körülötte és mély szégyen van a tekintetében. Ő nem ismerne fel téged akkor sem, ha nem leszegné a fejét és nevesül rád nézne. Ám neked minden beugrik róla. Nem csak az, amikor együtt ébredtél vele a fővárosba vezető út szélén a fűben. De előtte az álom is Telarról.
A kút és a szentély között félúton egy öt méter magas fa oszlop van felállítva. Újabb pestisből ismerős nő, aki ki van kötözve hozzá. Feje felett majdnem kartávolságnyira egy szög és arról csüng a kötél, mely a kezét fogja és nem engedi még le sem ülni egy percre sem. Ám ennek ellenére képes ernyedt testtel, szemét lecsukva aludni nappal. Körülötte négyszögben őrök állnak lándzsával, derekukon más fegyverrel.
Amazonról is tudsz mindent, amit a különös álomban láttál. Ám az agyarasok nem engednek közel hozzá.

Ha azt hitte a baromarcúja, hogy engedelmes rabszolgája leszek, hát akkor nagyon-nagyon téved!
Még mindig a csuklómon viseltem a sebeket, amiket Maruk – mert megtudtam, hogy így hívják a nyomorult orkját, aki elkapott és aki elvitette Aligátort, - okozott, amikor két napig gúzsbakötve hagyott. Ha ez nem lett volna elég emlékeztető, akkor csak kék-zöld foltjaimra kellett nézni, amiket a folyamatos verése okozott, amikor nem ugrottam elég készségesen a parancsaira, vagy amikor ellenszegültem erőszakoskodásának. De nem voltam elég erős egy ekkora hústömeggel szemben. Óóóó, hogy gyűlöltem és milyen jóleső érzéssel kevertem volna mérget az italába, vagy vágtam volna a bordáiba a kést, ha bármelyikhez is hozzájutottam volna.
Nem tudtam, hogyan fogok majd Aligátor szemébe nézni, ha újból találkozunk, bár valószínűbbnek tartottam, hogy soha nem fogok megbocsátani magamnak. Csak az tartotta bennem a lelket, hogy tudtam szerelmem él és a hasamban éledező élet azt követeli tőlem, hogy életben maradjak és megkeressem őt. Ez még a bosszúnál is erősebben munkálkodott bennem, pedig a szégyenbe kis híján belepusztultam.
Ezért voltam még a házban és tűrtem zokszó nélkül Maruk terrorizálását, na meg persze azért, mert annak ellenére, hogy a házban szabadon mozoghattam, mindig szemmel tartott valaki és őr állt az ajtóknál. Maruk egy barbár, aljas dög volt, de annyira nem ostoba, mint szerettem volna.
Egyelőre nem látott el annyi munkával, hogy ne bírjak el vele, ráadásul nem sokat adott a tisztaságra sem.
Már alig tudtam színészkedni és ha húzódozva is, de megtenni, amit akar, hogy maradhassak a házban, míg kitalálom miként menthetem meg szerelmemet. Mert ha bezárat, vagy odadob az embereinek, akkor végem van, akkor mindenképp megölöm magam.
Az éjszakákat így is bezárva kell töltenem, így ha szökni akarok, csak a nappal jöhet szóba.
A város elfoglalása óta és mióta szabadon járkálhatok a fogadóban, már többször találkoztam a szintén fogságba esett örömlányokkal, akik viszont valószínűleg annyira meggyötörtek és megfélemlítettek voltak, hogy egyszerűen nem álltak velem szóba, csak szótlanul eloldalogtak mellettem.
Nem sok idő elteltével, már szigorú felügyelet mellett gyógyító tudományomat is az orkok hasznára kell fordítanom. Eleinte pont ezért is kaptam a legtöbb pofont Maruk-tól, mert nem akartam segíteni, de hamar rájöttem, hogy inkább akkor talán agyon is verne.
