The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Egyszerű' :

/mesélői folytatása/

A szerencse velük volt és Alia igyekszik szólni minél több lánynak a terv kiegészítéséről. Újabb harminc pasit igyekeznek a „spájzba” elrakni. Rajtuk múlik, hogyan. Hiszen madár alakban a gyógyító egész biztosan nem vette észre a térképet és mire átváltozik egy biztonságos helyen és átböngészi, addigra már újabb férfiba karoltak a kurtizánok.
Az ágy alá elrejtést könnyebb kigondolni és több idő van elmondani nekik. De még ott is össze kell szednie magát, hogy hogyan. Már ötvennyolc szobában van elrejtve ellenség. A feladat óriási és logisztikát, kommunikálást és további észrevétlenséget igényel.

Tovább figyelem az eseményeket,és a lányok nagyon ügyesen csábítják egymás után a férfiakat az ágyba.
Lassan tényleg az elrejtés helye tellik meg és találni kell egy megoldást,ami hatékonyan és főleg tutira elrejti az alvókat..és szerintem a megoldás kezd kipattanni a fejemből,miközben nézem,hogy megint két "áldozattal"több lesz az ágy alatt...

Mikor teljes csend van és a levegő is tiszta,akkor a lányoknak újabb ötletemmel állok elő.
Újból visszaváltozom elf alakomra és két lánynak mikor átadom az ujabb csomagocskákat,hallkan suttogom a rögtönzöt tervecskét,amit kitaláltam..

-Nagyon ügyesek vagytok!-dicsértem meg a két hölgyet-..Az ágy alá rejteni őket lehet,de ha már oda nem férnének,akkor kellene egy olyan megoldás,hogy kettesevel vinnétek fel a pasikat,így "négyest"tudnátok alkotni a szobákra,és az eltüntetés is hatékonyabb lenne,de teljesen rátok bízom!Szuperül megoldjátok a helyzetet!De majd valamit kiagyalok,hogy felfedezzem a biztosabb elrejtést..de egyenlőre maradunk az ágy alá és a szobába a szekrénybe rakásnál..eddig is nagyon ögyesek,Hölgyeim!


Aztán ahogy jöttem távoztam is szélsebesen ,viszaváltozva sólyom alakommá..és az ablakon át kirepülve figyeltem a szememmel az eseményeket..

Alia ismét átváltozik egy rövid időre, hogy megszervezze az új kört és bizony ezzel megmentette a helyzetet ismét egy időre. Sikerül minden örömlánynak előkészítenie azt a szobát, ahová majd be akarják csalni társnőjével az idegeneket. Az új terv az, hogy két nő két partnert visz, így az egyre szűkösebb lehetőségeket takarékosan kihasználják.
Ám nem mindenki tetszését nyeri el. Oké, nem a csaliként oda dobott lányai mondanak nemtetszést, sajnos ehelyett a belsővár udvarán tör ki hangosabb nézeteltérés. És egy csoportos szexért nem rajongó harcos még meg is ragadja egyiküket.
-Mi az, hogy kettőnkkel akarsz felmenni, szajha? Nem akarok levetkőzni másik pasi előtt. Ez undorító. Velem jössz egy külön ágyba és befo...
-Nyugodjál már meg haver! Ha együtt akarják, akkor közös ágyban nyomjuk. Én leteperem az egyiket, te meg a másikat. Ha akarod, még cserélhetünk is közben.
*A békülésnek szánt szavak viszont nem várt módon zaklatták fel a lelkivilágát. Hamarosan verekedés lett belőle és a többiek beavatkozásával szedték csak szét őket. Ismét szükség lesz a szerencsére a terv végrehajtásához.

/Hatos kocka:
1-3-ig A balhé nem csitul és a zsákmányolt hölgyeket összeszedve a várbörtönbe zárják őket, hogy lecsituljon a hangulat.
4-6-ig Többen felszólalnak az ellen, hogy kettejük vitája miatt mindenki nélkülözze örömük forrását.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Egy kisebb vita hangjaira lettem figyelmes..de aztán kikerekedett egy verekedés is közben.
Némán figyeltem az eseményeket,és örömmel láttam,hogy a lányok elég meggyőzően tudnak hatni a pasikra..na meg aztán a férfiakat sem kell félteni,ha az örömökről van szó.

Lassan csitulni látszik a vitatkozás a "többszereplős'szobák miatt,de aztán végül megnyugodnak a kedélyek és győnek a hormonok,és a kéj csábító pillanatai..

Kicsit óvatosabbnak kell lennünk,mert úgy látszik a Vikingek harcosai elég nagy "étvággyal"rendelkeznek,és ha összeeresztenénk a szobába többjüket,akkor félő,hogy újabb vita hangjai vetülnek fel,és ez most nem igazán jönne jól nekünk..

Kezdem járatni a gondolataimat,hogy hogyan lehetne még több harcost egy helyre terelve rávenni arra,hogy vigadalmukban igyanak a kupákból..és gy helyen legyenek a "maradék "férfiak,akik még nem kostolták meg a hölgyek bájait,és a kupában lévő finom italukat..

A torony ablakain belestem,hátha látok valami érdekeset,és ai előre is billentené a dolgunkat..

..aztán ahogy igy nézelődöm,meg is látom azt amit talán kerestem..egy roskadásig megrakott asztalt,amin mindenféle étel és bor csurig volt a terembe.
A gondolat ekkor fogalmazódott meg bennem,és igyekeztem is egyik lánycsapatnak előadni,akik éppen "vadászatra"indultak újabb férfiak társaságát követve.

