Az öt viking a körvágásra azonnal rutinosan maga elé rántja a pajzsát, de nem számítanak a kristálypenge varázsos élességére, amivel az első harcos kezét és másik kettőnek a mellkasát is elmetszem a pajzsokon kívül.
Még magam is meglepem ezzel, de nincs időm álmélkodni, mert van még háro fegyver, ami az én életemet fenyegeti.
Közben hallom lehullani a kapu rostélyát és ez elég dühössé tesz, hogy megszabaduljak a maradék támadóktól. Egyiknek szinte átmetszem a combját, aztán a másik kettő között átbukfencelve, hátulról  metszem el egy félköríves vágással a tarkójukat.
Még látom lehanyatlani Nava-t, nem sokkal előttem és elkeseredetten kiáltok fel, de meg kell szabadulnom a kapu őrétől, hogy megnyithassam azt, különben keresztet vethetünk az egész akcióra.
Sajnos csak ez után tudok tenni valamit a lányért.

Alia továbbra is támadólag lép fel a megmagyarázhatatlanul kedves drow hadvezérrel, és immáron nem íjától, sem a varázshatalmától nem érzi veszélyeztetve magát Uráldur, ám a tigrissel is egyre fenyegetőzőbb.
~Talán majd máskor más helyen aratok újabb büszkeségre okot adó győzelmet. Öregszem és Dementor hibájába estem azzal, hogy ha ideiglenesen is, de tárgyalok az ellenséggel. Jobb lesz mihamarabb kiköszörülni a csorbát, mielőtt még a sorsára jutok!
*Ezzel elengedve a karját mind két kezét a nő vállára teszi, ha az hagyja és egész páncélozott testsúlyát ránehezítve a földre löki.
-Maradj ott, ahol vagy! És ne kövess minket!
*A katonája még mindig Mellon és közte áll és nagy léptekkel távoznak az emberei felé. Hamarosan ezer zombi ló kel életre és vágtat el Nysiy, az érintetlen vadon irányába self lovasával.

Alia visszamehet a papokhoz újra átvenni az irányításukat. Ők megint úgy érzik, hogy a nagyok beszélgetnek, de őket kihagyták a tervezésből és nincs senkinek se szüksége rájuk. A farkasemberek már majdnem felértek a várfalon, mikor a behatolás miatt helyükre siető északi emberek észre veszik őket. Ha nem nyílik ki a kapu hamarosan, akkor kénytelenek tovább folytatni, de számukra borzasztó nagy ára lesz a mellvéd bevételének.
Talán ha valaki bentről időben lelövi azt az embert, aki a rácsokat kezelte és nem foglalkozva a másik társa támadó szándékával kikerüli és elvágja a kaput elreteszelő gerendát a kristálykard egyetlen csapásával... Vagy a három természetmágus megkéri a fanyüvő bogarakat, hogy az éj leple alatt támadják meg a kapu fáját és akkor be sem kellett volna ide surranniuk... Vagy a papok tűzvarázslatát nem feltétlenül kellett volna az egész várra használni akár ők is segíthettek volna...
Ám Haraduréknak is igazuk volt. Ostobák voltak, hogy egy fát kidöntve nem hoztak faltörő kost. Kár ilyen elméleteken rágódni, hiszen az sem lett volna nagy kár, ha -mint az idegenek tették- a fal egy kis részét beomlasztják és azon keresztül támadnak.
Ám most Nava ott fekszik a földön és ha fel is ébred, Virivel együtt is nehéz lesz kikeverednie ebből a helyzetből. De lehet, hogy rá kéne hagyni a felmentő seregre, hogy betörjenek valahogyan...

Csak hőseinken múlik a Jövő! És a mesélő már izgatottan várja, hogy megtudja...

Végül a self férfi elengedi a kezem,és aztán teljes súlyával lelök a földre..meglepetten nézek utána,és Mellont is intem,hogy ne mozduljon rá,hagy menjen útjára..

Mikor már elvágtatott ,akkor keltem fel a földről és néztem egy pillanatra utána,mert igazából nem értettem semmit!
..miért mondta ezt?-tünődtem pár másodpercig,de aztán a gondolataimba hasított,hogy Húgi és Viri is ott voltak az Erődnél..és kevés időm maradt a cselekvésre..


Magam elé mormoltam az átváltozás varázsát,és Mellonra néztem,hogy kövessen idelent,mert én Sólyomként szállok az Erőd falai közé,hogy segítsek a Harcosoknak..


A sötétség nagyon jól elfedett,és hamarosan már a várfalak tetején álltam,hogy az őrtorony takarásában visszaváltozva ártalmatlanná tegyem a kapunyitót és minden védőt,aki Viri közelében volt,hogy akadálytalanul tudja kinyitni a kaput végre...és Haradúr emberei is átjöjjenek rajta..

A várfal tövében már láttam,hogy a tigrisem belelendült a harcba,és igencsak riadalmat okozott a jelenléte,ahogy Triszt is láttam ,hogy tépi az ellenséget...és Húgi?-néztem körbe,miközben a nyilaimmal folyamatosan szedtem le a Vikingeket,akik futottak a kapu felé..és igyekeztem minnél többet lelőni,hogy Viri is fedezve legyen...

De aztán megláttam a Húgit,akinek a hátában egy balta éktelenkedett,és igyekeztem közelebb kerülni hozzá,ahogy Triszt is hívtam,hogy egy kis időt nyerve megnézzem mi történt vele..és valahogy kivinni innen...
Mellon is kiméletlenül tépi az idegen harcosokat,és lassacskán fogyatkozik is létszámuk...

Aztán végre kilőttem az égő nyilat ,hogy jelet megadva a Papok is elindítsák a tűzgolyókat a váron kívülre,hogy egyenesen a Tenger felé "terelje" a maradék Vikingeket,ahol majd Jelena lánya és csapata várja őket ,hogy a viziszörnyeteggel egyetemben sarokba szorítsák az idegeneket,így talán az erőd is "megmenekül"...de legfőképp az embereink és a Barátaink,s velük mi is...

Elkeseredetten vágok rendet magam körül, hiszen egy kis időm sincs, ha azt szeretném, hogy Haradur emberei időben beérjenek, bár az erős már így is egy felbolydult méhkashoz volt hasonlatos. Kellett az az erősítés, különben hiába lesz a rengeteg áldozat.
Én nem látom a vérfarkasokat, csak azt tudom, hogy ki kell nyitni a kaput és időben elhúzni az útból Nava-t, akit egyelőre nem látok pontosan mi van vele.
Aztán hullani kezdenek körülöttem a vikingek és a sötét elf lány vadállatának hangjához egy másik ismerős is csatlakozik, így biztos vagyok benne, hogy valahogy Alia is csatlakozott a dologhoz.
Ha most nem érem el a kaput soha, ezért pillanatnyi habozás nélkül indulok, hogy felhúzzam a rácsot és levágjam, aki ebben meg akar akadályozni.
Átverekszem valahogy magam, bár talán szerencsére a többség a résnél gyülekezik az ellenségeink közül.
Ha sikerül, akkor felhúzom a vasrácsot és ezzel szabaddá teszem a behatolást a várba.
Aztán Nava-hoz ugrom, hogy elhúzzam és megkönnyebbülve látom, hogy a balta nem a hátában, hanem a hátán fekszik és annak vaskos nyele szép nagy zúzódást okozott a tarkóján.
- Ébredj Nava! Most nem heverészhetsz élvezve a pihenést! – pofozgatom, hogy magához térjen. – Kell a segítséged, még most jön a neheze!

