Ez már a végső megegyezésnek tűnik és részemre teljesen elfogadható, amit a király tanácsosa előad és úgy látom Alia is mérlegeli az álláspontját és ennek megfelelően módosítja a tervét, ami így már mindenképpen biztosítja azt, hogy minél sikeresebb legyen a behatolás, minél észrevétlenebbül.
- Ha a terv sikerül, elég lesz hozzá Haraldur és csapata. - rázom meg a fejem, még több ember bevetésének ötletére. - Ha nem, akkor meg csak feleslegesen kockáztassuk az életüket, amikor a parti vikingek ellen jobb hasznukat látjuk. - teszem hozzá, de nekem más mondanivalóm nincs, ideje hozzálátni az akcióhoz, mert minél jobban húzzuk, annál nagyobb a felfedezés, vagy valami váratlan esemény közbejövetelének esélye.
A bejutásnál elsősorban számítok arra, hogy nem számítanak egy emberre, arra, hogy segít az elfek természetbe olvadásának képessége és a mágusok elterelő hadművelete.
Igyekszem minél jobban megközelíteni a falat, hogy megfigyeljem a rést, miközben válaszolok Nava-nak gondolatban.
- Igen, már nem messze vagyok a behatolási ponttól. Egyelőre nem látok semmi akadályt.

Uráldur írta:

A felderítők akkor térnek vissza, mikor már nem sokkal később lement a Nap. Izgatottan számoltak be a tapasztaltakról, melyek némelyikét a tanácskozás feloszlása után az ott jelen lévő embereinek is elmondták a várkapitányok.
-Diramel! Nem fogod elhinni, amit láttunk. A parton úgy ezer csónak van, az orruk nagy sárkány szoborrá faragva. Úgy számoltam, hogy mindegyik oldalán tíz pár evező. Csak pár ezeren vannak a várban, azt könnyű lenne elfoglalni. Nem túl jó építésű, nincs várárok, mert az építésnél a fal bedőlt és nem mertek a közelébe ásni. Egy dombtetőn van az északi oldalon a fő torony és elkerítve egy nagyon pici belső varfallal.
Ám északi mezőn még rengeteg ember van. Úgy tűnik, nem fértek be mind Össznépibe és sátrat verve ott táboroznak sáncokkal megerősítve.
*A lombtünde barátnője már sejti, hogy még itt sem lesz a mágiájuk túl sikeres. Egy rét mágikus ereje nem vethető össze az erdőjével. Ám kis mértékben segíthetnek nekik. Ám ez nem válaszol meg minden problémát. Talán erre ki kell majd térni a holnapi megbeszélésen.

Végre elindul a támadás, mindenki egyet ért abban, hogy nem kell többet megbeszélnie semmit másokkal. Ám úgy tűnik, hogy Nava Jade és Viridiel Turion nem fedezte fel vagy nem tulajdonított Alia hangja élének túl sok jelentőséget, pedig hamar rájöhettek volna, hogy az idomár nem valódi mágikus tervekről beszélt, csupán haragjában említett ködcsinálást. Ám remélhetőleg enélkül is eredményesek lesznek.
Sem az erdei elfeknek, sem Haradúr embereinek nem okoz különösebb nehézséget, hogy a várfal tövébe érjenek. Néha, amikor a falon kihajol egy-egy fáklyás őr gyanakodva, akkor meg kell lapulniuk, ám a sötétség a segítségükre van.
Ám további meglepetést okozhat, hogy a fattyú hercegnő felderítői jelentését csak vázlatosan adta át -ezek szerint- az első tanácskozáson való megjelenéskor, így nem biztos hogy készülnek akkora védőszámra, mint amennyit kifigyeltek a zsoldosvezér emberei. Noha az ő becslésük is túlzásnak bizonyul és csak ezer ellenség van a kövek mögött.
További kérdést vet fel, hogy amikor madarak szemén keresztül néztek az nap este szét, akkor vajon feltűnt-e ez nekik. Hiszen még az öreg torony ablakába is berepültek, az északi emberek pedig nem sejtették, hogy az állatoktól tartaniuk kellene.
Amikor Viridiel átcsusszan a résen, melyen keresztül az ostromlók jutottak be, egy férfi ül nem sokkal a rés túloldalán és azonnal észreveszi őt. Gyorsan kell cselekednie, hogy elnémítsa. A letaposott talajú belső térnél úgy szán méterrel odébb van egy szénás szekér, ha végez az őrrel, csak odáig juthat el talán észrevétlen.
Eközben a félvér sikeresen oson a többiekkel és elérik a keleti falat, így a kapu közelében megbújva lapulnak. Csak a jelre várnak.
-Szólj, hogy körülbelül mikor érkezik! Felkészülünk és amint csak egy résnyire kinyílik a kapu, be akarok rontani. Egy percet sem vesztegethetünk, mert a kapuőrök biztosan vigyáznak.
*Eközben Alián múlik, hogy valami segítséget megpróbál-e szerezni nekik. De hamarosan a jól ismert térképész lép oda hozzá, és borús a tekitnete.



