Mindent szépen eltervezett Yuban, csak egy valamit hagyott ki a számításból, ellenfele reakcióját, hogy az nem fogja tétlenül várni, hogy ő beledöngölje a földbe és széttrancsírozza, hanem nagyon is fürgén válaszol a támadásra.
Nem a fegyvereivel hárítja a nagydarab ork rohamát, hanem egyszerűen elugrik onnan, ahol eddig állt és mire Yuban reagálhatna erre és megfordulhatna, ellenfele kardja belemar a vádlijába.
Csak az menti meg attól, hogy mozgató inait és izmait továbbra is használhatja még, hogy a lendület elég távol vitte és így csak mély sebet kapott, de nem olyat, ami mozgásképtelenné tenné.
Így azonban dühösen felmorran és visszafordulva, azonnal keresztbe vág maga előtt, hogy meghátrálásra késztesse ezt a G-t, akinek még rendes neve sincs, aztán sunyi módon annak teste felé dobja a tőrét, míg az esetleg a kardjára figyel.

A vágás sikerült, de egy pillanatig sem lankadhat a figyelmem. Látom ellenfelem sunyi.pillantAsát,de mivel nem vagyok gondolatolvasó,ezért csak a testbeszéde lehet árulkokdó számomra.
Csak egy tiized másodpercet kések, de már érzem is, hogy.az.oldalamat felmarta a felém dobott tőr. Elönt az epe. Most már a megtanítom kesztyűbe.dudálni. Ahogy fájó oldalam engedi félfordulatot teszek, és cselből jobb kezemben lévő kardomat a fejem.főlött megforgatva, arra kényszerítem, hogy egy kicsit meghajtsa.a fejét. Ha ezt megteszi akkor balkaromon lévő karvédővel (melyből kisebb tüskék állnak ki) minden erőmet beleadva tarkón vágjam.

Haragosan mered a földön landoló pengéjére, ami ugyan megsebesítette az ellenfelét, de nem terítette le. Félhangosan káromkodik egyet, aztán már nincs több ideje bánkódni a sikertelenségén és tőre elvesztésén, mert máris robog felé az ellentámadás, amire ösztönösen behúzza a nyakát, mielőtt még eszébe jutna, hogy a kardját használja a másik pengéjének megakasztására és ezzel egyben ki is szolgáltatja magát a véznaság következő ütésének, ami a nyaka hátulján csattan és akármilyen bikaerejű Yuban, ezt az ütést bizony megérzi.
Előre lép szédülten egy-két lépést és még most sem akarja elhinni, hogy ez vele megtörténhet.
De még nem győzték le! Bár a tarkójából dől a vér, azért még mindig ravaszkodik. Térdre rogy, mint aki már nem bírja tovább, aztán hirtelen fordul meg testét kicsavarva, hogy amennyiben ellenfele követi, azt kardja hegyére tűzze.

Hát miből van ez a férfi? Egy ilyen tarkóütés egy barmot is megrogyasztott volna. Ez meg csak éppen hogy csak szédeleg. Igaz a tüskéknek köszönhetően jócskán dől a nyakából.a.vér, de úgy látszik ez nem zavarja. Meg kell hagyni szívós a "kicsike". Viszont ez az alattomosság ami sugárziik belőle, nem teszi túl szimpatikussá és óvatosságra int. Csal egy szinte láthatatlan mozdulatot tesz a csuklójával, de ez egy tapasztalt harcosnak sok mindent elárul. Nem fog nyArsra húzni, bArmennyire is.szeretne. De hát ha ő alattomos, akkor én sem maradok adósa. Ahogy megjAtsza a földre rogyott szenvedőt, jó célpontot nyújt arra, hogy elléptemben a szemébe rugjam a port. Ha ez sikerül, akkor ahogy felpattan elkaszálom a lábát, és kopasz fejére elég mély árkot vAgok  a pengémmel.

