Most sem érzi úgy Aglarnis, hogy remekelt volna, bár maga az a tény, hogy sikerült legalább rávennie Aszad-ot a támadásra elég értékes lehet, de végül nem érte el a teljes célját.
Most azonban legalább nem kell szégyenkeznie apja előtt, aki láthatóan már legalább katonaként bánik vele és ez kicsit meghozza az önbizalmát. Egyre jobban beleérez a kémek „szakmájába” és tájön, hogy nem is áll tőle azért olyan messze, de a lobbanékonyságán még alakítani kell.
- Igen, miután támadott és nem jelentek meg a csapataid, nem akart kockáztatni, csak egy együttes csapással. Revan ezredesen meg nem mentem el. A Fiskal táborból érkezett, de látszott, hogy nem vendégként és Aszadnak, ellenlábasa fejét ígérte, amit egyik emberének kellett volna elhoznia. Aztán meg nekem is felajánlotta. Van egy olyan érzésem, hogy kettős játékot űz, de bizonyítékom továbbra sincs ellene. Végül annyit erősködött, hogy Aszad elküldte a fejért és azóta nem láttam. – fejezi be a beszámolóját a lány és nem örül, hogy nem tudott apjának jobb híreket mondani és biztosat sem egy vezetőjével kapcsolatban, ami nem jó, ha csaták előtt áll az ember.

Rekthar amint vissza vezetik az ezredhez s meg látja hogy őket Al-Nuszra fogja össze tudja hogy nagyobb bajba van az ezrede az általa tehetségtelen hulla jelölt századosnak. Így amint lehetősége nyílt rá meg hallgatást kért az első Lordnál hogy ő kapja meg az ezred irányítását.
-Elnézését kérem Hadvezérem. -Azon ügyben érkeztem hogy magam szeretném vezetni Revan ezredét a távol létében, még is csak jobban ismerem őket s azt mire képesek mind Al-Nuszra százados. -Hiszen Revan ezredes sem engem választott volna másod parancsnokának ha nem lenne biztos abban hogy képes vagyok vezetni az ezredét, így kérem gondolja át hogy az én irányításom alá helyezi az ezredet. Rekthar igyekezett meg győző lenni, s közben egész végig azon gondolkozott mi történne ha az alkalmatlan százados vezeti őket csatába, nem engedhette meg hogy az ezred hírnevén bármilyen folt is essen.

Az apa úgy érezte, hogy még lesz gondja ezzel a dologgal. Emlékszik, hogy mennyire távol tartották magukat a tisztjei attól, hogy Aglarnis kérelmét pár hónapja elutasítsák, pedig világos volt számukra, hogy hogyan döntene. Ám attól tartottak, aki vállalja ezt, azt el teszi láb alól a leánya. Ám valami azt súgta neki, hogy most más van a dolog mögött.
-Nos, üzenem üködnek, hogy gyorsítania kell a tanulásodon. Meg kell tanulnod az élőholtak hívását, hogy olyan csapatban szolgálhass, akik lovakon is kimehetnek. Amíg meg nem tanulod, nem kapod meg a parancsot és maradsz hivatalosan dezertőr.
*Úgy gondolta, ez kellően motiváló lesz, noha a gyermek már hivatalosan visszatért a küldetésből, mellyel „jóvá tette” minden esetleges bűnét. Ám hivatalos pecsét nem kerül az ítéletre.

