A Törp uraság ,mikor megkapta a megbízást,sietősen szaladt egy jóbarátjához,ki ajánlott egy kovácsot neki,hogy keresse fel,és mondja el neki ,mit is szeretne..így két napi járóföldre talált is a megadott címen egy Kovácsműhelyt..csak épp a Kovács nem volt odahaza..két nap múlva fog hazatérni..és akkor tud vele beszélni..mert addig sajna várnia kell..de hol is lehetne jobb helyet találni a várakozásra???!..mint a közeli Fogadót..ahol még szállás is van,nemcsak jó étel!..a társaságról nem is beszélve!..
így hát,betért a Fogadóba,és úgy döntött megvárja a Kovácsot ,mikor hazaér..akkor végre találkozni fog vele..csak addig egy kicsit pihenget a nagy útra,amit eddig tett meg..és egy korsó sör,nem árthat meg...és a Csapostól kikérte a kupa sörét,és leült egy asztalhoz..és hamarosan lett is társasága...
-Na így,hamar el fog telni a várakozás..-nevetett,és nagyot húzott a habzó italból...

- Szerinted a törpére ki kell várnunk a 6 hetet? - kérdezem nővéremet.

Közben elvegyülök a tömegben és próbálok a városból kivezető kapuhoz eljutni. Nem könnyű, mivel egyre nagyobb az emberáradat. Most kicsit felcseréljük a szerepeket, és én fogom meg Alia könyökét, hogy minél hamarabb kijussunk a sokaságból. Látom, hogy Nővérem észrevett egy gyógyfüves asztalt és már gyanúsan csillognak a szemei.

Nagyot sóhajtok:

- Na jó, ezt még nézzük meg, de aztán tényleg induljunk.

Ahogy elnézem Nővéremet, hogy milyen élvezettel válogat a különféle növények között, elhatározom, hogy majd egyszer, ha már kevesebbet vándorolunk, akkor lesz egy ház az erdő közepén, amit mind a ketten otthonunknak nevezhetünk, és annak kertjébe mindenféle palántát összevásárolok neki, hogy nevelhesse az imádott növényeit.

A vásári forgatagban,most még több látnivaló érkezett..és sok érdekesség,ahogy a tömeg is.Alig lehet lépni a piactéren ,és húgi elég sietősen indult el a nagykapu felé..de amikor megláttam a gyógyfűárus standot..egyszerre elfogott a kiváncsiság..és a lelkesedésem elidőztetett egy kicsit..de aztán tényleg indulnunk kellene..
-Csak még ezt,megnézem!és mehetünk...-néztem csillogó szemekkel a húgomra.
-..csak ,még ezt...-és lépek oda közelebb a kofához..
De aztán lassan kijutottunk a kapun kívül,ahol már nem messze ott várakozott Tris és Mellon is..és Hiró..

Nem is tudtam, hogy örömömben mit csináljak, ahogy megláttam állatainkat. El kellett még jobban távolodnunk a várostól, beljebb az erdőbe, mert akkora öröm játékba kezdtünk, hogy igen hangosra sikeredett. Nem lett volna jó, ha mások is észrevesznek minket.

Miután elült a találkozás feletti örömködés, és egy kicsit nyugodtabban tudtunk gondolkodni, rájöttem, hogy Tris és Hero mutatni szeretne valamit. Láttam Alián, hogy Mellon és Hector is mesél neki. Egymásra néztünk Nővéremmel, és elindultunk az erdő belseje felé. Ahogy távolodtunk az emberlakta résztől, egyre jobban éreztem a szokásos bizsergést a testemben, ami idegen jelenlétére utal. Alia egy mozdulattal előre küldi az állatokat, és mondania sem kell, rejtőzködésbe kezdünk.

Figyelem a fák és más növények információit és hallom, hogy valami csete-paté történt itt a minap. Sebesült van a bokrok alatt. Gondolatban Aliát hallgatom, és tudom, hogy megtalálta az illetőt, illetve illetőket.

