A lány ismét zavarba jött a szavaimtól..de aztán örömmel láttam,hogy felém nyújtja a kezét.

-Örvendek szép hölgy!....Szende!-ráztam meg a fejem a nyelvbotlásomon,és igyekeztem nem nagy balfácánnak nézzek ki ,mert ahogy a szemeibe néztem,kissé összezavart még a mondandómban is..

-Elkísérhetem a bevásárlásán?...Elég nagy tömeg van itt,és talán ennyit "kérhetek"hogy hazáig biztonságban tudjam ,Kegyedet-ajánlottam fel neki a kiséretemet,ha nem veszi zokon.
...bár férjes asszony..és nem igazán "kisérteném" a sorsot..de azért reménykedem,hogy beleegyezzik,hogy vele tartsak..

Egyre jobban összeismerkedve haladnak arra, amerre Szende eredetileg is indult és közben beszélgetésbe kezdenek.
-Ó, nagyon lovagias. Igazán köszönöm. Igazából csak pár apróságért indultam a konyhára vacsorakészítés előtt.
*Nem túl szokványos megállapítás délelőtt, de hamar kikövetkeztethető, hogy ezek szerint mind a szerelme, mind ő az ebédet egy fogadóban fogják elkölteni. Van annyi pénzük, hogy ne a lány készítse.
-Egyébként mi járatban erre felé? Csak úgy nézelődik?
*Mivel épp segítsége akadt, ezért megtoldotta a beszerezni valókat egy kevés tojással és naranccsal is. Királyöböl piacterén mindent árulnak, amit az emberek meg tudnak termelni és olyanokat is, amiket nem. Így egy egész más részén a placcnak vannak törpék által készített fegyverek is és a legkülönfélébb dolgok.

A szép hölgy beleegyezett,hogy elkísérjem a piacon,és ha nem bánja,akkor segítek cipekedni is a szatyrait..

-Éppen csak erre hozott az utam,nincs különösebb cél ami ide vezetett..de ha már itt vagyok,akkor megnézem magamnak az itteni árusokat,és a Fogadóban szeretnék megszállni,lehet,hogy több napra maradok..még nem döntöttem el.
..és ha ilyen szépséges "kisérőm"van ,igy örömmel maradok ebben a városban..akad itt látnivaló bőven,ahogy igy elnézem..még különleges dolgokat is árulnak..-lépkedtem a lány mellett,és igyekeztem a legmagabiztosabb "oldalamat"mutatni előtte..

-Ha esetleg ráérne valamikor..akkor megmutathatná a városát nekem-néztem rá ,és vártam a válaszát..
Közben figyeltem az arcát..hogy hogyan reagál a szavaimra,hátha sikerül még találkoznom vele..

Edgárd nem kapkodja el és ez tetszik Szendének. Megnyugszik tőle valamennyire, pedig még mindig benne van a gyomra összeszűkülése, hogy még mindig nem fedte fel előtte a férfi pontosan mit is szeretne azért a szépen megmunkált, vékony aranykarláncért. Nem olyan ostoba ő, hogy ilyeneket nem osztogatnak minden szép nőnek csak azért, hogy hazakísérhessék és cipelhessék a csomagjukat.
Növényi anyagokból font rugalmas szatyrot vesz elő a vásárolt zöldségeknek és így adja oda át a kedves úriembernek. Jó véleménnyel van róla, még ha az elején úgy is tűnt, hogy nagy tempóban kezd az ismerkedésnek.
-Szívesen találkozok veled, úgy is az Aranyhal Fogadóban fogok ebédelni. Ha akarod, délben találkozhatunk is ott újra. De most kicsit el kell válnunk. Nem akarom, hogy az ember meglásson, már csak alig néhány saroknyira nagyok hazáig.
*Elveszi a csomagokat és tesz néhány lépést, majd visszafordulva rámosolyog újra hódolójára.
-Akkor délben az Aranyhalban.

