Az ajtóban mintha egy pillanatra habozni láttam volna a Kedvesem..de betudtam annak,hogy egy ilyen hír teljesen természetes,hogy felzaklatja..és mikor egy pohár vízért indult,úgy nézett ki, jól gondoltam..
Elnéztem a fátyolként takart csodálatos alakját,mi átsejlett a lepedő alatt,és ahogy közeledett felém a konyhából,már a finom anyag sem rejtette el szépséges domborulatait.
....olyan volt,mint Vénusz..mikor kilépett a Kagylóból,és tündöklése beragyogta a félhomályt,ami most jótékonyan takart el minket az ablakon beszűrődő "kiváncsikodó"Hold elől.....

Nem tudtam levenni róla a szemem,és amint átkaroltuk egymást,már éreztem,hogy a vágyaink érzékien érintik felhevült testünket..
Csókjaink mohósága sem volt már szemérmes,ahogy az érintéseink sem szabtak határt..
Édes öleléssel forrtunk egybe,ahogy végigcsókoltam testének minden hajlatát..s édes ajka remegve ért enyémhez,már sóhaját is hallottam,mikor nyakához érve leheltem forró lélegzetem megannyi csókját reá...
Egymáséi lettünk,s lágy ringatózásban "táncolt" testünk,mindaddig,míg pihegve el nem ernyedtünk mindketten a takaró alatt..
S ahogy karomba zártam a Kedvesem, csak néztem gyönyörű szemébe..akkor értettem meg,hogy most ráleltem a Kincsemre,amit eddig szüntelen kerestem...

Szende torkán hűsítő kellemességgel csordult le a víz, segítve neki kiverni a fejéből a holtak elképzelését és csak a jelenre koncentrálnia. Hiszen pont most vannak a legérdekesebb pillanatok, Edgar vár rá a szobában.
Pucéran megy vissza és bújik be a harcedzett férfi mellé és adja át magát a ritmikus mozgásnak annak erős karjaiban. Kimerítő éjszaka után ő még ágyban van és alszik, mikor az egykori katona már valószínű felébred. Féloldalán feküdve, karjaival a párnát a feje alatt fogva pihen.

A reggel csodaszép volt..ahogy a Kedves is még édesen álmodott..
Hamarább keltem,mint Ő..és csak néztem gyönyörű arcát,ahogy a párnát öleli..és egy huncut tincsét simítottam félre arca szép vonaláról,ügyelve,hogy fel ne ébresszem..csak néztem..és csodáltam ..

Apró mozdulatokkal mocorgott,ahogy hozzá bújtam,és karomban tartottam...és hallgattam szuszogását,ami zene volt füleimnek.
...és így feküdtem mellette mindaddig míg fel nem ébredt..

A lány megérezte az elmozduló hajszálak cirógatását puha bőrén és mivel már ki is volt pihenve ennyi idő alatt, így nem aludt már túl mélyen. Kinyitotta a szemét és nagyot nyújtózva köszöntötte szerettét.
-Jó reggelt! Hány óra van? Húúú...
*Ezzel kiugrott gyorsan és miközben magára próbált kapkodni épp csak annyit, hogy ne legyen teljesen meztelen, egy alsószoknyát, mely nevével ellentétben annyit takar a testéből, amennyivel a mai kor gyermekei már túlöltözöttnek mondanák. Ám Neminra világában -legalább is Szende által ismert környezetében- ez igen is magamutogató viseletet jelentett.
-Gyorsan el kell tűnnöd. Tízre itt lesz a férjem. Addig még reggeliznem kell, magamra kapni valamit és rendbe szedni... -megállt a fali tükör előtt- Te jó szagú... Hogy néz ki a hajam?

Még pár percig ölelő karomban tartottam a Kedvest,de aztán hirtelen kiugrott mellőlem,és én csak néztem,ahogy kapkodva magára kap egy ruhadarabot és zavartan az időre kérdez,s feszülten érzi magát...

-Nem tünök el!!-keltem ki az ágyból,miközben kezdtem öltözködni,de nam azért,hogy elmenjek,hanem azért,hogy ne érjen semmi váratlanul..
...legalább találkozok azzal az alakkal,és felöltözve ülök az ágyon,és karba font kézzel nzek rá...mert kicsit furcsának tartom,hogy most miért viselkedik így velem??!..de addig úgy sem tágítok,míg meg nem mondja az igazat,bár kezdem sejteni a dolgot..de jobban esne,ha tőle hallanám az igazat...hogy mindig "másik férj"van az ágyában...ahogy tudtam már akkor,mikor engem is annak nevezett a Katona előtt...

