/Dédelgetett Bosszú/


Az öreg sem ostoba, ám hamarosan a kimerültség jelei látszanak rajta. És ha Hirion használt rajta életerőcsapolás igézetét, akkor ez a gyógyulását segítő első lépés, de mivel ezt a varázslatot nem ismeri, így igazából csak két lehetőség maradt. Vagy hajlott kora miatt kimerül egy órás intenzív odafigyelést igénylő beszélgetéstől -mert nem csak a térképet, de utána pár haszontalan dologról is kiszed a srácból fals információkat- vagy tetteti. Minden esetre homokán egyre jobban gyűltek a ráncok mosolygós arca ellenére és elköszön azzal, hogy holnap is benéz hozzá és addig se varázsoljon, mert az megrémíthet más embereket, ahogy nála is tette.
-Két őrt hagyok az ajtód előtt, ha bármire szükséged lesz a gyógyuláshoz, akkor csak szólj nekik! Még nem engedhetünk ki a többi ember közé, mert megijednének tőled, de ha a terveim sikerülnek, erre is sor fog kerülni.
Ti pedig figyeljetek, hogy semmi baj ne történjen! -szólt oda elmenőben a katonákhoz, ám a segédét is magával vitte.
-Igen is, inkvizítor úr!
*A beszélgetés közben érkeztek meg az őrök Ezzel elmegy és magára hagyják a fiút. Elégedett volt mára ennyi eredménnyel, talán nem is remélt ennyi adatot. És Hirionra rátör a honvágya. Ennyire messze Zevadartól és a bosszújától, bezárva egy idegen börtönbe, csak pár napja maradt hátra a varázskő ellenére is, a családja óhatatlanul eszébe jut. Vagy az, amit annak nevezhet.
Egy harmadik őr csak annyira néz be hozzá, hogy kását hozzon enni fém csajkába, mely nem túl hasznos annak, akinek self létére nem a szíve van kőből, hanem a gyomra. És még ilyen egyszerű táplálékot sem tud elfogyasztani.

Hirion az erőcsapolást meg sem próbálta, mert ez eddig sem ment neki, más képességét meg nem lett volna értelme ebben a helyzetben pocsékolnia, hiszen az előbb is nagyon gyorsan kimerült.
A sok kérdés-felelektől azonban mégis az öreg merül ki először, legalábbis ezt mutatja a látszat, vagy talán csak megelégedett a sok infóval, amit a fattyútól kapott, aki már szinte maga is kimerült, hogy minél jobban összezavarja a dolgokat.
Mikor elbúcsúzik és előadja, hogy csak a saját érdekében hagyja a börtöne ajtaja előtt az őröket, Hirion még bólogat is, pedig egy szavát sem hiszi, bár ő lenne a legboldogabb, ha úgy lenne, ahogy az öreg állítja.
- Jó lenne, ha nem ijednének meg tőlem, hiszen senkit nem akarok bántani. ~ Mekkora hazugság! ~ - Csak meg akarok ismerkedni az itteni élettel. – adja az ártatlant továbbra is.
Az őr szavaira azonban kimerednek a szemei a csodálkozástól, mert ezek szerint eddig végig a potenciális áldozatával beszélgetett!
Azonban már késő, most egyelőre nem tehet semmit, de talán holnap lesz rá mód, hiszen visszajön majd!
Reméli, hogy addig kitart az ereje, hogy addig kitart az a különös kő, ami most a gyomra helyén izzik.
Most még a Zavadari intrikák világa is hiányzik, nincs itt senki, aki nem a halálát kívánná, nem mintha ott túl sokan lennének.
Meghökkenve néz az őrre, aki az ételt hozza, aztán rájön, hogy az honnan is tudná, mi baja neki.
- Mikor behoztatok ide, volt nálam egy kis tasakban egy csokor növényféle, arra lenne szükségem. Megoldható, hogy megkapjam? – próbálkozik nála, hiszen azzal pár napig biztosan kihúzná.
Addig is ki kell találnia, hogy miként végezhetne majd az inkvizítorral. Talán egy-két nap és a bizalmába férkőzhet és lesz alkalma teljesíteni a megbízását.

/Dédelgetett Bosszú/


Egyelőre nagyon jól szerepelt a fiú, egyáltalán nem remélt mértékben. És ha így szerepel majd a következő napon is, akkor valószínűleg békés beszélgetések után halhat meg örökre.
Jó barátként, vagy valami olyas féleként búcsúzik el célpontjától és miután megkapta a vacsorát, amit csak megenni nem tud és sosem derül ki, hogy esetleg nem amiatt, mert ehetetlen az íze, nyugovóra tér.
Ám közelgő halála alkalmából rátört romantikus érzelmek erre is rányomják a bélyeget. Gyerekkoráról álmodik. Vérszülőjéről, aki önmaga erejéből igen fiatalon vált hadvezéré és amikor Dementor kinevezte a hadsereget vezető három hadvezér egyikévé, elérte karrierje -immáron teljes bizonyossággal megállapítható- fénypontját.
Ott volt még az álomban a két féltestvére is, akiket Thea annyira szeretet. Bár mindig volt egy éreztetett határ közöttük. De mivel a vér szerinti édesanyja nem akarta nevelni, ezért rájuk maradt.

