Az öregasszony szavait meghallgatva úgy döntöttem, hogy esélyt adok neki.
- Mennyit tettszik kérni a jóslásért?
Ekkor az első tisztemhez fordulok aki csak megrántja a jobb vállát. Míg én megtudom, hogy mennyiért jósolna a nő. Addig első tisztemet elküldtem, hogy vásároljon némi élelmiszert, és keressen érdekes furcsa dolgokat.

/Fekete Szakáll/


A nő elmosolyodik. Magabiztosságot sugall.
-Egy arany az ára. A hajód ennél jóval értékesebb. De lássuk csak, mi van itt nekünk?
*Ha kifizeted az árát, akkor öt lapot húz a pakliból, melyet felfordít. Elégedett mosoly az arcán, majd bele néz a gömbbe. Vagy fél percen át bűvöli, majd végül így szól feléd.
-Rossz erők akarnak majd rontást rád. Óriási viharba fogsz kerülni. Jobban teszed, ha beszerzel ártó szellemek elleni védelmező tárgyakat. Az talán megmenti az életed. De jobban tenné a legénységed is, ha ők is viselnének ilyet, mert csak együttes erejük mentheti meg tán a hajódat az elsüllyedéstől.
Olyan magas hullámokat látok, melyet szem még nem látott, csak az isteneké!
*Ha még azt is megérdeklődöd -komolyan véve a jövendölést-, hogy hol találsz ilyeneket, akkor nem meglepő módon neki is vannak mintákkal ékesített bőrszíjai, melyek elterjedt védelem mágikus támadások ellen. Ennek csak 50 ezüst vagyis fél arany az ára. De tud ajánlani egy boszorkánymester férfit is, aki specialista ilyen téren és ő erősebb ráolvasással látja el őket.

/Ha úgy döntesz, hogy fizetsz, akkor mind a jóslás mind a bőrszalag ára is a zsebedben lévő aranyból vonódik le, melyet az ET-dben ide hoztál az Óvilágról és nem túl szűkös módon még van a fedélzeten belőle./

A jósláshoz, elővettem a zsebemből egy aranytallért. Nos hát nem hoztam túl sokat magammal de ez elég érdekesnek fog bizonyulni. A jóslás pedig nem volt túl baráti, hiszen a hajóm pusztulásáról beszélt a nő. Az utána egyszerű tárgyakat akart felajánlani a vészjósló események megelőzése érdekében. Egyszerűen csak felálltam, és így szóltam.
-          Nos, nézze. Az isteneket nem lehet, holmi tárgyal távol tartani. A jövő mindig mozgásban van, hazámban, az orákulumok sokszor jósoltak már pusztulást, de mindig felülkerekedett rajtuk.
Ha az égiek a halálomat kívánják, akkor hát megbélyegződött a sorsom. Legfeljebb, az utókornak fennmarad a nevem. –mondtam kedves hangnemben.
Ezzel eltávolodtam a nőtől. Elindulok a piacon, és felkutatom az első tisztemet. Útközben elkezdtem gondolkodni, egy újabb pénzforráson. Ebben a városban nincsen egy normális kocsma, egy olyan jóféle, ahol egyszerre tivornyázhat az ember, és fiatal lányok testi gyönyöreit is élvezheti. Az lesz a legokosabb, ha a készletek feltöltése után, meglátogatom Attatúkot. Úgyis nagy tanácsbeli vagy mi.
Akkor majd, szólok neki intézze el az összes pergamenmunkát; hogy nyithassak egy ilyesféle tavernát.
Remélem beleegyezik. Ezzel lehetne egy szárazföldi lakóhelyem, és persze ha jól megy az üzlet, talán még több pénzem lehetne.
Miután összeszedem az első tisztem, és elmondom neki az ötletem ő így reagál rá.
-          Kapitány, nem szólok bele az ön döntése, mire költi el az aranyat. De ha ez is bevételt hozna, akkor rendben van. – mondta fáradt hangon.

Az öreg első tiszt, Merkénás régóta jó barátom és remek tanácsadó. De ha folyton öldöklésből, és rablásból szeretnénk megélni, egyszer talán visszafelé sülne el a dolog. Lassan én is megöregszem, és nyugodtabb életre fáj a fogam. Asszony, kölykök és egy szélsebes hadihajó. No meg a hatalmas istenség szavait sem fejeltettem ám el, új hazát találni. Talán épp Déloszra célzott, vagy egy saját földre. Nem tudom, de akkor már az élet megváltozik. Még az is lehet, másféle életútra lépek idővel, és hajóskapitányként, és egy poliszt fogok vezetni, valahol a gonosz dolgoktól távol. Te jó ég? Annak a fickónak milyen fülei vannak?