Az étellel megrakott asztalnál jópár férfi mulatott,és hangos nevetéssel emelték a borukat a magasba,hogy mennyire jól érzik magukat a "megmentett"hölgyek társaságában,és azok az inséges hetek,hónapok alatt mennyire vágytak már a fehérnép bájaira,arról nem is szólva,hogy az első állatias leteperések után már inkább minőségi élvezetre vágynak,és ami hosszan és kényeztetően hat rájuk..és ha még a hölgyekkel mulathatnak,az ég nagyobb élvezet a testiek mellett.

Próbáltam közelebb jutni a lányokhoz,hogy elmondjam mire jutottam a gondolataimmal,de aztán mintha megérezték volna amit szándékom lett volna javasolni,azt tervezték,hogy egy helyre invitálják a sok kiéhezett férfit,és egy különleges "műsorral"kápráztassák el őkat..egy erotikus tánccal,amit pár lány műsorként ad majd elő..ezzel még felcsigázzák a vágyaikat a férfiaknak,és aztán ha az előadásuk befejeződik,akkor egyik-másik lány a kupájukba tölti a porral elkevert kancsó tartalmát,és ahogy majd emelik poharukat az egyre lengébb öltözetü hölgyekre,akkor már a borból ivók mély álomba szenderülnek,és ha valami folytán nem innának eleget,akkor pár lány "tesz "róla,hogy megkostolják a finom és izletes bort...és a csókjuk is ráveszi őkat,hogy aztán koccintsanak ennek a fergeteges orgiának a tiszteletére..

A lányoknak Aliával remek tervük lett. Már egyre több a „csontváz a szekrényben” és így egyre veszélyesebb csalogatni a betolakodó idegeneket.
Ám a vár legnagyobb étkezője, ahol svédasztal várja a derék harcosokat kiváló lehetőséget ad. Immáron mindent vagy semmit alapon megpróbálják egyszerre elintézni az összes katonát. Balszerencséjükre a korábban a várfalakra őrségbe visszatérők nem mennek az ünnepi lakomára, ám ők csak tízen vannak. Ellenben a még ébren maradt többiek szívükre vennék, ha udvariatlan módon nem néznék meg a hölgyek műsorát, ha már ennyire törik magukat, hogy a kedvükben járjanak.
A nagy vendéglő tele van és miközben három lány táncol, a többiek bort szolgálnak fel. Édes simítással és egy-egy csókkal fűszerezve azt. No meg persze altatóval!
Veszélyes vizek, hiszen ha túl hamar feltűnik az északi embereknek, hogy társaik feje sorban koppan az asztalon, hiszen akkor azonnal eldobják a mérgezett italokat és eltaszítanák maguktól az örömlányokat.

/Kockadobás: Hatos

1 és 2- A lányok minden a lakomán résztvevő harcost el tudnak altatni
3 és 4- Harminc védő alszik el, mire átlátják a tervet és a nők ellen fordulnak
5 és 6- A társaság fele elalszik, mire átlátják a tervet és a nők ellen fordulnak/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2

Egy picit izgultam,hogy ez a nagyszabású terv jól süljön el,és ne fogjanak gyanút a Vikingek,de aztán a lányokat elnézve nagyon ügyeen és hihetetlenűl leleményesen hálózták be a sok pasit,akik a műsort látva még jobban belelkesedve koccintottak az előre megkevert itallal,és sorban döltek le az asztalra,és ahová csak sikeerült..eközben a hölgyek cirógatták és csókolgatták a férfiakat,hogy még hiteleebb legyen az álca,ami meg is hozta a várt eredményt..annyira jól sikeredett a dolog,hogy mire felocsúdtak volna,akkorra már minden harcos mély álomba szenderült,és a szépségek dicsőségére mondva nagyon szépen megoldották a Hazájukhoz fűződő "feladatukat"..már csak alig egy tucatnyi védő Viking volt a várfalaknál,akik őrséget adva voltak kint,és erre is lett egy mentő ötlet a lányokkal együtt kitervelve..

Közben gondolati úton közöltem Virivel az "állást"és azt,hogy mennyi férfi az,akik még a torony és környékén találhatók..

-Viri!A lányok nagyon hatékonyyan és erőn felül teljesítették a feladatot..a Toronyben lévők,szám szerint 190-en mély álomban vannak,és csak kint a kaputoronyban ,és a környező falakon vannak még 10-en!Megpróbálunk még néhányat a lányok segítségével"elcsábítani"és amint a kapuknál és a falaknál "behálózzák"a hölgyek a férfiakat,akkor hallkan és csendben betudtok jönni a belső várba..de addig is egy kis idő kell,míg a szépségek megtalálják a katonáikat,bár ahogy így elnéztem,nem nagy erőfeszítésbe tellik nekik a csókjaikkal elcsavarni a fejüket..amint tudtok,gyertek a várfal alá,és Haradúr emberei is itt vannak a közelben...már csak kis idő kell a torony megszerzésére..de ha biztonsággal tudjátok az ijászokkal leszedni néhányukat,akkor hangtalanúl és csendben tegyétek azt...de addig is a lányokkal kimegyünk a falakhoz,hogy egy kis lenge fátyollal takart testükkel és némi élelemmel a kezükben,és persze finom borral édesgessék magukhoz a katonáikat...remélhetőleg kapni fognak az alkalmon,és az ölelkezések és csókok közepette a vágyaik hatalmasodnak el rajtuk,és így az éberségüket is el tudjuk altatni,nemcsak őket..

Amint elküldtem üzenetemet a Társamnak a lányokhoz fordultam ismét és visszaváltozva elf alakommá,vázoltam a következő lépést a csábítás erejének,és talán hatékonyan is folytatódik a terv..

