A futárt igen kíváncsivá tette a hadi felszereléseket szállító katonák. És mivel elég sok balsors húzta mostanában, talán bölcsen marad a ládában, amíg tiszta nem lesz a terep. A szekér lassít és befordul a helyőrség kapuján. Itt is ugyan olyan kockázatos kilógni, mint a forgalmas úton. Rajta áll vagy bukik, hogy megpróbálja vagy marad a rejtekhelyén és beviszik egy nagy raktárba, ahol érdekes beszélgetésnek lehet talán fültanúja.

Eközben Lazy kényelmetlen helyzetben tanulmányozza, milyen ügyesen kerítik be ezek a kutyák a szűk járatokban is az áldozataikat. Talán jobb lett volna hamar kirohanni, ahogy a legtöbb állat teszi ilyenkor? Aligha, hiszen arra is számítottak biztosan. És csak az ügyességének köszönhette volna, ha túléli.
Ahogy most is.


/Kockadobás: Hatos
1- Épp egérutat akar nyerni a bekerítés elől hősnőnk, mikor elkapja egy erős állkapocs a nyakát és kifelé kezdi el húzni. Közben fulladozik.
2 és 3- Arról is érkezik egy vadászeb, ahová tartani szeretne, mint egy tank tornyosul előtte az ilyen helyeken harcolásra kitenyésztett forma.
4-6-ig -Szerencsésen kijut a Főnök irodájánál és meglátja a páncélszekrényt./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Nagyon remélem, hogy eléggé kimerülnek az egész napos szekér tologatásban ahhoz, hogy ne a lepakolás legyen az első dolguk, így talán elég időm lesz majd eltűnni a ládából, mielőtt észrevehetnének.
Látom, amikor elhagyjuk a kaput, így minden izmom megfeszül, felkészülve arra is, ha ki kéne törnöm. Akkor a meglepetés erejében bízom, hogy mire feleszmélnének, már el is tűnhetek.
Aztán mégis csak maradok, amikor katonák lépnek fel a szekérre, de nem nyitják i a ládákat, csak erőlködve felemelik és egy sötétebb, csak néhány fáklyával megvilágított teremben teszik le.
Meg akarom várni míg minden elcsendesedik, ezért még meghúzom magam és ekkor beszélgetés üti meg a fülem.
Résnyire nyitom a fedelet és hallgatózom.

Mégsem hagyta el a macskaszerencse - annyira -, hiszen ahogy halad a járatban, sikeresen köt ki abban a szobában akadály nélkül, ahol a faggatására és tetoválásának felvésésére került sor, mi több, még a páncélszekrényt is megtalálja, ami mögött Viridiel felszerelése lehet. Már csak ösztöntől vezérelve is bújik egy bútor alá, hogy onnan kémlelje ki a teremben lévőket - ha vannak -, reménykedve abban, hogy nem vették őt észre. Ha nincs senki a szobában, akkor gyorsan előbújik, visszaváltozik, és ha az ablak nincs kinyitva, amin keresztül könnyedén megszökhet állatként, intézi menekülőútjának biztosítását. Ezt követően megtorpan, ugyanis nem tudja, melyik lenne a helyes lépés: eltorlaszolni az ajtót, hogy lassítsa a betolakodókat, időt nyerve a meglépésre, vagy kihagyni ezt a lépést, hogy ne gyanakodjanak. Talán az utóbbi megoldás a legkedvezőbb, mivel hallani fogja az ajtó kattanását, ahogyan érkeznek a helyiség felé a folyosón (na meg a kutyákat is, ha esetleg kibújnának a járatból megtámadásának szándékával), így időben visszaveheti másik alakját, amiben azon nyomban el is hagyja ezt a szobát. Mindemellett nem fog gyanút sem kelteni, ami megnehezítené a felszerelés visszaszerzését, ezért megkockáztatja így a páncélszekrénynél a számkombinációk közül kipróbálni annyi lehetőséget, amennyire ideje futja. Aztán hátha... Ha esetleg enged a zár, akkor nyilván megjegyzi, majd távozik is, hiszen Viridielnek szerencsésebb lenne magára vennie a felszerelést, mint neki, persze a sikerben egyelőre nem reménykedik annyira. Esélytelen, hogy annyi opció közül pont arra gondoljon, ami a szekrényt kinyitja.