A boszorkány nem túl csalódott amiatt, hogy a kapitány vásárlás helyett kiosztja. Hiszen már vásárolt. Megvette a mondókáját és ebben a világban az arany drága kincs. Akár egy hónapot is urizálva el lehet tölteni belőle.
Ám hamarosan jött a hír, hogy megvan a megrendelés így a kovács ki is küldette az elkészült felszerelést. A kapitányon múlik, hogy vesz-e fel újakat a szirének által megölt néhány legénysége helyére.
Ám mielőtt ezt megtehetné, egy hegyesfülű lép oda hozzá a piacon. Csendes, szelíd hangon szólal meg.
-Uram! Ha elfogad egy javaslatot, ne higgyen a csaló vénasszonynak! Ők csak falusi ámítók. Nincsen igazi varázshatalmuk. Nekem elhiheti.
*Hamar odébb áll és nem tudni meg, ki volt ő. És a tolmács rossz hírt közöl vele. Első találkozásukkor elhallgatta, hogy létezik a városnak egy hatóságok által nem is ismert úgynevezett bordély negyede. Valószínűnek tartja, hogy a legénység a kapitány tudta nélkül már fel is derítette azt. Ám a hatóságok szigorúan csak munkaidőn kívül tudnak a jelenlétéről, ha máskor kérdezik őket, ott egy liba legelőt sejtenek.
Ezen a területen Sötét Szakáll is kialakíthatja a maga ivóját, ha akarja, de ha máshol teszi, könnyen a hatóságok ellenőrzésébe ütközik. Lassan rá kell jönnünk, hogy Délosban mindig is rend volt. Csak ezt a rendet még nem írták le papírra. Mert az írott dolgokat hajlamosak kételkedve és gyanakvással szemlélni az itteniek.
Armínó dolgozhat még egy picit a kapott információk birtokában új fogadója kialakításán vagy tengerre is szállhat, hogy egy újabb nagy kaland vehesse kezdetét életében.

Visszatértem a hajóra, és torkom szakadtából kezdtem üvölteni. 
-Mindenki aki csak a hajón van, jöjjön velem! Kivéve téged Kiszmész te vagy az egyik legjobb hajóőrzöm. Szóval, neked elhozatom az új felszerelésed.

Az egész csapatot összeszedtem, majd az emberimmel meglátogatjuk a kovácsot. És ráaggatom az embereimre a páncélzatokat.  Majd a hajóhoz visszatérünk, és újra megindulunk az óceánnak. 

Merkénáshoz megyek, hiszen láttam ahogy egy új térképet vásárolt a piacon. 

- Merre lenne érdemes hajózni? - kérdem tőle.

- Mi most itt vagyunk. *mutatja a térképen Déloszt* - Ez az Emberek Királyságának földje. Egy ürge mondta, hogy északabbra nemesek szoktak hajózgatni. Talán egy komolyabb csihi-puhival fel is avathatnánk az új legénységet. Azt mondták, hogy a nemesek általában kisebb sereggel indulnak útra. Szóval jó kis vérengzésnek nézhetnénk elébe. De délfele meg a derakasok élnek, vagy miféle értelmiségek. Ja igen törpök, csak a fickó a derekát mutogatta. Azt mondta, hogy azok veszélyesek szóval délebbre még érdemesebb lenne kihajózni. Kapitány mondja az irányt!

Elgondolkoztam sok mindenen, most kifosztunk egy nemest akkor talán szerzünk némi pénzt. De megint eszembe jutott a tivornyaházam. 

- Meg fogom mondani neked, de előtte veszek egy szép házat itt. Azt mondták, hogy itt hónapokig el lehet élni egy aranypénzből. Szóval mi most nagyon gazdagok vagyunk. Viszek egy marék aranyat a kincstárból, aztán megveszem a tivornyaházat. Tudok egy helyről, és a kirándulásaitokról is. Akkor inkább már, nekem fizessetek az élvezetekért - mondtam az első tisztnek.

Meg is indulok a város felé, majd az emlegetett helyre indulok meg. Sok furcsa alak mászkál itt, és próbálok találni egy eladó épületet, lehetőleg szép állapotút. Ha sikerült a vásár, visszatérek a hajóra. És visszatérés után, elrendezem a kiskocsmát.

/Fekete Szakáll-ház vásárlás/

Bizony igen nagy reményekkel nézik az érkező férfi hadat a negyed hölgyei, ám vezetőjük most először jár itt. És gyorsan szembesül is azzal, hogy miért ilyen szigorúak a törvények. Az itteni házak olyan méretűek, amit sok erőfeszítésbe került eddig is nem észrevenniük a hatóságoknak. Ám ha máshol is megengednék az örömlányok futtatását, akkor hamar elárasztanák az élhető dombot.
Három bordélyházat gyorsan fel tudnak deríteni, hogy eladó.



