Az inkvizítor szavai mély aggodalommal töltenek el, nem tudom mire utal. Talán Aligátor megsérült?
- Azonnal látnom kell! – mondtam izgatottan.
A többit, hogy nem vette jegyzőkönyvbe szinte meg sem hallottam.
Szinte a katona sarkát tapostam, ahogy levezetett a tömlöcökhöz. A szívem majd kiugrott a helyéből, amikor megláttam szerelmemet, de egészen addig nem mertem reménykedni, míg testközelből meg nem győződtem róla, hogy nincs komolyabb baja.
Valószínűleg tudhatta mi zajlik le bennem, mert meg sem várta a kérdésemet, magától is elkezdte magyarázni mi történt.
Leguggoltam elé és kutató kezekkel végigtapogattam, hogy sérülést keressek, aztán lekevertem neki egy jó nagy pofont, miközben gyanúsan csillogtak a szemeim.
- Te hazug disznó! Azt mondtad kártyázni vagy!
Aztán keményen megcsókoltam nagy sóhajt hallatva.
- Örülök, hogy egyben vagy. Az inkvizítor azt mondta nem vagy jól és össze-vissza beszélsz.
Most már némileg megkönnyebbülve ültem le vele szemben.
- Miért gondolták azt, hogy a lány boszorkány? És ki volt az a bajtársad, ismered?

/Lisbeth/


Férjed teljesen épségben van, ez már egészen biztos. És a magyarázatát hallva az elméje megbomlásának sincs egyelőre jele. Nagyon is jól tudja, hogy csalódást okozott neked és nem is tér el radikális mértékben a mostanában felvett viselkedésétől. Igaz eddig nem derült ki az, hogy amit mondott, nem ott találták meg.
-Ostobaság, hogy boszorkány lenne. Facebooknak valami rokona. Csak lopós, ezért nem merte még ő sem magával vinni a pénzét. A felesége biztosan agyon izgulja magát.
Én a hátsó bejáratnál vártam, ahogy megbeszéltük és még három másik társam, amikor jelt adtunk neki, hogy az inkvizítort kiszúrtuk a talpasokkal. Füttyentettünk neki és már lehozta a rokon leányt, amikor bekerítettek minket és mi is meglepődtünk azon, hogy boszorkánysággal vádolják.
Az egész egy félre értés csak. Egy ostoba helyzet. Ki kell találnunk, hogy kijussak innen valahogy!
* Mélyen a szemedbe néz és tőled vár valami ötletet. Mindig kiálltatok egymásért és sok rázós dolgot túléltetek már így.

A nagy megkönnyebbülés ellenére, nem felejtetem el, hogy bizony mostanában valahogy mintha eltávolodtunk volna egymástól. Aligátor sokat volt távol tőlünk és sokszor éreztem rajta az ital szagát és bár most is magyarázattal szolgált, ezt akkor is nehezen emésztettem meg.
- Én nem mondom, hogy boszorkány, de az inkvizíció ezt hiszi róla és, ha te meg csak a barátod szavaiból ismered, nem lehetsz biztos benne, hogy nem rángattak bele valamibe. és, hogy Facebook egyáltalán igazat mondott-e és nem csak a szeretőjét akarta meglátogatni. – korholtam megújult méreggel. – És, ha időben hazajöttél volna hozzám és a lányodhoz, akkor most nem ülnél itt, ugye férjuram? – ez már némileg még gúnyosan is hangzott, de most jött ki rajtam a sértett asszony.
Természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy ne segítsek neki, de kicsit jó volt hagyni főni a lelkiismeret furdalás levében.
- Hubert inkvizítor kedvel minket, így nem írt bele a papírjaiba…..egyelőre, talán elfogadja a magyarázatodat.