Hát...nagyon szuper!..találkozik velem..-a gondolataim szikraként robbantak az örömtől,de nagyon komoly képpel igyekeztem leplezni azt,hogy majd kiugrom a bőrőmből az örömtől,hogy szóbaállt velem,és még kedvesen mosolyog is rám..

A csomagjait visszaadtam,és illendően meghajoltam előtte,nem okozva neki gondot,nehogy a kiváncsi szemek hírbe hozzák miattam...hiszen férfi volt az oldalán,holott férjezett..

-Az Aranyhalban,délben!ott leszek!..köszönöm szép hölgy!-köszöntem el tőle,és egy ideig néztem utána,de hirtelen eszembe ötlött,hogy igencsak közel van az időpont,és addig rendbe kellene szednem magam,arról nem is beszélve,hogy a szállást is el kéne intéznem addig..
Sietősen vettem az irányt a Fogadó felé,és beléptem a helyiségbe..
A Kocsmáros felnézett rám,és nem kellett sok ész,hozzá,hogy idegen vagyok itt..

-Jó napot,Uram!Egy szobát szeretnék!..és fürdőt,ha lehet!-néztem az emberre,és leraktam elé egy érmét..
Aztán vártam mit szól..talán elegendő az arany amit elé raktam..
S ha megkapom a szobát..igyekszem összeszedni magam arra az időre,amikor újra láthatom a szépséget..

Még az előtt elválik a páros, mielőtt a lány hazaérne, így egyedül érkezik haza és készülődik ő is az ebédhez. Neki lehet, hogy kicsit több időbe kerül, hiszen még át is kell öltöznie. Nem mehet ilyen elegáns helyre ebédelni egy férfival abban a ruhában, amiben pár órája még a halárusok és portékáik között mászkált.
A kocsmáros mosollyal az arcán fogadta, még volt a tarsolyában elraktározva a vendégek számára, hiszen még dél sincs. És egy kulcsot a pultra helyezte.
-Egy nap egy arany lesz. De ebben teljes ellátás van reggelivel, ebéddel, vacsorával, meleg fürdővízzel és egyebekkel. Ha bármire szüksége van, csak szóljon nekem vagy az egyik pincérlánynak!
*Az asztalok között hárman rohangáltak a konyhából és vissza kiszolgálni a későn reggelizőket vagy a korán ebédelőket. Még van Edgárdnak is ideje délig. A szobája az emeleten a 112-es szoba, melyben egy üres, fa fürdőkádat, egy spanyolfalat, az ablakokon csipkés függönyt, egy franciaágyat és két éjjeli szekrényt annak egyik, illetve másik oldalán. Ezen felül az ajtó mögött talál még egy szekrényt a ruháinak.
Ez minden, de talán elég is. Hiszen az ágy meg van vetve tiszta ágyneművel és mindenhol tisztaság van.

Hamar meg is kaptam a szobám,amihez még teljes ellátás is járt..
-Nagyszerű!-vettem el a kulcsot a pultról,és indultam is,hogy lemossam magamról az út porát..

Belépve a szobába,elégedett voltam,nemcsak, hogy fürdőt is veszek,még tiszta vetett ágy is van..a sok szabadban töltött éj után kicsit furcsa is..de igencsak takaros kis szoba ez..

Hamarosan bele is huppantam a forró vízbe,és jólesően áztattam magam..bár a tőreimet nem rakom messze magam mellől,ha hivatlan "vendég"érkezne..

De aztán ahogy tellik az idő,egyre jobban kezdek izgulni,hogy találkozhassak a szép Szendével.. hosszú évek után elösször érzek valamit a gyomromban,és csak hebegek,amikor ezzel a szépséges nővel beszélek..de mit is hordok itt össze..alig tudok megszólalni is,ha rám néz..és a mosolya?!..
De lassan elérkezik az idő..és rendbeszedtem magam,tiszta ruha ,miegymás,még meg is borotválkoztam..huuu,hogy mit meg nem teszek?!..nevettem magamon,mikor végignéztem a ruhámon,és a friss sima arcomon..