A több éves hajlongás a bőrök felett, a nyúzó penge egész napos forgatása és örökölt adottságai tették ilyenné Yuban-t, aki akár egy bivalyt is lefejelhetne, talán akkor sem roppanna bele a feje és nyakizmai.
Így aztán nem csoda, ha csak kicsit megszédül abban az ütésben, ami mást már a porba sújtott volna és még arra is van esze, hogy máris azon törje a fejét, miként okozhat még meglepetést G-nek, aki már biztosan jól elbízta magát.
Sajnos nem olyan fürge a teste, mint a gondolatai, így ellenfele megsejthetett valamit abból, amire készült, bár az is lehet, hogy mindenképp így járt volna el.
Sarat köpködve igyekezett elgurulni, mert sejtette, hogy a másik ork támadni fog, de vakon tette mindezt és a következő percben azt hitte rászakadt egy hegy, ahogy a kard a koponyájának csapódott.
Érezte, ahogy a meleg vér elönti vicsorgó pofáját, amit görcsbe rántott a kín, amit nem csak a sebesülése okozott, hanem a hitetlenség is, hogy egy ilyen nyeszlett senki, egy ismeretlen kis görcs legyűrte őt. Aztán már nem gondolt semmire, csak eldőlt, mint egy zsák.
Talán a sámán még összekaparhatja, ha méltónak találja az ostobáját.

Azt hittem már ezt a csapAst is úgy fogadja, mint a többit. De szerencsére elAjult végre. PróbAltam vigyAzni, hogy az ütés legyen nagyobb ne a vágás. Bár szerintem a legnagyobb csapást az.egoja kapta. Nem erzek sajnalatot mert aljas volt a "szentem". Viszont kíváncsi vagyok a folytatásra. Most viszont el kell látnom a sebeimet. Nem tudom ki itt a főnök, de mivel senki nem szól egy szót sem, a nézők tapsa után elhagyom az arénát.

Azt hittem lesz legalább egy szusszanásnyi idòm, de nem így alakult. Még alig végeztem sebeim leápolásával, már szólítanak is a következő összecsapásra. Ennek is meg van a maga előnye, legalább már be vannak melegedve az izmaim. Az ellenfél.ellenben remélhetőleg eddig csak pihent, így neki még be kell járatnia minden tagját. Újfent kilépek a porondra, és lassan körbe forogva nézem a tömeget, hogx merről jön az ellenfél. Mindkét kardom már a kezemben, hogy ha hirtelen törne elő, akkor illően fovadjam.

Grogir fia Donak vagyok! Na, hát pont ettől félek, hogy valaki felismer, mert nem szeretném, ha ebből ítélnének meg. Biztos lenne, aki örülne, hogy csatába szállok a főnöki címért, de biztos lenne olyan is, aki azt hinné, csak apám híre miatt jutottam idáig. Jobb, ha nem hirdetem hát, hogy ki vagyok, talán eléggé eldugott ez a falu, hogy ne ismerjenek fel idő előtt.
A magam erejéből akarom kivívni a győzelmet. És nem látom akadályát, bízom magamban és a képességeimben. Végignéztem az előző harcokat és volt ami tetszett, de a legutolsó küzdelemre csak csóváltam a fejem. Az a nagydarab ostoba túl elbizakodott volt. Én nem követem el ezt a hibát, bár volt valami furcsa ellenfele mozgásában.
Nyugodtan vártam a következő pár kihirdetését. Nem sok időt hagytak a melák ellenfelének, G-nek, de hát ez benne van a dologban mindenkinek. Lassan sétáltam ki a homokos küzdőtérre és felemelve egykezes nehéz pallosomat, üdvözöltem ellenfelemet. Aztán laza alapállásban várakoztam, térdem kissé behajlítva, szemem a másik szemébe fúrva. Légzésem lelassult és vártam.

Na ez a férfi már sokkal.inteligensebb mint előző ellenfelem. Tisztelettel köszöntöm én is, és felveszem kùzdő állásomat. Jobb kezemben lévő kardom a fejem felett, bal kezemben lévő pedig a testem előtt. Mivel ő már látott harcolni, lehet hogy azt gondolja, hogy.ismeri a technikámat. Ezért nem szerzem meg neki azt az örömöt, hogy.én támadjak. KivArom,.hogy kezdeményezzen.

Nem lep meg, hogy esze ágában sincs támadni. Láttam, milyen könnyedén bánt el előző ellenfelével, ami higgadt és eszes harcmodorra vallott és sejtettem, hogy most nem szeretné elárulni magát.
Persze megtehettem volna, hogy én is csak várok és akkor biztosan kivívtuk volna a nézők nem tetszését és hurrogását és őszintén szólva nekem is eléggé zubogott a vérem hozzá.
Felmértem az állását, amit úgy választott, hogy a lehető legtöbb támadást azonnal védeni tudja, de azok csak vékonyka kardok voltak. Először tehát az erejét teszem mérlegre.
Hirtelen lépek előre egy hosszú lépést és irgalmatlan erővel sújtok le a feje felé, a kardjára, de már lépek is vissza az előző állásomba.

