Valahogy sandán néznek rám a többiek. Vigyorgó fintor a fúk pofáján, és mosoly Alia szája szegletén. Na ez vajon mit jelenthet. Azt hittem valami kis csínyt találtak kis, hogy elvonják a figyelmem a farkas hiányáról.

Egyszer csak megjelenik Hero - most már szerintem ez marad a neve -, de nem egyedül, hanem két tündéri farkaskölyökkel.

- Szóval ezt titkoltátok ti kis "szörnyek" - fordulok szeretteim felé. Aliára nézek, hogy szerinte megérinthetem-e a kölyköket - és kimondatlan kérdésemre, bólintással felel.

- Gyönyörűek vagytok mondom nekik. Közben Hero odajön és szép fejét a lábamhoz dörgöli. Megsimogatom, és - mivel ezt engedélynek veszem - a kölyköket is megdögönyözöm.

- Azt mondod velünk maradnak? - teszem fel a kérdést Nővéremnek. Hát ez igazán nagy öröm. Trishez fordulok aki Mellonnal nézi a történteket.
- Tudod "szívem csücske", szeretném, ha igazán jó barátok lennétek. Szívesen venném, ha később, amikor már a kicsik nagyobbak lesznek, és önálló életet élhetnek, mi esetleg hármasban folytatnánk a vándorlásunkat. Persze csak akkor, ha Hero is így akarja.

(Aliának úgy is sokkal jobbak az anyagi ösztönei, mint az enyémek, így titokban abban reménykedek, hogy a két kicsit pedig Ő veszi védőszárnyai alá.)

- Azt hiszem indulnunk kellene haza, Madlene már biztosan nagyon vár minket. Kíváncsi vagyok mit szól majd az új "családtagokhoz". ...

Nagyon megérte látni azt az arcot,amit a húgi "vágott"a mikor a kis kölykök megjelentek..
Gyönyörűek voltak a kicsik és nagyon édesek,de még a mamájukra van szükségük..de szerintem a Nagyi nagyon nagy örömmel fogadja be őket!
..és tudom,hogy amíg meg nem erősödnek a kölykök,addig biztonságban lesznek a Mamánál..
és aztán biztosan "csatlakozik"majd Tristan és Nava mellé..mert ahogy látom..nagyon megkedvelte máris a farkasmamát,és persze a cuki kicsinyeket is..ahogy én is.
-Szerintem is mennünk kellene-mosolygok rá-és ha akarod..viheted az egyik kicsit a kezedbe..-kacsintottam a tesómra.--persze,ha csak akarod...-simítottam közbe a mamafarkas fejét..és tudtam,hogy "örömmel"engedi meg,hogy vigye az egyik apróságot..,mert a másikat a szájába hozza..
és lassan visszaindultunk Madlene.hez..és kíváncsi vagyok,hogy mit fog szólni az új jövevényeinkhez...de biztos vagyok,hogy olyan boldogan fogadja Őket,mint mi..vagy talán még jobban!..bár ahogy húgit elnézem..nem olyan biztos..lehet,hogy nem tudja "felülmúlni"a hatalmas lelkesedését..de ettől még nagyobb vigyor lett arcomon..

Ahogy visszaindultunk Madlenehez, ölemben az egyik farkaskölyökkel, azon gondolkodtam, hogy kellene valami nevet adni nekik is.

- Alia, valami nevet kellene találnunk a kölyköknek. Van valami jó ötleted? Bár előbb meg kellene néznünk, hogy milyen neműek.

Látom Nővérem is gondolkodott már a dolgon.

Ahogy karomban tartom a kölyköt, hirtelen egy ötlet villan az eszembe.
Trishez fordulok:
- Rá tehetem a hátadra a csöppséget?

Tris rám néz, és látom a tekintetében, hogy nem bánja a dolgot. Bár morranása azt is jelzi, hogy ez egy kivételes alkalom. Nem lesz rendszer belőle.

- Én is így gondoltam - mondom neki.