Az elsőben a külföldön született tulajdonos hamar akar költözni. Így az alkalmazottakkal és a lányokkal együtt vagy nélküle értékesítené. Összeszámolva borsos ára, a hajón lévő összes aranyat elnyelné az egész felvásárlása, de a háromnegyede odaadásával üresen is Armióé lehet. A belső udvarban egy medence mellett találkozik beszélgetésre a kapitánnyal a mosolygós eladó.





A másodikat egy városi hivatalnok árulja. Bizonyos adó behajtása körül viták alakultak ki, így az eddigi üzemeltető már nincs az élők sorában. A vámszedő pedig kelletlenül járja végig veled az épületet. Személyzet már nincs itt, így kiépült ügyfél kör sem. Viszont a több emeletes épületben nagy tér áll a rendelkezésedre, hogy megvalósítsd, amit szeretnél. Az ára az itteniekhez képest alacsony, a hajódon lévő kincsed potom felét kell rá áldoznod.



A harmadik a negyed szélén áll. Igyekszik szolidan végezni a piaci tevékenységét. Egy könyvtár és egy fegyverbolt található az ivó mellett, fent pedig a szobákban akár egyedül is kivehetnek éjszakára egyet a vendégek.
Aki kínálja számodra, az egy sebhelyes, szőke, nagy darab ember. Szívesen eladná neked az egészet az ott dolgozókkal együtt. És biztosít róla, hogy ha így teszel, akkor a hatóságoknál ez jó pont a zűrös ügyek elsimításában. Ám ha ügyes vagy, akkor féláron is a tiéd lehet, de az csak vörös lámpás részre vonatkozik, a könyvtárat és az üzletet megtartja magának és keres rá másik vevőt.


/Lehet akár külön topic is belőle, ha úgy gondolod, hogy felfuttatod a helyszínt és más is játszana ott./

Az első talált épület, nagyon drága de nagyon szép. Biztosan gazdag urak járhattak ide, de ekkora összeget nem adok ki egy épületért. Illendően elköszönök és tovább haladok, a második épületnél, viszont sokat gondolkodtam. Tökéletes lenne szállónak, tavernának. A kettőt kombinálva, még jobban jönnék ki, mind ha csak egy egyszerű kocsmát vennék. Mikor körbevezetett a vámszedő, meg is egyezek vele.

- Nos akkor, megvásárolnám ezt az épületet. Miben egyezhetünk meg?

A fizetés után, az üres épület berendezésére kerül sor.

Ahogy járom be az új házamat, sok ötlet jut eszembe. A legnagyobb üres térbe, székeket és asztalokat helyezek, majd a közvetlen szobában ételkészítésre alkalmas berendezést.

- Ez tökéletes hely lesz, egy étkező számára - mondom jókedvűen.

A szemben lévő, hasonló nagyságokkal rendelkező szobában, egy bárpultot helyeztetek el több asztallal. Ide tervezem a kocsmát. A második emeleten pedig üzemeltetni kívánom az örömlányi szolgáltatásomat. A többin már lakóhelyek lesznek. Kényelmes ágyakat vásárolok, egy közeli kovácsnál, egyszerű de szép ágyakat. Felkeresek egy szövőasszonyt, akitől ismételten próbálok áron alul vásárolni az ágyakhoz lepedőket. Miután az épületet berendeztem, egy táblát rakok ki az épület bejáratához, hogy munkást keresünk. Elég jó helyen van ez az épület, talán hamar befut és az árának többszörösét visszahozom vele. A nagy munkálatok közben, az első tisztem lép hozzám és így szól.

- Na de uram! Szép meg minden! De mi a neve? - kérdezi az első tiszt.

Sokat gondolkodok, majd a következő név jut eszembe.

- Legyen a neve, az Úri Fogadó - mondom.

A nagy alsó szinten, még mindig volt néhány üres szoba amivel nem tudok mit kezdeni. Ezért a tábla mellé egy újabbat is kirakok. "Üzlet helyiségek kiadók, három arany egy napra." 

Beszállítót, szakácsot, pultost és lányokat kerestem jó munkalehetőséget kínálva nekik. Meg néhány legényt, aki a rendre és fegyelemre ügyelne. 

