/A sánta kutya mese, ISIS leánya/





A kémek oktatója fennhéjázva kacagott csak a fiatal lány szavain.
-Ugyan már! Kérlek! Mit tudsz te a Birodalomról? Meg a piócákról? Te csak egy magas rangú ember könnyen előre haladó gyermeke vagy. Szerinted itt bárki is akik az én embereim így néznének ki, ha kudarcot vallottak volna egy egyszerű felderítő küldetésben? Szerinted bárkinek elnézték volna azt, hogy egy ellenséges csoport területét fel kell derítenie és utána még el is fogadta magát?
Már az első alkalommal láttam, hogy te csak azért is tudsz valamit elérni az életben, mert az apád mindent megbocsát. Ezeknek itt -mutatott körbe- sosem volt ilyen lehetőségük. Ők mindent maguk vívtak ki. Hogy elvesztettünk volna egy várost? Sosem volt a tietek. Azt hiszed, hogy az életben minden csak érted van, de én és a Testvériség volt az, aki kivívta, hogy most egy karnyújtásnyira legyünk attól, hogy végre átvegyük az irányítást a város felett.
*Bőségesen szövegelt, nem törődve a rá szegeződő pengével. Csak mikor végig mondta, húzta elő saját görbe szablyáját és gyilkos tekintettel nézett Aglarnisra.
-Állj félre és felejtsd el, hogy valaha is akarták itt valamit! Különben félre állítalak, mint bármelyik másik balekot. Én vagyok a kapitány.
*Higgadtan várta, hogy visszavonulót fújjon a kihívója vagy kettébe szelje. Nem volt kétsége afelől, hogy ki a jobb.

/A sánta kutya mese/

Az eddigi viselkedését is figyelembe véve, egyáltalán nem lepi meg Aglarnis-t, ahogy a kapitány reagált a szavaira. Fogadni mert volna rá, hogy nem fogja könnyedén sem feladni, sem megadni magát, hanem megpróbálja menteni, ami menthető, ha kell akár azzal is, hogy ellene hangolja az embereit.
Nem volt rossz módszer, hogy azt emelte ki ebből, hogy a lány nem a tehetsége által, hanem azért emelkedett ki a többiek közül, mert az apja volt az Első Lord és még azt is el tudta képzelni, hogy ezt maga Al-Sziszi is elhiszi.
Nem tartja kizártnak, hogy a kapitánnyal tartó embere elég hűségesek a férfihez, hogy inkább ővele tartsanak, mint azt, hogy a távoli Zevadar küldöttjével, de ezen semmilyen további beszéd nem segíthet, csak az, ha meg mutatja, hogy ő bizony okkal van itt és nem holmi protekció az, amivel katonakén felküzdötte magát.
- Én nem képzelek semmit Al-Sziszi, - válaszolja halkan, fegyelmezetten, bár forr a vére, - én parancsot teljesítek és nem felejtem el, hol a helyem. Ha ezt válassza, akkor legyen így és mutassa meg, hogy legalább még sötét elf vér folyik az ereiben és nem híg savós embervér. Rajta!
Kicsit hátrébb lép, hogy helyet hagyjon maguk között, de egyelőre csak védekező állást vesz fel, rézsút tartva maga előtt a kardot, hogy bármerről jöjjön a támadás el tudja vezetni.

/A Szállítmány, Fekete Szakáll részére/


A kereskedő igen meglepett arcot vág. És ez nem az akcentus miatt van. Azt már megértette, hogy eltér a nyelvük egy kicsit, de tényleg nem számított arra, hogy valaki ne tudná, hová jött.
-Eztet Délosnak nevezik. Ennek a szigetnek a legforgalmasabb kikötője. A fejedelmük neve Astelath. És kedvesek lesznek veled, ha nem állsz szóba hegyes fülű erdei törpékkel.
*Az evésnél sokkal nagyobb szerencséjük van, mert csak mutogatnia kell, hogy mit szeretne és az árus mutatja az ujjaival, hogy mennyibe kerül. Meglepődik a furcsa érméken, de mivel erre felé ritka valuta, úgy véli nem akadékoskodik, hogy itteni réz pénzben mondta az árat. Ki tudja, mikor tudja hasznát venni a külföldi pénznek. Ráadásul értékesnek is tűnnek.

