/Hatos kocka:
1-egyik vágás sem sikerül a karokra.
2-3 .-csak az egyik karon sikerül a mély vágás.
4-Csak a rugás sikerül
5-6.-Rugás és mindkét mély vágás sikeres.

The member 'Alia Caroline Azurre' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

/A veszélyes örökség, párbaj Maruk és G között/





Az ellenfél ismét lebecsüli Maruk képességeit és miközben ő megforgatja a még mindig a másik testében lévő pengéjét, lehet eltörve ezzel két bordáját, addig a lábát keresztbe felemelve könnyedén védi ki a rúgását, mely igen aljas lett volna, ha sikerül.
~Meg van! Ezért tiltották ki a nőket a párbajokból. Akkor már ezt is tudom.~
*A megbillenő G egyensúly nélkül nem tud olyan tisztán vágni a kezére, bár így is fájdalmas és hosszú vércsík indul el. Ám a közel három méteres óriásnak van ott még éppen maradt izomkötege. Ennek ellenére felszisszen hangosan a találatnál.
Ám ellenfelében csak egy újabb Grogírt lát, aki el akarja venni a győzelmét. Méghozzá az utolsó körben. Ezt nem fogja hagyni ismét. A nő már előtte két másik ellenfelétől is sorozatban sérült és most sem kíméli a sors egyelőre.
A másik kardjával pedig közben szintén a mellkasát célozza, hogy végre annyi sérülése legyen ott, hogy ne tudja folytatni a küzdelmet.


/Hatos dobás:
1-2: sikertelen
3-csak a most meginduló szúrás talált
4-csak a két borda eltörése siekrült
5 és 6-os mind kettő sikerült/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Azt hiszem ennyi.sérülést, mint amit én beszereztem, nem sokan kaptak a viadal során. Mivel nem akarok teljesen elvérezni, és a levegöt sem szedem rendesen, ezért olyan elhatározásra jutok, amilyet még sose.tettem.

Kardjaimat X alakban a földre rakom. Felterdre ereszkedem és jó hangosan, hogy távolabb.is.hallják megszólalok:

- üdvözlet az új törzsfönöknek!

És meghajtom a fejem. Azt hiszem nem vallottam szegyent még így sem. Méltó ellenfél voltam, de mindenkinél van egy jobb. En most összeakadtam vele. A jobbtól pedig nem szégyen kikapni.

Maruk azonnal lefékezte mozdulatait, ahogy G letette a két kardot keresztbe. Mikor megindult a lány keze, akkor még újabb húzásra számított, de amint rájött, hogy mire készül, már semmi oka nem volt a további harcra.
Jól ismerte ezt. De idáig oly sokszor ő volt a lány helyében. Most végre teljes egészében látta, mennyire messze ment el az egykori knuut elleni gyűlöletében. Bár eddig is tisztában volt vele, hogy orkhoz méltatlan módon ráment az ellenfeleire és a gyors, kevés fáradságot felemésztő taktikájával az ellenfelei súlyos sérülését kíséri, akár azon az áron is, hogy nem lesz elég idejük visszakozni. Ám hatalmi vágyában mindent megtett annak érdekében, hogy végre legalább egyik törzsnek a főnöke legyen.
~Innen már lehet építkezni.
*Maga is eltette a fegyvereit és meghajolt az amazon előtt.
-Remek kis csaj vagy, én mondom! Remélem itt maradsz a faluban és segítesz nekem irányítani.
*Jól tudta, hogy embereket kell maga mellé állítania. És látta azt, hogy Griselda sok sem után is ugyan úgy tudott küzdeni. Ha nem indul vele szemben hátrányban a döntőn, akkor fordított eredmény is lehetett volna. Elég sokat látott a fővárosban ahhoz, hogy ne becsülje le a politikai taktikázásokat sem.
És megkezdődhetett ezután az ünnepi lakoma.


Néhány nap múlva magához hívatta G-t és az új fősámánját a tűzhöz, mikor egy magányos vadászata után ott ült a sötét éjszakában a falu közepén a nyúl sütögetése közben. Nem volt valami nagy fogás, de nem is volt célja azt ejteni. Csupán egy jó alkalomnak tűnt az apró állat megevése közben észrevétlenül egy sokkal nagyobb volumenű tárgyalást megejteni.
-Át kell beszélnünk néhány tervet. Új törzsfőnökként egy dicsőséges hadjáratot akarok vezetni a többi falu segítségével együtt. Gondolkodtam és két lehetőségünk van. Vagy utána megyünk az érintetlen vadonba annak a sötét elf bagázsnak, akik megtámadták Georgiát. Állítólag még mindig ott bujkálnak és tervezik a visszatérést.
Ám ott csak vadászni lehet és azt mondják, nem is biztos, hogy sokat. Az emberek is és más népek hagyják a fenébe azt a területet. De elhódíthatnánk valaki mástól is birtokot. És kiterjeszthetnénk népünk határait.
*Úgy beszélt, hogy messzire csak mormogás hallatszódjon belőle, de az érintettek még jól értsék.

Miután elismertem Maruk.győzelmét, és elhagytam a kűzdelmünk helyszínét, első dolgom volt felkeresni a gyógyítókat. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hog  valami fertőzés miatt hónapokra harcképtelenné váljak. Amint haladtam a kunyhók között, Maruk szavain járt az eszem. Mivel eddig teljesen a magam ura voltam, nem tartoztam igazából sehova. Lehet hogy nem ártana megállapodni.
Hirtelen felnevetek magamban, én mint "kis csaj", hát ez igazán vicces. Most kb.  1000 évesnek érzem magam.
Amint belélpek a gyógyítóhoz, csak rám néz és szó nélkül munkához lát.
Amíg teszi.a.dolgát, én elgondolkodhatok a továbbjakon.
De gondolkodás helyett elnyom az álom. Nem tudom mivel kenegetett, de ébredés után szinte újjászülrttem.