-Figyelmeztetni kell őket, hogy baj van! Éjtündéket fedeztek fel a felderítők az erdő túloldalán. Egy lapos mélyedésben gyülekeznek. A király attól tart, hogy csatlakozni akarnak az idegenekhez. A lovasságot már készenlétbe állította, hogy bevethessék őket, ha szükséges lesz.

A tanácskozáson sok minden elhangzott,de szerintem is a késlekedésnek "ára"lehet..már csak azért is,mert félő,hogy "másoknak"is szemet szúrhat...és lám...a térképész fel is hívta a figyelmet egy igencsak aggasztó hírre..

Mellonnal egy kis levegőre vágytam,már annyira zsongott a fejem a hangzavartól,de ahogy kitettük a lábunk a sátorból,már éreztem,hogy eléggé "hangosak"voltak a növények..és a veszélyre hívták fel a figyelmet...

A tigrisem is érezte a feszültséget rajtam..de óvatosan lépkedett mellettem,és figyelt..

Hamarosan bejut Viri az Erődbe,és a Hugi is úton van,Haradurral a megbeszéltek szerint...és amint a "jel"..akkor indítják a tengeri támadás..és a fedezés a mieinknek..

Mellonnal úgy döntöttünk,hogy kicsit utána kellene nézni az erdőben lappangó selfeknek...de a csata menetét figyelemmel kísérjük,és aztán indítják a Papok a varázslataikat,amint a terv megvalósul..

Mivel nem lenne érdemes tovább húzni az időt, felkészülök arra, hogy észrevétlenül behatolhassak a várba.
A falak megközelítése minden nehézség nélkül megy, csak néha kell megtorpannom, amikor egy-egy őr kihajol, hogy körbenézzen. Mivel a fáklyával vizslatják a falakat, nem hiszem, hogy annál messzebb látna, hiszen el is vakítja a fény.
Miután elértem a falat, szorosan hozzálapulok, aztán üzenek Nava-nak és Alianak telepatikusan, hogy eddig minden rendben, majd nekiindulok a résnek.
Mindent elkövetek, hogy észrevétlen maradjak, hiszen ezen múlhat az akció sikere, de rögtön elsőnek belebotlok egy őrbe, akit minden valószínűség szerint pont a nyílás miatt ültettek ide.
Nincs idő sok mindenre. A tőre a kezében van, azt indítja útnak, ami szisszenve szeli át a nem túl nagy távolságot és pont a viking harcos szemében állapodik meg, aki így hang nélkül omlik össze, csak a test zuhanása kelt némi neszt. Fülelek egy kicsit, aztán kiszemelem a beljebb álló szénás szekeret, ami mögül szemügyre vehetem az erőd belsejét, hol tudok a legészrevétlenebbül eljutni a kapuig.
- Bent vagyok! – suhan a gondolat két társamnak.

Feszülten vArakozunk. Viridiel már azon munkAlkodik, hogy minél halkabban jusson be az erődbe. Addig amíg nem tudunk semmi konkrétumot, tehetetlenek vagyunk.
Alia sem jelentkezik. Ez két dologra utalhat. Vagy minden rendben van, vagy valami gond van, aminek még utána kell járnia.
Haradur és harcosai szintén úgy mozognak a sötétben, mint én. Nekik sem kell fény. Azért ez erdekes.

Végre Viridiel üzen, hogy bent van. Egy bólintással jelzem Haradurnak, hogy lassan készülnünk kell.

