-Legyen tegyük le a fegyvereket! Sam te is megtennéd?-majd leteszem a Vérpörölyt és a szarvasomhoz sétálok
-Letettük

Előbújik az alak és azonnal a magaddal hozott füstölthúson áll meg a szeme. Már látodi is a nézéséből, hogy csak azt kerete, hol tud hazugnak bizonyitani téged.
Persze Sam egyetlen botja nem nagy fegyver, mégis a pörölyöd mellett a öldön fekszik tőletek nem is olna sokkal.
-Hát akkor ez mi? Érzem a hús szagát, a mi vadjainkat vadásztátok és pofátlanul a mi teürletünkön van képetek a tartósitást is megcsinálni.
* Eközben a másik irányból egyre inkább közeledik a hang és egyre jobban kivehető, hogy valaki ügyeltenül botladozik a sötét erdőben. Végül ő is megszólal, bár még nem látjátok.
-Samu, merre vagy? A sámán hivat.

-Szerinted mégis mit ennénk, ha nem amit magunkkal hoztunk húst, mellesleg ha itt vadásztuk volna a bunda hol van?-arcomon nyugodtság látható és önbizalom
-Tényleg többen vagytok látom....

Új ismerősöd nem enged a húsból és a vádjaiból és hiába vagytok fegyvertelenek -elvileg, bár ez koránt sem jelenti, hogy akár társad is ne tudná varázslatokkal megvédeni magát- ő egyre magabiztosabban szorongatja az egykezes baltáját mind két kezében. És már egyet idegességében előre is lép rátok mordulva.
-Ne nézz engem hülyének! A szőrmét már eladtátok, most a húst vinnétek haza.
* Ekkor az iménti ismeretlen hang rákiált.
-Samu! A sámán üzeni, hogy azonnal menj haza! Azt mondták a nagyok, hogy izibe.
* Egy talán tíz éves ork fiú lehet saccra a hangja alapján és az ösvényen az árnyéka feltűnik, de az arcát nem látod jól.
-Mindjárt! Csak megölöm ezt a két vadorzót.
-Komolyan az ifjonc előtt akarsz meghalni, úgy hogy nincs is igazad-felnevetek-nem lenne egy dicsőséges halál.... gondold át ezt... lépek felé egyet-a sámánod hívat, lehet nem véletlenül!
-Hazugnak nevezel!? -üvölt fel a fegyverét magasan a feje fölé emelve, hogy ketté hasítson téged, ha nem teszel ellene semmit.

-Nem csak ostobának!-ugrok a pörölyömért, felkapom megállok, ha támad hárítok és lecsapok, ha még nem támad- Utolsó lehetőséged koma, e fiú ott hátul, meg jobb ha nem nézed, ami most jön!

Háritod gond nélkül és ellen is támadsz, de páratlan ügyességgel ugrik félre és immáron egy kézben tartva a szekercét ismét támadásra készen keresi, hogy hol van a gyenge pontod. Ütéstáv szélén táncol el előled balra.

-Miért akarsz meghalni?-üvöltöm neki és balra lendítem pörölyöm utána

Könnyedén hátra hajlik és ütésed elmegy a hasa előtt, majd lenditi is a támadását a kezed felé. Csak a szerencse az, ami elhárithatja.

//Kockadobás: Hatos
1-3-ig -sikerül eltalánia
4-6-ig- kivéded az kontra támadást is//

The member 'Grom Vérpöröly' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

/Userrel Skypon egyeztetve/


-Ennyi! Most megöllek!-harci üvöltés követi majd ráfordul hősünk és agyát elönti a harci láz csapkodva ahogy győzi a pöröllyel, távol tartja közbe ugyanezzel, ha megpróbálná megkerülni a mászóvassal csapna utána, nem mondhatni kegyetlennek, üti ahol éppen éri.
Sérült kezeddel nehezebb tartani a pörölyöd, de heves csapkodásod hátra kényszeríti. Miközben a kisfiú már odaért Öreg Samhez és megállt mellette.
-Mit csinálnak?
-Épp azt próbálgatják, hogy melyikük a nagyobb bajnok. De talán nem véletlenül választották őket a szellemek.
-Bajnok? Az mit jelent? Olyan, mint a tímár?
* A nagy harci lendületben meg sem hallom mit mondanak, Isten kegyelmezzen ellenfelemnek, továbbra is próbálom összezúzni minden adódó alkalmat kihasználok
A nagy csapkodásod hátra tolja az őrszemet, de ügyesen kerüli ki a csapásaidat. Csak a szerencsén múlik, meg tudod-e valamelyikkel sebesíteni.


