A Király szavait hallgatva nem is lepődtem meg.Az elejétől fogva ezt magyaráztam,hogy furcsák az emberek,és mivel más a harcmodoruk ,mint a mienk,elfeké,így csak újfent bebizonyosodott a tény,hogy mások vagyunk,pedig minden erőnkkel küzdünk az oldalukon,ahogy most is valahogy úgy érze,hogy "ránk"marad a neheze..

Virire néztem némán,és gondolataimat küldtem neki.
-Az éj leple alatt berepülök a várfalon,körbenézek,megtudom mit terveznek a Vikingek..de nem szeretném,hogy tudjanak róla rajtad kívül,hogy ott leszek..de összeköttetésben maradok veled,és amint megtudok valamit,akkor üzenek neked..-zártam a gondolataimat a társam felé,és egy szép mosollyal biccentettem a Király felé,és távoztam a sátorból.
-Amint megtudunk valamit,akkor tudatjuk Önnel.-mosolyogtam mégegyszer az Ember Királyra.

Egyáltalán nem vagyok elragadtatva attól, amit a király elmondott, félbeszakítva a Tanácsnokát, aki megakart szólalni.
Abban természetesen igaza van az emberek királyának, hogy nem is hasonlít a küzdőmodora a népeinknek, viszont nem is igen akaródzott nekik megpróbálni, hagyták, hogy a nem túl halkan zajló küzdelmet a Haradur és emberei, na meg a képzetlenebb milícia vívja meg.
A sereg nagyobb része távolról figyelte csak az eseményeket, maga meg távolabb kergetőzött valakikkel.
Azt viszont szívesen veszik, ha kikaparjuk nekik a gesztenyét és segítünk elfoglalni a várat, amit mindenképp meg kell majd tenniük, mert eddig semmire sem mentek a parton táborozó vikingekkel.
De nem azért vagyok itt, hogy vitába szálljak egy királlyal, így miután megkaptam Alia üzenetét, kis habozás után de bólintottam.
- Ahogy a társam mondja. Megtesszük, amit kell, aztán átadjuk maguknak a terepet. - hajtottam meg magam és távoztam Alia után.
- Ne kockáztass odabenn. Csak nézz körül, hogy hol a gyenge pont és gyere vissza, láthatod, hogy az emberek sem tesznek meg mindent, amit csak lehet, inkább a lehető legkevesebb veszteséggel szeretnék megúszni és mással elvégeztetni a veszélyes munkát. Tehát derítsük fel, amit lehet, aztán vonuljunk vissza.

Úgy tűnik az elfek és az emberek vezetői között egyre több a ki nem mondott sértés. Bár inkább az utóbbiak az előbbiek felé tanúsított gesztusai és lépéseiről beszélhetünk, hiszen erdei szövetségeseik igen megbízhatónak bizonyultak ezidáig és valóban úgy tűnik, hogy a csatában is nagyobb részt vettek ki.
Ám nem értesültek mindenkiről, aki elfordult tőlük a csatatéren. Haradúr bátran küzdött Nava oldalán mind a parton, mind a várfalon. Ám embereinek jó része a lentiek közül visszavonult a fal mellé és csak a kaput őrizte, miközben a milicisták a városőrök seregeivel beözönlöttek. És ez már előre sejteti, hogy az ő bírásuk is a végéhez közelít. Eddig a leghasznosabb csapatok voltak, de lassan belefáradnak. Félre vonulnak mindenkitől, egyre jobban érezve a kiközösítést, ami alakváltásuk óta még jobban érezhető, szinte ölni tudna. Ám senki sem lép fel ellenük. Kívül is vannak már az emberek seregein, de még belül is.
Alia is mindenkitől elvonul, mert nem akarja másokkal tudatni, hogy sólyom alakká változik és így indul felderíteni a vár legbelső részét, hogy mi várja ott vajon holnap a végső rohamra induló katonákat...
Viridiel még figyelmezteti fajtársát, amit érdemes megfontolni. Nem érdemes meghalni azért a várért, ami az emberek kezébe kerül majd vissza, de még ők sem tettek eleget! Odafent a levegőben viszont minden más. Szabadság, gyorsaság és ahogy elrohan alant a táj, hamarosan az öreg torony közelébe ér. A katapultok délről meg-meglódulva kismalac méretű faragott köveket hajítanak a belső vár kapujához és a közelében álló két toronyhoz. Némelyik eltéved és vagy berepül a belső udvarba, nagy riadalmat keltve az éppen arra őrdörgők között, bár alig van esély bárkit eltalálni. Máskor kicsit rövidebbre sikerül és a bejárat előtt heverő valamelyik hullán csapódik. Igen. A holttestekkel egyelőre senki sem foglalkozik. Odabent igyekeznek megerősíteni a fedezékeket.





Eközben Jelena lánya találta meg Viridielt és veszi felé gyorsítva a lépteit. És nem is téved az, aki szerint beszélni szeretne vele.
-Üdvözöllek, nemes elf uram!
*A fiatal hölgy nem katonai öltözékben, hanem egy lenge, nyárias dresszben van. És kis mosoly van az arcán, noha nagyon feszélyezi a helyzet.
-Bocsáss meg, hogy megzavarlak abban, amit csinálsz, de épp téged kerestelek. Igazából a barátnődet, de őt sehol sem találom. És beszélni szeretnék veletek.
Rám bízták hirtelen a katapultok és a pap társaim vezetését. De én arra kérlek, hogy holnap a tanácskozáson szólalj fel helyettem és próbáld előadni a tervemet! Tirátok jobban hallgatnak a felnőttek, de engem meg sem hallgatnak. Úgy tűnik, túl fiatal vagyok. Csak ahhoz vagyok elég idős, hogy hol több ezer harcost vezessek, utána hirtelen a mágiatudókat meg ostromgépeket.
De minek bízzák rám, ha nem is szólhatok? Csak azt kell csinálnom, amit ők mondanak. Akkor mondják el ők maguk az embereiknek és csinálják egyedül! Elegem van, hogy hiába beszélek, mintha meg sem hallanák. Utána pedig tőlem vár mindenki mindent.
*Lehajtja a fejét és elszomorodik.
-Bocsánat, hogy így kifakadtam! Tudom, hogy van jobb dolgod is, mint az én siralmaimat hallgatni. Azt szerettem volna kérni tőletek, hogy beszéljük meg az este során valamikor az ötleteimet a varázslókról. A gépekhez nem sokat értek, rábízom a király embereire. De mágiát tanultam. És ha ti kéritek...
*Úgy tűnik, igazat mond. Annyira nem veszik figyelembe a gondolatait, hogy el sem mondták neki, hogy holnapra nem hívtak össze haditanácsot. Astelathnak legalábbis úgy tűnik, már kész tervei vannak és már elkezdte őket megvalósítani.

