/ Nava,Alia/

/Awyris erdejében/


Végre hazaértem szeretett Erdőmbe,és alig vártam,hogy újra otthon legyek!..Megígértem Húgomnak,hogy itt leszek a Nagy Napján,és itt is vagyok..
Rég láttam Awyris fáit,és színpompás növényeit,amik között oly nyugalom és boldogság tölti el szívemet,és most a ragyogó napsütés a levelek közt szűrődik át,és arannyal vonja be minden rezdülő életet,mely most még csodásabb,mint azelőtt..
A házunkhoz érve nagy volt az öröm,és az ebéd közben egy csomó kalandot kellett mesélnem nekik..mert bár aggodtak értem,de azért tudták is,hogy talpraesettségem azért "kihúz"valamiképp a bajokból..
Egész délután beszélgettünk és Mellonékkal játszottunk ..
Rég volt egy ilyen nyugodt és békés napunk,és csak élveztük a napsütést és a frissen sült étel finom illatát..mit Anya készített,és hozta ki nekünk a kis farönkre,amit körbe szoktuk ülni,és nagyokat beszélgetünk mellette...
Mikor hazaérek mindig hozok valami kis apró dolgot,és most éppen jó alkalom ,hogy odaadjam Nekik amit hoztam,messzi földről..és olyan jó volt nézni,mikor csillogó szemmel bontják ki ,és nagyon örülnek neki..és végtelenségig hallgatnák a történeteket,miket kalandom során ,s Társaim is ugyanúgy átéltünk.
Bár mikor,hazaérek mindig temérdek posta vár,mert van,hogy hetekre,de van,hogy hónapokra távol vagyok..és ilyenkor elég sok idő,míg "utolérem"magam a levelek olvasásával..de hát ez is egyfajta "ceremónia"..ahogy a nagy ebéd után a jóleső nyújtózás a kedvenc Fám alatt..
Ahogy lapozgatom a borítékokat..egyiken megakad a szemem..
Mama küldte..és olyan rég hallottam róla,hogy azt hittük elfelejtett már..és nagyon nagy lelkesedéssel kezdtem el bontogatni..alig vártam,hogy olvashassam sorait..
és ami benne állt..arra nem is számítottam..de lassan kezdett az ajkam széles mosolyra húzódni...

Pihennem kellene. De nem akarok már megállni, hiszen hamarosan megérkezünk Madlene házához. Nagyon régen nem láttam már. Az hiszem eltöltök nála egy kis időt, amíg Tristánnal összeszedjük magunkat.

Ez a hatalmas "cica" már kezd az agyamra menni, annyira siet, hogy lóg a nyelvem.

- Életem, hidd el, hogy ha egy nappal később érünk oda, az sem katasztrófa - mondom neki. Élelmünk még van, tehát ez sem lehet ok arra, hogy ennyire sietsz.

Rám néz, felhúzza féloldalasan az orrát - tudja, hogy ennek nem tudok ellenállni - és barátságosan oldalba lökdös. Ebből óriási birkózás és hancúrozás kerekedik.

- Jól van - mondom nevetve - estére már haza érünk.


Elégedetten rám néz - mint a gyerekek, amikor sikerült valamit kiharcolniuk - és futásnak ered.
Szaladok utána, már én is érzem azt a csodálatos illatot, amit Madlene házából sodor felénk a szél.

Miközben olvasom a levelet,mit Mama írt..nagyon nagy meglepetés ér.
Nagyon szeretné,ha elmennék hozzá..és végre hosszú idő múltán láthatom én is Őt!
..eddig a sok harc és háború messze sodort minket,és ahogy Ő elment egy távoli helyre,hogy ezzel is védjen minket..így nagyon ritkán láthattuk egymást..és most nagyon örültem,hogy meglátogathatom.
Holnap korán reggel indulok is..és Mellonnal biztosan hamar odaérünk..ahogy már nagyon várom,hogy végre láthassam a Mamám..
Mikor másnap felvirradt a nap..készülődtem ,és nagy izgalommal vártam a találkozást vele..
Neki is indultam az útnak..és estére már a finom illatok jelezték,hogy nagyon közel járunk..ahogy követtük az inycsiklandozó étel illatát..ami odavezetett a házikóhoz,ahol a Nagyim lakott..és mikor az ajtóban megláttam boldogan futottam átölelni ..s hosszú idő múltán végre láthatom Őt!..

Tristánnal nem lehet bírni, de most már engem is elkapott a vágy, hogy minél hamarabb otthon legyek.

Azon egy cseppet sem lepődtem meg, hogy Madlene tudott az érkezésünkről, hiszen ki sem kell mozdulnia ahhoz, hogy mindent tudjon ami érdekli.

Berobbanunk a házba. Madlene mosolyogva fogad. Tudja, hogy nem vagyok ölelkezős fajta, de azért jó alaposan megszorongat. Kéri, ne is ülje le, hanem induljak a hátsókertbe, mert meglepetése van.
Érdeklődve nézek rá, de nem mond többet.

Tristán már megelőzne, amikor Madlene nyugalomra inti, így egyedül lépek ki a házból.

Örömöm határtalan. Megpillantom Aliát egy tigris társaságában. Most már értem Madlene miért tartotta vissza Trist.

- Alia! - futok felé örömmel - de örülök neked. Hogy kerülsz ide? Sokáig maradsz? Ki a társad? - bombázom kérdéseimmel.