/Ha van szakács, és aki hozza az alapanyagot elkészítem a étlapot, itallapot meg ilyeneket  /

/Sötét Szakáll/

A kapitány egy új üzlet beruházásába fektette a pénzét és úgy döntött, hogy jobb megtartani a felhalmozott vagyonból egy nagyobb részt, mint sem egy vásárlásra feltéve az összeset és ne legyen később mozgástere.
Az üres épületet hamar berendezi az asztalostól ágyakat, székeket, asztalokat vett. Míg a szövőnőtől különböző textíliákat, főleg ágyneműket. És amikor minden készen volt, meghirdette az állásokat.
Ám új alkalmazottból nem jött annyi, mint remélni lehetett. Nem tudni miért, hiszen a városiak igen szegények mostanában és kell a munka nekik. Még szörnyvadászatra is beállnak a sötét elfeket hajkurászva szívesen. Ám a kalóz hajó indulásáig csupán egy hajóval nem rég érkezett szakács, kellő számú fegyveres őr és néhány felszolgáló érkezett. A lányokból viszont három, akik közül egy kizárólag csak konyhai munkát vállal. A másik kettő is ragaszkodik ahhoz, hogy egy ismerősüket felvedd a biztonságiakhoz...
Ez így lassan fog beindulni, úgy látszik csak ez a páros jelentkezik kurtizánnak. Akik itt dolgoztak már találtak maguknak helyet egy másik szórakozóhelyen vagy más úton járnak. Ám ezt később meg kell oldani. Ahogy azt is, hogy ki felügyelje a működést, amíg Arminó távol van?
Viszont a legénység is türelmetlen, hiszen régen megkapták a fegyvereket, akinek jutott. A többit pedig a kovács folyamatosan készíti el. Ám egyre több jelét adják annak, hogy szeretnének kifutni a vízre.

Nem várhattam el túl sokat az embereimtől, de találnom kellett valakit aki képes lesz a távollétemben üzemeltetni az épületet. Az egyik kalózom viszont ügyesen képes kezelni a pénzügyeinket, a kincstárnokot állítom a másodlagos üzletvezetőmnek. Az ő szerepe valójában a hajón, csupán a pénzszámolás volt. Az új munkásaink elvárásai nem tetszettek. 

- Azt gondolom, hogy nem köteles elvállalni a munkát. Mehet máshova is, de kétlem , hogy ilyen magas fizetést kapna bárhol is. És gondolom nem szeretne betegségeket sem elkapni valami beteg fickótól. Az őreiről annyit, hogy nem igazán értem miért van erre szükség. Azt hiszem a barátai ellesznek valahol a környéken, de néha magukra nézhetnek majd.

Ha nem tettszik az ajánlat elküldöm őket, és addig félrerakatom az épületet pihenésre. A hajóra evezünk, újabb kincs reményében.

/Sötét Szakáll/


A hajó kifutott és hamarosan észak felé veszik az irányt. A legénység babonás és úgy vélik, hogy a kapitányuk és a szirének rejtélyes kapcsolata szerencsét hoz, így ők kérik elsőként, hogy újra térjenek vissza a különös öbölben. Nem félnek attól, hogy áldozataivá válnak a halnőknek, elszántan hiszik, hogy a múltkor alaposan megtanulták a leckét.

/Folytatás a Szirén-öbölben
https://neminra.hungarianforum.com/t258p15-a-habok-leanyai#6153
/

/a távoli világ szülöttje/


Délos mindig is nyüzsgő kikötői város volt. Sok ember és megannyi különféle lény fordult már meg itt az évek hosszú sora alatt. Viridielt is a saját ügye hozta eme erdei elfekhez valóban szokatlan helyre.
Bármi is vezette, királya valamelyik ügye vagy saját maga akar vásárolni olyan dolgot, mely máshol nem kapható meg, az utcákon bandukolva harmadjára halad el ugyan olyan plakát mellett. Vagy talán rögtön elsőre feltűnik neki?
Fekete-fehér hirdetmény tetején nagy betűkkel „FEGYVERBE” szó áll és alatt egy hegyesfülű vonal rajzábrázolása. Ha elolvassa az alatta lévő szöveget is, már kisebb betűkkel vadászokat toboroz a helyi inkvizítor, hogy felkutassák a közelben bujkáló sötét elfeket. Megannyi lopástól szabadul meg a város és az állandó fenyegetéstől, ha valaki -gazdag fizetség ellenében- zsoldosnak áll a kutatásukra küldött csapatokba.

