/Federic/


Federic csak eme epizód erejéig szakította meg útját Össznépi vára és városa felé. Ám küldetése számára talán hasznos dolgokkal is szolgált, hogy majdnem találkozott a szörnyeteggel, amire vadászni hívták őt.
-Talán egy boccsal még elbánok. -mondta sértődött hangon Aná Vót, miközben nem sokat ügyelt arra, hogy a férfit elkergette maga mellől. Nem a kiszámíthatatlan gondolkodású hímektől várt ő védelmet, hanem a vas páncéltól, ami rajta van. És a kardjától.
A földeken emberekkel találkozhat, akik itt-ott már neki is láttak szántani. Igaz a kora tavaszi idő még csalókás és lehet megbosszulja magát akár pár nap sietség is. Ám ezzel hősünknek nem kell törődnie. Hamarosan elérkezik a várkapuhoz, ahonnét katonák kísérik Ferenc inkvizítorhoz.




Egy virágokkal gazdagon díszített házhoz vezetnek, miután a belső vár kapujától elfordultok azzal, hogy a téged ide hívó személy már hazament. És sűrű pislogás között mondja el neked a dolgok állását.
-Üdvözlöm, Federic pap! Ha őszinte akarok lenni, akkor azt tudom mondani, hogy borzasztóan lassan haladok a nyomozással. Egyszerűen nem tudok mit tenni. A halottak szaporodnak, szinte nincs olyan nap, hogy ne jönnének be hozzám, hogy menjek már ki vidékre, mert találtak egy újabb széttépett maradványt és mondjam már meg nekik, hogy ez a szörny ölte-e meg őt vagy egy sima vadállat.
És nem tudom mindegyikről megmondani. Mert nem megy. Csak reggel, délben meg este dolgozok és odáig nem jutottam el, hogy hogyan néz ki.
És nem mondhatok erről semmit az ittenieknek. Nyilván valóan nekik nem kell tudniuk, hogy teli vagyok vívódással.

Egyszerűen nem foglalkozom tovább az orrát fennhordó, bolond nőszeméllyel, csak megyek tovább az úton, hogy mielőbb a városba érjek.
Mivel nem ismerem sem az inkvizítort személyesen, sem azt, hogy hol találhatom meg, ezért a kapuban álló őrökhöz fordulok segítségért. Bemutatkozom nekik és ők azonnal elvezetnek egy csinosan feldíszített házhoz, ahol már a nevezett Ferenc inkvizítor fogadott.
- Én is üdvözlöm. – biccentettem felé, aztán, mivel egyenesen a lényegre tért figyelmesen hallgattam.
Biztos voltam benne, hogy tényleg kétségek gyötrik és szívén viseli a dolgot, ez az egész testbeszédéből áradt, na meg, hogy azonnal bele is vágott a dolgok közepébe.
- Meg tudom érteni, hiszen, ha a nép bizonytalan és nem érzi azt, hogy a korona és a fennálló rend meg tudja védeni, akkor a maguk kezébe vehetik az irányítást és akkor elszabadulhatnak az indulatok. Áldozatul eshet sok ártatlan is, csak mert kellően nincs kivizsgálva az ügy. – bólintottam a meglátására és mondtam el a véleményemet.
- Idefelé jövet azt hiszem találkoztam a szörnnyel, vagyis annak egyik áldozatával. Egy felettébb ellenszenves szemtanú szerint, emberforma, páncélos, karmos valamivel van dolgunk, akinek még egy fejszéje is van, ráadásul tudja is használni. Szóval nem valószínű, hogy állat, talán valami elvadult emberféle……..

