Úgy tűnik kivételesen nem keveredtetek olyan nagy bajba, amilyenbe szoktatok, ha külön váltok. Talán a város általános felfordulásának köszönhetően. Ám Viridiel ötletét a borssal valóra akarjátok váltani, akkor szerencsét kell próbálnotok a környező házakban.
Közben néhány kutya ugatása egész közelről hallatszik a föld alatt. Nem lehet megmondani, hogy pontosan hol. És valamit akkor a Főnök kicsalogatására is ki kell találnotok.

/Ha kockát dobtok, 1/3 eséllyel találtok egy zsák borsot, 1/3 eséllyel semmit és 1/3 eséllyel óriási, számotokra most még ismeretlen bajba keveredtek. Dobás előtt írjátok le a kedvező és kedvezőtlen dobások melyek!/

Kellemetlen és egyben kínos mellékhatása a macskalétnek a könnyű elcsábulás, Viridiel simogatására pedig képtelenség nem dorombolni. Nagy nehezen ugyan, de a dagasztást sikeresen megállja - azért akkora karmokat nem kéne a ruhába és a bőrbe eresztenie akkor sem, ha neki gyerekként ez jót is jelentett. Fájni fájt, viszont a ténytől, hogy így fejezi ki háziállata a tetszését, enyhült ez a kellemetlen érzés.
~ Ötletem sincs, de nem tudnám megmondani, mennyire akarok belebonyolódni. Szívem szerint inkább mennék a felszerelésért és eliszkolnék. A Főnököt meg szerintem inkább én mozdítanám ki a helyéről a vörös hajammal... ~ teszi hozzá az utóbbit enyhe undorral. ~ Szeretnéd kideríteni, mi folyik itt? ~ érdeklődik. ~ Mert ha igen, akkor segítek, csak előtte a felszerelésed kerüljö... ~ Meghallva a kutyaugatást alulról, rögtön feláll a hátán a szőr, kis pufi testet öltve így, és az ösztöntől vezérelve nyomban felmászik Viridiel karjaiból a vállára és a fejére, hangosan morogva a talaj felé.
~ Ezek az átkozott bestiák mindenütt ott vannak?! ~ morgolódik. ~ Mindegy is, menjünk, keressünk az általad javasolt borsból, hátha kifüstölhetjük onnan őket... ~ fúj még egyet a föld felé, aztán leugrik rá, ott vesz fel ideges futólépést apró lábaival, követve macskaösztöneit, hátha megsegítik őt.
Ötletként az gyakorlatilag fel se merül benne, hogy társa farkasként végigjárja a járatokat, hiszen azzal csak odacsábítanának mindenkit. Ha ott elkezdenek párharcokat vívni azokkal a nyamvadt ebekkel, nem jutnának előrébb, csak azt idéznék elő nagy valószínűséggel, hogy megtalálják és levadásszák őket.
~ Egyébként ha felvennéd annak a valakinek a ruháját, nem lehet, hogy könnyen bejuthatnál a bordélyházba? Lehet, a bandához tartozik, máskülönben miért támadott volna rád? ~ áll meg. ~ Azzal a hírrel, hogy elkaptad a tetovált vöröst, talán ki lehetne ugrasztani őt. Nem hinném, hogy a bosszúvágy ne jelent volna meg benne... ~ Ha Viridiel lát ebben lehetőséget, és magára ölti az ájult néhány ruháját, megvárja, majd, mivel a bors minden bizonnyal fontosabb, folytatja a keresés útját.

/Kockadobás: Hatos
1 és 4 - Találunk borsot. (vagy ha a nézelődés közben különválnánk, akkor én találok)
2 és 5 - Nem találunk/lok semmit.
3 és 6 - Baj van!/

The member 'Lashrael Laralytha' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

A dorombolás széles vigyorgást ragaszt a képemre, még ha nem épp békés hangulat uralkodik körülöttünk, ezt nem lehet megállni.
De ez kissé lelohad, ahogy arról kezd beszélni, hogy majd ő játssza a csali szerepét, de ezt a lehetőséget is számon kell tartani sajnos. Egy pernél többet sem akarok a városban tölteni, mint szükséges, mert most még veszélyesebb a helyzet, mint eddig volt, már nem lehet tudni ki kivel van.
És mikor kell bárkit ellenségnek tekintenünk.
- Első a felszerelés, az az elsődleges szempont, ha közben kiderítjük mi folyik itt, az csak a hab lesz a tortán. – jelentem ki.
Ezt követően igyekszem lehámozni a fejem tetejéről a mosókefévé változott társamat, hogy aztán szemügyre vegyem az előbb legyőzött ellenséget.
- Jó ötlet, talán ebben a zűrzavarban nem ér rá, hogy több embert összetoborozzon, így hamarabb kicsalogathatjuk, de muszáj lerázni azokat a kutyákat, hogy ne zavarjanak be.
Gyorsan leveszem a fickó ruháit, majd kissé fintorogva magamra öltöm őket. Én sem vagyok rózsaillatú, de ez az alak legalább fél éve nem mosta ki a ruháját.
- Ez után muszáj lesz megfürödnöm, ha nem akarok kis társakat magammal hurcolni. mormogok. – Be kell surranni egy házba, a konyhába biztos lesz bors. – intek egy közeli lak felé.