Össznépi várában már javában elkezdődött a csata, igaz még csak két hegyesfülűvel, akikhez csatlakozott még két nagymacska és egy harmadik elf.
Alia a szárnyaival hamar repül a fal tetejére. Ott visszaváltozva eredeti alakjában nyíllal segíti Tristan dolgát, míg Mellon az északi fal repedésén keresztül igyekszik betörni, ám az ott sűrűsödő ellenség feltartóztatja és a tigrisnek -kapu még zárva- nincs más hely, ahol megpróbálhatna betörni. Így bármennyire is erős, egy ellenséggel még a szűk helyen elbír, ám ha nem segítenek neki, túl sok sebet szerezhet.
A fehér oroszlán is először erre felé vette az irányt Nava kérésére, de miután az idomár ismerős telepátiájával kapcsolatba került, visszafordult és a hírnökkel együtt a kapu megvívásán fáradozik.
Eközben az egyik északi ember egy másfél méteres kétélű csatabárddal rohan rá Aliára, ahogy a farkasemberek ellen védekezve kiszúrja, hogy más behatoló is feljutott. És egy másik társa is követi, de olyan szerencsés helyet választott a szőke nő, hogy csak egy ellenség fér hozzá egyszerre. Így neki döntenie kell. Ha felveszi a közelharcot vele, akkor nem tudja időben kilőni a lángoló nyílvesszőt. Míg ha ezt megteszi, akkor a roham elől nem tud kitérni és súlyos sebet fog szerezni ezért. Komoly hátrány egy erős, harcedzett harcossal szemben.
Viridiel eközben legyűri a fentről jött lövések segítségével a kapu őrzőit, felhúzza a rácsot és kinyitja a kaput, míg Tris fedezi a hátát. Ám ő sem tudja tartani magát sokáig, három védő támadja körben és a többiek megindulnak a már nyitott bejárat felől érkező vérfarkasok felé.
Haradur átváltozott katonáinak egy része leugrál a hírre, és megpróbálja ott beözönleni, miközben a nemes a többi bajtársával már épp elérte a fal peremét, így inkább ott lendülnek át, ám súlyos sebeket szednek be a felkészült védőktől. Hiszen a felfordulás közepette is felkészültek nem csak a belső ellenség legyőzésére, hanem a külső fogadására is, épp ezért kaptak talán ennyire kevés támadót a lentiek.
Alia láthatja, ahogy az új szörnyeknek még nem sikerül áttörni a mellvéd vigyázóit. Ám még nem is sejtheti, hogy Nava felébred idő közben Viridiel ápolásától, akit szerencsés módon valóban csak a levegőben pörgő dobóbalta nyele talált el.

Ahogy fedezem húgit és Virit,nem is veszem észre,hogy közeledik a várfalon felém két viking harcos...
Bár keskeny a fal,és így csak egyesével tudnak közelíteni,de így is a másfél méteres csatabárd elég inpozáns méretü..ahogy az is ahogy lesúlyt rám...én csak hirtelen arrébb tudok lendülni,hogy ne a fejemet kapja el a csatabárd,és a vállamon csattan a fegyvere...ahogy a karom lendül..és egyszeriben a várfalról zuhanok le a tövébe...csak annyira vagyok még magamnál,hogy Mellonért kiáltsak,és ,hogy vigyen ki innen ...és ahogy ott fekszem a tigrisem odarohan hozzám és nmegkapaszkodok a nyakába utolsó erőmmel és kifut velem az Erődből...
..most már nem tudok varázsolni,hogy a szelet hívjam segítségül...igy csak Mellonon áll.hogy kivigyen...

..amint már tisztes távolban vagyunk a harcok helyétől,csak arra vágyom,hogy Mellon messze vigyen engem...most már magukra maradtak a harcosaink...de hugiért vissza fogok térni...remélem sikerül majd...de tudom,hogy a Tigrisem vigyázz rám!...és nem állja útját senki egy felbőszült ragadozónak..

Olyan érzésem van, mint ha egy elefánt ülne a fejemen. Valaki beszél hozzám, de még nem értem mit mond, ki kellene nyitnom a szememet. Mindjárt.............. A hang egyre erőteljesebb. Viri? Hol a fenében vagyok? Most vagy a föld rázkódik, vagy engen rángatnak. Na most.......... Kinyitom a szemem. Mjért van Virinek három feje? Érdekes, eddig ezt még nem is vettem észre. Most jut el a tudatomig, hogy mit kiabál. És mi ez az éktelen ricsaj körülöttem. Próbálok úgy fókuszálni, hogy most már csak egy fejű legyen Viri, és megpróbálom értelmeznj amit mond.
Mint egy villámlás úgy hasít belém minden. Már nem kell unszolnia. Kicsit öregesen - úgy érzem legalább 500 éves vagyok - de talpra állok.

- Mindjárt......- bólintok Viri felé.

Most csak Vihar segíthet. Megmarkolom - ha-ha, nagy szavak - kétkézzel és elmormolom az elmémbe ültetett varázsigét. A kard lila fénnyel izzik fel. Érzem, hogy az erőm visszatér a testembe. De marad valami rossz érzés a lelkemben. Még nem tudom hogy mi, de valami baj történt.

Megrázom magam, és villámgyorsan körbenézek. Tris morrantva rámhunyorítja a szemét, és már folytatja is az ellenség írtását. Viri már nincs mellettem. Később meg kell köszönnöm neki ami értem tett.
Most azonban, ahogy látom Haradurnak kell egy kis segítség. A falon próbálnak átjutni. Így viszont könnyen leszedhrtik őket. Oda rohanok, ahol a legtöbben próbálnak átjutni, és valami démoni dühvel darabolom az ellenséget, ahol csak érem. Mint ha nem is én lennék egészen. Vihar szinte önálló életre kel a kezemben. Villámgyors vagyok - vagy inkább ő? Összeakad pillantásom Haradurral, és mint ha bólintana. Most lesz csak igazán telejs a káosz.
Valahogy olyan érzésem van, mint ha az ellenség soha.nem akarna elfogyni.

A kapu felé pillantok, ami éppen akkor tárul kj nyikorogva. Sikerült Virinek.

Most már csak életben kellene maradni.

Ahogy erre gondolok, olyan fájdalom hasít a gyomromba, hogy összegörnyedek. Alia..........