Problémásabb ez a besurranás Viridiel számára, mint elsőre gondolni lehetett. A vár ellenséggel van körbe véve és még az is óriási szerencse, hogy csak egy őrt állítottak ide. Megpróbálja ledobni tőrrel őt és ha sikerül, akkor egyenes út vezet a szekérhez. /Kocka dobás: lásd lent!/
Ha mégsem sikerül, akkor bizony igen nagy bajban van. Az északi faltól a keletiig igen hosszú az út és a megtámadott riadóztatná a többieket, mielőtt még ő maga is visszatámadna. Ez bizony könnyen öngyilkos akcióba fulladhat... mármint a hírnök részéről. De biztos ki kell ezt írnom?
Ha sikeres volt a találat, akkor a szekér mögé bebújva fel is mérheti, hogy pontosan mennyire is hosszú az út. Nagyon! Bent végig kell osonnia a belső vár fala alatt és a papok újfent tanácstalanná válnak, hogy mikor és mit is kellene csinálniuk, hiszen összekötőjük elindul az erdőbe utána nézni valaminek. Így elterelés sincsen, pedig az most lehet jól jönne. De nem is biztos, hogy kell.
Naváék várnak a kapu mögött, hogy kinyissák, ám Turion fia még nem ért oda, így Haradur csak feszülten bólint. Odafent néhány őr pedig kezd türelmetlen lenni. A nemes odasúgja a félvérnek a gondolatát, melynek kimondása megnyugtatja. Noha minden nesz felfedheti őket az őrök előtt.
-Hozhattunk volna egy farönköt és megpróbálhattuk volna kosként betörni a kaput. Még akkor is, ha a srác bejut, az őröket lefoglalja és nem tudnak ellentámasztani. Percek alatt bejutnánk.
*Eközben Alia az erdőben bóklászva a fáktól megtudja, hogy egy magányos éjtünde van pár bokorral előtte, és épp könnyít magán. És közben forgatja a fejét és figyeli a természet minden apró rezdülését ő is. Csak épp nem fogja fel a jelentésüket olyan jól, mint egy lombtünde. Övé a döntés, hogy elmegy-e mellette vagy esetleg megpróbálja foglyul ejteni.
Eközben ha Vridiel nem lepleződött le, akkor az óvár mellett osonva láthatja, hogy Haradúrék tízszeres túlerővel néznek szemben idebent. Derekasan küzdöttek reggel, de ez talán nekik is túl sok lesz, szükségük lesz még erősítésre, legalább a milícia vár alatt tartózkodó csapatainak rohamot kell majd intézniük, amíg a behatolók tartják a frontot. Ha el is jut céljáig, az kész csoda, hiszen annyi embert hagytak itt a főseregből leválasztva, amennyit csak be tudtak zsúfolni ebbe a kis várba.
A kapunál két őr vigyázza a bejáratot, mely vastag gerendával van keresztbe lezárva. Masszív tölgyfából készült és az egyikük a rácsokat leeresztő kar mellett álldogál, míg a másik közvetlenül az óriás retesz mellett vigyázza. Ide eljutni is óriási szerencse kell, ám ők is feladhatják a leckét.


/Hatos kocka dobás:
1- a tőr nem találja el az őrt a rés mögött, Viridiel igen korán és gyorsan lelepleződik.
2- sikeresen ledobta az őrt, de félúton sem jár, mikor felfedezik
3-6- sikerül eljutnia a kapuig. 2 köre van a kapu kinyitásához./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Végre haladnak a dolgok,és Viri üzenete is megérkezik,miszerint bejutott,és a kapu felé igyekszik,hogy beengedje majd a Hiviékat.
A Papok készenlétben állnak,de addig nem inditunk semmiféle varázslatot,mig a csend kell az akcióhoz...
Jelena lányának csapata is a Tengernél várakozik,a jelre várva..és amint felbolydulás kezdetét veszi,akkor lépnek közbe ök is,hogy a partot biztositsák nekünk..

Én addig utána nézek Mellonnal a térképész felvetésének,és hamarosan rá is bukkanok egy Selfre,aki a növények közt gubbaszt ..
A fák"hangjai"figyelmeztettek rá,hogy van ott valaki...és igy óvatosabban közelitettem meg a helyet..a tigrisemet oldalra küldtem,hogy szükség esetén ott legyen hamar,de a látokörében a személynek ne legyen...egyenlőre..

Közelebb megyek a selfhez,de inkább csak annyira,hogy jol lássam,de ő nehezebben vegyen észre...egy fa mögül nézek ki kiváncsian...de óvatosan is,mert ha ez egy Sslf,akkor nem árt az óvatos közelités...és megvárom ,hogy elvégezze a dolgát...de még kicsit figyelem majd,mielött kilépnék a fa mögül,bár szerintem érzi a jelenlétem,de nem támadom meg.
Az ijam készenlétbe tartom a nyilakkal együtt,na és Mellon is a közelbe van...
...és várok....nagyon érdekel,kicsoda ez a férfi....