Kéri maradjak egy kicsit még rejtve, és hátvédként figyeljek, nehogy meglepjék őt. Elbújok egy vastagabb fa törzse mögé, de azért úgy, hogy belássam a környéket. Érzékszerveimet kihegyezem, és figyelek......

Mellonékkal való találkozás annyira jó volt,mert nagyon rég láttam őket,és hiányoztak nagyon!!
és ahogy a nagy örömködésünk kicsit lecsillapodott,a fáktól érdekes"hangokat"hallottam..és ahogy sorra beszéltek hozzám,éreztem,hogy valami történt itt nem messze...
-Maradj kicsit hátrébb,húgi!-súgtam hallkan Navának..és előbbre mentem,hogy megnézzem amiről a növények beszéltek nekem..de az íjamat felemelve magam előtt tartottam..mert nem tudhatom,hogy ott tényleg mit találok..
három ember feküdt a fák tövében,és ahogy néztem ,kettőben még volt élet..a harmadik férfin már nem tudtam volna segíteni..mert már nem élt...
Közelebb mentem az egyik testhez,és lehajoltama férfi fölé..és a másikat is megnéztem..de az nem férfi volt..hanem egy nő.
És mikor körbenéztem a fák között,és a növények is megbizonyosítottak,hogy nincs több veszély..akkor odahívtam a húgit,hogy segítsen bekötözni a sebeiket..és akkor talán ha magukhoz térnek..megtudhatjuk mi is történt velük..

- Kik lehetnek? Kereskedők? Vándorok? - nézek kérdően Aliára.

Vajon ki, vagy kik támadhatták meg őket és miért? Remélem minél előbb magukhoz térnek és akkor talán okosabbak leszünk.

- Tudsz rajtuk segíteni? - kérdezem Nővéremet.

Látom, hogy előveszi a gyógyfüves tasakját és több fajta füvet morzsol össze. Úgy gondolom, hogy most már talán nem lesz baj. Alia tudja, hogy mit csinál.

- Szerinted messze járhat már a támadó? Lehet, hogy érdemes lenne a srácokat elküldeni egy kis felderítésre. Ki tudja, talán szerencsénk lesz.

Megnéztem a sebeiket a földön fekvőknek,és elég mélyen volt vágva rajtuk a seb..és ugy tünt,hogy kard okozta..és valamibe belemártották volna..valamilyen növény nedvébe..de az is lehet,hogy csak régebbi seb lehetett ami ilyen fertőzést okozhatott..és a mostani sérülés csak jobban kihozta a mérget..
Bekötöztem a sebeiket,és most várnunk kell..
Eltarthat,míg a gyógynövények hatni kezdenek..és jó lenne egy kis friss víz is..
-Hozz kérlek egy kis vizet ..-néztem hugira-..most többet nem tudunk tenni,minthogy várunk,és figyeljük őket..de szerintem erős a szervezetük..de biztosat nem tudok mondani..-néztem szomorúan rá,de mindent megteszek értük..
csak nagyon nehéz kitalálni,hogy mi történhetett velük..és csak várunk..többet most nem tudok tenni.
-De ahogy jó lenne nekünk is tábort verni..mert egy ideig itt lehetünk..

Elküldtem Trist és Mellont egy kis felderítésre, hátha megtudunk valamit a támadókról. Alia elküldött vízért, így én is elindultam. Ahogy a forrás felé mentem, hirtelen furcsa lábnyomokra lettem figyelmes. Nem emberi és nem is a mi fajtánk lábnyomai voltak. Igen testesek lehettek, mert a nyomok elég mélyen feküdtek a földben. Gyorsan megmerítettem a kulacsot a vízben és siettem vissza Nővéremhez, hogy elmondjam neki amit felfedeztem.