/Lisbeth/


Aligátornak grimaszba szaladt az arca.
-Kötve hiszem, hogy három-négy embert csak úgy kihagy az írások közül. Az túl körülményes lenne. Ha meg én nem voltam ott, akkor senki. Ezt nem tudja másként megcsinálni.
Inkább szólj az ezredesnek! Ővele jóban vagyok és ő is ott volt a kártyán még. Csak nem jött velünk, okosabb volt. Vagy szerencsésebb. Gyorsan kell valamit kitalálni, mert minden órával egyre jobban süpped egy mocsárba a történet.
Tudod te is, hogy ha egy inkvizítor beindul, gyakran a fél várost vádolja utána. És az első letartóztatottak ritkán élik túl addig, amíg leállítja valaki.
* Megérzed, hogy nagyon alaposan átgondolta már a megpillantásodra is ezt. És a hírek ellenére, amit te hoztál, még mindig nem számol érdemben azzal, hogy ez az ügy olyan váratlanul ér véget, ahogy kipattant.
Továbbra sem tud magyarázattal szolgálni arra, hogy miért vádolják boszorkánysággal a nőt. De bízik abban, hogy más ismerőseitek is vannak, nem csak az új inkvizítor. Az ezredesnél pedig már többször voltatok vendégségben vacsorán, ismeri egymást a két család.
Ám nem csak velük. Egy orvost az ispotályból és a polgármester feleségét is személyes jó barátodnak tudhatod.

- Igen, az ezredesednek legalább volt egy csöpp esze! – csattanok fel, amikor azt kezdi mondani, hogy mit kéne tennem.
Ha nem hanyagol el minket, akkor most nem ülne nyakig a lekvárban! És nekem nem kell felvázolnia, hogy milyen az inkvizíció vendégszeretetet, ezt még akkor sem felejtem el, ha az itteniekkel nem volt semmi gondom.
- Nem lenne értelme megvádolnia a város katonáit, hogy összejátszanak valami boszorkánnyal, még ha bebizonyosodik a lányról, hogy az. Maximum a barátos kerülhet emiatt nagyobb bajba. Különben is elég jól beilleszkedtünk ahhoz, hogy sok ember kiálljon melletted. – rázom meg a fejem, továbbra sem kételkedve abban, hogy hamar kikerül innen, bár megérdemelne pár nap áristomot a viselkedése miatt. – Bár nem érdemled meg, hogy segítsek, de a lányod miatt megteszem. Szólok a főnöködnek, de azt hiszem a polgármesternek is, neki is segítettünk már annyit, hogy most kiálljon érted. – állok fel, hogy elhívjam a mondott férfiakat.

/Lisbeth/


Úgy váltok el, hogy jól láthatóan nem értetek egyet. Ám te érezted az inkvizítor hangjában, hogy nem csak udvarias akart veled lenni, de tényleg kedvel. És megérzésekben nagyon jó vagy.
Ahogy egy másik megérzés azt súgja neked, hogy mégis keresd fel még ma este a polgármestert és feleségét. Az ajtóban az utóbbi bukkan fel.
-Szia! A férjem nincs idehaza, ha őt keresed. De tudok esetleg én segíteni?

Akármennyire is haragszom Aligátorra, azért persze mindent megtennék, hogy kihozzam őt. Annak ellenére, hogy szinte biztos vagyok abban, hogy az új inkvizítor, Hubert tényleg igazat mondott és nem akarja belekeverni a férjemet, azért erre nem teszek fel mindent, inkább legyünk több oldalról bebiztosítva, mint, hogy valami rosszul süljön el.
Egy utcakölyköt elszalasztok Aligátor ezredeséért, megüzenve neki, hogy emberei milyen bajba kerültek. Minden bizonnyal szívesen tanúsítja ártatlanságukat, hiszen ő is hallhatta, mikor barátjuk megkérte őket, hogy kísérjék el.
Én meg elsietek a polgármester házához, remélve, hogy megbocsátják e késői órán alkalmatlankodásomat. Hilde, a polgármester felesége nyit ajtót.
- Azt hiszem Hilde, ehhez a párod kellene. Aligátor bajba került, egy állítólagos boszorkány mellett találták és kicsit meg kéne támogatni őt az inkvizíció előtt, hogy jó ember. – vázolom röviden a kérésemet.

/Lisbeth/


-A ma esti rajtaütés?
* A barátnőd szavaiból meglepő hidegség, már-már ellenségesség áradt. És szemeiből furcsa határozottság.
-Őt is rajta kapták egy nővel. -utalt a saját férjére- Úgy jönnek majd ki, ahogy az iskolában tanulták! Biztos vagyok benne, hogy megoldják. De én egy percet nem áldozok arra, hogy segítsek neki. Nem értem, hogy te miért bajlódsz vele?
* Aligátortól hallottad eddig csak ilyen hangsúllyal az iskolás utalást. Amikor rákérdeztél, akkor elmondta, hogy ez egy helyi szólás-mondás. A középkorhoz képest szokatlan módon a város négy osztályos iskolája mindenkinek kötelező. Ám ez egy gúnyos megszólalást szült. Az egyszerű emberek olyan dolgokban hivatkoznak rá, amit nem tanultak ott, de épp hagyni akarják a másikat a saját levében főni.
Az idős pár mindig kedvesen fordult felétek. Most mégsem hajlandó sem a te, sem a saját ura érdekében még csak be sem menni az inkvizítorhoz. Igaz nem is őt kérted persze, de ezek szerint maga a polgármestert is lecsukták az éjszaka.

