Úgy látszik, ha választ nem is, hogy miként került ide Darteon egyik katonája, segítséget kap, még akkor is, ha nem éppen a legbarátságosabban fogadta annak vidámkodó szavait.
Persze, ahogy kimászik a gödörből már Aglarnis is kicsit szebbnek látja a világot, még ha a mocsár és annak marasztaló hidege nem is ad sok okot a jó kedvre.
- Köszönöm! – biccent a segítőjének. – Nem tudom te merre tartasz, de én arra. – int előre, ahol a tábort és Aszad-ot sejti, aztán már csak kíváncsiságból is felerősíti a lábára az összeeszkábált sítalpakat, hogy vajon beválik-e, mert akkor ezt is be lehet vezetni újításnak.
Hát azt kell gondolnia egy idő után, hogy talán beválna, csak hidegebb időjárásnál, mert ugyan nem süllyed el annyira, mint a másik katona, de azért ő is tocsog a vízben.
Szinte örül, amikor felbukkan az első őr és bár meglepi segítője azonnali megadása ő sem habozik, mert hát ugye ő ezért jött, vagyis alapból ez volt a terve, csak a verem nem volt beletervezve.
Nagyon reméli, hogy nem akarják lenyilazni őket, így aztán engedelmesen felteszi a kezét és hagyja, hogy az idős elf elé vezessék, aki minden bizonnyal felismeri, bár talán nem is olyan biztos, hiszen még gyerek volt, mikor utoljára látta és azóta fiatal katonává serdült.
Ha nem ismerik fel, akkor maga mutatkozik be, büszkén kihúzva magát.
- Aglarnis vagyok Uráldur és Isis lánya és fontos üzenetet hoztam, mely eldöntheti a harcok sorsát. – néz a férfi szemébe, aki árulóként fordult szembe elsőnek Demertor királlyal és, aki most, ha hajlik rá megválthatja magát.

A dezertőrt meglepi a mellette lévő viselkedése, hiszen a korona összes katonájának harcolnia kell a száműzöttekkel szemben. Legalábbis ha meglátják őket, hiszen eme csoport sosem volt olyan frekventált, hogy külön mozgósítsák ellenük.
Ám igyekszik mindenről beszélni út közben a lánnyal... kivéve az elfelejtett kérdést. És így mikor az bemutatkozik az ősi család fejének, egy jó ideig, megáll benne az ütő. Már egy ideje kíváncsian őt bámulja mindenki, mikor végre észbe kap.
-Hódolatom, felség! Holovili vagyok az egykori Dartheon hadtestéből. Azért jöttem, hogy felkínáljam kardomat és karom erejét számodra és belépjek a te seregeidbe. A régi csapatomnál őrnagyként szolgáltam.
*A vén tünde mosolyogva bólint felé, de nem ad szavakkal választ. Bár tudja, hogy ha távoznak vendégei, a tisztjeinek javasolni fogja, hogy kerítsenek helyet az új jövevénynek. Kémei és titkos emberei már egy ideje suttognak és ennek köszönhetően az ifjú pók is hamarosan szembesülhet vele, hogy vonzó alakulat lett a kis csapat, ki erősen megcsappant létszámmal verekedett át Demertor démonai között, együtt harcolva akkor még ISIS-szel és az őt védő testőrséggel.
-Kíváncsian hallgatom Uráldur és vezérkara javaslatait. Apád bölcs elf volt mindig és ha nem oly elhamarkodott dologért küldte saját leányát, mint az azonnali fegyverletétel, biztosra veszem, hogy érdemes figyelni rá.
*Ez biztató előjel, ám koránt sem készpénz az ázott jövevény számára.



A trónbitorló rezzenéstelen arccal hallgatta az elé járuló szavait, hogy utána ne tegyen semmit.
Nem volt hamari természet. Hagyta, hogy árulása nyílt bevallása után a sötét elf nő még főjön a levébe, mielőtt felállt volna és kihirdette volna felette az ítéletet.
-Revan ezredes! Akkor ezek szerint jól ismerte fel a lovasom a hangodat. Nagy élmény volt találkoznom önnel, akiről már hallottam beszámolókat.
Biztosíthatom, hogy ha csatlakozik hozzám Uráldur ellenében, akkor megkapja mind azt, amit most elsorolt. Ám fiamat és utódomat élve kell vissza kapnom, különben a feje a sátram előtt fogja nézegetni, mit meg akart magának szerezni. Többek között a testét a négy különböző égtáj felé.
Hűséget és tiszteletet várok el minden katonámtól. És azt, hogy akár az utolsó csepp vérükkel is szolgálják az új királyt, ki összefogja a széthulló országot.

Nem igazán tud Aglarnis azzal foglalkozni, hogy milyen meglepetést okoz a másik, egyedül lévő katonának, bár más körülmények között biztosan sokkal, de sokkal kíváncsibb lenne, hogy vajon mit keres ezen a vidéken egyedül, társak nélkül.
Egyébként, ha csak el nem tévedt – és erről a viselkedése nem árulkodik, - akkor bizony nem kell nagy találgatás miért lehet itt, de Uráldur lánya most amúgy sem tehetne semmit, hogy a dezertőrt megfelelő „jutalomban” részesítse.
Feladat van és nem kalandozhat el és még csak meg sem próbálhatja megölni, mert, ha meglátják Aszad őrei, akor nem jut el élve a lázadók vezetőjéhez. Így esik, hogy bár a lány a fickó nevét most hallja először, de az, hogy kardját ajánlja Aszad-nak nem lepi meg, bár a megvetés halványan kiül az arcára, akármennyire is igyekszik visszafogni magát.
~ Őrnagy! Remélem hamarosan meg kapja, ami igazából jár neki! ~
Aszad azonban láthatóan nem osztja a véleményét, ezért jobb lesz, ha a feladatára koncentrál és megpróbálja rábeszélni a nemest, hogy egyezzen ki apjával és nem holmi áruló őrnagyok miatt már elsőre rossz fényben feltűnni.
Éles szemmel járt, míg behozták ide, így látja, hogy a tábor jól szervezett és elég nagy, hogy komoly problémát jelentsenek, ha összefognak a Fiskal-okkal. Tehát jól kell előadnia magát.
- Szeretném négyszemközt átadni az üzenetet, uram. – int állával (ha, meg van kötve a keze)az öreg emberei felé.
Ha teljesíti Aszad a kérését, ha nem bele kel fognia a dologba, mert az idő nem mellettük dolgozik.
- Nem! Nem fegyverletételre, sőt…….Az Első Lord, a régi fegyver és családi barátság okán, felajánlja neked, hogy visszaállítsd a becsületedet a nép érdekében. Ennek bizonyítására, támadd meg a Fiskal árulót, ki királyként tetszeleg már táborában és amihez biztosítja neked a hegyekben a szabad utat.
Beszéde határozott és nem úgy hangzik, mint egy, a még húszas éveit sem elérő lány szavai, érezni mögötte a hatalmat és az erőt. Volt kitől tanulni és bár máskor is meríthetne belőle.

