Az "éjféli"találkozó létrejött..és itt van a férfi,akiben szerintem megvan a tűz,hogy kijussunk innen..

-Szevasz...Edgar vagyok..-nyujtom a kezem..és hamar bele is fogok a terv vázolásába,mert kevés az időnk,és csak így tudunk pár mondatot váltani,hogy valahogyan megtárgyalhassuk a szökés mozzanatait..mert ugye nem akarok egy percet sem itt tölteni tovább..

-Ugy figyeltem,hogy elég sok őr van..nappal nagyon figyelnek..Viszont estére el vannak foglalva a mulatozással és az osztozkással..igy ha egy kicsit a közelükbe férkőzhetünk,talán lenne egy alkalom meglépni innen..
Én jól kártyázom..és szerintem ha ennyire mulatós fajták,akkor lehetne egy kis előnyhöz is juttatni magunk..én értem a nyelvüket..és elég sok éjt hazardíroztam már át mindenféle alakkal..biztosan van nekik is gyenge pontjuk..és ha jól sejtem,akkor kapni fognak az alkalman,hogy szórakozzanak még jobban.
..meg ezek nem tesznek semmit a parancsnokuk nélkül..de most nincs velük..és nem igazán eszes népség...főleg ha felcsillan elöttük a "nyeremény"lehetősége..
Neked,Pajtás az lenne most a feladat,hogy minnél többet megtudj a bejövö élelmiszer szállitmányos szekérről...azt csak ketten szokták kisérni..és ha sikerül álcát szereznünk..akkor léphetünk innen...és biztosan átjutunk Niniwell felé..

gyorsan felvázoltam a gondolataim..és ha kártyát tudo valahogy szerezni..akkor indulhat is a terv megvalósítása.
-Van valami ötleted,vagy kérdésed?...mit szólsz hozzá?-néztem a férfire,és vártam a válaszát

/szökés Sobiborból... vagy nem/


/Lisbeth/




-Én csak... -lesütötte a szemét.
*Rosszul esett neki, hogy a barátnőjének hitt Lisbeth elítéli, amiért nem mondja azt, hogy bár meghalt volna, mint hogy így éljen. Neki sem tetszik. És a szökés csábító lehetőség. De fél nagyon a haláltól. És pár héttel ezelőtt sem ez az élet jelent meg előtte, ha lehunyta a szemét az ágyában.
De annál jobb, mint hogy keresztül döfjenek rajta, mert egy harcos épp arra akar menni és útjában van. Nehéz szavakkal elmondani, mit érzett ez a nő, mikor látta az értelmetlen mészárlást. Nem olyan erős jellem, mint Lis. Jól tudta, hogy akikkel együtt menekült az életéért, azok szajhák, és mindent megtennének hirtelen az agyarasoknak, amit kérnek. Sokuk még csak fontolóra sem vette, hogy rabul ejtse őket, pusztán a város bevételéhez legyőzendő ellenséget látta bennük.
És Lis-zel ellentétben új uraik közül többeket hallott beszélni is. Főként, hogy nem yrchieket. A törzs, mely a Nini-Well kaput vigyázta és amikor kinyitották beözönlött, azok állandóan vitáztak azon a szolgák háta mögött, hogy le kell-e ölni mindegyiket? Ők figyeltek és hallották a veszekedéseket. Ám erről inkább nem beszél most, nehogy megrémítse feleslegesen azt a nőt, akitől kis hitet remél.
-Sajnálom! Nem úgy gondoltam. Amazonról nem tudom, hogy őt miért kötötték ki ide. De úgy tűnik, nem fogja sokáig bírni, bármennyire is erősnek mutatja mindig magát. Őt ismerve igazából csodálkozom, hogy még életben van.
*Lisbeth emlékei között egy távoli idő rémlik fel. Egy hajón a raktérbe sétált a kapitánnyal és még párakkal. Szende volt egyedül, aki könyörgött a lányok közül, hogy vegyék meg és mindent meg fog tenni, csak hogy megszabaduljon a halálos kórságot terjesztő fedélköztől.
Alig fél órával később a már jó régen nem mosdott lányokat Vogon -ISIS és az ő beleegyezésével- leengedte a folyóhoz tisztálkodni. Amazon volt az első, aki még csak át sem gondolta, de már futott elfelé, amint eloldozták. A rövid hajú lány mindig egy eleven tűzgolyó volt. Ha meg volt láncolva, hagyta, hogy megverjék. De hogy megtörjék, azt soha. ÁM a második az Szende volt, aki futott az ellenkező irányba. Nagyon kezesnek tudja mutatni magát, ő inkább cseles.
-Mond el az ötletedet a szökésre! Remélem nem haragszol és tudunk még beszélgetni egymással. Ám lassan mennem kell vissza. Ha sokáig maradok, akkor feltűnik Torznak. Ne haragudj, csak nem akarom, hogy megint oda dobjon a többieknek. Ezzel büntet.
Addig ha bármit segíthetek, igyekszem. És szurkolok neked.
*Sajnos Amazon ügyében nem tud neked segíteni. Lisbeth pedig ha immáron elkezdi keresni a kovácsot, bár nem kell sietnie vele, hiszen bőven van még a napból ideje, a kovácsok utcájában a legtöbb ház feldúlva és kifosztva. Új lakóik nem értenek hozzá és nem is néznék jó szemmel, ha beszélgetni próbálnál velük, szabadokkal. Ám egyik üzletből hangos kopácsolás üti meg a füledet. Ha bemégy, egy nő görnyed az üllő felett, kezében kalapács. Ember nő.