- Nem tudom mik lehetnek, de két lábon járnak, mint mi. Kíváncsi vagyok, hogy ha visszajönnek a srácok, mit tudunk meg tőlük. Viszont én most körbe nézek, keresek valami biztonságos helyet éjszakára. Sietek vissza.

Elindultam az erdőben és ahogy haladtam egyre mélyebben befelé, észrevettem egy bokrok mögött lévő barlangot. Kihegyezve érzékeimet, kérdeztem a fákat, bokrokat, hogy van-e valaki a barlangban, vagy teljesen lakatlan-e.

Megnyugodva hallottam, hogy az előző lakók, már régen itt hagyták ezt a helyet, így nyugodtam birtokba vehetjük. Félrehajtottam az ágakat a bejárat elől és beléptem. Mivel elég jól látok a sötétben is, körül tudtam nézni. Nem volt túl nagy a hely, viszont az az előnye megvolt, hogy csak egy bejárata van. Behordtam letört lombos ágakat, hogy azon fekhessenek a sebesültek és ne a földön kelljen feküdniük. Miután készen voltam visszaindultam Aliához.

Már messziről éreztem, hogy Tris és Mellon megérkeztek, és éppen Aliának mondják, amit megtudtak.

- Találtam éjszakai menedéket, jó lenne a sebesülteket minél előbb oda vinni. Majd útközben elmeséled, amit a fiúktól tudtál meg.

Ahogy elment hugi is a forràshoz vizért,és Mellonék is a felderitö körutra..peobàltam minél jobban megnézni a sebeiket a földön fekvöknek.
Bàr jol reagàltak a gyógynövényekre,miket ràjuk kötöztem,de még mindig nem tértek magukhoz...és eléggé kezdett felmenni a làzuk.
Talàn,ha sikerül tàbort vernünk egy védett helyen,akkor jobb lesz,mint itt a szabad ég alatt lennünk..mert ki tudja kik tàmadtàk meg szegényeket..és ha itt vannak még a közelbe..akkor mi is veszélyben lehetünk..
Ahogy visszaértek a nagymacskàink..elég érdekes hireket hoztak...
-Trollok???...-néztem hitetlenkedve a tigrisemre..-..és hegyi emberek???még orkok is???...-alig hittem a fülemnek...
-Akkor sietnünk kell ,mert ha rànk talàlnak..nem sok esélyünk van két sebesültet is megmenteni...
Amint Nava is visszatér a vizzel,neki is kell làtnunk a szedelöcködéshez...
..és hamarosan làtom is ahogy közeledik a hugi...
-Mennünk kell!!..segits àgakat szedni!hordàgyat kell csinàlni,hogy el tudjuk vinni innen az embereket..nagyon messze van a tàborhelynek valo??...mert nagyon sok idönk nem lehet..nehogy rànk talàljanak a trollok és a többi gazfickok...
Néztem hugomra siettetö arccal,és kezdtem szedegetni a letört nagyobb àgakat ,hogy készitsünk belöle valamiféle hordàgyat a testeknek,amit majd Mellon elhuz a tàborunk felé...
És ahogy csak lehet,sietnünk kell...

Hogy felgyorsítsam a betegek elszállítását, így az összegyűjtött ágakat kértem, hogy fonódjanak össze, így elkészültek hamar a hordágyak. Egyiket Mellon, másikat Tris kezdte el vontatni az általam mutatott barlang felé.

- Nem túl nagy a barlang amit találtam, de azért elférünk mindannyian. Ami nagy előnye, hogy könnyen védhető, hiszen egy bejárata van. Majd mágiával gallyakból falat emelünk elé, hogy egybe olvadjon a környezettel.

Alia, gyorsan összeszedi a gyógyító szereket, és már jön is utánunk. Ahogy elhelyezkedünk a barlangban, kérem Nővéremet, hogy gyújtson egy kis tüzet. Előveszem zsákomból a múltkori vadászatból maradt húst és gyorsan megsütöm. Addig Alia borogatást tesz a sebesültek fejére. Gondolom lázcsillapítás céljából. Amint elkészül vele, kioltjuk a tüzet, hogy nehogy a támadókat ide vezesse a fénye.

