/Lisbeth/


Az inkvizítor szomorúan veszi tudomásul, hogy selfek utáni kutatgatása, mellyel Ferenc nyomdokaiba akar lépni, sajnos továbbra sem lendülnek elő. És te továbbra sem tudtál meg szinte semmi arról, miért akartak elrabolni. Sem arról, kinek állt érdekébe a férjedet egy hűvös cellába csukni.
-Én akkor mennék is. Ha valamit megtud, azonnal szóljon nekem! Az ajtóm mindig nyitva áll, bármikor jön. Nem kell udvariaskodnia az időponttal, amikor országunkra veszély leselkedik.
* Nem tudni mennyire akar újabb éjszakai találkozókat, de most már majdnem mindent tudsz. Ideje eldöntened, merre akarod folytatni a kalandod.

- Várjon! – állítom meg, amikor már menni készül, mert úgy látom tényleg elszomorítja, hogy nem tud előrébb jutni és most nem látom bebizonyosodni azt sem, hogy valamibe bele akar keverni. Őszintének tűnik. – Hogyan akarja kideríteni, hogy valami összeesküvés van e mögött? Vagy, hogy az előző inkvizítort megölték és nem balesetben halt meg?
Várakozóan nézek rá és, hogy lássa, én is aggódom, kis habozás után hozzá teszem.
- És…..lehet, hogy semmi köze ennek a dolognak az eseményekhez, de tegnap éjjel…..megpróbáltak elrabolni….azt hiszem.

/Lisbeth/


Hubert meglepődve néz rád és megérzi, hogy valamit tudsz. Amit ha őszinte, akkor talán te is elmondasz neki.
-Ferenc valamiért megrögzötten Észak-Bivaly után nyomozott. De semmi utalást nem találtam arra, hogy miért hiszi az ottani nyomozónkat hanyagnak. Ám nem olyan régen Össznépi környékére a Favianus-tanyára egy földmíves pár költözött északról. És páran azt mondták, hogy szentségtörő dolgokat mondtak az istenekre. Ez önmagában még nem bűn, ha valaki nem hisz, az az ő dolga.
De valamiért gyanússá tette nekem őket. Lehet boszorkány a felesége és ezért nem tetszenek nekik a vallásosak?
* A gyönyörű szemedet fürkészi a szemeivel, hogy meglássa benne, mi lakozik a lelked mélyén.

Kissé bizonytalan voltam is, talán megérte elmondanom ezt a dolgot, mert láthatóan elgondolkozott és végül megint beszélni kezdett.
Ahogy egyre több mindent hallottam, úgy emelkedett a szemöldököm. Ferenc-nek ugyan elmondtunk sok mindent, de ő egy szóval sem említette, hogy ez irányba nyomozott volna, vagy, hogy mindezt még le is írta egy naplóba. Ezzel elég nagy bajba is keverhetett volna minket.
- És maga hitelt adott ennek? – kérdeztem egy kis hallgatás után, amiben mérlegeltem, hogy mi legyen.
Ha igennel felelt, akkor végül leültem és neki is intettem, hogy üljön vissza.
- Több helyen próbáltuk elmondani, hogy Észak-Bivalyban furcsa vallást kezdtek vallani és egy idő után mindenkit rákényszeríteni. Valami Ahmest-et imádnak, aminek Valoria Moor a főpapnője, akit inkább királynőként tisztelnek. Nem egy ember volt, aki nem hajlott rá, azok aztán eltűntek. lehet, hogy az ügynök is így járt. – néztem én is a szemébe.

/Lisbeth/


A fickó arcán őszinte meglepetés tükröződött, mikor kiderült számára is, hogy tőletek tudta meg Ferenc annak idején, hogy Észak-Bivalyban bajok vannak. És emiatt kezdett el nyomozni, még ha titeket nem is értesített erről.
Mert hogy megtudta tőled most, hiszen kérdésedre határozottan azt válaszolta, hogy hitelt ad a naplóban megfogalmazottaknak, nincs oka azt feltételezni, hogy ilyen komoly dolgokat hasraütve irt volna oda magának.
-Azt tudom tanácsolni, hogy fogjunk össze! Gyanús lenne, ha én egyszer csak kedves vendégként megjelennék azon a bűntanyán. Ám maga kedves hölgyem talán sokkal hihetőbb történettel tud előállni. Akár arról, hogy gyógynövényeket szedett a közelbe és benézett hozzájuk, akár valami növény vásárlását ha megcélozza, amiért kiment hozzájuk.
* Ha benne vagy, hogy felhasználjon téged a nyomozásához, akkor elmondja részletesen, hogyan jutsz el a Favianus-tanyára a házaspárhoz. Ha pedig inkább kihagynád, akkor megígéri, hogy valahogy maga kideríti azért az igazságot az új telepesek felől.
-Vigyáznia kell a közeljövőben. Nem biztos, hogy akik megpróbálták elrabolni, azok nem próbálkoznak mégegyszer!