Fáradtan bandukoltam a kikötőváros zsúfolt utcáján, ahol nem győztem az embereket, kordékat és részeg matrózokat kerülgetni. A szagok bántották az erdő növényzetéhez és a friss levegőhöz szokott orromat, amibe most a sós tengeri levegő és savanyú halszag szivárgott, néha-néha megfintorítva az arcomat.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ide is eljutok, ráadásul most még csak nem is királyom megbízását teljesítettem, hanem a magamét, mert azt hallottam, hogy itt, ebben a városban lehet vásárolni olyan gyöngyöket, amik kagylókban teremnek és olyan színűk van, mint a fekete bársonynak, vagy a fehér márványnak. Akartam belőle magamnak, mert lassan eljön majd az idő, mikor feleséget keresek magamnak és szerettem volna, ha olyan ékszert kap tőlem, ami a mi vidékünkön nem akad mindenhol.
Egy szakadt ruhás kölyök rohan el ekkor mellettem és megtaszít, amire dühösen felmordulok és megtámaszkodom a ház oldalán, elmormolva egy káromkodást.
Ekkor látom meg a hirdetményt és érdeklődve olvasom el, majd elsötétült szemmel gondolkodom egy sort.
~ Talán összeköthetem a kellemest a hasznossal! Pár sötét elffel kevesebb mindig jól jön. ~ támad vérszomjas gondolatom kissé.
Már régen nem gondoltam Uráldur-ral, de most ismét eszembe jutott.
~ Hát akkor tegyünk róla, hogy ez a város ne nyögje a selfek kegyetlenségét! ~
Megkérdezem egy járókelőtől merre találom az inkvizítort és azonnal arrafelé is indulok, hogy a tudomására hozzam, vállalok egy kis kutakodást.

/a távoli világ szülöttje/


A kölyök után hamarosan feltűnik egy katona is, aki futtában kérdezősködik, hogy merre szaladt a kis csirkefogó. Szerencse, hogy Flint nincs a városban, mert a mestertolvaj még talán menekülés közben is meglovasított volna valamit az elftől.
A kérdezősködés hamar célt talál, délig van ideje a kikötő melletti piactérre érnie, ahol az újonc jelentkezőket válogatják. Még van ideje odaérni és egy kerítéssel elkerített, karám szerű küzdőtéren már csak a végére maradtak párbajoznak. Nem válogatnak be mindenkit, itt megmutathatják, hogy talpraesettek és nem kell félteni őket, ha egy éjtündével találkoznak.
Amikor feliratkozik, épp egy fejszés két méteres benga csap össze egy nála másfél fejjel alacsonyabb pajzzsal és fokossal hadakozó ellenfelével. Nem épp kiegyenlítettek az erőviszonyok, mert a második nem csak magasságban, de láthatóan erőben és ügyességben is elmarad az előbbitől. Már romokban leng a karján a pajzs, mikor a figyelő toborzó tiszt megszakítja a küzdelmet. Jól látható, hogy ki tudta könnyedén védeni a visszavágásokat és uralni az összecsapást. És ki az, akit nem vesznek fel.
Amikor Viridielre kerül a sor, az oldalt várakozók közül gyorsan egy könnyűnek tűnőt választanak mellé. A 175 centi magas nőnél csak egy rövid kard van és két kemény bőr alkarvédő.



Elszántan néz a szemedbe és nem látszik rajta, hogy izgulna. Szúrós szemei a testeden cikáznak, igyekszik felmérni mindened. És jóval szúró távolságon kívül megáll előtted.

Megint megtorpanok, mert most meg egy katona lohol el mellettem, akit igen csak érdekel, hogy az előbbi kis legény merre rohant és vagyok annyira bosszús, hogy most nem játszik szerepet a betyárbecsület és útba is igazítom a rend őrét.
Közben azt is megtudom, hogy hol kell keresnem a zsoldosok toborzó helyét, amit nem sokra rá meg is találok.
Aztán meglepődve nézem a párbajozókat, mert bizony erre nem számítottam, úgy gondoltam, hogy minden jelentkezőre szükség van, hiszen mindenki tisztában van vele, milyen veszélyesek ezek a sötét tündék és örülhet az inkvizítor, ha embert talál a feladatra, de ezek szerint még túl jelentkezés is van, válogatni kell.
De végül is mindegy, hiszen elég jól ismerem az ellenséget és a fegyverforgatásért sem kell már a szomszédba mennem, épp eleget vándoroltam ahhoz, hogy biztos kézzel forgassam a kardomat és indítsam útjára a nyilaimat, ha a szükség úgy hozza.
Mire felírnak, az éppen aktuális páros is végez, ami nem csoda, hiszen elég nagy volt mind termetben, izomban és fegyveres tudásban is a különbség.
Ahogy levonulnak, már szólítanak is és ekkor látom, hogy egy lány lesz az ellenfelem. Egyáltalán nem áll szándékomban lebecsülni azért, hogy nő, mert látszik rajta, hogy nem ma fogott fegyvert először.
Látom, ahogy végig szalad rajtam a tekintete és én is visszonzom, mert nem áll szándékomban hagyni, hogy nyerjen.
Nálam is rövid kard van, így kiegyenlítettek az esélyek és most nem használok majd mágiát, még ha alkalmam is lenne rá, hiszen az nem lenne tisztességes. Azonban a másik kezembe a tőrömet veszem, hogy hárítani tudjam az oldalról érkező támadást is.
Nyíltan nézek a szemébe és aztán hirtelen lépek egyet felé, de nem emelem fel a kardot, csak, hogy megnézzem, hogyan reagál és melyik oldalra mozdul, ha ösztönösen kell.