Nagyon szeretném, ha most semmi nem jönne közbe és ez az egy szem őr, nem hiúsítaná meg az egész tervet, aminek sikere legnagyobb részben most rajtam múlik.
Nem kenyerem az emberölés, de most nincs választásom. Az őr észrevett és, ha nem végzek vele azonnal, riadóztatja az egész várat. Így hát megteszem és a viking hang nélkül hal meg.
A szekér takarásában azonban szembesülök azzal, hogy bizony nem lesz egyszerű eljutnom a kapuig.
Mindenhol viking katonák heverésznek, sokkal többen, mint amire a tervezésnél számítottunk.
~ Nava! Nagyon sokan vannak itt benn! Ha sikerül eljutnom a kapuig és ti is bejuttok, erősítés kell majd! Üzenjetek a királynak, hogy a tartalékok álljanak készen segíteni. ~üzenem gondolatban a lánynak, aki a harcban is bizonyított már.
Természet Anyához fohászkodva, a szél segítségét is kérve, hogy minél gyorsabb és hangtalanabb legyek, surranok a falak árnyékában.
Egy helyen meglapulok, ahol rálátok már a kapura és szemrevételezem a két őrt, akik cseppet sem tűnnek fáradtnak vagy álmosnak. És elég közel állnak egymáshoz, hogy észrevegyék, ha a másikkal történne valami. Elterelés kéne!
Talán ha felgyújtanék valamit? Mondjuk a szanaszét szóródott szalmát az egyik beugróban.
Kis tüzet gyújtok, aztán gyorsan odébb állok, hogy mire lángra kap, már távolabb legyek, aztán nyilat teszek az íjam húrjára és felkészülök, hogy leszedjem a rácsleeresztő karnál lévő katonát.

Viridiel elég jól halad előre, bár már csak nagyon kevés ideje lett volna hátra már, hogy felfedezzék azt, hogy az őr halott. És miközben Najával lebeszélték Aliát arról, hogy tűzzel porrá égessék a visszafoglalni kívánt erődöt, most ő folyamodik hozzá. Noha sokkal kisebb és kezelhetőbb megvalósításban.
Ám terve nem vált be, csak még több katona gyűlt a bejárat közelébe, de a kapunál lévők csak mutogatnak a többieknek, hogy merre rohanjanak, ők bizony el nem mozdulnak onnan. Ám a telepatikus kapcsolat működik és titokban ellenük szerveződnek.
Viridiel szól a félvérnek, hogy értesítse Aliát, hogy küldjön több katonát. A megbeszéltek nem lesznek elegen. Eközben megkezdődik a tűzoltás. És Haradúrék egyre türelmetlenebbül lapulnak meg.
-Uram! Inkább másszuk meg a falat és segítsünk bentről!
-Teljesen csendet! -suttogta határozottan hangon a katonájának és a többieknek a nemes- Tartjuk magunkat a tervhez. Fent könnyen elkapnának minket, mire feljutnánk. Direkt nem létrával ostromlunk.
*Úgy tűnik, még a legfegyelmezettebb emberi hadsereg csoportot is fegyelmezni kell néha, de tűrnek és kivárnak. Eközben az Alia által figyelt self elvégezte a dolgát, de Melon viselkedése valamiért nincs teljesen összhangban az erdei elffel. Folyamatosan figyelmezteti, hogy több éjtünde szagát érzi, noha ez természetes, hiszen nem messze innen lapul meg a kisebb hadseregük közel ezer fővel.

A fa mögül kinézek,és látom,hogy egy self férfi van ott,és egyedül látom,de Mellon folyamatosan "üzeni",hogy kissé odébb nagyon sok szagot érez,és ez azt jelenti,hogy nincs egyedül a self..

Közben Virinek is a gondolatai elérnek hozzám,és kicsit aggasztó hírekkel szolgál,nem csak azért,mert sokan vannak az erődben,hanem az is,hogy elég éberek..ami talán nem meglepő..de valahogy segíteni kellene neki...
de előbb utánajárok valaminek,mert nem igazán szerencsés,ha tényleg igazak a térképész információi..

Ahogy a férfi elvégzi a dolgát,kilépek a háttérből,és megszólítom..
..Tudom,hogy merész lépés..de talán jobb is így..

-Jó estét!.nézek rá kiváncsian..de készenlétben állok,ha szükséges .

...ahogy a Tigrisem is ugrásra kész,hogy ott teremjen mellettem.
Mert nagyon sok rosszat hallottam a selfekről..így az óvatosságom még fokozottabb...

Valamit tenni kell, hiszen ìgy csak egyhelyben.toporgunk. A kaput kellene valahogy.ledöntenünk. Hiszen hiába.jön még több katona, ők is.csak kint lesznek akárcsak mi. Aggasztó ez a nagy létszám. Elmebeteg ötletem támad. Elö is adim Haradurnak, aztán majd eldönti, hogy mi legyen:

- Uram, volna.egy ötletem, de előre bocsátom, hogy elégge őrültségnek hangzik. Mi volna, ha ők maguk nyitnának nekünk kaput? Megpróbálok ugyanazon az úton bejutni az erődbe, mint Vjridiel. Azt üzente, hogy a kapunyitónál és a.rostélynál egy-egy őr áll. Ha sikerülne egy kisidőre megérintenem legalább az egyiküket, blokkolva az elméjét rávehetném, hogy kitáruljon a kapu. Onnan már minden tervszerint menne.

Ha Haradur beleegyezik, akkor azonnal üzenek Nővéremnek és Viridielnek.