Megérkezve Mamához egy végtelen nyugalom"szállt"meg..és hosszasan beszélgettünk..Mellonnal is nagyon jól összebarátkoztak..bár nem is gondoltam egy percig sem,hogy valami gubanc lenne a találkozásuknál:)
..aztán a hátsókertbe mentem ki,és megnéztem,hogy milyen növények vannak ott,mit Nagyim "nevel"..és miközben nagy kíváncsisággal nézelődök..valaki közeledik..és annyira megörültem neki,hogy még a kezemből is kiesett a növényke..Nava volt az!....és csak úgy záporoztak a kérdései..amikre nem győztem válaszolni..
De Mellon is kíváncsian méregette Navát..de aztán közelebb ment,és barátságosan meglökdöste orrával..és dorombolva lépett mellé...érezte,hogy jóbarát..ahogy én is küldtem felé a gondolataim...de meg is érezte,hogy nincs mitől tartania..mert bár "más"szagot is érzett...de inkább kíváncsian nézegette.és a bajsza mozdult meg csak..de aztán ,mintha a "szagnak" lett volna "forrása"..és elindult a ház másik oldalára..ahol Tristan "várakozott"..és mindketten méregették egymást..és mi,csak óvatosan leselkedtünk a ház sarkából,hogy mit is csinálnak..és nagyokat nevettünk..
Nagyi is mosollyal nézte ezt a két nagymacskát..és boldog volt,hogy most ujra "benépesült" az otthona..mert eddig elég magányosan élt,miután Nava "kirepült" tőle..de most már megint a családjával lehetett..nagyon hosszú idő után..
..de miután kibeszélgettük magunk,és elköltöttük vacsoránkat is..nyugovóra tértünk..mert holnap lesz az a nap,hogy megtanítsak Navának egy-két  dolgot..és kezdődhet a tanulása..amit már régen megígértem neki.
..ahogy Mama is segített,hogy tovább fejlődjön a tanokban,mit annak idején elkezdett vele..de most már egyre nehezebb és gyakorlatiasabb leckéket kell megtanulnia..mint például az ágak irányítását..és persze a gyógynövényeket is ismernie kell..bár ez utóbbi elég nagy feladat..de hát itt az idő,hogy gyakoroljon és tanuljon!..mert ki tudja,mikor jön jól az ismeretei...
..és most meg is mutathatja,hogy mennyi mindenre emlékszik,mit Nagyi tanított kisgyermek korában...
..de nem leszek vele engedékeny..bármennyire is szeretem húgom!...ahogy a Mamikám is ,tudom,hogy nem éppen lágyszívű,ha a tanulásról van szó..de ennek így kell lennie..mert sokszor egy élet múlhat rajta!..és nemcsak a sajátunk..

Még nem tértem magamhoz az örömtől, hogy a Nővérem velünk tölt egy kis időt. "Játszótársa" Mellon is itt marad velünk. Először tartottam egy kicsit attól, hogy a két "cica", hogyan jön ki egymással, de győzött a kíváncsiságuk, - és hát elvégre ők is családtagok - így hát azóta jó pajtások lettek.

Madlene és Alia egy emberként ugrottak nekem, hogy holnaptól kezdődik a tanításom. (Na ehhez aztán végképp nem volt kedvem. El is fintorítom az orrom, de Őket ez nem hatja meg.)
Próbálok alkudozni:

- Nem várhatnák egy hetet? Vagy kettőt?

Szúrosan, de azért kedvesen néznek rám. Ebből megértem, hogy nincs menekvés, holnap kezdődik a gyötrődésem. Azért teszek még egy próbát:

- Én inkább a harci tudásomat, és stratégiai érzékemet fejleszteném tovább.

Erre már csak legyintenek. (Na köszönöm szépen!)

Vacsora után leülünk a konyhában, mint gyermekkoromban, és sokáig beszélgetünk. Alia célzott rá, hogy nem Mellon az egyetlen, aki vele jött. A másik lénnyel csak holnap találkozom, mert Ő nem itt tölti az éjszakát, hanem az erdőben.

Kíváncsian várom, ki lehet!

Ahogy elnézem őket, az összetartozás süt minden szavukból és mozdulatukból, mindegy, hogy milyen régen nem találkoztak. Ez a CSALÁD! Szívem kicsit összeszorul erre. Nem tőlük irigylem az érzést, hanem azt sajnálom, hogy nekem ilyen nem jutott. Bár teljesen úgy kezelnek, mintha közülük való lennék, azért lássuk be, ez nem így van.

Végre felkelt a Nap!..és elsőként ébredtem,mint általában mindig..
Mama még aludt,és hagytam is pihenni,mert hajlott kora is "megkívánta"a pihenést,és csak azért is,mert Navát ki akartam ugrasztani az ágyból.mert tegnap láttam,hogy nem fűlik a "foga"a tanuláshoz...
-Dehogy is!Nem várunk heteket!..most azonnal kezdjük a tanulást!-néztem rá összehúzott szemöldökkel,de közben kis mosoly is volt ajkamon..
..de ha tanulni akar,akkor mindig "készen"kell állnia..és lehet,hogy nem éppen könnyű tudást megszerezni,de ha megérti a fontosságát,akkor sok segítsége lehet a harcai folyamán..és ezzel meg is mentheti az életét,vagy az ellenfelét is le tudja "szerelni"..ami sokban hozzájárulhat a győzelemhez is..
Így jól kiugrasztottam a párnák közül és a kertbe "parancsoltam",hogy kezdje is el a gyakorlást..
Nagyon keményen és kíméletlenül gyakoroltattam vele az ágak irányítását..és órákba telt,míg egyáltalán megmozdította a vékony ágakat..de egyre jobban ment,ahogy ráérzett a benne lévő "erőre"..
Belül, kicsit sajnáltam is,hogy ennyire szigorúan bánok vele,de azt is tudtam,hogy ez nem könnyű feladat..már azért sem,mert eddig nem is tudott ilyen "képességről"..de hát időnk van..és egész nap gyakorolt..bár fintorgott elég sokat,de aztán egyre jobban sikerült neki..
..mert a kemény "munkájáért" jutalmat is helyeztem kilátásba,hogy ösztönözzem kicsit..de addig még nagyon kell bizonyítania ,és lelkesen ,szó nélkül tennie amit mondok!..
De ahogy tegnap ígértem,találkozhat majd "valakivel"..aki nemsokára meg is érkezik..és mikor a Nagyi a vacsihoz hívott minket..és már előre mosolyogtam mikor halottam Hector közeledtét..
..és nagyon kíváncsi voltam,hogy mit fog szólni a meglepi "vendéghez"??!...
és ahogy látom..már itt is van a pókocskám...