Ki tudja, hogy végül milyen érzéseket vált ki a fiúból, ha felébredve kicsit magára marad? Még nem tudja, de három órája van hátra, míg újdonsült ismerőse újra visszatér. Addig felkészülhet lélekben. Ezúttal a kötényes fiú bőségesen hoz papírt, galambtollat és tintatartót. És a mögöttük érkező két alak egy asztalt, amire ezeket lerakhatja és ezúttal jegyzetelhetik az elfogott sötét elf minden szavát.

Az őrtől semmilyen választ nem kap, így magában morogva fekszik le a priccsre, de sokáig álomtalanul követi az emberek mozgását és esetleges beszélgetését, hátha leszűr belőle valamit, de hamarabb elnyomja a fáradtság, mint ahogy megtudhatna valamit is.
Bár a kő segít rajta, azért furcsán éhesnek érzi magát, ezért is nyugtalan talán, ami olyan álmok földjére vezeti, amilyenen már régen nem járt.
Akkorra röpítette vissza az idő, amikor még boldog volt és nem nyomasztotta mostohaanyja áskálódása, amiről akkor még nem is tudott, hiszen nem érte fel ésszel, miért tenne ilyet ellene.
Még élvezte apja szeretetét! Ez akkor változott meg, mikor a király kinevezte hadvezérének és egyre kevesebb időt töltött otthon és amikor jelen is volt, akkor is folyton gondok gyötörték.
Féltestvéreit szerette és azok sem éreztettek vele semmit, így nagy megrázkódtatás volt a fiatal Hirion-nak, amikor el kellett szakadnia tőlük. Persze Thea akkor is úgy állította be, hogy ez a nemes feladat, hogy a királyt szolgálhatja, ez nagy megtiszteltetés, de most már láthatta mire vezetett ez.
Nagyon korán ébred és nem tudja, hogy boldog, szomorú, vagy épp dühös, amiért ez megtörtént vele. Talán mindhárom egyszerre, ami fátyolba borítja a szemét. Még jó, hogy magában van.
Csapongó gondolatai a szellemek felé fordulnak, az ősök felé, hogy kérdőre vonja őket szerencsétlen sorsa miatt, mert úgy érzi egyáltalán nem szolgált rá.
Pár óra múlva mozgás kezdődik a cellájában, asztalt és íróeszközöket hoznak…..jó sokat.
Tovább kéne játszani a jófiú szerepét, de ha ma sem engedik el, akkor nagy bajban lesz.
Vagy így vagy úgy, de ki kell jutnia.

/Dédelgetett Bosszú/


Hirion kipihenten ébred és bár sem hallgatózása, sem elmélkedése nem vezetett eredményre, sokkal közelebb van a neki adott célponthoz, mint amiről bármelyik assassin álmodhatna. Csak nem biztos, hogy erről a helyzetről álmodnak.
-Jó reggelt! Hogy van a mi betegünk.
*Az inkvizítor nem tud arról, hogy a mogorva őr nem volt hajlandó ide hozni neki oda hozni a kívánt ételt. Vagyis pontosabban az egyetlen elfogyaszthatót. De ha ezt felveti, akkor oda int a segédjének, hogy hozzák ide!
-De inkvizítor! A városi tanács támogatásával már alkimistájuk vegyszerekkel kísérletezett rajta. Nem hiszem, hogy bármire is tudnánk használni és még a vizsgálatot is elrontanánk.
-Igaz-igaz! Már el is felejtettem.
*Ezzel végleg bebizonyosodott, hogy soha nem fog haza érni a fattyú. Legfeljebb csak a szelleme. Jobb lesz a papírokat elkérve végrendeletet írni és búcsúzkodni szeretteitől.

Még nem érzi a hatását annak, hogy nem fogyasztotta el az assassinok által neki adott növényi leveleket, de biztos benne, hogy az oawa bármit is tett vele azzal a kővel, az sem tarthat túl sokáig.
Ettől és felidézett múltjának álmaitól függetlenül kipihenten ébredt és így szemlélte az előkészületeket, mikor is megérkezett maga az öreg inkvizítor is.
Jó pár héttel ezelőtt, lehet, hogy öngyilkos küldetésként neki ugrott volna a férfinek és talán megpróbálta volna megfojtani puszta kézzel, de most azon igyekezett, hogy megpróbáljon megfelelni a megbízásának, mégis életben maradni, ehhez viszont még nem jött el az idő, még játszani kell tovább…….
- Jól, bár kértem, hogy ha mód van rá hozzájuthassak a levelekhez a holmimból, de süket fülekre találtam, pedig én mindenben segítettem nektek. – mondja szomorú arcot vágva.
Az öreg azonnal parancsot ad, hogy ezen változtassanak, de a segéd válasza egyértelműbben nem is hozhatná tudomásomra, hogy semmit nem várhatok tőlük.
- Ez rossz hír, szükségem lett volna rá. Ha azt akarjátok továbbra is segítsek, akkor engednetek kell, hogy begyűjthessem a hozzávaló füveket.
Ezzel talán kikerülhetne innen, még ha fogalma sincs persze, hogy milyen növények is lennének azok, de ez úgy sem érdekes.
- És neked is megmutathatnám. – teszi hozzá az öregre nézve.