A tűzgyújtás jó ötletnek tűnt, de sajnos nem hozta meg a várt eredmény, mert ugyan lett egy kis fejetlenség, amíg egy feljebbvaló parancsot nem kezdett ordibálni, de a kapuban álló két őr, nem mozdult a helyéről és bár a figyelmük egy része a tűzoltásra terelődött, azért nem tévesztették egymást sem szem elöl, így esélyem sem volt, hogy úgy tudom lenyilazni az egyiküket, hogy a másik ne fújjon riadót.
Visszatettem az íjamat a hátamra és azon kezdtem el törni a fejem, hogyan tudok még közelebb jutni hozzájuk és miként fogom úgy eltávolítani az egyiküket, hogy a másik legalább egy rövid időre ne gyanakodjon és addig legyen időm őt is megtámadni. És mindezt hangtalanul!
Ekkor ért el Nava üzenete, ami, ha bejönne, mindenképp nagyobb esélyt adna rá, hogy sikerre vigyük a küldetést. Csak épp Nava-nak is el kell jutnia idáig észrevétlen.
~ Felőlem rendben. ~ üzenem vissza.

Alia az erdőben találkozik egy éjtündével és felfedi magát. De ne szaladjunk előre az eseményekben!
Viridiel egyre több időt tölt rejtekhelyén, ahová a tűz gyújtása után bújt be. Vigyázni kellene, mert külseje nagyon különbözik az északi emberektől, és már jó ideje bujkál, mikor elhatározzák Najával, hogy a fél várat megkerülve ő is bejön vele együtt.
Eközben a meglepett sötét elf ijedten fordul hátra és amint az idomár tekintetével néz szemben, a pillantását a lábához kapja. Egy halott van ott, kire dekoncentráció átkát szórja egy alig észrevehető ideig. Ám ez elég ahhoz, hogy az épp az emberek táborában láthatatlanul sétáló szellem megváltoztassa a természet suttogásait és visszatérve a testébe újra életre keljen.
Melon érezte a több szagot, de még nem volt oszló hulla. A növények pedig elfoglalták magukat azzal, hogy a százezernél is több emberről, az erdő végében gyülekező ezer éjtündéről és megannyi apró dolgairól meséljenek az élők dolgaiból. Egy meghalt valaki nem túl érdekes már.
-Örülök, hogy itt van, bár meglep kissé. Úgy tudom, az erdei elfek a haditanácsozásokon is felszólalhatnak.
Lenne egy visszautasíthatatlan ajánlatom. Vesse fel nekik, hogy vonuljanak el egy kis időre a tengerparton lévő idegenektől és végig nézhetitek kényelmesen hátra dőlve, ahogy az ellenségeitek és a drowok egymást ölik.
*Uráldur igyekszik a lány lábainál talpra állni. De szigorú tekintete nem arról tanúskodik, hogy az iménti szavait a nagylelkűség vagy a szimpátia mondatta vele. Ám most nem is ez a legfontosabb!
Nézzük, mi a helyzet az erődben? Miközben a félvér -Haradur engedélyével- fut a falon kívül, már hallhatja, ahogy felfedezték a hullát. És egész Össznépi -ha a tűz után véletlenül nem- most egy felbolydult méhkasra emlékeztet. Amikor belép a nyíláson, három katona néz fel rá.
-Megtámadtak!
*Viszont jobb helyzetben van, mint a hírnök, akit kiszúrnak hamarosan és öten veszik felé az irányt. Haradúr pedig kiadja a parancsot az átváltozásra. Nem tud mit tenni zárt kapunál, a farkasemberek a karmaikat a kövek repedésébe illesztve másznak felfelé a falon. De vajon nem pont erre találták ki ezeket a falakat? Hogy így védekezzenek előnyös helyzetből?
Hőseinknek gyorsan kellene megoldást találniuk, hiszen az emberek hadseregének legjobbjai még mindig viszonylag szerény, leküzdhető számú ellenséggel számolnak, nem is sejtik a tízszeres túlerőt.

Amint megkapom Haradur engedélyét, már indulok is a rés felé. A sajátomon kívül egy nagy gondom van. Tris nem fér át a résen. Nagyon gyorsan kell megdást találnom erre a problémára, hiszen ő a hátvédem. Amíg futás közben gondolkodom, ő már meg is találta a megoldást. A beomlott résznél macskaügyességgel a fal tetején terem. Ahogx átérek a résen rögtön három ellenségbe botlom. Kardom már a kezemben , amikor a fal tetejéről Tris hatalmas üvöltéssel jelzi ottlétét. Az a pár pillanat elég, amíg a három viking felnéz rá, hogy mi ez az ordítás. Viharral három suhintás, és három fej gurul a földön. Csak annyi időm van hogy köszönetképpen odabólintsak neki. Már ugrok is a kapunál álló férfihez és elkapom a nyakát. A dementációt rábocsátva, márnyittatom is ki vele a kaput. Ahogy ez megvan utasiítom hogy a rostélynál álló társAhoz lépjen, és szúrja le. MegvArom amíg teljesíti a feladatot, és amint ez megtörténik, neki is halnia kell. Azonnal üzenek Aliának, hogy a kapu nyitva. Virivel is felveszem a kapcsolatot, hiszen nem tudom merre találom. Amint útbaigazítást kapok már rohanok is hozzá. Próbálok a sögtét helyeken lavírozni, hogy a lehető legkisebb támadAsi felületet nyújtsam. Éppen jókor érkezem, társamat öten veszik körül.
És ekkor elszabadul a pokol.....