Elmondtam a hölgyeknek azt a gondolatom,hogy egy tucat lánnyal "felfegyverkezve"induljanak ki a várfalhoz és a kapuk tornyába,hogy éppen hogy takart testükkel és a kezükben lévő finom sültekkel és borral keressék meg a kint lévőkat,és csábítsák el a bájaikkal,azon a címen,hogy ők sem maradjanak ki a kéjből és az élvezetből,mert kint vannak a szabad ég alatt,és mivel elég rutinosak a lányok,így arra is ügyelnek,hogy egyik Viking se fogjon gyanut...és az ölelésükkel ,csókjaikkal foglalják le a pár kintmaradót..addig míg a többiek meg nem érkeznek..és ha már a férfiak karjaiban vannak,akkor arra fognak figyelni,hogy a gyönyör halmozza el testüket,ahogy minden lány csodaszép és kívánatos..és igencsak leheletvékony,átlátszó öltözékük még csábosabbá teszik őket..

A király a felhozott érvek hatására, most egyelőre elhalasztja a veszélyes varázslat bevetését, aminek mondanom sem kell, hogy örülök, de tudom, hogy Jessica nem fog örülni a hírnek, mert nagyon bizonyítani akar.
- Köszönöm. – hajoltam meg a király felé, ahogy elmondja, leállítja a katapultok támadását egy időre, hiszen a lányok is megsérülhetnek, meg nem árt hiú ábrándba sem ringatni a vikingeket a szünettel.
Aztán a pappal és a lánnyal távozok, de azok még kint is vitatkoznak, bizonygatva egymásnak az igazukat.
Muszáj megnyugtatnom a kedélyeket, mert a széthúzás most senkinek nem tesz jót. De legszívesebben egy fába ütögetném a fejem, hogy minek avatkoztam egyáltalán bele.
Egyelőre sikerrel járok és úgy néz ki, hogy mindenki belenyugszik abba, hogy a király fog erről dönteni.

Egy tábortűznél pihenek, mikor meghallom Alia hangját a fejemben és nagyon örülök neki, mert szavai azt jelentik, hogy él, jól van, sőt, ahogy egyre hosszabban hallgatom, azt is megtudom, hogy nagyon is sikeres volt a lányokkal tervezett akciója és, hogy ilyen rövid idő alatt több eredményt értek el, mint a véres harcok sora eddig.
~ 10 fő? Nagyon ügyesek vagytok! Pár íjásszal és Haradur embereivel megyünk azonnal. Ha valami baj van csak szólj! ~
Nem akarok most már eredmény nélkül a király elé állni, így inkább magam keresem meg népünk fél tucat íjászát, hogy elinduljunk a belső vár kapuja felé.
Mivel menet közben útba ejthetjük Haradur csapatát is, kis idő múlva velük együtt surranunk a kapuhoz. Ha módom van rá és jó pozícióban meglátunk egy őrt, akkor nyilat eresztünk bele, de csak, ha nagyon biztosra mehetünk, hiszen nem akarjuk bajba sodorni a lányokat.
~ Itt vagyunk Alia. ~ üzenem a lánynak.

A nők kettesével kísértik meg a strázsákat, persze rögtön ki lehet számolni, hogy így a számuk nincs meg. Mielőtt valaki fél, hogy tíz kurtizánunk elveszett az Éterben, gyors megnyugtatásként mondom, hogy ők a belső várudvaron sétálnak. Pusztán nem fogják azok a férfiak rávetni magukat három hölgyre, akik ne indulnának be kettőtől.
Kevésbé a forró ölelkezés, mint inkább a pajzán nevetgélés kerül elő a nők fegyvertárából. Kedves, gondoskodó asszonyt játszanak, akik étellel és itallal kényeztetik a harcedzett férfiakat. Ám titkon persze az altatóval kevert borral igyekeznek csapdába csalni.
Viri számára meglepetés érkezik a kapu felé menet. Haradur elfordul az újabb csata említésér és megkeseredett öregemberként hat, aki már nem akar újabb véráldozatot és újabb halott bajtársat a királyért és az őket kiközösítő nemességért... melynek nem régen még ő is tagja volt.
Ám az íjászok szívesen mennek az erdei elf fiúval és szükség is lesz rájuk. A falon lévő őrök sokkal éberebbek és mikor négy társuk összezuhan már rájönnek az átverésre. Sietve lökik el maguktól az éjszakai pillangókat és vágják földhöz a poharakat. De talán már hiába!
A várkaput őrző két társuk közül egy is elkábult a méregtől, de a másik csatabárdját kézbe kapva rohan a vasrostélyhoz, mely leengedésével a rács nem engedné tovább az ostromlókat akkor sem, ha betörik a vastag tölgyfa kaput. Mely hatalmas gerendával van ugyan elreteszelve, de csak érdekesség, mit Alia megláthat, hogy nem tökéletesen illeszkedik. Az esőben megvetemedett a fa és bár fogja, de kevésbé olyan erősen, mint ahogy szokta. De ennek már nincs jelentősége talán, akkor lett volna érdekes, ha a lányok lebuknak és meg kell ostromolni a belsővárat.
A kapu egy rögtönzött faltörő kossal is betörhető, de a rácsnak semmi baja. Felhúzva van, ám ahogy említve volt, egyik északi harcos szalad oda meghúzni a kart. Eközben Viriék a feléjük közelebbi még két őrt sikeresen kilövik íjjal és rohannak tovább a kapuhoz. Vajon sikerül-e lezárni időben vagy utat találnak-e a lombtündék?
Három másik tengeren érkezett idegen kiabál és megindul a belső udvar másik feléből a kapu felé, mikor rájönnek, hogy onnan érkezik majd a támadás. Ez a négy, aki most talpon maradt közülük, mind az öregtorony felé néz sűrűn, ahonnét társaikat várják. Aliáé a döntés jórészt, hogy a főkaput nyitja ki gyorsan az érkező erősítésnek vagy a rácsot leengedni akaró vájtszemű alakot kapja el madár alakból visszaváltozva. Persze ha csak nincs más terve a mostani helyzetre...

