Megvártam társaimat, addig csak figyeltem őket....
fekete bőrű emberek, párnál szerszám van, de jól láthatóan meg voltak törve, majdnem halottnak tűntek, soványak voltak a bordáik is kilátszottak, mégis dolgozatták őket a sötét elfek...
A selfek mind egyenruhában voltak ha jól láttam akkor hegymászó felszereléssel, egyértelműen speciális osztag, valószínüleg valamit keresni küldték őket a hegyekbe....

Lassan utólértek a társaim, rögtön csendre intettem őket és suttogva folytattam:
-egy self tábor.... Sam mit gondolsz közük lehet mindehez?

Ahogy Öreg Sam megérkezett az ifjú pingponglabdával mögéd behúzódnak a sövény árnyékában és cseppet sem jó kedvvel válaszol neked.
-Csak rám hallgass, senki másra! Az éjtündéknek minden rosszhoz közük van. De úgy látom, ehhez egészen szoros. Nem lehet véletlen, hogy itt botlunk beléjük.
Elfoglalták a vademberek faluját. Teljesen halottnak tűnnek a rabok. Csak reménykedhetünk, hogy az elrabolt orkoknak nem ugyan ez lett a sorsa. De gondolj csak bele!
Sokkal inkább rájuk illik, hogy kardokkal támadnak, mint a dzsungellakókra. És a varázsláshoz is jobban értenek, mint mi. Valószínűleg könnyen meg tudták csinálni azt a törött pengét. És sokkal inkább értékelik a váratlan támadásokat és a gyors visszavonulásokat, mint hogy a fegyvereket összeszedjék.
De nem hiszem, hogy sokáig akarnak maradni. Valószínűleg csak ideiglenesen rendezkedtek be itt, amíg mi Zevadar felől vártuk a támadásokat. Összegyűjtik a foglyokat és egyben viszik haza a kisebb rajtaütések után. Kéjnőnek használják őket vagy a férfiakat és öregeket bányában dolgoztatják, hogy egész álló nap a követ törjék.
Valamire készülnek, mert nagyon sok fát vágatnak ki a bennszülöttekkel. Vajon mire kellhet nekik? És mi a tervük a támadásokkal? Érzed a tartósítószert a levegőben?

-Igen érzem Sam, ez cseppet sem nyugtató, az embereknél láttam sok ostromgépet ami fából készült, de ahhoz nem kell tartósító.....
-Hmm, talán máglya? vagy valami démoni dolog lehet?
Erősen gondolkoztam a dolgon
-Sam legyőzhetjük őket?
De már magamban sejtettem a választ, bárha az emberek is beszálnak lehet esélyünk, de nem hiszem számíthatunk rájuk ez ügyben. Remélem Samnek és a bolhának van valami a tarsolyában, mert mindenképp megkéne őket állítani

A sámán végig mér téged kicsit hitetlenkedve a kérdésedre.
-Nem túl sok esélyünk van szemből támadni. Ne feled mit mondtam mindig! Ezek nem csak a fegyverek forgatását gyakorolták évekig, de sötét igék is, melyet nem látunk és nem ismerünk, egész tárháza segíti őket a harcban.
Ezek az emberek még egy orknak sem okoznának fejfájást, ők pedig hamar lekaszabolnák, ha rájuk rontanánk. Valami cselhez kellene folyamodnunk, puszta erőnk nem elég.
* Néznek rád, hogy hátha kitalálsz valami okos tervet, mielőtt ők hozakodnának elő az ilyenkor jól bevált taktikával.

Láttam hogy engem néznek, de csak hallgattam és néztem bambán. Nem tudtam mit kéne tenni a selfekkel.
Sam javasolta a következőt:
-Este lehet be lehetne surranni észrevétlenül. -mondja a nagy ötletet, amt ilyenkor szokás.

-Hmm, nem is rossz akkor most várunk estéig, egy kicsit vonuljunk azért visszább mielőtt észrevennének minket
Majd óvatosan kihátráltam a helyről nehogy meghalljanak és vártam az estét. Pár óra múlva sötétedett és addigis hallgattam Sam mit talált ki nekünk.