Hála az Alia-tól érkezett nyilak segítségének és Nava oroszlánjának, sikerül elvergődnöm a kapuig és míg a vadállat védi a hátam, addig felhúzni a vasrácsot, ami megakadályozta eddig a kint várakozó és már türelmét vesztő Haraldur csapatát a bejutásban. És, ami miatt a sokkal veszélyesebb és  kockázatosabb támadást, a fal megmászását választották. De talán még időben biztosítom nekik a könnyebb bejutást, ahogy kitárul a kapu.
Igaz ez nem fog észrevétlen maradni a vikingek előtt sem, ezért remélem a király fürkészei eléggé nyomon követik az eseményeket ahhoz, hogy látva a küzdelmet, időben segítséget kapjunk.
Azonban Nava-ra is szükségem lenne ahhoz, hogy időt és vele életet nyerjünk.
Szerencsére a lány a kis rázásra, pofozásra magához kezd térni és bár eleinte bizonytalanul, de aztán a szavaimat hallva, a veszélyt is felfogva, de talpra áll.
- Jól van, a kapu nyitva és most már az ellenség is tudja, hogy ide kell erőit irányítani. Sok sikert! – bólintok Nava-nak, aki valamit mormol és kardja furcsa fénnyel felvillan, majd a sötét elf lány szinte lerázva magáról az előbbi gyengeséget, máris a legsűrűbb csatába veti magát a falakon, hogy segítse az ott felkapaszkodókat.
Én sem unatkozom, hiszen három viking nézett ki magának és hangos kiáltozással, fenyegetőzéssel rontanak rám, kiválva a kapu felé igyekvő társaikból.
Felbuzdulva a kristálykardommal elért előző sikereimen, bizakodóbban veszem fel velük a harcot.
A nagydarab harcosok mellett fürgeségemmel igyekszem elhajolni a csapások elől, bebújni a karok alá, hogy egymást is akadályozzák.

Lassan magukra találnak hőseink és Alia segítsége pont jókor jött ahhoz, hogy megvédjék a kaput azokban a pillanatokban, amikor Viridiel kinyitotta a kaput. Ám súlyos árat kellett fizetnie érte és majdnem az életébe került.
Mellon hátán vágtat ki a csata sűrűjéből és mögötte tizenkettő környékén van azon vérfakrasok száma, akik kisebb-nagyobb szétvágott darabjaiban hullik alá a fal magasáról. Közel háromszor ennyien viszont még sérüléseik ellenére is -melyek nagy része most is gyorsan beforr- viaskodnak a feljutásért és a többiek lent özönlenek be még csak a kapu megvédésére, nehogy becsukják azt az idegenek ismét előttük.
Viridiel a nemes elftől kapott kristálykardjával és kristály páncéljában veszi fel a harcot derekasan alul Haradur átváltozott emberei mellett harcolva mely felszerelések igen könnyűek és ellenállóak, így nem akadályozzák őt a mozgásban. Így egyre több ellenség esik áldozatául.
Nava felfelé veszi az irányt és jól is jön a segítség a bejutásért küzdő Haradúrnak, aki így sikeresen megveti a lábát négy vérfarkasával együtt a mellvéden és a sötét mágiával átitatott kard komoly áldozatokat követel idefent. Viridiel közelében két szövetségese is holtan rogy össze a suhogó balták és háromrétű acélból kovácsolt kardok csapásai alatt. Ahogy a Lelkek Erdejében látta, itt is visszaváltozik a holttest szép lassan az eredeti alakhoz hasonlóvá. Ám nem a nemes harcosainak ruhájába, hanem valami különleges okból egyszerű parasztok gúnyájába.
Eközben a fősereg még mindig a megbeszélt haditerv szerint a fősereget figyeli, csak a tanácskozáson elhangzott csapatok tartózkodnak a vár közelébe. És egy férfi is ott áll egy arcát sisakrostéllyal eltakaró lovassal.




-Felség! Úgy látom, hiba volt a papok irányítását a lombtündékre bízni. Túlságosan különbözik a mágiájuk és a taktikájuk sem olyan egyenes, mint a miénk. Csak tanácsolni tudom, hogy vizsgálja felül a döntését és adja át az irányításukat Jelena leányának. Nagyon ügyes és tökéletesen ismeri a képességeiket.
-Jó a szemed, Főtanácsos! De járatlan vagy még a seregek irányításában, úgy látom. A legtöbb kard Jelena grófnő mellett harcol és nem szeretném felbőszíteni a nyílt kérésével szembeszállva.
-Jól tudom, milyen kulcsszerepe van neki az elkövetkezendő történésekben. -hajtotta meg a fejét a férfi- De nagyon jóban vagyok vele és ha esélyt adsz rá, ma este ráveszem őt, hogy mást nevezzen ki a családi sereg élére. És utódja el tudja majd vállalni a felkért megbízást.
-Ám legyen! Egy próbát megér. Én a lovasságot viszem a drowok ellen. Bármi is a céljuk, még a hírek szerint nincsenek itt elegen. És ha időben megsemmisítjük az előőrsüket, talán időt nyerünk, míg rendezik a soraikat.
Nem szívesen néznék szembe egy egyesült Wallhala-Zevadar haddal.
-Ahogy jónak látod, uram! Addig én a megbeszéltek szerint járok el.
*A csatatér egy másik pontján egy csuhás alak lép előre bágyadtan és értetlenül veszi fel a földről a lángoló nyílvesszőt, melyet Alia nem régen lőtt ki oda. Már majdnem elhamvadt, mikor hirtelen felkapja a fejét.
-Ez a jel! Indítsátok meg a tűzgolyókat a déli falra! Szóljatok a milíciának, hogy induljanak!
*A hírek lassan terjednek a kaotikus harctéren, ám fegyelmezett sorokba, mintha csak díszfelvonulásra gyakorolnának, az önkéntesekből verbuvált csapatok megindulnak a kapu irányába. Már nincs sok idő hátra, hogy elérjék és erősítés érkezzen a még mindig kitartó vérfarkasoknak.

Ahogy oldalra pillantok, látom hogy Viri közelében két lekaszabolt vérfarkas változik éppen vissza emberi alakjába. De ezek nem harcosok, hanem földművesek. Hát igen, a fertőzött harapás mindenkinél ugyanúgy működik. Látom, hogy Vri is.észreveszi. Összevillan a szemünk, de másra nincs is időnk.

Jöherne már az erősítés. Nem tudom mit csinál a.fősereg ilyen sokáig. De azt tudom, hogy ha.hamarosan nem csatlakoznak hozzánk, erősen kétségessé válik a küldetésünk sikere. Ha újra sikerülne becsukniuk a.kaput, vagy leengedni.a.kapu rácsát............ nos ebbe jobb nem.belegondolni.

