Úgy tűnik, talán békét kötnek az éjszaka folyamán a jurta lakói. Ám az őrök nem sietnek urukhoz, hogy értesítsék afelől, talán némileg egységesebb álláspontot képviselnek. Ő már mindent tud. És csak azzal foglalkozik, hogy lázadó ellenfelét sarokba szorítva tartsa, míg ki nem derül, vajon tud-e fogást találni rajta?
Ám másnap magához hívatja őket, ahogy jól láthatóvá válik az új hadúrnő beavatkozása.
-Tud valaki magyarázatot szolgáltatni arra, hogy mit keresnek ők ott?
*Sok múlik most a válaszokon, hiszen felkészült akár arra is, hogy egyszerűen elvonul és ezzel menekülő utat biztosít riválisának is. Ez nem túl bölcs dolog első hallásra, de ha tudjuk azt, hogy a fejében még az is megfordult, hogy szövetségese a hátába kerül és megpróbál kiheverhetetlen csapást sújtani rá, akkor talán érthető. Ennek veszélye még akkor is ijesztőbb, ha így alkalma nyílna kiéheztetni és kitörésre szorítani az ellenséget.



Eközben Joel újra visszatért, hogy gyászos képpel számoljon be a döntésről.
-Bocsánat, hölgyem, hogy csak most számolok be erről, de a királyunk... azaz Waterboarding nagyúr nem rég meghalt. Szörnyű halála volt, és jelenleg az ezredesek tanácsa irányítja a tábort. Nem beszélhettem az ő megkérdezésük nélkül.
Arra az álláspontra jutottunk, hogy a harc oka megszűnt az ő elmúlásával.
*Igyekezett gyászosan és kellően tapintatosan fogalmazni. Nem azért, mert úgy vélte volna, hogy a vele szemben álló nő, kinek vállán most is ott ücsörgött kedvenc ördögfiókája megrendül érzelmileg a hír hallatán, hanem el szerette volna kerülni minden képen, hogy csúszómászónak tekintsék őket, akik gyalázzák és szidják azt, akiért nem rég még életüket és vérüket adták volna. Elég egyértelműen fogalmazott, senki nem folytatja a politikát, ám a köpönyegforgatónak tartsák rosszabbat jelentett, mint a halál.
-Meghalt? -kérdezte megdöbbenve- A tetemet akarom! Ha kiadjátok, szabad elvonulást kaptok a határon kívülre. A parancs egyértelmű! Senki nem maradhat a földünkön, aki érintett volt a hatalom elárulásában.

Természetesen Aglarnis sem gondolta, hogy a semmiért áldozná fel az apja és, ah egy mód van rá valószínűleg nem is fogja, de azt el tudja képzelni, hogy belekalkulálja a terveibe, főleg, hogy előtte szégyent hozott a család fejére a lány és ezzel talán lehetősége lenne lemosni.
Ő egy percig sem habozna, ha ez lenne az ára annak, hogy újra büszkén ejtsék ki a nevét.
- Ilyet sosem kérnék és nem is várnék el, hiszen értelmetlen lenne. Hárman vagyunk itt és egy fél hadsereg vesz körbe. Nem ez a feladat se magának Revan ezredes, ha jól sejtem, sem nekem. – hárítja el a nő felajánlkozását, hisz egyelőre nincs is rá szükség.
Nem kommentálja a lány, hogy mit gondol arról, hogy megbocsátják neki a szavait, de hát követett el már ennél nagyobb hibát is és most sem ez a fő problémája, hiszen lehet meg sem éri, hogy emiatt számon kérjék.
Nem olyan rég, már kapott egy mogorva nézést Aszad-tól, mikor kifejtette, hogy mit tenne a helyében, így aztán csak megvonja a vállát az ezredes javaslatára, hogy a haditervet a lázadók vezére elé tárják. Nagy valószínűséggel nagyobb foganatja lesz egy tapasztalt katona szavának, de Hafez-t ismerve, most is a saját feje után óhajt menni és nem foga el „idegenektől”, számára egy ellenséges hadtesttől jövő harcostól tanácsokat.
Az éjszaka nyugodtan teli, de másnap Aszad hívatja őket és Aglarnis nem tudja vajon életről vagy halálról lesz döntés, hiszen nem tudhatta, hogy apja katonái megindultak már, csak mikor erre a férfi felhívja a figyelmet.
- Gondolom az Első Lord seregei is megindultak, ahogy általam ígérte és most azt várja, hogy közre szorítsák a Fiskal sereget. – fejti ki a véleményét Aglarnis. – Csak ezt tudom feltételezni, hiszen eddig is erre várt, ezt hiányolta, nem?