Mivel eldöntöttem, hogy – kezdeti gyanakvásomat legyűrve – beavatom abba a titokba, amit már régóta hurcolunk magunkkal, már nem volt visszaút.
Mondhatnám a kocka el van vetve és most már csak Hubert-en múlik, hogy miként áll hozzá.
Nem is telik sok időbe, hogy megtudjam és azt is, hogy természetesen nem megy kockázat nélkül és ezt a kockázatot nekem kéne vállalnom.
Talán más meglepődne azon, hogy mosoly terül el az arcomon a szavaira mégis. Olyan régóta kell már a háziasszonyok unalmas életét élnem, hogy kezdem kellemetlenül érezni magam. Persze nem mondom, hogy pont egy ilyen eseményt szerettem volna, hogy kizökkentsen belőle, de előbb-utóbb besokalltam volna e nélkül is.
- Nem fog gondot okozni, hogy megismerkedjek velük. – biztosítottam az inkvizítort könnyedén. – De mit szeretne, mit tudjak meg tőlük? Hogy a hamis istent imádják, vagy hogy tudnak-e valamit az itteni eseményekről? Bár gondolom mindkettőt. – néztem rá értőn. – Most sem rajtuk múlt, hogy nem sikerült. Tudok magamra vigyázni. – szegtem fel az állam, megvillanó tekintettel. – Maga csak azzal foglalkozzon, hogy Aligátor jól legyen, de persze nem kell túlzásba esni. Nem baj, ha megbánja az összes bűnét. – mosolyom, most kissé hidegebbre váltott.

/Lisbeth/

/Userrel privátban egyeztetve/


Az inkvizítor bólint és természetesen mind a kettőt kérni szerette volna.
-Ki kéne deríteni, hogy a szektához tartoznak-e és ha igen, akkor próbálnak-e másokat meggyőzni? Akár érdeklődést is színlelhet és megpróbálhatja rávetetni magát, hogy vigyék el az egyik összejövetelükre.
De ha tudnak valamit arról, hogy miért támadtak magára az este, azt nekünk is meg kell tudnunk! Aggódom, hogy katonák családjára támadnának gyanús személyek, akkor mindenki más is veszélyben érezheti magát. És nekem pedig különösen rossz érzés lenne, ha valami történne.
* Úgy tűnik a te ügyed elsőbbséget élvez és Aligátor máris háttérbe szorult az új ügy nyomán kicsit. Ám nem kételkedhetsz, hogy ekkora szívesség után nem fogja hagyni, hogy még egyszer álomba sírd magad az eltűnő férjed miatt.

A tanyához érve kis vályog ház egy gyümölcsös mellett. Kint a kutya megkötve ugat, ám nem látsz rajta kívül más állatot. Távolabb a farmhoz tartozó szántó. Ahogy bekopogsz egy idegen pár nyit ajtót.
Lisbeth elmondja, hogy gyógyfüveket gyűjt és elfelejtett vizet hozni magával. Szívélyesen beinvitálják és étellel és itallal kínálják, miközben ő megkérdezi, hogy honnan jöttek...

-Észak-Bivalyból. Talán hallott már róla. Hadd mutassam be a többieket! -mondja a férfi az egyik szoba ajtaja felé lépkedve és rásandít párjára, aki kezét maga előtt összefonva áll a bejárat mellett- Nem kell zavarban éreznie magát, tudunk magáról egynéhány dolgot.
* Pont ekkor nyitja ki az ajtót és a hálóból előlép a tegnapi két támadód.
-Ha érdekli, hogy mi történt a férjével és miért akarták a találkozót a barátaink tegnap este, akkor itt kell maradnia. Flammae Globus.
* A nő is mondja vele együtt az utolsó varázsigét és mindkettejük tenyere fölött egy tűzgömb jelenik meg, melyet tartanak. A másik két férfi határozott léptekkel közeledik hozzád.

