-Elég ebből!-állok fel a cellámban és keresem a kiutat a falban kis réseket az ajtó gyenge pontjait, majd miután alaposan körbenéztem az ajtó kitörésére adtam a voksot éa teljes erőmből elkezdtem azt kifelé kitörni, amíg erőm bírja fogom ezt csinálni kerüljön bármibe ki kell jutnom innen!

Ha valaki netalán talán arra adná a fejét, hogy megpróbál megállítani azt széttépem!

Hősünk végre elszánta magát, hogy nem csak túléli a bezárás idejét és retteg közben, hogy megeszik-e. Határozottan szökni próbál.
Mivel emlékszik arra, hogy amikor az elrabolt nőket kiszabadította, az összekötözött fa ketrecet hamar kioldotta. Így ezen most is gyorsan tovább jut. A fal vályogból készült, ám ő inkább a kovácsolt vas ajtónak megy neki és vagy százszor lepattan róla, mire teljesen kimerülve a földre rogyik.
Cellatársai idő közben kijöttek szintén és óvatosan, karjukat készenlétben tartva maguk előtt közelednek Grómhoz.

Nem engedett a rögzítése az ajtónak sajnos, és hamar elfáradtam a feladat során, és most aza sok gyáva nyúl és a nő a gyerekkel is felém tart, nem valami jó a helyzet de most nem adhatom fel, ideje lesz akkor elővennem a gonosz felemet ellenük, ha meg akarnak támadni.....
-Mit akartok? értetek egyáltalán?
ülök fel és várom a választ... ha nem adnak semmi értelmes választ magukból ki, lehet meg kell ölnöm őket, de annak az ideje még nem jött el

Grom Vérpöröly írta:

... lehet meg kell ölnöm őket, de annak az ideje még nem jött el

Nagy tévedésben van a mese legkedvencebb orkja. Ám erre hamar rá fog jönni. Az, hogy figyelmen kívül hagyta szinte teljesen őket és eme babonás nép asszonya csak annyit értet férje halálából, hogy ez elé az agyaras elé lökték és meghalt minden látható ok nélkül csak félelmet és bizalmatlanságot szült felé.
Akiket felhasználhatott volna terveihez, azok hiányában -és baráti gesztusok nélkül- most ellene támadnak csapatostúl.


/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Tudod tartani első rohamaikat
5 és 6 -Legyűrnek a földre, rúgnak és egyikük az általad a ketrecből kiszedett fát használja a fejed veréséhez./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

Megtámadtak a szemét emberek, nem fogom tűrni szemtelen viselkedésüket... lehet többen vannak és erősen támadnak, de engedve az igazi valómnak, és egy óriási üvöltés után elönt a düh, és harci hév tölt el, amelyik embert érem azt rögtön töröm, zúzom és tépem ahogy érem, nem figyelve arra hogy nő, férfi vagy akármi is legyen, többször rohamozom és nem hagyok senkit békén, erő és gyorsasági előnyömet is kihasználom, elmémet elönti a vágy a pusztításra. Ezt lehet később megbánom, de mivel most sem ez sem más nem érdekelt, addig harcoltam amíg kellett és amíg álló ellenség volt a zárkában, ugyanis aki ott felnőtt volt és harcképes másnapra nem lesz az élők sorában....

Hamar felül kerekedsz rajtuk és úgy tűnik meglátszik az rajtad, hogy edzésben tartják izmaidat és véres ösztöneidet az esti viadalok. Az ellened bujtogató némber sikítva próbál menekülni amikor már csak ketten vagytok, de mindhiába. Őt is utol éri a végzete és kimerülve, éhesen most ismét a földre rogysz. Az adrenalin múlásával egyre jobban érzed a fáradságot, ami a kialvatlanságodnak köszönhető és hogy a párharcokon túl még egy jó minőségű vasajtónak is neki mentél. Majd az utána következendő vérengzés.
Valahonnan kintről egy halálsikoly töri meg az éjszakát. Lehet csupán az utánad lévő fellépő Aszad arénájában. Ám valamit ki kell találnod a szökésre. Mert csak egyre nehezebb ellenfeleket fogsz kapni.

Miután egyedül maradtam az éhség és a sok hús látványa együtt arra vett rá hogy egyek, a gyors étkezés után azonban a börtönömben hamar elnyomott a fáradtság mely a hosszú napok után nem meglepő. Hamar elaludtam és álmot láttam, mely lehet jelentéssel is bírt. Régi törzsemet láttam a hegyeket ahonnan jöttem és együtt volt Samu a régi társaimmal... valószínüleg híremet vitték nekik.