Viridiel bezötyög az ingyen fuvarral Délos talán legjobban őrzött helyére. A városőrök kaszárnyájába. Még senki se tudja, hogy fog innen kikeveredni, de legalább addig is nem üldözik a szűk sikátorokban.

Eközben Lazy sikeresen megérkezett a szobába és egy szekrény alól kikandikálva észreveheti, hogy senki sincs itt. Ha az ajtót azért megvizsgálja, arra is rájöhet, hogy kulcsra van zárva. Ám nem minden kijárat van biztosítva. Egyet meg is tesz, mikor kinyitja az ablakot. Ám ahonnan érkezett, onnan mások is érkezhetnek.
És hamarosan fognak is. Még a Mesélő sem tudja, hogy az ezernyi kombináció közül a helyes benne van-e abban a talán tízben, ami nyitja a vas ajtót. Ám előző alakjában, melyet hamarosan minden bizonnyal visszavesz, olyan szaga volt, mely azért még mindig feltűnik egy ebnek. És nem csoda, ha hamarosan az egyik vadász kidugja a fejét pont azon a járaton, ahonnan nem olyan rég ő is feltűnt a szobában.

Eközben Turion fia kihallgat egy beszélgetést.
-Menjetek csak, Govillel majd befejezem az elpakolást.
-Őt ne keverjük ebbe, szerintem, bele! Ha a Sokszögiek kémjének elmondjuk, akkor felesleges a titkolózás.
-Govil a maffia spiclije? -kérdezi a fiatal katona megdöbbenve.
-Szerinted? A sógora ott futtatja az asszonyt a kikötőben. Mire gondoltál? Hogy vasárnapi ebéden lakatot tesz a szájára?
-Jó, mondjuk ezt tudtam... -összezavarodott, láthatóan most állt neki össze a kép- Mindegy! Nekem el volt könyvelve a sereg tagjának.
-Jól mondod, a sereg tagja. Csak sajnos a csavargók füle.


/Kockadobás: 2*Tízes
Ha mind a két dobás tízes, akkor Lazy kinyitja résnyire a páncélszekrényt, majd gyorsan visszacsukja.
Minden egyéb esetben csak elhibázott próbálgatás./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 6

--------------------------------

#2 'Tízes' : 5

Arra már rájöttem, hogy ügyesen megoldottam, hogy bejussak a városba, a lehető legészrevétlenebbül, csak, hogy most a katonák szállásának lehető legközépső részén vagyok, ahonnan elég érdekes lesz kijutni. De hát a szekérről észrevétlen nem tudtam volna leugrani és a ládákat utána egy percre sem hagyták magára.
Miközben a kijutás módján agyaltam, előttem zajlott le egy érdekes beszélgetés, ami azt mutatta, hogy a katonák legtöbbje tisztában van az alvilági banda terjeszkedésével és a városban betöltött szerepéről, sőt még a seregben is ott vannak. Na meg arra is rávilágított, hogy ez a szállítmány nem tartozott azok közé, aminek hírét meg akarták osztani velük.
Csak, hát ezzel nem sokat tudtam kezdeni és ettől még nem kevéssé volt problémás a kijutásom és nem vált könnyebbé a holmim visszaszerzése.
Talán ha szerzek egy egyenruhát……..

