Mély levegőt vettem, majd a kezembe lévő tőrt lassan tettem vissza a szekrényre ahol egy díszes bőrből készült hüvelybe csúsztattam.
-Rendben, azt mondod gyógyító? Kérdeztem magamtól halkan hogy az ajtón kívül állók biztosan ne halhassák. Majd az ágyamon végig fektetett fekete bőr hüvelyhez nyúltam aminek aranyozott díszítése meg csillant az ablakon bejövő fény hatására. A tegezből egy roppant vékony pengét húzok, amit testemhez simítva rejtem amikor kinyitom az ajtót.

Ha két váratlan vendégem belép az ajtót be csukva mögöttük állok támadó állásba kardommal.
-A Sötét elf még is mit keres itt?! Tettem fel a kérdést még agresszívabban. Majd olyan test állás vesszek fel amiből gyorsan végre hajthatok egy gyors támadó sorozatot.

Ahogy a folyosón "várakozok"..hallva a nem éppen kedves szólítást..így jobbnak is láttam,hogy egyedül megyek majd be az ajtón..mert igencsak nem tudhatom,hogy hogyan reagálna a tünde a hugira..
-Menj a szobánkba,Nava!én is nemsokára jövök!..addig míg nem érkezem,addig nyugodtan pihenj le!..mert a holnap hamar itt van..és van kis dolgunk reggel..-küldtem el a tesómat a szálláshelyünkre..és tudtam,hogy nagyon fáradt is,bár nem vallaná be...
Mikor már elment a folyosóról,akkor nyílt ki az ajtó..és láthattam,hogy nem jó kedvében "találtuk"a Harcost..de már itt vagyok...és segíteni jöttem...mert tudom,mennyire fájdalmas a sérülése...
-Igen,gyógyító vagyok-mosolyogtam rá..de azért "készenlétben"álltam,ha éppen nem kedvesen fogadna..bár Mesterként nagyon sok helyzetben voltam már..de reméltem,hogy a segítségemet látja..nem támadást..
..mert nem bántani jöttem...hanem enyhíteni a fájdalmát az elismerésem jeléül,amiért ennyire jól harcolt az Ork férfi ellen..

Engedve Alia unszolásának, bemegyek a szobánkba. Még jó, hogy érzem minden rezdülését a Nővéremnek. Ha veszély fenyegetné, egy percet sem gondolkodnék. Akkor vége a még el sem kezdődött barátságnak a harcossal. Mivel testi ereje meghaladja az enyémet, azért mutatnék neki egy- két olyan fogást, amit biztosan nem ismer. Már csak azért sem, mivel én fejlesztettem ki őket. Meg hát mire való a mágia, ha nem arra, hogy megvédjük magunkat. Az biztos, hogy Alia már akkor tudna a támadó szándékáról, amikor az még csak latolgatja. Nem hiába mester. Úgy hogy tulajdonképpen nincs is szükség most rám.

Azért kíváncsi vagyok mire jut Nővérem a lánnyal.

Végül egy elf lány jöttbe az ajtón. Többre számítottam eleinte, és ki tudja lehet kezdek túl paranóiás lenni hogy karddal nyitok ajtót de sosem árt óvatosnak lenni.-Szóval mi az ára a gyógyításnak manapság? Tettem fel egyből a lényeges kérdést nem is foglalkozva azzal hogy kényelembe helyezem vendégem minél gyorsabban piheni akartam, hiszen holnap már tovább is állok. Még válaszol a kérdésre a kardot vissza csúsztatom a tokjába s az ágy párnájához helyezem el egyelőre.

Belépve láttam,hogy elég feszülten és suhintásra kész karddal állt az ajtóban..de kedvesen mosolyogtam,bár éreztem,hogy a fájdalma és a váratlan "belépésem"is kicsit zavarta..de mikor megkérdezte mi az ára a gyógyításnak...kicsit meglepődtem...de nem mutattam ki..
-Nem fizetség fejében jöttem,hanem azért,mert láttam,hogy fájdalmaid vannak,mikor a harcodnak véget ért..és avatott szemem elég élesen látta a sérülést..és ...azért is jöttem,hogy gratuláljak a Bajnoki címedhez...és én evvel szeretném kifejezni a "gratulációm"!-mutattam a kezére..-hogy elmulasztom a fájdalmadat!
..és mosollyal ajkamon néztem a tünde lányra.....