/Megbeszélés alapján Jorgalnak külön viszi majd Alia a történet szálat tovább. Sok izgalmat kívánok nekik is!/

/Sánta kutya mese, ISIS leánya/





A férfi még kicsit kételkedik, amiért a még szinte csak tanuló kém nem tér ki a felkínált lehetőséget kihasználva. Szája széles mosolyra húzódik, majd a kabátja ujjából előhúz egy hosszú tőrt. Éles, háromszög alakú pengéje elég erős, hogy védelemre használja, bár mérete csak nagyon közeli harcban lenne előnyös támadásra.
-Verem! Hívlak, hogy segítségedet kérjem urad és mentorom nevében!
*Ezzel megvárja a jobb kézfejét felszínesen, melyből elkezd csorogni a vér és a földre esik. Hirtelen a közelében nagy szélvihar támad és egy jégdémonnő kezd el materializálódni. Ez a lény már nem alacsony szintű, közepes veszélyességgel bír a Pokol világában.




A kapitány a lány jobb oldalába próbál kerülni, hogy szablyájával távolról szurkálva minél többször támadjon. Míg a lény a másik oldalt kerül, és méretes kardjával a szabályos támadás-védést tartja.

/A szállítmány, Fekete Szakáll/


Kisebb felfedező út végén a kalózok végre vissza térnek a hajójukra és beszámolnak a többieknek a látottakról. Egyszerre meséből előlépett új világ és régi, ismerős momentumok. És egy halvány remény, hogy talán több olyan ember is van, aki hozzájuk hasonlóan utazóként, de beszéli azt a nyelvet, amit legalább valamennyire megértenek.
Ám ebédelésük nem marad zavartalan. Egy jó módról tanúskodó öltözetben egy fekete körszakállas férfi lép a hajó hídjára majd a fedélzetre. Gondosan borotvált, fazonra vágott arcszőrzete és egyenes testtartása jelzi, hogy nem hol mi koldus, hanem magára sokat adó úri ember.



-Üdvözlégy Ömberek! A dzunka parancsnokát keresem. Talán érdekelni fogja üzletem, talán nem.
*Ha a kabinodba invitálod, akkor ott a kötelező udvariassági körök után előadja, hogy az egyik nevét elhallgatni akaró tanácsos akaratából jött és bele illenél az ő elképzeléseikbe.
-Város fényes vala nem régiben. De jött új embör és új szokás. Nem túl merev mesterségeket bekorlátozta. Most mindenki éhös.
Nem gyanúsítlak semmivel, de ha lészön neked kedved, hogy itt élj, ajánlhatunk neked dolgozást. Szükség lenne olyanokra, akik kifosztanak idegen dzsunkákat. Mi elintézünk, hogy ne érjen bántódásod, és azt tanácsolom, hogy ha Szirén-öböl környékét járod fent északun, biztosan nem lehet baj.
Nem tudom, mennyire értöd amit mundtam, mert hallom, te nem igen jól beszélöd nyelvünk.

Talán ezt hátránynak is fel lehet majd róni Aglarnis-nak, ha ezt az összecsapást is túléli, hogy soha nem hátrál és nem visszakozik a felkínált harctól, még akkor sem, mikor taktikailag, vagy a maga érdekében ez lenne az előnyös, de hát anyja temperamentumát örökölte, csak hát az idő még nem tanította meg, hogy ezt mikor célszerű visszafogni.
Most sem ijed meg a kapitány fenyegetéseitől, sőt most már zubog a vérében a bosszúvágy és a harci kedv, bele sem gondolva, hogy mit hallott arról, hogy milyen képességekkel rendelkezik egy olyan sötét elf, aki démont tud idézni.
Eszébe sem jut, hogy Al-Sziszi nem „tisztességes” párbajt akar vívni, hanem inkább gyorsat és halálosat.
Először azt hiszi a lány, hogy azért kell a kapitánynak a tőr, hogy előnyre tegyen szert, de aztán mikor meglátja mit művel és meghallja az idézés szavait, a düh vörösre színezi az arcát.
- Te álnok, gyáva kígyó! Még csak nem is mersz kiállni velem, szemtől-szembe? Látjátok emberek, milyen vezetőtök van nektek? Álljatok ki ellene és elmondom apámnak, hogy a ti hűségetek megingathatatlan a Birodalom és a Király iránt! – próbálja maga mellé állítani a többieket, hiszen már a démon is nagy falat számára, nem, hogy még közben a férfira is figyeljen.
De nem hagyja magát! Miközben felkészül a démonnal való összecsapásra, Al-Sziszire a dezorientáció átkát idézi, hátha elveszti a kontrolt a megidézett lény felett.
- Talán segíthetnél! – kiáltja oda Vidkun-nak is közben.