Úristen. Ilyen korán még nem is mérik az időt. Alia már régen talpon lehet - nem tudom hogyan csinálja - és olyan kipihent, mintha már dél lenne. Az én napszakom inkább az éjszaka, akkor vagyok formában igazán. Dehát nem vagyunk egyformák.

Ami ébredés után következik, az kész rémálom. Rögtön kiparancsol a kertbe és kezdődik a tanulás - szerintem ez gyötrődés -. Nagyon szigorú, de azért látom, hogy büszke is rám - persze semmi pénzért nem vallaná be.

Madlene a konyhaablakból néz minket és mosolyog. Örülök, hogy neki legalább jó kedve van.

A két "cicus" úgy egymásra talált, hogy néha szerintem teljesen elfelejtik, hogy mi is itt vagyunk.
Alia meglepetése jár az eszemben, sejtelmem sincs, hogy kilehet a vendég. Már nagyon várom.

Egész nap gyakoroltam, így farkas éhes voltam amikor vacsorához hívtak. Békésen beszélgetünk, amikor egyszer csak nővérem felkapja a fejét és kajánul mosolyog. Szerintem érkezik a vendég....

Ahogy a vacsoráztunk ... finom sültet falatoztuk,mit Mama sütött nekünk a hosszú nap után,és mindenféléről beszélgettünk közben...de legjobban a Nagyi meséit hallgattam én is a legszívesebben,abból az időből,mikor még én meg sem születtem..
...mert a mai nap is nagyon elégedett voltam Navával,mert keményen és pihenés nélkül gyakorolt..bár nagyon büszke is voltam Rá,de ezt próbáltam nem nagyon mutatni előtte..de szerintem az arcomról "leolvashatta",mert igazából nem tudom leplezni az érzéseimet .
De ahogy telt el az idő..és befejeztük az étkezést..meghallottam,hogy Hector közeledik a házhoz..és egy kaján mosollyal néztem fel az asztaltól..és nagyon kíváncsi vagyok,hogy a húgom mit fog szólni az érkezőhöz..mert hát,a pókocskám nem éppen "hétköznapi"jelenség..de mivel nem látott még szerintem óriáspókot Nava..így nem tudtam mit is fog szólni hozzá..bár tudtam,hogy nem lesz semmi baj..mert az én Barátom a pókocskám barátja is..és Hector nagyon okos,..ahogy tudja minden rezdülésemről,hogy mit is "szeretnék" ,már nem nagyon kell "üzenni"sem neki gondolatba..már összehangolódtunk és testünk beszél a szavaink helyett..ahogy Mellonnal is a legszorosabb a kapcsolatunk egymással..
De húgom,még nem találkozott a gyerekkori pajtásommal ..és most kíváncsian várom mi lesz..
-Megérkezett,akire vártunk,nézd meg ki az!-mosolyogtam rá,és intettem az ajtó felé,hogy nézze meg ,ha szeretné tudni a meglepetést..
Én meg Nagyival követtük,hogy lássuk hogy alakul az első találkozásuk..és halkan kuncogtunk,hogy elképzeltük magunk elé, milyen arcot vágna,ha meglátja..

Na most már biztos, hogy itt van akit annyira várt a Nővérem. Engem küld, hogy nézzem meg ki az.
Hát ezen ne múljon. Kilépek az ajtón..... és úgy is maradok egy pillanatra. Ekkora pókot még soha nem láttam. Nézzük egymást. Egy pillanattal később - fogalmam sincs, hogy miért, de - illendően meghajolok a nyolclábú előtt és köszöntöm. - Úgy látszik megkattant az agyam! - Legnagyobb meglepetésemre úgy látom mintha egy picit megbillentené felém a fejét, így fogadva a köszönésemet.

Hátranézek és úgy látszik nem csak én vagyok megdöbbenve. Madlene és Alia arcán is kérdő pillantás ül. Megvonom a vállam - kimondatlan kérdésükre válaszolva -.

Alia elgondolkodva hosszan a pókja szemébe néz, és bár fogalmam sincs mi zajlik köztük - mintha szavak nélkül beszélgetnének - látom, hogy Nővérem mélyen elgondolkodik a "hallottakon".

Kérdőn nézek rá, de most az egyszer megrázza a fejét és nem válaszol. Na most mi van?

Közben hallom, hogy Tristan és Mellon is előjönnek, de érdekes módon őket egy cseppet sem zavarja ez a lény. Természetes módon - éppen hogy érintve - cicásan egy-egy lábához dörgölőznek és ezzel kész.

Erről még beszélnünk kell Aliával, látom, hogy valamit közölt vele a pókja, de még nem tudja mit mondjon el belőle nekem.

Madlene csak mosolyog és bólogat. (de hogy miért?)

Valami történni fog. Érzem!

