Hősünket egy fagyos, téli napon hívatja barátja, a törzsfőnök. Amikor belép a kunyhóba a sámán is ott van. És intenek, hogy jöjjön is nyugodtan.
-A nyugati végeken, amerre a Nap lenyugszik, mostanában rengeteg támadásról hallani. A self démonok feltűnnek, lerohannak egy-egy falut és visszavonulnak.
Nekem nem tetszik, mert mi is elég közel vagyunk Zevadarhoz, közelebb mint egynéhány lerohant törzs. De a sámán azt mondja, a szellemeket nagyon nyomasztja ez.
Tech hadjárata, a rengeteg elvitt harcos most bosszulja meg magát. Ők sem ostobák. Kevés a fegyveresünk, hogy megvédjük magunkat. Innen is hányan elmentek! És azzal akarnak revansot venni a knuut győzelmein, hogy feldúlják otthonainkat.
* A sámán igyekezett megvárni, míg befejezi Niiru a beszédét, ám nagyon kezd elkanyarodni a témától.
-A szellemek megüzenték a sámánoknak, hogy aggódnak valami miatt. Nem tudjuk, mi történik ott, de elveszthetik a lelkük békéjét és az Örök Vadászmezőket haláluk után.
De sokan összezavarodtunk, mert nem neheztelnek még rájuk, de mintha kitaszítanák maguk közül. Zavaros nagyon. Minden falu legalább egy bajnokot elküld, hogy végére járjon a dolgoknak. Az ellenséggel szemben hősiesen védekező halottak nyugalmát meg kell őriznünk. Különben könnyen elfordulhatnak tőlünk a szellemek.
* Barátod arcán egy rosszalló grimasz futott végig egy pillanatra az utolsó mondatnál. Miért rájuk kellene haragudni, ha a távoli törzsek valamit elrontottak?
Az elmúlt napokban ígéretet tettél a kovácsnak, hogy segíteni fogsz neki. De a nagy hideg miatt inkább nem kezdett el dolgozni, meg akarja várni, míg legalább egy kicsit enyhül az idő.
Ám valószínűleg nem azért hívattak, hogy majd jövő héten indulj útnak... Döntened kell. És ezzel együtt a barátod és a lelki vezető között is.

felmordulok: -Nem értem ezt az egészet, a szellemek miért ránk lennének mérgesek, ha a démonok azok akik feldúlják földjeinket. Nem vagyok otthon a szellemek világában sámán, sajnálom.
Közben azon gondolkodtam mi tévő legyek, látom barátomon idegességét, de mivel nem ismerem a szellemek világát lehet a sámánra kéne hallgatnom. Ha a sámán elmagyarázta folytatom:
- Tehát engem akarsz odaküldeni? Ám legyen elmegyek.

Egymásra néz a két másik ork és érezhetően vesznek egy nagy levegőt. Még ha úgy is tűnik kívülről, hogy a te kérdésed miatt, nem az értetlenségedre haragudnak, hanem egymás véleményére. Hiszen a szellemek jóslatait, üzeneteit a sámán közvetíti. Ám ezek nem minden esetben hozzák könnyű helyzetbe a főnököket. Ahogy ezúttal sem, hiszen ha váratlan támadás éri faludat, akkor rád nagyon is szükség lenne a csatában. Ám mégis önérzetetekre sértő lenne, ha egy tejfeles szájú ifjút küldenétek bajnoknak, hogy kiderítse, testvéreitek a hegyek túloldalán milyen fenyegetéssel néznek szembe.
-A szellemek figyelmeztetése nem mindig egyértelmű. És néha csak azt tudjuk meg, merre kell keresnünk a népünkre leselkedő veszélyt. Sajnálom, én tényleg szeretnék többet elmondani, de magam sem jutottam többre. Az összes orkra valamiért nagy veszély leselkedik Oughwar távoli, nyugati hegyoldalain.
* A barátod megvárja, míg ezt elmondja a szellemi vezető és ő is hozzá füzi a maga meglátását.
-Igyekezz gyorsan visszatérni! A hegyeket nem ismered annyira, mint a legtöbb fajunkbéli. Ráadásul csúszósak az utak, légy óvatos, le ne ess egy szakadékba! Ám csak a szellemekhez tudok fohászkodni, hogy ne a mi falunk legyen, amit a következő célpontnak kiszemeltek, mert nagyon hiányoznál a harcban, barátom.
* Ha immáron világos, miért enged el nehéz szívvel téged a törzsfő és miért fontos a sámánnak, hogy falutok is jeleskedjen a többi között a köd eloszlatásában eme rejtélyről, akkor hamarosan útnak is indulhatsz.
Jól válaszd meg, mit viszel az útra! Hiszen másokat nem küldenek veled és csak magadra és a felszerelésedre leszel utalva.