De egyáltalán nem érdekel,hogy mi volt a múltjában,és miként vitte rá erre a "életformára"..mert igenis most óvni és védeni akarom...mert Szeretem őt...

A férjét Szende figyelmeztette, hogy jobb angolosan távozni, mert hamarosan betoppanhat a férje. És azt kettejük közül egyikük sem akarja, hogy itt találják. De ő furcsán reagált és csak azért sem akart elmenni.
-Ne butáskodj! Iszonyú gazdag, övé ez a ház is. Majd üzenek neked, ha újra tudunk találkozni. De most menj!
*Fejével boldogan intett az ajtó felé és még bőven van ideje eltűnni. Ám ha nem elégítette ki a válasz, akkor hamarosan találkozhat a titokzatos alakkal, aki szárnyai alá vette a lányt.

Amint kimondtam,hogy nem tágítok,a Kedves csak unszolt,hogy menjek mégis el..de én nem akarok!

-Ne aggódj értem..maradok.-mosolyogtam a lányra és kiültem a konyhába az asztalhoz.
...és ahogy elhaladtam mellette,egy csókot nyomtam édes ajkára...

Szendére nagy hatást gyakorolt Edgár makacssága. De ez nem abba az irányba, amerre a férfi szerette volna. Vagy ha azt az érzést akarta esetleg benne kelteni, hogy itt ez a pasi, aki elsőre elhalmozta ajándékkal, ékszerrel és új (igen tetszetős) cipővel majd már azt hiszi, hogy ő a ház ura és problémákat direkt halmozza a szeretett hölgynek, akkor igazából tökéletes húzás volt.
Eldöntötte, hogy ő semleges álláspontot fog képviselni ebben és csak olyan apró mondatokkal ajándékozta meg reggelizése közben, mint „Kicsit hajolj előre, leveszem a cukrot.” és más társai. Így érkezett meg végül a ház igazi ura és kísérője. Ennek a lakásnak (papíron) valódi tulajdonosa, ki nem igen szeretné azért ennek közhírré kerülését. Elég gyakran látogat el ide, de egy másik családi otthonba is. És ezt a kettőt nem kellene keverni.
-Dulfiol! Hadd mutassam be neked Edgárt. Azt hiszem, ezt kettőtöknek kell megbeszélni.



*Ezzel ő át is ment a hálószobába és a nemes egyedül maradt a konyha ajtajában az egykori katonával. Amaz ökölbe szorított kezeit a csípőjéhez támaszkodva várta, hogy mi fog ebből kialakulni. Kardja és páncélja volt, szőke herceg haja pedig enyhén bozontos.

Békésen ülök a konyhában,mikor végre nyílik az ajtó és belép rajta az éppen"aktuális férj"..na ezt nem hagyom ki...

Aztán egy kis idő múlva a Kedvesem magunkra hagy és bemegy a szobába..azzal a mondattal,hogy majd mi elintézzük egymás között..
A pasin végignézek,és jómódú lehet,de nem a ruha teszi az embert...

Ahogy megáll előttem,csípőre tett kézzel,egy kis bólintásal köszöntöm,és hellyel kínálom az asztalnál..
-Egy kávét,Uraságodnak?Tölthetek?-nézek rá ,de nem nyúlok a kardomhoz,vagy más fegyveremhez..de ha kell.akkor készenlétben van a kezem ügyében..de elöszőr békésen lépek fel,mert nagyon kíváncsi vagyok ki is valójában...

...mindenkinek megvan az ára..csak tudni kell,hogyan s miként..

Lassan töltök a pohárba..és várom,hogy mit reagál..

A szőke herceg egy félmosolyt engedett meg magának a helyzet komikumából fakadóan. Majd leült a székre Edgárral szemben.
-Köszönöm, nem. Miben állhatok a szolgálatára. Szende azt mondta, valami elintézni valónk van. De be vallom önnek őszintén, semmit nem tudok a dologról.
*Szigorúan nézett az egykori katonára. Nem leplezte azt, hogy sejti a baljós előjelekből, hogy nem arról lesz szó, hogy kölcsönösen hogyan tudnák egymást kisegíteni. A ház szokatlanul csendes volt, mintha mindenki feszülten figyelne. Vagy mintha egyszerűen elmentek volna otthonról. De odakintről lovaskocsik, gyalogosok és a mozgalmas délelőtt megannyi zaja szűrődött be.