Hát..már nagyon vártam Hectort..már azért is,mert ha két nap nem látom pókocskámat,akkor nagyon hiányzik ...na meg most fog találkozni húgom a nyolclábú barátommal,és nagyon kíváncsian várom mamával együtt,hogy milyen képet fog vágni..
Aztán ,ahogy végre találkoztak..akkor nem Ő lepődött meg annyira mint vártuk..hanem mi...
Aztán ami "következett"az inkább volt furcsa,mint megszokott..de hát ebből is látszik,hogy Nava nem"teljesen"lombtünde..hanem self vér is csörgedezik benne..bár csak erre tudtam következtetni..de a Nagyi mást is látott ebben..mit elmondott nekem utána négy szem közt..és amit a pókom is "elmondott"..kezdett összeállni a "kép"..
amit eddig csak sejtettünk..de most már egyre nyilvánvalóbb!
Hector gondolatai mélyen elgondolkodtattak..és szerintem valami különleges érzés miatt tette húgom azt,mit tett..de ez több volt egy pillanatnyi véletlennek..
Igazából nem tudtam mit mondani a testvérem kérdésére..mert magam is össze kellett szednem gondolataim..de amint visszamentem az asztalhoz..és felnéztem a nagyira..megértettem..
Eddig a sajátunkként nevelte a mama,nem téve "különbséget"külsője vagy más miatt..de ahogy telik-múlik az idő,egyre jobban kitűnik a self részbeni származása..
Nagyon szeretem Húgom!..és minden körülmények között kiállok érte,ahogy bármiben számíthat rám..és tudom azt is,hogy a szíve oly kedves,hogy ezt még külsője sem tudja "megváltoztatni"bennem..és én érzem ,hogy a származása ellenére ,akkor is a Családunk tagja!..bárhonnan is került jó pár évvel korábban ide ,csecsemőként.
Nagyikám mosolya is "rám ragad",ahogy a szemünk összeért,és gondolataink is egyek voltak.
-Gyere,Nava!-hívtam be testvéremet-Ideje a gyakorlással folytatni ezt a szép estét!..és mikor rám nézett,nem viccnek szántam..hanem komolyan néztem rá..mert inkább a munkába"temettem"gondolataim,minthogy most egy magyarázkodásba merüljek..meg aztán minden percet ki kell használni,hogy gyakoroltassam a varázslatot.
...kicsit el kell terelnem az erősödő érzéseim..meg aztán lehet,hogy a testvérem nem értené még miért nem tudok"beszélni"erről..de még sok "bizonyítékot"kell találnom,hogy teljes bizonyossággal tudjam ,hogy mit is láttam,éreztem,mikor Hectorral találkozott...és még egy csomó kérdés merült fel..mire most még nem tudom a válaszokat..de remélem hamarosan fény derül mindenre..úgy néz ki,hogy..
..De nem tudom még ,hogy hogyan ..de azt igen,hogy most még idő kell,hogy letisztuljon ..és mikor már biztosra veszem,akkor fogok beszélni vele..és nagyon komolyan..
.. csak remélni tudom,hogy megérti ,hogy ebben a másodpercben nem tudok neki válaszolni..bármennyire szeretnék..
Így most csak néztem,hogy gyakorolja az idézést..bár arcán nem mosoly ült..hanem nagy fintor kíséretében nézett néha rám a két ágirányítás között..
Bárcsak tudnék valamit mondani neki..de még én sem tudom teljesen.
...csak találgatnék..holott ez nem lenne helyes!

Bármennyire is várom a válaszokat, sem Alia, sem Madlene nem siet a segítségemre. Lehet, hogy ők sem biztosak a dolgukban? De ami most jön arra nem számítottam. Alia gyakorolni küld. Az eszem eldobom! De hát mi mást tehetnék, gyakorlok. ( Na várj csak Nővérkém ezt nem úszod meg ennyivel - gondolom mosolyogva. Máris valami csínyen töröm a fejem.)

- Ti csak nyugodtan pihenjetek, beszélgessetek, ha készen vagyok megyek én is - mondom nekik.

Már kész is terv a fejemben, amivel megviccelem Aliát. Tudom, hogy minden reggel mézet rak a teájába. Hát most nem méz lesz benne. Van egy fa Madlene udvarán ami gyönyörű gyantát bocsát ki a törzséből. Ha elcsitul a ház kicserélem a mézzel.

Egy másik terv is kezd kirajzolódni a fejemben, de ez már sokkal komolyabb. Lehet, hogy valamiképpen meg kellene próbálnom kommunikálni a pókkal. Tudom, hogy szinte semmi esélyem, de azért megpróbálom.

Reggel megkérem Aliát, inkább erre tanítson engem. Vagy, ha ez nem megy, próbálja Ő megkérdezni Hectort erről a furcsa esetről. Lehet, hogy Ő sokkal többet tud arról mi volt ez az egész.

Miután szeretteim nyugovóra térnek, nekilátok végrehajtani a csínytevésemet. Lámpát nem kell gyújtanom, majdnem olyan jól látok a sötétben, mint a fényben. Kíváncsian várom, mi lesz a móka vége. Remélem humorosan fogja fel, mint gyermekkorunkban.

Egész este gyakorol és jó nagy puffogással adja tudtomra,hogy nincs inyére még a faágaknak a környékére se menni..de hát muszáj megtanulnia..és legfőképpen megértenie,hogy "ezt"csak úgy nem lehet tudni..nagyon biztosan és határozottan kell éreznie minden porcikájában,és álmából felkeltve is tudnia kell az irányítás minden mozzanatát!..de ahogy ismerem ,húgom,biztos lehetek,hogy valami "kedvességgel"jutalmazza meg a több órás,és napos gyakoroltatását..
De mivel sokkal korábban kelek fel,mint a többiek..várni fogom a szemem sarkából,hogy mit talált ki.
Gyerekkorunkban sokat vicceltük meg egymást..és néha Nagyi is "áldozata"lett a csínyeinknek..de azokat a malőröket,hívtuk "félresikerült ajándékoknak"..
De most is ugy teszek,mintha aludnék..de közbe figyelek..
Nagyon kíváncsi vagyok mit talált ki már megint..mosolyodtam el magamban..

Alig bírok elaludni az izgalomtól, hogy hogyan sikerül a reggeli csínyem.

Végre hajnalodik. Kipattanok az ágyból - még magamat is meglepem azzal, hogy Alia előtt ébredek - és mint a "jó kislányok" elkezdem az udvaron a gyakorlást.

Éppen, hogy nekilátok, már hallom, hogy Alia is fent van. (Na mindjárt csattan a poén!!!) Ki néz az ajtón és meglepetést látok az arcán.