Ahogy halkan beszélgetünk, hirtelen látom, hogy Alia felkapja a fejét és mereven figyel. Már én is és a fiúk is hallják a felénk közeledő hangokat........

-Orkok..-suttogtam..és a bejárat felé indultam.
Hugi is halotta a hangokat ahogy Mellonék is..de csendre intettem a két nagymacskát..és várakoztam..
Ahogy csak tudtam,hallkan suttogtam húginak is..és az íjamat készenlétbe helyeztem.
-Talán nem fedezik fel a búvóhelyet..mert a növények eltakarják a bejáratot..de óvatosnak kell lennünk!
Te maradj itt Triszékkel,én meg felmászok a bejárat fölé a sziklaperemre..ha esetleg mégis bejutnának..de hallkan kell lennünk..a sebesülteknek nincs esélye,ha felfedeznek..
Aztán egy pár ugrással a peremre jutottam,ahonnan jól beláttam a szüköcske barlangi búvóhelyünket..és a fülemmel egyfolytában figyeltem..és a hangok egyre közelebb értek..de valahogy nemcsak ketten-hárman voltak..sokkal több lépést hallottam,mint amire elsőre gondoltam..mert akkor ezek járőrök..vagyis talán két járőr csapat..kb.6-an lehetnek..és ahogy jobban figyeltem a növények hangjaira..most már biztos is vagyok,hogy 6-an vannak..de még nem fedeztek fel minket..békésen beszélgettek..egyenlőre..
De aztán eszembe jutott,hogy a nyomok árulkodóak ehetnek..mert a hordágyak csíkot húztak idefelé..és csak nagy szerencse kell,hogy ne vegyék észre...de szerintem erre nem sok esélyünk van...
készenlétben tartottam az íjam..és intettem Navának is,hogy vegye elő a kardját-..mert úgy néz ki,hogy társaságot kapunk..
..és nem is oly sokára..

Tehát orkok. Remek. Nem szabad engednünk, hogy bejussanak a barlangba. Alia ki ment, hogy onnan védje a bejáratot, ha esetleg mégis harcra kelül a sor. A két fiút a barlang bejáratának két oldalára küldöm én pedig meglapultam a sötétben.

Már nagyon közel jártak hozzánk. Teljesen kivehető volt a beszédük. Pont a támadásról beszéltek, és még nevetgéltek is azon, hogy milyen könnyen elbántak a szerencsétlenekkel. Éreztem, hogy forr bennem a méreg, de nyugalomra intettem magam. Ebben a pillanatban az egyikük felfedezi a nyomainkat. Gondolatban Aliát szólítom, de már hallom is íjának pendülését. ...