Na meg, közben el is leshettem egy és mást a fiatal sámánjuktól. Persze csak azokat a dolgokat, amikhez nem kellett mágiatudás, csak olyan gyógynövények, amiket én még nem ismertem. Ha módom volt rá, el is csentem egy-egy adagot, amennyit még feltűnés mellett lehetett.
Az nem lepett meg, hogy milyen kegyetlenek voltak még saját fajtársaikkal, bajtársaikkal is. Láttam, ahogy még a gyógyításnál is hagyták, hogy kanok kínját állják ki, ahelyett, hogy bódítószerekkel elkábították volna alatta.
Az egyik napon Maruk a szokásos semmittevéssel múlatta az időt, míg én már rogyadoztam a kimerültségtől, mikor hirtelen magához rántott, amikor elmentem mellette.
- Engedj el! – szisszentem fel és zsigerből beleharaptam a kezébe.
Már húztam is be a nyakam, felkészülve az ütésére, majd a következő erőszakra, de csak nagyot lökött rajtam, amitől a földre estem.
~ A baba! ~ rémültem meg és erőszakkal fogtam le a kezem, hogy a hasamra tegyem óvóan. Soha nem mondtam volna neki, hogy állapotos vagyok. Ki tudja mit tette volna akkor ez az állat.
Gyűlölettel néztem rá, ahogy a parancsot vakkantotta, majd feltápászkodtam és gyorsan kimentem.
Az örömömet sem akartam, hogy lássa. Hiszen maga küldött most ki a városba! Talán megtudhatom hol van Aligátor!
Fogalmam sem volt, hogy most, a háború sújtotta helyen hol találom a kovácsot, de ez legalább indok is volt arra, hogy alaposan körbejárjam a várost. Engedéllyel!
Borzasztó állapotok uralkodtak az utcákon, ahol csak agyarasokat és nőket lehetett látni, ember férfiakat egy szálat sem. Észre sem vettem mikor eredtek el a könnyeim, ahogy az elesetteket néztem, akiket senki nem temetett el.
~ Hol van a király? Hol vannak a lovagok? Hogy hagyhattak így magunkra minket?
Végül megacéloztam a lelkemet, hiszen feladatom volt és nem az a hülye rézkarperec, az biztos.
De míg meg nem találom akit keresek, addig úgy kell tennem, mint aki ezt keresi, így a Főtér felé igyekeztem. Talán találok valakit ott, aki tud mondani nekem valamit.
Szomorúan nézek végig az ismerős téren és rögtön megakad a szemem egy ismerős alakon.
~ Szende? ~ lepődök meg és eszembe jutnak a találkozásaink és az együtt átélt dolgok.
Nem néz ki jól és láthatóan nagyon fél, a szemét alig emeli fel a földről. Édes istenem, vajon mit tettek szegénnyel?
Önkéntelenül felé indulok, mikor újabb ismerős arc torpant meg.
Amazon elgyötörten roskadozik a tér közepén felállított oszlophoz kikötve és igen csak szigorúan őrzik még ennek ellenére is. Mintha nagyon is tartanának tőle.
Aggódás és düh fut végig rajtam és az utamat megváltoztatva először róla szeretnék megtudni valamit, de a közelébe sem engednek és csak dühösen ellökdösnek, hiába mondom, hogy csak vizet adnék neki.
Pár lépéssel végül Szende mellé lépek lemondóan.
- Hogy kerülsz ide? Mi van veled? – kérdezem halkan tőle, nem akarok feltűnést, nem akarom bajba keverni. – És hogy kerül ide ő? – intek a kikötözött lány felé. – Miért bánnak így vele?