Természetesen a lányunkat nem viszem magammal, hiszen ki tudja mivel kell majd szembe néznem, bár, ha minden a terveim szerint halad, akkor sima ügy lesz. Azonban túl sok minden szól az ismeretlen házaspár ellen ahhoz, hogy egy csipetnyit is kockáztassak.
A környék nyugodtnak tűnik, szokványos tanya látszatát adja. Egy darabig a mező szélén gyűjtögetek és pár gyógyfüvet tényleg beszerzek mielőtt bekopogtatok.
Kedvesen invitál be a középkorú férfi és nő és egy korsó hideg víz hamarosan előttem áll és mg némi sonka és sajt is. Jót kortyolok a hűsítő vízből, aztán teljesen természetesen, mint egy kíváncsi szomszéd, érdeklődni kezdek, honnan jöttek.
Mivel nem tudtam, hogy más is lakhatna itt, meglepődve húzom fel a szemöldököm a szavaira.
Aztán azonnal hátrább lépek, ahogy meglátom a két támadómat tegnapról.
Azonban a nő elállja az utam és hamarosan nem csak két fegyveressel, hanem két mágussal is farkas szemet nézhetek, ha csak nem csal a szemem.
Egyetlen esélyem az ablak.
- Persze, hogy érdekel mi történt a férjemmel, de nem gondolom, hogy úgy szeretném megtudni, ahogy maguk gondolják, de azért elmesélhetik a maguk verzióját is. – szedtem össze magam, bár eléggé összeszorult a gyomrom, ha belegondoltam mit csinálhatnak azok a tűzgömbök.
Inkább nem gondoltam rá, inkább a földhöz vágtam egy villantó gömböt és megpróbáltam kijutni az ablakon.

/Lisbeth/


Hősnőnk nem esett a fejére és szerencsére most sem jött el védtelenül. A vakítógránát most is hatásos és kis időt nyer vele. Ha a szerencse mellé szegődik, akkor ki tud ugrani az ablakon, bár a pár órával ezelőtti támadói már ismerik a trükkjét.
Ha nincs szerencséje, akkor elfordulnak ők is és mielőtt átlendülne a párkányon, négy kéz visszarántja onnan. Ha viszont mázlija van, akkor igen gyorsan kirohannak és a mágus nő -aki az ajtónál volt és a leggyorsabban ér ki- elengedi utána az eddig megkötözött kutyát.
Ha szerencsésen jön ki a húzása, még mindig ki kell találnia valamit az eb ellen, különben a lábikrájába fájdalmas erővel mélyeszti a fogait. És nem lesz képes elszelelni!


/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Sikerül a vakítógránáttal mind a négyüket megzavarni.
5 és 6 -A szerencsétlenebbik verzió válik valóra és fogságba esik./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Azt hiszem a váratlanságban bízom, mert a két előző támadóm, már felkészülhetett némileg valami hasonló reakcióra. Én egy pillanatra becsuktam a szemem, aztán már ugrottam is arra, amerre az ablakot belőttem magamnak.
Minden pillanatban vártam, hogy kezek nyúlnak utánam, megragadva a vállam vagy a karom és visszarántanak, de legnagyobb megkönnyebbülésemre, dühös ordítozáson kívül nem történt semmi.
Lélekszakadva rohantam, letépve magamról a szoknyát, ami alatt egy meneküléshez sokkal alkalmasabb nadrág lapult. Azonban alig jutottam messzebb pár nyíllövésnyivel, mikor csaholás és ütemes lábdobogás ütötte meg a fülem, aztán már csak a fájdalom volt ami a vádlimba hatolt és óriásit estem. Mire felnéztem egy acsarkodó kutyával néztem farkas szemet. Hangosan felsikítottam a rettegéstől!
- Segítség! Valaki szedje le rólam!