Eljött a Déli óra,mikor igérte a szépség,hogy találkozik velem..
Lementem az asztalokhoz,és türelmesen vártam..
..a Nők sohasem érkeznek pontosan..de Érte bármennyit várok..

Szende csak húsz percnél kicsivel többet késet, de alig pár perccel. Sok dolga volt, hiszen a legkevesebb időt a bevásárolt ételek elpakolása jelentette. Ám feltett közben forralni vizet a fürdéshez, majd kicsit nehezebb volt ruhát válogatni, mint elsőre gondolta. És persze az öltözés. Bár nem tervezte, hogy pontosan érkezik, ám csak tíz percet akart rászánni, ám mivel a haját is be akarta fonni utána, valahogy elrepült az idő a készülődés közben.

Ruha kép

Egy piros ruhát vett fel és karjára ismét rácsatolta a délelőtt kapott ékszert. Így jelent meg végül a megbeszélt helyen, ahol a férfi már várta. Azonnal az asztalához is sietett és leült egyből.
-Szia! Nem késtem sokat?

Türelemmel várok..és meg is lesz az eredménye..
Ahogy megpillantom a lányt,még a lélegzetem is eláll,és csak egyet nyelve szedem össze az állam..

Ahogy az asztalhoz lép,én felállva üdvözlöm,és hellyel kínálom..
-Szia!..Dehogy!..szóra sem érdemes!..de ..nagyon csodásan nézel ki!-szaladt ki a számon ...végignéztem csodás alakját..és viselte a láncot..
..de mikor kimondtam,akkor jutott eszembe,hogy nem is illik így "nyiltan"udvarolni egy férjezett hölgynek,de mit tegyek,ha így gondolom..és egy ilyen csodás hölgyet tisztelni kell..és nem "lerohanni",amit úgysem tennék.

-Ehetünk?-néztem Szendére,és ha igent mond,akkor intek a pultos lánynak,hogy hozzák ki amit kér a nő..és én is rendelek..meg mellé egy vörösborral teli kancsót,hogy koccintani tudjunk erre a csodás Ebédre,amit vele tölthetek..

-Régóta élsz ebben a városban?-kérdeztem teljesen mást témát,hátha oldom a "hangulatot"..és talán kicsit többet tudok meg róla..mert kíváncsi vagyok rá...
Figyelmesen hallgatom,miközben töltök a poharába egy kis bort..

Szende boldogan ült le az asztalhoz és láthatóan jól érezte magát a férfi társaságában. Aki pedig előzékenyen bánt vele és hellyel kínálta, majd a rendelés következett, amiben a hölgy maga elé vette az étlapot és talán nem volt ismeretlen számára a választék, gyorsan átlapozva az utolsó oldalaknál megállt. Ekkor fordult a közben hozzájuk odalépő pincérlányhoz.
-Segíthetek?
-Igen. Egy toltoinei salátát kérnék és egy kis kávét tejjel.
*Oda fordult Edgardhoz, hogy ő is rendeljen, meleg, türelmes tekintettel. Úgy tűnt nem rohan és nem is feszélyezi, hogy a fogadó többi vendége esetleg felismerheti a férfival. Amikor ő is rendelt, a lány elment a konyhára és ők elkezdtek beszélgetni.
-Nem rég jöttem ide szinte véletlenül. Sok helyen megfordultam, főleg Délosban és környékén. Csak mostanában kezdem megszokni, hogy mi hol van meg eligazodni a hétköznapi életben. Teljesen más város, mint egy kikötő, ott az idegen tengerészek nagyon sok mindent meghatároztak. Ez sokkal kulturáltabb, rendezettebb város.

Hamarosan ki is hozzák a kért ételeket,és miközben falatozunk,hallgatom a lány történetét..
Megtudom róla,hogy nemrég érkezett ebbe a városba,de szemmel láthatóan jol érzi magát itt.