Alia eközben már az ellenséget figyeli madár szemével. Odalent mint említettem fentebb az északi emberek kezén maradt összes részt megpróbálják megerősíteni. Fedezékeket és akadályokat építenek, ahová csak tudnak. Ám a munka lassan halad, mert a legtöbben alszanak. Csak a néhány fent lévő őr vagy aludni nem tudó serénykedik.
Két ilyen talán felkelti az idomár érdeklődését azzal, hogy mintha beszélgetnének a szorgoskodásuk közben. Ha így történne és közelebb merészkedik, halk hangon egymással valóban diskurálnak.
-...elni a lábamat.
-Hát az nekem is jól jönne! Tudod, ha ennek vége van, te mit fogsz csinálni?
-Ezt hogy érted? Mármint mihez kezdek?
*A gyógyító egyre inkább érzi, hogy varázslat hatása alá került. Természet Anya áldást bocsátott rá, hogy tisztán, nyelvi torzulás nélkül értse meg a szavakat, ne az idegen akcentussal, ahogy beszélnek valójában.
-Mármint mit fogsz tenni? Mi lesz az első dolog, amint vége a harcnak?
*A mellette álló hangosan felnevet és hasa csak úgy rázkódik jó kedvében.
-Hájjj... Nagy kópé vagy. Én... -elgondolkodik- Már nagyon ki vagyok éhezve egy nőre. Azt hiszem, ha innen kijutok, első dolgom az lesz, hogy kezembe kapok egyet.
*Most a másikon a sor, hogy fejét a karjára hajtva halkan, visszafojtva kuncogjon vég nélkül.
-Igazad van. Már nagyon rég eljöttünk otthonról. Ha kijutok, én is első dolgom lesz, hogy kerítek egy asszonyt. Egy olyan igazi tenyeres-talpast.
-Ó, azok a nők! -sóhajtott fel most az előbbi- Egyre gyakrabban eszembe jutnak azok a ringyók az öbölben, amikor megérkeztünk. Most már bánom, hogy nem ugortam bele én is a vízben. Boldogan halnék meg most azoknak a nyomorult, gyilkos szajháknak a karjaiban!
-Igen. Azok a dudák! Szerinted Geráldnak van már terve, hogy valahogy megússzuk ezt?
-Én nem várnék rá. Rengeteg az ellenség, akit a falakról láttunk. Te is tudod, hogy esztelenség lenne a sorfaluknak rontani. Ki kell fárasztani őket, amíg az elszántságuk megtörik. Utána elvonulnak maguktól.
-Gondolod? -kérdezi kétkedően a barátja- Nekem úgy tűnik nagyon a mi vesztünkön ügyködnek.
*Fejével a belső kapu és az egyre rosszabb állapotban lévő tornyok felé int.
-Hallottad. Már ma éjszaka is egyezkedni akartak. Állítólag a parton is volt csata és sok lett a veszteségük. Nem bírtak a mieinkkel. Csak bírnia kell ennek a kőrakásnak és hamarosan belefáradnak a vérontásba.
-Igen. Egyezkedtek, utána megölték.
-Gerald az új jarl. Most már benne kell bíznunk!
*Aliának döntenie kell, hogy marad még hallgatni a beszélgetést, felderít máshol is vagy visszatér Virihez.


/A Szirének-öblében olvasható a játék az idegenek első partraszállásáról./

Ahogy leszállt az éj,el is indultam a vár felett repülve sólyom alakomban.
Viri tudta csak az indulásom idejét és a szándékomat,és ügyeltem is rá,hogy senki sem vegyen róla tudomást..mert ahogy észrevettem,eléggé háttérben mozognak az emberkirály emberei,és ahogy megérzem,hogy még szabotőr is lehet köztük..mert kissé furcsálom,hogy amint indítunk támadást,azt valamiképp ,mintha már előre tudnának.Így jobbnak láttam,hogy nem tudattam senki mással a tervemet a berepülésemre..és ahogy hangtalanul és gyorsan tudok haladni a levegőben,így szinte észrevétlen vagyok mindenki számára...

A Toronynál,amit hallottam,eléggé meglepett,bár annyira nem ismerem az idegenek harci taktikáját,de ahogy hallgattam a szavaikat egy terv kezdett megfogalmazódni bennem..és ez szerintem egy érdekes"megoldásnak"fog tünni,de hamarosan visszatértem a Társamhoz és elmondom a tervemet...de szerintem kikerekedett szemmel fogja hallgatni a szavaim...de hát,elsősorban a meglepetés ereje a mi kezünkre szólgál..és ha sikerül meggyőzni az embereket,akkor nem lesz több áldozat a vár visszafogalalására...

Virit megkeresve előadtam a gondolataomat..

-..Szerintem,ha sikerül valami csellel bejutnunk,akkor az az,hogy lefoglaljuk a bentlévőket-és ha a megérzésem nem csal-akkor több áldozat nem lesz..bár elég kockázatos és picit bizarr az ötletem,de amit ott hallottam,az arra következtet,hogy a katonái elég elégedetlenek,és igencsak sok ideje vannak távol a hazájuktól..és a családjuktól...ahogy az asszonyaiktól...így szerintem...ha küldenénk be "hölgytársaságot"..akkor elterelhetjük a figyelmüket..és ha az emberek is jóváhagyják eme megoldás kivitelezését,akkor a seregeik odalopózhatnak és visszafoglalnák a várukat maguknak..mert ugyebár elsősorban Férfiak,és aztán katonák...

Néztem a Társamra nagy szemekkel,és egy félmosoly jelent meg az ajkamon..

-Itt az ideje,hogy az emberek is kivegyék a részüket a saját harcukban..

Mivel a királynő segíteni küldött minket, így mindent megfogunk tenni, ami erőnkből és tehetségünkből telik, de a király szavai után, nem fogjuk kockáztatni a lehetetlent, na meg természetesen uralkodónőnk is értesülni fog az emberek „lelkesedéséről”.
Alia terve, ha minden jól megy, akkor e kockázaton még belül van, hiszen madár alakban jól be tus olvadni, nem valószínű, hogy gyanakodnának a vikingek bármi ilyenre, hiszen nem ismerik népünk mágiáját és eddig azt sem tapasztaltam, hogy egyáltalán rendelkeznének varázserővel, eddig csak fizikai harcban mutatták meg erejüket.
Természetesen azért mindennek van kockázata és ezért némi aggodalommal figyeltem, ahogy Alia eltűnik a várfalak mögött.
Ekkor ér el a fiatal máguslány szava, aki az emberi mágusokat vezette és kifejezetten engem szólította meg.
- Hölgyem! – hajoltam meg elf módra, könnyedén felé.
Szinte lerí róla, hogy zavarban van és lassan lendül bele a beszédbe, akkor azonban már félbe sem lehetne szakítani, ömlik belőle a szó.
Kicsit meglepődök, hogy pont nekem önti ki a lelkét, de a helyzetét és a megbántottságát meg tudom érteni, hiszen majdnem ugyan abban a cipőben van, mint mi, elvárják tőle a segítséget, de közben nem ismerik el.
- Semmi baj, hölgyem, sajnos megértem a dolgot, mi elfek sem vagyunk sokkal jobb helyzetben. Néha úgy érzem mintha nem tőlünk várnának segítséget, hanem fordított lenne a helyzet. De én sem véleményt formálni vagyok itt, nem ezért küldött a királynőm, így teszem a dolgom. – igyekszem megvigasztalni, bár az kevésé vigasz, hogy egyikünk sincs jobb helyzetben. – És mi lenne az ötlet? Szívesen továbbítom a királynak, bár nem tudok róla, hogy újabb haditanács lenne, de megteszem, ami tőlem telik….. – nézek rá kérdőn.

Később Alia is megérkezik, aminek nagyon örülök és annak is, hogy amit megtudott adott neki egy jó ötletet, még ha igazán meglepő is, amit mond.
Viszont érthető, ha belegondolunk. Itt vannak ezek a harcosok jó idő óta „bezárva”, és szerintem nem lenne olyan parancsnok, aki vissza tudná fogni őket, ha felkínálkozó nőket látnak, főleg, ha beosztással is kéne elni feléjük. Akkor lenne csak igazán fezsült a helyzet. Valószínűleg ölre is mennének, ami csak még jobban fokozná a zűrzavart.
- Remek ötlet Alia, remélem a király is átlátja a dolog lényegét és elintézi, hogy legyenek, akik ezt bevállalják. – húzom el a szám, de nincs más hátra, mint beszélni vele, hogy kiderüljön.