Újabb és újabb kombinációt próbál ki, hátha valamelyik bejön, noha maga se hisz igazán a sikerben. Csinálja addig, ameddig lehetősége van rá, és mivel nem érzi siettetve magát, igencsak nyugodtan cselekszik, ráadásul még többé-kevésbé biztonságban is gondolja magát a menekülőút biztosítása miatt. Az esély még megvan a sikerre, más kérdés, hogy több időre lenne szüksége az eléréséhez, de sokat nem veszthet a mostani kísérletezéssel. Túl sok számot nem is tud kipróbálni, mivel ahonnan érkezett, onnan egyre hangosabban hallatszódik a csaholás, így lassacskán indulnia kell - meg kell keresnie Viridielt, ha már mást nem tehet. Még esetleg kiszórakozhatja magát a kutyákon, hogy nem tudják őt utolérni, kielégítve a fajok közti ellentét okozta kárörömöt, jelen körülmények közt azonban valahogy nem érzi ínyére valónak ezt az opciót. Persze ha átváltozik, ez lehet, változni fog, egyelőre a tetoválás okozta kellemetlenség ismét élénken érinti őt, nem beszélve arról, hogy igencsak furcsán érzi magát ruhák nélk...
Összepréseli ajkait, ahogyan realizálja, még azokat is vissza kell szereznie. Túlságosan belemerült abba, hogy társa jóval értékesebb holmijait szerezze meg, ugyanis egy kisebb összeg fejében a sajátjait könnyedén lehet pótolni. Ezért se tulajdonít sajátjainak nagy jelentőséget, még ha neki pénz aligha futja erre.
Gyakorlatilag az utolsó pillanatban változik vissza, amikor már az egyik dög kibújt a járatból. Mindössze pár másodperce marad így arra, hogy kiugorjon az ablakon a párkányra, onnan pedig átrugaszkodik a szomszédos szobáéra. Remélhetőleg lesz nagyjából abban az irányban egy nyitott ablak, ahol még a járatban látott elmenni valakit a felszerelésével. A benti kóborlások miatt nagyjából már ismeri az épület felépítését, így reményei szerint nem lesz nagy gondja azzal, hogy egy-egy szobát így kikémlelhessen, keresve benne a cuccait, persze olyan helyiségbe nem fog bemenni, ahol tartózkodnak. És talán a kutyák is teljes mértékben elvesztik így a nyomát, ezért még ők sem fogják őt zavarni.

Viridiel kihallgatott egy nem nyilvános beszélgetést, ám még ő sem tudja konkrétan, hogy miről is beszéltek. Bár azt igen, hogy a visszajövetelük céljaihoz egy fiányit sem jutott ezzel közelebb. Jobb lesz elfelejteni és inkább a kijutással foglalkozni.
Ám az nem lesz könnyű, mivel néhány tiszt kiosztja a parancsot három fiatalnak és a nyílhegyeket a vesszőkre kell rakniuk és közben mások is feltűnnek. Az ostromgépeket kiviszik és nem kevés fegyver is kiosztásra kerül.
Pont ami ládában hősünk megbújt egy jó nagy adag katonai ruhát dobnak és a régiket ugyan olyan újra cserélik. Ha meg akar szerezni egyet, csak be kell húznia résnyire nyitott fedélen. És imádkoznia, hogy nehogy a sok közelben álló egyike kiszúrja a mozdulatot.

A hősnőnk már majdnem lát téged, hiszen kiugorva a párkányon nincs akadály az emeletről a kaszárnya udvaráig, bármennyire is nagy a távolság. Állati szeme még innen is látja, hogy a katonák készülődnek és valamit terveznek.
Ám a nagy mocorgáson kívül semmi mást sem tud meg. És egyik ablak mögött a Főnököt látja meg a szobában három fegyveres fickóval.

Egyre kényelmetlenebbül érzem magam a ládában, hiszen minden itt töltött perc csak növeli annak esélyét, hogy valaki felfedez, ezért egyre sürgetőbbé vált a kijutás keresgélése. Királyomnak sok mondanivalóm lesz a várossal kapcsolatban, ha egyszer kijutok, de ahhoz ki kell találnom valamit.
Az jutott eszembe, hogy csak elvegyüléssel, álöltözettel tudom ezt megoldani, legalábbis ez talán bejöhet, hogy észrevétlen kisurranjak, hiszen hallhatóan mindenki felfegyverkezik és lázas sürgés-forgás kezdődik. Aztán használt egyenruhák kerülnek a ládám tetejére és azt hiszem ennél jobb esélyem már nem lesz. Most vagy soha!
A láda nyitott résén nézem, hogy mikor nem figyel felém senki és szép óvatosan, egyenként behozogatok pár holmit. Nem túl tágas a hely, de hajlékony vagyok, így hamarosan már egy nem túl jó szagú gúnyában húzom meg magam.
Már csak azt kell kivárni, hogy egy pillanatra ne nézzen erre senki, vagy kimenjenek a teremből és már kinn is vagyok.