Revan erős mély levegőt vett.
-Tényleg elnézését Aszad, de valami éltele nem akadna? Napok óta sem vizet, sem ételt nem kaptunk. Nézett kérdően az ezredes Aszadra, remélve hogy még ha száraz kenyeret vízzel is szolgálnak fel neki legalább ehet valamit.
-Ha az én embereim lennének Aszad már rég a sátor táborban lennének engem keresve. Viszont nem látom hogy harcolnának így csak arra tudok következtetni hogy nem kívánatos erősíét az ellenség számára, de ne legyen igazam a démonok áldását kérve. Közölte az ezredesünk oda se pillantva, mind ha már reflexből tudta volna a meg oldást, de hát ő csak tippelt hogy helyesen majd elválik.
-Viszont Aszad, ha meg engeded nekem bemennék a sátor táborba Waterboarding hullájért, vagy is legalább a fejért. Szükségünk lesz rá ha Uráldur hadvezér végül tiszteletét teszi nálad Aszad hadvezér. Próbált az ezredesünk minél hízelgőbb, udvariasabb lenni. Persze hírnevéhez méltón alig ment neki.

Az eddig magukat tartó fiskálisokra rossz hatással volt, hogy csak az örök száműzetés és egy reménytelen csata között választhattak. Ám Joelnek mégis lehetősége volt visszamenni megint a sajátjaihoz, mivel megígérte, hogy a követelőző asszonyságnak átadja Waterboarding fejét.
Ám eközben a másik oldalon is történt egy dolog.



A fekete köpenyes igen csak meglepődött, hogy a dátum változott, ám Aglarnis és Revan még most sem tudja ugyan azt mondani. Így úgy döntött, hogy nem tart igényt a továbbiakban a társaságukra.
-Ahogy óhajtja, Ezredes! Bármit, amit csak kíván! Úgy gondolom, csekélyke segítség, hogy elkíséri önt száz jó emberem, hogy nehogy eltévedjen és Uráldur valamelyik szövetségese táborában keresse azt a fejet.
Ön pedig, drága diplomata, úgy gondolom, hogy szeretne Rekthar parancsnokkal lenni, így nem is tartóztatom fel kegyedet.
*Ezzel megragadták ISIS lányának a karját, hogy most már egyértelműen fogolyként tartsák fogva az őrök. És a másik nő pedig pallosával a kezében mehetett a fiskálisok tábora felé. A száz katona csak az egyik előtáborig kísérte, azt egy nyíllövésnyire megközelítve. Ha egy balra ellel próbálkozna, akkor parancsba kapta, hogy lelőjék a senki földjén. De nyugodtan megtámadhatja a közös ellenséget.

Nem tudja Aglarnis, hogy mi baja lett hirtelen a lázadó vezérnek, aki koronás főnek látja már biztos magát, vagy éppen most látja azt veszélyben, hogy hirtelen egészen más hangot üt meg.
A lány teljes meggyőződéssel mondta, amit mondott, mert hát eddig éppen Uráldur seregeit hiányolta az idős elf, most meg elvárja tőle, hogy tippeljen, kinek az emberei jelentek meg Waterboarding táborában, mikor eddig egy sátorban tartották őrizet alatt.
Ráadásul most még csak nem is szándékosan mondtak ellent egymásnak Revan ezredessel, aki valószínűleg mit sem tudott az Első Lord ígéretéről, amit a saját lányával küldött el.
Aglarnis-t egyáltalán nem érdekli a Fiskal nagyúr feje, sem a teste, ha vezér nélkül maradtak, akkor az mindenképpen kiderül, ha Hafez és az apja együttes támadást indítanak. (Nem tud semmit a hadúrnő tárgyalásáról.)
Őszintén meglepi, bár eddig bármikor bekövetkezhetett volna a lefogatása, hogy ez pont most válik Aszad számára aktuálissá és nem is nagyon tud tenni ellene semmit, hiszen mire mozdulna, már szorosan tartják, mágiát meg hiába használna, az öreg elf sokkal nagyobb mágus, mint itt bárki is.
Valószínűleg az sem véletlen, hogy nagyapja szelleme sem jelentkezett mióta itt van.
- Mit akarsz ezzel elérni Aszad nagyúr? Belementél az egyezségbe és most visszakozol? – kéri számon a fiatal lány Hafez-t. – Ennyit ér a szavad? - néz komoran és rántja meg magát undorral, hogy lerázza a kezeket magáról, bár tudja, hogy felesleges.