Revan test beszéde semmit nem árult el, hiszen egyhelyben állt mind eddig, majd egy széles mosoly volt látható az ezredes arcán amikor Water elmondotta mit is akar.
-Ne röhögtesen Water. Szólt az ezredes, ridegebben mind eddig valaha.
-Egy dolog hogy meg bízik a katonáiba, de még a tapasztalatlan újonc is látja mi a külömbség Uráldur Első Lord és a maga emberei között. Az ezredes asszony mosolyából semmit nem engedett.
-Ez annak az oka hogy a fia éppenséggel az ellenség foglya, s az hogy háromezer embere nem képes elverni alig ezerötszáz katonát, akik be rontanak közéjük. Ha háborút akkor ideje lesz gatyába ráznia ezeket a szerencsétlenek akiket katonának hív, mert ha így folytatja a maga uralma nem lesz több mind egy rossz vicc, ahogy eddig is tartják Uráldur emberei. Revan tudta hogy milyen lapokkal játszhat, s nem félt ezeket ki használni.
-Nekem nincs veszteni valóm, akkor se ha Uráldurt kell támogatnom végül, vagy magát Water. Ezt ön is nagyon jól tudja, hogy az első lord inkább annak fog hinni aki életben lesz a végső csata után Water. Az egyetlen kérdés csak az hogy ki lesz addigra az első lord. Revan hangja ridegség, kegyetlenség, és számító jellemét mutatták és azt hogy tudja milyen fegyver van a kezében.
-Szóval verje ki a fejéből azon álmokat hogy a fiút ide fogom hozni most azonnal. Azt pedig pláne hogy meg ölet, ha meg öl, eldobja az utolsó lehetőségét arra hogy meg nyerje Uráldur csapatai ellen a végső csatát, vagy öljön meg és nézen szembe a teljes az ezredem haragjával akit Rekthar parancsnok vezetne.  itt Rektharra pillantott, hiszen őt nem sokan ismerték látszatra, hangja alapján, így kizárt dolog volt hogy a sátorban bárki fel ismerje.
-Viszont ha már halott rólam dolgokat, akkor azt is tudnia kell ki csoda Rekthar parancsnok, és mit követne el azért  hogy elevenen nyúzhassa meg azt aki mind amilyen festőien vázolta az előbb lefejeztetett és a négy égtájra küldte szét a feldarabolt testem maradványait. De ha nem tudná szívesen vázolom miként vetné a teljes ezreddel a háta mögött magát a csatába, meg vadult állatok ként akik már csak a Halál úrnő démonjának szolgálják fel a lelkeket örök szenvedést kívánva nekik. Revan itt már szinte minden kártáját kijátszotta, amikor eszébe jutott még egy.
-És akkor arról még nem is beszélve hogy Rekthar az ön fiának a bőrét viselné, amit saját kezűleg nyúzna le róla az ön szeme láttára Water, és ugyan ezt tenné a gyerek anyjával s mindenkivel aki fontos magának. Revan nagyon jól ki aknázta a kettős ügynöki előnyeit, hiszen mind két oldalnak szüksége volt rá, talán az egyiknek jobban mind a másiknak, de ez akkor is elég sérthetetlenséget biztosított számára.

Eközben Rekthar csak annyit szólt.
-Ahogy az ezredes is mondta, Rekthar parancsnok tényleg így cselekedne, s mi pedig a hátában. Az úrnő halálra ítélése mind két oldal vezetőjének számára saját halálos ítélete volna, a saját kezűkáltal alá írva. Közölte a katona amint az úrnője befejezte, és engedélyt kért a szólásra tőle. ezután el is hallgatott

Water, „leánykori nevén” Fiskál Waterboarding, de újabban csak Őméltósága kíváncsi tekintettel figyelte, ahogy fia és egységei legyőzője elmondja, mik a lehetőségei. És nem hagyta az érveket figyelmen kívül, hiszen nem volt értelme ide jönnie egy ellenséges, magas rangú tisztnek és alapok nélkül faragni a saját szobrát.
-Egy valamit mondj meg Revi leányom! Ha mondjuk ez a pár ezer katona a táborban neked ugrik és... -hangja kétkedéssel, bizonytalansággal teli- Mondjuk kiszögez a falra, hogy embereid azt látják, bármikor lenyúl érted egy lándzsa és átdöf?
*Ezzel mintha csak parancsra vártak volna, bénítás átkai járták keresztül-kasul a testüket, hiszen az újdonsült király készült arra, hogy veszélyes elffel néz majd szembe. És hamarosan ott lógtak a legmagasabb hegycsúcsokon emelt fa őrtornyokból a két legjobban védhető falán. Kezeik széttárva oda szegezve a palánkhoz és bizony nem egy őrszem vigyázott felettük a távolba tekintve, hogy észre vegyék, ha Uráldur első egységei feltűnnek.
A fiskálisok vezetője arra számított, hogy döntő lélektani előnyre tesz szert a végső csatában egy híres tiszt szenvedését látó ellenséggel szemben és a sajátjai megcsappant önbecslését is vissza adja, ha hisznek ebben.




Eközben egy másik önjelölt király egyre érdeklődőbben hajolt előre ültében egy fiatal lény felé.
-És... Elismer-e majd uralkodóként az Első Lord, ha legyőzőm azt a lázadót, aki úgy hallom igen komoly veszteségeket okozott a seregeiben?
Ne vedd rossz néven, de nem öletném le a hozzám hűségeseket még egyszer csak szavakért. Anyád megígérte, hogy a pártomat fogja az ura, de az óta nem vagyok kívánatos személy sem a családod körében, sem a palotában. Pedig neki csak egy szavába kerülne és helyre állna a rend.

Aglarnis tisztában volt vele, hogy sok múlik azon, hogy sikerül-e rávennie Aszad-ot arra, hogy megtámadja a másik lázadó sereget, de azzal is, hogy az idős elf nem olyan oktalan, hogy csak úgy, minden feltétel nélkül visszakozzon.
Azonban arra nem számított, hogy ő is királyi babérokra vágyott, hiszen soha azelőtt nem hallotta, hogy akár csak valami magasabb pozíciót akart volna magának. Bár lehet, hogy csak Demertor-hoz nem fűlt a foga?
Mindenesetre erősen lepleznie kellett a meglepődését, ráadásul még csak nem is készült erre a lehetőségre és apja sem hívta fel rá a figyelmet, így igen csak bajban volt, hiszen ilyet nem ígérhetett, ha ragaszkodni akart volna a valósághoz…….., de vajon atyja ezt akarta vajon tőle? Vagy csak azt, hogy beszélje rá Aszad-ot a támadásra, bízva benne, hogy a lány szavai meggyőzik apja „jószándékáról”?
A lány katonának készült, se az Első Lord gyermekekén az élete része volt az intrika világa is, még ha nem is szerette és soha nem gondolta volna, hogy majd élnie kell vele, de most talán itt volt az ideje ……..és annak is, hogy végre apja tényleg büszke legyen rá.
- Nem volt ott a támadás elrendelésénél, az csak egy forrófejű ezredese akciója volt és a veszteségek bár voltak, közel sem voltak akkorák, mint azt a szóbeszéd felnagyítja. Apám serege, melyet vezet kipihent és harcra kész,,,,, és még egy nagy előnye van……a kezében van Waterboarding fia. – jegyzi meg, majd habozás és szemrebbenés nélkül folytatja, legalábbis reméli, hogy ez így is van. – Apám mindent meg fog tenni, hogy elfoglald a téged megillető helyet, uram, ebben nem kételkedem, de ehhez bizonyítanod kell, hogy megfelelsz a bizalomra, amit népünk megérdemel.
Sebesen jár az agya, hogy a megfelelő választ adja és elérje, amit elvárnak tőle. Most bizonyíthat ő is, bár eddig nem a szavakban jeleskedett, most be kell vetnie magát.