/Lisbeth/


A házőrzőjük jó szolgálatot tett, pedig láttad őt is, mikor bementél. De talán nem gondoltad, hogy szökésre kell felkészülnöd, hiszen csak gyanútlan embereknél való kémkedésre készültél.
Az állat nem engedi el a harapást, amíg oda nem érnek üldözőid. Ám utána a jól idomított kutya első parancsra elengedett. És a bivalyiak hátra kötözik a kezed. A szádat szintén bekötik.
-Hol van a kulcsa? -átkutatnak és otthonotok nyitját magukhoz veszik.
* Aki este is beszélt ismét szólt.
-Nos, most hogy vége van, elmondjuk mi ez az egész. Észak-Bivaly inkvizítora bízott meg minket, hogy vigyünk elé élve, különben a fejünket veszi kudarc esetén. Ő adta a tanácsot, hogy jelentsük fel a férjedet. Ám amikor a bordélyba ment, mi követtük és változott némileg a terv. Nem őt dobtuk fel, hanem a kurtizánokat.
Az inkvizítor azt állította, hogy megszokott dolog egy boszorkányper esetén, hogy közeli hozzátartózók és jó ismerősök egyik napról a másikra eltűnnek. Őket is beviszik kihallgatni.
Hát reménykedtünk, hogy még épp időben tudunk szólni neked, hogy találkozzunk. És senki nem keresett volna, amíg a férjed a tömlöcben vesztegel. Nem tudom hogy találtál ránk, de az életünket mentetted meg. És remélem el tudunk tűnni mielőtt mások is rájönnek, hogy mi történt.
* Lábadnál és válladnál megfogva bevisznek a házba és ahogy megkötözve vagy beraknak egy zsákba. A szádnál kis rést vágnak lélegezni, majd a lábadnál átkötik a zsákot. Egy hátasra tesznek fel kis idő múlva és a zsák  fejednél lévő szájához hozzá kötik azt a kötelet, mely az előbb a bokád környékéről indult és átvezették az állat hasa alatt.
Egy kés és a szereid vannak nálad. Rajtad áll, hogy meg tudsz-e szökni az úton vagy elérnek veled a célállomásig.

Borzasztóan fájt a harapás és addig sikoltoztam, amíg le nem szedték rólam, már az sem érdekelt, hogy utána megkötöztek.
Viszont később, amikor már megnyugodtam, meg azért kezdtem rúgkapálni mert elvették a házunk kulcsát. Mit akarnak vele? Semmi mást nem vettek el, miért? Ott a lányom, nem mehetnek oda!
Ez járt az agyamba folyamatosan és alig tudtam oda figyelni, miről magyarázott az egyik támadóm, de aztán csak eljutott a tudatomig és már kezdett megvilágosodni, ennek az egésznek a terve.
Nem is a sötét tündék voltak mögötte, hanem ezek a férgek! Milyen emberek ezek? Milyen istent imádnak?
Ezeknél még az inkvizíció is egy kellemes társaság!
Csak a szememmel tudtam halált lövellni feléjük, mert még a szám is bekötötték.
Na nem mintha ez sokkal jobban felmentette volna Aligátort a bűne alól, még akkor sem, ha én voltam a célpont. Na, de miért? Mit akarnak tőlem?
Egy zsákba dugtak és felkötöztek egy lóra, mint egy darab sonkát. A saját életemet nem féltettem, de nem tudtam mit akartak a kulcsommal. És ez erőt adott, hogy a reménytelen helyzetem ellenére terveket szövögessek. Némi fészkelődés után rájöttem, hogy a zsebemben még ott maradtak a szereim és az övemben a rejtett kiskésem.
Csak kérdés, hogy miként érem el. Kényelmetlen volt a testhelyzetem, alig maradt levegő bennem a ló rázkódásától, de megpróbáltam úgy kifeszíteni a karom, hogy ujjaim elérjék a pengét.
Alig kapok levegőt……..

/Lisbeth/


Ha próbálkozásaid sikert érnek el, akkor két lehetőség áll előtted. Vagy félelmed, mely az agyadban jár a kulcs miatt fényes nappal, utazás közben sarkall szabadulásra és kis ügyességgel ki is jutsz a kötelek és a zsák szorongató labirintusából. Ez esetben kezed és lábad szabad, mikor kivágod magad körül a kender szövetet. És a málhás lóról a kutyát is megpillantod, nem csak az öt lovast. Egyiküket nem láttad a tanyán, de a gyerekeddel a karján ott lovagol a sor végén. Az út jobb oldalán mező, a balon erdő.
Ha jobb időt fogsz ki a kibújásra, akkor éjszaka veted le magadról a gúzsba kötő rostokat. És ez esetben lányod mellett alszik az ötödik idegen. Tőle nem messze a két mágus és az egyik templommelletti támadód. A másik a tüzet piszkálja. A kutya pedig felkapja a fejét.
Ha viszont elhibázod, akkor ideje korán lelepleződsz és fejedre egy hatalmas ütéssel elájulsz még mielőtt látnád, ki volt az. És csak Észak-Bivaly inkvizítorának börtönében térsz magadhoz.