Hamarosan Viri válasza is megérkezik,és úton vannak ide..ez jó hír!

Aztán nem várt esemény adódik,és négy katona gyanút fog ,vagyis valami történt,ami miatt nem vált be ez a terv a lányokkal,de szerencsére a férfiak nem fordúltak a lányok ellen,csak épp értetlenül állnak az események felett.

Visszaváltozva elf alakommá egy magasabb és védetebb helyen a vártoronyban,ahol a rács rostélya van ,akkor látom,hogy egyikük a kapu lezárásán ügyködik,és rohan a kar felé,ami leeresztené a vasrácsot,és így a bejutás a többieknek elég nehézkes lenne..
Úgy döntök,hogy a nyilammal célba veszem és habozás nélkül beleeresztem a vesszőm.
Bár a gyilkolást nem szeretem,de most sok élet fororg kockán,többek között a lányoké is,akik erejükön felül teljesítették a feladatot..és én igéretet tettem,hogy vigyázok rájuk..amit nem szegek meg!

Célbaveszem a közeledő Vikinget,és pillanatnyi gondolkodás nélkül a nyilamat kilövöm rá.

De amint elhárul a veszély,akkor újabb célpontot keresek,és annyi előnyöm is van,hogy én jól látok a sötétben,de az északi harcosok,alig.A falakon pár fáklya ég,de fényük gyéren világítja be a sötét falakat..ahogy engem sem látnak olyan jól,mert az árnyék is segíti rejtőzködésemet,ahogy a könnyed lépteim..
Már csak az ujabb célpontra koncentrálok,hogy a maradék harcost is ártalmatlanná tegyük,és aztán a Társamék biztonsággal jöhetnek be végre..

Megdöbbenek a változáson, amin Haradur keresztül ment. A lelkes és vérmes vezető most alig hasonlít önmagára, morózus és kedvetlen, egyáltalán nem hajlandó velem tartani, nem akar több áldozatot hozni olyanokért, akik éppen, hogy le nem köpik, vagy le nem gyilkolják őket.
Nem mondom, hogy nem értem meg.
Viszont ez most nem jókor jön, de a velem tartó íjászok talán elegek lesznek ahhoz a 10 vikinghez, amiről Alia üzent.
Szerencsénk van, mert két őr eléggé láthatóan tűnik fel a falakon, talán valami elterelhette a figyelmüket, amit azonnal ki is használtunk és mindkettő hang nélkül, holtan esett össze.
Már csak a kapun kellett bejutni, hiszen nem tudhattuk, hogy mi a helyzet odabenn, Alia-ék hogy haladnak, bár nem érkezett tőle segélykérés, ami talán sikerre utalt.
A kapu azonban nem nyílt ki és nem ácsoroghattunk tehetetlenül előtte.
- Ott egy kút gerendája, kapjátok fel! Megpróbáljuk betörni a kaput! – mutattam a romokban heverő külső udvaron egy tekintélyes rönkre.
Megragadtuk a fát és minden erőnkkel a kapunak rohantunk vele. Ha mást nem a döngéssel eltereljük a figyelmet és azzal is segítünk. Ha viszont sikerrel járunk, akkor átvághatjuk magunkat az utolsó akadályon és bejuthatunk.

Szükségem lesz egy kockadobásra

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

Alia útját állja a szaladó férfinak és szerencsére olyan helyről célozza, ahol nem veszi észre a nőt. Sőt! Jó a rálátás, így hamar halálos lövés éri. Ezzel biztosítva a bejárat, csak még nincs kinyitva.
A három másik idegen viszont rájön a veszélyre és felhúzzák maguk elé nagy pajzsaikat, ami testük legnagyobb részét védik. Ám közel nem teljesen fedik el.
Eközben társa a felmentő sereg élén sikeresen megtalálta azt, amivel megostromolhatják a kaput. De akadályba ütköznek. Az első ütésnél nem ereszt a fa, csak nagyot reccsen. Még két új ütés kell, mire áttörve a bejáratot beronthatnak. Már csak három harcos van, kik a nyilaktól több sebből véreznek. Egyik húzza a lábát, a másik hátra maradva féltérdre rogyva bújik meg súlyosan sebesült combjával a fa pajzs mögött. Ám az utolsó igen ügyesen „fallabdázik” az idomár nyilaival, bár ebben a felállásban most nem tudja visszadobni a ziccereket, de baljával remekül mozog bele az egymás után felé zúgó nyilakba és levédve rohan kardjával a gyógyító életére törve. Ám ekkor ügye épp odalép mellé Turion fia és a többiek is.
Mielőtt nagyon előre szaladnánk az eseményekkel, nem sok esélye van egy szál maga a benyomuló tündékkel szemben. Még ha nem szabad neki elfelednie, hogy ezúttal nem fa fegyver van az ellen kezébe, így varázs kardja a fémet nem szeli ketté. De esélye sincsen. Ahogy a két társát is hamar meg lehet ölni lendületből. Úgy tűnik mostanra az ostrom sorsa teljesen megpecsételődött. Már csak a Jövő a kérdés.

A csata után az alvókat hamar össze gyűjtik a király katonái a lányok útmutatásai alapján és lecipelik egyesével a börtönbe. Ám a parton lévő csapat még szinte érintetlen. És a király immáron Aliával együtt Viri mellett magához hívja a korábban már nála járt két papot.