-Köszönöm a bizalmat, nem csalódtok bennem! Engedelmetekkel fel készülök az útra.
biccentek és ha engednek megyek készülődni, teszel el élelmet, vizet, kötelet, pár mászáshoz alkalmas csákányt és a Vérpörölyt, majd ha kész vagyok elindulok a megadott irányba.....

Jól tudod, hogy a kötél az fontos a hegymászáshoz, még ha nincs is akkora rutinod benne, mint akik egész életüket ott töltötték, de ennyi idősen már valószínűleg felszedtél ebből is alapos ismeretet. És több napi élelemmel együtt elindulsz az útra. Egyenesen a faludból is már jól látszó csúcsok felé.
Már fél napja gyalogolsz, amikor a hóban egy patást követő tigris nyomaira bukkansz. Valószínűleg vadász és prédája. Letértek az útról és a meredekebb fal felé vették az irányt. Ha akarod, követheted őket. Ám lehet csak időt pazarolnál vele? Hiszen van elég ételed.

Lehajolok a nyomokhoz: -Hmmmmm, egy patás állat nyomai itt-érintem meg a földet- és egy tigris nyomai itt-azt is megérintem- szép példány a nyomai alapján, jó bunda lenne belőle....
Felállok körbe nézek és pár percig gondolkodom:
- jó nézzük meg mit tudsz te állat!
Kezembe a Vérpörölyt kicsit meglóbálom és követem az állatok nyomait, halkan lépkedek a nyomok után és felkészülök a harcra. Magamban gondolom:
-micsoda bunda lesz belőled...... csak kapjalak el
Nem az étel utáni vágy hajtott az állat után, hanem becsvágyam és merészségem... Egy Tigris? Hehh mi az nekem! -arcomon az önbizalom tükröződött

Térdig mélyed a lábad a hóban. A lejtőn néhol fogódzkodót kellett keresned, hogy meg ne csússz! Ám hamarosan egy lankásabb, nem annyira meredek részen megpillantod a két állatot körözni egymás körül. Egy werit tigris igyekezett megtalálni a jó pillanatot. Egy otorux volt az, akit próbált becserkészni. Ám az agancsos harcra készen igyekezett végig feléje fordítani fejékét.
Megvárhatod, míg saját harcukat megvívják. És utána a győztest lemészárolod. De ha véred úgy kívánja, akkor most is belevetheted a gyilkolászásba magad.

/A werit tigris és az otorux leírása megtalálható Neminra Élővilágában./

Megtaláltam őket! Micsoda szerencsés napom van! Szellemek segítsetek meg harcomban.
Ezek a gondolatok után rárontottam a Tigrisre. Hatalmas csatakiáltással rohantam felé és a Vérpöröllyel csaptam le rá amint lehetséges volt, remélve hogy az orkot akit a küldetésükre küldtek, megsegítik a szellemek is a harc során.

Ahogy neki lendülsz, a tigris az utolsó pillanatban feléd fordul és oldalt próbál ugrani. Majd felugorva a válladnál fogva megpróbál lerántani maga alá a földre. Bár ez több, mint kétséges, hiszen elég nagy darab ork vagy már és vadállattal sem először kerültél szembe a vadászatok során.
Közben a smaragd koronás állat kihasználja, hogy a ragadozót lekötöd és hatalmas szökkenéssel ugrik oda és megered a magasabban lévő sziklák felé.
Csak a harci szerencse mondhatja meg, hogy mégis mi fog történni.