/Dédelgetett Bosszú/

Az öreg meglepődve tapasztalja a self hirtelen hangulatváltozását és igyekszik elejét venni, hogy tegnap kialakított jó viszonyuk megtörjön, ám segédje hírei nem segítenek és ezért most valahogy pótolni kell valóban az ételt, ami egyedüliként még egy-két nappal most is hosszabbra tudná Hirion életét húzni, mint nélküle.
-Nem engedhetlek ki, hiszen az emberek bármikor neked eshetnének. De hidd el, hogy mindenki segíteni fog neked a kezem alatt.
Egyszerűbb lesz a pótlása, mint hinnéd. Csak elmondod a receptet és a többit bízd csak nyugodtan ránk! Lehet már az alkimista meg is fejtette az összetevőket és intézkedett a beszerzéséről.
De kezdjük csak az elején! Mi kell hozzá, meséld el nekem az elejétől fogva!
*A segédje morogva megjegyzi, hogy ilyen állapotban nem is engedhetnék ki akkor sem, ha ember lenne. Vagy valami ilyesmit dünnyög az orra alatt. Az őrök egyike csak az ajtóban vár, a másik kívül. Míg az asztalt hozó két másik léptei egyre messzebbről hangoznak.

Nagyon nagy szerencséjének kéne lennie, hogy azt gondolja, az öreg inkvizítor belesétál a dologba és kiengedi innen, hogy összegyűjthesse egyedüli tápláléka hozzávalóit és a férfi nem is okoz „csalódást”, hiszen minden bizonnyal átlát a próbálkozáson, vagy ha nem akkor is ügyesen kibújt alóla, azzal áltatva a dolgot, hogy ez Hirion érdeke.
- Nem tudom elmondani, mert nem tudom a nevüket, látnom kell őket. – válaszolja lehangoltan, de már feladva a reményt, hogy ezzel célt fog érni.
Nem tudja érdemes-e játszani tovább, kerülgetni egymást a barátságosság látszata alatt.
- Te is tudod, hogy meg fogok halni, vagy így, vagy úgy, miért játszol velem. – néz végül kis töprengés után az öreg szemébe.
Már elhatározta magát, az éjjel mindenképp megpróbál megszökni, aztán kitalálni, hogyan tovább.

/Dédelgetett Bosszú/


-Ugyan, hiszen bölcs nép gyermeke vagy! Ha nem is tudod azt, hogy mi minek hívjuk, a saját neveden csak tudod. Vagy akár lerajzolni. Tegnap szép térképet rajzoltál.
* Az öreg valóban nem ostoba, és gyorsan sarokba szorítja az egyre türelmetlenebb selfet. És a végén nyíltan megkérdezi tőle a nyilvánvalót.
-Ha nem akarsz továbbra is a barátom lenni, hát jó. Akkor nem leszel. De szóra tudunk kényszeríteni durvább eszközökkel is.
* A hangulatváltáshoz talán nem csak a kifakadás tett hozzá egy lépést. Már így is varázslatosan sokat hallott az éjtündétől és bár a vénember is tudja, hogy ezek igazságtartalma még megkérdőjelezhetőek, de a finom eszközök információk egész tárházát csalta ki. Főként az eddig elképzelhetetlen ország egy térképét.
~Ha vannak is rajta olyan dolgok, amiket biztosan csapdaként bele rejtett, legalább van kapaszkodónk végre. Eddig még azt sem tudtuk volna megmondani, hogy merre induljunk.
* Nem sejti, hogy továbbra sem kezdhetnek bele semmibe a sehova vezető térképpel, ám ezt most még az emberek előtt homály fedi. És már alig várta az inkvizítor, hogy lehulljon róla a mézesmázos álarc. A foglyának nincs sok ideje hátra és mihamarabb ki kell passzíroznia belőle a maradék tudást.
~Ha nem segít a gyógyszer ügyében, hát nem! Bármit, ami értékes!
* Ezzel kirángatják Hiriont és az egyik kínzókamrába viszik, ahol egy nagy kerék van középen. És igen! Pont azt akarják tenni vele.
-Tudtam jól, hogy nem szabad komolyan vennem téged. Csak azt vártad, hogy felgyógyulhass és addig tetted a segítőkészet. Most kicsit fájni fog, de legalább olyan sérüléseket szenvedsz, amikkel majd nem fogsz tudni átkokat szórni.
* Nem tudja azt, hogy bár a fájdalom és a kimerültség elvonhatja a szükséges koncentrációt a mágia használatától, az csak indirekt, zavaró körülményként. És nem is mindig. Így hiába fogják kerékbe törni, ha nem beszél.





* Kikötözve hozzá a segéd egy súlyos kőfejű harci kalapácsot fogott a kezébe és közel állt. A kismalac méretű feje a zúzó fegyvernek valószínűleg csak ijesztésnek van. Sokkal kisebb vasból is lehetne olyat készíteni, ami szét tör minden csontot.