-Nagy győzelem ez számunkra. Sokan elestek a külsővár elfoglalásakor és alig hittem, hogy vissza tudjuk szerezni újabb szörnyű véráldozat nélkül a fellegvárat. De végre újra miénk Össznépi és ezzel remélhetőleg ketté törtük az ellenség morálját. Végleg a partokra szorult és immáron nem két felé kell figyelnünk.
Köszönöm nektek és javaslom tegyük át a táborunkat a főerőikhez közelebb. Ki kell ismernünk a víz és a természet viszonyait, hogy újból olyan csúf bukásba ne szaladjunk, mint az áradásnál. Ez az utolsó felvonás, mielőtt végleg kiűzzük földünkről a betolakodókat.
A ti népetek sokkal többet tud a természet erőiről, remélem a segítségünkre lesztek ebben a munkában. És a papok híresek elemi erők megzabolázásáról, ha jól sejtem ők is sokat tudnak tenni ez ügyben.

A felém rohanó harcost sikerül leterítenem,és a kapu rácsa sem ereszkedett le szerencsésen.
Bár egy pillanatra a kapu felé néztem,hogy a gerenda még a helyén van,ami miatt még nem tudnak bejönni a Társamék,de most nem tudok oda menni,hogy kinyissam a léccet,mert még mindig van pár viking,akik a pajzsaikkal védik testüket,és bár kevesen vannak ,még mindig veszélyesek lehetnek..

Aztán egyikük a sebeivel és a testéből kiálló nyilakkal sem törődve rohan felém..de mielőtt elérne hozzám lendíti kardját felülről ,s minden erejét beleadva súlytani akar rám..
De aztán valami megállítja a pengéjét,és én oldalra nézek,Viri az,aki védelmezőn emeli kardját a fejem fölé,és így az északi harcosnak esélye sincs befejezni halálos szándékát...

Némán köszönetet mondok Társamnak,és máris sietek a lányok felé,hogy védelmet adjak nekik a nyilaimmal,bár ahogy látom,már a maradék északi is elesett a felmentő sereg kardja által..

Egy pillanat alatt mintha elvágták volna a zsivajt,és helyette csend következett.
Megálltam egy percre és csak néztem a szerte szét heverő holt testeket és csak egy gondolat suhant át rajtam...
..vége van!..

Hamarosan a lányok is kijöttek a toronyból és alig fedetlen testüket igyekeztek takarni,bár nem a szégyenlősségük miatt,inkább a hűs levegő volt az,mi az egész várra telepedett..

De a hideg fuvallat ellenére mosoly volt arcukon,mert ahogy az elején nem sokan hittek bennük,most láthatták a báj erejét és azt,hogy nem minden a fegyver..van más is,mivel csatát,s háborút nyerhetünk..de remélem,hogy egy időre legalább béke napjai köszöntenek rájuk..és miránk is ráfér a pihenés..

Hamarosan megérkeztek az Emberkirály katonái,és pokrócot terítve a hősies lányokra kivitték őket a csata színhelyéről..
Amikor minden lány előkerült és egy-egy katona kiséretébe fogadta,meghajoltam előttük,és köszönetet mondtam..nem kis áldozatot tettek a hazájukért!..és remélem a vezetőjük sem felejtkezik meg tettükről!..mert nagyon sokat köszönhetnek nekik!!

Lassan én is visszatérek a táborba,de alig érek a területre,a Királyuk hivatott...de én inkább megmosakodnék és végre Mellont látnám a közelemben,mint a képmutató embereket..

A küldöncnek csak annyit mondtam,hogy kicsit később majd elmegyek a sátrához,de előbb más a teendőm..vágytam egy hűs forrásra,ami a csutakos  testemről lemoshatja a vért és az elmúlt órák piszkos történéseit..

Mellonnal az oldalamon a patakhoz indultunk,és a sziklák közt lecsordogáló vízbe gázolva álltam némán,és csak a cseppek mosták könnytől áztatott arcomat...mert itt legalább senki sem lát..

Nem könnyen, de betörjük a kaput, azonban ott már csak pár sebesült vikinget találunk. Azt azonban azonnal felmérem, hogy a legmozgékonyabb viszont éppen Alia felé tart, akihez már olyan közel van, hogy az nem tudja újra felajzani az íját.
Szinte nem is érintetem a földet, úgy siettem hős társnőm segítségére, aki szinte véráldozat nélkül elérte, hogy az embereké legyen ismét az erőd.
Szerencsére időben érek oda, hogy megakadályozzam, hogy lecsapjon. Kristálypengém most is állja a sarat és eltéríti a halálosnak szánt ütést, majd azzal a lendülettel át is döföm a mellkasát.
Mire egy mosollyal nyugtázom Alia hangtalan üzenetét, a többiek is végeznek és a várra csend telepszik.
Mivel hirnököt menesztünk a királyhoz, hamar megérkeznek a katonák és innentől átveszik a foglyokat és természetesen nagy örömmel a lányok páytulgatását is.
Mikor a király hívat, elégedetten megyek a sátrába, ahol meghallgatom a köszönetét, bár ez az érdem teljes egészében Alia-t illeti, akit nem ltok most.
- A társamé az érdem, uram. Az ő ötlete volt és kiválóan bevált. Na meg természetesen a vele tartó nőké. – tettem hozzá, mert azoknak kellett állni a sarat igazán.
Arra, hogy innentől egyfelé kell figyelni, csak bólintok.
- Ráadásul az erődből most már könnyen lehet lőni a parton rekedteket, hiszen teljesen védtelenek arról az oldalról. – jegyeztem meg. – Addig míg el nem űzöd ezeket az idegeneket innen, királynőmmel kötött megállapodásod szerint, rendelkezhetsz a kardjainkkal és íjainkkal. – hajtottam meg a fejem.
A papokról nem igazán tudtam nyilatkozni, velük Alia tartotta a kapcsolatot, de a király biztosan ismeri a saját mágusait.