Revan arcán még mindig mosoly volt látható, maga biztossága jeleként.
Első. nem Revi, hanem Első lord ha magad mellet akarsz tudni ad meg azt a tiszteletet amit elvárnál tőlem. Második, ez esetben is ugyanaz történne mind ha meg ölnél, annyi változtatással hogy nem Rekthar parancsnok hanem én magam nyúználak meg miután a fiadat elevenen kirántatnám egy troll számára, s az anyján egy teljes ezred élvezkedne. S miután már a halálodért könyörögsz, jön a móka legjobb része azáltal hogy nem öllek meg, sőt végig nézetem veled ahogy minden egyes tisztet aki követett kivégzik a legbrutálisabb módokon. Élve felboncolás, karóba húzás, és a személyes kedvencem, a bányában való dolgozás, át vágott inakkal, s ha nem dolgozol a családod szenved miatta. Revan érezte varázslatot már elég régóta, bár nem törődött vele eddig. Most viszont tudta, hogy szorul a hurok. Bár felkészült minden eshetőségre, így háta mögül egy flaskát húzott elő amiben lehetett víz, alkohol, vagy akár mágia elleni védő ital is. Ezt csak Revan tudhatta mit is húz meg éppen, s így próbálta tovább húzni a dolgokat.
-Szóval ajánlom hogy gondold át mit is teszel Water. Lehet veszélyes játékot űzők, viszont túlságosan is jól forgattam a lapjaimat ahhoz hogy érinthetetlen legyek számodra, és Uráldur számára is. Revan ekkor már kezdte érezni a védő ital hatását, viszont tudta hogy még várnia a kell, ha teljes védelmet akar élvezni a bénítás ellen.
-Szóval Water, a feltételeimet tudod, és azt is elmondtam mit kapsz azért cserébe ha elfogadod azokat, a kérdés megint csak az hajlandó vagy Első Lordotnak hívni? Revan igyekezett elhúzni a mondani valóját, minél inkább lassabban és lassaban ki mondva és hang súlyozva a sértéseket, és a fontos mondani valókat.

A kém érzéseivel vívódott belül, hogy vajon mit várnak most tőle ebben a helyzetben. Ám kívülről igyekezett palástolni. Hogy sikeres volt-e? Vajon túl járt-e fiatal életkora ellenére a tapasztalt róka eszén vagy megsejtett valamit?
A folytatásból kiderülni nem fog. Hiszen Hafez igen csak sarokba szorítva érezte magát. Két rivális hadúr is ugyan arra a trónra pályázik, ám kollégáik többsége -így látszólag még a pók nemzetség tagjai is- egy harmadik, sokkal jogosabb ám minden tekintetben cselekvőképtelen királyhoz hűek.
Tudta jól, hogy számára igen kellemes, ha a több hadjárat hőse eltiporja ellenlábasát és továbbra is ő marad a változás egyedüli reménye. Ha nem is az elit számára, de a közkatonák szemében igen, akik feletteseik sanyargatása vagy hadtestükben az utódlás és így irányítás hiánya miatt úgy döntenek, hogy egy felfelé ívelő csillaghoz csatlakoznak. És még csak az ujját sem kell mozdítania, hiszen Waterboarding nem őt tűzte ki első trófeája célpontjának, hanem egy megbízható vezetőt.
-Azonnal követet küldök, hogy biztosítsam támogatásomról a rendteremtésben atyádat. És remélem itt tudsz maradni vendégemként, hogy saját szemeddel lásd, hogy méltó szövetségesei leszünk egymásnak.
*Utolsó mondata szívből jött. Hiszen épp úgy reménykedett benne, hogy ISIS férje nem szegi meg a szavát, amíg gyermeke ő mellette van, mint ahogy a közös ellenség is remélte, hogy Revan egységei nem indítanak támadást, amíg úrnőjük élete őrajtuk múlik. Ha mégis távozni akarna, sem engedné, de ezt nem köti az orrára.
-Mielőtt elindulunk, szeretnék megtudni minél több részletet...




A megbeszélés hangneme egyre jobban eldurvult és ez még messze nem is tükrözi azt, hogy a jelentések mögött milyen mély ellentét alakult ki a két személy között. Revan igyekezett bebizonyítani, hogy több veszteség ellene fordulni bármely félnek, mint sem megkapja a vágyott dolgokat.
Ám nem számolt azzal, hogy viselkedésével aláásta a megegyezést, hiszen ha a tárgyalópartnere komolyan Enathiel nyomdokaiba akart lépni, a nép csak úgy fogadja el őt, ha legalább annyira kíméletlen. A Demertorral látszólag bevégződni tűnő vérvonal dinasztiája megölte még a legjobb barátját is, ha az vesztes harcból tért vissza. És herceggé vagy hercegnővé válásukkor megölték -a kiválasztás során- saját rokonaikat is, hogy csak a legerősebb kezű maradjon életben.
Fiskal Waterboarding ennek a rendnek volt egy ősi, megbecsült, ám sokak által elpuhultnak tagja. Ideje volt bebizonyítania, hogy senki sem beszélhet vele lefitymálóan és legkevésbé sem érezheti magát kényelemben, ha az új királyával beszél. Így az első mondatok után, mikor világossá vált, hogy a nő csak újabb fenyegetéseket mond tovább már intett a kezével, hogy fogják le.
Az ital nem tudott időben hatni, így Rekthar és felettese sorsa pár napra megpecsételődött. Bár igen kérdéses, hogy a testőrségen és a beözönlő katonákon győzni tudna egyedül.

Ez alatt az Ezredes aggodalmai ellenére egy jó reménységű tiszt neki látott, hogy teljesítse az új feladatot. Bár megbízása határozatlan ideig és csak ideiglenesen szólt, egyre aggasztóbb hírek érkeztek a hátra vont katonákhoz. Úgy tűnt, Revan halála már elkerülhetetlen, egyes elfogadt katonák a kisebb összecsapásokból azt állították, látták is a holttestet, ami élettelenül csüng alá azokból a tornyokból. Csupán az őrök mozgatják állandóan.
Ám a centurió brutalitását nem leplezve fegyelmezte őket, hogy eszükbe se jusson parancsot szegni és önálló akcióba kezdeni vagy épp dezertálni az ellenség soraiba. Egyelőre együtt gyakorlatoztatta saját fiaival és a lila-fekete hadosztály veteránjai, kik nem rég kerültek át ide találgatni kezdtek, vajon tényleg átveszi-e régi alakulatuk hadvezéri teendőit vagy összevonják-e az itteni két csapatot a százados vezetésével?
Ki tudja, mi vezetett oda, hogy az első hadvezér két igen jó csapata itt vesztegel, miközben lassan jön a hír, hogy Rethart és főnökét is száműzték árulás vádjával. És a kisebb -max pár tucat fős- csetepaték mindennaposak a frontvonalon.

A sötét elf nő szenvedéseit ismerős zajok enyhítették. Harc hangjai szűrődtek a nyirkos, ködös reggelen. A Nap nem rég kelt még fel és a tájat a felszálló pára borítja. Az egyik előőrs táborára pedig nyílzápor zuhog, ahogy Aszad erői lecsapnak rájuk, ha elárulta neki a jó hír hozója, hogy kis létszámú egységek biztosítják erről az oldalról a tábor védelmét.
Ha a tábor felépítéséről szerzett látottakat nem köti a nemes orrára Aglarnis, akkor teljes erő kivonulásával támadja meg a sátorvárost, mit sem sejtve az álcázott előbástyákról.

