Rekthar az érkező őrökre pillant.
-Ha ilyen nagya kislány pofája gyorsan kisebbre szabdalom neki, elvégre sokat már nem veszíthetek. Közölte miközben a kért őrt nézte, majd ha esélye támadt az egyiket késével szúrja le s el is fogja a száját minden kiáltást elfogva ezzel.
Majd a lányra néz.
-Eddig meg volnánk, most pedig csak ön után miss Do'odrun. S ezzel Rekthar a lány után ment, de fegyvereit közel tartotta a kezéhez.

Revan a hadvezérre pillantott.
-Ezt nehezen tudom elhinni Uráldur hadvezérről, nem engedne el egyet sem élve főleg azért mert példát kell mutatni hogy a lázadást halállal honoráljuk, ezt minden embere fejébe bele veri. És igen innét tudom hogy ha meg kapom a fejet, s azt vallom a Fiskálisok segítettek megölni a királyukat új esélyt kaphatnak a legjobb meg oldás számokra, én vagyok most maga nem kínál mást mint örök száműzetést a halálba, fél be mocskolni a kezét ezért más fajokra hagyná azt. Végig mérte a hadvezért hogy ha szükséges párbajra hívja az ezredesünk de reméli hogy ezt eltudja kerülni.

Joel szólt közbe kicsit, hogy arra felé irányítsa a beszélgetést, ami őt érdekli.
-Úgy látom, nem sikerül, hogy azt ne mondjam, összefésülnünk a két történetet. Hogy a végénél megfogva felgöngyölítsük egy egésszé. Pedig igen jó lenne, véleményem szerint, mert lassan eltelik annyi idő, hogy előjön egy újabb -mit tudom én- százados vagy hadiözvegy, aki elmondja nekünk, hogy mindkettejük áruló és neki van egy harmadik változata, de csak az az igaz.
*A frissen előléptetett tiszt igen csak meglepődik a felvetésen.
-Nos, nem nyilatkozhatok a hadseregünk legfőbb stratégája nevében. Csak annyit adhatok közre, amit nekem hivatalosan elmondott, és az nem más, mint -kicsit megtorpant- Hogy is fogalmazott? Száműzés vagy Halál. És ha elviszem a kérdéses fejet neki, valószínűleg ugyan annyira örülni fog neki, mintha... egy alacsonyabb rangú nőszemély vinné el.
Nekem az elmondottakra van bizonyítékom. Egy egész hadosztály áll két nyíllövésnyire az első embereiktől, és ők nem fognak habozni vagy Uráldur felmentő megjelenésére várni, hogy eldöntsünk egy meddő vitát! Akár erre hajlunk, akár arra.

Eközben nem is olyan messze két álruhás katona lép ki a sátorból, ahol magas rangú foglyokat őriznek. A ruhák gazdája épp nem rég haltak meg, de erről mit sem sejtenek a kívül állók, mert egyikük száját egy kéz tapasztotta be, másikuk torkát pedig láthatatlan erők szorították, hogy hang nem jöhetett ki rajta.
-No, lecsendesedett a kis szere... Ti meg hogy...
*A jó kedv gyorsan lefagyott az arcáról annak, aki elsőként látta meg az arcokat. Nem az imént bement bajtársak köszöntek vissza. Márpedig mint régebben már említettem, igen sok katona lett összevonva a sátor őrzésére.

Szerencsére úgy néz ki, hogy Revan ezredes embere hajlik a lány megoldására és nem akar egyből ágyúval verebet lőni, így talán csendben és halkan kióvakodhatnak a táborból, talán még észre sem veszik egy darabig az eltűnésüket.
Mikor mindkét őr halotta Aglarnis gyorsan magára húzza a másik felsőjét és a köpenyét, annak kámzsás részét is felhúzva, de kilépve már elpártol tőlük a szellemek segítsége, mert azonnal egy olyan katonában botlanak, aki nem csak kíváncsi, de még ismerte is azt a kettőt, aki bement hozzájuk.
Micsoda pech!
- Hát miért kell neked ennyire beleütni mindenbe az orrod? – sóhajtja a lány, de azonnal erre az őrre is a fulladás igézetét szórja, miközben az képtelen szólni, gyorsan próbál felszívódni, bár kérdés mit szól ehhez alkalmi szövetségese Rekthal, aki eddig is az agresszív megoldás mellett tört lándzsát.
Talán nem bízik benne, hogy ezzel megússzák és beveti magát, akkor pedig jobb, ha futnak és megpróbálnak olyan helyre érni, ahol már nem ismerik egymást személyesen a katonák, akkor van esélyük a menekülésre.