//szökés Sobiborból... vagy nem//


/Edgár/


-Aligátor százados, szolgálatára!
*Végig hallgatja amit kieszelték és egy ponton elhúzza a száját. De a többi láthatóan tetszik neki. Amit még lecsiszolna, az a következő:
-Remélem igazad van és jól alakítod. Én kicsit töröm az ork nyelvet, de közös nyelven úgy is ért mind. És gondolom nem tévesztenének úgy sem össze a sajátjaikkal, ha kiballagunk és zorkul beszélnénk.
A szállítmány kifigyelése megoldható. Bár nem tudom, mikor jön majd. Ezen a héten csak egyszer láttam, bár te már előttem itt voltál.


/Kocka dobás: Hatos
*Eredmény megmutatja, hány nap múlva várható a következő szállítmány, ami elhagyja a farm raktárát. Hiszen termelni eddig még magatoknak sem termeltetek eleget, csak a kihalt egykori lakók tartalékán él a telep./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

-Örvendek ,Aligátor Százados..-bolintottam felé.-Nem tudom ,hogy mikor fog érkezni a szekér..de az biztos,hogy egy héten 1x megy el..
De akkor addig is kezdhetnénk a terv első részét,ha te is benne vagy..
-Tegyünk úgy ,mintha jól eltángáltál volna a kártyába..és nyertél ellenem..és meg ugy teszek,mintha negyon hülye lennék a szerencsejátékhoz...ha jól gondolom,hogy kapva kapnak a gyors gyazdagodásra,akkor rá fognak harapni erre a játékra..és ugy teszünk,hogy hallják a kártyázásunk...és te csak csináld azt amit én..és meglásd hamarosan meg is jelennek a gyors pénzszerzés reményében..mert szerintem ők is unatkoznak..-nézek a tábortüzük felé..

Ha benne van Aligátor ebbe a tervbe,akkor ugy teszek,mintha nagy összeget nyert volna tőlem,és én orkul káromkodom,hogy felhívjam a figyelmüket...de csak óvatosan...hogy a kiváncsiságukat felkeltsem...

//szökés Sobiborból... vagy nem//


/Edgár/


A tervet megbeszélték és Aligátor nagyokat káromkodva szitkozódott elveszett értékein és a másik szerencséjén. Ám a pajta bezárt ajtaja nem nyílt ki. És ezt akár egész este csinálhatják.
Reggel ordítva keltik, hogy kitereljék őket dolgozni. És újabb munkával teli nap vár rájuk. Ahogy kifelé haladnak, Edgár mellkasa előtt egy mocskos kéz feszül keresztbe. És pár pillanat múlva minden erő nélkül odébb tolja, csak jelzés értékkel, hogy álljon ki a sorból a fal mellé. A többiek elmennek az agyarasokkal.
Két oughwari marad ott vele és az egyikük gallérjánál megfogja.
-Miben játszottatok a múlt éjjel? Kivel!