/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Sikerül egy közepes sebbel leterítened és így győztesen kerülsz ki a párharcból
4 és 5 -Samu macska ügyességgel táncol el a csapásaid elől és sérülten már nincs benned elég gyorsaság, hogy elkapd.
6-os -Ellenfeled megtalálja az adott pillanatot, amikor két ütés között bordái közé tud ütni a fegyver nyelével, fájdalmas szúrást érzel/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

A dobás elől elkapja a fejét és mint eddig, most is ki tud térni előle. Idegesitő nikkelbolha, de a te vállaltad a feladatot, hogy lecsapd. Előrántod a mászóvasat és hirtelen egy farks terit le oldalról. Méretes példány és fogait villogtatva morog és úgy szegez a földhöz. Láthatod, hogy a másikat is egy hasonlóan óriási bestia kapta el és a fiú kétségbe esik. Ám Öreg Sam hamar siet megnyugtatni őt.
-Ne aggódj, nem lesz semmi bajuk. Az én farkasaim, csak nem akartam, hogy selfek helyett egymást öljük meg a nagy kaland legelején.

Lenyugszom, a csatahév is lassan elmúlik és nézem hogy mivan
-Mi a fene, szedjétek le rólam!-próbálok kimászni alóla és nézek Samre
-ha tippelnem kell a tiédek, ugye? Erre nem volt semmi szükség, megöltem volna!

Az öreg csak mosolyog a felindult szavaidon és legyint rád is és a másikra is. Bár nem tudja, de sejti, hogy miért hivatja az itteni szellemi vezető ezt a talpra esett harcost. És csak több gondot csináltok azzal, hogy egymásnak ugrotattok.
-Menjünk a faluba! Majd a kolléga elmondja, miért kereste Samut. De nem illik sem a vendéget sem a házigazdát bántani. Nem vagyunk mi állatok, akik egymás torkának ugranak, ha nem ismeri meg a másik szagát.
* Ezzel mindkettőtökről egyszerüen eltünnek az ordasok.

-Nem én kezdtem, de lesz még folytatása!-mondom ingerülten és követem őket a falu fele
közben azon tanakodom, hogy volt képes legyőzni eza bolha....
felveszem a Vérpörölyt a vállamra és úgy folytatom utamat
- te Sámuel vagy hogy hívnak, te kezdted az egészet és megsebesültem, adj kötszert nekem!

A falu felé menet a harag nem csitul, bár Sam beavatkozása megakadályozza, hogy továbbra is egymás nyakának essetek.
-Minek adnék neked kötszert? Ha ekkora nagy legény vagy minek nincs neked sajátod?
Te hatoltál be a mi területünkre és pofátlanul beszéltél velem.
* Úgy tűnik, ha még mindig sértve érzed magad, akkor ez az érzés kölcsönös. Ám hamarosan véresen, de megérkeztek a helyi falu sámánjához. Az este miatt nem sokan emelik fel a fejüket. A fiatalok épp asszonyaikkal vannak elfoglalva. Vagy arról álmodoznak, hogy egyszer majd nekik is lesz.
-Jó, hogy jössz, Sámuel. Fontos dolgot akarok neked mondani. Látomásom volt és a szellemek bajnokot kérnek tőlünk egy fontos feladatra...

Hátul elvigyorodok oda megyek Samhez megbököm oldalát:
-Nézd már ez is bajnok lesz! Hehe! A szellemek is tudnak rosszul dönteni!
kicsit még vihogok majd pár perc után rájövök arra hogy mit jelent ez.
-Te Samu, nézd rosszul kezdtük ezt az egészet, tegyünk fátylat rá és harcoljunk együtt a szellemek oldalán- tartom kezem - Mit szólsz?
kedvesen várom mit válaszol, persze tudom azonnal nem old meg mindent de hátha... végülis ha ő is bajnok....