Revan csak Rekhtarra nézet indulása előtt, majd annak bólintását ki is szúrta, majd elindulta Fiskál tábor felé, bár a száz jó ember ép most mutatta be gyávaságát, tudta hogy nem szabad hergelni az alvó oroszlánt. Így egyedül kezdett el a tábor felé haladva óvatosan.

Eközben Rekthar arcára vigyor ült amikor végig hallgatta aglarnist, s ő válaszolt Aszad helyet.
-Egyszerű, Aszad a trónt akarja s felhasznál mindent ahhoz hogy meg is kapja azt. Az hogy a szava mennyit is ér kérdéses, de most biztosította hogy az Első Lord mellette voksoljon, ha más kihívó is akadna a trónra igaz Aszad? Tette fel a kérdést a parancsnok, akinek éppenséggel ölni akarás látszott a szemében miközben végig Aszadot nézte, nem is tagadható hogy gondolataiban szívesen át szabdalta volna kényelmesebbé azt a fekete ruhát és annak viselőjét.
-Viszont az hogy elfogja Uráldur lányát nagyobb hiba mind gondolná, de hát minek is oktatom a "Nagy" Aszadot a leendő új királyát a sötét elfeknek? Csak fején találta a szöget hogyan kell céltáblát festeni saját magára  ha eddig nem volt rá festve. Rekthar fintora elárulta hogy le alacsonyítónak tartja azt hogy így próbál biztosítékot szerezni hogy Uráldur ne őt támadja a fiskálok helyet.

A lázadó vezér, aki túlélte ISIS-nek köszönhetően Demertor orvtámadását az élőholtakkal most pont egykor szövetségesének tartott embereken kell kiigazodnia. Ezt semmilyen módon nem könnyítette meg Revan és Aglarnis, hiszen ahogy előző nap, úgy ma is szöges ellentmondásba kerültek egymással, így felerősödött a gyanú, hogy Uráldur nem adott világos terveket arra nézve, hogyan képzeli el Waterboarding eltávolítását. Márpedig gyanúja alapján, ha léteztek volna ilyen elképzelések, a legjobb egységei vezetőit beavatta volna. Másfelől az ide küldött leányának is olyan instrukciókat adott volna, melyek szinkronban vannak az eljövendővel.
Ám nem így történt, így az Ezredest kísérő 100 katona jól tudta, hogy ez egyfajta igazság próba a vén mágus részéről. Ha a tiszt valóban Uráldur parancsára Waterboarding lefejezéséért ment oda, akkor nincs más választása, mint kivont karddal rontani az ellenséggel és vérével helyreállítani nem csak saját, de felettese hírnevét is.
De felkészült arra, hogy rejtélyes és utólag jó indokkal megmagyarázható módon a fiskálisok mégsem lövik le azt, akinek a kísérete megölte vezérüket. Ebben az esetben megteszi azt a szívességet, hogy erről tájékoztatja az Első Lordot, hogy annak lehetősége legyen meneszteni az elit osztag fejét, így kivonva a további harcokból egy kulcsfontosságú csapatot. Bármit is tervez, alaposan bele fog kutyulni egy ilyen árulás híre és elképzelései szerint visszaveti annyira az első hadvezért, hogy ő addig elvonul a csatatéren és engedi a másik trónkövetelőnek, hogy megnehezítse új ellenfelük helyzetét. (Ha egykori barátja egy közös hadművelet látszatával próbálta kivonni mind két hadurat a forgalomból, akkor jobb lesz neki, ha minél több bábú marad a táblán, lehetőleg közte és a központi hadsereg között.)