Az utolsó emlékem szerint egy dárda fúródik belém és a lovamról lefordulok..
És most egy kibaszott fogolytáborban vagyok,ahol azt se tudom ,hogy mi a fenét keresek itt???
Ahogy körbenézek ,jó sok ember van itt,és egyik sem valami élettel teli..csak talán párról tudnám elmondani,hogy van benne valami "élet"..mintha egy rémálomban lennék,és egy csomó szutykos ork ragadt volna ide ebbe az "álomba"..

Terelnek minket ki a Földekre..és azt hajtogatják,hogy dolgozz,te rongy!
Na most már innen lépni!!...ameddig nem rohad be az agyam ezektől a férgektől..

A napi"rutinunk"alatt láéttam,hogy van köztük egy alak,akinek a mozgása és a mozdulatai Katonafélének látszik..vagy ilyesmi lehet..
~Bár mostanra azt se tudom,hogy mire emlékszem,és mire nem..De az biztos,hogy amint találok valami rést az őrök között..akkor biztosan nem maradok tétlen..és ha az az alak kicsit is hajlik rá hogy dobbantsunk innen...akkor beveszem a buliba..
De előtte meg kell tudnom egy két dolgot...
Na majd a vályúnál...akkor majd odamegyek hozzá érdeklődni..~

A tessék-lássék kapálásom közbe ide-oda jár a szemem..és számolom,hogy mennyien vannak az őrök...ahogy minden "szokásukat"kifürkészem ...mielőtt a szökési tervem meglenne..

~Lehet hogy kis időbe tellik...de azt is tudom,hogy ezek a szennyek csak parancsra engedelmeskednek..és ha megtudom"győzni"esetleg valamelyik szemetet...és kivitelezni a körvonalazódni látszó tervem...akkor van eséély a kijutásra..csak az a kérdés,hogy ki lenne az akinek tele van a töke az ittléttel és hajlandó lenne részt venni a szökésben.~

Amint a kongatás hallatszik...ugy helyezkedem,hogy az alak közelébe lehessek...

Odasúgom amikor előttem áll a sorban.
-Héé..Pajtás!...beszélhetnék valahol veled?..ha gondolod..éjfélkor a szálláshelynél találkozzunk..
...nem akarsz te is elhúzni innen a Francba?...-néztem rá egy pillanatra..de aztán csak figyeltem a reakcióját.
...ha igenlőn bólint,akkor ott leszek a mondott helyen..és remélem ő is,ha jól sejtem amit láttam rajta...

/szökés Sobiborból... vagy nem/



/Edgár és Aligátor/


Edgár is alaposan felderítette a környéket, ahol fogva tartják már napok óta. És elérkezettnek látta az időt, hogy szökést kíséreljen meg az összes arra alkalmas és hajlandó fogollyal. És a szűkre szabott ételadag kiosztásánál oda is súgja a találkozót a legalkalmasabb embernek.
Amikor rájuk csukják az állatoknak tervezett szállás hatalmas ajtaját este oda is kúszik a még mindig rossz állapotban lévő százados. Ám tudja jól, hogy több étel nélkül ennél már újra csak rosszabb lehet. Eddig várta, hogy hasson kedvese gyógyszere és a vér is újra termelődjön ereiben. Ám akár hogy is hiányzik abból még jócskán... a kevés koszt miatt ereje újra egyre jobban elhagyná még ilyen tesze-tosza munka mellett is.
-Itt vagyok. Mi a terv?
*Több figyelmet szántak mindketten az őrség felderítésével, mint a növények gondozásával. Észre vették, hogy bár ugyan annyi őr van, mint fogoly -ami Aligátor szerint ritka pazarlás, megoldható lenne sokkal kevesebbel is komoly szervezés esetén- ám nincs kijelölve, hogy ki kit kövessen. Az őrhelyeket pedig mindig úgy választják meg, hogy lehetőleg több rabot is lássanak. Ám senkinek a munkája nem tűnik eltervezettnek. Ahogy a szolgák is azt csinálják jószerivel, amit akarnak, csak dolgozniuk kell valamit, úgy a fogva tartók is kényelmesen ballagnak és ha látnak valamit, akkor ordítanak. Vagy az emberekkel vagy a társaiknak.
Ha egy fogoly szökést kísérelt meg, akkor neki nincs kegyelem. Akinél van íj, az azzal lő rájuk, a többi agyaras pedig fut utánuk. Megölik akkor is, ha elesett és vissza tudnák vinni. Ám a falu határán túlra csak néhányan szaladnak a nyomokat követve és azok is hamar vissza szoktak térni. Mindig üres kézzel, de nem tudni megölték-e? És az sem sejthetik, hogy van-e különleges egységük, akik ilyenkor a nyomába ered a szökevényeknek.
Ezen kívül csak néhány szabályra kell figyelniük, amit nem mondtak el nekik, de kitapasztalhatták mások kárán. Ha valaki nem dolgozik és elfáradtan leül napközben, akkor ordítoznak vele. Majd hamarosan verik, rúgják. Ha őrökre támad ember, akkor a társai ritkán segítenek neki. Ám élvezettel szokták figyelni, ahogy megöli a lázadót. Eddig egy ilyet elkövetőt sem tartottak ellenfélnek ahhoz, hogy ne hagyják társukat kiélvezni a helyzetet, még akkor sem, amikor valaki hátulról próbálta leütni féltéglával. Ha valamit mondanak, azt csinálni kell. És úgy kell csinálni. Mert jóval nagyobb a verés, mint ha csak leült volna lazsálni, akár halálig tartót is kaphat az, aki ellentmond akaratuknak.
Rabok szökése esetén nincs bosszú a többieken. Sosem büntettek még kollektíven. Ha nem tudták valamiről, hogy ki volt, akkor szereztek egy bűnbakot.
Sok sikert a szabaduláshoz!