/ Szállítmány,Jorgal/

*Ahogy a társaival együtt falatozott Jorgal, a hatodik érzéke eléggé megkondította a vészharangot,és igyekezett minél hamarabb indulásra bírni a társait..
Ez eléggé nehézkesnek bizonyult,mert a társainak eszük ágában sem volt addig elhagyni az asztalt,míg egy finom falat is volt még a tányérokon,és a kupákban a sör.
És ahogy egyre fokozódott benne ez a furcsa érzés,egyre inkább gyanúsnak kezdte találni a körülöttük hangoskodó alakokat,akik a szomszédos asztalnál ültek...
És mikor körbenéz jobban,egy csukjával letakart arccal, két személyt vesz észre a sarok asztalnál,akik csendben iszogatnak,és csak a díszes fegyvereik markolata villan ki egy pillanatra a ruhájuk alól,ahogy emelik fel a kupát a szájukhoz.
Nem néznek rád,de tudod,hogy figyelnek...
..és nem éppen üdvözlő tekintettel..

/A Sánta Kutya mese, ISIS leányának/





A lány ismét a Testvériség embereihez fordul segítségül és igyekszik Vidkunt is bevonni. Ami már most biztosan kijelenthető, hogy a kapitány hangos, ördögi kacaját váltja ki elkeseredettnek tűnő segítségkérései.
-Nem gondolkodtál még el azon, miért tudta egy maroknyi éjtünde átvenni egy egész város felett a hatalmat? Nem, nem csak a mágiánk miatt. Mert az ő bűnözőik ugyan azon játékszabályok szerint élnek, mint a mi harcosaink.
Ezek a fiúk és lányok már rég megtanulták, hogy itt Zevadar törvényei uralkodnak. Ne köpködj nyálas lovagiasságról, nem fordultunk ki önmagunkból! A győztes mindent visz. És semmi okom úgy tenni, mintha nem lennék jobban felfegyverezve, mint te.
*A dezorientáció igen jó húzásnak bizonyult. Így elvette a lehetőséget ISIS gyermeke, hogy újból bevethesse mester mágus képességeit ellene. Amivel garantált lenne a halála.
Ám a démon irányításához nem kell, csupán a meghívásához. A lény hűségesen követi megidézőjét a harcba és egy könnyű támadást indít Aglarnis fejére a kardjával. Sziszi eközben előre lendül és a dereka felé vág oldalról. Tőrét védekezőn maga elé tartja.

Ha Aglarnis azt hitte, hogy mindenki olyan hűséges, mint ő, akkor most épp ideje volt kijózanodni, mert heves szavaira semmilyen reakció nem érkezett, nagyon úgy nézett ki, hogy magára hagyták a démonnal és a kapitánnyal.
- Rendben van, hát így állunk. Akkor magam viszem a fejed apámnak. – villantotta körbe elkeseredetten a szemét a lány a többieken és megfogadja, hogy mindenki meg fog fizetni ezért.
Ezek a sötét elfek úgy látszik elfelejtették honnan jöttek és kinek tartoznak felelősséggel és engedelmességgel, de majd eszükbe fog jutni haláluk óráján. Ha nem az ő keze által, akkor majd azok által, akiket Uráldur utána küld. De nem adja majd magát könnyen.
- Akkor élvezd ki a gyávaságodat Al-Sziszi! – köp a férfi felé, majd kihasználja az átok lehetőségét és kibukfencezik az őt bekeríteni vágyó démon és kapitány közül, miközben kardjával a férfi lába felé csap és most a fulladás átkát küldi felé.
Azonnal felpattan, hogy ha kell védje a démon támadását és ő is előhúzza a tőrét, hogy egyenlítsen némileg az esélyeken.