A párkányon álldogálva, kutyaugatással a háttérben elnézi a távoli mozgolódást, és bár felötlik benne a gondolat, hogy esetleg Viridiel miatt van felbolydulás, nem tűnik üldözésnek. Meglehetősen készülnek valamire, ez őt azonban a legkevésbé sem foglalkoztatja - ez a része nem érdekes a számára a világnak, így nem áll szándékában utánanézni sem. Mondjuk belegondolva, hogy a királyi család futára az ideiglenes társa... Minden bizonnyal azt a szegletet is ki kell deríteniük, mi zajlik arrafelé, és képzeletben elenged erre egy lemondó sóhajtást.
A bordélyház eseményei jelenleg azonban sokkal érdekfeszítőbbek, már csak azért is, mert ott van mindkettejük felszerelése, és azt jó lenne mihamarabb visszaszerezni, ezért figyelmét visszafordítja az ablakok és párkányok irányába. Párat még ugrik, aztán az ismerős vonásokra felfigyel a szeme sarkából, így hirtelen kapja arra tekintetét. Kíváncsian kémleli a szobában összegyűlteket, és ha van lehetőség, akkor nyilván hallgatózik is, bár ha az ablak elválasztja őket teljes mértékben, akkor ennél a miniküldetésnél aligha reménykedhet a sikerben. Azért megpróbálja ebben az esetben is hegyezni a füleit, hátha pár használható szót megérthet, csak amolyan macskásan, kényelmesen elhelyezkedve a párkányon, hogy ne legyen kifejezetten feltűnő a jelenléte. Persze minden gyanakvása és óvatossága nem száll el - ha valakinek közeledő lépteire felfigyel, nyomban felkel, majd ugrik át a szomszédos párkányra, biztonságosabb részre kerülve.

Viridiel sikeresen átöltözött, ha le nem bukott.

Ebben a kedvezőbb esetben a nagy forgás alább hagy hamarosan és másik lombtündék láthatja is, hogy nagy csapat katona indul meg a kikötő felé. Nem járőrözni mennek, annál nagyobb osztagokban mozognak.
A párkányon látná, ha oda figyelne. De ő ismerőse és mától munkáltatója az, akire figyel. De hát ez nem csoda olyantól, aki ilyen kevés ideje állt valakinél munkába. És az ablak sajnos elválasztja őket. És attól is, hogy hallja az odabenti beszélgetést.

A kutyák egyre inkább kezdik újra felfedezni és nem kívánt figyelmet kelteni az emberekben a békésen napozó macskára. Így ideje tovább állni.

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Nem nagyon tudok fészkelődni a ládában, így elég körülményes az öltözködés, meg aztán ráadásul nem is nagyon hangoskodhatok, hiszen akármennyire is mással vannak elfoglalva, az elég feltűnő lenni, de végül megoldom.
A láda résén kilesve várom a megfelelő pillanatot, aztán kipattanok és árnyékban igyekezve maradni, kissé lemaradva hozzá csapódni egy, a kapun kifelé menő csoporthoz, hogy azok ne nagyon foglalkozzanak velem, de akik kívülről látnak, azt higyjék velük vagyok.
Nagyon izgulok, hogy kint legyek már és azért is, hogy megtaláljam Lash-t.