/Aglarnisnak most nem tudok feladatot adni, csupán elkísérik a parancsnokkal együtt. De írhat nyugodtan és beszélgethet vele./

Az ezredes, bár hátán hagyta pallosát igyekezett óvatosan közelíteni az ellenséges táborhoz, nem állt szándékában egyenes a halál kardjába szaladni, az túl egyszerű lett volna számára.
Így inkább elindult, lassan s óvatosan majd pallosát csak akkor rántotta elő ha a falnál volt már, ha meg támadják a fiskálisok igyekszik védekezni és előrébb jutni ha az lehetséges, ha nem akkor lassan kezd hátrálni az íjjászok felé.

A kis tábor őrei csendben, alig mozdulva figyelik a feléjük gyaloglót. Egészen addig nem reagálnak rá, míg fél nyíllövés távolságra nem érkezik.
-Állj! Ki vagy? -rántja elő a legközelebbi őr az íját és szegezi rá egyenesen.
*A többiek nem tesznek még semmi szóra érdemeset, ők nem rántanak fegyvert. Csupán egykedvűen szemlélik a fejleményeket.

Az ezredes meg állt, s pallosa felé nyújtotta kezét egy esetleges lövés védésére.
-A fejetlen király fejért jöttem, adjátok át és távozok, ha nem képtelen leszek magam elvinni, amiben Uráldur csapatai fognak segíteni. Közölte a nő, s próbált úgy helyezkedni hogy lövés esetén egyből ugrani tudjon. S reméli hogy Aszad emberei nem csak dísznek tartottak vele.

Revan szavai derültséget váltottak ki az előre tolt helyőrség emberei között.
-De hisz a mi vezetőnk feje a helyén van! Mégis miféle fejetlenséget keresel itt az elméd helyett? Ha gondolod, mindjárt kiszabadítjuk a burád alól és lándzsára tűzve mutatjuk meg Waterboarding királynak.
*A száz tünde pedig nem igazán azért volt ott, hogy csatát nyerjen. Figyelmesen hallgatták és nézték, hogy a beszélgetés hogyan alakul. Hiszen erről való beszámoló segít majd vezérüknek kicsit jobban megvilágosodni, miféle játszmát is játszik velük ISIS férje.

Revannak nem igazán kedvezett az hogy a fej nélkül térjen vissza. Vágyott rá, akarta, pontosan úgy ahogy kiéhezett férfi a női testet.
-Meg nézem miként mutatod meg egy hullának azt ami belőled marad ha meg próbálod. Közölte az ezredes, majd folytatta s pallosa markolatán volt keze.
-Addig kényelmes nektek abban a szarfészekben, míg Uráldur csapatai meg nem érkeznek, utána mit csináltok? Bele szartok a nadrágotokba? Vagy talán kegyelemért könyörögtök?Waterboarding halott, a fejét elválasztották testétől így hát elviszema fejét bizonyíték ként hogy az emberei meg adták magukat, s kegyelmet érdemelnek. Próbált meg győző lenni az ezredes asszonyunk, bár nem volt igazán előnyős helyzetbe lábát még mindig ugrásra készen tartotta kezét pedig pallosán.

A jókedv kezdett egyre mélyebbre kúszni és a felszínen egyre több felhő gyülekezni az arcokon, ám mivel nem tudtak semmit, ami biztos, ezért kitartottak álláspontjukban, hogy jól védhető helyen vannak és ha bárki megpróbálkozna egy ostrommal, akkor nagy árat fizetne érte. Míg ha megadnák magukat, könnyen lehet, hogy halomra ölnék, mint a búzát aratásnál. Vagy esetleg egymást kellene ölniük, mint történt az a Jégvirág-völgyben.
-Ha annyira nagy lány vagy Uráldur mögött... Akkor miért a lázadók állnak a hátad mögött? Azt mondod, hogy a kérésedre ide jön az Első Lord. De csak egy marék aszad-pártit látok veled, akiket megfutamítottunk az első komolyabb visszatámadással.
*Ám a pallos fenyegetése nem marad válasz nélkül. Egy nyíllövés érkezik a földbe két méterrel az elf nő lábai előtt.