/a távoli világ szülötte/





A nő nem mozdul ki oldalra, csak gyorsan előre szúr a karddal, mert Viridiel a balját levédi a tőrrel, így a jobb oldalra marad a saját kardja. Ám sokak félnek, hogy összeakad a kettő és akik nem rutinosak a két fegyver használatába, azok gyakran ügyetlenül védenek középen.
Ám azt is láthatja, hogy ugyan úgy méregeti őt a lány, mint tette a férfi. Ha már látszik a megindult védés, akkor azonnal visszahúzza a pengét és nagyon vigyáz arra, hogy bármikor hátra tudjon lépni, ha támadják. A reakcióidőt és a technikát méri fel áltámadással.

Úgy látszik mindketten a másik reagálására vagyunk kíváncsiak, még csak a tapogatózás folyik és ez így is van jól, ha egyenrangú ellenféllel van dolga az embernek és nem valami kelekótya hebrenccsel, aki aztán a harcban a legrosszabbkor hagyja cserben.
Persze nem tartom magam kiváló vívónak, de elég jó kiképzést kaptam és méltó felszerelést ahhoz, hogy ne aggódjak túlságosan.
Igaz a kristály kard még a hátamon lévő tokjában pihent és a páncélt is takarta a zubbony, de kellemes biztonságot nyújtottak ahhoz, hogy nyugodt legyek.
És nem először védekezek így! Mikor a szúrás megindul felém azonnal hátra lépek, vissza a kiinduló helyemre, hátulsó lábamra helyezve a súlypontomat.
Nem kezdő az már látszik, hiszen középre támadott, amit a legnehezebb védeni, mert egy rutintalanabb fegyverforgató hirtelen nem tudná melyik kézzel védje ki.
És azonnal visszalép ő is, hogy egy esetleges ellentámadásra válaszolhasson.
Talán várnom kéne, hogy megindítson egy újabb szúrást vagy vágást, de jobb uralni a küzdőteret elsőként, így előre, felülről lefelé indítok meg a feje felé egy vágást, miközben a tört is magam elé tartom, minden eshetőségre – szúrásra, védekezésre – fenn tartva.

/a távoli világ szülötte/





Az amazon nem akarja uralni a küzdőtér közepét, hiszen tapasztalatból tudja, hogy könnyen elfogyhat az ereje egy-egy jó kondícióval rendelkező ellenféllel szemben. Ő maga sem szívesen állt volna bele például az előbbi fejszés darálójába.
Ő inkább távolságot tart az első puhatolózásoknál és inkább bal felé kitérve elhajol a felülről jövő vágás elől, és közben vágást indít Viridiel karjára kicsit alulról, hogy ha a tőrrel védeni akarja, pont a sújtás vonalába érjen a bal keze és összeakadjon a két karja.
Ám rugalmas testét kihasználva itt nem áll meg, hanem a lebukott alakját párduc ügyességgel hajlítja tovább bukfencbe, hogy jobboldalról megkerülhesse ellenfelét. Talán tud felállás közben még egyet vágni, de ha nem, akkor feje fölé emelve kardját készül fel védeni a legtermészetesebb irányból egy vágást.

Még mindig nem a tőrrel védek, bár látom, hogy elmozdul a vágás útjából, ezért inkább én is oldalra, csak épp az ellenkező irányba vetem magam, mert számítok rá, hogy az elhajlását visszatámadás követi és a lendületem miatt már nem fogom tudni visszarántani a pengét, így ez az oldalam akkor védtelen maradna.
Könnyed vállon átgördüléssel oldom meg a dolgot, de még így sem olyan gyorsan, amilyen gyorsan a lány pengéje jár és ezt csak akkor veszem észre mikor újból farkas szemet nézünk egymással, csak majdnem helyet cserélve. Alkaromon egy vékony vágás jelzi, hogy csak hajszállal kerültem el a súlyosabb sebet.
Én nem szerettem volna, ha véres vagdalkozássá fajuk a dolog, hiszen mi értelme lett volna egymást sebezni, amikor a selfek voltak az ellenség?
- Ügyes vagy elismerem. – biccentettem felé, de közben a combjára mértem egy csapást, remélve, hogy ha megsántítom, akkor ez elég lesz, bár persze ebben csak reménykedhettem, hiszen elég macskamozgású volt, hogy kitérjen, ez elől, éppen ezért a tőrt markoló öklöm a másik irányból a koponyáját célozta meg, hogy ha elugrik, leterítsem anélkül, hogy megsebezném.
- Mi értelme ennek? – kiáltottam a megbízó felé. – A sötét tündék jót nevetnének, hogy egymással harcolunk és nem velük. – jegyzem meg.