Hamarosan a magát rendbe szedő szőke lányt egy fekete hajú ember férfi keresi fel. Ám talán nem is számított a látogatására. Leugrik lováról, mely hátára a nyereg mögött egy jókora zsák van felkötözve. És a tanácsadó meghajlik.
-Üdvözletem, szép hölgy! Hallottam milyen fényes diadalt arattatok. Egy utolsó kérésem lenne mára.
Nem ismerem azokat a nőket, akiknek köszönetet kellene mondanom. Így terhes ez a kötelezettség. Mivel te jóban vagy velünk, rád bíznám a fizetségüket.
*Ezzel megoldotta a köteleket és leemelte a különös poggyászát. A száját kibontva egy kövér zacskót vett ki belőle.
-Száz aranyat szán a kincstár mindannyiuknak. Harminc ilyen kis csomag van benne. Rád bíznám ezt.





-Nos, igen. Biztosíthatlak arról, hogy mindenkinek meg fogjuk köszönni. És bátran forduljatok a jövőben hozzánk, szövetségünk eme csatával csak megerősödött népeink között.
*Egy tálcáról arany serlegeket vesz el és borral töltve azokat megkínál mindenkit eggyel. Majd amikor mindenkinek a kezében van -vagy ha Viri nem él vele, akkor azt tudomásul veszi-, akkor áldomást mond.
-Emelem poharamra kontinensünk megvédelmezőire! És sose felejtsük el az itt meghalók emlékét!
*Egy kortyot isznak az emberek, de már Astelath is hamar elveszi a szájától, hogy rátérjen egy újabb fontos témára.
-Gondolom sejtitek miért épp titeket hívtalak ide. Sikerült azóta valamire jutni azzal kapcsolatban, hogy megidézzünk-e egy szellemet? Az öregtorony elesett és pozícióink megerősödtek. Nekem is át kellett gondolnom sok mindent és elfogadom, ha kétségeitek van a varázslat kimenetelét illetően.
*Hármójuk felé fordult kérdőn, de mielőtt a két férfi bármit is mondhatott volna, Jelena leánya hamar reagál.
-Én is átgondoltam és rájöttem nem dönthetek egyedül. Elfogadom szövetségesünk bárhogyan is dönt. Az ő véleménye az enyém is lesz.
*Ezzel Turion fiára nézett, várva az ő szavát.

A Patak vize jólesett,ahogy végigmosta fáradt és poros testemet.De aztán visszatérve a sátram felé,megállított egy Lovas.
A Kapitány volt,akinek a szavai hallatán mosoly jelent meg ajkamon,és kedvesen néztem rá.

-Szép Hajnalt ,Kapitány!Természetesen átadhatom a lányoknak a jutalmukat,de szerintem ha elvezetem a sátrukhoz,uraságodat,akkor a saját szemeddel láthatod majd azt az örömöt,és hálát amit a jutalmukért láthatsz .Megteszem ha úgy gondolod,hogy terhet okoz számodra,de hidd el,hogy ezek a lányoknak sokkal többet jelentene,ha Te magad adhatod át a zacskókat nekik.
De előre megyek,hogy megnézzem,elkészültek-e már,és méltón tudnak fogadni bennünket.

A férfin mintha egy gördülő verejtékcsepp hullott volna a homlokán,de én csak egy bátorító mosollyal szóltam ismét hozzá.

-Ne aggódj,jó uram!Nincs mitől tartanod!csak pár perc,és nem több!De szerintem látnod kell a saját szemeddel,hogy a hölgyek mennyire örülni fognak nagylelkű adományodnak,mi elimerésül szolgál a kivételes tettükért.-mosolyogtam rá kedvesen,és elvezettem a sátorukhoz,hogy átadja a megérdemelt aranyaikat...és én is ott leszek a közelben..-bátorítottam a férfit.
..és csak két perc..de a lányoknak sokat jelent szerintem,hogy a Hazájuk jutalommal halmozza el őket.

A királynő mindenkivel olyan jóságos, de neki is megvannak a politikai céljai és, ha azzal, hogy harcosokat biztosított az idegenek ellen segítve ezzel az embereket, akkor nem vallottunk kudarcot.
- Igen, úgy gondolom ezt a királynőnk nevében is kijelenthetem. – fogtam meg a serleget, mert tudomásom volt róla a futárkodásom révén, hogy az emberek nem szeretik, ha ilyen alkalommal visszautasítják a kínálásukat és egy királyt nem célszerű megsérteni.
Viszont én is csak belekortyoltam és már raktam is le.
És még milyen szerencse, hogy ezt tettem, mert Ariana válaszára, mely a király kérdésére érkezett, hogy megtartsák-e azt a szellemidéző mágikus szertartást, köpni-nyelni nem tudtam.
- Az én véleményem? – böktem magamra miután magamhoz tértem.
~ Mit vétettem Természetanya! ~
- Nem hiszem, hogy elfogulatlan döntnök lennék és különben is, a ti életeteket kockáztatjátok, ezt nem vállalhatom fel. – ráztam meg a fejem. – Én …….megtapasztaltam a sötét elfek varázslatait és ez ahhoz hasonlatos nekem, így nincs ínyemre. Viszont, ha ez van olyan hatékony, mint, amit Alia talált ki, akkor talán megéri. Mint mondtam, a ti mágiátok nem ismerős nekem. - hárítottam.