Nem mondom hogy.váratlanul ért a.támadás, de azért igencsak próbára tette az erőmet ez az első csapás. Éppen csak annyi időm volt , hogy.a két kardomat keresztbe téve.védjem az ütést. De azzal a lendülettel csavarok is egyet a pe.géken és már lépek is.oldalra. Ahogy szúrótávolságon kívúl érek, már szinte ülő helyzetig legugolva, alulról felfelé szúrpk. Ha nem lép el akkor felsebzem az egyik karját. Abban a pillanatban mar ugrok is fel és hirtelen hátra ugrok.

Nem mutatom ki elégedetlenségemet, amikor kivédi a csapásomat és még csak megkarcolnom sem sikerült, bár látszott, hogy nem könnyedén tette és mindkét kardjára szükséges volt hozzá. Azonban számítottam valami ellenreakcióra és mivel azonnal visszaléptem és magammal húztam a pallosomat is, így nem tudta kifordítani a kezemből és a gyors szúrásai is, amit lentről felfelé indított, csak a levegőt érhette előttem. Azonban bebizonyította, hogy semmit nem vesztett az előző csata óta lendületéből és gyorsaságából.
A nagyon alacsony testhelyzet talán lehetőséget adott volna a lerohanáshoz, de más mozdult is visszafelé, így nem kockáztattam. Nekem a pallos erejében volt az előnyöm, neki a két penge mozgékonyságában.
A szabályok szerint a küzdőkörből meg nem lehetett kilépni, csak ha fel akarta adni valaki. Ezért elindultam és pallosomat lendületesen forgattam két kézzel magam előtt, egyre hátrébb és hátrébb szorítva őt. Ha megpróbál közbeszúrni, akkor a motollaként forgó széles penge könnyen elsodorja az övét.

Ritkán fordul elő velem, de most megeseft, hogy a pengém csak a levegőt szúrta és nem az ellenfelet. Ahogy két kézzel fogva a pallósát, pörgetni kezdi és nagy.léptekkel halad felém, hirtelen rájövök hogy ki akar szorítani a kűzdőtérről. Nem sok időm maradt gondolkodni. Meredten néztem a kezét, és mivel ugyanabban a ritmusban mozog ezét az a pillanatot kell megtalálnom, amikor meg tudom rugni. Csak egy század másodpercem lesz erre. Ha rosszul számítom ki a mozdulatot, akkor a lábam bánhatja. Nagy levegőt veszek és elszánom magam a rugásra, magam előtt tartva védekezőn a két kardot. Ha siketül akkor a rugásom gyomron találja és ahogy meggörnyed már sulytom is le a karjára.

Nagyon remélem, hogy sikerül ezzel a lendületes támadással sarokba szorítanom ellenfelemet. Nem volt szándékom halálos sebet ejteni, ha nem muszáj, hiszen a selfeknek köszönhetően harcosaink igen csak megfogyatkoztak és egy jó harcost nem kéne elveszítenünk, a hagyományaink sem írják elő a halálig tartó küzdelmet.
Azonban számítok rá, hogy azért nem adja meg magát ilyen könnyen, mert tapasztaltam, hogy mennyire ésszel küzd, így valószínűleg mindent el fog követni, hogy visszavágjon.
Arra azonban nem számítok, hogy nem a kardjával próbál meg közbeszúrni, hanem igyekszik majd a kardom pörgetése közben gyomron rúgni
Ha sikerül a rúgása, akkor megpróbálom oldalra vetem magam, hogy elkerüljem pengéit, míg újra levegőt nem tudok rendesen venni, azonban ha nem sikerül, akkor komoly vágást szerez az alsó lábszárára, akár csontja is törik.

Hatos kocka:
1-3-ig – nem sikerül a rúgás, 3-asnál csont törik
4-6-ig – sikeres a rúgás

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Szerencsére sikerült amit elterveztem. Bár még magam is meglepődtem rajta. De egy pillanat sincs arra hogy örömet érezzek a találat miatt. Ahogy meggörnyed  már súlytok is le a karjára. Ha sikerül a csapás, akkor kiejti a pallost a kezéből. Ba mellé ütök vagy kifordul, akkor hátraugrok és támadó állásban fogadom a csapást.