Megint látom rajta a félelmet átcsapni, de mellette ott a szégyenkezés is. Igazából én is leszidom magam, mert attól, hogy én így gondolkozom, még nem kell mindenkinek így és vannak, akik félnek, sőt rettegnek, hozzájuk képest Szende még nem is olyan rossz. Ő még szégyenli a dolgot.
- Én is sajnálom, hogy olyan kemény voltam veled. Bocsáss meg. – nézek rá enyhülten. – Csak……csak nekem sem volt könnyű…….ez a pár nap……A férjem majdnem megölték és nemrég elhurcolták, nem tudom hol lehet. – sóhajtottam és elcsuklott a hangom, de hamar összeszedtem magam.
Ezzel nem segítek sem magamon, sem máson.
Azonban az sem tölt el boldogsággal, amit Amazonról mond. Emlékszem milyen makacs és szívós volt az a lány és azt is, hogy ezektől a büdös orkoktól mit kaphatott érte cserébe.
- Le kell onnan szednünk, mielőtt nagyobb baja esik. – csóválom meg a fejem és aggódva nézek az oszlop felé.
Hiszen fogalmam sincs hogyan, az őrök szigorúan őrzik és még ha megjuhászkodnék Maruk előtt…..akkor sem tenne meg nekem az a nyomorult semmit.
A szökés és a szabadítás még sürgősebbé vált.
- Még nem tudok pontos tervet, de az fontos, hogy minél többen és több pontos fogjunk bele, akkor megzavarodhatnak, elég szervezetlen népség, ezt már megtapasztaltam. – rázom meg a fejem a kérdésére. – Minél több nővel kell beszélni, hogy álljanak készen és mindent figyeljenek meg. Mit csinálnak napközben, hol állnak, hol pihennek, ki parancsol, ilyenek. Ha tudok, ebben az időben eljövök ide a kúthoz, hogy beszéljünk. Te meg vigyázz magadra és próbálj meg egyben maradni, hallod te lány. – súgom neki és csak a tekintetemmel ölelem át.
Még egy pillantást vetek Amazonra, aztán nehéz szívvel indulok a kovácsot megkeresni.
Eszemben sincs szóba állni egyik megszállóval sem és óvakodok attól is, hogy előttük beszéljek bármelyik nővel, hiszen nem akarok nekik bajt, de ha nem látják mindenkit megkérek arra, amiről Szendével beszéltem.
Nem sokára meghallom az üllőn csendülő kalapács hangját és mikor befordulok a házba, meglepő módon egy kötényes nőt pillantok meg.
- Helló! Te vagy a kovács? – szólítom meg, bár nem sok kétséget hagy a látvány.
Azonban élek a gyanúperrel, hogy nem mindig ő állt az üllőnél és a fújtatónál………..nagyon sok embert öltek meg a dögök. – Az ork….Maruk küldött a karperecéért.

/szökés Sobiborból... vagy nem/


/Lisbeth/




Szendének láthatóan jól esik, hogy nem haragszol rá. Bár ez csak kis öröm számára a mostani sok szomorúság között.
-Férjhez mentél? Gratulálok! -simítja meg a vállad- Azt hiszem talán tudok neked segíteni. Azt hallottam, hogy mindenkit egy közeli faluba vittek, aki férfit találtak. Új nevet adtak neki valószínűleg, mert sosem hallottam Hrrkkg-ről. Pedig már egy ideje én is itt éltem.
*Amazonra csak bólint. Ő is így látja, de többet kell megtudnotok. Ám ehhez valaki olyan bizalmába kell férkőzni, aki tudna válaszolni. Félő, hogy ezek az orkok.
-Rendben! Én is akivel csak tudok, beszélek. Igazad van, azt hiszem. Ha maradunk, mindannyian meghalhatunk. Találkozzunk akkor itt minden nap! És nem baj, ha nem tudsz épp ugyan akkor eljönni. Igyekszem többször elkéredzkedni vízért és akkor a többi lánnyal is gyakrabban találkozunk. De ha csak tudok, ugyan ebben az órában mindig várni foglak.
*Most már kénytelenek voltak tovább menni. És fél tucat lányt sikerült még a gyógyítónak beszervezni, mire a kovácsot megtalálja. Az pedig dühösen szól vissza.
-Ha az olyan könnyen menne! Azon az ékszeren gondolkodhatott volna akkor is, amikor megölték jó uramat, aki mestere volt a fogásoknak. Nincs sok kedvem tíz felé szakadni, hogy még több mindent tudjak neki gyártani, ha már az én dögöm még csak az éjszakán sem hagyja abba az uralkodást. És ezt megmondhatod a tiédnek!
*Arcizmai megfeszültek és dühösen csapkodta tovább a fémet. Vagy két tucatot is rávert, mire hideg vízbe lökte, majd a lehűlt acélt újra oda tette hevíteni.
-Inkább még sem. Ne haragudj, de most rengeteg munkát ide adtak. A ganéj határ nélkül tartja a markát, hogy aki csak kovácsoltatni akar, az pengessen szépencsengőt. Nem érdekli, hogy én napok múlva sem leszek kész ezekkel.
Sajnálom, ha rád nyomtam a saját feszültségemet. Beszélj vele, oda bent van!
*Úgy tűnik vagy nem beszélte le Maruk a dolgot, csak neki kéne intézkednie. Vagy a gazdával beszélt és a rabszolganőnek ezért nem ismerős a neve. De munkáért pénzel kell fizetnie. Elvették Lisbeth minden vagyonát, csak pár gyógyír van nála, ami nem a fent említett pénz..