/a távoli világ szülötte/





A lány egy pillanatra sem vette le a szemét az erdei elfről és mikor az a lábára célzott, akkor egy felugrással kerülte ki, ám kettőt átfordult maga körül a porba, amikor arcba kapta a tőr markolatát. Dühös és büszkeségében sértett nézéssel állt fel.
-Azt hittem, első vérig harcolunk.
*Bár oda mutatott a halvány vércsíkra, ám szavai hazugságok voltak. Nagyon jól tudta, hogy meddig tart egy összecsapás, hiszen már egy ideje itt van. Ám a toborzók csak úgy tekintettek rá, mint tartalék, akit majd egy érkező újabb erősebbnek tűnővel szemben beraknak.
A vérző orrára fittyet sem hányva, csupán kezével eldörzsölve a piros pacát, ismét óvatosan közeledett a futárhoz és kardjával elkezdett körözni a másik kardja körül.

A lány fürge mozgása után már számítottam rá, hogy el fog ugrani a vágás elől, ezért indítottam el az ütést is, de mivel nem akartam a halálát, ezért csak a tőr markolatával.
A gondolkodásom sikeresnek bizonyul, mert érzem, ahogy eltalálom és ráadásul még saját lendülete is hozzáadódik, ahogy a kardom elől elugrik.
A szép nagy pofon után földre kerül, de azonnal feláll és sértődötten mutat a karomról szivárgó vérre.
- Tényleg? Bocsánat, nekem ezt senki nem mondta. – vonom meg a vállam, de ahhoz már nem vagyok egy tapasztalatlan kezdő, hogy ez zavarba hozzon, mert ha így is van, akkor már leállították volna a küzdelmet.
Na meg, az előzőben, amit végig néztem eléggé agyon gyepálta az izompacsirta a másikat ahhoz, hogy ebben kételkedjek.
Csinos arcán egy ösztönös mozdulattal törli el a vért, aztán máris újból küzdőállásba helyezkedik.
Sosem a kard hegyét kell figyelni, ez rég tapasztalat és én sem teszem, a lány mozgását, szeme villanását követem nyomon, majd csak könnyed, szinte észrevétlen mozdulattal döfök előre, miközben egyik lábam gyors előrelépésével megpróbálok neki gáncsot vetni.

/a távoli világ szülötte/





Az amazon nyugodt köröket ír le az ellenfél pengéje körül lapos kúpban, ám Viridiel mégsem figyelt oda minden leckén. A kúp mindig metszi a rajta áthaladó egyenest, hiába szúr előre a hárítás szinte automatikus, összeakad a két metsző penge és míg ballal megpróbálja elkapni a tőrt, addig Viri támadását kivezeti oldalra és a testközelből gáncsolni próbáló férfit megpróbálja hasba szúrni.
Meglepően nagy hévvel támad az elf, pedig láthatta volna, hogy nem kezdő a csaj. És direkt nem úgy szúr, hogy létfontosságú szervet találjon el, ha sikerül.
-Ne értékelj le, hapsikám!

Egyáltalán nem tartom magam tévedhetetlennek és a vívásban meg jobb, ha az ember nem bízza el magát, hiszen mindig van új, amit megtanulhat az ember és amit nem ismer. És ez jöhet férfitól, nőtől, gyerektől, ezért eszemben sincs lebecsülni az ellenfelemet még akkor sem, ha ő ezt szűrte le belőle. Okom amúgy is az ellenkezőjére lenne, hiszen ő sebzett meg először.
Tudom, hogy a keringő penge gyorsan megtudja fogni az enyémet, de bízom a gyorsaságomban és pont ezért nem használok vágást, hogy hátha a szúrás átsuhan a kőröző pengén.
Már majdnem elérem a testét mikor megfogja a pengém és az utolsó pillanatban elvezeti, de akkor már olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy remélhetőleg ő sem tudja maga elé lendíteni vissza a pengéjét, ezért csak erővel összeütközünk és közvetlen közelről nézhetek harcias tekintetébe.
- Soha nem tennék ilyet! – ingatom meg a fejem. – Jó harcos vagy, ez látszik. És feleslegesnek tartom ezt az egész hercehurcát, csak egymást gyengítjük le és nem azokat, akik ellen felbérelnének minket. Mi enne, ha befejeznénk ezt, mielőtt valakinek komoly baja esik. – ajánlom fel neki, ahogy szinte fogva tartjuk egymást.
Most testközelből talán érezheti is a páncélt a ruha alatt és nagyon remélem, hogy él az ajánlatommal.