/Kockadobás: Tízes
1-3-ig -Még mielőtt sikerült volna elugrania, a levegőben módosítod Vérpöröly pályáját és a hátán eltalálva a gerincét esik össze áldozatod. Könnyedén végzel vele.
4 és 5 -Időben észre veszed, hogy el fog ugrani, ezért kivársz a sújtással és szerencsédre így a nyelét a mancsai útjába húzva könnyedén felfogod a támadását. Ideje visszatámadni.
6-8-ig -Az ütésed elsuhog mellette, ahogy oldalra ugrik és már nem tudod visszahúzni a lendülettől. Az ellentámadását innen kell valahogy lerendezned, mielőtt újra támadsz.
9 és 10 -A nagy testű macskaféle ügyesebbnek bizonyult, mint a Mesélő számított volna rá mélyen belekarmolva bal válladba, leránt maga alá a talajra./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 6

Nézem ahogy az állat sikeresen félreugrott csapásom elől, sajnos ez kellemetlen.
Erőt veszek magamon és az ugró állatot úgy tervezem elkapni, hogy egyik kezemmel a pörölyt elengedve az egyik mászó szerszámhoz kapom kezemet azzal hárítok és támadok egyszerre.

/Userrel Skypon egyeztetve/


Grom elvéti a csapást, de nagy szerencséjére időben reagál. A tigris mellett elsuhan a pöröly, ám ő gyorsan előkap egy mászó vasat és azzal hárítja a mancsokat. Ám át kell gondolnia ezután, hogyan akarja magához venni a kezdeményezést.
Gyorsan most elkapom ha tudom a mászóvassal, és megpróbálom mélyen bele mélyeszteni, közben a másik kezemben lévő pörölyt lendítem felé, hátha azt nem veszi észre hogy lendül.
A tigris nem nagyon foglalkozik ezúttal az elkerüléssel. Megfeszíti az izmait, hogy a kis rúd minél jobban lecsússzon a bundáját súrolva és inkább két lábra állva a mellkasa felé kap, hogy felkarmolja azt.
Csak a szerencsén és egymás erején és gyorsaságán múlik, hogy kinek a terve csap le hamarabb és lesz kivitelezve.

/Kocka dobás: Hatos
1 és 2 -Az ork hatalmas ereje és lendülete sikeresen megrendítette a vadállatot. A mászóvas pár hüvelyknyit bele szalad a húsba és a pöröly eltöri két bordáját, úgy fetreng fél percig a földön a tigris.
3 és 4 -A vadász felhasítja karmaival az agyaras mellkasát, mielőtt az elérné. Ám az keményen megvetve a lábát nem veszti el az egyensúlyát, hanem hatalmas erővel csap le.
5 és 6 -A nagymacska csapása kibillenti az oughwarit az egyensúlyából és hátra esik, mielőtt még elérné a támadással annak bőrét./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Elönt a düh és csak arra tudok gondolni, hogy most ezt a fenevadat megölöm. A földre kerültem, de ez korán sem azt jelenti bajban lennék.....
Felpattanok a lábamra és óriási kiáltással rontok a fenevadnak neki a megmaradt utolsó mászóvassal
Ha lehetőségem adódik puszta kézzel töröm el a nyakát.

A ragadozó is vérszemet kapott közben és egyenest megpróbál rád ugrani. A mellső lábai előre nyúlnak a levegőben és jó célpont a döféshez. Hangos felmordulás hallatszik felőle, de még nem tudni, elérte-e a támadásod.

/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -A tigris ismét elsöpör a lendületével.
3-6-ig -A mászóvas a szivéig hatol.