Hamar eljött a reggel,és vele a gond is..

~A tegnapi terv kivitelezése talán túlságosan is jól sikerült volna??~

-Héééjj...egy orkkal játszottam egy partit!..és szarrá nyerte magát!...eresszetek el...inkább kérdezzétek meg tőle,hogy hogyan tud ilyen jól kártyázni?..azt igérte hogy ma is játszik..és elnyeri az összes vagyonom..amim csak van...ezt mondta!..-tetettem magam elesettnek..és mivel nem annyira az eszükről híresek ..igy szerintem el is hiszik..

//szökés Sobiborból... vagy nem//


/Edgár/


Az ork felröhög. Az egész környék hallja.
-Egy frászt! Ide adod az összes pénzedet! Hol rejtetted el? Te nyamvadt dingó! Ide vele!
*Úgy tűnik ez a világ teljesen más, mint amit Edgár megszokott. Itt nincs gentleman becsület. Egyszerűen elveszik tőletek, ha van nálatok olyan, ami nekik kell. A falhoz kezd el ütemesen csapkodni, ha nem tudsz mondani olyan helyet neki, ahol arany (vagy ezüst vagy réz) van. És a társa eközben vigyorogva bámulja az egyre idegesebb agyarast.

-Nincsen pénzem ...mindent elnyert az a kutya!..-mondom egyre ingerültebben..

Ha nem haggyja abba a falhoz lökdösést,akkor egyre nagyobb dühbe gurulok..és előjön belőlem az állati Katona!..és akkor nem hiszem,hogy lesz amivel lökdössön!

-Ne nyulj hozzám!-lököm el a kezét rólam..
És ha nem hagy békén továbbre sem,akkor visszafordulva egyet rugok a nemesebbik felébe,és a másiknak elkapom a nyakát...
és szorítom magam elé..
Aztán az alkarvédőmből elővillan a titkos tőröm,és a nyakának szorítom a pengét..de ha negyon viháncol,akkor elmetszem a torkát..

//szökés Sobiborból... vagy nem//


/Edgár/


Szende szerelme egyre inkább elveszti a türelmét, ahogy az izmos ork is. Saját csapdájába esett, hiszen elhitette velük, hogy van pénze, amivel éjszakánként játszik. Holott most nem tud fizetni semmivel, hogy leszálljanak róla.
Végül a lázadás kitört, hamarabb mint azt a férfi tervezte. És hamar leszereli az első őrt. Ám mikor a másiknak a nyakát megfogja, akkor hirtelen mind a ketten egymás torkát szorongatták és egyre kevésbé vesz levegőt.
Egyszer csak vége lesz számára a világnak. Nem tudhatja, hogy a leszerelt első vette elő a buzogányát és nem olyan puha fából faragták ezt a népet, hogy ne üssön vissza. A tarkójára mért csapás jótékony eszméletvesztésbe borította.

Egy székhez kötözve tér magához. Öten vannak körülötte az agyarasok közül. És újfent csak az érdekli őket, ami felkeltette a kíváncsiságukat. Hol a pénz?

A cérna most már elszakadt nálam..és az adrenalin igencsak megkétszerezte az erőm..
Az egyik agyarast ki is ütöttem,mikor aztán egy nagy csattanással a fejemre kaptam egyet..

Egy székhez kötözve tértem magamhoz..és valami pénzt akartak tőlem?

-Miféle pénz??..nincs nálam egy fia érme sem!...szerinted,ha pénzem enne akkor nem adtam volna oda??...inkáb attól a társatoktól kérdezd aki elnyerte az összes pénzemet!..ott keressétek!..biztosan nem dicsekedett vele,nehogy megossza veletek..vagy éppen megosztotta?-nézek rájuk kérdőn..
Bár sajog a fejem ,de igyekszem tiszta tudattal maradni..és a köteleimet vizsgálgatom,hogy találjak valami kiutat..

//szökés Sobiborból... vagy nem//


/Edgár/


Az alapján, amit Aligátorral a megbeszélésen összefoglaltatok érezheted, hogy nagy szerencséd ellenfeleid pénzéhsége. Ha a falu közepén, még a házak között megöltél volna egyet is közülük, akkor csapatostúl vadásztak volna és hosszú lehetett volna az út, mire eljutsz a falu határáig. És ha elkapnak, akkor menthetetlenül megölnek tetted miatt.
Bármennyire is egyértelmű volt tapasztalataik összefoglalása a fiú úgy tűnik elszánta magát a halálra és nem az életben maradásra.
-Hazudsz! Ha volt nálad pénz tegnap este, pedig már kifosztottunk, csak azt jelentheti, hogy valahol elrejtetted kincseidet. Valahonnan elő ásod éjjelente és azonnal elmondod, hová ástad!
*Ütlegelni kezd.