Nincs okom, hogy titkoljam a város vezető felesége elől meglepetésemet, hogy tud a dologról, ezért biztos kiül az arcomra. Aztán eszembe jut, hogy persze, hogy tud, hiszen valószínűleg a polgármestert is értesítették, de megint csak tévedek és döbbenten nézek a láthatóan feldúlt asszonyra.
- Mit keresett ott a polgármester? – kérdezem gyanakodva.
Ez felvetett bennem újabb kérdéseket. Egy: miért nem mondta Aligátor, hogy a férfi is ott volt, sejthette, hogy ez jobban megbonyolítja a dolgokat? Kettő: Lehet, hogy nem csak egy bajtársa kérésére volt ott?
~ Férjuram, mekkora trutyiba keveredtél? ~
- Úgy Hilde, hogy szeretem és ismerem a férjem. Lehet, hogy most bajba keveredett, de azt is tudom, hogy jó ember és nekem ez elég. – mondom neki határozottan a szemébe nézve. – Ha tett valamit, azt csak jószándékból tette. De, ha nem segítesz, akkor csak az időmet vesztegetem. – fordulok sarkon, hogy megkeressem az ispotály vezetőjét, aztán visszamenjek, ahol remélhetőleg az ezredes már ott lesz.

/Lisbeth/


A nő fokozottan érzéketlennek tűnik a saját férje helyzetére. De amikor szenvedélyes szavaid után sarkon fordulsz, utánad nyúl és megérinti a válladat.
-Hogy mit keresett ott az én szerető életem szerelme? -kérdezi kicsit élesebb hangon, mint a szokásos, de érezhetően igyekszik türtőztetni magát.
-Nem tudom mit meséltek be neked, de a karavánpihenőben nem szállnak meg kereskedők. Az egy bordélyház a város kurváinak. Csak a tulajnak van két tevéje, amit elöl szokott a karámban tartani, hogy útszéli szállásnak tűnjön. Bár felesleges, hiszen a katonák is oda járnak a többi férfival együtt.
* Most már talán érted, hogy miért vádolják a bajtárs női rokonát boszorkánysággal. És azt is, hogy az inkvizítor miért gondolta Aligátor történetét egy megbomlott elme félrebeszélésének. Ha még akarsz a megcsalt asszonnyal beszélni, akkor behív egy esti kávézásra. Valószínűleg ő sem fog aludni ma úgysem, bár nem azért, mert sok a dolga.
Ám ha az ispotály vezetőjéhez indulsz, akkor út közben egy utcakölyök fut oda hozzád.
-Ezt egy pasas küldi, azt mondta adjam oda magának, mert fontos.
* A titokzatos idegen nincs sehol a környéken. A levél tartalmát pedig bármikor elolvashatod, amikor majd időd lesz rá.

"Kedves Hölgyem!

A férje bajba került. Ha meg akarja menteni, akkor segítünk magának. Legyen hajnal előtt a templom mögött és várjon rám. Ám nevemnek titokban kell maradnia.

Egy jó barát"

Nem tartottam magam naivnak, de az amit most a polgármester feleségétől megtudtam, teljesen letaglózott egy pillanatra. Arra még gondoltam volna, hogy Aligátor néha kicsit jobban a pohár fenekére néz, vagy többet költ, mint amit költhetett volna anélkül, hogy ezt már megéreztük volna, de, hogy………..
Nem! Ilyet nem tenne velem!
A kétség azonban már belemart a lelkembe. Hiszen erről még csak utalással sem ejtett szót, pedig sejthette, hogy előbb-utóbb megtudom milyen intézmény van ott.
Hát ezért akarta ő az ezredesét! A férfiak mind egyformák, védik a mundér becsületét és kiállnak egymásért, nem igaz?
Az arcomon komorság honol, amikor megköszönöm az információt a megalázott asszonynak és én sem érzem különbül magam most.
Elbizonytalanodva indultam az ispotályba, de ha igaz is, amit nem tudtam elfogadni, akkor sem az inkvizícióval akartam elvégeztetni a saját bajomat. Ez Aligátor és az én problémám.
Már közel járok, amikor agy kölyök lép hozzám és egy levelet nyújt át. Gyorsan felbontottam, mert azt gondoltam az ezredes írt vissza, de ez valami más volt.
A szívem nagyot dobbant. Talán fény derülhet erre az egész fura ügyre és majd szembesíthetem férjemet a dolgokkal. Nem volt kétségem, hogy elmegyek a randevúra.
Most azonban elintézem amiért jöttem.
A hátsó bejáraton kopogtattam és meglepődtem a fogadtatáson.
- Valami baj van? – kérdeztem idegesen a gyógyítót.