-Egy bajnokot?
* Miközben ők ketten épp az általad már tudott dolgokról beszélgetnek, hiszen "vértestvérednek"... noha ezt csak azért mondhatni rátok, mert harc közben a bőrötökön összekutyultátok a véretek, nem szó szerinti fogadalom... nos, akkor inkább új ismerősödnek minden új. Az is, hogy a szellemek aggódnak a nyugati falvak lakóinak lelkéért. Az is, hogy sorscsapásként mérik a legtöbb faluban, hogy ki is intézkedjen eközben. És persze az is, hogy másokkal ez már hamarabb megtörtént...
-Talán nem is olyan rossz döntés. Ha már megvert téged párharcban. -mondja vigyorogva Öreg Sam, láthatóan csak azért, hogy bosszantson. De valóban hármótoknak kell majd folytatni az utatokat ezután.
-Ugyan, fátylat rá! Jó harcos vagy.

Szépen türelmesen végig hallgatom őket, hátha valami újat megtudok.
Majd öreg Sam idegesítő megjegyzéseire vigyorogva és egy kissé erősebb vállonveregetés lesz:
-jó vicc Sam méghogy megvert, a te farkasaid terítettek le...
-te meg nikkel bolha akkor kapd össze magad, mert indulnunk kellene....
-méghogy megvert.... viccnek is rossz-nevetek fel
megnézem a szarvasom hogy van és kérek neki kis élelmet és vizet:
-a szarvasomnak szüksége lenne ellátmányra!
amennyiben megkapom illendően megköszönöm és odaadom neki
-ma akartok indulni vagy napkeltekor?

Új társatok máris zavartan húzza össze a szemöldökét és kibukik belőle az evidens kérdés.
-Mit eszik egy szarvas?
* A falu sámánja siet a segítségére, mert nem olyan ostoba ez a gyerek. Csak a kérdés szokatlan neki.
-A hegyeken túl az emberek szénával etetik a hátasaikat. Gondolom arra gondolt. De mi nem tartunk állatot, nem vagyunk barbárok. Egy ork nem száll fel egy állat hátára, csak ha le akarja szúrni.
A falu körüli mezőn talál a szarvasod elég friss füvet, ha eddig azt ette, gondolom most is el lesz vele. Nem tudunk neki szolgálni ilyesmivel, de Samu majd megmutatja nektek a patak merre van.
* Vizet persze tudtak volna adni, hiszen az asszonyok hoztak korsóval. De nem igazán tudják, hogy egy ilyen nagy dögbe mennyi fér el. Nehogy megigya estére az összeset! Inkább egyszerűbbnek tűnt az, ha sétáltok pár percet.
-Utána viszont a tűznél találkozunk. Van egy kövér erdei malac, ami már alig várja, hogy a nyárs körül forgolódjon. Holnap szerintem ráértek indulni.
* Samu int is, hogy kövesd a szarvasoddal. És közben kezdi a kíváncsiságát kielégíteni.
-Ti ketten jöttetek a falutokból? Vagyis engem is elkísér a sámánunk? Úgy tűnik, hogy ti többet tudtok erről a dologról. És ügyesebb is vagy, ha meg tudsz szelídíteni egy szarvast. Ha én közelébe mennék egynek, az elszalad.
* Egy rövidke lejtő vezet a patakpartig, 2-5 perc alatt megjárható, attól függően, hogy siettek-e vagy ráérősen mentek. Néhol csúszik a talaj. Ám mire visszatértek, a vendéglátótok már előhozta a nagyobb méretű kutya nagyságú vadon élő malacfajt. És minden szükséges eszközt a megsütéséhez.
-Egy vadász hozta nekem, mert vagy egy hete meggyógyítottam az idősebb leányát. Azóta a gyerek kiheverte a kórt, amit elkapott.