A macskáknak kilenc életük van, de Lazy lassan számolhatja nyugodtan, hogy hány maradt meg belőle neki.
Viridiel a katonai egyenruhát leveszi, mielőtt átvedlene banditává. Ez jó ötletnek tűnik mielőtt bemennének egy bűnbarlangba. Még ha gyaníthatóan nem hirtelen felindulásból támadtak is a király emberei.
Miközben bemennek egy közeli házba és a konyháján fűszert keresnek, aközben a hadsereg tagjai előre törnek és hirtelen beözönlenek különböző irányból. És bizony amikor meglátják a nem régen még utánuk baktató akkor még észrevétlen alakot, a fegyverek nem süllyedtek le pihenő tartásban.
Hárman veszik körül a futárunkat.
-Add meg magad, különben véged!
* Közben egy kutya tör elő az egyik falból és vörös hősnőnket állati alakban zárja az állkapcsai közé és igyekszik húzni a gazdája felé. Még ha ő most még messze is van az ajtón túl. Csupán a morgás jelzi neki, hogy talán az ő ebe fogott meg valamit.

A kutakodás egy ideig zavartalanul zajlik, ám hamarosan megszakad a békés keresgélés, ugyanis az ajtó bevágódik, mire felkapja a fejét, füleit hegyezi. Nem kell sokáig nézelődnie, hogy kitalálhassa, kik is jönnek: fegyveresek. Ennyi neki bőven elég, hogy el akarjon iszkolni, azonban rá kell jönnie, Viridielnek közel sem olyan egyszerű a szökés, mi több, a hezitálásának köszönhetően még egy kutyának is sikerül nyakon csípnie őt, méghozzá a szó legszorosabb értelmében. Csak egy kétségbeesett nyekkenésre futja tőle és kezdetben óvatos visszakozásra, ami abban merül ki, hogy bár halad a bestiával, de nagyon lassan. A sokk és a pánik hirtelen önti el, ahogyan a fogakat érzékeli a nyakába finoman belesüllyedni - nagyjából ilyen lehet az, amikor ő mélyeszti bele más torkába a saját fogait. Ijesztő és nem akarja többet megtapasztalni, viszont nyomban ki kell találnia, mégis mihez kezd, mert ha nem cselekszik, könnyen végezheti hullaként.
Gyakorlatilag a torkában dobog a szíve kivételes hevességgel, és bár első gondolata az, hogy kitépi magát a kutya fogsorából, szinte biztosan elvérzéssel záródna ez a kísérlete. Viszont ha fájdalmat okoz neki... Igen, fájdalmat kell okoznia, akkor felvonyít és elereszti őt, és talán még vissza is iszkol a gazdájához, ezt kell tennie!
Meg is emeli mancsát egy hirtelen mozdulattal, és hezitálás nélkül karmol bele ellenfele nyakába oldalt, vagy éppen ahol éri, hogy a lehető leghamarabb eleressze őt. Amint az állkapcsok kissé engedtek, elugrik onnan, megkockáztatja azt is, hogy húsának kisebb darabjai az eb fogai közt maradjanak, de nem akar teljes mértékben az elesége lenni. Inkább ez, minthogy ismét elkapja, és igyekszik megtartani a távolságot tőle.
~ Nem tudok segíteni, ellenfelem akadt! ~ üzen Viridielnek gyorsan, szemmel tartva a korcsot.

Tényleg jó ötletnek tűnt, hogy ne a rajtam lévő és eddig jól használt katonai ruha helyett, a fickó öltözékét használjam, hiszen ezen a környéken nagyon úgy nézett ki, hogy még ők voltak az urak.
Lash maradt a négylábú alakjában, amit az itt történtek és ruhája elvesztése óta előszeretettel használt és érezhetően szívesebben is viselt.
Nem akartam messzire menni, hiszen bors elméletileg minden háztartásban kellett, hogy legyen, csak annyi dolgunk volt, hogy elkerüljük a háziakat, de minden valószínűség szerint az itteniek előre látóan elmenekültek, amikor kezdett kibontakozni a harc, így nem találtunk bent senkit.
Épp a fűszereket kutatom át, amikor hirtelen katonák özönlenek be. Fogalmam sincs, hogy hányan lehetnek, a konyhába azonban hárman is közrefognak. Még egy szalonnázó kés sincs nálam, amivel megvédhetném magam, de talán ez lehet az, ami a védelmemet mégis szolgálhatja.
- Mi……mi történik itt? – játszom el a megdöbbent ártatlant, magam elé emelve védekezően fegyvertelen kezem. – Nem csináltam semmit katona urak, épp főzni készülök ÉS azonnal engedjétek el a ……….macskámat! – kiáltottam rájuk aggódva villantva szemem a kutya és Lash felé.
~ Mentsd magad, én kimagyarázom magam! ~