A nap hátra lévő részét a falutól kicsit távolabb töltitek. És gyorsan felvázoltok egy tervnek mondható ötletet. A legtöbb kalandor nem is csinálná másként.
-Megvárjuk, hogy az esti mulatságuk ha lesz, véget érjen és mindenki pihenni térjen. A sötét a mi oldalunkon lesz, mert bár kevesebbet látunk, de az ő őreik sem tudnak messze nézni. Csak figyeljünk arra mindig, hogy merre járkálnak! A réseken majd be tudunk lopakodni és körül nézünk.
Remélhetőleg még nem vitték el innen a foglyokat és halkan ki kéne őket szabadítani. Kihozzuk a faluból. Ha az emberekkel együtt vannak bezárva, akkor őket is. De ha nincsenek ott, akkor hagyjuk! Csak nem akarok véletlen veszekedést és hangoskodást, hogy őket miért nem szabadítjuk ki.
Ha valamiért el kell válnunk egymástól, akkor itt találkozunk.
* De vajon átgondoltátok azt közben, hogy miért nevezik őket éjtündének? Ha sikerül kijátszani az éjszaka is látó szemeiket, akkor a falu közepén a legnagyobb házban van egy fából és indákból összetákolt ketrec, a kunyhón belül.


/Kockadobás: Tízes
1-5-ig -Az éjszaka megélénkülő faluban sikerül észrevétlenül bejutnotok és a ketrecben a rabokat észrevenni. Szinte csak ork nő van, kevés gyerekkel.
6-os -Egy nyíl rátok lő, miközben a falut védő palánk felé osontok, valamelyikőtöket eltalálja.
7-10-ig -Amint lebuktok a falakon belül, hamar körbekerít titeket öt drow./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 5

Sam terve jól bevált eljutottunk egy ketrecig, majd halkan mondom a fogjokat látva:
-Szabadítsuk ki őket és vigyük őket ki.
Majd fordulok a fogjokhoz:
-mi történt, meséljetek

A rácsok közül nem nehéz kiszabadítani, hiszen csak összekötözött fák. Nagyon megörülnek amikor meglátnak titeket.
-A törzsünket lerohanták az éjtündék. A harcosokat megölték akinél nem volt fegyver, azt elrabolták. A legjobbak a knuuttal délre mentek zsákmányt szerezni az emberek és törpék földjére. Ők pedig váratlanul támadtak, több erős férfit az ágyban érték, nem is volt idejük fegyverükhöz nyúlni, már össze is kötözték a kezeiket.
Soha életemben nem hallottam még olyan rettenetes halálsikolyokat. Mintha nem csak a porhüvelye semmisült volna meg az ellenállóknak... de valami sokkal rettenetesebb is történt volna. Az ide úton folyton üvöltöztek, hogy gyorsabban szedjük a lábunkat. A falut ki sem fosztották rendesen.
Azzal fenyegettek minket, hogy aki nem viselkedik kedvük szerint, azzal csúnyán elbánnak. Párak megpróbáltak dacolni velük, de szörnyű kínok rántották görcse a testüket a legapróbb dacra is.
Szabadítsatok ki minket! Nem akarunk nekik szolgálni. Az emberek halottait feltámasztották és őket dolgoztatják itt.

Hallgatva a történetet és tudva Sam mit is mondott társaimra néztem, hogy ők is látjáke a kapcsolatot közte.
-Tehát az éjtündék állnak emögött-nyugtáztam- és azok az emberek mind halottak már...
Majd gyorsan kiengedtem a foglyokat.
-Minnél hamarabb el kell tűnnünk innen-mondtam halkan de mégis erőteljesen a többieknek, már azon gondolkodva hogyan tudnánk ennyien kijutni egy táborból, és eszembe jutott egy terv:
-mi lenne ha elterelnénk a figyelmüket? Esetleg egy nagyobb zajjal vagy valamivel, Sam neked a farkasaid elterelhetnék a figyelmet.

Gróm terve kockázatos, de ennyi self között még a beszéd önmagában is kockázatos minden mással együtt. Ha elbuknak, akkor legalább több száz ellenséges drow katona kellős közepén találják magukat. Még akkor is, ha a Mesélő szurkol annak, hogy ez ne így legyen, megeshet, hogy valaki rákiált.
-Hét, ti meg kik vagytok? De hisz...