A szőke férfi elég tanácstalanul néz rám.
..bár szerintem levágta,hogy ki lehetek..
..de inkább "puhatolózok "tovább..

-Üzletet kötni vagyok itt...és kiváncsi vagyok,hogy jo befektetést kötök-e?!..de ha már itt van Uraságod,akkor meg is beszélhetjük a részleteket..-kortyoltam a kávéból..
-Bizonyára jobban tájékozódott ezen ügyekben mint én...de szerintem meg tudunk eggyezni...és ahogy igy elnézem,többen is érdeklődnek az "árú"iránt...pillantok a szoba felé..

Nyugodtan ülök az asztalnál,és nézem a szőke herceget...
egy széles vigyorral nézek a szemébe...
..kiváncsi leszek,mit lép erre....

A nemes hallgatta az üzleti ajánlatot és nem volt olyan ostoba, hogy ne értette volna meg. És haragos tekintettel nézte Edgárt, amikor felelt.
-Nézze! Maga egy nagyon rendes pasi. Nem igaz? Megkínált a saját házamban a saját kávémmal és még azt is felajánlotta, hogy ezért cserébe oda adhatom a nőmet.
Maga nem igazán érti a helyzetet. Ezek számomra csak kedves apróságok. Csak azért adtam Szendének, hogy boldogulni tudjon ebben a városban és mert jót szeretnék neki. Amilyen szinten maga van, az anyagiak, azok engem sosem érdekeltek. Hivatalosan én lakok itt és ha nem távozik azonnal, akkor kidobom magát, mint egy betörőt.
Nem engedtem meg, hogy itt legyen.
*Ezzel kezével a konyhaasztalra támaszkodott. Várta, hogy kikísérheti-e hívatlan vendégét vagy valami mást reagál erre a fordulatra.

Ahogy hallgatom az egyre jobban magából  kikelö alakot,csak úgy ment fel bennem a pumpa..

-A maga lakása?...én nem láttam kiirva semmiféle nevet az ajtóra...és ha már itt tartunk,akkor távozom is,de csak a Feleségemmel együtt!!
Felálltam az asztaltól,és beszóltam a szobába Szendének.
-Gyere Kedvesem!Menjünk! ..aztán a szöke borzos hajuhoz szóltam,hogy elmondjam a véleményemet..
-Én lehet,hogy nem úgy vagyok öltözve,mint. Maga...de mivel nem mutatkozott be nekem,így ne várja el,hogy én meg megtegyem...és ne is fáradjon ezzel!
..de ha magának ez a Hölgy egy kis "apróság"..akkor bizonyára az Igazi neje értékelné,hogy hova is jár..és őszintén mondom,hogy igencsak szaftos ügy kerekedne..
Bár igaz,nem is érdemli meg azt,hogy bepiszkoljam a kezem magával!-néztem én is rá összehúzott szemmel.

...és ha nagyon még szájjal,akkor be is húzok neki egy váratlan jobbegyenest...ugy,hogy reagálni sem lesz ideje..

-De nem is tartom fel!..van nekem jobb dolgom is,mint itt vitatkozzak egy álszent alakkal!..és még visszafordulva hozzá tettem..
-..ha igazán szívén viselné ennek a Hölgynek a sorsát,akkor nem kényszerítené arra,hogy minden pasinak kénye-kedvére dobná oda..és ugyszintén Maga is kalitkába zárja és a tulajdonának tekinti..és arról nem beszélve,hogy mindezt csak azért,hogy szórakozzon vele..amikor csak akar..
De ha másként is lenne..a Szabadságot nem a kiszolgáltatottsággal mérik..bár ezt ugysem tudja épp ésszel felfogni!..mert nem szereti ezt a Nőt,csak "játszik"vele...de én többet tudok neki adni,mint Maga valaha is fog!!-azzal elmentem mellette,és a holmimat összeszedtem és indultam a szoba felé,hogy magammal vigyem a lányt..