Az ezredes a nyíllal ellentétes irányba lépett egyet, majd meg állt, s próbálta mozgása ritmusát pont úgy igazítani hogy egyetlen ugrással kerülje el a nyilakat ami feléje repülhet.
-Gondolják ezt át uraim, maguk is tudják hogy a sátor táborban lévő csapatok nem elég képzettek ahhoz hogy felvegyék a versenyt Aszad vagy maga Uráldur hadvezér csapataival. Ezt nem bizonyítja más mind a szorosban történő mészárlás ahol Waterboarding fia fogságba eset. Elismerem, az ott harcolok is veszítettek jó pár embert mire nyertek a túlerővel szemben, de itt se lenne ez más kép, meddig bírnák tartani ezt az állást mire Uráldur hadvezérnek a csapatai porig rombolják a teljes sátortábort, s meg ölnek mindenkit aki bent tartózkodik. Nőket, gyerekeket, hiszen a lázadóknak mind vesznie kell, s nem egy emberetek van itt a családja is gondolom, rájuk gondoljatok elsőnek. A védtelen, harcra nem képesekre, az ő érdekükben adjátok át a fejet és kezdjetek meg bocsájtási tárgyalásokba. Az ezredes igazán próbált az érzelmekre hatni, s remélte hogy sikerül neki. Ha viszont még egy nyíl repülne feléje akkor oldalra szökkenve kerüli ki azt.

Több nyílvessző nem repül, hiszen az csak enyhe figyelmeztetés volt, hogy a pallos markolászása haszontalan dolog. Hiszen bőven a lőtávolságban van. Ám az eszmei vitát megfontolták.
-Ha Uráldur hadtestében vagy, akkor miért Aszad emberei állnak mögötted? Valahogy erre nem válaszoltál. Bárki bele tud bújtatni 2-3 embert is hamis egyenruhába. Bizonyítsd be, hogy nem úgy van, mint amit mindenki tud! Hogy a te urad nem legalább annyira száműzött Uráldur szemében, mint a mi vezérünk.
Amikor az őrtoronyról kiszabadultál, az Első Lord tábora közelebb volt, mégis megkerülted a tábort, hogy ne a saját bajtársaiddal találkozz? Én nem így tennék.
*Az egyszerű őr nem igazán tudott mit felelni, hogy mi lesz, ha nagyon begorombul a helyzet. Hiszen ők sosem látták a nagyok terveit és csak bízni tudtak abban, hogy feletteseik tudják, hogy mit csinálnak.

Ám eközben Joel és a többi ezredesnek igen nehéz döntést kellett meghoznia. És a tanácskozáson az elfogadás és az elutasítás mellett is szóltak érvek Graccident ajánlatára. Revannak tudatnia kellene velük az elképzeléseit valahogy, de közben nem beigazolni Aszad előtt a negatív vádakat. Vagy vállalni valamit valamiért.

Revan fejét rázva válaszolt.
-Nem át vett egyenruha, te is tudhatnád hogy ki vagyok, főleg ha már azonosítottál a toronyban való lógásomról. Ezredesünk itt még mindig azzal a gondolaton játszott hogy a sötét elf két értelmű és erre a bagázsra a negatív értelmezés tökéletesen illet.
-Ad nekem a fejét Waternek és esély adatik nektek arra hogy se Aszad emberei, se Uráldur emberei ne akarják földig rombolni ezt a tábort s meg ölni minden benne lévőt. Fontold meg, meg éri neked a saját feleséged, gyereked élete azt hogy ki tarts egy már halott trón követelő mellet? Az embereiteknek meg éri feláldozni mindent ezért? Meg halnátok pusztán a becsületetekért? Ha az fontos lenne nektek nem lázadatok volna fel, legalábbis ezt látja a két hadvezér. Revan egy kisebb szünetet tartott.
-Ép egy olyan megoldást kínálok tálcán nektek amiben nem kell feláldozni saját magatokat, s a családotokat a semmiért, adjátok át a fejet és ígérem mind két vezető nyitott lesz a tárgyalásokra. Jobb ez az opció mind sem mind két fél fölösleges öldöklésre adja a fejét, gondolj a feleségedre, a gyerekeidre, vagy barátaid családjaira. Meg éri a puszta becsület az ő halálukat? Az ezredes megint egy kis szünetet tartott majd folytatta.
-Ha te nem is adhatod át a fejet, hívd ide azt aki most vezeti a tábort, hiszen tudom hogy megy a katonai sorrend, most csak valamelyik tisztje vezethet benneteket így ő dönti el hogy mit csináljatok. Az ezredes érezte hogy az ész évekre való támaszkodás nem ér sokat ezeknél a tökfilkóknál, így próbált eljutni egy olyanhoz akivel szót is bír érteni.