Lassan haza érünk. Kíváncsi vagyok Madlene arcára, bár amilyen nagy szíve van, biztos, hogy örömmel fogadja a jövevényeket. Ráadásul Hero-nak még kezelésre van szüksége.

- Na megérkeztünk - mondom Aliának. Te mész előre - vigyorgok Nővéremre - .....

Hazaérve,mama már az ablakba nézett minket,hogy közeledünk.
Alig léptünk be hozzá,már a kölykök előreszaladtak ,és Hero is odalépett mellé.."üdvözölte"a mamát.
-Megjöttünk!-kiáltottam boldogan- és jöttek velünk új jövevények!..és nézd,milyen édesek!-mutattam a kicsinyekre.-a Farkasmama még ápolásra szorul..de már nagyon jól van,de itt majd megerősödnek..és aztán ha "akarnak"csatlakozhatnak hozzánk-mosolyodtam rájuk..
-De szerintem nem is olyan sokára..-néztem húgira,és láttam rajta,hogy alig várja ,hogy együtt indulhassunk már az ismeretlen felé,és a farkasokkal együtt..de talán az ebédet meg kellene várni..aztán indulhatunk..
Ha már ilyen szép nap van..kár itthon ülni..

Eltelt két hét, békében és boldogságban. Nekem már kicsit unalmas is ez a túl nagy nyugalom. Hero teljesen felgyógyult és a kölykök is szépen gömbölyödnek.

Kerülgetem Aliát, nem tudom, hogyan mondjam meg, hogy most már indulnék valamerre és, ha van kedve tartsanak velünk. Heroval könnyebb dolgom van. Letelepszem mellé, odahívom Tristánt is és megsimogatom mindkettőjük fejét.

- Hero, ha elmennénk volna kedved velünk tartani? - kérdezem a farkast. A kölykök itt maradhatnának Madlennel, ha nincs ellene kifogásod, hidd el nagyon jó dolguk lesz. Okos szemét rám emeli, és úgy látom, hogy nincs ellenére a dolog.

Felállok és odasomfordálok Alia mellé.
- Mit szólnál egy hosszabb úthoz? (Na végre kiböktem). Én már indulnék valamerre.

Abból az egy "ebédből"jócskán több lett,mosolyodtam el magamban..
A farkasmama is nagyon szépen rendbe jött és a "kicsinyek" is szép nagyok lettek..és így most már nyugodtam el vannak nagyival..a Mamájuk "nélkül"..és ahogy a Farkas a fejét hozzám dugja..érzi,és érzem is,hogy megy bárhová,ahová csak mi megyünk..bár nem utolsó sorban a vadászat is "hiányzik"neki..ahogy nekünk a Kaland..
-Mehetünk!..szedjük össze a holminkat,és irány az "ismeretlen"!..kacsintok a Farkasra is és indulok,hogy bepakoljak a táskába..és most jó pár napra elegendő élelem kell..mert most nem holnap érünk vissza..
Mamikám nagyon boldog a kölykökkel,és sok mindent "megenged"nekik..még az ágyát is megosztja velük..nahát!..én meg a konyhába sem engedhetem be Mellont!-lepödtem meg kicsit,de a nevetés egyből kitört belőlem..ahogy láttam a nagyikám "bűnbánó"arcát..de biztos vagyok,hogy a kicsinyek nagyon jól érzik majd maguk..csak győzze majd a kényeztetést"visszacsinálni"az anyjuk..mert most aztán minden a kicsik körül forog a Mamánál..
Húgira néztem,és egy pillantás alatt mind ketten nagy nevetésben törtünk ki..
..és aztán mentünk pakolni..

Érzem azt a bizsergető érzést, ami mindig elönt amikor útra kelek az ismeretlenbe. De most kicsit más a helyzet, mert a Nővérem is velem jön.

Az állatok is állandóan "láb alatt" vannak, rájuk is átragadt az izgalom.

Madlene annyi élelmet pakolt nekünk, hogy nyugodtan kifőzdét nyithatnánk. De hát már tudom, hogy nem érdemes vitatkozni vele, úgy is az lesz amit Ő mond.