Egyáltalán nem lepődik meg Hiron ezek után, hogy az inkvizítor beszéde megváltozik és persze, hogy ő maga az oka annak, hogy megszakad a baráti csevely!
Mintha ez bármikor is másról szólt volna! Ekkora hazugságot! De hát mit sem tud ezen változtatni, még ha erre fel is hívná a figyelmet.
- Semmit nem kellett volna mondanom nektek, gondolhattam volna, hogy csak kihasználjátok egy szegény self helyzetét. – emeli fel a hangját, mint akit ez meglepett.
Az, hogy azonnal fenyegetően lép fel vele szemben az öregember…….már várta ezek után. És persze, hogy fél, hiszen azt csinálnak vele itt, amit akarnak és most a mágiájának sem veszi hasznát, mert mire menne vele.
Az azonban elégedettséggel tölti el, hogy a férfi meg van róla győződve, hogy elég hasznos információkkal látta el őket és ezt nem is akarja megcáfolni. Mekkora meglepődés lesz, ha belesétálnak a mocsárba!
Nem igazén ellenkezik, amikor felrángatják és elcipelik egy másik helyiségbe, ahol már nincs olyan kényelem, mint a cellájában, sőt egészen félelmetes eszközök várják.
Pillanatok alatt szorosan egy nála is nagyobb „kerék” küllőjéhez kötözve találja magát.
- Semmi ilyet nem tettem! Te csaptál be engem, hiszen csak tőlem vártál információt, de te nem mondtál semmit és eszed ágában sem volt elengedni. Már értem miért visel háborút ellenetek a népem. – háborodik fel sok színészkedéssel, de a gyomrában erős a görcs, főleg, amikor meglátja a segédet közeledni azzal a böszöm nagy kalapáccsal. – Én jóindulatú voltam, nem használtam ellenetek mágiát! – kiáltotta a köteleit rángatva. – Nem titkoltam el semmit!
Próbál most dekoncentrációt alkalmazni, hogy megzavarja a segédet.
Ha semmi nem használ, akkor kilép a testéből, hogy azt higyjék meghalt.

Ha Hirion usere egy pillanatra is azt hiszi, hogy dédelgetett karaktere megretten ezektől az emberektől és görcs áll a gyomrába, csak mert azt csinálhatnak vele, amit akarnak, hát nagyon téved. A fiúnak semmi nem áll a gyomrába, noha a hasfala persze összehúzódik és ezt hétköznapian szólva fejezhetjük ki így. (Jó, nem kötegszem.)
Ám a dekoncentráció teljesen hasztalan, legfeljebb lelassítja az elkerülhetetlent, ám amikor felemeli a segéd a brutális eszközt, az jó gondolat, hogy egyszerűen elhagyja testét és fájdalom nélkül törik el bal keze. Az inkvizítor pedig felemeli a kezét.
-Már megint.
*Látta már ezt a kékesen derengő alakját, ám a fattyúnak gyorsan kell gondolkodnia. Vagy leáll vele beszélgetni és megpróbálja meggyőzni vagy fölfelé megy az ég felé, hogy világos legyen mindenki számára, már kár tovább sanyargatni.
Ha előbbit választja, akkor szavaitól fog függni, hogy az öreg hogyan reagál. Ám ha utóbbi mellett dönt, akkor sok órába telik, de Zevadarba fog eljutni. Ám itt is két választása van alapvetően. Vagy egyetlen életben maradt féltestvérét látogatja meg vagy a többi assassinnak számol be kudarcáról.
A hat órába, amit testen kívül tölthet belefér. Még ha nem is sok idő marad és ügyelnie kell, hogy időben megszakítva a varázslatot visszaugorjon porhüvelyébe.

Nem várja meg a fiú míg a kínzóeszköz lesújt, mert utána, már nem biztos, hogy az eszméleténél lenne és akkor meg sem tudná tenni, amire készül.
Így ahogy emelkedik a kalapács, úgy hagyja el a testét szelleme, ami most is olyan kékesen világít, mint először, amikor megtette ezt a cellájában.
Szerencsére így nem érzi, ahogy halott testében eltörik a csont, de látni sem kellemes.
Természetesen az inkvizítor azonnal észreveszi, de most nem áll meg, hanem a mennyezeten keresztül távozik, hogy az öreg is biztos lehessen benne, hiába gyötrik a testét, azzal már nem mennek semmire.
A szabadság szinte megmámorosítja, azonban nincs olyan sok ideje, hogy ráérjen nézelődni, valahogy segítséget kell szereznie, ha még látni akarja valaha Zevadar városát.
Az assassinsokhoz nem mehetett, mert azok nem segítettek csak leírták volna.
Talán ha megkeresi féltestvérét, akit mostoha anyja annyira féltett tőle és az ő segítségével tisztázná magát, akkor segítséget is kaphatna valahogy.
Így aztán, mint a nyíl röpül derengő szelleme az ismerős lakosztály felé, hogy megkeresse húgát.
Feltámad benne a remény, ami nem biztos, hogy annyira jó.