Rekthar óvatosan nyújtott egy flaskát az őr felé.
-Gyere cimbora igyál egy kortyot. Ha az őr iszik belőle az gyorsan hatni is kezd, a flaska tartalma halálos méreg volt ami pár másodperc allat szív meg állást okozott, a kiabálás lehetőségét meg szüntetve hiszen az áldozatt semmit nem képes tenni. Majd a lányra néz.
-Egyelőre fölösleges a varázs, amíg ki tart a készletem, addig van bőven elég dolgom ahhoz hogy elkerüljünk egy két őrt. Viszont most húzd fel jobban a csukját, úgy hogy takarja valamennyire az arcod és az ellenkező irányba megyünk. Rekthar így is tett, majd el is indult hogy meg kerülve a tábort úgy jusson ki abból, hogy onnét Algarisnak is esélye legyen apja embereihez futni.

Eközben Revan a hadvezére nézett.
- Meddő vitát sok féle képen el tudunk dönteni, csak hajlandó vagy-e karddal meg vívni az igazadért? Nézett végig a hadvezér asszonyságra, akire már közben bénító átkot mormolt alig halhatóan, hogy egy párbajban ezzel nyerjen előnyt. S hátra nyúlva elővett egy bőrrel takart üveget, a tartalma lehetett bármi a szagáról ítélve a színét pedig nem lehetett látni, majd az ezredes ivott belőle és vissza tette oda a honnét elővette. A flaska tartalma mágiavédő ital, amivel biztosította hogy ellensége mágiája ne hasson semennyire se, talán minimálisan ha tényleg erős varázslókról lenne szó.
-Nos? egy útolsó vérig tartó harc ön és énköztem Hadvezér? -Vagy elismeri hogy az én verzióm jobb s azt kéne követnünk? Igyekezte hergelni a hadvezért szépen lassan majd ha harcra kerül a sor fegyvertelenül várja az első ütést, ami elől ki lép hiszen ellenségén már eddigre elég szép hatást fejtett ki az átok.

Revan, Rekthar és a pici lány terve is igen sok kérdést vetett fel.
Ennek egyike, hogy az Ezredes asszony hamar kimondta az igét. Noha fajának nem szükségesek szavak a varázshoz, ez segíthet néhány esetben jobban végrehajtani. Ez viszont egy új következményt vont maga után. A száj mozgatását apró izmok végzik, így reménybeli ellenfelének egy darabig nem volt esélye válaszolni. Hát figyelték a bent lévők még, ahogy megissza a kihívó a mágiavédő italát, mely koránt sem képes olyan méretű immunitást biztosítani, mint gondolja, de a saját természetfölötti képességeit blokkolja azzal, hogy az erővonalak teljesen összekuszálódtak.
Így amikor már válaszolt Graccident, már véget is ért a bénítás. Nem is lehetett volna másként, hiszen ha nem iszik semmit se, akkor is viszonylag rövid ideig tartható csak fent. Ám néhány mikró rángás elárulta számára, hogy a „társaságukban” ki olyan képzett, hogy észre vette ezt.
-Gondolom tudja, hogy a hadseregnél kivégzés jár a magasabb rangú becsmérléséért vagy párbajra kihívásáért? Nem tudom, hogy Uráldur mennyire szokta megengedni a közkatonáknak, hogy a felettes parancsát így vitassák meg. Már az is meglep, hogy a mindig győztes hadvezér egyáltalán engedi azt, hogy az ukászokat... vitassák.
*Értetlenség ült ki az arcára, mert ő maga is érezte, hogy nem tud mozdulni egy kicsit.
~Ez az én hadosztályomban azonnali akasztás lenne az első fára.
*Ám eljött az ideje, hogy egy közbekérdezéssel mégis csak a párbaj irányába sodródjon talán a beszélgetés fonala.
-Mennyire biztos Ön benne, hogy Uráldur embere? Hiszen amikor előzőleg itt volt, a volt királytól még azt kérte, hogy nevezze ki Első Lordnak. Uráldurhoz hű emberek... szokatlan lenne, ha ilyet kérnének.
*Összevont szemöldökkel fordult a megboldogult hadúr utóda az ezredes felé. Vállán az ördögfióka vicsoríva mutatta fogait, talán csak gazdája megváltozott hangulatára reagálva.
-Igaz ez? Ön is fel akarta ajánlani a szolgálatait az árulónak?