The member 'Grom Vérpöröly' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

/Userrel Skypon egyeztetve/


A vadállat felbődül és véresen a földre zuhan. Halál tusáját vívja és ahogy felnézel, a szarvashoz hasonló állat ott áll az egyik kiugró sziklán. És titeket néz. Barátságos szemek melegséget sugároznak feléd.
A legtöbb jószág már hét határon túl lenne. Ám ez mintha csak a te győzelmedet várt volna, nyugodtan áll ott és várja, hogy ez után mihez fogsz kezdeni?
Gondolja magában: ~Ez meg mit akarhat? Megmentettem, de nem azért jöttem ide, bár ha jobban meggondolom, lehet hasznomra lenne.~
Keres valami növényt hősünk, amit megehet és óvatosan közeledik felé.
A smaragd koronás nem riad meg tőled ezután sem. És kedvére van a növény, a tenyeredből eszik. És végül egy furcsa érzés keletkezik benned. Mintha a szellemek vezették volna ide a két vadat. Az egyiket azért, hogy próbára tegyenek. A másik pedig...
Egy furcsa ötleted van. Olyan szelid, mintha nyugodtan felpattanhatnál a hátára is, akkor sem lenne ideges. Pedig ez ellent mond minden józan észnek. A fajtád elvétve mesélt olyanról csak, hogy a vadász úgy érezte, hogy a szellemek vezették oda a prédáját, de olyanról egyáltalán nem, hogy lovagoltak volna rajtuk.

-A szellemek téged küldtek megsegítésemre?-kérdem tőle halkan és simítom meg a fejét. Közben hátrafordulok és megnézem a tigris meghalt-e már
A szarvast végignézem és óvatosan megpróbálok felülni rá, ha engedi akkor lemegyek vele a tigrishez

A patás egy hang nélkül néz téged, ahogy kérdezgeted és visszanézve küzdelmed szinhelyére, a tigris mozdualtlanul fekszik a hóban. Jó ötletnek tünik kipróbálni a sejtésedet, ám ahogy felpattansz a hátára, az megered és nem épp arra, amerre te szeretnéd irányitani.
A szél dermesztően süvit a füled mellett és a téli napsütés ellenére csontodig hatol a hideg. És csak a harmadik hegy után áll meg új társad. Teljesen kifáradt és rájöttél hamar, hogy miért nem használnak az orkok hátasokat.
Túl nagy a súlya a legjobb harcosoknak.

-Lehet nem volt a legjobb ötlet, sajnálom-szállok le róla, majd elé megyek- azért nem kellett volna idáig elhoznod.....
majd körbenézek hol is vagyok és mit látok a helyben ami miatt ide hozhatott és hozzáteszem: -a bunda azért jól jött volna......

/Userrel Skypon egyeztetve/


 A tigrisért már sokat kellene gyalogolnod visszafelé. Jobb lesz felírnod az emlékezetedbe, hogy előbb szerezd meg a szőrmét és utána kísérletezz ostobaságokkal!
Ám a szarvashoz hasonló állat nem megy el mellőled és bárhová mész, követni fog. Körbe nézve pedig egy félre eső, de járható völgyben vagytok. Körös-körül hóval borított fák. És a völgy végében épp lefelé megy a Nap.
-hmmmmm- egy halk morranást ad hősünk ki és keres egy meleg helyet, egy barlangot vagy falut ahol meghúzhatja magát az estére
* Hamar találsz egy megfelelőnek tűnő barlangot. Ám hű hátasod a bejáratnál megtorpan és nem akar bemenni.
-Gyere be vagy kint maradsz!
* Közben bent meghúzza magát csendben és mivel tud tűzet rakni azt is megteszi.
Hamar rájössz, hogy nem csak te gondoltad ezt a helyet jó éjszakai szállásnak. Miközben próbálnál tüzet rakni, egy hang üti meg a füledet. Egy barlangi görény hosszú nyaka nyúl előre a sötétségből és indítja meg ellened támadását.


/Az Ortarisről Neminra Élővilágában lehet bővebben olvasgatni./

- Nem mondod teis?- gondolom magamban és csendben egyhelyben ülök, ha támad akkor a Vérpöröllyel védekezek és remélhetőleg elég félelmetes leszek neki, hogy ne kelljen őt is megölnöm

A nyugalmad nem riasztja meg az előtted itt lakót. Behatoltál az otthonába és a weit tigris felszakitotta a mellkasodat. Érzi a vérszagot és ösztönösen reméli, hogy csak befalni leszel nagy falat, nem legyőzni.
Az első támadását háritod, ám a pöröly nyele a fogai közt ragad és igyekszik kirántani a kezedből.