Felpillantok a falakra és hirtelen minden világos lesz. VÉRFARKASOK! / Hát igen nem vagyunk egyformák./ Viszont innentől nincs értelme a rejtőzködésnek. Ahogy látom Tris is tisztogat rendesen. Viszont bármennyire is vitézül harcolunk, iszonyatos a túlerő. Ha hamarosan nem kapunk támogatást, lehet hogy feleslegey volt ez az egész.....

Valahogy, bár tudtam, hogy sokáig nem maradhatok észrevétlen, még sem számítok rá, hogy ennyire hamar felfedezik a magam mögött hagyott őr holttestét. És még lehet, hogy a zűrzavar segítene is, hiszen most mindenki a rés felé tódul, de ez pont nem hiányzik akkor, mikor Nava készül utánam jönni.
Hogy ezt megtette egy tigrisüvöltés hozza a tudomásomra és az, hogy a vikingek futkosni kezdenek, mint a hangyák.
Nagyon remélem, hogy valahogy meg tudják oldani a helyzetet, mert én már mozdulnék a kapu felé, azonban valaki kiszúrhatott magának, mert éppen öten rohantak felém, menet közben kerítve be, hogy ne menekülhessek semerre sem.
~ Alia! Erősítés kell! Most! ~ ordít a fejemben a segélykérés még utoljára, mert a közeli percekben azt hiszem mással leszek elfoglalva.
Kristálypengém rántom elő, hiszen nyilazásra már nincs lehetőség és egy könnyed pörgéssel kaszálok helyet magamnak, amibe remélem, legalább egy vagy két viking beleesik, ezzel komoly sebeket ejtve rajtuk.
Nem igazán követem nyomon az ezen kívül eső eseményeket, elég nekem, ha megpróbálok életben maradni, így a farkasemberekről is lemaradok, ha csak nem esik bele a látószögembe egy is.
Igyekszem védeni a felém irányuló csapásokat és visszatámadni, miközben folyamatosan mozgásban maradok, hogy minél kisebb esélyt adjak ellenfeleimnek. Aztán az egyik támadóm háta mögött mintha Nava jelenne meg.
A kardom az egyik viking combjába mélyed és már táncolok is arrébb.
Ha nem kapunk erősítést, akkor végünk és Haradur embereinek is, akik nem számítanak ennyi ellenségre.

Viri bejutása némi nehézségbe ütközött,de Húgi indult is segítségére,hogy a kaput ki tudják nyitni és így bejussanak az embereink..

Elért hozzám Viridiel segítségkérése..és igyekeztem is bevetni a papokat ,hogy tereljék el a Vikingeket arról a helyről,hogy ki tudjanak jutni a szorításukból..
De előbb a self szavaira kell válaszolnom,aki igencsak szemrebbenés nélkül ajánlotta fel a "segítségét"a Vikingekkel szemben...

-Megfontolom az ajánlatát..de most nem igazán alkalmas a vitatkozás a csata kellős közepén!..de ha gondolja,akkor felvetem majd a tanácsnak,ha úgy gondolom..megbocsát egy pillanatra..-néztem rá kedvesen..

Egy pillanatra felemeltem az ijam,és a távoli levegőbe repítettem el a nyilamat ,ezzel jeleztem a papoknak,hogy indíthatják a tűzlabdákat az erőd felé,úgy ,hogy a kaputól távolabb csalja a bentlévőket.és így bejutást fedezi Haradúrnak,és Huginak is,ahogy Viri is kissé felszabadul a nyomás alól..

De aztán az égre néztem,és újból a sirályokat "hívtam"segítségül...tudom,hogy pár perc kell míg a madarak elérik az erődöt,de legalább újab támadást intéznek a Vikingek megzavart serege ellen..és aztán,ha kitörnének az északi népek at erődből,akkor Jelena lánya és csapata várja be őket a tengernél...
Ahogy láttam,hogy útjára indúlnak a tűzgolyók..lángba is borították a hátsó falat..és most egy újabb nyilat emeltem a magasba,hogy abba hagyják a tűzek kilövését..és indulhatnak a gyalogság emberei,hogy megrohamozzák az erőd falát..