Lazy megkarmolja a vadászkutya oldalát és érzi, ahogy a bőrébe akad a karma. Még van ideje elküldeni Viridielnek a telepatikus üzenetet.
Eközben a férfi erősen érzi a felszerelése hiányát. De nem újdonság ez, hiszen ebből a célból jöttek vissza. Ám így felvenni velük a harcot nem tudja. Csak megadóan feltartani a kezeit. A kérésére az egyik kutya csak oldalba rúgja az ebet, hogy kihajtsa.
Ez előtt pár másodperccel zajlott le a fenti támadás eredménye. A kopó a fájdalomtól nem felvonyított, hanem összeszorította a fogait és hősnőnk elvesztette az eszméletét. Így egy magatehetetlen macskát húz ki az elkergetett háziállat.
Odakint még látják, ahogy az érkező gazdához viszi prédáját a szájában. Ám közben az egyenruhások pont az ellenkező irányba lökdösik a közben megkötözött elfünket. Nem bíztak a hegyesfülűben és inkább a kaszárnyába akarták kísérni. És a kutya gazdája ijedten takarodott el a láthatárról, amint meglátta a teljes harci felszerelésben közlekedő városőröket.
Amennyiben Turion fia ellenállt a megkötözésnek, úgy erről a pillanatról mindannyian lemaradunk. És csak harci szerencséje mondhatja meg ez esetben, hogy le tudja-e a három alak gyűrni.
Kicsit később a vörös bundájú négy lábánál fogva felkötve egy fa rúdra fejjel lefelé tér magához. Mintha a vadászok kötötték volna fel az elejtett prédát, melyet meg akarnak majd nyúzni bundájáért és húsát majd valakinek vagy valaminek odaadják. Amennyiben a sötétben kiveszi az ajtó szélein beszűrődő halvány fénynél valami kamrában lehet.

Kétesélyes volt a támadása, és nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal a rövidebbet húzta. A szorítás erősödésére még egy pillanatra nagyobbra nyílnak a szemei, még utolsó erejével próbálva kiszabadulni a szorításból, de az ereje hirtelen hagyja el, a következő pillanatban pedig már eszméletlenül rogy a földre, teljesen kiszolgáltatottá válva a kutyáknak. Szeretett volna még egy utolsó segélykiáltást elengedni, de még az is belé fagyott a hirtelen érkező fájdalomtól és halálfélelemtől.

Kábán ébred. Lassan nyitja ki a szemeit, és ha most tündeként kelne, valószínűleg halkan nyöszörögne. Így viszont csak csendesen ébredezik, lassan élesedik a látása is, és egyelőre még nem jutnak eszébe a kényszerpihenő előtti események. Lomhán pillant körbe a sötét szobában, igyekezve kivenni a formákat és alakokat, értetlenül tűnődve azon, mégis mi történt, hogy ide került. A teljes tudatlanság hosszú, kínzó másodpercekig nem akar oszlani, ám a nyakába nyilalló fájdalom azonnal eszébe juttat mindent. Rögtön nagyra nyílnak a szemei, megrándul az egész teste a hirtelen feléledő tenni akarástól, hogy a Viridielre támadók közül valamelyiket leterítse, segítve társát, ám egy halk nyekkenéssel záródik a kísérlete, ahogyan felfogja, megkötözték. Párszor megrántja egy-egy lábát, hátha ki tudja csúsztatni a kötél szorításából valamelyik mancsát, de néhány kísérlet után rá kell jönnie, mennyire felesleges ezzel húznia az időt. Apró metszőfogaival elharapni se tudná, így más lehetőség a visszaváltozáson kívül nemigen marad, ugyanis várakozni nem kifejezetten van kedve. Így teljes mértékben védtelen és kiszolgáltatott, rossz előérzete szerint pedig nem elengedni fogják, hanem elvágni a torkát, hogy aztán valamilyen ruhadarabot készítsenek belőle.
Fantasztikus! Megint áru lett!
Ha lehetősége és módja van rá, visszaveszi elf alakját, ezzel remélhetőleg a kötél szétfeszül, noha lehet, csupasz bőre fogja bánni ennek a lépésnek a következményét. Nem mintha számítana, első a szabadulás és Viridiel felkeresése, mert kétségkívül elvitték a katonák. Csak az a kérdés, mégis hova...
Nem mintha ráérne most ezen rágódni, azt majd akkor fogja tenni, mikor kijutott innen. Egyelőre a saját szökésével kell foglalatoskodnia, keresnie kell valami fegyverféleséget is, ha már a tőrök még mindig a bordélyházban rejtőzködnek. Nem akar teljesen védtelen lenni, a ruhátlanság meg már egy egészen más kérdés és nézőpont.

6-os kocka:
1-3-ig megpróbálok ellenállni annak, hogy elfogjanak, de legyűr a túlerő
4-6-ig nekik rontok és a meglepetés ereje segítségével szétrobbantom őket és kifelé rohanok.