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2

Egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaki olyan gyors legyen és olyan ritmus érzékkel bírjon, hogy a pörgő pallos között eltaláljon, méghozzá úgy, hogy még a levegő is kiszaladjon a tüdőmből.
Csak az ösztöneimnek köszönhetem, hogy ennek ellenére sikerült oldalra vetődnöm és még a pengémet is megtartani. És még nagyobb szerencse, hogy ellenfelem elég óvatos volt ahhoz, hogy nem rohanjon utánam, hanem visszalépjen védekező állásba, különben rossz vége is lehetett volna.
Így azonban, mire kigurultam, már nagyjából a levegő is visszatért belém.
Persze a fájdalmat a háttérbe szorítva vicsorogtam G-re, aztán gyorsan közelebb ugrottam és pallosomat alig megemelve, hogy ne készülhessen fel, alacsonya suhintottam szélesen magam előtt, olyan térd magasságban, aztán hirtelen rántottam magam felé a pallost és szúrtam előre mellmagasságban.

1-3 kocka – sikertelen mindkét cselekedet
4 – csak a lábát éri a csapás (mértékét rád bízom)
5 – csak a szúrás ér el (mértékét rád bízom)
6- mindkét cselekedet talál (mértékét rád bízom)

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Ritka esetek egyike, hogy csak a levegőt szúrom és nem az ellenfelem. Meg kell mondjam, méltó ellenfél. Oly annyira, hogy a következő másodpercben azt érzem, hogy szinte egyidőben vág a térdembe és szúr a mellkasomba. A térdem igazából  csak pokolian fáj, de a seb nem súlyos. Viszont a mellkasomban olyan érzésem van mintha tűzrs vasat forgatnának. Egyetlen szerencsém, hogy a farkasbőr - ha nem is sokat, de- annyit véd, hogy nem szúrta át a tüdömet. Minden erőmet össze kell szednem, mert érzem hogy nem állok sokáig a lábamon. Szemem elött karikák ugrándoznak. Amennyire tudom, tele szívom a tüdőmet levegővel és támadásba.lendülök. Kihasznàlva hogy a pallos a szúráskor szinte vizszintesen áll, két kardom közé szorítom a nyelét, és a fejem fölé tolom. Ezzel egyidőben olyan közel lépek hozzá amennyire csak tudok, és minden erőmet beleadva könyökkel az orrába vágok. Ha sikerül akkor elönti az arcát a  vér, ahogy megreccsen az orrcsontja. Amennyi gyorsan csak tudok hátra ugrok, hogy kikerüljem a pallost.

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Szép olajozott támadás volt, amit az ellenfelem felé tettem, ezért elégedetten láttam, hogy sikerült megsebesítenem. Végül is jobban örültem volna, ha a lábát nagyobb csapás éri, mert akkor fel kellett volna, hogy adja a küzdelmet, de így sem volt rossz, ahogy láttam elmerülni a pallosom hegyét a mellkasában.
Persze a keresztül vetett állatbőr sokat fogott rajta, de biztos voltam benne, hogy megérezte.
Azt gondoltam meg fog hátrálni és éppen ezért ért váratlanul, amikor fellöki a pengémet a kardjaival és úgy orrba vág, hogy a csillagokat látom. A fejem hátracsuklik és elönti a vér a képem, ami azt is jelenti, hogy nehezebben kapok levegőt.
Az ellenfelemmel együtt ugrom hátra, hogy legyen terem a pallos meglendítéséhez, de aztán inkább lendületet veszek és teljes erőből nekihajítom a nehéz fegyvert. Ezzel egy időben megindulok, mint egy tank és, ahogy a fegyvert ki akarja majd védeni, egyszerűen le akarom teperni a földre, hogy öklömmel vessek véget a küzdelemnek.

1-3-ig egyik támadás sem sikerül
4 -5 – el kell hárítanod a kardot, de időben kitérsz a roham elől (akkor bajban leszek )
6 – a leírtak szerint sikerrel járok és sikerül letepernelek (ütni még nem, arra csak készülök)

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1