Ám eközben a másik táborban a két fogoly is kisebb számítási hibát vétet. Hiszen ki lett hangsúlyozva, hogy SOK embert vezényeltek az őrzésükre. Nem is egy reagban. Így szerencse, hogy a felkínált italból nem ivott az, aki már régebb óta szolgált együtt a bement két őrrel és most is azonnal kiszúrta, hogy nem ők jöttek. Ám a többi pár száz strázsa is vele egyszerre rántott kardot, mintha csak összebeszéltek volna. A tábor távolabbi szegleteiben viszont csak 4-5 gyalogos kapta fel a fejét a szisszenő vas hangjára.

/Nem leoltani akartam senkit, de már egy korábbi reagban az is szerepelt, hogy közel ezer ember felel a vendégek biztonságáért./

Erősen elszámította magát a lány, mikor úgy gondolta, hogy meg tudják úszni aránylag csendes elsurranással, hiszen elsőre is egy olyan őrbe botlottak, aki arcról is ismerte másik kettőt, így számon kérte rajtuk, másrészt, nagyon is éberek voltak az őrzésükre kirendelt ezred emberei, hiszen az első gyanús mozdulatra, máris fegyverrel a kézben vették körül őket és Aglarnis-nál csak egy kard volt.
Ennyi emberen lehetetlenség volt átverekedni magukat, ha csak nem tanulnak meg teleportálni hirtelen. Legalábbis a lány nem látott más kiutat, de felkészült, hogy nem adja könnyen a bőrét.

Rekthar nagyon jól tudta most jött el az ideje a bombáknak, így két vakítót vett elő amivel simán tud elég időt nyerni magának meg aglarisnak hogy el futhassanak, így a parancsnok hátúlról elő rántva dobta az égbe a ki bisztosított bombákat ő maga pedig Aglarisra ugorva takarta el a lány szemeit majd amikor hallota a robbanást rohanva próbált át törni pár katonán kezében kardjával vágva utat. Rekthar tudta hogy ez most egy jó pár percig nehezíti a látását az ellenségnek, így kerülve ők előnybe. Majd csak akkor áll meg ha biztonságos távolba van, ha még több katona érkezne a maradék vakítót is közéjük hajítja.
Tudom váratlan voltam de ez van szükség helyzetben nincs tervezés csak cselekedett most pedig irány apád egyik táborra.
Ez után már csak Aglarist követe aki talán jobban ismerte apja jelenlegi helyzetét.

Eközben Revan nagy mosollyal fogadja a hadvezér mondatát.
-halál ide vagy oda, ön szerint érdekelt bármikor is? Az ezredes asszonyunk a közben felszólaló ezredes felé nézett.
-Tudja most éppenséggel azzal vádol hogy elárni kívántam az első lordot, s ez egy igen súlyos vád amit bizonyítani is kéne. Viszont maga még mindig csak egy Áruló, semmi több szóval inkább azon törje a fejét hogyan úszhatná meg élve ezt, mind sem hamis vádakkal próbálja a koronához hű embereket egymásnak uszítani. MAjd vissza nézett a Hadvezér asszonyra.
-Nehezen tudom meg indokolni azon kívül hogy az általam vezetett ezred teljesen veretlen és ez nem a véletlen műve, vagy annak hogy kerüljük a csatákat. Bár most bebizonyította hogy annyira van tisztába Uráldur mint néhai lázadó királyunk a feje jelenlegi helyzetétől. Az ezredes várt a válaszra de a prábajra hívás még mindig állt a részéről.

A nő sem ismerte eddig a vereséget, így nem rettent meg, ha valaki ezzel kérkedett. Félre pillantott egy rövid időre, hogy a jelenlévők arcát lássa, majd vadász szemével fúrta tekintetét ellenfelébe, mikor előhúzta dupla elf kardját.
-A szavaimat alá tudja támasztani az elhunyt összes testőre és legmagasabb rangú tisztjeiből is jó páran. -mondta még a férfi.
*Ám ennek nem sok jelentősége volt Bal kézzel előre nyúlt az egyik acél, míg a jobb hátul maradt. Mind a kettő védekező állásban.

Eközben a parancsnok és felettese lánya alig szökkent párat gyors lábával, mikor néhány környékbeli sátorból fél tucatnyi érdeklődő jött ki. Ők még bent voltak, ezért semmi hatással nincs rájuk a robbanás.