Kardomat vissza téve hüvelyébe és vissza rakva helyére még végig húzom ujjaim a bőr hüvelyen, a tapintása még mindig ugyan olyan mint amikor meg kaptam annyi évvel ez előtt. De ez nem a legmegfelelőbb idő volt a múlton rágcsálódni hiszen vendégem van. Így hát leültem az ágyra.
-Köszönöm. Hagyta el a számat egy kedves szó végre, barátságosabb hangnemben.
-Elnézést a kellemetlen fogadtatásért, de a mai világba sose lehet elég óvatos az elf. Próbáltam valami kifogás találni az előbbi viselkedésemre, bár meg tanultam a tisztes köszöntését egy ismeretlennek de most nem voltam abban a helyzetben.
-Hmh, keményebb ellenségem is volt már mint az az ork, de hát puszta kézzel néha nehezebb harcolni mint karddal. Próbáltam oldani a számomra már tapintható feszültséget.

Mikor kicsit megenyhült a tekintete is a lánynak,akkor látszott,hogy igazából nem a személyemnek "szólt"a fogadtatása...hanem inkább a körülményeknek..vagy talán a múltjában volt valami ,ami kissé bizalmatlanná vált mindenkivel..de igazán szerintem inkább nagyon fáradt is volt..ami érthető is,ennyi küzdelem után...
Leült az ágyra,és láttam,hogy a kardja nagyon "közel áll"hozzá,mert simította a tokját..talán egy emlék,vagy jutalom valakitől..de ez a magánügye..és én csak a kedves érintést láttam benne..nem tudhatom,hogy igazán mit jelent neki..de látszik,hogy sokat jelent a kard a lelkének..ahogy nekem az íjam..
-Mutasd a kezed,kérlek-és nyújtottam az enyémet felé-Nem kell félned-mosolyogtam rá-Nem tart sokáig..és nem fog fájni!-néztem rá kedvesen...
Ha odanyújtja kezeit,akkor a kezemből kékes derengés villan fel,és a fájdalom eltűnik..és a zúzódás meggyógyul..és újra fájdalommentesek lesznek a kezei.
-Ezt a gyógyfüvet forrázd le,és finom tea lesz belőle..és idd meg,és holnapra teljesen meggyógyulsz..és a fáradtságod is enyhíti..-mosolyogtam rá,és elővettem a tasakomból egy marék kamillavirágot.
-Jó éjt!-köszöntem el..-Hagylak pihenni,mert biztosan kimerült vagy,és mi tagadás,én is fáradt vagyok..De nagyon örülök,hogy megismertelek..és még egyszer, gratulálok a bajnoki címedhez!..-hajoltam meg ,és mosolyogtam rá..
-Köszönöm,hogy fogadtál..így ismeretlenül is-és biccentettem a fejemmel felé..-de most már itt az ideje nekem is pihenni...
és indultam az ajtó felé..hogy a fárasztó nap után én is a párnára hajthassam fejem...

Ahogy Alia belépett szobánkba láttam rajta, hogy borzasztóan fáradt.

- Sikerült? Megengedte a gyógyítást? - kérdeztem tőle.

- Ideje nyugovóra térnünk, mindjárt itt a reggel és még semmit sem pihentünk. Holnap szeretném megnézni a srácokat. Nagyon hiányoznak már.

Láttam, hogy érzékeny húrokat pendítek, így hát befogtam a számat.

- A törpével kb. 4-5 hét múlva kell találkoznom, ugyanitt. De ez nem jelenti azt, hogy a köztes időben is itt kell lennünk. Majd átbeszéljük, hogy mit csináljunk addig

Elfújtam a gyertyát és egy másodperccel később már aludtam is.

A gyógyító gyorsan rendbe tette a kezem,még jobb is volt mint régen. Bár nem kért fizetséget távozása előtt karon ragadtam s magam felé fordítottam. A kezébe egy tarisznyát nyomtam ami tele volt értékesebbnél értékesebb drágakövekkel és némi arannyal. Majd egy barátságos mosoly vettem rá.
-Köszönöm az ellátást. Majd hagytam hogy távozzon az ajtón, ha vissza akarná adni az erszényt nem vesszem el. Miután távozott nyugovóra tértem, bár nem túl sokat aludtam.