Most először használom ki igazán a nemes tündéktől kapott páncélt és kardot, hiszen ilyen nagy harcban még nem vettem részt mióta viselem és mondhatom nagyon meg vagyok elégedve.
Lehet már súlyos sebekkel feküdnék a földön, ha a páncél nem védi a testem a vikingek csapásaitól. Talán még jobban is véd, mint egy nehéz vért és mégis úgy mozoghatok benne, mintha nem is lenne rajtam semmi. A kard meg szinte szétszabdal mindent, ami az útjába kerül, legyen az eszköz, bőrvért vagy az ellenség húsa.
Most becsukom lelki szemeimet, hogy ne érezzek semmit, ahogy körülöttem és a kezem által is arat a halál.
Haradur emberei , vagyis vérfarkasai is derekasan állják a sarat és bár már láttam hasonlót, ahogy visszaváltoznak, azt gondolnám, hogy a nemes katonáit pillantom meg, azonban egyszerű parasztgúnyás emberek lesznek halálukban, ami felettébb meglepő.
Fél szemmel Nava felé nézek, aki sötéten ragyogó fegyverével szintén keményen küzd a fal tetején, segítséget nyújtva a nemesnek, hogy emberei bejussanak a falakon is.
Én megvetem a lábam a csörlőnél, hogy senki ne férjen hozzá, de ha nem kapunk segítséget, akármennyire is keményen küzdünk, el fog sodorni minket a vikingek tömege.
- Alia! Mi van az erősítéssel? – kiáltok fel gondolatban, mert nem tudom mi van a lánnyal.
~ Valami történt vele? ~

Miközben Alia áskálódás céltáblájává válik, mit sem sejtve erről a sebesült nő, a papok által indított tűzgolyók nem sok kárt tesznek, többnyire a várfalba csapódnak, hiszen délről nem láthatnak mögé, nem-e barátot találnak el. Ám néhányakat eltalál, így azon a részen láthatni lángoló pajzsokat vagy meggyulladt ruhájú északi embereket.
Ám a harc fő helyszíne keleten van, a kapuért és a vérfarkasok is itt másznak át a falon. Nava körül egyre többen átérnek és lassan leszorítják a feljárón eddig felérkezetteket, noha csak a kapu környéki falrészeket uralják.
Viridiel eközben derekasan tartja a bejáratot és megérkezik az utánpótlás. Elsőként néhány ügybuzgó milícia csapat tapos át a baráti sorokon és igyekeznek lendületüket kihasználva berontani a várudvarra. Míg az eddig az első sorokban harcolók utat engednek nekik.
Ez pár percre megtorpantja a megszállók sorait és inkább hátrálva hagynak teret nekik, ám ez nem feltétlenül előnyös számukra. Egymásnak húzódó pajzsfal nagyon zárt alakzatát veszik fel visszavonulás közben lándzsát előre szegezik és a második sorok hajítóbárdot vesznek elő az övükből.
Bár a kaput most már biztosan tartják, ám a vért és pajzs nélküli milíciák testét igen gyorsan vér borítja el. A vérfarkasokra dobált ilyen fegyver is beleáll a húsukba, de hamar kiveszik onnan és ők nem zavartatják magukat tőle. De inkább óvatosan visszább maradnak, ma nem várt mértékben szedte tőlük az áldozatot a küzdelem.
Az önkéntes alakulat vezetője is életét veszti a lendületes előretörésben, ám a felmorzsolódott osztag néhány életben maradt túlélője csatlakozik a mögöttük érkező városőrökhöz Nini-Well városából. Ők Szariszával vannak felszerelve, ám többen láncinget viselnek, közel harmaduk. És minden tizediknél íj vagy nyílpuska van, ők igyekeznek elszakadni a többiektől és megvárni, míg felfelé szabad lesz az út és ők jó rálátásból tudnak majd célpontot választani.
Az összkép most úgy néz ki, hogy a fal nagy részét még mindig az ellenség uralja, ám a vár körülzárását eddig végző szabad csapatok és városok által küldött egységek a keleti oldalon igyekeznek minél több helyet elfoglalni a külsővár udvarából. Ott pedig középre próbálnak meg összetömörödni azok legjava, akik nem férnek fel a mellvértekre. Kisebb csapatok, melyek így is egyenként akár húsz embert is kitesznek még elvétve megpróbálják néha elérni a várkapu melletti feljárót a falak visszavételére, de a legtöbben inkább az óvár bejárata felé veszik az irányt, ahol egy újabb erős tömörülés szervezkedik. Vannak még, akik beférnek, bár a többségüket annak védelmére vezénylik egyelőre kívülről.
Az öreg torony tetejéről egy társainál is nagyobb darab ember kiabál. Jól szervezi a sajátjait, hogy ha el is bukik az erőd nagy része, lezárva a bejáratot még védhető marad a belső vár és az öreg torony.
A lovasság ez idő alatt igyekszik utol érni Uráldur gyorsan távolodó egységeit. Ha időben kiderül, hogy a selfek ezúttal nem jelentenek veszélyt talán, akkor persze másként dönt a király és most lehet az élükön pont a gyalogság támogatására indult volna. De ezeknél az agyafúrt lényeknél sosem tudni, nem tűnik rossz gondolatnak a túlzott elővigyázatosság velük.
A fősereg pedig távol a csatától az idegenek főseregével néz farkasszemet.

A nyomás egyre nagyobb rajtunk, és Alia sehol. Már nem sokáig tudjuk tartani magunkat, pedig mindannyian kivesszük a részünket a harcból. Látom, hogy Viri a kaput és a rácsot védi teljes erővel, Haradur pár embere segít neki. Azok akik a falo keltek át, igencsak kivannnak téve.a vikingek.támadásának. Azt hiszem pont jókorra időzítettem, hogy magamhoz térjek. A harc kilátástalannak látszik, amikor a milicia egy kisebb csapata bemasírozik a kapun. A legjobbkor érkeztek, de sajnks nem a legjobb technikával. A lendületüket hamar megtöri a rájuk.szegeződő lánfzsák erdeje. Mivrl nem visrlnek pánlz, ezért a közelharcba (amely elkerülheteten) sokkal könnyebben sérülnek, halnak.
Ahogy látom megkezdték a tüzlabdák hajigálásá is. Ezt abból gondom, hogy egyre több viling szaladgál lángoló ruhában.
Talán érkezinek a nagyobb csapatok is.

