The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 1

--------------------------------

#2 'Hatos' : 6

--------------------------------

#3 'Tízes' : 8

Nem elég, hogy talán szándékosan lökött Maruk a közeledő troll elé, még ezek után meg is fenyegetett, miután nem álltam ott a végzetemre várva, mint, ahogy az áldozatul szánt kecske, bár az sem állt, hanem próbált menekülni, de hát jól megkötöttem azt a kötelet, így szerencsére vergődése épp eléggé lekötötte a hatalmas lényt.
- Nem vagyok már gyerek Maruk, hogy a szellemekkel riogass! – sziszegtem vissza, mert dühített az arcátlansága.
Egy jó főnök nem csak dirigál és parancsokat osztogat, elvárva, hogy harcosai feláldozzák magukat a népükért, hanem meg is védi őket, megfontoltan mérlege és dönt, de Maruk nem látszott, hogy ezt tette volna, csak dühös volt. Sem a bizalmam, sem a tiszteletem nem vívta ki, csak azért mert a párharcok során neki kedvezett a szerencse.
A kecske nem sokáig húzta a troll taglózó erejű ütésétől, kimúlva terült el és a lény azonnal le is hajolt, hogy markába kaparintsa. Ekkor jött el az én időm!
Természetesen nem gondoltam, hogy ettől máris kifekszik, csak a mozgásában akartam korlátozni, ezért azonnal tovább is ugrottam, számítva rá, hogy a következő ütése oda zúdul, ahol elsőre meglátott.
Bár nem számítottam Maruk orvtámadására, azért felmerült bennem, hogy valami hátsó szándéka van azzal, hogy magával hozott és, hogy mindenáron szeretne a troll figyelmének központjába állítani. Azért akkora aljasságot még tőle sem feltételeztem, hogy meg akarjon ölni és ezt vadászbalesetnek álcázza. Számtalan alkalommal megölhetett volna, miért pont most?
Fél vállon gurultam ki az ugrást és valószínűleg ez mentett meg, mert a kard szelét még éreztem a hajszálaimon, aztán szinte azonnal meg is hallottam a hangját.
Ha nem lett volna ott a troll, biztos gyökeret eresztettem volna a döbbenettől és ettől a ravasz húzásától.
Egyszerűen kivédhetetlen volt, ha sikerül életben maradnia a termetes lénnyel szemben, hiszen ha lettek is volna kételkedők, a törzsfőnök szava akkor sem megkérdőjelezhető. Bajban vagyok! Nagy bajban! Ekkor támadt egy mentő ötletem, de ehhez életben kellett maradnom.
Persze bennem is felmerült, hogy megölhetném és akkor azt mondom, hogy a troll végzett vele, sőt, még akár úgy is alakíthatnám, hogy igaz legyen……..de én nem vagyok ő. Én Donak vagyok, Grogir fia!
- A sámán ítéletét kérem magamra Maruk! Ahogy említetted az előbb, ítéljenek a szellemek! – kiáltottam végül eldöntve magamban a kérdést, azzal további szó nélkül arrébb sétáltam és egy sziklának támaszkodtam, hogy végig nézzem a küzdelmét, amit magának akart.
A kardom persze készenlétben van, ha esetleg a troll végezne vele és aztán engem pécézne ki, de egyébként csak végig nézem hogyan alakul. Tény, hogy a főnök jó kondiban van.
Ha végez Maruk a trolllal, akkor sietve megindulok a faluba, hogy majd előtte odaérve jelenthessem be kérésemet.