/Federic/


Az inkvizítor bólintott és lepillantott a földre, majd azonnal vissza rád.
-Teljesen egyet értek. Az alkalmatlanságunkat nem tudhatja meg a buta nép. Nem engedhetjük át másnak, hogy a megoldással próbálkozzon. Mi tanultuk ezt, hogyan kell. A többiek csak rosszabbul csinálnák. Szerencsére a látszatot még fent tudom tartani.
Már eddig is több nyom utalt rá, hogy emberhez hasonló dolgai is vannak. Nem találtak a helyszíneken állat nyomokat. És a balta is erre utal. De vegyük sorba, hogy az ismert szörnyek közül melyek lehetnek azok, akik mérete emberhez hasonló, csontpáncéljuk van és kimondottan vérengzőek!
* Miközben te az összefoglaló írásodat gondolod vissza, addig ő megkínál kávéval, hogy elmétek kellően friss maradjon a munka végéig is. Ha eddig nem sikerült áttörést elérni, akkor most sem várja, hogy túl gyorsan ki tudjátok zárni a legtöbb ismert bestiát.
Vagy épp ellenkezőleg. Mivel hasonlóról még csak nem is hallott, így a másik gond az lehet, ha egyszerre minden ismert élőlényt kizártok és csak az őrült vadember esete marad meg lehetőségként. Ám mindenek előtt megvárja a te szakértői véleményedet arról, hogy mire is vadásztok.
Az biztos, hogy nem érdemes elkapkodni, hiszen ha rossz elképzelések alapján vadásztok, akkor a rossz módszer miatt vagy nem jön az áldozat vagy... Kell a francnak, hogy egy hibásan felállított csapdába sétáljon egy sorozatgyilkos!

//Frederic//

Nem tér el a véleményünk abban, hogy nem kell nagydobra verni a dolgokat, bár az indokokban már van eltérés, hiszen én nem azért akarom titkolni, mert féltem a renoménkat, csak a felesleges hírverés még több áldozatot csalna a környékre, meg szerencsevadászt, mint az a bolond nő.
Mivel már eléggé lefárasztott a mai nap, így köszönettel elfogadtam az élénkítő italt és közben már azon törtem a fejem, hogy vajon melyik általam is ismert szörny lehet a támadó.
Most, hogy ilyen szépen összefoglaltuk, már csak számba kellett venni a hasonlóságokat és a különbözőségeket és kirostálni azokat, amik egyáltalán nem illettek a képbe és megtartani az esélyeseket.
- Nekem két tippem is van. – szólaltam meg kissé később a kávémat szopogatva. – Ott vannak a Wendigók, melyek emberszerűek és eléggé vérszomjasak, hogy ilyen mészárszéket csináljanak, de azok meg is eszik az áldozatukat. – töprengek. – Ám amennyire szét voltak tépve, ezt nehéz megítélni…….Aztán ott vannak a Bersenkerek……rájuk illik még a csontpáncél is, így én hajlok arra, hogy velük azonosítsam a tettesünket. Mondjuk baltahasználatról még nem hallottam, de hát túl sok ilyen támadást sem láttam még, inkább csak szóbeszédet. És bármelyikük is a támadó, egyik sem könnyű préda senkinek.

/Federic/




Ahogy a kávé kifejti a véren keresztül a hatását, azonnal sebesebben vág az eszetek. Először pap hősünkön látszanak a tünetek, hiszen rögtön kettőre szűkíti le a lehetséges fajt. Ám Ferencnek is már kezd derengeni, mit tanult a szörnyekről.
-A wendigókról még soha életemben nem hallottam. -mondja és ezzel elárulva, hogy az általad irt könyvet nem mindenhol olvasta el alaposan, hiszen valószínű a bestia szerepelt benne- De a bersenkerre pontosan illik a leírás, most hogy felemlíti.
Nos, amondó vagyok, ki kell dolgoznunk egy tervet, amivel elkaphatjuk. Élve vagy holtan. Úgy tűnik, hogy eddig leginkább fegyveresekre támadt. Őket szereti széttépni. Talán a kihívást keresi csak a harcban.
Van valami ötlete?