/Dédelgetett Bosszú/


Jól gondolkodik a kis assassin, hiszen így nyilvánvalóvá tette, hogy nem kínozhatják tovább. „Aki időt nyer, az életet nyer!” Bár aligha reménykedhet gyomor nélkül ilyenben, ráadásul az őt ideig-óráig életben tartó speciális kivonatot.
Ám nem valószínű, hogy egy újoncért -de még egy képzettebb társukért is- az lesből támadó különítmény elfoglalna egy várost. Vagy újabb értékes harcosokat kockáztatnának. Így, hogy az inkvizítor nem halt meg, az ő megítélésük az esetről kudarc lenne. Azt pedig nem igazán szokták aggódással díjazni arra felé.
Egyetlen személy maradt meg neki, aki esetleg segítségére lehet, ez pedig féltestvére. Igyekszik a magasban az egykori otthona felé, ilyen távlatból sokkal könnyebb kivenni, mi merre van, könnyen viszonyít a nagyobb tereptárgyakhoz, melyek mindig jól látszanak.
Meg is érkezik Awernondyas egykori lakosztályába, ahol jól tudja már, hol van a mostohahúga szobája. Ám ahogy átsuhan a falon, egy másik szellemet talál ott. A lány még az arcizmaival sem mer jelezni az újdonságra, nehogy kivívja még jobban annak a kísértetnek a haragját, pedig Thea lánya épp Hirionnal szemben ül egy galamb előtt. Míg apjuk áttetsző alakja épp háttal áll neki.
- Ez nem egy bonyolult varázslat, próbálj már meg kicsit odafigyelni! Elmondtam neked ezerszer. Csak el kell képzelned, hogy a szerencse nyakán kígyó tekereg. És az életenergia magától átvándorol beléd lassan. Nem nehéz, csak sokáig kell erre gondolni, de most elég lenne az is, ha egy kis ideig odafigyelnél.
Hát nem érted meg? Anyád hamarosan gyereket fog szülni. És szerinted kit fog segíteni a mostohaapád? Nincs sok időnk, a katonasághoz már képzett harcosként kell beállnod. Csak így tudlak megmenteni.
*Arcát kezébe temetve rázkódik meg a lidérc. Bár ennyire fiatalon valóban nagyon nehéz haladó mágiát tanulni, de őse szelleme csak jót akar neki. És a fattyú nagyon is jól tudhatja, hogy miért is ennyire kétségbeesett a lány mágia mentora.
- Tudod mit, picim? Most kicsit pihenj és gondolkodj azon, hogyan is csinálnád meg! Néhány óra múlva majd újra neki kezdünk.
*Gyengéden megsimítja anyagtalan keze gyermeke arcát és eltűnik, mielőtt a váratlan vendég megszólalhatna. Így ketten maradnak ott. Ám talán neki sokkal egyszerűbb lesz elképzelnie azt, amit az apja mondott. Mármint nem a kishúga sorsáról, bár az is! De a varázslatot is.

Ha végez, akkor csak a szerencsén múlik, hogy hol ébred. Ha épp nincs, akkor törött bal karral egy kényelmetlen fán. Egy fehér maszkos alak hajol fölé és ha kicsit is oda figyel, hogy mit vizsgálhat, akkor észreveheti, hogy a hasa fel van egy pici (körülbelül tíz centis) vágással nyitva és belső szerveit.
Talán nagyobb mázlija van akkor, ha inkább egy börtön cellájában tér magához. Noha be van zárva és rácsok veszik körül, ám nem sokkal a fal mellett a földön hever. Falak nélkül át tud látni a többiekhez is, akik koszos ruhában vannak. Eddig minden valószínűség szerint halottnak hitték. Őrök nincsenek, de egyetlen kivezető út -a falon átjárást nem számítva- egy tölgyfaajtó. A világításról összesen csak két mécses gondoskodik ennek két oldalán falimélyedésben, ami emberi szem számára alig félhomályt ad. De egy drow szemei tökéletesen látnak.


/Hatos dobás Hirion sorsára:
1-3 -boncnok
4-6 -börtön/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Nem tart sokáig kigondolnia Hiron-nak, hogy merre induljon, ha egyáltalán valami segítségben reménykedhet. Igazán, ha magába néz, ebben sem reménykedik Thea vele szemben tanúsított dühe után, a húgát sem azért látogatja meg, hanem mert………mert akart valakit látni, aki talán nem utálja és nem kívánja a halálát.
Így, szellem alakban szinte süvít a levegőben és a magasból is könnyű tájékozódni, arról már nem is szólva, hogy semmi nem állja egy testetlen alak útját.
Ha az őrök látták is, talán csak egy villanást és azt hihették a szemük káprázott.
Minden különösebb akadály nélkül érkezik meg ahhoz a szobához, ahol emlékei szerint kishúga tartózkodhatott. Nagyon reméli, hogy nem költöztették el azóta. Ariana azonban ott van, de……de nincs egyedül.
Kékesen derengő szellemét a lány azonnal észreveszi, de az nem, aki oktató hangon beszél hozzá és akiben Hirion azonnal felismeri az ……apját.
Egyszerűen megdermed és úgy lebeg, megszólalni is képtelenül, amíg az alak el nem tűnik anélkül, hogy meglátta volna.
Szavai késként döfnek a fiú szívébe, hiszen nagyon is érti, nagyon is tudja miért akarja a férfi, hogy húga mestermágiát tanuljon.
- Ariana, ne félj tőlem. – kezdi egyből a védekezéssel, mert fél, hogy a lány esetleg megijed tőle, vagy anyja telebeszélte róla a fejét. – Nem akarlak bántani, csak……csak kell valaki…..akivel …..Óóóó……..inkább azt hiszem jobb, ha segítek.
Nem terhelheti a lányt a saját bajával, hiszen hogyan is tudna segíteni rajta, még szinte gyerek. Viszont nem nézheti el, hogy úgy járjon, mint ő.
- Nézd, nekem is sikerült haladó mágiát megtanulnom és nem s volt ott senki, hogy segítsen, de apa csak jót akar neked és, ha gondolod, itt maradok veled, amíg gyakorolsz. Csináljuk együtt, talán sikerül……..