/Fekete Szakáll/





A küldönc szemöldöke felemelkedett kissé, mikor a feltételeket hallotta.
-Természötös, hogy a nagy részöt megtarthatud. A harmadával azt hiszem elégödött lösz a tanácsos. De kurtizán nincs Délosban. Így ezzöl nem szolgálhatunk. Ám majd csak találtuk magatokho valú szíp menyecskít.
*Elfogadta a bort és emelte az egyezségre, hogy ha a nőkről le tud mondani a kalóz, akkor részéről megköttetett az alku.
-Menjötök Wadfok kovácshuz, a jelszó atatök. Fél árun megkaptok mindönt, én tolmácsolok.
*Ha koccintottak, jól is esik az idegennek, hogy vége a megbeszélésnek. A homlokán izzadság cseppek jelennek meg és beszélni is egyre nehezebben tudott. Bár érthető volt számodra, amit mondott, de láthatóan nehéz volt neki. Vagy titkolna valamit?

Ha egy kis időt szánsz a városra ismét, hamar rájöhetsz, hogy nem csak a réz pénz van forgalomban. Bár ezt használják a leggyakrabban, hiszen kis mennyiségű áru ellentétét adja, de tíz ilyet ér egy ezüst érme. És tíz ezüstöt egy arany. Bár kérdés, hogy hol tudhatod ezt meg, amíg az itteni nyelv nehézségei át nem hidalódnak?

Ha a kovácshoz ellátogatsz, ő nem fogja érteni, mit mondasz. De a jelszó esetén hangos kiabálásba kezd a ház belseje felé.
-Attatúk! Attatúk! Attatúk!
*Nem nehéz kitalálni, hamarosan előkerül a hajón megismert ember. De lehet, hogy előbb azt a részt fedeznétek fel, ahol a bordélyokat sejtitek?

/Sánta kutya, ISIS leánya/




A kapitány nem tud olyan jól mozogni a dezorientáció alatt, mint szeretné, ezért egy vágást szenved el a combján, mikor elgurulva mellette a lány megvágja. Ám ekkor hibát követ el. A férfi mágikus képességeit blokkoló igét nem folytatja tovább, hanem fulladást hoz rá.
Bár a mestermágus még egy kis ideig küszködik a levegővel, de nyugalmat erőltet magára. Tudja jól, hogy csak saját halálát okozza, ha elkezd pánikolni. Már nem kezdő varázsló és most ő engedi ellenfelére a dezorientációt.
Hátul marad, még van egy kis ideje Aglarnisnak, amíg csak a démon próbálkozik egy távoli szúrással, de amint sikertelennek érezné, már lép is vissza. Nem gondolja, hogy megöli ennyivel, de ezzel is megosztva a figyelmét és zavarva a koncentrációban. Hogy a kapitány minél gyorsabban felül kerekedhessen rajta a természetfölötti síkon.
Érezheti hamarosan, milyen az, amikor egy mester mágus elméje tereli el állandóan a figyelmét és nem tud egy valamire hosszan koncentrálni.

/Fekete Szakáll/


A kapitány a sikeres megbeszélés után emberei biztatására úgy dönt, hogy elmennek kirúgni a hámból. Ebben a városban ez nem nehéz, hiszen Délos teli van kocsmával, ahol a tengerészek kedvükre engedhetik ki a gőz.
Mivel még mindig nem beszélik az itteni közös nyelvet, ezért egy városfalon kívüli, lepusztultabb kocsmába térnek be. A vendégek között vagy húsz ork és félork van, valamint tizenöt a legkülönbözőbb fajból, köztük emberek is.
Az agyarasok gyanakodva nézik az új belépőket. Beszélgetések alatt is gyakran oda fordulnak. De vajon ők mit tesznek?

Társaimat úgy kellett noszogatni, hogy mozduljanak végre.
Ekkor feltűnt két eléggé gyanús, csuklyás alak a sarokban. Láthatóan fegyvert viseltek. Hát, ha elég ostobák ahhoz, hogy egy csapat felfegyverzett törpöt megtámadjanak, akkor csak rajta. Megfogtam a fejszémet s jól láthatóan leállítottam magam mellé, amolyan erődemonstrációt sugallva.
Ha pedig társaim végre befejezik a zabálást, akkor máris megyünk kifelé.