Jelena egyetlen gyermeke elkeseredéséből fakadt ki Virinek, bár nem így tervezte és ez egyre növekvő zavarán is látszik. Érződik, hogy kiváló neveltetése ellenére most alig találja a helyes mondatokat és egy ponton túl pedig túlságosan is kiönti a lelkét. Ám a férfi szavai visszarántják őt a valóságba.
-Sajnálom, hogy a saját bánatommal feleslegesen feltartottalak. De úgy tűnik, hogy a végső roham előtt mindenki csak tűzlabdákban gondolja a varázslókat hatékonynak és ezért a déli falakra állítanák. Ám hallottam valakit, aki a csatában ma este is részt vett és megjegyezte, hogy ha ránk is dobálni fognak fegyvereket, mint az íjászosokra, akkor nem sok papja marad a királynak.
Úgy gondolom, hogy ha megnyílik az út az ostromgépeknek hála, akkor nem fog sokáig tartani a csata. Hatalmas vihart tudnánk gerjeszteni, mely csak a vár azon részében lenne, ahol az idegenek tartani tudják még magukat. Szerettem volna megvitatni valakivel, hogy jól gondolom-e, de senki nem foglalkozott vele.
A másik ötletem a tűz megidézése. Ez még idősebb mágus társaimnak sem tetszene, pedig szerintem megéri a kockázatot. És ha három nagyon tapasztalt subvenio próbálkozna vele, akkor sokat megtudhatnánk. A tűzben halott szellemet idézünk.
De nem is tartalak fent tovább, látom fontos dologban zavartalak meg és örülnék, ha a királlyal beszélnél. Titeket talán jobban meghallgat.
*Ezzel elköszön és már nincs ott -szerencsére-, mikor Alia az ötletét elmondja. És így már nyomós okuk van beszélni az uralkodóval.




Az emberek vezetője viszont nem várta őket ilyen hamar. Mostanra már a sátrába a vár élethű modelljét hozták egy asztalon és a fölött görnyed. A főtanácsos már nincs ott, az ostromgépek egy szakértőjével beszél éppen. A testőre bejelentésére, hogy a lombtündék visszatértek a felderítésből, felnézett a makett tanulmányozásából és feléjük fordult.
-Nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan újra látlak titeket. Remélem ez nem rossz hírek miatt van. Egyelőre úgy tűnik számomra, kezd minden jól alakulni.
*Először nyilvánvalóan a hírek érdeklik, így ha az ötletüket vezeti fel a két elf, akkor elsápad az arca Astelathnak. És megváltozó hangon válaszol.
-Ez igen szokatlan cselvetés lenne. Nem hiszem, hogy bármely hölgytől kérhetem, hogy erélyeit feláldozza rablógyilkosok figyelmének az eltereléséhez. Nem igazán értem, hogy miként is kéne kiviteleznünk.
De ha hölgy társa ragaszkodik hozzá, akkor kénytelen leszek utasítani az embereimet, hogy tegyék szabaddá az utat neki és... Rossz elképzelni, hogy mi mindent tehetnek vele odabent, amíg ki nem szabadítjuk.
*Csak rajtuk áll, hogyan reagálnak.

Az ötletemet Viri elég megértően fogadta,bár én sem tudom pontosan,hogy mit"vállalnak"be az emberek asszonyai,de ha mégis sikerülne pár vállalkozó hölgyet találni,akkor talán ...még egy bejutási ötleem is lenne..hátha nem lenne több áldozat..

Virivel tartok a Király sátrához,és nagyon remélem,hogy meghallgatja a lehetőséget.

Ahogy elmondjuk neki a vázlatot,hogy hogyan is képzeljük el a dolgot,akkor nem igazán lelkesedik,dehát várható volt...

-Adjon nekünk 1 napot,és az emberei engedjenek át a vár felé ,ha eljön az idő rá,hogy meglépjük,ha sikerül..összeverbuválni a "csapatot" .
Sok esélyt nem láttam rá,de meg kellene próbálni.
Köszöntem a Királynak és kimentem a sátorból.Jelena lányát keresve.Beszélnem kell vele.

Megértően hallgatom Jelena grófnő lányának szavait, aki kifakadása után máris zavartan mentegetőzni kezd. Gondolom, hogy most fogta fel igazán, hogy egy elfnek panaszkodik és gyorsan akart túl lenni a dolgon, ha már vissza nem csinálhatta, de lehet túl elszánt volt már ehhez, hogy tovább csinálja.
- Tolmácsolni fogom a királynak a javaslatodat. – mosolyogtam biztatóan. – Tény, hogy jól jönne valami hathatósabb segítség, hiszen tudnivaló, hogy mi tündék a természet mágiában vagyunk erősebbek, jól jönne valami elemi mágikus segítség. – erősítettem meg. – Halott szellemek megidézése? – borzongtam meg, hiszen ez kicsit a sötét elfek mágiájára emlékeztetett, de nem ismertem túl jól az emberek varázslatait a vélemény nyilvánításhoz. – Ha gondolod ezt is elmondom az Uralkodódnak. - egyeztem bele azért, hiszen nem én fogok dönteni erről.

Alia ötletével el is megyünk a királyhoz, aki nem számított láthatóan még ránk, de meghallgatott. Nem kellett még megszólalnia sem, az arcára volt írva a véleménye.
- Ha Ön nem tudja felség, biztosan van a környezetében aki igen, talán ezt a Tanácsnokára bízhatná. – javasoltam, kiérezve a tanácstalanságát és ódzkodását. – A „hölgy” csak segíteni akar, hogy minél könnyebben és kevés halottal szerezzük meg Önöknek a várat. – fakadtam ki kicsit talán élesebben, mint akartam, de aztán meghajolva inkább távoztam. – Majd értesítjük felségedet a haladásunkról. - tettem még hozzá, miközben Alia szavait próbáltam emészteni.
Aztán eszembe jutott a máguslánynak tett ígéretem, így gyorsan előadtam a felvetését.
- Én megfontolnám a kérését, uram. Sokat segítene, ha használnák az erejüket.
Akármi is történt, mikor kint utolértem társnőmet, azonnal beszélni kezdtem.
- Te komolyan be akarsz menni oda? Vannak a katonák körül olyanok szép számmal, akik pénzért még a vérfarkasokkal is lefeküdnének, azt hittem rájuk gondoltál. – jegyeztem meg, remélve, hogy tényleg jól gondoltam.
Egyébként meg kérdőn néztem rá, mit forgat a fejében.

A király igyekezett kiolvasni Alia elszántságát a szeméből, majd bólintott. Ám Viridielre rosszallóan nézett.
-Athugan főtanácsos egy talpig úriember. Kizártnak tartom, hogy a most említett léha nőkhöz valaha is lett volna köze. Ám ha a barátnőd talál önként jelentkezőket, akkor gazdagon megjutalmazom őket. Az egy napot pedig megkapjátok, hiszen mérnökeim arról tájékoztattak, hogy a kapu ledöntése még két napig is eltarthat.
*Attól a férfitól, akinek eleddig két senki által nem tudott fattya van legalább -egyikük ráadásul itt a táborban, Diramel, a zsoldosok vezére- több mint idealisztikus kijelentés. Ám lehet az is, hogy csak a múltjában fellelhető megannyi foltot takarja el a nemesek erélyeivel.
Viridiel elköszönésére biccent és az erdei elf maga is már épp társa után indult volna, mikor eszébe jutott az ígérete. Noha könnyen lerázhatta volna magáról, hogy nem akarták meghallgatni őt sem, ám sokkal becsületesebb ő annál. Viszont talán nem várt választ kap a hírnök.
-Ha nőket küldünk az erődbe, akkor nem használhatunk elemi csapásokat. A papokat visszavonjuk és csak a katonák indulnak meg. Nem kockáztathatjuk, hogy bármelyiküknek baja essen. Ám az idézés engem is érdekel. Értesítsetek, ha végeztetek az előkészületekkel és magam is részt kívánok venni a szertartáson. Érdekesnek hangzik.

A Király sátrából kilépve Viri jött utánam sietős léptekkel.