A székhez kötözve nem igazán tudom megvédeni magam..és csak ugy záporoznak az ütések rám..
-nincsen vagyonom semmi!!..nem is volt soha!!-énekelni kezdtem mint akinek elment az esze a veréstol ..és talán nem is áll nagyon messze az igazságtol..de ahogy elvették a szabadságomat..és az éhség tényleg elveszi egy életerős férfi eszét..
-meglátjátok hogy hamarosan elveszem a napot az égről!!..és az Istenek haragját küldöm rátok!..ha nem eresztetek el!..-mondtam orkul telipofával vigyorogva..
Lehet hogy őrültnek néznek..de az biztos,hogy az Isteneik haragját nem akarják magukra venni...és ha egy kis eszük van(amit persze kétlek),akkor nem ütlegelnek tovább egy "bolondot"..

-..az emberek Sámánja vagyok!..tralllallla...trallallla..bajt hoztok magatokra ha nem engedtek el..trallalllaaalaa..

Azt hiszem sikerült kicsit felráznom Szendét abból az apátiából, amibe a történtek után érthető módon süllyedt. Talán az, hogy kicsit személyesebb témákat, a férjemet is megemlítettem, meg a vele lakó lányokat, rájött, hogy akármilyen veszélyes is az, hogy szökést tervezünk, sok veszíteni valója nincs, hiszen most is használati tárgyként bánnak vele és bármikor végezhetnek vele.
Új erővel tölt el, amikor elmondja, talán tud valamit a férfiakról és velük együtt Aligátorról is.
- Akkor arról a faluról is mindent meg kell tudnunk, de gondolom az nem lesz túl nehéz. Ezek a győzelmüktől eltelve, nem nagyon tartanak semmitől és lakatot sem tesznek a szájukra. Az gondolják mindenkit megtörtek már. – mosolyodom el hidegen. – Aztán ügyes legyél és óvatos. Ne kelts feltűnést, inkább teljen el hosszabb idő, mint, hogy valamit is kiszagoljanak ezek a férgek. – biccentettem a lánynak. – Maruk egy igazi kegyetlen barom, de majd kitalálok valamit, hogy eljöhessek.
Még van időm arra, hogy tegyek pár kitérőt, mielőtt „megtalálom” a kovács házát és a nőt, aki – ahogy sejtettem – férje halálával vette át a munkát.
Azonban a fogadtatás kissé nyersebb, mint egy túlélőtől számítottam volna rá, így megemelkedett szemöldökkel várom, míg befejezi kirohanását.
Persze nem mondom, hogy nem értem meg és nem értékelem a bátorságát, hogy ilyen nyíltan hangoztatja. Talán őt nem fogja olyan szoros gyeplővel „gazdája”, mint engem, bár az éjszakás megjegyzése igen csak elevenembe vágott, még az arcom is megrándult, talán árulkodóan.
Már vettem a levegőt, hogy mondjak neki valamit, mikor ismét megszólalt, de már sokkal higgadtabban. Ma már másodszor éledt sajnálat a szívemben. Általában nem voltam érzelmes fruska, de úgy látszik Ali és a gyerek alaposan átformálta az érzelemvilágomat.
- Ne sajnáld! Valahol ki kell adnia az embernek magából és te legalább levezetheted a vason. – intettem a vízben ázó darabra egy szomorú mosollyal.
Viszont azt hittem ő az, aki odaadja az ékszert és már mehetek is, erre kiderül, hogy az agyarassal kell beszélnem, aki ráadásul fizetséget is vár érte.
- De nekem Maruk nem adott pénzt! – morogtam dühösen.
Mit várt tőlem az a dög? Ha viszont visszamegyek a karperec nélkül………Talán agyon is ver.
Egy pár darab gyógyító balzsam van nálam csak, de muszáj próbát tennem, talán ez az ork más lesz, mint Maruk és társai……..
Belépek a házba és színlelt alázatossággal lehajtom a fejem.
- Maruk küldött a rézkarpántjáért……uram.

//szökés Sobiborból... vagy nem//


/Edgár/


A harcosok nem akarnak hinni hősünknek. Ám szerencsére új mesét talált ki. És ezt elképesztő nagy csodára, de bevették. És hamarosan még mindig hátul összekötözött kézzel, de kiszabadították a székből. És nem kezdték tovább ütni.
Elvitték őt Braslovba egy házba, ahol egy sámán ügyködött pár fajtársán. Egyik törött lábúhoz odavezették és megmutatták neki.
-Ha sámán vagy, akkor gyógyítsd meg őt! Akkor hiszünk neked. Ha nem... -torka előtt elhúzta mutatóujját.
*A fenyegetést nem váltják be akkor sem, ha nem sikerül varázsigével a lábat összeforrasztania. De ez esetben lenyugodva visszaviszik Hrrkkg-be, a fogvatartott férfiak falujába újra.