Maruk megsebesítette az áldozatát, még ha az nem is az ifjú harcos volt, de még nem terítette le. Jobb kezében lévő kard tökéletesen célba talált és miközben kiállt a nagy darab zsákmány szeméből, erősen vérzett. Ahogy Donak első vágása is bár csak kissé megkarcolta, de pusztán a vas lendülete megütötte a térdhajlatot. Egy hajszálnyit húzta a lábát, de ha valakinek nem kiguvad a szeme, miközben pont ezt figyeli, a mozgásán észre sem lehet venni.
Ám a törzsfőnöknek ennyi pont elég volt. Kaphatott volna teljes vakságot, azt sem bánta volna ellenfelének. De tudta így is eszével, hogy a lény féloldalra megvakult és szerencséjére pont abba az irányba időzítette az ugrást is. Ám nem állt meg és folyton kitért abba az irányba, hogy a trollnak egy pillanatig ne legyen nyugta! Csak az alkalmat leste.
És csak idő volt a kérdés, hogy az újra kétkezes kardját szorongató nagy darab ork megkapja ezt a lehetőséget. Prédája nagyot bömbölt dühében és ekkor rögtön szúrt. Egyenesen a szájába, hogy azt hiheti a közelben álló ifjú harcos, aki mind ezt látta, hogy ráharap a troll és ketté törik a penge.
De nem így történt. Grogír egykori állandó kihívója ott magasodott izmos termetével az elejtett bestia felett. Annak a szájából sokáig ömlött a vér, ahogy abból a szeméből is, ahonnét kihúzza rövid karját. Dühösen méri végig életben marad segítőjét, akinek nem kellett volna így itt állnia most, mikor a másik messze elszállt kardjához sétált.
-Hát akkor eldöntetett. A szellemek megtöltöttek bátorsággal, hogy maradj, hogy biztosan meghalj. Én leterítettem a trollt. Maruk vagyok, a győzedelmes törzsfőnök. Te pedig csak egy pondró. Nem vadásztál a törzsnek húsért. Ide jöttél a törzsfőnök választásra és felzabáltad az ünnepségen a sok kaját. Nem harcoltál a faluért sem.
*Ekkor a mellkasára csapott büszkén.
-Én harcoltam. Leterítettem ezt a csúfságot, hogy páncél legyen belőle és büszkék lehessenek rám.
*Többet nem fűzött a dologhoz. Ha nem akar elfutni, pedig a vágása után lehetőséget adott rá és figyelmeztette is mi várja itt fő riválisa gyermekét, hát az nem az ő döntése. Jöhet vele és lemennek a hegyről a faluba. Ott pedig legyen úgy, ahogy a fiatalabb akarta.

Yrchbe bevonulva igazat megvallva nem kellett az embereket túlságosan összecsődíteni. Nem mindennapi dolog, hogy valaki egy troll ellen megy vadászni és Maruk büszkén húzta is maga után az egész méretes tetemet. És jöttek maguktól a falusiak.
-Én egyedül öltem meg! -vágott újból mindenki szeme láttára a mellkasára- Donak megtámadott, kis híján meghaltam. De engem nem könnyű legyőzni. -újfent a mellkasát döngette- Megöltem és elhoztam Donakot is, hogy feleljen a tettéért.
*Így haladt a fősámán kunyhója felé és ha meglátja Manukot, akkor el is kezdi rögtön hangosan ecsetelni a történteket.
-Fősámán! Ítéletet kell mondanod! A kölyök megtámadott vadászat közben. Épp a trollal harcoltam, amikor hátulról megpróbált megvágni a kardjával.
Én a két kis kardommal a kezemben épp kivédtem a támadását. Észre sem vettem, hogy mit csinál, mert épp azon voltam, hogy előre szökkenek és bele szúrom a másik kardomat a szemébe. Így ni. -mutatta a rövid pengével a sebet- Ahogy előre ugrottam, megéreztem Donak suhintásának a szelét. Hátra pillantottam és láttam, hogy épp döfni készül rám. Elugrottam, hogy ne maradjak a troll és az orvtámadó között. Ám benne maradt a fegyverem a szemébe. Ekkor két kézre fogtam a nagy kardomat, suhintottam egyet a feje irányába. Épp csak ki tudott térni, ahogy lebukott. Majd amikor látom, hogy ez a nagy behemót meg épp agyon akar csapni engem, gyorsan a szájába vágtam az acélomat.
Ekkor térdet hajtott előttem és kért, hogy ne öljem meg, hanem hozzam el neked, hogy te dönts az ügyében! Yubát meg is lehet kérdezni, hogy még mondtam is, hogy egyedül akarom leteríteni azt a szörnyet, amiből megígérte, hogy páncélt készít majd nekem. És elküldtem Donakot a vadászokhoz, hogy hozzon egy kecskét csalinak. Hátha tanul valamit a vadászat alatt.
Itt vannak a pengéim és meg lehet nézni, hogy illenek a sebbe, ahogy én azt elmondtam. A szemnél az én kis kardom, a szájában meg a nagyobb pont bele illik. Ő hozzá sem ért ehhez, csak hátulról nekem jött.
*A fősámánra nézett, akit nem rég nevezett ki. Remélte, hogy a szellemek adnak ennyi engedményt neki a történetben.