Gyorsan telnek a napok a faluban. Egyik este Maruk a tűznél sütögeti a nemrégiben elejtett nyulat. Azt hittem egyedül akar lenni. De váratlanul Manukot és engem oda hív magához. Miközben falatozunk, felvázolja nekünk terveit. Az ötlet jó, csak egy valamit nem tudok:

- Milyen szerepet szánsz nekem a csapatodban?

Kíváncsian várom a válaszát. Mivel nem vagyok az az engedelmeskedő fajta, rajta kívűl másnak nem fogadom el az  utasítását. Tehát ha valami közkatonát akarna belőlem csinálni, akkor veszem a kis batyumat, és odébb.állok. Bár jobban belegondolva, akkor viszont nem hívott volna.erre a tanácskozásra.

Az új Törzsfőnök hivatott,és egy esti sütögetés mellett akart beszélni velem is,ahogy G-vel is,aki igencsak jól harcolt...de ahogy odaérek,már ott ülnek a Tűz mellett,és finom illatokkal sül a nyúlhús..

-Üdvözöllek benneteket!-emeltem a kezem a mellkasomhoz üdvözlés képpen.
-Gratulálok a győzelmedhez,Nagy Vezér!-biccentettem fejem felé-..És téged is Grizelda,Hős Női Harcos!

Leültem melléjük és figyelmesen hallgattam Maruk Vezér szavait..
A területhódítás gondolata engem is elgondoltatott,és igenlően bólintottam rá,de a részletekre kíváncsi voltam, ha a Vezérünk megosztja velünk..

Aztán G-re nézek és Ő is "támogatja"a felmerült lehetőséget,bár én nem vagyok olyan tapasztalt Harcos,mint Ők,de majd igyekszem méltó lenni a Fősámán címre..

Az étel jó izű volt,és közben hallgattam a további fejleményeket.

Maruk fejbiccentéssel fogatta mind a két kulcsemberét.
-Köszönöm! -fogadja a gratulációt, majd bele kezd terveibe.
*Úgy látta, támogatják mind a ketten a vállalkozást, de még a két lehetőség, a vadon meghódítása vagy más népektől foglalás között nem nyilvánítottak véleményt. Ám nem is baj, majd menet közben ráérnek eldönteni.
-Tech, az orkok ura holnapra ígérte, hogy meglátogat minket. Így vele is beszélnünk kell majd erről. Az ő szavára sokan csatlakoznának hozzánk. De akár nélküle is elindulunk, ha lesz elég harcos.
G, téged láttak a faluban küzdeni. Tudják jól, hogy utánam te vagy a legerősebb fegyverforgató. Te viszed az egyik csapatot. A napokban fog megérkezni Morbag a fővárosból tizenöt nagyon jó harcossal. Őt ismerik az újonnan érkezők és ő fogja vezetni velük a második csapatot. Én pedig mindig ott leszek, ahol éppen kellek. Ha legalább tízezer vállalkozót össze tudnánk toborozni, akkor az egész sereg vezetésével lesz úgy is elég gondom, a yrchieket nektek kettőtöknek kellene vinni, mint a helyetteseim.
*Úgy vélte elég egyértelmű, hogy ezek a státuszok nem csak a hódításra érvényesek, de véglegesek. És a lány hosszú távon a törzsfőnök jobbkeze lesz.
-Te pedig, Manuk, remélhetőleg más falvakból is érkeznek sámánok a vállalkozásra és tanácsokat tudsz adni majd nekem, hogyan használjuk őket a csatában. Mint fősámánom fontos feladatod lesz.
*Még csak annyit tud, hogy a knuut holnap valószínűleg gratulálni jön. Sok lehet a gondja, hiszen a szomszédos törzs, Georgia törzsfőnökéből lett immáron a fővárosnak is a vezetője és egyben sokat járja az országot. Meglepődött az agyaras is azon, hogy ilyen gyorsan idő tud szakítani a látogatásra.
-Én azt mondom egyelőre, hogy ha van esélyünk rá, akkor akár a mélynövésűék országát is megtámadnám. Az ugyan olyan hegyes, mint a minék, könnyen megszoknák az orkok. Ám ott van vas bőven, csinálhatnák magunknak jobb fegyvereket. Ha nem, hát még mindig marad a dzsungel meghódítása, ahol meg elejteni való vad lenne bőven.

Hallgatom Maruk tervei, és egyre jobban tetszik.

- Én inkább a törpék földje mellett tenném le a voksom. Az csak egy dolog, hogy jobb fegyvereink lennének, de a vas remek árucikk. Akár csere, akár eladási alapnak is kíváló. Akinek vas van a birtokában, az sokkal nagyobb hatalommal rendelkezik. És nekünk gondolnunk kell arra is, hogy jöhetnek még ínséges idők, és a népet táplálni kell. Ha legyengülünk vadászból prédává válhatunk könnyen.

Maruk és Manuk érdeklődve hallgatják a szavaimat. Persze sok minden múlik azon, hogy a különvöző törzseket mennyjre sikerül összehangolnj.

Ahogy hallom én is a terv részleteit,úgy bólogatok rá..