- Jó reggelt Nővérkém. Na mit szólsz milyen szorgalmas vagyok?(Lehet, hogy ezzel a bájolgással egy kicsit túl lőttem a célon.)

Hitetlenkedve néz rám, de aztán bemegy. Hallom, hogy a csészékkel csörömpöl. Lopva az ablakhoz osonok. Látom, hogy már megfőtt a tea, éppen tölti ki a csészékbe. (Te jó isten, nehogy Madlene is most teázzon.)
Ebben a pillanatban lép a konyhába Madlene is és fogja a mézes csuprot és az asztalra rakja. - Na most végem - Két kanál gyantát tesz a csészéjébe, elkezdi kevergetni. Aztán valami olyan történik, amire nem számítottam. Fel áll és elindul kifelé. Gyorsan elillanok az ablak alól és úgy teszek, mintha gyakorolnék. Elindul felém a csészével és a reggeli hidegre hivatkozva megkínál vele.
Na most mit csináljak?

- Köszönöm Madlene, most nem kérek, majd ha befejeztem a gyakorlást.

Csak nyújtogatja felém a csészét. El kell vennem, mert különben nagyon gyanús lesz az egész. Ekkor már Alia is az ajtóban áll, kezében a csészéje. Nem tehetek mást bele kell innom. Ahogy az első kortyot lenyelem, rögtön fintorba rándul az arcom. Abban a pillanatban kirobban belőlük a nevetés. Ekkor már tudom, hogy lebuktam.

Hogyan is gondolhattam, hogy két ilyen lombtündét meg tudok téveszteni. De azért egy próbát megért.

Már alig vártam a reggelt..De még engem is meglepett húgom,hogy ilyen korán felkelt.
Eddig mindig rendszerint a reggeli illatával tudtuk csak "lecsalogatni"az ágyból..de most nagyon korán és még napfelkelte előtt ébredt.
Láttam fél szemmel,hogy beoson a konyhába,és valamit babrál..de úgy figyeltem csak titkon,hogy észre ne vegyen..és nagyi is egy nagy mosoly kíséretében bólintott,hogy most "mi" jövünk..
Bár nagyon ügyesen cserélte ki a mézet a gyantára..de hát,már nagyon vártuk,mikor fog visszavágni a sok és kemény gyakorlásért..és ez nagyon ötletes volt részéről..de hát a mamát sem kell félteni ha csínytevésről van szó..
Mikor kiment a kertbe,hogy úgy tegyen,mint aki nagyon gyakorol..Madlene kivitte a teásbögrét,és kínálta neki..teljesen "ártatlan "képpel..és én meg vártam a hatást,hogy most mit fog tenni??!..nahát!..minden pénzt megért,mikor láttuk a fintort az arcán,ahogy belekortyol a gyanta ízű teába!..akkora nevetés lett belőle,hogy Mellon és a többiek is odajöttek a ház végébe...megnézni,mi történt..
Azért nagyon büszke vagyok a húgimra!..kitartóan és fáradtságot nem kímélve/de azért kicsit durcizva/de nagyon szépen fejlődik,és most már nyugodt szívvel tudom mondani,hogy elég jól boldogul az ágakkal..de ezt persze nem fogom bevallani neki..majd kicsit később..addig még had legyen kicsit még a gyakorlás a mai nap..de azért tartogatok neki egy kis "jutalmat"..mert megérdemli,és nagyon fog neki örülni,szerintem..de azt majd reggeli után mondom el..vagy talán most??!..villant át a mosoly ajkamon..
-Gyere,Húgi!..van még egy kis dolog mára!.-mutatok a ház vége felé-
-Lenne egy kis elintéznivaló a közeli fáknál..van kedved velem jönni??.
..széles mosollyal mászok is fel pókocskám nyakába..és várom,hogy mit szól hozzá..mert bár nem tudja..de ez a "jutalma"..mert nem sokan ülhetnek fel a barátom hátára..-Jössz???
-Megmutatom neked,hogy milyen is a magasból szemlélni a gyönyörűséges erdőnket!.na meg a különleges élményt,amit Hector nyújt,mikor a nagy lábacskáival a fák tetején sétál..és ha már elindultunk a tisztás felé..akkor még az is lehet,hogy egy "próbát"is tudok neki "keríteni"..és ezzel lezárhatjuk az ágak tanulását..és ha persze ez a próba sikerül..de szerintem menni fog...legalábbis,ha minden jól alakul..már alig várom!..

Miután szépen lebuktam, egy jót nevettünk az egészen. Viszont Alia a ház mögé hív,azzal, hogy valami dolgunk van még. Huncutságot sejtek, de azért megyek.

Hirtelen Hector bukkan elő és Alia legtermészetesebb módon fel ül a hátára, majd engem is invitál.

Nagy kedvem lenne fentről szemlélni a világot, de valamiért úgy érzem engedélyt kell kérnem Hectortól. (Mi ez a marhaság már megint?) Hector felé fordulok és a már megszokott meghajlással köszöntöm. Úgy látom ma már barátságosabb és egyértelműen visszabiccent a fejével. Állok és várok. Közben arra gondolok, milyen jó lenne ha megengedné, hogy felüljek a hátára.

Egy perccel később felém nyújtja bal mellső lábát. Szerintem ez egyértelműen engedély. Gyorsan felmászom Nővérem mellé. Felséges látvány tárul elém. Így még nem láttam a környéket.

- Alia, ez fantasztikus. Innen nagyon messzire be lehet látni a tájat. Harcban is igen hasznos.

Látom Mellont és Trist, amint játszanak egymással. Egyszer csak felkapják a fejüket és felénk indulnak. Alia biccent nekik és ők megiramodnak előttünk. Kíváncsi vagyok mit mondott nekik Nővérkém.

Ahogy haladunk tovább egyszer csak látom, hogy Tristan és Mellon egy gödör mélyén vannak és igen kétségbeesett képet vágnak. A Verem tele van gyökerekkel. Valószínűleg egy óriási fa állt itt régebben.