-Megy a segítség...a gyalogság után indulnak majd a lovasok..és remélhetőleg elvágják a kitörésük útját..-üzentem Húginak és Virinek..és remélem,hogy az összehangoltság meghozza a várt eredményt..

De most a self férfihez fordúltam ismét,és Mellont is hallottam,amint a morgással jelezte,a veszélyt..

-Mi az ajánlata?...úgy véli,hogy most a tengerparton lévő idegenek a veszély forrása??-néztem kérdőn a selfre..de nagyon érdekes érzésem volt vele kapcsolatban..

Óvatos vagyok vele,annak ellenére,hogy elég "kedves"hangon beszél velem...valami készül..és én nem szeretem az ilyen meglepetéseket!...így minden szavára különösen figyelek..már azért is,mert tudok róluk ezt-azt...és a nagyi igencsak óvott tölük..és szerintem nem alaptalanul..

Ez az éjszaka egyre kevésbé tűnik jónak hőseink számára. Miközben Alia Uráldurral beszélgetett, addig Viri és Nava a vár belsejébe jutott.
-Nem kellenek fegyverek! Ezt kivételesen békésen akarjuk elrendezni, de ha nem teszi el azonnal, akkor elő jöhet a rosszabbik énünk. Egy rossz mozdulat és elvisszük magunkkal akarata ellenére. És esélye sincs utána senkinek, hogy tárgyaljon velünk.
*Miközben beszélt az Első Lord, a lány íjat szorongató kezére tette bal kezét és erősen szorította, hogy az véletlenül se tudjon támadni. Míg őre közé és a tigris közé állt, hogy védje hátulról. Az Első Lord jéghideg szemei bizalmatlanságtól sötétlettek.
-Most kivételesen tényleg közösek az érdekeink. A selfeket is támadják az idegenek.
*Eközben a félvér lány a fal mellett sprintelt és mire a lángok fényében eljut a kapu őreihez, az felemelte a pajzsát és mivel neki a sötét mágiához hozzá kell érnie az áldozatához, ezért ez sikertelen. A nagy fadarab mögül pedig egy kard villant ki, miközben ő épp kezével támad és lábát akarja levágni. Alig valamivel ez után a rácsok hangos zördüléssel indultak meg lefelé és az őket mozgásba hozó másik őr egy hajítóbaltát vág a fehér hajú lány háta közepe felé.
Viridiel ennél sokkal szerencsésebbnek mondható talán. Egy nagy körvágás során maguk elé kapták támadói a pajzsaikat, de a kristálykard egyszerűen átvágta őket, az elsőnek még a karját is levágva. Majd két gyors vágással megölt két meglepett északi embert, mire visszatámadtak a maradékok két karddal és egy baltával. Ha ügyes, akkor el tudta érni, hogy a kristályvértjén csapódjanak ártalmatlanul. És még az egyik lábának levágására is jut esetleg ideje, hiszen ha combon találja, az bizony nem fog megállni.
A papok és a hadsereg egyelőre nem értesült a jelről, ám kérdéses, hogy át tud-e az erdei lőni a fák ágai között vagy fenn akadna a nyílvessző. És az is kérdéses, hogy reagálna erre az első Lord. Ám most egyelőre amíg nem nyílik ki az ajtó, addig csak lajtorjával rohanhatják meg a falakat, ha végre jelt kapnak.

Ahogy kilőném a jelző nyilat,a self megragadja a csuklóm,és megszorítja..

-Ez fáj!Eresszen el!-nézek rá,és próbálom elhúzni a kezemet..de valahogy annyira szorítja...

A fákat kértem meg,hogy tekeredjenek a testére és legfogják ...hogy végre eleressze a kezemet..

Ahogy a növények rászorultak a lábára ,karjára,törzsére,és kúsztakegyre feljebb,úgy gyengülni éreztem a karja szorítását az enyémen..

Nem akartam ártani neki,csak kiszabadítani a szorításából magam..és nagyon fájt már a kezem...

-Ne higgye,hogy elzárkózom a tárgyalás elől..de én sem szeretem,ha erőszakkal ragadnak meg,holott én egy pillanatra sem léptem fel maga ellen ártó szándékkal,és szerintem megeggyezhetünk,hogy közel olyan képességeink vannak a tárgyalásban,mint a meggyőzésben..

A tigrisem is nagyon szívesen "tárgyal"...de most igencsak szorít az idő,és ha nem lövöm ki a nyilamat a levegőbe,akkor sokkal nagyobb gond fog kerekedni,és aztán nem lesz miről tárgyalásokat folytatni..mert az Idegenek betörnek a Hazánkba..de ha azt alkarja ,hogy együttműködjünk,akkor Magának is kellene egy kis kompromisszumot adnia nekem...és akkor elengedem a növények békjójából..és kezdhetjük előlről a bemutatkozást,Jóuram!-néztem rá kedvesen-...de a nyilamat mindenféleképp el kell lőnöm,hogy a társaim megkapják a  jelet..és biztosíthatom,hogy nem Maga ellen irányul a tettem!