Nagyon szeretne a lány sikereket elérni és ezzel segíteni apja a Fiskal csapatok ellen vívott harcát, de azért nem esett az önelégülés csapdájába, hogy ezt könnyen fogja elérni.
Sokat hallott már az idős elf képességeiről és arról sem szabad megfeledkezni, hogy mind diplomataként, mind harcosként és mágusként is kiváló eredményeket tudhat maga mögött. Ha fogadnia kellett volna a két trónkövetelőre, akkor Aglarnis biztosan Aszad-ra teszi a voksát, de természetesen soha fel sem merülne benne, hogy egyet értsen vele.
Nem, nem azért mert kedvelné Dermertor-t a kegyetlen, rideg királyt, hanem mert a vér és a hűség köteléke is az Első Lordhoz köti.
Soha nem csinált még ilyet, nem volt még diplomáciai küldetésen, bár persze kíséretként vett részt már ilyenen, de rájött, hogy hírszerzőként sokkal több oldalunka kell lennie, mint, ahogy azt elsőre gondolta volna és most apjának elég nagy szükséges lenne arra, hogy végre el is végezz a dolgát.
Ahogy ő küszködik érzelmei elrejtésével, ez Hafez-nek nem okoz gondot, így, amikor nyájasan fordul felé, hogy elmondja, belemegy a dologba, majdnem kiül az arcára a csodálkozás, mert arra nem számított, hogy ilyen gyorsan sikerül meggyőznie a lázadók vezérét, hogy álljon át apja oldalára.
Persze nem kerüli el a figyelmét, hogy nem őt akarja visszaküldeni a hírrel, hanem egy másik küldöncöt, bár úgy igyekszik beállítani, mintha vendégként marasztalja. Igaz, hogy fiatal Agalarnis, de nem ostoba. Tudja, hogy túszként fogják itt tartani, legalábbis akarják.
Azonban van, amit Aszad sem tud! Hogy nagyapja szellemével bármikor üzenni tud apjának és ő is vissza neki, így ha „módosulna” a Hafez-nek tett ígéret, aminek jórészét ő maga találta ki, akkor megpróbálhat elszökni, így a férfi elveszíti az ütőkártyáját Uráldur ellen.
- Erre igazán nincs szükség, de ahogy óhajtod. – hajtja meg a fejét az idősebb és rangban felette álló felé tisztelettel a fejét.
Nem tiltakozik, hiszen hiába is tenné, azt meg nem akarja, hogy bezárják, most jobb, ha szabadabban mozog, hiszen így legalább a másik haderejét is felmérheti.
- Szívesen segítek, amiben csak tudok. – mosolyog vissza tartózkodóan azért és így is tesz, amíg Aszad a másik lázadó csapatra vonatkozó kérdéseket tesz fel neki.
Hiszen pont az a cél, hogy sikeresen és hatékonyan tudja megtámadni a másik trónkövetelőt, akit az ő érdeke is elpusztítani, igaz, ezzel remélhetőleg apja keze alá játszik az idősebb elf, akit továbbra sem szabad lebecsülni és azt pont az Első Lord tudja a legjobban.
Így tehát mindent elmond a kisebb táborokról a főtábor körül, azt is, milyen a védelmük, mit merre találnak a táborokon belül és nagyjából hány katonára számíthatnak. Megérte nyitva tartani a szemét.
Természetesen apja hadtestéről már nem nagyon nyilatkozik, vagy megtévesztően.

Revan az intés előtt gyorsan témát váltott.
-Viszont hagyva az üres fecsegéseket. Te a fiadat akarod élve, ahhoz viszont én is élve kellek neked. Az ezredem csak nekem, vagy Uráldurnak fogja a fiút elvinni bármerre, s úgy gondolom Uráldur nem éppen akarja majd élve vissza adni őt neked.
Revan arcán komolyság volt látható, minimális maga biztossággal, tudta hogy bajba van.
-Elhozhatom neked a fiad, de akkor bíznod kell bennem s azt tenni amit mondok, ez az egyetlen feltétele annak hogy viszont lásd fiadat. Revan mély levegőt vett.
-Üres kézzel nem térhetek vissza Uráldurhoz, így képtelen vagyok valakit magammal vinni az embereid közül, vagy téged királyom, a választás a tied. De kérlek mérlegeld azt is hogy nem vihetek bárkit Uráldur elé hisz egyből rá jönne hogy mit is tervezek. Eközben az itt jelen lévő katonám elviszi a parancsokat Rektharnak aki ki hozza fiadat a börtönből s egy az embereidből álló csapathoz viszi akik vissza vezetik őt egy nagyobb csapathoz akik a meglepetés előnyét kihasználva tudják majd szét zilálni az ellenséges csapatokat. Én pedig s ön felségem, vagy általad választod embered Uráldurnak a fejét vesszük hogy azzal törjük meg ellenségeink morálját.

Miután lefogták az emberei Revant, az önjelölt király hideg mondatokat mondott neki, gyűlölettől átitatott hangon.
-Ha Uráldur vagy te megölitek a fiamat, nemzek helyette tízet. Nekem úgy is csak egy utódom marad majd a kiválasztás során, de ő lesz minden sötét elf ura. Ám nektek addigra egy utódotok sem lesz, ha nem hajtotok térdet előttem.
*Úgy tűnik, Waterboarding továbbra sem akar gyengeséget mutatni senkiért és semmiért. Érzi, hogy ha megtenné, akkor végleg búcsút mondhatna nagyra törő álmainak.



Ám pár nap múlva nem várt támadást kapott. Úgy tudta, hogy Uráldur seregei még csak a mocsár szélénél járnak és ott vívják a felderítők egymással csatáikat. Néha még nyerésre is álltak, mikor egy-egy elfoglalt szorost az emberei kötelet mászva kerültek meg és lepték meg az előre tolt őrsöket. Ám a fősereg még távolinak tűnt.
Nem is az Első Lord emberei csaptak le az egyik kisebb táborra, hanem egy másik lázadó vezér. Az élvonalban küzdők bár a legkülönfélébb egységek tagjai voltak, régi egyenruhájukra az Aszad család jelképét varrták. És túlerejükre alapozva igyekeztek bevenni a rejtett erősséget. Ám kezdeti meglepetésből felocsúdtak a fiskálisok és jó védelmi állásaikba vetették be magukat. Öldöklő csata kezdődött, mely győzelemre állt, amíg meg nem érkezett a fősereg.
Ám mielőtt fordult volna a kocka, a sötét elfek visszavonultak oda, ahonnét jöttek. Úgy tűnt, hogy a múltkori veresége miatt létszámhiányos Hafez nem tudja már vállalni a további áldozatokat. Ám a vén tünde ez alatt új szövetségese lányának mutogatta a terepet egy dombról.
-Ott ásták be magukat a tartalékban hagyott fősereg. És körülbelül ott vannak az elrejtett csapdák.
*Együtt nézhették a visszatérő lovasokat, akik tudták, hol kell kikerülni a havas táj alatt lapuló halálosztókat. De vajon elég lesz mind ez a végső győzelemhez? Elég makacs lesz a Fiskál család feje, hogy katonái holttestével temesse be az árkokat, mindent feláldozva egy győztes csatáért vagy ez csak egy újabb felvonása lesz egy egyre elnyúló háborúnak?