Azonban mielőtt még Aglarnis bármilyen konfliktusba is keveredhetett volna a felé lóduló aszad katonákkal, hirtelen a mellette álló Rekthal mozdul meg, valami felröppen a levegőbe és egy nehéz test zuhan neki, eltakarva előle a világot. A felé kapó kézre önkéntelenül is behunyja a szemét, így sikerül megúsznia a villanást, aztán nem kell neki kétszer mondani, hogy rohanjon, szedi a lábát, ahogy bírja, hiszen nem sok idejük lehet, na meg a villanó hatása sem terjed olyan nagy távolságra.
Ehhez társul, hogy a hangzavarra újabb katonák lépnek ki a sátrakból, de Aglarnis abban bízik, hogy mivel nem tudják miről van szó, őket sem fogják tudni feltartani, ha elég gyorsan rohannak el közöttük.
Így csak száguld tovább, ha kell fellökve maga előtt azokat, akik felbukkannak.

Rekthar kezében gyújtóbombák voltak már miközben futott, s a ki jövő katonák nyitott sátrába hajítva őket okozott nagyobb fel fordulást, szerencséjükre Rekthar igazán jól célzott, így a sátorból alig kilépő katonák már úgy lángoltak mind a fáklyák. Majd még gyorsabban kezdett rohanni a parancsnok.

Közben Revan ezredesünk a férfi felé fordult.
-Halott katonák, akik az én orgyilkosom keze által haltak meg. Majd vissza fordult a nő felé
-Akkor? Párbaj? Kérdezte ezredesünk s elő vette pallosát, majd védekező állásba helyezte lábát, míg kardját a föld felé tartotta. Bármilyen támadásra viszont azonnal a felé ugró felé képes tartani azt, aki ezzel felnyársalja magát a pallosra.

A hadúrnő könnyedén szerelte a szúrós végét neki szegező pallost, a fegyvereit egymáson keresztbe rakva csípte be azt és vezette ki oldalra, miközben hajlékony dereka pont a másik irányba tért ki, így egyszerűen megkerülte, mintha csak egy lándzsa ellen harcolna.
Az egyik kardját ott tartotta, hogy kizárja oldalra továbbra is, míg másikkal a hóna alá célozva a tartó kezet célozta. Revan nem csak látja ezeket a mozdulatokat, de érezheti is, hogy a bénítás bűbája visszafogottan ugyan, de hat rá. Nem tud olyan fürgén mozogni, mit szokott.

Eközben Rekthar gyújt fel néhány lázadót, ám az összessel nem tud végezni még mielőtt nyilak kezdenének felé száguldozni. Egyre több bejárat felől egyre többen vetik bele magukat a harcba.

Aglarnis pedig ismerőst pillanthat meg, aki már megint felismeri az egyik sátor mögött megbújva. Az ijedt ki rovarevő most jellegzetes hangján kiállt fel a tűztől és a káosztól megrettenve. Nem akart ő soha háborút és csúcsragadozó lenni, csak néhány legyet meg szitakötőt elkapni.
A katonák talán nem is tudták, miért jött be a kétlábúak közzé az, ki inkább elkerüli mindig a bajt, úgy tudták.

Miközben száguld kifelé, hogy mielőbb a tábor széléhez érjen Aglarnis-nak hirtelen kell irányt változtatnia, ahogy a gyújtó bombák berobbannak és sátrak felgyulladnak, mert nem szeretne ő is megégni, viszont ezzel időt is veszít, ráadásul most már majd mindenki aki körülöttük van őket üldözi.
Ekkor pillantja meg az egyik sátor mögött elhagyott gyíkját és nem akar hinni a szemének.
Vajon mivel érte el az állatnál, hogy ennyire a szívébe zárja, hogy még egy zsúfolt tábor közepére is útána óvakodott, pedig láthatóan nagyon meg volt riadva, főleg, amikor a lángok is fellobbantak.
- Rekthal erre! . – kiált a másik katonának és a hátas felé veszi az irányt.
Ha sikerül elérnie gyorsan kap a hátára és azonnal a legnagyobb sebességre ösztökéli, bár valószínűleg erre nem igen lesz szüksége megy az állat ösztönösen magától, de eközben igyekszik a lány a kezét nyújtani a robbantgató harcosnak, hogy maga mögé rántsa a nyeregbe, remélve, hogy a férfi sem az állattól nem ijed meg, se nem esik le az érdekes mozgású hátasról.
Közben vagdalkozik maga körül, hogyha megpróbálják leszedni és reméli, hogy Revan emberének is van még pár „dobása”, amivel megtisztítja maguk körül a terepet.

Revan a hárítás után szabadon lévő kezével elő veszi rejtett tőrjét, s egy előre lépéssel állítja ellenfele testébe, a bordák közé s tövig tolja azt így érve fontos szerveket a tőr, majd egy hirtelen húzással szabdalja fel áldozata testét a tőrrel, ami úgy vágja az ellenségét mind kés a vajat. A tőr pengéjén aprócska csíkban tűnik fel a különleges gyémánt érc ami azon részén volt található amivel az ezredesünk a húst, csontokat és egyéb dolgokat vágta éppenséggel át, a vértől meg is csillant a penge ezen része. Az ezredes könnyedén húzta ki a fuldokló hadvezérből a tőrét.
-Uráldur nagyot hibázott amikor erre a rangra emelt. Közölte gúnyosan a félig már halott nővel.