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

Reméltem, hogy azzal, hogy helybelinek adom ki magam, elbizonytalanítom őket és ehhez bizonyítékként az üres kezem szolgálna, de ezek a katonák nem most kezdték, szerencsétlenségemre, veteránok voltak, akik biztosra mentek.
Úgy voltak vele, hogy inkább elfognak most és ha ártatlannak bizonyulok majd, elengednek később.
Talán könnyebben nyugodtam volna ebbe bele, ha nem látom, hogy Lash milyen szorult helyzetbe kerül és mikor a katona rúgására a kutya még jobban megszorítja és látom elernyedni a testét, hát nem habozok tovább.
Megpróbálok kitörni és ütéseket osztogatva ellenállni, hogy megkötözzenek.
Hangosan kiabálok, amikor kivonszolnak, követelve, hogy azonnal adják vissza……Lash-t, a macskámat, de persze senki nem foglalkozik velem. Hát akkor alaposan megnehezítem a dolgukat, mert ha vinni akarnak vonszolniuk kell.

Hősünk igyekszik mindent egy lapra feltéve kitörni, hogy segítsen a társának. Ha nem lenne feltűnően elf, talán őrültnek is néznék, hogy egy macskát ennyire félt. De az elfek mind őrültek. A sötétek mondjuk különös képen, de nem is ez, ami számít. Az erdei elfek is meg vannak veszve a növényekért meg az állatokért.
Ám ez még nem javít a vörös helyzetén. És ismerős helyre viszik, mert előbb csak rángatják a barakkok felé, majd leütik őt is és a kaszárnya cellái egyikében ébred. Ahogy felnéz senki nincs ott egyelőre.

Egy másik tünde ugyan ebben az időben nem tudja eldönteni, hogy öngyilkos küldetésbe akar-e rohanni vagy pusztán végső célja áruba bocsátani a testét. Bár jelen pillanatban a kettőt kreatív módon ötvözni látszik mindaddig, amíg nagy csattanással földre nem esik. Álmodozásnak pedig annyi.
A visszaváltozása sikeres volt és kifeszítette megnagyobbodott csuklója a köteleit. Majd a tetoválásaira, egész pontosan a hátára érkezett. Néhány kosarat és miegymást felborított. És olyan nagy zajt csapott, hogy elsőként egy fegyvertelen nő fordította el a zárban a kulcsot. És meglátva téged pucéron azonnal a férjének ordított. (Kihűlt a házasságuk, ha erről neki ez jut elsőnek az eszébe.)
Hamarosan egy vadásztőrrel a kezében és egy kutyával a lábánál megjelenik a ház ura.
-Hát ez meg mi? Mi lett a kis bundás döggel? Megetted?
* Megragadja a karodat és azonnal kiráncigál az elraktározott élelmek közül.

Elvigyorodik, ahogyan a kötél nem bírja el az alakváltás erejét, és hamarosan a kezeire és lábaira feszülő gát lehull róla - és ő is a földre. Nyelvébe harapva nyöszörög és kiált fel fojtottan, ahogyan tapasztalja a még nem teljesen begyógyult felület sikoltását és jajveszékelését; legszívesebben lehántaná magáról a bőrt csak azért, hogy megszabaduljon a fájdalomtól. Gyötri őt és mozdulni nem bír miatta hosszú másodpercekig, mindössze szenvedni és tétlenül feküdni, ha már mást nem mer tenni. Egyáltalán nem érdekli, mi több, észre sem veszi, ahogyan néhány kosarat felborított az esés folyamán, hátának égetése sokkal nagyobb figyelemfelkeltőnek és -fenntartónak bizonyul.
A szenvedés még jobban kiül az arcára, mikor kinyitják az ajtót, hirtelen, a korábbihoz mérten igencsak erős fényforrást biztosítva, mire hunyorogni kezd. Az alak láttán felé nyújtja a kezét.
- Ne, kérem! - mondja erőtlenül, és még egyet nyög, ahogyan a lapockájába nyilall az újabb fájdalom. Egyszerűen ez borzalmas és elviselhetetlen, miért tetoválták végig a testét...?!
Mire a ház ura megérkezik, nagy nehezen négykézlábra emelkedik, végigsimítva a nyakán is, de rögtön elkapja ujjait, érzékelve az ott égő kutyaharapás nyomait. A férfi rángatása meg már csak hab a tortán, szájalni viszont nem mer a nála lévő vadászkés miatt. Még a végén a gyomrába szúrja, aztán Viridiel égre-földre keresheti majd, de sosem fogja megtalálni a hulláját... Nagy valószínűséggel azt fogja hinni, hogy ruhadarab lett belőle.
- Dehogy ettem! Ahhoz először meg kellett volna sütnöm, tábortüzet meg itt aligha rakhattam - mondja azért, aztán bevillan, hogy a nyakán lévő sérülés igencsak árulkodó lehet, noha nem venne mérget arra, hogy az átlagember gondol az átváltozás lehetőségére. Nincsenek ahhoz elégszer mágiaközelben, hogy kapásból rávághassanak egy magyarázatot, persze nem kizárt a jó találat. És bizony neki se ártana egy magyarázat, hogy elengedjék, viszont ez egy igencsak nehéz feladat. Nem tudja, hogyan foghatná meg a helyzetet, milyen szöveget próbálhatna meg velük elhitetni, viszont opciónak nem utolsó a nő férfira haragítása. Talán ha rájátszik arra, hogy egy eltitkolt kedvese... Most már tényleg közel fog állni hozzá ez a szakma... Nem mintha vissza akarna menni, és nem is akarja azt mondani, hogy Természet Anya kiváltképp szeretné, ha visszatérne táncolni és szórakoztatni a kéjek épületébe, de egyre inkább úgy tűnik, az istennőnek nagyon is ez áll a szándékában.
- Inkább tisztázza az asszonykájával, mégis miket művelt velem! - tesz így egy óvatos lépést, némileg hisztisen, enyhe vakmerőséggel vágva a vadász fejéhez a szavakat, fürkészve közben a nő arcát is, hogy mennyire kap erre a mézesmadzagra. Ha egyáltalán nem harcias, valamint nem olyan a jelleme, hogy ezt magára vegye, akkor másfelé kell tapogatóznia - ebben az esetben túl messzire nem akar elmenni, azzal csak a nyaka körül lévő hurkot szorítaná. Azonban ha látja rajta az érdeklődést... Na, az már egészen más.

