Amint felpattansz a hátára, a jószág talpra szökken és megered veled az említett kijárat felé a hegyekből. Nem tudni, a szellemek mondták-e meg neki az irányt vagy csak az ösztönös megérzése, de pont arra felé kezdett el rohanni, amerre neked menned kellett.
Ám a dolog nem veszélytelen. Hamar rájössz a tervére, nem hagyni a lompos farkúaknak, hogy mind beérjenek téged, hanem kitörni a gyűrűjükből és az egyik ponton áttörni. Ám még így is lesz támadótok, nem is egy. Az egyik elölről, amit leszegett fejjel megpróbál társad felöklelni, míg a másik svájci óra pontossággal támad ugyan akkor hátulról, hogy a hátsó lábait elkapva lesántítsa.
Ám ki tudhatná, hogy sikerül-e az elsőt a hátasodnak feltartani?


/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -A smaragd koronás támadását kikerüli az elülső és a nyakát célozza, míg a hátsó a lábát. Csak az egyiket tudod pöröllyel megölni, mielőtt a hóba bukfencezve nem érsz, a barátodat pedig elkapja a másik.
4-6-ig -Hű hátasod halálosan ökleli az elölről támadót és nagy ívben hajítja el a vérző dögöt. Neked a hátsót kell csak megállítani, hogy ne veszítsetek menekülés közben lendületet./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

Lecsapom az előttem lévő farkast, utána elestünk...
Felállok és nézem mi a helyzet, látom, hogy eddigi társam lábát csócsálja egy vadállat farkas, odasietek és ráüvöltök, elvonni a figyelmét, majd a smaragd szarvúra vigyázva lendítem a Vérpörölyt. Ha sikeresen eltaláltam akkor közé és a szarvas közé állok, várva a frissen zúzott farkas akare kötekedni.

A balszerencse nem kevés és a szellemek is jobban jártak volna, ha inkább elveszik a jószág félelmét a barlangi görénytől. Pillanatok alatt utol ér titeket a falka többi tagja, akiket a kitöréssel a hátatok mögött akartatok hagyni és most körbe vesznek titeket és körülöttetek keringve keresik a gyenge pontot.
Az otorux ismét lehajtja a fejét, ahogy a tigrisnél tette és próbál feléjük fordulni, de ez nehéz, hiszen minden felé ők vannak most.

-Tűnjetek innen!!-ordítok rájuk teli torokból, majd gondolkodni kezdek magamban és pörgetni kezdem a Vérpörölyt.
Hmm, nem állok túl jól, és az sem tetszik, hogy a szellemek ebbe a helyzetbe jutattak engem. Mit kéne tennem? Hogy szabadulhatok meg ezektől?
Az egyetlen esély kivárni! jutott eszembe, és ha nem egyszerre támadnak elkapom őket!

Ahogy a zúzó fegyvert forgatod, már jóval óvatosabb ellenfelekkel találod magad szembe. Lassan, de biztosan szorítanak titeket vissza a barlang felé. Társad igyekszik mindig szembe kerülni velük, de ezzel mindig valamelyik másiknak szolgáltatja ki a hátsóját.
Eggyel talán el is bánna. Főleg akkor, ha szemből kapná el. De lesérült a lábára és sokszoros túlerőben vannak. És a kifárasztás taktikáját alkalmazzák. Nem jönnek hozzátok egyelőre olyan közel, hogy egy-egy ütés elől ne tudnának könnyű szerrel kitérni.
Ideje lesz kigondolni, hogy mit csináltok majd!

Elönt a düh... Ezek az állatok nem is olyan buták, így nekem kell támadnom!
Csatakiálltással és még pörgő fegyverrel rohamozom őket meg a számomra ideálisabb ponton, ahol az uticélom fele törhetek ki!
-Előőőőőőreeeeeeeee!!!!!