/Lisbeth/


A férfi komor arccal fogad és némán beint téged. A rendelőjébe vezetve hagyja el hang először a száját.
-Nem szokásom a gyógyszereket vendégeknek osztogatni, de nagy segítség nekem és hallottam a kocsmában, hogy sok pasi lebukott. Talán jól jönne magának ez.
* A jól ismert ópiumos üvegcsét teszi le melléd az asztalra. Jól ismered, hiszen a sereg gyógyítójaként sokszor megfordultál már itt, lényegében a kaszárnya mellett második legtöbbet itt dolgozol.
-Nem gondoltam volna, hogy maga lesz az első páciensem eme késői órán. Kicsit nyugodjon meg és bár nem vigasztal senkit, de nem maga az egyetlen nő, aki kiborult valószínűleg.
* Ha mindegyiknek ezt a szert akarja adni, akkor kezdhetik a parasztok az újabb mákvetést. Bár nem lepődnél meg azon, ha ez csak kollegáris szolidaritás és az egyszerű fehérnépnek egy pohár vörösbort írna a receptre. És majd eldöntik, hogy milyen időközönként van szükségük az adagolására...
Ez nem a te gondod.

Úgy látszik ma a meglepetések napja van, mindenki mostanra tartogatta, hogy megdöbbent valamivel, bár eddig a férjem dolgai voltak a legdurvábbak, a gyógyító „lelkesedése” csak hab a tortán.
Bár értékelem a jószándékat és a nagylelkűségét, hiszen neki is sokba kerül ez a szer, tudom, hogy csak nagyon indokolt esetben adja, mégis megrázom a fejem.
- Nincs rá szükségem Peter. Sok minden meglepett ma, amit megtudtam, de egyrészt nem omlottam össze, erős vagyok lelkileg, másrészt csak akkor adok hitelt a pletykáknak, ha bizonyosságot találtam. Túl sok mindent láttam már ahhoz és túl sok mindenen mentünk keresztül Aligátorral, hogy pár elhangzott vádaskodásnak hitelt adjak. – néztem a szemébe határozottan. – Csak ki akarom hozni a páromat és megtudni az igazságot. Segít nekem ebben, ha szükséges?

/Lisbeth/


Az orvos közönyösen fogadta állításodat. Magadnak kell tudnod, élsz-e a lehetőséggel és ha igy döntöttél akkor tiszteletben tartja.
-Nem tudom mit tehetnék érte. Ez a nyomozást vezetőkre tartozik én igyekszem másba nem beleszólni, csak ami a munkámhoz tartozik.
* Újabb alak, aki nem túl segítőkész. Bár a polgármester házánál nem jártál hiábavalóságért, mert legalább sok hasznos infót megtudtál az esetről. Ám ezzel az ismerősöddel talán még kevésbé sem tudsz semmit kezdeni.
 Odahaza nem várt az ezredes. Joggal gondolhatod, hogy ugyan úgy lepasszolt, mint a többiek. És ideje felkészülnöd a hajnali találkozóra. Ez az egyetlen, ahonnan segítséget ígértek. És ezzel talán a történtekre is több fény derül majd ki.
Ahogy közelebb lépsz hozzájuk már csak pár lépésnyire vagy tőlük, mikor egyik arcát felismered. Nem beszélgettetek soha, de kiváló megfigyelőképességednek köszönhetően és mindent elraktározó elmédnek hála bevillan, hogy Észak-Bivaly kaszárnyájában láttad néha gyakorlatozni.
- Tudtuk valamit, amit nekem is tudnom kéne és segít?
-Igen. -bólint- De ne merj sikítani!
* Nem sok időd van, a csatabárdos mögéd próbál lépni és elkapni a karodat egyik kezével és a másikkal hátulról befogni a szádat.