/Lisbeth/




Az ismerősöd értetlenül néz rád. És tanácstalanul szólal meg.
-Hát én... Hol kezdjem? Nem ismerlek, így...
*Látod, hogy őszinte. Ennyire még csak nem is lehet tettetni. Teljes a zavara. És az újabb kérdések legalább lehetőséget ad neki, hogy ne beszéljen és kicsit összeszedje a gondolatait. És követi szemével a tekintetedet, amíg meg nem látja Amazont.
-Nem tudom. Sosem láttam még és nem hallo...
*Hirtelen teste meginog és bal kezével a kút káváját kapja el. Jobb kezével pedig a levegőben hadonász egyensúlyt keresve. Majd a fejéhez kap. És első mondatai után engedi le, hogy azzal is megkapaszkodjon.
-Ú, a fejem! -szemöldöke összeráncolódik és liheg- Nagyon fáj. Amazon! -böki végül ki döbbenten- De hisz ez lehetetlen! Engem Délosban adtak el egy kalóz kapitánynak, mikor a főnököm leitatott és tartozása fejében a leggyönyörűbb... Na szóval mindegy! Én már egyszer voltam rabszolga. De abból az álomból felébredtem és ez...
*Arca fal fehér lesz, úgy néz egyenesen a szemedbe. És egy darabig csak nyitódik és csukódik az álla.
-Ez nem történhetett meg újra. Én nem lehetek újra rabszolganő. Semmi értelme nem volna, hogy új esélyt kaptam azon a napon... Amikor leitattak és utána a hajó helyett melletted ébredtem.
*Jobb kezét most kicsit felemeli és vékony, megviselt ruháját lobogtatja a nyakánál. Ziháló lélegzettel veszi a levegőt hirtelen. Még most bal kézzel továbbra is kapaszkodva a kút kávájába is elkezd imbolyogni újra. Tudod jól, hogy te is szinte egy másodperc alatt kaptad vissza minden emlékedet Telarról.
Szemei előtt újra leperegnek ugyan azok a képsorok. Érzelmileg is érzi, mit élt át akkor, amikor még a tengeren össze volt zárva egy csomó lánnyal... és kitört a járvány, ami egymás után vitt el egyre több gyönyörű nőt. És a férfiak, a hajó legénysége még csak nem is próbált tenni ellene. És amikor megbetegedett és tudta jól, hogy egyre közelebb jön a halálhoz.
Amikor megismerkedett veled és kedvességet színlelt, már rég meg volt törve.

Vajon most is ez lesz? Itt ez a sok hulla és a patkányok hamarosan ellepik a várost. Ismét a fogvatartóik brutalitásánál is jobban kell a Pestistől rettegni?

Ennyire nem tud tettetni valaki!
Egyszerűen láttam a tekintetén, hogy nem ismer meg, pedig nem kis ideig voltunk együtt, az lehetetlen, hogy ne emlékezzen semmire……..
És nem csak engem nem ismer fel, de Amazont sem!
Aztán már kapok is utána, ahogy szédülten megbillen és a fejéhez kap. És mikor újra kinyitja a szemét és fájdalmasan elfintorodik, majd elsápad, már azt is tudom, hogy valami bekattant neki……..már emlékszik.
- Nyugodj meg Szende! Ezzel nem segítesz magadon és másokon sem. – próbálom megnyugtatni megfogva remegő kezét. – Csak ne vond magadra az agyarasok figyelmét, akkor békén hagynak. De ezek szerint nem tudod, hogy kerültél ide, vagy már emlékszel? – nézek rá fürkészően.
Tudom, hogy milyen volt az a helyzet, amire most emlékeznie kell, nekem sem volt könnyű, ráadásul azt hittem, megőrültem.
Azonban a rengeteg temetetlen holt, most is nagy veszélyt jelent a még élőkre. Bármikor elindulhat egy járvány, hiszen patkány is van bőven.
- Minél több embert ki kell innen menteni, többek között őt. – intek a póznánál lógó lány felé. - De nekem mindenképpen meg kell találnom a férjem, Aligátor századost. Nem láttál valamerre férfiakat?