-A Szellemekre!- elszólom magam és egy jó erős rúgással értetem meg vele, hogy nem vagyok könnyű préda...
A pörölyömet nem engedem át neki és mellesleg csukva tartja a száját is ami nekem megint jó. Ha a rúgás után sem tágít akkor megint megpróbálom, majd egyik kezemmel megint a mászóvashoz nyúlok és fülbe szúrom.

/userrel egyeztetve Skypon/


A barlangi görény támadása igen heves és pár percig elszántan rángatja a fegyveredet és az állkapcsából ki nem engedné a pörölyt. Te pedig lábbal sorozod, amit derekasan visel. A nyaka olyan hosszú, hogy csak ott találod el, a testét még hosszú lábaiddal sem éred el.
Ám pár perc viaskodás után feladja és fogai közül kiszalad a fa nyél. És ő pedig behúzott nyakkal, mint valami kígyó feltekeredik és hátrálni kezd.
~Huhh~megnyugvással látja, hogy a makacs bestia visszahátrált végre, így kicsit rendbe szedheti magát hősünk. Beköti sebeit és lepihen az estére.
Másnap reggel farkasok vonyitására ébredsz. Odakint van még közvetlenül a barlang bejáratában áll a szarvasod. A görény szagától nem mer bemenni, de kint pedig gyülekeznek, akik újfent nehézségek elé állíthatnak.

-Hmmm, ez nem jó....-felállok és megpróbálom a szarvast becsalni a barlangba: -Kérlek gyere be, nincs sok időnk, sokan vannak......
- Szellemek adjatok jelet, miért akartok megölni? Vagy talán rosszul látom a dolgokat és rátok kéne bíznom magamat?-hangosan gondolkodva próbálom becsalni őket, tudva egyedül egy falka ellen esélyem sincs és egy tervet eszelek ki amely megmenthet tőlük..... vagy a szellemek tudják mit kéne cselekednem és remélem jelet adnak, hogy nincs ok az aggodalomra..

A farkasok hangja lassan egyre közelebb jön és sehogy sem tudod becsalni újdonsült társadat a barlangba. Megfordul és a völgy nyugati vége felé néz, fejét lehajtva, smaragd agancsát előre szegezve, mint amikor a tigrissel való összecsapásra készült. És patáját a földhöz csapva tesz előre pár lépést.
Ez után viszont mintha kicsit megnyugodna és feléd fordul. De továbbra sem hallgat rád. Fejével egy nagy kört ír le, mintha csak azt akarná mondani, hogy "Gyere!". Ám a barlangban jobb lenne védekezni. Vagy nagyon ostoba a stratégiához vagy valami mást akar neked üzenni ezzel.

- Köszönöm-elmegyek vele amerre mutatta, végső soron vissza tudok futni ha nagyon muszály lenne, kicsit aggódva megyek azonban, de ha a szellemek ezt akarják, ám legyen. Lépek előre és nézem merre vezet utam újdonsült barátommal, azonban felkészülök, hátha a farkasokba belebotlunk és agresszívak lennének.....

A barlang előtt lépkedsz, és igyekszel valamit meglátni. Ám csak az út van arra, amelyen tovább kell menned. A völgy nyugati kijárata, valahol mögötte a reggeli ködbe vesző csúcsok mögött fajtársaidat gyilkolják állítólag a betörő sötét elf katonák.
Ám egyelőre azt kell túlélned, hogy a farkasok, melyek hangjai egyre közelebbről üvölt fel mindig, nehogy széttépjenek. A patás barátod mellső lábaival térdre ereszkedik, mintha csak rád várna. És hirtelen megjelennek az első ordasok a fák között. A barlangban a görénnyel még mindig osztozkodhatsz a lakásán, ha visszafutsz. Vagy más módját is választhatod a bőröd megmentésének.

Remélem azt várja hogy elvisz engem, mert felülök rá és remélem a társaimhoz visz. Nem értem az állatokat, hogy mikor mit akarnak, de a farkas falkánál, csak jobb lehet ami rám vár. A másik ötletem miszerint a barlangban kicsi tűzet rakok elé állok hogy kint nagyobbnak tűnjek és ráordítok amitől biztos megijednek. Ha mégis visszakéne térnünk még mindig megtehetem ezt is, bár lehet kevésbé lenne hatásos. De most várjuk mi fog történni.