-rendben akkor lemegyünk oda....
majd ahogy int Samu hogy menjünk követem a szarvasommal
-nem tudom téged elkísér e a sámánod, engem sem kísért el Öreg Sammel is a hegyekben találkoztunk.
-Vele meg nos érdekes találkozóm volt-érintem meg a szarvasom- egy tigris támadt rá és megmentettem.... a szellemek akarták hogy találkozzunk, és örülök neki
ahogy leérünk engedem enni és inni is türelmesen megvárom:
-mesélj Samu magadról valamit..
megvárom mit mesél magáról amíg eszik a társam, ésha kalandjait is meséli akkor én is egyet kettőt.
a vissza érve a malac sütését élvezem és jót lakmározok belőle...
majd reggel indulásra készen várom az álomszuszékokat

-Az apám a falu vasgyúrója volt. Kedvenc kalapácsáról nevezett el Samunak. Az elején rettenetesen zavart, de utána rájöttem, hogy csupán csak rosszul választott nevet. Én nagyobbat ütök. Hosszú évekig erőltette, hogy én is kovács legyek, de én nem erre születtem.
Egyik nap aztán a nővéremmel játszottunk az erdőben, amikor egy medve támadt ránk. Én puszta kézzel magamhoz szorítottam és kinyomtam belőle a szuszt. Azóta kivívtam magamnak a jogot, hogy felnőtt férfiként kezelnek és inkább a portyákra megyek el többikkel, mint apámnak segítsek a műhelyben.
* Ám amikor Öreg Samről beszélsz, elcsodálkozik.
-Ezek szerint egy sámán is lehet bajnok? És egyáltalán mit fogunk ott csinálni?
* A harmadik társatok most elérkezettnek látta az időt, hogy kicsit többet mondjon el.
-Valami nagy bajt jelenthet, ha a halott orkok szelleme nem találkozik az őseivel a Nagy Vadászmezőkön. Nyugaton valami szörnyűség pusztít. Ilyesmi csak akkor fordulhat elő, ha valaki szörnyű bűnt követ le. De el sem tudom képzelni, hogy mi lehet az, amiért egész törzsek ilyen büntetést kapnak...
* Baljóslatú utolsó mondata utána egész este igen szótlan és töprengő lesz. Ezt csak akkor deríthetitek majd ki, amikor odaértek.

Samunak: -ez itt az oldalamon apám pörölye: a Vérpöröly, réges régóta vele volt és démonokat ölt vele, majd amikor elérkezettnek látta az időt nekem adta. Azóta is magamnál tartom valahányszor elmegyek otthonról, ilyen utakra.
később az este során:
-nyugaton nem tudjuk mi történhetett, azt elég tudnunk, hogy nekünk kell megállítani bármi is legyen az!-felállok- Nem engedhetjük meg hogy bármi is legyen az mi szenvedjünk miatta! Odamegyünk és a szellemek segítségével legyőzzük őket és minden visszatér a régi kerékvágásba. Ha személyesen is kell emiatt ezrekkel megküzdenem sem állíthattok meg!

Több napi vándorút után értek célotokhoz, igazából az első nyomhoz. Egy kihalt falu a nyugati végeken. Amerre eddig jártatok, mindenfelé barátságosan fogadtak. És az összes falu elindította előttetek a bajnokát. Így hárman sétáltok be az elhagyott kunyhók közé.
-Háború. -mondja Sam- De kik azok, akik támadják törzseinket, miközben a knuut hatalmas sereget vitt délre hódítani? Talán az emberek akarnak visszavágni nekünk?
* Elég sok férfi holtteste fekszik szanaszét. Íjakkal alig öltek meg két-három védőt, kardok vágása látszik a tetemeken. Nők viszont csak elvétve. És a sámán barátotok a transzcendenshez fordul segítségül.
-Félre kell vonulnom egy kicsit és a szellemeket kérdezni a dolgokról. A legjobb az lenne, ha az egyik halott hős szellemével találkoznék, és elmondaná ő azt, hogy mi történt.
* Fél óra múlva viszont más hírekkel tért vissza.
-Megmásztam az égig érő fát és találkoztam a falu holt lelkeivel és a bansheeval is. De egyik harcos szelleme sem jutott el hozzájuk. Pedig látszólag bátran védelmezték otthonaikat és szeretteiket...
Tényleg nem értem. Aki harcban esik el, főleg ha faluját védi éppen, a legnagyobb kegyben kellene részesüljön.
* Az eltelt idő alatt rajtatok áll, hogy mivel hasznosítottátok az időt Samuval.