Nem akarom megint elveszíteni Lash-t, főleg nem úgy, hogy utoljára egy kutya szájából lóg ki mozdulatlanul! Szándékomban áll kitörni a katonák közül, még akkor is, ha az ő fegyvereikkel szemben csak a két öklöm van „kéznél”.
Hiába azonban minden igyekezet és minden kiabálás, vergődés. ez a fegyvereseket nem hatja meg és a lányt sem akarják megmenteni, bár nekik tényleg csak egy macska, de ha még azt is közlöm velük, hogy ő egy másik elf, akkor végképp őrültnek néznének és semmit nem javítana a helyzetünkön.
Így is megunják az ellenkezésemet miután két utcán keresztül rángatnak és a következő, amit érzek egy kemény ütés a tarkómon, amitől megrogynak a lábaim, aztán elsötétül a világ.
Mikor fejfájósan magamhoz tértem első pillantásom a rácsokra esik.
- Kérem………meg kell találnom Lash-t, a……..macskámat. – nyögök fel az ajtóhoz tántorogva.

A vörös hajúnk bizony hamar olyan helyzetbe kerül, mintha direkt mutogatná magát. Ám erre direkt rá is játszik, hogy összetévessze -egész pontosan összevesszenek- az idegen ház lakói. Terve igen jó, de balszerencséjére a vadász olyan értetlen képet vág a perverz légyottjára, hogy neje nem is nagyon kételkedik. Inkább csak hol egyikőtökre, hol másikótokra néz.
-Mégis mi a csudát csináljunk vele? -kérdezi végül.
-Hát honnét tudjam? Nem vagyok járatos ezeknek az állat fülűeknek a dógában. De... -egy pillanatra elbizonytalanodik- Nem ez lehet az a rőt hajú éjtünde, akiért az éjszaka annyit lármáztak?
* Balszerencsédre összeáll a kép és hamarosan a hiányzó tervet is összerakják. Visznek téged a bordélyházba ők is és felmarkolják a becsületes megtalálónak járó pénzt. Ha csak nem döntesz úgy, hogy átváltozol másik alakodba és inkább sapkának adjanak el.

Viridielnél nem pörögnek ennyire az események. Legalább fél óra, ha nem több telik el, mire két őr érkezik és egy rabot tuszkolnak befelé a szemben lévő zárkába.
-Hát felébredtél? Jobb lesz kitalálnod, hogy mit fogsz mondani. Mert egypáran kíváncsiak a történetedre. Pedig hamar összerakhatnák maguktól is.
*Csak félig odafordulva veti oda ezt neked egyikük, de utána belökik az új szomszédodat és a zárral és a kulcsával foglalkoznak.