Alia is pakol, mindenféle gyógyfüvet, meg egy csomó olyan holmit, hogy inkább nem is kérdezem, mert akkor soha nem indulunk el.

A búcsú így is megható, hogy magunk döntöttünk az indulás mellett. Ami teljesen új lesz, hogy már nem három, hanem négy állatunk van, hiszen Hero is jelezte, hogy jön velünk. Érdekes lesz. Az mindenesetre megnyugtató, hogy nagyon jól kijön a fiúkkal.

Hát akkor indulás.........

Miután bepakoltunk és Mama is ellátott minden finomsággal..itt az ideje ,hogy menjünk egy kis kalandra..és Hiro is nagy lelkesedéssel lépked mellettünk.
Mellon is Tris is előre mentek,de nagy szimatolásba kezdtek,mikor kiértünk a háztól..mert ismeretlen szagokat sodort felénk a szél..és úgy látszik a hasuk vezérlik a cicáinkat..
és nem is messze,egy szarvas bukkan fel a fák közül..és ez a zsákmány lehetőség nagyon felcsigázza őket..
..és már iramodnak is utána..

Ilyen nincs, hogy ezek már megint éhesek. De hát a vadászat a vérükben van. Nem lehet mit tenni.
Viszont örülök, hogy Hero is csatlakozik hozzájuk.

Amíg a többiek vadásznak, Aliához forulok:

- Nővérkém tartozol egy magyarázattal - nézek rá mosolyogva. Eddig nem akartam rákérdezni, de láttam, hogy Hectorral "tárgyaltál" a vele szemben tanúsított különös viselkedésemről, és a medálom furcsaságairól. Megosztanád velem is?

Szerintem Alia tudja, hogy most már nem térhet ki a válaszadás alól, de valamiért nagyon nehezére esik. Nem vagyok ehhez szokva, mivel mindig őszinték voltunk egymáshoz, még akkor is, ha ez a másiknak esetleg nem volt túl jó.

- Azt hiszem vacsora közben ezt megbeszélhetnénk, mert esetleg ez is befolyásolhatja, hogy merre induljunk tovább. Kérlek, ha tudsz valami fontosat mondd el nekem is.

Ebben a pillanatban felbukkannak társaink és nagy viháncolás közepette leteszik az elejtett vadat.

- Legyen a tiétek, nekünk van mit enni - nézek rájuk és látom, hogy nagyon örülnek neki.

Alia tekintetét keresem, és látom a szemén, hogy egyetért velem.

- Szóval Nővérkém, várom a válaszod.........

Miután Tris-ék visszaértek a vaddal,és elkezdték lakmározni..nekem is megjött az étvágyam..de ahogy látom Húgi is a vacsira gondol már..és a pattogó tűz mellett megenni amit a nagyi csomagolt nekünk..már alig várom!
Letelepedtünk egy tisztás szélén és tűzet gyújtottunk,a Nagymacskáink és Hero is már javában falatoztak az elejtett szarvasból,és csak a csámcsogásukat lehetett hallani..
Nava kérdésére igazából nem tudtam mit mondani,de látta is rajtam,hogy elég zavarban is voltam e miatt..de hát hogy is mondhatnék bármit is a medáljáról neki??..nem tudok pontosan fogalmazni..de amit gondolok,az még nincs bizonyítva..csak találgatnék..és az szerintem nem volna helyes,ha hiú ábrándokat táplálnék,és aztán esetleg nem is úgy lesz,vagy lenne,ahogy épp mondtam??!..de érzem,hogy nagyon kíváncsi,de miért is ne lenne???!..végre egy támpont,hogy a származására fény derülne!..de nagyon szeretem a húgom!,..és nem akarok semmivel sem szomorúságot okozni,ha esetleg nem úgy van,ahogy most gondolom a "morzsák"alapján..de igyekszem minél hamarabb többet kideríteni a dologról..de majd akkor mondhatom csak el..és remélem,hogy megérti majd..ahogy eddig is őszínték voltunk egymáshoz,és ezután is azok leszünk...csak értse meg ,hogy nem mondhatok még semmit..bármennyire is szeretnék ..de tudom,hogy nagyobb "kárt"okoznék,ha elmondanék valamit...
-Hát..nem tudok mit mondani-kezdtem kerülni a kérdését-még nem teljesen biztos a sejtésem..és ezt még előre nem tudom mondani,hátha tévedek..de majd,ha bizonyosságot kapok valamiről..akkor majd visszatérünk-mosolygok rá nagyon kedvesen,ahogy csak tudok..
-De a vacsi tálalva!..ehetnénk már!-és nyújtom neki a fincsi csomagot,mit kaptunk az indulásnál..
Mellonék falatozását nézve,nagyon jó izű a szarvas is,amit eszegetnek..bár ahogy így elnézem már nem nagyon sok maradt belőle...-mosolygok magamban..