Engem sem ejtettek a fejemre, rögtön tudtam, hogy nekem kell kihoznom őket. Erősen koncentráltam a feladatra. Örömmel láttam, hogy a gyökerek megmozdulnak és mint egy fonott létra összeállnak. A "cicusok" így már könnyen ki tudnak jönni a gödörből.

Lopva Aliára nézek. Remélem átmentem a vizsgán. Várom a reakcióját.

Viszont elhatározom, hogy ha meg van velem elégedve, akkor előállhatok a kérésemmel Hectorral kapcsolatban. Nagyon szeretném tudni, hogy miért viselkedek vele így, és ez miért természetes a póknak. Remélem Alia ezeket meg tudja kérdezni tőle. Izgulok.....

Örömmel látom,hogy Hector is "megbarátkozott" Navával...tudtam,hogy nem lesz semmi baj..mert a pókocskám minden rezdülését és érzelmeit a sajátomként érzek..és tudja Hector is,hogy mindenben egyek vagyunk..ahogy szavak nélkül is tudjuk egymás érzéseit..
Mikor húgi meghajolt Hector előtt..kicsit mosolyogtam rajta..de tudom azt is,mit eddig pár napja,hogy "nem véletlen" reakció részéről..bár az is tény,hogy nem tudok sok mindent a testvérem születéséről..de azt tudom,hogy valami különleges "tisztelet"van benne bizonyos állat iránt..és nagyon úgy néz ki,hogy bár nem tudatos,de egyre jobban felszínre jövő..
Hector is nagyon boldog,hogy kicsit megjárathatja lábacskáit..és picit kimozdulunk a kertből..bár nagyon jól el van Madlennél is..de igazából a szabadon járás az ő kedvenc sétája..ahogy a sok játék,amit mindig játszunk együtt..és mindenkor a megelédegettségét tartom szem előtt..ahogy a boldogságát is,ahogy a nagymacskáknak is..és nemcsak a "munkát"...és most,hogy Nava felült mellém a nyakába,máris nagy léptekkel indultunk el az erdőbe..
És ahogy meglátták a nagymacsekjaink,hogy "akció"van..boldogan ugrándoztak a "lábunk"előtt..
..Gyertek ti is.-"üzentem"Mellonéknak-most van egy kis próbája Navának..de segítenetek kell..tegyetek úgy,mintha nem vettétek volna észre a vermet,ami nem messze van innen..és várjatok,hogy "kimozditja"az ágakat..mert most derül ki,hogy igazából mennyit is gyakorolt!..de ne áruljatok el semmit neki!.mosolyogtam el..
De amint meglátta,hogy a verembe estek a cicusaink..egyből rájött,hogy mit kell tennie..és ez megelégedettséggel töltött el..mert így nyugodtam tudom azt mondani,hogy befejezte az ágak írányításának tanulását..és most már egyre jobban megy neki!..de majd később mondom el a "próbája"eredményét..hadd legyen kicsit várakozó..mert ez legalább nem hagyja elhatalmasodni rajta a magabiztosságát..de majd rájön,hogy miért nem dicsérem nagyon..csak egy kicsit!..de azt szeretném,hogy megérezze mindig,hogy a "tudása"alázatot is követel..ahogy az ágak és a fák,bokrok,gyökerek is élőlények..és tiszteletük mindennél fontosabb..ahogy a "kérése"az irányításra is nagy megbecsülést és köszönetet kell adni,minden egyes ágnak..mert megteszik,mit kérünk tőlük..ahogy a Természet minden élőlénye harmóniában van velünk..és nemcsak a mágia irányíthat..hanem a szívünk is..
De azért nagyon büszke vagyok Rá!..kitartóan gyakorolt!..és Tristan is elégedetten dörgölőzik a pókocskám lábához..ahogy a tigriském is..
..de ahogy most a húgi nyakláncát látom..olyan érdekes rajzolat tűnik ki róla,mit eddig nem láttam aelőtt..de most,mikor Hectoron ül..mintha halvány fény derengene róla..és egy különös rajzolat..
mintha egy ...póké...de ez lehetetlen!...eddig nem is látszódott semmi...de a rajzolat egyre élesebben tűnik ki..és tényleg egy pók képe látható...és ez nem káprázat!..akkor.ezt magyarázta Nagyi!..de én azt hittem,hogy ...de most már bizonyos...

Azt vettem észre, hogy Alia furcsán mered a medálomra. Lepillantottam és majdnem felkiáltottam a meglepetéstől. A medál villódzni kezdett és egy ábra kezdett kirajzolódni rajta. Egyértelműen egy pók képe. Kérdőn néztem Nővéremre, de csak a vállát vonogatta. Jól van tesó - gondoltam magamban - most hagyjuk, de később erre még visszatérünk.

Egyetértően bólintottunk és elindultunk visszafelé Madlene házához.

Ahogy megérkeztünk és leszálltam Hector hátáról valami megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmában.

- Alia, érzed te is? Nem messze tőlünk vannak valakik. Nem gondolom, hogy ártó szándékaik lennének, de azért nem ártana utána nézni a dolognak.

Mivel Madlene háza nagyon közel van a határhoz, jobb az óvatosság.

Látom Nővéremen, hogy már neki is megfordult a fejében a gondolat. Viszont Ő sokkal megfontoltabb nálam, ezért gondolkodik még. Bár szerintem most az én verziómat kellene megvalósítanunk. Inkább most, mint éjjel valami meglepetésre ébredni.

- Alia induljunk és vigyük magunkkal "fiúkat" is.

Tristán érzi a feszültséget bennem, és én is látom rajta, hogy már túl sokáig volt egy helyben. Ő is indulna már valamerre.

Kérdőn nézek Nővéremre.....