Teljesen a visszájára fordul a terve, amitől nem inog meg egészen addig a pillanatig, míg a bordélyház emlegetésére sor nem kerül. Ötlete sincs, mit csinálnának ott vele, de a legrosszabbra gondolva olyan görcsbe rándul a gyomra, hogy kis híján a földre rogyva görnyed össze. Ábrázata az arcára fagy teljes mértékben, kényszeredetté válik minden vonása, és határozottan nem akarja, hogy visszakerüljön ilyen állapotban arra az átkozott helyre. Nem akar meghalni ott, határozottan nem, és bár ez egy jó lehetőség lenne arra, hogy ott legyen, kísérletet tegyen Viridiel felszerelésének és saját cuccainak visszaszerzésére, egyszerűen nincs benne annyi bátorság és vakmerőség, hogy ezt megkockáztassa. Sajnos nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy felügyelet alatt fogják tartani, visszahívják az inkvizítort, és még az is lehet, hogy az aranyláncot is megtalálták, aminek viselésétől és gondolatától legszívesebben elsírná magát. Na meg még a végén még egyszer végigtetoválnák őt, csak nem hátul, hanem elöl, amit aztán végképp nem fog tudni elviselni. Mi több, először Viridielt kell megtalálnia, ha már így elszakították őket egymástól, noha a katonák felszereléséből ítélve van egy-két ötlete, hova is vihették őt.
El kell szöknie, méghozzá most azonnal, rohannia kell, ahogyan a lába bírja, és az első adandó alkalommal átváltoznia, majd eltűnnie a házak és tárgyak között. Nem kockáztathatja meg, hogy meglássák, képes ilyen alakot felölteni, különben a bordélyházban is értesülni fognak erről, így az egész várost elárasztják kutyákkal, a tárgyak visszaszerzésének esélyét pedig teljesen elveszítik. De... De így mit tegyen? Nem kerülhet vissza azoknak a mocskoknak a kezei közé, nem állhat be a szajhák sorába, mert ha ilyen történne vele, menten fordulna minden eddigi terveivel kapcsolatban, méghozzá nem a legjobb irányba.
Fél és reszket, le se tagadhatná, hogy a pár kitalálta, miféle szerzetnek számít is ő ezen a környéken. Az meg már egy másik téma, hogy egyébként se tudta volna őket meggyőzni az ellenkezőjéről, elvégre ékes bizonyíték a hátán terjeszkedő tetoválás, na meg az ábrázatuk sem arról árulkodik, hogy bármi esélye lett volna. Hamar megadja hát magát a taszigáló, ráncigáló erőnek, ügyetlenül lépkedve az utcán, közben kétségbeejtő elképzeléseit igyekszik legyűrni - sikeresen. Képessé válik gondolkodni, és ahogyan egy szűkebb utca mellett, sikátorszerűség előtt haladnak el, meglepetésszerűen próbál elszakadni jelenlegi fogva tartójától. Borzasztóan retteg a bordélyháztól, minden porcikája tiltakozik, hogy tündealakjában nemhogy belépjen, de megközelítse az épületet, és az ebből fakadó félelem miatt nem átall ütni-harapni, ha kísérője megpróbálja őt visszatartani, de még a nagy becsben tartott tagot sem kíméli adott esetben. A menekülés a legfontosabb, és ha így sikerül, akkor nyomban megindul a menekülőutat biztosító ösvényen, a következő sarkon befordulva már macskaként közlekedve, mindenki szemei elől eltűnve. Persze ha nem is sikerül ez a fajta szökés, nem számít, mint ahogyan az sem, hogy felfedi egyik ütőkártyáját: macskává válva szökik meg. Úgy már minden bizonnyal nem fogják tudni megállítani.

Nem válaszol senki és én, mikor kissé kitisztul a fejem, rájövök, hogy egyedül vagyok. Dühösen csapkodom a rácsot, de senki nem ordít még rám sem. Végül kimerülten roskadok le az egyik nedves fal mellé és azon jár az agyam, vajon Lash egyáltalán életben van-e még. Szörnyű súlyként nehezedik rám a bizonytalanság.
Aztán egy örökkévalóságnak tűnő idő után csörömpölést és hangokat hallok, majd megjelenik két őr és egy másik foglyot lökdösnek befelé, a velem szemben lévő üres cellába.
- Nem tudom miről beszélsz, én nem csináltam semmit. Rám törtetek és megöltétek a macskámat, aztán elhurcoltatok, leütöttetek, bezártatok. Így bízzon az ember a katonaságban, a törvényben. Engedjetek ki! Nincs történet! – nézek rá ellenségesen.

A vörös kétségbeesett lesz az elkövetkezendő sorsától, bármennyire is vakmerően próbált eddig visszakerülni oda, ahol mutogathatja testét. És bármilyen megadóan is hagyja, hogy pucéron vezessék végig az utcákon. A bordélyház nincs messze, így akaratlanul is szökése előtti pillanatban meglátja a bűnbarlangot éppen, ám ugyan ebben a pillanatban egy másik dolog is történik. A vadász és neje hirtelen megáll és döbbenten érkezik a felismerés:
-Katonák! Ezek lerohantak mindent.
* A szerencséjén múlik Lazynek, hogy sikerül-e megszöknie vagy az odameneteltől teljesen elbizonytalanodó pár fogságában marad-e.

Viridiel eközben továbbra is a macskáját gyászoló elfet játszik bezárva és a két őr nem nagyon foglalkozik vele látszólag. Ahogy a helyére került a másik fogoly újra magára hagyják. Ekkor jön rá, amire eddig kétségbeesett helyzetében nem is figyelt fel, hogy farkas alakban épp átfér a rácsok között. Mivel nem állatok fogva tartására tervezték és a "gumiembereknek" is egy újabb akadályt jelentene később a kaszárnyából való megszökés, ha kibújnak, ezért egy jó vastag kar méretű vasrudakból készítették, de meglehetősen szellősen.
Ha most szökik ki, akkor szembe találkozik az inkvizítorral és három segítőjével a folyosón. Akiknek szóltak, hogy felébredtél. De ha a celládban maradsz, akkor sokkal barátságosabb lesz újbóli találkozásotok.
-Hát végre feltehetünk neked pár kérdést? Nem lesz hosszú és ha kielégítő válaszokat kapok, akkor utána elmegyek és te megnyugodhatsz.