Aglarnis, ha tudta nagyapja szellemével megüzente apjának – Aszad futárján kívül, - hogy egyelőre marad a lázadó vezérnél, biztosítva azt, hogy az tartsa a szavát és nekitámadjon a riválisának, bár azért nem volt a lány annyira naiv, hogy ne sejtsen hátsó szándékot az azonnali beleegyezésben, hiszen az öreget sem most akasztották le a falvédőről.
Szerette volna kifürkészni, hogy miben sántikál, miért ment bele apja ajánlatába, amit még megtűzdelt saját kis hazugságával, hogy, ha Aszad kész segíteni, akkor elismerik királynak.
Minden esetre most ott áll a lázadó vezér mellett és nézi, hogy annak seregei miként támadják meg a Fiskal-okat, majd a tervezett visszavonulás után, miként ecseteli a leterített térkép előtt a továbbiakat.
- Mit szándékozol tenni? Hagyod hogy teljesen beássa magát a fősereg? Akkor nehéz lesz kimozdítani onnan őket. – jegyzi meg Aglarnis, bár nem hiszi, hogy pont ő lesz az, aki tanáccsal kell, hogy elássa a tapasztalt férfit. – Talán a következő támadásnál eljátszhatnád azt, hogy ész nélkül futnak a harcosaid, de melyek aztán hirtelen válnának szét főcsapataid előtt, aki nyíl és dárdaesővel várnák őket, miközben az addig menekülést színlelő embereid oldalról kerülnének a hátukba. – javasolja apja egyik kedvenc taktikáját.
Nem tudja a lány meddig megy el Aszad a játékban, de még nem sikerült kikutatni eredeti szándékát, bár azt sem szerette volna, ah az öreg fel akarná őt használni apja ellen. Ezt úgy sem hagyná, ha nem sikerülne megszöknie, akkor magával végezne, hogy ne legyen apja útjában.

Talán az Ezredesünk nem éppen volt a legjobb körülmények között, de hát nem is várhatunk mást négy napi éhezés után. Bár Rekthar sem volt jobb helyzetben, azért még is volt számukra némi remény a csata zajt meg halván s az is nyugtatta Rekthart hogy Juhanni még mindig nem került elő, bár abba se volt biztos hogy keresték-e a nagy macskát.

Juhanni eközben hallotta azt amit úrnőjéről mondtak, bár nem volt nagyon jobb ötelete így elindult a torony felé, kerülve az őröket a gyanús mozgást, s amikor meg hallotta a csata zajt tudta hogy ideje lesz cselekednie. Elkezdett rohanni a torony felé, s felkapaszkodva annak létráján s felmászva a legtetejére. Az ott fent lévő őröket gyorsan lelte a halál hideg fémje amit most az oawa kezében volt.
Ezután az Oawa az ezredest tartó köteleket vágta át, s segítette őt fel a toronyba, majd Rekthar következett. Jobb eshetőség híján, a halott őr egyen ruháját Revan öltötte magára, s így elindultak kifele, igyekezve elkerülni a legtöbb ellenséges erőt.

-Egyszer majd kipróbálhatom. -feleli szűk szavúan a leány ötletére- Jónak tűnik, de egyelőre nem lesz több támadás. A csapdazár miatt nem lehet és nem is kell túl nagy mobilitás. Csak tartani a vonalakat, míg meg nem törik a támadás és el nem jön az idő, hogy szétzúzzuk a seregeiket. Ez lesz az egyetlen összecsapás, ahol remélem, hogy elég emberük hullik el, hogy atyád bevégezhesse a munkát. Ügye? -nézett gyanakodva a nőre- Apád bele egyezett általad, hogy amikor én lezárom a menekülés útját, ő végez a szemétdombra való Waterboardinggal...
*Eközben az ellentámadás hamar kifulladt és a visszavonuló katonák egy fontos hírt is visznek. Hafeznek több embere van, mint amennyi hír járta.



Miközben a legtöbb tekintet nyugatra szegeződött és a védők próbáltak felocsúdni az új ellenség megjelenéséből, addig egy macska ügyességével mászott fel hangtalanul Juhanni úrnője és annak parancsnokának megmentésére.
Egy őrtorony megüresedett, ám rajtuk múlik, hogy szabotázst terveznek vagy biztonságos távolságba akarnak jutni.

Az ezredes éppen csak szét néz a táboron, s meg látja az igen ismerős egyenruhás elfeket akik vissza felé futnak. Elsőre nem ismeri fel őket, de jobbnak látja csatlakozni hozzájuk egy kerülő árán mind sem meg kockáztatni a távoli utat vissza Uráldur táboráig, bár közben az is át fut az ezredes fején hogy magának Waternak a fejét is el kéne vigye magával egy zsákban. Eközben Juhannira néz.
-Köszönjünk a mentés Juhanni. Most viszont egy másik feladatom van a számodra, és még hozzá hogy hozd elém Waterboarding fejét. Az ezredes asszony nagyon dühős hangnemben mondta, majd ő és Rekthar elindultak ki fele a táborból, a csatát meg kerülve s remélve hogy sikerül csatlakozni az ismeretlen szövetségesekhez.

Eközben Juhanni szépen lassan kereste Waterboardingot, minél inkább elkerülve a katonákat, végül ha meg találja lassan sétál felé, kezében vakító és gáz gránát van, a gáz amit a gránát tartalmaz belégzőjének gyors eszmélet vesztést okoz hosszú időre.
Ha ezzel sikerül elkábitania az őröket Water körül neki áll elvégezni feladatát.

Valószínűleg már így is túl sokat beszélt Aglarnis és kéretlen tanácsokat adott, bár nem róják meg érte nyíltan, de azért ért ő azokból a rászegeződő pillantásokból és a ki nem mondott szavakból.
Minek is oktatná csatározásra az idős elfet, aki már több csatában és háborúskodásban vett rész, az intrikák világáról már nem is beszélve, mint ahány évet legalább kétszer megélt már a lány, de hát néha nem tudja tartani a száját, pedig jobb lenne.
- Igazad van uram, felesleges embereket áldozni addig, míg ők nem fárasztják ki magukat. Nem akartam tanácsokat osztogatni, hiszen remek stratéga vagy.– hajtja meg a fejét visszakozásként, mert itt neki nincs beleszólása a dolgokba, amíg minden arra megy, amerre apja akarta, bár igaz utána sem, legfeljebb kivonhatja magát Aszad hatásköréből.
A gyanakvást sejtető hangra csak ártatlanul néz a férfire, mint aki nem érti miért is kérdez rá újra arra, amiben megállapodtak és reméli, hogy elég jó alakítást nyújt, hiszen nem akarta elveszteni azt az előnyét, hogy a lázadók vezetője mellett álljon, mikor az dönt a hadmozdulatokról és helyette őrizet alatt csücsülni.
- Nyugodt lehetsz, hiszen ismered őt. Be fogja végezni a dolgát. – bólint határozottan.
Igazán örül annak is, hogy olyan ügyesen forgatta a szót, hogy Aszad még az akasztófa alatt sem reklamálhat, hogy becsapta őt az ígéreteivel, hiszen csak azt mondta, hogy megkapja, ami jár neki. Nem mintha majd akkor bárki is a szemére hányná, hogy átverte a lázadók vezérét.
Azért még ő is kíváncsi volt, hogy az Első Lord vajon miként tervezi befejezni, hiszen a részleteket nem beszélték meg, ami így volt biztonságos, hiszen Hafez mestere a mágiának és kínzással sok mindent ki lehet valakiből szedni. Jobb, ha minél kevesebbet tud.