Meg kell vallanom, hogy impozánsan küzd Maruk és már amikor a fél szemére megvakul a troll biztos vagyok benne, hogy le lesz győzve. Ha a vezetéshez nem is sokat konyít a férfi, harcolni azt tud, abban nincs hiba.
Méretes kardjával nem is habozik, amikor alkalma adódik rá és az egyik legsebezhetőbb pontján szúrja meg a lényt, ahol vaskos bőre nem nyújt segítséget, de kevés olyan kétlábú van a földön, aki ki tudja böjtölni ezt a pillanatot. Maruk-nak sikerül, a troll kivérzik a lába előtt.
Tudom, hogy nagyon kockázatos amit teszek, hogy visszamegyek vele a faluba, főleg úgy, hogy egy troll hullájával, dicsőségesen tér vissza, de nem igen van választásom, hiszen ha nem így teszek, örökké földönfutó leszek a népem körébe, még arra sem leszek méltó, hogy leköpjenek, ha betérek egy faluba. Akkor már inkább kockáztatok, bízva a szellemek ítéletében és abban, hogy pártatlanok lesznek.
- Te is ugyan úgy most érkeztél a törzshöz, ahogy én, még ha a küzdelmek során a szerencse neked kedvezett is. Ne akard beállítani magad, mintha itt nőttél volna fel. A troll felett aratott győzelmedet nem vitatom, de azt sem a faluért, hanem magadért tetted. – vágok vissza, mert nekem már úgy is mindegy, sosem fog megbocsátani és nekem is csak az a célom, hogy felemelt fejjel nézhessek fajtársaim szemébe.
Bizodalmam ellenére azért én is tudom, hogy veszélyes játékot űzöm és kardélen táncolok. A lábam még sem remeg meg, ahogy a törzsfőnök mögött, egyenes háttal beérek a falu főterére, ahol Maruk azonnal ki is használja a lehetőséget, amit az összeverődött tömeg biztosít neki.
Egy percig sem voltak kétségeim, hogy megpróbál élni az előnyével, de az megdöbbent, hogy milyen folyékonyan hazudik, hogy nem fél attól, hogy a sámán a szellemek által leleplezi aljas rágalmait. És az is alaposan meglep, hogy milyen jól forgatja a szavait, hogy hihető mesét tálaljon árulásomról.
- Ez aljas hazugság! – kiáltottam fel elvörösödve, dühösen. – Egy újjal sem nyúltam Maruk-hoz, ő próbált a troll elé lökni, aztán meg hátulról lekaszabolni. És egyáltalán nem hozott, hiszen láttátok, hogy magamtól jöttem, mivel Maruk el akart zavarni, én meg a sámánunk közvetítésével a szellemek ítéletére szándékoztam bízni magam. Jó páran ismertek engem. Sosem fordulnék népem megválasztott vezetője ellen, csak a hagyományaink szerinti kihívással. – fordultam a legvégén a sámán felé. – Kérlek közvetítsd a kérésemet őseink szellemeinek! Döntsenek ők kinek hisznek!
Kardom, ami még mindig az oldalamon lógott most leoldottam és a sámán lába elé helyeztem, jelezve, hogy belenyugszom az ítéletbe.

A napom elég mozgalmas volt,ahogy a Törzset körbejártam a reggeli nap első sugarainál.
Felkerestem az egyik sérültet,aki a megméretettésnél sebesült meg,és ahogy elláttam ,közben arra gondoltam,hogy a közelgő hódítás mekkora dicsőség is a Nemzettségünknek..

Aztán ahogy visszafelé mentem a sátram felé,észrevettem,hogy közeledik a Nagy Vezér,és micsoda nagy Troll zsákmánnyal,ahogy Donak is ott lépkedett a háta mögött...de valami történt,az biztos..

Meg is tudom,hamarosan,hogy nézeteltérés akadt a Vezér és a fiatal Donak között..

A Harcosok körénk gyűltek,és ahogy Grogír fia előadta a kérését,hogy tegyek igazságot az ügyükben,már ott is volt a fegyvere a lábam előtt.

-Halljátok szavam!-emeltem fel a kezem ,hogy csendre intsem a beszélő embereket.
-Az Istenek igazságot adnak majd ,ahogy elmondják majd a döntésüket!Most visszavonulok,és aztán hallhatjátok a döntésüket.-ahogy meghallgattam mindkét fél "verzióját",visszavonultam a sátramba,és segítséget kértem az istenektől,hogy utmutatást adjanak az ügyben..

Jó pár óra múlva a transz után ,végre választ adtak az istenek..és a döntés megszületett..

Összehívtam a Harcosokat,és közöltem velük a felsőbbrendüek "szavait".

-A döntés megszületett,az Istenek kegyesek voltak hozzánk,hogy megmutatták a jövöt,ahogy a multat is ..ahogy a kérésünk most is meghallgattatott...
A Nagy Vezérünk és Donak ügyében is szóltak a Szellemek..
Úgy itélték,hogy mindkettőnek igaza van,és mindkettő téved is egyszerre..az igazság egyikőjüknek sem kedvez talán,de ahogy a szellemek megmutatták a jövőt,így mind a kettőjük egymásra van utalva..mert mostantól együtt kell "dolgozniuk",s ahogy ha az egyikőjük félre állítaná a másikat,akkor mindkettőjük elveszítené a Szellmek támogatását,és a Nemzettségünket is veszélybe sodorná tetükkel..
De ha mostantól félrerakják a "nézeteltéréseiket",akkor a Nemzettségünk dicsősége újra felragyog!