A megbeszélés tovább folytatódik és még mindig a bizalmatlanság és egymás erejének a semmibe vételén alapozva. De persze senki nem úgy csap fel bakának, hogy lehet meghalok...
-Én eddig sem tudok semmiről, hogy miért nem átverés ez az elejétől fogva. Csak bejöttetek a táborunkban, kiadtátok magatokat minden fajta követnek. De tárgyalást eddig sem sokat láttam. Utána elszöktetek és ti csak beszéltek arról, hogy ha jön a Nagy Uráldur.
Én csak azt tudom, hogy a hadvezérünk akkor lázadt fel, mikor már Demertor nem volt. Ti meg már az előtt is. Titeket üldözne Uráldur, ha ez neki becsületbeli ügy lenne!
*Nem igazán látta át, hogy miért is kéne jelentőséget tulajdonítani egy ezredesnek, aki mögött száz Aszad gyalogosnál többet sosem látott. Hiszen jól tudta, hogy Zevadar mindig is erős volt az álruhás kémeiben.

Az ezredes mély levegőt vett.
-Tudod nehéz úgy tárgyalni hogy egy toronyhoz vagyok kötve, de legközelebb szívest örömest be mutathatod te hogyan tárgyalnál egy toronyhoz feszítve. Az ezredesünk türelme fogyatkozott.
-Kettő állhatunk itt nap estig, ha nem haladunk előre egy lépést sem, szóval inkább valami nálad eszesebb vezetőt legyél szíves ide rángatni, aki talán fel is fogja hogy az az egyetlen esélye annak hogy élve, s veszteség nélkül meg ússza mind két hadtest ha most le ül velem tárgyalni. Az ezredes asszonyunkon látszott hogy türelme már véges, hiszen ennyire idiótát még életében nem látott, de igyekezett valamennyire vissza fogni magát, még sem volt azért annyira előnyős helyzetbe.
-Szóval mi lesz? Hívd ide a vezetők egyikét, hagyd hogy az válaszon akinek joga is van hozzá. Ha tőle kapok nem leges választ elmegyek innét, viszont csak is akkor fogadom el ha ő maga mondja ki. Az ezredes igyekezett minél erőszakosabban, de békés úton bejutni. Nem akart fölösleges meg terhelést tenni a futással vissza Aszad embereihez.

Az őr elment és az ütinek (ügyeletes tiszt) jelentette az eseményeket.
-Uram! Valami aszadista spion van itt. Az, amelyik tegnap szökött meg. Azt mondja, Uráldur egyik ezredese, de nem volt hajlandó kétszeri rákérdezés után sem bármi magyarázatot adni, hogy miért száz száműzött élén jött vissza, ha a pókokhoz tartozik. És miért hozzájuk rohant erősítésért, miért nem saját hadtestéhez.
*Így a strázsa a saját tapasztalatait és véleményét velősen összegezve bízta rá, hogy intézkedjen a meglepően alacsony, de igen jó kötésű őrmester. Ráadásul bármennyire is alul múlja faja égimeszelőit, még egy furcsasága is volt ezen felül. Igen magas, sipító hangja volt, így ritkán szerettek jelenteni neki, mert még békésebb kedvében is óhatatlanul egy kínai harcipuffancsra emlékeztetett.
Ám a végeredmény még is az volt, hogy hamarosan két sötét elf nő lépett be az ezredesek tanácskozásának helyet adó sátorba.
-Örülök, hogy itt vannak. Azért kértem, hogy személyesen is csatlakozzanak a megbeszéléshez, mert igyekszünk világosan látni a lehetőségek között.
Szóval -kezdte Graccident felé fordulva, hiszen ő volt a magasabb rangú itt mindenkinél- Ön azt mondja, hogy személyesen Uráldurtól kapta a megbízást, hogy minden képen kísérjen el minket a határig és ott hagyjon távozni az embereinkkel.
*Ez után a másik érkezőhöz fordult.
-Maga pedig azt a feladatot kapta ugyan attól, hogy jöjjön a táborba és ölje meg váratlanul Fiskál Waterboardingot. Majd kezdjen tárgyalásokba az embereivel, hogy adják meg magukat, különben lemészárol minket mind egy szálig.
Így van? -tette fel mind a kettejüknek a kérdést.