Az ebéd közben töltök még a poharainkba,hogy koccintsunk eme Városra,hogy ide érkezett,és hogy találkoztunk...aminek fölöttébb örültem,és eddig remélni sem mertem,hogy szóba áll velem..és most itt ül velem,én meg alig tudok megszólalni is,annyira lenyügözött a szavaival,és most biztos bambának tart,hogy keresem az ide illő szavaim..
-Sajnos én még nem jártam Délosban..bár sok helyen megfordultam már..-néztem a lányra.
..és közben a szemébe néztem ,de nem mertem hosszan,nehogy félreértse a pillantásom..de azért érezze,hogy nagyon jol érzem magam vele..
Amikor befejeztük a főfogást...
-Desszertet?-vetettem fel hirtelen,egy ötlettől vezérelve,hogy még maradjon kicsit velem..ha nem siet annyira...
Ha nem kér,akkor igyekszem valami mást "kitalálni"hogy a közelébe maradhassak ,mert annyira jól érzem magam vele,hogy majd kiszárad a torkom,és alig tudok megszólalni is..
-Én itt nem vagyok ismerős ebben a városban..de ha segítenél ,és persze nem veszed tolakodásnak,akkor tehetnénk egy sétát ..-huuu,de béna vagyok!..hihetetlen,hogy zavarba hoz ez a szép lány!...tisztára lököttnek néz biztosan..de talán ad esélyt,hogy együtt tölthetnénk a délutánt is..persze,ha ő is akarja..

Kedvesen néztem rá,és mikor befejeztük az ebédünket,kifizettem az árát..és nem kis izgalommal vártam a válaszát,talán van esélyem,hogy marad még velem  délután is..
Igyekeztem türelemmel lenni,de közben a torkomban dobogott a szívem,hogy mit is válaszol..

A lány nem zavartatja magát társasága hallgatag mivoltán, inkább kitölti az üres pillanatokat is azzal, hogy a város néhány nagyobb és híres épületéről mesél. Nem kell félteni, jó társaság.
-Jaj, nem kérek! Már így is eleget ettem. Vigyáznom kell az alakomra.
*Bár a kancsó borból több pohárral is fogyasztott, de semmi nassolást nem engedett meg, így amikor a férfi fizetett már fel is állt és végig simította a ruháját, hogy ellenőrizze, nem maradt-e rajta valami és főleg az ülés közben esetleg keletkezett ráncokat lesimítsa.
-Ha van időd, úgy terveztem, hogy délután elmegyek cipőt vásárolni. Ha van kedved, tarts velem!
*Ezzel kezét nyújtotta és ha Edgárd bele megy, kézen fogva lépnek ki a fogadóból, hogy a nem is olyan közeli Cipész utcába induljanak gyalog, ami neve is mutatja, hogy a hölgyek egyik kedvelt városrésze.

Huuu...velem marad délután is!..cipővásárlás?..ahhoz nem sokat értek...a Nők szeretnek vásárolni..de igyekszem megfelelni ..bár sokat nem tudok hozzátenni a fajtákhoz,vagy éppen a színekhez..mint amilyen pasiként,fogalmam sincs mit kell csinálni olyankor,de boldogan vele tartok!

-Persze!..szívesen elkísérlek a vásárlásodon..!-emelkedtem fel az asztaltól és még nagyobb izgatottsággal fogadtam el a felém nyújtott kezét..

Remélni sem mertem,hogy ilyen kedves velem..és most megfoghatom a kezét..és még vele maradhatok!-majd kiugrottam a bőrömből..annyira vártam,hogy mi is fog történni egy cipővásáron..még sohasem voltam,de nagyon vártam,hogy mehessek vele..