Szóltam a tömeghez,és ahogy elmondtam a szellemek szavait,mindkettőjükre néztem.
-Ez a Szellemek szavai!Hajoljatok meg előtte!-hangoztattam a harcosoknak.

Maruk büszkén húta ki magát, hiszen egy törzsfőnök csak nem rogyhat meg, miközben vitázik. Ha saját ügyében így cselekdne, talán más ügyét hallgatva is majd így járna el és befolyásolhatónak tartanák.
~Remélem, hogy a fősámán tudja majd, hogy kinek köszönhetően nevezték ki. Úgy hallgassa a szellemek akaratát, hogy az jó legyen!~
*Ahogy vártak Manuk döntésére, az öreg ork egyre jobban feszengett. Kényelmetlennek érezte, hogy talán mégsem így kellett volna eljárnia. Mármint a támadás az jó ötlet volt. És a szellemek kifejezték az akaratukat azzal, hogy túlélte, hogy a fiút száműzni kell. Terelgessék más valahol s sorsát, ha nem jött el az ideje! Csak ne legyen láb alatt! Egyre jobban méregette Donakot is, hogy nem akarja-e meggondolni magát. Őfelőle még most is elmehet és nem kell megvárnia a döntést.
Amikor kijött a szertartás után, a sámán szavai hangzottak és kis gondolkodás után Maruk bólintott az ítéletre.
-Szóval a szellemek sem látták tisztán, hogy mi történt. Én viszont ott voltam és tudom mit tett. -oda fordult Grogír fiához- Nem látunk szívesen itt, kölyök. A fegyvereim bele illenek a troll sebeibe és nekem ez elég bizonyíték, hogy igazam van. A troll húsát pedig felajánlom a ma esti lakomához.
*Ezzel megfogta zsákmányát és elvitte Yuba házához. Nagyon remélte, hogy a falusi tényleg érti a dolgát, mert majdnem az életével fizetett ezért a bőrért. Ahogy egyre másra átgondolja a dolgokat, látott már végvári harcosokat az emberek közül. Csupa vas védi őket és rengeteg drága fegyvereik vannak. Ha csak fele olyan jó lesz, mint reméli, az új szerzeménye nagy hasznára válik majd a csatatéren.
Oda érve megkeresi a tímárt.
-Nos? Elég lesz? Nagyon nehezen öltem meg. És még Donak is rám támadott közben.
*A sámán jóslata sokkal egyértelműbb volt, mint ahogy azt ő mondta, de még így sem említettek benne olyat, hogy rossz dolgot nem mondhatnak egymásról. És nagyon kíváncsi volt, hogy mit mond majd a zsákmányra a mester. Már alig várja, hogy kipróbálhassa és gondolatban azt tervezgette, hogy mielőtt elindulnak, egy werith tigrist is leterít, hogy Manuknak is készítessen egy bőrvértet.
Ha kell még valami Yubának, azt beszerzi majd, ám az idő előre haladt és ideje készülnie arra is, hogy a fővárosból a barátai megérkeznek. Hamarosan kapja is a hírt az őrszemektől, hogy Morbag közeledik a falu felé. Pont, ahogy tegnap este a nő mondta, akit előre küldött. Izgatottan mosta emg az arcát a kútnál és sietett eléjük.



*Találkozva velük üdvözölte őt az ösvényen és intett, hogy haladjanak tovább a faluba. Már nagyon várta ezt a pillanatot. Végre hatalom volt a kezében és leghűségesebb támogatóira is számíthat. Negyven megtermett oughwari. Hű barátjával beszélgetve, amikor sorolta a fontosabb kinevezett posztokat és neveiket, épp említést tett volna nekik Donak jelenlétéről, amikor az egyikük beleszólt és megköszörülve a torkát figyelemztette Morbagot, hogy azt a bizonyos dolgot fel kéne vetni.
-Ja igen! Többen kérdezték, hogy mekkora a falu? Néhányan elhozták az asszonyaikat, de a többiek is akarják. Van elég hely?
*Maruk maga elé nézett és mélyen hallgatott, mielőtt választ adott volna. Át kellett gondolnia. Hely persze van! Nem arra kíváncsiak, hogy ne lenne elég hely kunyhót építeni. Ám ő csak negyven igen tapasztalt és erős harcosban gondolkodott. Akik megszilárdítják az uralmát és hatékony haderő összpontosul egy kis eldugodt faluba.
Ám ez a kérdés teljesen más színben tűnteti fel a dolgokat. Nem tartják sokan túl okosnak, de számolni azt tud. Meg tudja mondani, mi a különbség a sok és a kevés között. Három-négy tucat harcos biztosan talál magának élelmet. De ezek idős orkok, java részt ötven felé járnak. Sok viszontagságos dolgon mentek keresztül, és Grakban is elismerést vívtak ki. De ők többre vágytak, ezért is kezdték támogatni Marukot már Grogír halála előtt is. Ám nem múlt el az idő felettük nyom nélkül. A legtöbben házasok és nem kevés kis purdé. Ha mindenkit hozni akarnak, az nem kevés éhes száj.
-Amennyire megtudtam a helybeliektől, nem régen még több száz házas település volt ez. Csak jöttek a selfek a határ túloldaláról és válogatás nélkül gyilkolászták az asszonyokat és a gyerekeket is. Alig néhány tucatnyian maradtak és a vezetőnek való orkok is mind ott vesztek. Egy év alatt állítólag több törzsfőnök is volt már itt.
Elvileg lesz elég hely mindenkinek. A Vonyítók hírére nagyon sokan jöttek és költöztek be. De negyven család igen kevés ahhoz képest, mint amit nekem mondtak.