A sötétből szemügyre veszem a két alakot és nem tűnnek ismerősnek, de ha már itt vagyok.....
Egyikük hátára csatabárd van szijjazva, másikuknál egy kard van. De nem katonáknak, inkább zsoldosoknak néznek ki.
A kardos válasza akár megnyugtató is lehetne, ha nem tenné hozzá még a következő mondatot, amire önkéntelenül is hátrább lépek és elejtem a lámpást, de érzem, hogy beleütközöm a társába.
Nem vagyok az a sikítós fajta, így inkább a hátam mögött lévő lábára taposok és megpróbálok kitérni a fogása elől, hogy az első kezem ügyébe eső port (tüsszentő por) szórjam a képébe, aztán fussak, ahogy tudok.

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

/Lisbeth/


Szerencsére az orkkal való találkozásod óvatossá tett és már nem jársz még biztonságos helyekre sem a kis trükkjeid nélkül. Egy esti találkozó egyedül pedig sosem volt biztonságos idegenekkel.
De ki akarhatta, hogy megtámadjanak? És most már tényleg mi folyik ebben a városban!?

Nem derül ki, hiszen ehhez hagynod kellett volna, hogy elkapjanak. Ám ostoba lennél akkor. Inkább haza futsz és reggel a jól ismert ezredes kopogtat az ajtón.
-Jó reggelt, Lisbeth kisasszony! A férjének semmi baja, meglátogattam. De az inkvizítor nem akarja elengedni, hiába sejtettem vele, hogy jobb a békesség. Ragaszkodik a hülyeségéhez, hogy boszorkányok bűvölték meg és...
Bocsánat, hogy elragadtattam magam!
* Kalapját természetesen leemelte a fejéről és hóna alatt tartja, amióta csak kinyitottad előtte az ajtót. Végre valakiben tényleg bízhat az ember.

Egyenesen hazarohanok miután sikerül leráznom a támadóimat. Az a legrosszabb, hogy fogalmam sincs mit akartak.
Reggel idegesen nyitok ajtót, de megörülök mikor az ezredes áll ott.
- Nem értek semmit ezredes. - mondom neki kissé kétségbeesetten. - Tegnap az inkvizítor még hajlandó lett volna elengedni, most meg nem. Ráadásul hazudott nekem. Talán rajtam kívül mindenki tudta, hogy a kupiban voltak. Persze ettől még kevésbé hiszem, hogy a lány boszorkány, de magyarázza meg nekem mi folyik itt?
Az ezredes feszült arccal kicsit hallgat és összeszedi a gondolatait, mielőtt válaszolhatna.
-Valaki feljelenthette az éjszakai pillangókat, hogy boszorkányok. És jól ismerte a rendszer gyengeségeit, ez az egyetlen megáltalkodott hivatal, mely egyetlen kétségbeesett vallomásra is ugrik mágia elleni gyülöletében.
Igaz még be kell bizonyitaniuk és valószinüleg megy a kinvallatás. Nem lehetünk semmiben biztosak. A lányok rossz hirneve biztositék lett volna, hogy nem szól bele senki a munkájukba, de a hirek alapján elég sok tekintélyes embert kaptak el "tettestársként", hogy hamar közbelépjenek.
De nekem az inkvizitor az éjszaka meg sem emlitette, hogy el akarná engedni őket. Konokul hajtogatta, hogy elfogulatlan és óvatos vizsgálatot fog folytatni, csak akkor emelnek vádat, ha bebizonyosodik, hogy önként ment oda és nem a boszorkányok bübája miatt feküdt le a csajjal.
Arra, amit mond csak igazat tudnék adni neki, hiszen magam is áldozata voltam ennek a rendszernek és az inkvizíciónak, akiknek fanatikus képviselői még Hubert-nél is rosszabbak.
Azonban teljesen elkeserít, amit a továbbiakban mond. Szóval a szajhák ügye, nem csak rosszindulatú kitaláció és ráadásul egész szép kis klientúrát építettek ki.
- És.......a férjem? Ő...is.....?
Az meg egyenesen röhejes, hogy csak úgy szabadulhatna Aligátor, ha kiderülne a kurváról, hogy boszorkány. Nevetséges.