A mágus nyugtalanul állt ott a dombon és igyekezett a távolban kifürkészni a fejleményeket. Uráldur tudta a pontos időt, mikor támadni akart, hiszen a két leghűségesebb emberét küldte az útra. Két külön útvonalon, hogy ha az egyiket elkapják, akkor is fel tudjon készülni a pók nemzetség első embere a közös hadműveletre.
Bár elégedettséggel tölti el majd, ha végre lezárul mindez és elmondhatja magáról, hogy ő írta Uráldur egyik győzelmének forgatókönyvét... ám a hegyek felől késlekedtek előbukkanni a várt csapatok.
Aglarnis estig észrevehette, hogy egyre több lázadó követi és nem azért, mert stratégaként parancsnokának tartanák. Testőreinek rendelte oda a vén tünde, hogy véletlenül se essen baja a fontos diplomatának.

A Fiskál család vezetőjével ellentétben Aszad nem várakoztatta meg a táborába érkező Revant. Emberei gyűrűjében fogadta a két megviselt szövetségest és minden formalitást megelőzve tért a tárgyra.
-Üdvözöllek, Revan Ezredes! Hol vannak Uráldur seregei? Már szinte teljesen visszarendeződtek és legalább a hegycsúcsokat be kellett volna mostanra vennie. Ha nem lép azonnal, kicsúszik a lehetőség a kezünkből.



Nem tudhatták még, hogy mi lett az orvgyilkos sorsa.
Juhanni ugyanis a megölt egyik őr ruhájában nagy nehézség árán, de álcázni tudta kilétét. Már az óriási szerencse, hogy eltérő faja és látványos testi különbségei ellenére nem fedezték fel. És így meg tudta közelíteni a trónkövetelőt.
Azok, akik a robbanás felé fordultak, jó időre elvesztették a látásukat, hiszen az éjtündék nem bírják a hirtelen fényt. És sok testőrt tett ártalmatlanná a gáz is. Ám mindezzel végleg felhívta magára a figyelmet. Csak egy dobása van, és ezt szó szerint kell érteni. Pár perc múlva nyílvesszők százai fognak zuhogni felé, ám élete utolsó lépése lehet még, hogy megöli Fiskál Waterboardingot, dicsőséget hozva ezzel Revannak.

Revan arcára meg lepettség ült, amikor Aszadot meg pillantotta, tudta mi hírben állt az elf.
-Nem kevésbé Aszad, bár jöttömnek semmi köze Uráldur hadtestéhez, mondhatjuk úgy is az ő bele egyezésével jöttem ki vizsgálni az árulókat a saját soraimból. Közölte finoman amikor észre vette Uráldur lányát, majd meg is szólította hirtelen, kevés udvariassággal.
-Viszont a besúgó is meg van, jó látni téged is Aglarnis. Nem tudom mennyire ismersz engem, de én elégé téged ahhoz hogy tudjam kinek a lánya is vagy. Szólt Revan igen tapintatlanul és meglepetten, a lányt látván.
-Viszont hogy a fontosabb hírekre térjek, az egyik orgyilkosom, név szerint Juhanni éppenséggel Water fejét próbálja eltávolítani a rohadék nyakától. Közölte Revan idegesen, aggódott harcosa miatt.


Eközben Juhanni, minden lépését szaporázni kezdte, tudta hogy egy esélye van s azt nem ronthatja el. Egyenes Waternek rontott, egyenesen Water nyakát célozva mind két pengéjével. Biztos találat volt az Oawa két pengéje tökéletesen vágták át a nyakat, s ezzel el is távolította a nyak tulajának fejét. Bár Juhanni látta felé tartó nyílvesszőt, csak rohanni próbált egy rakás hordó mögé, Water fejével a kezébe ha túléli a nyilakat azonnal a hadtestnek ellenkezőleg kezd el futni ahogy úrnője és annak parancsnoka is tette, reménykedve abba hogy sikerül meg lépnie és elvinni a fejet úrnőjének.

Eközben Revan még mindig Aszaddal folytatta a beszélgetést.
-Mind mondtam, az orgyilkosom Water fejét akarja, s meg is szerzi legyen bármi az árra, ebben biztos vagyok. A kérdés csak az Aszad, hogy készen állnak-e az embereid össze szedni a fejét ha nem sikerül elhoznia az orgyilkosomnak? Nézett kérdően Aszadra, teljesen meg feletkezve arról ezredesünk hogy 4 napja nem evet, s nem ivott semmit. A gyomra rá ér később is.

Uráldur lánya is nyugtalan, bár egészen más miatt, mint amiért valószínűleg Aszad. Mivel nem kap hírt nagyapja szellemétől nem igazán tudja, hogy mitévő legyen.
Ő is észleli, hogy a Fiskal család hadserege már kezd magához térni a meglepetésből és igyekszenek úgy elrendeződni, hogy megfelelően védekezhessenek a két oldali támadás ellen.
Mivel épp erre a hadviselésre, a hegyekben való harcra képezték ki őket, veszélyes ellenfelek lehetnek, ha hagyják őket bevenni magukat nehezen megközelíthető helyekre, mert akkor csak nagy veszteségek árán lehet kifüstölni őket, és ez apjának sem kedvezne igazán, bár továbbra is azzal nyugtatja magát, hogy az Első Lord tudja mit csinál.
Viszont az, hogy Hafez-t sem ejtették a fejére onnan is látszik, hogy lassan egy tucatnyi lázadó követi mindenhová, ami azt jelzi, hogy a férfi komolyan aggódik, hogy esetleg megunja a várakozást és búcsú nélkül távozik becses köreiből.
És, hát valljuk be, éppen ez lett volna a célja, hogy ezt tegye, ha megkapja a jelet a távozásra, vagy szorulni kezd a hurok.
Aztán egy olyan esemény szakítja félbe, vagy inkább csak zavarja meg a terveket, ami  meglepi kissé, hiszen bár számított a másik táborban látottak alapján Revan ezredes árulására, azt nem tudta, hogy ő is ott volt.
Komor mosollyal nézi, ahogy körbeveszik Aszad emberei az eléggé leamortizált katonanőt és az emberét, akivel már találkozott a másik táborban és csak egy biccentéssel reagál a „leleplezésre”, hiszen ezzel az ezredes szinte beismeri árulását, különben miért nevezné meg őt eképen.
Viszont ezzel nem megy Aszad-nál sokra, mert nem valószínű, hogy az idős elfet ez nagyon befolyásolná. Aglarnis nem árulta el az apját, hanem végig annak dolgozott, ezt a vak is láthatta és most követként van itt, nem úgy, mint az ezredes.
- Ismerlek annyira, amennyire kell áruló némber. – fonja karba a kezeit nyugodtan. – Látom nem hozott sok sikert a pálfordulásod és most itt keresel menedéket? Apám már gyanakodott rád akkor is mikor engem ide küldött, így talán saját magadat is vizsgálgathatod. – vonja meg végül a vállát és arrébb ballag, de csak annyira, hogy hallja még a szavakat.
Nem titkolja megvetését a köpönyegforgató katonával szemben és reméli, hogy Aszad sem bízik meg benne.