Ahogy feszülten várakozok a kiálló sziklaperemen..látom,hogy az orkok egyre közelebb érnek a barlangunkhoz..
Bentről hallom,hogy Mellonék is elfoglalták a helyüket,és csendben várakoznak a jelemre..
Ahogy így fülelek,egyik ork közelebb lépett a barlanghoz,de a növényektől eltakart bejáratot még nem vette észre..de csak idő kérdése..mert a nyomaink előbb-utóbb felfedezik...
..és amint ezen gondolkoztam..egy nagy üvöltés rázta meg az éjszakát..
Felemeltem az íjam,és a hang irányába fordítottam ,és útjára is indítottam a szélsebes nyílamat..ami hangtalanul csapódott bele az üvöltő orkba..és innen elszabadult a pokol...
A sűrű és magas növényzet jó fedezéket adott nekem,így nem láttak meg,de a lövésem nagy riadalmat okozott köztük.
Össze-vissza futkostak ,keresve a támadójukat,de nem néztek felfelé..mert onnan nem vártak senkit..
A nagy létszámuk miatt,nem tudtam mindegyiket szemmel kisérni,így kettő a barlangba rejtőző húgiék felé szaladtak,bár szerintem nem tudatos volt részükről,csak egy hirtelen ötlet..bár,ha bejutnak nem is sejtik,hogy ott is meglepetés várja őket...
-Mellon....felétek indul két ork..a növények eddig védték a bejáratot,de most felfedezték.
A kintiekkel el tudok bánni,a tiétek a kettő..
És ahogy üzentem a tigrisemnek..tudtam,hogy innen már nincs mitől tartanom..mert nagyon jól tudom,hogy hugiék meg tudják magukat védeni odabent..és egy félmosoly kiséretében kilőttem az ujjabb nyílamat..és ahogy belefuródott a karddal hadonászó orkba,nagyot nyekkent a talajon..
aztán küldtem is a következő repülő vesszőm..és lassan kezdett fogyatkozni az ellenfél.De azért minden érzékemmel figyeltem a fák hangjaira,hogy pontosan érezzem a célpontjaimat..
és ahogy célbavettem a következőt,máris repült a szíve felé a szélsebes nyílam,mit nem tudnak kivédeni,mertnem tudni,hogy honnan érkezik feléjük a sűvítő halál..
Amint beléptek a bejáraton,hallottam,hogy Mellonék felvették a harcot..és ahogy csak tudtam figyeltem a hangokat..de tudom,hogy onnan már nem jönnek ki élve az őrjárat tagjai,mert odabent is várják már őket,de az biztos,hogy nem azt találják odabent amire számítottak..hanem az ikerkardok éles pengéje,és még a tépő agyarakról nem is beszéltem...mit Trisszék "mutatnak"nekik..

Hallom a fejemben Alia üzenetét, és látom, hogy Tris és Mellon ugrásra készen állnak. Aztán elszabadul a pokol. Két ork lép be a barlangba. Az elsőt a macskák már marcangolják is, hangot sincs ideje kiadni. A második próbálja kiszabadítani társát, de már mögötte is vagyok és csak egy suhintást hall életében utoljára, és már repül is le a feje. Mivel ennyire halkan dolgoztunk, a kintiek nem is sejtik, hogy van valaki a barlangban, aki feltartóztathatná őket.

Alia, próbálj még kettőt beterelni hozzánk. Nagyon hatékonyak vagyunk így hárman. A sebesülteket megvédtük. Vigyázz magadra, nehogy bajod essen.

Intek a fiúknak, hogy foglalják el újra a helyüket, és én is visszatérek a barlang mélyére. Már hallom is, hogy ismét közeledik kettő a bejárathoz. Tris, ugyanúgy, ahogy az előbb....
És szinte pontosan az ismétlődik meg, ami egy pár perccel korábban, azzal a különbséggel, hogy ezeket már el kell vontatnunk a bejárat elől, mert így nem tudnak bejönni többen.

Vannak még? Küldheted őket.....

-Van még itt bőven Ork!-nevettem el magam a gondolataimat küldve a hugomnak..és ahogy küldtem felé az üzenetem,láttam,hogy egy megindul a társai után és észrevette,hogy már nem hallja őket..és ahogy eltünt a növények közt a bejáratnál..tudtam,hogy onnan már nem fognak kijutni..
Bár az ölést mindig elkerülöm,ahogy csak lehet,de most sajnos kénytelen vagyok elvenni az életüket..mert sajnos vannak a barlangban védtelenek..akiknek szükségük van rá..és ahogy majd lezajlik ez a harc..remélem,hogy meg tudjuk menteni őket,és azt is megtudjuk,hogy kik is ők valójában..
De most a védelem a legfontosabb..ahogy az is,hogy véget érjen ez az értelmetlen harc..de sajnos rosszkor voltunk rossz helyen..vagy éppen fordítva??..ezt már szerintem nem tudjuk meg..
És újra felemeltem íjamat és figyeltem az erdő minden rezdülésére..ahogy az orkok mozgására is..