Másnap hajnalban keltem, amint felkeltem össze pakoltam a cuccaim egy kis bőrtáskába amit az övemre erősítettem. Nem túl sok dolgot tettem bele csak némi gyógyital amit még a vásáron vettem korábban. Majd fegyvereimet is magamhoz vettem, tőrömet az övem hátsó részére rögzítettem fektetve, míg a kardom tokját a hátamra erősítettem mint egy íjjatt vagy számszeríjat szokás és elhagytam a szobám.

Kifelé menet csak a fogadósnál állok meg kinél kifizettem a szobát, s távozom is az ajtón bár nem megyek túl messzire egy a közelben zajló kardvívásra leszek figyelmes, s hogy egyre nagyobb ott a tömeg. Oda érve látom hogy újabb mérkőzések zajlanak de most kardokat használnak. A fogadásokat vezénylő emberhez lépek hogy jelentkezzek a tornára.

Nagyon örültem,hogy enyhítettem a tünde lány fájdalmát,és rendbe jött a keze..bár nem kértem semmit töle,de mikor elindultam az ajtó felé a karomat megfogta és egy erszényt nyomott a kezembe..
kérdőn néztem rá,mert nem azért tettem,hogy fizetséget adjon,hanem azért segítettem neki,mert a szívem ezt tartotta helyesnek..ahogy azt,hogy segítsek a "betegeknek"és a rászorulóknak..ahogy Nagyi és Anya is mindig ezt tanította..
Kedves mosollyal bólintottam a köszönetére..de az erszényét vissza akartam adni.. nem vette vissza..ehelyett,"tartsam csak meg" mosollyal nézett rám..
Aztán,mikor a szobánkhoz értem Nava már készülődött a lefekvéshez..és mi tagadás én is nagyon fáradt voltam..és vártam,hogy pihenhessek kicsit..és ha még a fiúkhoz is kimegyünk..akkor ideje aludni az út előtt..
Délelőtt keltünk fel..és a gyomrom nagy kordulására..ami kissé vicces volt..ahogy a csendes szobában nagyon hangzott..és egy pillanatra még el is pirultam..
Húgi már mocorgott az ágyon..várva,hogy én is keljek..és indulhassunk Mellonékhoz..mert nagyon hiányoztak nekem is a srácok..
-Mielőtt elindulunk..jó lenne harapni valamit-néztem húgira..és kitört belőlem a nevetés,mikor megint nagyot mordult a pocim..
-Nagyon jól esne egy fincsi rántotta!...uhhh...mint a nagyi szokott csinálni!..most nagyon éhes lettem,mikor rá gondoltam..arra a nagy tálra,ami reggelinél az asztalra rakott..és az újabb kordulás annak volt a jele,hogy itt az ideje valami harapnivaló után nézni..vagy lőni valami finomat..mosolyogtam az orrom alatt.
..De vajon a tünde lány miért adta azt a rengeteg drágakövet és aranyat?....mert ez nagyon sok! ..a fele is elég bőven!...-és nézegettem az erszényt amit az éjjel a kezembe nyomott..

- Ki vagy te és mit csináltál a Nővéremmel? - kérdeztem nevetve Aliát. A mi családunkban én szoktam reggelenként látványosan éhen halni.

Nem kellett volna emlegetnie Madlene rántottáját, mert már meg is indult a nyálelválasztásom. Rájöttem, hogy én is nagyon éhes vagyok.

- Induljunk reggelizni. Utána pedig a srácokhoz.

- Mit gondolsz arról, amit az este mondtam. Itt várjuk meg a törpét, vagy inkább induljunk valamerre és visszajövünk amikor itt az idő?

Közben leértünk az ivóba. Itt most is zajlott az élet, mintha nem is ment volna el senki éjjel óta. Viszont Whupplit már nem láttam. Remélem a mi dolgunkban jár el. Nagyon nehezen fog eltelni ez az 5 hét.

- Mennyi tojást kérjünk? Részemről, vagy hármat megennék.

A fogadós kétkedve néz ránk amikor megrendeljük a reggelit. Nem feltételezi, hogy meg is esszük mindet. Na, majd meglátja, hogy mire vagyunk képesek.

- Nem viszünk a srácoknak a vásárból egy kis sültet? Ajándékként. Biztosan nagyon örülnének neki, és hát meg is érdemlik.