A lápban már lassan kezdi belátni a vén elf, hogy bármennyire is vágyott arra, hogy megnyerje ügyének az egyik legtekintélyesebb fajtársát, inkább az ő megmaradt kevés emberét áldozná fel egy majdnem kipihent hadsereggel szemben. És még az sem zavartatja, hogy a kihívás ellene létérdekévé tette volna a több csata győzőjének, hogy partnere legyen neki és közösen intézzék el azt, aki veszélyeztette életét.
Egy áruló felbukkanása jelentett volna számára pillanatnyi reményt, ám szavai nyomán ez is szétfoszlani látszott.
-Hát akkor javaslom, hogy amíg Uráldur emberei nem értenek egyet egymással, addig vonuljanak el egy sátorba és beszéljék meg, mit akarnak nekem mondani! Nem szeretem, ha a saját sorokban káosz uralkodik. És ha király leszek, az ilyen butaságért egészen biztosan karóba húzok valakit.
*Ezzel nagy lelkűen biztosított egy alkalmas nagy jurtát és azokat az őröket, akik nem engedik ki a bent lévőket, amíg összevisszaság van a fejükben.
Bár egy léleklátó testőre jelezte neki, hogy egy szellem követi figyelemmel a történteket, ez sem akadályozta meg benne, hogy elvonuljon a maga csendességébe. Néhány démon szellemét hívták segítségül, hogy az jogosulatlan szemeket távol tartsák, így senki nem sejtette pár bizalmas testőrön és fekete máguson kívül, hogy amíg Aglarnis és Revan, illetve Rekthar átbeszélik a történteket, addig a lázadó vezér démonokat idéz, hogy rávegye őket, kellő jutalomért cserébe álljanak az oldalára és vég szükség esetén segítsék őt a harcban egy végső roham alkalmával.
Bár ígéretei jó részt Capital lakossága rovására voltak, mint említettem, senki nem tudja, mi történt a fővezér sátrában.

Ám másnap már történt, még ha nem is látszott erről túl sok belőle.



Egy nő érkezett az egyik legnagyobb hágóhoz. 1-200 fős csapata kísérte szorosan. Peckesen, magabiztosan járt. Ahogy nyíllövésnyire megközelítette a fiskálisokat, megállt és hangos szóval követelte, hogy beszélhessen Fiskal Waterboardinggal. Mit sem sejtve, hogy ő már halott.
Még elevenen élt emlékezetében, mikor ezredesként magához hívatta a hadsereg vezetője. Rayden is ott volt vele az nap, kit szörnyű korbácsolásnak tett ki a közelmúltban egy befagyott tó jegén. Ám arról az esetről kettejük között nem esett szó.
Mélyen az agyába vésődtek a jelenetek, mikor megbízta őt, hogy a hadtest segítségével űzzön a határig minden száműzöttet. Vagy ölje meg őket.
Graccident ideiglenes hadvezérasszony szívét nem nyerheti el senki jobban, mint legszebb álmait meglobogtatva a szeme előtt. Már szóbeszéd járta, hogy Uráldur a saját bizalmas emberei közül akar utódot kijelölni, ám ő ezt a mostani lehetőséget megragadja. És bizonyítani fog a hadúrnak.

Ha apja sokáig nem csinál semmit, amivel kicsit is megnyugtatja a tapasztalt lázadó hadvezért, aki már királyként tekint magára, akkor bizony hamar le fog hullani a lepel az idős elf szeméről, hogy bizony őt itt most nem is kicsit beáldozták és akkor nem biztos, hogy marad a vendéglátás ilyen kényelmes módja Aglarnis számára.
És, ha ez még nem lenne elég, megjelenik Revan ezredes is, aki azonnal igyekszik nehéz helyzetbe hozni Uráldur lányát, ezzel is bizonyítékét adva, hogy bárki mellé odaáll, ha az megfelelő pozíciót kínál számára, csak az a kérdés, hogy mennyire hisznek egy olyan katonának, aki hol itt, hol ott ajánlja fel a szolgálatait, ahol éppen a nagyobb hasznot véli kijátszani.
Aglarnis jó néven vette volna, ha atyja nem elküldi az ezredes asszonyt, hanem inkább fejetleníti, mert akármennyire is úgy gondolja sokat nem árthat neki azzal, hogy elmondja Aszad-nak, hogy látta az ellenség táborában, azért meg lett volna nélküle.
Láthatóan Hafez sem tudja egyelőre mi tévő legyen és mivel az Első Lord csapatai még sehol, így inkább egy ármeneti megoldás mellett dönt és összezárja őket, amit a lány igen csak nem vesz jó néven, de hát semmit nem tehet egyelőre.
Ráadásul még a szökést is ellehetetleníti, mert ez az álnok kígyó biztosan azonnal rohanna jelenteni, hogy jó pontot szerezzen magának.
- Nincs mit egyet érteni. – morogja a lány. – Én apán küldötte és ráadásul a vére vagyok, ez a féreg meg itt egy hitvány köpönyegforgató. – szögezi le és mikor egy sátorba kerülnek, őrökkel körbevéve, úgy tesz, mintha a nő és az embere agy nagy halom levegő lenne csak.
Ha a másik fél nem kezdeményez beszélgetést vagy nem kezdi el sértegetni, ő bizony leül az egyik priccsre és megpróbálja felvenni nagyapjával a kapcsolatot, hogy megtudja, mi is az apjával a helyzet, meg talán kitudakolja, mit tervez most Aszad.

Az ezredes tudta hogy nem tűrheti a sértést, de azt is hogy túlságosan ne fújja fel azt.
-Tudod azt állítasz amit akarsz, majd apád eldönti hogy igazad van-e. Apád maga küldött az árulók után, amiután éppen csak ki bírtam magam magyarázni abból hogy semmi közöm nincs hozzájuk, nem fogom eltűrni még a lányától is ugyan azt! Water már csak egy fejetlen hulla, s az én katonáim egyike ölte meg. Ennél jobban nem tudom bizonyítani a hűségem apád felé, de ha ezt nem értékeled már régen kudarcot vallottál mind lehetséges utódja. Revan elégé ingerült volt, nem szerette ha árulással vádolják. A legutóbbi ilyen embert párbajban csonkította meg és fullasztotta bele saját vérébe, és nem érdekli hogy most feletesse fattyáról van-e szó ezen sértéssel szinte tudható volt hogy Revan nem fogja eltűrni sokáig a lány beképzelt viselkedését. Majd ezredesünk folytatta.
-Arról nem is beszélve hogy nem véletlen vagyok veretlen az ezredemmel, mindig ki használtam az alkalmat hogy minél több kárt tehessek az ellenségeimbe, pár ember maximális feláldozásával ha szüksége. Most se csináltam mást, a legjobb Orgyilkosom életébe került az hogy Waternak a feje ott bent várjon ránk. Itt az ezredes hagyott egy levegő vételnyi szünetet majd folytatta.
-Ha életben lenne, már itt lenne Water fejével, sajnálatos a halála de szükséges volt. Az ellenség teljes szét zilálása történt meg azzal hogy Water már csak egy rossz emlék. Ha van eszed rá veszed Aszadot hogy támadja meg a sátor tábort, a fejetlen csürhét pedig gyorsan össze tudja zúzni. Onnét pedig nincs más dolgod mind elhoznod Water fejét apádnak, ismerem annyira őt már hogy tudjam nagyon büszke lesz rád elviszed neki azt a fejet. Próbált valamennyire barátságos lenni az ezredes, de nem sikerült még túltennie magát a sértésen, s azon se hogy legjobb orgyilkosa már biztosan halott. Az pedig pláne nem tetszett neki hogy egy szaros lány legyen akárkinek a lánya rossz hírét keltse, s rosszabb esetbe meg ölese, olyan dologért amit el sem követet sőt parancs teljesítésért.