-Szerintem is ,ahogy G mondta,a törpök hegyei sok ércben gazdag,bár szerintem ,ha a környező falvakból is érkeznének harcosok és sámánok is,akkor sikerülhet ez a nagyszabású "vállalkozás"..-dörzsöltem össze a kezem-...mert ha sikerrel jár Maruk Vezérünk terve-néztem rá tisztelettel-..akkor nemcsak ércet és jobb minőségű fegyvereket,hanem használati tárgyakat is tudnánk előállítani,és nem utolsó sorban a Területi határainkat is ki tudnánk rterjeszteni..és ha minden az elképzelés szerint alakul,akkor nagyobb befolyást szerezhetnénk a környező népekkel,és nem utolsó sorban Tekintélyt is szerezhetsz Vezérünk a Népünknek!-bólintottam elismerően felé és a harcosnő felé..

A törzsfőnök örömmel látta, hogy a tervével kapcsolatban nem szenvednek önbizalomhiányban. És ezt jó előjelnek vette, főleg hogy a fősámánjának is ez volt a véleménye. Bár G szavai is fontosak, ám az agyaras a tapasztaltabb sámánok minden szavát jóslásnak vette és ekként a szellemek támogatásának is. Ami támogatás most nem csak biztató, de mivel a varázstudók a támadás élére állnak, így mágikus segítség is lesz.
-Akkor ezt megbeszéltük. Holnap a Nagy Vezér Tech elé csak a törpök kérdését viszem. Még soha nem jött segíteni senki nekünk a méylségiek közül. Így nem hiszem, hogy ellene lenne.
*Ezzel ha másnak nincs hozzáfűznivalója, akkor el is teszi magát holnapra. És az nap este oughwariak ezrei jelentek meg álmában, ahogy ott harcol közöttük és két rövid kardjával ügyesen kijátszotta a közel három méteres magasságát, nem volt szüksége a pallosra, hogy az apró népségtől távol tartsa magát, ám ő hamarabb tudott támadni és idejében eltáncolni mind két fegyverét forgata. Azért néhány izzadságcseppet kivert a homlokára ébredésre, hogy egy-egy ügyesebb törpe jókor tudott előre ugrani és csak az egyik fegyver védelme mentette meg, miközben a másikkal ledöfte.


Ahogy a Nap felkelt, intézkedett arról, hogy illő ünnepségen fogadják minden ork urát és a hústartalékokból épp úgy előhozatott, ahogy az erdei gyümölcsökből és minden jó falatból. A kancsókba mézsört rakott ki és a vigalom javában tartott, mikor Tech két tucat nagyra nőtt harcossal az oldalán megérkezett. Elsőre jó alaposan megnézte, hogy nem-e rosszul lát és esetleg Morbag jött meg, hiszen vele is ilyen nagy termetű csatlósokat vár, ám tényleg nem tévedett. Az a személy érkezett, aki előtt még neki is tiszteletet kell mutatnia.



-Üdvözöllek nagy knuut, minden orkok bölcs vezetője! Nagy lakomát készítettünk a tiszteletedre. Nagy öröm, hogy itt vagy közöttünk.
-Üdvözöllek én is, új törzsfőnök, Maruk. Örülök, hogy megtaláltad a helyed és ilyen közel hozzám. Grogírnak mindig méltó ellenfele voltál és remélem ennek a falunak bölcs és erős vezetője.
És fogadja szívből jövő sajnálatomat Yrch minden lakosa, hogy Hraman meghalt a selfekkel vívott csatában. Fiatal kora ellenére mindig nagy segítség volt nekem és elsőként jelentkezett, ha a démonokkal háborúzni kellett.
*Leültetve magához és legfontosabb vezetőihez közel egy kicsit hagyta beszélgetni a mindennapi ügyes-bajos dolgokról az egyszerű néppel, hiszen a rangot betöltő mindenkori személy valóságos legenda az egész faj számára. Ő az, akit nem tud legyőzni senki. Vagy ha mégis megteszi, akkor átveszi a helyét.
Majd amikor kellően oldottá vált a beszélgetés, csak akkor hozta elő a nagy tervet.
-A minap beszélgettem hadvezéremmel és fősámánommal, Tech. És kedvezőnek látjuk a jeleket, hogy egy eddiginél nagyobb szabású támadásra induljunk. A Raydani-hegyekben foglalnánk el egy vasbányával rendelkező vidéket, hogy népünk nyersanyagokban gazdagabb legyen, fegyvereink pedig erősebbek, hogy megvédhessük magunkat.
*A georgiai meglepődve fordult oda és hallgatta végig a beszédet és hamarosan mindenki elcsendesedett. Megértette még az éretlen gyerek is, hogy ha portyákról és támadásokról beszélnek a legnagyobbak, akkor az fontos pillanat népük életében mindig.
-Örülök, hogy dicsőségre és népednek jólétre törekszel Maruk. Nincs ellenemre a hódítás, ám az ilyet alaposan elő kell készíteni. És csak akkor adom támogatásomat, ha a Kőzabálók is megadják a sajátjukét.
Nem régen jártam náluk és kereskedtek valamit a kis emberekkel. Jobb óvatosnak lenni az ilyen dolgokban. Nem árt egy kis diplomáciai ravaszkodás, hogy miért megyünk oda. Különben könnyen veszthetünk annyit, mint amennyit nyerünk.
Én is hasonlót fontolgattam. És nem régen felkerestem Awyris uralkodópárját és kedvezőn alakult a megbeszélés. Visszavonta csapataikat az emberek törvénytelenül alapított falvaiktól a semleges zónában és támogatásukról biztosított, hogy a területet a mienknek ismeri el.
Így most hadat gyűjtök a határ menti falvak, mindenek előtt Braslov meghódítására. És ha kiűzzük onnan a síkságiakat, akkor mi fogunk ott gyarmatot alapítani. Aki meg közülük odaköltözik, azt erősen megadóztatjuk, hogy fenntartsuk hadseregünket. Az emberek csak szolgák lesznek ott.
Ha megszerzed a Kőzabálók támogatását én is támogatni foglak téged. De cserébe azt kérem, hogy mindent fegyvert elbíró embered a kicsitől a nagyig sorakozzon fel mellettem az én csatámban szintén!