A reggeli pompás volt!..és most már jobban is éreztem magam.
-Vigyünk nekik!és nézzük meg mi van kint a vásárba!..elég nagy hangzavar van már megint!..és kíváncsi vagyok,hogy milyen érdekességeket mutatnak a mutatványosok,akiket tegnap hallottunk,hogy érkezni fognak!-néztem húgira..aztán eszembe jutott valami..
-Vedd azért fel a csukját a fejedre..jobb inkább "megelőzni"a bajt,mint aztán orvosolni-nevettem rá..és indultunk is kifelé a fizetés után a fogadóból..
Aztán mikor kiléptünk a térre..a tömeg nagy éljenzésbe kezdett egy sátor mögül..és elég nagy csődület lett ott..
-Nem nézzük meg,mi történik ott?-néztem kérdőn a tesóra..és ha igent mond,akkor lépkedünk is a tömegben..

- Felőlem megnézhetjük. Lehet, hogy valami érdekesség van arra.

Bár nem szeretnék sok időt itt eltölteni, mert már nagyon mennék a srácokhoz, utána úgy is visszajövünk, és itt hajnalig tart a látványosságok sora.

Ahogy közeledünk a zaj forrásához, előre kell furakodnunk, hogy lássunk is valamit, akkora a tömeg. Miután előre küzdöttük magunkat, azt kell látnom, hogy a tegnapi harcos lány van megint a ringben. Egy félóriás az ellenfele. Hatalmas darab. Nem lesz könnyű menet. Úgy látom, hogy eléggé kiegyenlített a küzdelem. Most nem vagyok biztos a lány győzelmében. De majd meglátjuk.
Az biztos, hogy megvárom a végét. Most már kíváncsi vagyok.
Igazából inkább Whuppliról szeretnék híreket kapni. Vajon merre járhat?

Már túl vagyok pár körön amikor megint szólítanak, az ellenfél ezúttal egy félóriás. Nagy ronda, és biztoson nagyobb a karja mint az agya. Legalábbis ezt sugározta az ahogy hatalmas fegyverével bánt. Majd végül meg is szólalt, sajnálatomra.
-A küzdelem életre halálra tartó lesz kicsi elf. Közölte a termetes ellenség. Bár nem akartam senki vérét ontani de az istennek más hogy határoztak.

Lassan lépdelek a ring szélénél, kardomat elő csúsztatva hüvelyéből. Védekező állást vesszek fel lábaimmal, s igyekszem mozgásomat a lomha óriáséhoz igazítani. Míg kezeim teljes másról árulkodnak. A kardot magam előtt keresztben tartva írok le vele két kört magam körül miközben az első támadásra várok.

*A félóriás eléggé kikelt magából,mikor meglátta az elfet,és annyira magabiztos volt magában,hogy a bunkós botját a vállára tartotta,és lenézve a tünde lányra,eléggé fenhéjjánzón jelentette ki,hogy élet-halál harcra kerül most sor.
bár az összegyült tömeg éljenzésbe tört ki,és fogadások is sorba köttettek..
...hihetetlen,hogy így tudnak örvendezni az emberek-gondoltam magamban..de aztán a többi nézelödővel együtt közelebb mentem ,hogy lássam a csetepatét..bár,nem vagyok híve a harcoknak..de ilyet még nem láttam..és csak kerek szemekkel bámultam a ringet..

A túlméretezett ember egy nagyobb lendülettel csapott Cirilla felé,és a kardját próbálta kiütni a kezéből..de aztán egy másik lendülettel a magasból sujtott a felje felé...és közben nevetett...ahogy a tömeg éljenzett a látványnak...

Ez érdekes viadal lesz, az biztos. A félóriás mellett Cirilla teljesen eltörpül, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne esélye a győzelemre. Sőt. Míg a lomha test megmozdul, addig az elf háromszor körbeszaladja. Nagy előny a mozgékonyság. Ráadásul szerintem nincs nagyobb agya egy borsószemnél ennek a meláknak.

Először nem nagyon érdekelt, hogy mi folyik itt, de most már kíváncsi vagyok a folytatásra.
Viszont remélem nem tart túl sokáig a küzdelem, mert mennék a srácokhoz is.

Látom Aliát is érdekli mi folyik a ringben. De amíg a tömeg nagy része csak az élvezetet keresi a harcban, addig mi inkább szakmai szemmel nézzük. Igen jó a technikája a lánynak. Ráadásul kétkezes, ami igen ritka (eddig magamon kívül nem nagyon találkoztam ezzel).