Rekthar eközben Aglaris hangja felé vette az irányt, a mögötte s Aglaris körül lévő őröket egy egy villanó gránáttal igyekezett semlegesíteni, de dobás köbben még Aglaris felé kiált.
-Takard a szemed akár csak a gyíkét! Mire ki mondta, az ellenségnek esélye se lett volt érzékelni mit is jelent ez a mondat, robbant a két villanó s Rektharnak szinte vörös szőnyeges útja nyílt Aglaris felé, hogy felüljön annak fura hátasára.

Az igen értékes tőr megvillan, hogy ellentámadás ölje meg a hadvezér asszonyt. A ruha könnyedén szakad át és csikordul meg valami.
A hang nem hagy kétséget, hogy elf kovácsok készítették, bármi is legyen. Eközben védés nélkül akadálytalanul szúrt át mindent, ami a váll alatt volt. Az egyik kard jó időre használhatatlanná roncsolta a bal kéz és a törzs találkozását.
Ám a tőrön mégis vér csillan meg végül. Bár a bénítás miatt nem tud kellő lendületet venni még ahhoz, hogy átszúrja a bordázott bélésű dupla páncélt. Emberek fegyver és páncélkészítő mesterei közül sokan még csak nem is hallottak róla, ám a fekete hegyek takarásában szorgos munkások már használják, hogy két hagyományos lemezvért közzé csúsztatnak alakot követő bordát, mely így nagyobb védelmet nyújt viselőjének, mint ha csak összepréselték volna a két páncélt. A külső réteg hajlékony lesz az áthatolás során és így jelentősen veszít lendületéből az ellenség fegyvere mire eléri a második vértet.
Graccident ilyet viselt a védtelennek tűnő női ruha alatt, aminek pont az egyik bordáját kapta el az Ezredes, így még a keményebb anyagból készült tőrnek is vastag -és ne becsüljük le az itteni mesterek keze által megmunkált acélt- fémen keresztül kellett eljutnia. Csak a Revan kezében lévő fegyvernek köszönhető, hogy sikerült a hegyét pár centire a bordák közzé mártani és éles fájdalmat okozni a hadúrnőnek.
Gyűlölet teljes pillantást vetett rá és elengedte a vállba beszorult vasát, és igyekezett megragadni a másik kezét, mielőtt az visszahúzhatná. Hangos csörrenéssel ért földet közben a kétkezes fegyver, melyet már nem tartott a béna végtag. Az azt blokkoló penge pedig megindul levágni a megnyomorított testrészt.


Csak a démonok jóindulatán és figyelő tekintetén múlott csak, hogy a parancsnok elérte még a gyíkot. Ugyanis a villanás nem következett be, ez a gránát csütörtököt mondott. De hát nem is baj!
Hamar igyekeznek kereket oldani, de Aszad katonáinak van erre válasza. Halott paripák állnak lábukra és ahogy lovasuk felpattan rá, üldözőbe is veszik őket. Mások íjakkal lőnek rájuk. Az összes gránát kifogyott, amit Juhanni adott barátainak, így ezentúl nélkülük kell megoldani a dolgokat. Remélhetőleg a hála és a jó emlékezet nem vész ki majd az Árnyékvölgyben járókból, akik eddig is neki köszönhették, hogy egyáltalán idáig el tudtak jutni.
A könnyű testű állatot nem véletlen nem tartották oly rég óta alkalmasnak hátasnak. Már abban sem hittek sokan, hogy el lehet kapni. Ám testük csak töredéke egy humanoidénak. Így nagy megterhelést jelent számukra. Vannak olyanok, akik alkatilag és érzelmileg is képesek meglovagolni őket. Ám hamar szembesülhet Aglarnis, hogy két lovassal nem hogy gyorsabbak lennének a zombi vetélytársaknál, de alig fele.
Még száz méter a tábor széle. De mi fog történni az elkövetkezendő percekben?

Revan már régen meg tanulta hogyan tűrje a fájdalmat s használja fel azt egy újabb támadásra, a felé tartó kard a páncélba hatolva meg áll mielőtt elérhetne bármilyen szövetett hiszen annak nem volt elég ideje erőt felszedni ahhoz hogy át tőrje a vastag lemez páncélzatot, így az ezredesben álló kardok már használhatatlanná váltak azzal hogy ő rá ugrott ellenségére.
Ezután a földre kerülve mind ketten Revanné volt az előny akinek tőrje már a hadvezér asszony nyakában volt mire földet értek s a becsapódás még nagyobb lendületet adott a tőrnek, ezzel biztosítva az ezredes számára a győzelmet.