/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Balszerencse
3 és 4 -Éjszaka.
5 és 6 -Úton./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Bár az aggodalom mardoss a szívemet és nem akarok sokáig várni, azért addig igyekszem várni a kötél teljes átvágásával, amíg a zsákszövet résein át azt nem látom, hogy már lement a nap.
Igazán dühös leszek, amikor látom, hogy a társaság tábort vert és engem arra sem méltattak, hogy levegyenek a ló hátáról, hogy elgyötört testem megpihenhessen.
A szemeim kikerekednek, ahogy azonban meglátom, hogy kit cipelnek magukkal. Az egyik idegen férfi mellett a kislányom alszik, de mást is megláttam, amikor azonnal hozzárohantam volna, méghozzá azt a nyomorult kutyát. A látványától megsajdult a seb a lábamon. Azonban nem hagyhattam, hogy a gyerekem a kezükbe maradjon. Szerencsére hangtalanul tudok lecsúszni a ló hátáról, azonban az átkozott eb mégis felfigyel valamire.
Megdermedek. Igyekszem kivárni míg megint megnyugszik.
Aztán próbálok óvatosan közelebb osonni, majd mikor már elég közel érek, a tűzbe dobok egy újabb golyót, ami nagyot durran és sűrű füstöt kezd eregetni. A zűrzavart kihasználva próbálom felkapni Izuldát és berohanni az erdőbe.

/Lisbeth/


Nem maradsz végig észrevétlen. Erről te magad gondoskodsz. A tűz mellett ülő őrszem viszont valószínűleg egy sikeres elsurranás után is csak kiszúrná az igen csak lyukas zsákot a lovon és a szemmel láthatóan hiányzó szállítmányát.
Eddig elhoztak, de a taxit tovább nem akarod tőlük, ezért futsz a gyermekeddel, ahogy a lábad bírja. És sebed ellenére is egy jó ideig le tudod rázni őket. Ám örökké nem. Nem látod amikor a pihenőhelyen a nő feltartja a kezét.
-Accessus!
* Egy nem túl vastag, de azért még mindig jól látható repedés fut végig a földön és vezeti az üldözőid, akik most még nem engedik el a szimatukat. Inkább pórázon tartva fáklyákkal szaladnak utánad.
Már alaposan elfáradsz, hiszen reggel keresett fel az inkvizítor és utána mentél a tanyára. Most este van, vagyis igen sok étkezés kimaradt. A vérzést pedig nem kötötték be, ezért az is legyengít. Már a félelem és a gyermeked óvása által adott erőt egyre inkább elhomályosítja -biztonságban tudva magatokat-, amikor száz-százötven méterrel mögötted hirtelen csaholás és egy kisebb csapat hangjait hallod. És észre veszed a mágikus nyomot a sarkadban.