A jó eset az, amikor kunyhótól kunyhóig osonva a farkasok pár percig lekötik az ide költözött éjtündék figyelmét és Sammal találkoznak később, amikor utoléri a menekülő csapatot a sötét erdőben. Ám addig a farkasokat hívja segítségül.


/Kockadobás: Tízes
10 esetén lebuktatok még a falu közepetáján.
Minden más esetben a kedvező eset lesz érvényes./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 6

Az éj leple alatt elfogott orkokba futottunk egy self tábor közepén akiket csupa feltámasztott förmedvény vett körül. Nem értettem mit csinálhatnak itt ezek a selfek, bár egyenlőre elég volt tudnom hogy a szellemek miattuk lettek idegesek.

Lassan, nagyon lassan kiértünk a táborból mindahányan voltunk, Sam farkasai kitűnő elterelésnek bizonyultak, nem is nagyon láttunk őröket sem. A tábor fényei alig pislákoltak már olyan messze értünk amikor halkan suttogva mondtam az új utitársainknak:

-vigyétek a hírt azonnal a knuutnak, tudnia kell róla, hogy a selfek mit művelnek a földjeinken és hogy a szellemek is ellenük vannak. Sam köszönjük a segítséget, mit gondolsz mit kéne tenni most? Okosnak látnám az egész tábort felgyújtani miután ők elmentek, mit szólsz?

Miután Grómék kiértek a faluból, melyet elfoglaltak a kannibáloktól a selfek, már a középtávoli dolgokat tervezgethették. Az egészen biztos, hogy a knuutnak meg kell tudnia, hogy itt van az ellenség. És azt is, hogy miközben a legbátrabb és legügyesebb harcosai délen véreznek a hadjárat alatt, addig nem csak az északi, de a nyugati határ falvait is sorban elpusztítják a kegyetlen éjtündék.
-Azt hittem, hogy a terv az, hogy életben maradunk. De ha akarod, segíthetek felgyújtani a falut. Csak nem biztos, hogy élve kijövünk onnan még egyszer.
* Miközben a nők és más foglyok szaladnak a sötét erdőn át, addig Samuval és a sámánnal ismét hárman maradtok. És egyelőre úgy tűnik, hogy vagy ti is visszavonultok vagy megpróbáljátok végleg elüldözni innen a népet és lelkeiteket fenyegető veszedelmet. A szellemek a ti oldalatokon állnak, ez egészen biztos. Ezt az eddigi szerencsétek is bizonyítja.

-Rendben, ahogy akarod, bölcsebb vag nálam, és selfekkel még nem harcotam.... A knutthoz remélem indult valaki... vagy lehet nekünk kéne menni, de lényeg, hogy megtudtuk mi a baj forrása, vagyis kik...
Elindulok a menekülők után vissza az eredeti utunk fele

A feketeségbe burkolózó fák között haladtok és sokszor a lábatok hegyét sem látjátok. Ám nincs idő itt maradni, ha üldözőbe vesznek titeket, akkor sokan lesznek. Ráadásul ki tudja mit rejteget a hazai pálya!
Sajnos a mesélő tudja. És ezek a drowok nem csak a kannibálok települését vették át, de részben a szokásaikat is. Ide felé jövet már felfedeztétek, hogy csapdákkal van körbe véve a bázisuk, ám jelenleg csak a vak véletlennek és a rátermettségeteknek köszönhető, ha ki tudjátok kerülni őket.
Ide felé jövet ezt már észrevetted, de szavaidból úgy tűnik, hogy a sötét elfek és elpusztításuk annyira lekötötte a figyelmedet, hogy még a menekülő raboknak is elfelejtettetek szólni róla, de ti sem úgy tűnik, hogy nagyon figyelnétek.