A férfi igen magabiztosan tolja le ellenlábasát és miután kioktatja őt, a szobába be is szól.
~Felesége? Ez most komoly? Elég fura alak, ha elvett volna egy ilyen nőt. És Szendétől is meglepő lenne, ha egy ilyen csóró mellett akarna kikötni.
*Nem igazán tudja a másik anyagi helyzetét, hogy nem régen aranykarláncot és cipőt is könnyedén tudott venni a szerelmének. És Edgár magabiztossága talán csak akkor rendül meg, mikor bele néz a lány szemébe. Az tükröződik vissza belőle, hogy haragszik, amiért azt feltételezte róla, hogy két ajándékért majd itt hagy csapot-papot. És gondolkodás nélkül fut majd el vele.
~Miért ilyenek a férfiak? Ha már egy kevés pénzért megkapnak, rögtön azt hiszik, övék vagyok. És majd kezdünk egy új életet. Épp elég nehéz nekem, hogy bennem vannak és utána tovább kell lépnem, mintha nem is történt volna semmi. De ez még rosszabb, mikor nem fogják fel, hogy nem érzek irántuk semmit. És csak feleslegesen bonyolítják a saját helyzetüket is.
*Az egykori katona háta mögött egy kard jellegzetes hangja hallatszik, ahogy előhúzzák.
-Azt hiszem, nem értett meg engem. Nekem nem kell kiírnom a nevemet. Azt csinálok az általam vett házzal, amit akarok. De maga itt csupán tolvaj, aki betört ide és még a jó szándékú figyelmeztetésem ellenére sem volt hajlandó távozni.
*Nem akarta kimutatni, de nem az bosszantotta, hogy egy kétes erkölcsű nőn vitatkoznak. Ám az igazi családja felemlegetése nagyon veszélyes momentum volt.

Ahogy a szobába odaléptem a lányhoz.. hűvös arccal nézett rám..de a fülemmel hallom,hogy az a szöke torzomborz nem értett a szóból...

oldalra fordítottam a fejem,és éreztem a zsigereimben,hogy megfeszül minden izmom,hogy ha tettre kész kell lennem...


-Tedd el a kardod!..egy Hölgy társaságában vagyunk!...-néztem közben a lányra.
-Ahogy akarod!Tudod,hol találsz meg,ha meggondoltad magad..ott vagyok,ahol a finom ételt ettük..-Súgtam neki,s hajoltam meg elötte, aztán letettem neki öt aranyat az asztalára...
-A kávéért!-dobtam oda a ficsúrnak a megjegyzést..

Bár többet adtam volna...de már csak azért se!..Ha ez a ficsúr kell neki..akkor, ám legyen!

A szöke "pattogó "mellett elmentem,mint aki észre sem venné,hogy ott áll,és a holmimmal együtt kimentem az ajtón..

A szőke herceg megnyugodva látta, hogy váratlan vendége kezdi belátni a helyzet komikusságát. És nagyon remélte, hogy az iménti fenyegetés a valódi feleségével kapcsolatban csak egy múló ötlet volt tőle. Hiszen jól látható, hogy akkor sem kerülne közelebb Szende szívéhez, ha egy ilyen aljas csellel megpróbálná őt távol tartani a szeretett nőtől.
A ház úrnője pedig nem kísérte ki, még csak figyelemre sem méltatta, mikor letette az öt aranyat. És persze joggal kérdezheti az olvasó, hogy mi történt ezután? De a mesélő pedig válaszol, hogy SEMMI KÖZÖD HOZZÁ! A lakásba történt további dolgokba már nem akarunk betekintést engedni.
Edgár baj nélkül visszaért a szállására vagy másfelé is veheti az irányt. Estig talán nem történik semmi újdonság, ha ő nem tesz érte.

Határozott léptekkel kimentem az ajtón,és még egyszer a nőre néztem,hogy egy mosollyal nézzek rá..mert valahol éreztem,hogy most attól a ficsúrtól nem mer megmozdulni..de ha ide jött ez az alak,akkor el is kell mennie valamikor...

Én meg megvárom szépen,hogy kövessem..nagyon nagyra tartja magát!..pedig egy rohadék pasas!
Aztán meg szépen visszamegyek a Fogadóba..
És ,most egy kis séta nem árt..olyan "ártatlan"nézelődés...