/Jorgal/
*A Törptàrsak végre befejezték a nagy lakomàt,de elég sok mennyiségü sört ittak,hogy nem is vették észre azt,hogy Te a fejszédet magad mellé téve felkészültél minden eshetöségre..és nem nagyon akaròzott indulniuk,mert most elökerült a kocka,és a jàték jobban lekötötte öket,minthogy veled tartsanak még.
A sarokban a két alak meglàtta,hogy észre vetted öket,ìgy fizettek és kifelé vették az irànyt az ivòbòl.
Sietösen tàvoztak,de az egyikük köppenye alol még a cimeres vértjének egy darabjàt làthattad,ahogy libbent a ruha,ahogy elviharzott az asztalotok mellett..
Azajtòbòl még visszanézett ràd,de aztàn kilépett az ajtòn.
Bàr sokan vannak a fogadóban,de ha figyelted a tàvozàsukat,akkor az ajto nyitódàskor làtható volt,hogy igazàból nem vannak egyedül.A tàrsai kint vàrakoztak eddig az épületen kìvül.
..Talàn csak véletlen..de az is lehet,hogy nem az...

/Fekete Szakáll/


A kapitány és a legénysége betért italozni, ám már elsőre is gyanakvó szemek kereszttüzébe kerültek. És amikor a pultnál kértek...
-Hogy mi? -kérdezte a közös nyelven a tulaj.
Úgy látszik, a titokzatos vendég több nyelven is tudott és véletlenül megértette magát Fekete Szakállal is. Ám az itteniek zöme nem beszéli ezt a nyelvet.
A nyelvi nehézségek áthidalására nem sok idejük marad, hiszen az egyik ork feláll és befurakszik közéjük. Jól láthatóan le is öntve a kapitányt.
-Jaj, bocsánat! Nem tudom, mi üthetett belém. -kezdte el törölgetni a sártól mocskos kezével a sört az ingen, amivel még szét is kente.
Ez talán sokkal érthetőbb jelrendszer számára, mint az itteni beszéd.

/Sánta kutya mese/

Talán jól választotta meg a taktikáját Aglarnis, mikor a dezorientációt választotta és ezzel megzavarta a kapitányt a mágia használatába és még meg is tudta sebezni, bár sajnos nem elég súlyosan ahhoz, hogy véget is vessen a küzdelemnek, ami egyáltalán nem volt egyenrangúnak nevezhető, hiszen egy mester mágus állt egy tanulóval szemben, ráadásul még egy démont is ráuszított.
A lány úgy gondolja, hogy ezek után egy fulladásos átok még jobban meggyengítheti a férfit, de talán elszámolja magát, mert Al-Sziszi rutinosabb, mint azt várja és talán ki is képezték ilyen támadással szemben, mert hamar alkalmazkodik a támadáshoz és inkább nyugton marad és a démonra bízza addig a harcot, míg Aglarnis átka meg nem gyengül és akkor Isis lánya igen csak bajban lesz megint.
Csak, hogy nincs ideje, mert érzi, hogy figyelme lankad és ez tudja jól, hogy kinek köszönheti még úgy is, hogy közben a lány mágiájával küzd. Erős ez a sötét elf, talán Aglarnis nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint amivel elbír.
Kivédi a démon gyenge támadását, félresöpörve annak kardját, de lassúra és tétovára sikerül a visszatámadása, nem is éri el a lényt.
Persze nem is rá kéne koncentrálnia, mert ha a megidézőjét le tudná győzni, akkor a démon is eltűnne, így a kapitány a fő célpont.
Kardjával a férfi nyaka felé sújt, miközben igyekszik gáncsot vetni neki, tőre közben készen áll, hogy ha a férfi félre ugrik arra is lecsapjon.

Mikor észrevettem az ivóból kilépők egyikénél a királyi címert, nagyon meglepődtem s agyam forogni kezdett. Hivatalos királyi küldetésben járunk. Biztosan tudnak róla, hogy törpök jönnek és mivel én a közelben egyetlen nyavajás törpöt sem látok magunkon kívül, így leesett a tantusz, hogy valószínűleg ezek az uralkodójuk parancsára figyelnek minket.
Odaléptem a kockázó társaimhoz s néhányukat jó alaposan fejbecsaptam. - Abbahagyni lusta banda! Van egy olyan érzésem, hogy odébb állunk. Mire visszajövök, indulásra készen álljatok, vagy szétcsapom a pofátokat!
Ahogy befejeztem, siettem ki az ivóból és az előbb minket figyelőkhöz kiáltottam. - Hé ti! Láttam a gúnyátokon a királyi címert. Jómagam és a társaim, királyi küldetésben járunk. Azt hiszem nekünk dolgunk van egymással!