Már jön is a következő delikvens. Ezt meghagyom a fiúknak, nekik is kell a szórakozás. Kicsit ijesztő, de egyre jobban élvezem a harcot és semmi kegyelem, vagy sajnálat nincs bennem irántuk. Majd ha véget ér ez a harc, el kell gondolkodnom ezen. Valószínűleg a sötét elf részem miatt történik ez.

Alia! Mi lenne, ha óvatosan kimennék és megpróbálnék a hátukba kerülni? A fiúk pedig itt maradnának a helyükön. Így sokkal hatékonyabbak lennénk.

Szokás szerint meg sem várom, hogy Nővérem visszaüzenjen, már indulok is. A fiúknak nem kell magyarázat, ők tudják a dolgukat.

Ahogy a lombok fedezékében megindulok, érzékeny fülemmel már messziről hallom, hogy próbálják megtalálni az íjászt, aki tizedeli a soraikat. Csak keressétek, semmi esélyetek Alia ellen. Kaján mosoly terül szét az arcomon.

Nagyon kell figyelnem, hogy a lépteim ne áruljanak el, hiszen az orkok füle is éles. De hát nem lennék elf, ha ez nem sikerülne. Még pár lépés és a hátukban vagyok......

Ahogy üzenek a húginak,már meg sem lepődöm,hogy megint veszélyes helyzetbe hozza magát..bár nagyon jól tudom,hogy tud vigyázni magára..de akkor is féltem őt..
Amint meglátom,hogy kijön a barlangból,egyből fedezetet nyújtok neki,és követem az íjammal a lépteit,hogy ha kell tisztára söpörjen az utat elötte..de azért hagyok nekii izgalmat is..hogy kellően ki tudja használni az adottságait,ahogy ez a csata is jó feladat,és tudom,hogy helytáll benne..
De azért figyelek,és szemmel tartom az orkokat,mert nem lehet bennük bízni...és kiszámíthatatlanok..
..és én itt vagyok,hogy segítsek,ha kellek...

Hirtelen megtorpanok, mert pont az előttem lévő bokor mögött beszélgetnek az orkok. Gondolok egy merészet és nagyon halkan lefekszem a talajra. Így hason araszolok egyre közelebb hozzájuk. Amikor már csak a bokor választ el tőlük, megkérem az ágakat hangtalanul nyíljanak szét előttem és karmos kezemmel, egy hirtelen mozdulattal elvágom az előttem álló ork lábát. Jó mély vágást ejtek rajta, hogy menten összeesik. Majd amilyen gyorsan kinyúltam, olyan gyorsan vissza is rántom a kezem.

Hallom, hogy megzavarodnak, és nem tudják honnan érte őket a támadás. Magamban kuncogok, de hallom a fejemben Alia korholását. .........

Már megint vakmerően oson a veszély felé..és én ahogy látom,eléggé mérgesen gondolok hugira..
Tudom,hogy nem olyan védtelen,de akkor is aggodom érte,de valahol igaza is van,mert ha mindig lekorholom a veszélyessége miatt,lehet,hogy máskor ez nem tenne jót a harci képességeinek,és én nem szeretném visszafogni a tehetségét..de azért aggodalmam mindig vele lesz.
A rosszalló pillantásom mögött azért egy halvány mosoly is van,mert nagyon ügyesen vágta ki magát a helyzetből..
A nyílamat azért készenlétbe tartom továbbra is..de azért jó nézni a harcot ,amit Nava a "háttérben ügyködik"..és jóleső érzés,hogy megállja a helyét a váratlan helyzetekben is..