Így aztán éppen csak az utolsó pillanatban ér vissza, hogy a bűvös határidő előtt visszazuhanjon a testébe. Nagy sóhajjal és furcsa szédüléssel tér magához, még sosem volt ennyi időt távol.
Egy rácsos cellában találja magát a földön fekve. Bár alig van fény, neki ez nem okoz gondot. így látja, hogy több cella is van itt és mások is vannak azokban. Lehet elhitték, hogy végképp kiszállt belőle az élet, ezért hagyták itt.
Nem valószínű, hogy újból ki tudna lépni a testéből, így valahogy másként kell kijutnia innen, különben is az nem lenne megoldás a testének. Viszont fel kéne gyógyulnia, a törött kezét már alig érzi. Az emberek energiát viszont nagyon is, csak el kéne csennie belőle……………

/Dédelgetett Bosszú/


Apja távozása után Hirion a féltestvérével marad, ahogy a lány annyira meg van tőle most ijedve, meg sem mer szólalni. De talán jobb is így, hiszen nem tudni mi jut el Thea fülébe ebben a házban. És ha ő megtudja, akkor bizton gondoskodna egy új gyilkosról. Bár az sem kizárt, hogy apja tudna szerezni egy jó barátot, aki kiszabadítja.
Ám a fattyú nem kockáztat és inkább tanulással tölti azt a kis időt, míg vissza nem kell mennie. És ez bizony tényleg nem sok, hiszen miután bólint Ariana az ajánlatra, oda lép hozzá és azonnal a cellában ébred. Ha nem figyelt volna jobban az időre tudat alatt, akkor egy oszlásnak induló testbe térhetett volna csak vissza.
Bár egy még ártatlan kislánynak nehéz volt a feladat, ám ha saját sorsára gondol, könnyen el fogja tudni képzelni, ahogy Szerencse nyakán tekergőző kígyó fojtogatja. És kísérleti alanya van bőven, még azt is kipróbálhatja, hogy mi kell ahhoz, hogy valakit megöljön vele. No, nem megy az olyan könnyen! Sok órán keresztül kell elvonni az életenergiát, ám ő lehet ebben sokkal tehetségesebb lesz, mint legtöbb sorstársa.

/Ha megoldja a rejtélyt bárhogyan, Hirion megkapja az életerőcsapolás átkát és mivel gyomor nélkül ez a létfenntartása, plusz bónuszként akkor is használhatja folyamatosan, ha nagy koncentrációt igénylő varázslatot vet be még mellette vagy ha egy bonyolult ige miatt mentálisan épp teljesen ki van merülve.
Egyedül a dekoncentráció és már varázslatokat gátló dolgok akadályozzák./

//Köszönöm //


Nem akarja sem magát, sem a lányt bajba keverni, ezért próbálja megnyugtatni húgát és megmagyarázni, hogy miért jött, de végül inkább megsajnálja a rémült gyereket és segíteni akar neki.
Azonban az önfenntartó ösztönei jobban működnek, mint a tudatos és mielőtt még nagyon belefeledkezne a dologba, a saját testében találja magát. Pedig még az apjáról is szeretett volna többet megtudni, hogy mióta van jelen és mit tud, amit ő nem.
Most, hogy ott fekszik a hideg kövön ismét eszébe jutnak nemzője szavai, hogy mivel igyekezett megkönnyíteni lánya dolgát, mit mondott neki, hogyan gondoljon a mágiára, amivel megcsapolhatja más élő életerejét.
Neki most mindennél jobban szüksége van erre és bár az assassins táborban nem sikerült, most nem vallhat kudarcot, ha élni akar.
Mindent bevet, hogy elérje a mellette lévő cella szánalmas foglyait és ellopja tőlük, talán egyetlen, értékes kincsüket.
Sokáig próbálkozik mire egyszer csak átszakad a gát és megcsapja az első siker mámorító érzése. Lassan, de biztosan kezd feltöltődni. És szép lassan minden sebe be is kezd gyógyulni, pár óra múlva a gyomrán kívül, egészséges, mint a makk.
Már csak azt kell megoldania, hogy jusson ki. Óvatosan, hangtalanul óvakodik az ajtóhoz és sokáig hallgatózva áll ott, majd megpróbálja azt csendben kinyitni.