Egy másik időpontban Uráldur ahogy fogadta a parancsnokot, nem érte váratlanul a felvetés.
-Úgy érzem, a centurio tökéletes tudja a feladatát egyelőre. Amíg nem kerül bevetésre az egységük, addig nem hiszem, hogy bármi baj történne. És egy másik parancsnok már jelezte, hogy szívesen segít majd Al-Nuszrának az aktív csapatmanővereknél.
*Mivel nem véletlenül három parancsnokkal beszélte meg annak idején Revan a Fiskál rezidencia lerohanását, így természetesen nem is véletlen volt, hogy egyiküknek már megadta ezt az engedélyt.
-Ám ha úgy látja jónak, megoszthatjuk két részre az egységét és a mostani összevonással együtt három jól irányítható, ötszáz körüli csapat lesz, amint megérkeznek az újoncok.
De amíg az ő kiképzésük be nem fejeződik, nem akarok újabb feladatot az embereire bízni, már így is egészségtelenül csak ennél a két alakulatnál van szinte veszteség.
*Tudta jól, hogy az „újoncok” kiképzése nem a legerősebb érv, hiszen egy másik hadtest legkipróbáltabb katonáit kapják meg az ígéret szerint. Ám... Van Al-Nuszra mellett két ellenlábas, míg Thea meg nem neveli. És a két ellenlábasnak lesz egy ellendrukkere, a harmadik parancsnok, akinek akkor sem fog katonát osztani, ha felbuzdulva a két elődje sikerén, felkeresi őt.
Remélhetőleg az eddigi sikeres együttműködés majd megalapozza, hogy ne civakodjanak egymással. Ám a hírhedt ereklyerabló kellően körbe lesz bástyázva sehová se mozdulható emberekkel, amíg az Első Lord így nem látja.
És ha valaki megszegi a parancsot... Akkor Revan ezredesre rábizonyul, hogy parancsnokaival kollaborált a felső vezetőség ellen. És meglesznek a fékek és ellensúlyok rendszere, hogy minden áruló vagy száműzetésben haljon meg vagy a riválisa keze által.

Nem akart ilyen bizonytalan hírekkel apja elé állni, de nem volt más választása, hiszen egyik táborba sem térhetett már vissza, hogy le ne leplezték volna. Jóbban érezte volna magát, ha meg tud győződni Revan ezredes szándékairól, bár azt el kell ismerni, hogy egyik első embere bizony megmentette az életét, de hát ez semmire sem bizonyíték, akár szándékos is lehet a dolog.
Furcsa volt hálásnak lenni és egyben gyanakodni valakire. Még sokat kellett fejlődnie ezen a téren, hogy jó kém és intrikus legyen bár sosem akart az lenni.
Mikor apja arra ösztönzi, hogy tanuljon még többet nagyapja szellemétől és gyorsan képezze magát a mágiában, meglepődik, de egyben örömmel is tölti el, mert ezek szerint számít rá.
- Köszönöm, ……..uram! – javítja ki magát, mert majdnem rossz megszólítást használt, pedig itt katona és felettese társalgott, de apja láthatta, ahogy a már egészen megszokott szomorúságot halvány öröm váltja fel az arcán. – Bízhat benne, mindent el fogok követni! – húzta ki magát.
Ha elbocsátják, azonnal szólítja is nagyapját, hogy elkezdhessék a tanulást rögvest.

Rekthar mély lélegzettet vett, majd újra feletteséhez szólt most már hangján változtatva. Hiszen tudta hogy nincs jó vége annak hogy az ezredes asszony nem tért vissza velük, s ha Aszadhoz térne vissza meg ölik amint meg látják.
-Nem áll szándékomban felülbírálni hadvezér, csak annyit kérek adjon pár embert mellém, Revan ezredesnek azonnali segítség kell. Itt újabb mély levegőt vett majd folytatta.
-Még a gondolattól is a hideg futkos a hátamon ha Aszadhoz tér vissza. Az a vissza maradott semmire kellő képes lenne meg ölni csak azért hogy az ezrede szeme elé tárva rendítse meg őket. Rekthar emelte hangszínét, és nyilván valóvá vált hogy személyes érzelmei is vezénylik most.
-S már ha csak meg próbálja ezt az a semmire való patkány én magam fogom meg nyúzni elevenen a családja szeme láttára! Rekthar hangszíne s stílusa a hivatalos rangoktól már teljesen eltért, s leginkább az ezredes felé érzett érzelmei irányította őt abban hogy célt érjen bármi áron.