-Nos amíg a sámán megtud valamit, addig nekünk szétkéne nézni, hátha valami földi nyomuk maradt a támadóknak....
Remélem az új bajnok is keresni kezd velem eggyütt:
-én megyek a jobb oldali kunyhókhoz a tiéd legyen a bal!
és megyek is szépen sorban kunyhóról kunyhóra, áldozatról áldozatra hátha valami egyértelmű nyomot találok arról ki tehette mindezt. Közben remélem a sámánunk is megtud valamit és megnyugtat affelől hogy a hős védők békében a szellemekkel vannak.

//Mesélővel egyeztetve//
A támadókról egyetlen halott sem árulkodik. Ami igen fura, hiszen a falu legalább száz házat számlál. És nehéz ennyi orkot úgy lerohanni, hogy senki ne tudjon bosszúból legalább egy ellenséggel végezni.
A földön a nyomok viszont egy irányba haladnak tovább és közel fél órás keresgélés után ugyan oda lyukadtok ki Samuval. A falu nyugati végén. Távolban látszik a dzsungel két hegycsúcs között, melyett a köznyelv Nysiynek, az Érintetlen Vadonnak nevez.
Az arra felé kacskaringózó úton sok friss lábnyom vezet. Bármik is ezek a lények, oda mentek vissza. És sokan.

Ahogy keresek meglátok pár nyomot és gyorsan odahívom Samut is, segítsen hátha több szem többet lát. Szépen követjük a nyomokat a falu végéig
Sokáig követtük a nyomokat Samuval, örültem neki hogy ennyit találtunk, majd úgy fél óra múlva hallom hogy a sámán visszatért
-Sam nyugtass meg minket...
majd belekezd a mondandójába

//Kockadobás//
1-4 a fentieken kívül nem találunk semmi mást
5-6 a nyomok követése közben egyéb dolgokat is találunk

The member 'Grom Vérpöröly' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Egyik halottba beletört a szúrásnál a kard pengéje. Noha nem biztos, hogy a támadó ereje miatt, hiszen a melák kezein apró vágások vannak a tenyéren és az ujjain. Mintha halála előtt megfogta volna a húsában az idegen kardját és eltörte volna.
Ám ahogy a fém szilánkot kibányásszátok belőle, nem átlagos fegyver az...
-Ezt nem értem! Mágiával van átitatva az írás, amit belekarcoltak. Még sosem láttam ilyet! Akármi is ez, egy átlag katonának is drága lenne egy varázs fegyver a kezébe. És az is furcsa, hogy itt hagyták. Azt hinné az ember, hogy vinni akarták volna vissza, hogy a mágus kovácsuk kijavítsa...
* Akár milyen furcsa darab is, Öreg Sam nem tudta megmondani, hogy mit akar az a jel a fémen. Neminrán közelit a senkihez azoknak a száma, akik egyáltalán ismernék a természetfeletti praktikák ezen fajtáját.
-El kell dönteni, hogy követjük a nyomokat vagy előbb szólunk a környékbeli falvaknak, hogy ne érje készületlenül őket a következő támadás?

-Ez nagyon érdekes.....-kicsit hátat fordítva merengek a pengén, majd visszafordulok és folytatom a beszélgetést:
- Értesíteni a falukat szerintem felesleges, inkább próbáljuk megállítani ezt a veszedelmet!
Követni szerettem volna a nyomokat, deha a társaim mást javasolnak, lehet hajlani fogok a döntésükre. Bár fejben ígyis úgyis azthiszem az én döntésem a helyes, de Öreg Sam bölcs és lehetséges jobban tudja mit kéne tennünk.

Hamar úgy döntötök, hogy ha már a szellemek bajnoknak neveztek ki titeket, nem az egyébként is gyenge helyi védelemre támaszkodtok. Hiszen a nagy sereg távolléte miatt nehéz tartani itt a vonalakat. Inkább hárman intézitek el a behatolókat.
Követve a nyomokat egész a dzsungel széléig jutottak. Egyértelműen látszik már, hogy ide vonultak vissza. Két oldalt szinte egyforma bakancsok. Csak a láb mérete különbözött. Ám középen sokkal kevésbé katonás, egyenes volt a járás és a legkülönbözőbb lábbeliek mellett jó 40%-uknak mezítlábas volt a járása.
-Nysiy nagyon veszélyes. Főleg éjszaka. Javaslom, hogy táborozzunk itt le és majd reggel menjünk be az erdőbe! -mondta Öreg Sam- És jobb lesz nyitva tartani a szemünket. Szörnyű rossz híre van ennek a helynek!
* Odabentről madarak, majmok és még nem is tudjátok mind, hogy minek a hangja hallatszik. Egész nap gyalogoltatok, rátok fér a pihenő. Az a kérdés, hogy tüzet akartok-e rakni vagy sem éjszakára?