Szende boldogan ment Edgárd mellett, ahogy fogták egymás kezét és az utcákon kanyarodva egyszer csak elértek a cipészek által lakott -és róluk elnevezett- útra. Idő közben tettek kitérőket, így a lány megmutatta a most érkezett harcosnak a városháza épületét, távolról a király palotáját -melyhez túl közel senki sem mehet, már néhány saroknyival hamarabb megállítják a katonák az arra járókat és kikérdezik, hogy mi járatban vannak. De más nevezetességet is mutatott.
A boltokba betérve nézelődni kezdett és bár az elsőnél egyhangúan konstatálta pár perc alatt, hogy ezeket már múltkor látta, addig a második mesterembernél kettő is megtetszett neki.
-Szerinted melyik a jobb?


Első Cipő

Második Cipő

Egy kis séta kézenfogva..és már a cipőnegyedben is voltunk..
Izgatottam mentem vele be az első boltba..és mivel ott nem talált magának megfeleő lábbelit,így mentünk tovább..
Nagy szemekkel néztem szét a boltban,és csak kapkodtam a fejem,hogy most már értem,hogy miért is bonyolult a Nőknek a vásárlás..ennyi féle közt választani nem is olyan könnyü...most már megértem ,hogy mi tart mindig ilyen sokig..
Aztán  a következő árudában volt ami nagyon tetszett Szendének..és rám hárult ama kiváltság,hogy segítsek választani..
Kissé vakartam a fejem,hogy mit is kell nézni rajta..de aztán egy kis idő múlva ráböktem az egyikre..

-Szerintem a második csinosabb..mert azon van sok részlet..vagy ,hogy szokták mondani..-és igyekeztem,hogy valahogy "megmagyarázzam"amihez totálisan nem értek,de talán azt a pántost jobban el tudtam képzelni a szép lábán..bár szerintem ha felpróbálná,akkor jobban tudnék dönteni..de abban mindenféleképpen egyetértettem,hogy sexynek tartom ezt a vásárlást..

Izgatottan néztem rá..és csak toporogtam,mert kissé zavarba hozott a mosolya,mikor rám nézett..biztos levágta,hogy fogalmam sincs semmiről.
..de egy cseppet sem bántam..mert nagyon jó vele lenni..
..de ha tényleg tetszik..akkor nem zárkózom el attól,hogy megvegyem neki..bár lehet ,hogy túlon túl "erőszakos"vagyok az "ajándékokkal"?..pedig nincs hátsó szándékom.
..csak tudom,hogy ez a Nőknek örömet okoz..és persze nekem is,mert látom a gyönyörű mosolyát!

Szendének nem kellett sokáig mondani... de tényleg nem! Felpróbálta a biztonság kedvéért mind a kettőt, ám mivel valóban jobban állt a lábán a pántos, végül vissza vette arra és boldogan konstatálta a cipésznek, hogy megvan a győztes.
-Akkor ezt vennénk meg. -majd a férfihez fordult és még hozzá tette- Jobban is fog jönni, mert nyáron ha hordom a másik szerintem sokkal zártabb. A kánikulában sokkal kényelmesebb viselet ez.
*Továbbra is udvarlóján tartotta a szemét és így az eladó is őrá függesztette hamar a szemét, ha nem ajánlotta volna fel rögtön a fizetést. Az asszonynak nincs semmi gondja egy új ajándékkal, már kezdi megszokni és innen már egyenesen vezet az útjuk a házáig.
-Még pár óráig nem jön haza a férjem. Ha gondolod, feljöhetnél egy kávéra.
*Ha udvariasan elköszön Edgárd, akkor engedi, ám ha él az alkalommal, akkor hamarosan megnyílik előtte a második emeleti egy szobás lakás ajtaja és a konyhában el is kezdi melegíteni a vizet a háziasszony. A kávéport csak később rakja bele, ahogy a cukor is még várhat. Amíg készül, addig visszamegy egy kicsit a vendégével foglalkozni.
-Nos, mihez van ma kedved még? -mondja és kezeit a másik vállain pihetetve átkarolja a nyakát.