-Nem megyek be,legalábbis úgy ahogy gondolod.-nevettem rá-Most sietve el kell mennem Délosba,és a kikötöben biztosan találok asszonyokat ,akik talán segíthetnek ez ügyben.
Addig kérlek készítess elő egy utazószekeret és két lovat elé.Arra gondoltam,hogy ha a Jelene lánya megidézheti a vihart,és vele az esőt,akkor a bejutás sikeres lesz,azzal számolva,hogy a bentlévő katonák beeresztik a "bajba jutott hölgyeket"akik egy karavánút során "tévedtek"erre,és a vihar miatt"pont"itt ragadt bele a sárba a szekerük kerekei,és ha minden a terv része szerint alakul,akkor Haradur embereit a vár közelébe tudnánk juttatni észrevétlen..és ha a "csomag"bent lesz a várban,akkor már csak a csellel odajuttatott emberek elfoglalhatják a tornyot,és az éppen "szórakozó"katonák sem zavarnak be,miközben a hölgyek lefoglalják a férfiakat odabent..már csak a papnővel kell egyeztetni,és ha lejár az 1 nap haladék,az éj leple alatt ki is vitelezhetjük..
Az állatok segítenek ,ahogy az eső is kis időt nyert nekünk..

Aztán ahogy a Társammal beszélek,érdekes fejlemény jut el a fülemig...az egyik tűz mellöli beszélgetés a katonáktól...
-Na,barátom!nem is tudom mennyire hiányzik az asszony!..de a Parancsnok igért "hölgytársaságot"amiért dicséretesen harcoltunk a csatában..

Viri felé fordultam,és széles mosollyal néztem rá.
-Már nem is biztos,hogy indulnom kell a Kikötőbe!...úgy látszik mégis csak van remény..-bólintottam igenlőn,és a katonák felé indultam.

-Jó estét Urak!Megmondanák,hogy hol találom a Parancsnokukat?

Tudom, hogy nem illik egy királlyal vitatkozni, futárként épp elégszer volt alkalmam ezt gyakorolni, így most sem teszem, azonban a rosszallását sem veszem fel. Az etikettet nem sértem, de a véleményem meg van az emberek álszent viselkedéséről.
Különben sem azt kértem, hogy személyes ismerőseiket küldjék be a vikingek közé, de parancsot adhattak volna olyannak, aki jobban eligazodik ezekben a számukra oly kínos dolgokban.
Szerencsére még éppen időben eszembe jut az ígéretem, amit a mágusnőnek tettem, bár ebben sem számítok sok előrelépésre, ezért meglepetésként ér, hogy bár az első kérést a király elveti és még meg is indokolja, a másodikra rábólint, sőt még érdeklődik is iránta.
- Továbbítom szavait a mágushölgynek, gondolom nagy örömmel fogják venni engedélyét, uram. – hajoltam meg felé udvariasan, aztán távoztam.
Alia magyarázatát is meghallgattam, ahogy alkalmam nyílt rá és kezdtem belátni, hogy nem csak úgy hirtelen ötlettől vezérelve vetette fel az akciót, hanem jól átgondolta és meg van a megoldása is rá
- Tehát azért mégiscsak bemennél és ennyi felhevült férfi között azért ez mindenképp veszélyes lesz. – jegyzem meg. – És az ötleted azt is jelenti, hogy mi férfiak nem tudunk ott segíteni. Csak telepatikusan tudok jelen lenni és késhet a segítség, vagy egyáltalán be sem jut. Magatokra lesztek utalva. – húzom el a szám, nem túl lelkesen.
Közben olyan hírek jutnak a fülünkbe, amik meggyorsíthatják az eseményeket.
Én a háttérben maradok, míg Alia a katonákat kérdezgeti, de nem nehéz rájönni mit akar majd tőle a lány.

Az események affelé haladnak, hogy a belső kapu ledöntéséig hátra lévő időben egy új haditerv kovácsolódjon ki, mely kevesebb véráldozattal -vagy annak teljes hiányával- szerzi meg a vár immár teljes egésze feletti ellenőrzést.
Ám néhány dolgot el kell dönteni, mielőtt az időből kifutnának a szervezésben. Be akarok-e jutattani lányokat az északiakhoz, hogy ezzel fellazítsam a moráljukat, elvonjam a figyelmüket és könnyebb legyen visszavenni az erődöt... vagy be akarok-e juttatni lányokat, hogy azok belülről támadhassák az északiakat és így könnyebb legyen visszaszerezni Össznépit? A két kérdés két teljesen különböző stratégia. És nincs túl sok értelme egyszerre elkezdeni megvalósítani.
Rossz lányok után kutatni igen valószínű, hogy eredményes lesz. Az elf gyógyító hamar nyomra is bukkan. És tovább szövi a terveit. A lányok egy jól kitalált történet során „véletlenül” jutnának be, míg Alia madár alakban követhetné őket. Ám még nem tisztázott, hogy odaben hogyan segíthetne a kurtizánoknak és a kintről ostromló katonáknak. Bár tény, hogy nagy lehetőségei vannak.
Ám ha szeretné, hogy a bejutó nők harcra keljenek a még itteni férfiaknál is erősebb és jobb fegyverforgató idegen harcosokkal, akkor aligha kikötőkből érkezett éjszakai lepkékre lesz szüksége! Sokkal inkább Diramel kisasszonyra és a zsoldos csapatában szép számmal megtalálható harcedzett asszonyokra. Esetleg a seregben szolgáló más amazonok segítségére.

Miközben nyomoz, Jelena leánya az idős pap társaságában lép Viridielhez, akivel Alia a tengerparton a csata során találkozott. Izgatottan kérdezik, úgy tűnhet figyel a kis fruska, hogy mikor megy be a hírnök az uralkodóhoz.




-Mi hír? Sikerült valamit elérni?
*Valószínűleg nem fog örülni annak, hogy a varázslatokat teljesen leállította Astelath az új csata alatt a nők biztonsága miatt, hiszen ez azt jelenti, bármennyire is lelkesen dolgozott, hogy a rá bízottak maximálisat adjanak hozzá a győzelemhez, ő most mégis pihenőre kényszerül. Még ha nem is marad teljesen munka nélkül, hiszen a tűzidézés még a felséget is érdekli.
-Szellem megidézése a tűzben? Hiszen az a legveszélyesebb varázslat. Ha nem sikerül, mindenki meghal, aki a varázslatban részt vett! Ezt tudja vajon az uralkodó is?


/Szabad kezet kap Viri és Alia, hogy a nők után kutassanak. Kivéve Diramel seregét, hiszen ott más user felhatalmazára lenne szükség. És ha nem túl zavaró, közben párhuzamosan a többi előkészüelteket is vinném tovább./

Virivel beszélgetve,látom aggogdalmát,és én csak egy mosollyal nézek rá...persze nagyon jólesett az aggodása,de azért a tervem többi részét kidolgozva,talán ő is belátja,hogy kevesebb "kockázat"lesz a bejutott "hölgyeknek",mint ahogy elképzeli sok katona..és egy női praktikával lehet több esély van most a nyers erőnél..

-Ne aggódj!Nem lesz akkora kockázat,mit gondolsz.Bár ezt előre nem nagyon publikálnám,de neked halkan megsúgom...-folytattam gondolataim küldését-..Amikor bejutnak,és már a katonák karjai közt vannak,akkor egy fajta gyorsan ható altatót adnak az italukba...és ügyesen kijátszák a férfiakat,így biztos is vagyok,hogy elég hatékonyan fognak "tevékenykedni"..arról nem beszélve,hogy szerintem nem is esik nehezükre ez a fajta segítség a Birodalmuknak.-mosolyogtam újból-De mivel szerintem az elemi mágia is segítségünkre lesz,akkor biztos a siker a bejutásba...nem is kételkedem ,hogy meg tudjuk valósítani...

Aztán arra gondoltam,hogy a fiatal papnővel is beszélnék...persze a Parancsnok után...akit még meg kellene találnom..