Miután átbeszéltük a leendő terveket, mindenki.nyugovóra tért. Holnap nagy nap lesz a falu életében. Minden idők m legnagyobb ork vezetője érkezik hozzánk. Amúgy is van min gondolkodnom. Maruk nagyon megtisztelt ezzel a kinevezéssel, de óriási felelősséget is rakott a vállamra. Nagyon sokat kell még tanulnom. Eddig csak magamért feleltem, de most egy egész csapat élete múlhat a döntéseimen. Ez nagyon komoly dolog. El is.határozom, hogy amíg Maruk a Nagyvezérrel tárgyal, addig felkeresem Manukot. Szükségem van szellemi útmutatásra. A haláltól nem félek, de azt hogy esetleg kudarcot vallok, azt nem viselném el.

Ezzel a tudattal térek nyugovóra. Mivel megszoktam, hogy éberen alszom, ezért a falu első neszeire felébredek. Ahogy kilépek a kunyhóm elé, látom hogy mindenki sürög-forog. Az egész falu Tech fogadására készül.
Hirtelen belém mar az éhség, ezért a már kész tálakról elcsenek egy-egy falatot, aztán elindulok a sámánhoz.....

Másnap a Nagy Vezérek gyűlése volt,és érdeklődve hallgattam a terveket...
Az éjszaka folyamán az Istenek kedvező jeleket küldtek a területek hódításáról és az ércek megszerzéséről...bár nem minden felhőtlen az Istenek szerint...de ha fohászkodással,és a környező falvak Sámánjaival közösen,talán kiengesztelhetjük Őket!..


Maruk Vezér határozott elképzelései bizakodásra ad okot...mert ha sikerül összekovácsolni a sok szétszórt ork népünket,és célt "adni"nekik,akkor újra dicsőséges és rettegett lesz népünk...ami már hosszú idő óta nem nagyon volt...
De most van remény,ahogy arra is,hogy közösen a Harcosokkal egy jövedelmező győzelmes harcba indulunk majd el...


Tetszik a vezetők optimizmusa...mert eddig talán ennek hiánya vetett minket vissza...de most van lehetőség a változtatásra...
 . ...én is mindent el fogok követni...ahogy szerintem az összes Harcosunk...

A törzsfőnök nem tudott mit tenni, ilyen egyenes kérést akkor is csak nagy óvatossággal és finom kihátrálással utasíthatott volna el, ha Tech bárminemű alku nélkül egyszerűen csak a bátorságukat firtatva kérte volna fel őket a csatlakozásra saját tervéhez.
~Nem is olyan nagy baj! Ha a nagyvezér is a határaink kiterjesztésében gondolkodik, akkor lehet több hódító hadjáratra számíthatunk az elkövetkezendő időkben.~
*Még rágcsált egy nagy csülköt, hogy ezzel is időt nyerjen a válasz megfogalmazására, noha tudta jól, hogy a tartalmát nem kerülheti ki. Egyszerre nem fognak ide is és oda is jelentkezni a fegyverforgatók. Márpedig ha a knuut toboroz egy jól ismert ellenfél ellen, akkor a legtöbben valószínűleg oda mennének.
Így ők is csatlakozva nagyobb reményük lesz, hogy a sereg jó nagy részét fel tudják lelkesíteni, hogy addigra már Tech egyértelmű támogatásával az új háborúba vele tartsanak. És ezeknek a Kőzabálóknak a gondját is elrendezheti addigra, ha véletlenül elutasítanák -bár törpe kereskedőkkel való üzlet a népük nyelvében inkább a kifosztás szinonimája-, akkor majd Braslovnál engeszteli meg őket és azzal minden rendben is lesz.
-Mindannyian ott leszünk! Erre szavamat adom. És addig küzdünk az oldaladon, amíg csak fontosnak tartod. Utána ha annak vége, neki látunk megszervezni a déli akciót. Igyunk Techre, a népünk bölcs vezetőjére!
*Ezzel egy söröskorsót lendít a magasba, hogy egyben felhajtsa.


/Egyelőre köszönöm a játékot, lesz még pár kisebb epizód, amíg elkezdődik a hadjárat, remélhetőleg napok alatt lemegy./

Yuban-t kemény koponyája megmenti, így estére már az ünneplők között markolja az egyik tűznél a kupáját, bár egyre magányosabbnak és bánatosabbnak érzi magát.
És dühös is, amit az ital csak hevít. Dühös mert olyan könnyen legyőzték és ráadásul kiderült, hogy egy női harcos.
Persze nincs abban semmi szégyen, hiszen mindenki tiszteli ezeket a nőket, de ő akkor is úgy érzi, hogy nem volt igazságos, hogy ő, a nagy Yuban veszítsen.
Aztán meg ott van az új vezért! Mindenkit meghívott a tüzéhez és láthatóan tárgyal velük, csak őt nem. Hát ennyire nem becsüli őt senki! Levegőnek nézik, egy senkinek!
Füstölög magában és csak iszik és iszik, így nem csoda, ha jócskán kiüti magát pár óra múlva.
Másnap mégis a házában ébred, valahogy haza keveredett, de iszonyú fejfájás gyötri.
Nyögdécselve kászálódik fel és a ház előtti kúthoz indul, hogy fejét a jéghideg vízbe dugva enyhítse kínját.