/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Macska alakba változva sikerül kicsúszni egy pillanatra a kezükből, de amig a férfi a koronaékszereit fogdossa rúgásod után vagy a nő ragad meg fülednél fogva vagy a kutya szalad utánad.
3 és 4 -Sikerül kereket oldanod tünde alakban.
5 és 6 -Túl erős a szorításuk még mindig a karodon, ahogy gyorsan vezetnek a bordélyház felé. Szökési kísérletedben véletlenül megütődik a tetoválásod, mely fájdalom miatt nem tudsz koncentrálni az alakváltozásra és nem sikerül./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Nem lepi meg túlzottan, hogy a katonák lerohantak mindent, elvégre ennek az áldozatai lettek Viridiellel mindketten. A látvány inkább csak szánalmat keltő, tekintve, hogy a saját fajtájuk cselekedte ezt, persze a hangsúly jelenleg nem ezen van, hanem a szökésen. Ennél jobb lehetőség aligha kínálkozhat neki ahhoz, hogy meglóghasson, és ezt ki is használja; a szükséges agresszív cselekedetek megtétele után erőteljes mozdulatokkal hagyja hátra maga mögött a helyszínt, talpának csattogásának hangja pedig hamar megszűnik, ahogyan macskaalakban közlekedik tovább, keresve egy biztonságos tetőt, ahol kifújhatja magát. Le kell gyűrnie szívének dübörgését, az eszeveszett menekülési vágyat, a félelmet, valamint gyomrának görcsét is valamilyen módon el kell tüntetnie - utóbbi viszont annyira erősen gyötri, hogy egy darabig muszáj öklendeznie. A kellemetlen közérzetre rásegít a bordélyházzal kapcsolatos emlékek egy-egy bevillanása, a lassú tudatosulás, mik is történtek azon az átkozott helyen, ennek teljes feldolgozása azonban még odébb van valamivel.
Ahogyan ennek vége, menten összerogy attól a remegéstől és ideiglenes kimerültségtől, ami hirtelen rátör, liheg, gondolatai zavarosak és összevisszák. Nem tud megállapodni egy elképzelésnél, azt nyugodtan végigvezetni, hanem egy másik pár pillanat után félbeszakítja az előzőt. Szüksége van így néhány hosszú percre, hogy csillapodjon a kaotikus állapot, aminek leteltével megrázza magát, és már magabiztosan áll a magasban, szétnézve, merre is indulhatna. Választania kell a felszerelés megszerzésének kísérlete és Viridiel megtalálása közt, az utóbbival annyi a probléma, hogy bizonytalan társa holléte, még ha van is pár ötlete. Tündeként fogát csikorgatná, így viszont csak halkan morogni tud, őrlődve, melyik lehetőség mellett döntsön. Végiggondolva nem kockáztathatja meg, hogy a bordélyházban macskaként elkapják, mindemellett nem képes megmondani, társával éppen mit is tesznek, de ha a korábbira gondol...
Az emiatt feltámadó ingerültségének köszönhetően felborzolódik a bundája, és ezzel egyértelművé válik, mit is választ.
Irány azoknak a katonáknak a helye, akiket utoljára látott Viridiel közelében: a kaszárnya.

Az őrök nem éreznek kényszert, hogy beszéljenek velem, vagy, hogy tovább piszkáljanak. Bezárják a magukkal hozott foglyot, aztán elmennek. Én meg továbbra is ott maradok őrlődő gondolataimmal.
Eddig eszembe sem jutott, hogy állati alakomban kimehetnék innen, most, hogy igen, meg már nem nagyon merem megtenni, hiszen nem akarok szemtanút magam mögött hagyni, hogy aztán veszélybe sodorjam fajunk bármely tagját, aki így próbál meg elbújni az emberek elől. Lehet, hogy vannak olyanok akik tudják vagy sejtik, de erősíteni nem akarom.
Bízom benne, hogy nem tudnak felhozni ellenem semmit és végül elengednek, csak jó lenne, ha ez minél előbb bekövetkezne.
Ekkor jelenik meg egy ismerős alak és nekem elborul a tekintetem, hiszen ő volt aki bántotta Lash-t és aki engem is.
- Nem tudom mit akarsz még mindig tőlem, én nem tudok neked segíteni. Én erdei elf vagyok nem sötét fajtánk egyike. – mondom fáradtan rá emelve a szemem.
Lehet mégis csak farkasként kell majd távoznom?