/Egyelőre eddig írnám és ha ti is zártok, akkor majd folytatjuk a hadjárat előkészületeivel./

//DONAK//

Lehet, hogy naiv vagyok, de bízok a sámán „pártatlanságában”, mert hiszek őseim szellemeiben, így elképzelni sem tudnám, hogy valaki elferdítené azok szavait a maga érdekében és azok nem vennék el az életét azonnal.
Ezért is nem menekültem el, hiszen ártatlan vagyok és ennek az ítéletből is ki kell derülnie.
A jóval később, a transz után megjelenő Manuk szavai, ha nem is okoztak nekem csalódást, azért igen csak megleptek.
~ Miért akarják a szellemek, hogy egy ilyen aljas vezetővel működjem együtt? ~
Azonban ígéretet tettem, hogy mindenben alávetem magam az ítéletnek, így ha nem is örömmel, de rábólintok és meghajolok, ahogy a sámán kívánja, rajtam nem fog múlni.
Viszont Maruk azonnal egyértelművé teszi, hogy részéről nincs sok változás, még ha nyíltan, ezek után nem is fog az életemre törni. Majd megteszi titokban, vagy a feladataival.
- Én is ott voltam, ne feledd! A szellemek nem adtak neked igazat, bár, hogy csűröd-csavarod is. Ha igazat szóltál volna, akkor nem ezt ítélték volna. – vakkantok vissza neki, remélve, hogy ez elgondolkoztatja a falubelieket, még ha folyamatosan megpróbálja megvesztegetni őket, most éppen a troll húsával.
Nem fogok elfutni! Majd meglátjuk ki nevet a végén!




/YUBAN/

Yuban az egyik medvebőrt készíti ki éppen, nem nagyon figyelve a főtérről hozzá érkező hangzavarra és vitára, csak amikor meghallja a vezér hangját, akkor fordul felé.
Aztán hangosat füttyent a szép, méretes példány láttán.
- Nem hittem volna, hogy tényleg megteszed, de bőven elég lesz! Ahogy ígértem, kapsz belőle egy remek kikészített bőrt és abból egy remek vértet.
Hogy Grogir fia megtámadta volna Maruk-ot csak hümmög egyet és megvonja a vállát. Nem az ő dolga, bár, ahogy a vezért termetét elnézi, azért akadnak kétségei, de hát öreg róka ó, tudja mikor tartsa meg a véleményét.
- Jó két hét múlva nézz vissza, talán készen leszek addigra.