Tekintve, hogy az ablak elválasztja őket, ráadásul némi várakozással kiderül, hogy egyáltalán nem hallja a beszélgetésüket, jobbnak látja továbbállni. Szándékában áll, hogy bejut egy másik nyitott ablakon keresztül az épületbe, azonban az intézmény zeng a kutyák csaholásától, amitől az összes porcikája azt kiáltja: takarodjon el a környékről. Nem mintha félne tőlük, de egyszerűen fülsértő az a zenebona, amit azok a dögök csapnak, valamint az se lenne szerencsés, ha egy véletlen folytán erős állkapcsuk közé fognák. Ennélfogva lehet, jobb választás lenne most megkeresni és várakozni Viridielre, nem egy újabb benti túrát tenni felszerelése felkutatása érdekében. Noha, ha nem lennének odabenn ezek az átkozott ebek, meglehetősen jó lehetőség lenne ez társa páncélja és fegyvere visszaszerzésére - és talán a pénze is ott van, amiből, ha nem akarnak tovább kockáztatni, bepótolhatják az ő holmijait is. Más kérdés, hogy ő vállalná a következményeket, és egy újabb kísérlettel igyekezne felkutatni a saját dolgait, egyelőre azonban nem ezen van a hangsúly.
A párkányról felugrik, lehetőség szerint elkapva a tető egy részét, az ereszt, vagy bármit, amibe belekapaszkodik. Az ugrásból adódó lendületet kihasználva felhúzza magát (hacsak le nem szakad súlya alatt), és már a tetőn mászkálhat, teljes belátást nyerve a környékre, onnan figyelve Viridielre, békésen üldögélve. Ebből a magasságból jól látja a távolabbi mozgást a kikötő felé, ami némi gyanakvást kelt benne, és össze is húzza a szemeit ennek kifejezésére. Valami baljóslatút hoz magával a szél, ami egyáltalán nem tetszik neki, olyannyira, hogy még a bundája is felborzolódik egy kissé.

Viridiel gond nélkül követi az egyik nagyobb csapatot és talán meglepetést okoz neki, hogy körülbelül ugyan arra felé tartanak. Nem tűnnek pedig ők sem eltávon lévőknek, mégis a vigalmi negyed felé vették az irányt, ahol eddig katonát csak akkor láttatok, ha épp az inkvizítorral együtt behívták mondjuk. Vagy ha zsoldot akartak elkölteni.

Eközben Lazy közeledik feléjük és fentről hamarabb észre lehet venni, amit kicsit később, de hősünk is meg fog tapasztalni. A város itteni szegénynegyedeit kardcsörgés hangjai árasztják el mindenfelé. Úgy tűnik a város ellen hozatták a katonák az ostromgépeket és egyéb hadifelszereléseket. Ám az alvilág sem teljesen védtelen, a SokszögiVédésDac Szövetség harcosai saját szisztémájuk szerint kezdik el szervezni a védelmet.

A kuplerájból nem csatlakozik senki a harcokhoz egyelőre, a vörös elf nő tánca és a közben kitört kaotikus harc épp eléggé legyengítette őket. És az is tovább rontott a helyzeten, hogy szökés közben a nő is két banditát megölt, Viridiel pedig többet. Ám a kutyások tovább folytatják a falakban futó alagutak kitartását.

Az elftársak akkor látják viszont egymást, amikor már majdnem elérte Turion fia által követett csapat egy utcasarkot, ahol az ablakból számszeríjászok és más lövészek fedezik a lent gyülekező közelharcosokat.
Dönteniük kell, merre tovább!

Nem vesz észre szerencsére senki, így minden esemény nélkül, jóformán észrevétlen tudok az örömnegyed felé haladni, főleg mivel meglepő módon a katonák is arra mennek. Na, nem mintha egyébként meglepő lenne, hogy egyenruhások ilyen helyen keresnek boldogságot és szórakozást, de ezek most határozottan parancsra cselekszenek és nem szórakozni mennek.
És nem csak ők! Mindenfelől kardcsörgés hallatszik és sok másik keresztutcánál is katonákat látok.
~ Mi folyik itt? ~ gondolkozok hangosan, amit valószínűleg Lash is hallhat.
~ Már mindjárt kuplerájnál vagyok, de nem egyedül. Rengeteg katona van itt és láthatóan harcra készülnek. Te merre vagy? ~
Azon agyalok, hogy ha sikerülne valahogy megkerülni a két csatázni vágyó felet, akkor bőven lenne időnk a páncélszekrénnyel és talán a főnökkel is, ha közben meg lenne, mert mindenki más alaposan el lenne foglalva.
~ Talán ha észrevétlenek maradunk kihasználhatjuk a helyzetet a javunkra. ~ osztottam meg a gondolataimat Lash-sal.