Reggel mikor felkeltem még csend volt, elkezdtem gondolkodni és arra jutottam a csontokat használva a gyengébb fal oldalát elkezdhetem kiásni, aminek nyomban neki is láttam persze egy olyan részen ahol nem feltűnő a dolog annyira és elég nagy felületen ha a sok hullát ki is vinnék se legyen feltűnő a küzdelem után. Közben azon gondolkodtam ha a ruháikat felhasználva a csontokkal jó kis szerszámom lehet, valami kalapács vagy csatavsákány féle akár, bár igaz a csont fegyver nem erős de jól jöhet még. Amíg a fogvatartóim nem jönnek értem igyekeznem kell a falat áttörni és kimászni, onnan már futás az erdőbe

Gróm végre teli pocakkal és nyugodtan, biztonságban szenderülhetett álomra. Nagy szerencséjére nem éjszaka, a sötétség leple alatt próbált meg megszökni, hiszen fogvatartóit ez a legkisebb mértékben sem akadályozta volna. Őt magát viszont annál inkább.
A csont csákány a fal bontásához jó ötlet, noha inkább hívná csont vésőnek azt a tákolmányt, amit szaktudás nélkül hősünk kifaragott. Ám mégsem csak a puszta kezére volt hagyatva! És lássuk, sikerült-e neki a reggeli akció!
Ha igen, akkor senki nem tartóztatja fel az erdőig. Ám ha balul üt ki valami, akkor észreveszik és üldözőbe veszik. Ez esetben szednie kell a lábát alaposan!


/Kockadobás: Hatos:
1-3-ig -Az ork lebukik a szökés közben.
4-6-ig -Észrevétlenül kisurransz a faluból./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

A fal elég gyorsan engedett az ütéseknek és hajnalhasadáskor már kint is voltam, kimásztam a kis lyukon és rohanni kezdtem az erdő fele, pár másodperc után egy kürt hangját hallottam és valami szöveget, megláttak valószínüleg. Gyorsan teljes erőmből kezdtem futni, bár láttam gyorsabbak nálam valamiért, így a fegyveremet kerestem a táborban meg, útközben még az esti fáklyákat megfogtam és a sátrakba farakásokra és mindenhova szétdobáltam hátha felgyúllad az egész hely, és ekkor bementem egy épületbe ahol a cuccom volt, azt gyorsan felkaptam két tőrrel egyetemben, majd megint útnak indultam aki utamba került mostmár egy hatalmas pöröly vágta arcon. Mint egy harckocsi rohantam át mindenkin aki meg akart állítani és nem lassítva haladtam tovább, mostmár az erdőbe....

Gróm szökése rosszul kezdődik és még rosszabbul folytatódik. Mivel az éjtündéknek nincs szükségük éjjeli megvilágításra, így nem is pazarolják a fát és főként a munkára fordított időt ilyesmire. Ha megtámadnák a falut csak saját magukat hoznák nehezebb helyzetbe, hiszen az ellenségnek világítanának. (Így viszont fáklyák hiányában ugyan úgy teszik a dolgukat, de ők kerülnének egy éjszakai lerohanásban mégis jobb pozícióba.)

Szerencsére talál egy fegyverraktárhoz hasonló épületet és nem is csalódik. Ott volt számos primitív dárda és kezdetleges csont és kőeszköz mellett az ő vérpörölye. A két vigyázó pedig úgy engedi elrohanni maguk között, mintha csak nem is értenék, mit keres itt. Pedig nem blokkolta őket meglepetés, csupán gonosz átkot készülnek küldeni a fejére. És miközben te a fegyvered után nyúlnál, még gonoszul hátulról is kapod  támadásukat. (Ha majd visszatámadsz 50% eséllyel tudod a túlerő valamelyikét megsebezni.)

/1. kockadobás: Hatos:
1 és 2 -A rontásuk hatástalan marad.
3-6-ig -A fulladás átka szorongatja a nyakadat és nem kapsz levegőt. Izmaid legendás ereje hamar fogyatkozik az oxigén hiányában.


2. kockadobás: Hatos:
1-3- ig -Még időbe észre veszed a mozdulatukat a hátad mögött
4-6-ig -Sunyi szúrásuk betalál./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 2

--------------------------------

#2 'Hatos' : 4

-áhhh-ordítok fel a szúrástól, majd reflex szerűen hátrafordulva a pöröllyel csapom arcon a bökő ellenfelemet, majd miután leütöttem állok fel és nézek a másikra egy piallanatig arcomon a korán sem kedves nézés van és egy határozott mozdulattal csapok le őrá is. Miután a két őr meghalt a dárda végét letöröm, hisz tudom, ha kihúzom csak elvéreznék. Majd utána elindulok az erdőbe amilyen gyorsan bírok.

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Az önbizalmad még a régi, de a kétszeres túlerőt még mindig túl könnyedén veszed. És a szerencse sem a te oldaladra akar állni. Számítanak a csapásodra és már régen védő pozícióban vannak, amikor te rájuk fordulnál vissza. Ám nem blokkolják, csupán megakasztják a lendületedet és oldalra kilökik a kezedben lévő fegyvert. Majd ismét megpróbálnak támadni.
Ha sikerrel járnak, akkor egyikük máris lábad közé akasztja a lándzsája végét és ezzel mozdít ki az egyensúlyodból, a másikuk pedig követi a fém heggyel a nyakadat, ahogy hanyatt esel és ha jobb belátásra bírt, akkor csak egy apró nyomást érzel a fémtől a nyakadon.