Egészen felélénkültem, ahogy kezdett megvilágosodni számomra, hogy nem is tudunk olyan keveset és, ahogy szép lassan összeraktuk, amink volt már.
Nem lepődtem meg azon, hogy Ferenc nem volt otthon a szörnyek tekintetében, hiszen különben nem szorult volna az én segítségemre. A Wendigók meg amúgy sem voltak, hála az égnek túl gyakoriak.
Persze a bersenkerek sem, de legalább azokat az inkvizítor is ismerte és lelkesen megerősítette a gyanúmat, ami a támadó kilétére vonatkozott.
- Nem tudom, hogy a fegyveresekre pályázott volna, hiszen parasztokat is megtámadott, meg nőket és ráadásul a legutolsó nőt, aki páncélban, felfegyverezve találkozott vele, nem támadta meg. – csóváltam meg a fejem, a tünde szörnyellára utalva. – Ha nem akarunk további áldozatot csali kell és – itt nagyot sóhajtottam, mert sajnos tudtam mit várnak tőlem, - valószínűleg nekem van a legnagyobb esélyem ellene, mind azért mert nincsenek fegyvereim, mind azért mert varázslattal talán legyőzhető…..remélem.

/Federic/




Ferenc zavarodottan nézett rád és próbálta befogadni a mondanivalódat. És valahogy egységes képet kialakítani az elkövetőről. Ám ez nem volt könnyű.
-Eddig mindig volt valamilyen fegyver a tett helyszínein. De ez fura, hogy egy talpig felfegyverkezett nőt szabadon hagy. Itt van a helyszínelésem egy esetről, ahol a nő konyhakéssel próbált védekezni. -tesz eléd néhány lapot, amit szamárfüllel össze van fűzve- És egy másik, ahol a juhász véres fokosát megtaláltuk. A feje csak pár csöppet kapott, de a bot része nagyon sok helyen vörös volt. És egy harmadik, ahol a járőröző katonák dulakodás hangjait hallották a bozótban. Mire odaértek, a tettes elszaladt, egy lándzsa hevert a széttépett áldozat mellett.
Ha a mostani gyilkosságnál nincs fegyver, akkor ez az első ilyen alkalom. Azt hiszem meg kell néznem a tett helyszínt.
* Ahogy visszaemlékezel, te nem láttál ott élet kioltására alkalmas tárgyat. Csupán a szétmarcangolt holttest.

//Frederic//

Úgy látszik nem volt annyira egyértelmű az inkvizítor részére az, amit elmondtam neki, amit összeraktam magamban, de, ahogy ő is elkezdte felhozni, hogy az utóbbi időben ő miket tudott meg, már látszott, hogy mi az oka a csodálkozásának és elbizonytalanodásának.
- Persze, ha szigorúan nézzük ezek is valamiféle fegyverek, de ezeket csak a helyzet szülte, a nő biztos ételkészítéshez vagy növénygyűjtéshez használta a kést, a juhász a mestersége miatt viselt fokost, hogy védje az állatait, ezért volt náluk. Hmm…. a lándzsás persze már más eset, de az sem biztos, hogy katona, lovag, vagy harcos volt….. – ellenkezem vele. – Ilyeneket még sosem támadott meg, ez nem épp bátorságra utal, sőt…..
Tény és való, hogy nem túrtam fel a vérengzés helyszínét, de abban biztos vagyok, hogy az az áldozat sem volt úgy beöltözve, mint a lány, akit viszont eszében sem volt üldözőbe venni.
- Rendben, akkor menjünk együtt. Több szem többet lát és több kéz jobban jön, ha megjelenik és lecsap. – egyezek bele ránézve, vajon ehhez mit szól.

/Federic/




A megbeszélés végre célt ért és immáron konkrét gyanúval tértek vissza az általad már látott tett helyszínére. És van egy dolog, amit különleges alapossággal szeretne Ferenc megszemlélni.
-Menjünk! Veszem a kabátomat és indulhatunk is.
* Zavartalan lesz ismét az utatok és azonnal elkezd körbe nézni az inkvizítor. Bár te nem forgattad fel a környéket, de ő elkezdi az avart is megmozgatni, hogy nem-e a korhadó levelek közé csúszott be. De minden kétséget kizáróan a férfinál, aki öltözete sem árulkodott semmi harciasságról, fegyvertelen volt vagy a fegyvere eltűnt.
-Említette, hogy egy női szemtanútól hallotta csak az esetet. Ő mit mondott, melyik fogadóban szállt meg? Szívesen beszélnék vele.