Nem tetszik neki az a hang, ami megtölti a negyedet. Háborúra emlékezteti őt, noha sosem járt egyetlenben sem, mégis ugyanolyan hátborzongató belegondolni, mennyien készülődnek küzdelemre, mi több, lehet, már harcolnak is. Összeszorul a gyomra a vérontás gondolatára, és sajnos az első gyilkossága emlékeit sem tudja kizárni. Macskaként nem látszik rajta, de elkomorul; meglehetősen rosszul érinti az itteni eseménysor, és ha tehetné, elmenekülne a fejében szóló, vádló megjegyzések elől azáltal, hogy az elé táruló látványtól megszabadul. Sajnos egyelőre erre nincs sok lehetőség...
A telepatikus üzenet elején ösztönösen rántja meg a fülét, mintha valóban hallana valamit, persze hamar realizálja, hogy a szavak az elméjében szólnak.
~ Nem tudom, de nem akarok belekeveredni... ~ válaszol némi elégedetlenséggel, és már ennyiből határozottan nem tetszik neki a kialakuló csata. ~ Vigyázz, nehogy megtámadjanak, nem érnék oda időben, hogy segíthessek ~ teszi hozzá némileg borúsan, tartva ettől a végkimeneteltől, közben keresve tündetársa vonásait, ugyanis nagyon valószínűnek tartja, hogy már a környéken tartózkodik. A következő üzenet hamar meg is erősíti ezt az elképzelését.
~ A kedvenc bordélyházunk tetején, keresd a vörös bundás és pamacsos fülűt ~ enged meg egy halvány jókedvet, de ő maga is nehezen találja meg ebben a gyászosnak ígérkező helyzetben. Sose keveredett még ehhez hasonló szituációba, hiszen mindig kerülte a nagyobb csoportosulásokat és aktív küzdelmeket. Vagy egyszerűen csak Természet Anya óvta egészen idáig; eddig tartott többé-kevésbé kímélő szándéka, most pedig mintha mélyvízbe dobná őt ezáltal. Mondjuk kapott bőségesen kiképzést, csak nem volt lehetősége aktívan használni élesben. Meglehetősen sokat kell még tanulnia és gyakorolnia, hogy ne legyen teljes mértékben kiszolgáltatott, ha fegyverharcra kerül sor...
~ Örülnék, ha lenne erre lehetőségünk, viszont én nem nagyon tartózkodhatom az épületben, ugyanis a járatokat kutyák takarítják ki. Érzik a szagomat, követik is, hogy elkaphassanak ~ magyarázza, ezzel részben már el is árulva az egyik veszélyforrást és akadályt, ami az épületben várja őket. ~ Persze az épületen belül okozhatok így kellemetlen meglepetéseket, amivel magamra vonom a bentiek figyelmét, így neked rengeteg időd lesz a felszerelésed megszerzésére ~ teszi hozzá, és bár nem szívesen, de vállalja a csali szerepét. Úgyis menekülős és surranós alkat, tökéletesen passzoló feladat ez neki. ~ Egyébként a Főnök szobája zárva van, már kipróbáltam néhány kódot, persze nem jött be egyik se. Csak a kutyák gátoltak meg abban, hogy folytassam a kísérletezést ~ áll fel a helyéről, hogy a tető legmagasabb pontjára sétáljon, könnyebbé téve Viridiel kutatását. ~ Hogy szándékszol bejutni? ~ érdeklődik. ~ Megpróbáljam kicsalni a járatokból a kutyákat, hogy biztonságosan közlekedhess? Csak mert a rendes bejáraton szerintem öngyilkosság lenne bemenni...