Maruk bólintott Yuba szavaira. A máját kenegette, hogy az elismerte, hogy még egy ilyen nagy ork harcosból sem nézte volna ki, hogy egymaga terít le egy effajta szörnyeteget. Ám kicsit azért másra számított. Arra, hogy bejelenti a bőrkészítő, hogy most azonnal félre tesz mindent és neki lát. És holnapra, legfeljebb két-három nap, de késznek gondolta mostani álmai tárgyát. Ám a medvét elnézve, ez nem igazán következik be...
-Rendben! Akkor majd két hét múlva rákérdezek. Rád bízom, hogy legjobb tudásod alapján készítsd ki.
*Mit tudott ő olyasmikről, hogy nem lehet csak úgy egy kellően megszáradt bőrt kitenni még a Napra, hogy aszalódjon egy kicsit, majd csak rákerül a sor? Vagy olyan fogásokról, hogy nem lehet egy troll bőrét sem fújni, hogy leheletünkkel gyorsítsuk a száradását. Ebben a szakmában mindennek megvan az ideje és attól még, hogy a mester siet, nem fog annyival jobb árut készíteni.
Ám szerencsére sokkal más dolgok kötötték le a figyelmét ez idők tájt. Először is hű barátját várta, hogy megérkezzen. Ami pont az napra esett, pár órával a zsákmány otthagyása után.
-Este nagy ünnepség lesz. A húst az asszonyok addig elkészítik. A fenevadból fogunk lakmározni!
*Azt nem közölte a szerény tímárral, hogy a mellékesen elhullott kölcsön kecske húsát fogják először az asztalra rakni, hogy finomnak tűnjön Maruk zsákmánya. És annak a párának már úgy is mindegy! Hiába vinné vissza a vadásznak, ha már nem ad tejet..., de erről majd külön gondoskodik.
Morbag kérése így nem volt olyan nagy teher számára. A követői házanépe idetelepedéséhez is kell az a két hét, de legalább lesz idő mindent elintézni. Tech, minden orkok hatalmas vezére, nagyon egyértelmű feltételekhez kötötte támogatását egy déli, törpék elleni hadjárathoz. Oughwar mindenek előtte Braslov, a határ menti ember város elfoglalására készülődött. És eme várakozásba keveredett az, amikor az új törzsfőnök a fősámánját elküldte, hogy beszéljen a Kőzabálók klánjával, hogy a nagy knuut szavaival adják áldásukat majd a megbeszélésen a Raydan elleni offenzívára.
Manuk beszámolója kedvező volt, úgy tűnt a Rombánya melletti kis törzs Yrch mellé fog állni és ezzel nem csak Tech bizalmát, de minden bizonnyal az ő szavával együtt nagyon sok orkét is megszerzik.


Így történt hát, hogy azon az éjszakán több száz törzsfőnök gyűlt össze egy hegycsúcs zöld füves mezején. Mindenki izgatottan várta a gyűlést, hiszen elég sok helyen elcsepegtette Tech eddigre, hogy nagy megbeszélés lesz, a legtöbbeknek azt is, hogy Braslov körüli földek megszállását tervezi. Nem véletlenül, kíváncsi volt előre a véleményekre és igyekezett a kételkedőket jó előre meggyőzni. Jókora termete volt, mint a legtöbb agyarasnak a népéből öreg korára. De kivált képen az eszével ütött el a többiektől.
-Halljuk, halljuk!
*Türelmetlen bekiabálások előzték meg a felszólalását és egy hosszú, komor csend. Lassan, mint valami filmen állt fel egy farönkről.




-Üdvözöllek benneteket! Első és legfontosabb, amiért itt összegyűltünk, hogy megemlékezzünk arról a csatáról, amit egy éve vívtunk a sötét elfekkel.
*Ez után elhallgatott és hiába várta volna bárki is a kitörő örömöt, még a nagy vezér is tudta, hogy ez csak formaság. Nem az ő falujának visszavételéért jöttek ennyien, hanem a Jövő ígéretes gyümölcseiből kivenni a részüket.
-Közel egy esztendeje, barátaim, hogy vitába szálltam az akkori knuuttal, aki rosszul állította volna fel a csapatokat. A szellemek megmutatták az utat és kihívtam párbajra. Addig vereséget vereségre halmoztunk, ha jól emlékeztek.
*Ígéretes átvezető a fő témához.
-Most is azt a bizalmat kérem tőletek, amit akkor kaptam. Ha mindenki megmozdul egyszerre, a hegyek leomlanak a lábaink elé és nem csak apró sikerekkel kell beérnünk. Az erdei elfek és az emberek szövetkeztek, hogy ne portyázhassunk többé a jogtalanul épített falvaikban. De én elmentem Awyrisba és elmondtam az uralkodójuknak, hogy nem fogjuk békésen hagyni.
*Kezével nagyot intett ingerülten, hogy mindenki még jobban rá figyeljen.
-A hegyesfülűek elvonultak és biztosítottak engem róla, hogy nem fognak bele avatkozni a két nép ügyeibe. Sokan csüggedtetek ti is, amikor a zsákmányszerző utakról egyre-másra jöttek vissza a halottjaink. Immáron az emberek települései újra szabad préda számunkra!
Ám arra kérlek benneteket, hogy most újra bízzatok bennem! Csatlakozzatok hozzám egy nagy sereghez és ne elégedjünk meg az újbóli kifosztásukkal csak! Nem holmi haramiák vagyunk, hanem harcosok! Elpusztítjuk, kifosztjuk és újjá építjük az emberek jogtalan területeit. Ha be akarnak oda költözni, akkor nekünk kell ételt termelniük és a kovácsaik a mi fegyvereinket kell elkészíteniük! Véget ér az évszázados vita és a letelepedésért cserébe nekünk fizetnek adót!
*És ez így ment tovább, persze idővel becsatlakoztak a monológba más beszélgetők, ám úgy tűnik, jól elő lett készítve a talaj. Tech ígérete egyszerű volt. Ugyan azok a büszke harcosok maradnak, de véget vetnek a parasztok eddigi öldöklésének. Ám ennek ára -részükről-, hogy a telepesek ne a királyuk, hanem az orkok fennhatóságát ismerjék el.
Kevés szó esett arról az aprócska momentumról, hogy az erdei elfek félig megnyerésével diplomáciai előnyre is szert tettek, hiszen jogukat immáron ők is elismerik az új terület felett. Az oawák és a kentaurok nem szoktak ilyenbe beleszólni. És ők szervezett hadsereggel sem rendelkeznek, így veszélyt nem jelentenek. A legtöbb nép körében így hallgatólagosan elrendezve.
A tanácskozás után, melyen Tech megnyerte a legtöbb törzset, élre hívta Marukot -kit elkísért fősámánja- és a Kőzablók húzódzkodó törzsfőnökét. Az ő ügyük a legkevésbé sem úgy alakult, ahogy a nagy vezér számított volna rá. Nem tett ígéretet, hogy elmegy a csatába és igen aggodalmasnak tűnt, bár ennek nem adott nagy hangot. Még remélte, hogy meg tudja győzni, talán azzal a tervvel, amiről Yrchben a vezetőkkel beszéltek.
-Maruk, Harow! Azért hívtalak titeket a barlangba, mert úgy emlékszem egy másik ügyünk is van. Ígéretet tettem, hogy támogatni fogom Braslov bevétele után Yrch terveit, hogy a törpök földjén foglaljunk el egy vasbányát, ha a Kőzabálók is úgy látják helyesnek. Nem fogok kihátrálni szavamból, ha megállapodtatok erről.
-Én úgy tudom, hogy minden rendben, ez ügyben. -szólalt meg Maruk- Fősámánom nem rég ott járt és azt mondta, hogy támogatják a hódításomat.