A férfi mosolyog Aliára és kurtán válaszol.
-Megbízom benned, tudom, hogy elviszed nekik. Azt hiszem az én jelenlétem nem szükséges. De ha bármiben segíthetek, csak szólj!
*Ezzel meghajol előtte és felszáll paripájára, hogy gyorsan elvágtasson. Talán sosem tudjuk meg, miért kerülte ki a lányokkal való találkozást. Ám úgy tűnik a vár visszavételével az emberek igen segítőkészek lettek az erdei elfekkel. És ez jó!





-Én magam is úgy látom, nem tetszik nekem ez a varázslat. Nem tudjuk, mi lenne a végén. Nem olyan, mint a többi. Én is arra szavazok, hogy nélkülözzük. És legjobb mágusaink erejét tartalékoljuk a csata napjára. Remélhetőleg most már minden simán megy és figyelni fogunk arra, hogy képességeikkel támogathassanak minket.
-Úgy látom akkor egyhangú a döntés. Az elemi varázslók sokkal hatékonyabbak, ha csata közben segítenek. Ha nincs más kérdés, akkor mindent megbeszéltünk. Még egyszer köszönöm a segítségeteket, hálás vagyok érte.
*Az ifjú papnő úgy tűnik meglepő húzással akart élni. Mivel a nála tapasztaltabb és idősebb társát nem tudta volna semmikép sem meggyőzni, így a kevésbé ellenkező Viridiel szívét próbálta meg meglágyítani a bizalmával. És tudta, hogy ha nem sikerül, akkor tényleg át kell értékelnie az elképzeléseit. Kicsit csalódottan ment ki a sátorból, ám jól tudta ő is, hogy ezzel még sok tennivalója van, hiszen az első csata alatt már bebizonyosodott, hogy milyen veszélyekkel jár az, ha nem gondolják át a természetfeletti bevetését és helyben meghozott gyors döntésekkel néha még súlyosbíthatják is a károkat.


Másnap délelőtt újabb haditanácsot hívtak össze. Nem siettek túlságosan a dolgokkal. A fontos emberek közül sokan egész éjszaka különböző tervekkel foglalkoztak a várostrom kapcsán. Nekik is pihenni kellett pár órát. És mivel számítottak a délelőtti dagályra, ezért inkább délutáni csatára készültek.
Ám amíg készülődnek, addig persze lehet érdemes lesz Aliának és Virinek is érdeklődnie néhány dolog után.
Már kitapasztalhatták, hogy a fontos emberek között van a főtanácsos, aki gyakran megfordul a királynál is megbeszélésen. Nem csak hallgat a javaslataira, de úgy tűnik sok titkos tervet is tud.
Ha a mágiáról kívánnak beszélni, akkor a főpap hiányában úgy tűnik két jó ismerősük is akad, aki szívesen kifejti nekik a véleményüket. Noha ebben a kérdésben gyakran rejtélyes szálakon születnek meg döntések, a király a legutóbbi látogatáson már úgy tűnt megtanulta a leckét, hogy kifelejteni viszont nem fogja őket. Talán nem kell bemutatni a két ismerőst, akit felkereshetnek.
Főként Navának sikerült összeismerkednie Haradurnak. Ha részt vesz az új csatában, akkor komoly tényező lehet hat-hét tucat farkasemberével. Ám már a belső vár lerohanásánál sem kívánta újabb falkatagját feláldozni. Ha jobban el kívánnak az elfek beszélgetni arról, mi ment végbe benne, akkor szívesen fogadja a társaságukat.
Ám sokkal nagyobb csapat felet diszponál, noha ő maga nem ragad fegyvert Jelena grófnő. A titokzatos főnemesasszony eddig általában hozzá szólt a haditanácsokhoz. De lányával ellentétben nem kereste a szövetséges népek társaságát. Ha jobban meg szeretnék ismerni, pár percet biztosan szakít rájuk a hozzá hű nemesek gyűrűjében.
A kincstáros és az udvari térképész is áll rendelkezésükre. Noha ők kevésbé szívükből, hanem hivatali kötelességből beszélnek velük. Nem fűződik érdekük egyik harcoló csoporthoz sem, a korona javát szolgálják tudásukkal.

A reggel más megvilágításba terelte az elmúlt éj történéseit.
A lányok megkapták jutalmukat,és nagy örömmel fogadták,bár én azért tartom,hogy még kitörőbb lett volna az örömük,ha a Kapitány adja át nekik a zsákocskákat..de vajon miért nem lepett meg,hogy "elillant"nagy sietve a lován?-kuncogtam magamban,de inkább annak örültem,hogy végül elismerést és picike tiszteletet is kaptak ezek a lányok,mert nélkülük nem igazán lehett volna megvalósítani a merész tervet,és most,hogy vége lett,örül a szívem,mert egy hölgynek sem esett baja.

A felkelő Nap már javában világította be a tábort,és a lézengő emberek ide-oda sürögtek a sátrak között..
Aztán az egyik sátor mellett megláttam Jelena lányát,és felé indultam..kíváncsi vagyok mi történt az elmúlt órákban..vagy talán tud valami új fejleméyt?
itt az ideje,hogy beszélgessünk..
Léptem közelebb hozzá,és üdvözöltem.

-Szép reggelt!-bólintottam egy mosollyal felé.
-Mi újság a Tengeren?-próbáltam viccesen kezdeni a beszélgetést,mert olyan ábrázatot vágott,mintha nyomasztaná valami,és egy mosoly talán feldereng az arcán a butus kérdésemtől..