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 6

--------------------------------

#2 'Tízes' : 10, 2, 1, 8, 7, 6, 7, 9, 8

-Wááááááááááááááááá!!!!-rohanok előre a farkasok felé kezemben pörgetem a Vérpörölyt mely súlyában bízva rontok a támadóimra.
Az első farkast fejbe találom és métereket repül jobbra, másik három ugrik felém, meg próbálnak megölni, de nem, Gromon nem foghatnak most ki!
Csapom egyiket oldalba és hatalmas vonyítással terül el az állat-meghalt- ugrik rám egy hátulról, de időben észreveszem és reflexből félreugrok, a lendületet kihasználva a fejére csapok fentről, mely véresen csappan szét a földön. A negyedik is rám ront mely rohama elől kitérve előkapom egyik kezemmel a mászóvasam és a nyakánál érem, hangos hosszú sikolyszerű haláltusával mul ki a fenevad. Fordulok meg arcomat és testemet a farkasok vére borítja, és várom mire készülnek a dögök, ajánlom nekik a menekülést, ha nem akarnak társaik után menni.

A vadászó csapat többi tagja kettő kivételével rávetette magát a szarvashoz hasonló társadra, másik kettő pedig téged teper le, de nem tud a földhöz szögezni, hanem vad csatározásba kezdtek. Egészen addig, amíg egy ló méretű ordas nem jeleik meg.
Már esélyed sem lenne ellened ennyi ellenféllel, de nem téged támad, hanem állkapcsa a másik bundáján szorul össze és feje egyetlen mozdulatával messzire repíti. Egyik mellső mancsával pedig a felé forduló másiknak ad egy akkora pofont, hogy másfél métert bukdácsol a hóban.
Ha lenne időd oldalra nézni, azt látnád, hogy másik kettő hasonló képen igyekszik megmenteni a hátasodat. És nem is kicsit hatékonyak.
-Jó reggelt! Remélem nem baj, hogy segítünk.
* Egy görnyedt hátú, botra támaszkodó ork öreg lassan araszol felétek. Hajába egy toll van fűzve. És fajodra csak ritkán jellemző módon az öregség jeleit mutatja. Fegyver nincs nála a két méteres, göcsörtös sétapálcáján kívül.





A medvebőr alól kilógó haja ősz. És nyakában egy rágcsáló koponyája van amulettként felfűzve. Nagyon kimerültnek látszik.

Felállok: -Áhh köszönöm, de elbírtam volna velük-vigyorgok rá
-De értékelem a segítségedet-picit biccentek a fejemmel- Grom vagyok, Grom Vérpöröly-dobom vállamra a pörölyöm-bennetek kit tisztelhetek?
nézek rájuk hálásan a segítségért, és érdeklően hallgatom mondandóját majd folytatom:
-a szellemek küldtek el erre messze nyugatra, sámánom továbbította a szellemek akaratát és most az ő nyomaikat követtem egészen hozzátok.

A fickó csak bólint. És hirtelen eltűnnek az irdatlan méretű három farkasa. A kisebbeket már megfutamították. És ő mosolyog.
-Tudom.
* Tovább is rendületlenül jön feléd a hóban csoszogva. És amikor oda ér, akkor folytatja.
-Én is sámán vagyok. A nevem Öreg Sam. Ismerem a feladatodat. Amikor megtudtam, hogy a nyugati falvak lelkei veszélyben vannak, magam vállalkoztam a feladatra a törzsemből, az Öreg Tölgyből. Nehéz döntés volt, mert így az otthoniak magukra maradnak. De úgy gondoltam, hogy valakinek be kell vállalnia, hogy a sámánjukat küldik el egy olyan küldetésre, ahol a szellemek lesznek fontosak.
* Odamegy a patás barátodhoz és elkezdi ápolni a sebét. Ám egyelőre csak enyhe gyógyítást használ. Fél, hogy ha azokhoz a módszerekhez folyamodna, amelyek gyorsak, de fájdalmasak, akkor elriasztaná a jószágot.

-Köszönöm, hogy segítesz neki, mióta megmentettem velem volt... Te tudod mégis miért hívtak a szellemek bennünket ide?
Odamegyek mellé nézni ahogy az eddigi társamat gyógyítja. Azon gondolkodom közbe honnan jöhetett és miért néz ki ilyen furán, majd megkérdem tőle:
- ha neked is ugyanaz a célod, lehet eggyütt kéne tovább mennünk, mit szólsz Sam?