Visszaértünk a Mama házához,és nagyon elégedett voltam,hogy sikeresen "kimentette"a cicusokat a szorult helyzetükből..de annak is örültem,hogy Hector is boldogan "szaladgálhatott"kicsit,hogy megmozgassa lábacskáit..
De amikor hazaértünk,valami nyugtalanítót éreztem a fák hangjaiból..és egyre erősödött..
Húgom is érezte,hogy valami furcsaság ólálkodik a közelbe..és jobbnak láttam én is,hogy utánanézzünk..bár tudom,hogy a Nagyi sokkal"éberebb"és ha veszély lenne,akkor már szólt volna..de az állatok is nyugtalanabbak voltak a megszokottnál..és inkább végére járni az érzésnek,minthogy..
-Szedjük össze a holmink,és derítsük ki!-egyeztem bele a húgim észrevételére-és Mellonék is indulásra készen álltak..ahogy már körülöttünk toporogtak,hogy érezték az indulást..
Magamhoz vettem íjamat és a többi fegyveremet,és útra készen vártam Navát,míg Ő is felszerelkezik a holmijával,és a Mamikám csomagolt kis útravaló finomságot,meg innivalót, és az ablakból integetett nekünk.
-Induljunk!-mosolyodtam el,és előre küldtem a Nagymacskákat,miközben a tesóval nekiiramodtunk a hangok forrása felé..és mögöttünk Hector is vidáman követett minket..

Óvatosan haladtunk előre. Nem tudtuk, hogy mit találunk. Ahogy egyre közelebb kerülünk a hang forrásához világossá válik, hogy valamiféle állatot hallunk.

Hirtelen széthajtom az ágakat és megdöbbenek. Ilyen gyönyörű állatot még nem láttam (bocsi Tris, tudod, hogy te vagy szívem csücske). Egy csodálatos farkas vicsorog rám. Az oldalán hatalmas seb tátong. Még így sérülten sem akarom megközelíteni.

_ Alia tudsz rajta segíteni? - nézek esdeklően Nővéremre. De látom, hogy mondanom sem kellett, máris az állathoz közelít.

Nem bánnám, ha velünk maradna a gyógyulása után. Jó pajtása lehetne Trisnek. Remélem Alia is beleegyezik.

Nagyon izgulok, hogy sikerüljön...

Mellon és Tris kitűnő szaglása elvezetett minket arra a helyre,ahonnan a hangokat is hallottuk..
Nava találta meg elsőnek a bokorban alig élő állatot,mert nagy seb volt a hátán,és eléggé össze volt marva a nyakánál..de amint ráakadt húgom,egyből lelkesen ujjongott,hogy tartsuk meg..miután meggyógyul..
Mosolyogtam kicsit,mert látva lelkes izgatottságát,eszembe jutott a gyerekkorunk..és mindig jó szívvel gondolok azokra az időkre vissza..
-Megteszek mindent,amit csak tudok!-léptem közelebb a farkashoz..és láttam a szeméből,hogy hálás..bár alig tudja mozdítani a fejét..de érezte,hogy nem bántom,és segíteni jöttem neki!..
-Hozz vizet!-kértem a tesóm-..és siess!-letérdeltem az állat mellé,és a kezemet rátettem a sebére..
Mikor felderengett a kékes fény..elkezdett összehúzódni a sebe,és nem vérzett tovább..ahogy a nyakán is elvégeztem a gyógyító varázsomat..és közben vissza is ért húgi a kulaccsal..és adtam inni a farkasnak..
-Most már nem lesz semmi baj!..pihennie kell és felépül!-néztem Navára,és mosolyogtam felé..
A kis tasakomból gyógyfüveket vettem elő,és rákötöztem a sebeire..és szakítottam a köpenyem széléből anyagcsíkot,hogy rögzítsem a gyógyleveleket rá..
-De most jó lenne egy tábort is "verni"..mert igencsak kezd esteledni!..és ahogy elindultam a földről gallyakat szedni a tűzhöz..Mellon elindult vacsit "szerezni"..de ahogy nézem Tris is vele tartana..és biccentettem feléjük,ha együtt akarnak menni vadászni..
Egy közeli fa ágait megidéztem,hogy kényelmes fekvőhelyet csináljak az éjszakára..és miután majd visszaérnek a Cicusaink..nekilátunk a vacsinknak..amit már nagyon várok..
..és hagytam,hogy a Farkas feküdjön a bokor alatt..és álmodjon..mert ráfér a pihenés..

- Mindig elámulok a tehetségeden. Annyira természetesen csinálod. Szerinted velünk marad?

Néztem az állatot, miközben a tűz mellett beszélgettünk. Arra gondoltam, hogy ha maradna, akkor kellene nevet találni neki.

- Mit szólnál hozzá, ha Heros-nak neveznénk? - fordulok Alia felé, miközben Tris sörényét simogatom.
Reggel "beszélhetnél" vele. Kíváncsi vagyok, honnan került ide, és mi történt vele.

Tris egyre jobban dörgölődzik a fejével. Az esti játékunkat követeli. Legyen. Úgy teszek, mintha a nyakába akarnék harapni és közben vészesen hörgök hozzá. Hagyja, hogy lebirkózzam és finoman harapdál közben. Nagy viháncolás kezdődik, mint minden este. Mellon érdeklődve figyel minket és egyre közelebb araszol.
-Te is be akarsz szállni? - kérdezem tőle.
Aliára nézek és látom, hogy mosolyog.
-Vagy mind a ketten beszálltok?- vigyorgok Nővéremre.

És akkor elszabadul az "orkán". Olyanok vagyunk, mint gyermekkorunkban.

Amikor már csitul a vircsaft, arra leszek figyelmes, hogy a farkas figyel minket. Hirtelen ötlettől vezérelve felállok és lassan elindulok felé. Figyelem a reakcióját, de nem veszi fenyegetésnek, ezért nem is morog rám.

- Nem hiszem, hogy érted amit mondok, de megengeded, hogy melléd üljek?