Valahogy gondoltam, hogy Alia nem fog válaszolni a kimondatlan kérdéseimre, de nem baj. Ha eddig tudtam várni, várhatok még - bár már szerintem nem kell sokat.

- Merre induljunk tovább reggel? Szívesen körülnéznék egy kicsit távolabbi helyeken is. Valamerre, ahol esetleg kaphatnék válaszokat.


A fiúk úgy látom teljesen befogadták Herot is maguk közé. Ennek igazán örülök. Kíváncsi vagyok mit szól majd az esti szokásos játékunkhoz. Talán ő is becsatlakozik.

- Látom, hogy bizonytalan vagy a válaszokat illetően, így vedd úgy, hogy nem is kérdeztem semmit. Ha valami biztosat tudsz úgy is szólsz - mosolygok Nővéremre.

Lassan nyugovóra térünk. Megközelíteni úgy sem tud senki minket, anélkül, hogy az állatok ne jeleznék, így teljesen átadhatom magam a pihenésnek.

-Reggel elindulunk az erdő olyan helyei felé,ahová nagyon kevesek merészkednek..és inkább a találgatásuk a kinézetükröl kicsit legendás..de nagyon tiszteletreméltóak ..és nagyon különlegesek is..
A törpök.
Mert,amint összeszedjük holmijaink..neki is vághatunk,ha gondolod..mert tényleg kis kalandra vágyunk..ahogy a nagymacskáink--mosolyogtam rá..

Tehát a törpök. Velük még nem találkoztam.

- Milyen szerzetek? Nem tudom mire számíthatunk tőlük.

Remélem barátságos népség - gondoltam magamban. Na ez jó kalandnak ígérkezik. Azért valamit már hallottam róluk.

- Ők nem a föld alatt élnek?

Láttam,hogy húgi nagyon lelkes lett,mikor kiderült,hogy hamarosan indulunk,és egy olyan helyre,ahol még eddig nem jártunk,a törpök "birodalmánál".
-Ott élnek,de mi nem a bányákba megyünk,hanem egy közeli városkába,ahol most tartják az éves vásárt.Ott aztán mindenféle furcsasággal is találkozhatunk!Nagyi már volt egyszer,és nagyon sok jót mesélt róla,és azt,mondta,hogy nézzük meg mi is!..akkora élmény!már csak össze kell szedni az útra a holmikat,és mehetünk!..de még előtte megdögönyözöm a "kis"farkaskölyköket!Jössz te is??-néztem húgira..és alig vártam ,hogy játszhassak velük,olyan édesek!..
De ha mindent elrendeztünk,akkor már indulhatunk is!..izgalommal és várakozással készültem a holnap hajnali útra!..és biztosan fogok Mamikámnak hozni valami vásárfiát!-gondoltam ki neki egy kis meglepit..

A jól ismert izgalom vesz rajtam erőt. Tudom, hogy nem sokat fogok aludni. Ez minden új út előtt így van velem. A törpök területén még nem voltam, kíváncsian várom milyenek.