A sámán ismét csak bólint. Hamarosan végez az állat rendbe tételével.
-Őt a szellemek küldték neked, hogy a segítségedre legyen. De szükség lehet több bajnok összedolgozására is. Tartsuk nyitva a szemünket, hiszen minél többet sikerül összeszedni egy csapatba, annál nagyobb az esélyünk.
Egy self is épp elég veszélyes. Ám ezek mindig csapatban támadnak. Remélem sikerülni fog megfékezni őket. És kideríteni, hogy mire is készülnek. Ne feledd, hogy ők eddigi tapasztalat szerint mindig valami ereklye, valami mágikusan fontos és tervükhöz szükséges dolog megszerzésére rajzottak ki.
A barátodat csak rövid, gyors vágtákra használd! Hamar kifárad, de néha nehéz helyzetből tud kirántani kettőtöket.
* Haladtok békésen a hegy oldalában. Úgy tűnik több kérdésre tudja a választ a sámán, mint te. Bár nem tűnik olyan erősnek a harcban...

-Hmmm a selfek...... az emberek sem nagy kihívás, ők sem lesznek azok.
Közben azon gondolkodtam, hogy vajon eza sámán harcolte már életében, akár emberek ellen akár a selfek ellen...
-Sam és most akkor merre menjünk?
Feltettem a kérdést végülis ő csak tud valamit a szellemekről majd ő lesz a beszédesebb iránymutatóm....

A medvebőrös társad elindul nyugatra.
-Mindig arra menjünk, amerre a Nap le szokott bukni az égbolton. És ha véletlenül gond lenne, akkor figyelj mindig csata közben, hogy mit csinálok! Néha a közösség mágiáit használom. Pár hónapja Braslovnál a második csatában csak úgy hullottak az emberek elfelé már a falvaknál történt kisebb összecsapásokban is.
Te erős vagy és bátor. És szükségünk lesz az erődre akkor, amikor rájövünk, hogy a selfek mire készülnek. A csata után erősödött fel a szellemek suttogása a közelgő vészről, de a közelmúltig egyik sámán sem tudta kivenni, honnan érkezik a következő támadás.
* Ahogy mentek, egy jégmező vágja el az utatokat. A hegy oldalán messze lenyúlik. A szélén nagyon vegyes törmelék van. Szarvas méretű szikláktól kezdve durva kavicson át egészen a koszos föld összekeveredve. De nem ez adja a problémát, könnyen járhattok rajta. Ám középen mintha óriási jégdarabok lennének egymás után pakolva. A 150 méter széles részen nagy jégdarabok között szűk és nagyon mély hasadékok.

-Nos remélem hamar rájövünk mit is akarnak a szellemek, mertha késő lesz az túl sokba is kerülhet. A knuutot értesítette valaki erről már?
Majd megvárom a választ és elindulok át a jégen:
- Menjünk nincs vesztegetni való időnk, akkor erre tovább ugye?
Félve lépkedek a jégen, nehogy elcsússzak vagy rosszabb be ne szakadjuon alattam a jég. Még nem jártam erre, és nem tudhatom mire számítsak...

Öreg Sam elindult utánad és ő is óvatosan lépkedett. Bundája megvédte a hidegtől. A napfény visszaverődött vakítóan a jég felületéről. Minden gond és baj nélkül haladtatok egészen addig, amíg el nem kezdett csúszni a botja. Mivel arra is támaszkodott, ezért a sámán elvesztette az egyensúlyát és vitte a lendület tovább.
-Jaj, segíts! Szellemekre, hogy...
* A lankás, de kifejezetten síkos lejtőn lefelé gurulva eltűnt a szakadék széle mögött. Egy hangos nyögés hallatszott csak onnan ki. Majd pár pillanat múlva kiabálni kezdett érted.
-Grom, itt vagyok! Dobd le a köteled! Csúszik a kezem.
* Amikor a széléhez érsz és onnan lenézel, akkor látod csak, hogy egy kiálló jégperemben kapaszkodik, de nem sokáig fogja bírni. Most válik fontossá, hogy miket hoztál el az útra.

odafutok és remélem nincs baja az öregnek, majd sietve ledobom a kötelet, ha a szarvas ott van mellettem akkor a kötél másik végét hozzákötöm, persze ha csak engedi, majd az ő segítségével húzom fel Samat.
-nem sokon múlt Sam, jobban kéne vigyáznod! Minden rendben van veled?
válaszától függően vagy ellátom amennyire tőle telik vagy folytatom:
-akkor menjünk tovább, nem akarok sokáig itt lenni...
ha Sam kéri a szarvason is utazhat egy ideig, azonban sürgetem az indulásra és megyek előre