Az óriás támadásba lendül, de Cirilla ügyesen kitér az ütés elől - ami ha eltalálta volna, akkor komoly sérülést szerez - és egy félfordulattal, alulról szúr a melákban. Fájdalmas üvöltése messzire hangzik. Hirtelen megtántorodik, de talpon marad......

Nem volt túl hosszú a harc. A melák pont annyira lomha volt amire számítottam kitérni az ütései elől felért egy reggeli sétának a felével. Majd féltérdre kényszerítve őt következett a finálé. A tömeg egyre hangosabb, a melák ép csak felállt amikor támadásba lendül.

Övemre erősített tőrért nyúlva ugrottam félre a rohamozó melák útjából, s tőrömet igyekeztem térdkalácsába dobni a gurulás után. A melák meg merevedett, fél térdre rogyott, s elordította magát amit még a szomszéd hegységekben is hallani lehetett. Vége volt, de a melák még élt, a tömeg őrjöngött várva az utolsó csapást.

Nem húztam túlságosan közelebb lépve a térden álló óriáshoz, csapásra emeltem a kardot, s egyenest tiszta vágást mértem a nyakára minden erőmet és súlyomat bele adva a vágásba. A kard a vastag bőr és izmot csak félig vágta át, de ez már elég volt hogy az óriás holtan zuhanyon a földre. Vége volt.

Elhagyva a ringet a tömegben alig bírtam előrébb jutni amikor utat vágva magam előtt a tegnap esti váratlan gyógyítót kis híján fel lököm a távozás közepette.

A borzalmas csatát figyelemmel követve..elég nagy éljenzés volt a tömegben,ahogy a félóriás a térdére rogyott és az utolsó lehelletét lihegte a világba..a nézők egy része felhördűlt,amiért veszítettek..
De ahogy a ringtől próbáltam kikeveredni...abban a pillanatban Cirilla majdnem elsodort a nagy lendületével..és még vissza sem nézett..
De a hatalmas tömegnek nem volt elég a véres harcból..és egy Ork állt a ring szélén,,és a lány után kiáltott..-Hé,kisanyám!Itt vagyok!nem pedig ott!-és mutatott a fogadó felé...
és várta,hogy a tünde lány ki-e áll ellene...és a buzogányára támaszkodva várta a választ..

Szép volt a befejezés. Az óriásnak vége. A tömeg őrjöng, ki azért mert tetszett neki, ki azért mert elbukott egy rakás pénzt.

A harcos ahogy elhagyja a ringet, majdnem fellöki Nővéremet. Én elhiszem, hogy még tele van a feje a harccal, de azért vigyázhatna egy kicsit.

- Héj, te lány, lehetnél egy kicsit nagyobb tisztelettel mások iránt. Itt már nem a ringben vagy - szólok utána.

Alia látja, hogy már kezd felforrni a vérem, és békítően a karomra teszi a kezét. Jól van, nem csinálok jelenetet. Amúgy is már mást terveztünk. Szerintem indulhatnánk is. Még meg kell venni a srácoknak a sülteket, és már én is eléggé megéheztem. Régen volt már reggeli.

- Induljunk. - mondom Aliának. Itt most semmi érdekes nem történik.

Elhagyva a ringet siettem hiszen távozni akartam már jóval ez előtt. A tömeg közepén járhattam amikor meg hallottam az ismerős ork hangját.
-Tegnap már feltöröltem veled a ringet, ennyi vereség legyen elég. Ha már nem ütsz nagyobbat mint egy elf lány. Majd tovább indulva egy újabb hang csapta meg a fülem, sajnos ingerültebb voltam mint kellene így ilyen válaszban is részesítettem személyéjét.
-Ha tisztelet akarsz azt ki is kell vívni, már ha egyáltalán fogtál már kardot életedben! Kiáltottam a lányra, félig felé fordulva, kezemet pedig ökölbe szorítva.

Na ezt megkaptam, bár nem tudom miért ilyen feszült ez a lány. Lehet, hogy alapból ilyen a természete. Na de engem sem kell félteni, főleg ha nem úgy szól hozzám valaki, ahogy elvárom.

Eleresztek egy gúnyos mosolyt, és hátra sem nézve mondom neki:

- Kislány, ha gondolod egyszer ezt is kipróbálhatod, de ahhoz pihend ki magad. Láttam, hogy jó vagy, de ez nem mindenkivel szemben elég. Most viszont nincs időm ilyen gyerekségekre.