/Amennyiben ki tud találni valamit, akkor másként folytatódik a történet./


/Lis/


 A kovácsné nem ajánlja Lisnek, hogy bemenjen vagyon nélkül gazdájához. Elég pénzsóvár egy alkat. Ha mégis bemegy ezt tudva, akkor egy alacsony, kövét oughwarit talál az asztal mögött. Mellkasát páncél védi, mely nem ér le hasára, alóla csak szakadt ruhája látszik ki. Első ránézésre emberként inkább valószínűleg csavargónak nézne ki. Ki tudja van-e ilyen az ő társadalmukban, hogy valaki lezüllött? Ami értékesebb vagyona van, az mind különböző fémből van. Ujjain a nemesfém gyűrűk, páncélja és a szoba berendezései között néhány igen ügyes munka kovácsolt vasból.
-Á! Maruk. -kezdi lassan- Yrch nagy harcosa és hős vezetője. -nem hallatszik ki gúny szavaiból még az egykori álboszorka különleges szenzoraival sem, inkább elismerő jelleg, akinek itt nem sok hatalma van, csak némi tisztelet- Becsülöm gazdádat szolga. De még neki is fizetnie kell itt. Szóval ha nem hoztál 70 rezet magaddal vagy 1 ezüstöt, akkor menj vissza és mond meg neki, hogy legközelebb küldjön! Vagy fémet adjon a kívánságáért cserébe!
*A holttesteket kifosztották már az utcán. És ez az alak harcosnak nem néz ki olyan jónak, mint kereskedőnek. Az emberek katonáitól ellopott nagy vaslemezeket sokan valószínűleg könnyű szívvel cserélik orkokhoz jobban illő felszerelési tárgyakra, mint egy fiatal harcosnak kardot a bunkója helyett vagy egy vas csizmát egy új béklyóért.
Nem sok maradhatott guberálni. Így Lisbethnek most tudnia kell, mit tesz.

Talán a verésnél nagyobb baj nem várhat rám, ha elmondom a kovácsműhelyt uraló orknak, hogy Maruk küldött, hiszen azt tapasztaltam, hogy a falut elfoglaló harcosok között ő valami főnökféle.
Ám azért felkészülök rá, hogy ha kell, akkor futásnak eredjek, mert azért nem akarom eldobni az életem, vagy veszélybe sodorni a babát.
Őszintén meglepve meredek a szobában az agyarasra, mert habár általában nem sokat adnak a tisztaságra, ez a fickó még a maga nemében is eléggé ápolatlan. Én ugyan ránézésre egy lyukas garast sem bíznák rá, de hát ezeknél úgy látszik azt kapja mindenki, amit meg tud magának szerezni.
Azonban látszik, hogy kifosztotta mind a műhelyt, mind pár házat, hiszen rablott ékszerek, holmik ékesítik őt is és a szobát is.
Számításom egy része bejön, hiszen szavai alapján ő is ismeri és talán el is ismeri Maruk-ot.
De úgy néz ki pénz dolgában hajthatatlan a kapzsi férge!
Előre látom, hogy miként őrjöngene Maruk, ha ezzel állítanék vissza. De magamtól honnan szerezhetnék bármit is, hiszen ezek a nyomorultak mindent kifosztottak, még a halottakról is lehúztak mindent.
~ Pénz az esélytelen…..fém….fém….honnan szerezhetnék fémet? ~
Egy dolog jut csak eszembe! Még egy orkot sem láttam, hogy szerszámot vett volna a kezébe……talán a pajtákban, fészerekben akad pár lapát, ásó.
- Hozok neked vasat egy órán belül, de akkor legyen meg a karperec, különben Maruk maga jön el érte. – bólintok, megtoldva némi „alázatos” figyelmeztetéssel, ami persze nem igaz, de talán őkelme összekapja magát tőle és előre veszi a sorban.