Maruk elégedetten tért pihenni. Nem csak megszerezte végre egy törzs irányítását, ahová a fővárosból elhívhatta leghűségesebb követőit, de soha nem látott dicsőséget szerezhet az új háborúban.
Jó, ez kicsit túlzás. Braslov első elpusztítása azért nem kevés visszhangot vert még Oughwar hegyei között is, hiszen a törvénytelen senkiföldjén felhúzott egyik legnagyobb emberi településről volt szó, mely sok támadást visszavert korábban. És kifosztása, majd a környékbeli falvak lerohanása igen gazdag zsákmányt adott a csatában részt vevőknek. Azok pedig csődültek szinte minden faluból, így vitték is vissza a hírt, hogy a nagy sereg elől futva menekültek az emberek, de még az általában kemény ellenfélnek számító katonák is.
Ám az újbóli lerohanás hatalmas trófeának ígérkezik megint. És maga a nagyvezér szervezi, így ha Maruk új törzse jól szerepel, minden bizonnyal nagy lökést adhat a törpék elleni terveihez. Ahol immár neki kell bizonyítania majd, hogy döntései hozzá segítik népét a győzelemhez, nem csak testi ereje miatt, de eszével is kiérdemelheti fajtársai vezetését.
Ám nem csak zseniálisnak vélt észjárására akart hagyatkozni az elkövetkezendő küzdelmek alatt. Ám erről egy kicsit később! Egy asszony mellett ébredt, ki Marbag hamarosan megérkező csapatáról hozott neki hírt. Hűséges barátja nem okozott csalódást, egy olyan el nem kötelezett lánnyal üzent, aki csodálattal nézte odahaza még anno a Grogírral folytatott párbajait. És megédesítette éjszakáját.
Nagyot nyújtózva kelt ki az ágyból napfelkete után máris. Barátnője nyűgösen nyitotta ki szemét, hogy pár szemrehányó mondat után újra visszacsukja. Ritka az orkok között is, mikor férfiember szorgosabb a korai órákban, ám Yrch új ura nem tudott nyugodni. A tímár házához igyekezett, ám őt hamarabb megtalálta a kútnál és saját méreténél tíz centivel magasabbra kihúzva önönnön önmagát lépegetett még oly sok idő után is délceg termetével oda.
-Szép jó reggelt, tímár uram! Épp veled készültem beszélni. Talán a lehetetlent kérném tőled. Most, hogy a közösség élére álltam és első sorban illő harcolnom, kellő védelemre is szükségem lesz. De nem tudom, létezik-e olyan bőr vért, mely ellenáll a legerősebb kardnak is, de továbbra is ruganyos lesz a mozgásom benne. Nem akarok gyáván nehéz és használhatatlan holmikba bújni. Erős a karom és mindenkinél jobban forgatom a kardot, ha tudok mozogni. A törzs bízhat bennem, én osztom majd a legtöbb halált a csatatéren, oldalamon harcolni dicsőség lesz.
Ám nem akarom, hogy nyilakkal és alattomos fegyverekkel agyon sebezzenek még mielőtt lekaszabolhatnám az ellent! Tudnál nekem javasolni valamit? Mi a legjobb bőrpáncél, amit el tudsz készíteni?

Tompasága azon nyomban elmúlik, bár a hasogató fejfájás erősödik, ahogy meghallja maga mögött az ismerős hangot és csak úgy csapzottan, vizesen megpördül, hogy szembe nézzen az újsüttetű törzsfőnökkel, aki láthatóan igyekszik hozzánőni Yuban-hoz.
- ’Reggelt! – biccent vissza a tekintélyes méretű férfi és megrázza a fejét, hogy leperegjen a hajáról a víz.
Annak említésére, hogy vele kíván szót váltani Maruk, csak kérdőn felvonja a szemöldökét, de hamarosan megtudja, hogy miért is kereste fel a vezér.
Attól függetlenül, hogy egészen másra számított, pl. arra, hogy őt is felkéri valamiféle alvezéri szerepre, mégis csak feszegeti a mellét a büszkeség, hogy tőle vár valamiféle jó kis védelmet a férfi.
Elgondolkozva húzza össze a szemöldökét és rágódik a kérdésen, aztán hirtelen derül fel a képe.
- Erre tudomásom szerint csak egyféle bőr alkalmas, ami könnyű és még a nyílvessző sem igen viszi át, vagy ahhoz nagy erővel kell kilőni és ez pedig a trollbőr! – néz Maruk szemébe, hogy mit szól a dologhoz.