/Kockadobás: Hatos
1-2-ig -Szerencsére nem az ösvényen át mentek, ahol jóval több verem van álcázva, így talán nagyobb szerencsétek lesz elkerülni őket. De ha véletlenül bele is szaladnátok egybe, még időben vissza tudjátok rántani az elülső lábatokat... csodával határos módon.
3 -Beéritek a menekülők oszlopát, akik egy gödröt állnak körbe. Az elől szaladó lány testét három helyen döfték át a kihegyezett karók.
4 -Miközben hárman próbáljátok más nyomra csalni üldözőiteket, hogy ne a megmentett fajtársaitokat üldözzék, Samu belezuhan egy verembe és a jóslat, melyet Sam mondott neki úgy tűnik mégis utoléri. A szellemek magukhoz hívták.
5 -A sámánotok szalad az élen, titeket fiatalokat megszégyenítő fürgeséggel. Vagy talán direkt maradtatok hátra, hogy védjétek őt a támadásoktól? Sajnos egy verem állja neki is az útját. De ennek mélyén nincsenek kihegyezett karók. Csak eltöri a lábát és nem tud kimászni.
6 -Téged ér el a végzetes veszedelem, melyre nem figyeltetek kellően oda.../

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

A sötétben indultunk el sietve szinte semmit nem látva, bokrok és a többiek halk zöreje mutatta utunkat, egy apró körvonal itt egy másik ott, haladtunk lassan botorkálva. Egy szót nem szóltunk félve attól hogy túl korán lebukunk, majd pár perc múlva a magunk mögött hagyott tábor felől halk hangokat hallottunk leginkább beszédre hasonlított, ordibálásokra... észrevették hogy a rabok eljöttek majd egy hirtelen lépéssel reccsent alattam valami azonnal tudtam ez így nem lesz jó....
Utána a zuhanás következett majd mindent elöntött a mély sötétség....
Nem tudom meddig voltam kiütve odalent, de mikor felkeltem a társaim arcát láttam a verem tetején... oldalam erősen fájt nem tudtam most mi következik, majd megint a sötétség jött
A sötétség aztán átfordult egy emlékbe gyerekkoromból, még apám mutatott nekem pár trükköt, fondorlatos dolgot, hogyan is kell harcolni és legyek erős.....

Grom elvesztette az eszméletét amikor egy karó átszúrta a veséjét. Ám ez csak egy pillanat volt szinte. Felnézett és látta barátait, ahogy ott állnak a csapda körül és lenéznek.
-Grom, jól vagy? Hé, Vérp...
* Ismét csak a jótékony filmszakadás, amiért általában hálásak szoktunk lenni. Mert legalább addig is nem fáj. Ám ezúttal ez azt jelenti, hogy nem tudott még csak válaszolni sem. Így hős társai, falujuk bajnokai halottnak hitték és tovább mentek jóval óvatosabban. Ki tudja mi lett a sorsuk?




Egy vödör hideg víz és utána azonnal a bal veséd hiányának szúró érzése, amire ébredsz. Csodával határos módon nem véreztél el odalent. Bár a fát nem húzták ki belőled, nehogy felszakadjon a sebes, inkább két oldalról lefűrészeltek róla. És egy hegyesfülű elé kerülsz, akinek világosszürke a bőre.
-No lám! Az agyaras, aki megszabadította társait. De magát már nem tudja. Csak egy kérdésem van, dolgozol-e egy zokszó nélkül a mi kis birodalmunkban vagy a kellemetlenebb utat válasszuk?

Kellemetlen ébredésben volt részem, már épp kérdezni akartam hol vagyok mi történt, amikor oldalamat erős szúró érzés fogta el lenéztem a még bennem lévő fadarabra, majd a velem szemben álló tündére, világosszürke bőre árulkodó volt és az események sora is, gyorsan felfedeztem kellemetlen helyzetemet
- Hmmm, ha most elengedsz akkor nem töröm el a nyakadat.
feleltem mély és határozottan, semmit nem tudva a selfek technikáiról...
- hol vagyok egyébként, felelj, és a sebem, miért van még benne eza fa?
Körbenéztem a helyen és közben vártam a valószínüleg nem megnyugtató válaszokat.