Amint felpróbálta mindkét cipellőt,már tudtam,hogy vaktában jól választottam,és amint megszületett a döntés,ki is fizettem a lábbelinek az árát az árúsnak..
Nem is érdekelt a pénz,amibe került,mert olyan szépségesen nézett rám,hogy zavaromban azt se tudtam mit is válaszoljak,mikor meghívott magához egy kávéra..

-..nagyon jól esne egy kávé..-kezdtem el hebegni,de aztán leesett,hogy a házába invitál,és még kettesben is lehetek vele..

Hamarosan ott találom magam a konyhájában,és ahogy közeledik felém,hevesebben veszem a levegőt..és még a karjait is átkulcsolja a nyakamon..
Kezd forrósodni a levegő,amint a teste melege hozzám ér..és most mit tegyek?...annyira átkarolnám..de akkor nem venné zokon?...de ha nem teszem meg,akkor a férfi mivoltomat kellene "sutba"dobni...

De mikor feltette a kérdést..egy mosolyt eresztettem el, mélyen a szemébe néztem..és ha látja benne a vágyat,akkor tudni fogja mit szeretnék...

-Neked ?-néztem rá ,és ha fölé hajolva nem húzódik el,akkor közel tartom magamhoz..és várom,hogy ő tegye meg az "első lépést"felém..nem fogok tiltakozni az érintésétől...

A férfi hajlik a meghívásnak és jól láthatóan nem érti, hogyan repül vele a világ, csak élvezi a szárnyalást. És ez a szélvész iram hamarosan szerelme lakásába repíti fel. A kávé finom, egész biztosan, de még az őrölt babszemek a forró vízbe sem kerültek, mikor ő egész közel hajol a nőhöz és ekkor törik meg a varázs.
Szende behunyja a szemét és lassan csókolni kezdi Edgárd ajkait, átadva magát annak vágyának.

Ahogy közel hajolok hozzá,már nem látok mást,mint a csillogó szempárt,és a "várakozó"másodperceket,mikor érzem a kölcsönös vágyat..és mikor a számhoz ér bársonyos ajka,akkor mintha egy heves tornádó csapott volna meg.. szorosan a karomba zárom a törékeny testét,hogy érezzem a forróságát simuló domborulatainak..

Teljesen elvarázsolt az érintése,és ha nem "tiltakozik",akkor felkapom a karomba és a szoba felé viszem..hogy beteljesülhessen az,mit mindketten vágyunk..
Ahogy a karomban tartanám..mindent megtennék,hogy boldoggá tegyem..

A lány hosszan csókolja a férfit, ám amikor az az ölébe akarja vinni, bár hagyja, hogy félútig eljussanak az ágyig és Edgárd láthassa még az Ígéret...
-Jaj, ne! A férjem hamarosan itt lesz. Nem találhat itt.
*Bár lábát leteszi a földre, ám egy újabb hosszú csókcsatát engedélyez magának és addig még nem bontakozik ki karjával a másik nyakának átkarolásából, ám utána ragyogó arccal lép hátra. Szemei viszont csillogásuk ellenére nem kecsegtetnek semmi jóra. Mai napra már többel nem. Ám ki tudhatja, mit vár rá a következő alkalommal?
-El kell menned, Kedves! Nem akarom, hogy baj legyen belőle. Mikor találkozzunk újra?

Forró ölelésben tartom karjaimban a lányt,és csókja csak úgy éget a szenvedélytől..bár engem sem kell "noszogatni" a beteljesülésig..
De aztán kibontakozik gyengéden az ölelésemből és a hangja visszazökkent a valóságba..
-Ohh...persze..megyek...ha így kívánod!-néztem rá kedvesen,és megsímítottam bájos arcát.
-Holnap,ha jó..akkor találkozzunk a város kapujában,este 8-kor..-néztem csillogó szemekkel rá,és reménykedtem,hogy ott lesz a megbeszélt helyen..mert egy meglepetést szeretnék adni neki...