Közben húginak üzentem..-Baj van!...selfek vannak a domb mögött...lehet,nem fogom tudni kiadni a jelet a papoknak...itt vagyok a táboruk közelébe..éppen egy self férfi akadályoz...


..és nem tudom mi lesz...de a jelet ki kell lőnöm,hogy az erődben ragadt társaimnak segítséget nyújtsak...így mint lehetőségem van,a levegőbe küldöm a nyilamat..

/Csak Uráldur kari személyével írt közbelső reag./

Uráldur gyanakodva nézi, ahogy az erdei -cseppet sem félve tőle- beveti a mágiáját és a növények egyre jobban kúsznak felé, amikor pedig a lábán is kezdenek feltekeredni, akkor egyértelműen támadásnak veszi.
~Az előbb íjjal próbált lelőni, és figyelmeztettem, hogy most nem érdekünk harcolni. De úgy tűnik, nem tanul a szép szóból. Sarokba szorít az arcomba hazudással és elvakult gyűlöletével.
*Ám a hadúr sem tétlen, alap fekete mágiát vet be a mágikus támadás megfékezése ellen. A dezorientáció átkát küldi az idomárra és ha sikerrel jár, blokkolni tudja természetfeletti képességeit. Így nem nőnek tovább a növények, könnyedén ki tudja húzni belőlük a lábát, de kardját előkapva próbálja rábírni a nőt, hogy ne támadjon -ő így gondolja- tovább. Ebben az esetben a telepatikus képesség sem működik, így az üzenet nem küldődik el.
-Nem ajánlom, hogy tovább erőlködj ezen. Még mindig megvannak a képességeink.
Ha nem sikerül, akkor az erdei fogságába esik.


/Hatos kocka:
1-nem sikerül és fogságba esik.
2- a varázslatokat blokkolni képes, de az igézet nem elég erős, hogy az íjász képességeit is befolyásolja
3-6-ig sem bűbájt sem távolsági fegyvert nem tud sikeresen használni./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

A self igencsak nem tágít amellől,hogy támadásnak veszi a növények tekeredését rá,pedig csak azt akartam elérni,hogy eressze el a kezem,mert már fájt,ahogy szorította..

Mellon látva és érezve a megszaporodott lélegzetvételem az izgalom okán,így közelebb lépett a self férfi mögé,és hangos morgással és vicsorgással adta tudtára,hogy eresszen el engem,bárhogyan is "blokkol"-ja az elmém...
A hösszú idő alatt viszont a tigrisem nagyon is megérti minden mozdulatom,és  most nem  "hall"engem folyamatosan, kezdi felingerelni ez a helyzet...

A gondolataimat bárhogy próbáltam elküldeni,mint Mellonnak,mint a messzi társaknak,nem sikerült...biztos a self tett valamit,még a növények sem "mozdulnak" a testén...

A kézmozdulataim és a "testbeszédem"is ismeri a Barátom,így csak egy pislogásomba kerül ,és a férfi kínok közt fetreng majd az álkapcsa közt..és biztos vagyok benne,hogy nem fogja kímélni,mert engem véd.

-Nem értem Magát!...de eresszen el!...-rántottam volna ki a kezem a szorításából.
-Azt akarja,hogy segítsek az Erőd elfoglalásában,és az idegenek kiűzésében,de most meg blokkolja a telepatikus képességeimet,és a karomat is,hogy elvessem a nyilamat a levegőbe!..bár ha jól meggondolom,a Táram nem igazán szívleli ,ha veszélyben érez engem..így jobban jár,ha megszünteti a bűbáját,és akkor én is esélyt adok,hogy távozzon innen!...de abban is biztos vagyok,hogy a Tigrisem nem éppen türelmes fajta...ha éppen nem hallott volna erről a tulajdonságáról..
De ha gondolja,akkor megismerkedhet az agyaraival,ha nem enged minket utunkra!


/Hatos kocka:
1-3.-A bűbáj részben megtörik,csak a távoli fegyverhasználat  marad blokkolva.
4-6.-A búbáj teljesen megtörik,használható minden képesség./

Hatos kockával dobás

The member 'Alia Caroline Azurre' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Ahogy közelednék az őrhöz, hirtelen iszonyú fájdalom hasít a hátamba. Egy pillanat alatt elhagy az erőm. Mielőtt elájulnék, cyak annyi.időm marad, hogy.Trisnek kiáltsak:

- Aliához.............

Utána csak a sötétség..........