A sámán szerencsére elég talpra esett figura, rögtön tudta is mondani, hogy miben tudnál neki segíteni, hiszen látta nálad nem csak a mászóvasakat, de a kötelet is. És amikor gondosan megválogattad, hogy mit hozol magaddal, akkor ezzel meg is mentetted az életét.
-Várj egy kicsit! Kössük össze magunkat! Így ha valaki megcsúszna, akkor a másikunk megpróbál talpon maradni és tartani. Ha ép nem lett volna ott az a szegély vagy nem jöttél volna időben, akkor lezuhanok, mert így is nagyon csúszott.
Biztonságosabb lesz az átkelés a jégen, ha megteszünk néhány óvintézkedést. És a mászóvasakat sem ártana a kezünk ügyében tartani, hiszen nem csak állatok ölésére használható. Itt pont jók lesznek.
* Ha így tesztek, akkor minden gond és baj nélkül átkeltek a gleccseren. A hátasod segítségét nem igényli a vén ork, hiszen úgy gondolja, hogy a sok gyaloglás eddig is csak támogatta a szervezetét, hogy ilyen sokáig fitt és egészséges maradjon.
Madárcsicsergős tájakon haladtok tovább, míg meg nem álltok újra.

-Rendben, okos ötlet
Majd fogom és összekötöm magunkat, azért a biztonság kedvéért a szarvashoz hozzákötöm magunkat. Majd miután a táj megváltozik estére keresek egy helyet és tábort verek, lehetőleg valami jobban védhető helyen. Majd reggel ha eseménytelen az éjjel indulunk tovább amerre Sam vezet minket.

Az éjszaka nem telik el minden váratlan dolog nélkül. Újdonsült barátoddal már ott ültök a tábortűznél és ő rád szól, hogy az est első felében te őrködj, amikor hirtelen egy fa ág reccsenését halljátok. És körülöttetek a vadon nyugtalanítóan csendes.
Öreg Sam körbe néz majd téged figyel hosszasan, mint aki nézi, hogy te hallottad-e azt, amit ő. Ám a sűrű éjszaka miatt semmit nem láttok. Még orrotokkal sem érzitek, hogy miféle lény lehet a közeletekben.

Felkelek felkapom fegyverem és odaszólok: Kivagy? Fedd fel magad! Ha nem megismerheted pörölyömet!

A sötétben megszünik hirtelen minden mozgás a hangodra és az eddig ott haladó továbbá egy árva hangot sem ad ki. Fél percig is néma csend honol az éjszakai tájon, mignem Öreg Sam megszólal.
-Szerinted ki lehet az?

-Nem tudom Sam nem tudom-kis szünettel folytatom: -attól hogy nem mozogsz, tudom hogy ott vagy!
Közben intek Saméknek h a tűzhöz álljunk közelebb és figyeljünk körbe, lehet többen vannak

-Én Samu vagyok, a Marcangoló klánból. És ti kik vagytok? És mit kerestek a földünkön?
* Hangzik a hangos kiáltás a sötétből. És jellegzetes hangjából tudod, hogy egy fajtársad agyara jellegzetesen deformálta a hang képzését a nem túl természetes beszédü egyéb fajokkal ellentétben.

-Grom vagyok, Grom Vérpöröly, keleti síkságról jöttem, a szellemek küldetését teljesítjük.
Hagyok időt Samnak bemutatkozni majd folytatom:
-nem akarunk bajt, gyere ki a fényre kérlek, tényleg egy oldalon állunk

A titokzatos hang nem mozdul továbbra sem, bár a másik irányból meghallasz valakit mozogni a fák között. De újra megszólal az idegen, aki Samu néven mutatkozott be a helyi Marcangolók klánból.
-Nem inkább orvvadászok vagytok? Nagyon úgy néztek ki. És meg kell öljelek titeket, ha tényleg vadásztatok a mi területünkön. De ha leteszitek a fegyvereiteket a földre és odébb mentek, hogy megnézzem, van-e nálatok valamilyen hús, akkor elválhatunk békességben is.
* Sam a fejét kezdte el fogni és ütemes előre-hátra mozgással lassan transzba esett. És amikor pár perc múlva felriadt, halk és nyugodt hangon szólalt meg.
-A szellemek szerint újból változás készül. Valami, aminek köze van a küldetésünkhöz.