Akármennyire is könnyű a fegyverem és akármennyire is éles, már nem tarthatom sokáig magam a nyomás alatt, a vérfarkasok is sorra esnek el, pedig láttam, milyen hihetetlen mértékben képesek magukat regenerálni.
Telepatikus hívásomra nem érkezik válasz Alia-tól, ezért nagyon aggódom miatta, de mikor már feladnám, megjelennek az első milícia emberei, akik bátran, de felettébb felkészületlenül vetik magukat előre, ezzel levéve a terhet a vállunkról, hogy megpihenhessünk egy időre.
Azonban nyilvánvaló, hogy a vikingek sokkal fegyelmezettebbek és hamarosan nagy pusztítást is végeznek a soraikban. Az erősítés csak kis mértékben akasztja meg a nagytermetű harcosok lendületét, akik kihasználják a frissen érkezett katonák védtelenségét. Rengetegen hullanak el rövid időn belül.
~ Ez így nem lesz jó! ~ fut végig rajtam a hideg, de szerencsére további erősítések érkeznek, akik már jobban felkészültebbek.
- A lábukra lőjetek! – próbálok hatni az íjászokra, hiszen a vikingek kis kerek pajzsa nem védheti mindenhol őket, főleg ha támadás alatt állnak.
Persze, ha feljutnak a falakra, amit Nava próbál megtisztítani, akkor jobbak lesznek az esélyeik.
Bár rengeteg áldozattal, de sikerül egyre beljebb szorítani a vikingeket, akik az óvárba igyekeznek visszahúzódni és azt védeni minden erejükből.
Mivel most van egy kis lélegzetvételnyi időm igyekszem átlátni hogy állunk és ekkor pillantom meg a védők vezetőjét, aki nyíltan kiállva a torony tetejére, teli torokból kiabálva irányítja a harcosait.
Lehet, hogy sikerül elfoglalni az erődöt, de az nem lesz gyors és nagyon-nagyon véres, ha nem találunk ki valamit.
- Adjátok meg magatokat és akkor visszahajózhattok szabadon a hazátokba! Előbb-utóbb mind meghaltok itt és mi értelme lenne? – verekszi magát olyan helyre, ahonnan felkiabálhat a férfinak.
Talán, ha tárgyalnának, akkor véráldozat nélkül megúszhatják, de ehhez jól jönne a király is.

Ahogy benyomul a hátvédsor első csapata a kapun, érezhetően enyhül a nyomás, noha az előre nyomulók súlyos árat fizetnek érte. Hamarosan vagy száz idegen és több száz neminrai holtteste borítja a teret a tér közepére visszahúzódó hódítók sorfaláig. Folyamatosan hátrálnak ám ez nem csak a túlerőnek köszönhető.
Viridielnek van egy kis ideje összeszedni magát és körbe nézni azt is, hogyan áll a csata. Tanácsokat ad az érkező íjászoknak és nem is rosszat. Ügyesen bánt mindig is az íjával és ötletének hála hamarosan sok az ellen között a sérült. Ám ehhez látniuk is kell, mire lőnek. Ezzel pedig néha magukra vonják azok baltával hajigáló tagjaikat, így ők is szenvednek el veszteségeket. Ám ha nem rájuk viszonoznák vissza a tüzet, akkor a közelharcosokra így nem is biztos, hogy rosszul jártak.
Ekkor veszi észre a fellegvárból belső védelmet irányítót. Odakiált neki, de a csatazajban és az általános felfordulásban nem hallja meg és észre sem veszi őt. Haradúr viszont közel ötven harcosával lefelé megy a lépcsőn, hogy leszorítsa a felfelé igyekvő erősítést. Fele ennyi embere továbbra is fent folytatja a küzdelmet, noha a szűk hely miatt egyszerre nem sokan férnek egymáshoz. (Ez persze kedvez a vérfarkasoknak, hiszen így nem tudják kihasználni ellenük a túlerőt és nekik marad idő gyógyulni is.)
Nava is próbálja elérni Aliát, ám az idomár lány egyelőre úgy tűnik nem tud válaszolni sem Virinek sem Navának. Súlyos sebet kapott. Ám ha Turion fia kitartóan próbálta magára vonni az ellenség vezérének a figyelmét, akkor most szúrja ki az idő közben talán a kapu tornyába is felkapaszkodó és onnan kiabáló hegyesfülűt.
-Ha visszavonultok, tárgyalhatunk. Vikingek bátor harcosnak mond magukat. Ha elmentek, békében élhetünk. Fődvédtől' jég irányában a mi fődünk', nap irányában a tietik. És nem hal meg több embörötök.
*Az ellenség vezére kiint a várudvaron harcolókra, ahol bizony minden elhullott északira jóval több milicista és városőr jut. Úgy tűnik, ők sem zárkóztak el soha a tárgyalástól, noha a hírnök, aki két lovaggal együtt az elsők között találkozott velük már akkor is megtapasztalhatta, hogy egyedi a diplomáciájuk. És akkor még nem tanulták el ennyire sem a közös nyelvet, hanem egy érthetetlen dialektusát beszélték. Ám mostanra már majdnem érthetően képesek a kontinens szülötteivel szót váltani.

Nem tudom mennyi idő telt el,mig itt feküdtem,távol az Erődtől és Mellon hátán..
Távolinak tűnik minden..és csak a fájdalmar érzem,ahogy a testemben és lelkemben..

Ahogy kinyitom a szemem,az én Kicsikém bújós pofiját látom,és szuszogását hallom,és azt is tudom,hogy nem mozdult el mellölem..de aztán látom,hogy valaki bekötötte a sebemet a vállamon,bár azt a személyt nem látom most sehol.. lehet,hogy felismerte Mellont?..vagy engem??...-jártak a gondolataim..mert a tigrisem nem engedte volna közelembe...de ha ismerte...

Próbálok felülni...és nehezen,de megy...és a nyakamba lévő medált kell megint segitségül hivnom...mert nélküle,talán már nem biztos,hogy túlélem a hajnalt...

Ahogy a kezem érinti az amulettem,és a szavaim suttogom a lánc függőjének...kinyilik,és az üvegcse a kezembe simul...
Egy cseppje érinti ajkam,és hamarosan érzem a gyógyulást.. 
Pár perc mulva a sebem beforrt,és a fájdalom elszállt.  De a dühöm az nem....

Összeszedtem az ijam és felültem Mellon hátára,és indulásra kértem a Kicsikémet...és ahogy érzem a gondolatait,ugyanúgy érez mint én..ahogy mindig ..és örökké. 

Ahogy közeledtünk az eröd falaihoz,a csatazaj egyre hangosabb...
Amint látok tiszta célpontot,azonnal nyilazom..és az elszántságom egyre nagyobb ahogy a dühöm..

Az égre nézve a sirályokathívom segítségül.. aztán a földön körül nézek,és van olyan,ami most jol jönne...a tűzhangyák!
Erőteljesen hívom a segitségüket nekik is...és a levegőből és a földön is támadást indítunk...

Amint kimondtam a varázsszavaim...már látszik a hangyaboly "elindulása"...egyenesen a Vikingek sorai felé...

Ahogy közelbe érünk Mellonnal,leugrok a hátárol és a kardomat veszem elő...a forrást....
..most jött el az ideje,hogy a feketemágia a segítségünkre legyen ..ahogy az elszántságom és a felmentősereg is egyre nagyobb számban érkeznek a hívott állatok...most megtudják az idegenek,hogy nem érdemes velünk kezdeniük...