A vásár egyébként nagyon jó ötlet. Szeretem ezeket a színes kavalkádokat. Ki tudja kikkel találkozik az ember. Amúgy is kell vennem egy-két dolgot.

Lehetne már reggel. Tristán is rám mereszti gyönyörű kék szemét. Megsimogatom, és az orromat is az övéhez dörgölöm. Együtt várjuk a napkeltét.

Végre eljött a reggel,és hamar kikelek,hogy még a harmatos gyógyfüveket összeszerdjem az útra és még kicsit "száradjanak"mielőtt elrakom a tasakomba..de a nagyika is felkelt,hogy csomagoljon pár harapnivalót és vizet rakjon nekünk az útrra..
-Hozok neked vásárfiát,Mamikám!-pusziltam meg homlokát és átöleltem át.
-Már csak húgira kell várni??-mosolyodtam el,mert láttam ,hogy a ház előtt Trisszel összebújva szundikált ,már összepakolva..nehogy "itt maradjon"..mint a gyerekek..
Óvatosan odaosontam,és megböktem az oldalát..kis csínyem miatt ,akkorát ugrott,hogy a nevetésemet nem tudtam visszafogni..és néztem,hogy Trisz is felemelte fülecskéit,és ahogy rántott egyet a hugi,oldalra gurult a zsákjával együtt..és aztán mindketten jó nagy nevetésbe kezdtünk..alig tudtuk abbahagyni..
-Na,most már indulás!-alig tudtam kimondani a szavakat a nevetéstől.és intettem hectoréknak hogy indulunk..
Nagyikám az ablakból integetett és jó utat kívánt!..és remélem,hogy a vásárban lesz valami különleges ajándéktárgy ,aminek nagyon fog majd örülni!
Jóleső kacajjal ültem fel  Mellon hátára..és hátranézve integettem a maminak!..
A Nap most kelt fel,és elindultunk a hosszú útra..már nagyon várom a nyüzsgő vásárt..és az érdekességeket..

Már este összepakoltam a cuccomat, mivel tudtam, hogy Ali sokkal előbb kel mint én. Trissel összebújva szundikáltam. Egyszer csak valami bökést éreztem az oldalamban. Akkorát ugrottam, hogy még magam is meglepődtem, azt sem tudtam, hogy fiú vagyok, vagy lány. Mikor már tisztult a fejem azt kell látnom, hogy Nővérkém majd meg fullad a nevetéstől.

- Na köszönöm szépen az ilyen ébresztőt. - de azért vigyorogtam. Indulunk?

Láttam, hogy már dagad a füves zsákja mindenféle gyógynövénnyel, ebből tudtam, hogy már hajnal előtt serénykedett.

Odamentem Madlenehez és mint kiskoromban homlokomat nyújtottam egy búcsú puszira neki. Miután megkaptam és is átöleltem és halvány ígéretet tettem arra, hogy hamarosan találkozunk. Na ezen csak kacarászott és lemondóan intett felém a kezével. Ebből is látszik mennyire ismer, már tudja, hogy amikor útra kelek, még magam sem tudom, hogy mikor jövök haza.

- Na akkor induljunk, várnak a kalandok - és remélem nem a rosszabbik fajtából valók.