A lányával nem váltott több érdemeleges szót. Csupán elköszöntek, a maguk kimért módján. És remélte a pók nemzettség feje, hogy a nagyapa is megkapta végre, amire vágyott és lefoglalja „nyugdíjas” éveit az, hogy unokáját tanítgassa. Nem akart vitát azokkal, akik az Örök Harcmezőkön múlatják a mindennapjait, ám még mindig úgy vélte, hogy nagyon sok van hátra, míg akár csak a katonák közül kiemelkedik. Nem hogy a tisztek közül!

Rekthar egy másik találkozáskor pedig igen lelkesen ecsetelte azt, hogy egy kisebb szabadító akciót kell indítania, és Uráldur is úgy gondolta, hogy Revan a lázadóknál van.
-Ne essen pánikba, fiam! Gondolja végig, mit tanított magának az Ezredes a hadsereg gondolkodásáról! Ha baj történne, mindenki feltételezi, hogy a többiek az előre megbeszéltek alapján cselekednek tovább és nem változik meg a haditerv további utasításig. Nem akarom, hogy bajba kerüljön a küldetése vagy veszélybe sodródjon az élete. Egészen biztos vagyok benne, hogy okkal van távol. És az Ön felbukkanása minden képen nem várt esemény lenne, amire nem lehet felkészülni kellően.
Folytassák tovább a munkát! És álljanak készen a gyors indulásra, amikor jelt adok!
*Ez az a jel, mely tudta a kezdetektől, hogy mikor fog eljönni. Még ha kínos fejlemény is volt, hogy Aszad maga kardjára eskette fel Joelt és a többi fiskálist, ellenséges terepre száműzték. Két lehetőség szolgák és háttérország hiányába, hogy letelepülnek és új államot alapítanak... mely felépítésére a jól képzett katonák többségét vissza kell minősíteni szolgává, így alaposan meggyengül.
Vagy vállalják a rabló gazdálkodást mindig újabb területet kifosztva. Így szép lassan leamortizálva erőiket.
~Hamarosan a renegátok is rájönnek, hogy aki a koronától elfordul, az a sírjába fordul...

Rekthar végkép nem akart engedni, s felettesének most lehet ellen szegül, de már ő is tudja hogy ha kell dezertőrként hajtja végre a tervét.
-Hadvezérem, akkor enged meg hogy egy önkéntesekből álló csapattal induljak az ezredes asszony segítségére, s ha közben ellenségbe botlok nem marad nyomase, legyen az Aszad katonája, vagy egy Fiskális. Rekthar hangja komoly volt, s magabiztos.
-Ha a saját síromat is kell meg ásnom ahhoz hogy végre hajtsam ezt a feladatott mosollyal az arcomon fogom várni a halált hogy arcon köphessem, de ha kegyes hozzám a halál démonasszonysága akkor ő maga segít meg engem az ellenséggel szemben. Rekthar már teljesen az érzelmei vezényelték, nem pedig a kiképzése.
-És az ezredes asszony is elvárná tőlem hogy inkább lovagoljak a halál kardjába, mind sem egy olyan félrebaszott idióta vezetésére mind Al-Nuszra. A parancsnok végkép ki fakadt magából végül.