/Dédelgetett Bosszú/

Hirion sikeresen meggyógyítja magát, ám egy kiskapura nem gondolt egyedül. Az átok hatása akkor is megy, ha ő meg sem gyógyul. És ha elég időt kap kipihenni másik haladó mágia képességét, akkor talán időben ki tud szaladni a falon, ha meghallja, hogy az őrök jönnek. Ott még a rabtársai megláthatják, de a vén kínzómester csak újfent hullát látna, ami úgy fekszik ott, ahogy ott hagyták és még csak továbbra sem lélegzik. Akkor talán kidobták volna vagy elküldik valamelyik tudósnak inkább a holttestét.
Ám megpróbálja az egyszerűbb utat, hátha csak ki lehet sétálni ebből börtönből, ám az ajtó zárva van. És hamarosan hallja is az érkezők hangját.

Mivel még eléggé új a fattyúnak ez a képesség, nem csoda, ha még gyakorolnia kell annak használatát, tapasztalatokat gyűjteni, hogy miként működik, de mindenképpen nagyon örül, hogy sikerrel járt, mert ezzel nagy mértékben megnövekedtek az esélyei az életben maradásra.
Persze ehhez előbb ki kéne innen kerülnie!
Valahogy el kéne érnie, hogy végleg halottnak higyjék és akkor talán a teste olyan helyre kerül, ahol már nem őrzik ennyire, onnan pedig könnyebb lesz meglépnie.
Persze ezután még mindig ott a megoldatlan megbízása, ami nélkül nem térhet vissza, ha hosszabb életű szeretne lenni egy pár napnál.
Óvatosan oson az ajtóhoz, de ahogy számította is, az zárva van.
Viszont így hamar meg is hallja, hogy léptek közelednek felé, azonnal visszakuporodik az előbbi fekvőhelyére és szinte kiugrik a testéből, hogy valamelyik szomszédos cellában keressen menedéket, olyanban, ahol annak lakója már túl gyenge ahhoz, hogy rémületében felverje a börtönt.
Azért persze fülel, hogy mi történik odaát, hogy időben cselekedhessen, ha baj van.

Hirion az utolsó pillanatban talán az egyetlen lehetséges menekülésre gondol. Őt hullaként hozták ide és ebből az épületből nem is fog kijutni másként, csak koporsóban. Még ha éveket manőverezne a sötét mágia üldözői elől és minden lehetséges idejét Zevadarban töltené a kasztjának titokzatos fogásainak és támadási stílusainak megtanulásával, valószínűleg még akkor sem lenne annyi harci tudása, hogy az összes őrrel szembeszállva egyszer kitörhessen innen fegyverrel a kezében.
A többi itteni rab azért látja az ő mozgását és tudják is immáron, hogy nem él. És ez később még bajt hozhat rá. Ám most még a legkevésbé sem együttműködőek kínzóikkal, hogy lebuktassák a kisurranni próbálót. És a falon túl is nagy szerencséjére egy raktárban találja magát, melyet egyedül az ő kék fénye világít meg. Kosarak, ládák és hordók között húzza meg magát, miközben áthallatszanak a hangok.
-Ez tényleg meghalt.
-Pedig csak a karjára ütöttem. Ha nem elvérzett, nem kellett volna meghalnia.
-Már előtte is kiszállt belőle a lélek. Ne feled, sebesült volt már akkor is, mikor elkapták! Egyszerűen szörnyedt halt rémületében.
*Nem nagy dicsőség egy selfnek ilyen halotti bizonyítványt olvasni vagy hallani magáról, de most nincs jobb. Elviszik a testét és dönthet arról, hogy mikor kíván belé vissza térni és hogyan.
Úgy dönt, egy óráig még nem buktatja le magát és amikor felébred, akkor meztelenül fekszik egy fehér köpenyes alak és egy oroszlán oawa nő előtt. Hátra lépnek meglepetésükben egyet, mikor megmozdul. A férfin fehér maszk és sapka van, a nőn fehér kötény és bőr ruha.

Lehet, hogy utolsó tetteként, ha végképp nem lett volna más választása, akkor nekiment volna még akkor is az őröknek, mert jobb lett volna úgy meghalni, mint kínok között, hosszasan.
De egyelőre volt választása, így kilépve a testéből elsuhan, át a falon, hogy elrejtőzzön, remélve, hogy ha megint az élettelen testét találják meg, akkor már letesznek róla, hogy tovább itt tartsák.
Rejtőzködése közben a többi rab nem akadályozta, vagy gyengék voltak hozzá, vagy csak szolidárisak, de nem leplezték le, miközben ellebegett előttük.
Egy raktárban állapodott meg, ahol még jól is hallotta, hogy miről beszélnek a cellájába térők.
Elégedetten hallgatta, hogy bevált a terve és a beszélgetők elhitték, hogy belehalt a sérüléseibe.
Azért megrándult az arca, ahogy a segéd szinte megbántódva mondta, hogy „csak” a kezére ütött, mert eszébe jutott, hogy visszatérve a testébe, milyen fájdalmai voltak, míg sikeresen el nem szívta szomszédjai életenergiáját.
Az sem volt kellemes, hogy azt hitték szörnyethalt ijedtében, mert bár igaz, nem volt nagyon bátor, de azért ettől még messze lett volna.
De hát ezt most el kellett tűrnie, ha ki akart jutni. A testét elvitték és a fattyú még türelmetlenül, de óvatosságból várt egy órát, csak akkor tért vissza a testébe.
Kinyitva a szemét értetlenül nézte a két alakot, az fehér ruhás embert és a kötényes oawat, hogy mit akarnak ott felette.
- Vissza! – kiáltott fel önkéntelenül és igyekezett gyorsan felállni, hogy megnézze merre menekülhessen.