Gyönyörű napra ébredtünk,és annak tudata,hogy hamarosan olyan kalandokban leszünk,mit eddig még csak el sem tudtunk képzelni!..mert egy vásárban,ahol mindenféle szerzet is felbukkanhat,egy hatalmas élmény lehet..
Arról nem is beszélve,hogy még sohasem voltam én sem vásárban,ahol nemcsak az árúsok árulják portékájukat,hanem a városka színe-java is ott lesz..de erről a nagyi biztos napokat mesélne..és ezért is mondta,hogy egyszer legalább látni kell ezt a színes kavalkádot..
nagyon jól haladtunk ,és délre már az erdő szélére is értünk..ott kicsi pihenő után ,és persze falatozást követve indultunk tovább a kicsi városka felé,és közben nagyokat kacagtunk,mert elképzeltük magunkat a vásári forgatagba..és biztos,hogy nem kis feltűnést okoznánk,ha mindannyian bevonulnánk a falai közé..és ezt minden lehető módon találgattuk..és nagyon nagy derültséget okozott a sok érdekes gondolatunk..
De végül,bele kellett gondolni,hogy tényleg mi lenne,ha a Cicuskáinkkal és a farkassal bemennénk a városkába..na ez tényleg elgondolkodtató..és Hector??..néztem aranyos pókocskámra,és tényleg tanakodnunk kell,hogy mit tegyünk,mert nem biztos,hogy ha bevisszük magunkkal,akkor nem keltenénk feltűnést..arról nem is beszélve,hogy mindannyiunk "elfoglalná"a piacteret..-mosolyodtunk egymásra,és megint kitört belőlünk a nevetés..
De minden humort félretéve..talán jobb lenne,ha egy kicsit "kint"maradnának Mellonék..egy kis ideig..aztán úgyis ki fog alakulni a dolog,no meg a helyzetünk is..mert valljuk,be fogalmunk sincs ,hogy mi vár ott ránk...
De ahogy közeledtünk a célállomásunk felé,egyre jobban motoszkált a "kérdés",hogy most tényleg a barátainkat bevigyük..vagy mégse..
de ha nem visszük be a városba,akkor kell találnunk nekik valami biztos,és biztonságos helyet,ahol ott tudnak maradni..és ha kell bármikor utánunk jöhetnek!..mert azért napokat nem akarunk a vásárba tölteni..de azért jó felkészülni mindenre!..és tudják Hectorék,hogy mindig kapcsolatban leszünk,és bármikor tudunk "beszélni"egymással,ahogy Ők is "üzennek"nekünk,ha bármi van..
És most már láthatárba van a városka..és most már el kell döntenünk,hogy hogyan,és hova tovább a Pókocskámmal és a többiekkel....
De ahogy körülnézek..egy szép kis védett sziklaszirtet látok,és a kimagasló szirtek nagyon jó rejteket adnának nekik,és nem messze még egy barlang is van talán,hol biztonságban tudnak várakozni,és vadászni is a közeli kiserdőben..bár jóval kisebb mint Awyris..de a "célnak"megteszi..és így most már nyugodt szívvel indulunk be a kisvárosba..de majd a nekik is hozunk vásárfiát!--mosolyogtunk rájuk,és megborzoltam a buksiját a tigrisemnek,ahogy Hector lábacskáját is cirógattam..de nem felejtkeztem el Hero-rol sem,ahogy Tris is dorombolással köszönt nekünk..
Már csak a városkaput kell átlépnünk,és a piacon is vagyunk..
De már nagyon várom..

Egyetértek Aliával, hogy a "srácokat" nem vihetjük be a vásárba. Szerintem nem nyerné el mindenki tetszését.

Itt állunk a városkapunál. Olyan nagy a forgalom, hogy csak lépésben tudunk haladni. Mindenféle lény megtalálható itt. Olyan mint egy nagy gyűjtő hely. Még sohasem láttam ennyi nációt egy helyen. Nagyon izgalmas. És itt végre nem keltek feltűnést, simán elvegyülünk a tömegben.

Ahogy átlépjük a kaput egy széles utcán találjuk magunkat, ami a piactérbe torkollik. Nem kell sietnünk, úgy, hogy nézelődhetek. Megszorítom Alia kezét és nem tudom abbahagyni a vigyorgást. Lassan jutunk az utca végére, aztán hirtelen egy hatalmas térre érünk. Itt aztán minden van. Nem is lehet egyszerre belátni az egész teret, olyan nagy. Megegyezünk, hogy szépen komótosan körbejárjuk az egészet, és ha valami érdekeset látunk akkor kényelmesen megállunk.

- [color=#990066]Te akarsz venni valami konkrét dolgot, vagy csak úgy nézelődünk?[/Én keresek valakit, de az számodra titok, mivel meglepi lesz. Ennél többet nem mondhatokcolor] . - próbálok komolyan nézni Nővéremre, de már az ajándékon jár az eszem és mosolyra húzódik a szám.