A főnök rezzenéstelen arccal szemléli a kemény kötésű férfi mozdulatait. Bár nincs ínyére, hogy pár csepp víz őrá is esik, ám nem tartaná férfiasnak ezt kimutatni. Inkább koncentrál arra, amiért jött. Hiszen talán minden idők legnagyobb harcai várnak őrá is ebben az esztendőben és Yrch utódlásáért folyó párharcok csak a kezdet volt ebben.
-Szóval egy troll bőre. Tényleg szívós jószágok, de vajon meg tudod úgy csinálni, hogy ne veszítsen tartásából?
*A tímár szempárját fürkészte minden rezdülés érdekelte. Szokásos barna ruhája pedig még mindig feszült kihúzott alakján.
~Vajon elég képzett egy vidéki mester egy ilyen munkához? Nem csak MAJDNEM jó terméket gyárt, beleunva a porfészek mindennapjaiba? A fővárosban többen versengtek és a legügyesebbek csak a fegyverek és egyéb felszerelésre specializálódtak, hogy tudásukat sok Grakból származó harcos kamatoztathassa. Ám erre felé meg kell elégedni egy-egy kézművessel, aki a bunda kikészítésétől kezdve egészen a bőrvért elkészítéséig mindent megcsinál.
*Gyanakvóan méregette Yuba tekintetét, majd néhány pillanat múlva biccentett.
-Egy troll legyőzése igen nehéz és koránt sem garantált. Azt hiszem, nem bízom másra, magam megyek a levadászására. Valamiért fontosnak érzem, hogy saját trófeám legyen ez a páncél.
*Elmosolyodott és arca végre érzelmeket fejezett ki.
-Megyek is, megkérem Donakot, hogy kerítsen egy vadkecskét csalinak. Újonnan jöttként jót fog tenni neki, ha látják a többiek, hogy hasznos a közösségnek a fiú. És nincs kedvem napokat bóklászni a becserkészéssel.
*Ezzel köszönés nélkül elfordult és már indult is előkeríteni Grogír fiát. Már teljesen kiment a fejéből, hogy inkognitót akart magának a kölyök és nem verte nagy dobra származását. De ők a fővárosban nőttek fel és már nagyon rég ismerték egymást, mondhatni. Ahonnan jöttek, ott nem volt senki előtt titok egyikük kiléte sem.
Amint oda ér hozzá -először utána kérdezve, vajon melyik kunyhóban szállt meg éjszakára a vízért kútra menő asszonyoktól- rögtön bele is vág a közepébe.
-Hé, Donak! Lenne egy kis munka a számodra. A vadászok tegnap kiraktak csapdát vadkecskéknek, de nem láttam a húst az asztalon a knuut fogadásán. Erígy, kérdezd körbe őket, hogy valamelyik nem fogott-e élve egyet! Szükségem lesz rá csalinak nagy vadra vadászni.
*Még nem tudják, de szerencsére az egyik ilyen tegnap sikerrel járt, de nem volt szíve megölni a jószágot, így a kunyhója mellett van ketrecbe zárva és nagyobb leveleket szedve eteti a tejért.

Yuban elégedett volt magával, de ez úgy látszik nem ragadt rá a frissen választott és érdemét párharcokban kivívó törzsfőre, ami kissé elbizonytalanítja a tímárt is, azonban mikor a másik megszólal, lelkes bólogatásba kezd.
Ha másban nem is volt túl jó és termete ellenére a harc nem volt az erőssége, a mestersége mintha vele született volna. Ebben soha nem kételkedett és magabiztosan jelentette ki a fürkésző tekintetre.
- Ha megszerzed a bőrt, megkapod a legjobb vértet belőle, amit csak valaki elő készíthet! Senki nem ért úgy a bőrök, irhák kikészítésére, mint én, bízhatsz bennem.
Egészen izgatott lett, amikor a vezér elmondta, hogy maga szerzi meg a trolltól, amire szüksége lesz és már előre tervezte, hogy miként csinál belőle új védőfelszerelést vezetőjének, amivel munkájának híre elér még a legeldugottabb kis ork faluba is.




Morogva fordulok a másik oldalamra, amikor harsány kiáltozás ver fel, amitől hangosan felmorranok.
- Maruk, menj a pokolba és ott ordibálj hajnalok hajnalán!
Aztán a következő pillanatban kipattannak a szemeim, mert a gondolataimba hasít a tegnapi nap és, hogy már Maruk nem az a fickó, akivel talán ezt megtehetem, hiszen már egy falu főnöke, aki akár meg is torolhatja meggondolatlan, álomittas szavaimat.
- Megyek már! – bukkanok elő kissé bűnbánó ábrázattal, miközben más is az eszembe ötlik. – Minek neked csalinak kecske? Talán sárkányt akarsz fogni vagy mi? – nézek rá kérdőn, de már magamra csatoltam a kardom és a falnak támasztott dárdám után nyúltam.
Reméltem, hogy nem száll a fejébe a főnökösködés, de azért mentem, hogy elkapjam az egyik vadászt, akinél még szerencsére kecskét is leltem, bár nem szívesen vált meg a fickó a jószágtól, csak némi győzködésre.
- Itt a kecskéd, mi legyen vele? – álltam meg Maruk előtt nemsoká, a hónom alatt a megkötözött mekegivel.

Maruk nagy szerencséje, hogy a viskó fala takarta mimikáját, mikor Donak válaszolt neki. Mire szembe kerültek, addigra mind a kettejükről eltűnt az az érzés, amit az első pillanatban éreztek.
-Sárkányok nem léteznek, te is tudhatnád, hogy csak a mesék teremtményei. Ámbár a trollok nagyon is valóságosak.
*A ház falának dőlve, keresztbe font karral várta meg, míg a nála jóval fiatalabb és jóval kisebb termetű fiú előkerül. És örömmel nyugtázta, hogy a két állat is nála van. És már jobb modorban vágott bele újra.
-Gyere, hozd utánam! Én nem cipelhetem, mert tartogatnom kell ma az erőmet a szörnyeteg ellen. Kell egy karó és kötél is, hogy kipányvázd. Oda csalogatjuk a bestiát és levadászom.
*Ezzel megindult kifelé, a csupasz kősziklák borította hegycsúcsok felé. Jól tudta, hogy azon a senki által nem járt helyen hamar meghallja egy olyan lény a préda mekegését. És nekik csak egy nagy kődarab mögött bújva kell megvárniuk.
Ha hajlandó Grogír fia vele jönni, akkor minden megcsináltat vele, ha ellenkezik, akkor ráförmed parancsolóan. Végső soron a legalább két fej magasság különbséget is kihangsúlyozva fenyegetően fölé hajol, de nem bántja egy ujjal sem. Ám más tervet ad elő, mint Yubának.
-Ha feltűnik a troll, akkor te előre mész és én rögtön mögötted követlek. Neked csak az a feladatod, hogy eltereld a figyelmét és kivéd a támadásait. Ha üt, akkor én elő ugrom mögüled és nagyobb kardommal inkább meg tudom sebezni.
De ne vedd félvállról! Veszélyes lény, könnyen végezhet egy orkkal is.
*Ha hajlandó ott maradni, akkor egymás mellett guggolva a fedezékük mögött rejtőzködnek, de ha már korábban ellent mondott a srác és nem lehetett jobb belátásra téríteni, akkor egyedül marad a leshelyen.