Eközben Rekthar egy újabb gránátot húz elő REKTHAR KÉSZLETÉBŐL. S a mögöttük haladó lovak közé dobja az újabb vakítóját egy gyújtóval meg toldva, a célzása megint elég pontos ahhoz hogy elég időt nyerjen a meneküléshez.

Aglarnis nem foglalkozik azzal, hogy az ezredes embere mivel üti el az idejét a háta mögött, teljes erőből igyekszik a hűséges állat felé, amelyre fel is kap és máris húzza a csíkot a táborból kifelé, menet közben alkalmat adva Rekthal-nak, hogy feljusson mögé, de fél szemmel látja azt is, hogy nem tesznek le az üldözésükről és, hogy csak valami szellemi csoda folytán nem éri őket egy nyílvessző sem, miközben a lápba kormányozza a hátasát, hogy ott kihasználhassa az össze előnyét az állatnak.
Azonban nem számol a dupla súllyal és ez azonnal érezteti is a hatását, hiszen a holt lovakon utánuk indulók roham léptekben közelednek.
- Nem bír el kettőnket! – kiáltja hátra a férfinek. – Neked meg nem engedelmeskedne, így szerezned kell egy lovat. – mondja a katonának és reméli, hogy az veszi a lapot és leugrik mögüle.
Akkor talán még van arra idő, hogy az első szerencsést, aki feléjük galoppozik, ketten „leszereljék”, elvegyék a lovát és aztán teljes erőből nekiinduljanak a mocsárnak.
Bár kérdés, hogy a gyík mennyire hajlandó Aglarnis-nak is engedelmeskedni, hiszen alaposan meg van rémülve.

Uráldur ezredese bizonyított ezen az estén, hogy kemény akaratot és céltudatosságot tanult a kiképzése során, melyet igen magas szintre emelt.
A hónaljba szúró pengét Graccident nem tudja tovább használni, hiszen ezért is engedte el. A győzelemért mindent feláldozó tiszt nem is törődik a béna, csak hónapok múlván használhatóvá váló kar megmentésével, hagyja, hogy a VÁGÁS könyökből levágja. Ám ő maga is támadásba lendült.
Neki zuhant fejjel ellenfelének és hátulról bele mélyeszteni a rövid fegyvert. Ám figyelmen kívül hagyja, hogy a hónaljában ragadt fegyvert a nő ELENGEDTE és a tőrt tartó keze felé NYÚLT. Az összegabalyodott testek végül a földre zuhantak és az alulra került hadvezérasszonyba fúródtak. De nem ott találták el, ahol Revan szerette volna, a mellkasnál hatoltak át és ezúttal át is szúrták. Igen súlyos a sérülés, ám vért köpve is MÉG él. És ellensége egyetlen kezét magához szorítja, hogy ne tudja kihúzni, ezzel is csökkentve kicsit a vérzést.
-Jobb lesz, ha feladja! Innen már nem nyerhet. -hangoztak az újonnan kinevezett tiszt szavai.


Eközben Rekthar sem túl szerencsés. Bár még talál valahol még két gránátot, de a másikkal újabb baleset történik. A hibás gyújtószerkezet miatt a kezében felrobban és lángokkal teríti be saját testét, ISIS leányát és a gyíkot. Szerencsétlen hátas megbotlik és így legurulnak mindketten róla. Sérülve áll fel és ötven méter spint előtt meg sem áll.
Idegrendszere végleg felmondta a szolgálatot és már az is csoda, ha egyáltalán életben marad. Bár... A fél méterrel a robbanáshoz közelebb lévőkért még annyi pénzt se tennék fel fogadásra.