-Miféle támadás a törpök ellen? És Tech! Mi ez a háború az emberek ellen? Az, hogy kifosztjuk őket, rendben van. De ha túl messzire megyünk, vissza fognak csapni ránk. Ezt te is tudod.
Én a drowok ellen ígértem Manuknak, hogy támogatom a yrchiek tervét. Őrültség lenne más ellen fordulnunk, amíg velük le nem számoltunk.

/YUBAN/

Yuban-ban fel sem merült, hogy a vezér ne lenne tisztában azzal, hogy mennyi idő egy bőr kikészítése, főleg akkor, ha nagyon jó minőséget akar kapni belőle.
Időt kell szánni annak minden fázisára a megtisztításától kezdve a cserzéséig, a megfelelő szerekben áztatásáig, hogy ne egy merev deszka legyen belőle, hanem hajlékony, de közben nagyon erős védőeszköz.
Még ez az idő is csak úgy lesz elegendő a tímár számára, ha minden percét a troll bőr készítésének szenteli, de hát annyit megért neki a dolog, hogy ha elkészül és Maruk meg lesz vele elégedve, akkor ennek híre mindenhová eljusson.
- Hibátlan lesz meglásd! Nálam senki jobban nem ismeri a mesterség fortélyait. – mondja magabiztosan a nagydarab férfi.
Mikor az ünnepségről is szól a törzsfőnök Yuban úgy veszi, hogy ez meghívás volt részéről, na meg aztán nem is akarta megsérteni a falu vezetőjét, hogy nem iszik egy-két pohárkával a győzelmére. Ennyi időkiesésé még belefér.
- Troll húst még úgy sem ettem, bár elképzelni sem tudom, hogy az ne legyen olyan szívós, mint a bőre, akkor viszont megszenvednek vele az asszonyok, talán hagyni kne pácolódni egy hétig, akkor porhanyósabb lenne. – vonja meg a vállát, de nem fog vitába szállni. – Én mindenesetre megnyúzom, azt vihetik ha kell. – vonja elő tekintélyes méretű nyúzókését és neki is áll.

//Innen a törzsfőnököké a szerep //

Az esti összejövetel elég sok törzsfőt ültetett le egymás mellé,és ez a Maruk vezér érdeme is,mert most,hogy a többi törzs vezetői leültek egy tűz köré,ez már fél siker a Hadjárat kezdetére.
Bár hangos vitákat is elhangzottak,de alapjában elég eredményesnek látszik a megeggyezés esélye.
A szellemek is támogatják az összetartást,és ha még a környező falvak és települések is egymás oldalára állnak,akkor közös erővel meg lehet szilárdítani a helyzetünket.