/Lisbeth/


A tiszt bólint.
-Nem szeretnék kertelni. Az ágyban kapták el vele. Ha nem lett volna a házba, az utcán sosem érik utol a vén csirkefogót. Annál több esze van.
Ám nem kell félni. Nem lett népszerűbb ezzel az akcióval az az átkozott hivatali nőhajhász. Nem fogom hagyni, hogy a katonáimat nőügyekért vonják ki a forgalomból, miközben az orkok és a selfek a határainkat fenyegetik.
* Már egyre kevésbé tudja átgondolni azt, hogy mely szavakkal bánthat meg. Ám végre egész biztos lehetsz benne, hogy valaki mindig melletted és Aligátor mellett fog állni. Oké, pasiból van! Legszilárdabban Aligátor mellett. Ám az is kiderült, hogy nem falaz neki előtted.
-Tudsz már valamit? Talán ha rávennéd, hogy valljon a szajha ellen és azt mondaná, hogy csak boszorkányság miatt csábult el...
* Eddig próbálta Lis legalább magában felmenteni férjét annak gyanúja alól, hogy megcsalta őt, ezért most a szíve belesajdul, ahogy az ezredes olyan közömbösen vágja a fejéhez a tényeket, mintha csak a reggeli eligazítást tartaná a kaszárnyában.
A düh fokozatosan öntötte el a lelkét.
- Nem tudok semmit! - csattant fel. - Ha ennyire a szívén viseli a sorsukat, akkor vakarja ki őket maga. Nekem a lányunkkal kell törődnöm, akinek majd szégyellnie kell az apját. - vágta dühösen rá az ajtót aztán csak ült ott azon gondolkozva, hogy mikor romlott el a házasságuk.
* Jól láthatóan át tudod immáron érezni a polgármester feleségének reakcióját. Lehet az inkvizítor eléri a célját? Lehet tényleg a legtöbb kint maradt ember közömbös néhány házasságtörő férfival és az ő házasságukkal szemben?
Már csak a lányod maradt neked, aki hangos sírással ébredt fel az ajtó hangjára. És mire megnyugtatod, már újabb vendéget is kapsz. Mindennek okozóját, az új inkvizítor.
-Szép jó reggelt, drága Lisbeth kisasszony! Sikerült valamelyest kipihennie magát? Rossz híreim vannak. A fővárosban felfigyeltek az ügyre és a férjét át akarják szállíttatni Királyöböl börtönébe. Igyekszem elkerülni ezt a legrosszabb lehetőséget, hiszen tudom mennyire rossz lenne magának, ha nem látogathatná meg.
De sajnos így nem tudom elengedni olyan hamar. Egy hetet kérek és ígérem, mindent elsimítok maguk körül.
* Jobb kezedet megfogja sajátjával és ha hagyod, akkor egy csókot ad rá tisztelete jeléül.

Sosem voltam az a sírós, lelkizős fajta és most sem akartam így tenni, ezért először dühös rendcsinálásba fogtam, mindent lesúroltam és sok mindent szemétre dobtam (ki ehet találni elsőre miket ) aztán miután már a lányom aludt én is fáradtan zuhantam ágyba és hajnalra sikerült álomba sírnom magam.
Ezért nem csoda, hogy bizony fájó fejjel és bedagadt szemekkel ébredtem az kitartó kopogásra.
- Kis türelmet!
Gyorsan hidegvizet lötyköltem az arcomba és magamra kaptam a felsőruhámat, csak aztán nyitottam ajtót.
Meglepődve néztem Hubert-re, ahogy ott állt és azonnal beszélni kezdett.
Hiába fogadtam meg, hogy hagyom Aligátort megbűnhődni azért amit tett, de mégis összeszorul a gyomrom attól amit mond. Ha meg is bántott, akkor sem akarom, hogy baja essen és ez egyre rosszabbul hangzott.
Annyira el vagyok gondolkozva, hogy elfelejtem elrántani a kezem, de aztán inkább lassan elhúzom, nem akarom megbántani.
- Nagyon kedves magától Huber-t. Tudom, hogy most mindenki többek között rajtam szánakozik, de nincs rá szükségem. A történtek ellenére azonban biztos vagyok benne, hogy a …..férjemnek nincs köze semmilyen boszorkánysághoz. Tegyen meg mindent, hogy kiderüljön az igazság és én mindenben segítek Önnek. Biztos vagyok benne, hogy valami más, valami rejtélyesebb lappang itt, amiért Aligátor még a szemembe is képes hazudni.