//szökés Sobiborból... vagy nem//


/Lisbeth/


Az ügyes lány egyből tudja, mi nem illik leginkább egy ork kezébe. Ásó meg kapa. Bár az első öt ház, aminél próbát tesz pont az ellenkezőjét igazolja, kifosztva még a melléképület is, ám egy következőnél már érintetlenül találja a lakatot a fészer ajtaján.
Remélhetőleg meg tudja oldani. Hiszen egy férfi gondolkodás nélkül ráizmolna és jobb testi adottságai révén hamarabb kinyitja egy feszítővassal, mint végig gondolja, hogyan is kéne okosan. Ám van-e ilyen a gyógyítónál? És van-e elég ereje hozzá? Ez itt a kérdés.
A házban, mely teljesen feldúlva áll egy vékonyabb fadarabot ugyan talál, de ez még sem egy vasrúd. Hiszen azt már elvitték volna. Inkább valaminek a törött nyele. Vagy egy lándzsáé vagy egy seprűé volt. A konyha kövén nem sokkal a mosogatótól egy felborított üvegre is szert tesz. Szerencse, hogy amikor eldobták, nem tört össze. Csak gondos alkimista és háziasszony szeme veszi észre, hogy a talpán betűk vannak az üveg anyagába formázva.

"Hipoklór"

Valamennyi még lötyög benne, ami a nyak miatt nem tudott elfolyni a kőpadlón a fekvő helyzete ellenére sem. Ha az anyagot esetleg nem ismeri, az üveg akkor is jó lesz még, ha növényekből valami fontos anyagot akar majd kinyerni.

Az ütlegelés után mintha teljesen el is hittem,hogy teljesen megzanzultam,és ahogy elkezdtem énekelve mindenfélét öszehordani,valamiért elengedtek a köteleimtől,vagyis a széktől..
Aztán elvittek egy töröttlábú agyarashoz..

~A blöfföm talán jóbban sült el ,mintahogy elterveztem..és ahogy ott álltam a sebesült előtt,akkor döbbentem rá,hogy franc tudja,mit kellene ilyenkor csinálni..
De azt mintha láttam már hogy valami botot kötöztek volna a örött lábra?..de az is lehet hogy téglák közé rakták?..de jó volna emlékeznem!..de nem is tudom mi lesz..valamit meg kellene próbálnom..~

A beteg felett elkezdek énekelni és fohászkodni,és ugy tenni,mint aki nagyon belemélyed az Istenekkel való beszélgetésbe..és imámat hosszasan előadom..

De aztán a nagy "színjátékba "vagy sem..egyszercsak mintha homályosabban láttam volna..
Az éhség tehette vagy éppen a kimerültség..de megtántorodtam és nekiestem az ágya szélének..

Igazából azt se tudtam ,hogy mi történik velem..de lehet,hogy egy rémálmot álmodom..és mikor felébredek,akkor a faluba vagyok a többi rabbal...vagy Szende karjaiban..
Mert a legjobban a Szerelmemre vágyom..és nekem ő hozza el a boldogságot..bármerre is van most..mert vele szeretnék lenni..és csak remélni tudom,hogy él valahol..

Aztán mintha megragadtak volna és vittek kifelé..de arra már nem emlékszem..csak sodródtam a semmibe...

//szökés Sobiborból... vagy nem//


/Edgár/


Ezúttal megúszta Edgár, de ki tudja nem kerül-e életébe a következő ilyen próbálkozás?

Visszakerül a faluba, ahol a többi férfi is dolgozik. A legbölcsebb az lenne, ha ma ő is dolgozna és éjszakára megbeszélnék Aligátorral az új tervet. Vagy maga szabadulna. A helyszín és a helyzet ismeretes. Bár őrá most már jobban odafigyelnek az őrök. Ez a történtek után érthető.
Napközben is persze ha valamit el akar intézni, akkor dolgozhat rajta. Estére pedig újra a pajtában bezárva.

Az elhatározásomat tett követi és nem az vezérel, hogy szívességet tegyek Maruk-nak, hanem, hogy ne bántson. Ha ez pár évvel ezelőtt történik, lehet, hogy kezesebb lettem volna és behódolok neki, de most már nem csak az én életemről volt szó. Már az is meglepett, hogy simán eldobtam volna az életem, ha Aligátornak baja esik és ezt nem bántam volna. Rájöttem, hogy nélküle nem ér semmit az életem. És most itt a baba. Nem magam miatta akartam, hogy ne verjen, hanem féltettem a kis életet. Így nem akartam most sem könnyen feladni, hogy szerezzek vasat és így megkapja Maruk a várt ékszert, talán ezzel nyerek egy kis időt és nyugalmat.
Mikor az első pajtákat üresen találom, kezdek megrémülni, de aztán nagy sóhajjal látom, hogy rám mosolygott a szerencse.
A lakat ott fityeg az ajtón és bár ez jó, ekkor jövök rá, hogy nincs mivel kinyitnom. Ha megpróbálom betörni felfigyelhetnek rá az orkok, így csendesebb módszert kéne választanim.
A kifosztott házban irtózatos rumli van, de semmi használható, csak egy törött lándzsavég és egy üvegcse, amiben még lötyög némi ……
~ HIPOKLÓR ~ betűzöm ki a folyadék nevét.
Miközben a kis „meglepetéseimet” készítettem, találkoztam e szer nevével, így felcsillannak a szemeim. Azonban azt is tudtam, hogy a sav hatása nem olyan gyors, ami nekem elég, így rá kell segítenem a dologra.
Az üvegben maradt löttyöt mind rálocsoltam a lakatra, aztán, ahogy a vas fehéredni és pezsegni kezdett a szára alá dugtam keresztbe fűzve a nyelet és minden erőmet beleadva megfeszítem, remélve, hogy a zár enged az erőszaknak és lehetőleg nem valami nagy robajjal, de ki tudom nyitni.