/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Mozdulatuk sikertelen maradt.
4-6-ig -Igen jól együtt mozognak, esélyed sincs ellenük./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

A két őr leterített elég gyorsan és nem tehettem semmit ellenük, így nyugton vártam mi fog történni, nem akartam meghalni és innen csak azt tudtam volna elérni, ekkor ismét a belsőm szólt hozzám és mindent vörösben láttam. Vérem azt ordította, hogy KÜZDJ! nem tehettem mást, hiszen ilyenkor a tudatom az ösztönöket követi, és rögtön a nyakamnál lévő dárdát löktem félre és törtem el, így legyen életlen, majd egy okos és fürge mozdulattal csúsztam ki a másik alól és pattantam lábra, majd egy fegyvert kerestem..

Gróm a sebességében bízik, ám ez a két ellenfele egyszer már a földre küldte. És nem azért, mert nem lennének jó páros a harcban. Ahogy a lándzsa felé nyúl és csak a sebességre koncentrál valami a levegőben mozdulatlanná dermeszti és mire kiengedne egy hatalmas ütés éri a fejét.
Alvadt vér szagát érezve tér magához. Fejjel lefelé lóg. Ahogy körbe néz maga alatt lángoló tüzet lát és körbe selfeket a falu közepén. A jól ismert küzdőtér közepén bőr szíjjal megkötözve lóg és egy fa karral körbe-körbe mozgatják a tűz körül, hogy ne jöjjön rá túl sok hő. Úgy látszik egyelőre nem akarják a sérülést csak drámai körülményeket teremteni.
-Nos, újra találkozunk, barátom. És úgy hallottam, hogy a próbát is sikerrel teljesítetted. Nincs benned szánalom az ember asszonyok és kölykök iránt sem. És nekem pont ez kellett.
Szólj nyugodtan, ha te is úgy gondolod, hogy készen állsz engem szolgálni hírszerzőként! Addig pedig gondoskodunk róla, hogy meg ne fázz nekem! Bármikor szívesen haza engedünk miután egy démon szellemét ültettük beléd. És ő figyelni fog téged és gondoskodni arról, ne fordulj véletlenül ellenünk.

-Soha nem leszek más szolgája, azt várhatod, és bármeddig itt lógathatsz ezen semmi nem változtat!
Ott lógtam mint egy darab hús, és csak vártam mi fog történni, elmém kiürült készen áltam mindenre ami csak jöhetett, és bízva a szellemekben imádkoztam....

-Ez igen sajnálatos.
*Szavai ellenére nem sok sajnálat látszott az arcán. Pedig lett volna mit. Hiszen emberei elkezdtek egyre közelebb körözni veled a lángokhoz és előbb csak perzselő forróságot éreztél a karodon, majd lassan de biztosan ezek égési sérüléssé fognak átalakulni. És még a ruhád is lángra kap, mely felfelé terjed.
Nagyon rossz, ami veled történt. Az égési sérülés a legfájdalmasabb. És ezt a lázadó selfek vezére is jól tudta.

-Szellemek bocsássátok meg vétkeim, és minden bűnömet mely nem a ti akaratotoknak való!
ezek voltak az utolsó hangok melyek akkor elhagyták számat, és komolyan is gondoltam.
Lehunytam szememet és mindenféle hang nélkül türtem ami történik. Persze rettenetesen fájt, amikor a lángok mardostak, de nem fogom elárulni fajtársaimat, apámat, aki a démonok ellen harcolt és legfőbbképp magamat.

Mikor felébredsz, egész tested sajog. De különösen ott, ahol megégett. A teljes mellkasod, hátad, hasad és bal arcod. Nem vicceltek, amikor azzal fenyegettek téged, hogy gondoskodnak róla, ne fázz meg! Ám a perzselő hő már csak emlék. Amire emlékeztet is a sebed minden négyzetcentije.
Hullák között ébredsz. Egy egész hulla domb tetején. Úgy tűnik ide valónak gondoltak téged. Oszló hús szaga mindenfelől. Senkit nem látsz egyelőre a Nap állása alapján pedig dél lehet. Balra a cölöpkerítés, mögötte a házak. Jobbról pedig fák a veteményesen túl.
Még pihenhetsz, ha gondolod és erőt gyűjthetsz a meneküléshez. De fájdalmaid ellenére akár most is nekivághatsz.

Felállok és elosonok az erdő fele óvatosan, majd egyszerűen haladok amerre látom, egyenesen előre, ha vízcsobogást hallok arra veszem az irányt és megmosakszom, belefekszem egy rövid időre a vízbe. Kis idő elteltével pedig sietek tovább kifele az erdőből