Az éjtünde élvezettel nézte, ahogy tested minden porcikáján a fájdalom cikázz át fél percre. És csak nem is kellett hozzá semmit sem csinálnia. Ahogy körbe nézel, az ajtóban két fajtársa áll és gonosz szemekkel néznek téged.
-Néhány istenemet is megnyertem a magam oldalának, meggondolnám a helyedben, hogy milyen szavakat használok. Hogy úgy fogalmazzak, nem vagyunk egy súlycsoportban. De a kutyám még lehetsz.
* Majd kezével intett a testőreinek, hogy jöjjenek beljebb!
-Vigyétek és láncoljátok meg jól! Este a lakomán összeeresztjük egy szörnnyel. Ha már úgy sem vállalta a dolgozást, majd harcolni fog a szórakoztatásunkra.
* Még ha tennél is támadó mozdulatokat, nem csak a vérveszteség és a sebesülésed akadályoz téged. Könnyedén a bénítás átkát küldenék rád. Egy kis, szűk kalibába visznek és teljesen láncra vernek. Majd beléd rúgnak. Utána pedig nem történik semmi, csak néha rád néznek az ajtóban az őrök, hogy utána visszafordulva a falnak támaszkodva ne csináljanak semmit.

Este vigadalom hangja szűrődnek feléd. De legalább nem üldözik ezek szerint a kiszabadított túszokat. És ahogy oda rángatnak a falu közepére és átlöknek egy palánkon, látod is a ma esti fő produkciót. Egy homokkal felszórt és fa palánkkal körbe vett küzdőtéren meg kell vívnod puszta kézzel az egyik kiszabadított ork nővel. Arcán semmi érzelem, azt a fura szagot árasztja, mint az emberi zombik, amikor először láttad a bozótok közül és hasából neki is egy lefűrészelt karó darabja áll ki. Ügyetlenül himbálózva közeledik feléd, formás testét alig takarja egy-két rongy.

-egy nővel kéne harcolnom? Mi? ti fattyak erre aztán várhattok!!
leülök a földre és várom milesz

megnéztem közben a fogvatartóimat és nem értettem ebben hol a szórakozás... majd az "ellenfelemen" néztem végig ork nő volt, jól láthatóan halott volt és miközben ültem a szelleméért imádkoztam.
-segítsetek meg minket Szellemek!-fohászkodtam magamban

A szellemek itt nem sokat segítenek. Démonimádók fogságába került hősünk magára maradt a küzdő téren egy fajtárs nővel szemben. Aki bár már mondhatni halott, de épp elégé mozog ahhoz, hogy a harcolni nem akaró Grómra -aki közben leült- rávesse magát és nyakánál fogva fojtogatni kezdje.
Hamar rá kell jönnöd, hogy nem a természetes izomzat erejével kell számolnod a részéről. A legmarkosabb férfiúnak sincs a faludban olyan fogása, mint neki. Az ártatlannak tűnő zombi hamar a földre nyom és ujjai között nem kapsz levegőt.

Elkezdtem a nőellen védekezni de csak a szükségest tettem meg, lehet egy végtelen harc lesz, de semmiképp sem szórakoztató....
-Mit akarsz tőlem éjfattyú?!
Majd miután a nőt leküzdöttem, lefogtam őt, amíg a sötét fogvatartóm nem adott választ
Közben társaimra gondoltam vajon mi lett velük?
-ohh szellemek mondjátok meg nekem-suttogtam magam elé, hiszen tudnom kellett legalább ők megmenekülteke.
Majd vártam hátha súgnak vagy valami jelet kapok, de nem éreztem vagy láttam semmit a sebemen kívül, ami még mindig vérzett bár nem súlyosan, majd rossz gondolatok öntötték el elmémet, ha így haladok elvérzek ennek gyorsan véget kéne vetnem, de mégis hogyan?

Az éjtündék vezetője csak jó ízűen nevetett a kérdéseden. És asztalánál evett, miközben küzdelmeteket nézte.
-Csak annyi a kérésem hozzád, hogy szórakoztató legyen a halálod!
* Ha erőben nem is, ügyességben ezúttal túltettél a zombi nőn. Mielőtt még a torkodra kulcsolhatta volna az ujjait, hogy még beszélni és lélegzetet venni se tudj, kibújsz a támadásából és... eddig tudtad lefogni. Ám mint korábban említettük, nem versenyezhetsz vele erőben, mert nem a biológia diktálja a törvényeket.
Egy mozdulatába kerül csak, hogy kezeidet lelökje magáról és jobbodat megragadva ezzel a lendülettel már fel is kap a levegőbe és földhöz vág. Majd törzsed körül átkulcsolva lábait ül a hátadra.
Talán jobb lenne komolyabban venned, mert láthatóan elszánt a megölésedre. És ha így halad a viadal, akkor meg is lesz a lehetősége rá.