/szökés Sobiborból... vagy nem/





Nagyot nyelve bólogat és lassan bele kezd a történetébe.
-Bocsáss meg, csak eddig nem emlékeztem a kalózkapitányra és a rabszolgakereskedők városára.
*Kezd helyre jönni és óvatosan elkezdi leengedni a vödröt a kútba, hogy a nála lévő korsó meg legyen töltve. Jól tudja, hogy igaza van a barátnőjének. És ha valaki nem dolgozik és úgy ténfereg itt kint, az a legfeltűnőbb.
-Amikor magamhoz tértem rosszul voltam. Emlékszel? Azt hittem, hogy a tegnap esti pia. Akkoriban azon sem csodálkoztam volna, ha egy ilyen kicsapongós este valakinek a rózsás kertjében ébredek. A főnököm ráadásul tudta, miért kínálgatja annyira nekem és a többi kiszemelt csajnak a bulin a legjobb borokat. Direkt mondta is, hogy jó üzletet kötött a kapitánnyal és most nem sajnálja a legfinomabbakat. Csak azt nem mondta, hogy a kapitány kalóz meg minket adott el ezzel a nagyszerű fogáson az adósságáért cserébe.
Ám amikor magamhoz tértem nem ugyan az történt. Első alkalommal egy gályán tértem magamhoz megkötözve. És ismered a történetemet, a végén Telarban kötöttem ki. És rettegtem, hogy engem is elvisz a kórság. Mindent megtettem volna, ha valaki kér, csak hogy távol kerüljek az összes fertőzöttől.
A második alkalommal veled ébredtem és amikor összeszedtem magam a fővárosba indultunk. De te nem akartál jönni, valamitől féltél. Talán történt ott valami. Ám én hamarosan összeismerkedtem egy szőke lovaggal és gazdag volt a pasi.
*Hátra veti a haját és csábosan néz a szemedbe.
-Ott ismerkedtem meg Edgárral is. Rivalizáltak és rosszul sült el a dolog. De szerencsére nekem nem lett bajom. Elmenekültem és ide jöttem. Ismét új életet kezdtem és kerültem a pasikat és a gondot. Az Álmodó Hölgyben szálltam meg, de nem volt részem az ott folyó dolgokban. Csak úgy gondoltam ott keresnének utoljára. És a sors szeszélye folytán még Edgárral is újra találkoztam. Aranyos a pasi, még a kezemet is megkérte. Bár elég kellemetlen, mert a felesége most még nem akarok lenni. Túl rámenős és meggondolatlan néha.
Amikor betörtek az orkok a városban, akkor épp kibékültünk. Gyorsan kimenekítettünk annyi lányt, amennyit csak tudtunk. És épp a Nini-Well felé nyíló kapun lovagoltunk ki, amikor engem lerántott egy ork és elrabolt. Őt meg megölték. Láttam leesni átszúrt testtel a lováról.
De ügye nem akarsz megszökni? Nézz körbe! Néhányuk halálát láttam. Amikor a konzum hölgyekkel kitörtünk, sokat egyszerűen csak ketté vágtak. És hidd el, azóta is utálják, ha valaki nem úgy viselkedik, ahogy ők akarják!
Én még talán szerencsés voltam, hogy elfogni akartak és nem azonnal kivégezni. Esélyük sem volt sok nő társunknak.
*Leteszi a vödröt és még nem tölti át a tartalmát. Liba bőrös kezét dörzsöli tenyerével. Az iménti lángolása, hogy nem lehet újra rabszolganő tova illant. Tétován gondolkodik a földet bámulva. Látszik rajta, hogy retteg a haláltól és hogy a többi kurtizán sorsára jut, akiket vérmámorban mészároltak. Hogy az istenek csapása a múlt bűnös életéért vagy csak az oughwariak saját kikiáltott ítélete? Látszólag nem foglalkoztatja, pedig belül dúl a vihar eddigi élete nyomán. Épp megjobbulni akart... igazán. Nem használta ki a pasikat. És mintegy múltbéli hibáiért most ők használják ki gyengeségét. És ő tehetetlen.
Ám retteg újra átélni azokat az érzelmeket. Sokkal többször volt idegen férfival, mint szerelmes. Még ha a gyomra nehezen veszi is be, hogy kényszerítsék erre. És mélységesen szégyelli magát azért, hogy nem tudja elkerülni.
Ám jogos harc dúl a szívében. Egyfelől újra lesüllyedni arra az ösztön szintre, ahol retteg a haláltól. Megtesz mindent a fogva tartójának, csak hogy ne ölje meg őt. És hiába " jó kislány", jön a Pestis és ővele nem törődnek újra. Bármilyen járvány kitörhet, összekényszerítik újra egy csomó beteg rabszolgával. Az élete így is-úgy is veszélyben van.
És érzelmi csapkodása ellenére nem irányítja az életét.