A megboldogult Darteon hadosztályának új vezetőasszonya szigorú tekintettel nézte, ahogy egy számára ismeretlen férfi botorkál a sziklák között. Szép lassan közeledik hozzá.
-Üdvözlöm, asszonyom. Azt hiszem, még nem találkoztunk. Joel ezredes vagyok. Waterboarding nem tud önnel tárgyalni jelenleg. Segíthetek valamiben?
*A nő nem azért kapta meg ezt az ideiglenes posztot, hogy ilyen könnyen lerázzák. Hát nem is váratta a drága tisztet sokáig a válasszal.
-Azt hiszem, igen. Tud segíteni. Küldje ide Fiskál Waterboardingot! Graccident hadvezér vagyok. És nem érdekel, hogy ismerjük-e egymást. A vezetőjével akarok beszélni, hogy elmondjam neki, én kaptam a parancsot arra, hogy elkísérjem az embereimmel a határig az összes lázadót. Vagy megöljek mindenkit, aki ellenkezik a korona parancsának.
*Az előre küldött Joel ezredes egyre bizonytalanabbnak érezte amúgy sem fényes helyzetét. Waterboarding halála óta ő fogta össze a többi ezredes munkáját is és arról kellett dönteniük a közeljövőben, hogy a sikeresnek tűnő védő taktika után átvegye-e a trónkövetelő szerepét vagy tárgyalásokba kezdjen Uráldurral, hogy tabula rasa, üres lappal folytatják és behódolnak újra a központnak.
Ám ez merőben új fejlemény volt számára. Az egykori Awernondyas hadtest bekapcsolódott a harcba az Első Lord oldalán. Ám még ez sem törte meg a morált, bíztak az emberek, hogy más hadvezérek majd az ambiciózus új uralkodó mellett lépnek be.
Ám nem sokkal ezelőtt még Hafez egységei is rajta ütöttek egy kisebb táborukon és úgy tűnik, beásták magukat a lápvidék felől. Most pedig egy újabb csapat fenyeget.
-Elnézésedet kérem. De vissza kell mennem ezt megbeszélni. -hajolt meg a férfi és óvatosan kihátrált.
*Ahogy kellő távolságba ért az ezredes, a nő megsimogatta a vállán ülő ördögfiókát.
-Ügyes vagy, Brutus! Most menj és mond meg a többieknek, hogy jöjjenek közelebb!
*Ezzel a két arasz méretű démon szárnyával csapkodva sietett vinni a hírt. Nem sokkal az után, hogy Joel visszért a sajátjaihoz, hallhatta is az őrtornyokból a kiáltásokat. Özönlöttek az ismeretlen harcosok a szoros pókok uralta vége felől. Kétséget nem hagytak afelől, hogy bármennyire is jól védett itt a rendszer, meg fogják próbálni az ostromot és az áttörést, ha elakadnak a tárgyalások.



Hafez al-Aszad táborában is terjedtek a hírek. Így egyre aggodalmasabb szemmel nézte, hogy mire készül a váratlanul megjelent erősítés. Ha hűségüket maximálisan birtokolja a vén róka, miért nem a megfelelő időben küldte őket csatába? Ha pedig csak fel akarja áldozni ezt a rengeteg embert is, miféle játékot űz ő?
A sátorban eközben tovább folyik a beszélgetés. És az őrzésükre rendelet ezer ember türelmes. A nagyapa szelleme nem tud segíteni kivételesen, mert a hadúr démon lidércei árgus szemmel figyelnek és elragadnak magukkal a Pokol kínzókamráiba minden hívatlan túlvilági lényt. A tábor a szellem világtól teljesen védett.

A lány még a sátorban is igyekezett levegőnek nézni az ezredest, annak szavai azonban rávilágítottak, hogy bizony nem árt ha elgondolkozik rajta, vajon tényleg igaza mond-e, mert ha igen, és tényleg bebizonyítja, hogy apja küldte abba a táborba, akkor hiába védekezik majd azzal később, hogy ő is az Első Lord megbízásából járt el, ha kiderül, hogy veszélybe sodort egy magas rangú parancsnokot, ráadásul attól ő még a megbízatásától függően csak egy sima közkatona maradt.
- Semmi nem bizonyítja, hogy az embered tényleg kivégezte volna a lázadók vezérét, hiszen láthatóan ugyanott állnak a védelmi vonalaik és nem látszik, hogy zavarodottak lennének. – szólal meg végül kényszeredetten a nő felé fordulva.
Nem nagyon volt ideje, hogy utána nézzen akkor a táborban, az ezredes embereinek, hiszen épp portyára indultak, aminek nem lett valami sikeres a végeredménye szegény gyíklovasok számára, még, ha ő meg is menekült és akkor kapta apjától a feladatot is. Így persze nem lehetett tökéletesen biztos a nő árulásában.
- Ahhoz, hogy megölesd a Fiskal-ok vezetőjét, nem kellett volna személyesen a táborba menned. Az emberek feláldozása háború idején meg mindenkitől elvárható, miért lenne a te embered más, mint a többi több száz vagy ezer. – vág vissza, mert már kezd elege lenni belőle, hogy a nő állandóan a saját önfeláldozásának tartsa, egy bérgyilkosának feláldozását. – Látod én is itt vagyok, pedig apám it tisztában volt vele, hogy Aszad majd túszként fog itt tartani és, ha nem alakul valami a tervei szerint én leszek az első, akit feláldoznak majd.
Nem akart összeveszni a parancsnokkal, de nem is akart egy olyantól tanácsokat elfogadni, akiről még bármikor kiderülhet, hogy több vasat is tart a tűzben és mindig úgy forgatja a szavait, ahogy neki jól jön.
- Előbb fogadna el tanácsot tőled, mint tőlem Revan ezredes, hiszen én a szemében egy taknyos kölyök vagyok, csak a küldötti rangom az, ami miatt egyáltalán meghallgat. Aszad azt tesz, amit akar és nem hiszem egyébként, hogy bárkinek a harci tudására rászorulna. Régebb óta hadakozik, mint amióta te kinőttél a pelenkából, vagy én még csak gondolatban is lettem volna. Különben is az Első Lord-ra várunk és, ha apám nem támad hamarosan, akkor lehet, hogy az én fejem is a Fiskal mellé kerül.
Valószínűleg még apám sem tud majd megvédeni később, ha az derül ki, hogy Raven nem volt benne semmilyen árulásban, attól, hogy feleljek tiszteletlenségemért, ha a nő hadbíróság elé citál, de most megvéd a diplomácia takarója és Hafez emberei, ha most akarná sérelmét orvosolni.

Revan mély levegőt vett, s kicsit nyugodtabb lelki állapotában folytatta.
-Lehet rosszul ismerem apádat, de nem olyannak tudom aki feláldozná egy család tagját íj könnyedén. Főleg úgy hogy én és Rekthar is itt vagyunk, nem vagyunk a legjobb formában de ha harcra kerülne a sor Aszad és apád emberei között, habozás nélkül a védelmedre kelünk, akár fegyverek nélkül is. Közölte az ezredes a lányra tekintve, tudta hogy miben járna neki ha kiderülne hogy mivel is vádolta meg, főleg ha az ügy hadbíróságon kötne ki.
-Az hogy árulónak neveztél elnézem, de csak mert minden újonc eshet hibába, még a legjobbak is, ez alól te sem vagy kivétel. Viszont egyelőre arra koncentrájunk hogyan vegyük be a sátor tábort, ha valaki egyben is tartja azokat a tökfilkókat az egy ezredes lesz, ami pedig a Fiskális csapatokat ismervén az előnyünkre fordíthatunk, viszont ezt csak Aszad előtt beszéljük tovább. Még inkább a leányra nézett, s az ezredes tekintete elárulta hogy csak az ő parancsára vár ha valami rosszul sülne el.