Mikor megérkeztünk az erdőbe, egy darabig csak néztem mint túrja fel az inkvizítor a véritatta avart és földet, de aztán segítettem neki, hogy mielőbb végezzünk. Rossz előérzetem volt, ahogy ott kutakodtunk.
- Nem kérdeztem a nevét, örültem, hogy megszabadultam tőle. Őrült egy némber volt. Szépítkező olajat főzött nem sokkal az eset után, mintha mi sem történt volna. Nem volt ép elméjű szerintem. Állandóan azzal vádolt, hogy rá akarom vetni magam. - köröztem az ujjammal a halántékom mellett. - Hát úgy nézek én ki?
-Miért? Csúnya volt? -kérdezte érdeklődve Ferenc barátunk- Az ilyen vádakkal vigyázzon, mert minden szexuális zaklatást komolyan kell kivizsgálni és megnyugtatóan zárni.
Hogy ez mit jelent, csak a szakzsargon bikfanyelvét ismerők tudják. Ám nem hangzott biztatóan. És egészen biztosan jelentette azt, hogy ha a vörös feljelent téged, akkor alapos kihallgatáson fogsz túlesni.
-Sajnos a név és az elérhetőség létfontosságú. Ha minden őrült nőt behozatnék, akkor megint le fog hullani a hó, de már nem az idei.
Meghökkenve néztem Ferencre, mikor tudomásomra hozta, hogy simán vallatóra fogna, ha az a némber feljelentene, mikor most mondtam neki hogy őrült, nem normális.
- Soha nem közelednék erőszakkal egy nőhöz! - háborodtam fel. - Pap vagyok inkvizítor!
Viszont igaza van abban, hogy nem sok támpontot nyújtottam ezért törtem a fejem.
- Diramell Wymor kisasszony fegyverforgatója! - kiáltottam fel, ahogy eszembe jutott. - Ezt mondta, meg, hogy részt vett a barbárok elleni csatában.

/Federic/




A nyomozótársadnak felcsillant a szeme. És úgy tűnik ezzel az információval tud is mit kezdeni.
-Akkor csak írnom kell a Wymor erődbe egy levelet, hogy tanúként van szükségem rá és ha ad személy leírást -és annál bővebbet, mást, mint hogy kedves úrnője megzakkant szolgálója-, akkor elvileg be kell jönnie elmondani, hogy mi történt.
* Ám ahogy tovább kutakodtok a helyszínen, nem találtok igazából semmit.
- Nekem annyit mondott, amit már elmondtam és nem hiszem, hogy többet tudna. Amit tudtam pedig én s elmondtam a támadóról és a nyomait is követtem, de egy idő után teljesen összezavarodott az egész. - mondtam kissé dühösen, hogy úgy látszik nem hisz nekem.
* Viszont Federic dühe ellenére is hogy bízhatna meg a törvény őre egy erőszakolóban? Ám tovább lépve a dolgon a nyomok követésére Ferenc csak legyint.
-Kutyákat kéne hozni, de azok is hamar elvesztik a szagot. Vissza kéne térnünk a csapda kérdésére.
* Ekkor megzörren valami egy közép távoli fa mögött, de mikor odakapjátok a fejeteket, nem láttok semmit.