A fickó úgy tűnik emlékezhet arra, hogy ki ütötte le a Főnök irodájában, mert a szemében egy kis csillogás azt sugallta, hogy szeretne nem hivatalosan visszatérni még erre. Mennyivel jobban jártál volna, ha megölöd a két alakot ott helyben? És a kód tudója nélkül inkább meg sem kísérelted volna, hogy visszagyere.
-Elhiszem, amit mondasz. Legalább is azt a részt, hogy "sötét fajtánk egyike". Csak egy idióta jönne ide és awyrisiként azt hirdetné magáról, hogy éjtünde. De fordítva volt már rá példa számos. Valahogy erdei fajtársaitok nem kapkodnak a lehetőségen.
* Jó ötletnek tűnt annak idején, hogy Lazy hazugságát folytassátok és legalább egymással ellentmondásba ne keveredjetek. Ám bármennyire is furcsa őszinte természetedet ismerve, most megtapasztalod azt, hogy a sötét oldal levágott derékszögei sem könnyebb út hosszú távon. A megfélemlítéssel nyert pillanatnyi előnyök pedig könnyen a viszályukra fordulhatnak hosszú távon.
-Mondd el, hogy merre van a kapitány! És akkor azzal lekötelezel. Eléggé hálás lennék, hogy elmenjek és inkább vele foglalkozzam, mint a te szenvedéseidet elkezdjük.
* Hangja nem sok jóval kecsegtet.

Eközben vörös hősnőnk lassan közeledik a kaszárnyához. Háztetőről háztetőre ugrálva halad. És fentről jól látja, hogy igen sok foglyot szállítanak a szegénynegyedek sikátoraiból a barakkok felé. A városőrök tervének első felvonása jól sikerült, noha a csatazaj sehogy sem akar enyhülni. És még ti sem tudjátok, hogy mit tartogat a Jövő.
A szállások és épületek között egyre nagyobb a nyüzsgés.

Rossz látni azt, ami itt történik, tapasztalni, hogy egyetlen fajon belül mennyi viszály lehet, és mivel ő is megtapasztalta ezt, még ha sokkal kisebb méretben is, nem kéne csodálkoznia. Valahogy mégis annyira kellemetlen és szánalmat keltő az egész, ennek a gondolatmenetnek a továbbvitelével viszont inkább nem foglalkozik, annál azért jóval nagyobb gondban van, minthogy megálljon tűnődni ilyen "semmiségeken". Fel kell vennie Viridiellel a kapcsolatot a lehető leghamarabb, meg kell őt találnia, majd kihoznia a fogságból, noha még ötlete sincs, miként fogja ezt megvalósítani. Egyelőre keres magának egy biztos rejtekhelyet, ahol nem zavarják meg - az itteni nyüzsgés miatt pedig alkalmas a tető, valamint a kémény árnyéka, minden bizonnyal így nem figyelnek fel rá. Elképzelése szerint az itteni katonákat eléggé leköti a földi látvány, ahol a foglyokat kell taszigálniuk új lakóhelyükre; jó lehetőség egy kis rejtett kommunikálásra. Csupán az a rövid idő kell neki, amíg felveszi társával a kapcsolatot, legalább annyira, hogy jelezzen neki, semmi baja azon kívül, hogy roppantmód fáj a nyaka a kutyaharapás miatt, de már - reményei szerint - a közelben van. Ha Természet Anya kegyes hozzájuk, akkor ez a kis jelzés eljut társához a természet, a szél segítségével, ha nem... Az bizony azt jelenti, vagy ráraktak egy mágiablokkoló felszerelést, vagy elzárták őt minden elől, vagy...
Inkább bele sem gondol az utóbbi lehetőségbe, csak keresi a fonalat, ami mentén üzenhet a hírnöknek, közben pedig a lehető legkisebbre húzza össze magát, hogy véletlenül se tűnjön fel senkinek. Bár emiatt túlságosan igazából nem aggódik - elég körültekintően választ, ha rejtőzködésről van szó, és most is azt a pontot kereste fel, ami az őrszemek figyelmének hatókörén kívül esik. Nem lesz gond, Viridielt is épségben kivezeti az épületből, nemsokára pedig a felszerelésüket is a saját kezeik közt tudhatják teljes pompájukban.

Azt hiszem ezeknek az embereknek teljesen mindegy, hogy mit mondok, igazat vagy hamisat, csakis azt hiszik el, amit hallani akarnak, így most sem fogadja el az inkvizítor, amit mondok. Ha éjelfnek vallom magam az se jó, ha nem az sem. Nem hiszem, hogy valaha közös nevezőre fogunk jutni és különben is elég a szemébe néznem, hogy tudjam, szeret fájdalmat okozni és teljesen mindegy mit teszek, ezzel élni akar.
- Nem is tudom miért. – jegyzem meg gúnyosan arra, hogy népem tagjai nem nagyon repesnek az itt létért.
Továbbra sem tudom, hogy mit akar ezzel a kapitánnyal, bár ha tudnám sem uszítanék egy ilyen alakot a nyomába, míg nem tudom miért hajkurásszák.
- Igazán örülnék, ha lekötelezhetném, de nem tudom hol van, ez az igazság. – próbálkoztam azért, bár sejtettem, hogy nem ez a válasz, amit hallani akar.
Közben elér egy futó gondolat és alig tudom elfojtani megkönnyebbült mosolyom, ahogy megtudom Lash jól van.
~ Örülök neked. A katonák bezártak és itt van az inkvizítor, megint a kapitány után faggatózik. Ne gyere ide, ha tudok, farkasként elmenekülök. ~ küldöm neki a választ.