A káosz egyre.jobban eluralkodik amerre csak nézek. Viri próbál valami tárgyalás félét kezdeményezni, de akkora a hangzavar, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a vikingek vezére meghallja a hirnök szavait.
Közbrn látom, hog Haradut csapata két részre szakad. Nem is rossz taktika. Én azokat segítem, akik a várfalról próbálják leszorítani az ellenséget. De olyab mint ha soha nem akarnának elfogyni. Aztán egyszer csak egy öblös, mély hang válaszol Virinek. Még ebben a helyzetben is elkuncogom magam a kiejtésétől. Viszont amt mond, megfontolandó. Jó lenne ha valaki lenne itt a döntéshozók közül. Mert lássuk be, nem túl jók a kilátásaink.

Akkora a hangzavar, hogy kételkedem benne, egyáltalán meghallotta-e a had irányítója, amit ajánlottam neki, így még közelebb küzdöttem magam az általuk védett belső toronyhoz és egy kisebb toronyból megismételtem a szavaimat.
A magaslatról igen jól láthattam, hogy társaim hiába voltak létszámfölényben, igen csak nehéz ellenfélnek bizonyultak a vikingek és halottak százai borították már most is az erdő udvarát, vérpatakkal árasztva el a helyet.
~ Kinek jó ez? És még mennyien hallnak meg hiába! ~ fut át rajtam a keserű gondolat és remélem, hogy a nagydarab idegen törzsfő okosan fog dönteni, mert akármilyen keményen küzdenek, a túlerő előbb-utóbb felőrli őket.
Szinte megkönnyebbülök, amikor választ kapok, azonban hiába javult valamelyest a vikingek kommunikációja és hangzottak értelmesnek a szavak, fogalmam sem volt mit akar ezzel a „Fődvédtől jég irányába a mi fődünk” mondani.
- Tegyétek le a fegyvert és tárgyalunk. – ráztam meg a fejem. – Azonban földet nem adunk át egy talpalattnyit sem, de amint mondtam, békében elvonulhattok.
Feltételezem, hogy kissé elcsöndesedett a harc, ezért ha van mellettem egy értelmes ember, akkor halkan szólok neki, hogy értesítse a királyt a fejleményekről, mivel Alia-t egyelőre nem érem el, nem tudom merre lehet, így üzenni sem tudok, csak így.

A várudvaron tovább folytatódik az öldöklő küzdelem és a várafalakon lévő idegenek újabb gyengepontot találnak a visszafoglalni jött embereken. Miközben a lenti társaik folyamatosan hátrálva harcolnak és maguk után húzva a beözönlő harcosokat, úgy kínálkozik fel egyre jobban a fentiek számára az ő oldaluk és hátuk.
No, nem kell megijedni! Nem ettek meszet, hogy leözönöljenek és harapófogóba fogják kis ideig őket, hiszen a túlerő ellen talán nem is lenne esélyük túl sokáig dacolni. Ám hajítóbaltáikkal, melyet idáig is kiváló szakértelemmel forgattak, elkezdték hajigálni a védtelennek tűnőket.
Ám miközben ők fentről osztották a halált, mások az ő halálukat osztották. Nava varázskardjával a kezében nyomul előre és furcsa érzés keríti hatalmába. Olyan, amit eddig nem érzett. És csak lelke legmélyén sejti csak, hogy ez valamiféle „Gyengeség aurája”, amitől az összes körülötte álló lassabban mozog egy hajszállal és csapásaik sem olyan erősek. Mintha jobban kifáradtak volna, mint ténylegesen. És azt is megfigyelheti, ha van ideje és energiája ilyesmivel foglalkozni az élet-halál harc közben, hogy a vérfarkasokra valamiért kevésbé hat, mint az ellenre. De döntenie kell, hogy él-e továbbra is ezzel az új képességével vagy sem. Furcsa, hiszen az összes többi fekete mágiához meg kellett érintenie az áldozatait. Bár furcsán is nézne ki ez a gyengítő varázslat, ha közdelem közben folyton fognia kellene a másikat.
Fél füllel hallgatja a félvér Viridiel mit tárgyal a hódítók vezetőjével. És megfontolandónak is tartja az ajánlatot. Eközben pedig Alia lassan újra magához tér. Nem tudja meg, hogy egy bizonyos Lisbeth nevű nő kötötte be sebeit, akit Mellon nem ismert, ám a mostanában gyógyítóként jó színben tündöklő lány sok furcsa helyzetből kihúzta már magát. És talán Természet Anya súgta meg a tigrisnek, hogy nem fogja bántani az erdei elfet. Vagy ki tudja! Hmmm... Biztosan Természet Anya sietett Lis és Alia megmentésére, mert máskülönben nem egy nagy erdőjáró a kis hölgy.
Viridielnek jóval kevésbé tetszik az ajánlat, mint Navának, de azért ő is tovább akarja folytatni a tárgyalásokat. Mindenki jól járna vele, ha befejeződne az öldöklés. És gyorsan oda is szól az egyik íjásznak maga mellett, aki fentről a felszabadított várfal részekről igyekeznek lőni a lent küzdők közül az északi emberek tiszta célpontjait, hogy értesítse a királyt. Ahogy körbe néz, láthatja, hogy épp a csata felé lovagol nagymacskája hátán Alia és tiszta célpontot keres ő is. Ám csak azok vannak, akik az öreg torony legtetején vannak, a tengerentúlról érkezett fura alakok vezetője és a körülötte álló testőrök.
A fejedelem válaszra nyitja a száját, ám hangját egy nyílvessző fojtja belé, ami pont a szájába repül és hátul a nyakán jön ki a hegye. Alia kiváló íjász, lövései mindig célba találnak. A távolban látja, ahogy a király még mindig Uráldur seregeit kergeti hasztalanul. Az éjtündék némelyike képes még arra is figyelni, hogy a fulladás átkát küldje a mögöttük vágtató lovagok egyikére. Ám Astelath csak a kétségbeesést érezte eme taktikában, így vérszemet kapott. Ám a főtanácsos, aki minden nagy megbeszélésen a közelében volt, még mindig lováról figyeli Össznépi erődjének ostromát. Viridiel dönthet arról, hogy esetleg inkább őt hívja ide tárgyalni, még nem tudja azt, mit beszélt uralkodójával, mielőtt az elindult az üldözésre. Vagy pedig módot talál, hogy valaki utolérje. Mivel az elmúlt percekben visszanyerte az eszméletét Alia, így vele és ahogy eddig úgy most is Navával is telepatikus kapcsolatba tud lépni, tud íjászokkal futárt küldeni. Ám nem szabad elfelednie, hogy bár ő éles elf szemeivel ilyen magasról még épp látta a királyt, de az odalent lévők már a várfalon kívül is szem elől vesztették, hiszen elég messze lovagol már.
Mivel a védők vezérének nem volt ideje lecsillapítani a harcokat, így az öldöklés tovább folytatódik újabb száz halottal az egyik oldalon, és most csak kétszáz halottal a másikon, hála a tűzhangyák zavaró hatásának, akik csípik és marják a furcsa jövevényeket. És a horizonton az első sirályok is feltűnnek.

