/Yuban/




Hősünk még nem sejti, hogy ez a küzdelem többről szól, mint egy kölyök sorsáról. És a knuut egykori sokszori kihívója jól tudja, hogy önálló eredményeiddel az ő képességeit kérdőjelezed meg. Ha akarod, ha nem. És ezért erőlteti utolsó vérig a dolgot. Noha úgy tűnik egyre többek számára, hogy te első vérnél már fel akartad adni. És békésebb mederbe terelni a dolgokat.
-Az anya joga erősebb. Anya csak egy van. -jelenti ki határozottan.
* A balszerencsés támadás végére az ellencsapásodat nem csak hárítja, de a jó penge jó minőségű törpe gyártmány volta miatt könnyedén át is szelte a fadarabot. Jó mutatja ez, hogy mire lesz képes, ha karodat találja el vagy még érzékenyebb testrészedet.
-Én győztem, mindenki láthatta. Menj el hát, amíg megteheted!
* Pálfordulása annak volt köszönhető, bár ezt soha nem ismerte volna be, hogy Yrch egyszerű lakói szemében mind jobban csillogott az óhaj, hogy két hősük maradjon életben... valahogy.

Ezúttal ő nem támad, időt hagyva neked.

Egyszerűen nem értem, hogy miért ez a ragaszkodás, de sajnos ha a sámán nem kerül elő, nem tudom bizonyítani az igazamat, a jogos igényemet, még ha a hagyományok megcsúfolása is az, amit Maruk művel. De látom, hogy még ha sokan mellettem állnának is, azt csak magukban teszik, sosem fognak szembeszegülni nyíltan a vezérrel.
- Még ha az egy szajha is? – vetem oda megvetően ahogy Mambijra villan a szemem.
A támadásom azonban simán kivédi, de nem is csak kivési, hanem a bunkót szó szerint kettészeli, így kénytelen vagyok visszakozni, ha nem akarom felnyársaltatni magam.
- Mindig is álnok kígyó voltál Maruk, könnyen hetvenkedsz egy pallossal, miközben nekem egy husáng van a kezemben. – dobom el a kezemben maradt csonkot. – De elmegyek, elmegyek a knuuthoz, hogy tegyen igazságot és visszakapjam a fiamat.
Dühösen fordultam sarkon és csörtettem el az orkok fővárosába vezető ösvényen.