Aztán a tűznél felszólaló Kőzabáló törzs vezetője is hangoztatta álláspontját..és abban teljesen igaza van,hogy elsődlegesen a selfek ellen kértük a segítségét..

-Közabálók nagy vezére!-emelkedtem fel a tűznél,hogy elmondjam a gondolataomat.
-Ahogy mint tudod,jártam nálad a kérésünkkel,a selfek nagyon nagy veszélyt jelentenek népünkre!Azt is tudod,hogy mostanság a törpök bányáit használják fel a fegyvereik korszerüsítésére,és a titkosnak elkönyvelt bányajárataikat használva használják ki az előnyüket velünk szemben..bár az aprónép velünk nem táplált nyílt hadviselést,de ha meg tudnánk félelmíteni a törp hadsereget,akkor lehet,hogy még a magunk hasznára is tudnánk billenteni a drowok elleni harcunkat,és ha el tudnánk érni,hogy a selfeket nehezebb helyzetbe hoznánk az ércek kitermelésében,akkor a fegyvereiket sem "pótolhatnák2a harcok közben..de azt is meg kellene fontolni,hogy az érdekeinket hogyan tudnánk jobban kihasználni,és az így nyert előnyünk eléggé megdobná a sikereinket,arról nem beszélve,hogy ha el tudnánk altatni valahogy a törpök gyanakvását,akkor inkább nekünk termelnék ki az értékes ércet,és ezzel a selfeket picit "hátráltatnánk".
A Szellemek segítségt is élvezzük,ahogy kinyilvánították a fúzionk eredményességét,és most itt ülünk mindannyian a Nagy Vezér,Maruk tüze körül,és ha minden oldaláról átbeszéljük a tervet,akkor elsődlegesen a selfeken ütünnk rajta..de annak elengedhetetlen feltétele,hogy összefogjunk,és mérlegeljük a lehetségeinket..mert ahogy,ha "szövetségesek"et találunk magunk mellé,akkor az ármányunk sokkal hatékonyabban vezet minket a győzelmünk felé..fontoljátok meg Nagy Vezérek!-hajoltam meg a vezérek előtt,miután befejeztem a gondolatmanetem.

Tech hirtelen kapcsolt, ám nem minden eredmény nélkül. Nem is olyan régen jött a hír, ami akkor még aggasztotta. Az éjtündék állítólag terjeszkedni kezdtek és nem is akár hol. A kontinens fémellátó központját jelentő Raydani-hegységben. Későn jött a hír és mire oda értek az első felmentő csapatok, lehetett számítani arra, hogy már vége lesz a műsornak. Senki másnak, még a szomszédos országban lakó embereknek sem sikerült időben odaérniük. Gyakorlatilag lerohanták a környéket, felégettek mindent és elfoglaltak egy nem rég felfedezett és rosszul védett tárnát.
-Igaz. -bólintott- Nem rég ott járt egy hegyesfülű banda és vereséget mértek az apró népre. Azt hiszem, ez hiányzott eddig a tervünkhöz. Egy ok. Így ha ott támadunk, akkor az már nem a király területe. Neki meg van elég bányája. Ha elfoglaljuk, a miénk lesz.



-Ez jó hír, nagy knuut! De megfontolni ajánlanám, hogy esetleg hívjunk oda erősítést! Adj nekem egy lehetőséget, hogy a nevedben beszélve követedként elmenjek a törpék uralkodójához és megpróbáljam meggyőzni, hogy közösen foglaljuk vissza azt a területet!

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Ahogy ismerem, féltékenyen őrzik a területüket és inkább megostromolnák el visszafoglalnák hamarabb, mint hogy a miénk legyen!




-Nem biztos, hogy azzal rosszul járnánk.
*Eddig Maruk csak gondolkodott és próbálta felfogni a hallottakat. Ő erről a dologról mit sem tudott és szerencséje, hogy a sámán időben értesült. Ám most rajta a sor, hogy bölcset szóljon.
-Ahogy végig gondolom, Braslov és az emberek elleni harc úgy is időbe telik. Addig meglátjuk, mire jut Harow mire jut. Nem ostobák a drowok sem. Valószínűleg annyi katonával tele rakták, hogy a mélységiek akár hogy akarják, nem tudják visszavenni. Mire mi végzünk az első helyen, addigra kénytelenek lesznek visszavonulni. És a meggyengült és kifáradt védőkkel majd mi elbánunk. Ha csak nem adják a fejüket valóban közös támadásra.
*Ez jó tervnek tűnt. Az ott élők valószínűleg jobban ismerik saját bányájukat. Az ő ostromuk során talán ledől néhány gyenge pont és már látni lehet majd, hol tudnak előrenyomulni.