Végre beértünk a vásárra,és annyian vannak,hogy feltűnés nélkül tudunk nézelődni,bár nem árt az óvatosság,így húgit megkérem,hogy a csukjáját Ő is rakja fel a fejére,ahogy én is..nem kell a kíváncsi szemeket magunkra vonni!..na meg aztán ki tudja,hogy mifélék itt a népek!..jobb óvatosnak lenni!!..de azért nagyon izgalmas a nyüzsgésbe nézelődni..de mindenhol érdekességek vannak,csak győzzünk mindet megnézni..
-Nagyinak nézek valamit..de konkrét nincs..majd ha valami megtetszik!-mosolygok rá-Nézzünk meg mindent!Nem kell sietni!..sok minden van,és előttünk az egész nap!..és kezdek nézelődni az egyik árus standjánál..de nem feltünően..csak éppen,hogy kíváncsiságom hajt,ahogy eddig is..

Próbálom úgy terelgetni Aliát, hogy Ő ne vegye észre. Mindenképpen a fegyverkovácsok felé szeretnék menni, ha ott nem találom meg akit keresek, akkor a kocsmákat kell végigjárnom. Szerintem Alia is megszomjazott, így nem lesz nehéz rávennem, hogy benézzünk egy-egy csapszékbe.

Még mindig tátott szájjal figyelem ezt a sokadalmat. Nagyon új ez nekem, de igazán tetszik. Szívesen sétálok a tömegben. Jó érzés, csak úgy lézengeni.

De azért nyitva tartom a szemem, hiszen nem túl magas akit keresek.....

Máris imádom ezt a sokadalmat,és a hatalmas nyüzsgést..órákon át lehet nézelődni,és még mindig felfedezünk valami ujjat..és tényleg igaz,amit a nagyi mondott a kavalkádról..de alig hiszek a szememnek most is..
Látom.hogy hugi is élvezi a sok árúst és a szebbnél-szebb portékákat..de azt is észrevettem,hogy mintha "keresne"valamit..de hát annyi minden van itt..és időnk mint a tenger..de a tengerről jut eszembe..jó lenne inni valamit,és harapnivaló után is nézhetnénk..és ha már itt vagyunk akkor a Fogadót is megnézhetnénk..még sohasem aludtam ilyen házba!..és nagyon kíváncsi lettem,hogy az emberek hogyan laknak..és szerintem holnap is fogunk látni különlegességet!..mert ahogy így elnézem,egy fél nap alatt nem is jutunk a "végére"..
-Keressünk szállást..mit szólsz hozzá??..egy huncut mosollyal egybekötve pillantottam a Fogadó felé..és vártam,hogy Nava mit szól az ötlethez..és csak reméltem,hogy Ő is velem tart a "felfedezésben",amit a városka kínál nekünk...
De az időjárás is kedvez kicsit az inkongnitónkhoz,mert eleredt az eső..és most a csukja jol is jött,hogy a fejünkön van..
És betértünk a Fogadóba egy szobát kérni az éjszakára..és már a szobánk felé is lépkedtünk a lépcsőházba..

Alia mintha a gondolataimban olvasna, én is megszomjaztam és megéheztem, ezért nincs ellenemre, hogy keressünk egy fogadót, ahol még szállást is kapunk esetleg. Egyébként is ez egybevág a terveimmel, hiszen ha jók az értesüléseim, akit keresek nem veti meg a jó sört. Lehet, hogy hamarosan meg is találom.

- Persze, nagyon jó ötlet Nővérkém. Egyetértek veled. Keressünk valamilyen szállást. Még úgy sem aludtam ilyen helyen. Biztosan nagyon érdekes lesz. Induljunk - vigyorgok Aliára, és jó példát mutatva kilépek egy kicsit.

Menet közben azért továbbra is rácsodálkozunk a árusok portékáira. Egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal, de ahogy elnézem Nővéremnek is nagyon tetszik minden.