Jelenleg nem sok minden történik a városban néhány tucat halálon kívül. Viridiel megkerüli a házakat, mivel társától megtudta, hogy könnyen csapdába rohanhat a csapat, akihez úgymond odacsapódott. Eközben a macskanő eltereli a kutyák és a háziak figyelmét a nem sokkal messzebb lévő bordélyban.
Futárunk a küzdeni készülők mellett igyekszik elfutni, ahol csak egy orvlövész tudhatja megállítani. Már csak idő kérdése, hogy egy nyílvessző süvítsen a levegőben és előugorjon rejtekhelyéről az alvilági harcos. Egy görbe karddal igyekszik majd befejezni amit elkezdett.

Lazyvel addig nem sok minden fog történni, amíg ők ketten le nem rendezik a dolgaikat, csak utána fogják meglátni egymást a tetőn.

/Kockadobás: Tízes
1-9-ig -Elvéti a támadó a célzást.
10 -Lazy láthatja Viridielt megpördülni szaladás közben és vérében elterülni a földön. Él, de pont a mellkasát szúrta át./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 3

Lash válaszára felnézek a tetőkre, hogy lássam merre is van és ha meglátom, akkor igyekszem most ár leszakadni a csapattól. Eddig jó hasznukat vettem, de most már csak útban lennének.
Nagyon ismerős szavak következnek most, ahogy a lány felajánlja, hogy eljátssza a csali szerepét, de nem örülnék neki, ha csöbörből-vödörbe kerülnénk.
~ Ha zárva az ajtó, akkor csak betörni lehet, ha csak a főnököt elém nem sodorja a vakszerencse, de te ne packázz azokkal a kutyákkal, mert a végén kicakkozzák a füled. ~ kérem Lach-tól, de persze tudom, hogy sok mindent megtenne azért, hogy vissza kapjam a felszerelésem.......talán túl sokat is kockáztatna.
~ Maradj inkább veszteg, mindjárt odaérek, csak lerázom a katonákat és azokat, akik még megláthattak és aztán kitalálunk valamit. ~
Azonban a sietségben megakadályoz egy a fülem mellett elsuhanó nyílvessző, amitől hirtelen a falnak lapulok. Hamar kiderül, hogy ezt egy ismeretlen, rosszképű alak küldte és nem sokat habozik, hogy a sikertelen lövést egy sikeres kardtámadással fejezze be.
Ha nagyon elbízza magát, akkor még időben szaladok neki és a fal segítségével egy szép fejrúgást kivitelezek nála.
~ Van egy kis probléma, de mindjárt ott vagyok. ~ küldöm Lash-nak, nehogy kutyaeledelt csináljon magából.

Viridiel hirtelen kapja a fal mögül kiugorva a fickót és hamar ártalmatlanná teszi. Így már egyenes az út a kuplerájhoz. Ám azok tele vannak kutyákkal és azok gazdáival. Nagyon kevés a fegyveres bandita, ám azt ki kell ötleniük, hogy mihez kezdenek ez után.
Két ellentétes oldalon, Lazy fent, ő lent van. De legalább már tudnak összedolgozni újra. És a Főnök pár perccel ezelőtti hollétéről is van fogalma egyiküknek. Ám ha csak nem az a terv, hogy berohannak abba a szobába és majdnem mindenkit lekaszabolnak fegyvertelenül, akkor az elképzelést még ki kell alakítaniuk.