Nem hiszem, hogy a kutyáknak sok esélye lenne, bár ki tudja.......Lehet csak elzavarnánk és máshol ütné fel a fejét. Az én véleményem szerint szándékosan választ gyengébbnek vélt áldozatokat és nem keményebb fegyverforgatókat.
- A csapdát támoga.........
Azonnal a zaj felé bámulok, mert az erdő közepén, fegyvertelenül igen csak csábító áldozatoknak látszhatunk, talán máris bajban vagyunk, még mielőtt kitaláltuk volna azt a csapdát......
Az inkvizitor is feszülten figyel, ám az elkövetkező két percben nem hallani újabb zörejt, így kezd kiengedni. És ismét csak a cselvetést kezdi el tovább mondani.
-Ha igazunk van, akkor kell magának valami látványos, de nem túl hatékony fegyver a kezében. És magára csalja a démoni támadót. De az a kérdés, hogy öljük meg, ha már megtaláltuk?
Ezek szerint nem felejtette el, hogy magamat ajánlottam csalinak, bár most kissé elbizonytalanodtam. Azonban aki már volt csatában és még meg is sebesült, nem hátrálhat meg, mikor ártatlanok megmentésén kell munkálkodni. Szóval összeszedem magam.
- Szerintem a botom elég lesz és nem vagyok rosszul ellátva mágikus tudással inkvizítor. Biztos vagyok benne, hogy varázslattal sikerülhet legyőzni. Ha még sem, futásban is jó vagyok. - próbáltam némi tréfával oldani az előbbi feszültséget.

/Federic/




Hamar megegyeztek, hogy ha kockáztatni akarod a bőrödet, akkor ezt törvényesen megteheted, de a saját botjával legalább Ferenc is elkísérjen. Valószínűleg nem is lesz ellenedre az eddigi kedélyes beszélgetések után.
Az erdő pedig egész nap csendes. Madarak dalolnak az ágakon és az iménti nyúlhoz hasonló kockázatú állatkák tartják idegeiket frissen. És estére úgy tűnik számotokra, mintha még ezek a kis idegesítő, neszező apró jószágok is aludni készülődnének, mert nem hallotok sem tollas, sem tol nélküli zavaró erdőlakót.
Pedig a közeletekben nagyon is feszülten figyel mindenki egy lényre, csak legfeljebb ti nem. Ha nem voltatok elég óvatosak, akkor a hátatokba tud kerülni és Ferencet leüti még azelőtt, hogy te megfordulnál.



/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Figyelmetek nem lankadt teljesen az egész napi túrától sem. Így az inkvizítor elugrik a támadás elől.
4-6-ig -A baj megtörtént./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Igazából csak itt, a néptelen erdőben, a sűrű, néhol áthatolhatatlan bozóttal szegélyezett erdőben jövök rá, hogy mire is vállalkoztam. Nem vagyok gyáva, de azért összeszorul a gyomrom, amikor minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy vajon hol hallok meg fura , oda nem illő hangot és melyik szegletből rohan rám az a szörny, ami már oly sok áldozattal végzett.
Persze egyáltalán nem vállaltam volna el, ha nem bíznék a tudásomban és a gyors reakcióimban, de azért be kell vallanom, hogy sokat segít az is, hogy ott tudom a hátamban az inkvizítor figyelő tekintetét, mert hát több szem többet lát és talán a segítsége is jól jön majd, még ha nem is nyugtatott meg akkor, mikor a lány ellenem felhozott vádjait beszéltük meg.
Azonban eléggé kimerülök késő délutánra a nagy koncentrálásba és izgatottságba és a figyelmem is el-ellankad, mivel semmi nem történik. Néha már fáradtan hunyom le a szemem, hogy pihentessem kicsit érzékeimet.
Már éppen Ferenchez akarok fordulni, hogy megmondjam neki menjünk vissza, fejezzük be mára, mikor megfordulva sehol sem látom.
- Inkvizítor? – torpanok meg és forgatom a fejem, hogy merre lehet, miközben a botomra ráfonódik a kezem.

/Federic/




Ahogy körbe nézel, sehol nem találod Ferencet. És vagy ötven métert vissza kell menned a halk hangokat követve, hogy megtaláld a széttépett testét. Nagyon nagy szerencse követ az utadon, hiszen egy sorozatgyilkos után nyomozol és egy teljes nap alatt két friss helyszínt is megszemlélhetsz. A bestiának pedig ezúttal is jól látszódnak a nyomai. Akár követni is lehetne őket.
Persze a nyomok szemlélése közben azon is elgondolkodhatsz, hogy ha neki jöttél segíteni, akkor hősködéssel és utána eredéssel KIN SEGÍTENÉL MOST MÁR? Őt nem hozod vissza az életbe azzal, ha megtalálod a bersenkert.