Persze, hogy aggódom, hiszen mégis csak vad és kiéhezett harcosok közé akar Alia nőket bevinni és bár neki meg van a kellő harci tapasztalata, félek azon társai, akiket választ, ezt nem mondhatják el magukról.
Azonban mikor részletesebben elmagyarázta, hogy miként akarja tervét megvalósítani, kezdtem belátni, hogy alaposan átgondolta és ha minden jól megy, akkor tényleg működhet is a dolog, így minden erőmmel azon voltam, hogy akkor a megvalósítása is sikerüljön.
De eközben ismét elém keveredik Jelena lánya, Jessica, ami valószínűleg nem véletlen, mert gondolom már tűkön ült, hogy megtudja mit intéztem a királlyal.
Vele van egy idősebb férfi is, azt hiszem valami papféle az embereknél.
Nem is haboztam és elmondtam neki, amit az uralkodója válaszolt, ami részben eleget tett a kérésének, bár látszott rajta, hogy azért nem volt boldog attól, hogy nem mindenben ért célt.
- Ezt én nem tudom megmondani. – ráztam meg a fejem, de közben értetlenül néztem rá. – De te ajánlottad neki fel, ezért is mondtam el neki, akkor nem jutott eszedbe, hogy veszélyes? Nekem azonban most dolgom van, ha akarod üzend meg neki ezt. Én nem veszek részt sötét varázslatokban, ez a ti dolgotok. – zártam le részemről és Alia után indultam, ha nem volt más.

/Bocsi, én írtam félre érthetően. Az idős férfi pap mondta el, hogy a kislány tüzes javaslata nagyon veszélyes./


Alia egyre bonyolultabb tervet eszel ki, mely siker esetén egyre nagyobb előnyt jelent az ostromlóknak a legbelső védelmi vonal visszafoglalásában. De előbb még vállalkozó csapatot kell szervezmie. A hívott parancsnok hamar odaérkezik.
-Jó estét, hölgyem! Miben állhatok a rendelkezésére?
*Végig hallgatja, hogy mit szeretne neki mondani Alia. Ám eközben máshol is zajlanak az események.

-Hogy nem mondta el ifjú vezetőnk, hogy ebbe a varázslatba bele is lehet hallni? Ráaádsul pont most? Talán még lenne létjogosultsága pár nappal korábban, mielőtt még több száz katonánk lelte volna a halálát a parton és a bejutás közben.
Ám most? Most ismerünk mindent, az ellenség erejét és gyengeségét. És ti bent voltatok a várban. Talán láttatok valamit, ami segít az utolsó rohamnál. Nem kell rögtön a tapasztalt vének életét kockáztatni, talán...
Valóban! Talán ideje mennünk az uralkodóhoz és elmondani neki, hogy amire készül, az a legjobb emberei halálával is járhat. Induljunk!
*Egy igen tapasztalt mágus száll vitában egyik vezetőjével, akit épp most neveztek ki. És Viridielen múlik, hogy elkíséri-e őket a királyhoz. Ám úgy tűnik, némileg elege van ezekből a zűrzavaros dolgokból. És dönthet úgy, hogy inkább Aliához csatlakozik a kurtizán-akció kidolgozásában.

Hamar meg is találom a Parancsnokot,és elmondom neki a felvetésem.
Lehet,hogy kissé furcsának találhatja az ötletemet,de szerintem kivitelezhető.
...főleg ha a Parancsnok is rááll a dologra és segít a megvalósításban..

Ha már a Katonái tudnak a "jutalmukról",akkor biztosan több ilyen hölgyet tud "nélkülözni"..és megtelhet a szekér,amit Viri előkészíttet.

- Parancsnok, ha megtenné,akkor a sátramhoz kisérné a hölgyeket,akikkel beszélhetnék,ahogy önnel is?és ha kérhetem,diszkrécióját?..nagyon köszönöm előre is a segítségét!-hajoltam meg,és indultam is a sátramhoz,hogy előkészítsem a kis "csomagocskákat"amikkel a hölgyek fognak ártalmatlanná tenni a vikingek jónéhányát..és az apró por nagyon gyorsan ható,és szintelen,szagtalan..így kockázatmentesen használható,és nem okoz halált,hanem nagyon mély és hosszú álmot.

Nem tellik sok idő,és a Parancsnok meg is érkezik a vállalkozó hölgyekkel,és akik önként jelentkeztek a "feladatra"..nagyon bátrak a lányok,akármit is mondanak róluk!

A ledér nőknek elmondtam a tasak tartalmát és a használatát,ahogy azt is,hogy elég ha egy kortyot is isznak bármilyen itallal keverve,a hatás két percen belül hatásos,és mindenkinek 3 adag pici tasakocskát kap,de az is megoldható,hogy több adagot tudnak maguknál tartani..amennyit elvállalnak..mert ha sikerül a tervem,akkor csoportosan fognak segítségükre sietni a Vikingek harcosai..amit nagyon nem is kétlek..

Elmondtam mindent amit tudniuk kell a hölgyeknek,és a kocsisnak,aki fogja hajtani a letakart szekeret,és azt is elmondtam,hogy a közelben fogok lenni,de nem fedem fel magam..de ott leszek,ha szükség úgy hozza..
Jessica papjai megidézik majd az esőt és a vihart,aztán csak az estére várunk már ..hogy elinduljon a "karavánunk"..és ha mindent előkészítettünk,akkor útra is kelhetnek a "trójai falovunk"..
Amit nagy várakozással ,és izgatottan vártunk,szerintem mindannyian...
Mert ha sikerül a terv,akkor nagyon sok életet tudnánk megmanteni,és Haradur serege észrevétlenül a közelbe tudnak jutni amint a kis csapatunk bejutott..

A pap vette át a szót most és úgy néz ki maga is meglepődik, hogy a lány ezt a lehetőséget felajánlva nem szólt annak veszélyeiről, úgy lett előadva a királynak, hogy az ezzel nem volt tisztában.
- Mint mondtam, én nem vagyok jártas az emberi mágiában, ráadásul erős ellenszenvvel viseltetek a sötét varázslatokkal szemben, melyre meg van a magam oka.– jegyeztem meg, hiszen ez volt az igazság. – Azonban az erős túlzás, hogy ismernénk az ellenségünk minden erejét és gyengeségét, ráadásul a kétségbeesés sok váratlan dolgot szülhet. Azonban az az igazság, hogy társnőm, Alia most egy olyan terven dolgozik, ami talán nagyobb véráldozat nélkül segít felénk billenteni a mérleg nyelvét és visszavenni a várat.
Azzal csak egyet tudok érteni, hogy a veszélyeket ismertessék a királlyal, hogy mindennel tisztában léve döntsön, akarja-e ezek után is a varázslatot vagy sem.
Ettől függetlenül elgondolkozom, hogy mit tegyek és úgy döntök, Alia egyelőre boldogul egyedül, most úgy is a „hölgyeké” a főszerep, így akár segíthetek tisztázni a helyzetet a királynál.
- Jó, veletek tartok, hogy megtudjam mire számíthatunk akkor, mit dönt a király.

A parancsnok harminc lányt gyűjtött össze. Készen álltak a sátor előtt, ahol a tábor népétől kicsit elkülönülve hallgatták Alia tervét. Sikerült hamar összeszedni őket és még felférhetnek mindannyian egy szekérre.
-Akkor ha jól értem, a várudvarra hajtotok mint a vihar elől menekülő eltévedt hölgy csapat. És ahogy elkezdtek leszállni, a vikingek meglátnak titeket és kirohannak a folyamatosan ostromgépekkel lőtt kapun. Amikor a belső udvart őrző gyalogosok megpróbálnak a segítségetekre sietni, ti félre értitek a helyzetet és a vélt támadóitok elől a kirohanó idegenek karjaiba szaladva gyorsan bementek a belső várba. Remélhetőleg a hódítóknak nincs kedvük még egyszer összecsapni velünk és nem maradnak kint harcolni a kapuk előtt.
Odabent mind a harminc hölgynek, akinek nagyon köszönöm a segítséget, lesz három adag altató, amit hancúrozás közben az italukba kevernek. Így elaltatva a bent lévőket. És ha már nincs talpon egy védő sem, akkor megrohanhatjuk az öreg tornyot is és elfoglalhatjuk az egészet. Az ott lévő ellent pedig tömlöcbe vethetjük.
Egyetlen kérdés. Meddig hat az altató? Ezt még gyorsan kellene megtudni, mert úgy látom, épp vihar készülődik. És lehet a mágusok segítsége nem is kellene. Vagy esetleg fontos az időpont, hogy mikor csináljuk?
*Felhők vonultak el a Hold előtt és így elképzelhető, hogy nem kell a papokkal egyeztetni. Mivel Viridiel a királlyal és az elemi mágusokkal van elfoglalva, ezért a parancsnok felajánlja az erdei elf nőnek, hogy ő is keríthet rögvest egy ellátó kordélyt, amivel elindulhat majd bármikor az akció.