Ahogy elérjük a fogadót, hirtelen kicsapódik az ajtó és három férfi tántorog ki rajta. Látszik rajtuk, hogy már nem szomjasak. Az egyikük felfigyel Aliára és cuppogva nyilvánítja ki, hogy mennyire tetszik neki. Vigyorogva figyelem, nem tartom veszélyesnek, ezért nem teszek semmit ellene.

Belépünk a fogadóba és körülnézünk. Mindenféle lény megtalálható itt, és ahogy látom békésen megférnek egymással. Azért ez biztató. Megpillantok egy asztalt, ahonnan éppen menni készülnek és lecsapok rá.

- Együnk valamit - mondom Aliának. Te rendelsz.

A Fogadóba betérve,elég szép számmal voltak vendégek az asztaloknál,és nagy kavarodásban szerencsére nem tüntünk fel,mint elfek..bár a fejünkön lévő csukja is elrejtette fülünk,és csak az orrunk hegye látszódott ki,ahogy még sokaknak a Tavernába.
Hangos nyüzsgés volt,és ahogy így elnézem,nem lesz asztal ahová üljünk,aztán egy asztal éppen megüresedni látszik,és gyorsan araszolunk felé,de mikor már odaérnénk hárman lehuppannak a székekre és mi "hoppon"maradunk..de lehet,nem is baj,mert a hangunkat sem hallanánk ebben a nagy zsivajban..és inkább a szobánkban kellene ennünk..és ott legalább nyugodtan és lökdösés nélkül tudnánk falatozni..
-Egy szobát szeretnénk!..és a ház specialitásából kettőt!-néztem a Csaposra kedvesen,és nagyon kellett fülelnie,hogy hallja amit mondok,és bólogatással jelezte végül,hogy értette..és kezembe nyomott egy kulcsot..
-Odafönt!-mutatott a lépcső felé a hangzavar miatt--Jobbra a 4.ajtó!-és biccentve jelezte,hogy mehetünk is..és amint tudja küldi is az étket.
Leraktam a kért pénzt az asztalra és intettem húginak,hogy inkább menjünk fel.
-Itt úgy sem tudunk megmozdulni ..majd,ha kicsit lejjebb hagy a nyüzsi,akkor majd lejövünk szétnézni idelent..de szerintem most jobb lenne ha a szobában ennénk..-néztem rá kedvesen,és intettem,hogy induljunk..
Bár nagyon fura és különleges volt az itteni kavalkád,de kicsit azért jó volt,hogy a szobába érve kis csend fogad..és egy jó forró fürdő!..ami nem is olyan rossz!!
..és ahogy végignézek magunkon ránk is fér a fürdő...-mosolyodom el a "kormos"képünk láttán..

Ezt a pofátlanságot, éppen leültem volna az asztalhoz, amikor beelőztek. Már éppen nyitottam volna a szám, amikor éreztem, hogy Alia a karomra teszi finoman a kezét. Megértettem, hogy nem volna jó itt kötekednem.

Nővérem kivett egy szobát és oda rendelte a vacsoránkat. Legalább levehetem végre a köpenyt magamról. Ahogy mentünk fel a szobánkba a lépcsőn egy nagyobb csoport emberbe ütköztünk. Olyan furcsa nyelven beszéltek, hogy kibuggyant belőlem a nevetés. Alia feddőn nézett rám úgy, hogy komolyságot erőltettem magamra. Majd a szobában kivigyorgom magam.

Végre megérkezünk, ahogy kinyitom az ajtót áporodott szag csap meg.

- Tényleg itt kell aludnunk az illatos erdő helyett? Itt olyan szag van, mint a disznóknál. - mondom Nővéremnek.

Remélem a vacsora ennél jobb lesz. Majd meglátjuk.
Ledobom magamról a ruhát és azonnal nekilátok tisztálkodni. Ez igazán rám fért már.

- Bocsi Tesó, hogy beelőztelek, de látom, hogy te még nézelődsz.