Rossz előérzettel telve kutatok a társam után, mikor kis keresgélés után megtalálom. Megtalálom, de már csak darabokra tépett holttestét, amitől a gyomrom hirtelen áll tótágast.
Rémülten nézek körbe, hiszen míg én az erdőt jártam úgy ölte meg az inkvizítort, hogy észre sem vettem, pedig nem lehetett messze tőlem.
Bár felmerült bennem, hogy miért is maradnék itt, hiszen a megbízóm már halott, de aztán megacéloztam magam. Meg kell védenem az embereket, elvégre ezért is dolgozunk, mesterem ezt akarta volna.
Így követem a lény nyomait, de most aztán még óvatosabban, ha lehet.
A nyomok frissek és nem futott még messze. Hamar meglátod és ő -mint ha csak egy mozijelenet lenne- visszafordul. Jobb kezében egy balta és körmei helyett karmok. Ahogy ez utóbbi a másik kezén is.
Semmi kétség, vagy a halálom előtti lassan pergő film kezdődött meg vagy ki akar ezzel is hivni.
Nem jutott messzire, hiszen mág gőzölgött szerencsétlen inkvizítor vére a baltáján meg a karmán. Azért persze nem mondom, hogy nem állt meg félig a szívem mikor várakozóan felém fordult.
A kezemben azonnal éledni kezdett egy tűzgömb.
- Vége! Ez volt az utolsó gyilkosságod! - szóltam oda neki, mély levegőt véve.

Hatos kocka:
1-2 nem sikerül
3-6 sikerül

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

/Federic/



A láng sikeresen fellobban a kezedben és teli találat! Ám örömre nem sok idő van, hiszen a külső csontréteg sokat fogott le belőle. Bár a bordák közötti hús alaposan összeégett, ám dühösen kezd el futni feléd és még tudsz lőni még egyet, mire odaér. Ám azzal csak még jobban megsebesíted, meg nem ölöd. Ha pedig szeretnél egy másik igére áttérni, arra már kétséges, hogy mennyi időd lesz. Igaz, a Mesélő kétségeit hamarosan egy kocka oszlatja el és megnyugodva próbálkozhatsz.
Amíg ki nem alszik a kezedben a láng, addig újabb varázsszó kimondása nélkül akár hányszor lőhetsz vele. De nagy hátránya, hogy láthatóan nem egyből öli meg a lényt. Ezek a teremtmények nagyon jó védelemmel rendelkeznek, hogy védekezhessenek a folytonos bántás, támadás ellen. És emellett ennek a példánynak nagy gyorsaságot és ügyességet adott meg előző élete.
Miközben továbbra sem mer felcsipogni egyetlen madár sem a közeletekben és az apró rovarok is ijedten lapulnak a démon elől bújva, neked szemtől szembe kell vele kiállnod. Lássuk hát, hogy mik az esélyeid!


/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Még van épp elég időd, hogy ha akarsz, másik varázslatot válassz!
5 és 6 -Túl közel van és túl gyors. Vagy lősz még egyet vagy védekezel a támadása közben, ha új varázslatra akarsz áttérni./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Reménykedtem benne, hogy a tűz hatásos varázslat lesz a szörny ellen, de legalább is hat az állati ösztöneire és megijeszti, de úgy látszik túl „emberi” ahhoz, hogy ez működjön és bár a lángok megpörkölték, annyira nem, hogy ne tudjon dühösen rám támadni.
Sajnos nagyon gyorsan közeledik és mivel már láttam, hogy a tűz nem elég hatásos mást kell bevetnem, ehhez azonban tér kell és idő, hogy sikeres legyen.
Szerencsére azért nem csak könyveket és mágiát tanulmányozok a rendünkben, hanem fizikai gyakorlatok is vannak, ezért kapkodás helyett most inkább oldalt ugrok és egy nagy fa mögött igyekszem megkerülni, majd másik varázslatot kezdek alkalmazni, méghozzá a szelet hívom segítségül, hátha azzal jobban boldogulok.
Persze azt is figyelembe kell vennem, hogy minden egyes újabb mágia használattal azt kockáztatom, hogy nem tudom kimondani rendesen és akkor besül, de most ezen nem kezdek el aggódni, mert akkor végem van.
- Ventus! – lököm előre a kezem, hogy mellbe találjam a berzerkert.
Ha ez bejön, akkor jöhet majd a többi.