Eközben az uralkodó sátrában heves vita zajlott le ebben az időben. Astelath nem fogadta azonnal a hírnököt és a grófnő leányát még egy harmadik varázstudó miatt sem a társaságukban. Odakint kellett várakozniuk hosszú ideig, amíg a főtanácsossal más ügyeket beszéltek meg. Ha nyitva tartották a fülüket közben, akkor megtudhatták odabenti beszélgetésből pár érdekes dolgot, de a legtöbb olyan, ami az emberek harcára jellemző.
Az odakint történtek viszont merőben új dolog, hiszen már a varázslóik is vitatkoznak.
-Ez teljesen esztelen. Nem látom be, miért ne tudhatnánk meg bármit felderítőkkel, amit tudni akarunk? Egyelőre a harcok is szünetelnek és van elég emberünk.
-Ugyan már, mester! Maga is jól tudja a könyvek szavait. „Nagyon kevesen képesek ennek a varázslatnak a megvalósítására, de nagyon hasznos lehet, ugyanakkor veszélyes is. Régmúlt lelkek megidézésére lehet képes a varázshasználó, s ezek arcai, alakjai megjelennek a tűzben és megszólalnak. Ezek a szellemek sokszor csaták előtt nagy segítséget adhatnak az embereknek, ám ha az idéző nem elég erős, hogy befejezze az idézést és/vagy kiesik a koncentrációból akár halálát is lelheti benne. Azt mondják, ilyenkor az idézett lélek bosszúból magával rántja az idézést végrehajtó lelkét a Túlvilágra.
Azonban ha sikerült a varázslat, akkor biztos, hogy sok hasznos információra lel az idéző. A hátránya még az, hogy bő egy napig nem igen tud varázsolni az idézést lebonyolító pap.”




-Maga is jól tudja, hogy ennek a varázslatnak a hatására nem tudjuk, hogy mit tudhatunk meg pontosan. Bármely lélek előjöhet, amely úgy gondolja, tud valamit az előttünk lévő csatáról. Nézzen körül! Pont azért kell kockáztatunk, mert ennyi ember kockáztatja az életét. És a parton még többen vannak.
-Igen, de a három legerősebb elemi mágusunk elvesztése vajon nem súlyos hiba lenne? Gondolj bele! Elvileg nekünk kellene támogatnunk őket, nem önálló akciókba kezdeni.
-Ha a könyv azt írja egy kisebb csatánál is, hogy nagy előnyünkre lehet, akkor sok ezer katona esetén nincs értelme legalább megpróbálni? Bármennyire is képzettek. Pont azért kell mindent megtennünk azért, hogy segítsük a harcukat. Amit csak tudásunk enged.
*Lassan vége a parttalan szócsatának és főtanácsos fontos megbízására indulva most végre ők következnek az audiencián.




-Üdvözöllek újra Viridiel! És titeket is. Úgy hallottam, vita miatt kívántok beszélni velem.
*A két pap gyorsan előadva a már ismert nézeteltéréseiket végül az uralkodó egészen elképedve nézett rájuk. Jelena leánya még azt is hozzá tette, hogy szerinte ha három nagyon képzett személy hajtja végre, akkor igen csekély lehet a tragédia esélye. És egyet előre lépve, végre ismét szólásra nyitotta a száját az uralkodó.
-Aki féli a halált, az kerülje a csatamezőket! Hűségesen teljesítitek mindig a feladataimat és megbízható támaszaim vagytok. De azok a legmagasabban képzett varázslóim, akiknek az életét féltitek, életük során valószínűleg sokszor meghalhattak volna ennél jelentéktelenebb kéréseim során is. Varázslóim számos alkalommal győztek már le szörnyeket, melyek a népet fenyegették vagy nyomoztak különös szekták után egyedül. És vezetőtök, a főpap, tudtommal jelenleg is másod magával végez nyomozást.
Vajon azt akarjátok majd neki mondani, amikor visszajön újra, hogy azért nem hajtottatok végre egy varázslatot, mert féltetek, hogy meghal három ember? Hányan haltak meg akár csak a mai nap?
*Igencsak felemelte a hangját és látszott, hogy nagyon rossz véleménnyel van segítőiről, akiket ma is eltalálhatott volna egy eltévedt nyílvessző. (Hiszen reggel még nem is tudták, hogy nincsenek íjászok az ellenségnél. De akár egy messzire repülő balta is végezhetett volna bármikor velük.)
-Tényleg ennyire gyávák volnátok?
*Viridielnek még van ideje kifejteni a saját véleményét. Bár az emberek mágiáját nem ismeri, de a sötét elfek mesterei a szellemekkel való üzérkedésnek. És ő pedig a drow társadalom talán legjobb ismerője Zevadaron kívül.
Ám úgy tűnik, hogy az itteni had feje nem ijedős, ha szellemekről van szó. És mivel Uráldurnak is utána eredt, valószínűleg selfek ellen is bátran vezetné a lovasságot.

A Hölgyeknek egy "gyors talpalót"rögtönöztem az alatatópor használatáról,és nagyon is figyelmesen követték az utasításaimat vele kapcsolatban.
Aztán a Parancsnok kérdéseire adtam választ.

-Az altató hatása 15-18 óra,de ettől általában hosszabb ideig tarthat,bár az elfogyasztott mennyiségtől függ,így aki egy kortyot iszik,az 15 órát alhat,de aki több kortyot iszik az esetleg egy napig is aludhat,bár szervezet függő..-nevettem a férfire,és talán kielégítettem a kíváncsiságát.

-Az eső az inkább csak a bejutáshoz szükséges,mert így picit elmosódik minden körvonal,és álmosíthat is a folyamatos esőcseppek,így a figyelem is csökkenhet a vártoronyba lévőkön.
Én inkább az alkonyati időpontot javasolnám a terv megvalósításához,de a felhők tömörödése is jó jel,az égi áldás hamarosan meg is érkezhet.-néztem fel az égre,és aztán a Parancsnokra.

-Ha készen állnak a Hölgyek és a szekér is indulásra kész,akkor amint minden tényező egybevág,akkor indulhatnak is,és ha a maga is megadja az engedélyt,akkor már nincs akadály a megvalósításra.

Nem akadtam fel azon, hogy a király nem fogadott minket azonnal, hiszen egy ekkora sereg vezetése sok gonddal és bajjal járt és nem áldozhatta csak ránk az idejét, főleg mivel nem olyan rég már átbeszéltünk egy olyan ötletet, ami megfordíthatja a csatát.
Ami azonban megdöbbentett, hogy Jessica és a vele tartó pap, mennyire nem értettek egyet a varázslattal kapcsolatban és ez milyen heves vitát váltott ki.
Mivel ellenszenvvel viseltettem a sötét mágia iránt, valamelyest a pap álláspontját is meg tudtam érteni, de a lánynak is igaza volt.
Mikor végre bejutottunk a király elé és a két ember előadta, hogy mi a helyzet a varázslattal, az uralkodó viszont egy percig sem habozott, hogy Jelen grófnő lányának érvelését fogadja el, nem törődve a veszéllyel.
Nem mondom, hogy nem volt „gyakorlatias” a gondolkodása, mert tényleg rengeteg ember halt meg a csatában, de nem láttam át, hogy mi az, amivel többet nyerhetünk, valami véletlenszerű szellemek megidézésével.
Azért erős túlzásnak éreztem a végén felhangzó szavait, mert szerintem senkit nem a gyávaság vezérelt az álláspontja kifejtésében.
- Ez nem gyávaság, felség, hanem csak az érvelések csatája. De ha kiadod a parancsot, akkor senki nem fogja itt az életét félteni. – néztem rá a lányra és a papra.
Magam nem gondoltam volna, hogy rám értette, különben is én nem kellettem az emberek mágiájának megidézéséhez.
- Kérdés, hogy vállalni kell-e a kockázatot, amíg nem tudjuk társnőm vállalkozása eredményt nem hoz? – néztem kérdőn a királyra, hiszen ő tudta mit tervez Alia.