A kérésére gondolatban csak sóhajt egyet, majd újra letelepszik a tetőn, persze már a tetején, várva Viridielre. Nem tudná megmondani, melyik irányban keresse, nem is találja, hiába forgolódik, pedig meg merne esküdni rá, hogy ilyen távolságból felismeri a ruházatát. Mondjuk lehet, lecserélte, míg megszökött a konvojtól... Így viszont hiába kutakodik, túl sok az arc a környéken, de azért tesz néhány próbát.
~ A Főnökkel inkább ne akarj találkozni. Mikor legutóbb láttam, másik három fegyveres társaságában volt ~ mondja csak úgy mellékesen, persze könnyen változtathatnak a felálláson, ha ügyesek és elgondolkodnak valami ötleten. Más kérdés, hogy egyelőre semmi sincs a fejében, annyi minden gátolja őket a nyugodt lopásban, a legfőbb problémát pedig a kutyák jelentik.
~ Várok én, ne aggódj. Feleslegesen nem fogok kutyák elől rohangálni, azért az annyira nem vicces ahhoz, hogy a semmiért csináljam ~ fintorog, ami így, macskaként lényegében egy vicsorgásként fejeződik ki, ellenségesen felhúzva ajkait, megmutatva metszőfogait. A probléma hallatán felkapja a fejét, némileg gyorsabban lát neki a kutatómunkának, közvetlenül az épület környékén keresve társát, egyik arcot megfigyelve a másik után. Hogy máshova is belátást nyerjen, valamivel odébb sétál a tetőn, és onnan is megszemléli a környezetet.
~ Tudok segíteni? ~ érdeklődik lázas kutakodás közepette, sietsége és némi aggodalma teljes mértékben érződik ebben a pár szóban. Még egy darabig mászkál odafenn, mire sikeresen megtalálja Viridielt, aki pont elintéz egy másik alakot - vélhetően bántani akarta.  ~ Látom, megoldottad, de lemegyek hozzád ~ indul el sietősen lefelé, leugrálva egyik párkányról a másikra, könnyed mozdulatokkal rugaszkodva el más-más helyekről, puhán érkezve a talajra, méghozzá a lehető legközelebb a futárhoz. Futva igyekszik némileg szag alapján tájékozódni, valamint azt az útvonalat követni, amit fentről gyorsan megtervezett, így hamar megtalálva a keresettet.
~ Vigyázat, lövedék érkezik! ~ jelenti ki némi szórakozottsággal, egy pillanat töredéke alatt ellökve magát a talajtól, de nem visz bele a mozdulatba sok erőt, egyrészt mert szükségtelen, másrészt pedig nem akarja elsodorni a meglepetés és súlya erejével Viridielt. Nagyjából mellkas és váll tájékának magasságába emelkedik, mancsaival megkapaszkodva a ruhában, nem bírva megállni a dorombolást és azt, hogy kobakját a férfi állába dörgölje, ténylegesen megtestesítve azt a fajta macskát, amelyik kifejezetten ragaszkodik a gazdájához.
~ Nem sérültél meg, ugye? ~ kezdi el szaglászni, keresve a másikon a vérszagot, egyelőre még nem szándékozva lemászni róla, hanem fej környékén keresve sebesüléseket.

Szerencsém van, mert a fickó nem számít tőlem ilyen fogadtatásra, így pár perccel később ájultan hever a földön én meg gyorsan elérem az örömtanya környékét, ahonnan már hallom is a vérmes ugatást. Aggódva nézelődöm felfelé.
~ Lehet ki kéne csalogatnunk valahogy….. ~ vetem fel, de közben máris megrázom a fejem, ahogy a segítségét ajánlja, bár rájövök, hogy ezt nem igazán láthatja. ~ Már megvagyok, de úgy látszik itt most mindenki lő mindenkire, ezért vigyázz a bundádra. ~
Persze, hogy Lash a magasból hamarabb talál meg engem, mint én őt, így nem lepődök meg, amikor közli, hogy már lát.
Aztán már csak a figyelmeztetése visszahangzik a fejemben, na meg egy bolyhos csomagot kapok a karomba és az arcomba, amitől először felnyögök és hátralépek párat, aztán felkuncogok és vigyorogva vakargatom meg a fejét és a füle tövét, ha már macskaként törleszkedik.
- Ilyen lövedéket szívesen veszek és nem, nem sérültem meg. – tettem hozzá. – A kutyák miatta azonban muszáj lenne valamit kitalálni, szerezhetnénk egy pár marék borsot, az biztos elvenné a kedvüket a további szaglászástól. Ez talán a főnököt is kimozdítja maj, na meg ez a szabályos kis háború is, ami itt készülődik. Szerinted mi folyik itt? Valaki megunta a banda kis játszadozását és a kezébe akarja venni a hatalmat?