/Revan, újra figyelmeztetlek, hogy a Mesélő reagjaira válaszolj! A sötét elfeknek nincs gránátjuk és véges az, amennyit Juhanni legyártott nektek. Receptet nem adta át, mert sötét elf nem gyárt gránátot. És egy szó nem volt arról, hogy a dupla kardból a második valaha is szúrt volna. A lemez páncélnak nincs védelme hónalj alatt. Ez a típus a lovagkorban jelenik meg és ők is csak idővel sodronnyal védik, ami átszúrható. A könyöknél és a csuklónál levágható.
Ha létezne olyan páncél, amit a karidnak tulajdonítani szeretnél, szimplán csak nem halt volna meg senki több évszázadon át a csatákban.
Ne lépd át az FRPG határait! Ha egy támadásra nem írsz semmit, az megtörténik. Ha a KM azt írja, hogy kifogytál a varázslöttyökből és oawa gránátokból...
Nem szeretnék még egyszer szabály értelmezést tartani./

Már így is alig bírja kordában tartani a szerencsétlen jószágot Aglarnis és a súly is jócskán megterheli, de végül az utolsó lökést a robbanás, majd a tűzvihar adja, amikor fájdalmában és rettegésében nagyot ugrik és bizonyára kis agya is megbánja, hogy egyáltalán idetévedt, így rémülten hánykólodja magát, ledobva ezzel a hátán ülőket, és pörzsölődő bőrrel tűnik el a tábor széle felé.
A lány maga is repül egyet, miközben érzi, ahogy lángok és perzselő hőség körül veszi, majd fájdalmasan sikítva landol egy ………..hóbuckában. Ez szerencsésen eloltja a lángokat és jótékonyan hűti is megégett bőrét, de ez nem segít azon, hogy a nyakukon vannak a lovasok.
Még arra van ereje, hogy felöljön, de a fájdalom beteríti és elsötétül előtte a világ.

Ezredesünk a földön heverő már lassan halott hadvezér asszonyon elterült s eszméletét vesztette.

Rekthar parancsnokunk pedig hóba zuhanását követve egyből talpra is állt az elit katonánk kinek képzése igen magasra emelte fájdalom küszöbét. Így ki Aglarishoz rohanva rántja fel a lányt a saját hátára ha szükséges s úgy folytatja tovább a futást.

Revan a hadúrnő társaságában ébred. Ám mind a ketten meg vannak láncolva egy sötét helyen. Graccident lótuszülésben ül, bilincses kezei a térdén pihen és lecsukott szemmel meditál. Az Ezredes keze be van kötve, de kötés bizony a másik nőn is létszik.


A parancsnok eközben igyekszik emberfeletti erőket mozgósítva megmenteni felettese leányát, ám ki kell valamit találnia a követő lovasok ellen. Vagy pedig megadnia magukat.
Aszad szpáhijai még pár percig nem fognak látni, ám ha összeszedték magukat a villanó gránát után, akkor követhetik a nyomokat a hóban. Vagy ha valamiért véget érnek a hátra hagyott jelek, akkor szétszóródva kutathatnak újak után.
A tisztnek, ha ezt az utat választja, bizonyítania kell, hogy jobb surranó, mint amilyen jó vadászok ellenfelei.

Ezredesünk amikor magához tért s meg pillantja a  már halottnak hit hadvezér asszonyságot kicsit meg lepődik.
-És még rám mondják hogy szívós rohadék. Közölte finoman majd ő is hasonlóan folytatta mind a hadvezér asszony.

Eközben Rekthar minden léptét igyekszik szaporázni egyedül arra ügyelve hogy több irányba ágazó nyomokat hagyjon maga után mind ha össze vissza rohangált volna. Ideje engedte neki ezt a vakító gránát még jó pár percig előnyt jelentett az ellenféllel szemben főleg hogy a látásuk nehezen tisztult. Majd ha ezzel végzet elindult az utolsó helyre ahol az Első lordot látta, s reménykedett benne hogy ha el is indult azon az út vonalon találkozni fog vele.

Rekthar parancsnok a szívósságának és erőnlétének hála igen gyorsan tudta sérülten is lefutni azt a távot, ami nem csak a táborból kijutáshoz kell, de a közeli mocsári erdőben még többszörösen visszafordulva megtévesztő csapásokat is tett, hogy üldözőit megtévessze.
Még sok van hátra, hogy elérje Uráldur seregeinek első felderítőit. Ám eddig sem látszott meg rajta a majdnem egy heti éhezés. Minden erejét megfeszítve igyekszik célja felé.

Ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy a hátán cipelt Aglarnisnak még be kell számolnia apjának a történtekről. Ez igen nagy próba, hiszen a rivális lázadó csoportok egymásnak ugrasztására küldte oda az Első Lord, de miután egy ideiglenes jelzővel kinevezett hadvezérasszony fogságba esett, az ő csapatai megrekedtek a támadással és a vén fekete mágus most minden eddiginél erősebb. Sikeresen egyesítette a két csoportot, ám a pókok legnagyobb meglepetésére a határ felé vették az irányt és eltűntek az őket követők elől az ougwari hegyekben. Talán sosem látjuk viszont egyiket sem!