Edgar egy kudarcot könyvelhetett el, de ha kitartó és kilesi, hogy mikor megy el a szőke hrceg, az bizony pár óra múlva magára is hagyja Szendét és akár vissza is mehet hozzá. Ez esetben izgulhat, hogy a szeretett nő hogyan fogja őt fogadni.
Ám a szállására is mehet és elfelejtheti az egészet vagy akár a piacon, esetleg az alvilág rejtőzködő zugaiban vásárlással is töltheti a nap további részét.

Az utcán sétálva,a gondolataimba merültem..és talán jó pár rát tölthettem is el,mikor az ajtóban megláttam a szöke ficsúrt,aki távozott a házból..
Azt gondoltam,hogy követem őt..de aztán letettem róla...gusztustalan egy pancser..

Egy pillanatra felnéztem a Kedves ablakára..de aztán úgy döntöttem,hogy hagyom ...pihenjen...

Visszaindultam a Fogadóba..és a Csaposnak adtam 3 aranyat a további napokra..és egy forró fürdőt kértem..és egy nagy korsó sört..
...Aztán elnyújtóztam az ágyon..pihenni vágytam...majdcsak eljön a holnap..és kiderül,hogy hogyan lesz tovább..

Edgárnak óriási szerencséje van, mert a szőke herceg valóban nem töltött sok időt odafent, közel két óra múlva már el is ment és az egykori katona ezt láthatta is. Talán jó ötlet lett volna felmenni a lányhoz, de inkább letett erről a szándékáról és inkább kipihente magát holnapra.
Az éjszaka közepén járhatott, mikor kopogtatásra ébredt. Ha megkérdezi, hogy ki az, akkor egy kisfiús hang válaszol.
-Szobaszerviz. Küldeményt küldtek fel uram egy lánytól.
*Az ajtó mögött egy festett arcú alak várt, hogy kinyíljon és amint előbukkan csak egy kis része a szobát kibérlőből, máris szúrjon. Nem akarta első döfésre megölni, csak megsebesíteni, amíg a másik nem látja őt.

Már kezdtem éppen mélyen aludni,amikor kopogásra ébredtem..

-Nem kértem szobaszervízt!...húzzál el!-kiáltottam ki az ajtó felé.
De aztán csak nem tágított ,és valami küldeményről beszélt...

Nem igazán akartam kimenni ,hogy megnézzem,ki az a bátor,aki az éj közepén zargat,de csak motoszkált az ajtóm előtt és idegesített a topogása..inkább úgy döntöttem kinézek,és úgy elküldöm melegebb éghajlatra,hogy a felmenői sem ismerik meg..

..és ahogy az ajtót résnyire kinyitom,máris egy díszpintynek festett pasas szúr felém a kardjával...
..bár kissé meglepett a támadása,de a katona éveim alatt a reflexeim teljes készültségben állnak már igencsak hoszú ideje,és éppen hogy ,de elkerültem a döfését...

Azzal a lendülettel ahogy szúrt,az ajtót vágtam rá a kezére,hogy kiverjem belőle...mert igaz éjjel volt,és kicsit kómás is voltam az álmosságtól,de most kipattantak a szemeim,és az adrenalin csak úgy áramlott az izmaimba,hogy megragadjam,és beljebb húzzam a szobába...

Igyekeztem elkapni a kezét és a másikkal meg elkapni hátulról,hogy a nyakára szorítsam karom..hogy ne is kapjon egy pár pillanatig levegőt...
Bár arra ügyelek,hogy ne haljon meg itt nekem,mert vannak igencsak sok kérdéseim,amikre válaszokat akarok kapni,amit kiverek belőle...többek között,az ,hogy ki küldte rám?!.. és az sem elhanyagolható tény,hogy vannak olyan meggondolatlan és életunt fickók,akik nem értenek a szép szóból...és most már másodszorra keresztezi ilyen az utamat...

Ahogy kicsavartam a kezéből a pengét,a nyakára szorítom karomat,úgy súgom a fülébe a kérdésemet...
-Ki küldött?...válaszolj!!..és az igazat rebegd,ha kedves az életed!...de megnyugtatlak,ha nem tetszik a válaszod,gond nélkül küldelek a másvilágra!..és hidd el nekem,hogy kínok közt fogsz fetrengeni!!Amúgy is pont jó passzban vagyok!Nem foglak kímélni!-szorítottam még egy kicsit a nyakára,de aztán picit enyhébben,hogy ha dalolni akar,akkor kijöjjön a hang a torkán...de csak annyit ernyedt a szorításom rajta,és aztán újra feszítek az izmaimon,ha nem értett a szép szóból...