Finoman letelepszem mellé és óvatosan az orrához nyújtom a kezem. Várok. Nem történik semmi, ezt engedélynek veszem és - úgy, hogy nehogy fájdalmat okozzak - óvatosan a sebtől távol, finoman a szőrébe túrok. Látom, hogy jólesően lehunyja a szemét. Olyan boldogság önt el, ami már régen nem. Ez egészen más, mint Tristánnal.

- Remélem, hogy velünk maradsz - mondom neki. Nagyon szeretném.

Fél szemmel Aliára nézek és látom, hogy mosolyog...

Miközben a tűzön sütögetjük a hozott zsákmányt,mit Mellonék hoztak..már jócskán beesteledett..és a lobogó lángok fényénél olyan békés és a rég elmúlt időket idéztem fel..
..és ahogy elkezdtek birkózni Tris-ék..kedvet kaptunk mi is Mellonnal..és beszálltunk a játékos dögönyözésbe..
Rég nem kacagtunk ilyen jót!..és még a hangunk sem volt éppen visszafogott,ahogy a csendes erdőben visszhangzott a nevetésünk..
Aztán,mikor már eléggé kimelegedtünk és feküdtünk egymás mellett,mert annyira elfáradtunk..
Egyszer csak,Nava felállt és a Farkas mellé lépett..
Láttam rajta,amióta "megtaláltuk",hogy nagyon megtetszett neki az állat,és fejébe vette,hogy megtartjuk..de hát,bármennyire is szeretnénk..lehet,hogy nem maradna velünk..
De majd holnap kiderül..mert most még pihennie kell..és ha majd lábra tud állni.."eldönti",hogy marad-e velünk..bár nagyon megsérült,de erős és fiatal a szervezete,így hamarosan meggyógyul..
Odaléptem a bokorhoz,ahol feküdt,és megnéztem a sebeit..
-Hozok enni..és vizet..feküdj nyugodtan-üzentem a farkasnak,és a megsült pecsenyéből szakítottam neki pár falatot..bár talán nem evett főtt húst eddig.... hát most ez van..az éhségednek megteszi..és ha majd felépülsz..vadászol magadnak..-mosolyodtam rá..
A szájához raktam a húst,és néztem,hogy óvatosan elveszi a kezemből..és a nagy szürke szemeivel rám néz..aztán miután megette az ételt,a kulacsból vizet adtam neki..
Megsimítottam bundáját..és hagytam,hogy pihenjen..de itt vagyok mellette ..de ezt szerintem nagyon jól tudja.
...ahogy figyelem azt is,hogy ne zavarja meg semmi álmát..gyógyulnia kell..és a holnap majd "választ ad",hogy "ő" mit akar ..mert erővel senkit sem kényszeríthetünk...bármennyire is szeretnénk,hogy velünk maradjon..

Izgatottságomban alig bírok elaludni. Tristan oldalára hajtom a fejem, de nem jön álom a szememre. Tris bezzeg jóízűen horkol. Az elmúlt napok eseményei peregnek a szemem előtt. Bevallom azt hittem kicsit unalmas lesz egy idő után Madlennél, de nem így volt.

Látom Alia sem tud aludni.

- Szerinted velünk marad? - intek fejemmel a farkas felé. Miért van az, hogy kicsit furcsán viszonyulok egyes állatokhoz?

Még elmélázom egy darabig, de végül aztán elnyom a buzgóság mindkettőnket.

Reggel arra ébredek, hogy a farkas nincs sehol. Megdöbbenek. Alia, mivel előttem ébredt már tud a dologról.
Szomorúan nézek rá. Egymásra fintorgunk.

- Végül is szabad, úgy dönt, ahogy neki a legjobb - mondom. De azért.....
Nem fejezhetem be a mondatomat, mivel Tris és Mellon izgatottan szimatolnak a levegőbe. Nővérem is felkapja a fejét.
Rajtam kívül mindenki tudja mi folyik itt?

Várakozva fordulok arra, amerre mind a hárman merednek....

Egész éjjel néztem a farkasnak a sebeit..és vizet is itattam vele..bár nagyon szépen gyógyul a sebe,és már a mágiának hála..csak egy kisebb heg fog maradni utána a testén...
Sokáig "felügyeltem"a tűzet,és a tesóm is hajnalig volt fent..de aztán végül Tris oldalához bújva elnyomta az álom..
A Farkas gondolatait hallgattam egész éjjel..és megtudtam,hogy mi történt vele..de nagyon boldog voltam,hogy időben érkeztünk,és megmentettük életét..vagyis,hogy nemcsak az övét..
Reggelre,mikor a nap felkelt addigra a farkas már nem volt a bokorba..és kicsit mosolyogtam magamban,hogy mit fog szólni Nava?!..
És amire vártam..kicsit szomorúan nézett rám,hogy nem volt már itt velünk ..de lopva rásandítottam Mellonra.. kacsintottam felé,és ahogy megérezte a gondolataimat,hogy ne áruld el ami "következik"..
És ahogy Tris is megérezte a Farkas szagát,kíváncsian nézett az ösvény felé..és ahogy közelebb ért az állat..a szájában hozta két kis kölykét.."akikért"harcolt az elmúlt nap.
Most már tudta,hogy itt biztonságban van velünk..és ahogy megjelentek a farkaskölykök is.
..Nava arcát látva..megérte ,hogy nem árultam neki el semmit!..és ahogy eddig nem válaszoltam neki a sok kérdésére..mert lehet,hogy elszóltam volna magam..de így sokkal jobb és nagyobb volt neki a meglepetés!..és ezt a világ összes kincséért nem hagytam volna ki!..
De ahogy tegnap már próbált nevet adni a farkasnak..most aztán találhat még két nevet a kicsiknek!
..mert ahogy a szemébe nézek a farkasmamának,látom és "hallom",úgy "döntött",hogy velünk marad..
-Hát most már "bővülni"látszik "kis "csapatunk..mosolyodtam el..