Ahogy egyre jobban összezavarodnak az orkok, én annál jobban felbátorodok. Tudom, hogy Alia nyila állandóan a célon van. Váratlan helyzetben a segítségemre siet. Ezért úgy döntök, hogy meglepem őket. Trist az ellenkező oldalra parancsolom, és kiugrok a fedezékem mögül. Abban a pillanatban már vágom is az ellent. Hallom Tris morgását, amit harc közben szokott kiadni. Annyira lefoglal a küzdelem, hogy nem veszem észre a hátam mögé osonó támadót. Mire megfordulok már holtan terül el. Alia nyílvesszője áll ki a tarkójából. Köszi Tesó. Ez pont jókor jött. Mire felszámoljuk ezt a pár orkot, addigra megérzem, hogy még egy páran közelednek felénk.

Úgy döntök, hogy visszatérek a bokor fedezékébe, és megpróbálom ezeket is kicsit összezavarni. De ahogy lehasalok, hallom Alia hangját a fejemben. Azonnal visszaparancsol a barlang bejáratához. Nem tudom, hogy mit lát fentről, de most érzem, hogy nem célszerű ellentmondanom Nővéremnek...

Ahogy így figyelem a húgom,néha feláll a szőr a hátamon ,miket művel..
De aztán látom,hogy nagyon ügyesen kivágja magát a szorult helyzetekből is,és ez kicsit megnyugtat.
Bár akkor is aggodom érte,mikor erre nincs okom,de azért nyugodtabb vagyok,ha figyelek és fedezem,ha szükséges..
Aztán,mikor már azt hittem,hogy kicsit kifújhatjuk magunk..egy pár ork a barlang felé veszi az irányt,és látom,hogy egymás után nyomulnak be a bejáratán.

-Gyere vissza a barlangba!..Mellonnak egyedül sok az ellenfél..és sokan vannak..-üzentem Navának..és tudtam,hogy most ez nem vicc..hanem nagyon is komoly..
-Mellon!!!..megy Nava!..a hátatokba került pár ork..de amennyit tudok leszedni,azokat mind lenyilazom..

Ahogy a gondolataim elküldtem a többieknek..hirtelen belépnek a bejáraton..de Mellonnal találták szembe magukat!..és ez jó nagy mosolyt csalt arcomra!..mert erre biztos nem számítottak az orkok...

Ahogy meghallom a fejemben Alia üzenetét, azonnal felpattanok és rohanok vissza a barlanghoz. Tris már meg is előzött, és mire oda érek már együtt harcol Melonnal. Felpezsdül a vérem és már nem vigyázok arra, hogy ne vegyenek észre, hiszen már nyílt a harc. Az orkok eléggé lomhák, így kihasználom a gyorsaságom. Alia láthatatlanul szedi áldozatait.

Egyszer csak véget ér az egész és most látom csak, hogy milyen sokan voltak a támadók. Alia, gyere le, most már vége! Megsimogatom a fiúkat és gratulálok nekik, hogy ilyen ügyesek voltak. Hirtelen hátra kapom a fejem, mert az egyik sebesült el kezd nyöszörögni. Azt hiszem magához tér. Megérkezik Alia és rögtön a férfi felé veszi az irányt.......

Leugrok a magaslatról,és egyeneen a barlang felé megyek Mellonékhoz..
Örömmel látom,hogy mindenki jól van,és nem sérültek meg..
De aztán ahogy közeledek a csata színhelyére,egy nyöszörgő hangot hallok..és nemcsak én...
Odalépek hozzá és megragadom a ruhájánál fogva..
-Mennyien vagytok még??..Kik vagytok??Miért portyáztok erre???!!-ráztam meg az orkot és vártam,hogy valamit nyöszörgésen kívül elmond nekem,de nem nagyon akaródzott neki..és ahogy kilehelte a lelkét,már nem is tudott elmondani semmit,amire nagyon is kíváncsi lettem volna!.dehát ez van..a csata nem olyan dolog,ami dicsőséget hozna..inkább csak szenvedést...

..de nagyon remélem,hogy egy kis nyugalom lesz tőlük,mert azok akik a barlangba vannak,azoknak segítség kell..és nagyon szeretném,ha most már jóra fordulna minden..
Mellonékat megdögönyözve köszöntem meg a helytállásukat,és hatalmas nagy ölelést kaptak tőlem..ahogy húgi is,akire nagyon büszke vagyok...
..de ezt neki nem kell tudnia..mosolyogtam magamban..