Mióta lefogatta Aszad a lány csendben ücsörgött a sátorban, amit továbbra is erősen őriztek és Revan helyettese előtt nem is akart kiszállni a testéből, hogy nagyapja után nézzen, na meg aztán erősen visszatartotta valami ösztönös gyanú, hogy rokona szelleme nem jószántából hagyta magára.
Aglarnis tudja az idős elfről, hogy kiváló képességű mágus, így sejti, hogy itt is valami ilyesmiről van szó.
Viszont azt sem akarja, hogy túszként tartsa itt a férfi, hogy aztán apjának nehezítse meg a terveit, így azon töri a fejét, hogy miként szökhetne meg, de ehhez Rathal-t is be kéne avatnia, mert ha az nem tart vele, akkor veszett fejsze nyele a próbálkozás.
- Úgy gondolom parancsnokod igen nagy bajban van, talán szólhatok érte egy-két jó szót apámnál, de ahhoz oda kéne jutni. – kezdi pedzegetni halkan, hogy az éles fülű őrök ne halljanak semmit. – Tudom, hogy hűséget esküdtél neki, így csak annyit kérek, hogy segíts kijutni és akkor te is mehetsz segíteni neki. – ajánl némi kompromisszumot.

Rekthar csak félig fordítja a lány felé fejét, s fél szemmel néz rá
-Milyen bajba is lenne? Az ezredes tud magára vigyázni. Bár igazad van abba hogy nem telik örömöm abban amit Aszad csinál. Tapasztaltabb varázslók érezhetik hogy a helyet most erősebb mágia veszi körbe, valami itt nagyon nincsen már rendjén. Közölte vissza ugyan olyan hangon, majd az egyik őrre nézett.
-Ha elterelem a figyelmüket, ki tudsz jutni egyedül? Kérdezte halkan, s lese véve pillantását az őrökről.

Aglarnis bosszúsan megcsóválja a fejét, hiszen ennyire nem kellene szemellenzősnek lennie még egy tisztnek sem, aki hűségesküt tett, azért véleménye lehet és nem nézi ki Rekthar-ból, hogy nem tudná felmérni milyen helyzetben vannak.
- Milyen baja? Ne nézz kezdőnek Rakthar! Revan parancsnokot egy szál pallossal küldték abba a táborba, ahonnan nem olyan rég megszöktetek. Aszad emberei a kisujjukat sem fogják mozdítani, hogy megvédjék. Ha ott tárt karokkal várják, bebizonyosodik az árulása, ha nem, akkor meg a Fiskal katonák ölhetik meg. Mi baja is lenne? – válik kissé gúnyossá a hangja.
A mágiával kapcsolatban viszont igaza van és ezt már Aglarnis is megállapította és ebben teljesen biztos is.
- Egy tábor közepén ücsörgünk, ha párnak el is tereled a figyelmét, attól nem fogok kijutni. – rázza meg a fejét a lány. – Inkább próbáljuk meg ésszel, mint erővel. Játsszuk el, hogy egymásnak esünk, aztán mikor bejönnek az őrök, remélhetőleg nem tíz egyszerre, akkor nekik támadunk, aztán elvesszük a ruhájukat és kisétálunk. – javasol inkább egy ravaszabb, de talán jobban kivitelezhető menekülési tervet.

Rekthar a fejét már teljesen a lány felé fordítja.
-Beválni be válik, én még el is vegyülnék na de ön? Van némi eltérés az ön és az őrök méretei között. Rekthar eközben háta mögé nyúlt s az övére erősített kis fekete  táskájába nyúlt, senki nem tudta meg mondani mit is csinált ép, de ő a lánnyra nézet.
-Van egy jobb ötletem, 4 darab erős vakító gránát van nálam, bőven erősek ahhoz hogy percekre meg vakítsa ezeket a szerencsétleneket, de ez ugye két oldalú játék, szóval ha használjuk csukva kell tartanunk a szemünket s takarni is a biztonság érdekében. De egalább valami amivel el tudunk jutni legalább a tábor széléig. Közölte halkan s azt számolva hány őrt is képes ki ütni egy gránáttal, végül újra meg szólalt a parancsnok.
-Ne várd hogy apád ki fog húzni ebből, egy szaros vagy semmi több. Az hogy az ezredes elnézte azt a sértés amit elkövettél nem jelenti azt hogy én nem venném a fejed az első adandó alkalommal. Viszont parancsnokunk már bőségesen emelt a hang színén, hogy az őrök is halhassák azt amit mond remélve hogy a lánynak is vág az esze.