A félálom és az elfogyasztott bor sem tudta kellően támogatni a meglepetésszerű támadást és Edgár hamar harcképtelenné tette az orvgyilkost. És a kezeivel szorongatása közben az nem is marad néma.
-Egy barna ruhás alak mondta, hogy öljelem meg Edgárt. A piactéren az árkádok alatt adná át a pénzt, ha végeztem. Ennyit tudok, meg hogy egy alabárd és egy kard volt nála.
*Nem sok, amit eddig megtudott, de talán sokkal több, mint amit remélt.

o
/16+ /

Ahogy hallom a szavait a díszpintynek,már grimaszra is húzódik a szám...

-Na akkor meg is fogjuk látogatni a piacteret,és elmondod szépen annak a megbízónak,hogy elvégezted a feladatod,és kinyirtál engem..én meg figyelni foglak,Pajtás!..ott leszek a nyomodban,és igencsak érdekel,hogy melyik életunt tőr a sorsa ellen?!..és te szépen előadod a nagy mesét,hogy hogyan tettél el láb alól engem!..és igencsak meggyőzőnek kell lenned,mert ha egy rossz mozdukatot teszel,fvagy éppen eljár a szád,akkor fuccs a koszos életednek!..arról nem beszélve,hogy ugyis megtalállak!...de mivel elsösorban üzletet ajánlok neked,a szaros életedért,így javaslom,hogy meg ne próbálkozzál semmivel!..jaa...és ahogy a nyakadon sem maradna a fejed,arra mérget vehetsz!..csak tégy egy gyanus mozdukatot vagy tettet!...és lásd milyen nagylelkü vagyok,a felmarkolt pénzt a "kinyirásomért"neked adom!...szerintem nagyon jutányos ajánlat,vagyis bónuszt is kapsz ,te anyaszomorító tuskó!..Értve vagyok???..most elengedem a szorításom rajtad,de ajánlom,hogy viselkedjél!...na menjünk szépen előre!..-tessékeltem ki az ajtón,és ahogy elindúltunk,magamra terítettem a köppenyemet,és a csukjáját felhúztam a fejemre...tökéletes álcázásként,és máris a piactérre igyekeztünk..és aztán meg elbújva a közelbe kifigyelem én magamnak azt a ibolyaszagolót...

Edgárnak szerencséje van és támadója készségesen együttműködik. Nem is tehet mást, ha életben akar maradni. Egyedül annyit kér, hogy valami jellegzetes ismertetőjelt, véres hajtincset vagy ruhadarabot adjon neki, hogy a megbízónak ezzel is bizonyítsa, hogy a munka el van végezve.
A piac oszlopsoránál az árnyékban valóban egy lándzsás fazon várta a kedvező híreket és ami után megkapta, egy kisebb zsák aranyat adott a merénylőnek és gyorsan elsietett a gazdagabb környék egy nemesi udvarházának kapujában eltűnve. Valószínűleg vagy ő maga a megbízó vagy annak egy hű szolgája.

/A hozzászólás 18+ elemeket tartalmazhat/

A díszpintyem elég készséges lett,mikor kimondtam a varázsszót,hogy életben marad,ha együttműködik,bár logikusan valami "ismertetőjelet"akar vinni az alabárdosnak..

-Na jó!..legyen!-és az ingemből téptem egy darabot és megszúrtam az ujjam a tőrömmel és bekentem vele a darabot..
-Vigyed!..de  rajtad tartom a szemem!-indítottam útjára a megbeszélt helyükre,és én meg a ház oldalánál álltam lesbe,hogy senki ne vegyen észre,de én viszont jól lássak..hogy kifigyeljem,mi történik..és mikor átadta a "bizonyítékot",meg is történt a csere..

A ruhadarab átadva-- pénz a zsebbe!-mosolyogtam félrehúzott ajakkal..

Ahogy megtörtént a cserélés,a lándzsás el is sietett a gazdag környékre..és elég sietős volt neki..

...jól gondoltam..bár ez nem teljesen biztos...-tünődtem egy pillanatig,és aztán igyekeztem a sötét árnyékba maradni,hogy még véletlenül se találkozzak senkivel..csak azt akarom megnézni,hogy a sejtelmem igaz-e?!...aztán majd eldől hogyan tovább..