Hatos kocka:
1-2 nem sikerül
3-6 sikerül

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

/Federic/


Bár kevés a hely, de hősünk talpra esett és már nem először csatázik szörny ellen sem. Megkerüli az egyik méretes fát és mire a túloldalon épp kibukkanna a bestia, aki igyekszik pont elé kerülni, kiejti a pap a varázsszavakat és egy jókora széllökés indul meg kettejük között.
A baltával hadonászó lényt felkapja és messzire elrepíti. Meglátszik, hogy a megboldogult főpap kedvenc tanítványa volt, nem csak nemes szíve miatt, de az erő is megvan benne. Egy másik öreg fának csapódva eszméletét veszti a sorozatgyilkos. És teljesen védtelenül kiterülve fekszik ott előtted a földön.
Még nem ficánkolnak a madarak és a többi állat. Egy kis időbe bele fog telni, mire megértik ők is, hogy elmúlt a veszély és elő mernek jönni. Ám mégis sokkal nyugodtabb lehet Federic azzal, hogy senki nem kapálózik a feje felé egy baltával és pláne hogy hatalmas karmai voltak enne az illetőnek.
Rajtad áll, hogy megölöd, megkötözve fogságba viszed vagy egyszerűen itt hagyod legyőzve.

Mostanában talán fejlődtem, vagy kezdem megszokni fogyatékosságomat, vagy talán az gyengült meg, mert egyre jobban megy a varázsszavak kiejtése. Most is keményen csattan a szó és a mágia szálai azonnal megszövődnek, hatalmas széllökéssel repítve messzire a gyilkost. Nekem is reménykedtem ilyen gyors és sikeres lökésben, hiszen nem csak, hogy megakadályoztam, hogy nekem jöjjön, de még egy fa is az útjába állt, így eszméletlenül ért földet, kiejtve a kezéből a gyilkos baltát is.
Ha nem is tartott sokáig a harc, azért az izgalom most kiütközik rajtam és izzadva, zihálva támaszkodom meg a védelmemet is alkotó fán, míg szemem le sem vettem a mozdulatlanul fekvő lényről.
Csak akkor mozdultam meg, amikor ismét felhangzott az erdő szokásos neszezése, ami azt mutatta, hogy az állatok ösztönei is a veszély elmúltát jelzik.
Hiába volt az előttem fekvő sorozatgyilkos, akkor sem tudtam volna most így hidegvérrel megölni.
Az inkvizítornál volt kötés, azt összeszedtem és szorosan megkötöztem a szörnyet.
majd küldök a városból katonákat érte és majd az igazságszolgáltatás elvégzi a többit.
Én elvégeztem a munkám.

Össznépi erődjét nagy veszteség érte -valószínűleg- azzal, hogy egy olyan inkvizítora halt meg ma, aki próbált utána járni a dolgoknak és nem csak megégetni minden boszorkány gyanús nőszemélyt. Ám a környéket rettegésben tartó rém legyőzetett és Ferenc ruhái maradványából erős kötelet fontál, hogy ne tudjon elmenekülni.
Minden bizonnyal nem dicséret a része, amikor az emberek igazságszolgáltatásának kezébe kerül, ám feladatodat elvégezted. És visszatérhetsz ismét a fővárosba. Jelena grófnő kastélyában egy kínvallatáson vettél részt a varégok sikeres elfogása után, majd egy embereket ölő szörnyet adtál a katonák kezébe.
Igazán büszke lehetsz magadra. És egyre ügyesebb vagy a sérült hangszáladdal.


/Köszönöm a játékot!/