/Dédelgetett Bosszú/


Hirion hamar észreveszi, hogy mit bámultak rajta, hiszen teljesen pucér. Az alkimista felkap egy szikét és fenyegetően markolássza a válla fölött tartva, de csak óvatosan lépked előre. Míg a macskanő egyáltalán nem mer a közelébe menni.
Közel van az ajtó, de valami azt sugallja neki, hogy ha itt kirohan, akkor bizony valaki üvölteni fog az őrökért utána futva. Választhatja az ablakot is, mely egy tyúkólra néz és onnan a hátsó udvarba, mely már a szűk mellékutcák egyikére nyílik.
Ám dönthet úgy is, hogy hidegvérrel megöli őket, avagy más kényszerítést alkalmaz.

Gyorsan kell döntenie, mert nincs sok ideje.

Hamar rájön, hogy mi nem stimmel rajta, mert a testét hideg rázza meg és legszívesebben szégyenlősen magára kapna valamit, hogy ne bámulják, de erőt vesz magán, mert bár változtatni szándékozik ezen, nem ez a legfőbb gondja.
Hanem, hogy kijusson és a két alak ne verje fel az őröket!
Az oawa láthatóan megdermedt félelmében, azonban az ember harciasan emel maga elé egy vékony kis kést, hogy azzal fenyegessen.
Hirion szeme fürkészve az ajtóra rebben, de sejtése szerint arra nem biztos, hogy jó, ha távozik, így marad az ablak, ahonnan utcák szövevényét látja, bár csak egy pillantást vet rá, hogy bizonyságot szerezzen, arra kell mennie.
Nem hagyhatja azonban, hogy ezek ketten túl korán értesítsék az inkvizítort vagy valaki mást.
A fájdalom átkát bocsátja az emberre, aztán ha ettől elejti a kést, azt felkapva az oroszlán nőre ripakodik.
- Ide a ruhámat!
Ha megkapja akkor legalább a nadrágot magára kapja mielőtt leütve őket kiugrik az ablakon, ha nincs itt a ruhája, akkor a dokiról szedeti le a köpenyt és abban.
Igyekszik eltűnni a sikátorokban mielőbb.

/Dédelgetett Bosszú/


Hirion egyre jobban kiismeri magát mások érzelmeit illetően és a tudós szemében és fenyegető közeledésében felismeri azt az elszánt gyűlöltet, mely gyakran akkor is a sötét elfek elleni támadásra ösztönzi az embereket és más lényeket, ha semmi esélyük sincs ellene.
A lassan közeledő alak egyszer csak üvölteni kezd a fájdalomtól és a földre roskad. És igen, a szike is kiesik a kezéből. A nő pedig annyira meg van rémülve, hogy azonnal felkapja és oda adja a fattyúnak a ruháit, amiben jött. És ez után leütve őket gyorsan eltűnik a szűk sikátorokban.
Ez mind mesés, ám könnyen halálos csapdába eshet. Egy egész város fogja keresni, de nem mehet el, amíg a vén ember nem kerül hat lábnyira egy ibolya alá. Délos házai között sétálva pedig egy szórólapra lesz figyelmes, amiben óriási szenzációként nyilvános boszorkányégetést ígér a király mágikus bűnök üldözésére létesített hivatala.

Elég elszántnak tűnik a fehér köpenyes ahhoz, hogy egy hirtelen feltámadt halott selfnek is nekimenjen, egy szál kis késsel, miközben biztos rengeteg bolond történetet hallott, hogy mire képesek és persze aminek a fele sem igaz.
De nem állhat le Hirion elmagyarázni, neki, hogy mennyire téved, sőt tettével minden bizonnyal csak megerősíti a hitet a férfiben, hogy mennyire kegyetlenek, de nincs választása és…..ideje sem.
Az átok megfogan és a fickó fájdalomtól gyötörve, vinnyog a földön, a kést is elejti, amivel sikeresen fenyegeti meg a rémült oawa nőt és a ruhájához azonnal hozzájut.
Már többször bebizonyította, hogy nem gyilkos, így most sem öli meg őket és ezt már az emberek is észrevehetnék…..
Kiugorva az ablakon ismeretlen helyen találja magát, most azonban csak távolabb akar kerülni megpróbáltatásai színhelyétől. Mikor végre kilihegve magát, felöltözve igyekszik tájékozódni, eléggé elkeseríti a helyzet. Idegen helyen van, valószínűleg hamarosan az egész város felbolydul, hogy őt keresse és nem nagyon lesz hová bújnia, de el sem mehet, amíg nem végezett.
Ördögi kör!
Ekkor, mintha csak ősei szelleme hallgatná meg, megpillantja a hirdetést!
~ Boszorkányégetés? Azon biztos részt vesz az inkvizítor! ~ fut ár az agyán már csak valahogy oda kell jutnia, hogy ne vegyék észre.
Köpenyét mélyen a fejébe húzva keres egy sötét és kihalt helyet, ahol másnapig meghúzhatja magát és akkor megpróbál majd elbújni a tömegben.