A Várhoz közeledve a nyilaimat kilőttem mindazokra,akik tiszta célpontot nyújtottak.
Mellon hátán utazva,sokkal gyorsabban érkeztem meg az erődhöz,és ahogy közelítettem a kardomat vettem a kezembe.
Ahogy megfogtam a markolatát az ereje átjárta a testem,és ahogy elém került egy Viking,azonnal harcba bocsátkoztam vele,hogy utat találjak Húgi és Viri felé..
Viszont a kardom hatalmas energiával csapott le az északi emberekre..s ahogy a fegyvereink érintették egymást,ragyogó vibrálás derengett fel a pengémen..és a feketemágiával átitatott kardom csak úgy szelte ketté az ellenfél fegyverét,ahogy a testét is megsebesítette..

De nem is sokat időztem a tetem felett,hanem indultam is tovább az Erőd belseje felé.hogy megtaláljam a húgomat...és a Haradúr embereit,hogy segítsek nekik ...

-Húgi!Itt vagyok!Mellon és Tris is itt van a közelbe!küldtem a gondolataimat Navának,és igyekeztem megtalálni a forgatagba..

Nem kételkedem a látottak alapján, hogy a vikingek drágán fogják adni az életüket és, ha pár óra öldöklő küzdelem után győzni fogunk is, akkor nagyon sok halott katona marad a földön. Jól értenek a nagydarab idegenek a harchoz és különleges baltáikkal, kis kerek pajzsaikkal gyorsan és könyörtelenül osztják a halált.
Ezért is hajlok rá, hogy tárgyalásba bocsátkozzunk és ezzel életek tucatjait vagy százait menthetjük meg. Persze ehhez nem ártana, ha a király is megjelenne, mert nem érzem jogosultnak magam az emberek nevében nyilatkozni és egyelőre ez az ő földjük.
Egy íjászt áll mellettem kicsit lejjebb, neki szólok, hogy keresse meg az Uralkodót, akit még éppen csak látok a távolban, ahogy nem, hogy közeledne, de távolodik a csatától, amit igazán nem értek. Miért akar elmenni? Valószínűleg üldöz valakiket, csak azokat már nem látom, nem ismerem fel.
Viszont meglátom Alia-t, aki macskája hátán közeledik és szívem mélyén megkönnyebbülök, hogy jól van és él. Láthatóan tettre kész és íját készenlétben tartva kutatja ellenfél után a falakat.
Szinte érzem, ahogy megtalálja és hiába kiáltok fel gondolatban, már tudom, hogy nem fogom tudni megállítani és ismerve képességét, abban sem kételkedem, hogy célba fog találni, ezzel kútba ejtve tárgyalási terveimet.
- Áhh! Most jobban vettem volna, ha nem célzol ilyen pontosan Alia! – üzenem neki gondolatban, de a harc felbuzduló hevessége nem engedi, hogy sokáig borongjak az elszalasztott lehetőségért.
- A vezérük elesett, már nem tartanak ki sokáig, előre! – kiáltok fel, hogy segítsek fenntartani a harci lángot, ha nem látok semmi kiutat mást.
Ha a királyt eléri a hírnök, akkor talán visszafordul, bár nekem a Tanácsosa is jó lenne a felmentő sereggel. Ha megerősödnénk, akkor talán a vikingek is feladnák és nem folytatódna tovább az esztelen mészárlás.
Addig is újra használatba kell vennem a kristálykardomat, hogy teret vágjak magam körül.

Össznépi külső várudvaráért vívott csata tovább folyik. Viridiel futárt küld egy íjász személyében az uralkodóhoz, aki egyre reménytelenebbül üldözi Uráldur menekülő seregét. Nem túl nagy sereg, hiszen csak a legjobbakat hozta amolyan elit különítményként. Ám az ezer jól képzett self igéi igen messzire elérnek. És több lovag és könnyűlovas katona esik áldozatául. Ám számuk nem oly jelentős, száz-kétszáz között. Az üldözést nem emiatt kellett feladniuk, hanem mert a zombi paripák nem fáradnak és a vágtázók egyre inkább lemaradnak az éjtündéktől.
Eközben a városok által kiállított csapatok és a milicisták egyre elhúzódóbb küzdelmet folytatnak a már fentebb is említett várfalakon belüli részért és a falakért. Odafent Nava és a vérfarkasok sikeresen megtisztítják a keleti falat, és ráfordulva a délire gyorsabban haladnak. Itt ugyanis a mágusok több ellenséget is lángra lobbantottak már, akik voltak olyan botorok átnézni a mellvéden. Odalent viszont a tűzhangyák ostromolta hódítók bár igyekeznek eltaposni minél többet a rovarok közül, komoly gondjuk van. És a túlerő is szép lassan legyűri őket. A sirályok megérkeznek, ám a hátrébb lévő sorok feltartják a pajzsukat és egészen a falig hátrálva szinte teknősbéka alakban alig áttörhető alakzatot vesznek fel. Ezzel az íjászokat és a sirályokat is komolyan hátráltatják az eredményességben.
Ám király nélkül a tárgyalások megszakadnak. Így esély sincs ma este a békés rendezésre. A fellegvár kapui pedig zárva. A madarak szemével ha néznek az erdeiek, akkor jól látják azt, hogy közel kétszázan szorultak az öreg toronyba és a belső várudvarra.
Több ezer halottal az éjszakai csatatéren talán lassan nyugodni kellene térni. Ám Viridielt és Aliát hívatják a király sátrába. Nava valamiért nem kap invitálást, talán osztoznia kell az ünnepelt Haradur újonnan felbukkanó kiközösítésén... Négyen vannak így a megbeszélésen, a főtanácsos is ott sürgölődik uralkodója körül.




-Magunk között akartam veletek minden képen beszélni. Az éjszakai támadás sikeres volt. Köszönjük a segítséget, hallottuk a beszámolókat, hogy hogyan küzdöttetek és hogy nagy segítség volt a jelenlétetek.
Hallottam, hogy kerestél, Viridiel, Turion fia a csata közben. Meglepett, mert azt hittem, hogy Alia fog üzenni nekem, ha bármi fontos történik. De most már van időnk, hallgatlak.