/Sánta kutya, ISIS leánya/




A lány hamar rájön, hogy bajban van és ellenfele nem is olyan óvatlan, hogy a dezorientációt felcserélje bármi más trükkre, így a továbbiakban is megfosztja a mágiától és jól tudhatja azt is, hogy a dobások is pontatlanok lesznek ez után. Koncentrál is az egyetlen módszerre, ami viszonylag hatásos a közelharcra.
Aglarnis könnyedén kivédi a pokoli teremtmény gyenge támadását, ám most újból két ellenféllel kell szembe néznie. Veszélyes játék, még ha közben kap is egy kis segítséget.
-Unokám! A démon minden bizonnyal szerződést kötött az elffel, ezért áll ki mellette olyan elszántan. Máskülönben nem jellemző rájuk, hogy segítenék az éjtündéket. Különösen nem két fajtársunk között.
*A mentora szelleme jelent meg mindenki számára látható formában. Nagy kérdés, hogy miközben a fiatal kémnek küszködnie kell az odafigyelésre, vajon jól tette-e, hogy megjelent?
Egy kombinált támadással próbálkozik, ám a kapitány a védekező tőrével újfent kivédi a csapást és kardját maga elé szegezve mellkasa előtt, hogy ha túl közel ér a nő, akkor felnyársalja magát. A sérülése miatt nem tud gyorsan mozogni, ezért szilárdan megveti a lábát.
Eközben a démon oldalról súlyt.

/Fekete Szakáll/


Arminó könnyedén átdöfi provokálóját és az emberei is résen vannak. Bár a halott barátai megindulnak, addigra már rendezett katonai alakzatba vágják magukat. Az első összecsapások során két embere megsérül, ám öten feküdnek az orkok közül holtan, vérükben ázva a kocsma padlóján. Nyughatatlan lények, melyek viszont nem voltak felkészülve a phalanxra.
Ez után visszavonulót fújnak és az idegen emberek csatadalt énekelnek. Míg az agyarasok taktikát váltanak. Üvegek, székek és minden ami mozdítható kezd el repülni feléjük. Az egyik falmélyedésben lévő gyertya mellett álló egy rongydarabot töm a tömény szeszes üveg szájába és meggyújtja.
-Ne! Ne gyújtsátok fel! Menjetek ki, ha gyilkolni akarjátok egymást!
*A tulaj egy nyílpuskát vesz elő a pult alól, mikor a koktél az embered bronz pajzsán csapódik. A te nyakadba is jutott elég a szerte szét robbanó üvegcserepekből és még el sem kezdték elővenni az övükből a tőröket vagy a székeknek támasztott íjakat...

A repülő felénk dobott tárgyak többségét felfogtuk, de két emberem így is megsérült. Ki akart rohanni, és esztelen viadalba kezdeni, de nem engedtem utat haragjának. A bal karját érte a méretes csapás, szerencséje hogy a pajzsra, de így is belezsibbadt a keze. A másik katonám, pedig a sisakjára mért ütéstől szédült meg. A kocsmáros viszont kérte tőlünk, hogy ne a kocsmájában verekedjünk.
Mi úri emberek vagyunk, ezért a kőrphalaxnak parancsot adtam, hogy alakzatban az ajtóig vonuljanak, hogy a szörnyek képtelenek legyenek, őket támadni. 
Kint vártuk őket, ugyan olyan alakzatban de most én magam is részt veszek a viadalban. A sérült társamat viszont a kőr közepére engedtem. - A Szalaműsziai cselt fogjuk alkalmazni. Feleltem.

A Szalaműsziai csel Szipón nevéhez fűződik, aki a legfiatalabb de talán a legtehetségesebb hadvezérek között volt. Szipón harminc két gyalogsági egységgel, állt szemben az államháborúk idejében, kilencven két Alsó Gürgivel szemben. A hadmozdulatot utána Gürgia szerte tanítani kezdték. Egyszerű módon vihető végbe, az ellen vonalait háromszög formában törjük fel, egy gyémánt alakzatban, egy alakzatban 4 en állnak, mivel 11 en vagyunk én plusz két ember, állunk majd a két csapat között. Miután az ellenséges csapatok centrumába érünk, onnantól négyzetphalanxba tömörülve harcolunk tovább. 

Kint várjuk őket, hogy megütközzünk.