Nyomokat láttunk a földben, különböző méretűek és jellegűek voltak, mintha csak egy vonuló vegyes seregé lettek volna, kívül jól láthatóan katonák haladtak, mélyebb lábnyomok voltak bakancsok... Lehet hogy páncélosok? nem tudom. Belül meg mezitlábas lehet kísőre személyzet, vagy valamiféle sámánok vagy talán fogjok, rabszolgák, ki kell deríteni....
Közben a dzsungel szélére értünk. Hatalmas magas zöldelő fák, a tövükben bulya növényzet és rémisztőbbnél is rémisztőbb állatok hangjai szűrödtek onnan ki.
Mint keleti, síkságon élő ork elképedve áltam a hatalmas erdő előtt és pár percig csak néztem. Majd Sam zökkentett vissza a helyemre:
- Igen-igen kéne estére egy tábor, egy jól védhető helyet kéne keresni, tüzet is kéne rakni az pár vadat távoltartana.
Remélem ők is hasonlóan gondolkodnak. De persze nem kizárt hogy akit követünk meglátná a tüzet, de emelett a hatalmas dzsungel mellett nem valószínű hogy meglátják.
Ha mindenki egyetértett az ötletemmel, boldogan indulok neki tüzifát keresni a tűzhöz, majd meg is gyújtom azt amint készen vagyunk rá. Este a vacsoránk evése közben szép és olykor veszélyes kalandjaimról meséltem nekik és a buta erőtlen emberek ügyetlen próbálkozásait a megfékezésünkről ecseteltem.

Hamarosan ropog a tábortűz és a fénykörében lefekvés előtt még vidám beszélgetés zajlik. Korai az este és bár egész nap úton voltatok, jól eső feldobottságot éreztek magatokban. A levegőt megüli az érzés bizonyossága, hogy hamarosan nagy dolgok történnek.
Először a sámán hajtja álomra a fejét és ti Samuval még sztorizgattok egy darabig. Egészen addig, amíg ijedten fel nem ébred.
-Álmomban beszéltek hozzám a szellemek és azt jövendölték, hogy egyikünk nem éri meg a reggelt. Figyelnünk kell, mert a szavaik mindig valóra válnak!
*Szemeiben őszinte aggodalom ül. És tőle szokatlan nyugtalansággal fürkész és hallgatja a távoli állathangokat. Sajnos nem tudott meg többet az eljövendőről.

Épp a sztorim közepén jártam:
-és ekkor aza bolond paraszt azt hitte, ha egy kővel ha megdob holtan esek össsze!
és őszinte nevetésben dőltünk ki mindannyian, majd Sam hirtelen felkelt és rémisztő híreket mondott:
-Szóval ma este? hmm-felállok és merengően nézek, a hangulat azonnal megfagyott, ez érezhető volt, de vajon melyikőnk lesz aki aznap elhuny.
Már rég sötét volt, egy jó hangulatú este volt eddig. Szép nap eza halálra, gondoltam magamban. Felnéztem az égre, már csillagok táncoltak rajta. Majd körbenéztem társaimon. Samu épp vitatkozott Öreg Sammel, hogy beszéljen mi mást tudott meg a szellemektől, ésha meghal valamelyikőnk ő átjut e a túloldalra, vagy mint az itteniek eltűnnek a fátyolban.
Ez a kérdés engem is érdekelt, hiszen ha én lennék a kiválasztott akinek meg kell halnia, akkor nemártana tudni mi lesz a szellememmel.
Melankólikus hangulat lett úrrá rajtunk. Lehetséges jobb lett volna ha nem tudjuk mi következik. Mindenhol ellenséget láttunk. Állatok, fák, árnyékok minden ellenség lett hirtelen.
Kezembe vettem a pörölyömet és végig mértem társaimon, nyugodt maradtam, és próbáltam feléjük sugározni ezt a nyugodtságot.
Leültem eddigi helyemre és vártam mi történik......