*Mielőtt bele kezdhetett volna, a mellette álló férfi időszerűnek érezte, hogy fontos információkat osszon meg velük.
-Ha megengedik, megosztanám előbb a haditervet. A papokat továbbra is a katapultok mellett tarjuk és onnan segítik a harcolókat. A hajítógépek pont jó helyen vannak a következő lépés elkezdéséhez.
Parancsot adtunk arra, hogy egész éjszaka lőjék a belső vár kapuját. A hadmérnökök szerint nem lesz elég idő reggelre leomlasztani az őt védő két toronnyal együtt, de addig tartjuk a helyünket, amíg csak kell.
A főseregtől néhány nehézpáncélos gyalogost hozunk át -közben egy térképen mutogatja is, mi merre- a belső udvarra, hogy fokozatosan lecseréljük a milicistákat. Nem hiszem, hogy ki akarnának törni, de ha megtennék, akkor a lovasságot is készenlétben tartjuk az erőd közelében.
A közös döntésünk az volt, hogy nincs értelme még egy nyílt csatát vállalni, amíg biztosak nem vagyunk a vár visszavételében. Ez fontos kulcsmomentum, amíg egy ellenség is tartózkodik odabent, addig kést tartanak a hátunkba.
*A mutogató pálcát határozottan csapta a térképre, mellyel jelezte, hogy részéről az előadás befejezve.
-Csak azért bátorkodtam elmondani, hogy amit mondani kívántok, azt ehhez igazítsátok.

Lassan alakul a "terv",és a Vikingek többségét sikerült kissé lefoglalni az idézett állatokkal,és az íjászok is és a Harcosok is nagyon elszántan harcoltak.
De aztán a király hivatott a sátrába,hogy elmondja a fejleményeket és a véleményét is..

A szavai kicsit megleptek,hogy tőlem várta az "üzenést",de csak hallgattam.Nem volt mit magyarázkodnom,mert a csatával voltam elfoglalva,mint avval,hogy felkeressem az "üzenetemmel"..
Bár ,amikor megsérültem,egyetlen egy személy sem jött keressemre,de ez nem is ide tartozik már..örülök,hogy a támadás sikeres volt az Ellenfelek ellen,és Viri diplomatikus módon állt a helyzetben.

A Parancsnok szavai is elég fenköltnek hangzottak,és a térképen olvasva kicsit más,mint a csatatéren élőben a helyzet..

-Talán nem törnek ki a szorult helyzetükben,de a lehetőség fennáll,ahogy az is,hogy most látták az összpontosított támadásainkat,így lehet,hogy ők is arra gondolnak,hogy mi biztosak vagyunk abban,hogy nem teszik meg..de ha küldenénk be az éj leple alatt felderítőkat a vártoronyba,akkor biztosan többet tudhatnánk meg-mutattam a térképen a toronyra.
-Most biztosan a halottaikat viszik el a harctérről,és ekkor fegyverszünetet tarthatnánk mi is..ahogy most esélyesebb bejutnunk álruhába közéjük..és ha valahogy "belülről"tudnánk meg a terveiket,akkor hatékonyabban tudnánk lépni a csata kimenetelében,ahogy esetleg életeket is menthetünk..és fontolóra bocsátanám ezt a lehetőséget is...nagyurak-mosolyogtam rájuk,miközben néztem az arcukat.

A csata még egy darabig hevesen lángol, amikor elesik a vikingek vezetője, de aztán végképp beszorulnak a belső várba és annak megrohamozására most senkinek nincs elég ereje. Ezért fokozatosan megszűnnek a harcok, melynek végére megérkezik a király is.
Nem igazán értettem, hogy miért nem a csatával foglalkozott, lehet, hogy ha időben avatkozik közbe, akkor már a békét ünnepelhetnénk, így azonban csak újabb haditerv és a halottak összeszedése vár ránk.
A király szavaira rosszallóan csóváltam meg a fejem, hiszen egy sereg vezetője nem támaszkodhat egyes egyedül egy ember, vagy akár elf információjára csak, mert vele is történhet valamio és akkor mi van?
De Alia meg tudja védeni magát, abban biztos vagyok.
Aztán meghallgatom amit a Tanácsnok mond és aminek katonai szemmel természetesen van logikája, de az idő múlásával csak a halottak száma fog nőni és, ha nem visszük dűlőre a vár ügyét, könnyen két tűz közé szorulhatunk.
- Felderítők és szabotőrök kellenének az ellenség soraiba, de az elvegyülést - mondjuk a halottak közé - nem igazán tartom megvalósíthatónak, hiszen egyikünk sem rendelkezik olyan alkattal és kinézettel, mint ők. - kételkedtem, azonban a tervet jónak láttam. - Talán valami madár alakban be lehetne jutni és kihallgatni mit terveznek, na meg ki vezeti majd őket. - teszem le a voksom.

-No...
A főtanácsos már válaszra nyitotta volna a száját, amikor a király a fiatal férfi elé nyújtotta a kezét, ezzel teljesen egyértelművé téve a helyzetet, hogy azt kívánja maradjon a háttérben és ezt a megbeszélést majd ő elrendezi.




-Örülök, hogy esélyesnek látjátok a bejutást. Ám ezúttal egyedül magatokra számíthattok. Esetleg Haradúr segítségére. Azt a tapasztalatot vontuk le, hogy az emberek és elfek teljesen más szokásokkal küzdenek a csatatéren és ezt nehéz ötvözni.
Mi úgy értettük, hogy nincs térbeli akadálya a ti -hogy is neveztétek- telepatikus kapcsolatotoknak. És ezért megoldható, hogy az egyikőtök hátul marad és elmond mindent, amire a katapultosoknak, papoknak és gyalogosoknak szükségük van épp, hogy megfelelően támogassák. Ám azt a jelentést kaptam, és erről harc közben saját szememmel is meggyőződhettem, hogy amikor a legnagyobb csata zajlott, akkor éppen senki nem volt közületek ezen egységek körül.
Ne értsetek minket félre! Mint mondtam, hallottuk, hogy igen bátran és eredményesen küzdöttetek. Ám ami az emberek egységeinek irányítását illeti, mégis jobbnak látjuk, ha mi magunk oldjuk meg.
Ami a jelenlegi terveiteket illeti, biztosíthatlak róla, hogy támogatom, hogy megpróbáljatok bejutni és valóban hasznos lenne megtudni, hogy mire számíthatunk. Ha bármit megtudtok, kérlek értesítsetek!
*Bár sem Viridiel, sem pedig Alia nem feszegette a király sérelmezett szavait, ám ő látta az arcukat, és jobbnak vélte őszintén elmondani a helyzetet. Az íjásztól nem csak azt tudta meg, hogy Viridiel kereste, hanem azt is, hogy tárgyalásokat kezdeményezett az ellenség vezetőjével, akit utána a másik elf lelőtt. Ám ezt direkt nem vetette fel, hiszen nem tudhatta, mi volt ezzel a hegyesfülűeknek a szándéka. Ahogy arról sem tudott, hogy valójában Alia nem maradt magára sérülése után, hiszen a katonaság egy gyógyítója kötözte be a sebeit, csak elment, mire felébredt volna.
Bármit, amit akarnak, még elmondhatnak neki, ám ha nincs ilyen, akkor elköszön tőlük. Jól láthatóan az ostrom befejezése köti le minden figyelmét. Odakint pedig már a sátor előtt Jelena lánya beszélget az egyik elemi mágussal.