/Lisbeth/


Ahogy a válaszodat mondod egy fura érzés kerít a hatalmába. És a kézcsók kísérlete és mikor elhúzod még jobban növeli ezt. Ez az ember nem őszinte veled. Nagyon nem azt hiszi, amit mond. És élénken érdeklődik irántad valamiért. Tegnap hintót küldött hozzád, hogy elmenj a hivatalába és beszélj vele. Ma pedig személyesen jött el hozzád.
-Bemehetnék egy kávéra? Elnézést, hogy kunyerálok, de egész este dolgoztam és nem volt időm hazamenni.
* Jól tudod milyen egy férfi akár 12 órás műszak után. Dante bányájában és máshol is találkoztál már ilyennel. Ez az alak pár órát aludt, talán az után amikor eljöttél tőle. Balsejtelmed van vele kapcsolatban, ám nem tudod még pontosan hová tenni.

Mindig bíztam a hatodik megérzésemben, mert már sokszor bizonyította, hogy érdemes rá hallgatnom és most is úgy éreztem, hogy nem ártana figyelnem rá.
Persze sosem kedveltem az inkvizíciót, de Ferenc és eddig Huber-t is kedves volt hozzánk és ez kezdte elfeledtetni velem, hogy nem árt óvakodnom tőlük és a fajtájuktól. Most ezek az érzések erősödni kezdtek bennem, főleg, amikor megfogta a kezem. Mintha csak az érintése megsokszorozta volna a rossz érzéseimet.
Annyira éreztem, hogy be akar jönni a házba, hogy valamiért keresi a társaságom.
Ettől függetlenül most már igazán kíváncsivá tett és azt sem gondoltam volna, hogy nem tudnám megvédeni magam tőle.
- Miért tagadnék meg egy kávét attól, aki azon dolgozik éjt nappallá téve, hogy kiszabadítsa a férjemet. – léptem arrébb az ajtóból, miután ezt meggondoltam és intettem, hogy jöjjön beljebb.
Aztán a tűzhelyről levettem a kannát és töltöttem neki egy pohár kávét, majd kezemet a kötényem zsebébe csúsztatva, a szekrénynek dőlve néztem rá.
- Van esetleg valami amit kinn nem akart elmondani?

/Lisbeth/


Az inkvizítor bement a házba és kényelembe helyezte magát. Már a kezében van a kávé, amikor felteszed neki a kérdést.
-Igazából van. Ferenc naplóját olvasgatva a halála előtt közel egy hónappal meggyőződésévé vált, hogy léteznek olyan városok, ahol a kollega alkalmatlansága miatt be tudtak férkőzni a sötét elf ügynökök. És akár vezetőket is megkörnyékeztek.
Azt reméltem a gyűrű majd nyomra vezet engem. Nem tartom kizártnak, hogy elődöm halálát nem egyszerűen egy szörny okozta, amit megpróbált megállítani, hanem a selfek. És benne lehetett a tervükben az a Federic is, aki a halálát látta és jelentette.
* Újból bele kortyol a fekete nedűbe, ahogy várja a válaszod.
-Meggyőződésem, hogy férjed mostani befeketítése mögött is nagyobb dolgok húzódnak. De kettőnknek össze kell fogni az érdekébe.

Azt gondoltam, hogy nem fog válaszolni, vagy ha igen, akkor mellé fog beszélni, de nyugodtan helyet foglal és aztán belefog.
Az amiről beszél nem esik olyan távol az én és Aligátor elképzelésétől, hiszen miközben a rabságból menekültünk és mindenhol beleütköztünk az érdektelenségbe, bennünk is felmerült, hogy itt nagyon nagy a baj.
Ehhez elég jól illik az, amit most az inkvizítortól hallok, bár fogalmam sincs ki az a Frederic.
- A gyűrűvel még nem haladtam, így ezzel sajnos nem segíthetek.
Sok minden gondolat van bennem és eszembe jut, hogy az emlegetett gyűrűvel, akát beszélhetek is titokban a férjemmel, de továbbra sem tudok teljesen bízni Hubert-ben, de ha úgy teszek, mintha belemennék a szövetségbe, akkor talán többet tehetek Aligátor kijuttatásáért, mintha elutasítom.
- A lányom miatt …..mindenképp meg akarom tudni mi folyik itt! – bólintok neki.