Az első hadvezér nem hagyhatta figyelmen kívül a kifakadást. Így vén rókaként módosította a terveket és engedett.
-Rendben van, ha így látja. -az asztalhoz lépett és papírost írt- Itt egy ukász a feletteseinek, hogy elrendeltem, hogy két önkéntessel elinduljon felderíteni az eltűnt Revant. Minden felszerelést magával vihet, amire szüksége lesz.
*Nem véletlenül használt többes számot. Már nem csak Al-Nuszrára utalt, de a két másik parancsnok társára is felettes szóval. És ezzel átvette a harmadik, biztonsági tartalék szerepét. Úgy látta, hogy nem csak eltűnt embere fertőződött meg az érzelmekkel, de egész egysége átvette ezt a szemléletet.
Ő hagyomány őrző volt. Nem aggódott azért, hogy minden embere visszatér-e egy megbízásból. És legkevésbé a feletteseiért aggódott fiatalabb korában. Azt tartotta természetesnek, ha megvárják a halálát és addig háborús eredményekkel bizonyítjuk, hogy alkalmasak vagyunk a helyére. Al-Nuszrára csak azért neheztelt, mert az ő távollétében nyíltan hangoztatta is. És ez bizalmatlanságra adott okot a túlzott törtetés miatt.
Ám inkább legyenek olyan tisztjei, akik túlzottan taposnak, mint olyanok, akik nem képesek szembenézni társaik elvesztésében. És a jelenlegi irányítás a legjobb arra, hogy kiölje ezt a káros érzelmet egy jól teljesítő csapatából.
Ha elolvassa a papírt végig, akkor Rekthar megtudhatja, hogy abban megtiltotta a hadvezére, hogy Revan nélkül visszatérjen a kutató expedícióból.

Rekthar nem távozott a helységből, s mikor elolvasta a papír tartalmát újra szóra emelte a száját.
-Ez egy halálos ítélet, semmi több! Szólt belőle a már igen ideges szerető, akinek most mindennél fontosabb volt szerette élete, s annak biztonsága.
-Adja mellém Revan ezredének a felét és nem térünk vissza addig amíg nem lesz velünk az ezredes asszony. Közölte teljes maga biztonsággal, majd folytatta.
-Maga is tudja hadvezérem hogy az ezredes az egyik legjobb ha nem a legjobb tisztje, ezért kérem adjon elég embert ahhoz hogy sikerrel segíthessek neki. Rekthar arcára már ki is ült az a fajta szégyen érzete amit a túlzott érzelmek keltettek de nem érdekelte már.

Uráldurt meglepte a kifakadás, még annak ellenére is, hogy már eddig is túl messzire ment a rangban messze alatta lévő tiszt. Egy ezredesének sem tűrte volna el ezt, nem hogy annak egy parancsnokának. Az asztalon lévő csengettyűhöz nyúlt és behívta vele két testőrét.
-Uraim! Vezessék a vendégemet a fogdára! És gondoskodjanak arról, hogy ne tudjon érintkezni a régi csapatával. Nem akarom, hogy a fertőzés tovább terjedjen.
*Majd ahhoz fordult, akit az imént ítélt rangvesztésre és zárkára.
-Maga pedig vésse jól az eszébe, hogy nem tűröm az embereim között, hogy gyengék legyenek. Úgy tűnik, vas kézre lesz szükség és kigyomlálom az embereiből a maga irgalmának még az utolsó magját is. Már tudom, honnan ered ez a fertőzés, ami az ellenség ideológiáját terjeszti.
*Ezzel újabb őröket maguk mellé véve vitték a tábor izzasztójába az egykori parancsnokot, hogy pár nappal később már Capital palotájának tömlöcébe szállítsák. Boldoggá téve számos fiatal, feltörekvő tehetséget, akik már alig várják, hogy előre lépjenek eggyel. Nem csak a szerető helyére, de a hamarosan hivatalosan is száműzött ezredes helyére is, aki ellen elfogató parancsot adtak ki.

/Köszönöm a játékot!/

/Köszönöm az előző játékot/

Rekthar már a börtönben volt s azon törte fejét miként tudna meg szökni onnan hogy meg csinálja azt amit a fejébe vett. Így hát az őrök egyikének igyekszik felhívni a figyelmét, rosszul létett eljátszva, s hogy még jobban legyen alakítása úját a torkán ledugván próbálta magát meg hánytatni s ez elég könnyen ment az elmúlt napok börtön kosztja után.

/Remélem élvezettel játszunk még egy kőrt/