Igen nagy harag és igen durva szavak lettek a vége, hogy nézeteltérés lett az egyetlen varázslat körül, amit az uralkodó megengedett a támadással kapcsolatban. Bár Astelath tud valamit Alia tervéről, ám ő még csak arról értesült, hogy elterelésre készülnek a nagy roham alatt. Hamar kell felvilágosítani az újabb részletekről, ami a vár maradék részének vér nélküli elfoglalásával kecsegtet. Ám ha ez megtörtént, akkor megfontolja az elf hírnök szavait.
-Értem! Szóval lehet, hogy nem is kell majd ilyen általad elítélt praktikákhoz folyamodni. Ez igen váratlan hír. Imádkozni fogok az istenekhez, hogy sikerrel járjanak.
És addig a vitát felfüggesztem. És mielőtt elindulnának, a katapultokat időben leállítom. Nem a legjobban céloznak ezekkel a malac méretű kövekkel, nem szeretném azt, ha egy eltévedt lövéssel pont a szekeret találnák el.
*Így Viridiel egyetlen feladata a kurtizánok támadásáig, hogy megpróbálja elejét venni a pap és a papnő összecsapásának vagy háttérben egymás ellen munkálkodásának, hogy kudarc esetére módosítsák a táborban lévő emberek véleményét a kétséges kimenetelű varázslat felől.

/Amíg be nem fejeződik az éjszakai lepkék terve, addig csak Aliának írok a továbbiakban, Viridielnek nem adnék más feladatot./


Sötét éjszaka. A szekér a felázott földúton rázkódva haladt a vár sziluettje felé, mely csak úgy látszódott, mintha egy hatalmas árnyék tornyosulna útjukban a földből kinyúlva. Csak néhány fáklya világított ott és fedte fel a falak igazi színét.
A főkapun behajtva egyből a belső vár bejárata felé kanyarodott a parancsnok, mintha mit sem sejtene a készülődésből. Nagyon remélte, hogy a benti idegeneknek nem kell túl hosszú mese arról hogyan vágtak át egy ostromgyűrűn és miért pont itt akarták megörvendeztetni a rakománnyal a katonákat. A tiszt, aki összegyűjtötte a kérésre a hölgy csapatot ragaszkodott ahhoz, hogy elkísérje őket a bakon.
-Hőőőőő, nye! -állította meg sebesen a kordélyt a gyeplő meghúzásával. És a vele épp szemben lévő bástya tetejére sandított. Nem érezte volna abszolút hitelesnek, ha egy nő hajt ide barátnői társaságában, ám nem kívánt meghalni ezen az éjszakán. A bejutásnál, amikor elfoglalták a külső várudvart épp eleget kockáztatott.
Leugrott a fa szerkezetről és ahogy a „rakomány” is elkezdett hátul lassan lemászni, a terv valóra vált. Hangos kurjantgatás és öröm hangjai jelezték a lentieknek, hogy a tőrbe kívánt csalni északi emberek nem csak észrevették azt, amit észre kellett venniük, de irigykednek is. A helyiek olyan ajándékot kapnak őrszolgálatban, amire ők is nagyon vágynak.
A katona előrántotta kardját és felcsatolta a pajzsát, ahogy a kapu rázkódva kezdett nyílni. Néhány kődarab igen jó munkát végezhetett, mert beragadt és rángatni kellett, hogy újra ki lehessen nyitni. Ám utána tömött sorokban rohantak ki a hódítók hada és a bátor kísérő jobbnak látta a tervnek megfelelően visszavonulni a bajtársai irányába. És hagyni, hogy a nőket elrabolják tőle. Egy ellenség vetette rá magát még időben, hogy ne tudjon a többiek formálódó sorfalához csatlakozni, kétkezes csatabárdot forgatva. Amikor suhintott, pajzsát maga elé kapta majd visszaszúrt. Nagy reccsenés. Ha ezt valaki nem hallotta volna, annak is világosan látszott, ahogy irreális ívben hajlik le a védekező karja, miközben az ő támadását a csatabárdos könnyedén hárította. A bal kéz használhatatlanul eltört és óriási fájdalmat érezve üvöltött volna, ha nem lett volna olyan elképesztően nagy életveszélyben. De igazából nem is törődött vele, az elviselhetetlen kín miatt ordított így is, miközben igyekezett még gyorsabban elérni társait és a biztonságot jelentő alakzatot.
Óriási szerencse, hogy még időben megfordult a nagy darab, izmos barbár és maga is elkapott egy kisasszonyt, akik nem is nagyon törekedtek elfutni előlük. Ám amikor visszavonultak velük a belső várfalak mögé, az ottani dolgokat talán Aliának sólyom alakban nem kellene látni...
Az örömlányok minden tapasztalatuk ellenére ilyen fiúkkal még nem találkoztak. Hiába akarták elmagyarázni nekik, hogy menjenek fel szobára és hitegetni őket, hogy hajlandóak lesznek engedni vágyaiknak, a kiéhezett férfi csapat az udvaron kezdte el levenni róluk a ruhákat és durván a földre lökve őket vetették rájuk magukat. Egy darabig próbáltak ellenállni nekik és továbbra is győzködték őket -kezeikkel megpróbálva letolni magukról-, hogy kettesben jobb lesz mindkettejüknek, a harminc nőt a kétszáz harcos körbe vette és felváltva tették magukévá őket. Igaz azért a rutin az rutin. Kapcsoltak végül ők is és az eső áztatta földön végül engedtek az erőszaknak és inkább átengedték magukat az örömnek.
A brutális jelenet után, melyet a kurtizánok meglepettsége -és a több hónapja nőkről álmodó idegenek zabolátlansága- teremtett, lassan helyre állt a világ rendje és csillapodva a férfiak szexuális szomja eljött az idő, amikor hajlottak a szobára.
A hölgyeknek nem sok idejük maradt, hogy egy-egy fiolát elmarkolva vigyenek magukkal és az öreg torony nyolcvan szobájának egyikében bort rendelve elrablóiktól előjátékba kezdtek. És hamarosan harminc szobában szunyókált egy-egy harcos. Ám talán Alia segítségére is szükségük lesz, hiszen öltözékükkel együtt a maradék méreg is az udvaron maradt. Őket anyaszült meztelenül vitték fel a vállukon. És azok nélkül nem tudnak újabb védőt elaltatni. De lehet nem kellene kockáztatni, megoldják a lányok nélküle is...