/a távoli világ szülötte/





A nő elkeseredetten vergődik a férfi fogásában, de nem tud újra támadó helyzetbe kerülni.
-Szemét!
-Elég lesz! -szólalt meg a toborzó- Mind a ketten fel vagytok véve.
*Amazon hitetlenkedve kapta oda a fejét, hiszen érezte ő jól, hogy a hegyesfülű alatt teljesített stabilan. Még ha ő sebesítette is meg először, az szinte csak véletlen volt. Ám az cseppet sem, hogy ő a porban bukfencezett vérző orral. És érezhetően jobb volt nála a hírvivő.
Ám az inkvizítor embereit nem ez érdekelte. Ki akarták rostálni a csőcseléket egy bizonyos szint alatt és a vadászatokra fordított pénzekből lehetőleg a jobbakat felbérelni. Még ők sem tudták vállalni, hogy mindenkit felvesznek.
Néhány további csata megnézése és egy kis pihenő után a fejszésen hárman kellett, hogy neki vágjanak az erdőnek, hogy felkutassák az ott rejtőzködő ellenséget. Az energiabomba csaj már barátságosabban fordult oda Viridielhez.
-Bocsi a ringért, de nagyon kellett ez a meló. Az utazásra elköltöttem az összes pénzemet. Hívj csak Amazonnak!
-Én Klárk vagyok. -próbált a beszélgetésbe bekapcsolódni a harmadik társuk.

Én igazán megteszek mindent, hogy kedves legyek a harcos lányhoz, de az láthatóan túlságosan is komolyan veszi ezt a küzdelmet. Persze lehet, hogy máshol hátrányosan érinti, hogy nő, ezért akarja mindenáron bizonyítani a tudását és nem igazán akar hallgatni a békülékenységemre.
Szerencsére a megbízók félbeszakítják a küzdelmünket, így azonnal el is engedem és hátrébb lépek párat.
- Én csak jót akartam. – tártam szét a kezem, de hamarosan mosoly derül fel az arcomon, ahogy meghallom, hogy mindkettőnket felvettek. – Na látod!
Tényleg jó volt a lány és ezért teljesen megérdemelte, hogy felvegyék és ennek tiszta szívből örültem.
Meghajoltam felé és az inkvizítor emberei felé is, aztán levonultam a küzdőtérről, hogy egy közeli kútnál megmosakodjak és rendbe szedjem magam és a fegyvereim is.
Láttam, hogy még jó páran várnak a sorukra, így gondoltam, hogy lesz rá időm, ami így is lett, még pihenhettem is egyet mielőtt útnak indítottak volna. Társaim a nagydarab fejszés és a velem küzdő lány lett, aki most már láthatóan lenyugodott és velem is barátságosabb hangot ütött meg.
- Nincs semmi vész, tényleg kemény ellenfél voltál, kár lett volna, ha egymás torkának esünk. – biccentettem én is. –Én Viridiel vagyok, remélem majd jól kijövünk egymással. Volt már dolgotok sötét tündével? Harcoltatok már velük? – kérdeztem érdeklődően, hiszen most egymásra leszünk utalva, jó ezt előre tisztázni.

/a távoli világ szülötte/





A beszélgetés elindul és a barátságos tájon sétálva egyelőre semmi érdekesbe nem futnak. Így van is lehetőség az ismerkedésre.
-Én nem, de hallottam róluk eleget. A városban sokáig zöld tündének mondva magukat egy bűnszervezetet vezettek, amíg ki nem derült róluk, hogy zevadariak. Félelmetes és ravasz ellenség hírében állnak, gyakran lepték meg az ellenséget az utcai harcok során.
*A barna nő érdeklődve fordította oda a fejét és itta minden információ cseppet.
-Én még nem találkoztam sötét elfekkel. Egy távoli világból jöttem nem régen hajóval, mert állítólag itt mindenki arany életet tud csinálni magának pillanatok alatt. Az összes pénzemet elköltöttem egy hajós kapitány kifizetésére, ám eddig még ez az egyetlen tűrhető fizetséget ígérő meló. Nem vagyok finnyás, több háború előtt beálltam az ígéretesebb seregébe. És veszélyes utakra kísértem kalmárokat vagy futárokat. Nem riadok meg a harctól. Ám ha ennyire elhúzódott a háború ezek ellen az éjtündék ellen, nem jobb lenne a királyotoknak is, ha többet fizetne és verbuválna egy olyan sereget, amivel végleg le tudja győzni őket?
*Ahogy ballagnak az üres fecsegéseket felváltja a fáknál egy sötét lelkű lényről szóló beszéd, aki az erdő másik végébe behatolt.