Lassan lépkedtem az ajtó felé,de megértettem,hogy bajba sodorhatom,ha itt maradnék vele,bár kicsit nehezemre esett itthagyni..de tudom,hogy így is "többet"kaptam,mit valaha reméltem..és ha eljő a holnap,alig várom,hogy újra láthassam..addig meg előkészítem a meglepetést neki..
..nagyon várom már,hogy újra láthassam...

Szende elkíséri az ajtóig és ott még egy csókot nyom az arcára, ám a románcnak ez estére most vége. Edgárdot egyelőre a leendő meglepetése köti le és úgy tűnik, nem is kíváncsi kideríteni, ki is az imádott kedves férje.
A fogadóba visszatérve a kocsmáros épp csak felnézve a pult törléséből -ahová előzőleg két összevitatkozó vendég öntött ki nem kevés alkohol tartalmat- épp csak megnézi, hogy padlóhoz van-e ütve a 112-es szoba kibérlője.
~Úgy tűnik, hogy egyben van. Ez kevesebb whiskyt jelent a napi zárásban, de így nem vele kell beszélgetnem. És ha nem csak férfiasan állja a sarat, de összejött neki valami azzal a nővel, akkor talán hosszabb távon tart igényt az ellátásra.
Nekem így is jó és úgy is. Mindig a rászorulók rendelkezésére áll az Aranyhal Lelkisegélyszolgálat.
*Szkeptikus gondolatait nem Szende ismerete, csupán élete leélt évei és az itt megfordult elégedett embertömeg inspirálta. Nem egy csinos nő után kajtató kalandor utazó ébredt erős fejfájással a tulajjal történő elmélyült beszélgetés után!
Ám most nem ezen a zsémbes medvén a világ szeme, hanem azon, akit ő is nem rég megszemlélt, milyen állapotban van...

Visszatérve a Fogadóba,a Kocsmáros fürkésző pillantása kísér végig a pultig,és mikor elvettem a kulcsomat,két aranyat raktam le mellé,hogy még fentartom a szobát,legalább pár napig,de kettőig biztosan...

Nem voltam letörve,inkább csak a gondolataimba merülve lépkedtem a szobámba..és csak azon járt az eszem,hogy reménykedve gondoltam a holnapra..

..csak tudnám ki az a szerencsés,aki ezzel a tüneménnyel élhet..de szerintem nem valami boldog..vagy csak én látok "bele"dolgokat...

Megmosakodtam ,és az ágyra feküdtem a plafont bámulva,s csak a gondolataim cikáztak..de aztán hamarosan elnyomott az álom..

Az egykori katona másnap egy lánnyal ébred. Ott áll a függöny előtt, mely elhúzásának hangja még visszhangzik a fejében, ám csak lassan ébred rá, hogy az imént hallotta és arra ébredt.
Az egyik pincérnő az tegnapról a fogadóból. Kedvesen mosolyogva fordul oda a felébredő vendéghez és köszönti.
-Jó reggelt! Jól aludt uraságod?
*A válasz természetes módon lenne, hogy igen, hiszen a kényelmes ágy úgy elnyomta, hogy még csak azt se vette észre, mikor a másik bejött.

Eljött a reggel,bár nem teljesen úgy,ahogy gondoltam..mert egy pincérnő húzza el éppen a függönyömet,holott én nem kértem ébresztést,és azt sem,hogy be merjen valaki jönni a szobámba.

-Nagyon kedves,hölgyem!..de én nem kértem sem ébresztést,sem társaságot sem most,sem előbbekben,de ha megmondaná,hogy mi okból tartózkodik itt nálam,akkor talán eltekintek a kitessékelésétől innen,de határozottabban kérem meg,hogy minnél hamarabb távozzon!-néztem a nőre,bár tudtam valahol,hogy talán a Kocsmáros küldte,de akkor sem mentség,arra,hogy így rámtörve ébresszen fel...és annyira nem vagyok bolond,hogy azt hitessék el velem..

..még szerencse,hogy ruhában aludtam el..és megvan mindenem..még az erszényem is,a teljes tartalmával..-néztem meg a holmimat.