Eközben Revan a Fiskálisok táborában a másik "küldöttre" tekintett.
-Egyáltalán ki vagy te? Nem emlékszem hogy bármikor láttak volna Uráldur emberei között. Ezután az ezredesi kar felé fordult.
-Nem volt ki szabva az hogy az áruló holtan vagy élve kerüljön Uráldur kezébe, viszont a nyíltabb lehetőséget adott a halála mind két félnek, önöknek ha hajlandóak kiszolgáltatni az áruló fejét örömmel tolmácsolom Uráldurnak a maguk szerepét a merényletben, ami maguk nélkül nem sikerült volna. Ezzel adva önnöknek egy esélyt az újra kezdésre, de ha ugyan ezt meg tagadják sajnos Uráldur hadvezérre semmilyen formában nem tudok hatással lenni s az csak az önök, barátaik és családjuk halálát hozza magával, sajnálatos módon az árulóknak nincs kegyelem. Az ezredesünk igyekezet minél meg győzőbb lenni.

A hadvezérasszony direkt adta meg az előnyt a nála alacsonyabb rangúnak, hogy már kész kimondott tényekre reagálhasson. Még meg sem száradt a tinta az (ideiglenes) kinevezésén, nem szokta meg, hogy fitogtassa azt, ami igen múlékony lehet, ha a feladatát nem a megbízó maradéktalan elégedettségére hajtja végre. Márpedig nem ismerte olyan jól, csak amit szóban elmondott neki, arra támaszkodhatott.
-Graccident hadvezér vagyok, Dartheon utóda. Maga az Első Lord nevezett ki engem a hadosztály élére, és ugyan ő adta szigorú parancsba, hogy embereimmel minden lehetségest és azon túlmenőt tegyek meg, hogy akit lázadással vádoltak, az elhagyja az országot. A törvényeink maradéktalan betartatása a feladatom, melyek nem adnak lehetőséget kegyelemre felségárulás vádjára. És helyetteseimet már fel is készítettem. Aki akar, az elmehet. És békében élhet... máshol. Nem ejtünk foglyokat, nem hátrálunk meg senki elől, aki a központ tekintélyét és a korona szolgálatát kétségbe vonta valaha.
*Hangja határozott és büszke volt. Érződött a frissen kapott marsall-bot. Az ördögfióka villás nyelvével nyalogatta jobb fülét.

Két őr jelenik meg a bejáratnál kivont szablyákkal. Kíváncsi, de egyben szigorú nézéssel, hogy fenntartsák az elfajulni látszó vita kontrollját. Nehogy valamelyik magas rangú vendég... rossz dolog történjen.

Ezt az elvegyülés dolgot nem érti Aglarnis, mert van pár hasonló katona, mint ő és ezért még mindig kitartana inkább a ravasz megoldás mellett, mint, hogy átverekedjék magunkat az egész lázadó táboron.
Nem tudja miért nem vettek el a férfitől mindent, de hát szerencséjük is lehet, azonban őt még nem győzte meg Rekthar.
- Ezt tartsuk meg végszükség esetére, akármit is akarsz azokkal. – javasolja. – Először próbáljuk meg az én módszeremmel, ha nem jön be, még mindig használhatjuk a tiédet.
A hirtelen hangváltás meglepi kicsit, de persze azonnal kapcsol és visszavág elég hangosan ahhoz, hogy az őrök is hallják.
- Csak a szád jár, nem mernél egy ujjal sem hozzám érni, mert akkor a beleidnél fogva lógatnának fel és ezt még Aszad sem nézné el neked. Szóval hozzám ne merj nyúlni!
Ha jönnek az őrök, akkor dühösen néz rájuk és vádlón mutat Revan emberére, de ha alkalma nyílik rá, azonnal a fulladás varázsát használja, remélve, hogy  Rekthar nem csinál semmi bolondságot addig, aztán leüthetik az őrt/őröket és álruhát ölthetnek.