Ám Revan és Graccident története ezzel még nem ér véget... Bár nem Zevadarban folytatódik, hanem az őket elhurcoló éj tündékkel együtt egy másik káoszba süllyedt országban.

Történet folytatása itt:

https://neminra.hungarianforum.com/t146p135-yrch-pici-ork-falu#2138

Rekthar parancsnok még mindig teljes erejéből futott, amennyire csak bírt végül sikerült neki elég nyomot hagynia hogy elindulhasson, a kérdés már csak az mennyire gyors is a parancsnokunk ahhoz hogy elérje Uráldur felderítőit. Így hát a parancsnok még jobban szaporázta a lépteit, bár erő takarékosan még is gyorsan futott hátán Hadvezére drága egyetlenével.
-És már értem miért mondják ránk hogy elmebeteg légió. Mondta magában miközben az eszméletlen lányra fordította fejét, ép csak hogy lássa magánál van-e majd futott  tovább vele.

Arra ébred, hogy iszonyúan rázkódik a teste és háborog a gyomra, az égő fájdalomról már nem is beszélve.
Aztán meglát egy széles hátat, ahogy arról lóg lefelé és lassan felismeri ki is cipeli.
- Tegyél le! – mormolja alig halhatóan.
Ha teljesítik a kérését és a kiesett időről is kap némi beszámolóz, feltéve, ha van rá idejük, onnantól már igyekszik a saját lábán menni.
Amennyiben szerencsésen megérkeznek apja előretolt egységeihez, akkor már nem kell sok, hogy a hadvezér elé keveredjen, viszik, ha akarja ha nem
Tudja, hogy nem teljesített maradéktalanul, de valamennyit elért, azt, hogy a másik táborban közben mi történt persze nem volt tudomása, ahogy arról sem, mi történt a szökésük után.
- Sajnálom, de először minden rendben ment, de egy idő után, a magát már királyként kezelő Aszad, elbizonytalanodott, hogy sereged tényleg segíteni kívánja-e őt, ezért az első támadás után visszavonult és Revan parancsnok felbukkanása után pedig már gyanakodott rám, így bezáratott, meg kellett szöknöm Rekthal parancsnokkal együtt, aki végül megmentette az életemet és kihozott onnan. Minden bizonnyal, ha ott maradunk, akkor megpróbált volna megzsarolni téged az életemmel. – kezdi el a beszámolót, próbálva rövidre fogni, hiszen túl sok eredményt nem is mondhat magáénak, kivéve azt az egy támadást.

Az első hadvezér négyszemközt fogadta a már-már profi kémnek tűnő leányát. Amióta kezdi elfogadni a gondolatot, hogy jól jött a dezertálás vádja után a nagyapa mesterkedése és ez a megbízás, átlendült a ló túlsó oldalára. Kezdi úgy szemlélni Aglarnist, aki az ő szeme és elsődleges hírforrása addig, míg kellően fel nem fejlődik egy kisebb egység átvételére. (És el nem indul egy kettős katonai pályafutás felé. Felderítés, beszivárgás, szabotázs. Reméli, hogy az ifjú katona pók hatékonyan fogja ötvözni a gyalogság direkt támadásait célpontok elfoglalására és elpusztítására, miközben az eléjük kerülő ellenséget akár a kémektől tanult módon kerülheti meg. De ez még a jövő zenéje...)
-Elbizonytalanodott? Ezt hogy érted? Milyen szerepe volt ebben Revan ezredesasszony megjelenésének és hogyan viselkedett? A múltkor nagyon gyanakodtál arra, hogy megingott a hűsége. Van már bizonyíték az ellenkezőjére?
*Érdekelte, hiszen nem igazán értette, hogy mi történt. A más parancsnokság alatt lévő egységek kellő létszámban és a legalkalmasabb időben érkeztek meg bekeríteni Waterboarding táborát. Ám valamiért a támadás elakadt és minimális veszteségek ellenére nem hajlandóak összeroppantani a közös ellenséget.
Eközben a két lázadó csoport egymáshoz közel haladva elvonult. És jelenleg nem hogy hiányos, de egyáltalán nincs információja, mi történt?

Rekthar parancsnok pedig ez alatt visszatérhet a saját csapatához, ha gondolja, amit ideiglenes kinevezéssel Al-Nuszra százados vezet. Mélyen a front mögött élik mindennapjaikat, Uráldur gondoskodott róla, hogy kikíméljék a további kisebb-nagyobb veszteségtől. Ahogy majdnem minden egysége a közelben tartózkodik, az eredeti terveknek megfelelően várva, hogy eljöjjön az ő idejük a támadásra. És az egymással harcolók között rendet tenni.