Persze én is tudtam, hogy nincsenek sárkányok, azonban próbáltam elterelni a figyelmet első szavaimról, na meg fogalmam sem volt mit akar ezzel a nyomorult kecskével, amihez csak én voltam elég jó, hogy beszerezzem.
- Trollok!!!???? – nyitottam azért tágra a szemem, amikor kinyögte mit akar. – Te trollra akarsz vadászni?
Nem volt persze lehetetlen vagy kivitelezhetetlen, de nem igen volt szokásunk ezekre a vastagbőrű, nagyerejű és agyament lényekre vadászni.
Azonban most ő volt a főnök, így bár nem lelkesen, de beszereztem neki kért kecskét is. Azonban az már végképp nem tetszett, hogy úgy kezdett dirigálni, mintha ő valami különleges  lény lenne, akit körbe kell ugrálni.
Igazán elment az esze szerintem, mióta alig pár órával ezelőtt megválasztották.
Ráadásul még a troll levadászásában a kecske mellett nekem szánta a másik csali szerepet.
- Gondolod, hogy a troll majd békésen hagyja magát? Meg aztán minek neked az a lény? Eddig is meg voltunk nélkülük. – csóváltam meg a fejem.
De, ha nem akartam gyávának mutatkozni és másik falut keresni magamnak, akkor nem hagyhattam, hogy egyedül menjen.
- És ha nem tudod megsebezni? – kérdeztem kételkedve, ahogy a kő mögött kuporogtunk. – Akármennyire is vigyázok, ha közel megyek egy trollhoz, akkor már nem nagyon lesz helyem ugrálni. – jegyzetem meg a nem túl átgondolt terv hallatán.
Ez inkább számomra volt veszélyes, mint neki.
- Mi lenne, ha megvárnánk míg elfoglalja magát a kecskéve és aztán együtt meglepnénk? – vetettem fel, bár nem hittem, hogy belemegy, mert valamiért nagyon a fejébe szállt a dicsősége.

Egyelőre minden simán ment. Ahogy gondolta, az ifjú harcos nem tér ki, hogy segédje legyen élete talán legveszélyesebb vállalkozásában. És szerencsére nem is sejteti még a vadászat tényleges veszélyességét.
-Páncélt akarok belőle csinálni a csatamezőre.
Igyekszik Maruk egyelőre abban ringatni Grogír fiát, hogy tudja ő mit csinál. És ha nem akadékoskodik, akkor minden úgy lesz, ahogy mondta. Ám nem lepődik meg azon, hogy a feladatot egy lehelet árnyalatnyit nehéznek tartja. Így ismét szigorú, tekintélyt parancsoló nézését veszi elő.
-Próbálj inkább védeni, mint elugrani. Izomból old meg a harcot!
*Ha végig nézte az összes küzdelmet Donak, akkor ráismerhet arra, hogy ez az új törzsfőnök kardforgató tudásának az alapja is. Kicsit kiegészítve. Termetét, lendületét és erejét vesse latba és sok cseles próbálkozás helyet inkább erre épített a párbajok alatt is.
-Ne mutatkozz gyávának és akkor nem lesz baj! Elhiheted nekem, hogy a küzdelmek mindig lélekben dőlnek el, ha azt megtöröd, a legnagyobb ellenfeled lesz a legbambább.
*Pár óra múlva meg is jelent a troll. Nála ha nem egy fejjel volt magasabb, akkor másféllel. Kezében valami iszonyú nagy állat lábszár csontja, mint valami óriási buzogány. Megállt a kőmező szélén a vadkecskét megpillantva és két kezét magasba felemelve hangosan ráüvöltött. A csali azonnal szökkent is és a kötél visszarántotta. Kénytelen volt egy kört szaladni, ha nem akart megfulladni, kétségbe esve keresve a kiutat az őt fogva tartó erőtől.
-Ez az! Itt az idő!
*Ezzel megragadta a hatalmas ork a segédjét és igyekezett saját erejével is maga előtt előre lökni, nehogy bent maradjon a szikla mögött. Rajta áll, hogy engedelmesen megy előre vagy lassítja a tempót és megvárja-e, míg a kecskét leteríti a szemük előtt lévő célpontjuk.