Magamhoz szorítom a lányomat, akit rohanás közben próbálok nyugtatni, hiszen álmából felébredve keserves sírásba kezd. A hangom és a folyamatos rázkódás azonban ismét elnyomta és van egy rossz érzésem, hogy ahhoz, hogy titokban elrabolják, beadhattak neki valami enyhe nyugtatót is, mert hamar visszaalszik.
Ez egyrészt jó, mert nem vezeti nyomra az üldözőket, másrészt rossz, hiszen nem tudom mit adtak be neki.
Most azonban az a legfontosabb, hogy el tudjak tűnni a csoport elől. Mire teljesen kimerülök, úgy érzem, hogy elég távol jutottam tőlük. Na nem mintha egy tapodt lépést is megtudtam volna tenni, úgy éreztem, hogy kiszívták belőlem az erőt. Teljesen elgyengültem és a földre rogytam erősen zihálva.
Próbáltam tájékozódni de egyáltalán nem tudta hol vagyok, ekkor hallottam meg a kutyát és majd megállt a szívem a rémülettől. Szemem ide-oda villant és megláttam egy fát, amire talán fel tudnék kapaszkodni, de ekkor a repedést is megpillantottam, ami minden látható ok nélkül közeledett a helyhez, ahol voltam. Nem kellett sok ész hozzá, hogy tudjam ez mágia.
Ez elől nem menekülhettem el és a robbanó golyóim sem használtak, sem a poraim.
Tehetetlen dühömben sírva fakadtam és csak szorítottam Izoldát magamhoz.
- Mit akartok tőlünk? – suttogtam.
Ekkor hatolt a fülembe a víz csobogás……..Talán a varázslat ott megszakadna?
Tántorogva álltam talpra és ismét futni kezdtem, bár már csak az akaraterőm vitt.
A hangok egyre közeledtek, a csobogás azonban még mindig messze volt. Vajon elérem időben és vajon a mágia szálai elvesznek ott?

/Lisbeth/


Az álboszorkány az utolsó pillanatban hallja meg a menekülés esélyét felkínáló csobogást. Próbára teszi a szerencséjét. Ha bármelyik fára felkapaszkodik, akkor nem harapja meg újra az őt követő eb. Ám amennyiben a patakhoz megpróbál eljutni, akkor a régiek szerint ott elveszthetik a nyomát. A kutya esetén feltétlenül. De biztosan elveszti a természetfeletti praktika is?
Ügyesnek kell lennie. És mindenek előtt szerencsésnek.

/Kockadobás: Tízes
Lisbeth 3 pont előnnyel indul a két körig tartó hajszában. Ám sérült lába miatt mindegyik körben -1 módosítót kap.
Ha az első körben az üldözők nagyobbat dobnak (Mesélő), mint a gyógyító (user) módosítókkal együtt számolva, akkor beérik őt és a következő körben már védekeznie kell./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 10

Egyre közelebb az üldözők és én meg egyre lassabban vánszorgok, fától-fáig erőltetem magam és csak az tartja bennem a lelket, hogy az édesen alvó lányomra nézek időnként. A lábam már alig érzem, annyira fáj, de még a vérmes ebtől való félelmem is ad egy-egy löketet.
Nem is tudom mikor ettem utoljára, de ami nagyobb baj, hogy inni sem ittam és ez most kezdi megbosszulni magát.
Azért a patak hangját is kezdem hangosabban hallani, vagy ez csak a fülemben doboló vér?

The member 'Isis Do’Odrun' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 10

Üldözőid igen jó kondiban vannak, ami rólad nem mondható el. De anyai ösztönöd, mellyel a gyermekedért mindent megtennél újult erőt ad. És elérve a patakot ideje lesz elgondolkodnod azon, hogyan is fogod lerázni a mágusokat. És persze a csaholó barátjukat.
Hiszen van elég időd eltervezni, mit fogsz tenni a következő pillanatban, még ha kicsit közelebb is jutottak hozzád. Ám amikor nem találnak a parton, a férfi varázsló átkel a vízen és ott újra elmondja a varázsigét. A kutyával pedig random irányba kezdenek szimatoltatni a parton, hátha újra szagot fog, ahol kijössz a menekülő utat jelentő mederből.

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 2

Valószínűleg a folyásirányban próbálkoznak először megtalálni…….vagy kettéválnak és úgy keresnek, ebben nem mehetek biztosra, de én ellenkező irányba indulok és bár a víz nagyon hideg, de összeszorítva a fogaimat gázolok a vízben, amíg csak már nem érzem a lábam. Még arra is szakítok azért pár pillanatot, hogy kimossam a sebet a lábamon és igyak pár kortyot.
A kutya hangját nem hallom, hogy közelebb érne és ez reményt ad halálosan fáradt testemnek. Tovább vonszolom magam.
Nem érnek utol és én jó messzire jutok, ha minden igaz. Azonban kell valami rejtekhelyet találnom mert tudom, hogy nem kell sok idő és megmozdulni sem bírok.
Kimegyek a partra és az erdőben kutatok, hátha találok valamit.
Mindenképp meg kell várnom, hogy felkeljen a nap, hogy annak állásából tájékozódni tudjak. Akkor hazafelé vehetem az irányt.