/Még senki nem tudja a játéktéren, ám a vikingekre a méreg is dupla hatással van, így legalább másfél napot aludni fognak./

Amint elindult a szekér a lányokkal,én is utánuk eredtem sólyom alakomban.
Úgy látszik,hogy az időjárás is nekünk kedvez,és szemerkél az eső.
Nem is nagy nehézség követni a tervet,de aztán mégsem úgy alakul a dolog,ahogy kigondoltaam,vagyis,hogy elképzeltem ezt az egészet.De amint megtörénik a bejutás,a kiéhezett férfiak rávetik magukat a nőkre,és ott helyben magukévá teszik.
Ezt a jelenetet nem igazán így képzeltem,és kikerekedett szemmel,és aggodalommal figyeltem mi is történik a hölgyekkel,de aztán mintha mégiscsak rendeződni látszik a dolog,és a lányokat beviszik a férfiak a toronyba.

közelebb repülve észrevétlenül az egyik ablakhoz,látom,hogy az altatót használva,már jó páran álomba szenderülnek,és nem kis bátorságra vall,hogy a hívatásos örömlányok újabb "áldozat"után nézve,csalják be a szobákba a többi katonát..hogy tovább szórakoztassák őket,és így segítve a csapatainkat ahhoz,hogy minnél kevesebb véráldozattal kelljen szembenéznünk.
Az egyik ilyen szobába benézve,és mikor már mély álomba zuhant az épp aktuális kuncsaft,a függöny mögül átváltozva léptem be a helyiségbe,hogy utánpótlás altatóport adjak az ott lévő lánynak,és ezzel talán segítve is a következő órák elalvó személyeinek a számát,és ahogy így elnézem,nagyon ügyesek a hölgymények...

Nem sokat időzve álldogálok a szobában,hamarosan,amint átadom a kis tasakokat ,vissza is váltom madár alakom,és egy néma biccentéssel s mosollyal köszönök el a lánytól,mert ő is tudja,hogy inkább a háttérben maradok,és onnan figyelve az eseményeket,fedezetet adok a kivitelezőknek,és szemmel is tartom a biztonságukat,mert nem felfedve magam,jobban tudok a sötétben megfigyelni is állati alakomban,arról nem beszélve,hogy a vikingek úgy el vannak foglalva az"ég küldte nőkkel",hogy most minden figyelmük a hancúrozáson és az ivászaton jár..és nem is úgy néznek,ki,mint akik éberen figyelik a történteket,mert a hormonjaik igencsak irányítják a tetteiket,és a kielégüléseikkel vannak teljesen lekötve..és persze az élvezettel..amit a lányok nagyon is biztosítanak számukra,és nem is akárhogyan.Minden elismerésem a hazájájukért tett hősies ...-nem is tudom,hogy fogalmazzam-..munkájukért.

De most a figyelmem rájuk vetül,és nézem is,milyyen rutinnal hálózzák be a férfiasságuk vezérelte katonákat..akik nem is törödnek mással,csak azzal,hogy élvezetüket és szomjukat oltsák az elmúlt hetek,hónapok nélkülöző ideje után,és a vágyaikat kiélve,jóleső pihenés legyen urrá rajtuk,amit persze "lányaink"igencsak jól csinálnak,és körültekintően viszik is ágyba az északi harcosokat..

Az első harminc idegennel már megvannak a hölgyek, és útjukra indulnak újabb pasivadászatra. Még ha most furcsa felhangja van ennek a fogalomnak.
Alia sólyom alakból változott vissza az egyik szobában, ahol egy harcos mélyen pihent, miközben az őt megmérgező kurtizán újabb pasi behálózására indult volna. Néhány fiolát át tud adni neki, ám többet nem vesz el tőle, mert még mindig ruha nélkül vannak. Ajtón kilépve, gyorsan elköszönve az idomártól, még a folyosón egyik társnője kezébe nyom két adagot, így nekik az elkövetkező két körben van elég. És eddig úgy tűnik nem is zavartatják magukat a hóditó férfiak, (hódítani jöttek) hogy a hölgyek üvegcsébe zárt löttyökhöz ragaszkodnak.
Odalent a megétés zökkenőmentes a két nem között. Néhány minimálisan fedő ruhadarab felvétele ürügyén a becsempészett lányok nem csak testük egy részét tudják elfedni, de fontosabb az, hogy a szándékot, hogy megszerezzenek egy újabb adag szert. Vannak még hancurra kapható áldozat-jelöltek, néhányan vehemensebbek is és az öregtoronyból kilépő örömlányokat már le is szólítják. És pár vájtszeműnek az udvaron feltűnik a viselkedés, hogy minden elrabolt kisasszony ragaszkodik a fickós leszólítójával szemben, hogy valamit magára kapjon és italt vigyen be a mulatságukra, miközben bort kér a partnerétől.
Ám a dolgok mindazon által jól mennek. Minden szépség talál magának egy partnert és sikerül megszerezniük egy újabb adag altatót is. És miközben ők gyönyörök felé mennek, addig tíz védő az őrhelyekre indul. Ennyien vannak azok, akiknek már elég volt a tobzódásból, minden hevességüket bevetették a szekér rakományának leteperésében és már az ellenségre figyelnek. Ám mellvédnek támaszkodva azért szemük a pályán. Kifelé és befelé is szemmel tartják.
Huszonnyolc lány zavartalanul kezdi meg ravasz tervünket, de a gyógyító nő madár alakjában hamar felfigyel rá, hogy két hevesebb áldozat türelme elfogyott már a lépcsőn felfelé mászva és ellentmondást nem tűrően rántja be magával olyan szobába hódolata tárgyát, ahol egy-egy mélyálomban szunyókáló bajtársa meztelenül hever az ágyon.
Össznépiben a dolgok izgalmassá kezdenek el válni. Az említett két áldozat már felfigyelt egyértelmű jelre, de még nem állt össze neki a kép. Haragosan rázza láb alatt lévő társát, aki semmit nem reagál. És pillanatok választják el talán csak a csapatot, hogy lelepleződjenek!
Alia mindvégig kapcsolatot tud létesíteni Viridiellel telepatikusan, így segítséget kérhet, ha azt jónak látja. Ám teljes mértékben rajta áll, hogyan oldja meg a szituációt!

A lányok eléggé ügyesen csábítják el a férfiakat,és a következő altató adagok is a hölyekhez jutottak.Bár a vikingek harcosai elég hevesen és türelmetlenül teperték le a ruhájukat magukról és a lányokról.

A szememmel kisérem a történéseket,és ahogy így elnézem,a kéj hatalmas vágya még eltompítja a józan gondolkodást,de hamarosan megoldást kell találni arra a problémára,hogy sokan legyenek az "alvók" az ágyon,így amint valamelyik szobában már elaltatta a hölgy a pasit,akkor talán,ha az ágy alá gördítené a szunyókálót,akkor nem lesz szem előtt..és ezzel egy kis időt nyerhetnénk még..arról nem beszélve,hogy ha nem látják a Vikingek a társaikat,akkor nem is azzal törődnek,hanem a karjuba zárt szépségekkel,akik a gyönyör teljes kielégülését adják nekik..

Amint lehetőségem lesz rá,akkor az egyik lánynek elmondom,hogy mit is kellene tenni az alvókkal..de ha tiszta a levegő,és léptek zaját sem hallom,akkor akiket tudok "eltüntetni"az ágyról,akkor megteszem...és szerencse,hogy a madár alakomban bárhová be tudok jutni észrevétlen,és el is tudok hamar illanni...

De ahogy néztem a térképet a várról,abban voltak titkos folyosók is,és ha minden a terv szerint halad,akkor hamarosan el is tudjuk "zárni"a mély álomba lévőket..

Az erdei úgy dönt, hogy most még nem avatkozik be, hanem a beszervezett szajhákra bízza a két delikvens gyanújának elaltatását. De nem szeretne újra ilyen kínos helyzetbe kerülni, ezért hosszú távra tervet készít. A testek elrejtése pedig kiváló megoldás.
Kockára tett mindent, hiszen eddig ez a körülmény nem szerepelt az elképzelések között. Miközben majdnem mindegyik újabb áldozat lassan elszenderül, ebben a két szobában zavartan néz körbe a szorult helyzetbe kerülő két asszony. Mind a ketten az egyetlen lehetőség felé fordulnak, borral teli korsót vagy más könnyen megfogható, kemény tárgyat ragadnak a kezükbe és hátulról tarkón vágják az idegen harcosokat.
Rájönnek, hogy nem fogják kimagyarázni, hogy miért nem tér észhez a már pofozott, rángatott alvó.

/Folytatás hamarosan:
Kocka dobás: Egyszerű
/