Elgondolni sem igen tudom, honnan vette ezt az ötletet Maruk, meg aztán, hogy ki készíti majd ki neki a bőrt,ha egyáltalán meg tudja szerezni, hiszen nem igazán jellemző, hogy a trollok azt olyan könnyedén adnák.
Minden esetre nem hagyhatom, hogy egyedül menjen, mert a végén még szétkürtöli, hogy gyáván megfutamodtam a feladat elől és ez egyáltalán nem hiányozna, amúgy is megtépázott hírnevemnek, ha valaha még szeretnék eséllyel indulni egy főnökválasztáson.
Az én fejemhez ne vágja egy ilyen marukféle, hogy nem akarok megküzdeni egy trollal!
Azonban öngyilkosjelölt sem vagyok, hogy ész nélkül rohanjak a vesztembe.
- Aha! Egy troll csapását kivédeni? Talán egy másik troll képes rá, de én inkább fürge vagyok, mint egy izomkolosszus, ha nem vetted volna észre. – csóválom meg a fejem, amikor tanácsokat ad, amivel biztos nem élném túl a harcot.
Még alaposan meg is nézem magamnak, mert nem tudom, hogy csak alapból mond hülyeséget vagy szándékosan akarja a halálomat.
Persze, ahogy ő küzd, egyáltalán nem lehet csodálkozni, ha ilyet mond.
- Nem vagyok gyáva! – horkanok fel. – De bolond sem! Lehetek én lélekben erős, ha beledöngöl a földbe egy csapásra.
De majd kitalálok valamit, egyelőre várunk, de aztán megjelenik a várva várt célpont és a kecske kétségbeesetten próbál menekülni az ordító troll elől.
Míg én az ellenfelünket fürkészem Maruk nem habozik, hogy kihasználja a dolgot és kilökjön a szikla mögül a troll szeme elé.
Szerencsére a lényt eléggé lekötötte az ugrabugráló jószág, hogy legyen időm lassabbra venni a dolgot és csak akkor támadtam rá, amikor leütötte a kecskét, akkor viszont teljes erőmből csaptam a térdhajlatára, de már ugrottam is a másik oldalára, eszemben sem volt birokra kelni vele, ha megfordul.
- Küzd meg a bőréért Maruk, különben elmondom mindenkinek, hogy mással kapartattad ki a gesztenyét magadnak! – kiáltottam a ravaszkodó főnöknek.

A fiatal harcos kezdte Marukot egyre jobban dühíteni a beszólásaival. Tökéletesen eltervezte, hogy mit akar majd csinálni és igazából szerencséje volt, méghozzá nagy, hogy Donak tudatta vele, hogy intelmei ellenére mit fog tenni. Ám most mégis csak sanyarú sorsát érezte, jelentősen fokozva amúgy sem semleges hangulatát a kioktatással, amit kapott.
~A legjobb lenne, ha meghalna ez az ugri-bugri. De ám lássuk, döntsenek a szellemek, ha erre adtam a fejem! Ha életben akarják tartani, akkor ennek hamarosan úgy is egyértelmű jelét adják.
*Nem hagyta figyelmen kívül azt sem, hogy határozott mozdulata ellenére direkt ellassított előtte Grogír fia. Ám nem lökdöste, mert félt attól, hogy az elközelgő istenítélet gyanúját neszeli. Így inkább csendben nézte, ahogy veszni hagyja a kölcsön kért jószágot.
~Majd meglátod, hogy mit kapsz ezért a pazarlásért a szellemektől!
*A bestia félelmetesen közeledett a rettegő állathoz és az utolsó az volt, hogy a kecske megpróbált megint kitörni a pányvából, de azt a segéd igen lelkiismeretesen rögzítette. Bele gabalyodott a szörny lábába a kötél, mert a vadász nem volt egy megfontolatlan fajta. Nem csapkodott, hanem megvárta, míg prédája úgy navigálja magát, hogy ne tudjon sokat mozogni. És ekkor suhintott egy mozdulattal letaglózva Mekegit.
Épp igyekezett lerázni a lenkötelet a lábáról, amikor a fiú csapása talált. Ahogy a csalival sem kapkodott, őrá sem támadt azonnal, ám ez után az elugrófélben lévő agyarast próbálta fentről lecsapni sikertelenül.
Maruk pedig amint látszott az ugrás íve, igyekezett úgy suhintani utána hátulról, hogy legalább az egyik lábát levághassa hatalmas, három méteres pallosával, mely hosszan kinyúlik. A mozdulata pedig közepes sebességű volt, hogy még korrigálhassa, ha valami nem úgy jönne ki.
Igen, ez volt a terve. Donak stabilan áll és minden figyelmét és erejét a felé csapó szörny köti le. Ő meg hátulról az álló célpontot fél lábnyival vissza metszi. Talán a szellemek mégis ezt a sorsot szánták neki.
Akár mi is a vége, ő hátrébb ugrik, mert jól tudja, hogy a trollnak most ő lesz az útjában. És minden intelme ellenére ő is elugrik a zúzás elől. Nem olyan ostoba ő, mint amilyennek sokszor látszik!
-Erigy kölyök innen és hagyd el az orkok földjét! Különben megöllek, bárhová is mész. Elmondom a faluban, hogy rám támadtál, miközben én ezzel a döggel viaskodtam. Hogy olyan aljas a harcod, mint az apádé volt mindig is!
*Addig hátrál és tér ki, amíg biztonságban el nem tudja tenni a kétkezes kardját és a két rövidet veszi elő. És a terve most, amivel le kívánja győzni a páncélnakvalót, most kerül elő. Előre lép egyet és nagyon közelről a két pengét a két szemébe próbálja vágni a csontbuzogányosnak. És utána minél gyorsabban elbukfencezni mellette. Izmai még mindig fiatalosak, harcra készek. Faja nem öregszik túlzottan ilyen szempontból, a vének is szinte mindig jó kondinak örvendenek.


/Kocka dobás: két Hatos
A bal- illetve a jobboldali szemre célzás.
5 és 6- talált
1-4-ig siekrtelen

Tízes:
6-10-ig sikeres az ugrás
2-5-ig komoly sebet kap
1 -a troll leüti Marukot
/