Végül is örültem, hogy az a döntés született, nem használják fel az emberek a sötét varázslatot, bár ha bele is egyeztem volna, csak akkor, ha elég meggyőző érvet hoznak fel arra, sok ember életét mentenék meg vele. De a király döntött és ebbe mindenki belenyugodott, még a papnő is, aki láthatóan ugyan nem volt boldog, de nem ellenkezett tovább.
- Nincsenek kétségeim, hogy lesz még alkalmad bizonyítani képességedet a mágia terén. Én látom rajtad az igyekezetet és mivel igen csak fiatal vagy az, hogy elfogadnak egy mágus csapat élén, nagy szó. – szóltam utána biztatóan még.

Az egész nap kimerítő volt, így jól esett az éjszakai nyugalom. Reggel azonban ismét a király hívatott és újabb haditanácsban találtam magam, ahol különféle terveket vitattak meg, de döntés csak délutánra volt várható, így magam is körbenézve jártam a tábort.
Volt pár olyan ember, akivel szívesen megismerkedtem volna és meghallgattam volna a véleményét, mert nyilvánvaló volt, hogy fontos szerepet játszanak majd a továbbiakban és talán sikerülne úgy együttműködni, hogy hatásos legyen.
Az egyik jelöltem Jelena grófnő, Araian lett volna, de előtte mindenképpen a Főtanácsossal szerettem volna beszélni, mert jó párszor tapasztaltam mennyire hatással van a királyra és a meglátásai sem rosszak. Először az ő terveiről akartam hallani. Ravasz embernek látszott.
Mindenfelé katonák készülődtek, vagy épp főzőcskéztek, amíg módjuk volt rá, őket kerülgetve igyekeztem meglelni a férfit, akit épp a lováról leszállva pillantottam meg végül.
- Üdvözletem Főtanácsos uram! Válthatnánk pár szót? – hajoltam meg előtte elf módra, könnyedén.

Új nap virradt az emberek seregére és lassú készülődés hangjai hallatszottak minden felől, mellyel az ellenséggel megütközésre készültek fel. Előző éjszaka nagy változáson meg keresztül a csatatér. Egy erdei elf sikeresen beosont az idegenek által megszállt várba és barátaiknak kinyitotta a kaput. Hatalmas éjszakai összecsapás kezdődött, de sikerült elfoglalniuk a külső várudvart. Úgy tűnt napokig tartó ostrom következik a fellegvárért, ám ekkor néhány tucat kurtizán altatót kevert a megmaradt védők italába.
Ám nem sejtik, hogy az ellenség táborában is változások álltak be.

/Erről részletesen itt olvashatsz:
https://neminra.hungarianforum.com/t386-tulvilagi-uzenet
/


Miközben a délelőtti haditanácsra készülődnek, néhányan igyekeznek egyeztetni barátaikkal. Így tesz a két erdei elf is. Amíg Alia meglátogatja Jelena lányát, addig Viri a főtanácsossal beszél, majd a grófnővel is tervezi, hogy pár szót vált.




-Üdv Alia! Úgy tűnik eljött az utolsó nap. Mindenki azt várja, hogy végre lezárjuk ezt a történetet. Rengeteg katonánk halt meg eddig és remélhetőleg holnaptól már méltón gyászolhatjuk az áldozatainkat. A papjaimmal mindent meg fogok tenni, amit csak tudunk.
Hallottam a társad azt javasolta számunkra az este, hogy a várfalról lőjük őket. Megnéztem azóta a kilátást és jó helynek tűnik. Az öregek többsége úgy tartja, hogy harcban csak a tűzlabdák megidézése használható valamire. De néhányan kipróbálnák, hogy viharos szelet vagy tornádót idéznek meg amikor a seregeink még nem érik el őket. Talán a dobóbaltáikat hatástalanítani tudnánk ezzel, tegnap nagyon sokan ezektől haltak meg.





-Igen, bár a terv készen van. Csak néhány ponton van vita. Egyesek szeretnének lovas rohamot már az elején, noha eddig úgy tűnt, hogy amíg meg nem tudjuk törni és fel nem lazítjuk a sorfalaikat, addig teljesen eredménytelenek ellenük. Meglepő az orkokkal való küzdelmek után, hogy ilyen fegyelmezetten tartják a vonalaikat a másik oldalon. Általában gyorsan legázoltuk ezekkel a gyalogosokat mindig és kevés veszteségeink lettek. Lehet bölcsebb lenne, ha Astelath megvárná, mi alakul ki a csatából a háttérben és a jó alkalmat ragadná meg a lovagok hadba vetésére.
Én magam a nehézgyalogsággal tartok, rengeteg nemes biztosított a támogatásáról. Eddig a leghatékonyabbnak bizonyultak, ha saját taktikájukkal az általunk is jól ismert zárt vonalakban küzdünk ellenük. Ám olyanokat állítanánk előre, akik jó kiképzést és vas vértet kaptak. Szeretném minél kevesebb véráldozattal a tengerbe nyomni őket.
Az íjászokra is két elképzelés van. A többség amellett van, hogy a támadással egy időben vessük be őket. Bár nem sok veszteséget okoztak eddig, de lelki nyomás alatt tarthatjuk küzdelem közben a hátsó soraikat. Néhányan viszont úgy vélik, hogy a dobófegyverek rövid távolságát kijátszva a gyalogosok elindulása előtt ki kellene lőni az összes nálunk lévő nyilat. Ha keveset is sikerül megölni, annyival is kevesebben lesznek, mikor embereink odaérnek. Ha veszteség nélkül megölhető pár száz vagy akár egy-két ezer katonájuk, akkor meg kell tenni.