Most, hogy vége a harcnak, jó lenne pihenni egy kicsit. Nem tudom Alia mit gondol, de szerintem nem szerencsés itt maradnunk. Ennyi nyomot nem tudunk eltüntetni, és mindegyik a barlanghoz vezet.

- Nem kellene tovább állnunk? Nem érzem tovább biztonságosnak ezt a helyet, sebesültekkel nem tudnánk gyorsan elmenekülni, ha valami baj lenne.

Látom, hogy Alia is egyet ért velem, de valami visszatartja. Lehet, hogy nem akar nekivágni az útnak éjjel.

Oda megyek és megnézem a sebesültjeinket. Úgy látom, hogy az egyikük elég gyengén lélegzik. A nő nem fogja sokáig bírni. Hirtelen a hasára téved a szemem, és majd hanyatt esek a látványtól.

- Alia!!!!!!!!! - kiabálok magamon kívül. Gyere gyorsan, ezt látnod kell. Szerintem állapotos a nő.

Ahogy vége lett a harcnak,azonnal siettem a barlangba,hogy megnézzem a sebesültjeinket.
Bàr tudtam,hogy Mellonék örizték öket,de akkor vagyok nyugodt,ha minden rendben van velük..és elég sulyosak a sérüléseik,de most ,hogy pihentek ,jobban vannak.De aztàn a hugi kiabàlàsa annyira viszhangzott a teremben,hogy a fülem csengett töle..és ahogy ezt,én màr tudtam,nekem nem volt annyira uj..ezért is nem örülnék,ha éjjel indulnànk tovàbb..mert amig nem térnek magukhoz..addig kevés esélyünk lenne bàrhovà is mennünk.
..de az is biztos,hogy itt nem vagyunk teljesen biztonsàgban..de most igy lesz a legjobb ...legalàbbis szerintem most ez a helyes lépés .
-Nem kell ugy kiabàlni!-léptem közelebb a hugihoz egy mosollyal-tudom...de ahogy jobban lesznek ,megyünk tovàbb. De most az a fontos,hogy annyira jol legyenek,hogy tudjanak jàrni,mert ha elmegyünk most..akkor nem sok esélyünk van,hogy élhessenek..pàr nap,vagy pàr òra..és àllunk tovàbb..de most nincs màs kehetöség..és ahogy làtom..hamarosan mindent megtudunk...-néztem a fekvö férfira,aki kinyitotta a szemeit,és kivàncsian néz rànk,ahogy àtkötöttem a sebeit,làtom,hogy lassan kezd gyògyulni a gyògyfüveknek hàla..és most màr többet tudhatunk meg ròluk..mert engem is furdal a kivàncsisàg . ...de ahogy rànéz hugira,rémület làtszik a szeméböl és kiabàlni kezd...
-Ne bànts!...menjen el innen!!! ..meneküljünk Margo!..hol vagy Dràgàn???!!!-néz körbe rémülten,és keresi asszonyàt...aztàn ahogy meglàtja ,hogy ott fekszik,remegve kúszik felé,hogy a közelébe legyen,és védje testével öt..
 .nagyon rémült,és zavart..de ahogy a nöhöz ér,megnyugszik kicsit,hogy él,és lélegzik...
-Ne bàntsàtok!!-borul a feleségére,hogy igy védje meg ...de a làz miatt össze-vissza beszél..és alig érthetöen..
Én meg meglepetten nézek hugira ..akin ugyanigy làtszodik a döbbenet...mert igazàbol erre nem szàmitottam,hogy ennyire megijed tölünk...bàr a seblàz okozhat ilyet. ..
..a hugira néztem megint..és széttàrtam a kezem ,hogy nem tudom mi van...remélem,hogy most màr megtudjuk az igazat...