//szökés Sobiborból... vagy nem//


/Lisbeth/


A lány ügyesen használja fel a talált dolgokat. Egészen pontosan a savat, mely bár nem túl erős, azért kinyitja a lakatot kis rásegítéssel. Odabent pedig vastárgyak egész sokasága. Kapa, kasza, ásó, fűrész és még egy olyan favágó fejsze is, melyet be sem kell olvasztania a kalmár lelkű rabszolgatartónak, használható fegyvernek is.
Gyorsan összepakolja gondolom és már indul is vissza a kovács mester egykori házába. Ahol özvegy neje és a pocakos ork él jelenleg. A ház előtt egy éjfekete paripát látsz egy csomó kacattal megpakolva. Van köztük göcsörtös bot, az időtől már sárgálló kenderkötél, rabszolgalánc és miegymás. Egyik ork igyekszik lepakolni, de a paripa rátapos a lábára. Belépve pár szót beszélhet is szegény nővel, aki megnyugtatja a gyógyítót, hogy ezeket valószínűleg szívesen elfogadja majd "a döge". Szintén az ismerőstől tudhatja meg, hogy valaki más épp van bent. Ahogy beles a résnyire nyitott ajtón, szinte azonnal egy hegyesfülü sötétkék szemeibe pillant.





Vogon mintha felfigyelne minden zajra, ami érdekli őt. Már az első pillanatban kérdőn néz az ajtó felé, a tárgyalópartnere pedig kicsit értetlenül és önérzetében sértve figyeli, mit leselkedik kliense hátra. Ám a vörös hajú tünde ellentmondást nem tűrően kér néhány percet, hogy kimenjen az előtérbe. És gyorsan kisiet ismerőséhez.
-Szia Lis! Hát te hogy kerülsz ide? Tán nem megint rabszolgákat vásárolsz? Jó hármas voltunk, ha gondolod segítek.
*Hátán a megszokott íj és övében a tőre. Arca most is fehér és haja még mindig épp olyan zavarbaejtően piros, mely teljesen elüt fekete ruhájától.

Ahogy felébredek az álmomból,amiről azt hittem,hogy nem is volt igaz talán...megint csak a táborba vagyok...és mintha több szem figyelne rám,mint szokott..

~mi a bánatos franc van?...minek bámulnak engem??...nem láttak még fehérembert??..huuu,de fáj a fejem!-ráztam meg a nyakammal együtt a koponyám,mintha az segítene-...de olyan rosszat álmodtam!...biztos az éhség teszi,hogy hallucinálok...~

Körbenéztem,és megláttam Aligátort...ő is ugyanúgy kapálgatott,ahogy én.
~...de mintha változott volna valami..a franc se tudja!!!..~

Lassan telik a nap..és amint visszaterelnek minket a szállásunkra..magamba mélyedve gondolkodom...

//szökés Sobiborból... vagy nem//


/Edgár/


*Este a sötétben újra odahúzódik Aligátor a szökevény társához. Noha státuszuk még csak ki lett hirdetve egymás között, még nem értek el sikereket.
-Alaposan helyben hagytak. Úgy tűnik csak a rabolt bort isszák. Kártyázni nem kártyáznak.
Marad a szekér. Arra gondoltam, hogy ha meglátjuk bekanyarodni, akkor ott sertepertélünk majd körülötte a pakolásnál és amint nem látják az agyarasok, elbújunk valahogy. De kötelet minden képen szerezni kellene és elrejteni azon a környéken, ahol múltkor megállt.
És mire lenne esetleg még szükségünk szökés közben? Nem tartanak létszámellenőrzést, ha nem futva távozunk, hanem titokban jutunk ki a faluból, akkor talán nem is tűnik fel senkinek. Ám addigra mindennek kéznél kell lenni, semmi rögtönzés!
*Az egykor itt lakók szerszámaihoz és a megtalálható szokásos tárgyakhoz könnyen hozzájutnak. Hiszen továbbra sem értenek a földműveléshez Braslov új tulajdonosai, így rájuk hagyják a munka megszervezését.