Ezzel magamban lezártam a vitát. Alia ingatja a fejét mellettem. Ránézek és megvonom a vállam. Nővérem ismer, és tudja, hogy nagyon hirtelen a természetem, de amilyen gyorsan haragra gerjedek, olyan gyorsan ki is fújom magamból. De azt is tudja, hogy érte bárkinek nekimegyek.

Intek neki, hogy mehetünk tovább. Alia még hátranéz valamiért, de aztán Ő is elindul utánam. Valami történik a hátam mögött, de nem fordulok hátra azért sem. .....

A vissza szólásra csak egy mosoly fut végig az arcomon.
-Nem mindenkivel szemben elég az hogy tapasztalat harcos vagyok? -Meg mutatnád? Szóltam a lány felé gúnyosan szinte már nevetve rajta.
-Legalább arra szakíts időd amíg feltörlöm veled a padlót utána elvonszolhatod magad egy gyógyítóig már ha lesz még mit elvonszolnod odáig. Közöltem még cinikusabban. Rohadt kölyök azt képzeli hogy csak hagyom hogy tovább menjen egy ilyen sértés után?

Már éppen visszafordulnék erre a cinikus hangra, amikor Alia erőteljesen megfogja a karom és int a fejével, hogy haladjak tovább.

Látom, hogy most viszont Nővéremnek borul el az arca. Hátra sem fordul, csak tesz egy laza csuklómozdulatot. Iszonyú robaj támad mögöttem, de a tömegtől nem látom, hogy mi történt. Azért azt sejtem, hogy Alia keze van a dologban, mivel nagyos somolyog.

Nem is foglalkozunk tovább a dologgal, hanem megyünk a srácokhoz. Előbb azonban megvesszük nekik az eltervezett finom falatokat. Két jól megrakott kosárral a kezünkben indulunk tovább.

- Azért kipróbáltam volna, mit tud a kislány. - de el is hallgatok, mert Alia rosszallóan néz rám. Bár sejtem, hogy nem túl kellemes meglepetésben volt része Nővérem jóvoltából.

Láttam,hogy kicsit feszült a légkőr hugi és a tünde lány között,de most nem igazán lenne jo,ha itt összekapnának..bár érezhető és már-már tapinthato is volt a vitájuk álltal az összeütközés...de jobb most elvinni innen Navát...mert igazából nem kell se feltünést,se harcot kezdeni a városban..mert nem ezért jöttünk...és Mellonék is várnak már minket...
Igy inkább karon ragadom a tesot és elég szurós pilantással nézek rá,hogy jobb indulni!
Bár tudom,hogy nem nagyon tetszik neki..de sokminden van,mi itt az emberek világában lehet,nem értünk,és talán jobb,ha békésen haladunk utunkra..meg aztán ,ki tudja kinek az érdeklödését keltjük fel..mert igazán nem ismerünk itt semmi szokást..ahogy nem vagyunk mi sem idevalosiak...aztán,jo lenne ha igy is maradna a dolog...nem kell hergelni a kedélyeket..
-Indulás!-néztem hugira..de már kedvesebb tekintettel...és azért egy apro mosoly ott bujkált az ajkamon...mert tudom,hogy lesz még kis "gond"vele...de ott leszek mellette..ahogy eddig is...csak néha hamarább beszél,mint gondolkodik..de ez kis kora ota igy van..és én igy szeretem,ahogy van!)

- Nehogy már azt higgye ez a lány, hogy elakarom kerülni a párharcot vele. Elvégre mester szintű harcos vagyok. Olyan lények ellen küzdöttem már, amilyenekről Ő még nem is hallott. Az hiszi, hogy azért mert lecsapott egy orkot meg egy óriást, akkor már nincs is ellenfele?- dohogok magamban. A Nővéremért még a démonoknak is nekimegyek, bár ezt a lány nem tudhatja. De ez akkor sem mentség a számára. Nálam nagyon nehéz lesz neki helyrehoznia ezt a baklövését.

Közben Alia szorosan fogja a könyökömet, nehogy valami meggondolatlanságot tegyek, és erőteljesen terelget tovább a tömegben.

Teljesen nem ide illő módon, hirtelen Whupply jut eszembe. Vajon merre lehet most a jó törpe? Készülnek már a kardjaink? Vagy esetleg leragadt valamelyik út menti fogadóban?