-Nem tudom, hogy hányunk tudna megszökni. És ha valakit közben elkapnak, azt biztosan kivégzik. Az összes lánnyal ezt csinálták eddig, aki megpróbálta. A kapukban őrök vannak és a falakon járőröznek. Megpróbálhatunk kisurranni, de félek.

Szerencsére láthatóan összeszedi magát Szende és a szemében már látom azt is, hogy emlékei lassan teljesen visszatérnek, már nem zavaros és annyira ijedt, mint találkozásunk elején volt.
Aztán a vödörrel ténykedve a nyelve is megered, elmesélve, mi minden történt vele és, hogy miként került végül ide, az újabb rabságba.
Nem ismertem ezt az Edgar-t, de az sem kerülte el a figyelmemet, hogy miként csillantak meg a lány szemei, mikor róla beszélt, azonban szavai mégis bizonytalanok voltak.
Igazából nem csodálkozom azon, hogy hullámzóak az érzelmei a férfiakkal kapcsolatban, hiszen milyen tapasztalatai voltak velük? Ráadásul valamikor, nem is olyan régen, valami hasonlókon mentem én is keresztül. Szóval meg tudtam szegény érteni.
Ám amikor arról beszélt, hogy látta ezt a férfit meghalni, az orkok által legyilkolni, akkor legszívesebben megöleltem volna, de visszafogtam az ösztöneimet. Egyrészt mindenhol agyarasok nyüzsögtek csak arra várva kibe köthetnének bele, aztán meg egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy Maruk nem figyeltet és nem akartam, hogy felfigyeljen mások iránti érzéseimre. Biztos voltam benne, hogy az első adandó alkalommal kihasználná, ahogy Aligátor esetében is.
Megértem azt is, hogy ismét félelemben él, azok után amit átélt az lenne a csoda, ha nem így érezne, de ez nem maradhat így!
- Szerencsés? Te tényleg szerencsésnek tartod magad, hogy ezeknek az ocsmány férgegnek a lábtörlője lehetsz? – hördültem azért fel, mikor idáig eljutott. – Megölték a férfit, aki feleségül akart venni, megölték és megbecstelenítették számtalan társnődet, talán barátnődet és ezt teszik még sok mindenki mással. – intek dühösen az oszlophoz kötött Amazon felé, akinek említését gondosan kerülte úgy látom.
- Én szívesen ölném meg mindannyiukat, de ……….van okom rá, hogy várjak vele. Azonban soha…….érted SOHA nem fogok behódolni nekik, még ha ostobán azt is hiszik. – teszem hozzá fojtottan visszafogva magam. – Az nem vitás, hogy szöknünk kell, de nem egyenként, meggondolatlanul, hanem szervezetten és ehhez meg kell találnunk a férfiakat és minél több embert kell magunk mellé állítani. Példának okáért ki kell szabadítanunk onnan Amazont. Nem tudod ki rendelte el, hogy oda kössék? – forszírozom tovább, hátha választ kapok mégis tőle és talán egy kis erőt is öntök belé.